Shizu vs. Atoru

by **Atoru** Szomb. Júl. 12 2014, 10:54

Atoru írta:Párbajra keresek partnert. A jelentkező jöjjön a Hármas Arénába!
Atoru

Nem tudtam, hogy milyen vége lesz annak, ha kihírdetem, de jobb módszer nem jutott eszembe . Azt pedig odaírni, hogy túljelentkezés esetén válogatok, szerintem nem kicsit nagyképű lett volna. Így maradt egy egyszerű, lényeget tartalmazó szöveg, ami magában foglalja a helyet és a szándékot. Azonban lehet, hogy valaki olyat fogok ki, aki erősebb nálam, vagy képes lenne ölni? Passz. Ha olyan is jön, akkor ott van a teleportkristályom, az majd segít.
Amikor beértem az arénába, körbenéztem. Fák, bokrok mindenfelé, hol ritkábban, hol sűrűbben. Ez a hely jó lesz. Innen az ellenfél is könnyen meg tud lepni engem is, de ez igaz rám is. Fákról leugorva, vagy bokorból előbukkanva egy remek kis meglepetésszerű támadást lehet intézni az ellenfélre. Persze nem mondom, mozogni kell, mert az is lehet, hogy a másik játékos kéreti magát, és nem hagyja el az ő jól belátható kis területét. Ilyenkor nincs mese, egy frontális támadásra van szükség, ami vagy meglepi, vagy pedig egyből lefegyverez...
Persze most jöhetne a kérdés is: Miért csak most kezdek bele a párbajozásba? Miért nem tettem meg eddig is? Erre egyszerű választ nem tudok adni. Annyi a lényeg, hogy fejlődni szeretnék, és kipróbálni a harci tudásomat mások ellen is. Mert az rendben, hogy Ayani ellen csináltunk egy sok gyengébb az egyetlen erős ellen meccset, de ott meg is volt az erőkülönbség. Bár nem mondom, jól szórakoztunk a végéig, ami főleg Danee és Lancer érdeme volt. Hozták a formájukat, és egy komoly, csak-a-győzelem-a-lényeg meccsből kihoztak egy kellemes hangulatú baráti párbajt. Remélem ez majd nekem is sikerülni fog. Persze ez majd attól függ, hogy milyen lesz az ellenfelem. Talán egy komoly harcos? Vagy egy kedélyes kedvű harcművész? Esetleg egy kedves idomár? Vagy egy régi ismerős? Mindegyik lehetséges. De ez igazából csak akkor fog kiderülni, hogyha meglátom az ellenfelemet. Így aztán az erdős terület szélén, egy fa tövében várakoztam arra, hogy valaki felbukkanjon.

by **Aoi Shizuka** Szomb. Júl. 12 2014, 12:38

A mobozás egyre kevésbé tűnt hatékonynak, a szörnyek egy némelyike olyan kiszámíthatatlanul bonyolult technikák és képességek füzérével lepte meg Shizukát, hogy egyre többször fordult elő, hogy épp csak sikerült úgy győznie, hogy elkerülje a halált, arról nem is beszélve, hogy hányszor kellett mentenie a bőrét futva, elteleportálva...
Korántsem volt már olyan biztonságosnak tűnő ez a fejlődés dolog kint a terepen, mint azt az beleszokás után érezte
Kellett valami hasonlóan veszélyes, kihívást nyújtó, valami ami azonban mégsem halálos. Márpedig a kis szintű mobok nem ezt nyújtották, és ha mégis olykor visszakullogott oda fejlődni, hamar ráunt a végeláthatatlan és alig valamit eredményező grindelésre.
Korábban félve söpörte ki elméjéből még a gondolatát is, most azonban, jó néhány csapatban eltöltött kemény katakombázás után, úgy érezte, többé már nem riasztja meg, ha neki támadnak, vagy ha neki kell sebesülést okoznia
Nem volt nehéz párbajra ellenfelet találni, az erre hivatott hirdetőtáblák telis-tele voltak efféle hirdetésekkel. Szintben megfelelőnek tűnt az egyik, így a hirdető fecnit leszakítva a tábláról, nyakába vette a várost.
Egyenest az Arénák megjelölt egyikébe sétált be: hatalmas volt, kívülről nem is hitte volna, de ez a küzdőtér tele volt növényzettel: fák, bokrok, és egy fiú.
A kék haj már messziről feltűnt neki. Kimért léptekkel sétált közelebb a kihívóhoz.
- Szia! - szólt a fiúhoz s némi kíváncsiság csengett a hangjában, ahogy a fiút, mint ellenfelét végigmért
- Aoi Shizuka vagyok! - hajolt meg az illemnek megfelelően - A párbaj felhívásra jöttem!
Az aréna lelátói közé lecsapó szelecske meglibbentette a rakott rövid szoknyája szélét, de a fehér matrózblúzzal nem tudott csúfot űzni
- Látom céhes vagy! - vetette fel a témát, bár nem akart gyengének mutatkozni most, mégis csak egy párbajra jött, így a hangja érzelem mentesen halt el az aréna csöndjében. Épp csak az imént kiszabadult hajtincset söpörte vissza a füle mögé
- Én a JL-ből vagyok, biztos nem hallottad még a nevem, mert még csak nem rég csatlakoztam

//legyen kockázós harc: az FK-Élet pontok úgyis közel azonosak

kezdőstatok::

by **Atoru** Szomb. Júl. 12 2014, 13:28

Nem nagyon tudtam, hogy mit csinálhattam volna, amíg meg nem érkezik az ellenfél. Csak arra tudtam gondlni, hogy vajon milyen személy lesz az, akivel harcolni fogok. Szinte mindent számításba vettem, amikor megérkezett. Megörültem. Egy lány volt, és méghozzá egy elég jól öltözött lány.
- Oh, szia Shizuka, én Atoru vagyok. - mosolyogtam a lányra, majd végigmértem. Szép szoknya, hozzá illő felső, és jól ápolt haj. Csak a fegyvert nem látom még. Hm-hm... Petet nem látok nála, így nem lehet idomár. Akkor talán harcos lesz? Eddig sok embert ismertem meg, akik szívesen lettek harcművészek, mert így a fegyverek választéka szinte végtelen. Vagy harcos lenne? Arra is már láttam példát, hogy egy esetlennek látszó lány egy óriási fegyvert forgasson. Esetleg íjász lenne? Ezt nem nagyon tudtam megmondani. Íjászból eddig vajmi keveset láttam. Talán ez a legritkább kaszt, hiszen még idomárból is többet láttam. Vagy csak én nem vagyok elég szemfüles...
Bár kissé furcsálltam, hogy a lány miért nem olyan közvetlen, de azért meg tudtam érteni. Én sem voltam az a nagyon közvetlen, amikor először találkoztam a céhvezéremmel, de végül változtattam rajta, némi szorongatás hatására.
- Így van, az Angelic Voice egyik új tagja vagyok, de én sem vagyok túl híres annak ellenére, hogy ilyen híres-neves céhben vagyok bent, mint a Voice. - szabadkoztam, és így is volt. Mirikához és Ayanihoz képest sehol nem voltam hírnév terén. Mondjuk a Justice League-esek sem panaszkodhatnak, hiszen nekik is ott volt nem is egy frontharcos, kezdve Hinari-val, a céhvezérükkel, aki a legendás kardforgató fegyvert hordja. És ha jól emlékszem, akkor Szophie is azt mondta, hogy ebben a céhben van. Már vele sem találkoztam egy jó ideje. Vajon él még? Majd a gyűlés alkalmával megnézem az ő nevét is.
- Te vagy a lány Shizuka, te döntöd el, hogy milyen párbaj legyen. Féléletes? Esetleg egész? Válassz. - mondom a lánynak, megmutatva, hogy én bizony úriember vagyok és megengem neki ezt a választást.

//oké Smile

*statokat elfelejtette facepalm

*

Statok:

by **Aoi Shizuka** Szomb. Júl. 12 2014, 20:34

- Üdv! Atoru... - válaszolta tömören, röviden. Végig követte, ahogy a fiú végigmustrálja tetőtől talpig a szemeivel. Nem mintha nem szokta volna már meg.
Odakint is, idebent is folyton ez megy, bármerre jár: Kiéhezett tekintetek, ki többé, ki kevésbé palástolva, de öregtől fiatalig mindenki ugyanazokkal a sóvárgó tekintettel illette. Ezeket már megtanulta kezelni, nem odafigyelni rájuk. Néha még jól is esett, amikor egy jóképű, erőteljes kisugárzású, jó megjelenésű férfi díjazta ezzel a fajta nézéssel. Máskor viszont, és sajnos ebből volt a több: pofátlan módon grimaszolva, beszólogatva, füttyentgettek utána, mindenféle alpári kifejezésekkel tarkítva. Hányszor, de hányszor szaladt olyankor hazáig bőgve. De aztán már ezek se bántották annyira, bár olyankor azt kívánta bár csak inkább küzdősportot tanulna Kyudo helyett. Azon néhány dolgok közé tartozott, amik még mindig fel tudták idegesíteni. És persze az irigy nő pillantások. Azok közül elismerőt igazán ritkán érzett magán.
De most nem is erről volt szó, kíváncsi volt, hogy csak az ellenfelet méri fel benne Atoru, vagy férfiként vizslatja. Sajnos a szemekben nem tudott csalódni, ez az alkalom is csak... Mindegy. Férfiből van. Majdnem, hogy természetes, s ha már a fiú így tett, most ő mérte végig feltűnően, de pókerarccal Atorut: ha a kék haja nem lett volna, és no lám... kék szemek... szóval a kékség nélkül a fekete kabátban elég zordul vagy épp jellegtelenül nézett volna ki, de a kék üstöke miatt még így is feltűnő jelenség volt Shizu számára
- Angelic Voice - ismételte a céh nevét, emlékeket keresett hozzá, történeteket, beszámolót, de nem jutott sokra - Hallottam már a céh nevét, de mást semmit...
Jó lenne egyszer leülni Hinarival egy kimerítő beszélgetésre az Aincradi erőviszonyokat illetően. Elvégre mégiscsak olcsóbb megoldás, mint informátorokat megfizetni...
- Arigato! Hümmm, hát akkor legyen az egész... életes ha a végén nincs halál, mert ha van, akkor olyat nem szeretnék játszani - nézett egyenest a fiú szemébe, majd a másikra hagyva a kihívás adminisztrációját, leintett a menüjét és néhány kattintással a kezébe varázsolta az íját és a tegezt.

by **Atoru** Szomb. Júl. 12 2014, 22:15

Shizukát egy kicsit sem tudtam meglágyítani, mintha egy jégcsap lenne. Most mondanám, hogy ismerem az ilyeneket, de hazudnék. Nem lehet csak ránézésre megállapítani, hogy valaki miért lesz csendes. Van, akinek alapból ilyen tartózkodó a jelleme, de van akinek ez később alakult ki. Van, aki ezzel azt akarja mutatni, hogy ő igenis erős, és van aki csak leplezi az érzéseit. Minden ember más és más. Ahogy kettő egyforma történet, úgy kettő egyforma ember sem létezik. És ez így van rendjén. Amikor a Vidámparkban szemben álltam a tükörképeimmel... De még egész életem során is, amíg együtt voltam az ikertestvéremmel, egyszer sem gondoltam azt, hogy ugyanazok az emberek lennék. Pedig még a külsőnk is megegyezett! Ezután pedig nem vonhatok le első látásra következtetést senkiről sem. Jobban meg kell őt ismerni, és csak ezután levonni a következtetést. De addig semmit!
És ezt a kikötésemet, most majdnem megszegtem... De védelmemre legyen mondva, hogy majdnem! Csak semmi előítélet, semmi sztereotípia, semmi következtetés, csak színtiszta tények. Akkor pedig nem lehet semmi gond, igaz?
Az, hogy Shizuka csak annyit tudott a céhünkről, hogy van, lelombozott, bár próbáltam nem mutatni. Habár az is igaz, hogy amikor én találkoztam Szophie-val, még a Justice League létezésével sem voltam tisztában. Aztán elkezdtem kutakidni, és kiderült, hogy a JL a három nagy céh egyike - néhány ember szerint. És ezen a véleményen voltam én is. Eddig ők küldték a legtöbb frontharcost a bosstermekbe, bár most úgy látszik, hogy az Artes beelőzi őket. Tőlünk pedig mindössze ketten mennek... Bár... ez számomra nem is gond. Minél kevsesebben frontos, annál több idő a játékban. És minél több idő a játékban, annál több szabadság. Irónikus, nemde? Ami másoknak egy játék, az számomra a valóság kiterjesztése. Ami másoknak zárka, az számomra maga a szabadság. Csak ezzel sokan nem értenek egyet. Nem is értem, hogy miért. Itt a test fizikumának akár a tízszeresét, rugalmasságának pedig hússzorosát is elérhetjük. A határ szó szerint csak a csillagos ég! Akkor miért? Ezt talán nem is fogom megérteni. Mindegy is.
Shizuka mondatára viszont felfigyeltem.
- Halál?! O.o - lepődtem meg. - Nem... nem lesz halál... - mondtam, a kelleténél talán szomorúbban. Előbb a bátyám, aztán Licht is... Francba az emlékekkel! És francba a gyengeségemmel is... De ha megerősödöm, akkor majd megvédhetem őket.
Megnyitottam a párbaj felkérés menüpontot, és rányomtam az egész életes PvP-re, miközben érdeklődve figyeltem, ahogyan előveszi az íját.~ Oh, egy távharcos? Ez érdekes lesz.~ gondoltam, miközben előhúztam a késeimet. A mérgeket pedig szerintem tartogatom máskorra. Az íjászokon amúgy sem használna az, ha az erejüket semmizem. Ha jól emlékszem, akkor nekik egy másik pont befolyásolja a nyilak erejét. Mindenesetre élvezetes lesz ez az újdonság. Eddig úgysem volt szerencsém egy távolharci támadóhoz sem. És a késeim hossza csak hab a tortán. Lassan elkezdtem hátrálni, felkészülve a harcra.

by **Aoi Shizuka** Vas. Júl. 20 2014, 18:59

- Akkor jó! - vágta rá a lány röviden, és a felugró ablakban elfogadta a felkérést
Kérdőn húzta fel azonban a szemöldökét a válasz hallatán, s miközben a láthatóan elszontyolodott fiú arcán tartotta a szemét, lassan, lépésenként hátrálni kezdett
- Talán meghalt valakid idebent? - kérdezett rá, mert érdekelte mi miatt szomorodott el az ellenfele az ő egyszerű kérdése hallatán
Le se véve a szemét, s a léptein sem változtatva, az íjat a bal vállán vetette át.
Volt idejük, a visszaszámlálás másodpercei komótos lassúsággal fogytak.
Most, hogy az íj nem zavarta, volt végre két szabad keze az övére kötni a bőrtegzet is, csak egy pár lépés erejére torpant meg: a tegez alját is hasonlóképp rögzítette a térde fölött nem sokkal
- Tudod, én is rettegek, ha eszembe jut, hogy az öcsém utánam jön és meghal valami baka bossnál! - próbálkozott meg feloldani Atoru búját, immár némi melankolikus lágyság vegyült a hangjába.
Az apró cipők újra mozdultak, ahogy tegez biztosan feszült a jobb combja mellett, az íj is le került a válláról
- Igazából ez az ő Nerv Gearje és az ő játéka - folytatta a mesélést a lány nyugodt hangon, s bal keze lassan előhúzott egy vesszőt a tegezből
- Én nem is akartam játszani a SAO-val, de ő szerette volna ha kipróbálom - hátrált tovább rendületlenül, apró lépésenként
- Tudod, ő bétás volt... már ismert egy csomó mindent... legalábbis folyton a SAO-ról mesélt - a vessző lassú óvatos mozdulattal került fel az íjat markoló hüvelykujja fölé, s gondosan feszült neki az idegnek
- Remélem nem fog tudni utánam jönni, nekem is elég nehéz lesz életben maradnom! - fejezte be a gondolatmenetet, majd ahogy lejárt az idő a magasba emelte a fegyvert, az ideget nagy erővel felfeszítve célozta meg Atorut.
Pendült az íj, röppent a nyíl. Aztán futásnak eredt, el, messzebb az ellenféltől

//21 sebzés, ha talál

Párbaj menete számokban:

by **Kayaba Akihiko** Vas. Júl. 20 2014, 18:59

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4767250438_224285ea8b_s

by **Atoru** Csüt. Júl. 24 2014, 23:31

Miért? Miért jutnak egyfolytában eszembe ezek a dolgok? Előbb Hachi-t vesztettem el, amin elég nehezen tettem túl magam, majd itt volt Licht is... Nem, többen nem halhatnak meg! Shizu kérdésére már egy kicsit összeszedettebben válaszoltam.
- Igen, még régebben a bátyámat, és nem is olyan rég egy közeli ismerősömet, akit idebent ismertem meg. - válaszoltam higgadtabban, de a szomorúság még mindig ott bujkált a hangomban. Nem baj, ifdővel a szomorúság is el fog tűnni, és akár teljesen normálisan is eltudom majd mondani. De vajon ez jó megoldás? Ha semmi érzelmet nem fogok majd kifejezni, amikor beszélek róluk, akkor jobb lesz? Nem. Ez csak önáltatás. Az sosem jó, ha valamihez teljesen semleges állunk hozzá. Eddig próbáltam kimaradni mindenből, és becsukni a szemem, ha valami nagyobb, sors fordító dolog állt előttem. Mostmár nem tehetem ezt meg. Timidus által olyan helyzetbe kerültem, hogy muszáj az egyik oldalra állnom, nem lehetek a semleges. Csak remélni tudom, hogy a jó oldalt választottam.
Közben pedig érdeklődve hallgattam Shizuka történetét.
- Az öcséd biztosan aggódik érted, és reméli, hogy jól vagy. - mondom bíztatóan Shizu-nak. - Tudod... kicsit át is tudom érezni. Ha én is bétás lettem volna, minden vágyam az lett volna, hogy a bátyám is részesüljön ebben az élményben. Azonban szerencsések voltunk, és a bácsikánk megajándékozott mindkettőnket eggyel-eggyel. Ha lehet ezt szerencsének nevezni... - mondtam. Azonban nem tudom, hogy melyiküket sajnáljam jobban. Shizu-t, aki bent ragadt a játékban, vagy az öccsét, akit biztosan mart a bűntudat, amiért ilyen veszélynek tette ki a nővérkéjét. Hiszen melyik kistestvér nem aggódna, ha a nagyobb testvére bekerül egy olyan játékba, amitől mesterséges kómába zuhan és akár meg is halhat? Viszont akik eddig kibírták, azok eléggé strapabíróak, szóval nem féltem Shizu-t sem.
Inkább félthetném magam, hiszen Shizu nyila már lövellt is felém, és el is talált, így egy jókora sebzést leadva.
- Szép találat! - dicséritem meg a lányt, majd már támadtam is. Gyorsan futottam feléje, a lehető leggyorsabban legyűrve a távot, ami bizony nagyobb volt, tekintve, hogy íjász volt az ellenfelem. Viszont lány is, így a lovagiasság előírja, hogy valamennyi előnyt adni kell a hölgyeknek. Ezért aztán az Árnyékvágómmal a lány mellé vágtam, míg tekintve, hogy a penge elől ígyis-úgyis ki fog térni - ha persze jól gondolkodom -, így próbáltam a Cseppkővel pont arrafelé vágni, amerre kitér. Közben pedig, hogy ne legyen annyira egyhangú ez az egész párbaj, felvetettem egy beszédtémát.
- És mondd csak, Shizuka, mivel töltöd a mindennapjaidat idebent? - kérdeztem meg. Senki nem mondta, hogy egy párbaj alatt csak harcolni szabad, nem igaz?

/egy támadás direkt mellé, így csak egy kockával dobok, ammi találat esetén 8 sebzés lesz/

50 HP 2 PP

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Júl. 24 2014, 23:31

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Aoi Shizuka** Pént. Júl. 25 2014, 16:52

- Uh, sajnálom, részvétem - komorodott el, de hirtelenjében így se tudod ennél jobbat mondani. Abba sem volt biztos még az imént, hogy jó irányba puhatolózik, és hogy valóban arról van-e szó, amit sejteni vél, miszerint a fiú vesztett már el valakit a közeli szerettei közül, az azonban meg sem fordult a fejében, hogy esetlegesen nem is csupán egy emberről van szó, hanem rögtön két hallottjáról is Atorunak.
Nem tudott jobbat mondani, leginkább csak megölelte volna, hogy valamiképp mégiscsak jobb módon fejezhesse ki együttérzését, de faramuci módon most épp egymás ellen folyt a küzdelem, igazán furcsán vette volna ki magát a dolog, most hogy már nekikezdtek a harcnak, hogy egyszerűen csak odafut és átöleli. Már maga a téma is kissé abszurd volt, ami az imént elkezdtek, hiszen hallottakról beszélnek, miközben egymás életét veszélyeztető párviadalt vívnak, egy olyan küzdelmet, ahol egymásnak kell sérülést okozni majdnem egész addig, míg a másik meg nem halna
Nem tette ugyan szóvá a gondolatait a lány, de nem is igazán tudott már mit kezdeni ezzel az egésszel
- Aggódik? Erre nem is gondoltam... eddig - és valóban annyi más dolog ját a fejében mióta a játék rabja lett, és most szó szerint, hogy eleddig meg se fordult ilyesmi a fejében. Azzal volt elfoglalva, hogy Shinji nyomára akadjon, ha netalántán mégis utána jött volna, no meg hogy ő maga is életben maradjon ezen a tájon, ahol játékosok százai hallnak meg hetek, hónapok alatt. Eszébe nem jutott, hogy esetleg Shinji is aggódik érte, no meg akkor már nyilván apa és anya, meg a barátnők, barátok...
Dehogy a küzdelem is elkezdődjön el is lőtte első nyilát, ami sikerrel be is talált, s aztán futásnak eredte. Nem egészen teljes erejéből: a beszélgetés, az újonnan gyökeret verő gondolatok, na meg, hogy láthatóan semmivel sem volt gyorsabb a fiúnál, hamar elapasztotta a visszaszámlálás alatt megnyújtott távot kettejük között, s már ott loholt a nyomában. Igyekezett hirtelen irányváltásokkal cikk-cakkban megtéveszteni, lerázni a fiút, de úgy tetszett minden kísérlet csak közelebb sodorja a végzetéhez: végül a két kés már ott villódzott a háta mögött, nem volt mit tenni, szembe kellett nézni a veszéllyel, úgy tűnt sikerül is megzavarnia a fiút az íjával hadonászva, azonban a gyors kezek végén fenyegető törők egyike így is belé mart
Valami tennie kellett, hogy időt és teret nyerjen magának, hogy az íjat felajazhassa, s minthogy jobb nem jutott eszébe a fiú feje felé suhintott a fegyverével, bár tudta, hogy fejlesztetlen erővel ez semmilyen sebzést nem fog okozni, de azt remélte talán meg tudja zavarni Atorut annyira, hogy elléphessen a tőrök fenyegetése elől
- Kertészkedem - jött a kurta válasz, igazából minden mással volt épp elfoglalva, semhogy kedélyes beszélgetésbe elegyedjen, a gondolatai se azon jártak miként és mit mondjon, leginkább csak szabadulni igyekezett

//közelharci támadás, 0 sebzés + íjász kaszt kitérése miatt +1 magasabbat kell dobnod, azt javítom az előző hsz-nél
55ÉP 16PP

by **Kayaba Akihiko** Pént. Júl. 25 2014, 16:52

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Atoru** Szomb. Júl. 26 2014, 21:00

- Köszönöm. - mondtam, szinte reflexszerűen. Hiszen annyiszor hallottam már. "Részvétem a lábad miatt, Ato!", vagy "Részvétem a szüleid szerencsétlen sorsa miatt." Annyi ember mondta már, de szinte senki nem gondolta komolyan. Vagy csak pillanatnyi volt a sajnálatuk, és a következő percben, esetleg órában már boldogan viháncoltak, esetleg egy kellemes bájcsevelybe elegyedtek valakivel. Aztán utána már nem is említettek semmit, és többé nem is látogattak el hozzánk, vagy csak nagyon ritkán. Hol van ilyenkor az együttérzés? Persze nem mondom, hogy sajnáltassanak. Azt mindig is utáltam, amikor az emberek sajnálnak. Most jöhetne a kérdés, hogy akkor miért zavar, ha nem éreznek együtt velem? Hiszen ezt lehetne leszűrni a gondolataimból, nem? Pedig nem az együttérzéssel van a gond, hanem azzal, hogyha nem éreznek együtt, akkor miért fejezik ki részvétüket? Hiszen teljesen logikátlan, hogy olyan dologgal kapcsolatban fejezzük ki sajnálatunkat, amit nemis sajnálunk, nem igaz? Vagy csak én hiszem azt, hogy ez így rossz? Nem tudom. Az elmúlt időben túlságosan is számító lettem. Pedig az érzelmeknek is kell hely, hiszen a racionalitás nem válasz mindenre, főleg, ha rólunk, emberekről van szó.
De vissza a tárgyhoz.
Shizuka próbált elmenekülni előlem, bevetve mindent, de úgy látszik, hogy én is elég ügyes lehetek, ha bevált az, amit akartam, és bevittem a sebzést - de csak az egyik késsel, hiszen mégiscsak egy lány.
Ellenfelem visszavágása erre eléggé meglepő volt, főleg, mert semmi hatása nem volt rám, azon kívül, hogy a fizika hatására kibillent a súlypontom, és a gravitáció szépen lassan elkezdett húzni a föld felé.
Azonban kihasználva az Akrobatika jártasságom, gyorsan tovább vittem a lendületem, miközben a két kezem a fejem elé emeltem, és már pördültem is tovább, hogy újból talpra érkezzek - röviden: bukfenceztem.
De vajon miért nem íjjal támadott? Közelről elég könnyű célpont lehetek. Na várjunk csak... Közelről? Hát persze! Az íjász TÁVOLharci. Ez már megmagyarázza a dolgot.
Még gyorsan próbáltam bevinni egy sebzést a Cseppkővel, majd ugrottam is hátrébb, hogy Shizunak is legyen esélye. Közben pedig még válaszolni is tudtam.
- Kertészkedsz? És kinti virágokat termesztel, vagy ittenieket, amiből a főzetek is készülnek? - kérdeztem érdeklődve, miközben olyannyira eltávolodtam, hogy biztos lehettem abban, hogy már képes lesz íjazni. Esetleg nyilazni. Nem tudom, hogy melyik a helyes szóhasználat.

/támadok, újból csak a Cseppkővel, ha betalál, akkor -2 irányítás neked/

HP: 50 PP: 2

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Júl. 26 2014, 21:00

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4766612103_86ee832108_s

by **Aoi Shizuka** Csüt. Júl. 31 2014, 13:17

A "suhintás" Atoru arca felé váratlanul érhette a fiút, mert bevált a hirtelen jött ötlet, és Shizu végre szabadulhatott a neki semmiképp sem előnyös közelharcból.

Azonban alig futott valamicskét, az imént még földre kerülő fiú már ismét talpon volt, ezek szerint képzett az efféle harcművészet-szerű mozdulatokban.
Nem is kell nagyon mondani se, hamarost felfalták lábai a nehezen kiharcolt távot, s az egyik kézben tartott kés, ami amolyan furán vastagodott a markolat felé, akár egy kúp, leginkább egy cseppkőre emlékeztetve.
Na szóval azzal a késsel igyekezett leszúrni Shizut, mert tegyük hozzá, hogy éle nagyon nem volt, de a csúcsa elég veszélyesnek nézett ki.
Shizunak is volt ám akrobatikája, így aztán ha könnyedén nem is, de sikerrel lépett el, táncolt félre, vagy épp hárított az íjával minden egyes támadást, míg csak valamiért a fiú magától eltávolodott
Shizu értetlenül nézett Atorura, aki viszont hallhatóan inkább beszélgetni szeretett volna
- Eto ne... a növények... hogy is mondjam... - gondolkodott el - nem teljesen ugyanolyanok mint otthon, mármint kinézetre hasonlítanak - tette hozzá hadarva zavarában - és van egy csomó fura is, mint azok az óriási húsevő virágok! - formázta kezeivel a levegőben a virág szírmait
Leeresztette az íját, s bár párbajoztak éppen, mégis most Atoru meglepő viselkedését látva egészen biztonságba érezte magát, ahhoz, hogy inkább pihenjen, addig is míg beszélgetnek
- Ültettem egy fát is a kertben - jutott eszébe - kíváncsi vagyok milyen lesz, ha kicsit megnő - egy pillanatra elmerengve képzelte maga elé - De mindenfélével próbálkozok: zöldségekkel, gyógynövényekkel. Szeretek a saját növényeimből főzni, sütni, és a horgászást és a vadászatot is ki akarom majd próbálni - sorolta lelkesen - és akkor szinte semmit se kellene a piacról megvennem...
Annyira el volt foglalva ezidáig a párbajjal, és most a saját dolgaival, miután szóba lett hozva, hogy igazából csak most akadt meg a szeme a fiú fegyverein, az öltözékén
- És te, Atoru-san? Te mit szeretsz csinálni?

//előrehozott pihikör, 55ÉP 16PP

by **Atoru** Hétf. Aug. 11 2014, 15:37

A támadásom nem talált. Franc! >< Pedig direkt csak az egyik késsel támadok, erre ezzel sem találok. Sad

Gonosz rendszer. Sad

Miután eltávolodtam, vártam még egy kicsit arra, hogy Shizuka támadni fog, de semmi. Vajon mi lehet a probléma? Nem látom rajta, hogy fáradt lenne. Akkor talán ez a képessége? Vagy csak egyszerűen most nincs kedve harcolni? Eh... Nem kéne mindig a legrosszabb következtetéseket levonnom. Ha pedig rosszul döntöttem, az úgyis kiderül. Így én is leültem a földre, és érdeklődve hallgattam Shizu beszámolóját.
- Szóval otthon is kertészkedtél? - kérdezem, mert úgy tűnt, hogy eléggé nagy tapasztalata van. - Remélem jó magas lesz. Majd talán egy házat is építhetsz rá. Ez az önellátás pedig nem hülyeség. Én mondjuk ezért szoktam eljárni vadászni is. Viszont a kertészkedés már nem megy olyan jól. - vallottam be. Pedig egyszer talán azt is kipróbálhatnám... Majd egyszer. - És mondd, a gyógynövényeknek ugyanúgy megvan a hatásuk? Szóval... Mondjuk ha mentát raksz a teába, akkor jobb lesz az íze és felfrissít? - kérdezem. Hogyha már találkoztam egy olyan személlyel, aki tapasztalt ebben az ügyben, akkor tájékozódom tőle. Persze azt is mondhatja, hogy megtartja konyhakerti titoknak...
Aztán arra terelődött a szó, hogy én mit szoktam csinálni.
- Eto... Ano... - hebegtem. Most mit mondjak? Persze, azt, amit szabadidőmben csinálok. De mi számít szabadidőnek?! O.o Én ezt az egész világot egy naagy-nagy vakációnak képzelem el. És idebent csak szabadidőm van... De akkor kiemelem azokat a dolgokat, amiket gyakrabban csinálok.
- Szoktam olvasni, főleg fantasy és sci-fi regényeket. Aztán szoktam vadászni is, de legtöbbször eleresztem a vadakat. Ha le is ölök néhányat, akkor azt a húsa miatt teszem, amiből pedig ételt csinálok... Kisebb-nagyobb sikerrel. ^^" Az egyetlen specialitásom kint a rántotta volt, de idebent sajna nem lehet azt megcsinálni, hogy csak egy étel menjen nagyon jól. - mondtam. Persze sokan nem értenék, hogy ezt miért mondom úgy, mintha hátrány lenne. Számomra ez az. Egyszerűen csak az. - És ezenkívül néha szoktam kísérletezni a felszerelésekkel. - mondom amolyan mellékesen. Lassan befejezhetném azokat a szetteket...
Nem tudom, hogy Shizu szeretne-e mondani még valamit, én mindenesetre befejeztem a beszélgetést. Ha szeretne, akkor még beszélgethetünk, csak ő vesse fel a témát.

/pihikör/

by **Aoi Shizuka** Vas. Aug. 17 2014, 22:51

Furcsálva nézte, hogy a fiú helyet foglal a gyepen, valami ravaszságot sejtett, mert sehogyan se értette, hogyan lehet az, hogy valaki ennyire ne tartson tőle egy párbaj kellős közepén.
Talán csak megtévesztés.
Ő maga inkább a rugalmas ijára támaszkodott. Majd teljes testsúllyal dőlt rá, előre, még a fejét is megpihentett az íjat görbítő kézfejein.
Kicsit bizonytalan volt benne, hogy jól teszi-e, s nem fogja-e az íj kirugni magát, amikor nem is várná.
Érdeklődve hallgatva hallgatta Atoru szavait, még az se tünt fel neki, hogy közben önkéntelenül is hátranyomta a rövid kék szoknya takarta fenekét.
- Ühüm, meg nagyival sokat sétáltunk növényeket szedni a gyógyteáihoz, tudod ő egy csomó-csomó régi receptet ismert, még kencéket is! Néha még jobbak is voltak mint az orvosságok!
A hatásokat illetően kicsit elbizonytalanodott, a mutató ujja az ajka szélére vándorolt, de aztán fejét rázva válaszolt:
- Nem, nem mondhatnám. Az igaz, hogy sok ismerős kinézetű növény van, de néha a nevük se az, aminek ismerem őket, amit pedig ki lehet belőlük nyerni pedig pláne nem. Sokat kell kisérletezni a hatásokkal, meg ízekkel...
Elmerengett kicsit. Igazából csak számba vette miket és hogyan ismert meg.
- Voltak köztük mérgezőek is, de egyik se halálos! - tette hozzá felszabadult mosollyal
- Tudod, egy ideje én főzöm a céhem gyógyitalait, meg fegyvermérgeit, van egy kis kunyhóm itt a városban, egy mocsaras részen! - újságolta büszkén - Úgy örülök hogy valamiben én is a segítségükre lehetek, tudod, ők nagyon nagy szintűek hozzám képest, és még nem tudok mindenfelé velük menni, pedig nagyon szeretnék!
No persze ő is visszakérdezett, s akkor már íllik a választ is meghallgatni. Mi az hogy meghallgatni! Válaszolni, hisz kérdés kérdést követ.
- Fúúú, a fantasyt én is szeretem, varázslók, sárkányok meg lovagok. Máskülönben Shinji nem is tudott volna rávenni a SAO-ra. Húú Atoru-san biztos nagy vadász lehet akkor! - ámult a fiún
- A főzés nem nagy dolog - bagatelizálta el egy mosollyal az ajkain - mondjuk én sem vagyok még mestere, de egyszerű, csak sokat kell gyakorolni. Mármint az itteni, az egyszerű
- Felszerelésekkel kisérletezni? - kérdezett vissza értetlenül - Ezt hogy érted Atoru-san? Milyen felszerelésekkel és hogyan kisérletezel?

//majd köv körben visszatérek a harchoz, de te ne fogd vissza magad

by **Atoru** Szomb. Aug. 23 2014, 18:45

Egy nagy mosoly terült szét az arcomon. Eddig senkivel nem beszélgettem ilyen felszabadultan idebent, mint Shizukával. Pedig milyen jó is lenne. Sokkal könnyebb lenne az ismerkedés, és barátság kötés. De nem, az embereknek bizalmatlannak kell lenniük. Pedig Shizuban is nyugodtan megbízhatok. Nyugodtan leülhettem a fűbe is, és még csak rám sem lőtt. Én pedig nem fogok támadni, ha ő nem támad, hiszen beszélgetés közben orvul rajtaütni egy lányon... Ez nem az én stílusom.

- Ó, a nagymamád egy... hogyan is nevezik... füvesasszony volt? Azt hiszem így nevezik. Bár az én nagyim is ilyen lett volna... Persze ne érts félre! Remek nagymama volt, megtanított sok kézműves dologra is, bizony! - felelem, a nosztalgia miatt boldogan. Milyen szép is volt... Amikor nyaranként kilátogattunk hozzájuk Takishamába, és tanított minket hálót szőni, ruhát varrni, és foltozni. Nagypapa pedig megtanított minket úszni, halászni és zsinórral horgászni. A boldog gyermek évek...
- Oh, és szoktál is kísérletezni velük? - kérdezem érdeklődve. Biztos vagyok benne, hogy valami speciális hatása lenne, hogyha valaki kikísérletezné. Én is megtenném, de a botanika sosem volt erősségem... Mondjuk az életmentő főzetek készítése sem, szóval bármi lehetséges.
- És ezekből a mérgezőkből talán... mérget is lehet készíteni? - kérdezem óvatosan. Ha Shizu furcsán nézne rám, vagy megkérdezné, hogy miért vagyok rá kíváncsi, akkor elmondom. - Érdeklődöm a... hogy is mondjam... saját kézzel készített tárgyak iránt. Szóval... az egyedi főzetek, fegyverek és páncélok iránt. Ha magát a tárgyat nem is tudom megszerezni, legalább a tudomásáról szeretnék tudni. - magyarázom Shizu-nak. - Hiszem, hogy nem vagyunk rabjai a játéknak, és mi is tudunk hozzá tenni, ha szeretnénk. - kezdtem bele, és azonnal be is fejeztem a filozófikus gondolatokat. Most egy teljesen normális bájcsevejre vágyom, semmi fennköltség.
- Akkor egy cipőben járunk. - mondom, mikor elmesélte, hogy a potion főzéssel szeretne segíteni a céhének. - Én is ezt teszem, jobban mondva... szeretném tenni. De egyelőre kevés receptem van. Viszont nem adom fel, és szeretnék minél többet tudni, és minél erősebbé válni, hogy segíthessek neki! - mondom felvillanyozódva. De aztán az eltökéltségem hirtelen szégellőséggé változott. - Eto... Gommene. - mondom fejvakarva. Egy kicsit elragadtattam magam...
Shizu ámuldozásának hallatán pedig csak még jobban úrrá lett rajtam a zavar.
- Ugyan-ugyan, nem vagyok jó vadász, nem is mondanám magam igazi vadásznak... Inkább csak amolyan hobbi szinten csinálgatom. - feleltem. Igazából nem is tudom, hogy a fejlődésen kívül mit szoktam még komolyan venni. Szinte semmit.
De, mégis van egy dolog. És Shizu rá is kérdezett! *-* Viszont nem szabad túl lelkesnek mutatkoznom, a végén még elijeszteném ettől a témától.
Így legyűrtem a gombócot a torkomban, és izgatottságtól kissé remegő hangon elkezdtem mesélni.
- Tudod... Amolyan szetteket dolgozok ki a magasabb Tieren lévő páncélokból. Kombinálom őket, és ez szerint adok neki neveket, és ezeket a szetteket lejegyzem. Ha érdekel... akkor... esetleg... megmutathatom... - mondom kicsit zavartan, és izgatottan. Eddig senkinek nem mutattam meg ezeket a jegyzeteket. Vajon mit szólna hozzá Shizu, ha megmutatnám?

/továbbra is pihizek, és ez addig nem is változik, amíg Shizu nem támad Razz

by **Aoi Shizuka** Szer. Szept. 17 2014, 14:04

Az íj végül mégiscsak kirúgta magát, hamarabb, mint arra számított, és gyorsabban is minthogy elugorhatott volna a felpattanó vég elől. És sokkal, sokkal erősebben, mint amit kinézett eddig belőle.
- Huh, pfffffff, auuu!
- Nem, tudom, nem hiszem, soha nem halottam az ismerőseitől, hogy így nevezték volna - dörzsölgette a vörösen éktelenkedő hosszúkás foltot az arcán - szerintem ő sem gondolt magára így, de nem tudhatom.
- aaa, ez zsibbad - panaszolta még mindig az arcán eset sebet masszírozva
- Szóval... - hajolt le földre dőlt íjért - igazából csak saját magát kúrálta így nagyi, meg néha adott belőle a barátnőinek is. Meg nekünk is akart, de anyu jobban bízott a patikus gyógyszereiben...
- Persze, mérget is. Volt aki kifejezetten azt keresett a boltomban. Mármint fegyvermérget. De... - rázta meg a fejét - egyik sem egyedi, Yuichitől kaptam a receptjeimet, néhányat pedig küldetések teljesítésekor kaptam. Egyiket se én találtam ki, kísérletezni eddig csak főzéskor próbáltam, mérgekkel, gyógyitalokkal eddig nem. Most hogy mondod, talán lehetne kéne adni neki egy esélyt.
Amikor Atoru megemlítette, hogy ő is ugyanazt a foglalkozást űzni, mint ő, Shizuka szelíden elmosolyodott:
- Akkor már hárman vagyunk. Yuichi, a céhtársam, akitől a recepteket kaptam, ő is ezzel foglalkozik, csak ő már bonyolultabb, erősebb hatású főzetekkel dolgozik
Lesöpörte az íjra ragadt sarat és fűszálakat, majd a fiúhoz lépve, kicsit előre hajolva a kezét nyújtotta
- Hm, érdekesen hangzik, szívesen megnézném! De most harcoljunk, mert így sose lesz vége a párbajnak! - kacsintott, s ha Atoru is felállt, elfogadva a segítséget, vagy anélkül, Shizu egy új vesszőt húzott elő a tokból, és sarkon fordulva futásnak eredt. Csak jó fél percnyi loholás után pördült meg, s a nyelvét kiöltve húzta fel az íját, s célozta be a fiút

//21 sebzés, ha betalál

by **Kayaba Akihiko** Szer. Szept. 17 2014, 14:04

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Atoru** Szer. Okt. 15 2014, 20:35

És történt egy váratlan fordulat. Shizukát fejbe vágta a saját íja. Most hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Szaladjak oda hozzá, megkérdezve, hogy jól van-e, esetleg várjak itt, mert ez mégiscsak egy párbaj. Hm… Szerintem jobb lesz, ha maradok. Már így sem viselkedem úgy, mint aki párbajozni szeretne. Pedig szeretnék párbajozni, ezért is írtam ki. o/ Csak mondjuk nem lányokkal. Neutral

Persze nem mintha lebecsülném őket, csak egyszerűen… Vannak olyan ösztöneim, ami miatt nem szeretek lányokat bántani. Még úgy se, hogy tisztában vagyok azzal, hogy nem okozok neki nagyobb sérülést.
Viszont most itt vagyok, így nem tehetek mást, harcolni kell.
- J-jól vagy? – kérdezem meg. Tudom, hogy semmi komolyabb baja nem eshet, hisz fájdalomérzet sincs, de gondolom, azért jól esik neki.
- Ó, az kár. Azt mondják, hogyha valaki nagyon ért ezekhez a dolgokhoz, akkor az ő kenőcseit és főzeteit sokkal érdemesebb használni, mert sokkal jobb a hatásuk is. Nekünk sajnos nem volt ilyen ismerősünk, de a nagybátyám sokszor hozott nagyon jó gyógyszereket, jobbakat, mint amit a közeli gyógyszertárban volt. – mondtam. Tényleg, vajon mi lehet a bácsikámmal? Vajon jól van még? Egyáltalán él még? Valahogyan ki kéne derítenem… De vajon hogyan? Semmilyen módról nem tudok. De majd találok! o/ Ha pedig nem, akkor életben maradok a végéig.
No de vissza a valóságba.
Shizu szavaira csak bólogattam, igaz, nem tudtam, hogy ki lehet ez a Yuichi, de gondolom valami kedves ismerőse, akivel együtt van boltjuk. Esetleg egy olyan személy, aki bevezette a potifőzés rejtelmeibe? Nem tudom. Lehet, hogy elmondja.
- Egy próbát megér, próbáld csak meg. Wink

– bíztatom. Az új dolgok mindig érdekesek, talán majd én is elkezdek ezzel foglalkozni. Amint befejeztem a páncél szetteket.
És nem sokára az is kiderült, hogy ki ez a bizonyos Yuichi. Tehát Shizuka céhtársa, aki ugyanúgy potion és méregfőzéssel foglalkozik. Csak nagyobb Tier-en, ha jól értettem. Akkor nagyjából olyan lehet, mint Ayani. Ő is nagyobb Tieren van, és céhtársam.
Viszont Shizunak igaza van, most inkább harcoljunk, utána még tudunk beszélgetni. El is kezdte a támadást, és sajnos figyelmetlen voltam és el is talált. Egy kissé elhúztam a számat, mert megláttam, hogy mekkorát sebzett. Erre most már úgy tűnik, hogy figyelnem kell, ha nyerni szeretnék.
Na de várjunk csak… Ki mondta, hogy nyerni szeretnék? Most csak szórakozásból párbajozunk. Ez nem torna, meg ilyenek, csak egyszerű edzés és ismerkedés.
És ha már eddzünk, akkor most én jövök. \o/
Meg is indultam Shizu felé, egy frontális támadással, ami nem sokára átalakult egy – fogjuk rá – légi támadássá. Még nem áll olyan magas szinten az akrobatikám, így ilyen több méteres ugrások még nem sikerülnek. De még talán ez a támadás is a meglepetés erejével hathat, ha nem számít rá. Főleg, mert ilyen közelről ugrottam felé, így – ha ki nem tért – leborítva őt a lábáról. És ha sikerült, akkor most úgy néz ki, hogy ő fekszik, én pedig felette térdepelek. Persze így is könnyedén ki tud billenteni, hiszen kicsi az akrobatikám, és ha valakinek akár egy kicsi súlyemelése is van, már félre tud lökni, hogy elmeneküljön. De addig is megpróbálkozom néhány vágással, hátha betalál.

/ha le tudlak teríteni, akkor két támadás, ha nem, akkor két luft/
Hp: 31

by **Kayaba Akihiko** Szer. Okt. 15 2014, 20:35

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4766612103_86ee832108_s

by **Aoi Shizuka** Vas. Okt. 26 2014, 18:56

Bosszúsan dörzsölgette a homlokát Shizu, még egy életpontjától is megszabadította a komisz jószág. De ahogy Atoru kedves szavait meghallotta, egy pillanatra abba is hagyta az egészet:
- Köszi, jól... azt hiszem - pirult el egy picit a fiú figyelmességét halva. Igazán jól estek neki Atoru szavai
Azon kapta magát, hogy épp széles mosollyal igyekszik leplezni mindazt, amit kiváltott belőle, még a szemeit is lehunyta egy pillanatra, ahogy a szája mosolyra görbült, s az arcán két pirosas dombocska tűnt elő két oldalt
- Üm... igen? A bácsikád hivatásos gyógyszerész? - kérdezett vissza a lány, de aztán a választ meg se várva harcba hívta a fiút.
Szaladt, boldogan, fáradtságnak nyomát se érezte, az arca se ott bizsergett már, ahol az imént a saját íja pofon vágta
Évezte a mozgást, hogy itt lehet most épp, hogy ilyen figyelmes, kedves és jó társasága akadt.
És hogy ő az íjász. Bárcsak az íjja a komisz kis istenfiúcskáé lenne. Akkor csak egyszer kellene eltalálnia!
Ugrott, fordult a levegőben, hunyorított, megfeszítette az húrt és elengedte a tollas végű vesszőt.
És a nyílvessző egy pillanata alatt röppent át a távon, süvítve harapta a levegőt, vészesen, megingás nélkül szelte a métereket a levegőben, hogy aztán a készületlen Atorut telibe találja.
De nem volt nagyon ideje foglalkozni vele, alig, hogy a cipője sarka földet tapodott, Atoru máris a levegőben volt, villámgyors mozdulattal vetett felhők módjára árnyat fölé, s már se ideje, se kellő távolsága nem lett volna, hogy újabb vesszőt lőjön ki rá.
Hát az íj a karjára csúszott, ahogy a tokból két újabb vesszőt ragadott elő sietve, s vette azokat egy-egy kézbe
A húr pendülve remegett meg a vállán, ahogy a fegyver végig siklott a karján a terenyrétől egészen föl a válláig, mert, hogy Shizuka fél lábbal hátralépve támaszkodott meg, karjai az égbe emelkedtek, s kezei közt egy-egy vessző meredt a levegőbe, egyenest az érkező Atoru felé.
A komisz íj vége újabb csíkot húzott az orcájára, ahogy visszarándult a vállán

Az egész olyan gyorsan történt. Csak azt vette észre, hogy a földön fekszik, a félrekapott arca mellett a fiú egyik tőre a földet szúrja, a másik viszont telibe. Azt már nem is látta, hogy az ő mozdulatai miféle eredményt értek el.
Mert a fiú ott térdepelt fölötte. Rák vörös lett az arca egy pillanat alatt, ahogy feleszmélt, s a nyílvesszőket elengedve, szégyenlősen az arca elé kapta a kezeit.
A míves mellvértje recsegve adta meg magát, ahogy a tör mentén repedések futottak végig rajta, hogy aztán pixel felhővé enyésszen el.

//ÉP:53 PP:0, ez a támadásom 2 (1-1) pontot sebez, ha talál

by **Kayaba Akihiko** Vas. Okt. 26 2014, 18:56

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Shizu vs. Atoru 4766612103_86ee832108_s

by **Atoru** Hétf. Okt. 27 2014, 01:02

Shizuka úgy látszik kicsit meglepődött a kérdésemen. Vajon miért? Hiszen ha valakinek baja van, akkor az a legkevesebb, ha megkérdezzük, hogy hogyan érzi magát, vagy hogy jobban van-e már. Ez számomra egy egyértelmű dolog.
- Akkor rendben. - könnyebbülök meg. Vajon mit látok Shizu arcán. Csak nem... Elpirult? És talán zavarba is jött? Nocsak-nocsak. Erre nem számítottam. Most én is zavarba jöttem. Pedig nekem nem kellene...
Amikor a bácsikámról kérdezett, egy kicsit elgondolkodtam. Tényleg, vajon mi lehetett a foglalkozása? Hm... Ez egy nehéz kérdés. Ezen bizony tóprengenem kell.
De aki töpreng, az nem tud koncentrálni más dolgokra. Így Shizu szépen eltalált. De egy válasszal még tartozom neki.
- Igazából, fogalmam sincs. Mindig remek gyógyszereket hozott nekünk, és igazából mindennel ellátott minket, ha úgy látta, hogy szükségünk van rá. És itt nem csak gyógyszerekre gondolok. Könyvek, játékok... egyéb dolgok. - mondtam Shizunak. Na, igen, a tolószékemet is ő vette. Ezt kaptam tőle, mikor történt az incidens... De most ne merüljünk el a múltba, mert akkor gyorsan vége lesz a párbajnak.

Örúltem, hogy bevált a ledöntős ötletem. Habár nem mondom, amikor Shizuka gyorsan előrántotta a kettő nyílvesszőt, nem tudtam nem elmosolyodni. Ez persze az elismerés mosolya volt. Hiszen az íjászok közel semmit sem tehetnek. Így viszont ő tudott, amiért elismerésem. Leleményes lány.
Én pedig egy ügyes fiú vagyok, így ki tudtam kerülni a nyílvesszőket.
Most pedig akkor a felállás: Shizuka fekszik, én pedig rajta térdepelek. Ez akár romantikus is lehetne, ha nem lenne kettő tör a kezemben, egyik a törzsébe szúrva, másik pedig a feje mellett. Szerencse. Nem szerettem volna elcsúfítani az arcát. Viszont úgy tűnik, a páncélja se bírta tovább. Közben ő eleresztette a nyílvesszőket is, és a tenyerébe temette az arcát. Viszont előtte láttam még a kipirosodott arcát.
De most mit tegyek? Fegyvertelen és lefegyverzett embert nem illik megütni, vagy leszúrni.
Sóhajtottam egyet, majd felálltam. Ha Shizu kinéz a kezei közül, akkor észreveheti, hogy nyújtom érte az egyik karom. Természetesen a kések sem a kezemben, sem Shizuban nincsenek.
- Segítsek? - kérdezem meg tőle karnyújtás közben. Ha elfogadja a segítőkaromat, akkor felsegítem, de ha nem, akkir egyszerűen felveszem a késeke, és olyan messzire megyek, hogy megtudjon lőni. Ha kérdezné miért, akkor válaszolok is neki.
- Fegyvertelen és lefegyverzett embert csak egy gyáva szúrna le. Főleg, hogyha a lefegyverzett egy lány. - mondom, majd utána hozzá tettem. - Különben is, ez a legkevesebb. - azzal már készültem is a következő nyílra.

//...//
HP: 31

by **Aoi Shizuka** Szomb. Nov. 01 2014, 19:58

Az egyik pillanatban még árnyként tornyosult fölé a felé zuhanó Atoru, a másik pillanatban pedig már nyekkenve területek el a földön mindketten.
Az ütközés, mely nem volt ugyan teljesen váratlan, de mégis csak igen hirtelen következett be, Shizu karjait is félrecsapta, így az előkapott nyílvesszők képtelenek voltak bármiféle védelmet nyújtani, s a zsibbadó tenyereiből el is gurultak, ahogy magához tért.
Csillant a fény a kés pengéjén, szinte az arca mellett meredt a földbe szúrva, ahogy Atoru karját követve odasiklott a tekintete.
Összerezzent az alig centikre lévő meztelen penge látványától, félrekapta a fejét, fel akart könyökölni, de Atoru ott térdepelt fölötte
A másik kést észre sem vette amíg a vértje meg nem adta magát.

Csapdába került. Legyőzték. Félt. A késtől. Nem, nem a fiútól. Teljesen összekuszálódtak az érzései, gondolatai.
Túl közel voltak. Hevesebben kezdett verni a szíve, a érezte a forróóságot, ahogy az arcát elönti a pír.

Menekülni akart, vagy legalábbis kikászálódni ebből a helyzetből. Csak legalább egy fél méterre. De nem volt hová.
Elbújtam! kisgyerekként még elhitte, hogy ha ő nem látja a többieket, mert eltakarja a szemeit, akkor mások sem láthatják.
Nem volt semmi tudatosság benne, csak az arca elé kapta a tenyereit.
Elbújni, nem itt lenni, ilyen kínosan közel, egy fiúhoz és egy félelmetes éles késhez.

Várt, várt hogy megszűnjön ez az állapot, s amikor már nem érezte a fiú térdeit az oldalának feszülve, óvatosan kilesett a kisujja és a gyűrűsujja között.
Atoru ott állt előtte, felé nyújtotta a kezét, amiben már nem volt ott a fenyegető penge
- Köszi - rebegte a lány, ahogy felemelkedett és megfogta Atoru kezét
Kellemes melegség öntötte el az érintés nyomán, olyan finom volt a fiú kezének tapintása, hogy el se akarta elsőre engedni, azután se hogy már sikerült talpra állnia
Eltelt pár pillanat mire eszmélt és sietve engedett ujjai gyenge szorításán
- Gomen - bökte ki zavartan, sietősen húzta le a vállára kúszott íjat, majd hátracsapott kezekkel, fegyverrel zavartan állt a fiúval szemben egy mukkanás nélkül.
Valójában fogalma se volt mit csináljon vagy mondjon. Tetszett neki a fiú lovagiassága, és semmi kedve nem volt már folytatni ezt a buta harcot
- Ho-hova mész? - szólt utána bizonytalan hangon. Megijedt, hogy itt hagyja, de hogy miért is tenne így, arra már végkép nem jutott eszébe semmi a pillanat rövidsége alatt
- Ez nagyon kedves tőled! - felelte némi szégyenlősséggel az arcán és a hangjában - De... én nem tudom... mármint, hogy izé... hogy jó-e ha folytatjuk ezt a párbajt... én... nem szeretnék harcolni veled Atoru-kun, te olyan kedves fiú vagy... nem akarok rád lőni

by Ajánlott tartalom

Shizu vs. Atoru

Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru

Re: Shizu vs. Atoru