Kastély

Nem értem én az egészet, olyan furcsa annyira hirtelen történik, hogy szinte bele szédülök. Liesere pillantok, nem szolok egy szót sem csak pislogok nagyokat. Miért nem zavarja, pedig zavarnia kellene igen is zavarjon már a dolog!
Ahogy átt ölelem... ahogyan... eddig igazán fel sem tűnt menyire hiányzik az ilyesmi. Valaki öleljen és én is ölelhessem. Nővérem indította el az egész folyamatot, ő volt a katalizátor most ilyené válhassak. Még előtte találkoztam volna Liesevel biztos messzire kergettem volna. Ebbe a folyamatba Béke nevezetű fiú szavai is alaposan be segítettek.
- Nekem azt mondták, éljem túl és legyek boldog és még azt is mondták meg találom Ő-t.
Kedves hangon, nosztalgiába bele merülve egy pillanatra mosolyra húzódtak ajkaim. Ti nyavajások, most biztos jót mosolyognátok, majd cikiznétek, amikor megtudjátok milyené váltam.
- Tudod ez az érzés, sosem fog elmúlni csak halványulni. Végül már csak mosolyogva gondolsz majd az eltöltött időre.

Majd egyszer csak elkapta a kezem, szívem nagyot dobbant, amikor ki mondta azokat a szavakat. Nem tudtam elfordulni, jött a következő sokk. Mi mi mi mi mi van? Ha most állnánk tuti hányatd esnék, vagy a fenekemre huppannék.
- Ko.... ko komolyan gondolod?
Kérdeztem teljesen elvörösödve, arcom fel vette egy főt rák színét. A fejem búbjánál meg mintha füst csikók jelenének meg. Közben kapok egy ölelést, a levegőt kicsit szaporábban kezdem szedni a levegőt. Pici virtuális szívem össze vissza dörömböl, mint egy harkály.
- Liese annyira jól esik, amit mondasz, de zavarba hozol.
Próbálok félre nézni még mindig vörös arcal. Nem tudom össze szedni a gondolataim. Próbálom az apró kockákat, amik gondolataim jelképezik össze rendezni. A lány szavainak víz hangja felcsendül, minden összedől bennem újra és újra.
- Liese te is tetszel nekem, és elkel, mondjak neked valamit. Tudod, nekem a lányok ugyan úgy tetszenek, mint a fiúk.
Picit elhúzódtam még mindig a földet néztem, és már piszkáltam is. Valamit csinálnom kellett, hogy a gondolataim egy részét, az érzéseim ki tudjam fejezni.
- Remélem, ennek tudatában nem fogok szemedben más lenni. Remélem, hogy legalább a barátod lehetek egyszer.
Nehéz volt ezt elmondani, persze Chakna ezt tudja, de őt nővérem ként szeretem.
- Ha szeretnéd.... Szívesen maradok veled itt.
Értettem mire gondol, legalább is nagyjából.

Nos, megnyugodtam. Egy pillanatig azt hittem nem értjük egymást. Újra megállapítom, hogy tehetséges fiú.  Aggódom, de hatásosan tereli el a figyelmemet a dologról.
Az az 5 perc alvás viszont még most is képes rontani a hangulatomon...  Már csak emiatt sem tudnám elfelejteni azt az estét. Meg még néhány más dolog miatt. Nem is viszem tovább a témát, hagyom hogy a gondolataiban kalandozzon. Én meg a sajátjaimba merülök bele. Sokmindent adnék, ha tudnám hogy alakul Sei "mentőakciója".
Amikor felállok a padról, rövid úton az ölébe kap, és elcipel egy búvóhelyre. A közelsége megint megnyugtat kicsit.
 - Rendben - bólintok a javaslatára, de nem mosolyodom még el - De ugye tudod, hogy ha olyasmit tervezel, ami megbántja a lányokat, akkor inkább bele se kezdj - jelentem ki, a szemébe nézve. Nem érdekel, hogy kivel hogy flörtöl... Annál inkább, hogy megbántja-e a hugocskámat. Pár pillanattal később elmosolyodom, és elkezdek gondolkodni a történeten, amit előadok.
Közben időről időre újra rápillantok a térképre, és egyre nyugodtabban látom, hogy bár kifelé nem indult el, a kastélyhoz közelebb sem ment Sei, és feltételezhetően Liese sem. Egyre inkább kedvem lenne fejbecsapni magamat, hogy az előbb úgy oda akartam rontani...
Kicsit meglep, hogy néhány perc múlva feláll, hogy mégis menjünk. A keze után kapok, és visszatartom.
- Nem is tudtam, hogy ilyen hamar feladod a terveidet - mosolygok rá, utalva is valamire, és jelzem, hogy üljön még vissza. Ha leült folytatom, kicsit komolyabban. 

- Kérkek, adjunk még nekik egy kis időt. Sei olyasmit készült csinálni, amihez minden lelki erejére szüksége van. Nem szeretném összetörni a bátorságát -  osztom meg vele a helyzetet, anélkül hogy bármit kiadnék Sei titkaiból.

Éreztem ahogy Seishin megnyílik nekem, ölelése szorosabb volt, mint az első és a szíve is erősebben vert mostmár, tudtam ő is szeretné....

-Nekem is, de kérték, hogy jussak ki... és most itt ha nem lennél velem már lehet én sem lennék itt-mondtam a szomorú gondolatot, hiszen ez a kastély olyan hely ahol eltűnnek az emberek....

Majd amikor őszinte gondolataim átadom ő elpirul
-igen, komolyan gondolom-mondom határozottan, majd átöleltem.
Ő viszont tényleg mint egy cukormáz olvadt meg a kezeim között
"Liese annyira jól esik, amit mondasz, de zavarba hozol."-mondta, erre picit elengedtem és az egyik hajtincsét hátra igazítottam
-Ne haragudj nem az a célom....-és mielőtt folytatná megint átöleltem, érezze hogy kedvelem őt...
Következő mondatai után elengedtem ölelésemből és a szemeibe néztem
-hát én még sosem voltam senkivel, mármint úgy ahogy gondolod... de örülnék ha veled lehetnék... És nem nem tartom furának, manapság ez normális, és örülök, hogy elmondtad nekem Sei-simítottam meg a nyakát és éreztem kezdek elpirulni. Különleges szituáció volt ez számomra, mert ilyenről még senkivel nem beszéltem, és hogy az akivel beszélni fogok egy ilyen fura helyen jelent meg előttem, az eléggé zavarba hozott...
-Mindenképp a barátom leszel!-vágtam rá miközben nyakát simítottam végig és azonnal tudtam mit kell tennem. Állánál fogva emeltem meg a fejét, hogy szemembe nézhessen és így láthatta benne a ragyogást és azt is hogy én is ugyanolyan, ha nem vörösebb voltam mint ő... És ha Seishin is szeretné egy csókkal folytatom az ő megnyugtatását, ami szenvedélyes és édes eper ízű....

Utána gyorsan megnyitottam a felületem és barátnak jelöltem meg, ezzel is biztosítva őt erről.
-Maradjunk még kicsit, ha szeretnél te is, de nem akarok semmit erőltetni megkereshetjük Chaknáékat.

Állítottam Seit egy döntés elé, ha akarja akkor maradhatunk kettesben a bokornál, de ha nem akarja akkor mehetünk megkeresni Chaknát és Tachit a padnál.

Csak nézem és hallgatom, mit mond és elmosolyodom. Nem tetszik, hogy le becsüli saját magát ezért a mosolyom sem vidám volt, hanem szomorú.
- Mi öten kezdtük el, egyűt ébredtünk a játék indulása után két ével. Más fél ével később egyedül voltam.
Elő vettem egy apró kis tárgyat, ami üvegből volt. éreznem kellett a kis tárgyat, igy könnyebb volt most tovább folytatni.
- Több mint fél éve egyedül vagyok, és még is túléltem. Pedig nem egyszer akadtam össze játékos gyilkosokkal is.
Kis tárgyat kezemben tartva forgatom, emlékszem, amikor megkaptam Aoitol. Akinek az a bugyi bolond adta, mert nem merte nekem adni.
- Van benned erő, és én, ha nem lennék te, akkor is ki jutnál. Meg legyőznél mindenkit, akit le akarsz győzni.

Mondtam, de a közelsége az szinte érzem testének melegét még mindig nagy hatást gyakorol rám. Az arcom még mindig piros, és ezen nem változtat az, amit mond. Csak rosszabbodik tőle ez a vörös állapot, még a végén meg gyulladok!
Meg érinti a hajam és ki söpri, el igazgatja az útból, mire készülsz Liese?
Megint átt ölel, én csak halkan motyogni tudok.
- Nem.. nem haragszom, de a kedve....
Amikor ki mondta azokat a szavakat, szemeim egészen elkerekedtek, nem akartam hinni a füleimnek. Amikor meg simította a nyakam, egész testem bele remegett. Gyengének éreztem magam, a gondolataim kuszák a hasamban olyan furcsa dolgot érzek. Mi a fene ez az egész már, elkaptam valami virtuális betegséget? Következő mondatát már nem is hallottam tisztán szívem mintha torkomban lenne gombócként. Amikór ajkaink össze értek le csuktam a szemeim, éreztem a világ megperdül körülöttem szinte bele szédültem.
Mikor a testi kontaktus okozta jól eső sokk hullámai enyhültek újra a földet kezdtem nézni.
- Tudod, nem tudod, hogy érted azt ahogy én gondolom. Nem nagyon éreztem ilyet még, mint most...-szégyenlősen és akadozó hangon folytatom mi közben meg érintem ajkaim jobb kezem mutató újával.- Igy sem ért hozzám ezelőtt soha senki.

Közben meg jelenő baráti kérelmet elfogadtam, igy néhány felületes információt azonnal meg tudhatunk egymás státuszáról. Ami a kasztra és szintre vonatkozót csak természetesen. Engem nem érdekelt az ilyesmi. Mikor ki mondta meg kérésük a Chaknáékat be villan, jééé nem csak ketten vagyunk. Az eseményekbe és ezekbe az új érzésekbe nagyon is bele feledkeztem. Annyira új volt a számomra, féltem, ha most vissza megyünk akkor ez az egész véget ér.

- Nem, szerintem feltalálják magukat. Szerintem még az is lehet, csak zavarnánk őket. Mond szeretnéd, hogy ha zenélnék neked?

Kérdezem kíváncsian és elő veszek egy furcsa kis fúvós hangszert. Közben, ha lehet, még közelebb húzódok Liesehez.

Bólintva jelzem, hogy hiszek neki. Nem mondom, hogy nem rizikós hogy bízom benne, de nem adott okot, hogy aggódjak emiatt. Még nem.
Nem csak én gondolkodtam el, ő is arra figyel, hogy a terve sikerüljön… Szívesen figyelném, ahogy koncentrál, de az én fantáziámat is megmozdította a történet, aminek az előadására készülök.
Ebből zökkent ki Tachi, amikor feláll… Hékás, már egész szép színdarabot raktam össze… Először megpróbálom visszatartani, mert félek, hogy a jelenlétünk megzavarná Sei szándékát, és hosszútávú, komoly következményei lennének az önbecsülésére…Ami így is elég ingatag lábakon ál…
De ahelyett, hogy engedne a kérésemnek, és visszaülne, azt mondja rossz érzése van….Egy pillanatig az arcát figyelem, és nem engedem el a kezét… Komolynak tűnik… Még mindig fogva a kezét ellenőrzöm, hogy mennyi ideje vannak bent… Lassan negyed órája… Az túl sokáig lenne?
Na, mindezen addig gondolkozom, miközben elindul, igazából megával rántva engem is, mert a kezét valahogy elfelejtettem elengedni…
 De már nem is akarok ellenkezni, mert a komolysága kellőképpen felpiszkálta újra az aggodalmamat… Kell legyen valami megoldás, hogy biztosan elkerüljük, hogy Sei lelke megsérüljön, mert rosszkor érünk oda… Látom a térképen hol van Sei, úgyhogy mostmár elengedve Tachi kezét, megelőzöm néhány lépéssel, majd visszafordulok felé 
- Adj nekem kérlek fél percet, mielőtt odajössz - megint megkérem valamire, és most remélem, hallgat is rám.

A bokor közelébe érve meghallom Sei játékát…. Annyira gyönyörű… 
- Sei? - kérdezem, csak hogy felhívjam magamra a figyelmüket, és én is bebújok hozzájuk… És ott találom a őket összebújva… és mivel erre külön figyeltem, láttam, hogy nincs rajta a szemkötő. Mosolyogva keresem a tekintetemmel, és hamar meg is találom. 
-Sei, - mondom a szemkötőre bökve a fejemmel - Aggódtunk, mert sokáig maradtatok, úgyhogy pillanatokon belül Tachi is itt lesz. - nem mondtam hogy vegye fel, vagy ne a szemkötőt, mostmár rajta múlik, hogy szeretné-e, hogy Tachi így lássa.

Meglepődtem azon, hogy később léptek be, még nem hallottam olyanokról akik ilyen helyzetben lennének, mondjuk nem is beszéltem sok emberrel....
-Nagyon sajnálom őket, és tényleg megértem mit érzel, én is átéltem már....... Igyekszem tényleg harcolni, de lehet ehhez túl késő, de igyekszem azért! Nem akarom, hogy neked bajod legyen!

Annyira örültem neki, hogy végül engedte a csókot, érzéki és őszinte pillanat volt köztünk, melyet örökre az elmémbe és emlékeim közé zártam.

Csókja áthatolt mindenemen.... lábaim elgyengültek és szívem hevesen vert.... éreztem lelkitársamat találtam meg ebben a a pici lányban.... Abban a pillanatban lelkeink összeértek és ekkor mintha milliónyi tűzijátékot lőttek volna fel bennem, úgy robbantak ki belőlem az érzéseim, színpompás egyedi és kellemes érzése elöntött és majdnem túlcsordult bennem.... Mintha órákig lettünk volna együtt, olyan lassú lett az idő körülöttem, puha ajkai, melyek édesek és fahéjasak voltak, úgy éreztem csak az enyémek és örökre így maradhatunk, de egy idő után sajnos vége lett, kezeimmel orcáját elengedtem, mely ekkor már forró volt, mint a legvadabb tűz....

-Ohh... remélem nem baj, hogy elloptam ajkaidat és remélem neked is olyan jó érzés volt mint nekem-mondtam érzékien....
Örültem neki, hogy elfogadta a kérelmemet, mert így megtudhattam mikor és merre van, esetleg persze ha majd ő is akarja találkozhatunk, úgy és akkor amikor szeretnénk...

Szerettem volna, ha nem itt lenne vége, és remélem ezzel Seishin is így van, majd kérdése teljesen elbájolt...
-Ohh igen persze!- és amint ezt kimondtam ő közelebb ült mellém.

Érzéki pillanat volt és igyekeztem én is hozzá bújni, egymásnak dőltünk, és én karommal a vállánál átkaroltam, vigyázva ne zavarjam meg őt... puha haját kezdtem simogatni, és közben a muzsika mely érzéseinket kifejezte, a fülemen át teljesen ellazított....

Annyira tökéletes pillanat volt.....
Tudtam jó helyen vagyok a jó emberrel....
Ekkor jött oda a másik lány akinek a neve nem jutott eszembe hirtelen..... És megijedve tőle ránéztem és majdnem felpattantam.... szerencsére ez nem történt meg csak elpirultam annyira, hogy úgy éreztem menten felgyulladok....
De aztán nem zavart a jelenléte, csak az, hogy Seishint aki mellettem volt ne vigye el tőlem, ezért magamhoz húztam még egy picit....

El mosolyodóm és meg simítom Liese arcát.
- Furcsa én mondom, de harcolni küzdeni sosem késő. Ahogyan változni sem, te vagy az egyik ember aki erre ráébresztett.
Meg fogom a vállát és szemeibe nézek, tekintetem komoly.
- Segítek neked, nem vagyok olyan gyenge mint amilyenek látszóm. Legalább nem egyedül kalandozom.
Elmosolyodom és közelebb hajolok egészen közel, de nem merem meg tenni. Nem merem meg csókolni, pedig érzem mágnes ként húznak ajakai. Mert valahogy még többet akarok. Az érintése felébresztett bennem valamit, az ajakai fellobbantottak a lángot. Úgy érzem a láng felperzselné nem csak ezt de még valós világot is. Szinte majd meg gyulladtam lelkemet elöntő forróságtól.
El válunk egymástól és az elválás, egy picit fájt lelkemben. Válaszul mondatára meg rázom a fejem halvány mosoly kíséretében.
- Nem baj, tudod..tudod.... szeretnék veled találkozni máskor is egy kellemesebb helyen.
Mondom ki dadogva, akadozva nagy nehezen szégyenlősen. Majd elkezdtem zenélni egyik kedvenc dalom.

dal:

Még tartott a dal és láttam Liesen menyire tetszik neki. Lehunytam a szemeim és átt adtam magam a dalamnak. Lassan mozogni kezdtem, a dallam ritmusára hullámaira mozgót felső testem. Bele adtam szívem és lelkem, érzéseim a tüzet ami kezdett fellobbanni.
Mi kor ki nyitom a szemem mert a dal lassan véget ér észre veszem, valakit figyel mögöttem Liese. Össze rezzenek, szerencsére nem rontom el a dalt mert ép elemelem ajkaimtól hangszerem. Zöld szememmel hátra pillantok míg arcom takarom. Meg könnyebbülök amikor Chaknát látom és elmosolyodom nyitott szemekkel pislogok.
- Igen...
Mondom elpirulva és lopva Liesere pillantok. Majd még jobban elvörösödőm, remélem nem kapott rajta ahogy mi ketten. Szavain meglepődőm, tudtam nővérem aggódik értem. Az a fiú is ilyet tenne, Liesere pillantok és ismét csak mosolygok.
- Aggódni értem, sose aggódj nővérkém. Hát ő tudod dolgunk volt igen, dolgunk és meg beszéltünk sok dolgot is. Igen jó sok dolgot és tapasztalatot is cseréltünk.
Annak hallatán, hogy a bugyi bolond is mindjárt itt lesz gyorsan fel veszem a szem kötőm. A hajammal viszont nem takarom el az arcom ismételten.

Hálásan mosolygok Tachira, hogy elenged. Jó lett volna beszélni persze, de engem igazából nem zavar hogy nem volt rá megfelelő az alkalom. Örülök a társaságának is.  Most viszont sietek, hogy ne rosszkor jelenjen meg Tachi.
Liese zavarba jön a megjelenésemtől,  Sei nem különben. Fülig vörösödtek, de előbb azt intézem el, amit mondtam, csak utána foglalkozok vele. Miután figyelmeztettem Seit, hogy Tachi is jön, elmosolyodom. Ej ej… Dolguk volt, mi? Erőt veszek magamon, hogy el ne nevessem magam, és csak megértően mosolygok, és bólintok Seinek. Értem én a helyzetet. Csak rájuk kell nézni. Minimum szoros barátságot kötöttek rövid idő alatt, de azt hiszem valami több is elkezdett itt alakulni… Ami Seit ismerve kicsit sem meglepő, viszont Liese esetében új az információ  De örülök neki, ha Sei ettől boldog lesz, és kicsit vékonyít a páncélján. Aztán eszembe jut, miért is kötöttek itt ki. - Liese... Ne haragudj, hogy megijesztettünk... Nem akartunk megbántani. - fordulok a szöszi felé, barátságosan mosolyogva. Máskor hozzátenném, hogy remélem a "főbűnös", vagyis Sei megfelelően elnézést kért... De ez teljesen egyértelműnek látszik
Ekkor érkezik meg Tachi, aki még többet is várt, mint kértem. Megkönnyebbült és hálás ugyanakkor kissé cinkos mosollyal fordulok felé.
- Úgy látszik semmi baj nem történt - bólintok a kérdésére. 
És én már fel is állok, mert végülis azért jöttünk, hogy kivigyük a lányokat a kertből.
Tachi megjegyzésére kuncogva bólintok. Nem akarunk mi megzavarni semmit ugye? Meg aztán… ha éppen nem kell miattuk aggódni, akkor talán beszélgetni is tudnánk. És ami azt illeti, én is érdeklődve nézem hogy reagálnak a lányok, mert hamar nyilvánvaló lesz a reakciójukból, hogy mi kezdett el alakulni, és meddig jutott. 
- Nem tanácsos túl sok időt a kertben tölteni - erősítem meg a fiút, és én is felsegítem az egyik lányt, ha engedik. 

Seishin szavait egy örömmel telt mosollyal fogadtam és egy őszinte bólintás mellett ezt mondtam:
-Én lennék a legboldogabb lány, ha így lenne! -mondtam neki teljes őszinteséggel és már alig vártam azt a pillanatot.

A kellemes muzsika, mely egy hatalmas érző szívből jött... átjárt és beleremegtem, a mellettem ülő pici lány tele volt érzéssel és jól esett én voltam az aki ezt megkapja..... Dülöngélésével szinkronban kezdtem mozgatni, és úgy megszólított a zene, hogy még könnyes is lettem, annyira kedveltem ezt a lányt.... Sajnos a pillanat véget ért, és a kellemetlen nézések sora után....

-Nem gond, nem történt komoly baj....-mondtam, és végülis örültem annak a mi történt, mert Seishin itt volt velem... és biztos nem ez volt az utolsó találkozónk....

Amikor felmerült, hogy Tachi is megjön ránéztem Seire aki kapkodva tette fel a szemkötőjét... Ha Chakna nem lenne velünk rákérdeztem volna miért teszi..... tényleg beleszerettem a tekintetébe és akinek ez nem tetszik az nos.... neki velem gyűlik meg a baja!

Miután Tachi is megjött én csak néztem, nem mertem szólni semmit, sem a kérdésekre, sem semmire....
Elpirultam és félénken Seishin háta mögé húzodtam, csillogó szemmel néztem vissza a többiekre, és amikor felsegítettek nem ellenkeztem, és elindultunk kifelé, én igyekeztem a pici lány kezét megragadni és úgy menni kifelé vele, nem érdekelt a másik kettő mit gondol rólam, vagy rólunk, egy számított, hogy mit érzek a cica iránt....

Szavait halva csak mosolygok és bólintok. Én is boldog lennék, de a zord jövő mit hoz, azt sosem tudhatjuk. Lehet, találkozunk még, de az is lehet ez volt az első és utolsó is. A minden ható idő istenei majd meg mondják.
- Igen minden!
Jelentem ki ellentmondást nem tűrően a fiúnak. Mert tényleg minden rendben volt. itt legalább is, a többihez meg semmi köze. Eddig sem segített senki, ha baj volt és mindig megoldottam. Tehát ha most baj lenne, most sem kellene a segítség.
Felálok, de segítség nem kell félre is söpröm a fiú kezét. Lelkem csücskébe apró szomorúság költözik. A hely, a közelség a pillanat, az egész annyira jó volt. Most hirtelen véget ér az egész pillanat. A fiúra pillantok, bár szavaim mindenkinek, szolnak. A páncél, ami már kezdett szét hullni most ismét gyémánt kemény.
- Az mikor hova és hova menjek, azt egyedül én szabhatom meg magamnak. Más maximum csak kérhet, ha meg engedem. Egyébként is ez a hely paradicsom a 16 szinthez képest, amit a koboldok elfoglaltak.
Arcom és egy szem szememben a régi jól ismert nagy semmi lapul. Nem igazán mutatok további reakciókat, igazából semmit sem. Csak vállat vonva elindulok kifelé én is. Arra azonban nem számítottam Liese meg fogja a kezem. Mert azt észre sem vettem, hogy mögém húzódott. Pillanatra meg torpantam halványan elmosolyodtam. Még egy aprócska pír is meg jelent arcomon.

Mikor megbizonyosodom róla, hogy Liese megnyugodott, és nem haragszik megkönnyebbülök. Ez látszik rajtam akkor is, amikor a fiú megérkezik. Bár kicsit azon is gondolkodom, hogy Liese mit akar kérdezni Seitől… Ha a kerten kívül leszünk, lehet hagyni kéne ket kettesben beszélgetni…
Tachin látszik némi öröm, hogy a lányok sértetlenek. Ennek pedig én is igazán örülök…
Liese félénk kis nyuszika módjára Seihez bújik, és elpirulva követi őt, amikor a hugicám elindul. Magamban vidáman mosolyognék, és kuncognék a helyzeten…
De valami miatt Sei kifejezetten szomorúnak tűnik… És nem is kell sokáig gondolkoznom, hogy rájöjjek, miért… Elpirul, amikor Liese hozzá bújik, és el sem akarja engedni… Ej ej, hugi… Ne legyél már buta!
Hogy kicsit felvidítsam, elé lépek, és jó szorosan átölelem. Közben még a fülébe is súgok, de úgy, hogy csak ő hallhatja:
- Ne félj! - igyekszem bátorítani -  Szeretnéd, hogy elvigyem innen? - kérdezem így, súgva Tachhira utalva.
Aztán, komoly tekintettel Liesere nézek. Van a szememben hála, öröm, féltés, és egy őszinte kérés: Vigyázz rá. Remélem érti, mire célzok… Nem szeretném, hogy Sei megint csalódjon, mert akkor jó eséllyel én sem tudnék megint a közelébe férkőzni, esetleg komoly nehézségek árán… Erős nő Sei... de épp ugyanilyen érzékeny lélek... Könnyen sérül, és nehezen felejt...
Tachi kérdésére pedig Sei válaszától függően válaszolok. Ha inkább együtt maradna, akkor csak rábízom a lányokra, hogy mit szeretnének, ha elküldene, akkor pedig egyszerűen megkérném, hogy maradjunk le egy kicsit, mert szeretnék mondani neki valamit.
Ami azt illeti… a kastély legendáiról már szinte teljesen el is feledkeztem…

A lány gondolatait nem tudtam olvasni sajnos, pedig szívesen megtettem volna, amikor a többiek megjelentek és amikor elindultunk....
Egészen más embernek tűnt, de tudtam belül ugyanaz, csak nem értettem a srác láttán miért ilyen hideg....
Fura......

Követtem őt, és éreztem jól esik neki, hogy megfogom a kezét...... Ahogy nekem is, de hiányzott a tekitete a melegsége az ölelése.....

Chakna hirtelen fordult meg előttünk és igyekeztem megállni, de azért picit csak meglöktem őket... elis pirultam és sűrűn ismételgettem pár másodpercig
-Bocsi, bocsi ne haragudj....
Majd álltam hátrébb, de Seishin kezét nem elengedve.... Valamit mondott neki tudom, de nem az én dolgom volt ezt tudni....
Amikor aztán Chakna rám pillantott, mintha lelkem égette volna ki a tekintete.... Mintha éreztem volna hirtelen a nyomást amit rám tett, és én megijedtem...
Mit tettem? Mit?- ugrottam hátra magam elé kapva a kezeimet...... aztán rájöttem mit akart tőlem.... Csak a szoros kötelék és az aggodalom miatt nézett így rám... Így elmosolyodtam és kerestem Seishin kezét újra, megakartam fogni......

Chaknának pedig egy őszinte mosollyal és félrebiccentett fejjel jeleztem, hogy megértem....

Tachi volt aki megtörte a komoly és érzéki csendet
kérdésére azon gondolkodtam mi lenne jó hely ahol jót szórakozhatnánk együtt, de mégis mintha egy dupla randi lenne.... Aztán eszembe jutott!!
-Mit szólnátok egy piknikhez? Az jó lenne szerintem egy kellemes fa tövében egymáshoz bújva...
festettem fel az idilli képet és ezzel nekem és Seinek.. khm... akarom mondani mindenkinek akartam adni egy esélyt a kellemes kötetlen ismerkedésre..

Most, hogy látom a fiú indikátor színét az a kevés bizalom is átt csapot valami másba. Sosem kedveltem a vörösöket addig amig bennem bizonyosodott nem nyerség, vagy szórakozás volt, ami bűnbe hajtotta őket. Nem is fogadnám el felém nyújtott kezét amig nem tudom mi a helyzet vele kapcsolatban. A fiúra pillantok, a fogadóban még nem ismertem az indikátorát. Tudtam milyen helyen vagyok ezért is voltam óvatos akkor és sejtésem be igazolódott. Legszívesebben azt mondanám végig mérve veled négyesben? Semmit, persze ha Béke itt lenne, az már más helyzet lenne. A lányokra való tekintettel nem mondom ki azt, amit gondolók. Egyébként biztos, valóban ezt akarnám?
Igy inkább csak meg vonom a vállaim és szavakat ejtek ki számon.
- Nekem mindegy amig az uraság nem akar semmivel sem próbálkozni. Amúgy sem miatta jöttem ide és vagyok még itt.
Ezt teljesen sem legesnek szántam és már mentem is volna tovább amikor Chakna elém ált. A lendületöl még léptem volna tovább. Hirtelen megállás miatt egyen sulyom meg ingott. Liese meg lökött hátulról, véletlen nem tudom. Még szerencse nem annyira inogtam meg, hogy kisegítő rendszer életbe lépjen. Akrobatikai jártaságom nincs igy biztosan Chaknára estem volna Lieset magammal rántva. Igy csak apró kis imbolygás lett az eredménye. Az ölelés váratlanul ér és nem tudom hova tenni, de amikor meg szólal nővérem hirtelen meg dermedek. Kicsit meg ijedek, hogy lebuktam. Félek is mert nem tudom mit tegyek mit kell csinálni ezzel az érzessél.
- Félek, nem tudom, mit kell csinálni most. Legszívesebben elbújnék egy sarokba.
Suttogva utalok a kialakult helyzetre. Mert érzem, tudja mire célzok, tudom látja mi bimbózott a kertben a bokor alatt.
- Nem tudom, de nem bízok, benne tudod ő vörös.
Ennyivel el is intézem a témát, ha marad, nem érdekel. Bár ha nem jön, a közelembe az biztos én nem fogok a közelébe menni. Picit most tartózkodom tőle nem is magam miatt. Talán csak ösztönösen védeném a többieket? Pedig rossz alak nem lehet, ha most itt van. Ezzel kapcsolatban se tudom, mit gondoljak néha.
Amikor Liese meg említi a pikniket és az egymáshoz bújva részhez érünk, én elpirulok ismét. Itt előttük, össze bújni és és és egymás közelébe lenni annyira?
Csak behúzott nyakkal válaszolok, próbálom arcom piroságát és zavarom elrejteni.
- Hát nem tudom, elég régen piknikezettem.
Válaszolom nagy bujkálással próbálkozva.

Kicsit megakasztom a lányokat, úgyhogy majdnem elesnek, de ez igazából nem zavar. Segítek megtartani mindkettőjüket, hogy el ne essenek, közben megölelem Seit, és elmondom neki amit szerettem volna.
Nem tudok mit válaszolni Seinek. Pontosan tudtam eddig is, hogy így érzi magát… Csak kicsit szorosabban ölelem meg, jelezve, hogy támogatom.
Először kicsit aggódom Liese ijedtségét látva, hogy félreértette, mit akartam üzenni neki… Aztán a mosolyát látva én is elmosolyodtam, mert láthatóan mégiscsak értette.
Tachi egy pillantást kap csak, amikor rám szól a sugdolózás miatt. "Ez most nem tartozik rád" mondja a tekintetem.
Nos… Sei nagyon bizonytalannak tűnt, Liese viszont úgy tűnik benne lenne hogy maradjunk együtt, így négyen. Féltem annyira Seit ebben az állapotban, hogy szeretnék a közelében maradni, úgyhogy én is effelé hajlok…
Egymáshoz bújva piknikezni… Liese, Liese… azt nem négyen szokták…
- A közös piknikben benne vagyok , az egymáshoz bújást meglátjuk - bólintok kuncogva.
Kicsit kuszák lettek az érzéseim… Mert Tachi társaságának örülök… De ugyan akkor zavar, hogy nem tudom, mennyire feszélyezi a lányokat… Nem is beszélve arról hogy azt sem tudom az mennyire zavarja őket, hogy én itt vagyok… Minden esetre Tachit magammal húzva pár lépéssel a lányok előtt igyekszem a fiúval a kinézett helyre. Legalább ennyi időt, és teret szeretnék adni a lányoknak, "kettesben", hogy élvezhessék egymás társaságát, és figyelmét. 
 A fa árnyékában az inventorymból elővarázsolok egy kendőt, ami ugyan vékonyabb, mint egy pokróc, de azt hiszem a célnak megfelel.
-  Pinkikhez való étel nincs nálam, de ezt fel tudom ajánlani - mutatom fel, és már ki is terítem, hogy elhelyezkedhessünk. Igyekszem a szokásos vidámságommal kicsit oldani a hangulatot...

Én személy szerint butus vagyok az ilyenekhez a nagyon alapokat sem tudok még... nem hogy azt tudnám mit jelent az indikátor és annak a színei, így nem nagyon törődök ilyenekkel... én is voltam zöld, most asszem piros vagyok, jah nemis fordítva!

Szóval a két lány előttem valamit susmogott és mentünk tovább, nem tudom mivan velük, vagy milyen szálak kötik Tachihoz őket, láttam azért az idegenkedést főleg Sei részéről, pláne, hogy mondta is vagy inkább jelezte felénk azzal, hogy nem fogadta el a segítő kezet és egyébként is távolság tartó volt vele

Aztán az ötletem merült fel, bár nem készültünk ilyesmire vagyis én nem az biztos.... volt nálam pár darab keksz és ennyi.....

De dupla randi végülis bejött, rábólintottak, bár nem hinném ők annak vették volna az egész ötletet, éreztem, ahogy gondolkodnak mit akarhatok, fura amikor Chakna rám néz....

Uhhhh kiráz tőle néha a hideg, mintha telepata lenne és olvasni akarna a fejemben...nem is tudom, lehet ilyen a SAOban?

Minden esetre ott sétáltunk a fa felé amit Tachi nézett ki nekünk és Chakna egy pici lepedőt vett elő és leterítette...
De én akkor....
-Sei gyere ide a dombra feküdjünk le nem kell ide pléd.... itt nem láttam még hangyát vagy kullancsot....-talán akarva vagy akaratlanul is, de egy picit a csípőjére tettem a kezem, így terelve a fa árnyékával fedett leejtőhöz, majd én beledobtam magam a zöld fűbe és mintha hóangyalt csinálnék helyezkedtem el.... elővéve a kekszet és odaadva Chaknáéknak, majd fejem alá kulcsoltam kezeimet és lábamat felhúzva feküdtem mosolyogva...
-így jobb ám, miért nem próbáljátok ki?
Remélem Seishin odafekszik mellém, mertha megteszi akkor azon nyomban át is karolom a mellkasánál, mintha bújós párnácska lenne....

Chakna és Tachi ha csatlakozna nyugodtan átölelhet vagy segíthet nekem Seishin cicust megölelgetni

Nővérem ölelésével mindent elmondott, láttam szemeiben éreztem a karjaiban. Mind azt amit szeretne ki mondani, de nem mond. Kicsi szívem remegett az érzésektől, túl intenzív túl erős túlságosan is magával ragadó. Vissza öleltem és karjaimba zártam, szememben röpke pillanatra boldogság, bizonytalanság és valami furcsa tűz éget. A szerelem tüze talán amiatt Lenne a bizonytalanság fénye is, de egyben a boldogságé is?
- Igen is illik, ha lányos dolgokról van szó. Ezt te úgy sem értenéd, mert fiú vagy. Talán ha cica fiú lennél......
Persze a cica fiút én nem úgy rétettem, hogy olyan férfi, aki más férfiakat szeret és a női test minden szépsége hidegen hagyja. Én úgy értettem cica fiú egy fiú, aki szereti a cicákat és cica farka és cica füle is van. Igazán cukor lehet úgy egy srác, kár ilyet szinte lehetetlen látni.
- NYaaaaahh én nem bújok hozzád, még meg fogdosnál. Egyébként se feküdnék melléd, vagy ülnék. Bleeeeeeee....
Mondtam és még nyelvem is gyorsan, mint egy kígyó kidugtam majd be.
- Csak Chakna vagy Liese mellé ülök benned, már ne haragudj, de nem bízok annyira. Ilyen belsőséges dolgot csináljak veled.
Na ez aztán az érvelés, egy kívül álló nem is érti. Fel megyek olyan helyre ahol sok a vörös, és iszok eszem le ülök közéjük. Vagy is olyan helyen vagyok, ahol 80 százalék az esélye legalább egy ilyen játékos van. Az én szememben az más dolog teljesen. Itt most az igazi életembe a valódi magam próbálom mutatni, még ha nehezen is megy. Ez az én privát terem vagy mim. Bár ezt talán csak Chakna érti, ahogyan azt is miért vagyok ilyen.
- Várjunk, csak az egymáshoz bújás alatt ti azt értitek, hogy.....
Chakna fülébe súgok valamit, és ha olyasmit kapok, válaszul olyat azok csinálják, akik vonzódnak egymáshoz. Vagy szerelmesek, testi kapcsolatot akarnak vagy bármilyen ezekhez hasonló dolog. Bizony úgy elvörösödőm, hogy még egy főt rák is meg irigyelné.
Ha a válasz az barátok is csinálnak ilyet, mert miért is ne, ha a testvérek tehetik, akkor a barik is. Kicsit elmosolyodva bólintok, ha ezt hallom válaszul.

Csak nyelek egy nagyot és Liesere pillantok. Akivel hirtelen kettesben maradok pár pillanatra. Hálásan pillantok Chaknára, majd újra Liesere és szorosan magamhoz ölelem. Érezheti testem minden porcikáját még kicsi alma méretű dudorjaim is elöl. Persze én csak az illatára vágytam. Érezni akartam egy kis mámort.
Többieket követve meg nyitom az inventorim és egy zacskónyi fahéjasz keksz kerül elő először. Majd kevés tej, gyümölcsök is és egy nagy adag almás fahéjas tea. Meg osztom velük a privát utazó éléskamrám rejtett kincseit.
- Most csak ennyi nasi van nála...
Liese meg érinti csípöm és én meg remegek egy kicsit. Nem azért mert nem eset jól. Pontosan, azért mert váratlan volt és jól eső érzés, magam se tudtam miért, de azt akartam újra meg érintésen valahol. Ettől én rossz vagyok? Nem tudom, szabad igy érezni ennek ilyenek kell lennie?
A lány mágnesként vonz és le heveredek a fűbe. Fiú jelenléte feszélyez egy kicsit, de ez csak kifogás magamnak. Igazából az a bajom nem tudom mit is kellene csinálnom. Jó az ha ennyire hagyom magam, vagy nekem is csinálnom kellene valamit?
- Rendben...
Mondom halkan és leheveredek a fűbe, mikor jobbra tekintek, mintha négy másik ember lenne ott és mosolyogva intenének nekem a fűben fekve. Mosolygok és lehunyom, szemeim már hemperednék oldalra, mint egy kis cica. Csak valami nem valaki meg állit. Liese az és mellkasomnál átt karol, mint egy párnát. Lassan már oda is kozmálok. Héé Sei husi oda fog égni húsi lapátal forgassa már valaki átt!
- Liese a cicim.....
Súgom halkan, mert bizony a karja hozzá ér a pici dombjaimhoz. Nem kellemetlen, csak amivel többen is vagyunk és a helyszín is hát, nos kínos egy kicsit. Főleg egy fiú is van itt.

Sei nem igazán átszik megnyugodni, de ez nem lep meg. Most csak az idő fog segíteni neki kicsit…
Nagyon aranyos, ahogy az egymáshoz bújásra reagál Félig meddig a vadóc álarca van rajta, de inkább önmaga most, mint fél órával korábban. Megnyugatni nem próbálom, felesleges volna, Liese fog mellé ülni, én pedig igyekszem majd a lehető legkevésbé zavarni őket.
Aztán leesik neki az érem másik oldala is… Ejejj… Ilyenkor mit kell mondani egy nővérnek?  Mindenesetre visszasúgva igyekszem megnyugtatni, hogy semmi kellemetlenről, vagy illetlenről nincs szó ebben az esetben. Hogy így legyen, arról pedig majd megpróbálok gondoskodni.
Valami azt súgja, mindenkinek jól jött, hogy Tachit pár lépésnyire előrehúztam. Sei és Liese hálásan pislogott felém, a fiú pedig valamivel nyugodtabbnak tűnik…
Mi előkészítettük a helyet, leterítettem a kendőt. Liese viszont kicsit arrébb hívja Seit. Aminek tulajdonképpen valahol örülök is. Majdnem el is nevetem magam, amikor a hangyákat és kullancsokat említi. Nomeg… eszembe jut, hogy fogalmam sincs, hogy ezekhez hasonló élőlények másai megtalálhatók-e Aincardban.. Sose találkoztam még hasonlóval, úgyhogy valószínűleg nem. Liese kekszet, Sei kedvenc fahéjas kekszét, Tachi pedig egy rakás cipót és lekvárfélét adott a piknikhez. Nos, akkor ma édesszájúak leszünk ^^
Sei és Liese leheverednek egymás mellé, a szöszi pedig meglehetősen aranyosan, és melegen, ugyanakkor intim módon át is öleli a hugicámat. Ahogy rájuk nézek elmosolyodom, és kezdek én is felengedni. Sei fülig pirult, és talán így a legaranyosabb ^^.
Az utolsó lökést Tachi adja hozzá, hogy ellazuljak. Megint pimaszkodik… "Bűntetésből" finoman meglököm a homlokát, hogy hanyatt essen a fűbe (Már ha hagyja magát… Annyi erőt sehonnan se tudnék keríteni jelenleg, hogy tényleg hátralökjem)
Ha hagyta magát, és hanyatt dőlt, akkor ameddig feltápászkodik, kicsit közelebb húzódom hozzá, és még mindig nevetve azért válaszolok is neki.
- Csak két hibát követtél el a kérdéseiddel - jelentem ki a számára már ismerős játékos-pimasz mosolyommal.

Kellemesen alakul végülis a nap.... Nagyon élvezem a társaságot és a kíváló társamat is akivel, nagyon jóba lettem időközben, mellette, mellettük úgy gondolom nem kell titkolnom semmit, vagyis már ismernek talán annyira, hogy tudják milyen vagyok, najó ez túlzás, mert alig pár órája találkoztunk, és elérték nálam elég gyorsan, hogy kiboruljak, de végülis a dolgoknak így kellett alakulnia nem?-ment magamban a monológ, és valóban így is éreztem, mintha évek óta együtt lennénk...

Nagyon örülök neki, hogy a lány mellém feküdt, én átkaroltam és bár nem szándékosan de úgy néz ki sikeresen letapiztam az "almáit" , amikor meg is említi rák vörös leszek és elé is térdekel sűrűn hajtogatva:
-Gome Gome Gome! Nem volt szándékos ne haragudj, nem akartalak megbántani vele, de úgy fordultam rád pont és Gome! de annyira jól esett és puha volt, és ne haragudj nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni!-teljesen végem volt, nem tudtam mit kéne erre lépni és sűrűn hadarva ültem volna a plédre ha nem látom meg Chaknáék mit tesznek.....
~ohh nekem végem van.... most mit tegyek így Seishin tutira valami.... ohhh ne mááár ez nem jó ííígy!~hadartam

Ott térdeltem a lány előtt, már majdnem a sírás szélén.... nem tudva mekkora bajt csináltam, mertha nem zavarta volna nem szól.... most biztos eldob mint egy darab rongyot, mert valami perverznek gondol, de nem akarom annyira megtetszett, olyan mint én és annyira rossz lenne, ha ilyen véletlen miatt....

Nem hittem ilyen heves lesz a reakciója Liesenek. Nem bántam, hogy meg érintett, csak annyira hirtelen történt, még ha véletlen is volt. Az érintése viszont jól eset, kellemesen végig bizserget a gerincem mentén. Az egész testem valami furcsa érzés kezdte elönteni. Furcsa volt, de annyira kellemes, szégyellem magam, de még szeretnék ebből a furcsaságból. Most a hely és az időzítés sem alkalmas.
Lopva Chaknára pillantottam hátha a titkos nővéri telepatikus kommunikátorával küld valamit, ilyenkor mit kell csinálni. Most figyelmét a fiú kötötte le, talán direkt legyen nekem nekünk még néhány lopott pillanatunk.
A fiú szavaira csak félre nézek és bevágom a hmpff pofit.
- Nem, mert nekünk igy is jó.
Aztán mi elött még Liese elszaladna, előveszek egy gyűrűt. Egy cica tappancs mintás gyűrűt, amit fel húzok az ujjamra. Puff Sei eltűnt és egy másik jelent meg egy kicsit fekete szőrös farkas cica szem kötőben. Aki nagy lendülettel Liesere vetette magát.
- Nyan csak véletlen volt. Nyán nem kell bocsánatot kérni.
Biztos nem sikerül fel löknöm ezért csak ölében ülve utánzom cica nyávogást, amit mondataimhoz hozzá füzök. Majd a fülébe súgom olyan hangon, mint aki még vágyódik hasonló dolog után.
- Nagyon jó érzés volt, csak túl gyorsan történt és talán nem mondtam ebben is te voltál az első.