Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

by **Aoi Shizuka** Hétf. Nov. 11 2013, 00:08

A város egy eldugott zugában, fák sűrűjében, tavacska ölelésében volt egy roskadozó kalyiba, minek ablakain és résein kísérteties fények pislákoltak éjjelente. Ez volt a kedves kis boszi, Shizuka a boszorkánykonyhája:

Shizu Boszorkánykonyhája [T2] Witch_hut_mod_www.kepfeltoltes.hu_

Shizu Boszorkánykonyhája [T2] Witch_hut_mod_www.kepfeltoltes.hu_

Shizu Boszorkánykonyhája [T2] TheWitchsKitchen05_mod_www.kepfeltoltes.hu_

Odabent egy hatalmas üst foglalta el a szobácska közepét, s ha jókor érkezett a kedves vendég, akkor épp füstöt köhögni láthatta az ütött-kopott varázsedényt.
A falak mellett szekrények polcai roskadoztak a vaskos könyvektől, melyeknek rőttes, barnás bőrgúnyájukon az egyszeri szem számára érhetetlen írásjelek éktelenkedtek. A kalyiba ajtajával szemben, a szobácska túloldalán vénséges vén cédrusasztal terpeszkedett. Vastag lapján kosarakban és üvegcsékben felhalmozott hozzávalók várták, hogy az értő kezek új értelmet adjanak létezésüknek. Az asztal mögött, a falon, pár soros polcocskán porosodtak a kész gyógyitalok és mérgek, új gazdájukra várva.

Shizu Boszorkánykonyhája [T2] Smoking_witches_cauldron_www.kepfeltoltes.hu_

Ha te hozod az alapanyagot, ingyen elkészítem, amit kérsz!
De kérheted helyette azt is, hogy varázsoljak mellé még egyszer annyi potit, egy áráért!
Ha nincs növényed, akkor sincs baj, majd én beszerzem őket, azonnal!

KÍNÁLAT:

>>>>>>>> Nagy Potion <<<<<<<<
(+40 hp)
[2 Vastag Tövisgyökér + 2 Óriás Pitypang]
50 arany/db

>>>>>>>> Rövid Ellenméreg <<<<<<<<
(Az elkövetkezendő 2 körben immúnis vagy a mérgekre, a feléd irányuló sikeres mérgezett támadások azonban ugyanúgy levesznek 1 találatnyi mérget az ellenséges pengéről.)
[1 Nihil Levél + 2 Óriás Pitypang]
40 arany/db

>>>>>>>> Gyenge Lényirtó Méreg Recept <<<<<<<<
(33% eséllyel okoz azonnali halált a megtámadott mobnak, bossokon nem használható, maximum 1 találatig marad a pengén.)
[4 Vastag Tövisgyökér + 1 Vörös Gomba]
60 arany/db

Az asztal mellett, a falon, újabb ajtó, s fölötte vésve vagyon, az hogy masszázsszalon, a túloldalon!
Mert hogy a kis boszorkány ért ám a fáradt és elnyűtt test és lélek gondozásához! Rolling Eyes

Csak kérned kell! Wink

by **Halász Alex** Hétf. Nov. 11 2013, 23:02

Szeretnék Mini potit, hmmmm úgy 10-et. :3 (100 arany~)

by **Aoi Shizuka** Kedd Nov. 12 2013, 01:21

Köszönöm a vásárlást! Akcióban a 10 Mini Potion csak 75 arany lesz! ^^
https://swordartonline.hungarianforum.com/t1044p915-csere-bere#36814

by **Halász Alex** Kedd Nov. 12 2013, 09:45

Domo arigatou Surprised

és itt utalom is a pénzt :3

by **Kusumi Ayani** Vas. Nov. 24 2013, 01:09

megveszem a 2 Kis Potiont o.o 40 arany tessék

by **Aoi Shizuka** Vas. Nov. 24 2013, 14:12

Köszönöm a vásárlást, gyere máskor is! ^^

És még valami: ha 1nél többet veszel 1 fajtából, akkor 25% kedvezményt kapsz!
Ha legközelebb jössz, kapsz 10 arany extra kedvezményt a mostani vásárlás után!

by **Chancery** Hétf. Nov. 25 2013, 12:38

Rendelnék 3 Kis potit és 2 Vörös Bika potit :3

Minden alapanyagom megvan hozzá, tudom küldeni Smile

Mennyibe kerülne így? ^^

by **Aoi Shizuka** Hétf. Nov. 25 2013, 22:19

Természetesen ingyen elkészítem, miután átküldted az alapanyagokat!

Edit:
Ma kivételt teszek, a teljes (dupla) főzetet megkapod, mert jó kedvem van, sok szerencsét hozzájuk! ^^

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 01 2013, 19:32

Boszorkánykonyha... Árulkodó név, lelki szemeim előtt máris megjelent a bibircsókos vénasszony, ahogy békanyálat önt és póklábakat dobál egy hatalmas, izzó üstbe, aztán megfogja a túlméretezett fakanalat és lassú mozdulatokkal kevergeti, miközben gonoszul kacag. Csúnya dolgok ezek a sztereotípiák, ha valaki hagyja, hogy befolyásolják, az máris úgy lép be ebbe az üzletbe, hogy negatív képet alakított ki magában. Pedig alighanem Shizu, legyen ő fiú vagy lány, nem ilyen szándékkal adta ezt a nevet kicsiny boltjának. A boltnak, melynek külseje elég titokzatos és félelemkeltő ahhoz, hogy egy magamfajta piros indikátoros játékos úgy gondolja, nem fogják kidobni, ha betér. Nem kívántam minden egyes vásárláskor Kirio-kunt ugráltatni, pedig becsülettel végzi a munkáját, és még egyszer sem csalódtam benne, így jutalmul nem teszem ki annak a tortúrának, hogy folyton kommunikálnia kelljen. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni :]
- 'napot - köszöntem lustán a nyikorgó ajtón betérve, és a hanghatás olyan remekül sikerült, hogy egyszer-kétszer még megmozgattam az ajtót, mielőtt becsuktam volna magam mögött. Párás levegő fogadott mind engem, mind a vásárlási szándékomat, és a beltérrel egyelőre nem is igazán törődve hozzáfogtam megkeresni tekintetemmel a nevezetes boszorkányt, Shizut. Elvégre nem a lakberendezői tálentumára voltam elsősorban kíváncsi, hanem őrá, és még inkább hozzáállására velem szemben... :]

by **Aoi Shizuka** Hétf. Dec. 02 2013, 23:48

Seprés, pakolás, törölgetés, seprés, pakolás, törölgetés, seprés, pakolás, törölgetés. A kis kunyhó úgy csillogott-villogott, ahogy azt még Aincradban sosem látta senki. A tulaj pedig pihegve gömbölyödött fel a hátsó szoba közepén lévő magas ágyra. Pfff... a kunyhó talán olcsó volt, és illett is ahhoz, amit elképzelt, nem utolsó sorban messze volt a zajos utcáktól, de mégis csak egy ingoványos mocsár kellős közepén, lelakva, életveszélyes állapotban kapta "kulcsra készen". Már a sokadik nap telt a csinosítgatással, de nem panaszkodhatott: akadt vevő bőven, már az első naptól fogva.

- Irrashaimase! - hallatszott az üres bolt hátsóhelységéből.
Topannás, koppanás, arrébb toszított bútor érdes hangja, ruhasuhogás: két pillanat múlva már egy fekete csúcsos varázslókalap bukkant elő a függöny mögül.
A függöny mögül, mely a hátsó helységet hivatott elrejteni a kíváncsiskodó szemek elől.
A kalap alól két ébenfekete hajfürt libbent elő, egy zafírkék szempár kíséretében
- Douzo! - csengett vidáman a leány hangja, ahogy meghajolva üdvözölte a kedves vásárlót
- Mivel szolgálhatok okyakusama? - intett a pult fölött lévő gyógyitalos polc felé mindkét kezével, közben hatalmas mosolya hatására résnyire szűkültek a szemei
- Hooo? - merevedett meg az egész alkata, csak egyszerű fekete ruhája hullik vissza a mozdulatból. Pislogva tekint a vörös indikátorra, mint aki még sose látott ilyet.

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 03 2013, 18:20

Hümmögve vettem tudomásul, hogy csupán egy hang köszöntött egy általam nem látható, eldugott zugból. Egy fiatal lányé volt a hangszínből ítélve, vagy egy szemtelenül fiatal kisfiúé, de hogy miért nyitna ilyen boszorkányos névvel üzletet egy kölyök... nos ennek a megválaszolása már nem az én reszortom, különösen mivel elképzelhetetlennek tartottam, hogy valakinek efféle fétise legyen :] Amíg várakoztam, körbefuttattam a tekintetem a helyiség belső terén, és megállapítottam, hogy a hangulatot remekül eltalálta a tulaj. Olyan érzésem volt, mintha egy film kellős közepébe cseppentem volna.
- Nahát... úgy tűnik láthatatlan a tulaj - beszéltem a levegőbe önnön szórakoztatásom végett, de némi zajcsapás után végül mégis materiális formát öltött a boltos, és előbújt a függönnyel eltakart üzletrész mögül. Szemöldököm enyhén felszaladt az öltözet látványára, úgy tűnik a külsőségekre sok energiát fordít a kis hölgy.
- Csak nem egy megszállott szerepjátékossal van dolgom? :] - húztam ravasz mosolyra vékony ajkaimat, és végre eredeti terveimet is megvalósíthattam, azaz szemrevételezhettem a leányt. Még ebben a hacukában is feltűnően szemrevaló teremtés volt, és a felismerés csak tovább szélesítette vigyoromat. Ám végül mégis elkomolyodtam és követtem a két kacsó intését, legalábbis egy rövid időre.
- Komiszság egy ilyen szépségnek elterelnie magáról a figyelmet holmi bájitalokra :] - jegyeztem meg a lányra visszanézve, majd folytattam - Olyasmit keresek, mely nem életet tölt, de a hasznomra válhat. Szolgálsz-e ilyesmivel, gyönyörűségem? :] - tettem fel a kérdésem, miközben belementem a részletekbe is, ami eleinte abból állt csupán, hogy a belefúrtam a tekintetem az övébe, de csakhamar ráterelődött a figyelmem a céhjelvényére is. Justice League, nahát. S azzal egy időben, hogy ezt felfedeztem, ő is észrevette az én kis titkomat.
- A szükséges növényeket én állom - tettem hozzá rezzenéstelen arccal, ám mégis tökéletes időzítéssel, a pillanatra megfagyó levegőt megolvasztva. Lássuk csak, változik-e az eddigi végtelenül tiszteletteljes hozzáállásod, cicám? :]

by **Aoi Shizuka** Csüt. Dec. 05 2013, 20:54

- Gomen, gomen! - hallatszott mielőtt a kalap feltűnhetett volna a függöny mögül - máris jövők, csak még egy pillanat!
Szinte gépiesen darálta a szavakat ahogy a függöny visszahullt a helyére, de közben azért volt ideje szemrevételezni a látogatóját. Meglepően helyes fiú, az egész lényéből árad valami magabiztos felsőbbrendűség, hatalom és elegancia. A haja színe, mint a sajátja, fekete, akár japán is lehetne, szemei azonban mégis mást sugallnak, a gyertyák és lámpások fénye vöröses árnyalatban táncoltak a fiú íriszén. A ruházat pedig összhangban mindkettővel, vörös és fekete darabokból összeválogatva, a magas gallérral megoldva... mintha már látott volna ilyet valahol... fekete és vörös, elegancia és erő, éj és vér? ... Vámpír?

- Szerepjátékos? Nani desu ka?- zökkent vissza gondolataiból, meglepődve a kérdésen, kalapja karimáját fél kézzel feljebb tolva, pont láttatni engedte az érdeklődőn és egyben furcsállón felvont szemöldököt is. De aztán a vásárló tekintetét követve saját magát is végigmérte
- Ho! A boszorkány jelmez! - világosodik meg egy szempillantás alatt, és komoly képet vágva, sűrűn bólogatni kezd
A következő kérdésre csak lesüti a szemeit, kicsit el is pirul, a cipőjének orrát a padló durva faléceinek egyik göcsörtös apró lyukába fúrva, igyekszik leplezni a zavarát
- Hát... őőő... - aztán veszi csak észre a rendellenességet a fiún: ami eddig nagyon is harmonizált a szeme színével és az öltözékével az még sem volt normális jelenség: egy vörös indikátoros játékos. Egy Gyilkos!

Shizuban megfagyott a vér a gondolattól, s a helyzettől, hogy egy gyilkossal áll szemben, egyedül. Elfogta a páni félelem. Ösztönei azt súgták fusson el. Fusson minden erejéből, el, vissza a céhházba, vissza az övéihez, ahol oltalomra talál! Gondolatai az ajtóra tapadtak, ami a fiú mögött volt, s az apró ablakokra, melyeken talán átférhet, ha szerencséje van. De a tagjai nem mozdultak. A fiú nem kivont fegyverrel állt előtte, mitöbb, az imént mintha még bókolt is volna, az arckifejezése sem volt fenyegető, inkább volt rokonszenves mint ijesztő, bár a kisugárzása hagyott bőven kételyt benne. Ahogy így a bizonytalanság lassan kezdett teret harapni magának a félelemmel csordultig lévő szívében, a bolt vészkijáratain agyalva egyszer csak beugrott: a városban vannak! Ugyan egy mocsár közepén, de mégis csak a városban. Védett területen!

Itt nem tud megölni, kár lenne rám támadnia! - kezdte el győzködni magát - és akármennyire is piros az indikátora, és sejtelmes az aurája, mégiscsak valamelyest rokonszenves a megjelenése, a szavai - fűzte tovább a gondolatot - semmi sem tiltja a céhszabályzatban, hogy vörösöket ne szolgálhatnék ki. És ez is pénz... végül is. A pénz pedig mindig jól jön!
- "a növényeket én állom" - hangzott a fiú kijelentése, s a mondat még hosszú másodpercekig visszhangzott a lány elméjében, lassan emésztgette a szavakat, amiket nem könnyen akart beengedni a még mindig agonizáló lelke.

"a szükséges növényeket én állom... a szükséges növényeket én állom... vagyis nem én... hanem ő... ő állja a növényeket, amik szükségesek" - próbálta megfejteni az elhangzottakat
"ő hozza a növényeket... akkor... akkor nekem nem kell semmit se beleáldoznom... ez... ez remek... ez pompás... mert akkor..."
- Um - bólintott, most hogy végre meggyőzte magát a kiszolgálás indokoltságáról, tagjaiból végre kiszállt a félsz, de zavartan vakarta meg homlokát, mert nem emlékezett mit is kellene eladni, zavarában az arcába húzta a kalap karimáját, majd az előrebukó tincseken végigfuttatva a kezeit, tanácstalanul érintette egymásnak a tincsek végeit

- Ho! - ugrottak be kivártatva a fiú szavai
- Nem tölt életet, de hasznodra válhat? - idézte fel, akár egy találóskérdést
- Vannak mérgeim, de azt nem szívesen készítek, és vannak bájitalaim amik segítenek erősebbé, gyorsabbá válni!
- Vagy kitartóbbá! Ilyen energiaital-szerűség, vörös bika potion, és van receptem biztos találatra is, két fajta is! - szavalta tovább pörgő nyelvel, egyszeriben teljesen felengedve az iménti rémület fagyos markának szorításából, úgy csicseregve, mintha a fiú egy teljesen átlagos, kedves vendég lenne
Oda is lépett a pulthoz, és az ott heverő árlistát elvéve a két kézzel nyújtotta a fiúnak, kicsit meg is hajolva, ahogy azt illendőnek gondolta
- Douzo! - ismételte önmagát - Minden hatás rá van írva, válasszon nyugodtan, amelyik csak tetszik, okyakusama!

by **Tachibana Makoto** Csüt. Dec. 05 2013, 22:19

Az összeszedettség nem volt jellemző a lányra, a váratlan kérdésekre és eseményekre jól láthatóan nem volt felkészülve. Valószínűleg, ha csak egyszerűen elé állok, és elmondom, hogy ezt meg ezt kérem, akkor fennakadás nélkül kiszolgál, azonban ez Kirio-kun stílusa, aki nyilván minél hamarabb szeretne túl lenni az egészen: egyrészt, mert nem szereti a szereplést, másrészt meg mert nem kíván megvárakoztatni, pedig sosem mondtam neki, hogy siessen. Egy pillanatra elképzeltem a fiú és a lány egymás előtt teljesen zavarban lévő párosát, és felettébb mulattató látvány volt, ám ugyanakkor az effajta tehetetlenség számomra kissé visszataszító volt, és ráadásként Shizu-chan túl szép volt ahhoz, hogy egy Kirio-féle kölyökkel bármi is történhessen :]
- Warui, nem kívántam kellemetlenséget okozni neked a kérdéseimmel - mosolyogtam rá megértően, már-már rokonszenvesen is tán, de tartásom, majd a rövidesen zsebre dugott kezem inkább hanyag eleganciát sugárzott, mintsem valódi bűnbánatot. Inkább azt szerettem volna kifejezni, hogy észrevettem a zavarod, szándékosan okoztam, és élvezem, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, csupán befűztem a sablonszöveges bakelitet, és várom, hogy kialakuljon egy szürreális szál a beszélgetésünkben, melyben közhelyes szófordulatok repkednek, hozzá nem illő viselkedésmintával.
Hogy reményeimet segítette-e a státuszaink disszonáns egymáshoz viszonyulása, az még homályba burkolózó kérdés volt, ám a természetes reakciókat könnyedén megfigyelhettem. Az ide-oda ugráló tekintete kiutat keresett annak ellenére, hogy semmilyen fenyegető gesztust nem tettem feléje, ám mivel szegényke átmehetett már egy-két agymosáson a céhében, így nem is hibáztattam érte. Sokkal érdekesebb lenne megfordítani a véleményét, aztán már csak tőle függött, hogy a szabályt erősítő kivételként kezel engem, vagy alapjaiban rengetem meg a hitét. ár ha egyáltalán megrengetem, hiszen ki tudja, ha olyan kedvem lesz, még a végén helyt is adhatok a félelmének. Persze nem azzal, hogy az életét fenyegetem. Először is azonban a megdermedt levegőt volt szükséges kicsit feloldani, és ezért is folytattam a diskurzusunk úgy, ahogy. Úgy tűnt, sikerrel is jártam, ugyanis lassacskán visszatért a tudata erre a létsíkra és újra képes volt reakciókat adni, vagyis jobban mondva ismételten zavarba jött, majd mintha valami bekattant volna, úgy kezdte el hadarni a termékeit. Mint jó marketinges az előre betanult sablonszöveget.
Felsóhajtottam, és halvány, barátságos mosolyra húzódtak ajkaim. Olyasmire, mint aki kedvtelve figyeli a vele szemben álló beszélgetőpartnert, a szavai azonban elsiklanak füle mellett, hiszen nincs jelentőségük. Most is ilyesmi volt a helyzet, nem a vétel izgatott, hanem a potenciális párbeszéd, ami kialakulhatott kettőnk között. És ezalatt nem csak feltétlenül a verbális részt értettem :] A papírost is úgy vettem át, hogy kezemmel megérintettem az övét, és közben végig fenntartottam a szemkontaktust is.
- Köszönöm. Tetszik a lelkesedésed :] - fűztem hozzá, majd belemélyedtem az árlista tartalmába, és homlokráncolva futottam át az ott szereplő termékeket. Nem válogattam sokáig, legfeljebb fél perc múlva már fel is néztem.
- Azt hiszem tudom, mire van szükségem. Néhány specialitás potionre... - léptem közelebb észrevétlenül - ...és rád :] - tettem hozzá ravaszul elvigyorodva, a papír helyett pedig a kezemet nyújtottam a leány felé, hogy finoman a vállára tehessem. Agresszív stílust választottam, kíváncsi voltam hogy reagál a hirtelenségemre. Pontosabban, hogy úgy reagál-e rá ebben a lelkiállapotban, mint arra én számítok. Végig a figyelmem középpontjában volt, tudat alatt végig azt sugalltam feléje, hogy ő érdekel, és nem a vásárlás, ebből a szempontból tehát felvezettem ezt a pillanatot. A sokkhatást inkább a gyorsaságom és a nyíltságom jelentette, és ez volt a fűszer ebben a jelenetben.

by **Aoi Shizuka** Pént. Dec. 06 2013, 22:37

- Huh? - pillantott a kezére a lány, ahogy a mélyen tisztelt vásárló uraság kezével illetni merte
Az imént még, egy pillanatig szentül hitte, hogy minden jóra fordul, és nem hogy nem eshet bántódása, de még pénzt is besöpörhet ettől a vásárlótól, azt azonban egy percig se gondolta, hogy ez a személy, aki nyilvánvalóan megölt valakit a játékosok közül, vagy akár többeket is, hogy ez a veszélyes alak próbára teszi. Azt hitte innen már sima út, és perceken belül istenhozzádot inthet a kétes külsejű fiúnak, de nem így történt.
Meglepte az érintés, mint ha tűz égette volna meg, úgy kapta el a kezét.

Miért ért hozzám? Akar tőle valamit? És miért esik rosszul? Sohasem zavart, ha a fiúk kezen fogtak, még örültem is nekik, jól esett, meg is dobogtatták a szívem egy kicsit! Mindenkire őszintén tudtam mosolyogni, de most... ő itt... nem csinált semmi rosszat, mégis, a feje felett a vörös jel... a vörös szerint ő karaktert ölt! Ami máshol csak azt jelentené, hogy erős játékos, de itt... itt ő a játékost is megöli a karakterrel együtt. Hogy lehetnék nyugodt a társaságában, hogy örülhetnék az érintésének?

A fiú megjegyzésére, hogy "Tetszik a lelkesedésed" csak egy kényszeredett mosolyt tudott csalni az arcára. Úgy érezte magát, mint egy túsz, akivel ideig-óráig jól bánik a túszejtője.
"... tudom, mire van szükségem ... rád" - hangzott a fiú szájából
- Máris készí... - kezdte válaszát illedelmesen, de csak dadogásra futotta a végére, ahogy meghalott a mondat végét - ... tem... a...
- ... rám? - Shizu szemei kalapostul fordultak a vendég keze után, a válla felé, majd vissza a kéz tulajdonosára
Egy ravaszkás vigyor fogadta. Neeeem, nem szelíd mosoly volt, vagy akár bátorító, megnyugtató. Az arcmimika, és a gyors mozdulat, mellyel a kezét Shizu vállára helyezte sokkal inkább uralmat sugallt sem mint azt a szimpatikus derűt, amitől megnyugodhatott volna.
- Mi-mi-mire kellek én? - dadogta Shizu, s hiába volt az érintése finom, mégis rettegés járta át a lányt, ökölbe szorult mindkét keze és lecsukta szemeit
- Miért? - kérdezte haragos hangon, s a szempillák alatt könny csillant
- Senpai! Miért öltél?!!! - robbant ki belőle a kérdés hangosan, s a haragvó könnyes tekintetét a fiú szemeibe fúrta

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 08 2013, 00:17

- Ennyire zavar az indikátorom? - komolyodtam el, hogy mintegy megerősítsem a gyanút, mely kialakult bennem az elmúlt percek során. Annak ellenére, hogy semmi bántót nem tettem, sőt, kedvesen bókoltam és tagadhatatlanul flörtölni merészeltem, érződött rajta a félelem, mióta meglátta a kurzort a fejem felett. A figyelmét el nem terelhettem róla, minden idegszálát ráfixálta erre az egy dologra, és most indulatosan szembe is állított vele. Kezem a felkarjáról az arcára emeltem, de végül a haját simítottam meg. Egy tincset futtattam át az ujjaim között. Ápolt volt és selymes, talán illatos is. Gyönyörű haja volt, talán a legszebb, amit eddig ezen a helyen láttam. Csend állt be, míg a fényes szálakkal játszadoztam, ám végül elengedtem azokat és a pulthoz sétáltam, majd rá is támaszkodtam.
- Lássuk csak... mondhatnám azt, hogy önvédelem volt. Vagy azt, hogy baleset. Más választásod nem lenne, mint elfogadni a választ, de legbelül megmaradna a félelmed, amit az irányomban érzel, hiszen nincs rá bizonyságod, hogy nem hazudok. Bíznod kellene bennem, nemde bár? - fogtam hozzá a mondókámhoz, miközben szórakozottan megnyitottam a menümet, és a különböző panelek között kezdtem navigálni, rá sem nézve a leányra - Ha így tennék, az mentegetőzés lenne, kifogás, ami azt sugallná, hogy rosszat tettem. Én azonban nem követtem el bűnt, csupán megszegtem egy játék... egy rendszer szabályait - folytattam, továbbra is a megfelelő almenüt kutatva, melyet végre meg is leltem - A PK-t minden MMO-ban elítélik a magukat tisztességesnek valló játékosok, ám valójában akik ezt hangoztatják, csupán gyáva kukacok, akik nem mernek engedelmeskedni az ösztöneiknek. Az ember gyarló faj, a társadalom pedig olyan normákat nevel belénk, melyek miatt rengeteg érzelmünket elfojtjuk: ilyen a mások feletti uralom. Ha egy másik játékosnak lenullázom az életét, azzal csupán ennek az alapvető ösztönnek élek, bebizonyítom, hogy alkalmasabb vagyok a túlélésre, mint ő - míg mindezt közöltem vele, lusta mozdulatokkal kiválasztottam a megfelelő növényeket - Yare-yare... Három potionra volna szükségem, de csak kettőre van anyagom - sóhajtottam fel, és most először pillantottam rá Shizu-chanra, mióta nekiálltam válaszolni a kérdésére.
- Bár azt állítják, hogy aki meghal a játékban, az a valóságban is meghal, azonban én személy szerint nem hiszek ennek a nyilvánvaló, félelemkeltő hazugságnak. Mi több, ismerek is olyanokat, akik már "meghaltak" és mégis játékban vannak még - folytattam az előbbi kis közbeékelést követően, melyet úgy ejtettem meg, mintha éppen nem is egy ilyen komoly témáról folyna a szó.
- Hogy a kérdésedre is válaszoljak, olyan játékosok estek áldozatomul, akik vagy zöld indikátoros létükre romlottak voltak: kapzsik, aljas csalók, gonosz cselszövők, árulók; vagy olyanok, akiknek jobb, ha az itteni szenvedés helyett felébredhetnek otthon, vagy a kórházi ágyukban, és élhetik tovább a megszokott életüket. A rendszer azonban nem szereti, ha ilyen módon gyomlálom a játékosállományt, és megajándékozott ezzel a stigmával :] Azonban ne érts félre: nem vagyok szent, se antihős, vagy meg nem értett áldozat, ahogy gonosztevő, bűnös gyilkos sem. Csupán ember ;] - kacsintottam rá a lányra barátságosan, majd ellöktem magam a pulttól, és kezeimet ismét lazán zsebre dugtam, miközben tanulmányoztam a reakcióit jó szokásomhoz hűen.

by **Aoi Shizuka** Vas. Dec. 08 2013, 12:52

A fiú kérdésre, kérdéssel válaszolt, de ezúttal úgy tűnt nem játssza meg magát, komolynak tűnt. Shizu már nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hagyta, hogy végigsimítsa a haját. Csend lett. Mindent átható csend, hallani lehetett a cölöpökön álló kalyiba halk recsegését, a mocsárból feltörő légbuborékok cuppanását, és végül a padlón a Tachibana sarkának kopogását, ahogy a lányt békén hagyva a pulthoz sétált. Shizuka lesütötte a szemeit, félre nézett, a padlót bámulta inkább, ahogy a amaz magyarázni kezdte a bizonyítványát.
- Igen, bárki állíthatná… – értett egyet halkan megszólalva
…hogy önvédelem volt, de mivel én nem voltam ott, és nincs senki, aki láthatta volna azok közül, akikben megbízok, ezért sosem tudnám teljes szívemből elfogadni…
- Nem, ez nem igaz! – csattant fel, de aztán halkabban folytatta – a PK az mmo játékok része! Aki ezt nem tudja elfogadni, annak nem való ilyen játék! - mondta, mintha csak a bátyja szólalt volna meg belőle
- … de … én még nem halottam olyanról, hogy itt Aincradban bárki is visszatért volna a PK-zottak közül… még ha azt is mondod, hogy te tudsz ilyenről… nehéz elhinni... – fordult végül a fiú felé, és kitörölte a könnyeket a szeméből
Kezdte fesztelenebbül érezni magát, most hogy végre beszéltek erről, szerette volna nevén szólítani a fiút, de még be sem mutatkoztak egymásnak. Aoi Shizuka! Szerette volna mondani, de valahogy nem illett a helyzethez
- … nem tudom … - folytatta halkan – … de nem láttam még példát se erre se arra… csak azt látom, hogy nem engednek minket kilépni, és másokat se belépni… különben már biztos itt lenne az testvérem…
- Nem gondolod, hogy felelőtlenség használni ezt a lehetőséget, a PK-zást, amíg nem tudunk végre kijutni, és megbizonyosodni arról, hogy veszélytelen a játékosokra? Mi van ha tévedsz, és megölted a testvéremet, az osztálytársaimat, a barátaimat, vagy a szomszédaimat az utcámból? Nem tudom, hogy játszik-e valaki közülük, de minden nap félve keresem a tesóm nevét a kőtáblán…
- Én értem, hogy a csalókat meg akarod büntetni vagy segíteni akarsz kijutni azoknak akik nem akarják folytatni itt…
- De nem gondolod, hogy inkább bebörtönözni kellene a rosszakat?
- Összebarátkozni az elkeseredettekkel, és támaszt nyújtani nekik?
- Te miért nem ugrottál le, ha úgy hiszed, hogy nem halsz bele? Olyan jó neked itt? Azt hiszed jót teszel azzal, hogy segítesz kilépni másoknak? Miért nem bízod inkább akkor rájuk a döntést?
- Szerintem az ő döntésük kellene, hogy legyen, ki akarnak-e lépni annak ellenére, hogy lehet, hogy akár bele is halhatnak!
Úgy érezte, rengeteget tudnának erről beszélgetni, de nem volt benne biztos, hogy megtudnák győzni egymást a másik igazáról. Inkább elhallgatott. Sajnálta a fiút, azért, amiért lekiabálta a fejét, szégyellte is magát a kirohanásért már. És sajnálta a fiút, amiért belekényszerült ezekbe a döntésekbe, amiért nem tudott kilépni. És végül sajnálta magukat, amiért erről beszélgetnek, ahelyett, hogy élvezhetnék egymás társaságát.
- ano… - tette hozzá kisvártatva – van növényem, tudok neked főzni harmadik adagot is… és… - már épp akarta mondani, hogy ő többet is kitud hozni egy főzetből, de aztán rájött, hogy jobb ha ezt inkább megtartja magának titokként
- szóval meg tudom csinálni a harmadikat is!

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 08 2013, 14:27

Felvontam a szemöldökömet. Eleinte csupán a heves reakciót hallva, aztán már inkább a feltételezésem tartotta úgy az ábrázatomat. Úgy tűnt, van tapasztalata ezekben a játékokban, hiába cáfolta a viselkedésével az imént azt, hogy megszállott szerepjátékos lenne, aki teljesen beleéli magát a karakterébe. Nem ilyen volt, de nem is egy kezdő, akinek fogalma sincs egy ilyen játék felépítéséről. Kellemes meglepetés volt, ritka madár az igazán csinos lány a tapasztalt játékosok körében. Becsuktam a szememet egy pillanatra és elmosolyodva bólintottam.
- Nem is kell elhinned. Nincs abban semmi rossz, ha csak a saját szemednek hiszel, és talán egyszer szembekerülsz valakivel, aki visszatért. Igaz, erre kicsi az esély :] - fűztem hozzá az eszmefuttatásához, majd ahogy előkerült az újabb téma, kinéztem az ablakon, és a kinti mocsarat bámultam, amíg a kérdésözönt hallgattam. Jogos kérdések vetődtek fel benne, használja az eszét. Talán a Justice League agymosása nem is annyira erős, mint gondoltam.
- A különbségek ellenére ez is csak egy MMO, a játékokat pedig játszani kell. Fölösleges azon töprengenem, hogy mi van, ha tévedek - vontam meg a vállamat, és odasétáltam az ablakhoz. Végighúztam a párás üvegen egy ujjam, mely tiszta csíkot hagyott maga mögött. Egy apró rés a virtuális világra való kitekintésre.
- Nahát... dehogy akarom megbüntetni őket, vagy segíteni nekik. Csupán idegesítenek :] - nevettem halkan. Pedig megmondtam neki, nem vagyok pozitív szereplő, mégis ezt feltételezi - Nem érdekel, mit csinálnak, amíg nem a szemem láttára teszik. Ha szeretnék, nyugodtan folytathatják egy másik játékban, vagy akár ebben is, ha itt érzik jól magukat - válaszoltam unottan, majd megfordultam és a nem túl nagy bolt egy újabb szeglete felé vetettem a tekintetem, mielőtt ismét megállapodott volna a tekintetem Shizu-chan arcán.
- Önmaguktól nem fognak tudni kilépni. Az elméjükbe beleragadt, hogy ha nullázódik az életük, ténylegesen meghalnak. Még ha meg is osztom velük ugyanazt, mint veled, és rájuk bízom a döntést, nem fognak leugrani Aincrad széléről. Számukra ez egyenlő lenne az öngyilkossággal - néztem a szemeibe. Gyönyörű, zafírkék páros volt, főleg így, hogy már nem a félelem csillogott bennük. Most, hogy úgy hiszi, belelát a fejembe, máris megváltozott a hozzáállása, habár abban nem vagyok biztos, hogy az érintésemre nem reagálna-e még mindig ijedtséggel.
- Hm, ezt jó hallani :] Ebben az esetben mi az, amit át kellene adnom? - érdeklődtem közelebb lépve - Cserébe akkor megkaplak téged is? :] - húztam pajkos mosolyra a szám - Egyébként mielőtt túl sokat kívánnék, illene bemutatkoznom, nemde? Tachi vagyok :] - hajoltam meg színpadiasan, azonban tekintetem továbbra is rajta tartottam Shizu-chan arcán, egy pillanatra se vettem le róla.

by **Aoi Shizuka** Vas. Dec. 08 2013, 19:03

Shizuka utána fordult, ahogy a fiú az ablakhoz lépett
- Csak hülyít engem, >< nem is vesz komolyan...
Ez nem igaz! - kiáltott bent egy hang a fiú nemtörődöm hozzáállása hallatán - Nagyon is fontos lenne, hogy elgondolkozz rajta!!!
- Pfffuu, sempai... - háborgott halkan, hangot adva csalódottságának
- Nem is érdekel... ? - ismételte utána lelombozódottan
Micsoda komolytalan ripacs... játssza itt a nagyfiút, mintha nem is lennénk bebörtönözve ide... mintha szabadok lennénk... azt hiszi ez is csak egy szimpla online játék...
- Hát persze... - motyogta - hiszen félnek a haláltól... ki lenne olyan idióta, még te sem mered, csak itt teszed a laza csávót... aki képes lenne az életét kockára tenni, ha tudja, hogy lehet, hogy meghal attól, ha így lép ki... baka!
- Ehh... moo... - rázta a fejét, minthogy nem tudott napirendre térni a fiú felelőtlen gondolkodásmódja hallatán
- Ha hármat szeretnél, ahhoz kilenc faeno levél kellene és 3 vörös pitypang... ha nincs ennyid, kipótlom és a növények árát felszámítom... - közölte még mindig csalódott hangon
- Persze két adag növényből is bőven kijönnék, de ezt neked nem kell tudnod... vajon tényleg elhiszik, hogy teljesen jótékonyságból főzök ingyen nekik hozott alapanyagokból? Abból nekem hol az üzlet? Így viszont ő is jól jár, én is jól járok! Most imádom csak igazán Nagyit, amiért magával vitt, tanítgatott és megszeretette velem! Bár itt sokkal könnyebb és egyszerűbb, és kizárt, hogy elrontom!
Egy kis mosoly átsuhant az arcán, ahogy eszébe jutottak a nagymamájával töltött idők, a gyógynövénykereső kirándulásaik, a főzőcskézések, de aztán a fiúra pillantott és elszállt majd minden jókedve
Bosszús arccal nyújtotta kezét a növényekért, de a fiú megint bepróbálkozott az előbbi pofátlan kérdésével
- Az eszem megáll... nem fogja fel, hogy ezzel semmire sem megy nálam? >< Teljesen be van gőzölve tőlem... vagy csak el van ájulva saját magától... vagy mindkettő... de fogadjunk csak a szája nagy, és csak piszkálni akar ezzel, tutira nem tudna mit kezdeni azzal, ha azt mondanám, hogy
- Igen - vágta rá nyugodt hangon, mintha teljesen termesztésen lenne ez a válasz tőle
- Igen cserébe meg kapsz engem is, na erre mit lépsz? fogadjunk köpni nyelni nem fogsz tudni! És egyébként is... még ha erőszakoskodni is próbálsz, csak simán nem hagyom magam, úgy sem tudsz mit tenni velem itt a boltomban, elrabolni se tudnál... ehh
- Én meg Shi-zu-ka - válaszolt tagolva a nevét - Örvendek... Tachi... azt hiszem... bár nem vagyok már benne biztos...

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 08 2013, 20:13

Nyilvánvalóan nem ezt a választ várta, hangszíne újfent változott. Csupán a vállam mögül pillantottam hátra, fél szemmel ránézve a lányra. Vállait is lejjebb ejtette, nem volt nehéz megállapítanom, hogy csalódott volt. Többet várt tőlem, bízott benne, hogy megnyugtatom a lelkét. Azonban miért fedném el az igazságot? Csak mert csinos a pofija és van sütnivalója? Nevetséges...
- Nem mérgezem a tudatomat olyan gondolatokkal, amelyek béklyókat kötnének rám. Az összes bizonyíték, amelyet Kayaba elénk tárt, a főtéren történtek vagy a kihúzott nevek, mind egy virtuális világ könnyen befolyásolható részei. Ezzel szemben én már találkoztam olyanokkal, akik egyszer már pixelekre hullottak tucatnyi szemtanú láttára is akár. Miért kellene hát olyasmivel törődnöm, és emiatt megváltoztatnom a játékstílusom, amiről nem lehet bizonyosságot szerezni? Mi több, az ellenkezőjére már akadnak példák - feleltem némi hűvös éllel a hangomban, ám aztán visszafordultam és kisimítottam arcvonásaimat. Nem így kívántam vele szemben viselkedni, vitázni meg különösen nem óhajtottam vele olyan dolgokról, amelyeket csak olyanok érthetnek meg, akik hozzám hasonlóan semmit sem vesznek készpénznek. Shizu-chan nem tartozott ezek közé az emberek közé, ám ezzel nincs is semmi baj. Ettől még érezhetem vele magam jól.
- Akkor mit szólnál ahhoz, ha két poti az én kontómra menne, egy pedig a tiédre? - vetettem fel egy gyors fejszámolás után, azonban egyre elégedetlenebb lettem a kialakult helyzettel. A félelmét eltüntettem, azonban átesett a ló túloldalára, ami a huncut kérdésemre adott válaszán egyértelműen hallatszott. Egyszerű kihívás volt, semmi több. Nyoma sem volt annak a játékosságnak, amit el kívántam érni. Yare-yare... így nem lenne semmi hatása annak, amit eredetileg terveztem...
- Nahát, hogy eltűnt a zavarod :] Én is örvendek Shizuka-chan - helyeztem a kinyújtott kezét a tenyerembe, és lágy csókot leheltem a kézfejére - Kérlek vonatkoztass el az iménti eszmecserétől, csak elrontana mindent. Lásd, eltűnt a zavarod, ami olyan édessé tesz, és vele együtt az őszinteséged is :] - jeleztem, hogy tisztában vagyok vele, mi járhat a fejében. Illetve abban is, hogy valamit elhallgat, de erről nem kellett tudnia. Kezét nem engedtem el, mi több, elegáns mozdulattal felemeltem azt és körkörös mozdulattal egy forgásra kívántam ösztökélni, hogy a táncmozdulat végén a lányt közelebb húzhassam magamhoz - Biztos vagy benne, hogy ki kívánsz hívni? :] - mosolyogtam rá magabiztosan, füle mögül pedig Bűvészet jártasságom segítségével egy Vörös Pitypangot varázsoltam elő. Majdnem olyan volt, mint egy rózsa, legalábbis jelzésértékű gesztusnak megfelelt.

by **Aoi Shizuka** Vas. Dec. 08 2013, 21:55

Shizuka nem tudott mit mondani a Tachi által elhangzottakra, csak ismételhette volna magát. De amit mondott, komolyan elgondolkoztatta. Ha valóban, tényleg, valóban lehet hihetni Tachinak, akkor... akkor ez az egész csak egy elvetemült örült pszichés kísérlete lenne? Ami csak arra megy ki, hogy a gyerekek, és a fiatal felnőttek hogyan tudnak kezelni egy ilyen nagy fokú traumát? És valójában senki sem hal meg az erőszakkal kilépők közül? Ha valóban vannak visszatérők... akkor... de nem... hiszen, mindenki, akivel eddig beszélt, a főtéren megkérdezettek, az árvaházi önkéntesek, a gyerekek és Hinari is, mind azt mondták, hogy így történt a Főtéren az első napon. Nem hazudhatnak! Ugye nem hazudnának neki. Ők... nem tudta elképzelni, hogy ezek a kedves, segítőkész emberek hazudni akarnának neki. Miért tennék? Miért akarnák, hogy itt maradjon? És ők miért nem lépnek ki? Az első nap végig követte pár gyerek jelenlétét az árvaházban. Egyikőjük se lépett ki, amíg ő ébren nyomon követhette, se nappal se később éjjel. De mi van akkor, ha Kayaba mindenkivel a hülyét játssza? Mi van ha pár embernek megengedte hogy élve visszatérhessenek? Mi van ha ez csak egy kegyetlen játék, amit a Tachihoz hasonlókkal megetet, és aztán örömmel nézi, ahogy ezt a másik elvet vallók hatására százak válnak meg az életüktől?
Shizu megborzongott a gondolattól, a kegyetlenségtől amihez a logikája eljuttatta.
- Mi van ha mindketten tévedünk? - suttogta összetörve - Mi van ha ez egy sokkal kegyetlenebbül és aljasabbul kitalált megvezetés? Ha vannak páran csak azért térhetnek vissza, mert Kayaba azt akarja, hogy kételkedjünk, és egymást vagy önmagunkat gyilkoljuk meg?
Saját gondolatának súlya szinte sokkolta, feje lekókadt, válla megremegett a kegyetlenségtől amit elméje vázolt fel
- Um, oké - válaszolta halkan Tachi kérdésére
Nem hagyhatom el magam! Nem adhatom meg Kayabának azt az örömet, hogy így összetörve lásson! Nem leszek depressziós miatta és öngyilkos se, és nem leszek Tachitól ellentétben senki gyilkosa! Túl fogom élni, és Hinariékkal le fogjuk győzni a végső Bosst a századikon! Ki fogok jutni!
Bólintott, majd nagy levegőt vett: teleszívta a tüdejét, kihúzta magát, felemelte tekintetét Tachira, el is mosolyodott, hagyta, hogy az önbizalma jó érzéssel töltse el
Lehet, hogy nem fogom tudni megváltoztatni ezt a fiút, azonban, meg fogom akadályozni, ha az orrom előtt akar PK-zni valakit! És talán magától is belátja egyszer, hogy túl veszélyes, amit csinál! De most ez nem érdekes. Most ő egy vásárló én meg a kiszolgáló! Sőt igazából... em... nem is tudom
Shizu oldalra hajtotta a fejét és sűrűn pislogva figyelte Tachit
- Édessé? - kérdezett vissza a lány: a bók meglepte, és a kellemes érzés is, ami követte, mosolya is kicsit más lett, halovány pír égette az arcát, ahogy Tachi kezébe vette az övét majd csókot is nyomott rá.
A fiú szemeibe merült, ahogy kezét a magasba emelte, majd lassan engedelmeskedve, megfordult a kezek kapuja alatt.
Még mindig mosolyogva, szótlanul hagyta, hogy a Tachi közelebb húzza magához.
Nem értette hogyan és miért, de a szíve hevesebben vert, arca és a kezei kimelegedtek. Nem akart vitázni többé vele. Nem akarta tudomásul venni, hogy egy vörös indikátoros tartja a kezében. Nem akart felelős lenni. Egy ölelésre vágyott mindennél jobban, biztonságot nyújtó ölelő kezekre...
- Nem... tudom - motyogta zavarában
És akkor a fiú egy virágot varázsolt elő a haja alól, a füle mögül
Shizunak tátva maradt tőle a szája.
Nem várta meg, hogy a fiú megteszi-e: közelebb lépett és hozzásimult Tachihoz, a hátára simítva a másik kezét, beletemetve arcát a fiú mellkasába, halkan, egyetlen szó nélkül

by **Tachibana Makoto** Vas. Dec. 08 2013, 23:00

- Nos, ez egy felettébb szórakoztató fordulat volna pszichológiai szempontból :] Noha úgy gondolom, hogy akkor jóval nagyobb hírt csapnának a visszatérés lehetőségének, és nem csak a játékosok elenyésző százalékához jutna el az információ - következtettem a magam logikája mentén, bár azt már nem tettem hozzá, hogy ebben az esetben Kayaba Akihiko-kun egy zseni lenne. Kétségtelenül hátborzongató a felvetés, és jómagam szilárd meggyőződéssel vélekedtem úgy, hogy a SAO nem más, mint egy egyedi pszichológiai felmérés. Arra azonban bevallom nem gondoltam, hogy ténylegesen hajlandó lenne feláldozni minket a professzor úr. Egy ilyen körmönfont forgatókönyvre még Ő is büszke lenne, viszont arra több esély volt, hogy Shizu-chan egyszerűen csak paranoiába menekült tudat alatt, hogy engem végső soron pozitívabb fényben láthasson és elűzhesse a csalódottságát :] Szegény lányt jól láthatóan megviselte mindaz, ami eszébe jutott, de úgy tűnt, a témaváltás vagy éppen az én közbeavatkozásom nélkül is össze tudta magát szedni, így hát mosolyát csupán viszonoztam.
Nem titkolt célom volt meglágyítani a szívét, el kívántam söpörni a benne keletkezett ellenérzéseket, melyek az indikátorom láttán ébredtek benne. Úgy véltem, ehhez nem volt szükség arra, hogy megtagadjam önmagam, sokkal természetesebb reakciót kaphattam, ha nem kényszerítem rá nyilvánvaló hazugságokkal azt, hogy jobb véleménye legyen rólam. Csupán rétegenként fejtettem le róla a különféle negatív érzéseket, mint amilyen a félelem is volt, és egy olyan ívet kaptam, melynek a végén teljesen eltűnik a fejéből a piros indikátor okozta kényelmetlenség. Éppen ezért vált szélesebbé a félmosolyom, mikor a gyengédségem hatására visszatért az arcára a pír, habár arra nem számítottam, hogy ennyire erős hatást gyakorolhatok rá egy valójában nagyon szimpla bűvésztrükkel, melyet még a jártasságom nélkül is képes lennék végrehajtani. Nem tartottam kizártnak, hogy még mindig a hatása alatt van a konspirációs teóriájának, de ha így is van, az kifejezetten örömteli, hogy nálam keresi a biztonságot. Mintha tudná máshol :]
- Sou... édes vagy. Különösen a mosolyod - bókoltam tovább, és ahogy hozzám bújt, én is átöleltem. Jobb kezem hátul a fején, a bal a derekán pihent meg, és teleszívtam a tüdőmet a lány hajának illatával. Haj még sosem fogott meg ennyire, egyszerűen lenyűgöző volt.
- Most sokkal hihetőbb lenne az igened :] - búgtam pajkosan a fülébe talán percek múltán, és ha hagyta, akkor jobbom az álla alá vándorolt, hogy mutatóujjammal feljebb emelhessem a fejét és belenézhessek a szemébe. Ideálisnak találtam a pillanatot egy csókhoz, így fejemet kissé jobbra döntve ajkaimat az övére illesztettem. Nem így terveztem, de ezek a bájos teremtmények folyton felrúgják az elképzeléseimet :]

by **Aoi Shizuka** Kedd Dec. 10 2013, 19:04

Az iménti vitájuk és a végső konklúzióik összetett logikája, az ijesztő eshetőség, annak minden komolyságával és nyomasztó érzésével együtt mind feloldódottak a régről ismerős érzések lávatengerében, mely akadályt nem ismerve emésztette el a tudat rendíthetetlennek hitt falait, melegséggel árasztva el mindent, biztonságot sugallva altatta el az elmét, mely már csak egyet akart: újra boldognak lenni.
Shizu mindkét kezével átkarolta a fiút, fejét amaz vállára emelve, álomittasan szippantotta be a Tachiból áradó illatot, mind mélyebbre és mélyebbre merülve a jóleső érzések végtelennek tűnő tengerében. Kezei felkúsztak a fiú hátán, egészen a vállakig, és úgy ölelte át, mintha teljesen eggyé akarna válni a másik testtel. A szavak élesen körvonalas jelentéstéglái helyett csak körülírhatatlan érzések keltette elégedett szuszogás és halk sóhajtások hagyták el az ajkait.
A lány már nem volt tudatában, de a lehengerlő érzések bágyasztó masszája egy régóta ostromlott falat tört át. Nem volt hozzászokva ahhoz az érintések nélküli világhoz, ami Aincrad lakói közt fogadta. Hinarival sem tudott még olyan bensőséges érzelmi köteléket kialakítani, amit szeretett volna. Hiányoztak neki az ikertestvére biztonságot sugárzó vállai, az osztálytársnők kedves hangú nevetései, az baráti ölelkezések a fiúkkal, lányokkal, a kéz a kézben sétálgatások, minden, ami eddig az élete része volt. És most Tachi, ez a fiú, akivel legkevésbé sem tudott egyetérteni, és akiben még csak meg sem tudott volna bízni, ő adta meg itt elsőként azt a belső békét és nyugalmat, amire a leginkább szüksége volt.
Jól esett neki, hogy Tachi is magához ölelte, s bár a ruhája és a haja elfedte az érzékeny pontokkal teli derekát és tarkóját a fiú tenyere elől, még így is érezte azokon keresztül is az érintést melybe kellemesen borzongott bele egész teste, villámként futva szét idegpályáin, jól eső bizsergést hagyva maga után. Tachi lehelete, ahogy incselkedve súgott a fülébe, szinte leolvasztotta a lány maradék eszméletét, ami még a valósághoz kötötte: ellenkezés nélkül emelkedett Tachi ujja fölötte az álla, és míg szemei megrészegülten csukódtak le az újabb mindent elsöprő érzéshullámok hatására, az ajkai úgy adták meg magukat a hódítónak, s nyíltak lassan ki, teret adva a másik követelésének, az árral úszva viszonozták a fiú ajkának minden rezdülését.
A pillanat hosszúra nyúlt mégis rövid maradt az élet hosszú fonalán, de ez is mint már sok más beitta magát az örök pillanatok érzésemlékei közé. De végül elváltak ajkaik, és Shizuka visszakúszott egy újabb ölelésbe, amiből csak percek múltán engedte el a fiút, mosolyogva nézett fel rá
- Köszönöm… - suttogta – de… - valamit mondani szeretett volna, de elcsuklott a hangja, csak pillanatokkal később tudta összeszedni magát annyira, hogy folytatni tudja:
- Tachi... - úgy ejtette ki a fiú nevét mintha már régóta ismerte volna - nem lehetek a Tied... túlságosan különbözünk... nem bírnám elnézni, ahogy senkivel se törődve élnéd az életedet. Meghasadna a szívem... - elhallgatott majd lassan ki bontakozott a fiú öleléséből
- De... - nézett fel rá szomorkás tekintettel - egyszer-egyszer, ha magányosnak érzed magad, vagy csak egy kis melegségre vágysz, egy ölelésre, itt mindig megtalálsz...
- És a masszást is nyugodtan kipróbálhatod! - mutatott fel a hátsó helység ajtófélfája fölött virító Masszás feliratra
- Vásárlóknak ingyen van! - tért vissza némi derű az arcára

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 11 2013, 01:36

Sok mindent éreztem már csók közben, de ahogy ajkam a lányéra tapadt, és lassú, érzéki mozdulatokkal kóstoltam a csókját... ahogy ölelésem szorosabbá vált, és úgy simultunk egymáshoz, mintha egyek lennénk... ahogy minden porcikáját, rezzenését éreztem törékeny testének, miközben kezeim lassan végigsiklottak a hátán... Most ürességet éreztem. A végtelen, megfoghatatlan semmit. Hiába esett jól a teste melege, és "hús-vér" közelsége vagy éppen a mámorító illata, akit a kezemben tartottam, nem volt más, mint egy élethű baba. Egy üres női test, melyet nem töltött meg semmilyen tartalom. Az elmúlt percekben egy okos, bájos hölgyet ismertem meg, azonban azt leszámítva, hogy szép volt, nem keltette fel az érdeklődésem. Csak egy egyszerű, átlagos lány volt, aki az elvárásaimnak megfelelően reagált kis híján mindenre, úgy, ahogy egy, a társadalmi normákon felnevelkedett kisasszonyhoz illik. Nem volt meg benne Aphrodité vadító szexisége és huncutsága, se Szophie játékos kíváncsisága, nyitottsága és étvágya a szokatlan dolgok irányába. Még csak nem is az a baj, hogy nem ismerjük egymást, hiszen a két említett hölgyemény az első pillanattól kezdve megfogott. Legalább a csókja édes volt, igaz korántsem annyira, mint Szophieé. Azt a szerelem is ízesítette, és mint ilyen, verhetetlen volt a maga súlycsoportjában :]
Mindez azonban nem jelentette azt, hogy máris el kellene engednem a vadat, hiszen könnyen lehet, hogy csak rejtegette előlem a kincsét, és az például nem a kisugárzásában leledzik, hanem valami másban. Shizuka-chan teljesen a hatása alá került varázsomnak, így amiatt cseppet sem aggódtam, hogy ne volna lehetőségem jobban megismerni ezt a lányt. Kíváncsivá tett, hogy tényleg teljes mértékben nélkülözi az engem vonzó tulajdonságokat, vagy mégis van benne valami? Nem mintha kívántam volna tőle valamit komolyabban, csupán nem az a típusú férfi vagyok, aki egy adódó lehetőséget elszalasztana, ha egy csinos lányról van szó...
Ajkaink végül szétváltak, és hagytam, hogy Shizuka-chan megpihenjen a mellkasomon, miközben lágyan cirógattam a hátát. Meg se próbáltam kitalálni, mi járhat a fejében, hiszen még számomra is kicsit váratlanul omlott a karjaimba a véleményeink ütköztetését követően, bókok és figyelmesség ide vagy oda. Ujjaim ösztönösen rátaláltak a selymes hajára, melytől azonban nehéz is volt elszakadni. Önkéntelenül is hozzátettem az ideális nőképemhez a lány haját, Szophie jelleme és arca egésze, valamint Hürrem nőies kisugárzása, feneke és lábai mellé :]
- Nahát... miről beszélsz, szépségem? A felszínen talán különbözünk, de legbelül, mélyen, mind egyformák vagyunk - válaszoltam eltűnődve - De félre a filozofikus gondolatokkal, inkább azt mondd meg, miért félsz, miért menekülsz az elől, amit érzel? :] - szembesítettem ennek a pár mondatnak és a szomorkás hangulatának valódi, vagy legalábbis általam feltételezett indokával. Mintha már a puszta gondolatától is megriadna, hogy valami lehet köztünk, pedig még benne sem alakulhatott ki semmi a kezdetleges szimpátián kívül - hacsak rá nem tapintottam egy érzékeny pontjára valamivel, ennek az ismerete megmagyarázna sok mindent.
- Különben aki megérdemli, azt megbecsülöm és törődöm vele - tettem hozzá mintegy mellékesen, de flegmaságomat gyorsan kiegészítettem egy barátságos mosollyal, amivel súlyt kívántam adni a komolytalanul hangzó szavaknak - Te is ilyen lennél - egészítettem ki habozás nélkül, miután ránéztem, majd tekintetem arra a bizonyos feliratra tévedt néhány pillanatra, mintha csak eltöprengenék az ajánlaton.
- Igazság szerint... amikor téged kértelek... eredetileg a masszázsra gondoltam :] - kuncogtam szemtelenül, felfedve azt az apró kis tréfát, amit elsütöttem volna, ha az igenje nem az a dacos, kihívó válasz lett volna, ami a vitánk jegyében keletkezett - Hízelgő, hogy ennyire előreszaladtál, és egy ilyen elbűvölő teremtésnek miért is mondanék nemet? :] - szélesedett a vigyorom, majd a lány mellé kerültem, és ugyanabban a játékos, vidám, ámde kissé sejtelmessé váló hangnemben folytattam - Örömmel kipróbálnám, egy feltétellel: én is... meg szeretnélek masszírozni téged :] - néztem reá, miközben végigsimítottam a hátán, de nem álltam meg a derekánál. Kezem letévedt a fenekéig, és egy rövid simítást követően léptem odébb, huncut mosollyal az arcomon. Az egész jelenet hangulata inkább egy tini csintalanságára emlékeztetett, mintsem félreérthetetlen táncba hívásra, ám persze a felszín alatt ott rejtőzött az utóbbi, még ha el is palástoltam kissé, hogy ne legyek annyira... agresszív.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Dec. 28 2013, 00:56

- egyformák... - ismételte Tachi után eltűnődve
Eszébe is jutott erről a saját elképzelése, miszerint legbelül, ahogy a fiú mondta, Shizu szerint mindenki ugyanolyan esetlen és védtelen, de szerethető, és szeretetre vágyódó. De nem fűzte tovább a gondolatot, mert Tachi rögtön másra terelte a szót:
- menekülök? - nézett értetlenül rá - Nem menekülök...
Nem menekülök, igaz? Hiszen... én csak egy kis melegségre vágytam... mi a baj azzal, ha nem akarom teljesen átadni magam... nem is ismerem őt!
- Egyáltalán nem menekülök! - jelentette ki dacosan
Törődsz vele? Nem úgy nézel ki!
- Hmpf! - húzta fel az orrát
No hiszen! Tudod ki hiszi el ezt neked!
- Én? - döbbent meg, s bökött saját magára sűrű pislogás közepette
Ez kedves, de vajon komolyan is gondolod?
Nem mondta ki, csak érdeklődve nézett egyenest Tachi szemeibe egy halovány mosollyal az szája szélén
- Masszázsra? - döbbent le ismét a lány - Ne már! Én teljesen azt hittem, hogy te... izé... - hebegte zavarában, fülig vörös lett
- Most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben... - motyogta lehajtott fejjel, haja az arcába hullott, ahogy összetörten megzuhantak a vállai
- Akkor végül is... - fordította el a fejét, némiképp megkönnyebbülve fújta ki magát
- Szóval csak masszázsra céloztál... - jegyezte meg ismét a lány, bólogatva tudatosította magában, hogy ő értette félre az egészet
- Jó... legyen - egyezett bele, nem eresztve bő lére a választ
Helyette két kézzel söpörte hátra az arcába hullott tincseit
- De a vendég az első! Előbb én masszírozok! - tette a csípőjére a kis ökleit, tetetett haragot mímelve, ami hamar átszökött egy csintalan mosolyba. A hátsóhelység bejáratához lépve félrehúzta a függönyt és félkézzel intve invitálta be a fiút
- Kérlek, fáradj beljebb!
A hátsó helység egészen más jelleget öltött mint a bolt másik terme: nem volt túlbútorozva, egy derékmagasságig érő szekrénysor húzódott az egyik fal mentén, középen egy masszázságy foglalt helyett, csupán egy szék és egy fogas árválkodott még a szobában
- A felsőd vedd le kérlek, és feküdj fel a ágyra!

by **Tachibana Makoto** Szomb. Dec. 28 2013, 21:31

Kis heves... Tetszett, ahogy tagad, hogy nem hajlandó egyből beismerni, mire vágyik igazán. Pedig ha nem hitte volna el, hogy én megadhatom neki, amit kíván, akkor nem gyengül el egy pillanatra sem. Azonban az iménti ölelés és a csók megmutatta, mennyire magányos, és a szavai utána, mellyel biztosított róla, hogy mindig itt lesz, ha egy ölelésre van szükségem... Nos, azok a saját érzései voltak, ő szeretett volna valakit, akihez mindig hozzábújhat, ha egyedül érzi magát. Csupán kivetítette azt rám, hogy a saját gyengeségét elfedje.
- Szeretetre vágysz, mégis elutasítod azt, mikor itt van előtted. Mi ez, ha nem menekülés? - fogalmaztam meg a leghatásosabbak vélt mondatot, hogy cáfoljam őt és további repedéseket okozzak a falban, mellyel körülveszi magát, mellyel előlem rejtőzik. Hogy mással szemben is felhúzza-e, azt már legfeljebb csak sejthetem, de úgy véltem, hogy ha az én karjaimban kötött ki végül, akit alig tíz-tizenöt perce ismer, akkor nemigen van kivel osztoznia a bánatában s örömében.
- Igen, te. Te, aki hajlandó vagy félresöpörni az előítéleteit és megkeresni az okokat, aki a dolgok mögé kívánsz látni, hogy megértsd azokat, még ha végül eltérő véleményen is maradsz... Egy csodálatra méltó személyiség vagy, különleges. Megérdemled a figyelmem, a törődésem, ám ehhez engedned is kell - pillantottam a lányra gyengéden, és finoman végigsimítottam az arcán. Mindezt többnyire komolyan is gondoltam, ebből a szempontból valóban érdemes volt. Mennyi ember van, aki még ennyit se hajlandó megtenni, és lustán elfogadja azt, amit a szájába rágnak... Legalább ebbe a kategóriába nem tartozott bele Shizuka-chan. Félreértésén viszont kénytelen voltam kuncogni.
- Nincs semmi rossz, vagy szégyellnivaló ebben, egészséges, tüneményes fiatal hölgy vagy :] Imponáló, hogy irányomban támadnak efféle gondolataid is és nem bánnám, ha folytatnánk a fantáziád ösvényén is :] - kuncogtam tovább, majd átöleltem hátulról és néhány apró puszit nyomtam a tarkójára - Hiszen te is akarod... - tettem hozzá. Nem szándékoztam ferdíteni, terelni, vagy akármi mást tenni, amivel ellentmondásossá tenném a tetteimet és a szavaimat. Ha ennyi bók és érints után kijelenteném, hogy semmit sem akarok tőle, az bizony nem tisztességes.
- Hai-hai... :] Köszönöm - engedtem el, és sétáltam be megadóan a függönnyel elkerített szobába. Szegényes berendezés fogadott, optimális helyszín volt arra, hogy a vendég csak az ellazulással, és esetleg a masszőrlány kilétével foglalatoskodjon. Nem terelte el semmi a figyelmet. Kezemmel végigsimítottam a masszázsasztalon.
- Te is átöltözöl? Illő lenne ehhez a szolgáltatáshoz egy másféle, jobban passzoló öltözet, nemde? Ha gondolod, elfordulok, de nem szívesen venném le a szemem elbűvölő alakodról :] - mosolyodtam el, megspékelve egy éhes, sármos pillantással, miközben kérésnek megfelelően néhány gombnyomással megszabadultam a köpenyemtől, majd mellényemtől és ingemtől is, félmeztelen valómat gátlások nélkül megmutatva a lánynak. És a ház ajándékaként még a nadrágomtól is megszabadultam, egyetlen fekete alsónadrágot meghagyva magamon.
- Kérésed számomra parancs - jegyeztem meg, majd a munkafolyamatnak megfelelően elfoglaltam az ágyat, felkínálva feszült izmokkal teli hátamat a mesternek.

by Ajánlott tartalom

Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]

Re: Shizu Boszorkánykonyhája [T2]