Shizu vs Tachi, a villámrandi

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jún. 06 2015, 14:29

Hosszú ideje szemeztem már az arénával, mármint az egyéni részével. Csapatban már volt alkalmam "harcolni", és nevetségesen könnyű győzelmet arattam egy végtelenül gyenge és használhatatlan társsal az oldalamon, hála annak, hogy csúnyán eltaktikázta magát az ellenfél páros. Pedig még vissza is fogtam magam :] Ha ez ilyen könnyű, akkor pedig érdemesnek tartottam kipróbálni magam egyes-egyedül is, ugyanis a potyajutalmak kifejezetten jót tettek a fejlődésemnek. Ki ne szeretne kis energiabefektetéssel nagy haszonra szert tenni? Na ugye :] Pedig alapjában véve a PvP-harcot nem szerettem komolyan űzni. Igaz ez nem csak a PvP-re volt igaz, hanem mindenre, ami a játékkal kapcsolatos, nekem nem az exp hajszolása jelentette a szórakozást. Párbajba szinte csak akkor keveredtem, amikor úgy döntöttem, ideje eltávolítani egy-két kellemetlen fazont Aincrad világából, és már ez is egyre ritkábban történt meg.
Ma viszont úgy döntöttem, hogy ideje átesnem a tűzkeresztségen, és keresni fogok magamnak egy ellenfelet. Lehetőleg lányt, hogy azért ne csak a harcból álljon a szórakozásom :] Ugyan egy reménytelen ellenfél is tud érdekes lenni a maga nemében, de az igazi mégis csak az, hogy ha nem a szánalom és a kárörvendés jelenti a napi betevőmet. Ebben a szellemiségben kezdtem nézelődni, miután betoppantam az aréna hatalmas várótermeinek egyikébe. Sok volt a férfi, természetesen, gyermeki arcok talpig kacatokban, egy-két játékosnak volt csupán relatíve minőségi felszerelése, vagy éppen érettebb fizimiskája. A nyikhajok márpedig unalmasak voltak. Azonban felleltem egy kisebb csoportosulást, valakit körbevett három-négy jól megtermettnek tűnő alak. Könnyen lehet, hogy csak a páncél tette őket szélessé, azonban a közöttük csapdába esett játékos termete egészen biztosan törékeny volt. Közelebb merészkedtem kíváncsian, pár lépésről már az is nyilvánvalóvá vált, hogy egy lány az "áldozatuk", így a közbelépésem elkerülhetetlenné vált, ha szüksége van rá, ha nem.
- Nahát, úgy látom elfoglaltad magad. Ugye nem késtem sokat? :] - szólaltam meg, és a közvetlen beszédem a lány irányába természetszerűleg nyitott nekem utat, így alkalmam volt megfogni a kezét és kiragadni a koszorúból. Már mozdultak volna, hogy megállítsanak, azonban ebben a nagy teremben az indikátorok is látszottak, így egy hideg, fenyegető pillantás és a vörös jel a fejem felett elegendő volt ahhoz, hogy ne legyenek annyira bátrak. És lám, most hogy megnéztem, kit ragadtam ki a karmaik közül, kellemesen meglepődtem.
- Ohisashiburi, Shizuka-chan :] Örömömre szolgál, hogy újra láthatlak :] - váltottam is rögtön fogást a kezén, és gyengéd puszit leheltem a kézfejére. Mikor is láttuk egymást utoljára? Kíváncsi vagyok, haragszik-e rám, amiért így elhanyagoltam.
- Látom, jó egészségnek örvendesz - tettem hozzá mosolyogva, majd igyekeztem egy kicsi levegőhöz jutni és egy kevésbé frekventált sarokba vezetni, hogy zavartalanul örülhessünk a viszontlátásnak :]

HP:170 | F:72 | E:62 | K:33 | GY:20 | S:26 | P:95
Lopakodás III, Észlelés II

by **Aoi Shizuka** Szomb. Jún. 06 2015, 15:25

Mondtam Hinarinak, hogy nem szívesen mozdulnék ki egy időre, bár nem akarom otthagyni se őket, mert valamelyest már a szívemhez nőttek.
Azóta hosszú idő telt el, és nem is nagyon csináltam mást csak a kertészkedésnek, takarításnak, sütés-főzésnek szenteltem a napjaim. No és persze a gyógyitalok készítésének. Időről időre jöttek új és régi vásárlók egyaránt, de hál az isteneknek ezzel se kellett túl sok időt töltenem.
Úgyhogy jól elvoltam.
Nem fenyegettek szörnyek és gyilkosoktól se kellett tartanom.

Viszont nem akartam csalódást okozni a többieknek azzal, hogy megrekedek ezen a szinten, úgyhogy hosszú tanakodás után úgy döntöttem, hogy egy kis gyakorlás nem ártana, és hogy építő jellegű is legyen a dolog, ezúttal inkább nem az egyik céhtársamat kérem fel edzőpartnernek, hanem az arénában, amiről már oly sokat hallottam, ott keresek valakit ellenfélnek.

Igazából, teljesen mindegy volt, hogy tudok-e majd győzni, amíg nem múlik rajta az életem, és az aréna harc erre megfelelőnek bizonyult

.
.
.

- Persze, szívesen készítek gyógyitalt, ha tudtok szerezni valahonnan hozzá gyógynövényeket
Azt hittem egyszerű lesz és csak rábökök egy névre és neki is eshetünk a dolognak, de fogalmam se volt, hogy pont olyanokba botlok bele, akik már jártak a boltomban korábban
- Írd meg hogy miket szeretnél, én meg elküldöm a listát, hogy mit hozzál el hozzá, és akkor akár ingyen is el tudom készíteni neked is, meg a társaidnak is - suttogtam, úgy hogy csak ők hallják.
Valahogy nem vágytam rá, hogy még többen ismerjenek fől és újabb megbízásokkal tartsanak fel, most amikor egyáltalán nem is ezért jöttem
Egyébként is, egy kicsit már zavaró volt, ahogy körbe álltak, kezdtem rosszul érezni magam, már épp elköszönni készültem volna, amikor valaki új megint megtalált, ennyit arról, hogy meglépek gyorsan és...

- Tachi-kun? - néztem a fiúra meglepetten - Te itt? Mi? Hogy? Hogy érted, hogy ...? - aztán megfogta a kezem, és elkezdett kihúzni a többiek köréből
- Várj, mi van? - kérdeztem összezavarodva
A többieknek láthatóan nem tetszett a közbelépés és már azt hittem Tachinak ugranak, de aztán csak idegesen méregették
- Semmi gond, ismerem a srácot - próbáltam menteni a helyzetet - Most mennem kell, majd küldjétek el, amit szeretnétek, sziasztok! - aztán hagytam hogy a régi "jó" ismerősöm arébb vonszoljon
- Hát... én is örülök... - válaszoltam kissé bizonytalanul, de nem akartam megsérteni sem - ... hogy látlak, Tachi-kun
- Igen, és látom, te is
- Mi újság veled? Te is harcolni vagy itt?

HP:120 | F:35 | E: 2 | I: 34 | K:18 | GY:33 | S:25 | P:33
Lopakodás I

Potion/méreg/kristály amit magával hozott:

Spec.képesség:

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jún. 06 2015, 15:56

Természetesen egy ilyen helyzetben számításba sem vettem az eshetőséget, hogy békés beszélgetés folyik. Ahogy körbevették és elállták az útját egy gyenge, esetlen lánynak, az mindenre utal, csak egészséges kommunikációra nem. Természetesen közbeléptem, hiszen úriember volnék. Nem tisztességes úriember, de az önös érdekek, melyek motiválnak, sokszor egyeztek a bajba került leányok kívánságaival. Ez alapján pedig joggal hittem azt, hogy a hölgyemény megmentésre vár.
- Igazán nem lett volna muszáj fenntartanod az álcát, velem biztonságban vagy :] - utaltam a búcsúszavakra, amiket még odavetett a zaklatóinak, majd még néhány lépés után megálltam, és mindkét kezét megfogva néztem vele szembe - Még mindig gyönyörű szép vagy, ha szabad megjegyeznem :] - bókoltam mosolyogva - Elnézésedet kell kérnem, amiért így eltűntem, most biztos csúnyákat gondolsz rólam azok után, ami köztünk történt. Megértem, és nincs is rá mentségem. Azonban amit mondtam, hogy meg kívánlak védeni, az továbbra is változatlan - folytattam. Muszáj volt mondanom valamit, hiszen tisztán látszott rajta, hogy kissé ódzkodik tőlem, és csak a visszafogott jelleme akadályozza meg abban, hogy lehordjon a sárga földig.
- Valahogy úgy. És úgy vélem, meg is találtam az ellenfelem, nem is kívánhatnék jobbat nálad :] Van kedved kitölteni rajtam a feszültséged? :] - kérdeztem, bevetve legsármosabb mosolyomat. Adtam neki egy esélyt, hogy ha negatív érzéseket táplál az irányomba, akkor azok lángját most táplálhatja kicsit, amíg el nem alszanak. Nekem ugyan igazán kellemes emlékeim vannak vele kapcsolatban, de a női lélek másképpen működik, és könnyen lehet, hogy az ő esetében ez nincs így annak ellenére, hogy határozottan jól érezte magát a társaságomban aznap.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Jún. 06 2015, 18:20

- Miről beszélsz? - néztem morcosan a fiúra - Nem volt semmiféle álca, csak megrohantak a megrendeléseikkel, amikor felfedeztek. Egyébként is, ki hinné el rajtam kívül, hogy veled biztonságban lennék? - emeltem az ujjam a feje fölé
- Még mindig vörös vagy - emlékeztettem rá
- De ... ami azt illeti ... - néztem félre. Nem akartam a szemébe mondani - mondhatjuk, hogy kimentettél
Észre se vettem, csak mikor már harmadszor tekertem az ujjam köré, hogy zavaromban a nyakkendőmmel játszok
- Már kezdett kicsit sok lenni a tolakodásuk ... úgyhogy ... végülis kapóra jöttél
- Köszi - mosolyodtam el egy pillanatra a röpke bók hallatán. Boldog voltam, de pont azért, nem mertem is ránézni újra. Hogy végre egy ismerőssel találkozom itt az arénában, ahol minden arc teljesen idegen volt számomra. És hogy pont ő. Nem is a bókja miatt...
- Hát... egy ideig vártam, hogy majd még meglátogatsz - húztam el a számat, de gyorsan elhessegettem a gondolatot, mert féltem, hogy úrrá lesz rajtam a régi emlékek szomorúság - de aztán feladtam
- Amúgy se lett volna jó, ha találkozgatunk, nem szeretném, ha Hinari tudomására jutna, szóval, jobb is így már ... - sóhajtottam lemondóan
- De nem haragszom rád emiatt, és örülök, hogy megvédenél
- Nem vagyok feszült, de szívesen kiállok ellened, Tachibana Makoto - mondtam ki a nevét, kicsit megnyomva, némi tisztelettel adózva a hírhedtségének, s némi cinizmust is bújtatva bele, hogy nem bízza el magát, csak mert elismerem az "nagyságát"
- Akkor ezt vegyem, úgy, hogy hivatalosan is kihívtál? Mert akkor szívesen választok magunknak terepet, mondjuk olyan meredek, sziklás-gyepeset, amin azok a cuki kőszáli kecskék szoktak ugrándozni
- Jössz? - indultam el a már pár percre üres küzdő térbe
- Közben küldheted a felkérést is - pillantottam hátra a vállam fölött, a hajamat hátraseperve fülem mögé

by **Tachibana Makoto** Szomb. Jún. 06 2015, 18:56

- Bőven elég, ha te elhiszed :] - kuncogtam. Amiatt nem aggódtam, hogy esetleg önjelölt hősökbe botlok, aki csordában jár, az csupán gyáva nyuszi, és az első komolyabb fenyegetés szét is veri az ilyen hordákat. Most is ezért nem ellenkeztek túlságosan. Ami pedig Shizukát illeti, már el is felejtettem, mennyire elragadó a visszafogottsága, pedig ha belejön, elég meglepő dolgokra képes, ezt már tapasztaltam első kézből :]
- Ezek szerint jól megy az üzlet :] - jelentettem ki, feltételezve, hogy nem palástolja el az igazságot. Nem láttam rajta a füllentés apró jeleit, csak azt, hogy megkönnyebbült kicsit, és miután be is vallotta, hogy már kellemetlenül érezte magát, ezzel a tettem végleg elnyerte a jogosultságát.
- Nos, az valóban nem lenne jó - értettem egyet Hinari-chanra célozva. Igaz valószínűleg az indokunk eltérő, és ezért is nélkülöztem Shizuka-chan társaságát elsősorban, mert ő is a Justice League tagja volt. Sőt, azóta a boltjában sem akadt dolgom, úgyhogy még csak kifogásom se volt meglátogatni - Most, hogy újra látlak, jövök csak rá, hogy hiányoztál :] - tettem hozzá végül, szinte készülve rá, hogy tenni fog egy csípős, szemrehányó megjegyzést. Ellenben egy kicsit meglepődtem, hogy nem táplál ellenérzéseket az irányomba, legalábbis az ő elmondása alapján. Vagy túl naiv, vagy egyszerűen csak ilyen jó szíve van. Vagy tényleg megpendítettem nála néhány húrt, de erre láttam a legkisebb esélyt.
- Veheted úgy, Aoi Shizuka :] - bólintottam mosolyogva - Szóval olyan terepet kívánsz alkotni, ami kihangsúlyozza az erősségeidet és súlyos hátrányba taszít engem. Gonosz vagy :] - böktem meg a lány oldalát. Nincs akrobatikám, így limitáltak lennének a mozgási lehetőségeim, ő pedig a felszerelését elnézve íjász, így ha kellő távolságot szed össze, akkor akár több nyilat is kilőhet rám, míg odaérek hozzá. Rafinált, de...
- Ebben az esetben alkosd úgy a terepet, hogy a nézőtérről ne lehessen belátni, és adjunk hozzá egy szabályt a harchoz. A sikeres találat azt jelenti, hogy meg kell szabadulnod egy ruhadarabtól :] - tettem hozzá a feltételemet vigyorogva. Nyilvánvalóan nem fog fennakadni rajta, mert ismernie kell ennyire, az viszont már más kérdés, hogy el is fogadja-e, cserébe azért, hogy megadom neki a tekintélyes előnyt a terepen. Ettől függetlenül elküldtem a kihívást.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Jún. 06 2015, 22:33

- Mondhatni jól. De nem a pénzért csinálom. A céhtől megkapok mindent, amire szükségem lehet. Én csak próbálok ezzel segíteni mindenkin, akin tudok - magyarázom, ha már így tovább pedzegette a dolgot
- Most jössz csak rá, hogy hiányoztam neked? - néztem rá értetlenül
- Igazán jó fej vagy... ezek szerint eddig nem voltál tudatában, annak hogy valójában hiányzom? - kérdtem számon rajta
- Hogy csinálod? - néztem rá választ várva, hogy ebből mégis hogyan akarja kimagyarázni majd magát
De igazából nem érdekelt különösebben, nem azért voltam itt, hogy újra együtt legyek vele, hanem hogy a szintlépésen túl legyek.
- Miért, neked talán nehezebb futni, mint nekem? - furcsálltam az eszmefuttatását
- Csak a célzás szempontjából lesz némiképp könnyebb, de attól még nem fog sokat segíteni rajtam a terep adottsága, én inkább egy kis változatosságra vágyom. Eddig minden párbajom sík terepen zajlott. Szörnyen unalmas, és képtelenség megszökni az ellenfél elől - ráztam a fejemet, s amit ez után mondott az csak még inkább felpaprikázott
- Tachi-kun! Én nem azért vagyok itt, hogy levetkőztethess, hanem, hogy fejlődjek, érthető? Felejtsd el a ruhás dolgot!
- Ne húzz fel ilyenekkel! És maradj ott, ahol vagy, amíg nem kezdünk - böktem a harmadik opcióra, a "teljes élet" verzióra, majd gyorsan megadtam a terepkoordinátákat
Átsétáltam a küzdőtér átellenes pontjára, majd aktiváltam a terepet
Szép nagy szikla nőtte ki magát középütt, még egy kacér mosolyt megeresztettem a fiú felé, mielőtt a kisebb hegynyi magaslat eltakarta volna előlem.
Megkezdődött közben a visszaszámlálás is, és én szép komótosan felszereltem a cuccaim, bár az összes páncél, köpeny, sisak és miegymás rejtve maradt, csak az iskolai tengerész uniformis látszódott.
Kivéve persze az íjat, no meg a potis övtáskámat, a tegezeket a combjaimon és a hátamon. Kiszemeltem a lankás tövében egy bokrot, s a felajzott íjjal leereszkedtem féltérdre a takarásába. Ha minden jól megy, enyém a meglepetés ereje, hacsak a szemem és fülem, na meg a fejlesztett érzékes jártasságaim nem hagynak cserben

//lopakodás-észlelés miatt Tachi kezd

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 07 2015, 12:29

- Vannak dolgok, melyeknek a hiánya akkor tűnik fel, amikor elveszíted őket és vannak, melyeknek akkor, amikor visszakapod :] - filozofáltam egy sort. Valószínűleg kissé feldühítettem ezzel a megjegyzéssel, de ez mindig, minden esetben így volt. Szerettem hullámvasutat játszani, izgalmassá tette a beszélgetéseket :]
- És én hiányoztam neked? - kérdeztem vissza, szándékosan kerülve a komolyabb kifogáskeresést és magyarázkodást. Már csak azért is, hogy érzékeltessem vele, nem bántásból mondtam azt, amit. Tulajdonképpen csak őszinte voltam, és nem azért, mert elfelejtettem volna a lányt, hanem azért, mert nem pont a viselkedése járt a fejemben, ha a vele kapcsolatos emlékeimre támaszkodtam. Ám most, hogy újra láthattam, ezek az emlékeim is felfrissültek, és rájöttem, hogy élvezem a társaságát és a reakcióit :]
- Nos, a nehéz, egyenetlen talajjal éppenséggel nem bírok el olyan könnyen, mint te :] - feleltem, halvány utalást téve, hogy neki van valamije, ami nekem nincs. Majdnem biztos voltam benne, hogy a terepválasztása mögött akrobatika is megbújt. Aztán elnevettem magam, ahogy tiltakozott.
- Legalább már van feszültség, amit levezethetsz rajtam :] - utaltam az iménti dialógusunkra, majd folytattam az eszmefuttatást - De gondolj csak bele. A tapasztalatot a párbaj kimenetelétől függetlenül megkapod, a feltételem viszont nyomást helyez rád, nem lesz tét nélküli a párbajunk. Ez segítheti a koncentrációd. Ha pedig megtörténik, amitől tartasz, akkor szokatlan körülmények között fogsz harcolni, ami éles helyzetben még jól jöhet - fejtettem ki az álláspontom, számos indokot felhozva. Nyilván nem tettem hozzá, de az én figyelmemet is elterelheti, csökkentheti a koncentrációm vele, valamint a szórakozási faktort is növeli, az én szemszögemből mindenképp :]
Akárhogy is, a lány elfogadta a felkérést, és kialakította a terepet is, nem is sejtve, mekkora hibát követ el azzal, hogy elveszített szem elől. Az én felszerelésem már készen állt, így csupán tettem néhány lépést, hogy ne maradjak ott, ahol utoljára látott. Aztán amint a számláló lejárt, jártasságaimat hívtam segítségül, és elindultam megkerülni a játékhegyet. A terep valóban nem volt a barátom, de sikerült egy olyan útvonalat találnom, amit viszonylag gyorsan lekövethettem, és közben éber érzékeimmel felfedeztem Shizuka-chant is. Egy bokorban bújt, lesben állva. Nos, nem arról érkeztem :] Lopakodásom segítségével hangtalanul közelítettem meg, majd az utolsó pillanatban csaptam csak zajt, mielőtt megsimogattam volna a hátát. Persze pengével, és valahogy úgy, hogy az inget is tönkretegyem vele :]
- Különben is, mi ez a pesszimizmus? Mintha már eleve feladtad volna, és arra gondolsz, hogy pucéran fogod befejezni a párbajt. Próbáld meg másik oldaláról megközelíteni a feltételem :] - vigyorogtam. Még nem próbáltam meg elkapni és a földre húzni, meghagytam neki az esélyt, hogy eltávolodjon és tegyen egy próbát.

Tachi (25. szint, Sebzés: 62, CSP-je 165, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Shizuka (18, szint, Közelharci sebzés: 1, Távolsági sebzés: 35, CSP-je 90, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia.)

Támadlak lopakodásból, így ha találok, 75-öt sebzek.

170/170 HP
95 páncél
140/165 CSP

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jún. 07 2015, 12:29

The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4766610511_dda12706fc_s

by **Aoi Shizuka** Vas. Jún. 07 2015, 14:54

- Furcsa meglátásaid vannak, Tachi-kun. Ha tényleg hiányoztam volna neked, akkor az nem most kéne, hogy kiderüljön számodra
Volt valami abban, amit mondott, de egy társas kapcsolatra ráhúzva eléggé sántított még így is a dolog
- Igen, de az már régen volt. És mint mondtam, bajos lett volna, ha folytatjuk, ezért nem is kerestelek magamtól. De azért örülök, hogy jól vagy
A terepadottságokkal kapcsolatos fenntartásait továbbra se értettem, hiszen eddig sose kedvezett nekem a játék: folyton utolért minden közelharcos. Lehetetlen volt kite-olni őket, amire az egész kasztnak épülnie kellett volna
- Igen, megkapom, ezért is mindegy, hogy ki az ellenfelem. Akkor se lenne tétje a harcnak ha belemennék a vetkőzős feltételedbe, hiszen teljesen egyoldalú az egész, de ezt már akkor is tudtam, mikor felhoztad, hogy veled mérkőzzek meg
De tényleg nem értem mégis mire gondol, miért lenne ez számomra bárhol is jó. Ő harcedzett, és ha esetleg még frontharcos is akkor pláne elég csekély esélyem van ellene. És azt se értem, miből feltételezi, hogy exhibicionista, vagy nudista lennék, aki szeret ruha nélkül flangálni, meg másokat sokkolni

A hegy egész szép lett, még kecskéket is kaptunk rá, úgyhogy teljesen meg voltam vele elégedve, vártam hogy majd szép nagy távolságból észreveszem és lecsaphatok rá, ha már ilyen impozáns akadály pályát kaptunk.
De nem jött, nem is értem, arra vár, hogy én találjam meg? De mire észreveszem oda az előny. Egy jó íjász meglapul és vár, míg a vad feltűnik, nem fut bele a veszélybe egyenest, csak mert türelmetlen. Úgyhogy maradtam és füleltem, figyeltem a tájat. Talán másfajta skill készlettel jó is lett volna...

Egy hatalmasat ugrottam előre, ki a bokorból, ahogy hirtelen a nagy csend közepette valami zajt csapott a közelemben. Nem láttam semmit, nem hallottam semmit se előtte, bárhogy is koncentráltam.
De nem volt időm gondolkodni, ráadásul későn mozdultam: hiába volt az ezerszer begyakorolt tigrisbukfenc, a háton így is végigfutott hideg veríték, s az az kellemetlen érzés, amiben minden tagom összerándul.
Nem kellett találgatnom se, hogy mi történt: Tachi hangja csendült fel mögöttem
Ahogy megtámaszkodtam, az első dolgom az volt, hogy egy pillantással megbizonyosodjak róla, hogy valóban ő az, majd futásnak eredtem felfelé, a sziklákkal legjobban teleszórt emelkedő irányába.
Hogy ne játszhassa újra a bolondját velem, előkaptam a Kayabától kapott kis kézi tükröt, és abból igyekeztem szemmel tartani
Végül felhúztam magam egy sziklapárkányra, ott pihentem csak meg. Innen már szemmel tudtam tartani a tükör nélkül is, úgyhogy az ment vissza táskába.
Most volt csak időm törődni a hátbatámadásának eredményével:
Hát, a páncélom már a múlté, az életcsíkból is hiányzott egy nagyobb szelet már.
- Mondj egy okot, miért ne kéne ebben a helyzetben pesszimistának lennem? - kiáltottam le neki
- A pengéd megette a páncélom egyetlen vágásból
Ráfogtam a combomhoz erősített tegezre. Ekkora sebzésekkel szemben a képességem sem lesz nagy segítség, de meg kell próbálni, mert anélkül még annyi esélyem se maradna. Kérdés, hogy melyikünk a szerencsésebb képesség aktiválás terén. Potival gyógyíthattam volna magamon, vagy akár javíthattam volna még a dolgon, de azzal lehet csak időt pazarlok és most úgy tűnt, pár másodpercnél nem fogok többet bírni ellene.
Inkább aktiváltam, majd lőttem is rögtön.
- De ha ragaszkodsz a fura kis játékodhoz, hát tessék! - távolítottam el a matrózblúzom. Alatt úgy is ott volt a fehér bikini felsőm

//képesség aktiválás, támadás
0 PP
78/120 HP
63/90 CSP

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jún. 07 2015, 14:54

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4766604173_492736719c_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4766612103_86ee832108_s

by **Tachibana Makoto** Vas. Jún. 07 2015, 18:07

Csak csóváltam a fejem, ugyanakkor érdekes volt az ő szájából hallani, hogy még ezzel a bizonyos feltétellel is érezné a tét nélküliséget. Ő, aki annyira végtelenül zavarban volt előttem négyszemközt is, kettesben... most azt sugallta, hogy nem érezne nyomást magán, nem lenne ott a teher a vállán, és nem jelentene számára extra motivációt ellenem, ha le kéne vetkőznie minden egyes találatom után, mert a kettőnk közötti differencia egyszerűen túl nagy. Alábecsülte önmagát. Ha a rendszer engedte a párbajt, akkor nem lehet a szintemnél sokkal alacsonyabb, tíz szint differenciát pedig még le lehet dolgozni. Különösen egy íjász esetében. Érdekelt, hogy vajon mi minden történhetett vele, amiért ezt az attitűdöt mutatja.
A harc közben persze már nem volt lehetőségem ezen pörgetni a fogaskerekeket a fejemben, inkább arra koncentráltam, hogy ne buktassam le magam. Értelemszerűen, ha a terep neki kedvez, akkor nekem a saját erősségeimet kellett kidomborítanom, ami jelen esetben a gyűrűm adta jártasság volt. Hogy nem lett tökéletes a találatom, az nyilván a menekülési kísérletének volt köszönhető, de nem volt elég gyors. Meglepve tapasztaltam, hogy jelentős szeletet hasítottam ki az életcsíkjából is. Ezek szerint nem lehetett sok páncélja, és úgy saccoltam, legfeljebb két-három további találat elegendő lesz a győzelemhez. Feltéve,ha utolérem. Shizuka-chan ugyanis nyomban a magaslatra menekült. Nem siettem utána, tisztában voltam vele, hogy a sziklás, egyenetlen talajon nem veszem fel vele a versenyt. Azonban nem haboztam elindulni, még ha kínos lassúsággal is kellett mozognom az ingatag kövek között, és minden lépésemre oda kellett figyelne, ha nem kívántam elesni.
- Csinos bugyi :] - jegyeztem meg, ahogy felkapaszkodott a sziklapárkányra. Nem, nem látszott ki, de ezt neki nem kellett tudnia, éppen elég volt, ha csak egy kicsit kizökkentem az összpontosításából, és ha ez megtörténik, akkor hibázni fog.
- Ez csak azt jelzi, hogy rád férne egy erősebb felszerelés. Mégsem kapsz meg mindent a céhedtől? :] - mondtam pusztán a cukkolás kedvéért, elvégre aranyos volt, amikor mérgelődött. A nyers sebzésem ugyanis magas volt, főként a szintemhez képest, ezzel igyekeztem kompenzálni, hogy a nagy tömegű páncél miatt a mozgékonyságom komoly kívánnivalót hagy maga után. Kevéske sikerrel, teszem hozzá. Azonban így sem kéne egy ütésből lecsapnom egy átlagos páncélzatot. Lövés érkezett azonban, én pedig abban a pillanatban egy kör alakú, autókerék méretű pajzsot "varázsoltam" a kezembe, arról pedig ártalmatlanul pattant le a nyíl.
- Nahát. Igazán hálás vagyok, amiért hajlandó vagy a kedvemre tenni. Köszönöm :] - hajoltam meg őszintén, miközben újabb métereket próbáltam leküzdeni, ezúttal úgy, hogy Shizuka-chanon tartottam a szememet. Leginkább persze a keblein, a gyönyörű, formás keblein, melyekben annyi örömömet leltem. Lassan odaértem a párkány alá, és meg is kíséreltem fölhúzni magam rá. A súlyemelésemnek hála könnyebb dolgom volt, mint neki, azonban meglehetősen sebezhető voltam így. A hátrányos terep, ugyebár... :]

Az akrobatikám hiányában nem tudlak elég gyorsan követni, kimarad a támadásom.

170/170 HP
95 páncél
140/165 CSP

by **Aoi Shizuka** Vas. Jún. 14 2015, 16:53

Ha van valami, amivel egy lányt zavarba lehet hozni...
Fájdalmasan szisszentem fel, ahogy a szikla pereme végighorzsolta a lábat. Nem volt igazi fájdalom, de valahogy mégis...
Felkecmeregtem a sziklakiszögelésre, ahonnan az imént felkapaszkodás közben kis híján lezuhantam, csak mert Tachinak pont akkor kellett illetlen megjegyzést tennie, amikor a cipőm orra talajt ért volna
- Menny a pokolba Tachi! - gurultam fel a párkányra, a felhorzsolt lábamat simogatva
- Direkt csinálod, mi? - szenvedtem a lábammal
- Fogadjunk, élvezed, hogy zavarba hozol! Na megállj! - vágtam be a durcit, és megemberelve magam felálltam és rálőttem a srácra
És le is pattant a nyilam a ... izéről
- Ez mi volt? - léptem hátrébb - A... a pajzs... az előbb még ... még nem is volt rajtad ... ez valami vicc? - hátráltam egész a hegyoldalnak, majd sietve fordultam meg, s folytattam a mászást felfelé
Aztán eszembe jutott, hogy könnyíthetnék a dolgomon, mert az előbb nem láttam, hogy a nyílvessző átváltozott volna. Meg kell próbálni még egyszer!
Előhúztam az erre alkalmas üvegcsét, majd sietve hajtottam fel a tartalmát.
Elsőre félre akartam dobni, de aztán beugrott, hogy még kelleni fog, így ha nem is túl gondosan, de visszacsúsztattam a táskába, a korábbi helyére a már üres üveget.
- De igen, sőt, hamarosan már jobbat is fogok tudni hordani - feleltem vissza se nézve, csak a mászásra koncentrálva
- Csak... - elmondjam neki? Vagy nem kéne? Úgyis mindegy már...
- Már nem fogok. Ez az utolsó harcom. Visszavonulok. - ahogy ezt kimondtam összeszorult a torkom. Nehéz döntés volt, de már meghoztam..
- Egy időre. Egy jó hosszú időre. Nem akarok többet szörnyeket látni, se mások ellen kiállni - igen. ez volt a döntésem oka, és most se bánom, hogy így döntöttem, mert...
- Úgyhogy már nem lesz szükségem felszerelésre, és Hinari megkért, hogy akkor majd lépjek is ki, mert kell a hely az újak számára - elég nehéz volt kiejteni a szavakat, a gyomrom is görcsbe rándult, de az elhatározásomnak következményei vannak. Tudtam én is. Logikus kérés, meg minden...
- Csak hát... - ejtettem ki a szavakat, miknek csak gondolatnak kellett volna maradniuk
Mostanra már újra kellő távolságot sikerülhetett kivívni Tachival szemben.
Hát fordultam felé, s a portól koszos kezemmel elmaszatoltam a buta könnyeimet.
A kezem megremegett, de a dac erőt ad, főleg vele szemben, s talán az ital is segít majd, ha újra próbálkozok, csak várni kell, hogy beüssön a hatás, de addig is, egy újabb nyíl...
Akkor vettem csak észre, hogy majd ki esik a szeme.
- Héj, ne bámuld! - húztam a karjaim magam elé keresztbe
- Hallod?! - lőttem rá figyelmeztetésként. De ha eltalálná, az se baj, elvégre párbajozunk... vagy mi szösz

//Rövid Specialitás Potion + 1lövés
78/120 HP
36/90 CSP

by **Kayaba Akihiko** Vas. Jún. 14 2015, 16:53

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4766610511_dda12706fc_s

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 15 2015, 13:20

Tökéletes. Bejött a "tervem", ha nevezhetem ilyesminek, indulatból lőtt, és így könnyedén bele tudtam tenni a pajzsom a nyíl útjába, ráadásul úgy, hogy az ártalmatlanul pattant le róla. El is vigyorodtam kissé, de azért igyekeztem visszafogni magam. Nem szerettem volna, ha tényleg megsértődne, csak mert ennyire élvezem a helyzetet.
- Nem is értem, miért jössz zavarba, hamarosan úgyis lekerül a szoknyád is :] - kuncogtam játékosan, miközben folytattam a mászást utána. Kezdtem kicsit jobban belejönni, és a meredekebb részeken használhattam a súlyemelésem is arra, hogy tartsam magam, amivel nagyobb stabilitást tudtam magamnak biztosítani.
- De egyébként igen, élvezem ezt is, meg azt is, ha dühös vagy :] - vallottam be. Nem a szokásos mosolyom látszott, sokkal lágyabb és barátságosabb volt annál. Meg kívántam mutatni, hogy nem ártani kívánok neki. Jobb lenne, ha ő is játéknak fogná fel - Ez pedig az én kis titkom :] Ha szeretnéd, mesélek róla egy tea mellett - invitáltam a lányt, miközben a pajzs felé intettem a fejemmel. Most, hogy újra találkoztunk, nem szándékoztam a harc végénél elválni tőle. Pláne így, hogy úgy tűnik, volt mit mesélnie.
- Nos, én is nehezen tudlak elképzelni szörnyeket gyilkolászni :] Nem is való neked, könnyen ki lehet billenteni téged a higgadtságodból - mondtam, meg is indokolva a véleményemet. Megerősítettem a döntését, már csak azért is, mert látszott rajta, hogy bizonytalan, és kétségei vannak még. Azonban amennyit tudtam róla, és az elég sok volt a rövid ismeretségünkhöz képest, nos az alapján nem harcos típus volt.
- Ha kilépsz, akár gyakrabban is találkozhatnánk, nem gondolod? :] - kérdeztem, új oldalát megvilágítva a témának. Megviselte, de megvigasztalni nem fogom, nincs értelme, ahogy annak sem, hogy véleményezzem Hinari-chan döntését. Inkább más megvilágításba kívántam helyezni, hátha az segít neki átvészelni. Azt annak idején komolyan gondoltam, hogy vigyázni kívánok rá, és nem csak azért mondtam akkor, hogy meggyőzzem a tettei helyességéről, de azért is, mert szimpatikus, aranyos lány, megnyerő személyiséggel.
- Miért ne nézhetnék valamit, ami szép? :] Ne zokon vedd, inkább elismerésnek - kacsintottam rá, és mivel a közelébe kívántam férkőzni, így most nem is figyeltem arra, hogy kivédjem a nyilat. Ha eltalál, akkor eltalál, nem volt jelentősége. Mivel ő meg-megállt, késlekedett, habozott, bizonytalan volt, a folyamatosan, rendületlen mászással utolérhettem, és amint kardnyújtásnyi távolságba kerültem vele szemben, azonnal kirántottam a fegyverem és lendítettem a lábszára, bokája felé.

Támadás 62 sebzéssel.

170/170 HP
60/95 páncél
115/165 CSP

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jún. 15 2015, 13:20

The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4767250438_224285ea8b_s

by **Aoi Shizuka** Hétf. Jún. 22 2015, 19:07

- Azt te csak hiszed, Tachi-kun! - nyújtottam a nyelvem a fiúra.
Még, hogy a szoknyám is! Azt hiszi tán, hogy megint megtréfálhat, mint múltkor?
- Szörnyű vagy! Mások zavarát élvezni, ez olyan már! - fújtam fel az arcomat
- Hogy lehetsz ilyen? És neked mi a jó abban, ha én dühös vagyok rád? - nem, egyszerűen nem értettem, hogy lehet az, hogy nem hogy észbe kapna, hanem még örül is neki.
Aztán a kivédett nyílvessző, meg a fura mód előkerülő pajzsra tereltem a szót, s ő nem rejtette a véka alá... vagyis de... vagy most mi?
- Most is elmondhatod, van egy csomó időnk! - próbálkoztam nagyra nyílt pupillák alatt somolygó ajkakkal
- A higgadtságomból? - kapaszkodtam bele a szóba, mert olyan furát mondott
- Ezzel azt akarod mondani, hogy, hogy... - kapkodtam a levegőért, na jó nem, csak kerestem a szavakat - hogy én ilyen izé... forrófejű vagyok?
- Nem, én nem szeretek gyilkolászni... ha lenne itt is, Aincradban a harcos kasztok mellett gyógyító, vagy más támogató kaszt, akkor azt szívesen ... de így ...
Nagy sóhaj. Öcsém jutott eszembe, aki helyett bekerültem ide. Ha leállok, akkor már nem leszek nagy segítség, de ha odakint, a városon kivül meghalok, akkor az mindenkinek rossz lesz, anyuéknak, öcsinek, a céhnek, a vásárlóimnak. Jobb ez így...
- Lehet, de csak ha szépen viselkedsz! Amúgy az előbb, amit Hinarival kapcsolatban mondtam... az igazából nem úgy van. Nem mondta, hogy lépjek ki. Nem tudom, ő igazából mit akarna, de nem akarok a nyakukon lógni tovább, úgy, hogy semmi hasznosat nem csinálok. Úgyhogy, azt hiszem kilépek magamtól...
Ő és az ízléstelen dicséretei, nem is Tachi lenne, ha nem mondana ilyeneket... komolyan. Mooo!!!
- MERT AZ A BUGYIM!!! - fakadtam ki rá
Már kezdett feljutni hozzá, és mivel ilyen borzalmasan idegesítő dolgot mondott, legszívesebben beletalpaltam volna a fejébe. Egy párszor.
De épp mikor lendítettem a lábam, előrántotta a fegyverét és rásózott egy nagyot a lábickómra. Brühühüüüü T_T
- Aúúú! A lábam! Baka Tachi! - legszívesebben befejeztem volna az előbbi mozdulatot, de már nem mertem, mert megint pórul járok, inkább kézzel-lábbal kaparva, ugrálva felfele igyekeztem lehagyni a "lovagot"
Megpihentem egy jó pár szívdobbanásnyi idővel később, hogy a következő nyilam hegyét a Baka Tachira fordíthassam
- Most remélem sikerül aktiválni - szorítottam össze a fogamat, s igyekeztem felidézni magamban a szükséges kezdő mozdulatsort

//1 támadási + 1 képi kísérlet
16/120 HP
9/90 CSP

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jún. 22 2015, 19:07

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

#1 'Római stílusos 6-os' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4767242330_2db9f185a1_s

--------------------------------

#2 '6-os dobókocka' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4767250438_224285ea8b_s

by **Tachibana Makoto** Pént. Jún. 26 2015, 12:15

- Akkor a melltartód veted le? Nahát... :] - vigyorodtam el szemtelenül. Sok más választása nem nagyon volt, a cipő hiánya ezen a sziklás talajon akár sérülést is okozhat, szóval nem egy bölcs megoldás. Arról nem is beszélve, hogy sokáig tart levenni, így könnyebben utolérném :]
- Nos, akkor vagy a legaranyosabb, amikor így puffogsz, mint most :] - folytattam a mimikáim sorát egy félmosollyal. Nem csak üres bók volt, komolyan is gondoltam. Egyébként mindenhogy aranyos volt, de ilyenkor aztán pláne. És persze szórakoztató volt cukkolni, de ezt már jobb, ha nem tudja :] Egyébként sem volt annyira hangsúlyos ez utóbbi, inkább azért húztam fel, mert aranyos volt.
- Most vetkőzős harcolunk, a titkaink majd utána jönnek :] - kuncogtam. Nem fogadtam el nemet a meghívásra, igazán sajnálnám, ha mindössze egy röpke harccal ünnepelnénk meg a viszontlátást.
- Nem, azt nem mondanám. Inkább csak könnyen ki lehet téged billenteni a koncentrációdból - feleltem most egy cseppet komolyabban. Most is megtettem, egy megjegyzés a bugyijáról, és máris teljesen elveszítette a fonalat. Így nem lehet harcolni, különösen egy íjásznál komoly probléma az összpontosítás hiánya. A következő támadását is el fogja hibázni, már most meg voltam győződve róla.
- Most is szépen viselkedem, nem? Még bókoltam is :] - vigyorodtam el. Olyan voltam ma, akár egy angyal. Bukott angyal, de angyal :]
- A te döntésed, hogy kilépsz-e vagy sem, ha így érzed jónak, senki sem akadályozhat meg - közöltem a lánnyal. Nekem is megvoltak a magam döntései. Például az, hogy több időt fogok eltölteni Zuka-channal, és ebben nem akadályozhat meg senki :]
- Tévedsz. A bugyid önmagában nem jelent semmit. A szép, az te vagy bugyiban :] - szélesedett a mosolyom, hiszen már láttam magam előtt a dührohamot, és a zavart, amit a kijelentésem okozhat. A lány pedig menekülőre fogta, hiszen a távolság volt a legfontosabb egy íjásznak. Hála a jó egyensúlyának, ő sokkal gyorsabban tudott mászni, mint én, viszont éppen ezért nem volt szabad megállnom, hogy valahogy utolérhessem. Akár azon az áron is, hogy egy-két nyíl eltalál. Ez a veszély mondjuk most nem állt fent, ahogy arra számítottam, el tudtam húzódni a nyílvessző elől, ami így ártalmatlanul suhant el mellettem.
- Mutasd meg, milyen szexisen tudsz szoknyát levenni :] - figyelmeztettem, hogy a "szabályaink" alapján meg kellene szabadulnia egy ruhadarabtól. Várjunk csak... az imént ő is eltalált engem, úgyhogy egy pillanatra megálltam, hogy megszabaduljak az ingemtől. Hátha a meztelen felsőtestem is eltereli kicsit a figyelmét. Vagy meghozza a kedvét a vetkőzéshez :]

Ismét nincs támadás a távolság miatt.

by **Aoi Shizuka** Szer. Júl. 01 2015, 22:38

ze-nee

A szemtelen kérdésre, önkéntelenül is a melleimhez húztam a karjaim. Éppen csak.
Akkor döbbentem rá, mikor már majdcsak ott voltam, hogy szégyenlősen takargatom magam, ahelyett, hogy a menekülésre vagy a harcra koncentrálnék
- Hmpf! Így már nem is vagyok elég jó neked? - kifogásoltam az eljárást
- Te meg a legszemtelenebb! - ripakodtam rá, de lehet hiába, ha ő tényleg élvezi. Azt hiszi megint levehet a lábamról egy ilyen dumával, mint ez... no hiszen!
- Az előbbit én inkább kihagynám, ahhoz csak te ragaszkodsz ennyire, Tachi-kun - emlékeztettem a puszta tényekre
De amit a koncentrációmról mondott... ˇ.ˇ Abban sajnos neki van igaza... nem lennék jó shinobinak, az biztos...
- Nagyon... - vetettem rá egy lesújtó pillantást. Ezt nevezed te bóknak?
Nem hiszem el, hogy anno megadtam magam egy ilyen alaknak. Mónika... tiszta szégyen!
De megnyugtató, hogy ezek szerint nincs bugyi-fétise, és majdnem sikerült is neki végre egy normális bókot mondania, bár az se volt túl bonyolítva, de Mad

- Miért kellett hozzátenned, hogy a bugyimban? - ordítottam el magam kis híján, de még előbb beugrott, hogy talán nem kéne, túl messzire megyek, és amúgy sincs semmi nőies benne, ha egyre csak kiabálok vele, mint egy eszelős. Azzal nem leszek jobb nála, semmivel sem. Így hát végül csak egész halkan, egy csalódott sóhaj kíséretében hagyta el a számat, amivel az imént még leteremteni szerettem volna
- Sajnálom Tachi-kun, de én nem tudom úgy levenni a szoknyát, ahogy azt te elvárod, egyébként is, ha azt szeretnéd, hogy lekerüljön, akkor neked kell tenned érte - nekem ugyanis kisebb gondom is nagyobb, minthogy a perverz játékaidra fecséreljem most a drága időm
- De látom, neked sokkal jobban megy ez a téma - reflektáltam az inglevételre, s igyekeztem elszakítani a tekintetem a csupasz mellkasáról. Brings back memories... Csak ne most ugranának be a múltkori emlékek... kamisama, tasukete! Így is pisilnem kell >.<
Ráadásul ez a nyamvadt rendszer még csak egy újabb támadást se enged most hirtelen indítanom ellene, muszáj lesz egy kicsit várnom még vele, de abban csak nem akadályozhat meg, hogy tovább másszak!!! ><#!!!!
Egyébként is, milyen magas ez a szikla? Nem emlékszem, hogy ekkorát kértem volna! Már másszuk percek óta, és még mindig nem vagyunk a csúcson! Shocked

//teljes körös pihi

by **Tachibana Makoto** Pént. Júl. 03 2015, 20:14

Jól szórakoztam, határozottan. Minden válaszán, visszaváságán, csipkelődésén kedvem támadt nevetni. Meg kell valljam, hiányzott a paprikás hangulat, amit teremtett, rég találkoztam olyan lánnyal, aki ennyire dacosan próbált ellenkezni minden szavammal, miközben valójában szimpatikus voltam neki :] Pontosan akkor találkoztam ilyennel utoljára, amikor megismerkedtem Zuka-channal. Jól esett a változatosság, üdítő volt, és persze nosztalgikus.
- Ezek szerint a titkaidat szívesen megosztanád velem? :] - vontam le a következtetést - Mellesleg csak lekerült rólad a blúz, szóval annyira nem lehet ellenedre neked sem - folytattam, rámutatva a ruhái hiányosságára, és mivel másodszor is eltaláltam, lassan tovább kéne fogyatkoznia az öltözetének.
- Természetesen nélküle is szép vagy :] - súlyosbítottam a helyzetet, kiforgatva a szavait, a csalódott válaszát, miközben arcomon széles, perverz vigyor játszott néhány pillanatig - Ne vegyél ám komolyan, csak cukkollak :] - tettem végül hozzá, mielőtt esetleg ténylegesen megsértődne. Azt nem szerettem volna, elvégre ez a játék csak addig volt szórakoztató, amíg nem veszi véresen komolyan a szavaimat.
- Nos, akkor jöjjön a melltartód, azt nem lehet úgy levenni, hogy ne legyen izgalmas :] - ajánlottam fel - De ha szeretnéd, akkor szívesen teszek érte - használtam ki újra a szavaiban megbúvó mögöttes jelentést. Viszont ezen a ponton kicsit felfüggesztettem a beszédet, ugyanis kicsit túl messzire került tőlem, és utol kívántam érni. Ahhoz, hogy relatíve gyorsan másszak, szükség volt minden idegszálamra, mostanra már hozzászoktam annyira a körülményekhez, hogy ment egy kicsit gyorsabban is, kevesebb bizonytalansággal. Legalábbis akkor, amikor a lábam alatt nem billent meg egy kődarab.
- Várj csak, most én is háborodjak fel, mert megbámulsz? :] - kötöttem bele még azért, miközben a tekintetemmel egy alkalmas pontot kerestem a legújabb tervemhez. Pofonegyszerű volt, egy simábbnak kinéző szakaszon megpróbáltam hirtelen meggyorsítani a lépteimet, és utána vágni valahogy a kardommal. Egyetlen találatra volt szükségem, és bíztam benne, hogy a váratlan mozdulatom meglepi. Ha nem sikerül, akkor egy darabig búcsút mondhatok a támadásnak, mert vissza fogok csúszni.

Újabb támadás :]

170/170 HP
60/95 páncél
90/165 CSP

by **Kayaba Akihiko** Pént. Júl. 03 2015, 20:14

The member 'Tachibana Makoto' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs Tachi, a villámrandi 4766612103_86ee832108_s

by **Aoi Shizuka** Vas. Júl. 12 2015, 10:16

- Jó, akkor innentől fogva nem veszlek komolyan, de a bikini felsőm akkor se fogom levenni itt, még a te kedvedért sem - szájaltam vissza, meg sem állva a mászás közben, épp csak annyi késedelmet engedtem meg magamnak, hogy a röpke pillanatra hátra nézzek és kiöltsem rá a nyelvem
Sajnos a rendszer nem kedvezett ezúttal, s visszagondolva, hogy mekkorákat csapdosott rám a Baka Tachi, egy következő után már nem lenne tovább, hiába sikerült másodjára a teleport készenlétre kapcsolása
- Háborodj! - vágtam oda. Most minden igyekezete hiába volt, a fejemben csak az kattogott, hogyan is menthetnék meg magamnak még egy kis időt, hogy csúszhatnék ki a végzet markából még egy kis időre.
Talán ha megittam volna egy nagy potiont! De... azzal se lenne jobb a helyzet... hiszen... hááááh.... a támadásom és a képességem még akkor se töltött volna újra, azok nélkül pedig... ráadásul a gyógyitalt se tudnám utána rögtön újra használni, márpedig csak úgy élhetném túl... meh
- Tudod mit? - torpantam meg, felhagyva a mászás fölöslegessé vált procedúrájával
- Leveszem - bontottam ki a szoknyám oldalát, hogy a felhúzott lábam térdéig omlott a dereka. Érte nyúltam, s nem túl sietősen, ismerve már a több, mint valószínű véget, lassan, óvatosan húztam le a térdemnél megrekedt ruhadarabot, vigyázva, nehogy elszakadjon. Mintha elszakadhatna oO
- Tessék, te szoknyabolond!!! - vágtam Tachi felé, leginkább abba a hiszembe, hogy majd jól telibe kapom vele az arcát
Egy pillantást vetettem a lehűlésre váró képesség ikonjaimra, és szomorúan tapasztaltam, hogy ez bizony nem fog menni, főleg, hogy Tachi talált könnyebb utat
- Héj, te most csalsz? - méltatlankodtam, bár már nem mozdultam, úgyis ott volt már szinte előttem
- Jól van, te győztél, megadom magam - lendítettem magasba a karjaimat
Fura volt a látvány: úgy álltunk ott, mint két fura fürdőző: ő félmeztelenül, én meg a fehér bikinire vetkőzve. Éppen csak az aréna közepén, egy sziklás hegyhát oldalán, fegyverekkel a kézben. De azért...
Éreztem, ahogy a kardja a pocimba vág, azt a kellemetlen, izomösszrándulós, hirtelen érzést, de nem érdekelt már, túlságosan megszoktam mostanra...
- Tachi-kun - szakítottam el a tekintetemet a kardjáról, s néztem fel a szemébe. Nem érdekelt már az iménti hév, a harc, a menekülés. Értelmét vesztette, de itt volt előttem a fiú aki elsőként ölelt magához itt, mióta elszakadtam a szeretteimtől
A karjaim a vállára engedtem, tenyerem a tarkójára simult, ahogy közelebb húztam magamat hozzá
- Köszönöm - suttogtam, mielőtt egy csókot loptam volna a fiútól
Aztán a játék bevégezte helyettem, a teleport ikonja még felvöröslött, ahogy a testem pixelekre esve eltűnt a penge nyomán.
Ahogy kinyitottam a szemem, a saját nyílvesszőm mellett hevertem, előttem jvöröslött a "Vesztettél" felírat, Tachi pedig sehol.
Ezek szerint még működött a képességem... - tudatosult bennem, felfelé néztem az emelkedő irányába, de egy bokor eltakarta a helyet, ahol a fiút sejtetem
Vajon milyen képet fog vágni, ha azt látja, eltűntem, sőt, elpixeleződtem? - mosolyogtam magamban, majd a teleport kristályért nyúltam
- Teleport! Kezdő Város! - suttogtam, nehogy a hangom eláruljon

0 ÉP

by **Tachibana Makoto** Kedd Júl. 14 2015, 18:46

Itt. Elvigyorodtam az apró szócska hallatán, de mégsem válaszoltam azzal, hogy akkor majd máshol, helyette csak legyintettem, megadva magamat. Mondjuk ő ezt nem nagyon láthatta, legfeljebb a szeme sarkából, hiszen a mászással volt elfoglalva. Pont ezért tartott előrébb, mint én, ő sokkal többet törődött a meneküléssel, mint én az üldözéssel. Még úgy is, hogy időnként meg-megállt, addig én ugyanis gyönyörködtem benne. Nehezen vettem le a tekintetem róla, újra és újra meg kellett állapítsam, hogy az alakja mesés volt.
- Inkább nem, én örülök neki, ha ilyen tekintettel nézel rám :] - kuncogtam mosolyogva. A vonzalom nem kopott ki belőle annak ellenére sem, hogy ilyen sokáig nem láttuk egymást. És belőlem se veszett el, ami teljesen triviális dolog volt, csak a nők egy kicsit másképpen működnek fejben, ezért nem mondhattam azt, hogy megértem őt. Aztán egyszer csak megállt, így a tekintélyessé váló távolság zsugorodni kezdett, még úgy is, hogy megállás nélkül bámultam a műveletét, mert közben azért haladtam. Úgy, mintha egy vak ember tapogatózna, de haladtam :] A szoknya repült, és körülbelül én is, legalábbis a kamikaze rohamom azután következett, hogy átléptem a ruhadarab felett. A lány pedig, látva az elkerülhetetlen vereségét, végleg megállt, akadálytalanul érhettem el. Bár a hirtelen mozdulat miatt nem sokon múlott, hogy félre kelljen rántanom a fegyverem. Mi ezután történt, az egy kicsit azért meglepett, de a válaszom a viszonzott csók formájában nem késett. Nem lehettem benne biztos, hogy miért is mondott köszönetet, de tulajdonképpen nem is volt fontos. Az érzelmei számítottak, melyek változatlannak tűntek irányomba.
Természetesen szemem se rebbent, ahogy pixelekké vált az orrom előtt, gyakorlatilag úgy, hogy ajkaink egybeforrtak. Nem ölhettem meg, a párbaj ártalmatlan volt. Csak keresni kezdtem a tekintetemmel a kis szökevényt. Jó trükk volt :] A hangja aztán elárulta. A suttogása vajmi keveset ért a hallásom ellen. Elmosolyodtam, és miután a küzdőtér megszűnt, összeszedtem a széthagyott ruhadarabokat. A sajátomat és az övét is, csak ami hozzá tartozott, azt nem tettem el az inventory-mba. Azért mégsem dughatom más lány ruháját Szophie orra alá :]

by **Kayaba Akihiko** Pént. Júl. 24 2015, 22:50

Az aréna küzdelmet lezárom. Egymás ellen legközelebb 2015. 09. 14-én küzdhettek meg.

Jutalom: 60 exp 160 arany

Pontok:
Tachi +30 pont
Shizuka -5 pont

by Ajánlott tartalom

Shizu vs Tachi, a villámrandi

Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi

Re: Shizu vs Tachi, a villámrandi