Re: Karácsonyi event

by **Kazuma** Kedd Dec. 24 2013, 12:59

Csendben sétálgattunk, amikor Szophie odafordult hozzám. Válaszra nyitottam a szám bár még nem tudtam, mit fogok mondani, amikor hirtelen megölelt és megéreztem a hideget. Egyből kiegyenesedtem és kapkodtam a hátamhoz, hogy kisöpörjem a havat a ruhám alól.
– Teeee… - sziszegtem tettetett dühvel és jött a hógolyó egyenesen az arcomba. Eljött a megtorlás ideje és ontani kezdtem magamból a hógolyókat teljes sebességgel. Azonban hiába voltam gyorsabb hirtelen szaporodni kezdtek a repkedő hógolyók, ahogy egyre többen csatlakoztak. Rendesen elhúzódott a csatározás de végül minden elszenvedett találatot duplán fizettem vissza így sikerült jól kifárasztanom magam mire Szophie megéhezett és továbbálltunk.
Egy padon állapodtunk meg, ahol elkezdődött az ajándékosztás. Lassan ismét körénk gyűlt egy halom gyerek és Szophie sütijeit eszegetve figyelték Tachit. Furcsa de eddig sosem tűnt fel, hogy milyen sokan is vannak a városban. Talán azért, mert tartanak a maszkos árnyharcostól… Kicsit megsajnáltam őket. Otthon kéne lenniük a szüleikkel nem ebben a játékban ragadva, már több mint egy éve. Csodálom, amit KA létrehozott és nem vagyok rá dühös, amiért bezárt ide hisz én magam döntöttem úgy, hogy visszatérek mikor volt lehetőségem kiszállni. Viszont legalább őket kiengedhetné. Mi haszna van abból bárkinek is, hogy a városban bujkálnak tehetetlenül?
Elgondolkodva szinte reflexszerűen simogattam az ölemben megpihenő kislány fejét, amikor egy kéz jelent meg az orrom előtt. Meglepetten kaptam az orromhoz és vettem le a piros bohócorrot majd elmosolyodva a kislány orrára nyomtam. Furcsa hogy mennyire nyugodtak három ismeretlen társaságában. Talán túlságosan is…
Végül eljött az ideje hogy én adjam át az ajándékom, és bár kicsit ideges voltam miatta de végül úgy tűnt kár volt. Elvigyorodtam, ahogy megtalálta az édesgyökeret. Nekem is az tűnt fel elsőnek mikor átlapoztam a könyvet. Nem is értem hogy nem ismertük fel korábban. Azonban amíg a könyvet nézegette feltűnt, hogy egy kis doboz repül egyenesen felénk és mögötte Anat intett nekünk. Szophie egyből kinyitotta a dobozt és már csak a denevért láttam az orrom előtt. Morogva próbáltam elhessegetni az arcomból mire nagy nehezen visszarepült a dobozához, hogy átadják az üzenetüket. Hülye bohóc…
Szophie utánuk szaladt és én is lassan felkeltem a padról. Megvártam, míg visszajött aztán elköszöntem tőle és Tachinak is biccentettem egyet majd elindultam a fogadó felé. Ennyi elég volt mára és nincs túl sok kedvem a lovag célozgatásait hallgatni. Kapja csak meg, amit annyira akar. Már félúton járhattam mikor egy kisgyerek lépett oda hozzám és egy zöld dobozt nyomott a kezembe. Azonban mire megkérdezhettem volna, hogy mi ez már el is tűnt. Félrehúzódtam egy kihaltabb utcába és kinyitottam a dobozt.

by **Szophie** Kedd Dec. 24 2013, 20:24

Nos.. ezt már az event elején elkezdtem, de most jutottam el addig, hogy be is fejezzem végre.. nem tartozom a nagy rajzosok közé, de azért.. Boldog Karácsonyt!
*elővesz egy fotó kristályt* csoportkép, csíz! Smile

http://kepfeltoltes.hu/131224/IMG_20131224_201440_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 02 2014, 17:29

// Hi ismi előzménynek xd //

Hát így történt, hoyg egyedül maradtunk, mi ketten meg a Főtéren a nagy Karácsonyfa, Hisame éneke, a csillagos égbolt, különlegesen érthetetlen módon hóesés mindemellett, de jóleső hidegség, ünnepi fények, és Hinari mosolya, ahogy meglátja az ajándékomat. Engem is felvidított egyszerre, s amikor odaadta az ő ajándékát, nem bírtam magammal és már nyitottam is. Olyan lelkes meg persze kíváncsi lettem hirtelen, mint egy kisgyerek, aki a Télapót várja, pedig az 6.-ikán jön Rolling Eyes

Ami azonban a szemem elé tárul az egy kés. Shocked

Öhm, rámeredek értelme fejjel a kis tőrre. Ismerem az alantas gyilkosát nekije, de hát izé, meg hozé.... nem erre számítottam. Hinari chanra néztem, látnom kellett, hogy mire gondol, s közben ki akartam venni a helyéről az árnyharcos tőrt.
- Ezt nem fo.... nani? o.O Kiete! :O -
Eltűűnt. Néztem bele az ajándékba, de semmi, volt nincs. Csodálkozva néztem újra a lányra, és most már az igazi ajándékkal a kezemben.
- Ezt hogy csináltad Hinari chan? Surprised

-
Nem esett volna jól, mit ne mondjak, ha egy gyilkos eszközt kapok ajándékba. Sad

De így, hehhe cseles nőszemély. Razz

Ráemeltem a tekintetemet a képre. Ezt ő rajzolta? Nahát, nagyon szép! ^^ Minden kis részletét igyekeztem az eszembe vésni, és az aláírás sem kerülte el a figyelmemet. Volt már tervem arra az esetre, ha a lány nem akarja elmondani csak úgy a nevét, hogy hogyan is szedem ki belőle, de most, hogy megkaptam ingyen és bérmentve, ajándékként, széles mosolyra húztam el a számat. Önkénytelenül is. Ilyenkor jönne ki faramucin a dolog, mivel az én itteni nevem a rendes is, áh kit érdekel az én nevem, amikor megkaptam Hinariét.
- Köszönöm. Ez sokat jelent nekem. Én is megadnám a nevem, de már tudod. ^^" -
Szépen visszacsomagolom a kis képet, és elrejtem az inventoryba, nehogy baja essen. Azonban van még itt egy másik ajándék, amit még ki kéne deríteni, hogy mi is az. Amint a gyerekek boldogan futottak tova, mi is leálltunk kiniytni a kis dobozt. Én még a gyerkőcök után néztem. Olyan furcsa megszokni ezt a világot, ahol élő és mesterséges lény ugyanaz. Ők is njk-k voltak, mégis úgy viselkedtek, mint bárki más kint. Megrettent a gondolat, és csak nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy úrrá kell lennem ezen. Nem iszonyodhatok egy njk-tól minduntalan, ha meglátom valahol, és egyre inkább érzem azt, hogy már nem is tehetek különbséget köztük és játékosok között.
A doboz. A dobozban egy kristály volt. Szép csillogást kapott a milliószín fények között.
Kiemeltem.
- Neked is ilyen van? -
Néztem rá a lányra. Egyszer csak belém hasított egy gondolat. Valamit csinálnunk kéne. Ez egy esély, és nem szúrhatom el.
- Krhm >< Öhm Embarassed

Nincs kedved egy kis sétához? ^^ -
Nah, szokás szerint rosszul kezdted el Al, de a végére már egész magabiztos lettél. xD ˇ^^

by **Aoi Shizuka** Szomb. Jan. 11 2014, 19:48

Már sürgés-forgás várta Shizukát az árvaházban, ahogy azt előre megbeszélték, már mindenki öltözködött: volt aki a csizmájával vesződött, nem egy lurkó vette kacsalábra, más a kabátjával hadakozott, sehogy se találta a kabát másik ujját.
A leányzó arcára rögtön mosolyt csalt a sok igyekvő kislány és kisfiú látványa
- Tadaima! - szólalt fel hangosan, majd a csizmájáról lerúgta a havat, s a segédkező dadákra és önkéntesekre mosolygott
- Jó újra itt lenni és látni mindenkit! - mondta szívből jövő boldogsággal és rögtön az egyik kisgyerekhez sietett, aki már a sírás küszöbén állt a csizmája miatt. Leguggolt hozzá, és megsimogatta:
- Nyugodj meg Tamako-chan, nincs semmi baj! Nézd csak, ezt a másik lábadra húzzuk fel, jó? Azt meg erre! Na kész is vagyunk! Látod, milyen egyszerű, nincs is miért pityeregni! - adott végül egy puszit a kislánynak
- Várj Nobu-kun! Segítek! - lépett oda egy kisfiúhoz, aki sehogy se birkózott meg a kabátjával. A kabátujjat egyenesre kíhúzva már a kis Nobu is könnyedén be tudta bújtatni a kezecskéjét a pufi kabátkájába. Nevetve mosolyogtak össze.
Így ment ez, míg végül minden kis gyerkőc és önkéntes kabátba nem bújt, és végül kettesével kézenfogva indultak el szépen libasorban a téren megrendezett nagykarácsonyi rendezvényre.
- Maradjatok a téren, ne mászkáljatok el másfelé! - s azzal a gyerkőcök szétrepültek, mindenki épp oda ami a leginkább felkeltette az érdeklődését
Így aztán Shizu egyedül maradt, s most nézett csak szét, de nem álldogált sokáig, mert egy kedves ismerős arc toppant elébe, Ayani volt, az egyik vásárlója
- Köszi a verset, nagyon aranyosat írtál!
- Woa! Mekkora üst és ezüstös, igazán nem kellett volna, nagyon köszönöm ezt is, én nem készültem nagy dologgal, gomen! - s az invetorijából elővett egy nagy, tenyérnyi ánizsos illatú mézseskalács-csillagot, amin ott díszelgett fehéren Ayani neve, piros szalaggal átkötve
Meghajolva nyújtotta át az apróságot a lánynak
- Remélem tetszik és ízleni fog! - mosolygott
- Boldog Karácsonyt! - ölelte át hirtelen a kedves vásárlót, majd miután elbúcsúztak boldogan emelte magához az ajándék-üstjét
- Wow, tényleg nem könnyű darab! - s azzal míg haza nem ért vele, a tárolóba küldte
A céhtársa, akivel nem rég együtt edzettek, Yurihime tűnt fel, kölcsönösen jókívánságokkal üdvözölve egymást:
- Chotto matte, Hime-sama! - sietve előszedett egy hosszúkás kis csomagot - Füstölő, karácsonyi illatokban, gondoltam örülnél neki! - nyújtotta ár a szalaggal át kötött zöld papíros csomagot
- Narancs, mézeskalács és fenyőillatú is van benne! Douzo!
És nem állhatta meg hogy öt is át ne ölelje, hiszen karácsony van!
Alig pár perccel később pillantotta meg a legeslegelső vásárlóját, nagy boldogan szaladt oda hozzá a ropogó hóban, rögtön átölelve:
- Alex-sama! Boldog Karácsonyt! Ha nem haragszol, készítettem neked egy ánizslikőrt, nem tudom szereted-e, de biztos feldobná a kispotik keserű ízét! - kacsintott rá játékosan, majd integetve tovább is állt, mert egy másik kedves vásárlót pillantott meg Alex háta mögött sétálni
- Chan-chama! Nagyon Boldog Karácsonyt! - ugrott a nyakába rögtön
- Ha adjak Neked egy kis karácsonyi bohóságot! - nyújtotta át a sün-formájú szegfűszegekkel teletűzdelt almát - remek természetes illatosító, én mindig tartok egyet a ruhásszekrényemben!
Végül a a céhvezérét is sikerült felfedeznie a sok ünneplő között, szép illedelmesen sétált oda hozzá, közben már elő is készítve az apróságot, amit ajándéknak szánt
- Boldog Karácsonyt Hinari-dono! - hajolt meg a lánynak, előrenyújtva a keze ügyében lévő semmiséget
- Megtisztelnél, ha elfogadnád tőlem ezt a kis butaságot karácsonyra! - az ujjával rácsippentve a függő aranyzsinórjára, egy szárított narancshéjspirál omlott szét, egy kis halványan világító szalmaangyalkát rejtve magában
- Felteheted a fára, ha tetszik! Bocsánat, hogy ilyen egyszerű dologgal rukkoltam elő, de gondoltam hátha jobban örülsz a kézzel készült dolgoknak!
- Átölelhetlek Hii-sama?

Valamivel később már ott sompolygott egy párocska mögött, csöndesen rángatta meg finoman a fiú kabátját
- Etto... Tachi-san! - próbálta felhívni a figyelmet magára, bár nem akarta nagyon zavarni kettejüket
- Boldog Karácsonyt! - nyújtotta át két kézzel a kis fiolát
- Ha legközelebb is jönnél... - tette hozzá pironkodva lesütött szemekkel - gondoltam örülnél ennek a masszázsolajnak, ánizsos illatú! Nagyon sok jó hatása van!

by Ajánlott tartalom