[VM] A nagy keresgélés

by **Keita** Szer. Feb. 15 2017, 00:19

A nagy keresgélés

Résztvevők: Hinari, Halász Alex

Hogy miképp kerültetek a húszas szintre, azt rátok bízom. Floriában és környékén így Valentin nap tájékán sokkal több szerelmes pár fordul meg, mint szokott. A nap süt, a madarak csicseregnek, alig pár bárányfelhő van csupán az égen. Talán a kellemes tavaszi idő miatt egy kis sétához támadt kedvetek, vagy akár teljesen más okból, de végül a Virágmezőn köttök ki.
Nos ez nem túl meglepő, hisz a szint jókora részét elfoglalja, és nincs messze a várostól. Azonban rövid sétálgatás után felfigyelhettek egy alakra, aki hol négykézláb van a réten, hol hajládozik, mint aki valamit keres a virágos rét közepén. Ahogy aztán közelebb értek, és észrevesz bennetek, odarohan hozzátok. Egy szőke hajú fiatal srác, nem lehet több húsznál.
- Ugye tudtok nekem segíteni? – kezd el kissé összefüggéstelenül hebegni-habogni – Nagyon fontos!... Elveszett... Itt, a réten... Valahol itt kell lennie... - hangjában kétségbeesést érezhettek, és nem nehéz rájönni, hogy valamit bizony sikeresen elhagyott a réten.
Mit tesztek? Megpróbáltok többet megtudni a sráctól? Aztán segítetek neki? Vagy egyszerűen csak kettesben akartok maradni, és tovább mentek? Ez már csak rajtatok múlik...

by **Halász Alex** Szer. Feb. 15 2017, 13:42

Ala ötlet volt Alextól, látszólag minden előzmény nélkül, ahogy az tőle megszokott.... általában. Megreggeliztek nyugisan, elmosogattak, Al rálépett a kajmánkára véletlen, de ez senkit nem izgatott különösebben a Kajmánon kívül, meg amúgy is csak a farka volt és ő volt útban, majd bezárták az ajtót és kéz a kézben elindultak a teleport kapu felé. Úgy esett az egész, hogy Alex valahogy meg akarta tartani ezt az amúgy angol szokást. Odahaza is dívik, mármint magyarban, de az ő szülei sosem érezték azt, hogy nagyon fontos lenne. Japánban minden ünnep egy kis valentin nap, beleértve a karácsonyt is, amire messziről fújt a fiú kisebb korában, és akár elege is lehetett volna, sőt azt hitte, hogy így is van, de most, hogy van valakije, meg akarta tartani február 14.ét.
- Mit szólsz egy pokrócos, piknikes, napon sütkérezős naphoz? :3 - Mosolygott, azzal a mosolyával, amivel akkor találkozik a lány, amikor már mindent előre megtervezett. - Azt szeretném ha ma a pihenésre és persze egymásra fókuszálnánk : D - Hina belement, és nemsokára a réten is voltak, valami szép helyet keresve az egész délelőtt eltöltéséhez... meg tovább. Alex a fejébe vette, hogy nem kell a sok jk közelében lenniük feltétlen, valami "privátot" keresett, ezért nem álltak meg közel a kapuhoz. Így történt az, hogy belebotlottak valami szerencsétlenbe, aki épp keresett valamit nagy buzgón. Al először azt tettette, hogy nem vette észre a fiút, de már késő volt. Amaz elkeseredettségében hozzájuk fordult. Elhúzott szájjal morgott valamit a zöld szemű.
- Tű a szénakazalban Rolling Eyes

- Majd Hinára nézett és egy halk másodpercnyi vívódás után felszólalt. - Egyáltalán mit keresel? Nem mintha túl sok időnk lenne rá...d x3 Azért csak mond el.... - Néma nevetésre állt a szája, nem zavarta ugyan a hívatlan vendég, bár máshol inkább lenne most. Fő a segítőkészség. Azonban még nem hajolt le kutatni, azt sem tudják mit keressenek. Persze eleve csak akkor állt meg egyáltalán, ha az illető játékos volt és nem njk. Mobokkal ma nem áll szóba. Még ha expet adnak, akkor sem.

by **Hinari** Szer. Feb. 15 2017, 21:32

Erről a napról valahogy mindig Naithen jutott eszembe. Már korán elment, hogy ő legyen az, aki a legszebb virágokat válogatja ki már rögtön nyitás után, és mindig későn jött haza. Anyuék is megtartották az ünnepet: habár nem viselkedtek máshogy, de ott volt az a mosoly az arcukon; és én is kaptam virágot az iskolában attól a fiútól, aki úgy kedvelt, valamint én is szoktam csokit vagy mást adni, ha ez kölcsönös is volt. Ez a mai nap azonban teljesen más volt, mint az előző évek során. Most tényleg, teljesen és komolyan, szerelmes voltam.
Csöndes békességgel telt el a reggel, és nem ellenkeztem Al bármit is talált ki, hiszen jó ötletei szoktak lenni – legalábbis általában. Annyi bizonyos, hogy megbíztam benne, és a közös piknikezés gondolata már azelőtt feltöltött, hogy egyáltalán elindultunk volna. Kéz a kézben, vidáman csevegve és lépdelve egymás mellett. Azóta a nap óta azért még eszembe szokott jutni ennek a borúsabb, váratlanabb oldala is, de csak pillanatokra és összességében nem tudta eltakarni a napfényt, szóval jól voltam. Mélyet szippantottam a levegőből, megtelve virágillattal. Bevallom, először észre se vettem a fiút. Bele voltam feledkezve a közeli zöld szemekbe és a felettünk szálló, lusta felhőkbe, így csak akkor néztem én is arra, amikor a srác már egyértelműen felénk tartott. Majd összenéztünk, és én majdnem elnevettem magam, mert bár Al ezt a másik fiú előtt igyekezett leplezni, de én láttam rajta, mennyire nincs ínyére most megosztani mással is a társaságunk. Ő kérdezett, így nekem nem kellett, s örültem most az egyszerű lány szerepének, aki csak gyengéden fogja párjának kezét, félig hozzá is dőlve, és úgy pillant rá a harmadikra, érdeklődőn, kedvesen mosolyogva. A Látásommal talán tudunk neki segíteni, s talán nem is lesz hosszú idő. Utána pedig, mostmár tényleg, miénk az egész délután.

by **Keita** Csüt. Feb. 16 2017, 12:07

// Az előző reagból kimaradt, a srác játékos, zöld indikátorral a feje felett

A srác az össze-vissza beszéd ellenére elég jól megértette magát. Alex válaszára kicsit még talán bizakodik is, hogy segítetek neki, legalábbis erre utalhat, hogy felcsillant a szeme.
- Izé... bocsánat, hogy így letámadtalak bennetek... - kezd bele kicsit megnyugodva, majd egy-két másodperc múlva folytatja – Voltam olyan hülye, hogy elveszítettem egy gyűrűt. A barátnőm kezét szerettem volna megkérni, és végre el is készült a gyűrű, de én hülye nem vigyáztam rá eléggé. - magyarázza a helyzetet – Miután átvettem a boltban, egyből jöttem virágot szedni... és valószínűleg kirántottam a zsebemből... - majd egy kicsit később újra megszólal – Ugye tudtok segíteni megkeresni? Nem kérnélek bennetek, ha nem lenne nagyon-nagyon fontos...
A srác valamelyest megnyugodott, hogy valakinek elmondhatta mindezt. Talán túlságosan is beleélte magát, hogy segítetek neki megkeresni a tűt a szénakazalban? Vagy pont ezzel akarja elérni, hogy ne mondjatok nemet? Egyáltalán van rá reális esély, hogy előkerül a gyűrű? Bizonyára megannyi kérdést felvethet bennetek ez a pár mondat, már ha foglalkoztok szegény sráccal. Hogy ezek után mit tesztek, az rátok van bízva.

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 20 2017, 16:06

Al feje teljes értetlenkedést tükrözött. A gyűrű megemlítésére kikerekedtek a szemei és látszott rajta, hogy nem illik össze neki semmi. A mi van? és wtf! volt, ami leírhatatlanul gyönyörűen ott csücsült az arcán. majd elkezdett nevetni. Nem hosszan, bár elég hangosan. - Nah idefigyelj. Legközelebb ... krhm, bocs, már nem a gyűrűre értem, hanem ha legközelebb fontos dolgot viszel magaddal, akkor inventory. Kint pedig a zsebed helyett egy kis doboz és táskába vele. ... ööö lol. - Nem tudott nem derülni rajta. Majd Hinára nézett. Szavak nélkül is látszott rajta, hogy megsajnálta a szerencsétlen flótást, de menne is, meg amúgy is, nem akart egyedül dönteni. Mondta volna, hogy "azért segítünk persze", viszont szeretett volna egy megerősítést a lány részéről is. Amint kapott, ő maga is szóra nyitotta a száját. - Hogy nézett ki? x) - Valahol csak itt kell lennie... ha már itt szedelőzködött azért a virágért. De nem várta meg a választ rendesen. Ő maga is elkezdett kotorászni a fűben. Felegyenesedett, hátha meglátja csillogni a napban, majd lehajolt, hogy megnézze a fűcsomók között is, ahol elbújhatott. - Hehh, mekkora mákod lesz ha pl. pont nem pixeleződött még el. Egyetlen szendó egy másodpercnyi földön töltött idő után felmondja a szolgálatot és darabjaira hullik... vajon a sima arany gyűrűk is ilyenek? x) - Nem akart direktbe bunkózni, de azért mégis húzta az agyát a fiúnak. Csak semmi rosszindulat, tiszta kárörvendés. Tegyük hozzá, hogy lelkiismeretesen és pontról pontra vizslatta végig a helyet, Miután kapott pontos leírást a gyűrűről ~ például volt e benne valami felirat esetleg köves, vagy cirkalmas, vagy épp csak egy karika, még precízebben keresgélhetett.... már nem mintha arany gyűrűk között kellett volna kutatniuk....

//bocsi >< nem vok formában :/ //

by **Hinari** Szer. Feb. 22 2017, 01:06

Mert mi mást kereshetne egy srác a virágmezőn pont Valentin-napon? Egyet tudtam érteni Allal, habár nekem nem jutott eszembe kinevetni a fiút; ígyis elég gondban lehet, ha tényleg igaz, amit mond. Arról nem is beszélve, hogy valószínű jól el is fog késni. Ezzel azonban már inkább nem keserítettem el, helyette – egyelőre még mindig nem engedve el párom kezét – én is elkezdtem nézelődni, miközben ők beszélgettek: aktiváltam a Látásom, hátha meglátom a gyűrű csillanását a napon. Majd amint Al leguggolt a fűbe, én egy biztató mosollyal fordultam a sráchoz:
- Ne aggódj, előbb-utóbb meglesz az – és követve Alex példáját, hajoltam le végül én is – Amúgy hogy hívnak? A helyedben írnék a lánynak, hogy közbejött valami, de maradj a rejtélyes, romantikus kifogásoknál. Úgy biztosan nem fog megharagudni ^^
Lopva pillantottam csak Alra, hogy vajon ő mit szól ehhez. Nem feltétlen akartam ötleteket adni neki Rolling Eyes

- márcsak azért sem, mert nem biztos, hogy nem haragudnék meg rá egy ehhez hasonló helyzetben. De a pórul járt srácot most megnyugtatni kellett, amiben, nos, Al a legkevésbé sem volt partner. Elnevettem magam a megszólalásán.
- Nem kell hinni neki, ezek tovább szokták bírni. Habár nem tudom például a lángokhoz mit szólna… - estem gondolkodóba, szinte már reflexből hívva elő az inventorymból a Katanát. Ezen a napon ugyanis nem az övemen volt a helye – Bár ha szerinted elég tartós, kipróbálhatom – lengettem meg a gyerek előtt a fegyvert – De csak ha teljesen biztos vagy benne – tettem hozzá kérdőn, egy kicsit reménykedve, hogy rá fog bólintani: pár tűzsárkánnyal pillanatok alatt fel lehetne itt égetni a füvet, és takarónövényzet nélkül sokkal gyorsabban megtalálhatnánk a gyűrűt, mintha virágok és gazok között kellene kutakodni. Ő se késne el, és mi is indulhatnánk tovább. Ez pedig csupán egy aprócska intermezzo lenne e gyönyörű napon…

by **Keita** Hétf. Feb. 27 2017, 12:20

A srác Alex tanácsait figyelmesen végighallgatta – Igen, tudom, legközelebb úgy is teszek. Nem értem, most is miért nem az inventoryba raktam el a zsebem helyett... - válaszolta. - Egy gyémánt köves aranygyűrű. Valahol itt kell lennie... – majd újra átnézte a zsebeit, hátha csak nem vette észre a nagy ijedelemben, és csak azt hitte, hogy kirántotta véletlenül, de sajnos nem volt ilyen szerencséje.
Majd Hinari tanácsait hallgatta – Moros vagyok. Legvégső esetben mindenképp az lesz, hogy írok neki, de még reménykedek benne, hogy előkerül.. Titeket hogy hívnak? - kérdez vissza.
Azonban amikor Alex felhozta az egy másodperc alatt elpixeleződő szendvics esetét, Moros enyhén szólva ledermedt, és csak Hinari szavaira nyugodott meg egy kicsit. Az ötletet kétkedve hallgatta, majd végül rákérdezett – Szerinted kibírná? Bár, ha a növényzet a célpont, a gyűrű pedig a földön van, akkor talán... - majd újabb kérdést tett fel – Amúgy... nem lesz belőle baj? Mármint, hogy felégetitek a virágmezőt... Nem lenne jó, ha kitiltanának a szintről... – tette hozzá.
Mit tesztek? Folytatjátok a keresgélést? Esetleg felgyorsítjátok a folyamatot a rét felégetésével? Vagy a srác megnyugtatásával foglalkoztok? Megpróbáljátok lebeszélni a keresgélésről? Vagy valami egészen mást tesztek? Rátok van bízva.

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 27 2017, 18:58

Mosolyogva nézelődött tovább. Vidáman, kicsit húzva asrácot a kenyeres hasonlattal, hátha benyeli, és meg is ijedt. Lehet keresi már egy ideje azt a gyűrűt, hehe. Hinari megnyugtatta, de Al nem erre figyelt, hanem a nevetésére, és jól esően konstatálta magában, hogy ő volt az, aki megnevettette. Büszke volt magára, és egy önelégült vigyor kíséretében ezt az arcára is festette. Szinte azonnal. Az ötlet viszont pont annyira volt Hinaris, mint egy hangyának a légtornászkodás. Semennyire. Felkapta a fejét az ötletre, és úgy nézett, mint egy ijedt kiskutya. - Öööö Váó! -
Mehetnéked van? xD Adta tudtára arcizmaival Al Hinának, hogy mire is gondol még. A wtfen kívül, persze.
- Izé, biztonságosnak nem mondanám, de úgyis visszasapnwnol a fű, nem? Olyanról még nem hallottam, hogy valakit kitiltottak volna egy szintről... mér úgy értem, kik? Akik nem játékosok, mindenütt ki akarnak nyírni minket, akik meg azok, azoknak mindegy, az njk-knak meg szintén vagy mindegy, vagy nincs beleszólásuk. xD - Szögezte le egy gyors eszmefuttatás közben Al. Ő benne van. Ezt jelezte az egész testtartása. Felállt, nem keresett tovább, Hinarit várta. Féloldalasan, begörnyesztett lábakkal, pihenő állást vett fel. A feje várakozóan kicsit félrebillent, a tekintete valahol Hinari és a fiú között pihent meg. Átadta a lehetőséget a lánynak, még egy kicsit félre is állt, hogy legyen helye. Ő is menni akart már, és ez a kis időmegspórolás, még ha furán is hangzott, elképzelhető volt, hogy beválik. Akkor pedig mi okuk lenne nem meglépni? Semmi. Legalább is Alex szerint. - Felőlem mehet. - Fejezte ki végül szavakkal is, amit kedvese már biztos tudott, de azért a fiú még nem, aki idő közben be is mutatkozott. Ez az infó Alexnek ugyan ne mondott sokat, több mint valószínű volt, hogy soha az életben nem fognak többé találkozni. x3 Főleg ha elégetik neki a csaj gyűrűjét és ledobja miatta a szintről owo

by **Hinari** Szer. Márc. 01 2017, 13:23

- Üdv. Én Hinari, ő pedig Alex – biccentettem a fiú felé barátságosan, és azért kicsit érdekelt, hogy mit fog szólni mindehhez. Mármint ugye, azért hiába nagy hely Aincrad, párszor megtapasztaltam már, hogy a frontosokat igenis ismerik. Nem is kevesen. A következő perceket jórészt gyűrűkereséssel és ötletelőzéssel töltöttük, párom reakcióját a tűzsárkányra viszont nem tudtam halk kuncogás nélkül hagyni: „Nagyonis” – feleltem neki hangos szavak nélkül, enyhén elpirulva, rajtafelejtve tekintetem a fiún még egy pár momentum erejéig. Közben persze már rég tovahaladt a beszélgetés fonala. Hogy kitiltanának a szintről? Én sem hittem az ilyesmiben.
- Az arany és a gyémánt elvileg igen – adtam tudtára végül a rám vonatkozó részt, elnézegetve a viszonylag magasabb füvet, amiben majdnem térdig gázoltunk – Legalábbis sokkal tovább kéne bírnia, mint a növényzetnek – tettem hozzá, s mivel Alex is félreállt és Moros is rábólintott, két kézbe fogtam a Katanát, és leguggoltam, hogy nagyjából szintben legyek – Summoning Fire Dragon – mondtam ki egy kevés, némán eltöltött másodperc után, a kardomból előtekeredő tűzsárkány pedig végigszántott a füvön. A képesség ugyan visszacsapott, de az égési sérülés, amit okozott, védett övezeten belül teljesen hatástalan volt – azt csupán mellékesen téve hozzá, hogy a fegyver felszerelésekor a benne lévő rúna tulajdonságait is megkaptam, így a lángok a jobb karomon megjelenő pikkelyeket érték csak, a bőrömig nem juthattak el. Ha pedig egy sárkány nem volt elég, hozzátoldottam még párat, a terület más részeit véve célba. A talajszinttől feljebb égetve a mezőt, hogy a gyűrű még véletlenül se sérüljön. Az mondjuk érdekes lett volna, ha nem csak az ékszert találjuk meg, hanem más, régebben elvesztett tárgyakat is. Mint a kincskeresés ^^ Ha pedig minden a terv szerint haladt, nemsokára megláttuk a csillogást a hamu között, és remélhetőleg nem darabokban. Az azért nem lett volna túl jó, sajnáltam volna a srácot miatta.

by **Keita** Pént. Márc. 03 2017, 12:25

Moros érdeklődéssel hallgatta Alex eszmefuttatását amit a szintről való kitiltással kapcsolatosan mondott – Igaz. Valószínű nem lesz belőle baj. - tette hozzá.
Hinari magyarázata, miszerint az arany és a gyémánt tovább bírja, mint a növényzet, megnyugtatta a srácot, így nagyjából megnyugodott, hogy jó ötlet, így minden további akadály nélkül nekiállhattál végrehajtani a nagy tervet. Moros csak nézett a tűzsárkányok láttán, nem tudta hová tenni azokat. - Azta! Ezt hogy csináltad? - tette fel a kérdést, annyira lenyűgözte ez a tűzsárkányos dolog. Pár pillanatra el is feledkezett, arról, hogy megijedjen az elveszett gyűrű miatt.
A virágmező egy részét sikeresen felégettétek, és ha a területet végigjártátok, találhattatok néhány korábbról ismerős tárgyat. Pár darab „üveggolyó” is előkerült, na meg persze a keresett gyűrű, szerencsétekre egy darabban.
Ha jobban szemügyre veszitek, akkor észrevehetitek a belső felén az írást: Morgena & Moros, 2026. Valóban a jó gyűrűt találtátok meg. Ha visszaadtátok a srácnak, először alaposan megnézi, nem-e esett baja, majd ahogy Alex is tanácsolta korábban, elrakja az inventory mélyére, nehogy megint elveszítse.
- Köszönöm nektek! - kezd bele a hálálkodásba – Nem tudom, mi lett volna ha nem segítetek.. Egyedül biztos kereshettem volna egy ideig, és akkor sem biztos, hogy megtaláltam volna... Köszönöm szépen!
Majd elkezdett kotorászni az inventory mélyén, és egy-egy csomag növényt ad át nektek – Tudom, nem sok, de fogadjátok el a fáradozásaitokért cserébe. Potifőzéssel foglalkozok, a Kezdetek Városának déli részén van a boltom, ha szükségetek van valamire, csak gyertek nyugodtan – teszi hozzá. Majd rövidesen ezek után előveszi a teleport kristályát, és elköszön tőletek.
- Viszont most indulnom kell. Köszönöm még egyszer, hogy segítettetek rajtam. Minden jót! – majd aktiválja a kristályt, és eltűnik.

// zárókör következik

by **Halász Alex** Kedd Márc. 14 2017, 10:55

Intett a fiú felé, míg Hinari bemutatta. Vidáman és az élet nagyszerűségének megtestesítőjeként. - Üfv. - Jelentette ki szavakkal is. Ő maga csak mosolygott, de azok a zöld szemek nevettek közben. Tudta, hogy mi fog következni, hiszen megbeszélték előtte, és azt is, hogy utána szépen lelépnek és folytatják amit félbehagytak. Míg Hina készülődött, addig ő leellenőrzött valamit az inventoryjában. Majd tűzsárkány szánkázott végig a kis tisztáson, felperzselve lángjaival mindent, ami éghető volt. Gyors lefolyású tűz keletkezett, s nemsokára csak parázs maradt a méregzöld fű helyén. Egy kicsit sajnálta, szebb volt amúgy, de majd respanwol. Meg is lett a gyűrű. - Yey. Jó neked. Nem égett el. :3 - Ugratta picit még a srácot, majd belerúgott egy üveggolyóba, felhívva rá Hinari figyelmét is. Halkan összenéztek, de nem vette fel. Elég van belőlük már a palotában így is. A srác pedig elkezdett hálálkodni, olyan hévvel, ami arra késztette Alt, hogy hangosan visszakozzon. - Nem tesz semmit, csak vigyázz a dolgaidra jobban. - Kaptak tasakot, amire majdnem felnevetett. - Nem kellett volna. Tényleg. - Azért eltette. - ...majd meglátogatunk. - Kacsintott rá a srácra. - Izé, nekünk mennünk kell. Őrültünk, és sok boldogságot nektek! - Kézen fogta Hinát és elsiettek. Intés, intés, a fiú se bánta, hogy rövidre fogták a búcsút és ők se. Ezek után Al viszont leplezetlenül arra felé vitte az irányt, amerre addig is "vezette" titokban kedvesét. Láthatóan izgatott volt. - Már mindjárt ott vagyunk x3 - Jelentette ki egy domb mögül. Felvonszolta magukat. Bal kezében a lány jobbját tartotta. Akkor szólalt meg csak, mikor már Hinari is láthatta, amit ő. - Úgy hívják, hogy Holland kert. Nemrég nyílt meg. - A domb mögül tulipánok garmadája virágzott a szivárvány minden pompájában. Al előrébb lépett, Hina felé fordulva, háttal a tulipánoknak. Mögötte a szivárvány színei tündököltek. Lehívta a menüt, majd egy csokor kék tulipán jelent meg a kezében. Kihúzott egy szálat és Hina kezébe adta. Megköszörülte a torkát. - Krhm. Bármi történik velem, az élet végül mindig többet ad. Azt hittem, hogy a játékkal elvesztettem a kinti életem, és persze megváltoztak a körülmények, de barátokat szereztem és erősebb lettem, és ott voltál te is. Azt hiszem, - A kék tulipánnyi csokor csomagolásába bámult. Bele a kis tölcsérbe, aminek rejtekét még a lány nem láthatta. De csak egyetlen pillanatig. - Bármi, ami történik velünk, végül többet kapunk vissza. - Egy tulipánért cserébe egy csokornyi, vagy talán egy egész rétnyi. Mindketten tudták mire gondol vissza, de Al nem utalt rá a tulipánokon kívül. - Szeretem a tulipánokat. Rengeteg félék, mégis ritkák, mert az ember nélkül gyengék. Sok törődés kell nekik, de meghálálják. A sulival voltunk Hollandiában, csak tulipános képeim vannak arról az útról. : D- Nagy levegőt vett, majd letérdelt a lány elé. A lány felé tartotta a csokrot. Így már ő is láthatta a csillogó aranykarikát az egyik tulipán belsejében. Angolra váltott. - Annie, Will you marry me? - Kissé vörösen, kissé félénken, de elszántan tartotta azt a pici csokornyi virágot. Ő volt Al.

by **Hinari** Szer. Márc. 15 2017, 17:39

Elgondolkozhattam volna, mi történik, ha tényleg elég a gyűrű is a növényzet mellett, s hogy talán nem kellett volna megkockáztatni, csak azért, hogy hamarabb mehessünk. De ma nem az a nap volt, s már jócskán túl voltam a második sárkányon, amikor egyáltalán eszembe jutott. Persze már későn. Felálltam.
- Képesség – feleltem a fiúnak csöppnyi bizonytalansággal, körbenézve a tájon: látszólag rendben volt minden; a tűz sem harapódzott el, és elég volt egy kisebb kört tennünk, hogy végül meglássuk a tárgyat a füstölgő hamuréteg tetején. Megnyugodva adtam át Morosnak, csakhogy pár pillanattal később már vidám mosollyal illessem párom a mutatványáért, rálépve a felém rúgott üveggolyóra, belenyomva azt a földbe. Legalább ezen nem fog már senki elcsúszni – mondhattam volna, de a hirtelen kezembe adott tasak elvonta a figyelmem – Köszönjük – bólintottam hálásan, és eltettem azt az inventoryba: úgyis kifogyóban voltunk potionokból és kristályokból, minden alapanyagra szükségünk volt most. Majd elköszöntünk. Moros amúgyis sietett és én is örültem, hogy végre mehetünk tovább – s ahogy haladtunk, egyre inkább volt az az érzésem, hogy Al határozott irányba visz. Nem is csalódtam: felkísért egy dombra, az alant elterülő táj pedig olyannyira megigézett, hogy nem is vettem észre, hogy párom elengedi a kezem. Hallgattam őt, közben pedig a tulipánokat néztem. Gyönyörűek voltak. Egy egész mező, ameddig a szem ellát, voltak cirmosak, többszínűek és simák, mégis, mégis az a pár volt a legszebb, amit Alex előhívott nekem. Kék tulipán. Igaza van. Mindig többet kapunk vissza – de vajon mindig többet kapunk vissza? Azt az egy szálat forgattam a kezemben, és egy pillanatra visszagondoltam a párjára, ám nem mondtam ki hangosan. Alex se tette. Belenéztem azokba a zöld szemekbe, melyek tele voltak csodával, és elhittem neki. Megtaláltam őt, őt és a többieket. Elmosolyodtam.
S ekkor letérdelt.
Hogy emlékszem-e a következő percekre? Tisztán mégis homályosan: éreztem, ahogy a melegség átfut rajtam, a tulipánok, s a köztük lévő gyűrű. Angolul kérdezett, s ha valamilyen filmben lettem volna, egészen biztosan magyarul válaszolok, most azonban eszembe se jutott semmi őrajta és a kérdésén kívül. Óvatosan kivettem a gyűrűt a sziromlevelek rejtekéből, és tenyerembe zártam, szorosan, hogy el ne veszhessen. Arcomon könnyek peregtek le, de nem foglalkoztam velük. Úgy éreztem, én vagyok ma a legboldogabb ember a Földön.
- Yes – feleltem, és forgott velem a világ. Lehajoltam hozzá, hosszan csókolva őt, amíg végül fel nem álltunk – Squarely yes. I’m yours – leheltem boldogan, s minden arcvonásom szívemmel együtt nevetett.

by **Keita** Szer. Márc. 15 2017, 21:06

A küldetést sikeresen teljesítettétek, és gratula az eljegyzéshez :3

A jutalmatok fejenként 40 arany és persze a növények:

Hinari:
1 [T1] Kis Tövisgyökér 3 [T1] Faeno Levél 1 [T1] Tövisgyökér
1 [T2] Vastag Tövisgyökér 1 [T2] Faeno Ág 1 [T2] Vörös Gomba 1 [T2] Nihil Levél
3 [T3] Nihil Ág 3 [T3] Gyilkos Galóca 3 [T3] Gigantikus Pitypang
3 [T4] Faeno Virág 2 [T4] Eknier Ág 1 [T4] Nihil Bogyó
2 [T5] Magnum Levél 1 [T5] Kék Tulipán 3 [T5] Jégvirág

Halász Alex:
Mivel növénylátó vagy, ezért növénytasakot kapsz 30 általad választott gyakori növénnyel.

by Ajánlott tartalom

[VM] A nagy keresgélés

[VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés

Re: [VM] A nagy keresgélés