Kastély

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 25 2015, 17:13

A védett övezeten kívül magasodó, város melletti kastélyt hatalmas kert öleli körbe, cirádás kerítéssel, benne formára nyílt sövénnyel s egy kikövezett, egyenesen a bejárathoz vezető úttal. Elvileg Gróf Oumu, Tolbana városának megmentője és főbírája lakik benne cselédeivel, családjával és őreivel együtt. Bár az őrök engedik a játékosokat, hogy a kertben bóklásszanak, a kastélyon belülre csak engedéllyel lehet lépni. A kertből néha eltűnik egy-egy játékos, akiről soha többet nem hallani.

by **RenAi** Szer. Júl. 15 2015, 12:01

Rey - Céhtoborzása - Avagy hogyan raboltassuk el magunkat Ai-módra.

A nap magasan járt az égen mire én ébredésre késztettem magam, és kibújtam végre pihe puha ágyamból. Tizes szint, Taft egy kívüleső része. Imádom ezt a helyet, bár bosszant hogy hiába tapogatom Jin helyét az már hűvös és gyűröd paplanja alatt, ő már nincs itt. Tudomásul vettem, mint szoktam majd nekiálltam a napomnak. Már este elhatároztam mit is fogok tenni. Állítólag megjelent egy új kastély Tolbanaban, és hiába új emberek tűntek el a szabad bejású kertből. Idegesített a dolog és a végére akartam járni a pletykáknak. Így felöltöztem, és a kristályom használva máris helyben voltam szine, ugyanis még húsz percnyi séta választott el a hatalmas kastély látványától, amit már messziről kiszúrtam. Lelkesen indultam meg felé hogy felfedezzem azt ami új, és hogy ha kell hát eltűntetem magam én is, az őrökkel, ádáz gonoszokkal vagy magával a királlyal. .__. Vagy mivel. A kapuhoz érve intettem az őröknek, akik ügyet sem vetve rám beengedtek majd lelkesen neki is vetettem magam a szépen nyírt ösvényeknek. Egy ideig fel sem tűnt, de amint bentebb merészkedtem valahogy úgy éreztem hogy a kastély távolabb és az ösvény része szélesebb és messzebbre visz mint maga az épület. Olyan volt mint egy labirintus. Sikeresen el is tévedtem. Mondjuk addig nem zavart amíg néha-néha összefutottam emberkékkel, sőt egyszer egy furcsa bokor mellett is megtorpantam. Ami mögül halk nyöszörgéseket, mocorgásokat hallottam, majd beazonosítottam a történéseket és gyorsan, angolosan távoztam a helyszínről. Alig fél óra telhetett el, és máris végem volt, hiába nézegettem a térképet egyszerűen nem tudtam eligazodni rajta… ><” Úgy véltem hogy attól a fiatalembertől fura fazonú hajjal majd megkérdezem. De olyan fura fazonja van a hajának. .___. Lehet pont ő lenne az emberrabló? Hát, akkor raboltassuk el magunkat!
- Szia el akarsz…. akarom mondani, te is oda szeretnél eljutni ugye? – Mutattam a kastélyra, majd kínomban a tarkómat kezdtem el vakargatni. Ohh, anyám, majdnem, elárultam "a hogyan is raboltassuk el magunkat tervemet." ><”

by **Rey** Szer. Júl. 15 2015, 19:42

Rey szokásához híven korán kelt és még a nap felkelte előtt elvégezte otthoni teendőit hogy később ne legyen rá gond.
- Mit csináljak ma?
Kicsit tekergette a az adatait majd az jutott eszébe hogy lemegy a főtérre és elolvasgatja mik az új pletykák / hírek, rögtön a szeme meg is akadt egy furcsa jelenségen ami a 1. szinten volt. Egy kastély ahol eltűnnek az emberek.
- Na ezt meg kell nézzem...
Így hát összeszedte cókmókját és el is indult a kapu fele ami a 1. szintre repítette őt, de sajnos ezt a szintet nem igazán ismerte így már a városban eltévedt. Föl le járkált míg egy ismeretlen játékos megszánta és útbaigazította, amit persze illedelmesen megköszönt és el is indult a megfelelő irányba. Mikor meglátta a kastélyt az elképesztő látvány volt számára és az udvar talán még sokkal nagyobb volt mint a kastély maga. Be is lépett az őrök mellet akik még csak rá sem hederítettek, majd szép sövényes folyosókon ment végig.
-Ez a hely olyan akár egy labirintus... Egy városban is eltévedek nem ám egy labirintusban... remélem itt lesz az a bizonyos emberrabló és elrabol innen... akkor talán kijutok.
Morgott a fiú karba tett kézzel. Nem rágódott sokáig hanem inkább továbbállt, egy furcsa hangra lett figyelmes. Halak volt azok és csak nyöszörögtek így Rey inkább ment is tovább nem akarta zavarni az élővilágot. Ahogy ment tovább egy lányba botlott aki eleinte csak furcsán nézett rá, majd megszólította a fiút.
- Hát... akár így is fogalmazhatunk... igazából egy emberrablót keresek hogy véget vethessek az eltűnéseknek.... csak... csak..
Rey arca hirtelen rákvörös lett.
- Eltévedtem... te nem tudod esetleg az utat? Amúgy én Rey vagyok kardforgató...
Rey kicsit zavarban volt mert Szophien kívül a most előtte álló lány volt az első akivel kettesben volt valahol. Nem is igazán tudta hogy mit mondjon még az is megfordult a fejében hogy ez az ártatlannak tűnő lány az emberrabló így kardját inkább nem tette vissza az invetoryába hanem ott hagyta pihenni az oldalán.

by **RenAi** Pént. Júl. 17 2015, 09:01

Terveim szerint találok egy emberrablót. Ezzel a céllal indultam el az utamon, bár az sem zavart ha ő talált volna meg engem, csupán megkönnyítette volna a céljaimat. Természetesen voltam olyan ostoba hogy úgy induljak útnak elraboltatni magam, hogy senkinek sem szóltam mikor és hova tartok. Átfutott ugyan ez a gondolat a kobakomon, de nem rám vallana ha elővigyázatos volnék, így gyorsan le is beszéltem magam, hogy az egyes szintű embereknél úgyis erősebb vagyok, sok életem van és gyorsan is szaladok, a képességeimről nem is beszélve hmm… Tehát nem kell szólnom senkinek, nem keltek felesleges feszültséget.

Viszont most itt vagyok, eltelt fél óra és semmi… Láttam pár embert akik vagy magányosan, vagy csoportosan haladtak el mellettem, de ismerős arcot nem, majd kezdtem úgy érezni hogy egyre messzebbre kerülök a célomtól, ami a kastély volt. Hisz hova máshova is vihetnék az elraboltakat mint a kastély valami zord pincéjébe. Legalábbis a filmekben mindig ez van, így első végállomásként azt a hatalmas létesítményt tűztem ki célomul, amitől valamiért csak egyre távolodok. .___. De miért?...

Majd megpillantottam egy srácot. Magas volt, és furcsa volt a haja… Első pillantásra meggyőződésemmé vált hogy ilyen hajviseletet a rosszfiúk hordanak, és hogy a rossz fiú kategóriába belefér az emberrabló ember is. Teháááát…
Oda léptem hozzá, és biztos voltam benne hogy a kastély pincéje felé tart, ami annyit jelent hogy majd el fog szépen rabolni, ha az útvonalunk úgy is egyezik. És
KABUUUUUM!!! Csak egy emberrabló mondaná azt magáról hogy egy emberrablót keres, hisz én is így terelném el magamról a gyanút. o____o Kezd izgi lenni a helyzet, csupán észre ne vegye rajtam a feszültséget. Majd… eltévedt??
- Eltévedtél??? – Döbbentem meg, miféle emberrabló az aki nem tudja a saját útvonalát? Vagy várjunk csak… hmmm szép csel. Tehát így próbál terelni. Tehát nem akar elrabolni, inkább el akar terelni, hogy majd jól útbaigazítsam és ketté váljanak az útjaink. Mi az hogy nem akar elrabolni?! Szinte felháborító. Viszont:
- Bocsi, bocsi azért lepődtem meg mert én is eltévedtem és tőled szerettem volna útbaigazítást. – És részben igaz is. Majd folytattam.
- Ai-chan vagyok, Lovag, és a látszat ellenére kis szintű, gyámoltalan és félénk. – Tehát pont elrabolható! Senki sem csinálná jobban nálam. Láttam hogy mindettől zavarba jött tehát már gondolkodik a dolgon. Nagyszerű! Vigyél csak magaddal kis édes, felszabadítok mindenkit és elkapom a grabancodat majd Hina elé viszlek hogy én is tudok valami jót tenni Aincardért. Ő pedig eldönti a sorsod. Akaratlan is vigyorra húzódott a szám, a gondolataim mivoltára.
- Hát szerintem induljunk el valamerre. – Néztem körbe, eltettem a fegyverem nehogy attól tartson hogy esetleg majd meg akarom védeni magam, így talán ezzel is biztathatom, arra hogy én legyek a következő áldozat. Majd ha nem lépett semerre megtettem én.
- Szerintem izgalmasabb ha ketten kóválygunk és tévedünk el mintha csak egyedül csavarognánk. – Öltöttem ki rá a nyelvem, biztatásképp.

by **Rey** Pént. Júl. 17 2015, 11:44

Mikor Rey beismerte hogy eltéved az előtte álló lányka megrepedten visszakérdezett.
- Igen el.
Válaszolt rá az ifjú kardforgató, majd a lány el magyarázta mi is volt ez a nagy meglepődés, amin Rey egy picit el is nevette magát.
- Jaj, bocsi... Csak én is éppen tőled akartam útbaigazítást kérni.
Majd a lányka elárulta a nevét és meglepő módon a kasztját is.
-Ez felettébb gyanús... Egy lány egyedül egy helyen ahol valószínűleg emberrabló mászkál... felszereltnek tűnik de azt állítja kis szintű... és beismeri hogy gyámoltalan és félénk, mégis megszólított. Egy kicsit sem jött zavarba sem...-
A kis gondolatmenet közben Rey igencsak méregette az előtte álló kis hölgyet, de nem tudott dűlőre jutni vajon mit is kereshet itt.
- Szerintem vele tartok aztán majd meglátjuk mi fog történni...
Mondta ki utóbbi gondolatait hangosan, rossz szokásához híven. El is indult az éppen meginduló Ai-chan után. Ahogy menedegéltek a kis kardforgató fejében egyre csak az járt hogy vajon mit is akart elérni azzal Ai-chan hogy elárulta hogy kis szintű és még a fegyverét is eltette hogy ha esetleg megtámadják még véletlen se tudjon védekezni.
-Csak nem?-
Gondolta át a helyzetet Rey.
-Biztassan ő az emberrabló... ez teljesen biztos és én vagyok az új célpont akit el akar rabolni, de ez nem is baj... höhö... majd jól elrabol és én meg kiszabadítom az összes játékost és akkor talán még egy guildbe is felvesznek.-
Dörzsölgette tenyerét a fiú.
-Nem szabad túl gyanúsan viselkednem...-
- Hát nem is tudom... lehet hogy nekem inkább el kéne innen menjek... védtelen vagyok egy támadással szemben hisz még képességem sincsen, és a szintem se elegendő... na meg persze harcban sem vagyok túl jó...
Próbálkozott az ifjú harcos hogy potenciális célpontot csináljon magából.

by **RenAi** Pént. Júl. 24 2015, 09:47

Megerősített abban hogy eltévedt, túl gyorsan, túl magabiztosan. Az aki eltéved nem magabiztos, nem? Vagy igen? Vagy… nem tudom. Erre nem alapozhatok. .___. Más nyomokat keresek. Mikor a fiú elnevette magát én is, vicces volt a szituáció, ugyanakkor kipróbáltam egy új taktikát. Légy közel a barátaidhoz, de az ellenségedhez még közelebb. Tehát, teszek róla hogy szimpatikusnak találjon a kedves kis Rey-kun. Majd éreztem hogy a fiú végig pásztáz a szemével a mondatom után, hagytam had figyeljen csak. Igyekeztem szégyenlősséget színlelni, ami amúgy nem is volt nehéz túlzottan. Izgultam a történtek miatt, viszont határozott tervem volt.
- Vele? – Lepődtem meg, jobbra balra pislogtam de nem láttam senkit… rajtunk kívül. Lehet képzelődik vaaagy… én nem látok valakit? Majd leesett hogy tényleg rólam beszél, épp csak nem nekem mondta. .___. Fura ez a fiú, egyre furcsább. o___o Majd elindultam az egyik irányba, majdcsak kilyukadunk valamerre, zavartam pislogtam hátra és láttam hogy a fiú furcsa mimikával dörzsölgeti a tenyerét.
~Jaaaj, ne megteszi! Ohh, ha tudom, gyakorolnom kellett volna a mű sikolyt. .___. -~ És vártam. Fegyver eltéve, elhitetve vele hogy kezdő és naív, és szende kis játékos vagyok. Persze a felszerelt cuccokkal, és a viselkeséemben való imitálással nem törődtem ezzel is. Sőt fel sem tűnt, hogy ekkora hibát vétettem. Viszont szentül hittem hogy még így is célravezető vagyok. Majd furcsán kezd beszélni magáról. Hmm, azt csinálja amit én? Bár elég béna a felszerelése az tény, viszont… Értem! El akarja bennem vetetni azt hogy véletlenül se gondoljam rablónak. Tehát tudja! Gondoltam hogy lebukok… Hmm, viszont ez jó. Nagyon jó! Csillogó szemekkel pislogtam rá.
- Ne aggódj majd megvédjük egymást ha baj lenne. – Tettem össze a két kezem, és teljesen ártatlan pillantással próbálkoztam nála. Ha tovább indultunk ha nem, volt még egy tervem ha ezek után sem, akar elrabolni. A teljes védtelenség! Szuper gondolat. Eltelhetett pár perc mire ismét megszólaltam miközben drámaian a homlokomhoz emeltem a kezem.
- Ahh, ez a meleg… nem bírom tovább… - Majd hanyatt vágtam magam és eldőltem, mint egy fadarab. Ha most nem rabol el, akkor semmikor. Időközben igyekeztem a lélegzetemet minél inkább korrigálni, és nem elnevetni magam.

by **Rey** Pént. Júl. 24 2015, 22:20

Mikor Ai-chan visszakérdezett ráébred a fiú hogy amire gondolt nem csak gondolat volt hanem valós szavak.
- Öhm... Hát...
Csak hebegett habogott nem igazán találta a szavakat, de aztán ráébredt hogy vissza kell ugrania az ártatlan kis elrabolandó kezdő szerepébe.
- A-Az jól lenne te biztos erős vagy....
Próbálta puhítani Ai-t.Majd mikor össze esett hirtelen nem igazán tudta mire vélni hisz ő még csak nem is izzad.
- Jól vagy? Hívjak segítséget? Hahóóóóó valakiiii?
Majd mikor rájött hogy nem teljesen célszerű kiabálni hisz éppen egyedül akar maradni a rablóval.
- Vagyis inkább nem kell!!! Vagyis...
Kicsit megzavarodott mert nem akarta leleplezni a tervét, de azt sem akarta hogy most hirtelen mindenki odacsődüljön.
-Mit csináljak most? Valamit csinálni kell.... Nem tudom mondjuk... talán elhúzom a közeli bokorhoz. Vagy nem tudom- Gondolta magába majd rossz szokása ismét felvillant.
- Fogalmam sincs mit kellene most csináljak....
Majd megfogta Ai-chant, ölbe vette és elcipelte egy közeli fához ami alatt megkínálta az innivalójával.
- Igyál egy kicsit akkor jobban leszel.
Nyújtotta felé a kulacsot.
(Bocsi nem lett 250 Sad

)

by **RenAi** Vas. Júl. 26 2015, 19:16

Bizonytalannak tűnt a válaszom után, de ezt vártam. Majd jött még egy mondat… .__.
~ Én erős? Jajj, ne tuti lebuktam valahogy. ><” ~ Kaptam észbe, majd jött a végső terv, aminek nem állhat ellen. Tehát, drámai mesterséggel elájultam. Igaz inkább csak eldőltem mint egy bot, nem volt benne semmi nőies, semmi drámai, semmi elegancia. De hát ennyi telik tőlem. Sosem voltam egy mesterszínész. Majd figyeltem a reakcióit, és minden erőmmel arra koncentráltam hogy el ne nevessem magam. Bár maga a helyzet komolyságába belegondolva nem is volt vicces a helyzet, de akkor is közel álltam a feszültség ilyesfajta levezetéséhez. A fiú reakciója vicces volt ugyan, bár túl nyilvánvaló. Letesztelte hogy vannak-e körülöttünk. Nem kellett sok ész ezt kitalálni, viszont kiderült hogy nincsenek, így már éreztem is karjait a testemen, ahogy épp lehajol hogy felkapjon. Majd mások hangjaira és léptekre lettem figyelmes. Majdnem kinyitottam a szemem. A hangok közeledtek, a léptek hangjai erősödtek, pár pillanatra megfordult a fejemben hogy ez nem is az amit elképzeltem, hogy tényleg bajban vagyok, vagyunk és hogy nem a fiú csatlósai, de amíg ezt megvártam volna addigra biztos bajba kerülünk. Így felpattantam, de mielőtt megszólalhattam volna, borzasztó fáradtság járta át a testem, és egy pillanat alatt elkábultam, elájultam… Ha Rey sem tudta valamivel kivédeni, akkor bizony ő is így járt… de túlerő híján, előbb utóbb biztos elkapják, hacsak nem teleportál el, vagy nem fut el a kihívás elől. Bár a telportálás sem volna rossz ötlet, ténylegesen segítséget hívni, de a helyzet súlyában és hirtelenségében nem hiszem hogy bárki is hideg fejjel tudna gondolkodni. Bár értek már meglepetések. Ha mindkettőnket elfogtak akkor bizony mindketten egy ketrecben, Rey egy szál gatyában, én fehérneműben, egy-egy ketrecben, elválasztva egymástól. Majd jobban megfigyelve voltak itt mások is. Szintén fegyvertelenül, ruhátlanul… Már tapasztalt voltam így az inventorymat megnézve, tapasztaltam hogy mindenem, még a teleport kristályom is eltűnt…
- Neked is üres az inventoryd? – Kérdeztem Reyt aggódva, oda fordultam hozzá, majd kapcsoltam hogy milyen helyzetben is vagyunk, így el is fordultam háttal, mindenkinek akinek tehettem. Befordultam a ketrec egy sarkában, ültem és gondolkodtam… Nehezen megy a fejembe hogy egy elrablót miért is zárnának be…
- Ti mióta vagytok itt? – Kérdezek körbe… majd kapjuk a válaszokat, van aki csak pár napja, de akad akik hetek óta itt vannak. Majd mindenki megrezzen, és elhallgat. Léptek hangjai zavartak meg minket, az ajtó lassan kinyílik és egy árny jelenik meg mögötte.

/Nem gond, majd most bepótolod. Razz

/

by **Rey** Vas. Júl. 26 2015, 22:04

Mikor Rey cipelte a lányt hirtelen belefutott pár emberbe.
- Rosszul lett a napon nem tudnátok segíteni valahogy?
Majd az emberek elmosolyodva csak annyit mondtak: De Tudunk.
A következő lépésükben pedig egy egy fegyvert rántottak elő amivel Ai-t rögtön meg is karcolták. Reynek az első támadást ugyan sikerült elkerülni és a fegyverét is sikerült felszerelnie. A lányt le tette a földre és ott állt szemben az ellenfelekkel. Szokásos alapállásával pár támadást ugyan sikerült leblokkolnia és egy kettőt támadása célt is talált, de nem tartott túl sok ideig amíg őt is megvágták. Hadonászott ugyan még egy kicsit a kardjával, de lassan őt is elnyomta az álom. Nem nagyon tudtamenyit aludt de mire felébredt egy zárt rácsos helyen volt és sok ismeretlen játékos volt körülötte egy száll fehérneműben. Valamint pont vele szembe volt Ai is.
-Ezek szerint nem ő az elraboló... bocsánatot kéne kérjek...-
Mikor Ai felhívta a figyelmét rá hogy nézze meg az invetoryát rögtön meg is nyitotta de ahogyan lapozgatta semmit nem talált.
-Itt sincs semmi. És... Bocsánat... Nem tagadhatom hogy azt hittem te vagy az emberrabló...
Kicsit elvörösödve meredt maga elé. És csak akkor ébredt rá hogy rajta is csak egy gatya van.
Majd jöttek a válaszok és Reyben csak egy kérdés fogalmazódott meg,
- Miért? Ha nem öl meg minket azonnal akkor miért tart itt minket?
Majd az ajtó elkezdett kinyílni és egy fekete árnyék jelent meg. Az ajtón belépve látta hogy azon idegenek egyike akivel összefutottak kint a labirintusba. Állt ott egy kis ideig de nem szólt semmit, majd a csendet Rey törte meg.
- Ki vagy te és mit akarsz tőlük? Remélem tudod hogy ez a cselekedet felér egy gyilkossága is... Amit nem tolerálok....
Rey hangja kicsit megváltozott a bohókás szokásos verzióból most egy komoly indulatokkal telt hangon beszélt.
- Ha meg akarsz ölni tedd meg küzdelembe, és fogadd el a vereséget, ha vesztesz.

Szupi az ismi ^^ Egy dolog, pls végül ne a kastélyba legyetek bezárva, mert tervezek az első Oumu grófos küldetés után egy másodikat is, amiben - ha a játékosok megfejtik - kiderül az 5-10 jk eltűnésének oka; a ti verziótok pedig üti a gróf (az eredeti küldiben is lévő) céljait. Köszi! ^^" Smile

By Strea

by **RenAi** Hétf. Júl. 27 2015, 13:13

Éreztem hogy biztos kezekben tart a fiú és azt is hogy megindult valahova. Mint ahogy a nem rég érkezettek hangjaira, zavaró lépteire és ez már elég is volt ahhoz hogy a színészkedésemmel felhagyjak és inkább részt vegyek a kavalkádban, de már nem tudtam mit tenni, egy kristállyal elkábítottak, majd a fiú még harcolt, annyit láttam. Mint ahogy az is hogy rajta is ellőnek egy kristályt majd filmszakadás… Tehetetlen voltam a saját hülyeségemből és ez zavart… De nem volt időm ezen depiskedni, hisz az események egy cseppnyi nyugtot nem hagytak nekünk, tapasztaltam már hasonlót így féltem de tudtam mi fog következni. Szinte meztelenre voltunk vetkőztetve, a cuccaink elvéve… Potion, kristályok, felszerelés minden… Felhívom erre Rey figyelmét is, aki igazolja a gondolatmenetemet… Tehát mindkettőnket elraboltak míg mi arra vártunk mikor raboljuk el egymást… -_-” Hát ez gáz… ><” Viszont, kaptam egy bocsánatkérést. .__.
- Igazság szerint… én is azt hittem hogy te vagy az emberrabló. *.* -Fordultam meg lelkesen, bár nem tudom miért is kellene ennek örülni, bár vicces hogy egy rugóra járt az agyunk. Hmm… Majd kérdéseket intéztem a többiekhez, kaptunk pár választ, viszont hirtelen csend szakított félbe minket mikor léptek hangjait véltük felfedezni… Engem ezek a hangok nem zavartak, mindinkább azt a félelmemet akartam leküzdeni hogy egy szál fehérneműben vagyok ennyi ember előtt, majd úgy döntöttem hogy azt fantáziálom hogy ami rajtam van az fürdőruha. Most miért is ne? Az sem mutat sokkal kevesebbet nem? Tehát így úgy ahogy sikerült megküzdenem a szégyenlőségemmel. Akik belépet hamarosan felfedhette magát hisz a kintről beszűrődő fény tompult onnantól nem vakított minket, és arca is kibontakozhatott végre. Egy magas férfi volt, majd újabb kisebb árnyékok is megjelentek… Kis gyerekek képében, kitsune-maskot - rókamaszkot viselve. Picit megszeppentem a látványtól, hisz mind felfegyverkezve, harcra készen álltak előttünk… Majd… Rey felé figyelt a férfi… de nem válaszolt szavakkal, a kezét felemelte majd egy csapással leengedte. Akadt aki már előre sikoltott, de mi újjak, csak most tapasztalhattuk meg szabad esés formájában hogy mi is következett. Alig két-három métert zuhantunk, egy egymástól eszigeltelt labirintusba… Hideg, sötét és nyirkos helyre… Persze annyira nem volt sötét hogy ne lássunk kettőig se, de azért erős félhomály uralkodott, néhol néhol egy fáklyával, vagy halványan pislákoló petróleumlámpa szerű világítóeszközből.
- Raay-kun hallasz engem? Itt vagy? Van itt valakii? – Majd egy női sikolyt hallottam rögtön elindultam az irányába, majd fel is tünt hogy mást se tudtam volna, hisz kúszó indák követték az utam, nyilván hogy feltartsanak valahogy…

by **Rey** Hétf. Júl. 27 2015, 19:57

Mikor megjelentek az apróbb álarcos figurák és Rey párbajra hívta a "vezetőjüket" az a bizonyos alak mintha intett volna, de nem nem ez történt. Hirtelen eltűnt a lábuk alól a talaj és csak zuhantak lefelé. Egy pár méter zuhanás után egy eléggé furcsa katakombaszerű helyen találta magát ahol fáklyák és olajlámpák világítottak csak. A látási körülmények sem voltak a legjobbak így Rey úgy döntött elővesz egy gyertyakristályt. Ekkor döbbent rá hogy tényleg nincs nála semmi. És inkább kicsit körbenézett hogy mit lát. A szűk folyosókat bevilágító fáklyákon és egy-két neutrális rágcsálón kívül nem látott semmit. Kicsivel később meghalott egynői sikolyt és elindult arra hátha akkor történni fog valami. Ahogy elindult rájött hogy jól meg kell fontolnia merre is szeretne tovább menni hisz ahogy befordult egy-egy sarkon a mögötte lévő folyosó lezárult, mintha soha nem is lett volna ott. Ahogyan gyalogolt egyre furcsább dolgokat talált, de semmi olyat amivel akár egy ici picivel jobb helyzetbe került volna így arra jutott hogy inkább ignorálja őket és megy tovább abba az irányba amerről a hangot hallotta. Nem kellet túl sok idő még odaért az általa vélt helyszínre de nem látott ott semmit. Se a nőt sem pedig az okot amiért akárki sikolthatott volna. A folyosók ugyan víz hangoztak valamennyire, de közel sem annyira hogy az megtéveszthessen valakit. Legalábbis Rey szerint. Léptek hangjára lett figyelmes a fiú és rögtön el is indult az irányba ahonnan hallotta. Ahogy egyre közelebb és közelebb ért a hang forrásához egy 4-es elágazáshoz ért. Biztos volt benne hogy jobb oldalról jön a hang de nem mert csak úgy befordulni így inkább várt.

by **RenAi** Szer. Aug. 12 2015, 21:53

Amire eszméltem csupán hogy a poros földön huppantam, a popómat beütöttem ugyan, viszont már hozzászoktam hogy csak az ijedtség nagy, a fájdalom elmarad. Pedig eleinte mennyire is rá tudtam játszani, már ne megy, Felpattantam, gyorsan körbenéztem, leporoltam sebtében a ruhám majd megindultam az egyik irányba. Útközben haladva egy sikolyra lettem figyelmes, majd meg is eredtem az irányába. Mint lovag, kötelességem megvédeni mindenkit. És ráadásul bocsánatot is kell kérjek az elrablójelöltömmel. Bár vicces hogy egymást gondoltuk annak, majd meg is torpantam.
~Tényleg úgy nézek ki mint egy elrabló?~ Egyszerre bosszantott, és valahol a színészi fejlődésemet is eredményezi, tehát büszke is voltam magamra, akármilyen hülyének hangzik. Örültem hogy emberrablónak néztek, mármint köhöm… >.> Ahogy gondolkodtam, egyre inkább éreztem hogy ennek nem kellene örülnöm. A sikoly irányába haladva, lépteket hallottam, mind mögöttem, mind a fal mögül. Milyen kedvesek. Mind segíteni akarnak. *-* Majd a mögöttem lévő topogás elhalkult, valamerre lekanyarodhatott. De merre? Én nem láttam átjárót, bár a fényviszonyok… >.> Haladtam az utamon tovább, mire a léptünk egybefutott a mellettem lévő falon túli játékossal, vagy valakivel. Majd egy négy ágú kereszteződéshez értem, ahol megpillantottam Reyt.
- De jó! Legalább te megvagy… -Lelkendeztem, kicsit kapkodva a levegőt, majd körbenéztem.
- Te láttál valamit? – Kérdeztem.
Mire másik két játékos is ideért velünk szemben. Majd egy harmadik is betoppant, aki meg is szólalt.
- Ez csapda volt lúzerek!.... Húzzunk innen, és próbáljuk meg minél tovább húzni. A vadászat addig tart amíg a csapat felét le nem vadásszák, utána visszadugnak minket a ketrecbe. – Majd egy mély-lila színű nyíl találta el az egyik játékost, ami könnyedén eltalálhatott volna minket is. A lány felsikoltott, de nem veszített pontot, ehelyett a koordinátái jelentek meg a feje felett, a zöld indikátora alatt. Nem tudtam összerakni mi is történik, de ismét mélylila csóva hagyta el a horizontot, ami egyenest a hozzánk beszélő magas, snobb fiú felé tartott, de sikerült kivédenie. Majd eltűnt a katakomba egyik sötétebb útvesztőjében. Én Reyre pillantottam, majd megragadva a lány kezét és remélve hogy Rey értette hogy mire célozgatok, indultam meg az egyik irányba. Éreztem hogy követnek, vagy már csak a félelem csinál belőlem bohócot… nem tudom. Kicsit aggódtam. Na jó nem, rendesen be voltam tojva hisz nem vagyok az a fajta vezéregyéniség, mégis gyors döntéseket kell hoznunk. Miközben a felelősségteljesség nem egészen az én asztalom. .___. A klsány akinek a kezét fogtam, egy kicsit ódzkodott, majd úgy döntött velünk jön, egy másik fiatalabb lány viszont követett minket. Az bajba került lány társa lehet, de míg nem értünk biztosabb fedezékbe nem tudtam senkivel semmit sem értekezni.

by **Rey** Pént. Aug. 14 2015, 20:06

A 4-es elágazásnál Rey megpillantja Rent.
- Hali én is örülök.
Majd szépen beszállingóznak a többiek is és kezdődik az akció. A kardforgató fiú követi a lányt és közben próbálkozik elkerülni a felé röppenő nyilakat is.
- Ren... Gyorsan fordulj be valamerre! Ezeket mögülünk lövik, ha lenne nálam fegyver sokkal kisebb gond lenne, de még csak egy patkányom sincs amit nekidobhatnék.
Hirtelen elérnek egy T elágazáshoz ahol választhatnak két út közül. Az egyik végén fényt látni ami Rey szemében egyértelmű csapda, míg a másik oldalról lépteket hallani... Szintén nem életbiztosítás. A kardforgató fiú befordult amilyen gyorsan csak tudott hogy legalább nyilakra ne keljen figyelnie és kicsit jobban áttudja gondolni hogy mit is kellene most tenni.
- Van egy ötletem.
Elkezdett az inventoryában pötyögni és Rey előtt megjelent egy party invitáló és egy barát felkérés is.
- Egyszerű... Látni fogjuk így egymást a térképen tehát kevesebb eséllyel fogunk elszakadni egymástól, és ha mégis elszakadnánk tudjuk merre keressük a másikat. Kivéve ha a pont eltűnik a térképről tehát valamelyikünk meghal, akkor az ellenkező irányba kezd el menekülni a másik fél. Ezzel nagyban megnöveljük legalább az egyikünk túlélési esélyét.
Fejtette ki gondolatmenetét a kardforgató.
- Ha nem tetszik az ötlet szólj és találunk ki másikat, de hallottad a játék csak akkor ér véget ha a játékosok fele meghal. Na most belegondolva hogy semmi armorunk nincs így megint csak jó ötlet lenne a party mert akkor tudnék neked egy keveset biztosítani. Szám szerint 5-öt ami nem sok de mégis több a semminél.
Miokr ezzel végzett a fiú szusszant egy kicsit és tovább törte a fejét azon hogy mit is kellene csinálnia.

by **RenAi** Hétf. Aug. 24 2015, 10:09

Ohh hogy megint mibe keveredtem…. :O Viszont, várható volt, most tényleg magamnak kerestem a bajt. >.>

- Ren?? Azt mondtad Ren? – Fordultam hátra robotikus mozgással, vészjósló hanggal, egyenest a fiúra nézve nem figyelve a veszedelmekre. És hogy miért is? Van egy Ren, de ő nem én… >.> Ő beképzelt, egoista, arrogáns és mindezek mellett mérhetetlenül bunkó is. ><”
- Én Ai vagyok, vagy RenAi, Ai-chan, vagy amit akarsz, de nem Ren. – Javítom ki a fiút, nem kicsit felfújtam magam mint egy pulyka, de ez még nem volt vészes, hisz nem tudhatta.
- Ha majd találkozol vele megtudod miért… - Tettem hozzá, nem gondolva hogy biztos érteni fogja ezt a mondatot, hisz számomra egyértelmű. ><”
- Ötlet? Itt most minden ötlet jól jön…. – Dőltem neki a falnak, a lány sírdogálni kezdett aki tudta hogy ismerik a koordinátáit mivel jelzi a feje felett, bár már alig tart öt percig a képesség hatása, amit szintén jelez az indikátora alatt lévő kis jelecske.
- Ez jó ötlet. – Hogy nem nekem jutott előbb az eszembe. >< Majd elfogadtam a felkéréseket. Majd a másik két lány is kapott ha nem tőle, akkor tőlem.
- Nem, nem… semmi gond az ötlettel, nekem tetszik. De nem hagyok senkit sem meghalni. – Szögeztem le határozottan!
- Amúgy… nem értem… mire jó ez nekik…. – Kezdtem bele…
- Mit akarnak elérni egy ilyen hajtóvadászattal…. és te is láttad nem? Voltak a maszkosok között gyerekek is…- vagy liliputik .___. Nem tudom.
- Biztosítani? Ötöt? – Nem értettem hirtelen biztos elkalandoztam hogy megértsem a dolgokat…
- Etoo, ne aggódjatok. Meg tudlak védeni. Healer és tank vagyok. Képes vagyok gyorsaságot, kitartást és fegyverkezelést biztosítani, ezen kívül életet is tudok tölteni, de ahhoz az kell hogy engem is megsebezzenek, amitől nem kell aggódni, van életem bőven. – És van egy csoda képim amiről nem ejtettem szót, de még csak egyszer használtam, nem szeretném ha dicsekszek vele majd elrontom, nem az elrontás lehetősége nem opció. Nyugalmunk nem maradhatott meg sokáig, a falon keresztül áthaladt egy nyíl egyenest Rey feje mellett majd célirányosan a megjelölt lány mellkasába fúródott, kézzel akartam elkapni vagy legalább eltéríteni a nyilat de nem sikerült. A nyíl célt ért, a lány teste pixelekre bomlott, én pedig értetlenül álltam a dolgok mellett… A falon keresztül? De hogy?!... Nem volt időnk hezitálni, a lány aki elveszítette a társát sikoltozott és a földhöz vágta magát, mivel a pánik ami rajta is eluralkodott nem hagyta hogy ott hagyhassa és velünk tartson, de erővel fogtam meg, és vonszoltam magammal a hangosan üvöltöző, káromkodó, és rossz kívánságokat ontó lányt. Mindezen szavakból kaptunk mi is, rendesen, de nem érdekelt… Nem hagyhattuk ott, viszont jó lett volna most valami nyugtató kristály, hogy legalább csendben maradjon, és kisebb eséllyel találjanak ránk.
- Rey.. ez így nem lesz jó… - Ezzel kockáztatom a mi életünket is, Rey-ét is, viszont nem tudnám a sorsára hagyni, a rúgkapálódó, ütlegelő lányt. Még a nevét sem tudjuk… semmit, a másik lányról sem tudtunk semmit… Majd a mondatai engem kezdtek el bombázni… hogy hazug vagyok, és hogy nem is akarom megvédeni őket, hisz azt mondtam sok az életem és a képességeim is támogatók… mégsem tettem semmit… Rey-re pillantottam, féltem… igaza volt, de nem tudtam mit tenni… Olyan gyorsan történt minden, még pár mondat a lánytól és éreztem hogy el fog törni a mécses… de most nem volt szabad… most nem… Végig a folyosón egy kisebb bevágó úton letettem a lányt aki vélhetőleg kissé kifáradt, de nem tudtam egyikükre sem nézni…

by **Akae** Hétf. Aug. 24 2015, 19:56

Mikor a lány kicsit lehordta a nyelvbotlásáért kicsit elpirult.
- Bocsi...
Nagyon megörült Rey amikor Ai-chan díjazta az ötletét.
- Mire jó ez nekik? Egyszerű... Nem másra minthogy kiélhessék a játékban azt amit nem tudnak. Gyengék ahhoz hogy megöljenek valakit ha van fegyvere így kizárólag ezzel a módszerrel tudnak valamelyest érvényesülni. Legalábbis én ezt az egy indokot látom... Esetleg élvezik azt hogy más emberek életével játszhatnak.. tudod olyan mint mikor egy tömeggyilkos belekezd a tevékenységébe, de nem bírja befejezni. Ez lenne nekünk a legjobb hisz aki kötődik valamihez az hibákat ejt azért hogy azt megtarthassa.
Fejtette ki.
- Igen 5-öt, támogató képességem van, de még nem túl erős. Az összes csapattagomnak képes vagyok a speciális képességi szintem tizedének az ötszörösét biztosítani.
Bekövetkezett az amit senki nem szívesen látott és a test pixeljeire robbant.
- A-a Falon át?????
Kiáltott fel. És futott a többiek után miközben hallgatta a szitkozódást. Odafordult a nyávogó lányhoz komor és ijesztő arcával.
- Úgy hallom itt valaki nagyon azon dolgozik hogy meghalhasson... ha nem kötődnék ennyire az elveimhez ne aggódj már te is halott lennél. Visítasz.... Szitkozódsz... de te sem tettél semmit azért hogy megmentsd a bajtársadat, sőt még másik kettőt életveszélybe is sodorsz. Gyorsan történt a dolog... nekem nagyon jók az ösztönös reflexeim, de azon kívül hogy láttam mi történt nem bírtam tenni semmit.
Miközben elmondta a mondandóját végiga lány szemébe nézett és egy csepp együttérzést, vagy akármilyen más érzelmet nem mutatott ki.
- A múlt elmúlt, a jövő még megváltoztatható, de ehhez a jelenben kell cselekedni. Át tudnak lőni a falon és te egy céltábla vagy... Az első feladat hogy legalább addig életben tartsunk amíg lejár rólad a képesség, majd elkerülni a további találatokat. Túlélni és kint egy újabb tervel visszaszerezni a cuccainkat, majd valahogyan legyőzni őket.
Mesélte el a lánynak a tervét Rey

/Bocsi elfelejtettem átlogolni xD/

by **RenAi** Szomb. Szept. 19 2015, 15:16

~ Talán túl erősen fejthettem ki a nem tetszésemet…~ Nyugtáztam amikor elpirult és bocsánatot kért… Valahogy furcsán éreztem magam, nem csak azért mert ő alsónadrágban, mi lányok fehérneműben díszelegtünk, és igyekeztük a legjobbat kihozni magunkból… de úgy ez az egész helyzet szokatlan volt számomra hogy játékosok ilyesmiket tesznek… Majd egy gyors eszmecserével be kellett hogy lássam van sütnivalója a gyereknek, gyorsan átlátja a dolgokat, és én is ezekre tudtam gondolni, bár megfogalmazni aligha sikerült volna így mint neki… Majd az események felgyorsultak, alig maradt időnk elmenekülni az egyik lány meg is halt…talán, remélem hogy mégsem… de ezt nem tudhatom, a pixeljei olyan gyorsan el is tüntek mint ahogy a támadás érte őt… Igen, ő volt az aki a koordinátánkat vagyis a sajátját mutathatta, talán ezért is tudott a falon keresztül támadni… az a gyilkos… Majd Rey stílusa, megjelenése, gesztusai, sőt még a kisugárzása is teljesen megváltozott… Nem csak a lányt akinek a mondatát címezte rémített halálra, de még engem is. Bár szavai mögött éreztem hogy jót akar, de mégis szokatlan volt tőle, aki mindig elpirul, kedves és naiv képet fest magáról, most ahogy a lány belém is belém fagyott a szó. Nem tudtam mit mondani, nem tudtam hogy mit kezdjek a lánnyal, aki csupán csendben sírt tovább, miközben reszketett félelmében. Majd megpillantottam egy számlálót, ami jelen esetben a 10/3-at mutatta… Rögtön rájöttem mit is jelent, tehát már hármunkkal végeztek… Ez borzasztó! A tábla hirtelen 10/4et mutatott… Féltem, gyorsan pötyögnitem egy üzenetet Hinarinak, hogy ha baj is lesz legalább tudja hogy hol vagyunk és mi történt.

Kód:: Bezártak minket Tolbana Kasélya alá, egy útvesztőb, elvettek tőlnk mident és vdásznak ránk. Bajdban vagyunk siess kérdlek!

A helyes írási hibákat már nem is néztem… Egyszerűen nem volt rá időm.
Majd a fiúra és a lányra néztem.
- Szerintem jobb ha nem maradunk egy helyben... Ha minden igaz hamarosan jön a segítség... - Hadarom el és ha nem indultak meg valamerre akkor megfogom a kezüket és megindulok arra az irányba amerre a szemem ellát. Lehet hamarabb kellett volna segítséget kérjek...

/Megjegyzés: Aki jön jön- aki nem nem. Nincs szólimit, nincs sorrend se szabályok.
És UI.: Rey imádnivalóóóóóó! *-*/

by **Hinari** Kedd Szept. 22 2015, 11:02

Már nem is tudom, mit csináltam. Az üzenetre viszont tisztán emlékszem, s az olvasását követő érzésre, melyet senkinek sem kívánok. Aztán csak rohantam, Nestornak meghagyva, hogy akit csak a céhben és környékén talál, vezessen a kastélyhoz, ismertetve velük a helyzetet. Aki pedig a minimapom szerint meg nem volt a közelben, annak én küldtem egy gyors pm-et, futás közben. Már rég Tolbanában voltam, hisz csak egy szó, egy kékes fény, s máris láttam magam előtt a város köveit. A teleportkaputól száguldottam a védett övezeten kívülre, noha magát az épületet nem találtam meg rögtön, s miközben a lejárót kerestem, hármas lopakodással kószálva a labirintusban, hagytam időt a céhtársaimnak is, hogy megérkezzenek. Ai tank volt, és gyógyítani is tudta magát. Talán nem fogunk elkésni...
A lopakodás miatt senki sem látott meg, egyedül a JL-esek találhattak meg, a minimapon lévő pötty alapján. Ha észrevettem őket, odasiettem hozzájuk, a jártasságot azért nem kapcsolva ki... ujjamon pedig ott pihent Dab gyűrűje is, a másik kettő mellett. Gyorsan lehetett cserélni őket, s úgy éreztem, szükségem lehet rá odalent - ahogy a többire is. Egyedül a csuklyával nem számoltam. Ahhoz még semmit nem tudtunk...

by **Halász Alex** Kedd Szept. 29 2015, 10:48

//Nah ide is ide értem //

Üzenetet kapott. Alig pár napja JLes de már folyik az élet. Hinarival ép nem egy helyen tartózkodtak, de előtte egy fél órácskával még nagyon is. :3 Feltápászkodott, lesöpörte magáról a kajmánt és elolvasta az üzit, amit RenAi chanról küldött neki Hinari, és a címzetteket nézve, nagyjából mindenkinek a JLben. Tudta kiről van szó, amióta frontos együtt harcolnak, bár sokat nem beszélgettek, ami azért furcsa mert a lány nem tűnt ellenszenvesnek. Elég rövidke volt a levél, és már az első szón megakadt. Természetesen Hinari ágyán ült egyetlen szál kisnadrágban és fejben az odaút idejét számolgatta. Villámgyorsan.
Kivételesen, a váratlan eseményre tekintettel, a rendszer segítségével öltözött fel. Sosem tette. Olyan érzést keltett benne, mintha valami öltözni nem tudó újgazdag ficsúr lenne. Volt ideje mindig... kivéve persze most. A lépcsőn robogva lefelé szerelte fel magára az eszközöket. Itt harc lesz, de ha mégsem, jó előre fel kell készülni minden eshetőségre. Az első természetesen az ~átnevezett' Totem fejfedő volt. ... Rolling Eyes

A második Barran pallosa.... nem fáradt a teleport kapuig csörtetéssel, a hazatérés kristályt választotta és már Tolbana utcáin rohant tovább. Nem volt ugyan túl sok a gyorsaságán és elképzelve, hogy mennyi marad a Hinarival közösen kiagyalt statcserék után, egy kicsit elkedvtelenedett. Persze ő akarta. A lány vagy hússzor rákérdezett, hogy valóban jó e neki. Ő pedig mindig azt választotta, hogy ha gyors akar lenni, akkor csak szintet kell lépnie. Most azonban jól jött, hogy nem volt még meg a felszereléscsere. ...

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Szept. 29 2015, 11:40

- Azt hiszem ez így nem lesz túl jó… - Sóhajtok egy nagyot végig nézve újdonsült szobámon. Lehet kicsit elragadott a hév vagy mi… Túlzottan be akartam passzírozni minden régi holmimat amit Solvikból megmentettem és most körülbelül úgy néz ki, hogy oldalvást kell mozognom a sok szekrény, könyvespolc, állvány és… azt se tudom miket hoztam be már! Az ágyamat nem is látom és akkor még ez nem is minden. Csak a buksim vakargatva igyekeztem megoldani a problémát de valaki mögöttem igen csak türelmetlen volt.
- Hé… ne lökdöss! Vigyáz! Wááá… - Egy bőgés, egy sikítás és egy nagy koppanás. Mr. Múmú már nagyon szeretne beköltözni amit azzal mutatott meg, hogy neki lökött az előttem álló könyves polcnak.
- Ne türelmetlenkedj! – Szólok rá most már nem vakarva a fejemen, hanem simogatva amire egy hangos „Múúú” volt a válasza… ennek nyoma marad… - Csendben hé! Onee-chantol még meg se kérdeztem, hogy itt lakhatsz szóval ne hangoskodj! – Hmm… pedig valahogy el kell dugnom addig még nem találok jobb helyet.
*
- Na így megteszi. – Ki kellet dobálnom pár dolgot és a szoba közepén most egy nagy kupac szalma hever meg egy vödör víz… nem épp a legkomfortosabb de egy időre megteszi. Vagy nem…
- Nagyon gyorsan beszélnem kell Onee-channal… - Sóhajtok egy nagyot és emlegetett szamár módjára meg is kapom az üzenetet.
Ai-senpai bajban van? Akkor jobb lesz sietnem!
Egy gyors elhatározás és már úton is voltam és amilyen gyorsan csak lehetett már meg is érkezem.
- Jöttem ahogy tudtam senpai! – Lihegem pillantásom az idegen fiúra meresztve. – Ö…örvendek… - Nyögöm ki leguggolva a földre… lehet nem kellet volna sprintelnem egész végig…

by **RenAi** Vas. Okt. 04 2015, 21:32

Várunk még valakit?

by **Hayashi Yuichi** Kedd Okt. 20 2015, 22:22

Ahogy kaptam az üzenetet, azonnal siettem az 5. szint teleport kapujához. Az obszidián kastély tövében gombázást hátrahagyva, szinte a legtöbb leszedettel együtt, szaladtam a teleport kapuhoz, ahol két rövid ugrással odaérve Tolbanában teremtem. Lóhalálával rohanva, a pöttyök felé, ami céhtársaim helyét mutatja. Bajban vannak sietnem kell. Út közben beleugrottam a villanásba és felhúztam a gyűrűket is, aminek a használata mindig is szokatlan lesz, de ki tudja, egy nap megfogom szokni, azt az egyet, amit mindig is szívesen fogok viselni. A helyszín pedig egy alaksori útvesztő. előbb ez, utána a gyűrű. Apró villámlásokat szórva igyekeztem a többiek felé. Ahogy megláttam a kastélyt, váltottam a tempón. Lassítottam, hogy aztán egy jól irányzott rúgással be rúgjam a kastély hatalmas kapuját.

A lila falról úgy pattantam le, mint amikor a madár nekirepül az üvegnek. Másik bejáratot kerestem. Amíg meg nem találtam a lejárót, veszthettem némi időt, és kerestem az utat Hugi helyzetéhez. Közben ügyelve, hogy útba ejtsem a többieket. Hinarit és Alexet. Yuuki sokkal közelebb volt már Ai pöttyéhez, így elsődlegesen hozzájuk tartottam.

by **RenAi** Vas. Okt. 25 2015, 12:00

Az üzenetet elküldtem, igazság szerint aggódtam hogy bajba sodorom-e ezzel őket... Nagyon féltem hogy mi fog ebből kisülni, de jelenleg nagy trutyiban voltunk így is.
- Ne aggódj Rey-san. Hamarosan jön a segítség, csak ki kell húznunk addig, és megvédeni akit csak tudunk. - Hadartam el. Nem éreztem magam a helyzet magaslatán, leginkább mindenre csak rögtönözni tudtam.
- Viszont... ne maradjunk egy helyben... - Azzal ha követett akkor nem, de ha nem akkor megfogtam a kezét és megindultam amerre csak láttam a katakombák mélyén... A jelző a flére ugrott, tehát 5 embert likvidáltak, mi viszont még megvagyunk. Aggódva pillantottam a fiúra, hisz ezt azt jelentette hogy nem sikerült senki sem megvédenünk... csupán túlélni... Haboztam, megtorpantam, féltem mi fog most következni... Rey-künre pillantottam, szerettem volna megvédeni, biztatni hogy minden rendben lesz, de nem jött ki hang a torkomon. Majd megjelent két alak mögöttünk, mire mindketten kábán estünk össze, hacsak Rey nem tudta valamiképp kivédeni a kristályokat. A hirtelen fáradság, a testem kényszeres nehézsége miatt viszont nem tudtam megvédeni vagy figyelmeztetni őt. Elájultam, és ismét a cellánkban tértünk magunkhoz, viszont már nem volt minden cella tele... Öt fogda üresen figyelt, és én csupán azokat a helyeket bámultam..
- Nem hiszem... kizárt hogy tényleg meghaltak... - Sziszegtem a fogaim között, értetlen, és tagadó pillantásokkal... És ekkor tudtam... nem lett volna szabad ide hívnom őket... Bízom bennük, de nem tudom mivel állunk szemben... nem lett volna szabad... A fiúra pillantottam, ha most elküldöm őket magunkra maradunk, ha elküldöm őket lehet halálra ítélem magunkat... de ha.. ha... idejönnek lehet őket is... Gyávának éreztem magam. Rita biztos másképp viselkedett volna, ő tudná mit tegyen... De én... én nem vagyok Rita.. én csak Ai... vagyok. A kezem a züenetküldő menüt hívta elő... sikertelen... még csak el sem tudom őket küldeni... megírni nekik... megírni hogy minden rendben van... sikerült megoldanunk a problémát... Vajon tényleg feláldoznám magam, Reyt és mindenkit aki itt van a céhemért?.... Első ilyen dilemma az életemben, remegtek a kezeim, féltem és sírni akartam, de még ezt sem mertem. Nem akartam hogy Rey megijedjen... vagy hogy más... De volt aki megtette helyettem is... az egyik távoli cellában az egyik lány keserves sírásba kezdett... Senki sem vigasztalta, és én sem találtam szavakat amivel enyhíthetném azt a rémületet amit most érez, persze hisz én is hasonlót érzek... én is rettegek...

Céhtagoknak:

Hát igen Yuichi a kapu nem nyílt ki, viszont próbálkozásnak szép volt minden épeszű ember ezzel kezdte volna. Szerintem. ^^ De nem kell sokáig keresgélned, ki egy kis rést talál a kerítésen ami elkeríti a kastélyt, ki valami lejárót, sőt olyan is akad aki megfelelő képességekkel és észrevételekkel egy fán keresztül is be tud ugrálni a kerítés felett a kertbe. Viszont a lopakodásra szüksége is van annak akinek van, ha valakinek nincs pár őrrel meggyűlhet a baja, de ők csupán npc-k... Nem sok erejük van, inkább díszek és a kisebb szintűek elriasztására szolgál. A céhjelző pötty zseniális találmány, hisz nyomkövetés nélkül is láthatjátok egymást, így akik közelebb vannak azok bizony össze is futhatnak egymással. Viszont ha meg is találjátok Ai jelzését az ahol a rendszer jelzi ott nincs más csupán egy üres puszta pár sövény övez. De azon a ponton épp nincs semmi. Tehát aki megtalálja azt a koordinátát, el kell gondolkodnia hogy vagy láthatatlan lett vagy pedig hibás koordinátát mutat, vagy esetleg a koordináta tökéletes épp csak ti vagytok nem a megfelelő helyen esetleg mélységi, magassági ponton?... Irány a kutatás :3

by **Hinari** Csüt. Okt. 29 2015, 17:33

Sajnos nyomkövetésem nem volt, de azért mindent megtettem, amit csak lehetett. Út közben csatlakozott Alex is, majd befutott Yuuki és Yuichi, ám még mindig nem volt meg a lefelé vezető járat. Mert csak lefele lehetett, nem? Ai helyzetét alig pár perce még ugyanott jelezte a rendszer, ahol minket, fölfelé kék égbolt volt, azt beláttuk, a lány pedig a levélben a kastély alatti útvesztőt emlegette… ha viszont több időt veszítünk, hamarabb látnak meg minket az elrablók, mint mi őket. Nem lett volna túl jó kezdés.
- Oh… igen: Yuuki, ő Alex, Alex, ő pedig Yuuki – gyors bemutatás - A többit majd a céhgyűlésen – tettem hozzá sietve – Most igyekeznünk kell. Van valakinek nyomkövetése? Kapcsoljatok be minden jártasságot, ha még nem tettétek meg – ez a labirintus idegesítő volt. Mindenhol zsákutcák, bár volt tervem: azokat a fűfoltos utakat kerestem, amik jobban ki voltak taposva, vagy volt rajtuk egyéb nyom is. A szóbeszéd szerint ugyanis itt is történtek emberrablások; ha elkábították az áldozatokat, utána vagy a földön húzták őket a lejáratig (ami ugyebár nyomot hagy), vagy a vállukon cipelték őket, akkor viszont nőtt a súlyuk is, ami mélyebb nyomot jelent a puha földben. Persze jártassággal egyszerűbb lett volna, de így se voltam teljesen elveszve.
- Köszi hogy jöttetek – jutott eszembe, s mosolyogtam rá céhtársaimra – Remélem mindenki fel van készülve. Ez már nem védett övezet… - komorodtam el – Amint megtaláljuk a lejáratot, sőt, akár már most is, érhet minket meglepetés. Figyeljetek oda – mondtam, azt már csak magamban téve hozzá, hogy bárki is támadna ránk, valószínű az Észlelésem és a Katana még idő előtt jelezné. De azért jobb volt, ha ők is észnél vannak: ez nem volt játék.

by **Rey** Hétf. Nov. 02 2015, 21:23

Ahogyan Ai a kezéért nyúlt hirtelen vissza zökkent és rögtön el is indult abba az irányba amelyikbe Ai is. Egy kis séta, kocogás után a két sötét alakot észrevéve Rey reflex szerűen hátrafordult és el akarta lökni Ai-t a kristály elől de már nem volt rá ideje. Ő az első kristályt elkerülte ugyan, de sajnos a másodikkal már nem bírt mit kezdeni. Elhomályosodott a világ körülötte, és mikor újra tisztán látott már a cellában volt amiből nem is túl régen kikerült. Kicsit ijedten körülnézett, de látta hogy Ai a helyzethez képest jól van.
- Bocsánat az előbbiért kicsit... hát hogy is mondjam... el szaladt velem a ló. Nem akartam kiabálni a lánnyal se senkivel...
Kicsit lehajtotta a fejét majd gondolkodott.
- Azt mondtad hogy jön a segítség igaz? Ezt lehetőleg ne nagyon hangoztasd mert a végén még csapdába esnek ők is. Ha tényleg jönnek akkor mire ideérnek addigra fel kellene készülni a fogadásukra és helyzetet teremteni nekik a leg optimálisabb támadásra.... csak az a baj hogy fogalmam sincsen hogy ezt hogyan tehetnénk meg anélkül hogy lelepleznénk őket. Mi a véleményed erről?
Majd felált a ketreceben és kicsit mozgott föl le hogy könnyebben gondolkozzon amég várja az esetleges opciókat.

by **Halász Alex** Szer. Nov. 11 2015, 14:29

//hát én most gonoszul kihasználom, hogy nincs szólimit...//

- Örvendek Surprised

- Jelentette ki egykedvűen, de egyszerre kedvesen is Alex a bemutatkozást követően üdvözletét az új lánynak. Tehát ő Yuuki chan. Megnézte magának a helyet, míg a többiek is felzárkóztak, és csak azután szólalt meg, hogy már mindenki jelen volt, persze megvárva Hinarit, mert.. miért ne? - Joh, akkor kéne találni valami lejárót, mert megnézhetem az air walkal fentebb - mutatott közben a levegőbe. - de mintha ott nem lenne Ai chan. - nem. nem nevette el magát, de még csak nem pislákolt a huncut mosoly az arcán, teljesen komolyan mutatott fölfelé a levegőbe.... persze ő is sejtette, hogy akár a kastélyban (!) is lehet, és valamelyik emeleti helyszínen, de akkor miért van a céhjelző épp a kertben? Kell egy lejáró... ez a legésszerűbb...

by Ajánlott tartalom

Kastély

Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély

Re: Kastély