KezdőlapKastély Romok
+5
Chariton
Shukaku
Hideaki
Kanami
Kayaba Akihiko
9 posters
2 / 2 oldal
2 / 2 oldal • 
1, 2
Re: Kastély Romok
by Chariton Csüt. Jan. 21 2016, 23:12
- Nagyjából én is így képzeltem a rendszert. Ezért is mondtam, hogy pontok kellenek. De majd idővel. Köszönöm az ajánlatot, Timidus, amikor neked is megfelel majd szólok, és élek vele.
Örült, hogy nem sír a lány, de a dadogása miatt -ahogy az előbb is- még mindig úgy érezte, hogy meg kell nyugtatni, szóval tovább simogatta a fejét.
-Ha úgy érzed..akkor szívesen. És még mindig él az, amit korábban mondtam. Nekik is megvannak a céljaik...egyenlőre még nem tudom, hogy lenne összeegyeztethető az enyémmel...miénkkel.
Elgondolkodom azon amit mondtam. Akkor már van célom? Az, hogy ne jussak ki innen? Nem. Ez csak egy eszköz a célomhoz. Ahhoz, hogy boldog legyek. És ezt végiggondolva fogalmazódik meg bennem: ahhoz, hogy én boldog legyek, az abba kerül, hogy más nem lesz az. Tegyük fel, hogy kiakarok jutni. Az Shu-nak és a többi bent maradósnak lenne rossz. Ha pedig nem akarok kijutni, az azoknak árt, akik kiakarnak. Semmibe vesző tekintettel tisztázom magamban, hogy valakinek így is úgy is ártanom kell. Lélekben megrázom a fejem, hogy kiverjem belőle ezeket a gondolatokat. Ezt magamban kell végigrágnom újra, hogy pontosabban megtudjam fogalmazni. Az is lehet kihagytam valamit. Vissza Shu-hoz és Timidushoz.
- Talán lehet sehogy. Ezt is végig kell még gondolnom. Igen, gondolkodtam, legalábbis terveztem, hogy előbb-utóbb belépek egybe. Csak egyrészt fogalmam sem volt melyikbe, másrészt pedig olyanba akartam ahol jól érzem magam. Ez úgy néz ki eddig, hogy az általatok említettbe teljesülne a legjobban...
Ez most meghívás szeretne lenni? Ha igen, akkor eléggé elgondolkodtató ajánlat,a pozitív irányba. Szeretnék több időt tölteni a lánnyal és sárkányával, arra pedig ez egy nagyon jó lehetőség. Ráadásul még több embert ismerhetek meg rajtuk keresztül. Mindenesetre nem élem bele magam, megvárom mit válaszol.
Örült, hogy nem sír a lány, de a dadogása miatt -ahogy az előbb is- még mindig úgy érezte, hogy meg kell nyugtatni, szóval tovább simogatta a fejét.
-Ha úgy érzed..akkor szívesen. És még mindig él az, amit korábban mondtam. Nekik is megvannak a céljaik...egyenlőre még nem tudom, hogy lenne összeegyeztethető az enyémmel...miénkkel.
Elgondolkodom azon amit mondtam. Akkor már van célom? Az, hogy ne jussak ki innen? Nem. Ez csak egy eszköz a célomhoz. Ahhoz, hogy boldog legyek. És ezt végiggondolva fogalmazódik meg bennem: ahhoz, hogy én boldog legyek, az abba kerül, hogy más nem lesz az. Tegyük fel, hogy kiakarok jutni. Az Shu-nak és a többi bent maradósnak lenne rossz. Ha pedig nem akarok kijutni, az azoknak árt, akik kiakarnak. Semmibe vesző tekintettel tisztázom magamban, hogy valakinek így is úgy is ártanom kell. Lélekben megrázom a fejem, hogy kiverjem belőle ezeket a gondolatokat. Ezt magamban kell végigrágnom újra, hogy pontosabban megtudjam fogalmazni. Az is lehet kihagytam valamit. Vissza Shu-hoz és Timidushoz.
- Talán lehet sehogy. Ezt is végig kell még gondolnom. Igen, gondolkodtam, legalábbis terveztem, hogy előbb-utóbb belépek egybe. Csak egyrészt fogalmam sem volt melyikbe, másrészt pedig olyanba akartam ahol jól érzem magam. Ez úgy néz ki eddig, hogy az általatok említettbe teljesülne a legjobban...
Ez most meghívás szeretne lenni? Ha igen, akkor eléggé elgondolkodtató ajánlat,a pozitív irányba. Szeretnék több időt tölteni a lánnyal és sárkányával, arra pedig ez egy nagyon jó lehetőség. Ráadásul még több embert ismerhetek meg rajtuk keresztül. Mindenesetre nem élem bele magam, megvárom mit válaszol.
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Shukaku Pént. Jan. 22 2016, 07:43
Újabb fogalmazási baki, és újabb furcsálló pillantás a sárkány részéről. Valószínűleg ez Timidus legidegesítőbb tulajdonsága, és a játékostársaim legnagyobb szerencséje, hogy a sárkány nem látja a postokat, amiket írtok, mert valószínűleg a legnagyobb grammar nazi lenne az oldalon. Szóval Timidus pár másodpercig elgondolkodott azon, hogy honnan is fogod tudni, hogy neki mikor felel meg, és miért te szólsz akkor, amikor neki megfelel. Ez eddig úgy működött mindenkivel, hogy ő szólt arról, hogy neki mikor felel meg, a másik arról, hogy a másiknak mikor felel meg az időpont, és ha volt olyan, ami mindkettejüknek megfelelt, akkor oda tervezték a találkozót, vagy jelen esetben a gyakorlást. És igen, ahogy nemrég említetted, ha valami Timidusnak nem tetszik, vagy nem érti, és számításai szerint nagyobb az esélye annak, hogy te tévedsz, mint annak, hogy az emberi nyelvről való ismereteinek a hiánya okozza az értetlenkedést (azaz valószínűleg nem égeti magát azzal, hogy még ezt sem érti), akkor bizony rákérdez a dologra.
-Szívesen. Azonban az ajánlatoddal ellentétben azt javaslom, hogy akkor szólj, amikor neked felel meg, és majd válaszolok, ha nekem is megfelel.
Az ilyen kis nüansznyi különbségekre még Shu sem figyelt, így ha nála kerested a választ a sárkány szavaira, amennyiben nem értetted volna, hogy mire és miért mondta ezt, csak megvonta a vállát, és gyorsan a saját részét fűzte hozzá, hiszen lényegében Timinek igaza van, így nem kell tovább ragozni. Na persze ezt akkor is elmondja, ha érted a célzást, ez esetben viszont a vállrándítás elmarad.
-Ja igen, és a levrendszerrel kapcsolatban fontos, hogy egy címünk van, ugye az én nevemre kell küldened a levelet, de ha a tárgyhoz beírod, hogy az Timinek szól, akkor neki nyitom meg, és én nem olvasom el.
Azt nem emelte ki külön, hogy ha viszont mindkettejükhöz szól az üzenet, akkor szereti, ha a megszólításban mindketten szerepelnek, hiszen a Timidussal való viselkedésed egyelőre azt árulta el neki, hogy ezt amúgy is így tennéd. A dadogás pedig valóban Shunak egy olyan sajátos viselkedése, ami előjön izgatottságnál, bánatnál, örömnél, haragnál... szóval ha erős érzelmi behatás éri. Ugyan a szavakat nem vágja el, hanem csak közöttük tart hosszabb szüneteket, hogy összeszedje a gondolatait, tehát ez nem teljesen dadogás, mint inkább az a jelenség, amikor mondani akar valamit, de még nem gondolta ki, hogy mit is mondjon, de nem akarja elrontani. A másik ilyen remek tulajdonsága pont az, amikor oldalakon keresztül fecseg, ráadásul hadarva és csapongva, hogy fenntartsa az érdeklődésedet, bebizonyítva, hogy ő nem csak egy gyerek, és igenis rengeteg érdekes dolog történt már vele, úgyhogy tapasztalt és megérdemli a szintjét. Egy kis önmagának adott önbizalom boost, de majd megtapasztalod élőben is, ha kialakul egy ilyen szituáció. A mostani szituáció viszont már kezdett neki is kínossá válni, túl hosszúra nyúlt az ölelés, és éppen azon gondolkodott, hogy valamelyikőtöknek meg kellene szakítani, amikor úgy döntöttél, hogy kicsit azért mégis meghosszítod. Az, hogy biztosítottad Shut arról, hogy közösek a céljaitok, ezáltal pedig kötődsz hozzá, egy újabb érzelmi shockot idézett elő, és a lanyhuló szorítás újra erősebbre fonódott az derekad körül, de csak egy pár pillanatra, utána már tényleg véget kellett vetni ennek, és egy kis szökkenéssel, pironkodva, fejét leszegve kísérelte meg a kiugrást. A talán sehogy részt most ő sem értette, és itt már újfent egymásra néztek Timivel, a sárkány pedig az emberi vállvonás egy sajátos formájával, farka végének enyhe meglegyintésével jelezte, hogy ő sem érti a dolgot, hiszen nem tették fel azt az agyoncsócsált kérdést, miszerint hogyan is hálálhatnák meg, hogy mellettük vagy. Azt pedig, hogy sehogy nem segíthetnek, úgysem fogadták volna el válaszképpen. Az önfejű kezdők, akik nem kérnek a segítségből, hamar a falon találhatják magukat, te meg ahhoz túl értékes vagy, hogy oda kerülj.
-Sehogy? Mit sehogy? És... igen, a mi céhünk a vidámság megtestesítője! Nem kötelező vidámnak lenni, de ha valaki szomorú, akkor mindent megteszünk azért, hogy felvidítsuk. Még az indulónk is a legvidámabb mind közül, Junt pedig imádni fogod!
Lassan a kezedben lévő füzetért nyúlt, és úgy, hogy ne vegye el tőled, belelapozott, majd megállt egy olyan résznél, ahova fényképek voltak beragasztva. Sátorozás, hóember építés, strandolás, party, és hasonlók. A legtöbb helyen három lányka szerepelt, vagyis négy, ha Timidust is oda számoljuk, néha feltűnt egy ötödik is, és mégnéhább egy fiú is. Közös céhes élmények voltak, és valóban a vidámság tükröződött róluk. Ezután még a Hangrögzítő Kristályt is a kezedbe nyomta, hogy az indulójukat is meghallgathasd. Most már egyértelműen meg akart győzni arról, hogy hozzájuk csatlakozz.
-Szívesen. Azonban az ajánlatoddal ellentétben azt javaslom, hogy akkor szólj, amikor neked felel meg, és majd válaszolok, ha nekem is megfelel.
Az ilyen kis nüansznyi különbségekre még Shu sem figyelt, így ha nála kerested a választ a sárkány szavaira, amennyiben nem értetted volna, hogy mire és miért mondta ezt, csak megvonta a vállát, és gyorsan a saját részét fűzte hozzá, hiszen lényegében Timinek igaza van, így nem kell tovább ragozni. Na persze ezt akkor is elmondja, ha érted a célzást, ez esetben viszont a vállrándítás elmarad.
-Ja igen, és a levrendszerrel kapcsolatban fontos, hogy egy címünk van, ugye az én nevemre kell küldened a levelet, de ha a tárgyhoz beírod, hogy az Timinek szól, akkor neki nyitom meg, és én nem olvasom el.
Azt nem emelte ki külön, hogy ha viszont mindkettejükhöz szól az üzenet, akkor szereti, ha a megszólításban mindketten szerepelnek, hiszen a Timidussal való viselkedésed egyelőre azt árulta el neki, hogy ezt amúgy is így tennéd. A dadogás pedig valóban Shunak egy olyan sajátos viselkedése, ami előjön izgatottságnál, bánatnál, örömnél, haragnál... szóval ha erős érzelmi behatás éri. Ugyan a szavakat nem vágja el, hanem csak közöttük tart hosszabb szüneteket, hogy összeszedje a gondolatait, tehát ez nem teljesen dadogás, mint inkább az a jelenség, amikor mondani akar valamit, de még nem gondolta ki, hogy mit is mondjon, de nem akarja elrontani. A másik ilyen remek tulajdonsága pont az, amikor oldalakon keresztül fecseg, ráadásul hadarva és csapongva, hogy fenntartsa az érdeklődésedet, bebizonyítva, hogy ő nem csak egy gyerek, és igenis rengeteg érdekes dolog történt már vele, úgyhogy tapasztalt és megérdemli a szintjét. Egy kis önmagának adott önbizalom boost, de majd megtapasztalod élőben is, ha kialakul egy ilyen szituáció. A mostani szituáció viszont már kezdett neki is kínossá válni, túl hosszúra nyúlt az ölelés, és éppen azon gondolkodott, hogy valamelyikőtöknek meg kellene szakítani, amikor úgy döntöttél, hogy kicsit azért mégis meghosszítod. Az, hogy biztosítottad Shut arról, hogy közösek a céljaitok, ezáltal pedig kötődsz hozzá, egy újabb érzelmi shockot idézett elő, és a lanyhuló szorítás újra erősebbre fonódott az derekad körül, de csak egy pár pillanatra, utána már tényleg véget kellett vetni ennek, és egy kis szökkenéssel, pironkodva, fejét leszegve kísérelte meg a kiugrást. A talán sehogy részt most ő sem értette, és itt már újfent egymásra néztek Timivel, a sárkány pedig az emberi vállvonás egy sajátos formájával, farka végének enyhe meglegyintésével jelezte, hogy ő sem érti a dolgot, hiszen nem tették fel azt az agyoncsócsált kérdést, miszerint hogyan is hálálhatnák meg, hogy mellettük vagy. Azt pedig, hogy sehogy nem segíthetnek, úgysem fogadták volna el válaszképpen. Az önfejű kezdők, akik nem kérnek a segítségből, hamar a falon találhatják magukat, te meg ahhoz túl értékes vagy, hogy oda kerülj.
-Sehogy? Mit sehogy? És... igen, a mi céhünk a vidámság megtestesítője! Nem kötelező vidámnak lenni, de ha valaki szomorú, akkor mindent megteszünk azért, hogy felvidítsuk. Még az indulónk is a legvidámabb mind közül, Junt pedig imádni fogod!
Lassan a kezedben lévő füzetért nyúlt, és úgy, hogy ne vegye el tőled, belelapozott, majd megállt egy olyan résznél, ahova fényképek voltak beragasztva. Sátorozás, hóember építés, strandolás, party, és hasonlók. A legtöbb helyen három lányka szerepelt, vagyis négy, ha Timidust is oda számoljuk, néha feltűnt egy ötödik is, és mégnéhább egy fiú is. Közös céhes élmények voltak, és valóban a vidámság tükröződött róluk. Ezután még a Hangrögzítő Kristályt is a kezedbe nyomta, hogy az indulójukat is meghallgathasd. Most már egyértelműen meg akart győzni arról, hogy hozzájuk csatlakozz.
_________________
ADATLAP
Shu és Timidus Kristályboltocskája
- Statok:
Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45
Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2
Kristályírás: 100
Növénylátás: 100
Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester
Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Chariton Szomb. Jan. 23 2016, 12:41
Nem fogalmaztam teljesen érthetően az előbb, Timidus pedig már javította is.
- Teljesen elfelejtkeztem az üzenetküldő rendszerről. Azért is mondtam, hogy majd akkor szólok mikor úgy látom neked is megfelel. Élőben. Ám jogos, hogy ahogyan te mondod, egyszerűbb. Köszönöm Shu,erre is odafigyelek odafigyelek.
Nem rakták össze az előző kijelentésemet, de nem is baj. Felfogom hozni nekik majd, úgy gondolom mondhatnak ezzel kapcsolatban is bölcs dolgokat mindketten. Nem akartam én megszakítani az ölelést, tekintve, hogy nem is én kezdtem, vagy hogy ne higgye azt, hogy problémám van vele. Ügyesen szökkent ki karomból, és folytattuk a beszélgetést.
- Hangosan gondolkoztam, mondhatni. Pontosabban magamban fontolgattam azt a kérdést, hogy hogyan találhatunk egyszerre megoldást azoknak is akik ki akarnak jutni és azoknak is akik nem. Erre mondtam azt, hogy talán sehogy nem találhatunk ilyet. De ezen mindenképp gondolkodni fogok még. -hogy válaszoljak kérdésükre már felhoztam azt, amiről nem rég gondolkodtam.
Végignézem a képeket amiket megmutatat nekem. Tényleg jólérzik magukat a képeken, amennyire megtudom állapítani az arcukról , és ez nem a szokásos „mosolyogjmertfényképeznek” nevetés. Abból láttam pont eleget, hogy megtudjam mondani, ha ilyen egy mosoly. Gyakran pont magamról. Meghallgatom az indulót is.
- Az induló nem teljesen az én stílusom, de kétségtelenül vidámságról tanúskodik. -nyugtázom – A képeken is mindd boldognak néztek ki. Igazán boldognak. A felvidítás pedig csapatszellemről.
Nem mondja ki konkrétan. Akkor én fogom, de most már biztos vagyok benne, hogy nem tévedtem a megállapítással.
- Szeretnéd, vagy szeretnétek, hogy csatlakozzak? Részemről nincs akadálya, sőt örülnék is neki. Ha a többi tagnak is megfelel, akkor pedig szívesen csatlakozom. Remélem velük is jól kijövök majd, ha úgy döntötök bevesztek.
Őszintén mondtam azt, hogy szívesen teszem. Boldogok. Én is az lehetek velük. Persze, ahogy korábban is mondtam, ha jól kijövök velük. De ezt nem tudhatom meg, amíg meg nem ismerkedünk. Ehhez pedig úgy látom itt a tökéletes lehetőség.
- Teljesen elfelejtkeztem az üzenetküldő rendszerről. Azért is mondtam, hogy majd akkor szólok mikor úgy látom neked is megfelel. Élőben. Ám jogos, hogy ahogyan te mondod, egyszerűbb. Köszönöm Shu,erre is odafigyelek odafigyelek.
Nem rakták össze az előző kijelentésemet, de nem is baj. Felfogom hozni nekik majd, úgy gondolom mondhatnak ezzel kapcsolatban is bölcs dolgokat mindketten. Nem akartam én megszakítani az ölelést, tekintve, hogy nem is én kezdtem, vagy hogy ne higgye azt, hogy problémám van vele. Ügyesen szökkent ki karomból, és folytattuk a beszélgetést.
- Hangosan gondolkoztam, mondhatni. Pontosabban magamban fontolgattam azt a kérdést, hogy hogyan találhatunk egyszerre megoldást azoknak is akik ki akarnak jutni és azoknak is akik nem. Erre mondtam azt, hogy talán sehogy nem találhatunk ilyet. De ezen mindenképp gondolkodni fogok még. -hogy válaszoljak kérdésükre már felhoztam azt, amiről nem rég gondolkodtam.
Végignézem a képeket amiket megmutatat nekem. Tényleg jólérzik magukat a képeken, amennyire megtudom állapítani az arcukról , és ez nem a szokásos „mosolyogjmertfényképeznek” nevetés. Abból láttam pont eleget, hogy megtudjam mondani, ha ilyen egy mosoly. Gyakran pont magamról. Meghallgatom az indulót is.
- Az induló nem teljesen az én stílusom, de kétségtelenül vidámságról tanúskodik. -nyugtázom – A képeken is mindd boldognak néztek ki. Igazán boldognak. A felvidítás pedig csapatszellemről.
Nem mondja ki konkrétan. Akkor én fogom, de most már biztos vagyok benne, hogy nem tévedtem a megállapítással.
- Szeretnéd, vagy szeretnétek, hogy csatlakozzak? Részemről nincs akadálya, sőt örülnék is neki. Ha a többi tagnak is megfelel, akkor pedig szívesen csatlakozom. Remélem velük is jól kijövök majd, ha úgy döntötök bevesztek.
Őszintén mondtam azt, hogy szívesen teszem. Boldogok. Én is az lehetek velük. Persze, ahogy korábban is mondtam, ha jól kijövök velük. De ezt nem tudhatom meg, amíg meg nem ismerkedünk. Ehhez pedig úgy látom itt a tökéletes lehetőség.
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Shukaku Vas. Jan. 24 2016, 07:30
-Oh, az ilyenekre pedig érdemes odafigyelni. Ne aggódj, majd megszokod, és ez még annyira nem is különbözik a kinti világtól, hiszen mobilja mindenkinek volt odakint is, tulajdonképpen ez is az. Persze macerásabb picit képet meg hangot küldeni, videót meg ugye nem is lehet, cserébe viszont spam sincsen.
Ekkor már újra elindult, és intett neked és Timinek is, hogy kövessétek. Eredeti célotok még mindig a fegyverraktár volt, csak a nagy ölelkezésben mintha ez a cél kicsit elhalványult volna. Shu azonban emlékezett, meg persze Timi is, csak ő most az idomárra bízta, hogy miként osztja be az időtöket.
-Ami viszont nagyon más, és oda kell rá figyelned, az az utazás. Ugye a Nagy Napon mindannyian kaptunk Kayabától egy Hazatérés Kristály nevű itemet. Ezzel tulajdonképpen megvédett minket a saját butaságunktól. Ha bajba kerülsz, és időben észreveszed, hogy bajba kerülsz, akkor csak használod a kristályt, és már ott sem vagy. Persze ez csak a moboktól tud biztosan megvédeni, akik nem sebeznek azonnal annyit, hogy ne tudd használni az itemet. Az emberektől sajnos már tényleg félni kell... de majd egyszer remélem eltűnik innen az összes gonosz ember, és akkor már nem teszik tönkre ezt a világot is.
Megállt egy nagy vasajtó mögött, majd a retesznek támaszkodott.
-Segítesz? Timivel odakintről jutottunk be, repüléssel, de neked még gondolom nincs akkora lovaglás jártasságod, hogy a nyeregben maradj. Ketten bizti el tudjuk tolni a reteszt.
És ha mindketten nekifeszültetek, akkor valóban engedett, és kitárult a fegyverraktár ajtaja. A szoba egyik fele a semmibe meredt, itt vált el ugyanis a kastély, ám a többi részében szépen felaggatva voltak az itemek. Nem tudni, hogy így volt eredetileg is, vagy csak Shu tett rendet, de az biztos, hogy könnyen megtalálhattad ha kerestél valamit, ha volt olyasmi a szobában.
-És... hol tartottam? Ja igen! A kristállyal utazni is lehet, egyik városból a másikba. Van aki nem szereti, és elcaplat a kapuig, de ha sietsz, akkor sokkal gyorsabb így. Persze a legtöbbször mi is sétálunk. Képzeld, vannak olyanok, akik itt vannak három éve, és még a Kezdetek Városában sem láttak mindent, mert mindig csak teleportálgattak. A megoldás pedig...
Itt fancsali képet vágott, és kissé durcásan megvonta a vállát.
-Rengeteget gondolkodtunk ezen, mi is, meg nálunk sokkal okosabbak is. Nagyon jó lenne, ha te kitalálnád a megoldást... de szerintünk nincs ilyen.
Ezután mindketten türelmesen megvárták, amíg kutogatsz. Az, hogy az induló nem fiús, tudták jól, viszont vidám volt, és a vidámság nagyon kellett ebbe a világba. Kérdésedre Timidus bólintott először, Shu kicsit azért visszafogta magát.
-Persze, hogy szeretnénk, csak... nem akartunk tolakodónak tűnni. És... akkor ha itt végzünk, akkor akár vehetjük az irányt a céhház felé is, írok Junnak, hogy várjon minket ott, meg a többieknek, hogy új tagunk lesz, és akkor már ott is alhatsz.
-Meg van a tízes szinted?
Timidus ismét a gyakorlatiasabb részénél ragadta meg a dolgot. Pozitív volt egy új tag csatlakozása, és kellettek is az újoncok, ám sajna az újoncokra az is jellemző volt, hogy el is tűnnek...
Ekkor már újra elindult, és intett neked és Timinek is, hogy kövessétek. Eredeti célotok még mindig a fegyverraktár volt, csak a nagy ölelkezésben mintha ez a cél kicsit elhalványult volna. Shu azonban emlékezett, meg persze Timi is, csak ő most az idomárra bízta, hogy miként osztja be az időtöket.
-Ami viszont nagyon más, és oda kell rá figyelned, az az utazás. Ugye a Nagy Napon mindannyian kaptunk Kayabától egy Hazatérés Kristály nevű itemet. Ezzel tulajdonképpen megvédett minket a saját butaságunktól. Ha bajba kerülsz, és időben észreveszed, hogy bajba kerülsz, akkor csak használod a kristályt, és már ott sem vagy. Persze ez csak a moboktól tud biztosan megvédeni, akik nem sebeznek azonnal annyit, hogy ne tudd használni az itemet. Az emberektől sajnos már tényleg félni kell... de majd egyszer remélem eltűnik innen az összes gonosz ember, és akkor már nem teszik tönkre ezt a világot is.
Megállt egy nagy vasajtó mögött, majd a retesznek támaszkodott.
-Segítesz? Timivel odakintről jutottunk be, repüléssel, de neked még gondolom nincs akkora lovaglás jártasságod, hogy a nyeregben maradj. Ketten bizti el tudjuk tolni a reteszt.
És ha mindketten nekifeszültetek, akkor valóban engedett, és kitárult a fegyverraktár ajtaja. A szoba egyik fele a semmibe meredt, itt vált el ugyanis a kastély, ám a többi részében szépen felaggatva voltak az itemek. Nem tudni, hogy így volt eredetileg is, vagy csak Shu tett rendet, de az biztos, hogy könnyen megtalálhattad ha kerestél valamit, ha volt olyasmi a szobában.
-És... hol tartottam? Ja igen! A kristállyal utazni is lehet, egyik városból a másikba. Van aki nem szereti, és elcaplat a kapuig, de ha sietsz, akkor sokkal gyorsabb így. Persze a legtöbbször mi is sétálunk. Képzeld, vannak olyanok, akik itt vannak három éve, és még a Kezdetek Városában sem láttak mindent, mert mindig csak teleportálgattak. A megoldás pedig...
Itt fancsali képet vágott, és kissé durcásan megvonta a vállát.
-Rengeteget gondolkodtunk ezen, mi is, meg nálunk sokkal okosabbak is. Nagyon jó lenne, ha te kitalálnád a megoldást... de szerintünk nincs ilyen.
Ezután mindketten türelmesen megvárták, amíg kutogatsz. Az, hogy az induló nem fiús, tudták jól, viszont vidám volt, és a vidámság nagyon kellett ebbe a világba. Kérdésedre Timidus bólintott először, Shu kicsit azért visszafogta magát.
-Persze, hogy szeretnénk, csak... nem akartunk tolakodónak tűnni. És... akkor ha itt végzünk, akkor akár vehetjük az irányt a céhház felé is, írok Junnak, hogy várjon minket ott, meg a többieknek, hogy új tagunk lesz, és akkor már ott is alhatsz.
-Meg van a tízes szinted?
Timidus ismét a gyakorlatiasabb részénél ragadta meg a dolgot. Pozitív volt egy új tag csatlakozása, és kellettek is az újoncok, ám sajna az újoncokra az is jellemző volt, hogy el is tűnnek...
_________________
ADATLAP
Shu és Timidus Kristályboltocskája
- Statok:
Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45
Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2
Kristályírás: 100
Növénylátás: 100
Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester
Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Chariton Vas. Jan. 24 2016, 13:00
Követem Shu-t, Timi-vel együtt, miközben válaszolok arra, amit mondd:
- Köszönöm a tanácsokat, újra. Reméljük a legjobbakat, de erre sajnos kevés az esély szerintem. Azért próbálkozhatunk erre is keresni valami megoldást.
Egy szép nagy vasajtóval állunk szemben, ám Shu már neki is feszült, hogy kinyissa, s ahogyan kérte, segítek neki.
- Valóban nincs még lovaglás jártasságom.
Jelentem ki, mikor épp kinyílt az ajtó és betekintést nyerhettem a fegyvertárba. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, elég széles történelmi időszakot felölelő felhozatallal: íjak, lándzsák, kardok, páncélok. Persze mindd csak dísztárgy, de a célomnak tökéletesen megfelel most. Eredetileg lehetett ilyen sorban, gondolom senki nem töltené azzal az idejét, hogy egy ilyen kastélyban rakjon rendet.
Aztán elsiklik a szemem a szoba azon részére ami a semmibe veszlik. Innen a legszebb a kilátás az eddig meglátogatott helyiségek közzül, el is időzöm picit, hogy a semmibe nézek. Aztán szép lassan elkezdem összegyűjteni amik kellenek. Majd egyszer, ha lesz saját házam, vagy szobám szépen kirakhatom őket dísztárgynak, addig pedig elférnek nálam. Közben természetesen figyelek Shu-ra is.
- Pedig hasznos dolog a felfedezés. Találhatunk sok szép helyet, talákozhatunk emberekkel. Persze ugyanakkor biztonságosabb is egyben. Valamit valamiért. Majd gondolkodom, de természetesen nem ígérhetek semmit ezen kívül. Lehet valóban nem létezik. Nem lett volna tolakodó ha megkérdezed, máskor nyugodtan kérdezz meg. Bármit. Tényleg bármit. Nekem megfelel a te ötleted. Nem Timidus, még messze nincs meg. Hallottam a kiképzőtisztről, de nem túlságosan szimpatikus, inkább szépen sorban akarok fejlődni, hogy megszokhassak mindent.
- Köszönöm a tanácsokat, újra. Reméljük a legjobbakat, de erre sajnos kevés az esély szerintem. Azért próbálkozhatunk erre is keresni valami megoldást.
Egy szép nagy vasajtóval állunk szemben, ám Shu már neki is feszült, hogy kinyissa, s ahogyan kérte, segítek neki.
- Valóban nincs még lovaglás jártasságom.
Jelentem ki, mikor épp kinyílt az ajtó és betekintést nyerhettem a fegyvertárba. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, elég széles történelmi időszakot felölelő felhozatallal: íjak, lándzsák, kardok, páncélok. Persze mindd csak dísztárgy, de a célomnak tökéletesen megfelel most. Eredetileg lehetett ilyen sorban, gondolom senki nem töltené azzal az idejét, hogy egy ilyen kastélyban rakjon rendet.
Aztán elsiklik a szemem a szoba azon részére ami a semmibe veszlik. Innen a legszebb a kilátás az eddig meglátogatott helyiségek közzül, el is időzöm picit, hogy a semmibe nézek. Aztán szép lassan elkezdem összegyűjteni amik kellenek. Majd egyszer, ha lesz saját házam, vagy szobám szépen kirakhatom őket dísztárgynak, addig pedig elférnek nálam. Közben természetesen figyelek Shu-ra is.
- Pedig hasznos dolog a felfedezés. Találhatunk sok szép helyet, talákozhatunk emberekkel. Persze ugyanakkor biztonságosabb is egyben. Valamit valamiért. Majd gondolkodom, de természetesen nem ígérhetek semmit ezen kívül. Lehet valóban nem létezik. Nem lett volna tolakodó ha megkérdezed, máskor nyugodtan kérdezz meg. Bármit. Tényleg bármit. Nekem megfelel a te ötleted. Nem Timidus, még messze nincs meg. Hallottam a kiképzőtisztről, de nem túlságosan szimpatikus, inkább szépen sorban akarok fejlődni, hogy megszokhassak mindent.
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Shukaku Hétf. Jan. 25 2016, 08:46
Mivel megköszönte a tanácsokat, és ráadásul olyan dolgokat is mondott, amire Timi el tud kezdeni építeni, így a sárkány úgy döntött, hogy amikor visszatér, megkezdi az okítását.
-Arról beszéltél, hogy legalább olyan jó akarsz lenni a kardforgatásban, mint amilyen odakint voltál. Ez azonban két kiemelendő dolgok is jelenthet. Amennyiben csak a harcművészet térfeléről közelíted meg a vívást, úgy könnyebb dolgod lesz. A pontok szemmé teszik majd a mozdulataidat, ám a meglévő tudásod, és a világ segítő erői...
Hogy jobban értsd, Timidus a rendszert hívta így, hiszen máig nem volt hajlandó bizonyítottnak tekinteni azt, hogy világát azok az emberek uralnák odakintről, akiket itt bent naponta lát a saját cipőfűzőjükben elesni.
-...irányítani fogják a mozdulataidat. Ha megtanulsz rájuk hagyatkozni, akkor nagyon látványosan fogod tudni forgatni a fegyveredet. Ezt az emberek sword skill névvel illetik.
Itt tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy összepasszíthasd a dolgokat, vagy kérdezhess, ha még nem hallottál volna róla, majd folytatta.
-Ha azonban nem csak látványosan akarod forgatni a kardot, és a gyűjteményeden kívül, amelyek harcra alkalmatlanok, valódi küzdelemben is részt kívánsz venni, akkor nehezebb dolgod lesz. Egy olyan ellenfél, aki felkészült, ismeri a világ segítő szellemeit, és összhangban van velük. Amint elindítasz egy mozdulatot, tudni fogja, hogy mit csinálsz, ahogyan azt is, hogy hogyan védekezzen ellene.
Ez volt Timi hadi sikereinek az alapja. A gamerek a rendszerre hagyatkoztak, Timi pedig betanulta másodpercről másodpercre a sword skillek minden milliméterét, így előbb tudta, hogy hogyan akar támadni az ellenfél, mint ahogyan az aktiválta volna a skillt.
-Azt, hogy miként gyakorlok majd veled, jelentősen meghatározza, hogy milyen útra kívánsz lépni a továbbiakban.
itt Shura pillantott, és ez volt azon kevés pillanatok egyikre, amikor a sárkány várta a lány beleegyezését, amit meg is kapott.
-Ahhoz, hogy a céhházba beléphess, a tízes szintet minimum el kell érned. A kiképzőtiszt rendszere veszélyes. Nem véletlenül hívják a tapasztalat pontokat tapasztalat pontoknak. A nevével ellentétes az, hogy tapasztalat nélkül kapd meg őket. Az azt használó emberek valóban elhiszik, hogy tízes vagy húszas szintre léptek, és olyan küldetéseket vállalnak, amire a valós szintjük még kevés, majd elbuknak, esetleg elpusztulnak. Felügyelettel azonban, vagy egy kevés ésszel, ami véleményem szerint neked rendelkezésedre áll, profitálhatsz belőle. A húszas szint megkapását én is túlzásnak vélem, ám a tízes szintre lépést már javaslom. Megadja azt a szintet, ahol már nem vagy közvetlen veszélyben majdnem mindegyik rossz szándékú ember jelenlétében. Tekintsd biztonsági előírásnak a tagok védelme érdekében.
-Arról beszéltél, hogy legalább olyan jó akarsz lenni a kardforgatásban, mint amilyen odakint voltál. Ez azonban két kiemelendő dolgok is jelenthet. Amennyiben csak a harcművészet térfeléről közelíted meg a vívást, úgy könnyebb dolgod lesz. A pontok szemmé teszik majd a mozdulataidat, ám a meglévő tudásod, és a világ segítő erői...
Hogy jobban értsd, Timidus a rendszert hívta így, hiszen máig nem volt hajlandó bizonyítottnak tekinteni azt, hogy világát azok az emberek uralnák odakintről, akiket itt bent naponta lát a saját cipőfűzőjükben elesni.
-...irányítani fogják a mozdulataidat. Ha megtanulsz rájuk hagyatkozni, akkor nagyon látványosan fogod tudni forgatni a fegyveredet. Ezt az emberek sword skill névvel illetik.
Itt tartott egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy összepasszíthasd a dolgokat, vagy kérdezhess, ha még nem hallottál volna róla, majd folytatta.
-Ha azonban nem csak látványosan akarod forgatni a kardot, és a gyűjteményeden kívül, amelyek harcra alkalmatlanok, valódi küzdelemben is részt kívánsz venni, akkor nehezebb dolgod lesz. Egy olyan ellenfél, aki felkészült, ismeri a világ segítő szellemeit, és összhangban van velük. Amint elindítasz egy mozdulatot, tudni fogja, hogy mit csinálsz, ahogyan azt is, hogy hogyan védekezzen ellene.
Ez volt Timi hadi sikereinek az alapja. A gamerek a rendszerre hagyatkoztak, Timi pedig betanulta másodpercről másodpercre a sword skillek minden milliméterét, így előbb tudta, hogy hogyan akar támadni az ellenfél, mint ahogyan az aktiválta volna a skillt.
-Azt, hogy miként gyakorlok majd veled, jelentősen meghatározza, hogy milyen útra kívánsz lépni a továbbiakban.
itt Shura pillantott, és ez volt azon kevés pillanatok egyikre, amikor a sárkány várta a lány beleegyezését, amit meg is kapott.
-Ahhoz, hogy a céhházba beléphess, a tízes szintet minimum el kell érned. A kiképzőtiszt rendszere veszélyes. Nem véletlenül hívják a tapasztalat pontokat tapasztalat pontoknak. A nevével ellentétes az, hogy tapasztalat nélkül kapd meg őket. Az azt használó emberek valóban elhiszik, hogy tízes vagy húszas szintre léptek, és olyan küldetéseket vállalnak, amire a valós szintjük még kevés, majd elbuknak, esetleg elpusztulnak. Felügyelettel azonban, vagy egy kevés ésszel, ami véleményem szerint neked rendelkezésedre áll, profitálhatsz belőle. A húszas szint megkapását én is túlzásnak vélem, ám a tízes szintre lépést már javaslom. Megadja azt a szintet, ahol már nem vagy közvetlen veszélyben majdnem mindegyik rossz szándékú ember jelenlétében. Tekintsd biztonsági előírásnak a tagok védelme érdekében.
_________________
ADATLAP
Shu és Timidus Kristályboltocskája
- Statok:
Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45
Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2
Kristályírás: 100
Növénylátás: 100
Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester
Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Chariton Hétf. Jan. 25 2016, 12:24
Figyelmesen hallgatom amit Timidus mondd. Jobban ismeri a rendszert és jobban tud harcolni mint én, miért ne tanulnék tőle? Régen megtanultam már elfogadni azt, hogy valaki jobb nálam valamiben. Így lehet bizonyos dolgokat megtanulni csak. A végén még Timidus lesz az új Trevorom. Nem hiszem, hogy bánnám, hisz nem győzöm elégszer hangsúlyozni: tanít. Azt pedig nagyra értékelem. Az alapján amit eddig elmondott a sword skill annyira jó, hogy lengessem a kardomat és úgy nézzek ki, mintha jó lennék vele. Szóval mint kint a színpadi vívás. A második rész már gyakorlatiasabb. Megfontolom mindkettőt, és úgy döntök, hogy mindkettőre szükségem lesz. Az első lépés természetesen az, hogy hasznosan tudjam csinálni. Rengeteg okom van és lett is, hogy miért legyek erősebb. Fejlődni pedig mindig van hova, tapasztalatból tudom. Persze, a stílus sem árt, de ahogy értem, a gyakorlati részével előbb-utóbb elsajátítom a szépséget is. A segítő erő alatt pedig gondolom a rendszert érti, másra nem tudok gondolni.
- Természetesen a gyakorlati részre helyezném a hangsúlyt, de nem vetem meg a szépséget is. Úgy szeretném, hogy a gyakorlati rész tanulása közben kialakuljon a „sword skill” is.
Feltünt, hogy Shu-ra pillant, de nem tudom mire vélni. Helyette inkáb válaszolok arra amit mondd, és megosztom velük az én tervemet is.
- Ezért is nem akartam élni vele, hanem be akartam járni az utat szép lassan. Így viszont kénytelen leszek használni, mert anélkül még eltarthat egy darabig a 10. szint. Valamint ha szerinted rendben lesz így is, akkor egyáltalán nincs már ellenvetésem. Én befejeztem itt amit szerettem volna. Ha nektek megfelel, akkor induljunk el a céhházatok felé, útközben pedig útba ejtjük a kiképzőtisztet.
- Természetesen a gyakorlati részre helyezném a hangsúlyt, de nem vetem meg a szépséget is. Úgy szeretném, hogy a gyakorlati rész tanulása közben kialakuljon a „sword skill” is.
Feltünt, hogy Shu-ra pillant, de nem tudom mire vélni. Helyette inkáb válaszolok arra amit mondd, és megosztom velük az én tervemet is.
- Ezért is nem akartam élni vele, hanem be akartam járni az utat szép lassan. Így viszont kénytelen leszek használni, mert anélkül még eltarthat egy darabig a 10. szint. Valamint ha szerinted rendben lesz így is, akkor egyáltalán nincs már ellenvetésem. Én befejeztem itt amit szerettem volna. Ha nektek megfelel, akkor induljunk el a céhházatok felé, útközben pedig útba ejtjük a kiképzőtisztet.
Chariton- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 185
Join date : 2016. Jan. 18.
Karakterlap
Szint: 12
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Kuradeel Csüt. Jan. 28 2016, 21:59
Chariton: [T1] A Látnok Irányítópálcája
Shukaku: [T1] Mini Potion
Mehehe, pont fordítva kaptátok xP
Shukaku: [T1] Mini Potion
Mehehe, pont fordítva kaptátok xP
_________________
- Épp neked mesélek? - Akkor ezt olvasd el! xP:
- A meséim egy gamer szóhasználattal élve, Open World típusú játékot próbálnak szimulálni. Ez annyit jelent, hogy bármi, de tényleg bármi amit megemlítek fontossággal bír(hat). Mégpedig onnantól bír, hogy te, aki játszol benne, fontossá teszed. Tehát könnyű példával élve, mindig több út lehetséges, és mindegyik visz valahová. Persze mindig lesznek észrevehetőbbek és kevésbé észrevehetők, amin járhatsz. Te rajtad múlik melyiket választod.
Ismizárásért püben zargassatok ^^
Kuradeel- Mesélő
- Hozzászólások száma : 441
Join date : 2014. Apr. 20.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: Knights of Blood
Re: Kastély Romok
by Sai Kedd Júl. 12 2016, 20:31
Vereség.
Nem volt olyan fájó, mint Timidus, a bombasztikusan becsapódó sárkány a gerincemen.
De nem kellett sokáig kérnem. Hamar szabadulhattam, mázlimra a pálca sem döfött át az esés közben, így viszonylag szerencsésen zárult a mi kis balesetünk.
Szájunkba ujjunkat dugva újra háromdimenzióssá fújtuk fel magunkat, majd négykézlábra remegve, teljes testünkben kihullámoztuk a keletkezett deformációt. Elgyötrőt arccal követtük a sárkány bántóan friss gyorsaságát, ahogy pillanatok alatt felsegíttette társát, majd a gyanútlan Bubát, aki még mindig a korábbi képsorokat visszapörgetve maga előtt igyekezett úrrá lenni a kétségbeesésen.
Úgy lett pakolgatva: mellső lábak, áll, hát, buksi, tompor, mint egy játékbaba, amit szépen eligazgatnak a polcon.
Aztán hirtelen megérkezett a Révület nevű expresszel a Valóság nevű végállomásra: kibukott a térkapun át, akár egy bowling golyó, letarolta a semmiből előtte termő bábukat.
Miközben a feje fölött egy hatalmas X jelent meg, és az éterből felhangzott japános akcentussal a Strike-u!, Buba értetlen tekintettel előbb jobbra, majd balra nézett, és rövid, hátsó-lábas-fültő-vakarást követően megállapította helyzetének pontos koordinátáit, átváltott szócső üzemmódba, ahogy azt már korábban tapasztalhatta a drága olvasóközönség.
Timidusz bizalomról előadott rövid eszem-futtatásának hatására Buba idegőrlő lassúsággal, hogy szinte hallani lehetett a nyakcsigolyák rozsdás fémcsikorgását, kérdő tekintetét gazdájára vetette.
Mit vetette! Beleszúrta, döfte, szinte felnyársalta!
Aztán Timidusz áttért a kiértékelésre és mi csak bólogattunk szorgosan, nagy hévvel, hogy szinte elmosódott a fejünk a folyamatos afterimage nyomán.
Csak mikor már kérdés kavarodott ki a nagy országértékelés végéből, akkor hagytuk abba, és néztem fel az égre a szemem forgatva, annyira megdolgoztatta kába agysejtjeimet a kérdések sora:
- Poooontozás? - kanyarítottam a fejem Bubára
~ Feeeelszerelés? ~ ő meg én rám a saját buksiját, hogy tekintetünk összetalálkozott
De nem lettünk kevésbé ostobák tőle, mert igazából egymástól vártuk volna a segítséget
- Hááát - szólaltam fel, a rókát végül megelőzve - majd ahogy sikerül
~ Jaaa ~ adott igazat a kölyök ~ majd meglátjuk
- Még nem gondolkoztunk rajta, de talán a speciális pontokra még tehetnénk, mert egyszer se sikerültek a trükkjeink - valltam be kicsit szomorkásan
~ Jaaa, a trükkjeink besültek
- Buba?
~ Igen, Sai?
- Akarunk mi céhhez csatlakozni?
~ Nem tudom. Te akarsz? ~ hárított vissza
- Nem tudom én se. Szerintem még nem - emeltem fel a fejem a sárkány és a lány felé, de csak ráztam bizonytalanul
Nem volt olyan fájó, mint Timidus, a bombasztikusan becsapódó sárkány a gerincemen.
De nem kellett sokáig kérnem. Hamar szabadulhattam, mázlimra a pálca sem döfött át az esés közben, így viszonylag szerencsésen zárult a mi kis balesetünk.
Szájunkba ujjunkat dugva újra háromdimenzióssá fújtuk fel magunkat, majd négykézlábra remegve, teljes testünkben kihullámoztuk a keletkezett deformációt. Elgyötrőt arccal követtük a sárkány bántóan friss gyorsaságát, ahogy pillanatok alatt felsegíttette társát, majd a gyanútlan Bubát, aki még mindig a korábbi képsorokat visszapörgetve maga előtt igyekezett úrrá lenni a kétségbeesésen.
Úgy lett pakolgatva: mellső lábak, áll, hát, buksi, tompor, mint egy játékbaba, amit szépen eligazgatnak a polcon.
Aztán hirtelen megérkezett a Révület nevű expresszel a Valóság nevű végállomásra: kibukott a térkapun át, akár egy bowling golyó, letarolta a semmiből előtte termő bábukat.
Miközben a feje fölött egy hatalmas X jelent meg, és az éterből felhangzott japános akcentussal a Strike-u!, Buba értetlen tekintettel előbb jobbra, majd balra nézett, és rövid, hátsó-lábas-fültő-vakarást követően megállapította helyzetének pontos koordinátáit, átváltott szócső üzemmódba, ahogy azt már korábban tapasztalhatta a drága olvasóközönség.
Timidusz bizalomról előadott rövid eszem-futtatásának hatására Buba idegőrlő lassúsággal, hogy szinte hallani lehetett a nyakcsigolyák rozsdás fémcsikorgását, kérdő tekintetét gazdájára vetette.
Mit vetette! Beleszúrta, döfte, szinte felnyársalta!
Aztán Timidusz áttért a kiértékelésre és mi csak bólogattunk szorgosan, nagy hévvel, hogy szinte elmosódott a fejünk a folyamatos afterimage nyomán.
Csak mikor már kérdés kavarodott ki a nagy országértékelés végéből, akkor hagytuk abba, és néztem fel az égre a szemem forgatva, annyira megdolgoztatta kába agysejtjeimet a kérdések sora:
- Poooontozás? - kanyarítottam a fejem Bubára
~ Feeeelszerelés? ~ ő meg én rám a saját buksiját, hogy tekintetünk összetalálkozott
De nem lettünk kevésbé ostobák tőle, mert igazából egymástól vártuk volna a segítséget
- Hááát - szólaltam fel, a rókát végül megelőzve - majd ahogy sikerül
~ Jaaa ~ adott igazat a kölyök ~ majd meglátjuk
- Még nem gondolkoztunk rajta, de talán a speciális pontokra még tehetnénk, mert egyszer se sikerültek a trükkjeink - valltam be kicsit szomorkásan
~ Jaaa, a trükkjeink besültek
- Buba?
~ Igen, Sai?
- Akarunk mi céhhez csatlakozni?
~ Nem tudom. Te akarsz? ~ hárított vissza
- Nem tudom én se. Szerintem még nem - emeltem fel a fejem a sárkány és a lány felé, de csak ráztam bizonytalanul
Sai- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 50
Join date : 2016. Jun. 14.
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Shukaku Csüt. Júl. 14 2016, 06:09
Mind Timidus, mind Shu nagyon türelmes volt, vagy legalább is a lány is nagyon türelmesnek gondolta magát, és most annak is mutatkozott. Egyáltalán nem zavarta őket sem Buba lassúsága, sem az állandó összenézésetek, hiszen azt ők is rengetegszer csinálták, és nagyon pozitívan értékelték. Ez számukra azt jelentette, hogy megbeszélitek a dolgokat, és fontos nektek egymás véleménye, ami egy kiváló idomár-pet kapcsolat alapja lehet. A válaszotok ettől még nem lesz megfelelő, avagy nem lesz az, amit Timidus elvárt, így hát megcsóválta a fejét, amikor végeztetek.
-Rossz válasz.
Shu ugyan elgondolkodott azon, hogy ki szabad-e ezt így jelenteni, de a bandázós részt ő is megjegyezte, és ennek hatására szintén arra a következtetésre jutott, hogy ha veszélyben vagytok, akkor bizony jobb, ha kicsit előrelátóbban tervezitek meg a dolgaitokat, nem pedig csak úgy, ahogy sikerül. Ő azonban ebbe nem szólt bele, bár a hallgatásával is igazat adott barátjának, aki folytatta.
-Az újrapontozás eléggé költséges valami, így ha nem is biztosra, de azért valamennyire érdemes tisztáznotok saját magatoknak, hogy miként szeretnétek alakítani a statjaitokat. Nekünk magasabbak mind a speciális képesség, mind a kitartás pontjaink az átlagosnál, mert akik PvE harcra húzzák ki magukat, ezeket a statokat általában kevésbé fontosnak gondolják.
A céhcsatlakozás elvetését elfogadta, Shu viszont ekkor úgy érezte, hogy közbe kell szólnia.
-Nem azért kérdeztük, hogy most gyorsan magunkhoz csábítsunk titeket, hanem azért, mert említettétek azt a bandát. Egy céhház falain belül, biztonságban lennétek. Persze mindentől egy céh sem véd meg, de több esélyetek van benne, mint azon kívül. És... mesélnétek nekünk erről a bandáról?
-Rossz válasz.
Shu ugyan elgondolkodott azon, hogy ki szabad-e ezt így jelenteni, de a bandázós részt ő is megjegyezte, és ennek hatására szintén arra a következtetésre jutott, hogy ha veszélyben vagytok, akkor bizony jobb, ha kicsit előrelátóbban tervezitek meg a dolgaitokat, nem pedig csak úgy, ahogy sikerül. Ő azonban ebbe nem szólt bele, bár a hallgatásával is igazat adott barátjának, aki folytatta.
-Az újrapontozás eléggé költséges valami, így ha nem is biztosra, de azért valamennyire érdemes tisztáznotok saját magatoknak, hogy miként szeretnétek alakítani a statjaitokat. Nekünk magasabbak mind a speciális képesség, mind a kitartás pontjaink az átlagosnál, mert akik PvE harcra húzzák ki magukat, ezeket a statokat általában kevésbé fontosnak gondolják.
A céhcsatlakozás elvetését elfogadta, Shu viszont ekkor úgy érezte, hogy közbe kell szólnia.
-Nem azért kérdeztük, hogy most gyorsan magunkhoz csábítsunk titeket, hanem azért, mert említettétek azt a bandát. Egy céhház falain belül, biztonságban lennétek. Persze mindentől egy céh sem véd meg, de több esélyetek van benne, mint azon kívül. És... mesélnétek nekünk erről a bandáról?
_________________
ADATLAP
Shu és Timidus Kristályboltocskája
- Statok:
Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45
Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2
Kristályírás: 100
Növénylátás: 100
Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester
Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Jumpy Vigor
Re: Kastély Romok
by Sai Csüt. Júl. 14 2016, 21:36
Én és Buba is teljesen meg voltunk győződve róla, hogy teljesen mindegy mit is csinálunk, a végén csak jól fogunk kijönni belőle, így egy percig sem aggódtunk emiatt, mióta az új cuccokban feszíthettem. De mi is éreztük, hogy ez elég furán csengene, ha éppen a kölcsönadóink orra alá dörgölnénk, így aztán, akár egy ikerpár, szinte egyszerre görbült lefele a szájunk, s elszontyolodva adtunk hangot csalódásunknak:
- Rossz?
~ válasz?
Mint akiket leszidtak, úgy hajtottuk le a fejünket elcsüggedve, míg csak a sárkány be nem fejezte a mondandóját
- De hát, én azt hallottam, hogy semmivel sem lesz nehezebb fejlődni ...
Buba, aki eleddig engem figyelt, egyszer csak belevágott:
~ Igen, Sai azt hallotta, hogy magasabb szinteken is ugyanolyan, és hogy milyen furcsa már, mert más játékokban egyre lassabb, ahogy előbbre jutsz. Én nem tudhatom, hogy ez igaz vagy sem, csak ő mesélte
- De akkor majd lehet mi is ezekre koncentrálunk majd - tettem hozzá, hogy mindenki megnyugodhasson
Aztán megszólalt Shu is, de valami egész más témát hozott fel, a témát, amit nem igazán szerettem volna mások előtt kiteregetni. És már tiszta hülyének éreztem magam, amiért korábban kicsúszott a számon
- Hát ööö - vakargattam a fejem - szóval izé. A főtéren találkoztam velük. Buba akkor még nem volt velem. Akkor történt, amikor Kayaba admin bejelentette a változásokat és a hivatalos indulást. Megfenyegettek. - húztam végig a ujjam a nyakam előtt
- Ezért is nem mertem kijönni a városból olyan sokáig. A céh, így ahogy meséled, lehet jó lenne, de nem is tudom... valahogy most túl nagy lépés lenne az nekünk Bubával - néztem le a kis szőrmókra - inkább meglapulunk itt az első pár tíz szinten és nem csinálunk nagy hírverést magunkból, hátha nem fedeznek fel újra
- Rossz?
~ válasz?
Mint akiket leszidtak, úgy hajtottuk le a fejünket elcsüggedve, míg csak a sárkány be nem fejezte a mondandóját
- De hát, én azt hallottam, hogy semmivel sem lesz nehezebb fejlődni ...
Buba, aki eleddig engem figyelt, egyszer csak belevágott:
~ Igen, Sai azt hallotta, hogy magasabb szinteken is ugyanolyan, és hogy milyen furcsa már, mert más játékokban egyre lassabb, ahogy előbbre jutsz. Én nem tudhatom, hogy ez igaz vagy sem, csak ő mesélte
- De akkor majd lehet mi is ezekre koncentrálunk majd - tettem hozzá, hogy mindenki megnyugodhasson
Aztán megszólalt Shu is, de valami egész más témát hozott fel, a témát, amit nem igazán szerettem volna mások előtt kiteregetni. És már tiszta hülyének éreztem magam, amiért korábban kicsúszott a számon
- Hát ööö - vakargattam a fejem - szóval izé. A főtéren találkoztam velük. Buba akkor még nem volt velem. Akkor történt, amikor Kayaba admin bejelentette a változásokat és a hivatalos indulást. Megfenyegettek. - húztam végig a ujjam a nyakam előtt
- Ezért is nem mertem kijönni a városból olyan sokáig. A céh, így ahogy meséled, lehet jó lenne, de nem is tudom... valahogy most túl nagy lépés lenne az nekünk Bubával - néztem le a kis szőrmókra - inkább meglapulunk itt az első pár tíz szinten és nem csinálunk nagy hírverést magunkból, hátha nem fedeznek fel újra
Sai- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 50
Join date : 2016. Jun. 14.
Karakterlap
Szint: 10
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Brooklyn Szomb. Jún. 22 2019, 15:02
/Ritsu/
A romokon átvergődve magát meg is találta amit keresett. Csupán a nosztalgia vonzotta ide, hiszen ameddig szóló játékosként tevékenykedett még a kezdetek kezdetén, sűrűn járt erre. Imádta a romok és sziklatörmelékek látványát, valamint annak idején remek céltáblául is szolgáltak ha épp képezni kívánta magát. Az esze az súgta kerülje azokat a helyeket, amihez érzelmek fűzik, de még arra a barom okoskodóra sem hallgat, nemhogy másra. Valamint... gyengeség volna, ha féltené magát attól, hogy a régi emlékek meggyengítik terveiben. Sőt, erőt akar belőle nyerni. Minden boldog pillanatért megfizet amit Kayaba elvett tőle és a már többségében halott céhétől. Unalmában egy kavicsot hajított a pár méterre tőle található rom tornyosuló tetejére, amin egy kisebb kőtömb pihent kényelmesen. Még pár lépés és oda is ért. A tó csendes és nyugodt volt mint mindig. Mélyen magába szívta a friss és tiszta levegőt, majd leheveredett egy kényelmesnek vélt füves részre. Az inventoryjából előkapta a horgászbotot, felszúrta a már előre kikészített csalit, majd egy egyszerű de elegáns mozdulattal behajította azt a vízbe. Kitámasztotta a botot, majd leheveredett, egy ideig még nézte a vízfelszínt, ahogy a fény visszatükröződött rajta és apró hullámok törték meg. Néhol egy-egy hal ugrándozott, a nádasban pedig békák és tücskök danolásztak. Nincs ennél chillesebb hangulat. Még Lazara sem zavarta meg ostoba monológokkal, talán őt is elfogta a nyugalom amit a hely kínál, úgy érezte végre tényleg egyedül lehet egy picit. Rég volt már, hogy ennyire elengedhette volna magát.
_________________
Brooklyn:SEAGREEN Lazara:TOMATO
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
Brooklyn- Íjász
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2019. Jun. 18.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Nanakaze Ritsu Szomb. Jún. 22 2019, 22:20
Egyre, több és több új helyet sikerült felfedeznem. Persze túlságosan messzire nem kalandoztam a három nagyobb település mellől. Viszont eddig talán ez volt a leglátványosabb mind közül. A romok, melyek úgy néztek ki mintha az egész kastélyt kettévágták volna, rengeteg felfedezni valót rejtett magában. Romos, de jól felismerhető szobák, rejtett zegzugok, törött szobrok. Olykor a kicsi termetem kifejezetten jól jött, így könnyedén át tudtam kúszni olyan helyeken, ahol felnőtt ember aligha lenne képes. A kedvencem viszont az a kis tavacska volt ami mélyen a romok között húzódott. Ebben a nyári melegben pedig előszeretettel mentem oda pancsolni. Ma sem volt ez másképp. A víz nagyon tiszta ezen a helyen. Persze akadtak nádasabb részek, de a közepe és az egyik magasabb fal felőli részén szinte le lehetett látni az aljára. Én erről a feléről Érkezem. Ugyan a tavacska nem volt nagy, de azért bőven el tud lenni két ember úgy, hogy ne szúrja ki egymást. Nem is veszem észre, hogy a túloldalon a nádasban, már tanyát vert valaki és épp horgászik. Ha így lett volna nem csobbanok bele a vízbe, nehogy elijesszem a halakat. De mivel azt hiszem egyedül vagyok, így ez nem jelentett problémát. Bár most picit hazudtam mert, akkora nagy lármát nem csapok. Miután leveszem a ruháim szép fokozatosan sétálok bele a vízbe, élvezve ahogy a langyos víz lehűti a testem. Alig néhány perc múlva már a hátamon lebegek a víz felszínén és az égboltot figyelem. Sok bárányfelhő volt, de a nap sugarait nem takarták el. Nagyon békés így.
Nanakaze Ritsu- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 86
Join date : 2019. Jun. 16.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Brooklyn Szomb. Jún. 22 2019, 22:47
Köpenyét maga alá terítve, hátradőlve a kezeit a feje alá támasztva figyelte a bárányfelhőket, miközben a vízi élőlények hangjait hallgatta.
~ Milyen békés így. ~ Lazara hangja békésebb és csendesebb volt a megszokottnál.
- Tudom én, hogy hova kell jönni. - Osztotta meg vele Brook, természetes hangon. Nem látta, hogy járna erre valaki, ezért merte a szavait használni. Fél szemmel a botra sandított, megmozdult-e, de semmi. Ekkor tűnt fel a szeme sarkában egy a víz felszínén úszó "paca", majd ahogy jobban megnézte egy kislány volt az. Egy pillanatra megállt benne az ütő, hiszen rég látott már olyat, hogy valaki lebegjen a víz felszínén és ez odakint sok esetben sem jelent jót.
~Az egy lány.~ Osztotta meg velünk Lazara a látottakat, de addigra már Brook is megnyugodott, hogy csupán fürdőzik egyet. A gondolat nem is rossz, bár a fürdőzésből vacsora nem lesz, így inkább visszahúzta az úszót, nehogy a szőkeség beleakadjon. Bár így sejthető volt miért nem harapnak ma jól a halak, na nem mintha olyan sok időt adott volna nekik.
- Hé, kislány! - Szólt oda neki, de nem túl hangosan, remélve csak, hogy meghallja.
- Nem szeretnél inkább halat sütni? Még nem ebédeltem és jut neked is.- Invitálta meg a társaságába és adta fel a magányt mára. Az inventoryjában volt néhány sütésre váró keszeg, hiszen hobbija a horgászat és a hasát is szereti. Valamint tudná pótolni is a roston sült ételt, mivel jó fogás szokott lenni ebben a tóban. Megvárta mit felel a kislány, majd ahhoz igazodott. Itt még tüzet is tudnának rakni.
~ Milyen békés így. ~ Lazara hangja békésebb és csendesebb volt a megszokottnál.
- Tudom én, hogy hova kell jönni. - Osztotta meg vele Brook, természetes hangon. Nem látta, hogy járna erre valaki, ezért merte a szavait használni. Fél szemmel a botra sandított, megmozdult-e, de semmi. Ekkor tűnt fel a szeme sarkában egy a víz felszínén úszó "paca", majd ahogy jobban megnézte egy kislány volt az. Egy pillanatra megállt benne az ütő, hiszen rég látott már olyat, hogy valaki lebegjen a víz felszínén és ez odakint sok esetben sem jelent jót.
~Az egy lány.~ Osztotta meg velünk Lazara a látottakat, de addigra már Brook is megnyugodott, hogy csupán fürdőzik egyet. A gondolat nem is rossz, bár a fürdőzésből vacsora nem lesz, így inkább visszahúzta az úszót, nehogy a szőkeség beleakadjon. Bár így sejthető volt miért nem harapnak ma jól a halak, na nem mintha olyan sok időt adott volna nekik.
- Hé, kislány! - Szólt oda neki, de nem túl hangosan, remélve csak, hogy meghallja.
- Nem szeretnél inkább halat sütni? Még nem ebédeltem és jut neked is.- Invitálta meg a társaságába és adta fel a magányt mára. Az inventoryjában volt néhány sütésre váró keszeg, hiszen hobbija a horgászat és a hasát is szereti. Valamint tudná pótolni is a roston sült ételt, mivel jó fogás szokott lenni ebben a tóban. Megvárta mit felel a kislány, majd ahhoz igazodott. Itt még tüzet is tudnának rakni.
_________________
Brooklyn:SEAGREEN Lazara:TOMATO
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
Brooklyn- Íjász
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2019. Jun. 18.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Nanakaze Ritsu Vas. Jún. 23 2019, 19:32
Mindig elcsodálkozok azon, mennyi féle és fajta formát vehet fel egy aprócska felhő. Ahogy lágyan ringatózom, még a szemem is becsukom. Ilyenkor sokkal jobban lehet érezni a környék illatát. A fákét, a kicsit távolabbi mező illatát amit a szél erre fúj. Már majdnem "zen" állapotba kerülök amikor egyszer csak valaki mintha kiabálna. Mármint hozzám szól a távolból... szóval érted....
Elsőnek nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg szólt valaki, de azért felhagyok a hátúszással (lebegéssel) és a hang irányába fordulok. Valóban volt ott egy férfi, aki rögtön halvacsorára invitál. Szó mi szó jól esett volna valami az égett nyers-húson kívül, amit a főzésnek csúfolt kísérleteimből alkottam, de éreztem, hogy megzavarhattam valamit. Nem messze észre is veszem az úszót, így össze áll a kép.
- Bocsánat, nem szerettem volna elijeszteni a halakat. Nem láttam, hogy itt vagy, de máris kiúszok. - Felelem és azzal el is indulok a part felé, mivel a férfihoz eső rész közelebb volt, mint ahonnan bejöttem így arról úszok ki. Hamar magamra öltöm a ruháimat, hisz itt ez elég könnyen megy. - Még egyszer sajnálom, hogy figyelmetlen voltam. - Rohanok oda. - Viszont ha valóban tűzet tervezel rakni akkor ha szabad szívesen csatlakoznék. - Ragadom meg a lehetőséget. - Van pár halam és némi disznó hús amit megakarok sütni, de tüzet nem tudok rakni így vissza kellene menne a táboromba, de te tudsz és szabad akkor szeretném használni. - Már picit akkor is éhes voltam mielőtt a vízbe mártóztam volna. Eredetileg csak pancsolni jöttem volna de a romok, mint ahogy általában, elvonták a figyelmem.
Elsőnek nem is vagyok biztos benne, hogy tényleg szólt valaki, de azért felhagyok a hátúszással (lebegéssel) és a hang irányába fordulok. Valóban volt ott egy férfi, aki rögtön halvacsorára invitál. Szó mi szó jól esett volna valami az égett nyers-húson kívül, amit a főzésnek csúfolt kísérleteimből alkottam, de éreztem, hogy megzavarhattam valamit. Nem messze észre is veszem az úszót, így össze áll a kép.
- Bocsánat, nem szerettem volna elijeszteni a halakat. Nem láttam, hogy itt vagy, de máris kiúszok. - Felelem és azzal el is indulok a part felé, mivel a férfihoz eső rész közelebb volt, mint ahonnan bejöttem így arról úszok ki. Hamar magamra öltöm a ruháimat, hisz itt ez elég könnyen megy. - Még egyszer sajnálom, hogy figyelmetlen voltam. - Rohanok oda. - Viszont ha valóban tűzet tervezel rakni akkor ha szabad szívesen csatlakoznék. - Ragadom meg a lehetőséget. - Van pár halam és némi disznó hús amit megakarok sütni, de tüzet nem tudok rakni így vissza kellene menne a táboromba, de te tudsz és szabad akkor szeretném használni. - Már picit akkor is éhes voltam mielőtt a vízbe mártóztam volna. Eredetileg csak pancsolni jöttem volna de a romok, mint ahogy általában, elvonták a figyelmem.
Nanakaze Ritsu- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 86
Join date : 2019. Jun. 16.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Brooklyn Csüt. Jún. 27 2019, 13:55
gaz magányra vágyott, de tudta jól azt Lazara miatt úgysem kaphatja meg, de mi jobb is lehetne mintsem vacsorahall helyett egy kicsike sellőt kifogni.Az meghívást a kislány elfogadta, és sűrű bocsánatkéréssel illette Brookot, a halak elijesztése miatt. Nem volt kérdés, hogy Lazara egy pillanat alatt szimpatizálni fog a szőkeséggel és csak idő kérdése mikor ad ennek hangot. Talán mintha hasonlítanának is, legalábbis így első megérzésre.
- Semmi gond, mire megebédelünk újra jó lesz a fogás. - Fejtette ki Brook, majd folytatta.
- A nevem Brooklyn. - Mutatkozott be a jövevénynek. Majd felajánlotta a segítségét, és ekkor érkezett el a pillanat.
~Hát nem tündérii~ ♡〜ლ(๑癶ᴗ癶๑)ლ〜♡~ Lazara szinte "bele sikoltott" Brook fülébe. Aki ugyan már várta, viszont a rajongását egyelőre indokolatlannak tartotta.
- Rendben, először keressünk száraz fadarabokat, egy kevéske vékony ágat és száraz faleveleket. - Brook eltette a horgászbotját, majd felkapta és leporolta a földre terített kabátját, amit magára kapott és megfordulva a közeli erdősor felé mutatott. Nem volt messze, valószínűleg száz méter sem volt. Majd ha minden igaz neki álltak gyűjtögetni.
- Mi járatban erre egy magadfajta pici lány? - Érdeklődött, vagy legalábbis próbált beszélgetést kezdeményezni. Valamint, nem rémlett neki a csöppség, sem pedig a neve, így arra számított hogy egy ébredővel lesz dolga. Ők pedig még izgalmas kis teremtmények, nincsenek tele gyásszal, bánattal és megbánással, mint a régiek. Majd kissé eltávolodnak egymástól a gyűjtögetésben, de nem túl messzire, épp csak annyira, hogy a beszélgetést csak kiabálással folytathatnák, ehhez pedig Brooknak semmi kedve nem volt. Pár perc múlva pedig egy halom fadarabbal a vállán és némi száraz ággal jelent meg a kislány ellőtt.
- Egy ideig szerintem elég lesz ennyi. Menjünk vissza.- Felelte, ha még Ritsu esetleg nem tért volna vissza. Azzal a parton keresett egy olyan helyet, ahol nem nőtt sűrűn a fű, sőt olyat ahol inkább föld és por volt található, körülötte persze kellemes gyeppel.
- Itt szerintem jó lesz. - Mosolygott a lányra, majd lerakta a fadarabokat.
- Semmi gond, mire megebédelünk újra jó lesz a fogás. - Fejtette ki Brook, majd folytatta.
- A nevem Brooklyn. - Mutatkozott be a jövevénynek. Majd felajánlotta a segítségét, és ekkor érkezett el a pillanat.
~Hát nem tündérii~ ♡〜ლ(๑癶ᴗ癶๑)ლ〜♡~ Lazara szinte "bele sikoltott" Brook fülébe. Aki ugyan már várta, viszont a rajongását egyelőre indokolatlannak tartotta.
- Rendben, először keressünk száraz fadarabokat, egy kevéske vékony ágat és száraz faleveleket. - Brook eltette a horgászbotját, majd felkapta és leporolta a földre terített kabátját, amit magára kapott és megfordulva a közeli erdősor felé mutatott. Nem volt messze, valószínűleg száz méter sem volt. Majd ha minden igaz neki álltak gyűjtögetni.
- Mi járatban erre egy magadfajta pici lány? - Érdeklődött, vagy legalábbis próbált beszélgetést kezdeményezni. Valamint, nem rémlett neki a csöppség, sem pedig a neve, így arra számított hogy egy ébredővel lesz dolga. Ők pedig még izgalmas kis teremtmények, nincsenek tele gyásszal, bánattal és megbánással, mint a régiek. Majd kissé eltávolodnak egymástól a gyűjtögetésben, de nem túl messzire, épp csak annyira, hogy a beszélgetést csak kiabálással folytathatnák, ehhez pedig Brooknak semmi kedve nem volt. Pár perc múlva pedig egy halom fadarabbal a vállán és némi száraz ággal jelent meg a kislány ellőtt.
- Egy ideig szerintem elég lesz ennyi. Menjünk vissza.- Felelte, ha még Ritsu esetleg nem tért volna vissza. Azzal a parton keresett egy olyan helyet, ahol nem nőtt sűrűn a fű, sőt olyat ahol inkább föld és por volt található, körülötte persze kellemes gyeppel.
- Itt szerintem jó lesz. - Mosolygott a lányra, majd lerakta a fadarabokat.
_________________
Brooklyn:SEAGREEN Lazara:TOMATO
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
Brooklyn- Íjász
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2019. Jun. 18.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Nanakaze Ritsu Csüt. Jún. 27 2019, 17:48
Úgy tűnik nem haragszik amiért megzavartam a horgászatát. Ez egy picit megnyugvással tölt el, bűntudatom lett volna, ha ez miatt nem tud megebédelni. Mondjuk pont ezért is ajánlottam fel az én halaimat. Igaz már pár napja fogtam, de a világ egyik előnye az is, hogy nem romlik az étel.
- Örvendek. - Hajolok meg ismét, mikor elárulja a nevét. Abba is belement, hogy készítsünk tábortüzet így nem kellet vissza menni a táboromhoz. Nekem is minél előbb ki kell fejlesztenem ezt a jártasságot. Sok kényelmetlenségtől megkímélne.
- Rendben. - Bólintok lelkesen. - Láttam is nem messze egy helyet ahol egy csomó volt. Nem lesz meleged abban? - Kérdezem, mikor látom, hogy magára ölti a kabátot. Persze lehet, hogy erre is van egy jártasság, hogy ne érezzük az időjárás hatásait.
Míg én gallyacskákat kerestem addig ő az ittlétem felől kérdezett. Persze nem volt egyáltalán ellenemre.
- Felfedezem a szintet. - Felelem, miközben egyre több ágat gyűjtök össze és ölelem a keblemre. - Szeretném minden négyzetméterét felfedezni Aincradnak, csak közben elcsábultam a tavacskára és gondoltam ebben a melegben jó ötlet lenne megmártózni. - Nem túl izgalmas sztori, viszont elég fát gyűjtünk közben, hogy vissza vigyük.
Miután Brook megtalálta a tökéletes helyet, a közelbe leteszem az összegyűjtött faágakat utána pedig egy kisebb sziklát görgetek a táborhoz amire leülhetek.
- Uff... Kicsit nehezebb volt mint hittem. - Törlöm meg a homlokom mikor végre megfelelően bepozicionáltam, de elégedett voltam mert így pont a tóra nézve ülhetek. - És te hogy-hogy itt horgászol? Gondolom egy csomó, talán alkalmasabb hely is lehet ahol ritkább halak vannak. - Pillantok a romokra. Kicsit furcsa is, hogy egy ilyen helyen egyáltalán vannak halak. Azt gondolnám, hogy a romok csak összegyűjtötték a vizet és így jött létre a tó, de ezek alapján nem. Az, hogy esetleg ő is egyes szintű meg se fordul a fejemben. Végtére is ő egy felnőtt. Tuti nagyobb nálam.
Mikor a tűz már lobog, előveszem a korábban szerzett halacskáim és elkezdem sütni őket. Nem telik bele, hogy elkészítsem a specialitásom. Nyers égett hal. Nem baj lassan már tudok fejlődni a főzés terén is. Ettől független viszont úgy állok neki mint ha semmi baja sem lenne.
- Örvendek. - Hajolok meg ismét, mikor elárulja a nevét. Abba is belement, hogy készítsünk tábortüzet így nem kellet vissza menni a táboromhoz. Nekem is minél előbb ki kell fejlesztenem ezt a jártasságot. Sok kényelmetlenségtől megkímélne.
- Rendben. - Bólintok lelkesen. - Láttam is nem messze egy helyet ahol egy csomó volt. Nem lesz meleged abban? - Kérdezem, mikor látom, hogy magára ölti a kabátot. Persze lehet, hogy erre is van egy jártasság, hogy ne érezzük az időjárás hatásait.
Míg én gallyacskákat kerestem addig ő az ittlétem felől kérdezett. Persze nem volt egyáltalán ellenemre.
- Felfedezem a szintet. - Felelem, miközben egyre több ágat gyűjtök össze és ölelem a keblemre. - Szeretném minden négyzetméterét felfedezni Aincradnak, csak közben elcsábultam a tavacskára és gondoltam ebben a melegben jó ötlet lenne megmártózni. - Nem túl izgalmas sztori, viszont elég fát gyűjtünk közben, hogy vissza vigyük.
Miután Brook megtalálta a tökéletes helyet, a közelbe leteszem az összegyűjtött faágakat utána pedig egy kisebb sziklát görgetek a táborhoz amire leülhetek.
- Uff... Kicsit nehezebb volt mint hittem. - Törlöm meg a homlokom mikor végre megfelelően bepozicionáltam, de elégedett voltam mert így pont a tóra nézve ülhetek. - És te hogy-hogy itt horgászol? Gondolom egy csomó, talán alkalmasabb hely is lehet ahol ritkább halak vannak. - Pillantok a romokra. Kicsit furcsa is, hogy egy ilyen helyen egyáltalán vannak halak. Azt gondolnám, hogy a romok csak összegyűjtötték a vizet és így jött létre a tó, de ezek alapján nem. Az, hogy esetleg ő is egyes szintű meg se fordul a fejemben. Végtére is ő egy felnőtt. Tuti nagyobb nálam.
Mikor a tűz már lobog, előveszem a korábban szerzett halacskáim és elkezdem sütni őket. Nem telik bele, hogy elkészítsem a specialitásom. Nyers égett hal. Nem baj lassan már tudok fejlődni a főzés terén is. Ettől független viszont úgy állok neki mint ha semmi baja sem lenne.
Nanakaze Ritsu- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 86
Join date : 2019. Jun. 16.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Brooklyn Pént. Jún. 28 2019, 14:34
A lány meghajolását viszonozta, igaz nem nem erről a kontinensről való, de az alkalmazkodás az alapja a túlélésnek, még szociális területen is. Így sajátított el néhány japán kifejezést és már nem undorodik a szenthelyek látogatásától sem, pedig a szenteltvízköpetekkel hosszú ideig nem tudott megbarátkozni.
~Megzabálom! Olyan kis lelkes! σ(≧ε≦ｏ)~ Brook nem foglalkozott a koponyalakó rajongásával, mondhatni hozzászokott. Összepakoltak, majd válaszolt a kislánynak.
-Szeretem ezt a kabátot. - Vonta meg a vállát némi melankóliával kísérve. Azzal magára kapta azt. Közben pedig piszkálta a gondolat, hogy ő is képes tárgyak rabjává válni, pedig ezt sosem értette másokban, főleg... a nőkben. Brook beszélgetést kezdeményezett és ejha, micsoda csacsogó madárkával lett dolga, amit kivételesen pozitívan fogadott. Nem tudta, mennyire fog tudni jól bánni egy fiatal lánnyal, hogy talál-e közös témát majd, de úgy tűnik nem lesz gond.
Visszatértek a kellő mennyiségű fadarabokkal, és Brook neki is látott a tűzhely elkészítéséhez. Először, mivel inkább homokos volt a terület, mintsem kemény föld, így megpróbált egy közel ötven centi átmérőjű, nem túl mély gödröt ásni a kezével, miközben a homokot egy kupacba gyűjtötte. Amint ez megvolt, vékony fadarabokat pakolt egymásra szellősen, egyfajta "indiánsátrat" állítva belőlük. A száraz ágak alá beillesztette a levéldarabokat, majd az inventoryjából elővett egy gyufát. A kezdetek idején mennyivel nehezebb volt még ez is, hiszen a tűz csiholása nem volt az erőssége sose és nem is lesz már az, köszönhetően azoknak akik felfedezték a foszfort és nem felejtették el az általános és középiskola kinti alapjait. Időközben a lányka is visszatért, a méretének megfelelő ülőalkalmatossággal. Brook elmosolyodott, Lazara pedig... őrjöngött?
~《《o(≧◇≦)o》》~ Szélsőséges érzelmekre volt képes ez a lány és néha jobb nem is firtatni azokat. Csak csendesen hagyni, hogy elmúljanak.
- Ez így van, de időről időre, érdemes visszatérni a gyökerekhez. - Mosolygott a fiú kedvesen a lányra, akiről azt feltételezte nem érteni, így inkább kifejtette.
- Mielőtt a céhbe kerültem, sűrűn tanyáztam itt. Talán mert a romos épületmaradványok és a víz elegye megnyugtató látványt nyújtott és mert akkor mindenki fejlődni akart, így vagy a nagyobb szinteken, vagy pedig a küzdőtéren, arénákban tartózkodtak. Nyugis volt. Itt talált rám az, aki miatt végül csatlakoztam a céhhez és ~♡〜٩(^▿^)۶〜♡~ és aki végül életem megrontója lett ~(╬ Ò ‸ Ó´)- Nevetett fel a fiú, hiszen érezte ahogy Lazara idegein táncol, valamint a nosztalgia kissé úrrá lett rajta, de nem fogja elvenni a rivaldafényt a kicsi lánytól, így újra átadja neki a stafétabotot.
~Neked rémlik a neve?~
~(ʃ⌣́,⌣́ƪ)Gondolkodok, de nem....~
~Akkor be sem mutatkozott még.~
- Amúgy, szerintem a hirtelen fennforgásban elfelejtettél bemutatkozni. - Mosolya töretlen volt és kedves, már-már bájos és gyermeki, de nincs túlzásba víve. Levetette a kabátját és az időközben meggyújtott tűz köré gyűjtött a közelből pár nagyobb kődarabot, amit egymástól kissé távolabb helyezett el, majd mind a négy kőre jutott legalább egy nyársbot. Elővette a halakat és egy polipot, kellően megfűszerezte, majd nyársra húzva a köveket használta támasznak, és rájuk a bot végére súlyozva egy kisebb kővel támasztotta ki azt, hogy ne boruljon rá a tűzre. Majd elővett még egy botot és mosolyogva tette fel a kérdést.
- Disznó húsról hallottam az előbb. - Célzott a csöppségnek, majd amennyiben kapott, megfűszerezte, ketté szedte a húst és két részletben sütötte meg a botján. Végül amikor kész lett, a felsőt a lány felé nyújtotta.
- Vedd le, a tiéd. De óvatosan, még süt. - Tette hozzá gyorsan.
~Megzabálom! Olyan kis lelkes! σ(≧ε≦ｏ)~ Brook nem foglalkozott a koponyalakó rajongásával, mondhatni hozzászokott. Összepakoltak, majd válaszolt a kislánynak.
-Szeretem ezt a kabátot. - Vonta meg a vállát némi melankóliával kísérve. Azzal magára kapta azt. Közben pedig piszkálta a gondolat, hogy ő is képes tárgyak rabjává válni, pedig ezt sosem értette másokban, főleg... a nőkben. Brook beszélgetést kezdeményezett és ejha, micsoda csacsogó madárkával lett dolga, amit kivételesen pozitívan fogadott. Nem tudta, mennyire fog tudni jól bánni egy fiatal lánnyal, hogy talál-e közös témát majd, de úgy tűnik nem lesz gond.
Visszatértek a kellő mennyiségű fadarabokkal, és Brook neki is látott a tűzhely elkészítéséhez. Először, mivel inkább homokos volt a terület, mintsem kemény föld, így megpróbált egy közel ötven centi átmérőjű, nem túl mély gödröt ásni a kezével, miközben a homokot egy kupacba gyűjtötte. Amint ez megvolt, vékony fadarabokat pakolt egymásra szellősen, egyfajta "indiánsátrat" állítva belőlük. A száraz ágak alá beillesztette a levéldarabokat, majd az inventoryjából elővett egy gyufát. A kezdetek idején mennyivel nehezebb volt még ez is, hiszen a tűz csiholása nem volt az erőssége sose és nem is lesz már az, köszönhetően azoknak akik felfedezték a foszfort és nem felejtették el az általános és középiskola kinti alapjait. Időközben a lányka is visszatért, a méretének megfelelő ülőalkalmatossággal. Brook elmosolyodott, Lazara pedig... őrjöngött?
~《《o(≧◇≦)o》》~ Szélsőséges érzelmekre volt képes ez a lány és néha jobb nem is firtatni azokat. Csak csendesen hagyni, hogy elmúljanak.
- Ez így van, de időről időre, érdemes visszatérni a gyökerekhez. - Mosolygott a fiú kedvesen a lányra, akiről azt feltételezte nem érteni, így inkább kifejtette.
- Mielőtt a céhbe kerültem, sűrűn tanyáztam itt. Talán mert a romos épületmaradványok és a víz elegye megnyugtató látványt nyújtott és mert akkor mindenki fejlődni akart, így vagy a nagyobb szinteken, vagy pedig a küzdőtéren, arénákban tartózkodtak. Nyugis volt. Itt talált rám az, aki miatt végül csatlakoztam a céhhez és ~♡〜٩(^▿^)۶〜♡~ és aki végül életem megrontója lett ~(╬ Ò ‸ Ó´)- Nevetett fel a fiú, hiszen érezte ahogy Lazara idegein táncol, valamint a nosztalgia kissé úrrá lett rajta, de nem fogja elvenni a rivaldafényt a kicsi lánytól, így újra átadja neki a stafétabotot.
~Neked rémlik a neve?~
~(ʃ⌣́,⌣́ƪ)Gondolkodok, de nem....~
~Akkor be sem mutatkozott még.~
- Amúgy, szerintem a hirtelen fennforgásban elfelejtettél bemutatkozni. - Mosolya töretlen volt és kedves, már-már bájos és gyermeki, de nincs túlzásba víve. Levetette a kabátját és az időközben meggyújtott tűz köré gyűjtött a közelből pár nagyobb kődarabot, amit egymástól kissé távolabb helyezett el, majd mind a négy kőre jutott legalább egy nyársbot. Elővette a halakat és egy polipot, kellően megfűszerezte, majd nyársra húzva a köveket használta támasznak, és rájuk a bot végére súlyozva egy kisebb kővel támasztotta ki azt, hogy ne boruljon rá a tűzre. Majd elővett még egy botot és mosolyogva tette fel a kérdést.
- Disznó húsról hallottam az előbb. - Célzott a csöppségnek, majd amennyiben kapott, megfűszerezte, ketté szedte a húst és két részletben sütötte meg a botján. Végül amikor kész lett, a felsőt a lány felé nyújtotta.
- Vedd le, a tiéd. De óvatosan, még süt. - Tette hozzá gyorsan.
_________________
Brooklyn:SEAGREEN Lazara:TOMATO
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
Brooklyn- Íjász
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2019. Jun. 18.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Nanakaze Ritsu Vas. Jún. 30 2019, 14:45
A kabátra irányuló kérdésem letudta annyival, hogy szimplán szereti. Nem is firtatom tovább a kérdést. Az emberek, köztük én is, képesek vagyunk rendkívül ragaszkodni egy-egy tárgyhoz és ez teljesen rendben is van így.
Miután kényelembe helyezem magam folytatjuk a beszélgetést és a kérdésemre is megkapom a választ. Hosszú volt és kimerítő, ami inkább több kérdést vont maga után mint ami előtte volt.
- Miféle céh? - Kérdezem tőle, miközben fordítok egy halamon. Ideje megégetni a másik felét is. - Hogy érted, hogy megrontója? Megbántad, hogy csatlakoztál? Végül valami rosszat tett amiért megharagudtál? - Kicsit ellentmondásos ez a kettő, de biztosan van valami sztori emögött is. Én pedig kíváncsian várom a választ.
Miközben beszélgetünk és a halsütésre koncentrálok, Brooklyn felhívja a figyelmem, hogy bizony én még nem mutatkoztam be.
- Hogy? Valóban? - Kapom fel a fejem. Vissza gondolva tényleg nem tettem meg. - Bocsánat. - Állok fel a kőröl, kicsit megporolom magam és meghajolva bemutatkozom. - A nevem Ritsu. - Ülök vissza a helyemre. Úgy tűnik ma nagyon feledékeny vagyok, mert a disznó húsit is elfelejtettem.
- Oh, igaz-igaz! - Bólogatok és előkotrom a tárgylistám mélyéről. Nem volt kihívás, nincs sok minden benne. - Tessék. - Nyújtom át felé. Láthatóan a főzés terén is sokkal ügyesebb volt nálam.
- Köszönöm. - Veszem el mosolyogva a sült húst és nem is habozok megkóstolni. Egy pillanatra megdermedek az ízétől. Sokkal-sokkal-sokkal finomabb azoknál, mint amit én csinálok.
- Ooohhh.... Fiiinoom! - Érzem ahogy bele is pirulok az "élvezetbe". De ha ez nem lenne eléggé meggyőző, hogy nem csak udvariasságból mondom, szinte azonnal el is pusztítom az adagom. - Ezt csak jártasságod miatt tudod így megcsinálni? Vagy egyéb trükkök miatt lesz ilyen jó? - Én is meg akarom tanulni.
Miután kényelembe helyezem magam folytatjuk a beszélgetést és a kérdésemre is megkapom a választ. Hosszú volt és kimerítő, ami inkább több kérdést vont maga után mint ami előtte volt.
- Miféle céh? - Kérdezem tőle, miközben fordítok egy halamon. Ideje megégetni a másik felét is. - Hogy érted, hogy megrontója? Megbántad, hogy csatlakoztál? Végül valami rosszat tett amiért megharagudtál? - Kicsit ellentmondásos ez a kettő, de biztosan van valami sztori emögött is. Én pedig kíváncsian várom a választ.
Miközben beszélgetünk és a halsütésre koncentrálok, Brooklyn felhívja a figyelmem, hogy bizony én még nem mutatkoztam be.
- Hogy? Valóban? - Kapom fel a fejem. Vissza gondolva tényleg nem tettem meg. - Bocsánat. - Állok fel a kőröl, kicsit megporolom magam és meghajolva bemutatkozom. - A nevem Ritsu. - Ülök vissza a helyemre. Úgy tűnik ma nagyon feledékeny vagyok, mert a disznó húsit is elfelejtettem.
- Oh, igaz-igaz! - Bólogatok és előkotrom a tárgylistám mélyéről. Nem volt kihívás, nincs sok minden benne. - Tessék. - Nyújtom át felé. Láthatóan a főzés terén is sokkal ügyesebb volt nálam.
- Köszönöm. - Veszem el mosolyogva a sült húst és nem is habozok megkóstolni. Egy pillanatra megdermedek az ízétől. Sokkal-sokkal-sokkal finomabb azoknál, mint amit én csinálok.
- Ooohhh.... Fiiinoom! - Érzem ahogy bele is pirulok az "élvezetbe". De ha ez nem lenne eléggé meggyőző, hogy nem csak udvariasságból mondom, szinte azonnal el is pusztítom az adagom. - Ezt csak jártasságod miatt tudod így megcsinálni? Vagy egyéb trükkök miatt lesz ilyen jó? - Én is meg akarom tanulni.
Nanakaze Ritsu- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 86
Join date : 2019. Jun. 16.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Brooklyn Vas. Jún. 30 2019, 22:18
A parton ücsörögve fogyasztották az ebédjüket és mélyültek bele egyre inkább a beszélgetésbe.
~ Az Aincardi élőholtak céhe. Σ(ＴωＴ)~ Gúnyolódott Lazara némi iróniával fűszerezve.
- Elég vegyes tagokkal ugyan, de amolyan baráti céh voltunk. - Próbálta meg kielégíteni a kislány kíváncsiságát. Majd amikor Lazarat hozza szóba, érintőlegesen, jutott eszébe, hogy kisfiúként ő sem értette mindig, a felnőttek vicceit, iróniáit és gyakorta értett szó szerint dolgokat, így türelemmel kifejtette a mondatának lényegét. A kislány naivságán őszintén elmosolyodott.
- Nem egészen... fogalmazzunk úgy, hogy egy idő után levakarhatatlanná vált. - Célozta ezt inkább Lazarának mint a törpének.
~┌П┐(►˛◄’!)~
- Egy kedves és jószívű lány volt, aki... nem igazán ismerte az etikai határokat, talán így tudom legjobban megfogalmazni. Nem létezett számára magánszféra, sem pedig magántulajdon. De mivel mindent jó szívvel és szándékkal csinált, így nem is haragudhattál rá. Ha szóvá tetted, úgy tűnt megérti, majd másnap ugyanott folytatta... Így értettem a megrontót. -
~(๑ १д१)~ Reménykedett benne, hogy a kislány megérti majd, bár még egyszer nem lett volna kedve elmagyarázni. Ekkor jutott az eszébe, hogy még be sem mutatkozott neki a törpe, így ezt szóvá is tette, majd pedig szemtelenségét fokozta azzal, hogy elkérte az említett disznóhúst.
~Poliiip (◐ o ◑ ) ~ Figyelmeztette a fiút, hogy lassan megpörkölődik a csápos, így megigazította azt. Megsütötte a disznóhúst és megfelezte az eredeti tulajdonosával. A fiú kitörő örömmel fogadta a dicséretet.
~Irtó cuki~ Fogadjuk örökbee~ ლζ*♡ε♡*ζლ~ Csilingelt a lány hangja.
~Nem.~ Vette elejét, még mielőtt beleélte volna magát.
~De miért? Lehetne a kis segéded....~
~Nem kell segéd. Elég vagy nekem te is...~ A gondolatcsere pillanatok alatt ment végbe, Ritsu talán nem is érzékelt belőle semmi disszonanciát főleg, hogy a fiú már nyomta is a lány kezébe a nyúlványost.
- Ezt kóstold meg, de óvatosan, kicsiket harapj, mert még megtapadhatnak a torkodon. - A halat különleges fűszerekkel szórta meg, így az íze kifejezetten pikáns, de nem vadul csípős lett.
~Te hülye vagy?.... Gyereknek polipot?? (,,#ﾟДﾟ)~ Fakadt ki Lazara, de a fiú tudta jól, hogy Aincardban nem lehet baja, így ignorálta a lány kifakadását. Amikor Brook átnyújtotta a csápok a só miatt meg-megmoccantak, a virtuális idegek összerándultak. Majd válaszolt Ritsu kérésére.
- Mindennek a kulcsa a gyakorlás és a kísérletezés. Meg persze a pontok... - Harapta le a saját polipjának az egyik nyúlványát.
- És persze a kiváló fűszerek! Jó fűszer nélkül, nincs jó étel sem! - Dicsekedett, teli szájjal. Nem épp jó példát mutatva Ritsunak.
- Nem gondolkodtál még azon, hogy becsatlakozz egy céhbe?- Kérdezett rá, hiszen fel kellene karolnia valakinek, még mielőtt... Mondjuk nem szándékozik ilyesmiben részt venni, maximum terelgetni a biztonságosabb ösvény felé.
~(ノ*゜▽゜*)~ Lazara és Brook nem érezték egymás érzéseit, csupán az erősebb gondolatokat, de a lány képes volt így is olvadozni Brook, valójában csak felszínes aggódásán. Viszont úgy tűnt, talán Lazara elültetett egy gondolatot a fiú fülébe.
~ Az Aincardi élőholtak céhe. Σ(ＴωＴ)~ Gúnyolódott Lazara némi iróniával fűszerezve.
- Elég vegyes tagokkal ugyan, de amolyan baráti céh voltunk. - Próbálta meg kielégíteni a kislány kíváncsiságát. Majd amikor Lazarat hozza szóba, érintőlegesen, jutott eszébe, hogy kisfiúként ő sem értette mindig, a felnőttek vicceit, iróniáit és gyakorta értett szó szerint dolgokat, így türelemmel kifejtette a mondatának lényegét. A kislány naivságán őszintén elmosolyodott.
- Nem egészen... fogalmazzunk úgy, hogy egy idő után levakarhatatlanná vált. - Célozta ezt inkább Lazarának mint a törpének.
~┌П┐(►˛◄’!)~
- Egy kedves és jószívű lány volt, aki... nem igazán ismerte az etikai határokat, talán így tudom legjobban megfogalmazni. Nem létezett számára magánszféra, sem pedig magántulajdon. De mivel mindent jó szívvel és szándékkal csinált, így nem is haragudhattál rá. Ha szóvá tetted, úgy tűnt megérti, majd másnap ugyanott folytatta... Így értettem a megrontót. -
~(๑ १д१)~ Reménykedett benne, hogy a kislány megérti majd, bár még egyszer nem lett volna kedve elmagyarázni. Ekkor jutott az eszébe, hogy még be sem mutatkozott neki a törpe, így ezt szóvá is tette, majd pedig szemtelenségét fokozta azzal, hogy elkérte az említett disznóhúst.
~Poliiip (◐ o ◑ ) ~ Figyelmeztette a fiút, hogy lassan megpörkölődik a csápos, így megigazította azt. Megsütötte a disznóhúst és megfelezte az eredeti tulajdonosával. A fiú kitörő örömmel fogadta a dicséretet.
~Irtó cuki~ Fogadjuk örökbee~ ლζ*♡ε♡*ζლ~ Csilingelt a lány hangja.
~Nem.~ Vette elejét, még mielőtt beleélte volna magát.
~De miért? Lehetne a kis segéded....~
~Nem kell segéd. Elég vagy nekem te is...~ A gondolatcsere pillanatok alatt ment végbe, Ritsu talán nem is érzékelt belőle semmi disszonanciát főleg, hogy a fiú már nyomta is a lány kezébe a nyúlványost.
- Ezt kóstold meg, de óvatosan, kicsiket harapj, mert még megtapadhatnak a torkodon. - A halat különleges fűszerekkel szórta meg, így az íze kifejezetten pikáns, de nem vadul csípős lett.
~Te hülye vagy?.... Gyereknek polipot?? (,,#ﾟДﾟ)~ Fakadt ki Lazara, de a fiú tudta jól, hogy Aincardban nem lehet baja, így ignorálta a lány kifakadását. Amikor Brook átnyújtotta a csápok a só miatt meg-megmoccantak, a virtuális idegek összerándultak. Majd válaszolt Ritsu kérésére.
- Mindennek a kulcsa a gyakorlás és a kísérletezés. Meg persze a pontok... - Harapta le a saját polipjának az egyik nyúlványát.
- És persze a kiváló fűszerek! Jó fűszer nélkül, nincs jó étel sem! - Dicsekedett, teli szájjal. Nem épp jó példát mutatva Ritsunak.
- Nem gondolkodtál még azon, hogy becsatlakozz egy céhbe?- Kérdezett rá, hiszen fel kellene karolnia valakinek, még mielőtt... Mondjuk nem szándékozik ilyesmiben részt venni, maximum terelgetni a biztonságosabb ösvény felé.
~(ノ*゜▽゜*)~ Lazara és Brook nem érezték egymás érzéseit, csupán az erősebb gondolatokat, de a lány képes volt így is olvadozni Brook, valójában csak felszínes aggódásán. Viszont úgy tűnt, talán Lazara elültetett egy gondolatot a fiú fülébe.
_________________
Brooklyn:SEAGREEN Lazara:TOMATO
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
Brooklyn- Íjász
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2019. Jun. 18.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Nanakaze Ritsu Kedd Júl. 02 2019, 17:54
Figyelmesen hallgatom ahogy válaszol a kérdéseimre. A legtöbben tényleg becsatlakoznak egy céhbe. Vajon csak azért mert így könnyebb vagy mert így egyszerűbb elviselni a bezártság érzetét. Ha belegondolok, hogy a legtöbben akik itt vannak és elszakítottak a családjuktól és barátaiktól, nagyon magányosak lehetnek. Azt hiszem ezzel akarhatják ezt pótolni.
- Ő is itt van a közelben? - Nézek szét. Aztán ahogy múlt időben kezd el beszélni róla megértem, hogy nincs itt és kicsit rosszul is érzem magam a kérdés miatt. De ezt nem teszem szóvá.
Az ebéd folytatódott és ezúttal a polipot kóstolhattam meg.
- Rendben. Köszönöm. - Vettem el a különlegességet és minden hezitálás nélkül haraptam le az egyik csápot. - Fura az állaga. - Küszködök a ragacsos csáppal, túlzottan nagyokat rágva. - De egész finom. Viszont a disznóhús jobban ízlett. - Állapítom meg. Közben pedig figyelek arra, hogy amit a főzésről tanít. Nem tudom, hogy ennek hatására vagy azért mert jelenleg is nyárson sütöm a húst ám ekkor felugrik egy üzenet, hogy fejlődött a főzésem.
- Oh nézd! - Mutatom és az elkészülő hús is sokkal ehetőbbnek néz ki. - Megtanítasz majd, hogyan kell jól fűszerezni? - Kérdem tőle.
A kérdésre az ölembe teszem az éppen megkezdett nyárshalat és lenyelem a falatot.
- Nos. Többen is kértek, hogy csatlakozzak. De azt hiszem ha belépek egy céhbe könnyen elkényelmesedem és nem tanulok meg olyan fontos dolgokat amik a fejlődésemet segítik. - Válaszolok. - Persze ez így sokkal kockázatosabb, de belül azt súgja valami ez a helyes út és ezen túl kell esnem. -
- Ő is itt van a közelben? - Nézek szét. Aztán ahogy múlt időben kezd el beszélni róla megértem, hogy nincs itt és kicsit rosszul is érzem magam a kérdés miatt. De ezt nem teszem szóvá.
Az ebéd folytatódott és ezúttal a polipot kóstolhattam meg.
- Rendben. Köszönöm. - Vettem el a különlegességet és minden hezitálás nélkül haraptam le az egyik csápot. - Fura az állaga. - Küszködök a ragacsos csáppal, túlzottan nagyokat rágva. - De egész finom. Viszont a disznóhús jobban ízlett. - Állapítom meg. Közben pedig figyelek arra, hogy amit a főzésről tanít. Nem tudom, hogy ennek hatására vagy azért mert jelenleg is nyárson sütöm a húst ám ekkor felugrik egy üzenet, hogy fejlődött a főzésem.
- Oh nézd! - Mutatom és az elkészülő hús is sokkal ehetőbbnek néz ki. - Megtanítasz majd, hogyan kell jól fűszerezni? - Kérdem tőle.
A kérdésre az ölembe teszem az éppen megkezdett nyárshalat és lenyelem a falatot.
- Nos. Többen is kértek, hogy csatlakozzak. De azt hiszem ha belépek egy céhbe könnyen elkényelmesedem és nem tanulok meg olyan fontos dolgokat amik a fejlődésemet segítik. - Válaszolok. - Persze ez így sokkal kockázatosabb, de belül azt súgja valami ez a helyes út és ezen túl kell esnem. -
Nanakaze Ritsu- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 86
Join date : 2019. Jun. 16.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Brooklyn Vas. Júl. 21 2019, 20:19
Ritsu kérdésére egy pillanatra mindkettőjük szíve elszorult.
- Nincs. - Válaszolta Brook, mielőtt Lazara reagálhatott volna. A lányt ismerve biztos megpróbálja lebeszélni arról, hogy a halálról beszéljen egy kislánynak. Brook végig múltidőben beszélt róla és erre ügyelt is, hiszen a rendszer halottnak érzékeli és csupán ő tudja, hogy még mindig életben van. Brook nem firtatta tovább a kérdést, ha nem muszáj. Nem szívesen hazudott volna, de az igazat sem kívánta megosztani mással.
A beszélgetés ezen része lezáródni tűnt és inkább az étellel foglalkoztak. A fiú már éhes volt, így alig várta, hogy végre a húsba mélyeszthesse fogait. Lazara pedig mindig is imádta a fiú által fűszerezett ételek ízeit, így dupla volt az öröm. Brook megkóstoltatta a kislánnyal a polipot is. Egész különlegesnek számított ez a kis szintűek között, hiszen magasabb szinten szerezhető be és ritkának is számított. Brook elmosolyodott, ahogy a kislány inkább a szárazabb húst részesítette előnyben. Valójában ő is, de ez hazai íznek számított Lazara ízlésében. A kislánnyal pedig a főzés, sütés mesterségéről folytatják a beszélgetést. Pár tanács után, Ritsu pontjai megnőnek, amit a fiú őszinte jókedvvel fogadott.
- A fűszerezésben nincs semmi ördöngösség. Tudsz vásárolni kész üvegcséket, de te magad is száríthatsz ki. Kis szinten Bianka néni füvészkertjében lehet megismerni a fűszernövények egy részét is, de az a tapasztalatom, hogy észlelés és növénylátás is sokat segít, hogy a későbbiekben felismerd majd őket. - Magyarázta, majd leharapott egy újabb nyúlványt a polipjából. Jól megrágta, majd miután biztonságosnak érezte, folytatta.
- De, a kiszárítás időigényes és jó arányban is kell őket keverni, így sokan inkább készételeket fogyasztanak, vagy kész fűszerekből dolgoznak. - Magyarázta. Majd az utolsó falatot is bekapta. A céh gondolata mindig is fontos értékrendet képviselt az életében, így most is felhozta és meglepően érett választ kapott. Megfordult a fejében, hogy talán nem is egy kezdővel van dolga, hanem olyasvalakivel aki már régóta itt van, épp csak egy percet sem öregedett. Pár pillanatig csak hallgatott, hogy tétlenségét leplezze megfordította a halat a tűzön.
- Érett gondolatok ezek és ha így érzed, akkor ez a helyes. - Majd elővette a legmegnyerőbb mosolyát. Nem is próbálta meggyőzni az ellenkezőjéről. Sokakat látott már tönkremenni céhen belül, hisz a család hamis érzése, a hovatartozás érzése ingoványos és épp annyira lélekőrlő, mint amennyi támaszt nyújthat eleinte. Egy pillanatra elszállt minden gondolat a fejéből. Nem zavarta a csönd, sőt... igénye volt rá.
~（￣へ￣）Mondj már valamit...~ Törte meg a csendet és Brook elmélázását a lány. Majd észbe kapott Brook is, hisz udvariatlanság némasága burkolózni, társaságban. A fiú végig mérte a lányt, sem egy fegyver és nem is kasztgúnyába van, így nem tippelhette meg a lány választását és nem talált visszavezethető nyomokat sem. De jobban belegondolva, nem is mozgatta meg igazán ez a kérdés. Ekkor eszmélt rá, hogy erőltetetten próbál, valamiféle témát bedobni. Majd ezzel a felismeréssel ezt az érzést el is engedte és egy teljesen random kérdéssel állt elő.
- Mondd csak, érdekelnek a rejtélyek? - Hozta fel a saját kedvenc érdeklődési körét és mivel minden gyerek kíváncsi, így bakot nem igazán lőhet.
- Nincs. - Válaszolta Brook, mielőtt Lazara reagálhatott volna. A lányt ismerve biztos megpróbálja lebeszélni arról, hogy a halálról beszéljen egy kislánynak. Brook végig múltidőben beszélt róla és erre ügyelt is, hiszen a rendszer halottnak érzékeli és csupán ő tudja, hogy még mindig életben van. Brook nem firtatta tovább a kérdést, ha nem muszáj. Nem szívesen hazudott volna, de az igazat sem kívánta megosztani mással.
A beszélgetés ezen része lezáródni tűnt és inkább az étellel foglalkoztak. A fiú már éhes volt, így alig várta, hogy végre a húsba mélyeszthesse fogait. Lazara pedig mindig is imádta a fiú által fűszerezett ételek ízeit, így dupla volt az öröm. Brook megkóstoltatta a kislánnyal a polipot is. Egész különlegesnek számított ez a kis szintűek között, hiszen magasabb szinten szerezhető be és ritkának is számított. Brook elmosolyodott, ahogy a kislány inkább a szárazabb húst részesítette előnyben. Valójában ő is, de ez hazai íznek számított Lazara ízlésében. A kislánnyal pedig a főzés, sütés mesterségéről folytatják a beszélgetést. Pár tanács után, Ritsu pontjai megnőnek, amit a fiú őszinte jókedvvel fogadott.
- A fűszerezésben nincs semmi ördöngösség. Tudsz vásárolni kész üvegcséket, de te magad is száríthatsz ki. Kis szinten Bianka néni füvészkertjében lehet megismerni a fűszernövények egy részét is, de az a tapasztalatom, hogy észlelés és növénylátás is sokat segít, hogy a későbbiekben felismerd majd őket. - Magyarázta, majd leharapott egy újabb nyúlványt a polipjából. Jól megrágta, majd miután biztonságosnak érezte, folytatta.
- De, a kiszárítás időigényes és jó arányban is kell őket keverni, így sokan inkább készételeket fogyasztanak, vagy kész fűszerekből dolgoznak. - Magyarázta. Majd az utolsó falatot is bekapta. A céh gondolata mindig is fontos értékrendet képviselt az életében, így most is felhozta és meglepően érett választ kapott. Megfordult a fejében, hogy talán nem is egy kezdővel van dolga, hanem olyasvalakivel aki már régóta itt van, épp csak egy percet sem öregedett. Pár pillanatig csak hallgatott, hogy tétlenségét leplezze megfordította a halat a tűzön.
- Érett gondolatok ezek és ha így érzed, akkor ez a helyes. - Majd elővette a legmegnyerőbb mosolyát. Nem is próbálta meggyőzni az ellenkezőjéről. Sokakat látott már tönkremenni céhen belül, hisz a család hamis érzése, a hovatartozás érzése ingoványos és épp annyira lélekőrlő, mint amennyi támaszt nyújthat eleinte. Egy pillanatra elszállt minden gondolat a fejéből. Nem zavarta a csönd, sőt... igénye volt rá.
~（￣へ￣）Mondj már valamit...~ Törte meg a csendet és Brook elmélázását a lány. Majd észbe kapott Brook is, hisz udvariatlanság némasága burkolózni, társaságban. A fiú végig mérte a lányt, sem egy fegyver és nem is kasztgúnyába van, így nem tippelhette meg a lány választását és nem talált visszavezethető nyomokat sem. De jobban belegondolva, nem is mozgatta meg igazán ez a kérdés. Ekkor eszmélt rá, hogy erőltetetten próbál, valamiféle témát bedobni. Majd ezzel a felismeréssel ezt az érzést el is engedte és egy teljesen random kérdéssel állt elő.
- Mondd csak, érdekelnek a rejtélyek? - Hozta fel a saját kedvenc érdeklődési körét és mivel minden gyerek kíváncsi, így bakot nem igazán lőhet.
_________________
Brooklyn:SEAGREEN Lazara:TOMATO
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
☆Ízelítő☆ ☆Karakterlap☆ ☆KarakterSheet☆ ☆Előtöri☆☆És ha meginnál velem valamit☆
Brooklyn- Íjász
- Hozzászólások száma : 73
Join date : 2019. Jun. 18.
Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Vörös
Céh: -
Re: Kastély Romok
by Nanakaze Ritsu Szer. Júl. 24 2019, 13:53
Már nekem is leesett miért beszél róla múlt időben, így kissé lesütöm a szemem a válaszára.
- Elnézést.- Talán kissé furcsa lehet, hogy ennyire fiatalon, ilyen gyorsan megértem a szituációt. A helyzet viszont az, hogy Chancery nagyon gyorsan felvilágosított arról, hogy ez a hely veszélyes és nem mindenki fog hazajutni. Persze nem ilyen szavakkal, de a lényeg úgyis az, hogy megértettem a mondanivalóját.
A beszélgetés a fűszerezésről viszont terelni kezdte a témát. Időnként bólogatok és nem vagyok rest kérdezni sem.
- De ehhez nem kell valamilyen jártasság Az előállításhoz? – nézek rá. – Hogyan vagy hol tanulhatom meg a megfelelő arányokat?- Nem tudom miért de erős késztetést érzek minden kézműves dolog megtanulására, amit csak a játék enged.
A céhes kérdést illetően még dicséretet is kapok. Érdekes mert Ká pont, hogy leszidott a gondolkodás módom miatt. Éppen ezért bele is pirulok a dicséretbe. – Eddig akikkel beszéltem mind pont, hogy butaságnak gondolták és azt, hogy az életemmel játszok. – Fogyasztok el még néhány falatot közben.
Hosszabb időre csend áll be. Igazából nekem fel se tűnik. Annyira lekötött az, hogy végezzek a halammal. Viszont Brook volt az aki megtörte ezt az egészet.
- Hmmm... Igen! Azt hiszem. – Gondolkodok el kétszer is a válaszon. – Maga a világ is egy hatalmas rejtély a számomra. Egy csomó érdekes dolog létezik aminek tudni akarom a titkát. Mint például ez a kastély rom. Ki élt benne? Mi történt vele? Egy csomó kérdést vet fel és azért is akarom bejárni minden négyzet-centiméterét, hogy megismerhessem ezeket. Persze másoknak lehet ezek már nem jelentenek újdonságot, de az nem baj.
- Elnézést.- Talán kissé furcsa lehet, hogy ennyire fiatalon, ilyen gyorsan megértem a szituációt. A helyzet viszont az, hogy Chancery nagyon gyorsan felvilágosított arról, hogy ez a hely veszélyes és nem mindenki fog hazajutni. Persze nem ilyen szavakkal, de a lényeg úgyis az, hogy megértettem a mondanivalóját.
A beszélgetés a fűszerezésről viszont terelni kezdte a témát. Időnként bólogatok és nem vagyok rest kérdezni sem.
- De ehhez nem kell valamilyen jártasság Az előállításhoz? – nézek rá. – Hogyan vagy hol tanulhatom meg a megfelelő arányokat?- Nem tudom miért de erős késztetést érzek minden kézműves dolog megtanulására, amit csak a játék enged.
A céhes kérdést illetően még dicséretet is kapok. Érdekes mert Ká pont, hogy leszidott a gondolkodás módom miatt. Éppen ezért bele is pirulok a dicséretbe. – Eddig akikkel beszéltem mind pont, hogy butaságnak gondolták és azt, hogy az életemmel játszok. – Fogyasztok el még néhány falatot közben.
Hosszabb időre csend áll be. Igazából nekem fel se tűnik. Annyira lekötött az, hogy végezzek a halammal. Viszont Brook volt az aki megtörte ezt az egészet.
- Hmmm... Igen! Azt hiszem. – Gondolkodok el kétszer is a válaszon. – Maga a világ is egy hatalmas rejtély a számomra. Egy csomó érdekes dolog létezik aminek tudni akarom a titkát. Mint például ez a kastély rom. Ki élt benne? Mi történt vele? Egy csomó kérdést vet fel és azért is akarom bejárni minden négyzet-centiméterét, hogy megismerhessem ezeket. Persze másoknak lehet ezek már nem jelentenek újdonságot, de az nem baj.
Nanakaze Ritsu- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 86
Join date : 2019. Jun. 16.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: -
2 / 2 oldal • 1, 2
2 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.