Karácsonyi event

Shukaku és egy kicsit Hinari:
Shukaku, Peter arcára őszinte mosoly ül ki, hogy ajándékot kapott tőled. Meglepődött kicsit, hogy tömegben lát téged, de hozzád lép hamar, meghajol és fogva gyengéden a nyakadat húz magához közel, hogy egy puszit adjon a homlokodra.
- Köszönöm neked, és jó itt látni téged.
Hinari érkezésével feláll és üdvözli őt is. A lány átadja a ceruzákat, majd Peternek is a kendőt. Ő rögtön a csuklójára is köti azt, nem fogja levenni, mint a Shukakutól kapott nyakláncot sem.
Egy kis beszélgetés, majd a távozás. Shukaku, ekkor zörrenhet meg a nyakadban egy lánc. Azon egy – egy kockára vannak ráírva a neved betűi. „Shukaku Onnanoko”. Azonban ezek fordíthatók és úgy egy másik név olvasható el. „Shukaku Worker”. Peter haladó szintű bűvészjártasságának köszönhetően helyezhette ezt észrevétlenül a nyakadba.

Hinari: Hinari, te is kaptál egy ajándékot a fiútól. Egy félig megírt, vázlatokban szedett könyvet. A borítóján az alábbi szöveg olvasható: „Egy csendes fiú halk története. Írta, Peter Worker”. Valóban, a könyv fele majd üres, nincs még kész, azonban a megírt rész felénél egy piros könyvjelző van. A fejezet címe: „Találkozás a csendes lánnyal”. Nincs idő elolvasni, meg enyhén kényelmetlen is lenne most, de a későbbiekben, ha olvasod a könyv eddig egyetlen teljesen megírt részét, úgy az első találkozásotokat olvashatod ott újra Peter szemszögéből.

Anat és Mirika: A vásárra érve titeket is az a látvány fogad, mint a többieket. Elolvashatjátok újra az első posztot, elolvashatjátok a többiek posztjait is. Séta, beszélgetés, amit jónak láttok, azonban feltűnően követ titeket három vörös hajú és igencsak szeplős kisfiú. Ikrek, hat – hét év körüliek. Bár igyekeznek lopakodni, a hangos kuncogásuk hamar elárulja, hogy ők is ott vannak mellettetek. Ha megálltok, ha nézitek őket, ha nem, úgy mögétek állnak, egymás nyakába ülnek és a legmagasabban levő fiú egy fagyöngyágat halászik elő a kabátja belső zsebéből és tartja azt fölétek. Ha észreveszitek őt, cuppogó hanggal puszilja a levegőt, mutatva, hogy tegyetek ti is így egymással. A döntés rajtatok áll, bárhogy is tesztek egy pár pillanat után azonban eldőlni látszik a gyermekekből épült élő oszlop és esnek rátok. A földre érkezés a részükről igencsak mókásra sikerül, ha gondoljátok kezdődhet a reggel kívánt hó csata második, vagy harmadik felvonása.

Chancery: Nincs Peternek lopakodás jártassága, de neked sincs észlelés. Miként hallgatod a vásár hangjait és miként azon elmélkedsz, hogy kinek milyen ajándékot is adj, úgy váratlan a hangja ráz fel téged a gondolataidból. Peter törökülésben ül melletted a szekér alatt. Ő magasabb, mint te, kicsit komikus jelenet, ahogy próbál kényelembe helyezkedni a szűk helyen, de végül megoldja a dolgokat. Hozzád szenvedi magát, kérdés nélkül csatolja ki a hajadból a csengettyűs cicafüleket és vesz elő egy másik párat. Arany színűek, a kicsit hosszabb szőrű füleken nincs egyéb díszítés. Egyszerűek és szépek.
- Az arany színe jobban kiemeli a barna szemeidet. – elereszt egy Pete féle mosolyt, puszit ad neked, majd fészkeli magát vissza a helyére – Ki elől bujkálunk? – és kezdeményez beszélgetést.
Nem kell az egész estét vele töltened, de ajándékot kaptál tőle és remélem, hogy ez elég ahhoz, hogy ki gyere a láthatatlanná tevő szekér alól.

Haru: A lány továbbra sem hagy békén, kezdeményezi a beszélgetést. Továbbra is úgy tekint rád, mint az itt levők nagyjára. Árvaként. És mi a számodra boldogabbá is teheti a helyzetet, az az, hogy a lányhoz csatlakozik egy hasonlóan kedves beszédes fiú is. Ketten együtt ölni valóbbak, mint ha egyedül lennének. Mintha csak fentről küldték volna őket hozzád. Kicsit esetlenek, kicsit buták, hiszékenyek, tökéletes áldozatok, mi ok miatt nem kell tovább keresgélned a tömegben. Miközben megölöd őket… khm… khm… szóval miként kibontod a kapott ajándékot, azért mondjuk figyelj, hogy ne lásson meg téged más, hisz nem lenne szép dolog, ha káoszba torkollana e vásár miattad. Boldog Karácsonyt neked.

Braien: Eléd fut pár gyermek, azonban hozzád érve csodálkozó és csillogó szemekkel, némán bámulnak téged. Nyilván nem lehetsz a legderűsebb látvány, így valószínű inkább csak félnek megszólalni, sem minthogy egy átléphető akadálynak szánták volna magukat. Egy eltöltött néma perc után azonban szól az egyikük, legalábbis ha addig nem adott hangot magának az „arrogáns bunkó” éned. Egy egyszerű, bélelt kabátot nyújtanak feléd, azonban az felettébb kicsi rád, sajnos az ő méretük. Biztos mosolyt csalnál az arcukra, ha próbálnád azt magadra erőltetni, azonban csakhamar a segítségedre siet egy veled egy idős, meglepően csinos lány is. A bolyhos sapkája alól kitűnő pirosodó orra és arca elbűvölő és mosolyogva dicséri meg a gyerekeket, majd elvéve tőled a kapott kabátot, ad egy méreteiben is megfelelő darabot. A gyerekektől kedves gesztus volt az iménti, a szándék a fontos, vagy hogy szokták mondani és a lány még kedvesen meg is invitál téged ma estére maga mellé, hogy segédkezz neki.

Szophie, Tachi, Kazu: A csodálkozó hang egyként hangzik fel a körétek gyűlő tömegből Tachi műsora végén és a Szophienak adott ajándékának köszönhetően. Mint mikor kimondják az igent a romantikus filmekben és elérzékenyül a közönség. Eleinte nyilván szórakozottan figyelték Tachi mutatványait, egyesek csodálkozva, mások türelmetlenül, de mind lelkesen, ugyanakkor egészen megnyugodott is a közönség a végére, nem ugrálnak idegesítően körbe titeket, de nyilván nem is akarnak távozni tőletek olyan hamar. Akárhogy is, de vonzó személyiségek vagytok a számukra. Hogy a padon ültök, úgy Kazu térdére még egy kislány is pihentetően helyezi rá a fejét, hogy úgy nézzen titeket. Fiúk, talán most először tapasztalhatjátok meg, hogy az indikátorotoknak nem nézik a színét. Nyilván kisgyerekek, nem a ti korcsoportotok, de az ő szemükben nem látni megvetést, arcuk nem mutat fintort most.

Aidor: Sok vásárlód van. Fogynak és fogynak a boltba tett felszereléseid és a cipőpucoláshoz is játszva ülnek le hozzád a gyerekek. Ahogy írtad nem sok értelme van ennek Aincrad világában, de ahogy te ajánlottad, ők úgy el is fogadták a szolgáltatásod. Van hogy egy – egy gyermek kétszer is leül hozzád, csak hogy tudja játszani az előkelő, kényes úriember szerepet. Egy fiú pedig téged ültet a székbe, hogy játssza a cipőpucoló szerepét. Jó ötlet volt ez a részedről.

Enheriel és Snowcat: Nem elég Enheriel egy története, Snowcatet is hallani akarja a közönség. A mesehallgatás közben Reginát és Villámlást hamar az uralmuk alá veszi a kis népség. Nem nyúzzák őket, de jól esik nekik a közelségük. Nem Valentin napja van, de nem kevés kislány és romantikus kisfiú ül előtettek. Tetszettek nekik és a karácsonyi meséket hanyagolva hamar a kettőtök történetére kíváncsiak. Egy – egy kérdést ezt illetően szántszándékkal ismételnek meg, csak hogy újra hallják a történetet, természetesen csak akkor, ha nem érzitek kényelmetlenül magatokat ettől. Ha így lenne, úgy találjatok ki valami mást, mert egy kisebb seregnyi kíváncsi kisgyermeket kell kielégítenetek.

Jun: A hóemberépítés nagy kihívás. Főleg, ha magasabbra és magasabbra akarják tenni azt a nagy fejet. Hát még ha három répaorrot és négy fakezet is akarnak a hóemberbe állítani. Két ravasz kislány pedig méregetően is figyel téged és a te vörös - fehér szőrmés kabátodat. Nem kérdés, hogy azt akarják a hóemberen látni. Persze nem erőszakosan, de játékosan próbálnak meggyőzni róla, hogy rajta jobban mutatna, mint rajtad. Felajánlják még a sajátjukat is neked és a kérdés már csak az, hogy meggyőzhető vagy e ezt illetően. Akárhogy is, végül karba tett kézzel és az említett kakaót szürcsölve figyelhetitek a kész alkotást, mindaddig, míg annak a feje nem kezd el lassan, de váratlan oldalra csúszni. Kétségbeesés a gyerekek részéről. Hajítva a poharakat indulnak meg, hogy megóvják az hóembert, azonban egy vörös hajzuhataggal rendelkező Mer – chan gyorsabb náluk és állítja meg a fej tovább csúszását. Egyedül persze nem képes visszatenni teljesen a fejet, kell a te segítséged neki.

Norika: Az előadás csodálatos volt és nem rövid tapsot kapsz érte. Cserébe, minthogy nem marad viszonzatlanul a cselekedeted, a bábúidat elkérik és ültetnek le téged, hogy te is figyeld az ő játékukat. Improvizálnak. Látszik, hogy igencsak ügyetlenek és szórakozottak, de mégis, mintha ez tenné a játékukat szebbé, hangulatosabbá. Egy – egy kisgyermek hozzád bújik, hisz kimagasodsz közülük, majd hívnak be téged még egyszer az asztal mögé, hogy együtt adjatok elő valamit.

Ayani és Yuichi: Ayani a verseid igazán dicséretesek. Peter például nem kicsit pirul el, miként meghallja a nevét, de csak a nyelvét nyújtja feléd, és mosolyogva, meghajolva köszöni meg neked.
A Yuichi mellett játszó kislány tágra nyílt szemekkel nézi a szerelmes találkozást. A száját félrehúzza és szomorkásan fordul vissza, hogy el lett véve a játszótársa, Yuichi. Persze, ha foglalkoztok vele, úgy minden probléma nélkül kiengesztelhető, de csak szolidan, nem kell túl lelkesnek lenni.

Alex, Esutel, Danee, Yurihime, Shizu, Saya, Judy, Yaru, Joey és Hinari is.
Tőletek sajnos bocsánatot kell kérnem. Sajnos kifogytam az ötletekből, hogy hogyan kéne reagálni rátok. Felettébb dicséretesek a posztjaitok, azonban nem tudok rájuk olyat írni, mit a többieknek. Kaptam egy véleményt, mivel egyet tudok érteni, hogy nem jó, ha erőltetve van valami. Szerencsére közületek páran kapcsolatba léptettek egy – egy másik játékossal, így van mit reagálni, de tőlem sajnos nem kaptok reagálni valót. Kérlek, folytassátok hasonló cselekvésekkel, mint amit a többieknek adtam.

A kör végén mindenkihez odalép egy gyermek és egy egyszerű dobozt ad nektek. Különböző színűek, de mind ugyanolyan nagyságú. A tartalmát még nem mondanám el nektek.

Határidő: Vasárnap éjfél.

Kellemes írást!