[Event] OFF
+17
Chitose
Askr
Mirika
Allen Dante
Hermit
Hinari
Anatole Saito
Ken Reed
Nomad
Miyazaki Momo
Peter Worker
Szophie
Noxy
Koshitsu Esutel
Halász Alex
Kyuushiro
Diabel
21 posters
4 / 4 oldal
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Re: [Event] OFF
– Nélküle is tudsz élni. – ha akarnék.
Mondtam, mit mondanom kellett és kerültem a főtérre.
Hogy hogy kezdődött mindez? Ki akartam próbálni, hogy tudok e magamnak sérülést okozni és szó szerint behúztam magamnak egyet. És hogy mi lett ebből? Káosz. Káosz, miről már csak a legnyugodtabb helyen tudtam csak gondolkozni. Az növényház szobája, hol üvegekben életek voltak. Az egyik ilyen befőttnek támaszkodva ültem a padlón, mert kedvileg nem éreztem magam feljebb.
Szóval a káosz. Verekedtem az Anyámmal, birkóztam vele. Persze így utólag könnyű átgondolni, hogy mit kellett volna valójában tennem, de ez nem volt ilyen egyszerű. Nem olyan volt ott, mint egy könyvben, nem olyan, mintha egy szerepjátékba írnék. Nem tudtam megállítani az időt, nem volt időm átgondolni, hogy miként kéne cselekednem. A főhősök a történetekben ilyenkor mindig valami nagy beszédet tartanak, hogy hogyan is tovább, miként kerülnek ki innen újra és mentenek meg mindenkit, de bennem nem változott meg semmi, csupán csak egy gondolat nyomasztott, de az tépte a szívemet: Verekedtem az Anyámmal a fenébe már! Ki csinál ilyet? Ki ekkora barom? Csak azt tudtam, hogy nem akartam megválni a sisaktól, nagyon nem és így bántottam meg Anyát kint a szobában. „Kint a szobában.” Mókás megnevezés, de ez illett most ide. Ez mert a Sao világa jelentette most a bent.
Nem akartam ki kerülni innen még. Meg lett volna rá a lehetőség, de ennek nem így kellett véget érnie. Végig kellett vinni a száz szintet, az jelentette a véget, nem egy véletlen hiba. Véletlen, mert az volt. Senki se szólt semmit sem, mikor megjelentem a téren, mintha mi sem történt volna. Egyáltalán nem azt akartam, hogy körbeugráljanak, de úgy tűnt, csak velem történt ez meg. Ezért volt véletlen, melyről senkinek sem szóltam. Senkinek sem meséltem el és ha beszéltem is volna, biztos hazudtam volna a történtekről. Szégyelltem magam, ezért sem álltam fel még a földről, nem volt olyan pozitív gondolat, mely most fel tudott állítani.
Kinyílt egy virág egy üvegben mellettem. Gyorsan. Pár kisebb levél zöld pompával vált semmivé, majd keletkeztek újra már nagyobbként és a virág is kinyílt, nagyobb, pompásabb lett. Gyönyörű volt mindezt végig nézni, majd a gondolat: Ez nem a valóság. Lett volna lehetőség megszökni innen, de maradtam. Nem mert sikertelen lettem volna kint és itt voltam valaki, egyáltalán nem. Mindenhol egy senki voltam, ezen kár lett volna vitatkozni. Gondolkodtam sokat, hogy miért maradtam, de nem tudtam eldönteni. Egy kaland volt ez, mely történéseit én alakítottam és fogalmazódott meg a gondolat, miként tintát fogok majd és megírom. Címe: Egy csendes fiú halk története.
- Apa. – Hisame sétált elő pár üveg mögül. Próbált óvatos lenni, szárnyaival nem akart eltörni, felborítani semmit sem – Várnak ránk és még Lottinak is ígérted a tanítást.
- Igen. – néztem fel rá. Megtámaszkodtam a hideg csempén, majd toltam fel magam – Menjünk. – bólintottam felé, de nem mosolyogtam, sokáig nem mosolyogtam még. Igen, korábban megfogalmaztam, nem változtam semmit sem, a hangulatom átmeneti volt, azonban ez sokáig tartott.
- És Apa, hogy halad Lotti a japánnal?
- Halad. – néztem felé. Terelődött a téma, mi eredményezett egy kisebb kedélyváltozást – Bár, nagyon rossz tanár vagyok. – nyújtottam a nyelvem.
Mondtam, mit mondanom kellett és kerültem a főtérre.
Hogy hogy kezdődött mindez? Ki akartam próbálni, hogy tudok e magamnak sérülést okozni és szó szerint behúztam magamnak egyet. És hogy mi lett ebből? Káosz. Káosz, miről már csak a legnyugodtabb helyen tudtam csak gondolkozni. Az növényház szobája, hol üvegekben életek voltak. Az egyik ilyen befőttnek támaszkodva ültem a padlón, mert kedvileg nem éreztem magam feljebb.
Szóval a káosz. Verekedtem az Anyámmal, birkóztam vele. Persze így utólag könnyű átgondolni, hogy mit kellett volna valójában tennem, de ez nem volt ilyen egyszerű. Nem olyan volt ott, mint egy könyvben, nem olyan, mintha egy szerepjátékba írnék. Nem tudtam megállítani az időt, nem volt időm átgondolni, hogy miként kéne cselekednem. A főhősök a történetekben ilyenkor mindig valami nagy beszédet tartanak, hogy hogyan is tovább, miként kerülnek ki innen újra és mentenek meg mindenkit, de bennem nem változott meg semmi, csupán csak egy gondolat nyomasztott, de az tépte a szívemet: Verekedtem az Anyámmal a fenébe már! Ki csinál ilyet? Ki ekkora barom? Csak azt tudtam, hogy nem akartam megválni a sisaktól, nagyon nem és így bántottam meg Anyát kint a szobában. „Kint a szobában.” Mókás megnevezés, de ez illett most ide. Ez mert a Sao világa jelentette most a bent.
Nem akartam ki kerülni innen még. Meg lett volna rá a lehetőség, de ennek nem így kellett véget érnie. Végig kellett vinni a száz szintet, az jelentette a véget, nem egy véletlen hiba. Véletlen, mert az volt. Senki se szólt semmit sem, mikor megjelentem a téren, mintha mi sem történt volna. Egyáltalán nem azt akartam, hogy körbeugráljanak, de úgy tűnt, csak velem történt ez meg. Ezért volt véletlen, melyről senkinek sem szóltam. Senkinek sem meséltem el és ha beszéltem is volna, biztos hazudtam volna a történtekről. Szégyelltem magam, ezért sem álltam fel még a földről, nem volt olyan pozitív gondolat, mely most fel tudott állítani.
Kinyílt egy virág egy üvegben mellettem. Gyorsan. Pár kisebb levél zöld pompával vált semmivé, majd keletkeztek újra már nagyobbként és a virág is kinyílt, nagyobb, pompásabb lett. Gyönyörű volt mindezt végig nézni, majd a gondolat: Ez nem a valóság. Lett volna lehetőség megszökni innen, de maradtam. Nem mert sikertelen lettem volna kint és itt voltam valaki, egyáltalán nem. Mindenhol egy senki voltam, ezen kár lett volna vitatkozni. Gondolkodtam sokat, hogy miért maradtam, de nem tudtam eldönteni. Egy kaland volt ez, mely történéseit én alakítottam és fogalmazódott meg a gondolat, miként tintát fogok majd és megírom. Címe: Egy csendes fiú halk története.
- Apa. – Hisame sétált elő pár üveg mögül. Próbált óvatos lenni, szárnyaival nem akart eltörni, felborítani semmit sem – Várnak ránk és még Lottinak is ígérted a tanítást.
- Igen. – néztem fel rá. Megtámaszkodtam a hideg csempén, majd toltam fel magam – Menjünk. – bólintottam felé, de nem mosolyogtam, sokáig nem mosolyogtam még. Igen, korábban megfogalmaztam, nem változtam semmit sem, a hangulatom átmeneti volt, azonban ez sokáig tartott.
- És Apa, hogy halad Lotti a japánnal?
- Halad. – néztem felé. Terelődött a téma, mi eredményezett egy kisebb kedélyváltozást – Bár, nagyon rossz tanár vagyok. – nyújtottam a nyelvem.
_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint
Peter Worker- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 26
Indikátor: Zöld
Céh: Young Justice
Re: [Event] OFF
Sziasztok!
Az event:
A szokást nem törném meg: kevéske kört tervezek, még a Semminél is kevesebbet…
Hát, valahogy így kezdődött az OFF, és be kell vallanom, hogy soha nem gondoltam volna, hogy így kinövi magát. Hogy pontosan mire gondolok? Már akkor is alig kaptam levegőt, amikor elkezdtetek sorra jelentkezni rá, de utána még az első egy-két körben is sorra jöttek be az új emberek. Ez viszont mind hagyján ahhoz képest, hogy tényleg szinte mind be is fejeztétek! Alig hittem a szememnek! Iszonyatosan jó érzés volt!
Végül nemhogy a Semminél kevesebb kör született, hanem majdnem duplája. Örök hálám üldözi ezért Egilt, mert ha ő nem mutatja meg, hogyan lehet levezetni egy ilyen eventet, hiába motoszkált az OFF ötlete régóta a fejemben, soha nem tudom kivitelezni.
Már az elejétől kezdve próbáltam ijesztgetni kicsit titeket, hogy ne legyen annyira sétagalopp az event. Döbbenten konstatáltam, hogy mennyire hatásosan műveltem ezt. Nagyon nehezen álltam meg néha, hogy ne írjak egy-két usernek, hogy nem, egyáltalán nem kell aggódnia a karakteréért, eszem ágában sincs kinyírni. Képzeljétek, volt, hogy konkrétan megírt PM-et x-eltem ki végül. Szóval erősen meg kellett küzdenem magammal is, miközben igen, valahol nagyon jól szórakoztam, amikor az új körök megérkezésekor mentek az agyalások chaten. Mert egyébként nem, soha ki nem bírtam végül, hogy JK user akaratától függetlenül pusztuljon el egy küldetésen. Ahhoz képest Vio eléggé halottnak tűnik így, igaz? Nos, akkor beszélgessünk még kicsit erről.
Néha úgy érzem, érdemes kicsit megerőszakolni a karakter jellemét, mert itt-ott befigyelhet egy-két plusz jutalom akkor. Néha én is ennek a partján állok, mert látom másoknál, hogy aki kicsit ügyesebben forgatja a szavakat, az úgy tud dolgokat műveltetni a karakterével, hogy közben végig karakterhű marad. Döbbenetes!
Máskor viszont haragszom miatta. Itt is például mélységesen együtt éreztem azokkal, akik komolyan agyaltak azon, a karakterük miért is venné vissza a NerveGeart. Született nem egy iszonyatosan kreatív megoldás: Peter, Mirika, Hinari, Anat – a teljesség igénye nélkül. Volt viszont, aki azt mondta, hogy a karaktere soha nem venné vissza. Igen! Tudom, hogy Tai-al nekem se nagyon lenne visszatartó erőm. Ezen annyit gondolkoztam, hogy mindenképpen szeretnék megoldást kínálni rá. Nem tudtam beharangozni előre, mert az utolsó kör lefolyása alatt zajlottak az egyeztetések, és így az event is veszített volna a súlyából, de most pótolom: mindenkihez, aki ilyen vagy olyan formában, de végigvitte az OFF-ot, intézek egy felhívást keringőre. Ez pedig az OFF 2.0: Log in/Log out! Külön meghívlak benneteket!
A jutalmazás:
Nagyon sok fejtörést okozott nekem a jutalmazás. Legszívesebben mindent a kezetekbe nyomnék, egy pluszpontot, plusz egy szintet, olyan 500 aranyat és még ércet/növényt is, látástól függetlenül. Jó lenne, igaz?
Megnéztem a korábbi eventeket, és zárásukat. Lássuk, végül hogyan sikerült egyezségre jutnom saját magammal: 500 karaktereket kellett, hogy írjatok, tehát 50 arany jár minden kör után. 5 körös volt az event, ez összesen 250 arany.
Minél többen nem fejezik be az eventet, annál többre taksálnám a teljesítők jutalmát.
Hatan nem fejezték be az eventet. Volt, aki már az elejétől kezdve nem írt, mások az első kör után döntöttek úgy, hogy nem folytatják, és két ember az utolsó körre hagyta abba. Mindegyik után tíz aranyat számolok, így hatvan arannyal bővül a jutalmazás. 310 arany.
A színesítő elemek, mint képek és... nos, talán csak a képek lesznek ilyenek, azokat nagyon szeretem. Nem tudom, hogyan fogom tudni "megfizetni" az árukat annál, aki beletesz ilyeneket (elképzelhető, hogy sehogyan), de azért biztatlak titeket a használatukra.
Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen azokkal, akik rendre pakolták tele képekkel a reagjaikat, mert tényleg vannak olyan karakterek, akikhez egyszerűen nincsenek képek. És megfogott az is, amit anno Judy írt: itt a lényeg, hogy szavakkal ki tud fejezni magad, nem pedig képekkel. Egyet kell, hogy értsek vele. Ezért azt hiszem, ez először és utoljára lesz szempont jutalomosztásnál.
10 arany jár: Hermit, Allen, Mirika, Vio, Alex, Peter
20 arany: Anat, Szophie, Chitose, Hinari
Így, hogy a karakterek nem találkoznak, szeretném külön jutalmazni azokat, akik főkarakterrel és multival is végig fogják nyomni. Le a kalappal előttük! Már ha lesz ilyen.
Esu – Hermit páros! További 50 arannyal jutalmazom az elszántságot!
És végül 20 exp jutalomban részesítek még mindenkit, aki részt vett az eventen. Köszönöm nektek, hogy ott voltatok rajta! Így végül az alábbi jutalmak születtek:
Résztvevők
- Anatole Saito: 20 exp, 330 arany
- Violeta del Sanchez: 20 exp, 320 arany
- Kyuushiro: 20 exp, 310 arany
- Peter Worker: 20 exp, 320 arany
- Hinari: 20 exp, 330 arany
- Mirika: 20 exp, 320 arany
- Halász Alex: 20 exp, 320 arany
- Koshitsu Esutel: 20 exp, 360 arany
- Judy Noxia: 20 exp, 320 arany
- Ryuninji Ren: 20 exp, 320 arany
- Szophie: 20 exp, 330 arany
- Kazuma: 20 exp, 310 arany
- Chitose: 20 exp, 330 arany
- Hermit: 20 exp, 370 arany
- Askr: 20 exp, 310 arany
Gratulálok nektek!
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Event] OFF
//Am, Dicchan megengedte, hogy írjak egyet én is. Köszönöm szépen!//
Mizuki már nem sokat észlelt a kinti világból, csak halk sírást miközben egyetlen régről ismerősnek tűnő kép lebegett a szeme előtt azóta hogy erőtlenül megint elterült a földön. Nem tudta miért habozott, nem értette, az égvilágon semmi sem kötötte a valós világhoz már hosszú hosszú ideje. Valami azonban mégsem engedte gondolkodás nélkül megtenni, az a hang ami teljesen más volt a többi. Miközben nyöszörgött az ápolónő, a másik beszélt hozzá, s valami új férfihang mondott valamit az életről, ő egyedül a sírást akarta hallani. Valamiért nem volt más, tudta hogy ki sírt csak azt nem tudta hogy miért. Ettől pedig elbizonytalanodott
Aztán ráébred miért... de akkor mégis mit kellett tennie? Ha most itt hagyja a barátját... akkor olyan lesz... olyan lesz, mint az a nő aki régen őt magára hagyta? Mizuki tudta, hogy mire vágyik... akarta a teljes életet, vágyott rá, megint a kardjával akarta megtörni ellenségei sorát, de... most mégis csak habozni tudott, habozni saját szavai és a sírás között. Kinyitotta szemeit és az ágy alá pillantott. Ő most is ott volt, sisak a fején, szemei könnyeztek és úgy látszott, valami nagyon bántotta
Fájt, fájt hogy nem értette mi bántotta a barátját, nem értette hogy miért érezte rosszul magát amikor láthatóan megmenekült. A gépe működött, de ő mégis sírt és Mizuki nem tudta hogy mit kellett volna mondani neki. Csak egy dolog volt már biztos: nem akarta itt hagyni. Nem tehette, ahhoz túl messze esett az alma a fájától, s nem tudta hogy barátja gondolataiból neki szinte semmi sem jutott. Nem tudta hogy neki mi minden más veszítenivalója volt, mennyi fontosabb dolog a világon egy apró kis lánynál, aki a barátja akart lenni. Ha tudta volna, talán nem lett volna ilyen bizonytalan, igen ha tudta volna hogy mennyire jelentéktelen volt az ő szemében is, mellékszereplő a sok főszereplő árnyékában, egy olyan barát aki talán csak akkor létezett amikor éppen ott állt mellette és látta
Félreismert valakit de erről nem volt tudomása, s most még csak meg sem fordult hasonló a fejében, mert az aggodalom visszatartotta, míg az álma magával próbálta húzni. Mégsem tett semmit, várt és várt, nem mondta ki a varázsszavakat de nem is szólt mást sem. Nem akart itt lenni egyáltalán, mindössze egyetlen nagyon erős oka volt rá hogy mégis, mégis itt legyen. Egy barát akit nem akart magára hagyni, egy barát aki számára közel sem jelentett annyit mint neki ő. De nem tudta, tudatlan volt, világéletében legfeljebb csak találgatott, nem bízott az emberek többségében míg néhány kevés, szám szerint három ember minden szavát hajlandó volt elhinni, s vakon bízni bennük. Egyikük pedig itt volt, szorongásban ebben a ronda világban, ahonnan Mizuki csak szabadulni akart, de most nem vitte rá a lélek
De nem maradt, nem, mégsem. Nem azért mert felülkerekedett jó szívén, hanem mert hallotta, hallotta azokat a szavakat barátja szájából és most... most már semmi nem tartotta itt. Oda húzta minden: az álmai, az a három fontos ember, az élete, és az ígérete. Lehunyta szemét, a kép visszatért. Ha maradt is volna valami még ebben a világban, már minden fontos dolog odabent volt, a hamisan igazi világban, ott ahol élt, ahol élni akart. Ahonnan nem akart visszatérni
- Link... start...
Mizuki már nem sokat észlelt a kinti világból, csak halk sírást miközben egyetlen régről ismerősnek tűnő kép lebegett a szeme előtt azóta hogy erőtlenül megint elterült a földön. Nem tudta miért habozott, nem értette, az égvilágon semmi sem kötötte a valós világhoz már hosszú hosszú ideje. Valami azonban mégsem engedte gondolkodás nélkül megtenni, az a hang ami teljesen más volt a többi. Miközben nyöszörgött az ápolónő, a másik beszélt hozzá, s valami új férfihang mondott valamit az életről, ő egyedül a sírást akarta hallani. Valamiért nem volt más, tudta hogy ki sírt csak azt nem tudta hogy miért. Ettől pedig elbizonytalanodott
Aztán ráébred miért... de akkor mégis mit kellett tennie? Ha most itt hagyja a barátját... akkor olyan lesz... olyan lesz, mint az a nő aki régen őt magára hagyta? Mizuki tudta, hogy mire vágyik... akarta a teljes életet, vágyott rá, megint a kardjával akarta megtörni ellenségei sorát, de... most mégis csak habozni tudott, habozni saját szavai és a sírás között. Kinyitotta szemeit és az ágy alá pillantott. Ő most is ott volt, sisak a fején, szemei könnyeztek és úgy látszott, valami nagyon bántotta
Fájt, fájt hogy nem értette mi bántotta a barátját, nem értette hogy miért érezte rosszul magát amikor láthatóan megmenekült. A gépe működött, de ő mégis sírt és Mizuki nem tudta hogy mit kellett volna mondani neki. Csak egy dolog volt már biztos: nem akarta itt hagyni. Nem tehette, ahhoz túl messze esett az alma a fájától, s nem tudta hogy barátja gondolataiból neki szinte semmi sem jutott. Nem tudta hogy neki mi minden más veszítenivalója volt, mennyi fontosabb dolog a világon egy apró kis lánynál, aki a barátja akart lenni. Ha tudta volna, talán nem lett volna ilyen bizonytalan, igen ha tudta volna hogy mennyire jelentéktelen volt az ő szemében is, mellékszereplő a sok főszereplő árnyékában, egy olyan barát aki talán csak akkor létezett amikor éppen ott állt mellette és látta
Félreismert valakit de erről nem volt tudomása, s most még csak meg sem fordult hasonló a fejében, mert az aggodalom visszatartotta, míg az álma magával próbálta húzni. Mégsem tett semmit, várt és várt, nem mondta ki a varázsszavakat de nem is szólt mást sem. Nem akart itt lenni egyáltalán, mindössze egyetlen nagyon erős oka volt rá hogy mégis, mégis itt legyen. Egy barát akit nem akart magára hagyni, egy barát aki számára közel sem jelentett annyit mint neki ő. De nem tudta, tudatlan volt, világéletében legfeljebb csak találgatott, nem bízott az emberek többségében míg néhány kevés, szám szerint három ember minden szavát hajlandó volt elhinni, s vakon bízni bennük. Egyikük pedig itt volt, szorongásban ebben a ronda világban, ahonnan Mizuki csak szabadulni akart, de most nem vitte rá a lélek
De nem maradt, nem, mégsem. Nem azért mert felülkerekedett jó szívén, hanem mert hallotta, hallotta azokat a szavakat barátja szájából és most... most már semmi nem tartotta itt. Oda húzta minden: az álmai, az a három fontos ember, az élete, és az ígérete. Lehunyta szemét, a kép visszatért. Ha maradt is volna valami még ebben a világban, már minden fontos dolog odabent volt, a hamisan igazi világban, ott ahol élt, ahol élni akart. Ahonnan nem akart visszatérni
- Link... start...
Hitodama- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 198
Join date : 2012. Aug. 02.
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Event] OFF
A késés miatt nem jár néhány bónusz. 20 exp és 250 arany.
Diabel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: -
Céh: -
4 / 4 oldal • 1, 2, 3, 4
Similar topics
» [Event] - Easter event, avagy: Az ázott nyúl és tükörtojás.
» [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér
» [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér
» [Event] Sajtótájékoztató
» [Event] Karácsonyi Event
» [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér
» [Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér
» [Event] Sajtótájékoztató
» [Event] Karácsonyi Event
4 / 4 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.