Asuka vs Tachi

A Hikaruval történt harcom óta kezdem úgy érezni, hogy ezek a gyerekes adok-kapok küzdelmek már nem az én szintem. Fájó pont, hogy egyszer nem bírtam eltalálni. Olyan volt, mint az az idegesítő szúnyog, az éjszaka közepén, tudjátok! Szóval, inkább feladtam. Shuut és Timit pedig – életemben először – sikerült legyőznöm, nem csak gyakorlásból, de az megint csak megalázó volt. Úgy érzem még mindig, hogy nem adtak bele mindent, ahogyan máskor szokták. Mintha hagyták volna magukat. A bizalom jele, persze, de ez így nekem kevés.
Így aztán nem sokat hallani rólam ilyen téren mostanában. Napjaim nagy részét Taftban töltöm, és a sötét üzletektől is megpróbálom távol tartani magam. Vagy még sem? Bár különös, hogy épp a vörös indikátoros jelent visszatartó erőt abban, amiben mások a kicsinyes bosszút és a szabotálást akarták.
Ez a nap sem más, mint a többi. A boltomnak nem valami nagy a forgalma, amióta itt vagyok, pedig a Kezdetek Városában már a legsikeresebbek egyike voltam. Jelenleg is egy recepten dolgozom, hátha az új receptek nagyobb vevőkört vonzanak majd, mikor is pittyeg az üzenet, és jéééé! Egyszer csak Tachibana. o.o Meglep, hogy keres. Nem vagyunk túlzottan jóban. Nem gyűlölöm őt, egyszerűen csak túlságosan különbözőek vagyunk, és eltér a világról alkotott véleményünk. Ellenben remek szövetséges, többnyire lehet rá számítani.

Asuka írta:Nyuff
Nem gond, hozok. Milyen fazon a kedvenced? És a méreted? Csak vicc volt… tudod, hogy itt nem számít.

Igen, a saoban minden ruha egy méretre van. Aztán csiribá csiribú, abrakadabra, mindenkire passzol. Hozok tehát Tachinak bikinit, de nem értem, mi ez a perverzió nála. o.o Na mindegy, fura egy srác.
Mivel munka közben lettem megzavarva, csak természetes, hogy kések kicsit. Hiába furdal a kíváncsiság, hogy mi van megint. Nem igazán értem, de mindegy, majd ő elmondja. Vidámkodás helyett csak egy biccentés, és panelnyitás, itemküldéssel.
- Nem kell megköszönnöd, megtarthatod. De minek neked bikini? Valami új trend? – jó, ennyire hülye azért nem vagyok, tudom én, minek hozatott velem ilyet. De majd átveszem a sajátom, ha tényleg strandra visz. >.>

Pontok majd feltételek tisztázásakor, meg most nem akarok számolni.

Hamisítatlan Tachi-féle masszázs? Körülbelül ilyen fejet vágok a felajánlásra. Aha… persze, biztosan. Nem mindig tudom eldönteni, hogy ő most komolyan flörtöl velem, vagy csak csipkelődik. Tudom jól, hogy nincs rászorulva arra, hogy velem próbálkozzon, Ahogyan ő is tudja, hogy undorodom tőle. A nyálas képétől, a behízelgő modorától, a cseppet sem humoros megjegyzéseitől… Igazán nincs rá különösebb okom, hogy ne kedveljem, de egyszerűen csak nem kedvelem.
- Inkább bemegyek a következő bossra, burok nélkül és egyedül, mintsem hogy hozzám érj. – de legyen, ahogyan akarja. Előhívom a menümet, hogy átöltözzek a választott bikinimbe. A zöld alap színe ellenére engem nem fakít, a többi ázsiaihoz képest enyhén barnított a bőröm, még ha ez nálunk nem is divat. Éppen annyira, hogy ne legyen nekem rossz a színe. Meg különben is, a minta a lényeg, mert az nagyon menő. Annyira kúl, hogy az már túl kúl.
- Az emberi képzelet pedig nagyon korlátozott. Csak valamikor valaki kitalálta, hogy nem az, és ezt elhitték neki. – beállításaim után a kaszás cipőmet még láthatóvá teszem, mert nagyon kényelmetlen lenne lapos sarokkal rohangálni. Aztán jaj lenne nekem, ha már az első lépés után hanyatt esnék. Nem bírnám ki. Meg amúgy is, passzol a bikinimhez. Végre valami, amihez tényleg fel tudom venni! :3
- Képzelj el egy tárgyat… egy kockát, egy érmét, mindegy, mit. És képzelj el belőle. Sokat. Például tízezret. Pontosan tízezret. Ugye, hogy lehetetlen? Valahol az ezer körül van a határ... – még egy utolsó igazítás, fegyver a kézbe, és minden kész. Nagyon ormótlanul fest még mindig a kezemben a Hentes, nem az én méretemre tervezték. Éppen ezt a kettősségét szeretem. :3
- Ahm… oké. Hát, sok sikert. – valami mosolyfélét erőltetek magamra, a felém nyújtott kezével nem foglalkozva pedig előremegyek, hogy belépjek az Arénába.

Itt még 30. szint
Élet: 45
FK: 40
Erő: 130
Kitartás: 27
Gyorsi: 40
Spec: 4

Kaszás Cipő (akrobatika 3)
Hentes (10% vérzés)

Nem vagyok én jégkirálynő, de nem mindig tudom, hogyan viszonyuljak Tachihoz. Pontosan azt látom benne, ami miatt engem is sokan nem kedvelnek. A modora, a hanglejtése, meg úgy körülbelül minden, amitől feláll a nem létező szőr a hátamon. Idáig ugyanis nem terjedt el a grafikusok jártassága… de legalább nem kell borotválkozni! \o/ Azért nem annyira rossz világ ez.
Sandán elfordítom az arcom, amikor azt mondja, harapós a kedvem. Van benne valami, amit mond. Talán tényleg túl komolyan veszem magam. De annyi dolog történt mostanában, hogy nem tudok már úgy mosolyogni, mint régen. Vagyis tudok, de nem akarok. Legalább a saját céhtársam előtt ne kelljen. Inkább érezze kivételes helyzetét, hogy hajlandó vagyok neki ezt az oldalamat is megmutatni. Innen látszik, hogy ő nem olyan, mint a ő. Képtelen lenne lényem egészét felfogni. Képtelen lenne elfogadni azt a részemet, amitől még én is félek. Ez a bizonyítéka annak, hogy hiába szövetségesem, hiába tud néhány titkot rólam, sosem lehetek önfeledt és őszinte mellette.
- Igazad van, ne haragudj. – sóhajtok fel. Idegesít, hogy sokszor van igaza. De tényleg eltúloztam.
- Nem akartam bunkó lenni. Csak… elvesztettem valakit, és kicsit nehezen viselem. – sóhajtok egyet, magamra erőltetve valami mosolyfélét. Azért értékelem a gesztust, amivel meg szeretne nevettetni. Máskülönben miért is vette volna fel ezt a nevetséges bikinit? Láthatóan nem az ő idomaira tervezték.
- Homokos part, holdfény, meg csillagok… miért akarsz levenni a lábamról? – látás jártasságom még szerencse, hogy működik. Való igaz, itt még csak az első szintjén. A másodikat itt még nem tudom, hogy meg fogom venni.
Aztán hipp-hopp, volt Tachi, nincs Tachi. o.o A küzdelem elindult pedig, miután a számláló lejár. Észlelésem bekapcsolva meresztem szemeimet a nagyobb „tereptárgyak” felé, ahol el tudom képzelni, hogy egy Tachibana méretű valaki el tudna rejtőzni. Azonban az semmit nem jelez. Így tehát egy vállvonás után hívom le a menümet, hogy az inventorymból kiszedhessem a megfelelő potiont. Nem volt szó róla, hogy ilyeneket nem lehet használni, ő pedig tudja jól, hogy potion mester vagyok. A bokáig érő vízben ácsorogva gurítanék le egy Különleges Erő Potiont, bár sajna kezd fogyatkozni belőle a készletem. Nagy kár… meglátszik, hogy mennyit támaszkodok rá.

//Mivel a küzdelem elindult, így mellékcselekvést csináltam. Ha probléma van belőle, akkor szólj. Végét amúgy is feltételes módba írtam. :3

CSP: 120/135
HP: 225
P: 85

Nem foglalkozom azzal, hogy megpróbáljam megkeresni az elrejtőzött lovagot. Teljesen felesleges, ha egyszer majd úgyis előjön rejtekéből. Ahelyett így aztán, hogy kétségbeesve kutatnám, merre lehet, előre készülök a következő körre. Fontos, hogy egy lépéssel mindig előtte járjak, nem kérdés így hát, hogy mit teszek.
Tervem az, hogy a páncéltörésemet aktiválom biztos sikerrel. A másik, harcra alkalmas képességemmel az a baj, hogy azt inkább arra érdemes használni, ha rengeteg az ellenfél körülöttem, mint ahogyan a koboldosnál is történt például. Egy az egy elleni küzdelemben egyszerűen még nekem is unfair, ha egyetlen, apró cselekedetből akkora sebzést viszek be, amivel nem tud mit kezdeni. Így többségébe véve ódzkodom a használatától, ha nem tényleges életveszélyről, vagy tömeges támadásokról van szó. Fránya morális szabályok. Azzal viszont nem látok problémát, hogy a páncéltörésemet aktiváljam, arra ugyanis szükségem van a lovag ellen. Ugyan jelentős a sebzésem, ez még mindig nem elég ellene. Éppen a páncélt visszaépítő képessége miatt… Szóval éppenséggel lenne mit leütni róla.
Azzal azonban egyáltalán nem számolok, hogy első dolga a kristályhasználat. Mint már küzdelmeim során annyiszor azelőtt, a lökés kristály szó szerint kirobbanó sikere miatt eltompulnak az érzékeim. Tachibana így könnyűszerrel használja ki ennek előnyeit. Mire kinyitom a szemem, csupán a szürke csíkocskám szinte teljesen eltűnése az, amit tisztán látok.
- Chh… tartozol nekem a kedvenc potimmal, Tachimachi. – vágása nyomán megbicsaklik a lábam, és féltérdre ereszkedem. Tudom jól, hogy utálja, ha így nevezem, de ez cseppet sem érdekel. Elvégre ő mondta, hogy szórakozhatok egy kicsit. Vagy nem?
Új tervre van szükségem, az viszont idő lesz. Sebzése alapján kibírok még akár két kört is, komolyabb probléma nélkül. A gond csupán az, hogy lesznek még meglepetései kristályok terén. Egyelőre hagyom hát, hadd vigye a sebzésemet magasabbra, csupán a fegyverembe kapaszkodok erősen, hogy attól ne tudjon megszabadítani. Továbbra is félig guggoló helyzetben maradok a földön, és az energiáimat szedem össze. Nekem is lesz pár meglepetésem számára.


Nem cselekszem. (lökés kristály hatása tart)
HP: 225
CSP: 135