[Küldetés] Kis Yorick Nagy Álmai

Reggeli teendői befejeztével, a szokásosnál is óvatosabban haladt el az az ominózus ajtó előtt amely elválasztja élete talán eddigi legfontosabb kísérleti alanyától, Atsu-santól. Amikor már jó pár lépésnyire járhatott, megtorpant, és visszanézett. Szíve szerint talán azonnal berontott volna a szobába, hogy köszöntse a fiút aki a napokban nem adott magáról túl sok életjelet. Mindössze onnan tudni, hogy itthon tevékenykedik, hogy az étel fogy. De természetesen ez ellenkezne a megállapodással, és úgyis az lenne a vége, hogy egy hamis mosollyal az arcán próbálná megnyugtatni a fiút aki csupán magyarázatokkal állna elő, mint minden más férfi. Hatalmasat sóhajtva, megigazítva szövetkabátját folytatta útját ki az épületből egyenesen a városka legzajosabb, és zsúfoltabb negyedébe. A főtér rendszerint elegendő izgalommal jár egy kezdő számára, még akkor is, hogy ha elég sokat időz ott az ember. Új küldetések, eventek kiírásai, ünnepekhez illő díszlet. Minden olyan tevékenység ami a listán prioritást élvezett elvégeztetett néhány másodperc elteltével. Ez már több mint unalmas. Még a kifüggesztett küldetések is kínszenvedésnek tűnnek, legalábbis nem a nehézségük miatt, sokkal inkább azért mert semmi kihívást nem jelentenek a tapasztaltabb játékosoknak. De a pénz nagy úr, ezért még ha nem is a tábláról de egy küldetésadó npc-től azért elvállalt egy küldetést. A hozzá tartozó szöveg szokás szerint csak hablaty, a figyelmeztetés pedig nem jelent semmit. Ha nehéz lenne nem az első szintre lenne kihelyezve, vagy szinthatárral látnák el...

A koordináták végül egy üresebb tisztásfélére vezették. Rengeteg mob, néhány erre tévedt játékos, de semmi más ami akár nyom lehet, a továbbiakról. A mobokkal játszadozó felnőttek képe azonban mégis mosolyt csalt az arcára, bármennyire is undorítónak találja, hogy egy a tegnapihoz hasonló esőzés után képesek csak úgy futkározni a sárban.
- Izgalmasnak hangzik. Szóval, hogy ha te nyersz akkor mindenki mástól kapnod kell egy puszit aki beszáll a játékba? - a már megszokott butuska arckifejezéssel, és egy szájra biggyesztett mutatóujjal fordul a ezüst sörényes fiatalember felé. - Oh elnézést, hogy csak úgy közbeszóltam. - picit előredől, majd ismét felegyenesedik. - Láttalak a küldetés adónál, ezért azt feltételeztem, hogy egy feladatot kaptunk, ezért reméltem, hogy talán tudsz informálni, hogy mit is kellene tennünk. Feltéve ha igazam volt. - magyarázása közben arcába szökő szőke tincseket pedig egy seksi mozdulattal a füle mögé tűri.

//Köszönöm, hogy megvártál KA //

Szép reggel, jó reggel, utálatos madárcsicsergés. Most komolyan pont az én ablakomat kellett ennek a pecsenyének valónak kipécéznie, ha már itt tartunk, pecsenye… Talán ha lenne olyan jártasságom, még le is vadászhatnám, de nincs, mert egyrészt olyan szinten le vagyok gatyásodva, hogy az iszonyat, másrészt pedig… Nincs más rész, le vagyok gatyásodva és jónapot. Szóval, lassan ráveszem magam az ébredésre, ha már ébresztőórává avanzsált madárka barátom képtelen befogni záros határidőn belül a csőrét és ennek következtében én nem tudok zajban aludni. Ki tud, most úgy őszintén. Láttam már olyanokat, akik a legnagyobb tömegbe szunyáltak el, de az egyrészt bazi nagy felelőtlenség, másrészt engem meggátol a már fentebb említett dolog, miszerint képtelen vagyok alapzajok mellett aludni. Na de, lassan nekem is sikerült kikászálódnom, megreggelizni és kiverekedni az utcára. Mi a mai programom? Szeretem a random dolgokat, szóval majd menet közben kiderül. Először is, szeretnék körülnézni, mi van a piacokon meg egyéb helyeken, szóval hajrá, pénzem úgy sincs rá, de a nyálcsorgatás még ingyen van. Csak egy szokásos napkezdés, egy szokásos NPC kerülgetéssel, akinek a feje felett ott virít a kérdőjel, amit én ma is figyelmen kívül fogok hagyni, úgy érzem. Mikor ilyen szöveggel áll eléd, hogy tapasztaltaknak ajánlja a küldetést, akkor első szinten mit tudsz tenni? Semmit, nézel ki a fejedből és azon gondolkozol, hogy miért nincs annyi bátorságod, hogy elvállald, mikor vannak nálad magasabb szintű társaid is. De nem, én ma megint egy laza oldallépéssel kikerülöm emberemet és megyek tovább. A napom lényegében ugyanúgy telik, mint bármelyik másik, járkálok, nézelődöm és megint csak járkálok, majd úgy délután felé ismételten összefutok azzal az NPC-vel, akit annyiszor kikerültem már. Lenyomja a szokásos szövegét, én meg azon kapom magam, hogy csak állok és bámulok rá, mintha arra várnék, hogy minimum dobjon egy szaltót, vagy valami.
- Gyerünk már, Salem! Ennyire nem lehetsz beszari! – jól homlokon vágom magam, miközben kiordítom a világ felé magammal kapcsolatos véleményemet, így nem egy ember néz hülyének, még talán én is saját magamat. – Jól van, nézzük, mi is ez a küldetés… - morgom végül, majd már kapok is egy helyet, ahová mennem kell. Hát, igazán köszi a bő magyarázatot, ezzel kint vagyok a gödörből… egy másik lyukban. Nem baj, ha már elfogadtuk, ebből már nem sétálunk ki, inkább el a küldetés helyére. Ami, a semmi közepétől egy kicsit balra található. Jól van, ez jól kezdődik, majd ott elásnak, nem?
Mikor odaértem, nagyon úgy nézett ki, hogy ja, bejöttek a számításaim és nem leszek egyedül és az is, hogy itt valószínűleg mindenki magasabb szintű, mint én. Ez így vicces lesz. Gyorsan végignéztem a társaságon, akik közül egy páran éppen mobokat öldöstek, volt, aki csak állt. Na mondom, akkor ismerkedjünk.
- Hello, Salem vagyok!

//Köszönöm, hogy megvártatok //

Oké, hát nekem most úgy leesett az állam, hogy még mindig kilógok a bokorból, úgy értem, wooooow. Stílusos belépő volt, az már egyszer biztos, van stílusa ennek a mobnak. A legtöbben csak besétálnak, vagy beesnek, esetleg berohannak, de ez nem, emberünk (oké, zavarban vagyok, merthogy halovány lila segéd fogalmam sincs, mi, vagy esetleg ki ez) egy lyukból ugrott elő, méghozzá úgy pörögve, mint egy tornádó. Vagy az alapjáraton búgócsiga lenne? Francba is, lényegtelen, mert komolyan mondom, irigy vagyok a stílusára. Az enyém annyiból állt, már a belépőm, hogy idejöttem és beböfögtem a nevemet. Hát, végülis lehet, hogy látványosabb lett volna, ha mondjuk dobok egy hátraszaltót, vagy esetleg látványosan hasra vágom magam egy porfelhő közepette. Az első opció baromi lazán nézett volna ki, pláne, hogy valószínűleg megfelelő képességpont nélkül maximum egy fejre esésig jutottam volna, az utóbbi meg… elképzeltem… ezt inkább hagyjuk. Rontana a nem létező jó híremen. Ego off! Szóval, a látványos belépője után mobunk tartott egy kis üdvözlőpartit… jó neve van. Yorick von Höhle, érdekes. De azért, nagyobbat nem tudott volna álmodni? Úgy értem, én a világért sem akarok kötekedni, de a világbéke egy kicsit meredek. Persze, jó lenne, mindenki világbéke, szeretet, meg miegymás, de azért nem egy egyszerű menet, ráadásul még a közelében sem vagyunk a dolognak. Vörös indikátorosok, PvP területek, szintbossok… idilli világ, de komolyan. Itt még a vadmalacoktól is parázni kell, mert a nyakadba mászik és akkor nyekk. Bár, ha az emlékezetem nem csal, a valóságban sem vagyunk a malackákkal éppen puszipajtik. Na jó, feladom, ez egy érdekes küldetés lesz. Míg elég érdekes (totál csapongó, kusza és értelmetlen, inkább ezek a jó jelzők) gondolataimmal vagyok elfoglalva, a kis mob egyszer csak rámbök az ujjával. Az első gondolatom az, hogy bakker, nem én voltam! Hirtelen el sem tudom képzelni, mit véthettem, aztán… Jaaa, hogy én vagyok a jófiú… egy kis megkönnyebbült sóhajt engedek meg magamnak, majd szélesen elvigyorodom. Nem mondom, szeretem, mikor én vagyok a középpontban, azt ugyan nem tudom, ez mennyire hátrány adott esetben egy ilyen küldetésen. Gondolom ha túl nagy a pofám, azt a többiek nem tolerálják.
- Nos, hölgyeim és uraim, mint azt már említettem, a nevem Salem! – jól van, mutatkozzunk be még egyszer, most, hogy már mindenki figyel. Persze mindezt az imént felvett széles mosolyommal. – Ja, tudom, a fekete macskákat hívják így. – csak úgy mellékesen ezt is megjegyzem, mert már többen mondták nekem, hogy tutira fekete macska vagyok. Úgy is nézek ki. – Mit várok ettől a küldetéstől? – egy pillanatra elgondolkodom. Tényleg, mit várok ettől a küldetéstől? – Hát… egyrészt azt, hogy sikeres legyen, másrészt meg egy kis exp sem jönne rosszul. Meg pénz… ja… totál le vagyok gatyásodva. – oké, Salem, ez már egy kicsit több infó volt, mint amire bárki kíváncsi.

// Shade kizárva a küldetésből. //

Yorick elmosolyodik.
- Mayumi, csak türelmesen. - ezután folytatja:
- Most arra kérlek titeket, hogy döntsétek el melyikőtök kapja azt, amit mindannyiótok szeretne.

Szóval, akkor ez a mi kis csapatunk, majd kiderül, merre fogunk jutni. Az NPC is megérkezett, de azért igencsak közölhetné, mi is ez a küldetés, mit várjunk tőle, mekkorát fogok pofára esni? Ez utóbbit nagyon nem szeretném, mondjuk nem is fogom… Több önbizalmat, Salem! Ahogy elnézem, nem csak én vagyok az, akinek még tapasztalatra van szüksége, aztán van, aki az elitbe akar tartozni. Végülis ez egy elég értelmes cél. Mindenkinek megvan a saját célja, ahogyan mindannyian egy célért hajtunk mindannyian, akik bent vannak. Az a bűvös 100-as szint, de hogy ez lehetséges, abban sokan kételkednek. Én még mindig optimista vagyok. De ez a mostani küldetés szempontjából teljesen mindegy. Szóval, akkor összegyűltünk így négyen egy laza küldetés erejéig, amiben az NPC a világbékére törekszik. Van, akik már elkezdték a haverkodást, név szerint Silver és Shizuka, akik a mobok gyilkolászásával kezdték a menetet, ami után meg is kapták magukat, de a srácnak igazat adok, hogy ezek a dögök mindenféle szívfájdalom nélkül pixeleznének el minket. Mindegy, nem azért vagyok itt, hogy ezzel az NPC-vel most itt leálljak kötekedni, ami azt illeti, nincs is hozzá kedvem. Minek, attól még nem ad nekem igazat, márpedig ha valakivel leállok kötekedni, akkor ezt el szoktam tőle várni, de itt ez gyanúm szerint hiábavaló lenne. Az utolsó mondatánál viszont meggondolom magamat. Most ez komoly? Nem hiszem el, hogy itt papol a békéről és erre ő kavar bele a legjobban a dolgokba.
- Ez elég nagy hülyeség. – vonom fel az egyik szemöldökömet és hozzá vágok is egy fintort. Ezzel akarom az NPC tudtára adni, mennyire nem értek egyet vele, meg a mondatával. Ha bárhol ilyet kértek, legyen az itt, vagy a való életben, mindig veszekedés alakul ki, mert ugye ki az, aki nem magának akarja a jutalmat? Nem csak én vagyok, aki így gondolja, csatlakoztam kijelentésemmel Silverhez. – Vagy mindenki megkapja, vagy senki. – jelentem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Elég szemét húzásnak tartom, hogy adott esetben mindenki kimelózza a lelkét és csak egy valaki viszi el a dolgokat. Mindenesetre valami befészkeli magát a fejembe, aminek hamarosan hangot is adok. – Ez egyébként most egy komoly kérdés volt, vagy valamiféle próbaféleség?

Ja, Salem a világbéke elhozója, de már elnézést, nem én dobtam elénk egy olyan feladatot, ami erősen félreérthető és még én vagyok letolva. Éljen, fogalmazás terén még van mit tanulnia az NPC-nek, véleményem szerint és akkor még én vagyok letolva. Igen, képes vagyok még a legapróbb hülyeségen is felháborodni és ez most egy ilyen helyzet volt, szóval kissé pipa vagyok most. Megtanulhatnám már végre, hogy ne akadjak fent mindenféle baromságon, de mégis sikerül valami miatt mindig, ez nem jó, de akkor sem tudok tenni ellene, én ilyen vagyok, ilyen a természetem. Hangosan fújtatok egyet a kijelentésre és megpróbálok minél morcosabb pofát vágni, ami az egyik specialitásom, szóval sikerül is. Igen, ha már kikerülünk a pikszisből, tegyük azt stílusosan és nekem ez igenis stílusosnak számít. Kinek a pap, kinek a papné, szól a mondás, persze valakinek a paplan, de hogy az összhatás még jobb legyen, még a mellkasom előtt is összefonom a karjaimat. Előfordulhat, hogy ez így már inkább egy gyerekes hisztinek tűnik, de ilyen az, mikor Salem felháborodik és a java még csak ezután jött. Mi az, hogy bűnhődni fogunk a gondolkodásmódunk miatt? Ez így baromira nem fair! Már a szabad gondolkodás sem jó? Háklis kis fickó ez, nem mondom.
- Már hogyhogy bűnhődni fogunk? – teszem fel a kérdést, de akkor ezt megválaszolandó, kinyílik alattam a föld és elnyel. Ilyet általában egy vérgagyi filmben szoktam látni, a delikvensek nagy része ilyenkor vagy kinyiffan, vagy a pokolra jut és csak utána dobja fel a lábát. Na várjunk csak, itt csak nem fordulhat elő semmi ilyesmi, mármint, ha itt lemegy a HP csíkom, akkor nekem annyi. Na, akkor most szerintem elkezdhetnénk pánikolni, de akkor minek a csúszda? Míg mindezt végiggondolom, leérkezem egy emelvényre, az esés utáni becsapódás erejét pedig sikerül arccal tompítanom, szóval elég nevetségesre sikerül a landolás. Valószínűleg, ha jobban odafigyelek, akkor nem úgy érek földet, mint egy kilapított béke, szétvetett tagokkal, arccal előre, de mivel így alakult, most már kár miatta sírni.
Ami először feltűnik nekem a landolás helyszínen, hogy az a valami, amivel szorosabb kapcsolatot létesítettem az imént, az egy sima valami. Oké, ezzel aztán beljebb vagyok, szóval nagy nehezen felkaparom magam a földről és felállok. A második dolog, ami feltűnik, hogy egy barlangban vagyok, de a gyér megvilágítás miatt nem tudok túl sok információt összeszedni róla. Mikor körülnézek, valami más is feltűnik, mégpedig az alulról jövő… Sziszegés? Na neee, azt ne mondd, hogy ez a hely egy rohadt kígyófészek. Óvatosan megközelítem a szélét, majd lepillantok, és azonnal leesik az állam.
- A francba! – csak ennyit bírok kinyögni, ezt sem ordítva, csak olyan félhangosan. Valaki nagyon humoránál volt, mikor ezeket iderakta. Oké, hát ezt nevezik jobb helyen szívásnak. – Ez egy szép nagy kígyófészek. Na, innen hogy jutunk ki?

Mayumi:

Yorick visszatér és a szemközti székben foglal helyet, miközben az asztalnál ülők Mayumi felé fordítják fejüket. Egy kalapos kobold, jobb oldaladon aki a legközelebb ül hozzád pedig válaszol a kérdésedre.
- Kedves... - Yorick közbeszólt - ...Mayumi... - majd folytatta beszédét - ... Mayumi. Üdvözlünk téged a hivatalos kobold világbéke gyűlésen. Én Earnest Alaz vagyok, a 19. szint volt uralkodója, a gyűlés pedig azért jött létre, hogy világbékét teremtsünk világunkban. - mutatkozik be:




- Mivel sajnos eddig sikertelen volt minden gyűlésünk... - majd halkan hozzáteszi - ... az átkozott manók miatt...
Ekkor mindenki az asztalnál, Yorickot beleértve elkezdte rázni az öklét, összeszorítani fogait és mondani magában, hogy "az átkozott manók", majd mintha mi sem történt volna a néhány másodperces szünet után Alaz folytatta beszédét.
- ... és így úgy döntöttünk, hogy ezúttal egy külső erőt hozunk gyűlésünkre egy játékos fajt. Mivel maga tűnt a leginkább ide valónak, ezért önt érte a megtiszteltetés, hogy megtárgyalhassa velünk a világbéke elhozatalának módját... de mindezek előtt, hadd mutassam be önnek a gyűlés további tagjait. Tőlem balra, Koboldszakáll kapitány, a 4-es szint leggazdagabb kalózkapitánya:



- Rum áldjon köztünk.

- Tőle balra jobbkeze, Whiskeyszívű Jack.



- Hmpf...

- Mellette Don Kobleone, a 18-as szint legnevesebb koboldja.



- Hölgyem.

- Egy székkel arrébb az 1. szint erdei koboldjainak vezetője, N'kahan Khoru.



- Mocskos játékos!

- Tőle balra volt bossok és hadvezérek, Sounter, Rounter és Drounter, a halálos kobold trió.



Csendesen néznek.

- Mellettük Grublik, a kobold bányászközösség vezetője.



- Tiszteletem.

- Mellette Frud, aki csak úgy idetévedt.



- Helló-belló!

- Velünk szemben pedig melletted van Dakobolen, a nemes kobold bárd.



- Szeretne a múzsám lenni?

- Tőle jobbra Zurikhan a nagy kobold varázsló.



Mosolyog és tekintete lejjebb vándorol.

- Mellette segítője Invoumzus, a kobold rúnabűvész.



- Üdvözlöm.

- Tőle jobbra a híres kobold felfedező hadosztag képviselői: Kontre, Fantor és Sleanten.



Csendben ülnek.

- Mellettük Mikoblás, a kobold mikulás.



- Boldog karácsonyt utólag is!

- Mellette Arnherserten von Hölle, a rettegés ura.



- NEM ÉLED MEG A HOLNAPOT, ÁTOK SZÁLLJON RÁD ÉS RÁNTSA SZÍVEDET A POKOL BUGYRAIBA!

- Mellette Mierken, egy új tagunk.



- Örülök, hogy itt lehetek.

- Végül Bud.



- Siastok super barátsaim.

- És gondolom a veled szemben ülő, híres pacifista, Yorick von Höhlével már találkoztál, hiszen ő hozott ide.
Megemeli a hangját, majd fennhangon szól.
- Üdvözlünk, Mayumi, az első játékos a nemzeti kobold béketárgyalásokon. - majd halkan odasúgja - Nevezheted akárminek, csak kobold és béke legyen benne. - ezután rendes hangon folytatja.
- Ha akármi kérdésed van akármelyikőnk számára, azt nyugodtan tedd fel, a tárgyalást utána megkezdjük.

Sizuka, Silver, Salem:

Silver vágását a kígyó meg sem érezte.

A kígyók közül lassan egy fej emelkedik fel... majd egy test is követi szerencsére. Az így megjelent játékos viselkedése kifejezetten fura, a kígyókkal együtt mozog, csukott szemmel, extázisban, majd visszabújik a kígyók tengere alá és sziszegve úszkál tovább.

Csapattársaim nem követték művészi leérkezési módomat, ők inkább a „kicsi a rakás” formációt részesítették előnyben, végülis nem mindenki egyforma, ők legalább nem olyan cikin terültek ki, mint én. Igen, mert békamód, széttárt végtagokkal érkezni égő. Köszönöm Yoricknak ezt a helyzetet, remélem most csuklik. Igen, egy pettyet zabos vagyok arra a törpegyíkra, amiért így kitolt velünk. Illetve most inkább bepottyantott minket egy barlangba, ami már alapból nem szerencsés helyzet, legalábbis, ha azt nézzük, mi mindent tartogathat egy barlang. Akár kazamata is lehetett volna, na nem mintha tudnám, hogyan is néz ki, mert még nem volt hozzá szerencsém. Lehet, hogy egyszer meg kellene néznem, milyen is az. Majd ha innen kijutunk. Apropó, innen. Hol is vagyunk tulajdonképpen? Annyit tudok, hogy valahol az erdő alatt kell lennünk, annyit azért nem estünk, nem mondom, szép kis pince.
- Én részemről teljesen jól. – válaszolom, majd körülfordulok még egyszer és még sokszor ebben a csapdában. – Már csak az a kérdés, hogy pontosan hol is vagyunk ilyen jól.
Kígyófészek. Miért pont kígyók? Utálom a kígyókat, mert síkos pikkelyeik vannak, rondák és bazi nagy agyarakkal vigyorognak rám. Azt nem mondom, hogy félek tőlük, egyszerűen csak ne legyek velük egy légtérben, de az most, ebben a helyzetben nem megoldható. Hacsak nem tanulok meg repülni és lebegek innen ki.
- Teljesen biztos, hogy nem tudnak feljönni. – erősítem meg Silver kijelentését és nem csak Shizuka meggyőzésére, hanem talán egy kicsit a sajátoméra is, mert nem nagyon szeretném, ha felpofátlankodnának ide. Jól elvannak magukban ott is, legalábbis remélem. – Én? – nem Salem, nem téged hívnak Salemnak. – Nem, én nem vagyok céh tag. Szólózom.
Mikor Silver megüti a kardjával az egyik kígyót, két gondolatom van. Az egyik az, hogy remélem elpixeleződik, a másik pedig, ha ez a dög elfüstöl, akkor a többi hogyan reagál majd. Egyik tippem sem jött be, mert a kígyó egyáltalán nem reagált rá, vidáman sziszegett tovább. Szóval, ha mondjuk beleesne valamelyikünk, akkor ezek figyelmen kívül hagynák? Gyanúm szerint ezt egyikünk sem akarja kipróbálni. Nincs kizárva, hogy akkor nem lenne valami reakció. Aztán mikor azt hiszem, semmi nem jöhet, a kígyók tengeréből egyszer csak kibukkan egy emberi fej. Nagy szemeket meresztve néztem, ahogy teljes egészében kiemelkedik, majd visszasüpped.
- Oooooké… - nyögöm ki nagy nehezen és még mindig le vagyok kissé sokkolva. – Ez most egy játékos volt, vagy egy NPC? – kicsit közelebb araszolok a verem széléhez, majd emeltebb hangon megszólalok. – Hahó! Hallasz? – mondjuk nem tudom, hogy az a valaki meghall-e, de egy próbát megért a dolog.