Peter Worker

Nem vagyok hős alkat, gyenge vagyok és ostoba. Persze sokak ezt tagadnák, ellenkeznének velem, de nem vagyok én nagy játékos, nem ismerem ezt a világot. Szeretek hallgatni, a mellékszereplésre szántak engem és ez pozíció tökéletesen megfelel a számomra, mert nem akarok az előtérbe kerülni. Persze a személyemnek nem ártana egy jellemfejlődés, de messze állok még tőle, nem vagyok fejlődőképes. Nem leszek bátor, se nem szónok. Egyre többet van közönségem, vezérként nehéz ezt elkerülnöm, de a beszédem sokszor halk és ez a hangom is sokszor remeg.
De jellememet tulajdonságokkal is jellemeznem kéne. Vegyünk mély levegőt és kezdjük el ezt valahol. Sok jelző lenne rám igaz, de ez nem azt jelenti, hogy nagy színész lennék. Hehe. Mikor szerepet kéne játszanom, úgy tenyerem izzad, a térdeim remegnek. Nem, egyáltalán nem vagyok egy színészalkat, inkább jellemtelenek mondanám magam. Jellemtelen. Ez úgy hangzik, mintha egy különlegesügynök lennék, de nem. Nincs öltönyöm, és a napszemüveg is rosszul áll.
Kedves vagyok azokkal, kik megérdemlik ezt. Kevesen vannak, fölöslegesnek érzem emelni az egy kezem, hogy megszámoljak őket. Nincsenek többen. Persze többen is láthatják ezt az arcom, ám ennek is több formája van részemről, úgy hiszem legalábbis: Kedvesség, mely jó benyomást kelt és a Kedvesség, mely őszinte és magától jövő.
Szoktam mosolyogni, ám sajnos ezt kevesen látják. Szoktam nevetni, de hogy is mondjam, ez a cselekvés olyan, mint az bizonyos fehér holló. Ritka, ám akkor teljes.
Nem tudom, ez a felsorolás nem igazán megy, inkább feladom, igen, máris. Csak hogy látszódjon, hogy mennyire is szoktam elszánt lenni... Még lehetne mit írnom, oldalak telnének meg a jelentéktelen mivoltommal, de nem, most itt befejezem. Rengeteg dolog történt e pár szint alatt. Ragaszkodni kezdtem, szeretni, ám gyűlölni és utálni is, de hogy elhagyjam e világot? Á, az még messze áll tőlem. Volt rá lehetőségem és akkor is az Anyámmal verekedtem inkább a maradás érdekében. Hehe. Érdekes, no mindegy. Igazából nem változtam, ugyanaz a személy vagyok most, mint anno a kezdetekkor, csupán csak úgy érzem kiforrt a személyem. Persze igazak rám az akkor leírtak is: Ha kérdeznek, akkor beszélek, a gondolataimat inkább magamban tartom, ritkán ellenkezek és nem szeretem a fölösleges bocsánatkéréseket, de ezt egy jellemhez kevésnek érzem, ám vicces, hogy tartalmilag most sem írtam többet.

U.i: Persze a fentebb írtak, egy csapásra meg tudnak változni, hisz hát szerény személyem is egy mesés lány bővületébe esett, de az már egy külön, romantikusabb történet.