[Event] Karácsonyi event, avagy Nicholas visszatér

Az esemény menete/kiegészítés: két részből fog állni, az első rész egy rendhagyó elf buli lesz, egy darab hozzászólást kell produkálni, DE mivel ezúttal ketten (+ egy hármas csapat) egy csapatot alkotnak (a csapatok nem random sorsoltak lettek, próbáltam olyanokat összepasszítani, akik keveset játszottak még egymással/érdekes párost alkotnának...stb.) ezért külön kérésem lenne. Mégpedig, hogy a két személy beszélje meg a hozzászólást és a megoldást, majd ugyanazt írják le saját szemszögből, tehát beszélgessenek a karakterek. (Ha megoldható természetesen, ha a két karakter nem szólal meg és nem akar együttműködni, nem kell beszélgetni/összedolgozni, csak ugyanazt írjátok le. Szóval minden rátok van bízva.) Természetesen a megbeszélést magatoknak kell megoldani (skype chat...stb.). Az első hozzászólás után mindenki díjazva lesz, majd utána el lehet dönteni, hogy a karakter marad-e a bossharcra. (Ha nem megy akkor sajnos kimarad az EXTRA SZUPER TÉLI JUTALOMból.) A bossharcot inkább humoros/élvezetes/halálos témájúvá tettem, így könnyebb, mint amit tőlem megszoktatok, tehát boss-szüzeket kezdőket is szívesen várok.

(Előre is bocsánat a helyesírási hibákért és a furcsa fogalmazásért helyenként, elég sokat dolgoztam vele és jól lefáradtam. )

Résztvevők: Asuka, Rinarin Ai Kita, Mirika, Silver, Tachibana Makoto, Szophie, Shukaku, Ryuninji Ren, Tetsuko Jin, Anatole Saito, Chancery, Saya, Benedict Arata, Ryutoshi Kurasai, Angelica Katharina, Kusumi Ayani, Jun, Mayumi, Nox, Koshitsu Esutel, Hermit, Ayse, Akae, Rey, Hinari, Danee, Ozirisz, Skaara, Suzume, Aida Atsumori, Hayashi Yuichi

A poszt addig tartson, hogy sikeresen teljesítitek a feladatot és úgymond kinyitjátok az ajtót, ami tovább visz.

Sorrend: nincs
Határidő: 14 nap, de ha kell, várok többet

Csapatok:
és ne felejtsétek, a karácsony a béke ünnepe

Asuka - Jun
Rinarin Ai Kita - Ozirisz
Mirika - Akairo
Silver - Danee
Tachibana Makoto - Hinari
Szophie - Hayashi Yuichi
Shukaku - Ryuninji Ren
Tetsuko Jin - Aida Atsumori
Anatole Saito - Suzume
Chancery - Rey
Saya - Hermit
Benedict Arata - Mayumi - Nox
Ryutoshi Kurasai - Koshitsu Esutel
Angelica Katharina - Akae
Skaara - Kusumi Ayani

Előre is kérem, hogy az eventet ne használjátok fogadások teljesítésére.
Az állatidomárok pet nélkül ébrednek.

(Mivel a karácsonyi event hasonló az előzőhöz, ezért sok szó szerinti idézet lesz.)
Az egyik nap nem a megszokott helyen ébredtek. Mindannyian külön, egy kis havas szobában ébredtek, a földön tartózkodva, akármilyen alvási vagy fekvési pózban. Nem vagytok megfázva, úgy látszik, hogy ébredésetek előtt letettek oda teleportálva. Természetesen még feküdhettek valamennyit a hideg hóban, vagy a hirtelen hideg hatására fel is ugorhattok, vagy akármi ami a fejetekbe ugrik. A lényeg, hogy egy üres, havas szobában vagytok. Egy-egy csapat egy szobában ébred és akármilyen hangosan is szólal meg valaki, nem lehet áthallani egy másik szobába. Mindannyian valahogyan kisebbnek érzitek magatokat, a szokásosnál is kisebbnek. A következő lehetőségek, amiket felsorolok, csak említésszerűek a különböző cselekvések esetén, természetesen senkit sem tiltok el attól, hogy ne vegyen észre semmit, beleértve, hogy átváltoztatok. Ennek kitalálására több módszer is van. Először is az, hogy a testetekre néztek, így meglátjátok, hogy fehér kesztyűben, cipőben és zöld ruhában, beleértve kabátkában vagytok, nem kifelejtve a sapkát, minek a tetején egy kis fehér pehely van. Aki szeretne eljátszadozhat vele. A másik lehetőség, hogy kitapintjátok azt, hogy bizony hegyes a fületek. A harmadik opció, hogy megnyitjátok a felszereléseteket és a benne lévő tükröt használva magatokra néztek és meglátjátok magatokban... Mikulás kis elf segítőit. A negyedik opció pedig csak az, hogy társatok rátok néz és megmondja nektek... mondjuk persze biztos hülyeség, hiszen mégis ki fog hinni egy túlméretezett(?), beszélő, karácsonyi elfnek? Ha valaki szétnéz a felszerelések között észreveheti, hogy minden felszerelt és nem felszerelt tárgy eltűnt, beleértve a hazatérés kristályt is. Teljesen üres. Igen, a nálatok hordott, titkos zsebben tartott, fül mögött lévő "Ez Pont Megoldja Most Nekünk A Feladványt De Jó Hogy Valamiért Pont Ez A Kristály Került A Fülem Mögé" Kristály is eltűnt. Nos, ha észrevettétek, ha nem, körülbelül öt perc múlva hirtelen halljátok, ahogy valaki egy hangszórón keresztül megköszörüli a hangját. A rövid másodpercek után egy mély, helyenként meg-meg álló, furcsa hang szólal meg.
- Köszöntelek titeket a második "Ki lesz az ez évi legjobb elf segítő" kihíváson. Az előző nagyon szorosan döntetlen volt, az élen mindenkivel. Még mielőtt meglepődnétek, mindannyian aláírtátok a jelentkezési papírokat... - vár egy keveset, majd hozzáteszi - ...van aki már másodszorra... - itt halkan súgja, de a hangszóró miatt lehet hallani - ...álmotokban... - vissza emeli a hangját - ...hogy részt vegyetek ezen a cseppet sem veszélyes, békés, nyugodt, szeretettel és megértéssel teli játékban. - megáll egy kis időre majd folytatja - A nyertes jutalma az örökké tartó robotmunka, beleértve a meglepetés csomagok készítését, csomagolását és néhány játék bepakolását, na meg két süti. A sütit mindenki szereti... hát még kettőt. - ezután egy rövid szünet következik, majd szipogást lehet hallani - És... - hangján hallatszik, hogy könnyezni kezd és a takonytól valószínűleg eldugult orra miatt folytatja orrhangon - ...azok a szegény elfeknek, akik múltkor nem kapták meg jutalmukat és nem élvezhették az örök robot adta élvezetet... - halkan hozzáteszi - ... és a sütit... - majd sírva folytatja - ... előre is bocsánat... ígérem ma kárpótolom az elmulasztott órákat, élvezetet, az álmatlan éjszakákat és a mély lelki sérülést, amit nem szándékosan okoztam. - a háttérből két kis tenyér összecsapását lehet hallani, ahogyan egy elf segítő egymagában, lassan tapsolni kezd. A bemondó ezután szippant egy nagyot orrával és ezúttal ideiglenesen kiürült orral teszi hozzá - Kérlek lépjetek be az ajtón, hogy megkezdődjön az első kihívásotok.
Ekkor előttetek, a szoba egyik falán egy ajtó jelenik meg, ami felé az van írva, hogy: Mágikus Random Szoba. Ezen lehet átmennetek a szobába. Ha átmentetek, ha nem, körülbelül egy perc múlva ismét megszólal a hangszóró.
- Ó, el is felejtettem a kezdőket értesíteni. A kezdő szoba körülbelül egy perc múlva összeroppan, pixeleire szedve mindent és mindenkit, ami benne tartózkodik. Boldog karácsonyt! - a végén még lehet hallani, ahogy elrágcsál egy sütit.
Így a sztrájkolók is kénytelen lesznek, hogy átmenjenek. Ha mindenki belépett, akkor megszólal egy irtózatosan hangos kürt, majd a szoba, ami eddig ugyanúgy nézett ki, mint az előző, hirtelen, egy szempillantás alatt kinagyobbodik és a szemközti falon egy másik ajtó jelenik meg. Ugyanebben a röpke minutumban a teljes szoba megváltozik. (Csak mellékesen szeretném megjegyezni, hogy akármilyen ésszerű megoldást elfogadok, nincsen megszabva, hogy hogyan oldod meg, az event főleg arra van, hogy mindenki kreatívkodjon és együttesen jól érezzük magunkat. Remélem ez majd átjön. )

Egy elfnek kedvesnek kell lennie.

Asuka - Jun: A szemközti ajtó valamiért nektek nem látszik, helyette csak egy száz méter magas, negyven méter szélesnek tűnő szőrcsomó van ott. A szőrcsomó ahogy mozog és föntről lenéz rátok egy kis kicsöppenő nyál zuhan Asuka mellé, majdnem agyonnyomva őt. A föld is beleremeg és ahogy kiderül az előttetek ülő (és ajtót eltakaró) szőrcsomó egy nyáladzó élőlény. Ha felnéztek könnyes szemeibe tekinthettek, ahogy éppen sír szegény, egy tíz méter magas répát fogva kezében, majd azzal egy kis hóembert összenyomva. Szegény jeti mintha azért sírna, mert a kedvenc répájának nem talál ideális hóembert. Építhettek neki egy jó nagyot, csak kár, hogy évekbe telne. Természetesen, ha a szegény jetit megkéritek, hogy menjen arrébb, akkor bár szívesen megtenné, de nem segítenétek neki és még szomorúbb lenne. Egy kedves, dolgozó, nagy szívű elf pedig nem csinálna ilyet.

Fel kell tudnia a többi elfet segíteni, ha az elesik.

Rinarin Ai Kita - Ozirisz: Amint beléptek a szobába semmi különöset sem vesztek észre, amíg meg nem próbáltok megmozdulni. A lábaitok nemcsak, hogy fordítva mozognak, mint kéne, hanem még csak nem is a saját lábaitokat mozgatjátok. Emellett a talpatok alatt lévő jég is kicsit csúszós. Ozirisz bal elf lábát előre mozgatva Rinarin jobb lába mozdul hátra, s így fordítva meg a két másik lábbal is. Természetesen a karjaitok maradnak, csak azért is, hogy még jobban megzavarja azok rendes működése a koordinációtokat. Egy elég szokatlan, egyenes és "sima" út vezet így majd titeket az ajtóhoz. Természetesen a jégen nem tudjátok karjaitokkal előre húzni magatokat, annál azért csúszósabb.

Be kell tartania a szabályokat.

Mirika - Skaara: Miután beléptek az ajtón, öltözéketek megváltozik. Mirika egy szál etikus módba (fekete cenzúra csíkok ) van öltözve egy piros kalappal a fején. Skaara pedig egy teljes zöld öltözetben, kivéve, hogy a fejéről eltűnt a sapka. Egy egyenes havas út vezet az ajtó felé, két oldalatokon pedig irtó csúszós jeges pálya van. Az előttetek lévő ajtó fölé a következő van kiírva: "Csak teljes piros öltözékben engedek át elf segítőt, hiszen ez lett az új viseleti standard." Sajnos még ha meg is próbálkoztok vele, az ajtó nem nyit amíg nincs meg a teljes piros felszerelés (sapkával együtt) és ha valaki megpróbálkozik a kinyitásával a viseleti standard nélkül még egy hógolyót is kap az arcába. Bár nem kell megpróbálkozni vele, hogy észrevegyetek egy pimasz törp lányt, aki agyonrúzsozott vörös szájával kacarászik rajtatok és zsebéből előhúzott mágikusan megjelenő hógolyókkal dobál titeket. Mondjuk milyen lenne már, ha szegény elfet összevernétek és a rúzsával bekennétek a ruháitokat... biztos, hogy nem egy jó, dolgozó elfhez méltó.

Meg kell tudnia védenie magát.

Silver - Danee: Amikor beléptek a karotokba kerül egy nagy nyalóka pálca, mi körülbelül olyan hosszú, mint a karotok és lábatok egybe téve. Az ajtó nagyon messze van tőletek, egy folyosó szerű terembe kerültök és az utatokat nyalóka szörnyek állják. Minden nyalóka szörny átütésével a pálcára kerül a szörnyből egy kis nyalóka és erősebbet üt. Eleinte a nyalóka szörnyek nem támadnak, csak miután körülbelül egy két lépésre előttetek lévő jégen hóból készült csíkot át nem léptek. Ja, igen, elfelejtettem mondani, hogy a talaj jégből van, így könnyű megcsúszni. És az ajtó előtt egy gigászi nyalóka szörny boss áll, amit csak egy nagyon epikus közös nyalókard szuper látványos, mega atom kombinációval tudtok legyőzni (tessék elnevezni majd a kétszemélyes mozdulatot ) és szétesni csak akkor esik szét, mikor a rengeteg vágás után pacsiztok egy óriásit. (És kötelező pacsizni! )  És a pacsizás pillanatában megjelennek a vágáscsíkok és felrobban. Az ajtó ezután szabad utat ad.

És szeretnie munkatársait.

Tachibana Makoto - Hinari: Egy viszonylag kis szobában találjátok kis elf hasonmásaitok. Az ajtó fölött egy fotó kristály van beékelve és a szoba tetejéről egy fagyöngy lóg az ajtó elé. Az ajtó fölé csupán ez van kiírva: "Az igaz szeretetet kötelező megörökíteni." Aggodalomra semmi ok, nem kell megcsókolni egymást, hiszen az sok port kavarhat a kedveseiteknél. A fotó kristály csak akkor villan el, ha igaz baráti szeretettel sikerül egy közös képet készítenetek. (Ilyenkor a képet megkapjátok emlékbe ) Tényleg szívből kell jönnie a szeretetnek, hiszen kicsi elf szívben nagy szeretet kell, hogy lakozzon. Vagy akár közösen ki is találhatjátok, hogy mégis hogyan tudnátok szétverni, esetleg megbabrálni ezt az átkozott fotó kristályt, ami olyan magasan van, hogy egyikőtök kis elf keze sem éri fel, még egymásra állva sem. A kristály eltűnésekor az ajtó kinyílik. (Kattanáskor is eltűnik ugyebár a kristály.)

Kitartónak kell lennie.

Szophie - Hayashi Yuichi: Előttetek semmilyen ajtó sem jelenik meg, mikor kis, elf testetekkel átléptek azon a bizonyos ajtón. Vagyis megjelenik, csupán azt még nem látjátok. A terem különlegessége azonban az, hogy nagyon, de nagyon magas és a legtetején van egy bemélyedésben az ajtó. A földön négy csákány hever, egy-egy csákány minden kis elf segítő szorgos kezének. Úgy látszik ideje megmászni a tömény hóból készült falat. Azonban a feladat nem is olyan egyszerű, hiszen a plafonról fehér, szőrös pókok lógnak le egy-egy hálón, piros mikulás sapkában (csak, hogy Szophie ne féljen annyira tőlük). A kis, édes pókok csúszós hógolyókat köpködnek, amik miatt folyton kicsúszik egy-egy csákány. Aggodalomra semmi ok, hiszen amint mindkét csákányotok elengedett és zuhantok vissza, az életpontjaitok nem fogják bánni, hiszen a legvégén lelassultok és kényelmesen értek havat földet. Így csak az első esés lehet traumatikus. És sajnos lesz is esés, hiszen ha rendesen másztok felfelé, nem tudtok felérni anélkül, hogy a pókok le ne köpködjenek titeket a falakról.

Tudnia kell elkészítenie a tökéletes játékot.

Shukaku - Ryuninji Ren: Belépéskor mindkét kicsi elf személyetek minden kezén egy-egy kesztyű jelenik meg. A veletek szemben lévő ajtó négy óriási, testetek méreténél kétszer nagyobb lakattal rendelkezik és acél bevonattal. Az ajtónak azonban csak a tetejét látjátok, azt is alig, hiszen vállig ér a hó. Szerencsére csak hideg és sebzést nem szenvedtek el miatta. Az ajtó felett a következő olvasható: "Kilépés csak 1000 db elkészített játékkal. Minták:" Sajnos a többit eltakarja a hó, de ha sikerül elkotorni onnan, akkor megjelenik a többi része az üzenetnek. Láttok mechanikus Barbie baba, GI Joe játékfigura mintákat és alatta kicsiben elkészítési manuált. Nincs megszabva a manuál kinézete/szövege csupán egy különös dolog, mégpedig az, hogy a manuál azt várja el, hogy kézzel gyúrjátok meg a játékokat. A kezeteken lévő kesztyűk segítségével pedig meg is tudjátok ezt valósítani, akármi, amit gyúrtok az megszilárdul és robot életre kel, tehát irányíthatóvá válik. Természetesen a teremtés erejével lehet nem is lenne muszáj elkészíteni azt az ezer játékot, ha el lehet készíteni egy nagy és félelmeteset, ami eltünteti az ajtót... Nincsen a manuálban, de minden egyes elkészített robotot és minden kis béna prototípust érdemes egyesével elnevezgetni, különben egy perc múlva a készítőkre támad. Mondjuk annyira lényegtelen, biztos kisbetűs lenne, ha benne lenne esetleg a manuál következő kiadásában...

És nemcsak magát kell tudnia megvédenie, hanem a mikulást is.

Tetsuko Jin - Aida Atsumori: Amikor beléptek mindkét alkarotokra egy-egy nagy süti kerül, ami pont akkora és úgy van elhelyezve, mint egy pajzs és beleharapni sem tudtok, olyan kemény. Egy hosszú, széles folyosóba kerültök, ami közepén sín húzódik végig egyenesen az ajtóig. Az ajtó fölé a következő van írva: "Csak a mikulás tudja kinyitni." A sínen előttetek pedig egy rozoga mikulás gép van egy nagy piros start gombbal a hátulján. Amikor valaki megnyomja a kis masina nyikorogva elindul és megy végig a vasúton, viszont oldalt ekkor tej és csokigolyó ágyúk jelennek meg. A csokigolyó és tej ágyúk mind az ál mikulást lövik. Amint egy csokigolyó ágyú eltalálja a mikulást, az lassan visszanyekereg a kezdőhelyére. A tej pedig puhává teszi a sütipajzsot, amit azután egy csoki egy lövésből átüt. Amint egy sütipajzsot szétütnek a kezdőhelyen megjelenik egy másik. Ha egy játékost talál el egy csokigolyó, akkor azt messze lövi. A lényeg, hogy lehetetlen végigmenni a pályán a jelenlegi helyzetben, a fej méretű csokigolyók folyamatos tüzelését és a tej folyamatos ömlését nincs mi megakadályozza hosszútávon... bár lenne egy mód adni egy kis kakaót annak a mikulás gépnek vagy egy mód valami egyéb módszerrel végigmenni a pályán.

Élveznie kell az elétet (még akkor is, ha az örökös robot).

Anatole Saito - Suzume: Az előző terem után egy még hidegebb terembe érkeztek. Szinte teljesen vacogtok a mínusz fokban, de szerencsére fagyás sebződést nem szenvedtek el. Az előttetek lévő ajtó teljesen be van fagyva. A terem közepén két fejsze van (nem tudjátok vele egymást megölni ), az ajtó előtt egy folyamatosan égő fáklya (ami valamiért sosem alszik ki, de lángja nem elegendő ahhoz, hogy kiolvassza az ajtót). Körülöttetek körülbelül száz fa. Azonban, ha nagy tüzet raktok az ajtó elé, akkor sem olvad ki, csak kár, hogy karaktereitek ezt nem tudják. Az ajtó csak két kis elf szív nagy melegétől nyílik ki, tehát ha mindketten élvezitek azt, amit csináltok. Lehet az egymás ütögetése egy fejszével, egy fával, két fával, egy fával összekombinált fáklyafejszével vagy esetleg csak egy összeülés egy kis meleg tábortűz előtt és egy jó kis vicc.

És törődnie kell a rénszarvasokkal.

Chancery - Rey: Egy nagy terembe érkeztek, legalábbis nektek, kis elfeknek nagy teremnek tűnik. Egy pajta és egy házikó található a teremben. A házikó előtt egy elf segítő fűnyíróval megy körbe-körbe valamiért a havon. A házának ajtaja nyitva van és szívesen beenged akárkit, hiszen kedves elf segítő társairól nem feltételezné, hogy akármit is lopnának tőle. A házában minden megtalálható, amit csak el tudtok képzelni, kivéve a kulcs a szoba végében lévő ajtóhoz. A pajtában három koszos, kócos és kicsit részeg rénszarvas található. Az ajtóra az van kiírva, hogy "Áthaladás csak tiszta rénszarvasokkal.". A részeg rénszarvasokkal meg az a baj, hogy eldőlnek és újra sárosak meg koszosak lesznek, amint kiviszik őket a pajtából. És ha mégis sikerülne elvinni őket az ajtóhoz, a részeg rénszarvast nem veszi a rendszer tisztának. Kár, hogy az ajtó programja már kicsit régi és nem gondoltak rénszarvas jelmezekre, de hát egy becsületes, dolgozó elf ilyet sosem csinálna...

Meg az ágyban kell tartania a kisgyerekeket, amíg a mikulás lerakja az ajándékokat.

Saya - Hermit: Egy nagy, havas hálószobába kerültök. Mögöttetek megjelenik egy ajtó, mögötte egy szalma télapóval egy kis szobában. Előttetek, a szoba végében egy ágy van, benne valami szundító óriással. Elf szemeitek előtt a következő üzenet jelenik meg: "Ne engedjétek, hogy télapó lelepleződjön!" majd becsukódik a mögöttetek lévő ajtó. Az óriási ágyban ekkor ásítozást hallotok, majd lassan felkel a szörnyeteg... ami egy kis hat éves gyerek. Valójában egy normális gyerek, csak ti vagytok nagyon kicsi elfek. A kisgyerek a párnája alá nyúl, elővesz egy kanál cukrot, megeszi, majd őrült sebességgel azt kiabálva, hogy "Télapó!" elkezd rohanni az ajtó felé, átszaladva mindenen, ami az útjába áll, majd kinyitja az ajtót és az egész újraindul, amíg nem sikerül legalább három percig megállítani a kölyköt, aki nem lát titeket. Persze, meg lehetne harapni az ujját, hogy sírni kezdjen, vagy szét lehetne szórni a kanál cukrát, de egy tisztességes, dolgozó elf ilyet sosem tenne... na meg szegény kisgyerek. Gondolom nem akarjátok, hogy sírjon, na meg az is lehet, hogy cukorbeteg és kell neki. Én a helyetekben békés megoldást keresnék. Tényleg.

Tudnia kell, hogy ki barát és ki ellenség.

Benedict Arata - Mayumi - Nox: A kapura a következő van ráírva: "Csak jegesmedvék nélkül lehet átmenni." A kapun belépve Benedict a következőt látja: ő és három másik jegesmedve belépnek a terembe. Mayumi a következőt látja: ő, Atsumori elf, Benedict elf és egy jegesmedve belépnek a terembe. Nox a következőt látja: ő, Benedict elf és két másik jegesmedve belépnek a terembe. Természetesen csak azok ismerik egymás nevét, akik már ismerkedtek. A jegesmedve ezek mellett teljesen úgy viselkedik, mint egy játékos, rendesen vitatkozik veletek, hogy ő bizony csak Mayumi elfet és Nox elfet látja és Benedict számára jegesmedve. És természetesen az ő célja is az, hogy átmenjen az ajtón.

Jól kell céloznia, hogy az alkatrészeket a megfelelő helyre rakja.

Ryutoshi Kurasai - Koshitsu Esutel: Egy nagy, csúszós, jeges szobában találjátok magatokat. A terem szélén végig gyúrható hó van, de a többi része mind jég. A terem végében az ajtó fölött a következő van: "Találd el az arcát hógolyóval és az ajtó kinyílik." Kis, csupasz elf kezeitekkel így neki kell látni a hideg havat meggyúrni, majd megdobni az átkozott bábút a terem közepén, ami arcán piros jelzés van. Bár Esutelnek ez íjászként nagyon egyszerű lenne, de a bábú intelligens és mindig másodpercek töredéke alatt hátat fordít neki. Ryutoshi meg lovag létére sosem tudja eltalálni a bábút, de persze ő ezt nem tudja és gondolhatja majd, hogy mennyire okos, mikor kitalálják, hogy Esutellel szemben áll meg a bábú előtt és majd jól eltalálja. És ha esetleg közelebb csúszkál, akkor sem tudja eltalálni, úgy látszik a lovagok nem kapnak dobás rásegítést és amúgy is évekkel ezelőtt hógolyózott legutoljára. Vagy lehet, hogy alapból jól dob, csak ezzel a teremmel van a probléma...

Tudnia kell szaloncukrot csomagolni.

Kusumi Ayani - Akae: Egy kis, magas szobában találjátok magatokat. A terem közepén egy óriási fenyőfa van, szépen feldíszítve minden szép és jóval (gyöngyfüzér, karácsonyi díszek, szaloncukrok). A karácsonyfa mögött a kapun viszont a következő áll: "Áthaladás csak azoknak, akik tudnak szaloncukrot csomagolni.".  Sajnos kis elfként alig éritek el a karácsonyfa még legalsó díszét is, nemhogy a tetejét, ahol fel van szúrva a "Hogyan csomagoljunk szaloncukrot 101". (Sajnos Tűzrózsa sincs itt, hogy felmásszon a fára. ) A fa csúszós, lehetetlen rajta felmászni, meg amúgy is szúrós meg hideg. Az egyik sarokban persze megtalálható egy fejsze, amivel alapból kivágták a fát és persze ki lehetne dönteni vele, de hát ez egy karácsonyfa... és egy jó, dolgozó elf nem vágna ki egy karácsonyfát.

És természetesen nem szabad elfeledkeznie a táplálkozásról sem. Egy jóllakott elf jobban dolgozik.

Ayse - Angelica Katharina: Egy nagy terembe léptek, ahogyan kis elf lábaitokkal majdnem megcsúsztok a jégen. A terem szélén el lehet menni a kapuig, de csak megkerülve a középen lévő nagy tavat. A terem egyik oldalán egy kis tábortűz ég, mellette pálcákkal, amikkel tökéletesen el lehetne készíteni egy finom halat. Elég könnyű észrevenni, hogy úgy a terem egész része tele van pingvinekkel. Veletek egymagasságú kölykökkel, nagy, fiatal pingvinekkel és óriási, felnőtt pingvinekkel, mik már közel öt méteresnek tűnnek. Az ajtó fölött a következő van: "Csak jóllakott elfeket engedünk át.". Az egyik sarokban hever egy ketté tört fa horgászbot, ami így pont két éles pálca. A tó pedig tele van finomnál finomabbnak kinéző halakkal azonban akárhogyan próbálnátok értük merülni (élet veszteség nélkül) vagy kifogni párat, egy valamelyik pingvin a sok közül mindig ellopja tőletek és megeszi. Ha sikerül kifogni, akkor is ellopják, miközben viszitek a tábortűz felé. Természetesen fel lehetne használni az éles botokat, hogy egy-két pingvin megleckéztetésével elijesszétek a többit, de egy jó, szorgalmas, dolgozó elf ilyet sosem csinálna. Ő békés utat találna anélkül, hogy bántaná a pingvineket.

Fura ez az ébredés. Tisztán emlékszem, hogy nem voltam teljesen tiszta, amikor este lefeküdtem aludni. Erre most olyan vízióval ébredek fel Aincradban, ami nem lehet igaz.
Nem vagyok oda a sok fehérért, mert elég uncsimuncsi, ami azt illeti. Bármerre nézek, csak a hideg fehérség fogad mindenütt, meg egy szőke üstök. A hó azonban kellően hidegnek bizonyul ahhoz, hogy higyjek neki, újra megtréfált Aincrad világa. Még szerencse, hogy karimaris öltim van! *-* Bár ahogy elnézem, minden más felszerelésem eltűnt... s ez is csak azért maradhatott, mert ezzel aztán igazi-migazi micsudi lehetek. Hiszen egy fura hangocska valami elfekről beszél, vagy mikről. o.o
- Jelentkezési papír? Elolvashatom a szerződésem újra? o.o - nem tudtam arról, hogy alvaszerződő vagyok, és nem is tetszik a dolog. Nem emlékszem egyáltalán a feltételekre, s arra sem, hogy egyáltalán mit írtam alá! Bár tény, ez most mindent megmagyarázott... Máris értem, mit keresek itt.
- Úwh, nyerni akarok! *-* - süti! *.* Kieszem a Télapót a vagyonából! >.< Alábecsülik süteményevő képességeimet... Aincradban annyit meg tudok enni, amennyit csak akarok! >.< Ráadásul egy dekát sem hízok tőle.
Szóval hát, nem semmi, ahova kerültünk... Karácsonyi ruci, meg minden... Gyakorlatilag csíkos pizsamában feszítek egy vadidegen helyen, tippre talán az Északi Sarkot mondanám. Ráadásul már azt is tudom, mit kéne csinálni. Ajtó, ajtó... de mégis hol az az ajtó? Nem látom valami nagy, fehér, puha izétől.
- Hűűűűűű, te aztán jó nagyra nőttél! *.* - fedezem fel a gigászi jetit. Szép, szép, hogy ilyen nagy, de van egy kis probléma. Elállja az utamat. Valamint nem csak az enyémet, a szőke lányra pillantva.
- Sziókamóka! A nevem Asuka! *<* - nem vagyok egyedül, hiszen meghallok egy furcsa csengettyűt, s kiderül, nem csak én rekedtem ide. Ami pedig még jobb, hogy nem csak neki, hanem nekem is van ilyen sipkám. Olyan manós, a végén egy csengővel. Jó játék... kezdem is el birizgálni, hogy újra ilyen szép hangokat adjon ki.
A lány odasiet hozzám, hogy bemutatkozzon. Egészen szimpi! A szöszi és a pink! Tutkóra ő lesz a csapattársam. Legyőzhetetlenek leszünk, bizony! Ráadásul lehet, még ügyfelet is csinálhatok belőle, hiszen a füleimről kérdez. Fülek, fülek... miféle fülek? Tapogatom meg őket, hogy felfedezzem, miről is van szó.
Hogy ezeket, itt? ^^ - eddig észre sem vettem őket, amíg nem mondta. Fura módon egyáltalán nem fáznak, talán csak egy picit, pedig bizony, elég hideg helyen vagyunk. Megtapogatom hát őket, hogy meggyőződjek róla, tényleg megvannak. Érzem, hogy lecsatolható, s máris tudom, hogyan lehet elkészíteni itt, a sao-ban. Elég sok dolgot megtanulsz, ha egyszer tiéd az egyetlen szépségszalon Aincradban.
- Csak egy dekoritem. Felszerelhető. Bármikor elkészítézem neked a Szépségszalonomban. A Kezdetek Városocskájában megtalálod. - az ügyfél mindig jó. Pénzt igazából nem keresek vele, de kellőképpen lefoglalom magam vele. Valamint látszólag mindig szem előtt vagyok. Ez pedig jó. Hasznos az álcámnak.
- Ami azticska illeti, egyszer csak itt ébredtem. Abban pedig bizti-biztos vagyok, hogy azon az ajtón kéne kimennünk. Csak egy a bibi. Nem látom az ajtót a jetitől. - némi nyálzuhatag pottyan rám, ahogyan beszélek. Fúj! :S Hazaérek, tuti egy habfürdővel kezdem a napom. Még szerencse, hogy hamar elpixeleződik. Majd aztán rámutatok a nagy, puha izére. Láttam már jetit a játékban, főleg petként, egyszer pedig el is pusztítottam egyet. De így volt a legjobb neki. Szegény lány teljesen életképtelen volt itt. Ki se merte tenni a lábát a házából. Ne szenvedjen inkább...
A nyálból nem csak én kapok, de legalább Jun is felfedezi a lényt, aki elállja az utunkat. Nem láttam még ekkora jetit. Főleg nem ekkora répával. De miért sír ennyire?
- Igen, ez... Fura. Még sosem láttam ekkora jetit Aincradban. - adok Junnak sebtében egy névjegykártyát. Két oldala van. Egy rusztikusabb, vintage stílusú, ami az alkímia laboromat hirdeti, s egy letisztult, elegáns, ám kellően nőies, ami a Konkurencia szalont. Hogy biztosan odataláljon. *-* Rászoktam arra, hogy ezeket osztogatom, hátha akkor nagyobb lesz a forgalmam. - Az is lehet, hogy nem is a szemeit akarja törölgetni vele. Fúj. :S Meg kéne kérdezni, mi baja van... - a jetik elég primitív lények. Egyszer volt dolgom egy állatidomárral, akinek jetije volt, és hát, nem volt túl okos. Egyikük sem, ami azt illeti.
- Bocsikaaaa! Hé, Jeti Úr! Ide nézz! - csápolok neki, hátha akkor észrevesz. Talán ha elég hangosan kiabálok. Bár Jun-chan szerint nem tud beszélni. Talán meg sem ért minket. Azonban az egyszer biztos, hogy valóban gyönyörű bakancsokat csinálnak belőlük! *w* Súg a fülembe, megemlítve az egyik legszebb itemet, amit az alapok közül meg lehet venni.
- Hajh, ne is mondd! Nem lenne csudijó Hamupipőke cipellőm, biztosan beszereznék egy olyat! *.* Legszívesebben megcsókolgatnám a tervezőt... Nem vették volna el a felszerelésem, akkor megmutikáznám, milyen jó cipőm van. - a jetibőr cipő az egyik legszebb alap item, amit a világban kapni lehet. Az egyetlen, ami nem csak a praktikusságra, de még a küllemre is ráfektette az energiát. A makulátlan, fehér bundát még esetleg egy kabátnak tudnám elképzelni. Biztosan vállal a tervező ilyet is... Jetibőr köpeny! *-* Talán már létezik is. Ha nem lenne itt Jun, akkor minden bizonnyal én magam vállalnám az alapanyag beszerzését, ami épp itt van előttem. Egy pillanatra felrémlik előttem gyermekkori hősöm, Szörnyella képe, aki a divatért bármire, tényleg bármire képes volt. (Ha jól rémlik, neki is szép bundája volt... lehet, az is jetiből van) Határozott személyiség, aki eléri, amit akar, s nem foglalkozik a legfelszínesebb ösztönnel, ami miatt a cuki kiskutyákat védik. Ha megvan a bunda, már csak egy megfelelő páncélkovács kellene, aki vállalja a megbízást... De erre most nem vetemedem. Idegenek előtt fenn kell tartanom az Asuka jókislány dolgot. A saját érdekemben. A lány közben már úgymond akcióba lépett, s megindult a jetit vigasztalni. Még egy köpenyt is talált neki, amivel kifújhatja az orrát. Remélem, nem fog hiányozni senkinek az a köpeny. Tiszta undi. Jetitakony, fúj...
- Hé! Látom ám, mi a baj! De mi segíthetünk. Mit szólsz hozzá? *.* Megtanítunk hóembert építeni! Csudicsudijó lesz! *.* - a jeti borús szemeit még egyszer megtörölgeti, s eget rengető trombitálással fújja ki az orrát. Majd egyik ujját szopogatni kezdi, miközben azt lesi, mit szeretnénk. Nehezebb lesz, mint gondoltuk. Az emberi gesztusokat megérti, de a szavakat nem... Na jó, legyen.
- Mi lenne, ha megcsinálnánk kicsiben? Neked pedig ugyanezt kéne lemásolnod... egyszerű! *-* - nem hiszem, hogy ebből megérti, mit mondok neki. Talán Junnak van rá ötlete, hogy magyarázzuk el.
Nem sokkal később, miután Jun megtapogatja, milyen puha is lenne belőle egy jetibőr köpeny, valahogyan elkezdi szemléltetni neki, hogyan is kéne hóembert csinálni. Hamarosan már gurigat is egy hógörgeteget, hogy megcsinálja a hóember testét, nekem pedig a fejét kell elkészítenem kérésére.
- Most lasssssan beeeeszééélek hozzzzzáááád, hogy megéééértssss. Éééérted, amit mooondoook? - heves gesztikulálva magyarázok a jetinek. Hátha felfogja, mit szeretnék. A bamba tekintet mindent elárul. Az óriásbébi, mert bizonyára egy óriásbébit találtunk, vagy legalábbis óriási jeti gyereket, csak a fejét vakargatja répájával, hogy mi végül mit is szeretnénk. Azonban amikor meglátja Junt havat gurigatni, fellelkesül. Hóna alá csapja a répát, s összeüti örömében kezeit, tapsikálva kicsit.
- Fejet... igen, csináljunk neki fejet. Rajta, te is, Jeti úr! - mikor én is elkezdem csinálni a hóember fejét, furcsa módon a jeti is ezt teszi. Csak ő egy másik hókupaccal, s egy picit nagyobbal. Na végre... talán jutunk is valamire. Sajnos viszont még mindig közénk és az ajtó közé áll, de hát nincs mit tenni. Majd később biztosan elmegy onnan.
- Itt a feje. Így ni. - fél kézzel megemelem a méretes hógombócot, ami majd a mi hóemberünk feje lesz. Elégedett mosoly jelenik meg ajkaimon, ahogyan meglátom a jeti ügye-fogyott golyóit. Az én fejem tökéletesen gömb alakú, ellenben az övé picit nyomott itt-ott, ráadásul még a hó is koszos egy-egy helyen. Ami nem csoda, hiszen neki sokkal több hó kellett, mint nekem. Ehhez pedig a földig egészen le kellett nyúlnia érte. Nem lehet hibáztatni emiatt. Azonban sajnos még mindig maximalista vagyok. Nem bírnám elviselni, ha egy jetinek szebb hóembere lenne, mint nekem...
- Na jó, jó, de mit rakunk rá? - a hóember nem csak ennyiből áll, ugyebár.
Jun is kicsit hezitál, majd pedig elkezd kutakodni. Legnagyobb döbbenetemre azonban talál a hóban egy - hopp! - egy hatalmas, rózsaszín kendőt. Csak úgy.
- Egy rózsaszín szövet... magneficient! - Jun csak úgy kihúzza ezt a hó alól. De hogy hogyan...
- Ez a hely egy valódi kincsesbánya. *-* Biztosan csomó gyönyörű holmit találunk még. Hmmm... Mi lenne, ha ebből a csodálatos kelméből csinálnánk Jeti úrnak egy szééééép masnit? *-* Na, na, mit szólsz hozzá? Stílusos fejkötő, és talán te se fogsz szomorkodni. - a jetihez fordulok végül, s magyarázom, mit szeretnénk. Ahogyan a selyemre pillant, mert bizony, selyemből van ez az anyag, elvigyorodik, s hevesen bólogat, majd felrakja a saját hóemberének a fejét. Kicsit csálén, szóval nem teljesen szimmetrikus, de inkább nem szólok bele. Nem veszem el az örömét. Miután meghajtogatom neki a masnit Jun segítségével - hiszen ehhez ketten kellünk, elég nagy az anyag ugyanis - , mindketten scavenger módba lépünk. Ideje még több dolgot találni.
- Ha van Keresésed, ideje használni. Végre valami haszna van... amióta a játékban vagyok, nem sokat tudtam kezdeni vele. ._. - én bekapcsolom a saját jártasságomat. Jeti úr eközben felrakja a hóember fejére a masnit.
- Igazi hóhölgy lesz belőle! *-* Nahááát... ez micsoda? - kaparok elő a hóból két haaaatalmas cukorkát. Olyan színes, szivárványosat, spirálos mintával.
- Nézd, Jeti úr! Ezek jók lesznek szemeknek? *-* Illenek a répanarancshoz, nem gondolod?
Magamban én is felteszem azt a kérdést, amit Jun hangosan is. Hogy vajon mi mindent találhatunk még a hóban. Hamarosan pedig még Jun is talál egy újabb oltári jó dolgot. Aztaaaa... Egy igazi tiara! *-* Ráadásul valamiért pont akkora, amekkora ráfér a hóhölgy fejére. Nem, nem, ez biztosan véletlen. A jetinek a magyarázás nem segít, ám a mutogatás annál inkább. Látszik az a pillanat, amikor felfogta, hogy mit is akartunk. Jun tanácsára pedig el is veszi tőle az óriási tiarát, majd pedig felrakja azt a hóember fejére. A miénkre egy sapka kerül, ami azért szintén nem rossz. - Na tehát. Van már szép masnija, tiarája, szemei, és egy hatalmas répája. Hmmm... Fejezzük be az arcát! *-* A jeti közben hatalmas vigyorral illeszti a helyére a répát. Szóval megrépázza a hóhölgyet. Hehe. Én azonban inkább a lootolással foglalkozok. Bekapcsolt kereséssel ez egy kicsit egyszerűbb, azonban valahol arrébb látok is valamit a hó alatt, ami még hasznos lenne. - Ide! Segíts picit! - majd kiássuk a következőt. Nem is telik bele sok idő, de találunk egy gyönyörű, szépséges, tengeri kagylót. Nem is egyet. Többet. Köztük kééééét hatalmasat, valamint sok, picit kisebbet. Az a hatalmas akkora, hogy még én is beleférek. o.o Tisztára, mint Aphrodité.
- Jeti úr, Jeti úr! Nézd, mit találtunk! *-* - súlyemeléssel cipelem oda neki az egyik kagylót, majd elmutogatom neki, hogy hova rakja. Nem is telik bele kis idő, de az óriási hóembernek kagylókból kirakott szája, valamint melltartója van. Szóval ez egy habhóleány! Máris mindennek értelme van! *-*
Azonnal Jun-chan segítségére sietek. Látom, hogy valami nagyon nagyot és nehezet talált a hóban, s segítek felpattintani neki a ládát is. Nekem az egy picit könnyebben megy a súlyemelésemmel. Majd amikor megtudjuk, mi az...
- Kyaaaaa! *-* Tényleg Karácsony van... Ez a legszebb napom Aincradban ever! *-* Eddig minden sminkemet magamnak kellett megalkotnom... - virágokból, növényekből, meg amiket találtam. Tulajdonképpen nem sokban másabb a potikészítésnél. Csak kell hozzá némi jóízlés.
- Bízz bennünk, Jeti Úr! Csak egy kis arcpírt adunk a Ladynek. Biztos vagyok benne, hogy neki is tetszeni fog! *-* - megemel minket a jeti, hogy ki tudjuk sminkelni a hóhableányt. Szóval szorgosan ügyködünk, egy kis csillám ide, egy kis javítás oda... semmi feltűnő, csak éppenhogy karácsonyi hangulatú, hogy igényes legyen. Perfect. Hmm... azt hiszem, ez a legdrogosabb vízió, amit eddig ebben a játékban tapasztaltam. - Már csak egy valami hiányzik... Mit szólnátok hozzá, ha abból a szép fenyőből csinálnánk neki szoknyát? Csak kölcsönvesszük néhány ágát. Biztos vagyok benne, hogy nagyon szép lesz. ^^ Sminkelési technikámat pedig bók éri, természetesen.
- Csak gyakorlás kérdése, Jun-chan. Neked ingyen tarthatok egy sminkoktatást is. ^^ - miután szépen kipingálom a hóhölgyet, a szoknyával kezdünk el foglalkozni. Jobb ötletem nem lévén marad a fa, de növénylátásom és az esztétikai ízlésem mind-mind azt súgják, hogy ez így tökéletes lesz. A jeti arcán hatalmas mosoly, miközben a szúrós kis levelekkel nem foglalkozva fűzi össze őket. Bár az is lehet, sőt, valószínűbb, hogy a vastag bőre és a gyönyörű bundája miatt egyáltalán nem érzi a tüskéket. Vagy pedig azért, mert egy NJK...
- Hűűűű, hát ezt szépen összehoztuk! *-* Szerintem egyébként csak magányos volt szegény... nem volt kivel hóembert építenie. De jól szórakoztunk, nem igaz? *-* - csillogó szemek Junra és a jetire. A jeti szintén boldog. Ha pedig boldog, az azt jelenti, hogy nem áll többé közém és az ajtó elé.
- Azt hiszem, most már elfoglalja magát. Szia, Jeti úr! Boldog Karácsonyt! Talán még találkozunk! *-* - integetek neki, hogy pápá, hiszen már volt mibe szúrnia a répáját. Az övé a legeslegeslegcsudálatosabb hóhölgyemény a világon, bizony!