Karácsonyi event

by **Egil** Vas. Dec. 08 2013, 12:06

Egy sarkon álló árva átnyújtott meghívója, vagy ugyanez a meghívó a szobátok, házatok előtt a földön heverve, vagy épp az egyszerű széljárás repíti el hozzátok. Ahogy gondoljátok, jól esik, ahogy kényelmesebb nektek.

„Árvák és Félfelnőttek”

Megannyi gondolat futott át a fejemen, hogy mit is kéne erre a meghívóra írnom. Belekezdtem egy gondolatba, majd pár sor után töröltem és ismételtem meg ezt egy párszor, de végül úgy hiszem, hogy sikerült döntenem. Leginkább egy kisregényt írnék, de ugye azt kevesen olvasnák, így próbálok röviden fogalmazni.
Árvák és Félfelnőttek vagyunk, azzá váltunk. Majd mind, kevés a kivétel.
Egy sor. Én igyekeztem!
Töltsd velünk a Karácsonyt. Hol elkezdtük ezt, ott leszünk. A kezdetek tere ma este.

Fahéj és forralt bor kellemes illata terjed a levegőben. A kezdetek terét megannyi kisgyermek – kislány és kisfiú – lepte el az egyszerű okból, hogy ma együtt ünnepeljenek.
Nagy pelyhekben, lassan hull a hó. Túldíszítés nélküli egyszerű karácsonyi fények jellemzik a teret. Egy nagyobb ház tövében egy gyermekkórus énekel, kik közé Hisame, a jégsárkány fészkelte be magát, hogy hangjával mondhatni csodává varázsolja a dalokat. A gazdája sincs messze. Peter sültgesztenyét árul az egyik sarkon időnként túlszínészkedve a szerepét, eljátszva, hogy ezek mennyire is égetik a tenyerét. Nevetnek körülötte az árvák. Meredith nyakában egy kisfiú ágaskodik, hogy minél magasabbra helyezze a készített díszét. A felállított fa nagy és magas, sokan körbe tudják állni. Tovább sétálva, a tér egyik végén még egy fagytér kristály is törve lett, hogy tudjanak korcsolyázni az arra vágyók. A jégről visszaverődő fények csodás játékát láthatják a csillagok és hópelyhek közt, kik felemelik a fejüket.
Mozdulatok, képek, jelenetek, melyek mind mutatják, hogy ma este a Karácsony ünnepe van.

Első kör: A fentebb írtakat csupán csak a hangulat megadása érdekében írtam. Remélem sikerrel. Karácsony van, így tegyetek valami jót ennek szellemében. Részt vehettek a vásáron. Ajándékozhattok. Lehettek egyedül. Süthettek fahéjas sütit. Finom a fahéjas süti. Segítsetek valakin.
Tegyetek valami jót. Elég tágan lehet értelmezni. Sok sikert.

Határidő: December 15.-e. Vasárnap éjfél.

Több információ itt.

Kellemes írást!

Csondor Kata - Fényből szőtt új világ

by **Snowcat** Vas. Dec. 08 2013, 21:34

Ó, a tél! Ó, a karácsony! Ó, kéj! Ó, mámor! Itt a tél és itt lesz a kari is nemsokára! Szeretem a telet és a karácsonyt! Én, mint a Tél és a Jég ura!
És most, hogy eljött tényleg az én időm, ideje is nekilátni annak, amit minden karikor szoktam is csinálni... bár igaz, hogy sajnos az idei karácsonyt nem tölthetem a családommal, viszont vannak itt barátaim, akik pótolhatják eme szeretet hiányát a szívembe. Itt van például Enhi-chan, az én céhvezérem és szerelmetes párocskám. Meg akarom őt lepni valamivel.
- Nya! Hé, Regina! Ezt nézd meg! - mutattam meg Enhi-chan ajándékát Reginának. Egy gyönyörű húsz centis leány-tündérszobrocska. Mivel Enhi-chan szereti a fantasy-dolgokat, gondoltam, hogy akkor ezt megveszem neki ajándékba. De biztos, ami biztos alapon azért megkérdeztem Reginát, hogy mit szól hozzá.
- Szerinted örülni fog neki Enhi-chan?
- Szerintem tetszeni fog neki, papa. - bólogatott Regina, és vele együtt bólogatott a piros masnija is, amit nemrég kötöttem rá karácsonyi hangulatomban. Én meg egy kötött mikulásos pulcsit viseltem, meg ugyanúgy legyártott sálat, csak ibolyaszínt. A macskafülesemen féloldalasan mikulássapka pihent.
Mielőtt átmentem volna Enhi-chan szobájához, készítettem egy nagy adag forró csokoládét és előkészítettem sjaát kezület készült mézeskalács-kekszeimet, amit édes kettesben, karácsonyian romantikus hangulatban fogunk együtt elfogyasztani Enhi-channal. Na jó, azért Regina és szerelmem büdös dögje is kap, hiszen az adakozás szép dolog.
Átmentünk a kedveskémhez, és mikor kopogás után ajtót nyitott, beléptem az ajtófélfán tálcával a kezemben.
- Szia, drága Enhi-chanom! Csak óvatosan, mézeskalácskák és forró csoki van nálam, hogy legyen mivel töltenünk a karácsonyi együttlétet.
Mikor letettem az asztalra a tálcát, töltöttem két bögrébe és két etetőtálba forró csokit. A bögrék nekem és a drágámnak, az etetőtálak a peteknek. Hadd örüljön a csirkemadár is! Regina még megvetéssel nézett a másik petre, de ezúttal megtette azt a szívességet, hogy nem morgott, vagy verekedett.
- Papa, ne felejtsd el azt, amit. - mondta Regina, és elkezdte fletymelni a forró csokit.
A forró csoki és a mézeskalács mellett ekkor odanyújtottam neki az ajándékomat.
- Boldog karácsonyt, drága Enhi-chanom. Remélem, nagy becsben fogod tartani, mert még szerencsét hozhat neked a jövőben is - Azzal puszit nyomtam az ajkaira.
Innen kezdve kellemes karácsonyi pillanatoknak élve akartam tölteni vele és a petekkel együtt a karácsonyt, mikor is valaki kopogott, majd becsúsztatott két borítékot az ajtó alatt. Egyik nekem jött, a másik Enhi-channak. Felajánlottam, hogy majd én odamegyek a levelekért és idahozom.
Ez állt benne:

„Árvák és Félfelnőttek”
Megannyi gondolat futott át a fejemen, hogy mit is kéne erre a meghívóra írnom. Belekezdtem egy gondolatba, majd pár sor után töröltem és ismételtem meg ezt egy párszor, de végül úgy hiszem, hogy sikerült döntenem. Leginkább egy kisregényt írnék, de ugye azt kevesen olvasnák, így próbálok röviden fogalmazni.
Árvák és Félfelnőttek vagyunk, azzá váltunk. Majd mind, kevés a kivétel.
Egy sor. Én igyekeztem!
Töltsd velünk a Karácsonyt. Hol elkezdtük ezt, ott leszünk. A kezdetek tere ma este.

- Nocsak, karácsonyi ünnepség! Nahát - örültem. - Ezt nem kéne kihagyni! Mit gondolsz, Enhi-chan drága? Nem hagyhatunk ki egy ilyen szép alkalmat! Szeretném meglepni a társaságot is valamivel.

by **Shukaku** Vas. Dec. 08 2013, 22:24

-A felnőttek nem lehetnek árvák Shu?
Tette fel Timidus a kérdést, ami már igen régóta foglalkoztatta. Pontosabban azóta, amióta megtalálta a levelet az ajatajuk előtt, amit feltehetően neki szántak. Shu mesélt neki a karácsonyról és arról, hogy ilyenkor az emberek meg szokták ajándékozni egymást. Timidus először nagyon örült ennek, hiszen szerette az ajándékokat, de aztán kicsit kétségbeesett. Szerencsére Shu kijavította magát, és elmagyarázta, hogy a sárkányokat is meg szokták ilyenkor ajándékozni. Timidus ebbe bele is nyugodott, de az egyik este elkezdett azon gondolkodni, hogy ha Shu megajándékozza őt, akkor esetleg neki is illene ezt valahogy viszonoznia. Pár napra rá, hogy ez eszébe jutott, az egyik esti túrájáról visszatérve találta meg ezt a levelet az ajtó előtt. Miután elolvasta, elhatározta, hogy ez lesz az ajándéka a lány számára. Lassan meneteltek a főtér felé, és Timidus igyekezett egy ideig elterelni a beszélgetés fonalát, de egy idő után csak fel kellett tennie a kérdést.
-Igen lehetnek, csak rajtuk ez nem látszik. De miért fontos ez Timidus? És hova akarsz engem vinni! És mi az a papír nálad?
-Meglepetés!
-Tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket, és eddig még soha nem titkolóztál előttem.
-Ez a karácsony lényege nem?
-Hát… nem... nem igazán. De biztos vagy benne, hogy örülni fogok annak amit kitaláltál?
-Igen. Ez egy remek terv.
-Oké…
~Persze. Neked az összes terved remek. Tudom. Egyre többet kérdezget a családról. Miért kell Hisamének apának nevezni Petert? Miért érdekli ez ennyire Timidust?~
Ekkor érték el a céljukat, és ekkor tárult Shukaku szemei elé a karácsonyi hangulatóra feldíszített főtér. A lány először megijed a tömegtől, de Timidus már a háta mögött is terem, hogy ne fordulhasson vissza.
-Ne aggódj. Ők is olyanok, mint te. Nézd meg!
Timidus átadta az eddig a mancsában szorongatott levelet a lánynak, aki gyorsan széthajtogatta, majd átfutotta a sorokat, majd újra és újra, és szomorú arccal nézett a sárkányra.
-Nem… nem teljesen… te ezt nem értheted.
Kicsit hátrébb lépett, és nekidőlt az egyik épület falának.
-Akkor meséld végre el. Régen meséltél, amikor még azt hitted, hogy nem értem.
Shu nagyot sóhajtott. Tudta, hogy egyszer eljön majd a pillanat, de nem hitte volna, hogy Timidus magától fog rájönni a dolgokra. persze tudta, hogy a sárkány okos, de nem gondolta volna, hogy ennyi energiát fektetne bele abba, hogy ilyeneket megtudjon róla.
-Tudod… ők máshogyan árvák, mint én. Ők csak nem mehetnek vissza. Nekem, ha visszamehetnék… szóval nekem a kinti világban nincs senkim… de ezt ne itt beszéljük meg. Menjünk haza kérlek!
-Nézz oda! Ők biztos örülnének neked.
Mutatott Hisame és Peter felé. A sárkány régen megérdeklődte már, hogy ők ketten is itt lesznek, és bár nem vonta be kettejüket a meglepetésbe, de nagyon kapóra jött neki, hogy mindketten szerepet vállaltak a rendezvényen.
-Timidus… de…
-Indulj! Ne tedd tönkre a tervemet! Ez egy remek terv!
-Oké… de erről még beszélni fogunk, ha hazaérünk… és csak egy kicsit… úgyis akartam…
Mosolyogva indult el Peterék standja felé, bár a mosolya kicsit eröltetett volt, és látszott rajta, hogy igyekszik mindenki tekintetét kerülni. Amikor odaért, ránézett a fiúra és intett a sárkánynak is.
-Szervusztok… izé… csak annyit akartam.
Két kis kristályt tett ki az asztalra, melyek kirakós szerűen illettek egymásba, és mindkettő egy-egy kis szíjra volt akasztva, hogy nyakékként lehessen viselni, bár az egyik szíj mérete jóval nagyobb volt, mint a másik.
-Köszönöm, hogy tanítottál és segítettél. Azt hiszem...
Ha a fiú jobban megnézte, akkor a kristályokba karcolatok is voltak. Az egyiken Hisame, a másikon pedig ő, mindkettőre feltüntetve a neveik is.
~Szerencsére végtelen darabon gyakorolhattam, mire ilyen jó lett… de így sem elég jó… ha Timidus nem rángat el ide, akkor biztosan tudok még jobbat is készíteni, de biztos, hogy megláttak, és akkor nem tehetem meg, hogy nem adok ajándékot.~
-Boldog karácsonyt! Remélem, hogy tetszik.
Várt egy pillanatot, majd hátra lépett kettőt. Nem gondolt bele abba, hogy mit fog tenni, ha átadta az ajándékokat.
~Tetszik nekik? Mi van, ha nem? Biztos úgyis azt mondanák, hogy tetszik, de mi van, ha mégsem? Még alig gyakoroltam valamit a kristályírást, és ilyen kristályokra még nem is… és azt mondta a boltos, hogy ezt a szerelmeseknek szokták adni. Mi van, ha megsértődnek? De a barátság is lehet olyan, mint a szerelem, és Hisame még az apukájának is tekinti Petert… de mi van, ha mégsem? Miért kell nekem ilyen…?~
Csak állt, és már elszaladni sem mer. Leszegte a tekintetét, és várt.
~Nekem olyan sokat adtak, amikor nem is volt karácsony, én meg csak ezt tudom… miért hoztál ide Timidus?~

by **Anatole Saito** Hétf. Dec. 09 2013, 11:55

Ez valami közösségi rendezvény lehet. Egy hely, ahonnan minden kezdődött, s most valami más attitűdöt adhatnánk neki. Legyünk hát mindannyian ott úgy, ahogy azon a bizonyos napon? Azonban most a félelem, a kétségbeesés és a reményvesztettség helyét vegye át valami egészen más. Valami hazai. Valami igazi karácsonyi. Tavaly furcsán alakultak a dolgok, mikor egy karácsonyi eventbe vettem részt sokadmagammal és manókká változtunk. Izgalmas volt, vicces, ugyanakkor álomszerű. Az ünnepek csöndben teltek el, nem volt még népes a céhem, nem volt még házunk sem, egy bérelt lakásban töltöttük kettecskén, békében, boldogságban.
Azóta nagyon sok minden változott. Van már saját házunk, nagy közösségünk, barátok, kikre lehet számítani, társak, kik mosolyt csalnak az arcomra, családtagok, kiknek jelenléte melengetik szívemet. Nos igen, ilyenkor, december közepén szentimentális gondolatok szállják meg az embert. Vannak, kik nagyon hiányozni fognak idén. Olyanok is, akik nélkül azt hittem, hogy nem lesz sem éjjelem, sem nappalom. Ranmaru, Taidana, Lewis, Luv, Tiffany, Juurei, Ren és... és Viola. Túl hosszú lista azokról, akiket elveszítettem. Vajon írjak neki? Vajon eljönne csak annyi időre, hogy megigyunk valamit és beszélgessünk? Vajon meg tudunk állni ennyinél, vagy ismét egymás karjaiba borulnánk? Az túlságosan fájó lenne és csak egy érzelmi lavinát indítana el. De vajon van kivel töltenie az ünnepeket? Sosem lesz vége ennek az egésznek, pedig egyszer túl kell lépnem ezen is. Szomorúan hajtom fejemet a párnámra, ismét egyedül alszom el....

Új nap, új reggel. Aldo ébreszt, aki éhenkórász nyavalygásával vinnyog a fülembe, hát ki ne ébredne fel erre? Elkapom a kis rosszaságot és hónom alá gyömöszölve alaposan megdögönyözöm. Így jár az, aki nem hagyja a gazdáját aludni. Aztán persze nem marad el a közös reggeli sem a nappaliban, végül egy forró teával kiülök az erkélyemre, hogy a téli köntösbe öltöző kertünkben gyönyörködhessek. Ismét kezem ügyébe keveredett az a kis szórólap, amit elalvás előtt olvasgattam. "Töltsd velünk a Karácsonyt. Hol elkezdtük ezt, ott leszünk. A kezdetek tere ma este." S ahogy ismét felnézek, a Limen kert egyre inkább úgy fest, mintha az égben lévő nagy porcukorszóró működésbe lépett volna. Havazik! Végre havazik! Ráadásul pont ma. Nyilván nem lehet véletlen, úgy tűnik még a programozóknak is lakozik a szívében némi szeretet és megajándékoztak bennünket a karácsony hamisíthatatlan érzésével.
Mozgolódást hallok a többiek lakrésze felől is, úgy érzem nekem sincs miért késlekednem. Gyorsan felöltözök téli szerelésembe, Aldora is adok egy cicasálat, majd gyorsan kiosonunk a Limenből, mielőtt még valaki lefülelné, hogy már ébren vagyunk. Ajándékot kell ma beszerezni mindenkinek! Ehhez azonban szükségem lesz egy partnerre is, akinek megbízom az ízlésében. Neki már rég megvan az ajándék, de a céhtársaiménak kiválasztásában elkél a segítség.

Aldo már türelmetlenül topog körülöttem, aztán végül úgy dönt, hogy inkább maga alá csapja prémes farkincáját és összegömbölyödve várja ki, hogy végre elszánjam magam. Komolyan nem tudom mit idétlenkedek itt folyton a torony előtt. Nem tudom miért esik nehezemre bemenni a kapun és egyszerűen besétálni. Néha úgy érzem magam, mint a rosszban sántikáló gyerek, aki valami olyat akar tenni, amit nem szeretne, hogy mások is megtudjanak. Valóban... nem szeretném, ha mások is értesülnének kettőnkről, hiszen még mi magunk sem értjük ezt az egészet. Egy biztos, én vágyom a társaságára, s ezt egyre többször a tudtára is adom. Ugyanakkor nem szeretném, ha mások jelenléte megfertőzné az idillikus pillanatainkat. Amik csak a miénk. Egyelőre önző módon nem akarom másokkal is megosztani ezt az érzést. Még nem. A frissen lehullott hóból gyúrok egy golyót, majd becélzom annak a bizonyos szobának az ablakát. Izgatottságomban az első próbálkozást el is vétem, azonban a második nagy puffanással placcsan. Remélem ez elég lesz ahhoz, hogy észrevegyen. Ha más nem, hát kénytelen leszek levelet pötyögni Rolling Eyes

Folyt. köv...

by **Chancery** Hétf. Dec. 09 2013, 12:58

A karácsonyi cicafülek egykedvűen pihennek a kezeim között. A fejem tetején semmi. Most az a lány néz vissza rám a tükörből, az a csúnyácska kis béka, aki odakint vagyok. Aki nem vehet fel cicafüleket, aki nem szórakozhat, akinek csak a tanulás és a munka az élete, semmi más. Aki hiába akar kitörni a mókuskerékből, nem mer, mert beléverték, hogy nem szabad. A kis különc, akit mindenki lenéz. Kevés kivétellel.
A lány szomorúan elmosolyodik.
Mai napig nem tudja, mi mentette meg pár napja. Mikor kint állt a Szint szélén és imbolyogva figyelte az alant úszó gyönyörű, hívogató felhőket. Egy hópehely volt, ami arra késztette, hogy másszon vissza, egy sokat ígérő apró, fehér pelyhecske...
-Hajrá, testvér. -bólintok a tükörképnek, ő pedig visszabólint és mosolyog. A cicafülek egy kattintással a fejem tetején teremnek. Fehér bojtos széle jókedvűen világít a fényben, az apró csengettyűk pedig meg-megszólalnak, ahogy mozgatom a fejem. Tökéletes digitalizáció. Szimuláció.
Ideje indulni.

Lassabban lépkedek, nem akarok elesni. Előkerültek a téli holmik, a páncélom levetettem, nincs szükség rá a következő órákban. Sápadtpiros kabátom nyomott hangulatát csak a sál enyhíti kissé, a csengettyűk rám nem jellemző jókedvet sugároznak az éterbe, szemeim szomorúan fürkészik a pergő-forgó készülődést. Karácsony. Mikor is volt utoljára normális karácsonyom?
Ismét tömeg fogad a Kezdetek Főterén, azon a helyen, ahol mindent megtudtunk és minden elindult. Ahol már kitört a pánik, szerelmek szövődtek, párbajok vívódtak le, találkozások történtek, barátságok kezdődtek. Most a karácsony lopja be magát erre a helyre. Én mégsem tudok örülni neki.
Hisame jókedvűen énekel pár kisgyerekkel. Még Peter is jól érzi magát, pedig hónapok óta búskomor és hajthatatlan volt, mintha nyomasztaná valami. Már épp megindulnék felé, kicsit derűsebb szívvel, látva, hogy ma végre jobban érzi magát, de Shukaku megelőz. Megtorpanok, mikor meglátom őket ismét együtt és az ajkamba harapok.
Úgyse kellesz oda harmadiknak.
Végül elfordulok és másfelé indulok. Ismeretlenek felé. Az üresség felé. Igaza van belső istennőmnek. Egy senki, mint én, nem kell sehova.
Végül egy üres padon kötök ki. Most nem azon, ahonnan indultam, ott egy szerelmespár andalog éppen, új kezdetek után kutatva. Az én utam már véget ért, csak ahhoz nincs merszem, hogy pontot tehessek az i-re.
"Én igyekeztem."
-Én is. -dörmögöm, majd jobbnak látom, ha gyorsan elillanok mindenki látótávolságából. Lassan, de rendületlenül kacskaringózok tova a sikátorok labirintusában, míg végül egy széttörtnek digitalizált szekér mellett megállok. Nézem a hulló hópelyheket és fehér köddé váló lélegzetem lélekképét.
Én igyekeztem. És sokan is állnak mellettem. De akkor miért érzem magam egyedül már hetek óta?
Leguggolok és bemászom a szekér alá. Jóleső érzés kicsit összehúzni magam a félhomályban és a fadeszkák alól nézni tovább a hóesést. A gyerekkacaj, Hisame éneke és a boldog hangok még ideszűrődnek a főtérről és sajog a szívem, hogy én nem vehetek részt rajta, mert nem érdemlem meg.
Kicsit itt maradok. Talán rendbe jövök pár perc múlva.

Addig is, gondolkodjunk az ajándékokon... vajon mi lenne a legjobb?

by **Jun** Hétf. Dec. 09 2013, 16:05

Izgatottan olvasom a levelet amit ma reggel a szobám ajtaja előtt találtam, de valahogy túlságosan elfoglalt voltam, és nem jutott rá idő, hogy elolvashassam. Először nem tudtam hová tenni a tartalmát, többszöri elolvasásra viszont már kezdtem kapiskálni a dolgot. A játékba kerülésem óta megannyi gyerekkel találkoztam már, sőt minden korosztályból vannak játékosok. Ha nem csal az emlékezetem elég gyakran láttam kis szintű gyerekeket a városban. De valahogy sosem törődtem velük, ahogy mások sem, mindenki saját magával van elfoglalva. Visszagondolva van miért szégyellnem magam, önző voltam, csak saját magam érdekelt, és mások pénze segítségével fejlődtem. Korábban elég sokszor nyílt lehetőségem arra, hogy változtassak ezen, adakozzak, jótékonykodjak. De mégis úgy érzem, hiába adtam néhány aranyérmét egy kislánynak abban az ominózus kísértetházas kalandomban... a pénz elmúlik, nem boldogít, csak egy lehetőséget ad arra, hogy változtass valamivel. De most már pontosan tudom mi az amivel, tényleg bizonyíthatok, hogy változtam. A tükör elé siettem, ahol egymás követve próbálgattam a ruhákat, végül egy szép vörös-fehér színű szőrmés kabátot választottam, ami kicsit hajazott a mikulás kosztümjére, fejemre pedig egy mikulás sapkát húztam, aminek a végére egy aranyos csengettyű volt felfüggesztve. Majd a korábbi nagy ambíciókkal rohantam ki a céhházból, cél pedig a főtér volt. Nagy pelyhekben szállingózott a hó, kellemes karácsonyi hangulatot árasztott, az utcán végigszaladva megannyi kirakat ablakában égtek gyertyák, itt-ott még néhány karácsonyi dísz is előkerült. Már messziről érezni lehetett a kellemes illatokat, de amikor a főtérre érkeztem, teljesen ledöbbentem. Mindenhol boldog gyerekek, néhány ismerős arc, kellemes légkör. Mielőtt elindultam, úgy gondoltam, hogy besegítek majd a díszítésbe, vagy veszek valamit a gyerekeknek, de úgy látom erre már semmi szükség nincs. Először csak elkezdtem gyúrni egy hógolyót, majd végül egyre több és több havat gyűjtöttem egy kupacba. A kis szórakozásommal sikerült felkeltenem néhány kíváncsi gyermek figyelmét. Akik félve tekintettek csak felém, egy mosoly keretében hívogató mozdulatokat tettem feléjük, hogy közösen gyúrhassunk egy óriási hóembert. Amit aztán együtt felöltöztessünk, a munka végeztével pedig közösen elfogyaszthassunk egy meleg kakaót, vagy néhány mézeskalács figurát.

by **Szophie** Hétf. Dec. 09 2013, 19:59

Karácsony. Tegye fel a kezét az, akinek még nem jutott eszébe, hogy mit kap azon a napon. Ugy,e, hogy senki sem volt.? És most az, aki kitalálta már, mit adjon! Ugye, hogy kevesen vannak. És minden köntörfalazás nélkül elmondhatom, én is azok közé tartozom, akik nem tudnak dönteni.
Már napok óta töröm a buksim a meglepetés mivoltján. Mindenféleképpen valami személyeset akartam, amibe bele tudom adni magamat is. Végül egy teljesen egyszerű ajándék mellett döntöttwm, melyről úgy véltem, mindent ki tudok fejezni vele.
A Karácsonyt megelőző éjjel lázas készülődéssel telt. Azon a délután találtam egy lapot is, mely a főtérre invitált közös ünneplésre. A lehető legjobb ötletnek tartottam. Árvák és félfelnőttek. Mindkettő igaz rám.
Az utolsó simításokat végeztem a lakás díszitésén, és az ajándékaimon. Ekkor kúldtem egy üzenetet Makotpnak és Zunak, hogy szeretnék velük találkozni másnap a JL palota előtti utcában, majd lefeküdtem aludni. Addigra késő este volz.
Hinari t és Oziriszt több ok mellett azért is hagytam ki s meghívásból, mert velük céhes talin úgyis összefutok majd. Egyik szerettem sem maradhat ki a karácsonyból.
Furcsa is belegondolni, mily lázasan készülődtem ma, oly sok év után először. Rég nem volt ily vidám a szeretet ünnepe. Árvaként megváltoznak a dolgok. De ők fényt vittek az évembe, így minden erőmmel azon vagyok, hogy én is vihessek az övéjükbe. Ők, akik szeretnek, és akiket szeretek. Hehhe.. Anya, apa! Boldog vagyok!

Kora reggel kipattantam az ágyból, hogy még Vezér és Yaru előtt elkészülhessek.
- Boldog Karácsonyt! - nyújtottam át egy-egy süteménnyel teli dobozt kettejüknek.
- Karácsony? - húzta fel Vezér a szemöldökét.
- Ezen a napon született meg Jézus, a keresztény hitben ő a megváltó, Isten fia. Egy istállóban látott napvilágot, ahol angyalok, pásztorok, és királyok látogatták meg, és ajándékot vittek neki.
- Királyok. Akkor biztos menő, és erős lehetett. - szólt bele a farkas.
- Igen. Mi csak úgy hívjuk, a megváltó. - remélem, részletesen nem kérdez bele, mert azért én is régen gyakoroltam csak oly szorgosan a vallást. Akkor is csak mert kötelező volt.
- De ezena a napon nem csak ezt ünnepeljük. - folytattam a kérdések megelőzése érdekében. - Ez a család és szeretet ünnepe. - mosolyogtam a petekre. - És mivel ti vagytok a családom.. nos.. Szóval ajándékot szoktunk adni azoknak,, akiket szeretünk, és viszont. - magyaráztam a két mézeskaláccsal teli dobozra mutatva.
- Ahha.. - ezzel Vezér felállt, kirohant, matatott valamit a konyhában, végül valami csokis dolggal tért vissza.
- Boldogot! - nyújtott át egyet nekem, egyet Yarunak. Meghatódva néztem rá, és mehettem az ajándékom. Ami csokiba mártott zöldség volt. Blöe.. De olyan aranyos volt tőle, hogy még ez is finomnak hatott.
Végül összeszedelőzködtem,, msgamra kaptam hófehér kabátom, magamhoz vettem a sütis dobozkákat, és indulásra kész voltam.
- Nyugodtan csináljatok, amit akartok, ma szabad kezet kaptok! - kacsintottam a petekre, és kiléptem az ajtón.
Szinte ugráltam, ahogy nagy léptekben megindultam a megadott helyre, hatalmas mosollyal arcomon. Úgy éreztem, most az egyszer minden tökéletes.
A fiúknak elküldtem az időpontot is, így biztos voltam benne, hogy ot lesznek.
Először Kedvesem köszöntöttem karácsonyt megillető lágy üdvözlő csókkal, majd "bátyám' öleltem szorosan magamhoz, miközben széles mosollyal arcomon suttogtam mindkettejüknek, hogy " Boldog Karácsonyt!". Feltételeztem, hogy ismerik már egymást, de azért a viszonyokat nem ártott tisztázni.
- Zu, ő itt az, aki vállalta, hogy a játékom lesz, Makoto, ő itt az, aki egy összekapargatott játék darabjaiból lett, és nem mellesleg olyan, mint egy bátyó. - borzoltam össze Zu haját pajkosan, miközben le sem lehetett volna törölni a mosolyt az arcomról.
- Ohh.. és valami fura kéz problémája van. - húzódtam hirtelen jobbra, ahogy eszembe jutott az az ocsmányság.
- Olyan boldog vagyok! - nevettem aztán, megfogva a két fiú kezét - szigorúan ügyelve, hogy Zu jobbja legyen az - és magam után vonszoltam őket a főtérre, ahol már javában folyt az ünneplés.
- We wish you a merry christmas.. - énekelgettem, miközben végigjártam a bódékat, körbejártam a tér minden zugát. Mire teljesen kinézelődtem magam a fiúkkal oldalamon, és biztosra vettem, hogy minden sütit megkóstoltam, esteledni kezdett. Ekkor megállapodtam egy padon. Nagy szinpadiasan lenyitottam a menüm, és elővettem három dobozt.
- Ez a tiéd! - nyújtottam át az elsőt Zunak. - A tied. - nyújtottam egyet Makotonak. - És a hozzám hasonlóknak. - azzal a harmadik dobozt kinyitottam, és az árvák felé nyújtottam mosolyogva. Mindegyik tartalma saját készítésű sütemény volt, annyi különbséggel, hogy a fiúkén a nevük is szerepelt cukorból kirakva, illetve cukormázzal az első találkozásunk időpontja. A közös küldetés, melyen megmérgeződtünk, meg az iszapbírkózás, mely esetemben másféle birkózásba torkollt. Mindkettő emlékezetes nap.
- Életemben először sütöttem. És a jártasságom sem tökéletes. - magyaráztam, hogy tudják, mire kell számítani az ízével kapcsolatban. - De boldog Karácsonyt.. - lehsjtottam a fejem szégyellősen. - Régóta nem volt ilyen vidám karácsonyom. - motyogtam az orrom alatt. És még nincs vége. Az egész este hátra van..

by **Saya** Hétf. Dec. 09 2013, 21:58

Karácsony :3
~Tütü-tütü...~
Na, tetszik neked is? :3
~Hogyne tetszene. Én zeném :3~
Hihi, az jó. Ha valami már neked is tetszik, akkor nincs semmi baj. Amúgy is, mindjárt itt a karácsony, és most végre nem egyedül fogjuk tölteni *.*
Igaz, hogy nem sok ideje vagyunk itt, de eddig nagyon jó, még saját szobát is kaptam, csak még be kell rendezni :roll:Egyenlőre nincs itt sok minden, de majd megkérdezem az Anatole-tól, hogy mit is kell ilyenkor csinálni, és majd megcsinálom, hogy szép legyen. Majd lesz egy nagyobb ágyam és ki fogom rakni a végére a Hócicát, amit a Yuichitól kaptam (aki szintén nem bácsi, mert még nincs gyereke :3), meg ilyesmi.
Amúgy szerinted mit csináljunk karácsonykor? Mit ajándékozzunk a többieknek?
~Alex ajándéka már megvan, nem?~
Deee, de az csak egy, és akarok az Anatoléknak is meg az Esutelnek meg Yuichinak és a tanárbácsinak is >< Mindenkinek, aki ismerek, meg annak is, akiket nem.
~... Az enyhén szólva is nagy kihívás.~
De én szeretem a nagy kihívásokat ^^
Leszaladok a Gyűlésterembe, még nincs itt senki, csak egy karácsonyfa. Gyorsan előszedem, amit szerezte, és a fa alá rakom a következő üzenettel:

Saya írta:Alex-samának sok-sok szeretettel ^^
A többieknek is hozok valamit majd, ígérem >,<

A kis plüssoroszlán olyan cuki, ahogy néz utánam, vagyis mintha nézne utánam, mikor kimegyek, mert ugye a plüssök nem tudnak nézni, csak olyan, és ez furi Very Happy

Kis fehér kabátkát öltök, hogy ne fázzak meg nagyon, és kimegyek, mert a többieknek is kellene azért valami, lehetőleg még azelőtt, hogy meglátnák, hogy az Alexnak készültem, nekik még nem. Rossz ötlet volt így előre kitenni az ajándékot >.> Visszamenjek visszavenni?
~Nem kell, most már haladjunk, vagy ránk esteledik.~
Miért? Még csak alig múlt dél.
~Télen hamarabb sötétedik.~
Ja, az igaz ^^; Akkor uccuneki >,<
Dúdolgatva sasszézok végig az utcán, míg végül a főtéren kötök ki, mert itt van általában a legtöbb bolt, de most húúúú, mekkora itt a nyüzsgés *.* Azta, énekel a Hisame :3 A Pít meg szintén csinál valamit. Aztaa, gesztenye *.* Oda is billegek és veszek egy marékkal tőle, illetve kettővel, mert egyet megeszek, még így frissen-melegen, a másik meg remélem, hogy meleg marad, mert akkor majd ez lesz az Esutel ajándéka :)Na, máris megvan még egy, még az Ayatonak kell, meg az Anatolenak, meg a Ravennek, a Meredithnek, aki amúgy ott van épp és ügyködik is valamin. Hmm...
-Segítsek? -tipegek oda hozzá, és ha elfogadja, akkor segítek, ha nem, akkor nem baj, elköszönök és megyek tovább :3 Mondjuk utána is, mármint segítségnyújtás után, de azért ez legyen egyértelmű. ^^
Végül beszerzek még egy szép gyűrűt az Ayatonak, mert annak a kígyós lánynak a kígyójának is volt gyűrűje, de az Ayatoénak nincs, és biztos szeretne, csak nem tudja kimondani, mert hogy kígyó, és a kígyók nem beszélnek. A Meredithnek egy szép vázát vettem, mert ő szereti a növényeket, ahogy tudom, és biztos örülni fog neki, ha meg nem, akkor majd szerzek valami mást >.> Már csak az Anatole, a Jun meg a Raven van... >.> Nekik mit vegyek? ><

by **Noxy** Kedd Dec. 10 2013, 13:31

Karácsonyi szünetre bezártam a boltomat, viszont úgy döntöttem, hogy elmegyek arra a karácsonyi ünnepségre, ahol kisárvák és félfelnőttek várták azokat, akiket meghívtak. Kora reggel repült be egy meghívó az ablakon keresztül, és az arcomat csapta telibe. Úgy döntöttem, hogy összedobok valami karácsonyi étket nekik és minden jelenlévőnek, plusz adjak valami ajándékot is barátaimnak és ismerőseimnek.
Mogorva is részt vesz az ünnepségen, de mivel teljesen le van kötve valami titokzatos tevékenysége mellé, így nem segített nekem semmiben. Már reggel fél nyolckor álltam sorban a hentesnél friss pulykáért, sülthúsnak-valóért és darált húsért. Kilencre már a zöldséges előtti sorban álltam: másfél kiló kelbimbó, huszonnégy mandarin, egy kiló dió, két csomó magyal (ellenőriztem, hogy van-e rajta bogyó), saláta, fehér bors, két doboz datolya, másfél kiló alma, három kiló krumpli (megnéztem, hogy nem-e csíráznak, mert az nem jó).
Délután kettőkor már másik boltam álltam sorban. jól tömött rokfort, két doboz piskóta, piros és zöld zselé, gyümölcssaláta... és mennyi minden!
Délután négykor sikerült beküzdenem magam Aincrad legnagyobb üzletláncába, de már csak félüres polcokat és kétségbeesett vevőket láttam, akik biztos tippekkel vigasztalták egymást. Igyekeztem ekkora pánik közt megtartanom hidegvérű nyugalmamat és bementem egy-két boltba megvenni az ajándékokat. A ruhásüzlet dugig tele volt férfiakkal és fiúkkal, akik női fehérneműt vásároltak kedveseiknek ajándékba, vagy pedig azoknak parancsára. Mindenkinek megvettem az ajándékát még épp időben, az utolsó pillanatban, de ezt már nem a nagy üzletláncban tettem meg, hanem egy kisboltban, ami az otthonomtól két sarokra volt. És ezért rohangáltam ennyit boltok között karácsonyi étkekhez valókkal az inventorymban. Hát igen, a karácsony már csak ezzel jrá, főleg, ha mindenkit, de még a kis árvákat is meg szeretném lepni valamivel.
Gyönyörűen elrendeztem az otthonomat, és mikor a magyal, az égők és a karácsonyfám a helyükre kerültek, olyan volt, mint egy típikus békés kés karácsonyi hangulatú lakás a képeslapokból. Megvártam, amíg Mogorva befejezi azt, amit kell, és végre átjött hozzám, hogy segédkezzen a konyhai munkában. Ahhoz képest, hogy egy böhöm nagy ember, aki katona volt, igazán jól csinálta a sütés-főzést. Még engem is nagyon meglepett.
Íncsiklandozó finomságok még fél órával az indulás előtt készen lettek, és az ajándékok is már elő vannak készítve. Az alábbiaknak ezeket adom karácsonyra:

Ozirisz: Saját kezűleg kötött sál a nevével (sajnos őt azért még nem ismertem meg annyira, hogy tudjam, hogy mire vágyna, de ha korábban is megismertem volna... azért az a sál szívből és szeretetből készült)
Yuichi: Fegyver-tisztító és karbantartó készlet (amihez egy használati utasítás is jár, hogy tudja jó formában tartani fegyverét, és hogyan maradhat makulátlan tiszta akkor is, ha elrozsdásodik - ezer köszönet annak a készítőnek, aki kitalálta ezt)
Mirika: Öt darab vastag, szőrös pamutzokni (szívecskések, cicások, és egyéb ilyen minta, amit imádna) és egy angyalszobrocska
Chancery: Macskás naptár
Ayani: Egy csinos téli kabát
Jun: Plüssállat és egy nagy doboz bonbon
Enheriel: Egy fantasy-típusú vastag könyv, ami megindító történettel szolgál (a múltkori park találkozásunkkor tönkretettek neki egy könyvet, így kap most egy újat)
Snowcat: Öhm... ő is ugyanazt kapja, amit Chancery, de egy macskás srácnak még mit lehetne venni?
Mogorva: Remélem, megelégszik egy terepmintás hátitáskával, benne egy széndarabbal (azt azért kapja, mert elijeszti mindig a vásárlóimat)
Árvák és félfelnőttek: Új ruhákat, játékokat (utóbbiakat én készítettem fából)

Felvettem a fejemre a mikulássapkát, és indultam. Úgy lett volna, hogy Mogorva is jön segíteni elvinni mindezt étellel együtt a karácsonyi ünnepségre, de ő minden előjel nélkül eltűnt. Nekem kellett egyedül mindezt elvinnem (igaz, inventoryban, de teljesen tele volt, és még kétszer is keleltt fordulnom). Mikor már eljuttattam mindezt a főtérre két forduló múlva, úgy éreztem, hogy nem csak ez a teher esett le rólam. Szinte minden lelki teher. Karácsonyra már minden bánatom tovaszállt, és visszatért belém az a régi hangulat, amit minden karácsonykor bennem élt. A finom illatok - bor, kalács, más finom ételek az enyémekkel keverve - csábítóan vonzottak mindenkit, akit tudtak.
Meghatottam, mikor az árvák számára nem csak én okoztam jót, hanem mások is. Peter, Meredith és a többiek. Együtt ünnepeltek az árvákkal és a félfelnőttekkel. Az ételeimet jótékonyan odatettem a többihez, aztán szép sorban odamentem először az ismerőseimhez átnyújtani az ajándékokat.
- Békében és szeretetben gazdag karácsonyt és boldog új évet kívánok neked/nektek - mondtam mindenkinek, akiknek átadtam az ajándékait. Akik nem voltak ott, azoknak majd átadom később, ha összefutunk. Mikor ezek az ajándékok a gazdáikhoz kerültem, az árváknak és a félfelnőtteknek is átadtam az övékét. Nem érdekel, hogy játékosok-e vagy NJK-k, akkor is kijár nekik is ez a csekély szeretet és gondoskodás. Ha nem is léteznek, akkor is volt miért végigszenvednem a mai napot. Ha valóságban lennénk, és léteznének ott is ezek a szerencsétlen kis árvák és félfelnőttek, akkor is tennék értük valamit. Ha már nem tölthetem együtt a karácsonyomat a nevelőszüleimmel, akkor legyek ott egy társaságban, aminek tudnék is nyújtani valamit, mert megengedhetem ezt magamnak is, valamint másoknak is. A karácsony lényege mégis a szeretetről, békéről, családról, barátokról és adakozásról szól. Még ha itt a játékban a főzési szintem nem túlzottan tökéletes.
Vajon hová tűnt Mogorva?

by **Yaru** Kedd Dec. 10 2013, 14:57

Már jó pár nap eltelt azóta, hogy új otthonába költözött, új gazdáihoz. Teljesen hozzászokott az új életéhez, még saját alvóhelyet is kapott, és egészen elkényeztetve érezte magát, korábbi életéhez képest. Izgatottan figyelte ahogyan, a lány különféle tárgyakkal ékesíti a lakást. Eleinte csak figyelte, a puha szőnyegen feküdve, várta, hogy mi sül ki a dologból. Néha kíváncsi pillantásokat vetett a másik gazdára aki a kanapén pihent. Majd amikor már megunta, a szunnyadozást, felkelt, először nyújtózkodott egyet, alaposan kimaszkírozott száját hatalmasra nyitva ásított egyet. Óvatosan mancsait egymás után maga elé pakolva haladt a lány felé, hogy meglesse mit is rejt a doboz amiből mindig valami élénk színű tárgyat kap elő, majd keresi a számára legtökéletesebb helyet. Hatalmasat hümmögött, nem értette mi szükség van ilyesmire, végtére is korábbi életében legtöbbször egy egyszerű poros cella, vagy jobb esetben egy üres félkész szoba rabja volt. Amikor a lány kiszúrta a kíváncsi medvét, hogy szorosan a nyomában van, csak az aranyos mosolyát villantotta, és megsimogatta fültövét, ahogy azt szokta. Ezek a gesztusok épp elegendőek voltak számára, hogy tudja minden a legnagyobb rendben van úgy ahogy most is, és visszavágtatott Vezérhez, felpattant a kanapéra, amiért minden bizonnyal picit füstölgött a farkas. Másnap a szokásos reggeli napsugarak helyett egy bájos hangra ébredt fel, Szophie hangjára, amikor fáradt szemeit kinyitotta, és próbálta keresi a forrást, egy nyitott aprócska dobozt tett a medve elé a lány, amiből ínycsiklandozó illatok szálltak fel. A dobozban jó néhány aprócska ember formájú piskóta sorakozott, amiket kivételesen nem rögtön a szájával próbált kiemelni hanem mancsával böködte, próbálta kitalálni miért is kapta hirtelenjében ezeket. Teljesen belefeledkezett a süteményekbe, miközben a másik kettő, beszélgetett egymással. Csak akkor figyelt fel amikor a semmiből Vezér egy csokoládés étellel lépett oda hozzá, nem értette miért kapja ezeket hirtelenjében. Szerette volna ő is hasonlóan kifejezni szeretetét, de nem igazán tudta, hogyan tehetné meg, először a lányhoz vágtatott, majd kezeivel fellökte magát, és átfonta mancsait a lány derekán, fejét a pocakjába fúrva.
- Muuu - picit úgy maradt, majd elengedte, hogy folytathassa az öltözést, amikor a lány elbúcsúzott, a medve büszkén húzta ki magát, és mosolygott. Majd visszatért a dobozáshoz, és nekikezdett a tartalmát ízlelgetni. Egy mézeskalács emberkét sikerült egészben kihalásznia szájával, de csupán a fejét kapta be, és úgy pattant fel a kanapéra Vezér mellé. - Mmmmm - tartotta az arcát, majd ha nem értette a célzárt a farkas közelebb hajolt és folytatta a hangok kiadását. - mmmmm - közelebb tolta a szájában lévő édességet, várva, hogy ráharap. Ha viszont még így sem akarta elfogadni, mancsait a vállaira helyezte, és úgy próbálta lenyomni az ágyra, és ő maga megetetni társát.

by **Halász Alex** Kedd Dec. 10 2013, 19:23

Vidáman telt el az egész hete. Úgy tervezte, hogy a tetejében még vidámabb befejezést akar összehozni. Tele volt a város ezekkel a meghívókkal, amik felettébb titokzatosak voltak, de annál meghatóbbak. Teljesen egyet tudott érteni a szöveg megfogalmazójával. Pont ott tartani a Karácsonyt, ahol minden a kezdetét vette, elég merész húzás. Azonban figyelemre méltó és pont ezért lesz nagy sikere. Még a hét elején elkezdte a készületeket, ugyanis, ha már "meg van bízva" azzal, hogy hozza össze a kis csapatot, akkor ez egy remek alkalom a bemutatkozásra. Beszélt Anatnak a céhes Karácsony ötletéről és (habár szinte biztos volt benne, hogy tud róla) meglengette előtte a szórólapot is. Felvetése szerint másnap kéne tartani a céhes összejövetelt egy közös ebédre, hogy akik sokáig akarnának elmaradni a Főtéren szenteste, azok is megtehessék. Így nem fogja körbe lengni a kényszer bódító illata a Liment.
Majd kijelentette, hogy az ebédért ő felel, szóval hagyja csak rá az előkészületeket, de ha van ötlete, akkor küldje csak nyugodtan hozzá azokat a tagokat, akik tudnának segíteni akár a Vadászatnál, halászatnál akár a főzésnél. Erre tartogatta eddig a pontjait. Nem nagyon tudta, hogy mire költse is el. A gyakorló szintű lovaglással teljesen meg volt elégedve, nem érezte úgy, hogy ki kéne maxolnia, vagy akár egyel feljebb vinnie a szintet, talán majd később. Viszont most ennek örömére, a főzés jártasságára költötte minden pontját, így lett profi szakács. Cool

A haladó szintű vadászattal a húsok elvileg még finomabbak is lesznek. Halászatból csak gyakorló volt, de ha elég türelmes lesz, akkor pár közepes méretű halacskát ki tud fogni. Ezzel töltötte az egész hetet. Rendes lelőhelyek és alapanyagok beszerzésével. Illetve úgy a hét közepe felé csak olyan lazán bekopogott Esutel chanhoz. Amint kinyitotta az ajtót ő széles vigyorral az arcán fogott beszédbe.
- Voltál már Japánban Karácsonykor? Teljesen más, mint Kanada, vagy Európa. Smile

-
Aztán neki is összegezte az ötletét, fel is vetette, hogy ha van kedve és jártassága, segíthetne neki az étel készítésben. Sajnos a hiányossága az Italkészítés. Abba nem ölt bele semennyi pontot. Úgy hogy az üres pohár tökéletes félig megtöltése mellett nem sokat tud kezdeni az italokkal. Ez probléma, vázolta is Esu channak. Hátha tud segíteni. Kis tanakodás után elküldték Anatnak a problémát.

Alex vagyok.
Nem tudsz valakit a céhből, akinek van Italkészítés jártassága? Azzal bajban vagyunk....

Majd megbeszélték, hogy szenteste napján is bekopog és együtt mennek el a Főtérre, illetve előhozakodott azzal is, hogy szeretne venni valakinek.... egy lánynak, valamit karácsonyra, de nem tudja mit vegyen és a segítségét kérné.
Majd abban maradva, hogy aznap elmennek pár boltba, külön váltak. Alex úgy gondolta, hogy a céh tagjainak mindenképp vesz ajándékot, illetve Hinari channak. Volt még pár ember, akit ismert de az ő szokásaikat vagy hozzáállásukat nem ismerte, meg nem is nagyon beszélgetett eddig nagyon sok emberrel. Így annyiban maradt, hogy a céh és Hinari chan.

Nem volt terve semmi nagyszabású, csak egy-egy figyelmesség mindenkinek.
Anatnak ~~macskát bögrében~~, nem >< Macskás bögrét vett. :3 mert dísz, és mert poén. >< meg mert macska. Neutral

Esu channak egy íjászos fülbevalót, Mer channak egy piros csatot, >< mindezt annak a kedves eladó nőnek a közreműködésével, ahova betért. Minden csillogott azon a helyen és egy idő után azt sem tudta, hogy hova nézzen, mindenütt minden csillogott. Neutral

Reméli, hogy jól választott. >.> Neki aztán nem kéne, őszerinte lányként sem, de az eladó lányka ~ njk ~ meggyőzte, hogy a lányok szeretik ezeket. Surprised

Ayatonak akart venni egy I'am the boss pólót, de aztán meggondolta magát. Rolling Eyes

Végül lett belőle egy jó időre elég pet nasi. >.> Amúgy is már a boltban volt, mivel a... A Kajmánszörnynek is kellett beszereznie. Junnal egy jó ideig gondban volt, mivel a lány... a lány fiú. >< Nem tudta, hogy mit is kéne neki adnia, és minek örülne, és mit is lehet ilyenkor. Neutral

Teljesen tanácstalan volt, aztán maradt a teljesen semleges, de nagyon finom csoki különlegesség. A csokit mindenki szereti. >< Saya channak egy szép szalagot választatott ki ugyanannál a kedves njk-nál, amelyiknél Esu és Mer ajándékát vette. Az a kislány biztos szereti még a "szalag a hajban" frizurát. Ravennek, alias Gilbert pedig jól tudta, hogy mit fog venni. Sokat hallotta a szobája felől kiszűrődni a zongoraszót, így hát egy vérbeli zongoristának való ajándékot kapott. Egy tollat, mert hát a zongoristák általában szeretnek zenéket költeni is.
Karácsony este, aznap, mikor lement a karácsonyfához a Gyűlésterembe, egy pici ajándék várta. Neki címezve. Ez csakis Saya lehetett, de persze nem bontotta ki, hanem mosolyogva pakolta le a saját ajándékait is mellé névvel ellátva. Rolling Eyes

Aznap már kora délután bekopogott Esu chanhoz, hogy legyen idejük kiválasztani "a lány ismerősének" az ajándékot. Csak neki nem tudta mit adjon. Egy plüss figurára gondolt, vagy nyakláncra, de sosem tudott választani és nem volt benne biztos, hogy tetszene e Hinari channak. A vásárba már teljesen felkészülve tért be Esu channal az oldalán. Előtte, amikor nem vásár körúton volt, akkor a főzés jártasságát csiszolgatta, mert hát hiába tudott kint főzni, és hiába osztotta szépen el a pontjait, gyakorolnia kell és nem is volt rest kismilliószor elkészíteni a Karácsonyi menüt. :3
Most pedig a boltokat járta a szőke szépség mellett, és Hinari channak kerestek ajándékot. Havazott, hideg volt, és a különféle fények beragyogták a várost. Igazán karácsonyi hangulat volt. Mint otthon...

by **Tsubasa Norika** Szer. Dec. 11 2013, 17:52

Levegőben finom kalács, mézeskalácsok, bor, kakaó, csoki és egyéb finomságok illata, az árva+pet kórusa szívhez szólóan szól a főtér levegőjébe, gyermeki kacajok csigázzák fel mások jókedvét.
Hopp! Én éppen csak úgy beestem ide télanyó jelmezemben, ahogy már javában folyt az ünnepség. Én meg nem szeretnék ebből kimaradni, nem bizony! Talán ha itt szereznék még egy pár új barátot is...
Meg tudom érteni, hogy az árváknak törődés kell, hiszen én is az vagyok... na jó, félárva csak, mert az apám még él. Az otthonban is, ahol laktunk, hasonló ünnepeket rendeztünk kicsiknek és nagyoknak is egyaránt, hogy felvidítsanak minket. És akkor micsoda összefogás volt akkor! Még a rossz fiúk és lányok is akkor kivételesen részt vettek az előkészületekben.
Ki kell vennem a részemet még ebből is, ha már nincs nálam egyelőre semmi, amit adhatnék ezeknek az árváknak és félfelnőtteknek + jelenlévő játékostársak. Éppen van nálam némi ércmennyiség, amiből, akár tudnék gyorsba összerakni egy kis... ahha! Megvan az ötlet! Very Happy

Fogtam magam, és ércekből és néhány botból összeraktam bábokat, és tettem fel rájuk némi rongyot vagy ruhadarabot, ami volt náluk. Hát nem éppenséggel egy szép kézimunka, és amúgy is nem voltam a legjobb kézműves, de ez majd megteszi, amíg átadom az én ajándékomat: a szórakoztatást.
Kis idő múlva visszatértem egy "komplett bábszínházzal". A színpad egy üresen álló asztal, amit oldalra fektettem, hogy valami mögül megtarthassam előadásomat.
- Köhöm-köhöm... figyelem, figyelem! - szóltam hangosan, hogy rám figyeljen minden legközelebb álló. Mikor mindenki rám figyel, folytatom. - Megjött a Norika karácsonyi bábszínháza! Remélem, élvezni fogjátok! A címe: Aincradi Királyok.
Aztán az asztal mögé, mentem, ami mögül pillanatokon belül felbukkantak a bábszereplők... a TOP10 első hármával a szerepben.

Adjonisten, Játékosok, Játékosok!
Mi vagyunk a három királyok.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis mobocska mondta - biztos
itt karácsonyozik számos játékos.
Kinkaid király a nevem.
Segíts győzni, édes gyermekem!

Játékosfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
úgy hallottuk, eljöttél,
szegények segítője lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, virtuális ország!
Riuninji Ren volnék, afféle
földi szép király személye.

Adjonisten, SAO-val játszó, játszó!
Jöttünk valós országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Hinari királynő,
aki nők között első.

Induljon a kis banzájn,
ünnepeljen a karácsonyi ház!
Örüljetek hát, játékosok és árva gyermekek
Mi hárman mindannyiótokat szeretlek
Mi védünk meg titeket, az első hármok,
a három királyok!
Áldásunk legyen mind reátok,
kellemes karácsonyt kívánok!

Mikor vége lett ennek a rövidke előadásnak, kijöttem az asztal-színpad mögül iruló-piruló arccal, és meghajoltam csekélyke/nagy közönség előtt.
- Köszönöm, kedves barátaim és ismeretleneim! Sajnos nem tudok mit ajándékozni kedvességemen és előadásomon kívül, ám amit csináltam, azt azért csináltam, mert meg akartalak azért mégis lepni valamivel. Ha szeretnétek még ilyen előadást, csak szóljatok! A három bábú meg lehet a tiétek, kedves árváim! :3

by **Enheriel** Csüt. Dec. 12 2013, 20:22

Jaj de jó, karácsony!^^ Hamarosan itt lesz!^^ Bár sajnos nem tölthetem a családommal, azonban itt voltak a céh társaim, köztük az én drága Snowy-m is. ^^Úgy döntöttem, hogy minden céhtagot meglepek valamivel. Amit vettem vagy készítettem a többi céhtagnak és másoknak:

Thunder: Egy Kardélesítőt, hogy a Szabdalója mindig éles legyen.
Danee: Egy lóherés medált, hogy szerencsét hozzon.
Zakuro: Egy hegedű makettet, mert véletlenül megtudtam, hogy egykor hegedült. ^^
Kurasai: Egy fémből készített brosst, ami lovagi címert ábrázol.
Sango és Kirara: Sangonak egy cicás párnát vettem, Kirarának meg egy játékegeret.
Kiyoshi: Egy stressz labdát, amin levezetheti a kirohanásait.
Nio: egy cseresznyevirágos képet.
Azmaria és Diamond: egy rózsaszín plüss nyuszit a lánynak, és egy pihe-puha fészek a kis fiókának.^^
Judy: Egy fém karperec, amire megérzés alapján egy fehér főnixet festettem.
Hinari: egy plüss sárkányt.

Snowcat-nek azonban valami különlegeset vettem: egy pár kesztyűt, amin egy szívecskét tartó cica van. Az a különleges benne, hogy rá varrtam a szívecskére hogy S + E. Aaaw, pont olyan aranyos volt, mint a párom meg a cicája!^^ Persze Reginát sem hagytam ki, neki ugyanis egy szépen csilingelő, cicáknak való csörgőlabdát vettem, mégpedig a kedvenc színéből.^^
- Na, te adod majd oda Reginának?^^
- Ha nem tép meg az a szőrpamacs…
- Jaj ne légy már goromba Reginával! – Biztos, hogy nem csak azért morog, mert nem kedveli Reginát, hanem azért is, mert egy csengettyűkkel díszített nyakörvet tettem rá. Akárhányszor megy, szólnak a nyakörvön a csengettyűk, amikor megy vagy repül, emiatt a gyerekek cukizzák őt, meg aranyosozzák, és meg akarják simogatni, amit Villámlás nem igen vállal, mert a végén mindig agyonnyúzzák szegényt. Pedig Villámlás olyan aranyos vele!^^ Éppen a szobámba lévő asztalkára helyeztem egy karácsonyi kisangyalkát, mikor kopogtak. Kíváncsian nyitottam ki. Hát az én édes drágám volt, forró csokival, meg mézeskaláccsal!^^
- Szia, drága Enhi-chanom! Csak óvatosan, mézeskalácskák és forró csoki van nálam, hogy legyen mivel töltenünk a karácsonyi együttlétet.
- Jaj, drága, de aranyos vagy!^^ - Adtam egy puszit az arcára, majd beengedtem. A kis drága még a petjeinkre is gondolt, ami a forró csokit illeti, mert öntött nekik is, csak etetőtálkákba.^^ Regina valami emlékeztete Snowy-t, de nem tudtam mire, amíg Snowcat elő nem vett egy gyönyörű tündérszobrocskát, amin meglepődtem.
- Óh, Snowy, ez gyönyörű!^^
- Boldog karácsonyt, drága Enhi-chanom. Remélem, nagy becsben fogod tartani, mert még szerencsét hozhat neked a jövőben is. – és puszit adott az ajkaira, amit boldogan viszonoztam, köszönet képben. Majd én is odaadtam a páromnak az ajándékot.
- Boldog karácsonyt neked is édesem.^^ Ez a tiéd.^^ Remélem te is megbecsülöd.^^ - És én is adtam egy puszit a szájára.

Villámlás elvette a rejtekhelyről Regina ajándékát, és Regina mellé rakta.
- Tessék, Enhi vette neked. – És visszament inni a forrócsokit. Annyira jó volt most így. Én, Snowy és a petek. Egyszer csak kopogott valaki az ajtón, majd két levél jelent meg az aljtó alól. Az én kis lovagias cicafiúm odament, és mindkettőnk levelét elhozta. Óh! Egy ünnepség lesz az árváknak és a félfelnőtteknek egy karácsonyi ünnepséget!^^ Snowy már menne, hisz meg akarja lepni a kis aranyszívű a társaságot.^^
- Persze!^^ Ilyent tényleg nem lehet kihagyni!^^ - kis idő múlva kéz a kézben megérkeztünk az ünnepséghez. A kis árváknak Lulu gyümölcsitalt csinál, én meg elmesélek nekik egy karácsonyi történetet, a Karácsonyi Éneket.^^ De előtte összefutottunk Judy-val.
- Békében és szeretetben gazdag karácsonyt és boldog újévet kívánok nektek. – És ő is megajándékozott minket. Jaj Istenem, azt a szép könyvet kaptam, amit tönkretettek a parkban!^^ Olyan kedves tőle!^^
- Köszönjük, neked is!^^ Várj, te is kapsz valamit, remélem tetszeni fog. ^^ - És kihasználva az alkalmat odaadtam neki a karperecet. A Céh társaimét már odaadtam, odaraktam indulás előtt mindenkinek az ágyára, hogy este meglepődjenek.^^ Hinari-t is tha sikerült elkapnom, odaadom neki a plüss sárkányát ezzel a mondattal:
- Boldog karácsonyt és boldog újévet is majd!^^ Remélem tetszeni fog a kis drága!^^ - Ezután mentem oda remélhetőleg Snowy-val a kis árvákhoz, akiknek Lulu már kiosztotta a meleg gyümölcsleveket.^^
- Sziasztok, gyerekek!^^ Én azzal akarlak megajándékozni téged, hogy elmesélek nektek egy olyan történetet, amiben egy goromba ember jóvá válik, mikor megtanulja a karácsony lényegét, és melynek neve Karácsonyi Ének!^^ A társaim Snowcat, a petje, Regina és az én Petem, Villámlás.^^ Ha meg akarjátok simogatni őket, akkor vigyázzatok arra, hogy ne nyúzzátok őket, mert fáj nekik. – Mosolyogtam rájuk kedvesen, majd miután a gyerekek körénk ültek, elkezdtem mesélni a történetet.^^

by **Kusumi Ayani** Csüt. Dec. 12 2013, 22:44

Halkan dudorásztam a Voice céházának bejáratában. Éppen a szokványos karácsonyi dalnál tartok, mikor Tűzrózsa mellém lép. A kis hamis megint megpróbálja megrágcsálni a fenyőfát, amivel most is bajlódok, hogy szép legyen. Mindemelett a csúcsdísz hiányzott már csak. De ezt egy különleges szemelynek tartogattam. A kis asztalkára helyeztem el a díszt, mely a fa mellett ált, egy olyan papír mellett amelyen ez állt:

"Kedves barátaim, akik elolvastátok ezt a levelet. Mindjárt itt az új év, de mindjárt itt van előbb Szenteste. A csillagdíszt úgy érzem Mirikának hagyom meg, hálám jeléül, hogy megalakult e céh.
További kellemes időtöltést és a felhelyezéssel való ügyködést kíván:
Kusumi Ayani"

Végül kilépek a kapun. Nemrégiben találtam egy meghívót, mely elég érdekesre kívánkozott. Mindenki ismerősömnek akit nagyjából ismertem csináltam valamit. Legalábbis a nagykának. Egy kicsi kedvesség ide, egy kicsi oda. Tegnap kb a végtelenségig húztam magam, hogy 5 kosár sütit csináljak. Csokis, mandulás, gyümölcsdarkás, fahéjas és végül lekváros sütit, Viszont olyannira hangulatban voltam, hogy alig 1-2 óra alvással isméd üde és friss voltam. Az ajándékozást már elkezdték páran és mosolyogva néztem az embereket, mikor már úgy tűn nagyjából mindmenki megvol elsmolyodok. Judynak megköszöntem az ajándékát is fel is szereltem. Előkapok egy hangerősítő szerkezetet melynek neve sosem jut eszembe és beleszólok.
- Halló! Hallani. - befogom a füleim a hirtelen jött nagy zajtól - Azthiszem igen. Nos drága barátaim a legtöbbötöknek egy kismkedvességgel szolgálnék, illetve egy-két versszakosz köszöntővel. Nem vagyok valami hú de jó iró szóval bocsássatok meg ha nem tetszik.Mindegyiket magam irtam... Na lássuk...
Körbenézek majd elkezdem a felolvasást ha megpillantom a keresett személyt.

(Kazuma)
"Néha talán egy kicsikét ideges,
Kazu dühének tárgya vajon mi lehet?
Megmondom én mindjárt nektek:
Neuro létezésével nem ért egyet.

Vigyázni kell a hátunkra nagyon,
Különben Zita harap belőle nagyot,
Lépteivel száguldva kutatja,
Kotarou lépte nyomát hajtja

Ám ez a gyerek biztos nem örülne neki,
Ha csak a bajt állnék megint keverni,
Így nem hozom őt zavarba... nagyon...
Ajándékodat majd kéősbb kapod."

Elmosolyodok majd visszagondoltam reggelemre. kazunak már reggel elküldtem az ajándékát üzenetben ezzel a keret storyval a üzenetrészben.
"Boldog Karácsonyt Kazuma. Fejezd be a gyilkolászást mert jobb ember vagy mint mutatod."
(ajándéka: "Aincrad 1. Számú bajkevereője" felirat, illetve egy (dísz) tőr, mely éjfekete penge vörös ércsatornákkal, és egy vörös ékkővel a markolatgombban,)

(Miyanari Kana)
"Kedves, jóságos a mi vezetőnk,
Angelica Voice-t alapította eme hős!
Miri szíve csak jóval van teli,
Aki szembeszáll vele, annak jaj neki!

Kései könyörtelenül lecsapnak,
Ha gonosz Bossok elébe szaladnak,
Top 10 dobogóján ott van hát a helye,
Ren ne tévedjen rá a kezed. o.o"

Szinze vetülve ölelem át Mirit, és hatalmas mosollyal az arcomon néztem rá. Kis huncut mosollyal szólok hozzá.
- Vigyázz magadra Mirika, és élvezd a mai napod azzal a bizonyos harcos férfival.
Na igen lehet, hogy tök véletlenül de láttam, hogy Anat éppen Miri ablakába "kopog be". Örültem, hogy Miri örül, ésha esetleg össze is jönnének Anattal má nem kéne senkitől se félteni ezt a két emberkét.
(Ajándéka: egy ezüstkehely, melybe a Voice címerét öntöttél, illetve egy aranyozott lánc nyaklán a közepén egy könnycsepp alakú égszinkék kővel)

Sakomoto Rin
Talán a répa jelmez nem lesz máma a kedvence,
Rin harapás nyomokkal lenne ekkor tele.
Miri megpróbálná biztosan őt kóstolni,
A jelmezt utána össze kéne foltozni.

Integetek a lánynak, ha megpillantom, és odafutok hozzá is.
- Remélem nem veszed sértésnek a verset, és tudom hogy elmúlt Húsvét, de jövőre talán még jó lesz. - mondom mosolyogva, majd a zöld alapon nyuszis csomagot átadom Rinnek.
(Ajándéka: Répajelmez)

Anatole Saito
A hős harcos, kinek pallosa véres,
Sosem marad veszteg, és nem marad tétlen,
Bossokat egymás után csapkodja,
Hogy Falánk szintjét kicsit megtolja,

Miáú, te macskás kovács, :3
Ki érdemli az emberek mosolyát,
Nem hátrálhatsz meg te sohasem,
Jó hogy szüleidnél bekövetkezett az a... Baleset.

Kacsintok egyet Anat felé, és intek hogy jöjjön közelebb. Kis huncut vigyorral szólok neki.
- Hát én nem tudlak Sir címet adni neked, de egy lovag bátorsága van benned, még ha Harcos is vagy. Szerintem nyíltan kijelenthetem, hogy mindannyian melletted állnánk bármilyen vár ostromlásánál. Élj soká Anat. - nevetek.

(Ajándéka: Aranykehely, Farkasbőrköpeny)

Aoi Shizuka
Boszi, boszi, cuki boszi,
Adhatna nektek finom csokit,
Ám ehelyett ő potit, mérget főz,
Vásárlók ügyében mindenkit megelőz.

- Remélem jó hasznát fogod venni. De ha csík lesz belőle, már annak is örülni fogok. - mondom mosolyogva.
Elővarázsolom a csomagot, majd mikor megjelenik előttem megfogom, sé akkor kapcsolódott be a gravitáció. Egy kiáltást kísérően magával ránt az ajándék, és huppanok a csomaggal együtt a hóban egyet.
- Eh... Egy kicsit súlyos, szóval óvatosan.
(Ajándéka: Egy ezüstös üstöt (persze ezt az inventorimból varázsoltam elő)

Enheriel
Villámlás okozza a legtöbb bajt neki,
A céhének tagjait lassan össze szedi,
Nincsen hát lassan más dolga,
Gyakorolni, mert csapata nincs összeszokva.

- Remélem sikerül márt fegyelmezned Villámlást. - mondom viccelődve - csak dísz, lehetőleg ne használd, de tereld össze az eltévedt báránykáidat, és talán Villámlásnál is segít. - nevetek.
(Ajándéka: egy korbács, ám a végén nem bőr van, hanem selyemszálak)

Halász Alex
Pirik Védőszentje cím rád ragadt,
E lovászlány most kicsit kioktat.
All-Staron szépen harcoltál,
Ezzel te is megvoltál.

Odamegyek hozzá, és a vállára teszem a kezem.
- Tudom ám, hogy érzel valamit egy bizonyos lány után. - célzok erre Hianrira - A bolond is látja.. az oroszlánon meg egyértelmű volt. Így számodra csak ennyit tudok adni. Gyakorold a 3.-dlagost. Majd rájössz melyikre gondoltam.
(Ajándéka: Egy "Romantikus Vacsorareceptek Két személyre" című receptkönyv)

Jun
Te sem maradsz ki drága... kislány?
Nos ezt nem tudom ránk mi vár.
Kedves vagy azokkal, akik hagyják,
Énekeld el velünk a Karácsony dalát.

- Hát hogy őszinte legyek nem nagyon tudtam mit csináljak neked, így remélem nem gond, ha csak kis nasi lesz az.
(Ajándéka: A gyümölcsös sütis kosár)

Saya
Sayacsak te kis édes,
Oroszlánként sem voltál te mérges.
Ártatlan pára vagy te úgy látom,
Hogy együtt dolgozzunk csak arra várok.

- Remélem tetszeni fog. igen nehéz volt megkovácsolni, de remélem felteszed a falad falára egyet kettőt.
(Ajándéka: Ezüstös árnyalatú fából, világoskék tollakkal és halványkék színű rubint fejjel ellátott nyílvesszők egy szokványos tegezben)

Peter Worker
A sárkány lovasa, ki kedves és bátor,
Peter, Hisame ti drága barátok,
Jegesrózsád, mely olvadt a tűztől,
Szíve mellettek senkinek se hűvös.

- Múltkor te leptél meg egy Jeges rózsával. Nos én egy kicsit melegebb ajándékra gondoltam. Hehehe..
(Ajándéka: Egy egész csokor lángoló rózsa (nem örökké lángoló tulipán, ami miatt majd kis idő múlva ezek kiégnek Very Happy

))

Hinari
Ó te erős leány, kinek szíve erős, és jó,
Kardod véd, és lesújt, mindenre mi rossz,
Vigyáz magadra Hinari, kár lenne teérted,
Járj lassan, biztosan, hogy szabadulást megérjed.

- Vigyáz magadra. Remélem sokáig harcolhatok még melletted a bossokon.
(Ajándéka: Egy szobrocska, melyen egy palástos oroszlán áll egy

(Hayashi Yuichi)
"Ó te drága jó kardforgató,
Nem vagy boss gyomrába való,
Hát vigyázz magadra te drága,
Hogy mindennap köszönthesselek az ágyban."

Rámosolygok drágámra és odasétálok hozzá, kissé pirulva az utolsó versszakon. Ahogy odaérek átvetem nyakán a kezeimet, és megcsókolom. Mikor végre engedem levegőhöz jutni kuncogok kicsit, és előhívom az ajándékát. Két csomag. Az egyik világoskék csomag kék felhőkkel. Hosszúkás, ám elég vékony, míg a másik apró szív alakú csomag piros csomag, vörös szalaggal.
- Az utóbbit én csináltam. Remélem tetszik. Nem véletlenül hagytalak téged utoljára drága. Most végre szabad vagyok. Hová szeretnél menni? - kérdezem tőle mosolyogva.
Megfogom kezét, és hozzábújok. Remélem a többiek nem várnak még, mert akkor kissé pirulni fogok... hisz nem akartam közönséget. Mindazonáltal nyugodtan várok eme csodás napon.

by **Koshitsu Esutel** Pént. Dec. 13 2013, 15:18

*Zavarban voltam. Karácsony van. Igaz, hogy már ünnepeltem itt egyszer a karácsonyt, de az nekem nem volt ünnep. Nem ismertem senkit se, s nem foglalkoztam mással, csak a félelmeimmel, gyászommal, azzal, hogy magányos vagyok, s nem lehetek otthon. Azonban ez a karácsony más volt. Akarva-akaratlanul barátokra tettem szert, még egy céhre is, ahol a tagokkal úgy-ahogy de egy bizonyos viszonyban vagyok. Egyebekkel talán bizonyos iszonyban is, de ezt nem mutatom ki, hanem megpróbálom elfogadni őket úgy, ahogy vannak. Nem vagyok az a típus, aki nem tud a fenekén ülni, mert mászkálhatnékja van, mert ajándékokat kell venni. Micsoda láz!! ... Hát ch... most komolyan, engem a frász kerülget karácsonykor, nem a kellemes hangulat. Én simán csak görcsölök azon, hogy jaj, ajándékot kell vennem! Mert ha nem veszek, bunkó vagyok. Vagy épp zsugori... mert sajnos ez is igaz. Minek költsem a pénzem ilyen hülyeségekre? Ha hasznosat veszek, akkor az összes pénzem elmegy, s nem is tudok mindenkinek venni. Ha meg nem hasznosat, akkor meg azért megy el az összes pénzem, mert mindenkinek vettem, de akkor meg mi értelme volt? :roll:Az a típus sem vagyok, aki leül egy asztalkához és vagdossa, ragasztgatja a különféle dekorációkat. Brr... a hideg is kiráz a gondolattól. Legszívesebben elsunnyognám ezt az egész ünnepet, jó volna elteleportálódni egy időre, míg ez a karácsonyi láz le nem csendül. A vicces az egészben az, hogy ezt akár itt, ebben a világban meg is tehetem, hála a hazatérés kristálynak, s Kayaba felfoghatatlan "kegyelmének" irányunkba, de a baj az, hogy a céhtársaim látnák a térképen, hol vagyok, valamint előbb vagy utóbb visszatérnék, de kérdéseik elől ki nem térhetnék. Zzzzzz nem igazság!
Árva gyerekek... a sírás kerülget. Miért menjek oda? Mondjam azt: őszinte részvétem? Mit érek a szavaimmal nekik? Vagy a jelenlétemmel? Semmit nem adhatok nekik. Nem adhatom vissza a szüleiket, a szeretteiket akiket vagy a kinti világban hagytak, vagy már itt elveszítettek. Miért szenvedtessem magam? A sírás környékezett, s közben szidtam magam, mert tudtam, hogy rossz vagyok és önző. Hogy nem kellene mást adnom az embereket, csak önmagamat! Mert... mondhatnánk a terápiás szöveget: én magam ajándék vagyok az emberek számára! :cheers:Hát ez fantasztikus....
Jahj... most mit csináljak? Ekkor kopogtatott be hozzám Alex. Kikerekedett szemekkel tártam ki neki az ajtót. S mikor megkérdezte, voltam-e Japánban karácsonykor, elérzékenyültem. Először nem tudtam megszólalni, mert féltem, hogy elbőgöm magam. Csak néztem rá, s a mosolyára. Olyan különleges hangulat áradt belőle. Bőgni akartam és átölelni őt. És valami kis fényecske is gyulladt a szívebe. Mégis csak karácsony van... Kis késéssel feleltem neki elmosolyodva.*
- Voltam... de... hihi... igazad lehet! ^^
* Majd mikor felvetette az ételkészítést, csak ráztam a fejem.*
- Nem túl magas a főzés jártasságom, de azért szívesen segítek, amiben tudok. Italkészítési jártasságom meg nincs is... Izé... Ren... ő... azt hiszem ügyes ebben. Hihi ^^ de hát mégis hogy kérjük meg őt, hogy segítsen?!
* Legyintettem is egyet zavart mosollyal az ötletemre. Majd felhozta, hogy segítenék-e neki a vásárlásban.*
- He?
- Öhm... mármint. Hát persze! ^^
~ Most komoly, hogy kirángat? Nyúúúú! ^^ ~
* Bár zavarba jöttem, mert először azt sem tudtam, hogy mit tegyek, most meg már indulok is a vásárra. Nahát!
Amikor eljött a szenteste, hát elindultunk. Most már izgatott voltam, s végül engem is elért a karácsonyi láz, de még mindig aggódtam amiatt, hogy mit vehetnék a többieknek. Alex is izgatottnak látszott. Ráadásul sejtettem, hogy kinek akar ajándékot venni az én segítségemmel, mert nekem általában volt szemem az ilyesmihez. Emlékszem, ránéztem egy fiúra meg egy lányra, megkérdeztem, egy harmadiktól, hogy járnak-e. Ő azt mondta, dehogy, csak barátok. Én meg magamban ezt mondtam: még. És igazam volt. Összejöttek, s azóta házasok! ^^ hm... de szálljunk vissza a földre. Alexel sétáltam éppen a bódék között, majd egy kicsit szétváltunk. Görcsösen nézegettem az ajándékokat. Nyuh, nem tudoooooooom.
Majd eszembe jutott egy korábbi gondolatom. Önmagamat adni. ^^ Fújtam egy nagyot, majd egyszer csak megláttam valamit. Aleeeeeex.... nyuh... Odafutottam Alexhez, majd ráncigálni kezdtem az egyik bódéhoz. *
- Gyere, megtaláltam mit vegyél!! Épp arra gondoltam, hogy csak magadat kell adni, és tádááám!
* Megmutattam neki pont azt! (Majd Alex a kövi hsz-ben ha akarja, ismerteti az ajándékot. ^^) *
- Mit gondolsz?
* Bizonytalanodtam el, s néztem most kicsit kislányosan Alexre, de nem direkt vágtam ilyen fejet, csak tényleg elbizonytalanodtam. *
- De figyelmeztetlek! Öhm... inkább semmi. ^^
* Mosolyodtam el. Tuti zavarba hoznám. Ugyanis úgy tudom, hogy ha valakit el akarunk csábítani, annak ékszert veszünk. De ha valaki igazán tetszik, s csak szeretni akarjuk, annak plüsst. Jobb, ha ezt nem tudja inkább. ^^ Míg vártam, hogy döntsön, addig vettem pár díszes kártyácskát. Azt hiszem, mot már tudom, milyen ajándékot kapnak tőlem a többiek. ^^ Körbenéztem. Láttam Meredithet, s Pete-éket is a távolban. Most fogtam fel igazán, hogy hol is vagyok. Kicsit olyan volt, mint Bécsben az adventi vásár. Hangulatos volt, punccsal, hóval, fényekkel, bódékkal, zsibongó nagy tömeggel. Nevetéssel. Annyira felvillanyozott a hangulat, hogy teli szájból vigyorogtam. Úgy éreztem magam, mint egy kislány a csodák palotájában! Ha Alex végre döntött, arrébb húztam. *
- Menjünk, sétáljunk! Nézzünk meg mindent! Nézd! Ott mindenféle kis mécsestartók vannak. Júúj, ott meg mikulásvirág és fenyőágak.
* Rohangáltam egyik bódétól a másikig. Majd megláttam Hinari chant a távolban. Muhahhaaa... Megfogtam Alexet. *
- Gyeree... arra fele ékszereket látook.
*Majd bumm "véletlen" nekimentem hátulról Hinarinak. *
- Upf... bocsikaa! ^^

by **Drake Haru** Pént. Dec. 13 2013, 15:54

- Felszabadult boldog karácsonyt! - mosolyodtam el, és húztam ki ellenfelem hátából a fegyvert. Igen, azért az ünnepeket én is tiszteletben tartom. Ezen a napon például nem úgy gondoltam az ügyfél kivégzésére, mint gyilkolás, sokkal inkább úgy, mint felszabadítás. Egy hiper-szuper jó cselekedet, ha már karácsony napjára virradtunk. Még a képességem sem aktiváltam, mellyel megszépítem mindennapjaimat, és a gyilkolást. Remélem, azért a pokolból nem tagadnak ki ez miart. No sebaj, majd törlesztek az ördögnek késöbb, mondjuk dupla annyi áldozattal és élvezettel. És amint szép pixeldarabok szálltak fel az égbe, onnan pelyhes fehér havat küldtek vissza. Nesze, cserébe amiért jót tettem. Most még fázhatok is.
Magamra öltöttem masnis, kislányos kabáom, és a manó sapkát. Egész emberinek, sőt kislánynak néztem ki bene. Megindultam a főtér felé, kezemben a papírt szorongatva, melyet nemrég sodort hozzám a szél. Akkor mulassunk egyet. Csak úgy, emberien.
Hamarosan bele kerültem az emberek forgatagába. Meglepően sok volt a gyerek is. Csendesen lekuporodtam az egyik padra, felhúztam a lábaimat, és onnan figyeltem a hömpölygő tömeget, lehetséges jelöltek után kutatva, kik a karácsony másnapját már othon tölthetik, szeretteikkel, a való világban. Ő nem jó, túl boldog itt. Ő sem jó, nem érdemli meg. Furcsa volt válogatni. Nem szokott rám jellemző lenni ez a fajta kegy. De most karácsony volt.. minden sokkal másabb ezen a napon. Aztán ahogy elmerültem az ember arcok figyelésében egyszerre egy lány jött oda hozzám.
- Boldog karácsonyt, kis árva. - simogatta meg a fejem, és egy sütit nyomot a kezembe. Ez azt hiszi, én is ezek közé a koszos gyerekek közé tartozom? Eldöntöttem. Megölöm.. izé.
Felszabadítom.

by **Braien Kinni** Pént. Dec. 13 2013, 17:15

Karácsonynak éjszakján.. Ohh, ez a szám uncsi. Hogy is van az a másik?
Yeah !
Kint sűrűn hullt a hó
És a részeg télapó
Dúdolgatta slágerét
Mint bajuszos macho
Otthagyta munkáját
Rocklegendává vált... valami ilyesmi. Jahh.. Szóval Yeahh!
Számcsengő!
Szépen eldúdolgattam magamban. Egy darabig. Aztán meguntam. Mert nem tudok énekelni, és mert közönség nélkül amúgy is gyér. Inkább dobna meg valaki egy kis cuccal. De persze ebben a játékban még az sincs. Az alkohol sem ugyanaz, mint odakint. Fenébe. És a koncertemnek is lőttek, sőt, az egész amcsi turnénak. Mi miatt? Mert senki sem hajlandó nekem megmondani, hogyan lehet innen kijutni! Örüljenek neki, sikerült kicseszniük velem! És már karácsony van. Annyi idő eltelt a semmiért. Egyébként.. nekem miért tűnt két napnak az egész? Hogy lehet, hogy tegnap még meleg volt, meg minden.. Most meg havazik?! Most vagy az itteni naptárral van valami gebasz, vagy én aludtam át hónapokat. De előbbire szavaznék, ha lehet. Vagy a csík szeműek máskor ünnepelnek. Nálunk ilyenkor a sörfesztivált nyomatják. Itt meg... No mindegy.
Egyszer csak a kezembe nyomtak egy lapot. Én meg néztem a krikszkrakszokra, és nem tudtam, mit kezdjek vele. Aztán rájöttem.. Japán.-.- Szal kicsit meg kellett erőltetnem azt a csodás agyamat, és előkaparni a nyelvleckéket. Hamarosan ki is silabizáltam, hogy miről van szó. Bár nagy ész nem kell hozzá, hogy rájöjj, egy mikulásos lapon karácsonykor vajon mi szerepelhet. No, mindegy. Végül fogtam magam, és elindultam arra a bizonyos főtérre. Vagyis.. Indulni sem kellett, mert ott voltam. Egy szál tavaszi, kezdő, rövid ujjas páncélban. Dideregtem is rendesen. Az emberek meg furán néztek rám. De hát ha egyszer nem tudom, hol lehet szállást meg ruhát találni, mihez kezdjek? Mert nem, nem mutatta meg nekem senki. És ez megint csak a nyomorom oka. Szal ott álltam a sok árva kölyök között, és legalább olyan árva voltam, mint ők. Csak rajtam kabát sem igazán volt. Rajtuk meg igen. Csak azt tudnám, honnan szerzett mindenki más ilyen rövid idő alatt. És honnan tudták, hogy hirtelen ilyen hideg lesz. Mert hogy tegnap még meleg volt, az tuti. Ahogy ott lődörögnek. Nem, nem tűntek sem elveszettnek, sem szegénynek. Persze megszánnám én őket szívesen, ha lenne miből, mivel, és nem én lennék az, akit a leginkább meg kell szánni.
Megfagyok! És még anyagom sincs, hogy legalább szállva fagyjak össze.-.-"

by **Mirika** Pént. Dec. 13 2013, 19:33

Az ablakon beszűrödő madárcsivitelést hallva inkább a párnába fúrtam az arcomat, és nyüglődve próbáltam visszaaludni. Hullafáradt voltam, marha sokáig voltam fenn tegnap, és mindezt azért, hogy kábé életemben először komolyan adjak is valamit Karácsonykor, és ne csak kapjak. Nem okozott álmatlan éjszakát, hogy kinek mit adjak, szinte minden arcot látva kapásból beugrott, mi lenne a legjobb. Viszont ha belegondoltam, hogy immár a második ilyen napot kell távolt töltenem az otthonomtól, elkámpicsorodtam kicsit. Még sehol sem jártunk a szintek leadárálásában. Így sose fogunk kijutni, nem fogjuk viszontlátni a szeretteinket. Sose hittem volna, hogy valaki ennyire tud hiányozni, csak most, hogy ennyi ideje távol vagyok tőlük, jöttem rá, hogy mennyire fontosak voltak nekem. Ezen a napon pedig különösen elhatalmasodott rajtam a honvágy.
Fájdalmas sóhajjal fordultam végül a hátamra, a gondolataim fullra kikergették az álmot a szememből. Minden mozdulat előtt bambultam jó egy-két percet, miközben felkeltem és a reggeli teendőimet elláttam. A különlegeseket is, minden ajándékot (bár nem volt sok), szépen bepakoltam az inventory-mba a maga kis csomagjában. Közben a szórólapra tévedt a tekintetem, ami ott hevert az asztalomon, és bár nem az én stílusom volt a meghívó, úgy hittem, hogy sokan ott lesznek - ezért én is el szándékoztam menni, aki meg nem lesz ott, azzal eljátszom a Mikulás-trükköt.
Ahogy tavaly, úgy most is nagy pelyhekben esett a hó, elég volt kitekintenem az ablakon, hogy ezt tudomásul vegyem. Halvány mosoly húzódott az arcomra, a hógolyócsatákat egy bizonyos pontog még élveztem is. Kérdés, hogy lesz-e ma valaki, akivel vívhatok ilyesmit. És ahogy bámultam kifelé az ablakon, úgy tanúja lehettem annak is, hogy egy bazinagy hópehely alulról felfelé reppenve becsapódik az üvegbe. Na most, vagy az íjásztornán ébredtem és megint meghazudtolják a fizika összes szabályát, törvényét, vagy akárhogy hívják ezt; vagy pedig valaki hajigálta az ablakomat Rolling Eyes

Fel voltam rá készülve, hogy elküldöm a francba a szemtelen gyerekeket, de ahogy kikukucskáltam, a lent álló alak picit nagynag tűnt ahhoz, hogy kisfiú legyen.
- Neh... - nyögtem, és kapásból a falhoz vágtam magam, kezemet pedig a mellkasomra téve nagyot nyeltem. Anat! Egy csapásra elfelejtettem minden negatív gondolatom, ami eddig foglalkoztatott, és széles vigyorral az arcomon rohantam ki a szobából... majd vissza, mivel a lépcsőn futva rájöttem, hogy még hálóingben voltam >.> Kapkodtam is magamra a ruhákat, sállal-sapkával, minden anyámkínjával együtt, és még a cicás tőrömet is felcsatoltam az övemre, hogy a cicafüleim is megjelenjenek a fejemen. Büszke voltam rájuk, alig vártam hogy egy cicafarkat is szerváljak és komplett legyen a nekomimi felszerelésem :3 Kirobbantam az ajtón, leszaladtam a lépcsőn, átnyomultam a kerten, és közben kezembe gyűjtöttem egy adag havat. A hátsó kapun mentem ki, és az épületet megkerülve minden íjászmúltammal kapcsolatos skillemet igénybe véve lesből hajítottam meg a fiút egy tenyérnyi hógolyóval, ami reményeim szerint az arcába fog csapódni Razz

Én pedig követtem a fehér labdacsot, és bevetődtem, egyenesen Anat nyakába reppenve.
- De jó, hogy látlak! Boldog Karácsonyt! Mi hófúvás hozott erre? :3 És miért nem adtál szerenádot, ha már dobálod az ablakomat? - vigyorodtam el a lehető legkomolyabb állapotomból, és széles mosollyal bújtam hozzá a fiúhoz, mert... így esett jól, és az sem érdekelt éppen, ha százan lennének körülöttünk.

by **Joey Chrome** Pént. Dec. 13 2013, 19:47

Jééé, máris karácsony?O.o Hogy elszállt az idő, gyerekek! Szóval ezért kérdezte meg George, hogy mit vegyen a párjának! És azért van Eiji-n is mikulás satyesz! Nem is tudtam amúgy, hogy a karácsony alkalmából képes brutális vadállatból kis báránykává válni.O.o Haru, azaz Grifi meg éppen díszíti a boltot, és hoppá, majdnem leesett! Ichi-t észrevettem, hogy ő csak ül és olvas. Hát odamentem hozzá.
- Boldog karácsonyt Ichi!^^
- Szia. – Szia? Csak ennyi?O.o Mi van ezzel a sráccal most meg?O.o Majd eszembe jutott, hogy mikor mentem a bolt fele, a képembe repült egy meghívó valami ünnepségre. Gondoltam, itt az alkalom.
- Hé figyi, majd megyünk egy ünnepségre, nem jössz?^^
- Nem.
- Miért nem?
- Mert utálom a Karácsonyt. És tudod miért? Mert csak az olyan agyatlan barmoknak való, akik más nem csinálnak ilyenkor, csak vackokra költik el a pénzüket ilyenkor. Most hagyj olvasni. – EEEEHH?!D8 Ez csak úgy ilyen durván elküldött a búsba??? Ráadásul utálja a karácsonyt?! Hogy lehet ember az ilyen?! Hát tudja mit?! Akkor maradjon itt a búsban! ˇ^ˇ

- Akkor te vigyázz a boltra, ok?
- Rendben, úgyis ezt terveztem.
- Kösz… - Öregem, ki kell majd találni valamit majd, hogy megszeresse a karácsonyt. De amíg nem tudom, hogy addig elmegyek a többiekkel az ünnepségre. Kitaláltam, hogy stand up-olni fogok majd karácsonyi témákkal, hisz tudok egy csomót! Very Happy

Haru majd osztogatja a sütiket, Eiji meg őrzi a rendet. Bár mondjuk elég bizarr lesz, hogy az ünnepségen lesz egy mikulássapkás állat egy bazi nagy pöröly van, amivel repíti a rendetlenkedőket.O.o Grifi reklámozta a műsoromat, így jöttek elegen ahhoz, hogy elkezdjem.
- Jó napot és Boldog karácsonyt kívánok! A nevem Joey Chrome, de hívjanak csak Google Böngészőnek! Very Happy

– Akkora röhögés lett, hogy nem igaz!XD Jobb vagyok, mint Eddie Murphy! Very Happy

- Hát mit is mondjak, karácsony van! A szeretet, a család, a tojáslikőr ünnepe, amikor is a likőrtől keletkezett részegségben nem répát, meg pizzát hányunk, hanem szaloncukrot, halat, pulykát... – Itt is nevetés. És így folytattam a karácsonyi Stand up Comedy-t, ameddig lehetett! Very Happy

by **Tachibana Makoto** Szomb. Dec. 14 2013, 17:16

A kisebbségbe tartoztam a Karácsonyhoz való viszonyommal, ahogy szinte minden mással is. Sosem rajongtam ezért a pár napért, felesleges rongyrázásnak tartottam. Egyrészt mert keresztény hagyomány, másrészt mert semmi értelme nem volt a "szeretetet ünnepelni". Ha csak ezen a pár napon figyel erre valaki, az régen rossz, egyszerű képmutatás. Ugyanilyen a valentin- és a fehér-nap is, habár azt éppenséggel nem tartottam rossznak, hogy ha valaki valami különlegessel készül ezekre a napokra... persze csak akkor, ha máskor is megkapja a kiszemelt a figyelmet :] Nekem azonban a Karácsony volt ilyen különleges nap, pár éve döntöttem úgy, hogy feldobom valamivel ezt a borzalmas csinnadrattát, amivel ki lehetne kergetni a világból. Az túlzás, hogy szokássá vált, és nem is olyasmi volt, amiből szokást lehet csinálni, legalábbis ha az ember fia hosszútávon gondolkodik egy kapcsolatban.
Mivel úgy sejtettem, a lány meg fog ajándékozni, így én is gondoskodtam arról, hogy ne üres kézzel álljak elébe, azonban az üzenetküldésben már megelőzött. Gondoltam, hogy nem estére kellett volna hagynom, de már túl késő volt visszapörgetni az időt és délután levelet küldeni, hogy találkozni kívánok vele másnap :] Halvány mosollyal az arcomon feküdtem le aludni, jól tudtam, hogy ez lesz az eddigi legkülönlegesebb Karácsonyom. Ritkán érzek izgatottságot, de most kivételesen alig vártam, hogy újra láthassam az égen tündöklő Csillagomat.
A megküldött időpontban már a havas utcákon trappoltam, fejemen egy cilinderrel, és a szokásos köpenyem is lecseréltem ezúttal egy elegáns, villás hátú kabátra, hogy afféle frakkszerű hatást keltsek öltözködésemmel. Konstans vigyorral az arcomon haladtam, és hallgattam, ahogy a hó ropog a talpam alatt. A céhépület utcájába érve lassítottam csak, és ahogy megpillantottam szerelmemet, még jobban felderült az arcom. Kalapomat levéve úriasan hajoltam meg a lány előtt, majd illően, édes csókkal köszöntöttem és magamhoz öleltem.
- Boldog Karácsonyt, édesem :] Az enyém nem is lehetne boldogabb így, hogy itt vagy mellettem - viszonoztam a jókívánságát, habár nélküle számomra ez egy ugyanolyan nap lenne, mint a többi. Boldogan öleltem át a derekát, viszont ahogy Kazuma-kunt is megpillantottam, felvontam a szemöldököm. Váratlanul ért, hogy őt is itt látom, de igen gyorsan leesett, hogy ki is áll eme zavart keltő apróság hátterében. Homlokomat ráncolva sóhajtottam fel, sosem hibádzik a meglepetés a viselkedéséből. Nem hiszem, hogy valaha is fogom azt mondani vele kapcsolatban, hogy számítottam valamire :]
- Azt hiszem mindkettőnket megtréfáltak - tettem a kezem a fiú vállára semleges arccal, úgy vélekedtem, ő sem számított arra, hogy itt fog engem látni, majd én is megborzoltam a haját, biztosra vettem, hogy ezt nagyon szereti :] Szophie persze már húzott is minket maga után, és bár nem tudtam mit tervez, hamar kiderült, hogy a főtéren lévő ünnepség volt a célpontja. Nekem csak az számított, hogy a lánnyal lehettem, így képes voltam ignorálni a zavaró forgatagot és jól érezni magam a szokás szerint tízezres fordulatszámmal pörgő barátnőm mellett. Még azt is meg mertem volna kockáztatni, hogy jól éreztem magam a fesztiválszerű állapotok közepette, miközben Szophie után rohangáltam.
Az este hamar beköszöntött, Csillagom pedig egy padhoz vezetett minket. Igazán fura látvány lehetett egy csinos lány két vörös indikátoros által közrefogva, de jelenleg az érdekelt legkevésbé, hogy a környezetünk reakcióit tanulmányozzam. Ez mindig így volt, ha mellette töltöttem az időmet, nem tudtam nem rá figyelni és gyönyörködni benne, élvezni a társaságát.
- Nahát, köszönöm :] - vettem át a dobozkát, majd leemeltem a fejemről a cilindert - Én is hoztam ám valamit - nyúltam bele a kalapba, és látványos összpontosítással először könyékig, majd vállig beledugtam a karom az egyébként messze nem ilyen mély fejfedőbe. Körülöttünk volt néhány árva gyermek, és nem csak Szophiet, de őket is szórakoztatni kívántam kicsit.
- Mindjárt... áh! - örültem meg, majd kihúztam egy nyuszit a kalapból és meglepett képet vágtam - Ez nem az - konstatáltam, és visszamélyedtem a cilinder mélyébe. Mikor újra felderült az arcom, végül egy galamb repült ki, újabb megjátszott fejvakarást okozva számomra, és ahogy gyűltek a gyerekek, úgy kerültek elő újabb és újabb oda nem való tárgyak: egy végtelen hosszú színes kendő, kutyaformára hajtogatott lufi, bohócsipka és a hozzátartozó krumpliorr, kártyapakli azzal a kommenttel, hogy "nahát, rossz trükk", egy hógömb, egy karácsonyfa-illatosító, egy játékbaba és hosszú percek múltán egy hatalmas, szépen becsomagolt doboz került a kezembe,
- Huh, végre megtaláltam. Boldog karácsonyt, szívem :] - nyújtottam át Szophienak az ajándékát, amit a kicsomagolt, először egy kisebb dobozt kapott, majd tovább haladva egy annál is kisebbet, és így tovább, matrjoska-baba szerűen egészen addig, amíg egy egészen kicsi, tenyérnyi doboz nem maradt belőle, amiben egy fekete bársonydobozka volt, és abban egy pár apró, csillagformájú fülbevaló.
- Szeretlek :] - mosolyogtam rá, majd apró csókot leheltem az ajkaira, és utána a fülébe súgtam - Remélem nem terveztél semmit ezután. Szeretném kettesben veled tölteni az estét... az éjszakát :] - távolodtam el, és a szemébe nézve pajkosan elmosolyodtam.

by **Hinari** Vas. Dec. 15 2013, 16:45

Egy pár napja már nem foglalkoztam a saját magamat érintő problémákkal és kérdésekkel. Ugyan, kinek lett volna rá ideje ennyi előkészület, szervezés és utánajárás mellett? Karácsony. Néha, amikor voltak szabad perceim, pihenéssel töltött óráim, néha elmerengtem azon, milyen is lenne az ünnepeket otthon tölteni. Naithennel és a családommal. Ám hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem segít, sőt, elveszi ennek az egésznek a hangulatát, ezt pedig nem akartam. Hiszen itt is vannak, akikkel jól érzem magam, van családom, a céhem. Akivel összefutottam, annak megmondtam, hogy igen, a főtéri mulatság másnapján lesz a közös karácsonyozás, ki is írtam a céhház információs táblájára, még rajzoltam is hozzá egy hóembert, valamint, biztos ami biztos, egy köremailt is küldtem azért. Listát is írtam magamnak, kihuzogatva, akiknek már megvettem az ajándékát, próbáltam mindenkinek olyat szerezni, aminek tényleg örülni fog, s fáradt mosollyal az arcomon dőltem hátra az ágyon, amikor már minden megvolt. Reméltem, nem hagytam ki senkit, a zsebemből előszedtem újra a szórólapot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve futottam egy kört a csokiszobában is. Mindeközben Nestor szótlanul figyelt, látszott rajta, hogy nem igazán érti, miről van szó.
- Karácsony, Nes. Egy ünnep, amikor együtt vagy a családoddal, a szeretet ünnepe. Megajándékozzátok egymást, akár saját magatokkal is, mindenki vidám és boldog.
- Nestor fárasztónak találja. Annabell napok óta nem pihen.
- Nembaj, majd te is meglátod, hogy megéri – simogattam meg, s hívtam elő az inventorymból egy adag csomagolópapírt. A tűzsárkány csöndben maradt, a hallottakon gondolkozhatott – Nem kell a múltkor történteken rágódnod. Én itt vagyok neked, s biztos vagyok benne, hogy még láthatod őket – fordultam hozzá újból, utalva a másik világban történtekre, majd vidámabb hangnemben folytattam – Szeretnél segíteni nekem?
Ő bólintott, s ketten készítettük elő az ajándékokat, közben pedig meséltem neki, a kezemben tartott tárgyakról, hogy melyik hogyan kapcsolódik bele a történetbe, melyet itt, a sao-ban éltem át. Gondtalan órák voltak, s még a pihenésre is volt időm indulás előtt. Nestor inkább a céhházban maradt, megértettem őt, bizonyára kényelmetlen lehetett neki a zsibongó tömeg, így egyedül indultam el a hóesésben.

Úgy gondoltam, egyelőre csak szétnézek, aztán ha meglátok egy-egy ismerőst, úgy odamegyek hozzá, nem volt tervben az, hogy addig kutassak, amíg mindenkit meg nem találok. Aki nincs kint, annak majd elküldöm az ajándékát, vagy még az ünnepek alatt elsétálok hozzá, lényegében mindegy is volt, nem aggodalmaskodtam emiatt. Először az árvák csoportjához sétáltam el, megmosolyogva a bábjátékot, előhívva a sütiszobából összepakolt dobozokat, s szétosztva a gyerekek között. Csokikülönlegességek, mindenféle- és fajta süti, volt köztük töltött és habos is. Közben pedig már tekintgettem is körbe, Hisame énekét már távolról felismertem, így hozzá igyekeztem, tudtam, ha a jégsárkány ott van, Peternek is a közelben kell lennie. Nem is csalódtam, ám először a pethez igyekeztem, a nyakába téve egy piros, puha sálat, s megdicsérve, milyen szépen énekel.
- Boldog Karácsonyt! – mondtam még neki, eligazgatva az ajándékát, majd már igyekeztem is Peterhez, épp Shukakuval beszélgetett.
- Sziasztok, Kellemes Ünnepeket! – mosolyogtam, elővéve két kis csomagot, a lánynak egy sárkányos tollat adtam, hozzávaló sárkányos ceruzakészlettel, s Timidus sem maradt ki, neki egypár sütit nyomtam a kezébe, reméltem, szereti az édességet. Ezek után pedig a fiúhoz fordultam, s ha kibontotta a dobozkáját, egy négyszögletes kendőt talált benne, ráhímezve egy pillangóval – Saját magam varrtam bele, felismered, ugye? – néztem rá vidáman – Hogy jó kedved legyen mindig, ha ránézel – tettem még hozzá, arra a napra utalva, amikor a lepkék között repültünk, amikor felvidított. Ha volt mit mondaniuk, még beszélgettünk egy kicsit, ám aztán továbbálltam, a standok között sétálgatva. Csakhamar egy újabb ismerős köszöntött rám, Enhi volt az, nem is tudom mikor láttam utoljára. Talán az egyik bosson, igen.
- Júúj, ez de aranyos! Köszi szépen! – nézegettem a sárkányos plüsst, amit tőle kaptam, majd elővettem a neki szánt csomagot, s a jókívánságok után át is adtam neki, egy Griffes figura volt benne, ami a színét változtatta, pont úgy, mint némelyik karácsonyi gyertya, amit odakint lehetett kapni. Majd folytattam is utamat, Anatot nem találtam, pedig neki is készültem, na nem baj, majd elugrok az Artesbe valamelyik nap. Akinek viszont rajta kívül mindenképpen személyesen szerettem volna átadni az ajándékát, az Alex volt, előre mosolyogtam rajta, az arcán amikor… na de nem, majd meglátja úgyis, ha találkozunk. :p S mintha csak meghallották volna a gondolataim, valaki nekem jött hátulról, én pedig olyannyira el voltam foglalva minden mással, hogy már kikerülni sem tudtam, egyensúlyomat vesztve estem hátra, ám nem nehezteltem egy kicsit sem az elkövetőre, főleg azok után, hogy Esu volt az – mögötte a szőke sráccal.
- Sziasztok – mosolyogtam rájuk, majd tápászkodtam fel (akár segítséggel, akár anélkül), s így hirtelenjében nem tudtam mit mondani kettejüknek, talán zavarban voltam kicsit, hiszen Esunak nem készültem semmivel. Hm, végülis, céhtársak, nyilván együtt nézelődnek… Hogy miért jártak ilyenek a fejemben? Nyilván azért, mert egyetlen JL-est sem láttam még itt, bár lehet csak elkerültük egymást. Igen, csak ez lehetett az oka. ><

by **Danee** Vas. Dec. 15 2013, 21:50

Ropp-ropp. Recseg a hó a kezem alatt, ahogy a havas erkélypárkányra könyökölök. Lili is felpattan mellém, hízelegve dörgölődzik neki a karomnak, nehéz lenne ellenállni neki: gyorsan hűlő kezemmel megcirógatom a fekete fülei közt, ő meg jóleső kényeztetésre lehunyja a szemecskéit. Imádom ezt a macskát. A fekete bundáján gyorsan olvadnak a hófehér hópelyhek, leheletem gőzén keresztül vizslatom a közeli várost a magasból. szürke füstkarikák szállnak fel a kéményekből, az egész tájat fehér paplan fedi, épp csak az erdő fáinak törzsei feketéllenek.
A csípős téli szél valami színeset repít felém a város felől. Színes papírosok, szórólapok tán. Lábujjhegyre állva kapok utánuk mindkét kézzel, majd ki esek az erkélyről, de sikerül megragadnom az egyiket. Lilit a karomba fogva lépek vissza a meleg szobába, leverve magamról a havat.
Amint a macska kiugrik az ölemből, a konyhában merek egy pohár meleg forraltbort, és befészkelem magam a kotatsuhoz.
Ahogy sejtettem, tényleg szórólap, de nem a szokásos.
Elmosolyodom ahogy a karácsonyi díszítést látom.
Valóban. Már karácsony lenne? Hogy elszállt az idő!
Az ismét dörgölődző Lilit simogatva azon tűnődtem mit csinálhatnék én ezen a nevezetes napon.
Végül, hagytam, hogy a fekete szőrgombolyag eltűnjön a fűtött asztal alatt, én pedig kabátot ragadtam, sálat kanyarítottam magam köré, majd egy kis asztalkát elsuvasztottam a tárolómban, követte még pár bögre és a nagy kondér frissen főzött forraltbor. Itt sokkal egyszerűbb volt szállítani mindent, mint odakint!
Némi hóban trappolás és fagyoskodás után, alig negyed óra múlva már az ünnepre feldíszített Főtéren voltam. Álmélkodva néztem a hatalmas fenyőt, tele gömbökkel, szaloncukrokkal, és a hideg ellenére is boldogan növekvő sokaságot. Sietve felállítottam én is a forraltboros standomat, s nem telt bele sok, jöttek is a hidegben átfázott gyerekek. Néhány bögrényit előrelátóan megmenekítettem, mert kiszúrtam a tömegből pár ismerős arcot.
Illendően a céhvezéremhez sétáltam oda elsőként, s nyújtottam át neki a gőzölgő bögrét
- Boldog Karácsonyt Enheriel-sama! Gondoltam jól esne egy kis meleg ital ebben a nagy hidegben!
Anatole volt a másik, aki feltűnt a sokaságban. Megvárva, míg a céhtársai és ismerőseinek ostroma elül léptem csak oda
- Saito-san, de jó újra látni Téged! Kellemes Ünnepeket! Remélem ezúttal elfogadsz tőlem egy kis lélek-melegítőt! - nyújtottam át neki is egy bögrényit, és reméltem, hogy most nem fog idegenkedni annyira az alkoholtól.
Ahogy további ismerősök után nézve körbetekintettem, a egy szőszi angyalt pillantottam meg. Hál istennek háttal állt nekem, s én csak néztem őt, a puszta látványa is mosolyt csalt az arcomra, a hóban trappolva siette mögé, s a kesztyűs kezemmel finoman ütögettem meg a vállát
- Hi-na-ri-sa-ma! Békés Ünnepeket! - megvárva míg felém fordul, nyújtottam felé a gőzölgő nedűt a bögrében
- Magam főztem, remélem szereted! - kacsintottam - Rég nem találkoztunk már! Remélem hamarosan viszontláthatlak majd! - mosolyogtam rám
Valamivel később történt, hogy a jégpályán fáradtra korcsolyázva magam kászálódtam le kipirosodott arccal a jégről, hogy pont belefutottam Shukakuba
- Shu-chan!!! - kiabáltam felé, hogy észrevegyen, s integettem is felé
Sietve léptem hozzá, s egy tenyérnyi fadobozt vettem elő, a fedelét félrehúzva egy apróságot emeltem ki az apróra tört szalmaszálak közül
- Boldog Karácsonyt! Karácsonyfa-függő - nyújtottam át neki dobozostul
- Próbáltam Timiduszt formázni belőle - magyarázkodtam, mert a függő papírból és apró pehelytollakból készített spirál volt, miniatűr kristályszemekkel ragasztva

by **Aidor** Vas. Dec. 15 2013, 22:06

És eljött a karácsony... Hogy telik az idő... is íme ez is azt mutatja, hogy elrepült az idő. Egy újabb év Aincradba. Na, de itt legalább a jegyek miatt nem kell aggódnom. De most azt hiszem jobb ha nem törődök ezzel. Vagy, hogy mi lehet a valóságban. Ha most ezen rágódnék amellett, hogy semmire nem mennék vele egész évben bánkódhatnék miatta. De jobb ha nem is gondolok rá... Inkább ki élvezem az ünnepet... de előbb a meló. A városban uralkodik a karácsonyi hangulat, és készülődik a karácsonyi vásár. Én se maradhatok ki belőle így megnyitottam saját standomat. Ahol kedvezményesen adom a zsákmányolt, de számomra már hasztalan tárgyakat. Illetve cserélni is hajlandó vagyok amit fel is tüntettem egy kis táblán a stand előtt. Mérgek... köpeny... sapka... van itt minden. Viszont néhány dolog már vagy 1000 éve nálam van, ha továbbra se találok rájuk vevőt azt hiszem bezúzatom. A bolt kínálata:

A főtéren magasodik az Aincradi karácsonyfa. Vajon van itt valamiféle mikulás, ami nem okád tüzet ás nem feltett szándéka megölni téged? Remélem... nem lenne rossz, egy kis meglepetés igen csak rám férne. Aztán az felnéztem az égre... -Hm... havazik.

Ezen felül cipő pucolást is vállalok teljesen ingyen és bérmentve. Bár Aincradba ez értelmetlen... a cipő mindig tiszta. Tekintve, hogy a kosz el pixeleződik róla. De max jót nevetnek a járókelők. Boldog karácsonyt mindenkinek! Gondoltam, ma jó kedvemben vagyok. Bár arra kíváncsi leszek mi lesz ha sok hó esik. Vajon mennyi kellemetlenséget fog okozni? Hehe... nekem biztos sokat... ismerve magamat. Idén még sokat fogom turkálni az biztos...

//a termékek itt kedvezményesen az event keretén belül megváráshatóak vagy cserélhetőek//

by **Aoi Shizuka** Vas. Dec. 15 2013, 23:57

"Árvák és Felnőttek"
Természetesen a hír az árvaházhoz is eljutott, és ha már oda, akkor biztosak lehetünk benne, hogy Shizu fülébe is. Osaka ilyenkorra már biztosan karácsonyi vásárlási lázban égne, kereszténység és kisjézus ide vagy oda, a kapitalista gazdasági rendszer mindenhova eljuttatta a maga átalakított, eredeti jelentéséből kiforgatott karácsonyát. Lett belőle szeretet ünnepe, meg ajándékozás ünnepe, máshol meg fenyőfa ünnep... de az már egy másik történet.
Szóval Shizuka, a már nem olyan kis Aoi Shizu is bőszen készült az ünnepre, hiába nem volt híres Japán a keresztény vallás nagy számú gyakorlóiról, azért akadt neki is olyan rokon, nem is akármilyen, aki azért öregedő fejjel megtalálta az új vallását, és nem volt rest a kisunokáját is elhurcolni ilyentájt a templomba. Na persze nem a shinto és zen-buddhista templomok egyikébe, hanem a kevéske modernnek is nevezhető katolikus templomba. Így aztán Shizuka leányzó is majd minden részletét ismerte már ennek a jelentőség teljes eseménynek, még ha a vallás tanaihoz nem is nagyon konyított különösképpen.
De minthogy ideérkezte óta, mielőtt Hinari a szárnyai alá fogadta volna, az árvaház adott neki szállást, így teljesen természetesnek érezte, hogy az ottani játszó-pajtásainál tegyen látogatást, és velük együtt látogasson ki a minden bizonnyal már szépen feldíszített Főtérre, ahol most összesereglett minden jó érzésű játékos, hogy együtt ünnepelhessék meg ezt a szép napot.

by **Kazuma** Hétf. Dec. 16 2013, 00:34

Gondterhelten jártam a várost boltról-boltra járva. Nem épp egy tőlem megszokott kép ugye? Általában ha venni akarok valamit, akkor elmegyek oda, ahol van és megveszem (vagy elküldöm Hanát és beszerezi nekem.). Azonban mi van akkor, ha nem tudom, mit akarok venni? Na ez olyasmi, ami még nem esett meg velem idebent. Ha nyolc helyet nem néztem meg eddig, akkor egyet sem, de mégsem találtam semmit, ami megfelelőnek tűnt.
Egy hirtelen jött ötlettől vezérelve félrehúzódtam egy szűk utcába és megnyitottam az üzenetküldő panelt. Bepötyögtem Hana nevét aztán megálltam. Már nem is tűnt olyan jó ötletnek. Ezzel most kivételesen nem ugráltathatom őt. Mégiscsak nekem kéne választanom valamit. Na meg így belegondolva Hana elég sokat segített nekem az utóbbi időben. Lehet neki is kéne valamit adnom. Ehh…
Bezártam az ablakot és tanácstalanul dőltem neki a falnak. Csöbörből vödörbe. Már kettőnek is nézelődhetek…
Utálom a karácsonyt!

Szokásomhoz híven már korán felkeltem. Kezdődik a második nap, amit nem egy kazamatában vagy egy erdőben vadászva fogok eltölteni. Pár gombnyomás után már teljes felszerelésben indultam meg szobám ajtaja felé. Ekkor viszont jött az a furcsa érzés, hogy valami nem stimmel. Egy darabig törtem a fejem mire végre leesett a dolog…
Ismét gombnyomogatás és már maszk, köpeny, páncél és minden egyéb - szörnyirtásra hasznos de minden másra haszontalan - felszerelés nélkül ácsorogtam az ajtóban. Csak egyszerű kabát sapka. Semmi fekete…
Ki gondolta volna, hogy egy nap a legjobb maszkom a saját arcom lesz? A két kezemen meg tudom számolni, hányan láttak eddig a maszkom nélkül. Ha ebből leveszem a halottakat, akkor már majdnem egy kéz is elég. Az egyetlen apróság, ami továbbra is kiemel a tömegből az a fejem felett vöröslő indikátor.
A kelleténél talán kicsit korábban indultam útnak így aztán ráérősen haladtam pár céltalan kitérőt is beletűzve az útvonalamba de többnyire azért kerültem a forgalmasabb helyeket, míg a Szophie által küldött koordináták közelébe nem értem. Ellenőriztem az időt és pont jókor érkeztem. Szinte rögtön kis is szúrtam csak épp nem volt egyedül. Igazából talán számítanom kellett volna erre, de valahogy eszembe sem jutott hogy mást is elhív. Ezek után igazából már csak abban nem voltam biztos, hogy engem miért hívott? Egy pillanat alatt elszállt minden kedvem a maradásra de már késő volt. Észrevett és megindult felém. Még volt időm kipréselni magamból egy gyenge mosolyt mielőtt ő próbálta meg kipréselni belőlem a szuszt.
– Boldogot. - viszonoztam az ölelést. Aztán ahogy kiszabadultam és Tachival találtam szembe magam már sokkal nehezebb volt fenntartani az amúgy sem túl meggyőző mosolyt.
– Meg bizony… - értettem egyet Tachival és adtam fel a harcot az arcizmaimmal. Azt hiszem már így is a maximumon túl teljesítettem. Még azt is elviseltem valahogy, hogy a kezét a vállamon felejtette egy kis időre, de mikor Szophiet utánozva a fejem felé nyúlt átlépte a határt. Egy laza de határozott mozdulattal löktem félre a kezét.
– Megköszönném, ha a jövőben a kezeidet távol tartanád tőlem. - tettem hozzá hűvösen. Végül Szophie közénk állva és a kezemet elkapva el is indult így aztán csak egy lehetőségem maradt… tartani vele a lépést. Innentől kezdve masszívan ignoráltam a lovagot és csak Szophiera figyeltem, aki szokásához híven ma se lassított egy pillanatra sem. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon honnan szedheti azt a rengeteg energiáját, de sosem tudok rájönni. Azt hiszem fölösleges is.
Végül nem telt olyan rosszul a nap, mint gondoltam annak ellenére, hogy azért voltak zavaró tényezők. Fogalmam sincs mennyit sétálgattunk, vagy hogy hány helyen álltunk meg sütit kóstolni mire észrevettem hogy már sötétedik. Egy pad felé vettük az irányt, ahol Szophie egy dobozt nyomott a kezembe.
– Köszönöm. - mondtam mosolyogva. Ezután Tachi következett bár nem figyeltem túlzottan a mutatványára. Csak egy ócska trükk volt az egész. Ha foglalkoznék olyan haszontalan dolgokkal, mint a bűvészkedés fejlesztése akkor simán megcsinálnám én is. Miután nagy nehezen átadta az ajándékát én következtem.
– Én nem készültem nagy mutatvánnyal de boldog karácsonyt hugi. - azzal át is nyújtottam neki az „1001 Aincradi édesség” című könyv egyik példányát egy kis hajborzolással egybekötve. Az eladó szerint ebben minden benne van. Receptek, a helyek, ahol készítik őket, és mindegyikről van még egy rövid elemzés is. Azt hiszem, jövőre előbb ki kell találnom, hogy mit vegyek.
– Hmm… finom! - kezdtem bele a dobozom kiürítésébe…

by Ajánlott tartalom

Karácsonyi event

Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event

Re: Karácsonyi event