Karácsonyi Event

Karácsony van. A Kezdetek Városának a főterén most is ott áll a hatalmas, több méter magas karácsonyfa, körülötte pedig a már ilyenkor megszokott vásár. Mindeközben békésen szállingózik a hó, az NPC zenekar pedig a karácsonyi dalokat játssza, ahogy az várható. Senki meg nem mondaná most, hogy ez egy harcos világ. Senki meg nem mondaná, hogy néhány hete még mindenkit a bossterem keresése, illetve maga a bossharc foglalkoztatott. Ahogy azt sem mondaná meg senki, hogy nem egész egy éve egy járvány söpört végig az egész világon, pár tízezer kobold formájában, halált és pusztulást hagyva maga után. Ennek ellenére, most minden nyugodt. Hiszen karácsony van. Bár ez a világ nem valódi, ugyanakkor a karácsony mégis sokkal valódibb idebenn, mint a kinti világban. Odakinn csak a pénzköltésről és a nagyzolásról szól ilyenkor minden, és odakinn elfelejtik az emberek a lényeget: család, béke, szeretet.
Itt, Aincradban tapasztaltam meg először, hogy milyen egy igazi karácsony. Soha nem fogom elfelejteni azt a két évvel ezelőtti karácsonyt, amit a céhtársaimmal, a családommal töltöttem. Akkor jöttem rá, hogy nem vagyok egyedül. Igaz, történnek olyan dolgok, amikor az ember magába zuhan, de szerencsére akkor sem hagytak magamra, hogy újra talpra tudjak állni. Hosszú út áll már mindannyiunk mögött, de megtanultam: annak kell örülnünk, amink és akink van, nem pedig azon keseregni, akik már nincsenek.
Természetesen felejtésről szó sincs, inkább egyfajta belenyugvásról. Az idő tényleg segít...
Miután megemlékeztem az elvesztett szeretteimről a Black Ironban, elindultam a főtér felé. Az egyik árusnál rögtön vettem is egy pohár forralt bort, majd azt kortyolgatva körbejártam a vásárt, közben meglepődtem, hogy most is egész olcsón árulják az árusok a portékáikat, közben meg-megnézve mindent, jó alaposan. Ha valami olyasmibe botlottam, amiről tudom, hogy valakit meg tudok lepni, akkor rögtön meg is vettem. Aztán egyszercsak feltűnt a nagy vásárolgatás közben egy pult, ami mintha tavaly nem lett volna. Vagy csupán én emlékszem rosszul? No mindegy, oda is sétáltam a fa tövében levő kis pulthoz. Bár egész addig nem értettem, hogy a pult miért üres, amíg az amögött álló NPC el nem magyarázta. A pultra lehet ajándékot letenni, amit a rendszer elteleportál, majd karácsony után minden ajándékozó kap egy ajándékot. Elég ötletes event így karácsonykor, vajon Kayaba, vagy valamelyik játékmester ötlete lehetett? Akárhogy is, kedves tőlük, hogy ilyesmire is gondolnak.
Miután megtudtam a részleteket, úgy egyből indultam is körbenézni a megfelelő ajándék után. Bár elég nehéz feladat, mert szó szerint egy ismeretlen fogja kapni, és anélkül, hogy ismerném, azt sem tudom, hogy egyáltalán minek is örülne?
Aztán beugrott egy nagyon jó barátom nagyon is igaz mondata: Olyan nincs, hogy valaki ne szeretné a sütit ^^ - vagy valahogy hasonlóképp mondta Szophie, de a lényeg a lényeg, irány sütni.
A fél délutánt-kora estét a konyhában töltöttem, mire elkészültem a csokis-krémes sütivel. Pláne, hogy a hülyegyereknek a konyhában esik le, hogy nincs liszt, nincs tojás, nincs ez, nincs az, és akkor véletlenül se, amikor a piac mellett sétált. Jellemző...
Végül a kisebb-nagyobb technikai gondok ellenére sikeresen elkészültem a sütögetéssel, ellenőriztem a tartósságát, bőven kibírja az ajándékozási event végéig. Bár, lehet a GM gondolt erre, és az átvétel-kézbesítés között nem csökken az ajándék tartóssága, de jobb azért, ha nem ezen múlik. A maradék sütiből pedig karácsony alkalmából küldök azoknak az ismerősöknek, akik nem tagjai a Ligának. A céhtársaimnak pedig este átviszem a másik tepsi sütit, egy kis desszertnek ők is biztosan örülnek.
Aztán újabb hosszú filózás és sétálgatás után végül sikerült dönteni: Az ajándékos dobozba a süti mellett egy fekete sál és egy könyv kapott helyet. A sálra téli időszakban mindenkinek szüksége van, sőt a 20-as szint felett még nyáron is jól jön, mert ugye fázni nem jó. A könyv pedig érdekességeket tartalmaz az Aincradban fellelhető mobokról, történeteket a városokról, városi NPC-kről.
Végül a dobozt elvittem a karácsonyfa melletti pulthoz, letettem, és az valóban el is teleportálódott szinte azonnal. Majd elköszöntem, és elindultam a Palota felé, közben tűnődve azon, hogy vajon kihez fog kerülni a csomag? Vajon örülni fog neki? Remélem igen...

Hangulatzene :3


// ajándékdoboz:
- csokis-krémes süti :3
- fekete sál
- könyv, Aincrad érdekességeiről

December van, ez egyenlő azzal, hogy hideg van és havazik, meg azzal is, hogy beköszönt az ünnepi láz és mindenki rohan ajándékot vásárolni és hirtelen majdnem mindenki szeret bőséggel adakozni. Bár a Karácsony nem igazán hozz nagyobb hasznot a boltomnak, pedig ilyenkor egy marék homokot is ellehet adni jó pénzért. De hát manapság minden céh raktárra dugig van fegyverekkel és különböző itemekkel, meg magán kézben is van elég sok kacatnak való item. Na, jó igaz nálam nincs kitéve nagy táblákra, hogy leárazás van, bár nincs is hova lentebb áraznom. De azért a boltot szépen kidekoráltam és igyekeztem gondoskodni arról is, hogy legyen némi hírverése a boltnak. De ezen egyikek sem segített, így kitettem a zárva táblát és inkább én is elnézek erre a vásárra.  Olyan tizenöt-húsz perc séta után, már meg is érkeztem a rengetegbe. Sok-sok dísz mindenhol és még több megvásárolható csecse-becse, na meg a nép áradat, amibe képtelenség rendesen előre haladni, főleg úgy, ha az ember még alacsony is, és arra is figyelnie kell, hogy ne tapossák el az égicirkálók. Így a kirakodó vásárt nem is nagyon néztem meg, egyébként se akarok én vásárolni, én már rég beszereztem mindent, ami kell. ˇ^ˇ Tehát engem a sok édes illat jobban magához vonzott, mint a csecse-becsés standok. :3 Szóval mentem és faltam, amikor már kezdtem kicsit megtelni, akkor útba ejtettem egy forraltborost is, majd mikor megkaptam az italom, igyekeztem egy nyugisabb pontot találni a tömegben. Így sikerül oda keverednem egy kicsi pult elé, amin nem volt más csak egy nagydoboz csomagoló papír és szalagok, meg egy tábla. A feliratot elolvasva, kissé kíváncsi lettem, így odaléptem a pulthoz érdeklődni egy kicsit. Hamar-gyorsan meg is tudhattam, hogy itt névtelen jó tevő ként lehet ajándékokat feladni és egy random emberke fogja megkapni azt. Bár én jobb szeretem látni azt mikor valaki, kibontja az ajándékom, mert akkor láthatom az örömöt az arcán, de ez is egy jó dolog és már tudom is, hogy mit is adhatnék én ide le, hogy majd valaki megkapja és örülhessen neki. Az én kicsi lelkivilágomat feldobja az, ha adhatok valamit. :3
-Uhh… Néhány perc és visszajövök, csak össze kell szednem néhány dolgot! *.*
Közlöm az npc-vel lelkesen, majd el is tűnők egy órára (igen, ez a női 5 perc tipikus esete), mert ugye meg kellet kovácsolnom azt a Gyorsaság Rúnát, amit a csomagba akarok tenni. Meg még gyorsan legyártottam egy adag csoki muffint, mert azzal csak nem foghatok mellé. Végezetül pedig tettem még a csomagba egy szerencsehozó talizmánt is. Aztán siettem is vissza az npc-hez a kész csomaggal és le is adtam azt, majd elbúcsúztam, és mielőtt még haza indultam volna, hogy zárjam a napot tettem még egy kört a sütis és édességek standoknál. :3

//A csomag tartalma:
[T2] Gyorsaság Rúna (+2 Kitartás; +6 Gyorsaság)
Csokis muffin
Szerencsehozó talizmán

A hideg ellenére csak kicsábított az első szintre a vásár. A céhházból legyalogolva papucsban igen fázott a lábam, de zsebre dugott kézzel tudtam ellensúlyozni a hideget. Hajam és szempillám deres akadályt húzott látásomba, de a karácsony színes és világító felhozatala pótolt mindent. Jól megnéztem magamnak a karácsony fát, míg hatalmasságát körbe jártam addig szinte bele is szédültem. Mosolyt csalt az arcomra. Pulóverem alól a kis szőrös izém kinézett, lábait kilógatta a felsőmön kívülre és potrohával nekem támaszkodva kinézett Pocky a lágy zenétől vidáman nyüzsgő ember áradatra. Ugyan nem csak a játékosok voltak itt, hanem árusokkal és nézelődő npc-ktől is roskadozott a tér. Körbe jártam az árusokat, mire meg is volt, mi az amit meg akarok venni.. mindent :3
Azonban a fa közelében az egyik hirdető táblán megakadt a szemem. Az idei eventes árus is megérkezett. Vajon Nicholaushoz kapunk tőle egy ingyen teleport jegyet, hogy megpróbáljuk leütni tárgyakért? Közelebb léptem és elolvastam az idei szabályzatot az eseményre. Ajándékozz, hogy más is megajándékozzon. Elmosolyodtam. Vissza térek, felkapom Niot és együtt jövünk ide, Pocky is itt van, őt már csak magához kell téríteni, egyik ajándék a potion lesz, a másik kettő pedig, sütés, elixír, vagy trófea, esetleg kincses térkép? Azt hiszem előbb átnézem még egyszer az árusokat, hátha ott van még az amulett...

Az úton hazafelé igaz lefagyott lábujjakkal de boldogan szorítottam magamhoz az amulettet, amivel sípoló hangot sikerült kipréselnem Pockyból. - Jaj ne haragudj - engedtem feljebb a szorítást az összepasszírozott pókról. Eljátszotta a hattyú halálát, kétszer, vagyis addig míg el nem tettem az értékes tárgyat.

Ahogy visszatértem a Palotába első utam az alagsorba tartott, hogy felkapjam az egyik tartalék gyógyító italt. Az üvegcsére, kétféle növényből készült lemoshatatlan író folyadékkal ráhúztam pár szót: "Az utolsó lehelet, hogy mindig megmenekülj". Az elixír tárolóból kivettem egy világos kéken pulzálót. Ezen a címkét leellenőriztem, hogy az-e bizony, amire gondoltam. "Hogy bármikor kereket oldj - Amint ezt megiszod a lábaid kerekekké alakulnak és bármily gyors bárki, nálad sosem lesz gyorsabb a menekülésben, vagy éppen a versenyben." Az
Jó akkor már csak a harmadik ajándék. Hagytam, hogy Pocky lemásszon rólam és keressen magának egy újabb helyet, amit vidáman be pókhálózhat.  Egy darabig néztem, ahogy elsertepertél, és részben boldog voltam, egy nagy fóbiámat és utálatomat sikerült ellentétére fordítsam. A többi fóbiám nehéz ügy lesz.. viszont ahogy ránéztem a közben kezem ügyébe került amulettre, visszatértem újra e világba. Az ezüst holdsarlón végig húztam az ujjam, a bele ágyazott víz csepp domborulatán megpihentettem ujjbegyem és körkörösen kitapintottam teljes körvonalát. Az amulett recés de tökéletes nyolcszög alakja még inkább egésszé tette a szabálytalan alakzatot és kiegészítette a szimmetria az asszimmetriát. - Harmadjára találkozunk, de most remélem negyedjére már nem futunk össze - mondtam az apró és jelentéktelen tárgynak. Remélem akié leszel, ő sem fogja tudni ki és mi vagy valójában. Beugrott a pillanat, amikor a vízitündér elesett és később a postaládában találtam meg ezt a tárgyat. Sose tudtam átadni neki, pedig szerettem volna. Utána meg ahányszor megváltam tőle mindig visszajött valahogy. Ahogy ma is ott várt rám. Nio, ezt még az a szörnyeteg dobta ezt a tárgyat, amit együtt győztünk le, de neked sose mondtam el, nyakadba szerettem volna akasztani első randinkon, azonban mégsem tettem meg túl bátortalan voltam, hogy megmutassam mennyire fontos vagy nekem és még csak meg sem csókoltalak. De ezt már bőven pótoltam és te is amulett elvesztetted jelentőséged. Letettem a tárgyat, hogy mind a hármat felvegyem a menümbe. Nionak egészen mást tervezek, s sietősen távoztam a laborból. Pocky nem sípolt hangosan, hogy jönne, így nem fordultam meg, csak becsuktam az ajtót. Felszaladtam az emeletig pár perc alatt és Nio szobája ajtaján kopogtattam. Hamar ajtót nyitott, és épp csak kicsit belépve csókkal köszöntöttem szerelmem. Elmondtam neki a szituációt, mire ő is össze kapta magát és már nem egy szál papucsban, de odasétáltunk karöltve az npchez. Kértem csomagolást tőle és pár pillanat múlva már a becsomagolt 3 ajándékot tettem le a pultra. Megvártam míg Nio is végez az övével, és utána szabadon elvesztünk a hidegben, együtt.


// A csomag tartalma:
1x Nagy Potion (+40 hp)
1x Hogy bármikor kereket oldj elixír (leírást lásd fentebb)
1x Hold és könny amulett, nyakba akasztóval

//A csomag tartalma:

• Egyedi kártyapakli
  
• Selfie bot Fotó Kristállyal
  
• Karácsonyi szappan
  

Karááácsoooony \o/
Ha tehetném így rohannék végig az egész városon és mindenki kapna egy nagy-nagy karácsonyi ölelést. Vagy puszit, igény szerint. Persze erre nem nagyon van lehetőség, szerintem elég sokan félreértenék mint például az a perverz lovag. Csak egy rövid találkozás erejéig lehettem a társaságában de bőven elég is volt. Viszont más módja is volt, hogy örömet szerezhessek random embereknek hisz a hatalmas karácsonyfa alatt ezúttal volt is valami. Noha nem ajándék…. vagyis nézőpont kérdése… na mindegy, egy kedves illető állt ott egy pult mögött mellette pedig egy kis táblácskával.
„ Hogy szebbek legyenek az ünnepek”
Így is szépek de miért is ne lehetne szebb. Először nem értettem de kis segítséggel ez hamar elmúlt. Adj valamit és kapsz valamit. Ez tök szép, hisz egyrészt örömet szerezhetsz másoknak és valaki ugyan ezt teszi veled is. Viszont a probléma ott kezdődik, hogy mit is adjak. Persze letehettem volna pár aranyat, vagy fegyvert ami mondjuk nem túl ünnepi. De ugyan ez volt a problémám minden mással, kristály vagy potion, biztos örülnének ezeknek is de mind csak anyagias dolgok. Bárki beszerezheti és valószínű be is szerzi. Én ennél valami sokkal egyedibb és személyesebb dolgot szerettem volna adni. Ugyan ez a problémám támadt korábban is mikor a céhnek agyaltam ajándékokon. Viszont a megoldás ugyan az lett mint ami ott is. Kézzel készített plüssfigurák amik a gazdájukat ábrázolják. A tudás a birtokomban van és anyagom is maradt bőven. Az ajándék megvolt és a beszerzése sem jelentette gondot így egy gyors hátraarccal hazarohantam, hogy elkészítsem őket. A bökkenő ebben viszont az volt, hogy még korábban mindenki kicsi mását csináltam, most nem tudhatom, hogy kié lesz az ajándék így azt se miféle babát készítsek. Némi tanakodás után végül arra jutottam, hogy azokat az embereket alkotom meg akik a legközelebb álltak hozzám.
Hinari-neechan nyilvánvaló. Ki lehetne fontosabb nála plusz ki ne ismerné és szeretné őt? Shu-senpai is egyértelmű a jó pár kaland és együtt töltött idő után. A harmadik személy már nehezebb döntés volt. Annyi nagyszerű ember találkoztam de a legemlékezetesebb talán Silver-senpai volt így hát ő is kiérdemli a top3 helyezést.
Beletelt jó néhány órába még elkészültem de azt hiszem teljesen megérte. Nem is maradt más dolgom mint hogy leadjam őket, szépen becsomagolva. Azonban volt egy apró kis turpisság a dologban hisz nem akartam, hogy névtelenül kerüljön be az ajándék. Ha valakinek nem tetszik az adott plüss de szeretnének valaki másról tudniuk kell ki készítette így a plüssök fenekébe apró betűkkel belevarrtam a nevem. Boldog karácsonyt bárki is legyél. ^^

/A csomag tartalma
Hinari plüss

Shu plüss

Silver plüss

A karácsony nekem mindig is keverék érzetű ünnep volt. Egyrészt gyűlöltem, másrészt szerettem, ennek talán köze lehet ahhoz, hogy a régi viták és sérelmek miatt a két családom nem igazán szereti együtt ünnepelni. Sőt, valójában csak az egyik fél ünnepel úgy igazán, a másik teljesen kimarad belőle. Mivel előttem is ez a példa lehetett, én soha nem vártam, hogy legyen karácsony úgy igazán... és talán ez az egyetlen ünnep, ami miatt gyűlölöm a SAO-t.
Ugyanis nem láthatom a nagyszüleimet. Immár sokadik éve nem láttam őket, sokadik éve kimaradnak az életemből, és sosem lehet tudni, hol lesznek már, mire kijutunk. A karácsony itt nekem csak egy átok, arra való, hogy emlékeztessen rá, miért is harcolok a fronton a szívem mélyén igazán.
Bár meg kell hagyni, ennek ellenére mégis mosolygok. A szívem vérzik, én viszont a szokásos kedves, talán az idők után már tényleg őszintén kedves mosolyommal lépdelek végig a főtéren át a karácsonyfa felé. Jay már megkapta tőlem az ajándékát, ezen kívül magának is beszerzett egy kalligrafikus készletet, most épp azzal játszik odahaza, míg én sétálgatok egyet a városban forralt bor után kutatva. Maga a bor már meglett, már kellemesen melengeti a kacsóimat és a testemet az apró kortyokkal, míg a tekintetem újra és újra visszatér az előttem lustán lépdelő Álomkelőhöz.
Én vagyok a bolond, vagy az árnyéka tényleg magától is mozog néha?
Hogy Dust merre van? Ő is otthon maradt, és valószínűleg párocskám válla felett áthajolva lesi annak kreálmányait. Nagyon szereti az alkotó jellegű tevékenységeket.
A legfontosabb emberek számára már szereztem be ajándékokat, az egész gyűjtögetést már múlt héten befejeztem jó szokás szerint a mostanság rajtam uralkodó káosz ellenére is. Így a fejemben mindent épp ellenőrizve sétálgatok a fa körül, gyönyörködve annak digitális szépségében, mikor megakad a szemem a pulton, és ahogy épp az imént adnak le valami csomagocskát benne. Ahogy a vörös hajú lányka eltűnik, én is közelebb lépek, és csak hamar, alig pár perces előre beprogramozott diskura után már teljesen világos nekem az állapot. Klasszikus "Titkos angyal", "Mikulás", ezerféle néven illetett akármi, csak míg ott előre húzták ki a nevet a dobozból, úgy itt a már elkészített csomagokat osztják szét. Nem is rossz ötlet, így senki nem csalódna, mert mindenki nagyjából egyforma erőfeszítéssel rakná össze a sajátját.
-Na, akkor nézzük, mi mit alkossunk. -mosolyodom el és kicsit odébb leülök összerakni a csomagot a megadottak alapján.
Van egy darab Területi Gyógyítóm... de sebaj, lehet még vásárolni, és a Phoenix-nek hála még nem is kellett felhasználnom. Valakinek biztos jól jön még a jövőben.
Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki olyan macskás, mint én, ezért valami olyasmit alkottam végül - ehhez kicsit még haza kellett mennem -, ami talán még a nem-cicásoknak is tetszene. Egy kis festék, és kész is egy pofás kis bögre :3
És végül még valami olyasmi kellene, ami unisex, elvégre nem tudni, ki kapja a végeredményt. Talán valami ehető kéne. Nem is kell sokat keresgélnem, sőt, egyenesen a plafonig ugrok örömömben, hogy van itt is csokoládé-üzlet. Mondjuk igaz, honnan is szerezné Saya a Kinder tojásait, ha nem innen? :3 Így hát bekerül még egy adagnyi híres csokoládé is a csomagba, és kész is van :3
Már csak annyi a dolgom, hogy én is leadjam őket a helyszínen, egy meghajlással köszönöm meg a kis NPC-nek a segítséget, majd egy kicsit jobb kedvvel indulok hazafelé.

/A csomag tartalma:
1x Területi Gyógyító Kristály
1x Egyedi cicás "Akarom a kávém" bögre
1x Ferrero Rocher csomag

KARÁCSOOOONY! \o/ Igaz, sajnos a családom nem lehet most itt, de attól még KARÁCSOOOONY! \o/ Az év egyik legszebb ünnepe! ^^ Szeretek mindent a karácsonyban, még apa Tojásos Rettenetét is, bár abból biztonsági okokból nem szoktam inni. ^^” Éppen a csomagba raktam egy Gyorstalpalót, mert nekem nem kellett, mikor Ichi hangját hallom, amint némi undorral (?) kérdezi:
- Te mit csinálsz?
- Karácsonyi ajándékot! ^^ Nem jössz? ^^ - némi csend majd ezek a szavak bántották a fülem:
- A karácsony a retardált gyerekeknek való Joey. Jó lenne, ha felnőné s nem ünnepelnéd ezt a csak zsidóknak hasznos „ünnepet”. Arra van csak, hogy pénzt dobjál ki fölöslegesen - hát ez-ez-ez-ez FELHÁBORÍTÓ! A tavalyi beszólása ehhez képes nudli volt! Hogy merészel úgy beszélni erről az ünnepről, mintha valami politikus által kitalált sikkasztási módszer lenne?! Ráadásul a zsidók nem is a karácsonyt, hanem a Hanukát ünneplik! Pogány! Várjunk, Japánban milyen vallás van? O.o Na mindegy, éppen el akartam karácsony alkalmából küldeni egy hóemberbe, de aggira Ichiro elment a dolgára. Egy hümmögéssel tértem vissza a csomagoláshoz. Nézzük csak, a Gyorstalpaló már benne van… egy két oldalas, unisex nyaklánc a második ajándék, amit egy kreatív lelkű játékosnál vettem… mi legyen a harmadik ajándék? O.o Koboldfog? Neeeeem… a Gyűrű? Nem adom! Azok után nem, hogy majdnem ottmaradtam a drogos pia miatt! Csoki? Ááá, klisés… mi legyen benne még harmadiknak akkor?
- Majd kitalálok valamit… - gondoltam magamba, majd félretéve a csomagot elmentem egyet küldetésezni. Nagyon könnyű volt az egész, mindössze egy NPC férfit kellett kísérni Wiskotából Solvik-ig. Egy pontig. Az erdőben azonban fel kellett kapnom hátra a fickót, s futni mindkettőnk életéért, mert a Wiskota-i erdőben visszatért az egyik Árnyjáró, alias a Bukottak rondább verziója! Mivel már tapasztaltam, mi lesz, ha a közelében maradok, hátamra a megszeppent fickót, s szaladtam, ahogy bírtam. S hát persze, hogy mikor kiértem az erdőből, s leráztam azt az izét, egy falkányi Ezüst Farkasba botlottam a 13. szint erdőjébe! Hát szaladtam onnan is egészen Solvik-ig, mert megkergettek! A fickó bár megjegyezte, nem ilyen kíséretre számított, de hálás, hogy segítettem neki, s adott némi pénzt, meg némi EXP-et kaptam, ezzel vége volt a Küldetésnek. Már mentem volna vissza, mikor PUFF, gödörbe estem. Ki ásott gödröt a városon belül, he?! Tudom, hogy már csak rom és építkeznek, de akkor is! Ahogy próbáltam kimászni, ráálltam egy ládára,amit észre se vettem, csak mikor majdnem kiértem a gödörből. Kinyítottam, mi lehet benne, mert zárva nem igen volt… s volt benne egy díszes doboz, amiben egy tucat drágakőből készült tojás volt. Nézegettem, hogy mennyit érhetnek, mikor leesett: Ez lehet a harmadik ajándék! amint kimásztam a gödörből, mentem is gyors haza, s befejeztem az ajándékot, amit szépen elvittem ahhoz a pulthoz, amit még reggel láttam, s akkor döntöttem el, hogy kreálok egy ajándékot, s gondosan becsomagoltam ott, tettem rá egy zöld masnit, s le a pultra a csomagot. Remélem tetszeni fog annak, aki kapja!

//csomag tartalma:
1x [T1] Gyorstalpaló (+8 gyorsaság)
1x Unisex két oldalas nyaklánc (másik oldala)
1x díszes dobozka benne egy egész Tojás gyűjtemény ásványból és dárgakőből készítve

Köszönöm mindenkinek a részvételt ^^

A sorsolás eredménye
Az egyszerűség kedvéért (és mert nincs kedvem betűrendbe tenni) a hszek beérkezési sorrendjében haladva:

Ozirisz: Gyorstalpaló, Unisex két oldalas nyaklánc, Díszes dobozka benne egy egész Tojás gyűjtemény ásványból és drágakőből készítve (Joey)
Miu: Területi Gyógyító Kristály, Egyedi cicás "Akarom a kávém" bögre, Ferrero Rocher csomag (Chan)
Yuichi: Nagy Potion, Ritka dísz a karácsonyfára (kinézetét eldöntheti az, aki kapja), Összeállítás sütikből melyek nem kaphatóak Aincradban (Hinari)
Shukaku: Gyorsaság Rúna, Csokis muffin, Szerencsehozó talizmán (Miu)
Yuuki: Egyedi kártyapakli, Selfie bot Fotó Kristállyal, Karácsonyi szappan (Shukaku)
Chan: Nagy Potion, Hogy bármikor kereket oldj elixír (leírást lásd fentebb), Hold és könny amulett, nyakba akasztóval (Yuichi)
Joey: Hinari plüss, Shu plüss, Silver plüss (Yuuki)
Hinari: Csokis-krémes süti, Fekete sál, Könyv Aincrad érdekességeiről (Ozirisz)

Illetve minden résztvevő kap "a rendszertől" ajándékba ezek mellé 200-200 aranyat