Nagy tó

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 10 2013, 19:51

Itt lehet halászni.

by **Aidor** Szomb. Jan. 18 2014, 23:11

Alikhalé... egy pár tojás... és vígan fogja kalapját, és lépdel akár az orkán... így lesz a nagy ho-ho horgász... város széli puhányok nyavalyások ha gyötör a láz... blablala... hallgassátok... amit most néktek... hallgassátok, amit most néktek eldalol a nagy ho-ho horgász. Vagy valami ilyesmi... Jutott eszembe a régi mese főcím dala amit valamikor ovis koromba sokat néztem. Rég volt... nem is emlékszek már igazán a szövegére. De a hangulat nagyjából azonos. Leszámítva azt a néhány apróságot amit téveszthettem vagy nem jutott eszembe...
Megálltam a tó partján és a vízbe dobtam a horgász botom... profi... igen ez vagyok én... profi horgász, és már nincs messze a mester szint. Csak egy kicsi még és mehetek nagyobb halak után... sokat fejlődtem mióta elkezdtem ezt és azóta is mielőtt az a túlméretezett tonhal Ariana menekülésre kényszerített volna... Fel kell készülnöm... mert ki fogom fogni!!!! Legközelebb... de még nem állok készen... Fel kell szerelkeznem mielőtt vissza mennék. Az meg nem kis összegeket fog maga után vonni. És nem mellékesen teljesen le vagyok égve. De legalább az érceim el keltek. Igaz jócskán áron alul adtam őket. De még így is kerestem rajta rendesen... Ami a lóversenyt illeti ép ma volt az első futam. Sokkal jobban alakult mint vártam egyből az elsőn mennyi... mindegy... sokat kerestem. Persze legjobban az örülhet aki Pöttyösre fogadott. Kíváncsi leszek mi lesz a jövőhéten. Vajon több vagy kevesebb vendég lesz? Remélem legalább ennyien lesznek még... Bár kitudja ha elkopik a lelkesedésük a veszteseknek akkor hamar becsukhatom a boltot... Viszont az is tény, hogy van aki most 120 aranyat nyert. Ez azért 20-ért nem kis összeg. Reménykedek benne, hogy az emberek ezt jegyzik meg és újra próbálkoznak. A hasznom kicsi ugyan, de azért csak van és hosszú távon nagyon kifizetődő lehet. Erősen gondolkodok még egy csiga futamon is. De elég sok probléma van vele. 1. Van-e érdeklődés? 2. Van-e kereslet? 3. Megéri-e? 4. Az állatok beszerzése. 5, A pálya kialakítása. 6. Csigák együttműködésének elnyerése. 7. Szabályok lefektetése. 8. Vannak egyáltalán Ainracdban csigák? Nem tudom... még sose figyeltem. Pedig ha valaki én aztán tudhatnám. Ha már egyszer állandóan a sárban kúszok ide oda, csakúgy heccből. Illetve kincs keresés... hátha találok valami érdekeset. De néha úgy érzem tényleg tök fölösleges. Teljesen lefárasztom magam, a siker meg... nos nem mondhatom, hogy sikertelen eddig mindig találtam valamit. De azért nem azt a bizonyos „nagy” kincset amit annyira szeretnék megtalálni. Lennie kell valahol valaminek ami megéri a fáradtságot, csak nem tudom hol és ez elég nagy probléma. Keresem... keresem... de nem azt találom amit szeretnék. Mit találok? Kacatokat... Vastalpú bakancs... a kutyának se kell. Még a kisebb játékosoknál is minimum mokaszin. Ami azért nem meglepő... tekintve, hogy én is csak azért vettem a mokaszin előtt egy sima használt bakancsot mert az a... már nem is tudom talán 10 col nem volt érte nagy ár. És elég sokáig használtam... mostmár mokaszinom van. Amaz meg foglalja a helyet az inventorymban. Most én is mokaszint használok. Ugyan vehettem volna egy gyors talpalót egész jó áron, de mégse érte meg. Egy darabig még nyugodtan használhattam volna, de az új T2-es tárgyaknak nyomába se ér. Így hosszútávon nem lenne kifizetődő. Viszont mikor benéztem néhány boltba, hogy megnézzem a kínálatot menten gyomor görcsöt kaptam. Elég volt „ránéznem” illetve rákérdeznem az árakra. A határ a csillagos ég, sőt még az se. A birkózó páncél például... majdnem megvan 1k... úgy 800 col-os értéke van. Talán az egész általam használt felszerelés értéke van ennyi... illetve volt. Mióta a céh jóvoltából szereztem egy gyémánt sisakot és egy acél gyűrűt az nagyban megnövelte az értéket... de igazából összességében ezeket leszámítva az ördög fegyverem az egyetlen értékesebbnek mondható darab. Annak még T2-őn sincs párja. Ugyan nem sok híja van és még sok az ismeretlen recept, de még nincs. De ha ez így is marad kb... 10 szint múlva mindenképp le kell cserélnem. Ami azért nem kevés idő és valószínűleg a T3-as sokkal erősebb lesz már. T3... alig néhányan tudnak olyan felszerelést gyártani... sőt csak 1 ember ha jól tudom. A céh vezér. Igaz ,használni is csak kevesen tudják, talán a top 5 képes rá de nem többen. Így elég alacsony lehet a kereslet, de tekintve a feltételezhető árakat és, hogy csak nálla lehet beszerezni jövedelmező üzlet lehet. Néha komolyan úgy érzem a nyers anyag ára alig van befolyással ezekre. Bár mint szakértő könnyen kiszámolhatnám, hogy az értékükből mennyi lehet a nyers anyag értéke. De inkább nem akarom tudni... Kétlem, hogy az tenné olyan drágává. De várjunk... Kapás van!!!!
Hu... ez erős.... húzzzzdddd!!!! Meg!!!! És meg van!!!! Na lássuk.... Ez egy.... ráhunyorítottam a botvégén csüngő dologra.

by **Szophie** Hétf. Május 05 2014, 20:17

/Ren/

A nap melegen, ragyogóan pillantott le az égről, az égen puha bárányfelhők úsztak, a levegő frissen zizegett. Tökéletes nap a horgászatra! Botom vállamon egyensúlyozva vittem, figyelve arra, hogy a kampó ne akadjon belém. Habár úgysem fájna.. És életpont veszteséget sem okozhatott. De ha igen, akkor sem annyit, hogy számítson is valamit. Viszont mégsem vonzott az élmény, hogy horogra akadjak ilyen szó szerinti értelemben.
Másik kezemben hal eledelt cipeltem, összegyúrható masszát, amelyet majd rá kell gyurmázni. Szerettem horgászni kicsi koromban apuval, kettesben sokáig kint voltunk a kis halastónál a kertben, és ültünk, beszélgettünk órák hosszán át, miközben lassan besötétedett fölöttünk az égbolt.
Megérkezve a tóhoz nyújtóztam egyet, majd lepakoltam a csomagom. Kiterítettem a plédet, kinyitottam a direkt erre a célra vett széket, kiraktam a támasztót, meg minden.
- Még mindig nem értem. - közölte csendesen Vezér. - Ennek mi értelme van?
- Majd meglátod a gyönyörűségét. Ilyenkor igazán van az embernek ideje átgondolni a dolgait. És nekem most erre nagyon szükségem van.
Nem válaszolt, csak hümmögött. Fura. Megemeltem a botot, és dobásra készültem.
- És mi szükség van ehhez a horgászásra? Máshogy nem megy?
- Jajj, dehogy nem, csak így közben értelmes dolgot is csinálok.
- Értelmes?
- Hát igen, jobb, mintha csak otthon ülnék.
- Inkább moboznánk. - dünnyögte. - Amúgy is gyorsabb bemenni a boltba, és megvenni.
- De az nem olyan finom.
- Hehh? Ennek mégis mi köze ahhoz? Az íze mindenhol ugyanaz..
- Dehogyis.. Na jó, lehet, hogy a játékban de.. Viszont így fejlődik legalább a jártasságom is.^^
- Ha tudnám, mi értelme ilyen haszontalan jártasságnak...
Lendítettem a botot, és dobtam. Jó hosszas zümmögés után csobbanva ért vizet. Sikerült jó messzire eldobnom. Már csak várni kell a halacskákat.*-*

by **Ryuninji Ren** Csüt. Május 08 2014, 15:53

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…. – egy kis zuhanás, majd egy kemény földet érés. Az életpontjaim is megfogyatkozna egy picit. Nem vészesen, de eléggé észrevehető… és ez már megint kinek köszönhető? Na kinek?
- Madár létedre nem tudsz rendesen repülni? – torkollom le, még mindig a földön fekve, az eget bámulva.
~ Fogd be! >.< - szájal egyből a mellettem elterülő buta kakadu…
~ Az egész a te hibád >.< Túl nehéz vagy…. dagi… ~ lassan felkel, és tollait megrázva távolítja el magáról a nem létező port. De nekem sem kell több… felpattanok én is az igen komoly sértésre..
- Közlöm veled, hogy pont optimális súlyban vagyok a magasságomhoz képest…. Vagyis: Te vagy GYENGE! – vágok vissza… ennyi a minimum, amit megérdemel. szemtelen pet >_<
~ Mi va’?! Nem vagyok gyenge >.< Miattad ne tudtam rendesen repülni…
- A lovaglásom ki van maxolva, szóval bárki hibája lehet, de az enyém tuti nem. Első osztályú, pro lovas vagyok :arrogant:Még egy csigából is kihoznám a 240-t – épp hogy sikerül befejeznem és már össze is fejelünk. A homlokunkkal próbáljuk elnyomni a másikat. A szavak már nem segítenek, ezért más módszerrel kell eldönteni, hogy kinek van igaza… ezét nyomatjuk a bölények módszerét… egyszerű, gyors, és nekem van egy kis előnyöm benne….
Akárhogy erőlködünk, nem jutunk dűlőre, de a víz már levert volna, ha tudnék izzadni az szent…
~ Mért repülve jöttünk egyáltalán, he?! ~ töri meg a félperces néma csendet.
- Mert nem akartam gyalogolni – szemtelen… régebben mindig a vállamon tanyázott és én cipeltem mindenhova, és most, mikor viszonozhatna belőle egy picit, még neki áll feljebb….
- és te akartál idejönni, ez volt az alku tárgya
~ Jöhettem volna egyedül is >.>
- Csak akkor, ha én is ezen a szinten vagyok, de nem itt lakunk te….
- Nyhhhh…
~ Nyhhhh… ~ tovább próbálkozunk eredménytelenül, mikor észrevesszük, hogy nem vagyunk egyedül. Az én gyönyörű homlokom eltávolodik Regi tollas kobakjától, és egyszerre nézünk a hangok irányába, ahol egy ismerős és társa horgásznak…
- Cöhh
~ Cöhh
- Ez foglalt... menjünk máshova
~ Ja, menjünk

by **Szophie** Szer. Május 14 2014, 21:43

És botot újra lendít! Ohmm.. Jajj! Mi volt ez a becsapódás? Talán meteor esett le? Valami nagy, és szörnyű dolog? .___. És pár pillanaton belül elpusztítja az egész világot? O_O Avagy mégsem.. Nem volt olyan nagy azért. És még élek, még most is élek. De azért elég nagy puffanás volt. Viszont előző ijedtségemben sajnos a lendítés félresikerült, és valamibe beleakadt hátul.. És nem az én ruhám, hála Istennek. A zsinór - izé, mi is ennek a neve? - után néztem, ami hosszan előrenyúlt, egészen egy fiú ingéig.
- Ren! O.o - ismertem rá. - Sa-sajnálom! - kiabáltam oda neki, és meghúzkodtam a botomat, amivel viszont nem hogy segítettem volna a dolgon, hanem inkább rontottam rajta, ugyanis a ruhájával együtt húzódott a kampó is.
- Fogtál valami érdekeset is. - húzta vigyor szerű vicsorra a száját Vezér, de én már nem foglalkoztam vele, hanem a fiú felé futottam, miközben magam mellett tekertem a boton azt a tekerő izét, amivel fel lehet tekerni a zsinórt... Szaknevek ismerete nulla. Szóval odafutottam a fiú mellé, és sűrű bocsánatkérések közepette álltam meg mellette.
- Tényleg nem akartalak kifogni. - húztam el a számat, és ha már eddig nem tette meg, akkor leszedtem róla a kampót.
- Egyébként jó is, hogy találkoztunk, rég nem beszéltünk.^^ - mosolyogtam rá. - Olyan Ren hiányom is volt.. Pedig azelőtt csomószor összefutottunk. - Ekkor érkezett mellénk Vezér, és kicsit sem barátságosan mérte végig Regit. Ohh igen, a régi ellentétek. Bennem csak a fagyizások maradtak meg leginkább, de azért az is itt van az emlékeim között, amikor Regi beleállt csőrrel a fába.O.o Az azért vicces volt.. Most sem hiszem, hogy közöttük minden rendben van, hiszen Vezérnek egyedül Regi áll az útjában a top1 pet címhez.. "Még", ahogy ő mondaná.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Május 29 2014, 20:53

Regi nem ért a szóból és még vissza is áll, nekem…NEKEM!!!!! Elvileg én vagyok a gazdája, én nevelem tojás kora óta és így hálálja meg? Ez nem az első ilyen húzása…. kis szemtelen…
Már javában a veszekedésünk közepén járunk, bikázással próbáljuk eldönteni, hogy melyikünknek is van igaza, mikor észrevesszük, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül. Ismerős személy lézeng ezen a helyen, ahol kikapcsolódni szeretnék. Micsoda pech, ez tényleg nem az én napom. Sürgősen távozni készülünk, nem akarunk túl sokáig egy légtérben lenni velük, noha más-más okok vezérelnek minket, ebben legalább egyetértünk és hála ennek a veszekedésünknek is vége szakad.
Az egyetlen, ami megakadályoz a gyors lelépésben az az, hogy valami az ingecskémet huzigálja hátulról. Mikor odanézek nem látok semmit, csak azt, hogy a lány a botocskáját huzigálja, amivel együtt mozog az én ruhadarabom is o.O Azt hiszem, hogy ezt úgy mondják: horogra akadtam… Na neeeeeee… ennyire könnyen azért nem hagyom magam.
~ Na! Nem jössz? ~ kérdi Regi, aki már pár lépéssel előrébb van, mint jómagam. Nem sokat foglalkozik velem, helyette farkasszemet néz Vezérrel, a pettel. Párszor már alulmaradt a madárkámmal szemben, ez biztos böki a „csőrét” hehe.
Felénk közelednek, közben gőzerővel orsózik a nagy halász, aki engem kifogott. Itt van már, egy karnyújtásnyira… Sietve lépek hátra kettőt, nem akarom, hogy hozzám érjen, fogdosson csak mást, engem ne.
Lépnék még párat, azonban a felsőm hírtelen leszakad és elpixeleződik..
- Gheeeh – Remek.. ez egy tök menő ing volt, és most már csak egy halom pixel :(Meglátszik, hogy miféle ember vált ebből a lánykából, mert aki korpa közé keveredik……
- Ismerjük egymást? – kérdem nemes egyszerűséggel, mintha vadidegenek lennék egymásnak. Lehet, ezután azok is leszünk, mert nem fűlik a fogam ehhez, nagyon nem. Ezt az egyet képtelen bevenni a gyomrom, és minden bizonnyal sosem tudom majd elfogadni.

by **Szophie** Vas. Jún. 08 2014, 20:49

Ejj-ejj. Nagyon kínos a helyzet, ugyanis szörnyen belegabalyodott a horgom Ren pólójába. Pedig én tényleg nem akartam senkit sem megsérteni ezzel az izével.
- Ugye nem szúrt meg? - kérdeztem, amikor már közelebb értem. Nem érzünk fájdalmat, de hajlamos vagyok erről megfeledkezni, szóval most aggódtam egy picit. Egy horgot akasztottam egy sztárba. O.o Ez már testi sértés, nem? Jajj, mit teszek! >.<
Rántottam egyet a boton, de azt hiszem, csak rontottam a helyzeten. Aztán végre elég közel értem, és ki akartam akasztani az ingből, de..

ellépett előlem, és nem sikerült.
- Nahh.. - léptem utána, de már késő volt.. Azt hiszem, "lejárt a póló szavatossága", vagy mi.. és pixel halomként végződött.
- Ohh.. Annyira sajnálom! - pislogtam nagyokat, ahogy a vörös kis darabkák kezdtek elszállingózni, és a következő pillanatban rá kellett jönnöm, hogy jobb lenne elfordulni egy picit, mielőtt még kínos helyzetbe hoznám magam egy elvörösödéssel. De.. talán már késő is volt, mert a gondolatba is belevörösödtem. O.o Aztán.. csak úgy megkérdezte, hogy ismerjük-e egymást.O.o Ezzel sikerült valamennyire visszazökkentenie zavaromból, és vissza fordultam, hogy rá nézzek. Nagyokat pislogtam újra csak, habár most már nem foglalkoztatott a tény, hogy voltaképp félmeztelenül álldogál előttem. Az agyacskám próbálta épp feldolgozni, hogy mi is történik itt, az orrom előtt.
- Öhm.. háát.. elvileg. - vakargattam meg a fejem, és akkor kicsit tényleg elbizonytalanodtam, hogy nem tévesztettem-e össze Rent egy másik Ren szerű emberrel.. De nem, hiszen Regi bizonyította, hogy ő Ren, és nem egy másik valaki. Meg mégis ki lenne ugyanolyan ennyire?
Aztán beugrott a megoldás! Esés! Szegény, biztosan nagyon beverte a kobakját az előbb..
- Jól vagy? - kérdeztem gondoskodó hangnemben. - Lehet, hogy amnéziád van! Az előbb nagyon nagyot estél. Jajj nekem.. - forogtam körbe segítséget keresve. És nem, egy kicsit sem jutott az eszembe, hogy a játékban nincs is amnézia.. Elvileg.O.o Hát ha se fájdalom, sem pedig betegségek nincsenek.. szóval így annak sem kell lennie elvileg.
Közben tekintetem újra a mellkasára tévedt, és egy picit megint zavarba jöttem.
- E..először is.. vegyél fel valamit. - mondtam az orromat vakargatva. - Tudod hogy kell? Az invertorydból.. Azt így le kell nyitni.. Izé.. Arra emlékszel, hogy hol vagy? - kérdeztem aggódva. Ha most azt is elfelejti, hogy ez csak egy játék.. Na, az eléggé nagy gond lenne. O.o

by **Ryuninji Ren** Szomb. Jún. 14 2014, 12:27

Én csak egy nyugodt kis horgászatra szerettem volna idejönni, ami amúgy sem sikerült volna, hála a türelmetlen petemnek… De még a megpróbálása előtt egy kellemetlen találkozás szúrja el az egészet… ez az én formám… abszolút balszerencse…. Hiába próbálok meg azonnal felszívódni, horogra akadok, és nem eresztenek el… veeeh… ez a mai nap isteninek ígérkezik Rolling Eyes

Mikor felém közelít, próbálok eltávolodni, ennek hála pedig elpixeleződik a menő ingem Sad

A sima ruháknak nem valami nagy a tatossága, de egy egyszerű horogtól? Ezt tiszta gáz… Kifizettessem vele? Áh… nem ér annyit az egész Rolling Eyes

Egyértelmű célzásokkal próbálom a tudtára adni a lánynak és buta kutyájának, hogy nem akarok velük lenni, inkább horgásznék egyet gyorsan…
- He?! o.O – ezen nehéz lenne nem meglepődni… még hogy itt?? Amnézia??? Eszem megáll facepalm

~ Mi az az amnézia? :O ~ Regi érdeklődését felkeltette a számára ismeretlen szó.. lehet azt hiszi, hogy az valami különleges támadás, vagy valami Suspect

Kinézem belőle…
- Az amnézia az a…
~ Ghrrr… hülye pudli ~ szakítja félbe a magyarázatom, hogy vezérre morogjon.
- Minek kérdezed, ha nem is vagy rá kíváncsi? >.> - hagyjuk.. felejtsük el, ha már amnéziáról van szó >.>
- Egy fenét.. hogy azt is letépd rólam? – szándékomban állt eddig felhúzni egy másikat, azonban így, hogy felhívta rá külön a figyelmem, már nem kell… jól vagyok én így is…. nem fogadok el utasításokat ˇ^ˇ

- Ebben a hamis világban nincs amnézia - magyarázom el a zavarban lévő lánykának
- Csak célzásnak szántam, de ezek szerint nem vetted a lapot
~ Ghrrr… buta pudlíííí >.<
- honnan tudod, hogy mi az a pudli? – kissé felemelem a hangom az újabb félbeszakításnál.
~ Az egy gyenge négylábú izé, hosszú, csúnya fejjel… pont mint ő… ~ bök vezér felé…. Mondjuk nem mond teljesen hülyeséget…
- Szóval… nem akarok veled lógni, mióta lezüllöttél... ennyi .. Gyere Regi! – Azzal odamegyünk a tó vizéhez, előkapom a pecabotot, majd lendítek. Reginald nem jön, helyette pudlizik tovább…. én meg próbálok nem tudomást venni a kis trióról….

by **Szophie** Kedd Jún. 17 2014, 15:58

Hát.. Egyetlen halat sem fogtam még, és ez részben annak is köszönhető, hogy a pecabotomnak köze sem volt a vízhez. Szépen ott himbálózott mellettem a horog, aminek éppen egy hal szájában kéne lennie. Persze lenne is, ha nem kötné le éppen más a figyelmemet.
Amikor fel"he"-zett az amnézia ötletemre, már rájöttem, hogy hülye ötlet volt. De amikor a madárka csipogásának hatására felé fordult, és elkezdte magyarázni Reginek, mi az, akkor rájöttem, hogy nem volt jó a diagnózisom. Hiszen egy amnéziás nem magyarázza másoknak, mi az az amnézia. Mert azt is elfelejti. Vagy nem? De azért fura volt, ahogy Regihez beszélt, vicces. A számhoz tartottam a kezem, és kuncogtam egy csendeset, de nem feltűnőt. Aztán felvetettem az ötletet, hogy felvehetne valamit, mert azért mégis... zavart ez az egész helyzet, de hát..
- Nem szándékoztam. - mondtam magam elé tartott kézzel. - Azért nem vagyok olyan fanatikus rajongód.. De legalább egy töröközőt teríthetnél magadra.>.> - mondtam csendesen, elfordítva a fejem, hogy mégse bámuljam. Nem mintha zavarná, mert akkor már eltakarta volna előlem a felsőtestét, vagy legalább rögtön felvett volna valamit. Engem sem zavart különösképpen - na jó, talán egy kicsit.. -, de azért mégsem volt illendő.
- Jó.. már rájöttem. - dörmögtem csendesen. Persze, hogy itt nincs amnézia. - De..de.. Miért mondanád azt, hogy nem ismersz? Ezzel mire akarsz célozni azon kívül, hogy kiderült, mégis? - kérdeztem vissza, de lassan kezdtem sejteni. Habár nem vagyok otthon az ilyen terelő dumákban, és még soha az életben senki nem akart lerázni, most azért mégis megértettem. - Oh.. - szaladt ki a számon, és egy csöppet alább hagyott a kedvem a felismeréstől. Összevissza gondolatok jártak a fejemben, és próbáltam terelni a figyelmemet valamilyen jó dologra.. De valahogy nem sikerült. Ajkam lebiggyesztve figyeltem a fiút egy röpke pillanatig, de aztán összeszedtem magam. Megráztam a fejem, és arcomra ugyanaz a mosoly került, mely sokszor pihen rajta az elmúlt hónapokban.
- Lezüllöttem? - kérdeztem vissza, és ezen még kuncogtam is egyet. - Mégis hova, a csokiba? - nevettem. - Na, inkább beszéljük meg egy jó horgászat mellett a dolgot, úgy jobb. - ezzel mellé sétáltam, és én is bedobtam a botom a vízbe. Én biza horgászni jöttem, és azt is fogok. De azért érdekelne ez a hirtelen hozzáállás változása, úgyhogy feltett szándékom volt, hogy kiszedek belőle mindent ezzel kapcsolatban.
Vezér közben próbálta figyelmen kívül hagyni a főnixet, és csendesen tűrte a pudli megnevezést, amin még én is meglepődtem. Pedig én voltam az, aki mondta neki, hogy egy igazi nemes harcos nem kapja fel olyan egyszerűen a vizet, és csak a megfelelő pillanatokban kakaskodik, hogy tökéletesen végezze feladatát, ha kell. Mégis.. sosem hittem volna, hogy tényleg megfogadja a tanácsomat. Főleg az egyetlen ellen, aki az útjában áll a top1 pet címért. Habár vicsorán láttam, mennyire szívesen támadna. De ugye indikátor változást sem szeretnék, úgyhogy ebből fakadóan pláne nem támadott. Rendes kis dög ez néha..
De ez sem terelte e a figyelmem a csalódottságtól. Miért ilyen velem Ren? Hiszen nem tettem ellene semmi rosszat.. És én.. Ő.. A barátom. Vagy csak volt.. Nem! Nekem még mindig a barátom, csak én nem vagyok neki. És akkor ficergett a vízben az a... valami. Kapásom volt!
- Huhh.. Máris! - csillant fel a szemem. Gyorsan elkezdtem tekerni, meg tekerni, majd már meg is láttam, hogy valami van a horgomon, végül egy hirtelen rántással ki is fogtam a.... zoknim.__.
- Most komolyan? - néztem értetlenül a "zsákmányomra..", majd felsóhajtottam. Ilyen az én szerencsém.

by **Ryuninji Ren** Szer. Jún. 18 2014, 14:15

Már csak azért sem veszek fel semmit, mert külön kéri tőlem. Engem egyáltalán nem zavar az, hogy félmeztelenül rohangálok… a múltban is előfordult már elég gyakran… Ez szinte hozzá tartozik a sztárélethez. ráadásul elég meleg is van, így pont jó lesz nekem ˇ^ˇ

Mivel nem nagyon van képben, közlöm vele a problémát, miszerint elmúltak azok az idők, hogy mi együtt lóghattunk, szórakozhatunk. Lezüllött egyénekkel nem töltöm az értékes időt… nekem annál van ezerszer jobb dolgom is. Most például az, hogy nyugisan horgászhassak.
- Lezüllöttél. – erősítem meg a korábbi mondandómat, és ezzel még igen finoman fejezem ki magam… tudnék rá sokkal jobban illő hasonlatot találni, csak az nagyon sértő lenne.
- Jelenleg őt többre becsülöm, mint téged – mutatok az undi, csúszómászó csalira, ami meghozza majd nekem az örömöt, mikor sok-sok fincsi halacskát vonz magához :F
- Ő legalább tudja, minek mennyi az értéke ˇ^ˇ

Reginald tovább húzza a farkas agyát, illetve próbálkozik vele… sikertelenül. Nem is baj, legalább nem csinálnak cirkuszt, hogy elijesszék a halakat.
~ Cöh.. nem is vagy olyan buta… tudod, hogy esélyed sem lenne… pudli ~ szokás szerint túl magasan hordja a csőrét. Az öngyógyító képessége túlontúl nagy magabiztosságot kölcsönöz neki. Azt hiszi, hogy nem lehet legyőzni… Nos… nem is, ha én ott vagyok Cool

Kettőnknek nem sok ellenfele volt eddig, és attól tartok, hogy nem nagyon lesz… mindenki unalmas, mindenki gyenge… szürke.
Hátat fordítok nekik és a tóhoz battyogok, hogy a part szélére ledobjam magam, a vízbe pedig azt, ami oda való… Okés, minden a helyén van, már csak a kapásra kell várni…
A kellemetlenkedő ismerős nem hagyja annyiban, még így sem, hogy rendesen a tudtára adtam a tényállást. Egyszerűen leül mellém ő is, és mintha mi sem történt volna, elkezd nyugodtan horgászni facepalm

Ez van, a tópart nem az enyém, nem zavarhatok el senkit, de elmenni sem fogok, mert az azt jelentené, hogy én vesztettem… Azt meg nem lehet… a büszkeségem nem engedi meg.
Míg gondolataimba merülve sóhajtozok, a kapásjelző mozog, így egy határozott rántással szinte ki „tépem” a víz markából a zsákmányomat, ami egy:
- Teknős? :O – hát ez nem hal, de ez sem rossz. Szeretem a teknősöket… volt is régen két darab, csak nem emlékszem mi lett velük.
- Jó, a te neved Suwatarou lesz ~.~ - nézek a pici szemébe, majd buksimra teszem, hogy ott pihenhessen, míg én az új fogáshoz készülődök….és..és… van egy teknősöm *-* Eszem ágában sincs megenni,v agy más gonoszságot csinálni vele… ő az új házi állatkánk ~.~
~ Te tudsz ilyet he’?! ~ Reginald egyik pillanatról a másikra lángolni kezd, tarka csóvákat eged szabadon már megint miért?
- Nyugi van Regi!
~ Kussoljá’ >.<
- Mi van?! -.-’ – grrr... megnyúvasztoooom!!! Nem igaz, hogy mennyire paraszt ez a pet -.-'''
szemem sarkából figyelem a magát egyáltalán nem zavartató szophie-t
- Mond csak! Te meg akarsz halni? :O

by **Szophie** Szer. Jún. 18 2014, 14:59

Lezüllöttem. Nem nagyon tudtam hova tenni ezt az egészet. Egyáltalán számára mit jelent az, hogy züllött? Vagyis.. Értelemszerűen tudtam, mit jelent. De mi oka lenne rá, hogy ezt mondja rám? Értetlenül pislogtam a kukacra, majd Renre. Nem értem. A kukac honnan tudja, minek mennyi az értéke? Mégis mit tudhat egy kukac? Persze megeshet, hogy mély filozófia szorult belé, mint ahogy farkasomban is furcsa érzelmek lakoznak, és neki is megvan a saját maga gondolkodása. Ebben a világban minden így működik. Tudom, hogy még Falatnak is megvannak a maga gondolatai. Nem ösztönszerűen cselekszenek ezek a lények, hanem értelmesen, mint ahogy az emberek. Persze.. ki tudja, mit lehet ösztönnek nevezni, és mit nem. És vajon mennyire lehet értelemnek nevezni magát a programozást.. De ha a farkasba és a gyíkba értelmet programozott Kayaba, akkor miért ne tenné ezt akár a kukaccal is, mellyel horgászunk? Persze az is lehet, hogy a kukac maga csak egy kiegészítője a játéknak, olyan, mint a ruhák, a kardok.. Nem programoztak bele semmi mást, csak hogy önmagban legyenek.. Nem is kukac a kukac, csak pár parancs. De olyan furcsa így gondolni erre a ráncos, rángatózó valamire.
És a másik kérdés. Én miért is ne tudnám, minek mennyi az értéke? Hiszen az ár kifejez mindent mindig mindenhol. És az üzleti szakmában bizony otthonosan mozgok eléggé ahhoz, hogy feltudjak becsülni ilyeneket. Habár gondolom nem így értette az egészet. De akkor mégis mire gondolt? Mi az, amit nem tudok én megbecsülni kellően? Mi az, ami miatt züllöttnek nevez?
Közben leült horgászgatni, így hát én is ezt tettem. Persze közben sűrűn pillantottam felé, hogy lássam, mi van ráírva az arcára. Voltaképp nem tudtam hova tenni a viselkedésért, és habár elég csúnyán megbántott, mégis ki akartam deríteni, hogy miért viselkedik hirtelen így. Hiszen mindenfajta összeveszés nélkül az ember csak úgy nem szokott valakit utálni. Most akkor vagy vesszünk össze, és utáljuk egymást mostantól rendesen, vagy mondja meg, mi a baja velem, hogy bűnbánó lehessek, vagy pedig felejtsük el az egészet.. na jó, az utolsó verziót ilyen egyszerűen nem engedi a büszkeségem, és a kíváncsiságom volt az egyetlen, amely visszatartott attól, hogy sértődötten eltávozzak. Mert mégis.. velem nem beszélhet csak így akárki. Még egy sztár sem. Nem tűrök meg ilyeneket! Dee.. az a teknős nagyon aranyooos.*-* Regi meg kigyulladt.O.o Vezér meg erre megfagyasztotta maga körül a növényeket.
- Nem, én ilyet tudok. És ez szerintem menőbb. Cool

- vicsorgott vissza a madárra. Mi történik itt? O.o Aztán megkérdezik tőlem, hogy meg akarok-e halni.
- Én ugyan nem. - mondtam kissé összehúzott szemöldökkel értetlenül, miközben még mindig az előbb kifogott zoknit lóbáltam a pecabot végén..
- Miért, van esélyem rá? - kérdeztem vissza egy csöpp mosollyal, ám ez egyáltalán nem volt őszinte. - Mond, neked voltaképp most mi bajod van? - bukott ki aztán belőlem végül a kérdés.

by **Ryuninji Ren** Szer. Jún. 18 2014, 16:43

Az új szerzeményem Suwatarou simán elüldögél a fejem tetején *-* Nem olyan hiperaktív, mint az a másik ott hátul… az a neveletlen, beképzelt főnix, aki alig tud nyugton maradni pár percig -.-’’ A kis zöldike ellenben teljesen nyugodtan elvan, még csak nem is mocorog olyan sokat, így biztosan nem fog leesni ~.~
Újra lendítek és a horog a vízben van… még koránt sem unom a horgászást.. Azt viszont igen, amit ez a két pet a hátam mögött művel… de most komolyan. A forrófejű madárkám játssza azt az üres fejét, de a másik sem jobb. Az egyik lángol, a másik fagyaszt…. Szeresére nem kívánnak egymásnak ugrani, vagy csak arra várnak, hogy a másik tegye meg az első lépést. Azért egy minimálisan kíváncsi vagyok, hogy melyiknél szakad el először a cérna…
~ Pffff… ilyet mindenki tud, még az a gyík(Hisame) is nagggggyyyyon bénaaa ~ Szerény véleményem szerint szivárványosat játszani sem valami menő… Ezt inkább megtartom magamnak… még a végén dühbe gurulna …elrontaná a szórakozásom..
kis koncentrációval mellőzöm azt a kettőt. Addig nem vágok közéjük, míg nem látom, hogy színesedne a szép zöld indikátorom. Ha az megtörténik, akkor elszabadul a pokol… baromi nagy büntiket osztok ki az tuti ˇ^ˇ

Semmi kapás, még csak beijesztés sincs… ez így nem okés. Még a végén csak Suwatarou-val ballagok haza. Unalmas, na meg elég kínos lenne a nap hátralevő részében itt üldögélni.. mellette Suspect

Ha már ennyire nem akar békén hagyni és megszeretné beszélni azt, amiről már rég tudnia kellene, felteszek neki egy roppant egyszerű kérdést,. A válasz nem várat magára, azonnal érkezik, ahogy azt vártam.
- Ahogy én sem akarok – felelem és újralendítem a horgászbotot, kicsit beljebb dobva a lényeget. A mélyebb helyeken lehet több szerencsém lesz.
- Persze! Pontosan ugyan annyi, mint nekem és bármelyik másik embernek… igaz Suwatarou? – Felnézek a buksimon lévő teknősre. Továbbra sem zavartatja magát, békésen nézelődik alig-alig mocorogva. Reginald igazán tanulhatna tőle… az maga lenne az álom ~.~
- Hm?! – kérdésére egy pillanatra felé fordulok. Nem igaz, hogy nem vette még észre a helyzetet… ez megér egy újabb, nagy sóhajtást.
- Áh semmi, csupán nem bírom a gyilkosokat, meg… - szükségtelen befejeznem a mondatot, magától értetődik a vége…. reményeim szerint.

by **Szophie** Szer. Jún. 18 2014, 17:22

A petek kakaskodtak egymással, még ha csak az egyiknek volt is igazból tollas a háta. Csak a szokásos, szinte törődni sem kell vele. Legalábbis ameddig nem fajul el a dolog.O.o De elég sokszor összevesztek már, és többször is egymásnak eresztettük őket, úgyhogy úgy gondolom, nem fognak most problémát jelenteni. Vagy legalábbis remélem. Van jobb elfoglaltságom is, mint hogy velük foglalkozzak.. Igazából a hangulat már így is temetői volt, és ha ezek ketten még össze is verekedtek volna, abból több, mint valószínű, tökéletes csőd lett volna. Avagy kitör a harmadik világháború. Ennyire egyszerű.
A tóban csendesen hullámzott a víz, az erdő visszhangzott a megszokott madárcsicsergéstől, a szél kellemesen hűvös levegőt hozott magával, a Nap felhőtlen ragyogással jutalmazott minket. Mégis, egyszerűen kellően távol állt minden a tökéletestől. Kísérteties volt a természet eme nyugodtsága a levegőben izzó feszültséghez képest. Volt valami libabőrt keltő a helyben, mely titokzatosan körbefolyt mindent. Felnéztem az égre és hümmögve feledkeztem gondolataimba. A petek veszekedését már csak fél füllel hallgattam. Nem mintha nagyon értettem volna, mit mondanak, még Vezér részéről is csak összefüggéstelen morgásra telte leginkább. Talán mintha egy pillanatra elcsíptem volna tőle egy mondatot, de aztán feledésbe merült ez is, ahogy a halál kérdése lebegett szemem előtt.
- Ilyet is mindenki tud, még egy gyufa is! - hangzott a mondat farkasomtól, mely ott visszhangzott a dobhártyámban, de mégsem fogtam fel igazán, mit is akar jelenteni. Mond csak! Te meg akarsz halni? Miért mondtam azt rögtön, hogy én ugyan nem? Ez egyfajta kegyes hazugság volt tőlem, avagy az igazság? Vagy csak magamat ámítom a ténnyel? Régi kérdést tépet fel bennem a gondolat..
Renre emeltem tekintetem. Lassan elértek hozzám szavai, és végül mindent megértettem. Még kuncogtam is volna egyet a mondaton, ha nem épp egy ennyire kellemetlen helyzetben lettünk volna. Éreztem valami abszurd humort az egészben..
- Meg az öngyilkosokat? - kérdeztem vissza, de nem vártam választ. Apró kis mulatság volt ez részemről. Még csak poénnak sem nevezhető..
- Szóval Ő a bajod.. - fejeztem be, majd újra hümmögve felnéztem az égre. Így már kicsit érthetőbb volt. Számítottam rá, hogy bajom lesz az egészből, de Ren volt az utolsó, akiből kinéztem volna ilyesfajta sértődöttséget.
- És ha azt mondom, én is gyűlölöm őket? - kérdeztem váratlanul. Igaz volt, és ez volt az egészben a legbetegebb abszurdum. De hát ez vagyok én...
Ráérősen levettem a zoknit a pecabotról, majd lendítettem.

by **Ryuninji Ren** Szer. Jún. 18 2014, 17:55

~ Cöh-cöh-cöh, csak nem irigykedsz pudli? Még repülni is tudok mellé Ismerd be, hogy jobb vagyok ~ talán ezek ketten is jól elszórakoznak saját maguk fényezésével és a másik oltogatásával. Nem lehet tudni… mindenki másban lel örömöt… ha ők ebben, hát áldásom rájuk, csak engem hagyjanak ki ebből az egészből. Mondjuk az sem jobb, ami itt folyik. Egy elég kellemetlen beszélgetés.. semmi kedvem nem volt hozzá a kezdetektől fogva, próbáltam lerázni a lányt, de nem hagyta magát. Ezért álltam le vele mégis, legalább egy kicsit. Igaz elég szűkszavúra fogom, holott máskor igen jól működik a beszélőkém.
- Mindenki csak egy életről dönthet… a sajátjáról – ez nagy igazság.. senkinek nincs joga elvenni, vagy éppen beleszólni mások életébe. Az olyan izé… én se akarom, hogy velem ezt tegyék és szerintem senki sem, vagy csak nagyon kevesen… azok meg tuti debilek Suspect

- Én szeretek élni, ezért nem akarom azt eldobni magamtól, azt meg főleg nem szeretném, ha elvennék azt mások. Olyanok, kik szentül hiszik, hogy megvan hozzá a joguk…- bevallom bennem is ott az érzés néha egyesek iránt, hogy egy mozdulattal le tudnám tépni a fejüket… mégsem teszem meg. Egyszerűen nem tudom rávenni magam, hiába van meg az erőm hozzá. Van valami… valami, ami még megakadályoz ebben…. még.
Végre… úgy tűnik eljutott az agyacskájáig, hogy miért ne kívánok vele együtt lógni többé. Mit ne mondjak, elég sokáig tartott… nem hazudtolja meg magát. Ennek örömére legörgetem a menümet és kiveszek az inventorymból egy epres jégkrémet. Hmmm… nyami… imádom az epres dolgokat *-*
- Te is kérsz?...Ssuwatarou? – Felnyújtom a fejem fölé, és a Teki elé nyomom, de nem érdekli a dolog, nem akarja megkóstolni sem.
- Ha nem, hát nem - azzal egy nagyobbat harapok is belőle
~ Én kérek *-*
- Te nem kapsz, míg nem tanulsz illemet
~ Adjá’!!! >.<
- Nem
~ ~ főljön csak egy kicsit a levében… jót kuncogok magamban, míg Szophie meg nem zavar egy kérdéssel.
- Akkor én azt mondom, hogy a hazugokat sem bírom…

by **Szophie** Szer. Jún. 18 2014, 18:21

- Ha jobban belegondolok.. Egy gyufa jobb nálad. Nem ilyen idegesítő, miközben untató is egyben. - mondta Vezér, miközben látványosan ásított egyet, majd felénk fordult, hogy aztán rájöjjön, nálunk sem olyan a mostani beszélgetés épp, hogy oda kelljen figyelnie rá. Vagy hogy egyáltalán valamilyen reakciót is kicsaljon belőle. Így hát végül leült egy közeli bokor árnyékos tövébe, és mancsára hajtotta állát. Ekkor történt, hogy hirtelen a mancs emberkézzé alakult át. O.o Erre megemelte a fejét értetlenül, de addigra az emberkéz eltűnt. Viszont ekkor az arca alakult át, és az állat testén egy emberfej kapott helyet. De persze a gazdi oda sem figyelt erre az aprócska kis játékbeli bökkenőre, a farkasnak pedig hirtelen megdöbbenésében még egy nyüszítésre sem futotta. Ezt vajon a tollas csinálta?
Megcsapott az eper friss illata, és akaratlanul is összefutott a nyál a számban, miközben gyomromba is keserű görcs állt egy régi fagyizás emlékére. Én könnyeben döntenék mások életéről, mint a sajátomról. Én talán még örülnék is neki, ha valaki megfosztana az enyémtől.. Végül nem mondtam ki a szavakat, akármennyire is kikívánkoztak. Talán mert féltem. Féltem attól, hogy talán beteljesíti a kérésem, és megöl. Egyszerű kigondolni azt, hogy meg akarunk halni, de véghezvinni már sokkalta nehezebb. Nekem sosem volt elég lélekjelenlétem hozzá. Egyszerűen ott motoszkál a gondolat az ember fejében, de természetesen nem teszek érte semmit. Ugyanúgy burokkal a zsebemben megyek bossokra, és ugyanúgy foggal-körömmel harcolok, ha olyan helyzetbe kerülök egy csatában, hogy arra szükség van. Önnön kezem által pedig semmiképp nem végzek magammal. De mégis ott a gondolat, a vágy a halál iránt.. Lehet-e az élet célja a halál? Annyian tették már fel e kérdést, és én is annyiszor fel fogom még. Egyáltalán mit akarok én kezdeni az életemmel? Mi az, amit el kívánok érni? Nincs semmi, tényleg semmi, ami előre mozdítana. Nincsenek sem vágyaim, sem céljaim. Egyszerűen a mindennapok embere vagyok, aki épp azt teszi, ami jólesik. Még csak annyira sem futja, hogy a pillanatokat élvezzem, hogy megéljem az életem. Talán egy picit felengedtem az elmúlt hónapokban a kinti énemhez képest. Ugyanakkor nem hiszem, hogy évezem azt, ami körülvesz. Nem alakítok magam körül semmit, csak sodródok az árral. Többségében.. Felsóhajtottam.
- Pedig igazat mondok.. - néztem rá Renre félredöntve fejem, egy aprócska kis mosollyal arcomon. - Amúgy... mi bajod a hazugokkal? Szerintem vicces játszma.. - Az egész életed hazugság.. ~ suttogta a szellő, és nekem újra gombóc nőtt a torkomba. Nagyot nyeltem, hogy maradásra késztessem, de a gyomrom görcsén semmi sem enyhített.
Kapást jelzett a horog ebben a pillanatban, és én rántottam, de nagyon úgy tűnt a súlyból ítélve, hogy ha fogtam is valamit, az elment. Végül azért kiemeltem a pecabotomat a vízből, melyen egy kagyló csüngött.

Kagyló ["Éles, de nagyon finom"]

by **Ryuninji Ren** Szer. Jún. 18 2014, 19:04

~ Nem unatkozhatsz, ha ideges vagy te pudlííííí…. ennyit sem tudsz baaaka?! ~ Ezekre már oda sem kell figyelni… osztogassák egymásnak azt, amit akarnak mindaddig, míg meg nem zavarnak. Nekem bőven elég a mostani beszélgetés, sőőőőőt még sok is. Egyáltalán nem akartam ennyire belemenni, de nem hagy más lehetőséget a mellettem ülő hölgyike.
- Hohóóó..kapás van *-*- jelez a botom.. izé… horgászbotom, hogy valami újra horogra akadt, és az nem én vagyok, mint az elején Rolling Eyes

Nem húzom az időt, tekerem az orsót, mint annak a rendje, csak nem adja olyan könnyen magát. Ez egy igazi küzdelem.. alaposan megszenvedek vele..
- Na, gyerünk már.. még egy kicsit, még egy kicsit…. – saját magamba öntök lelket, mert ezt más nem teszi meg helyette… nem számít, én bőven elég vagyok saját magam bíztatására… Egy utolsó nekifutás.. hóóóórukk…
- o.O – elég csúnyácska valamit fogtam ki…. mondhatni bűn ronda teremtés… hal..vagy izééé.. növény?
- A haverod? – felmutatom teknős haveromnak… vele eddig tökéletesen felhőtlen a kapcsolatunk… egy igazi, szófogadó háziállat…
- Nem? :O oké…- egy mozdulattal be is teszem a helyére, vagyis az inventoryba, ahol kiolvasom a nevét a friss fogásnak.
-Hínár? :O Nem hangzik túl finomnak – nincs az az isten, hogy én megegyem ezt a valamit… Tehát nincs más lehetőség… botlendítés és jöhet a következő fogás. Remélem ezúttal fini halat fogok.. nem aranyos kisállatot vagy csúnya növényt.
A nagy izgalomban meg is feledkezem a függőben lévő beszélgetésről, ahol ideje lenne megszólalnom.
- Igazat? – na ezt nem veszem be… ha valaki gyűlöli azokat, akkor az a minimum, hogy úgy viselkedik velük és a csatlósaikkal, mint én magam ˇ^ˇ

- Akkor mivel magyarázod, hogy pont egy olyannal kavarsz? – erre a kérdésre számítani lehetett, már az elejétől fogva… ideje volt kijátszanom.
- Félre ne érts… nem akarom megmondani, hogy kivel nyomulj, közöm sincs hozzá, meg nem is érdekel már- ezt jobb most tisztázni, mielőtt alaposan félreértene itt valamit.
- Ezt kérdezni kell? a hazugokat nem lehet megismerni, sosem tudod, mikor mond igazat vagy mond-e egyáltalán.. ahogy azt sem hogy mi éppen a célja a sok hazugsággal stb-stb. Röviden: nem szeretem, ha megpróbálnak megtéveszteni, átverni..
~ Fúúúj, de undorító!! ~ kiált fel Regi Vezérre pillantva és felrepül egy faágra...

by **Szophie** Szer. Jún. 18 2014, 21:25

- Dehogynem. Mint láthatod, a társaságodban sikerült, kis kakas. - pillantott fel fél szemmel Vezér a madárra. - Ha eddig nem volt ilyen, hát én most feltaláltam. Aztán jöttek az átalakulások. A farkasnak egyedül a fülei és a farka volt állandó, az összes többi változott folyamatosan. Emberfejen farkasorr. Embertesten farkasfej. És hasonló dolgok.. Vezér sem volt képes megszólalni a hirtelen jött sokktól, de ahogy felismerte, hogy ez egy gyorsan múló bugnál nem lehet több, hirtelen tökéletesen nyeregben kezdte érezni magát. Kihúzta felsőtestét, mely most emberi formájában tündökölt, és büszkén nézett a madárra.
- Nem, ez különleges. Cool

Ilyet tuti nem tud senki.. - mosolya elégedett volt, ám eddigre minden helyreállt, és elmúltak a testváltozások. Sima farkas alakjában leledzett immár. Most, hogy elmúlt a veszély, újra visszaheveredett az árnyékba, és arra az oldalra fordult, ahol nem láthatta a főnixet. Becsukta a szemét, és pihent, de fülei apró kis mozgása jelezte, hogy igazából éberen figyel továbbra is. Csak nem a gazdájára, hanem a madárra. Mert végül is mit foglalkozzon a idomárjával, amikor sokkal érdekesebb örök ellenfelének társasága.. Természetesen.
A kagylót a kezem közé fogtam, és megforgattam, hogy a napfényben csodálhassam meg gyönyörű színjátékát. Aztán elraktam az invertorymba, azzal a feltett szándékkal, hogy majd nyakláncot csináltatok belőle. Nem kell más hozzá, csak egy lyukat fúrni a kacslóra, és egy madzagot áthúzni rajta. Csini lesz és egyedi. Már persze ha túlélem egyáltalán a mai napot..
- Azzal, hogy gyűlölöm, és ezért kavarok vele. - sóhajtottam. Tipikusan az az eset volt ez is, amit nem tudtam ész érvekkel alátámasztani. Az én szüleimet is megölték, természetesen nem szeretem, ha valaki embert öl. Habár én teljesen más szögből nézem ezt, mint általában az emberek. Valljuk be, ebben a világban apáca életet élek ahhoz képest, amit odakint műveltem a politika és üzlet árnyaiban járva. Talán volt is már közöm csúnya dolgokhoz.. De a gyilkolást magát elítéltem, a gyilkosokat pedig sosem értettem meg. Nem kérdeztem meg sosem Makotot, miért piros az a piros. És Zutól sem érdeklődtem meg, habár vele kapcsolatban vannak sejtéseim is. Kedvesemhez egy olyan kapcsolat fűzött, amelynek alapja a tökéletes elítélés volt. Az első pillanattól kezdve irritált a csávó. De azt mondják, ez ellentétek vonzzák egymást. És a gyűlölet nálam úgy látszik, különös formában tör felszínre. Mondhatni annyira gyűlölöm, hogy már szeretem. De ezt az érzést nem tudom egyszerűen megmagyarázni.
- Nem tudom elmondani. - tártam szét a karjaimat. - Ez túlontúl bonyolult nekem is. - Viszont azért Ren sem mondhat magáról el semmi jót. Nem gyilkolt, de azért elég jó szinten lett bunkó. És én még elhittem, hogy Ő más, mint a többi sztárocska. Hát kiderült, nem. Csak egy kis ideig sikerült türtőztetnie magát. Persze megértem, ha neki nem tetszik, de én a barátomnak tartottam, és... Most elég erősen megbántott. Csak ezzel az a baj, hogy még mindig a barátomnak tartom. Talán mert gyűlölöm őt is.^^
- És mi van, ha sosem hazudok, de mégsem tudsz igazán.. megismerni? Ha nem hazudok semmiben, és mégis? - kérdeztem a fiút. - Én sem szeretem, ha átvernek. De én nem az ilyen piti hazugságokról beszélek.. - Hanem ha az egész személyed maga egy hazugság. Talán az is, hogy megszülettél, hogy létezel.. Enyhe depressziószerű hangulat és gondolatok. És üzleti világban való gyakorlottság. A hazugság a specialitásom. Alapvető dolgokban viszont mégsem hazudom, soha.. Abból nem származik semmi haszon.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Jún. 19 2014, 00:33

~ Pfujj… gusztustalan… Ilyen alantas formát ölteni Te vagy a petk legalja ~ továbbra is fent marad az ágon… esze ágában sincs onnan lemenni, mert még a végén hozzáér az a valami ott lent. Fent, vagy lent, nem számít, az a tuti míg nem nyaggat ~.~
Nagyot harapok ismét a finom jégkrémemből, miközben hallgatom a gyenge lábakon álló… -„magyarázatot”? Ha jól emlékszem, akkor az ilyenekre mondják azt, hogy mese habbal, meg süket duma.
- Szerintem ezt te magad sem hiszed el… - ugyan már, ilyen még a mesében sincs, pedig ott brutál lehetetlen story-k is vannak… némelyiken a szám tátva marad, anyura durva.
- Az, hogy képes vagy elfogadni a tetteit, azt jelenti, hogy benned is megvannak ugyan azok a hajlamok. Azt gondolom simán megtudnál ölni valakit – Íme egy tökéletes példa arra, hogyan ismerjünk félre valakit, nem is kicsit. Ő ilyen, nem lehet ezzel mit kezdeni… messzire elkerülöm… ennyi
Megigazítom a botocskám, megint a mélyebb területek felé dobom be…. csak most ne hínár legyen a horgon….abból már van egy, több nem kell. Közben elfogy az epres jégkrémem Sad

a pálcikát nemes egyszerűséggel eldobom, földet érve amúgy is lepixeleződik. Igen.. aincradban még szemetelni sem lehet. Pontosan ezen okból nem lehet tökéletes lakást létrehozni… egy kis kupi mindig kell bele, hogy otthon érezze magát az ember.
Már hanyagolnám a témát, kissé túl van tárgyalva, főleg mikor már az elején tisztáztam a helyzetet. Ő az aki köti az ebet a karóhoz…. nem értem miért
- Nekem aztán nem kel magyarázkodnod. Olyan vagy, mint ő…. számomra már te is csak egy vörös vagy. Hogy mit, miért és kivel teszel, az egyelőre rád tartozik… - a hazugok jellemzése részemről befejezve… válaszoltam a kérdésére, nem kértem, hogy ő is fejtse ki, de mivel megteszi, meghallgatom.
- Ez engem egyáltalán nem érdekel, okoktól függetlenül. Én inkább megmondom az élest, mintsem jó pofizzak. mint most… úgyis ez az utolsó beszélgetésünk. Mindezek után csak két ellenszenves idegen leszünk egymásnak….

by **Szophie** Csüt. Jún. 19 2014, 11:51

Vezér elmosolyodott magában, és meggyőződésévé vált, hogy a madárka fölött áll. Az a tollas nem jön le onnan, és pláne nem fog hozzáérni, amíg ennyire "gusztustalan". A petek legalja pedig vidáman szendergett tovább, azon álmodozva, hogy fél emberi kezével közelít a madárka felé, aki rosszul lesz eme kinézettől, és ezzel legyőzi a top petet, hogy aztán átvehesse helyét. Tökéletes terv. Ezzel csak az az egyetlen nyavalya, hogy Vezérnek fogalma sem volt róla, hogyan tudna megint csak félig átváltozni. Talán meg kéne buherálni a rendszert.
- Ki mondta, hogy elfogadom a tetteit? - kérdeztem vissza. A hajlamaim meg ne érdekeljenek senkit. Persze tök mindegy volt beszélgetésbe kezdeni már az elején, ahogy a fiú később ezt ki is nyilatkoztatta. Engem valahogy mégis megnyugtatott, hogy egyáltalán beszélhetek róla. És ha éppen Rennel beszélem meg, aki teljesen jogosan gyűlöl engem, akkor is jó érzés. Sőt, ő legalább őszintén ki fogja mondani, amit gondol, és nem azt, amit szeretnék hallani.
Most viszont megakadt a fülem az egyelőre szón. Egyelőre, amíg nem ölök én is? Avagy hogy érti ezt? Az előbb ugyanúgy elgondolkodtam egy csöpp ideig a már szó használatán is. Persze lehet, hogy csak én magyarázok bele dolgokat a beszélgetésbe. >.> Sőt, biztos.
Hogy simán megtudnék ölni valakit? Nos, így kimondva ez egészen ijesztő dolog, és azt hiszem, ha válaszolnom kellene rá, azt mondanám, nem. Viszont ez sem tejes igazság. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, mi a válasz. Hisz mit gondol az, aki hirtelen felindulásból megöl valakit? Valószínűleg semmit. Lehetett akármilyen jó életű ember, megteszi. És mit gondol az, aki sorozatgyilkos? Aki hidegvérrel követi el tetteit? Nos, az már más. Ő valószínűleg elmebajos, ha elfogadja tetteit ilyen szinten úgy, hogy nem roppan bele. És az biztos, hogy én a másodikba nem tartozom bele. Az, hogy mi történhetne, ha megtörténne, pedig senki által nem meghatározható.
Elmosolyodtam. - Idegen semmiképp. - majd a pecabotomat pásztáztam, és arra gondoltam, hogy még így ellenszenvesen is mennyire szeretek a fiúval beszélgetni. Talán nem is ez lesz az utolsó beszélgetésünk.. Ha rajtam múlik, szívesen vitázom vele akármikor még. És ha nem kedvel, hát annál jobb. Biztosabban lesznek tőle az érzelmek. Érzések, amelyek elől odakint elmenekültem, most pedig szabályosan kergetem őket.. Az utálat is egy érzés, amit szívesen szenvedek, még ha szörnyen rosszul is esik. Mert ez legalább azt jelenti, élek. Ejnye, hirtelen micsoda áttörő gondolataim kerekedtek..

by **Ryuninji Ren** Csüt. Jún. 19 2014, 14:35

Reginald nem kíván tovább egy légtérben maradni azzal a gusztustalan pettel, ezért egy fa ágán köt ki, onnan veszi szemügyre a tó körüli tájat. Nem neki való… víz van itt, ő meg nem szereti ezt a közeget. Ki gondolná? Meg vagyok róla győződve, hogy nagyobb kihívás lenne őt megfürdetni, mint egy izgága, fürge kutyulit, hehehe…
~ Reeeeen!!!! Lelépek, majd jövök ~ kiáltja le nekem, mintha szükség lenne rá.
- Hála az égnek
~ Miva’?!
- Isten veled o/
~ >.< ~ ha nem adnám az engedélyem akkor is a saját feje után menne. Így legalább egy nagy gonddal kevesebb és talán a fogás is jobb lesz. tuti, hogy a petek oltogatása ijesztette el az összes halat… ezért kellett nekem hínárt fognom… De várjanak csak… az egyikkel biztos meg fogom etetni Twisted Evil

- Ha nem lennél képes elfogadni, akkor a közelében sem tudnál maradni. Legutoljára is jól elvertem és otthagytam a francba – ha jól emlékszem akkor megpróbálta a tömeget is rám uszítani, de persze ez ellenem lehetetlen. Ott kezdődött a probléma, hogy ő vörös, míg én zöld indikátoros playerek vagyunk. Így alap kit néznek a jófiúnak… így megy ez, a gyilkosok nem tudnak elbújni.
Ennyi, téma elviekben lezárva. Elmondtunk mindent, amit kellett, még azt is, mi lesz majd mindezek után.. pontosabban én Rolling Eyes

- Idegenek. Az a Szophie, akit én ismertem, kiderült, hogy soha sem létezett – Ez így lehet, erősen hangzik és nem fedi teljesen az igazságot, de Phiphie-ről sosem gondoltam volna mindezeket, erre tessék. Emberismeret = 0 Ez az én formám….
- Ettől még nem utállak, nem kedvellek, csak úgy… vagy, mint bárki más, akit inkább elkerülök egyéb okok miatt. – hiszen én magam is féltem az életem. Számomra sokkal többet ér, mint másoké, nem vagyok én hősféle.. még csak az kellene Suspect

- Mellesleg én se vagyok jófiú… sosem voltam – életemben nem gondoltam ilyet…. távol áll tőlem ez a jelző, ráadásul az emlékeim szerint még csak rám se ragasztották… soha az életben Suspect

- Hoppá…. – jelez a botocskám *-*

by **Szophie** Csüt. Jún. 19 2014, 15:18

Újra csak érdeklődve figyeltem, ahogy a madárral repked. Szóval ő is érti a pet nyelvet? Én még csak tanulom, és a pet nyelven belül sem értek mást, csak a farkas nyelvet. Már ha ezt lehet nyelvnek nevezni. Már ha ezt lehet értésnek nevezni. És az értés még egy dolog lenne, de a visszaválaszolás már más tészta. Szinte lehetetlen tökéletesen összehozni azt a hangkombinációt, amit a farkasom simán tud használni. Valahogy mindig a rossz helyre teszem a hangsúlyt, vagy magasabban nyüszítek, mint kéne.. És teljesen messze lesz az, amit mondok attól, amit mondani akarok. Más szóval ez nekem nem megy. A csicsergés - vagy mit csinál ez a madár - megértése pedig még legalább ugyanilyen nehéznek tűnt, ha nem nehezebbnek. És az utánzása lehetetlennek.
Nem nehéz megverni valakit puszta párbajban, aki jóval a te szinted alatt van ~ gondoltam, de nem mondtam ki. Ez a világ már csak ilyen. És én épp ezért az ilyenfajta győzelmet ugyan értékelem, de nem annyira, mint mondjuk egy játékban való győzelmet. Persze itt még a bújócskában is előnyt jelent a pontozás..
Szóval ti találkoztatok.. És párbajoztatok? - kérdeztem vissza, nem mintha amúgy nem jött volna le egyből, hogy igen. Elképzelhetném, hogy milyen is volt köztük a párbaj, de inkább kihagyom ezt a lehetőséget. Mondjuk azért tényleg érdekelne, hogy esett-e rólam szó. És ha igen, milyen formában.
Felsóhajtottam. Lassan kezd messzire menni ez a srác. - Az a Szophie sosem mondta, hogy nem fog összeállni egy vörös indikátorossal. - és az a Szophie most egyszerre dühös és szomorú, amiért az általa ismert Ren ilyen vele. De mégis mit gondoltam egy sztárról? Azt, hogy lehetünk rendes, igazán jó barátok? Persze, amikor találkoztunk, akkor foglalkozott velem. De vajon gondolt-e rám máskor is, mint én rá? Eszébe sem jutottam bizonyára.
Persze.. Csak úgy vagyok, mint egy porszem a többi közt. Csak az itt a gond, hogy számomra nincs ennél nagyobb sértés. Világéletemben az egyetlen, amit mindig megköveteltem, az a figyelem volt. Szerettem kitűnni vagy így, vagy úgy.
Most pedig csak úgy közli velem, hogy ő sem jófiú. Hát most erre mit mondjak? O.o Valahogy ez lejött az első találkozásunkkor is már.>.> Újabb sóhaj hagyta el a számat, és azon kezdtem filózni, hogy nekem miért nincs soha közöm jófiúkhoz. Egyáltalán létezik olyan? Egyáltalán akarom, hogy közöm egyen egy olyanhoz? Nem, valószínűleg ritka unalmas arc lehet egy olyan.
Jelzett a botja, és azután pár pillanattal az enyém is. Kapás! Megint. Csak legyen végre egy értelmes cucc is.. Rántottam egyet a boton, és elkezdtem feltekerni az orsót. Amikor már közel ért a kis lény, egy hálóval kifogtam. Furcsán nézett ki. Olyan lényt az sem biztos, hogy láttam már valaha. Óvatosan letettem magam mellé, és az ujjammal megböktem. Nagy hiba volt.
- Ááhh.. Cc..!! - ugrottam fel, majd kezdtem a kezemet rázogatni magam mellett fájlalóan. Aztán leesett, hogy nem is fáj. Csak az ijedtség volt nagy.
- Megrázott!! Megrázott! - mondtam, habár aligha érdekelt ez rajtam kívül akárkit. Vezér is tök nyugodtan szunyált tovább.

by **Ryuninji Ren** Pént. Jún. 20 2014, 16:38

Reginald nincs már itt, végre élvezhetem rendesen a horgászást, már amennyire lehet élvezni egy ilyen sportot. Ha számításba vesszük az eddigi teljesítményemet, akkor kijelenthetem, hogy egyáltalán nincs hozzá érzékem, ezért nem is annyira szórakoztató, mint azt előtte gondoltam Rolling Eyes

Persze a felhőtlen „szórakozás” útjában még mindig ott áll ez a kettő itt a közelben. Az egyik heverészik a másik pedig makacsul ragaszkodik a „megbeszéléshez egy horgászat mellett” dologhoz. Nem értem miért erőltetni ennyire. Nagyjából minden tisztázva van és a másik tudtára is adtuk a lényeges gondolatainkat.
- Én pedig sosem kérdeztem – és nem is akartam, mert nem gondoltam soha, hogy ez megtörténik… ezt dobta a gép, el kell fogadni…
- De.. mintha mondtam volna már, hogy felesleges magyarázkodnod… a te életed, úgy éled, ahogy akarod. – ugyan úgy, ahogy én is élem a sajátomat.. segítségek kérése nélkül, mert kemény vagyok Cool

- Mellesleg te sem ismersz engem.. még az igazi nevem sem tudod… bááár.. lehet, én sem a tiéd- Alig egy maroknyi ember ismeri a valódi nevem…. az nem éppen sztárhoz illő, őszintén szólva elég… átlagos… vagy inkább gáz Rolling Eyes

- Jah, valami hasonló. Épp kiakart csinálni valakit, én meg közbeszóltam. Röviden ennyi a történet. – jól elkentem a száját, hehehehe… igazán megérdemelte ˇ^ˇ

Szívesen feltörölném vele a padlót még párszor… tuti ráférne… és ha jól emlékszem, akkor meg is ígértem neki Suspect

- Am… miért erőlteted ezt ennyire? – csak kijön belőlem a kérdés, mely egy ideje már itt volt a nyelvemen.
- Ha köze van ennek ahhoz a smacihoz… szóval jah, az csak egy smaci… olyan volt, mint egy készfogás, nem több… szóval simán elfelejthetnéd – nem értettem ez efféle túlreagálásokat. Az igazi világban oké volt az, mikor megérintettem egy rajongómat és ettől ő majd elájult, vagy el is ájult.. Suspect

Azonban az egy másik világ Suspect

Magyarázatom végén egy határozott mozdulattal rántom ki a vízből a legújabb fogásom….
- Veeeeh! – ez sem hal…. viszont egy hal része… azt hiszem scratch

megenni nem lehet Sad

Ez egy újabb jégkrémet kíván….

by **Szophie** Pént. Jún. 20 2014, 21:11

Az én életem, úgy élem, ahogy nekem tetszik. A hozzáállás alapjában jó, csak az a baj ezzel, hogy én különösen kedvelem, ha foglalkoznak velem. Így aztán számomra ez valahogy nem volt jó vélemény a részéről. Persze nem hibáztatom. Most valahogy úgy éreztem, mintha egy amolyan átlagos ember, aki senkinek nem tűnik fel soha, és senki nem foglalkozik vele soha. És mindent akartam, csak ezt nem. Amikor nem beszéltem senkivel, és kerültem a kapcsolatot mindenkivel, akkor is megköveteltem, hogy figyeljenek rám. Egyszerűen jó volt még az is, ha susogtak a hátam mögött. Szerettem, ha azt hallottam vissza, hogy különcnek tartanak az emberek, azt is szerettem, ha azt mondták, gyűlölnek. Mert legalább foglalkoztak velem. És mivel amúgy sem tartottam kapcsolatot senkivel, nem igazán bántottak ezek az érzések. Az volt a lényeg, hogy én nem érzek semmit. Most viszont éreztem. És ő is érzett, ami helyénvaló is volt. Csak nem akart ezzel foglalkozni. Tudjátok ez mekkora trauma egy hozzám hasonló lánynak, aki születése óta mindig a középpontban volt? Nem a semmiért érzem magam mostanában mindig mellőzöttnek. Egyszerűen utálom, hogy hétköznapi emberként kezelnek, és nem kapom meg a nekem járó figyelmet. A hatalom hiánya.. Persze nevezhettek ez miatt elkényeztetettnek, vagy akármi.. de legalább nevezzetek valaminek! Foglalkozzatok velem!
- Nem mondtam, hogy ismerlek.. Csak arra alapozok, amit eddig megtudtam rólad.. Szóval nem ez az igazi neved? Jó tudni. - sóhajtottam, majd elfordultam. Még a nevét sem árulta el nekem._. És már nem is fogja..
- Én nem hazudok. Már mintha ezt egyszer említettem volna. Még a nevemben sem. - mordultam rá.
Épp ki akart csinálni valakit? Csak úgy? Én ezt annyira azért nem hiszem.. Hacsak nem volt jó oka rá. Vagy nem tudom. Még azt sem kérdeztem meg, miért piros az a piros. Nem mintha nem foglalkoztatott volna, csak egyszerűen nem tudtam még rászánni magam a dologra.
Nahh hát hogy a következő pillanatban miért hozta fel azt a csókot, arról fogalmam sincs.
- Egyáltaláán.. semmi. - pirultam el, és húztam be a nyakam. Az ilyen dolgok mindig kínosan érintettek, nem szerettem róluk beszélni. - De..de.. én nem erőltetem. Csak horgásztam én is, mert ezért jöttem. - folytattam. - Viszont.. viszont.. akkor.. megyek is. - mondtam lassan, bizonytalanul. Vajon mennyire koronázná meg utálatát irányomban, ha most megcsókolnám? Ehh.. inkább nem próbálom ki. Még akkor sem, ha bizton állítja, hogy az olyan, mint egy kézfogás. Most kezet sem szeretnék fogni vele.:/
Felkeltem, és leporolgattam magam.
- Akkor majd.. máskor horgászom tovább. - mondtam csendesen, miközben megvártam, hogy Vezér mellém kászálódjon. - Szia. - köszöntem el, habár nem voltam biztos abban sem, hogy el kell-e most köszönnöm. Most, hogy nem kedvel. És lassú léptekkel elindultam. Aztán megfordultam, és visszanéztem. Az emberek mindig megfogadják, hogy soha nem néznek vissza.. De mindig megteszik. Ez egyszerűen a természetükből fakad. Ezért emberek az emberek.

by **RenAi** Csüt. Jún. 26 2014, 09:17

Akuma

- Awáááááhhh – Ásítottam miközben a szememet dörzsölgettem. >< Hiába a koránkelés sosem volt az erősségem, és soha nem is lesz talán. A fogadóban reggeliztem, hisz kicsit jobban elhúzódott a küldetésem mint vártam. Haza akartam menni, de még ahoz is fáradt voltam hogy azt tudjam most hol vagyok… a szinteket ugyan már ismerem, hisz jó ideje rovom már őket, de egy-egy terület azért még okoz meglepetéseket számomra is. Mint ahogy most is. Kettes teleport kapu, hármas, négyes majd ötös…>.> és hetes, és már nem is számoltam… a Taft-ra a tizenegyes szintre akartm eljutni, de időközben rájöttem hogy a tizes szinten halászva vihetek haza némi ebédnek valót. Kyubei is örölne neki és Jin is. Maci ma nincs nálunk de vacsorára vagy holnap reggelire biztosra veszem hogy benéz majd. Időközben kimerülten huppantam le egy nagyobb kőre. Idő kellett míg pontjaim vissza töltődnek pedig már csak pár szint kellett volna. Nyomi kristályok >< Nem igen merem őket szasználi hisz a multor sem oda teleportált ahova igazából kellett volna. >< Így marad a séta. Lassacskán visszatöltődtek, majd amint tudtam ismég útra kelltem. Tehát a tizes szint volt a jelenlegi célom, amint átléptem a kapun máris mentem a halászhoz kölcsönözni pár botot. Mindig többet kölcsönzök hogy ha elviszi a hal, legyen pótlás vagy mi. >< Nálam az ilyen eshetőségekre is fel kell készülni. >< A nagy tóhoz síettem, még nem voltam ott de azt mondják nagyon szép és gazdag az a hely, így az lett a választásom. >< A partra lehuppantam, és már nagyon, de nagyon éhesen korgó gyomorral ültem neki a horgászásnak. Kellett egy kis idő hogy összerakajm a felállást hogy miként is kell ezt csinálni, hisz konkrétan még másoktól sem láttam hogy miként csinálják. Annyit tudok hogy csali a horogra és be a vízbe, jah és hogy nem szabad hangoskodni. >< Remélem mindez a tudás elég lesz majd az ebédhez. >< Tehát, csali a horogra.. ~Phuuuh >< Ez udni. ><~ Majd nagyot lendít. És a horog a vízben. o/ Yeah, meglepő hogy elsőre sikerül. *-* Ki tudja, talán horgász zseni leszek itt a végére… Jobbra pillantva feltűnt hogy van ott valaki. >< Valami erősen lilát kezdtem el látni, de azt nem hogy ki lenne az. Azt hiszem egy másik lány. oO Letettem a botom a füöldre, majd azt otthagyva, indultam meg az idegen felé.
- Hali! – Szólítottam meg.
- Van kedved csatlakozni hozzám? – Kérdezem tőle kedvesen mosolyogva miközben mutatok hátra a botomra, ami elég erősen kezdett el evickélni. Pár pillanatig csak meredten néztem, majd reflexszerűen indultam meg a botom után. >< Futásból neki ugrottam, hasra érkezve ugyan, de megfogtam a botom végét és rángatni kedztem…>< Némi cívódás után hirtelen könnyebb lett a botom és ki tudtam húzni.
- Hát… ez elúszott.>.> - Gonosz hal, hogy miért nem tudott a horgon maradni. Noh mindegy, ennyitől azért nem adom fel. Szükség van rám az ebédhez. o/

by **Akuma** Szomb. Jún. 28 2014, 09:49

RenAi

A karakterlap-mutatók szerint igencsak kimerítő dolog volt a mobszörnyek elleni küzdelem, amire márpedig szükség volt, hogy a tétlen napok valamennyi óráját elüthesse. Nem tehetett hát kitartásának leapadásakor mást, minthogy keresett egy megfelelő helyet és aludni tért. Ezúttal azonban kint érte a fáradtság, ugyan nem első alkalommar, de változatlanul közelsem veszélytelenül. Nem volt mit tenni, betévedt valahova hamarjában, ami mobmentes területnek látszott és egy tó partján leült egy fa tövébe. Kora hajnal volt, lévén az éjszakát töltötte ezúttal szintjei számának növelésével, s ugyan nem sikerült, közel volt már a folytatáshoz. Elszenderült hát, nem emlékezve álomra hajazó emlékekre, míg nem megszámlálhatatlan órával később magához nem tért.
Ugyanott találta magát, ahol elaludt, a nap magasan járt már és talán egy kicsit már ereszkedni is kezdett a délpontról. Pislogott egyet-kettőt a sziporkázó vízfelületre, majd felegyenesedett és puszta megszokásból nyújtózott egyet. Az események pedig rögtön a nyakába hullottak egy unorthodox köszöntés, illetve tulajdonosa képében, egy lányéban egész pontosan.
Nem rezzent meg vagy lépett hátra, a szörnyekkel szemben sem viselkedett így, ám meglepődött, s egy rövidke pillanaton keresztül azon ijedezett, hogy vajon miért pont ő és miért pont most, míg lelkileg is fel nem fogta, mi történt. De a lány mosolya eszlébe juttatta, hogy most nem valamilyen rendkívüli minibosscsatába keveredett, hanem valamiféle csatlakozásról volt szó, horgászbottal kapcsolatosan. Szemhéjai enyhén kitágultak, majd igazított okuláréján, de a lány már rohant is háttal neki a bothoz, melynek ráncigálását követően lemondó kifejezést ültetett arcára. Egy pillanatra körbenézett, kétségkívül tanácstalan érzések közepette, majd utána lépkedett és néhány méterre tőle megállt, szemügyre véve a lány és botjai látványát. Horgászhatott.
- Segíthetek valamiben, Sempai? - kérdezte meg halkan, a köszöntésről ugyan megfeledkezve, de nem otrombaságból.

by Ajánlott tartalom

Nagy tó

Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó

Re: Nagy tó