Erdei Faház Romok

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 25 2015, 17:57

A kezdetek erdejében található egyedüli épület romjai. Egyesek azt mondják, hogy egy favágó élt itt, mások, hogy egy öreg kincskereső néni és vannak akik teljesen mást állítanak. Az erdőt járók a tisztáson kívül ezt a helyet is szokták pihenőnek használni, így néha-néha megtalálható itt egy-egy fejlődő játékos.

by **Kou** Szomb. Május 09 2015, 15:55

Shukaku
A tervem tulajdonképpen egyszerű volt. Mindenkinél gyorsabb és erősebb akartam lenni, felfejlődni, és az élen harcolni. Ki akartam jutni innen, ha lehet minél hamarabb... elvégre Kayaba kis trükkje egészen más megvilágításba helyezte ezt a világot. Így már baromira nem voltam kíváncsi rá.
És most itt vagyok, lényében a semmiben toporgok, ugyanis első helyett inkább utolsóként csatlakoztam. Ezrek haltak már meg, még a 20. szinten sem sikerült túllépnünk, én pedig egy nyüves erdőben caplatok, még egy árva mob se jött a közelembe. Bosszant ez az egész, harcolni akarok, szintet lépni, lerombolni a határaimat.
Na jó, persze, kissé lemaradtam, de nézzük a jó oldalát... innen már nincs lejjebb. A pozitív gondolataim elveszhettek valahol.
Erre még egy sárkupacba is beleléptem... de hiszen nem is esett. Jesszusom. Mindig van rosszabb.
Megpróbáltam lerázni a talpamról a visszataszító trutymót. Ha ürülék van, akkor kell lennie mobnak is. Néha fájdalmas tud lenni, hogy az SAO ennyire realisztikus játék. Próbáltam elterelni a gondolataimat (például a szagról), szóval inkább elővettem a fegyverem és vártam. Nagyjából fél percig, aztán elegem lett. Az idegesítő madárcsicsergésen túl nem hallatszot semmi, én pedig rohadtul meguntam. Hogy a vérbe fejlődjek, ha egyetlen gyatra mob sincs?! Talán feleslegesen szenvedek... már rég kitisztíthatták az erdőt. Félretoltam a képemből egy újabb oda nem illő ágat, (egyszer már pofán talált egy, úgyhogy jobban odafigyeltem rá), és egy aprócska fakunyhót pillantottam meg. Remek. Lehet, hogy NPC lakik benne, de az legalább tudhat valamit az itt élő szörnyekről...talán kapok egy küldetést. Ez a gondolat annyira felvillanyzott, hogy egy meglehetősen határozott kopogtatás után már izgatottan téptem fel az ajtót, majd egyenesen nekiszaladtam valakinek. A gond csak az, hogy cseppet sem tűnt NPS-nek... Hoppácska.

by **Shukaku** Szomb. Május 09 2015, 16:42

Hát akkor SAO szabályok első pont újoncoknak. Nincs semmifajta kiválasztó szervrendszer ami működne, de a játékosoknak, sem a moboknak. Hogy mibe léphetett bele Kou ennek ellenére, és mit nézhetett fekáliának, azt nem tudhatjuk persze, de biztosan nem az volt, aminek ő hitte. Bár azt azért meg kell hagyni, hogy a programozók elég ügyesek voltak a realitás terén, és az istállóban, ahol a lovakat lehetett bérelni a játékosoknak még Shu is érzett lószagot, de inkább az állat szagát, mint bármi másét, és kellemetlen sem volt, csak úgy megadta az alaphangulatot a helyhez. Másrészt Ha Kou bele is lépett valamibe, szerencsére itt gyorsan tisztulnak a dolgok, és a szennyeződés hamar eloszlik. Na ha ez mégsem így történt, akkor valami fura, szokatlan dolgot talált, amit nem ártott volna megnézni, mert lehet, hogy egy eventet vagy egy küldetést rejtett… persze lehetett ez kellemetlen is, amibe talán nem akart volna belelépni. Mármint a küldetésbe. Viszont akkor térjünk rá egy kicsit arra is, hogy Shu mit, avagy pontosabban kit keresett ebben az elhagyatott faházban. Hihetnénk, hogy ismét egy NPC-vel szeretett volna megismerkedni, aki a mondák szerint favágótól kezdve kincskereső néni is lehetett, de ennél sokkal de sokkal jobb dolgot mondok nektek. Kout kereste. Na jó, nem pont Kout, de tudta, hogy az ilyen elhagyatott helyek ezen a kis szinten talán vonzhatják azokat a kezdő játékosokat, akik ingyenes szállást akarnak találni maguknak. Igazából mondjuk vörösökre számított, akik félhetnek attól, hogy ha a városba lépnek, akkor bántják őket, de semmi baja nem volt a belé ütköző fiúval sem… mármint azon kívül, hogy belé ütközött.
-Izé… szia! Keresel valakit?
Timidus a romos viskó egy másik helyiségében volt, szóval őt még nem láthatta a harcos.

by **Kou** Szomb. Május 09 2015, 19:50

Lépteim kopogását tompa puffanás követte, na meg egy fájdalmas szisszenés, ugyanis hátraestem. Nem mintha emiatt valóban kényelmetlen szúrást éreztem volna a tomporomban, de azért reflexszerűen hangefektussal, és a hátsóm gyengéd simogatásával reagáltam le a dolgot. Azért nem olyan egyszerű búcsút inteni a 17 éve berögződött szokásoknak, még akkor is, ha eddig azt hittem, hogy az ilyesmit pusztán a fájdalom okozza, nem pedig az én sajátos kis megnyilvánulásom... dehát mindig tanul az ember. Legalább az ürülék - vagy bármi egyéb, amibe beleléphettem - mostanra már letisztult csizmámról, tehát ennyiben könnyítettem a beégésemen.
- Öhmm... - na igen, bevallhatom, hogy ez nem a legszebb megnyilvánulás, amivel a magamfajta egy beszélgetést indíthat, de meg kell adni, letaglózott a kiscsaj. A kérdés maga annyira érthetetlennek hatott, és olyan váratlanul érkezett, hogy eltartott pár pillanatig, míg összeszedtem magam. - Mármint egy kietlen erdőben, egy elhagyatott kunyhóban, a játék első szintjén, ahol a legtöbben már csak a lábukat lógatják, és egy kocsmában pihengetve várják, hogy valaki végre végig vigye a játékot?
Talán indításnak ez kissé erős volt, de miután sikerült legyűrnöm magamban a megrökönyödésemet, kiböktem végre egy rendest választ is.
- Egy NPS-t. Talán. Jól jönne egy küldetés... még egyetlen nyüves mob sem jött a közelembe.
Miközben rázúdítottam, ami a lelkemet nyomja, sikerült valamivel méltóságteljesebb pózba kecmeregnem magam, leporoltam a hátsóm (újabb felesleges, de berögződött szokás), megigazítottam szanaszét álló tincseim, melyek ennek következtében most legalább másfele álltak, és így, lepucoltan és többé-kevésbé összeszedetten végigmértem a csajszit. El kellett ismernem, hogy szerencsétlen találkozásunk és meglehetősen különös kezdése nem nagyon változtatott a tényen, hogy kellemes látványt nyújtott. Emelte ennek a ténynek a fontosságát, hogy noha maga a test nem volt valóságos - akármennyire is tűnt annak - pontosan tükrözte a leányzó külvilági valóját... Ez elgondolkodott, hogy vajon ezen a téren mennyire ment messzire az a Kayaba a részletek kidolgozásában. Mármint valljuk be, egy férfinak azért fontos az ilyesmi, mindegy, hogy most a dolog virtuális-e, vagy nem, hiszen ez alapvetően inkább morális kérdés. A lényeg az, hogy valódinak érződik.
Kezdtek kissé elkalandozni a gondolataim, szóval megköszörültem a torkom, és a látványos megbámulás után az idegenre vigyorogtam.
- Egyébként Kou vagyok. Bocs, hogy az imént majdnem letaroltalak. Hajlamos vagyok kissé túlizgulni a dolgokat.
Feleslegesnek tartottam az egész nevemet elárulni, hiszen amúgy sem számít, amíg a játékban vagyunk. Meg aztán, egyelőre még nem érdemelte ki... A kezemet nyújtottam felé, amolyan ismerkedő gesztusként, miközben felmértem a viksó belsejét. Meglehetősen átlagos berendezése volt, akár egy egyszerű faháznak, de egy fáradt vándornak mindenképpen kellemes pihenőhelyet nyújthatott volna. Vajon megzavartam valamiben...?
- Egyébként te honnan vetődtél ide?
Kíváncsi pillantásomat egyenesen az arcára szegeztem, hátha annak rándulásai elárulnak némi háttérinfót. Meg amúgy sem volt rossz nézni.

by **Shukaku** Szomb. Május 09 2015, 20:19

Shu nem gyorsaságra pontozott. Persze itt nem ez volt a fő probléma, hiszen talán Timidusnak sikerült volna besurrannia mögé, így megakadályoznia a puffanását, ám Shu hiába volt elég gyors, sebességileg, a reakcióideje nem nőtt ugyanígy, így csak egy „Hopszi!” felkiáltással tudta lereagálni az esést. Szerencsére egy segreesés azért nem okozott sebződést, hiszen még a zuhanás sebzés számolását sem indította be a rendszer. Természetesen nem nevette ki a fiúcskát, akármilyen vicces is volt az, hogy egy fiú nekikoccan egy kislánynak, és erre hátra is zuhan. Azért a kinti világban Shu akarattal sem tudta volna fellökni Kout, most pedig önkéntelenül is sikerült neki. Az öhm felszólalásra mosolyogva várakozóan pislantott, és nyújtotta a kezét, hogy felsegítse a srácot, majd a hosszú monológra kicsit felhúzta az egyik szemöldökét.
-Ahamm. Látod, én is kerestem, és találtam, szóval neked sem reménytelen. Egyébként meg… nem mindenki lógatja a lábát. Látod, én is itt vagyok és kutatok.
Húzott ki egy fiókot az egyik roskadozó szekrényből, ám természetesen már az egész helyet kilootolták, mire ő ideérkezett. A kincsvadászok mindig gyorsabbak a felfedezőknél. Majd jött a válasz, és Shu egy pár másodpercig vakargatta a tarkóját.
-NPS-t? Az… az nem tudom, hogy micsoda. NPC-t tudok, ha az itteni lakosokra gondolsz, de őket nem az erdőben fogod megtalálni. Bár… vagy egy küldi az erdő déli részénél, egy gombásznak kell segíteni megtalálni a gombákat. Az ilyen gyűjtögetős, kezdőknek való küldi. Ha pedig mobokat keresel, hogy gyakorolj harcolni… találhatok neked, de abban mondjuk mi is segíthetünk. Egyébként… Shu vagyok, ő pedig Timidus.
Füttyentett egyet, mire a sárkány is kidugta a fejét az ajtó mögül, és biccentett felé.
-A tizedik szinten lakunk a Vigo céhházban.
Az elkalandozó tekintetet igyekezett nem észrevenni.

by **Kou** Vas. Május 10 2015, 00:53

Természtesen nem a löket miatt estem hátra, maga a meglepetés és a csajszi nagyobb szerepet játszott benne, ugyanis így próbáltam tompítani az ütközést. Talán sikerült is, mert számításaim ellenére egyáltalán nem akadt ki, sőt, szendvtelen derűvel kezelte a helyzetet. Helyes, amúgy sem vagyok oda a nyávogós lányokért... Na jó, ez talán kamu. Pláne, hogy szinte mindem lány az. Értetlenül húzódtak össze szemöldökeim, ahogy felém tartott kezére tekintettem, majd mosolyogva megráztam a fejem.
- Aranyos vagy, de megoldom. - nem fogok egy lányra támaszkodni... nyilván nem gondolta végig a dolgot. A gondolkodása egyre érthetetlenebb. Na persze, nem is várhatom, hogy átlássam a női lélek rejtélyes ellentmondásait.
- Kutatsz? Mégis mit?
Na ez valóban felkeltette a kíváncsiságom, mégis mi az, amit pont az első szinten találhatna meg? Az egyetlenek, amiket itt keresni kell, azok a mobok. Halkan felsóhajtottam a gondolatra.
- Nem hinném, hogy az NPC-k csak lakosok lehetnének. Még nem találkoztál eggyel sem a városon kívül?
Nem sokat tudtam a játékról... Ami azt illeti, sosem voltam igazán kocka, egyszerűen csak mindig megkaptam, amit akartam. Az SAO pedig magával ragadott, noha nem gondoltam volna, hogy ez majd a szó szoros értelmében is megtörténik. Viszont a lány sem tűnt sokkal határozottabbnak, mint én, szóval még volt remény.
- Jól hangzik. Mindkettő.
Pár másodperces késéssel esett le, hogy többesszámban beszélt, de mielőtt ezt megkérdőjelezhetem volna, előbújt a macska a zsákból, vagy esetünkben inkább a sárkány a sarokból.
- Azta. - próbáltam nem leesett állal bámulni, de az igazság az, hogy egy egész mókuscsapat himbálódzhatott volna az államon. Persze, nyilvánvaló (vagy legalábbis meglehetősen valószínű), hogy a petjéről van szó, de azért mégis, egy sárkány... nem semmi. Mázlista a kiscsaj.
- Rendesen tüzet okád, meg minden?
Fordultam szinte csillogó tekintettel a lány felé, majd bólintottam. Szóval Shu... remek. Ez egyszerű név, könnyű lesz megjegyezni. Habár ilyen téren jobb, ha nem bízom el ma... miről beszélek? Zseniális vagyok.
- Örvendek a szerencsének, Shu. - kezet ráztam vele, aztán biccentettem a kis szörnyikének is. Nem ártana megjegyeznem, hogy ne packázzak vele... de magamat ismerve ez aztán nehézkes volna. Mindegy, pontok ide vagy oda, tudok verekedni.
- A tizediken?!
Ez még nekem is sok volt kissé, annyira meglepődtem, hogy akaratlanul is megragadtam a lány kacsóit, és kissé közelebb is hajoltam. Utólag esett csak le, hogy azért nem kéne az arcába lihegni.
- Mondd csak, hanyas szintű vagy? Persze csak ha nem zavar a kérdés.
Igazából baromira kíváncsi voltam, és egyáltalán nem érdekelt, hogy ez most bunkóság-e. Végülis nem önszántamból jöttem erre a világra, tehát nem kell a szabályai szerint játszanom.

by **Shukaku** Vas. Május 10 2015, 05:55

Hát azt most hirtelen nem tudom neked megmondani, hogy Shu nyávogósnak számít-e. Minden a szituáció kérdése. Biztosan akad olyan helyzet, ahol azt mondanád, hogy kényeskedős, ahol azt mondanád, hogy félénk, de olyan is, ahol önfejűnek vagy meggondolatlannak ítélnéd meg a viselkedését. Az ember nem csak fekete vagy fehér… ezért sem nagyon értem, hogy hogyan lehetne az adatlapon feltüntetni a kari jellemét, vagy hogyan lehet valakit egyértelműen éppen chaotic god, vagy ehhez hasonló besorolásokba tenni az RPG-k nagy részében, hiszen az is folyamatosan változik… de hát ez már csak az én nyűgöm marad. Shu mér akkor is igyekezett nem kuncogni, amikor látta, hogy a fiú értetlenkedik a segítségnyújtáson, és visszautasítja azt. Már nem tartotta sértőnek, hogy első ránézésre csak egy kislányt látnak benne, sőt megtanulta szeretni is ezt a dolgot.
-Mindent. Tudod, rengeteg rejtett dolog van a világban, amik néha-néha feltűnnek. Azt hiszem, akik értenek hozzá Easter-eggnek hívják az ilyesmit. Sokszor találtam már érdekes dolgokat olyan helyeken, amit mások még nem néztek át eléggé, mert nem tartották fontosnak. Úgy látszik ez a hely nem ilyen.
Tolt vissza egy újabb fiókot, majd teljesen a fiúnak szentelte a tekintetét.
-És ezen kívül még kezdőket is keresek. Azzal foglalkozunk páran, hogy őket igazítgassuk el. Tudod, azok akik most érkeztek még nagyon meg vannak kavarodva szegények.
Mivel a feltett kérdésre már válaszolt is a gombász megemlítésével, így csak elmosolyodott, és remélte, hogy a fiú látja, hogy ő feltételezi, hogy ő is kezdő, és ezért is árulta el, hogy pont az ő fajtájának szoktak segíteni. Aztán a tűzokádás megemlítésére felkacagott.
-Mindenki mindig ezt kérdezi! Nem, Timi nem okád tüzet, mert nem Tűzsárkány. Tollas sárkány, neki teljesen más képességei vannak.
Persze Timi nyeregtáskájában már azóta ott lapul a tűzcsiholó item, hogy frappánsan megoldhassa, ha valaki tüzet kér tőle, hiszen majdnem mindenki tüzet kér tőle, amikor először lát sárkányt. A kezének megszorítására és az újabb értetlenkedésre ő is értetlenkedéssel válaszolt, illetve csak a pillantásában volt benne, majd amikor kiderült, hogy min lepődött meg ennyire Kou, ismét felnevetett. Ma ilyen vidám napja van, úgy tűnik.
-Naa! Nem illik ilyet kérdezni egy lánytól! De… annyit elmondhatok, hogy negyven és ötven között. És te?
Tette fel a viszontválaszt, ha már tőle ilyen személyes dolgokat firtatott a harcos. Nem mintha nem lett volna kilencvenkilenc százalékban biztos abban, hogy egy kezdővel áll szemben.

by **Kou** Vas. Május 10 2015, 10:46

Ha jobban megfigyeltem, azt hiszem sikerült némi alig észrevehető, apró rángást felfedeznem az arcán, ami talán egy visszatartott kuncogást jelentett... de azért próbáltam nem észrevenni a dolgot. A lányok amúgy is mindenen nevetnek, szóval ez már csak egy ilyen műfaj, sose fogom megtudni, hogy miért. Azért érdeklődve hallgattam Shu beszámolóját, pláne, hogy egész hasznosnak bizonyult. Most már tuti átkutatok mindent, hátha lesz benne egy Easter-egg. Japánokhoz képest egyébként egész jó volt a kiejtése, talán a sok RPG tette.
- Wow. Tényleg baromira részletes ez a játék. Már ha még annak lehet nevezni.
Nehéz így gondolni rá... és valószínűleg nem csak nekem. Fogalmam sincs, kik haltak már meg azok közül, akiket a téren láttam, csak annyit tudtam, hogy sokan. És nem akartam hasonló sorsra jutni... ugyanakkor muszáj volt harcolnom. A büszkeségemért, a kijutásért, és mert képtelen lettem volna tétlenül várni, hogy valaki végigvigye a szinteket. Persze próbálhattam volna elfelejteni, de attól semmi sem lett volna jobb. A frontvonalon továbbra is százak halkan meg, még ha lassabb ütemben is...
Gondolataimból a lány hangja rázott fel, elfintorodtam, ahogy a kavarodottságot említette. Na abból bőven kijutott. A kijelentéséből viszont arra következtettem, hogy ő azért már régebb óta koptatja itt a köveket.
- Miért segítesz nekik? - vontam fel a szemöldököm, aztán rájöttem, hogy ez így önmagában elég furán hangzik. Pont az én számból... - Mármint, én biztos nem jönnék vissza, ha harcolhatnék a magasabb szinteken is. Végülis a hozzám hasonlóan megrekedtek is csak minél hamarabb ki akarnak jutni innen.
Igazából fogalmam sincs, dühös lennék-e, ha valaki más vinné végig, de azt hiszem, nem. Legalább kijuthatnánk innen. Még ezernyi esélyem lesz, hogy beírjam magam a történelemkönyvbe.
Végül csak sikerült kinevetettnem magam, mégis valahogy jól esik a kacagása a sötét gondolataim után. Jó, hogy vannak, akik még mindig így tudnak nevetni.
- Hát, ez az első, ami eszedbe jut ilyenkor. - vakartam meg a fejem, az arcomon egy félvigyorral. Nem tehetek róla, a sárkányok meg tűz már örökre együtt marad a fejemben.
Asszem akaratlanul is kicsit paradicsomszerűbbé vált a fejem, mikor újra kinevetett. Mintha a korát kérdeznem volna... Így belegondolva az a játékon belül csak még nagyobb bunkóság volna. Emlékeztetném vele az elvesztett időre.
- Aztarohadt. - csak úgy kibukott belőlem a meglepettséggel vegyes lenyűgözöttség, konkrétan csillogó tekintettel néztem a csajszira, épp csak a nyálam nem folyt ki. - Hogy csináltad...? Úgy értem, még a 20. szint sincs meg... Tudsz valamit.
Már ha igazat mondott, elvégre nem láthatom a szintjét, míg meg nem nyitja a játék menüjét. Talán ha partyznánk, megtudnám, de alapvetően inkább solo játékos vagyok... vagy akarok lenni. Szánalmas.
- Háttő... tulajonképpen első szinten vagyok. - felesleges volna letagadnom, hiszen ha felajánlaná, hogy menjünk magasabb szintre, azonnal lebuknék. Ez elég kellemetlen ebben a világban.

by **Shukaku** Vas. Május 10 2015, 11:12

Vagy talán az, hogy Shu amerikai-japán volt, és már a nagyszülei is amerikában éltek, a szülei pedig anyanyelvi szinten adták át neki az angolt. Na jó, nem a britt angolt, az oxfordit, hanem az amerikait, de abból legalább nem valami texasit… szóval teljesen érthető volt, és szívesen is beszélt angolul, bár mindenkihez japánul szólt először.
-Hát… én nem szoktam játéknak nevezni. Inkább ez is egy ugyanolyan világ, mint a kinti. De… végül is azt is lehet játéknak tekinteni, szóval igazából teljesen mindegy, hogy minek hívod, az a fontos, hogy tudd jól érezni magad.
Még az is nagy szerencse volt, hogy Kou gondolatait csak én tudom elolvasni, Shu nem, mert szegény srácra ismét csak egy nevetéssel tudott volna reagálni a fiatal idomárunk. Még hogy százak halnak meg a fronton? Eleve nincsenek húsz főnél többen a fronton, és azok sem halnak meg, hála a Yoshiaga által készített csodálatos életmentő Buroknak. Persze ezt a kicsik még nem tudják, nem tapasztalják, és félnek, mert azt hiszik, hogy Demoklesz kardja lebeg a fejük felett. A kérdésre kis hősünk pislogott párat értetlenül, majd megvonta a vállát.
-Mert… miért ne segítenék? Szeretek segíteni és szívesen csinálom. Harcolni meg nem szeretek. Egyébként meg az sem igaz, hogy mindenki ki akarna jutni. Sokan vannak, akik nem.
Azt már nem kötötte a srác orrára, hogy ő is ilyen. Ráadásul emlékeztetni az időre… több mint két év, és mégsem tűnt soknak. Csak úgy repül az idő, ha jól érezzük magunkat. A kibukásra újra nevetett.
-Áh, igazán semmiség az egész! Mindössze olyan dolgokat csinálok, amit szeretek, és akkor könnyű fejlődni. Tudod, mint az a mondás, hogy válassz olyan hivatást, amit szeretsz. Ez is ugyanilyen. Ha rágörcsölsz a fejlődésre meg a kijutásra, akkor nem fog menni. Ha viszont csak élvezed az életet, akkor szinte röpködnek a szintek. Majd meglátod te is. Ééééés… akkor gondolom rengeteg kérdésed van, nem?

by **Kou** Vas. Május 10 2015, 14:30

"Hogy tudd jól érezni magad..." A lány szavai mintha visszhangoztak volna a fejemben. Sosem jelentett problémát, hogy szórakozzak, és most sem állítottam volna, hogy velejéig utáltam ezt a világot. Erről szó sincs, sőt, a maga módján nagyon is szerettem, de ettől még nagyon is ismertem a sötét oldalát. Persze hallottam róla, hogy vannak néhányan, akik még mindig nem hiszik el, hogy valóban halált jelent, ha az életpontjaik elérik a végét... Talán ez a lány is ilyen. Mindenesetre én nem rángattam magam efféle tévhitekbe. Hiszen nincs más magyarázat arra, hogy már lassan két éve ebben a világban élünk, akár akarjuk, akár nem.
- Mondd... honnan ered ez a pozitív gondolkodás?
Kétlem, hogy még egyetlen karakterhalálnak sem lett volna szemtanúja. Ahogy a test apró szilánkokra szakad és örökre megszűnik létezni ebben a világban. A Nerve Gear pedig elpusztítja a valóságbeli agyunkat is, effelől nem voltak kétségeim.
- Miért akarnának itt maradni? - lepődtem meg újra. - Nem hinném, hogy lenne bárki is, aki egyáltalán nem hiányolja az otthonát... a családját. Vagy egyszerűen a valódi világot.
Elvégre milyen rég ültem már a TV előtt, chipset rágcsálva, a szüleimmel viccelődve. Fogalmam sincs, egyáltalán ugyanott élnek-e még... Ki vonulna önkéntesen börtönbe?
- De ha nem szeretsz harcolni, miért vetted meg a játékot? Úgy értem, az SAO alapvetően a harcra meg fejlődésre épülő RPG.
Persze meglehet, hogy csak a grafika, vagy a realisztika miatt, de azért nem olyan egyszerű megszerezni egy ilyen játékot.
- Hát, ez nem valami jó hír. Őszintén szólva nem volna annyira jó, ha csak úgy elrepülnének a napok...
Így is túl sok időt vesztegettem el. Minél gyorsabban be akarom hozni a lemaradást. Kerül, amibe kerül.
- Na igen, volna pár. Voltál már a fronton? - jellemző, hogy ez volt az első kérdés, amit feltehettem, de akaratlanul is ez jutott csak eszembe.

by **Shukaku** Vas. Május 10 2015, 14:53

Hogy nincs? Nincs magyarázat erre? Na akkor hallgasd!
-Hát… azért itt vagyunk Timivel több mint két éve, és már láttunk egyet s mást. Gondolom neked eddig csak a csúnyaságokat mondták el, aminek egyébként a fele sem igaz. Rengeteg csoda történik itt, és a Játékmesterek is nagyon kedvesek. Egy csomószor tapasztaltam, hogy pont olyan küldit találtam meg, ami pont nekünk való volt. Ez biztosan nem lehet véletlen. Meg persze az a kint meghalunk izébizés rész is csak humbuk. Ijesztgetés. A saját szememmel láttam nem egyszer, hogy az embereket újraélesztették. Szóóóóval… vagy nem függünk már a kinti testünktől, és örökre be vagyunk ide zárva, mint a mobok, és ha Kayaba is úgy akarja, akkor respawnolhatunk, vagy pedig soha nem is függtünk. Persze nem támad fel mindig mindenki, szóval nem jó dolog csak úgy megöletni magad.
Kicsit várt, hogy a másik felfoghassa ezt a sok mindent, amit rázúdított, majd folytatta.
-Emlékszel bármire az elmúlt több mint két évből? Arra, amíg aludtál, és vártad, hogy beengedjen a rendszer? No szerintem az van a halál után is. Visszakerülünk a sztázisba, és ott maradunk, amíg valami majd nem történik a végén… ha egyáltalán lesz valaha vége. Szóval… ezt csak azért mondom, hogy kicsit jobban érezd magad, és ne legyen folyamatosan halálfélelmed. Azzal nagyon nehéz együtt élni. Persze óvatosnak kell lenni, de mivel csak a te szintedre mehetsz fel, ott meg nincs olyan erős mob, ami elől ne tudnál elmenekülni… szóval inkább az emberekkel kell vigyázni. A maradók pedig…
Itt egy kicsit elhallgatott, majd megvonta a vállát.
-Lehet, hogy valakinek nem volt kint otthona… vagy családja… vagy éppen semmi, amit hiányolna odakintről.
A megvétel kérdésére újra nevetett, és hevesen csóválta a fejét.
-Dehogy vettem! Kölcsön kaptam valakitől, és pont bent ragadtam. A napok meg… jajj, nem úgy értettem! Csak annyira, hogy nem leszel depis, hogy itt kell lenned. A fronton meg… hát igen… voltam már. Nem olyan nagy szám, mint ahogyan a frontosok terjesztik. No, de közben szeretnél egy picit fejlődni? Már végeztem a kutogatással, és szívesen segítünk.

by **Kou** Vas. Május 10 2015, 17:03

Ahogy hallgattam a lányt, szinte magam előtt láttam a torz kis világképét, amiben minden rózsaszín, aranyos és kedves, szivárványpatakok folynak, és az emberek önszántukból elénk pakolnak mindent, amire csak szükségünk van. Természetesen nem hittem neki, hiába van régebb óta a játékban, egyszerűen nem látja át, mi köti össze a két világot... de számomra ez már két évvel ezelőtt, a főtéren állva is egyértelmű volt. Az emberek kegyetlenek, és ezen egyetlen világ sem változtathat.
- Legalább annyira édesek, mint Kayaba? - vontam fel a szemöldököm, újabb grimasszal tarkítva a repertoárom, szendvtelen arccal szemléltem a lányt, apró ajkait, ártatlan tekintetét. Talán egyszerűen túl kicsi, hogy felfogja... vagy csak fél beismerni. Akármelyik is az igazság, nincs jogom hozzá, hogy leromboljam a védőhálóját. Ráér majd elsiratni a halottakat, ha egyszer kijutottunk innen. De azért jó tudni, hogy ha nem nyiratom ki magam, a rendszer legalább hasznos küldiket pakol elém...
- Egyetlen tárgyról hallottam, ami állítólag visszahozhatja a holtakat, és asszem az is csak pár perccel a haláluk után. Már megszerezte valaki? - ez már annál izgalmasabb kérdés, ha valóban egy játékos tulajdonában van, az új reményt adhat. Vagy inkább egy újabb lehetőséget... bár kétlem, hogy végtelenszer lehetne alkalmazni.
- Nem jó dolog? - hitetlenkedve ismételtem el szavait, majd lemondóan megráztam a fejem. Ilyen lehet hippinek lenni...
- Sajnálom, de erősen kételkedem az elméletedben. Ha nem történne semmi, mikor eltávolítják a fejünkről a Nerve Geart, már rég nem lennénk itt. Ezt te is beláthatod.
Hiszen melyik szülő hagyná, hogy a gyermeke évekig mozdulatlanul feküdjön egy szobában, miközben elemészti egy játék? Még ha sikerül is visszatérnünk, sem lesz már ugyanolyan semmi.
- Nem félek.
Persze én is gyerekesnek tartottam, hogy egyedül ezt voltam képes kiragadni a biztató monológjából, de abban a pillanatban ez nem tudott igazán érdekelni. Odakint is meghalhatunk, és most már idebent is. Ez mindig is rám várt, és sohasem rettegtem tőle. Sokkal inkább dühít, hogy egy ilyen helyen kelljen meghalnom, hogy az életemnek egy őrült ember heppje vessen véget... ezt nem fogom hagyni. Ha pedig egyszer kijutottunk innen, bosszút állok a többiekért is.
- Hogy ne lenne vége? Előbb vagy utóbb igen is végigvisszük ezt a játékot. Tulajdonképpen ez az egyetlen, amiben hiszek.
Nem akarok semmilyen más kapaszkodót, ahogy álomvilágba sem akarom rángatni magam. Szembenézek vele.
Ahogy beszélt a maradókról... akaratlanul is úgy éreztem, hogy egy közülük. Ha így is volt, és talán itt talált magának családot, ez semmin nem változtat. A valós világban is ugyanígy megtalálhatná a helyét, csak az emberek szeretnek a könnyebb úton menni. A gondolataim ellenére sajnáltam érte. Nem mindenkinek adatik meg, hogy legyen mihez kötődnie... bár én nem csak a szüleimet és a barátaimat hiányoltam. Mindig szerettem azokat az egyszerű örömöket, amik megadattak odaát. Meg a hotdogot és az internetet. Ezt a kettőt muszáj kiemelnem. Persze el kell ismernem, hogy az SAO világának is megvannak a maga szépségei.
- Hát ez szívás. Mintha belerángattak volna. - fintorodom el, de azért alattomban Shura pillantok. Talán őt egyáltalán nem zavarja a dolog. Bár ha nem szeret harcolni, akkor nem sok mindent kezdhet magával itt.
- Mesélj róla! - pillantottam rá lelkesen, majd elindultam vissza az erdő felé. Cicc, mobok, cicc... Mondjuk voltak kételyeim affelől, hogy találunk-e bármit is. Basszus, miért pont nekem kellett két évet durmolnom?!

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 06:46

Na jó, Shu elmondása lehet, hogy picit ezt vetítette ki, de azért nem teljesen, hiszen ő is említette, hogy veszély az itt is van, csak éppen nem a mobok jelentik, hanem az emberek. Majd az idő megítéli, hogy mennyire torz ez a világkép, ám a történelem is azt bizonyítja, hogy akármilyen szép eszméket is találunk ki, amik lehetnek a legtökéletesebbek is, valahogy mindig az emberek rontják el. Négy láb jó, két láb jobb! Vagy talán egyet is értenek ők ketten? Az emberek kegyetlenek, és ezen egyetlen világ sem változtathat. Csak Shu kicsit változtatott ezen. Az ő véleménye szerint vannak kegyetlen emberek, akiket egyetlen világ sem változtathat… ám ha ők kiesnek innen, a jók már tökéletes társadalmat építhetnek Kayaba mesevilágában. Persze a grimaszos kérdésnél ő is észrevette, hogy a beszélgetőpartnere nem osztja a véleményét, és mosolyogva megvonta a vállát.
-Nem kell hinned nekem, ha nem akarsz, majd meglátod te magad is. Én még soha nem láttam olyat, hogy valakit mobok öltek volna meg, ha az a valaki nem keverte direkt bajba magát. Egyébként meg vannak gonoszkodós Játékmesterek is, sőt, olyannal is találkoztam már, aki csalt. Szerintem Kayaba rövid úton ki is rúgta, mert azóta nem láttam hasonló küldit.
A feltámasztós tárgyon elgondolkodott picit, majd megrázta a fejét.
-Nem hiszem. Olyan emberrel találkoztam, akinek ez volt a képessége, és nem percekre rá… és főleg nem egyszer. Csak azon a napon vagy két-három embert láttam feltámadni.
A nem jós visszakérdezésre ismét elmosolyodott.
-Hát… gondolom még mindig jobb itt éldegélni, mint csücsülni a sztázisban, és nem csinálni semmit. Azt pedig nem mondtam, hogy nem történik semmi, ha leveszik a sisakot.
Sóhajtott egyet, majd nekidöntötte a hátát az egyik falnak.
-Ezt még nem akartam elmondani, mert csak most érkeztél, és bizti össze vagy zavarodva… de… láttad az Inception című filmet? Ott is, ha bekerülsz a Limboba, akkor több év eltellik, míg kint csak pár másodperc. Vagy amikor álmodsz, az is ilyen. Semmi mással nem tudod magyarázni a feltámadásokat, vagy azt, hogy az én fejemről miért nem vették még le a sisakot. Nem vagyok se gazdag, se fontos. Ki fizetne azért, hogy ápolgassanak a kórházban?
Abban Shu egyáltalán nem bízott, hogy előbb-utóbb végigvinnék… vagyis igazából abban bízott, hogy nem. És igen, egy közülük. Azért ez elég feltűnő. Razz

Már rég eldöntötte, hogy nem fog hazudni senkinek, és ha valaki emiatt utálni szeretné őt, az tegye nyugodtan. A HotDog és az internet… hát HotDogot Shu öt perc alatt készít, finomabbat mint amit kint valaha ehetne… az internet pedig… nem jobb egy csodának a részese lenni, mint egy monitoron keresztül bámulni?
-Igen, mintha berángattak volna. De azért ne mondd, hogy eddig nem vetted észre, hogy kicsit sem sajnálom.
Öltötte ki a nyelvét a fiúra, majd elindult kifele, miközben bőszen fürkészte a bokrokat, majd be is ugrott a dzsumbuj közepébe, el is tűnt a bokrok mögött, majd kezeiben egy-egy szárnyassal tért vissza, azokat a nyakuknál tartva. Az mobok még éltek, ám nem nagyon ugráltak az idomár szorításában.
-Fácán és kacsa. Egyrészt nagyon finom a húsuk, másrészt pedig te még a szafariteljesítmények miatt egy csomó bónuszt kapsz értük, ha elkezded őket összefogdosni. Kéred?
Nyújtotta a srác felé mindkét állatot.

(szafari howto)

by **Danee** Csüt. Jún. 11 2015, 00:24

«Kazura»

Bár kedvelem a romokat, mert van bennük valami misztikus szomorkásság, ami a hajdan volt fénykorukat sejtető emlékekben rejlik, mégsem terveztem túl sokáig itt rostokolni.
Ha tudnának beszélni e falak, biztos sok érdekes történtet tárnának fel a kíváncsiskodó fülek számára.
Adok még egy fél órát neki, ha addig nem jön erre senki, akkor megyek tovább.
Ezt gondoltam, ahogy az egyik épen maradt falat támasztva egy letépett gazszálat vettem a fogaim közé, s a házat körülvevő fákat kezdtem fürkészni
Nem tanácsos túl sokáig egy helyen időzni egy ilyen félreeső helyen, még ha aránylag forgalmasabb pihenő helynek számít, a forgalmas nem jelenthet itt többet óránál, félóránál látogatónként, mert jön egy gonosz kis vörös és volt élet ... nincs élet

Hogy miért nem a városban? Vagy a réten, esetleg bent a fák között?
A városban túl sokan vannak: léhűtők, szélhámosok, leecherek, és persze olyanok is, akik egyáltalán nem szeretnének megharcolni a kijutásért.
A réttel meg az a baj, hogy túl nyílt terep. Elindulsz valaki felé, és úgy veszi, hogy el akarod venni a vadászterületét. Ezért aztán vagy rögtön elmenekül előled, vagy balga mód, ha még nem figyelte a felszerelésekből kiolvasható jeleket, neked támad.
Az erdő fái közt meg igazán nehéz bárkire is rálelni.
No nem úgy a pihenő helyekkel: itt nem kell versengened senkivel sem, hiszen ide pihenni térsz meg, egy rövid időre. De aki itt megjelenik, az már bizonyította, hogy harcolni akar saját magáért.

És én pont őket kerestem.
Már ki is bontakozott valaki az egyik fa mögül.
Nem tűnt túl táposnak az első szinthez képest, erősen a kezdőkre jellemző tárgyakat váltam felfedezni rajta
- Szia! Meleg van, mi? Kérsz egy sört? - húztam elő egy palackot a zsákomból - Vagy valami mást inni? Van minden!

by **Kazura** Csüt. Jún. 11 2015, 16:45

Végre kijutottam a Kezdetek Városából. Ez ugyan semmiféle teljesítménynek nem mondható, sőt, ha azt vesszük a játékbeli fejlődés alapkövetelménye volt, tekintve, hogy a szörnyek a városokon kívül spawnolnak. Mégis a rengeteg bolt, fogadók, aréna és egyéb látnivalók igencsak hosszú időre le tudták kötni az újonnan kezdő játékosokat és egyes utcák szinte labirintusszerűen kacskaringóznak a város szívében így meggyőztem magam, hogy azért mégiscsak megtettem az első lépést a századik szint felé. Már csak kismillió hasonló és meg is nyílik előttem. Ám nem esélylatolgatás végett léptem ki a város kapuin, hanem hogy nekilássak a fejlődésnek, így nekiláttam a szintemnek megfelelő szörnyeket keresni. Sajnos egy idő után rá kellett jönnöm arra, amit előre sejthettem volna: a legjobb helyeket már megtisztították a korábban csatlakozott játékosok. A Kezdetek Mezeje pangott az ürességtől, egy-egy vaddisznót ugyan sikerült elcsípnem, de se túl nagy kihívást, se megfelelő cuccokat nem nyújtottak. Csalódottan indultam neki új harcmezőt keresve, így jutottam el a Kezdetek Erdejébe. A végtelen fűtengert felváltotta a zöldellő fák tömkelege, enyhet adó lombkoronájuk igazi felüdülés volt számomra a nagy melegben. A madarak csiviteltek, egy-egy mókust is megláttam, az erdő élettel telien zsongott körülöttem. Egészen elfelejtkeztem miért is jöttem, ugyan a való életben nem voltam valami nagy természetbarát a virtuális világ mégis lenyűgözött-e téren is. Oda sem figyeltem merre megyek, csak követtem az erdei ösvényeket, mikor egy faház romjai bontakoztak ki előttem. Meglepő változatosság volt, kissé el is fáradtam így úgy döntöttem megpihenek itt. Ekkor tűnt fel egy másik játékos az épület mögül. Megtorpantam és már éppen azon voltam, hogy előhívom a kardom, de mint kiderült nem harcolni óhajtott.
-Helló! Hát igen, nem is gondolná az ember, hogy a hőségérzet is ilyen jól visszajön ideát. Köszönöm, kérek-mondtam majd elkaptam a felém dobott palackot. A hideg sör jóleső érzéssel csorgott le a torkomon.
A felszereléséből ítélve nem kezdővel van dolgom. Kíváncsi vagyok mi dolga lehet akkor itt az első szinten.
Félig kiürítettem a palackot, majd visszaadtam gazdájának.
-Még egyszer köszi, egész jó a sör errefelé. Eddig még nem kóstoltam semmi alkoholtartalmút, de úgy látom szinte minden fellelhető ami a világunkban is. A nevem egyébként Kazura, örvendek a találkozásnak. Megkérdezhetem, hogy mit keresel idelent? Nem tűnsz kezdőnek.

by **Danee** Csüt. Jún. 11 2015, 20:23

Csak mosolyogtam. Eszembe jutott, hogy talán én is ennyire jóhiszemű voltam még az elején.
- Nagyon szívesen - vettem át a palackot
- A többit már nem iszod meg? - lóbáltam meg a palackot a nyakánál fogva, majd letettem magam mellé, egy dugót belepréselve
- Leteszem ide, ha még megszomjaznál - tettem magam mellé
- Ilyen kellemes időben még a sör is jól esik, hehe - jegyeztem meg kedélyesen, majd előhívtam egy fekete palackot, lepattintottam a kupakját
- Ja, ja azt kotyvasztasz, amit csak akarsz, és ha van elég időd és türelmed hozzá
- Ó, én meg Danee, én is örvendek Kazura - pattantam föl, s sebtiben megtörölve a nadrágom oldalán, nyújtottam felé a kezem
- Hááát ja... - néztem félre, ahogy kezdetek régi emlékei átviharzottak a szemem elött egy pillanatra
- Az nem mostanában volt már... de én is voltam
- Hogy mit? - emeltem a szám elé a fekete palackot, majd jól meghúztam
- Phááá - adtam hangot a kellemes íznek, s a kézfejemmel töröltem le a képemre is fröccsenő folyadékot
- Vadászok - mondtam könnyed hangon, szemeim ravaszkásan vékonyra szűkültek
- Erre felé kevesen teszik, és nem kell a mobok miatt különösebben aggódnom
- Nincs kedved esetleg csatlakozni?
- Csak a változatosság kedvvért, hogy ne csak expért henteld a mobokat egész nap
- Hm, mit mondasz rá? - mutattam fel az egyik fa lombkoronájára
- Nem szeretek karddal vadra menni, de mindenki úgy csinálja, ahogy szereti és megszokta - hívtam elő egy csak vadászatra alkalmatos íjat
- De nem csak vadakra vadászom - feszítettem fel az íjat
- Mond csak, jól látom, hogy még nincs céhed? - hunytam le a fél szemem, majd szabadjára engedtem a nyilat a holló felé

by **Kazura** Pént. Jún. 12 2015, 12:30

-Nem, köszi elég volt-válaszolom.Nem szeretném kipróbálni, hogy itt mennyi idő alatt üt be a pia, főleg ilyen melegben-mosolyodom el.
Kezet ráztunk, majd Danee is a palack fenekére nézett.
-Vadászol? Még nem hallottam erről az opcióról a játékban. Ha elmagyarázd, hogyan is működik szívesen kipróbálom. Már, ha nem szükséges hozzá valamiféle speciális felszerelés.
Ezután végignéztem, ahogy egy gyakorlott mozdulatsor keretében a nyíl előbb az előhívott íj idegére kerül, majd a közeli fán gubbasztó holló felé röppen. A sikeres találat után a madár a földre hullott.
Úgy látszik jóval több van ebben a játékban, mint azt régebben gondoltam. Ritka az olyan Mmorpg ahol ennyire gondolnak azokra is akik nem kifejezetten a harci szituációk miatt játszanak a játékkal. Kíváncsi vagyok vajon még mit rejteget ez a Világ? Úgy tűnik mégiscsak hasznos lesz ez a kis kiruccanás a városon kívülre.
-Szép találat, de nem hiszem hogy nekem menne az ilyesmi a kardommal. Bár gondolom nem csak madarakra lehet vadászni, vagy tévedek?
Majd miután Danee elmagyarázta az alapokat a másik témára tértem.
-Valóban, szólóban nyomom. Nemrég kezdtem neki, így meg sem fordult a fejemben, hogy bármelyik céhnek szüksége lenne rám, bár őszintén szólva amúgy sem terveztem céhbe lépni. Legalábbis amíg valamennyire tisztába nem kerülök a fentebbi szinteken zajló helyzettel, meg az erőviszonyokkal. Meg gondolom a céheknek is különbözőek a célkitűzéseik így nem feltétlenül nyernék felvételt bármelyikbe. Mondjuk így belegondolva túlzottan sok céhben lévő játékossal sem találkoztam, így azt sem tudom hány céh közül is válogathat az ember.

by **Danee** Vas. Jún. 14 2015, 18:42

- Látod, ezt még sose próbáltam ki, lövésem sincs hogyan működik a rendszer, csak sejtésem van, hogy egy fokon túl már ezt is mérgezésnek venné, annak minden áldásával - forgattam meg a palackot, hogy megkeressem a címkéjét, s rajta az alkohol tartalmat jelző százalékot
De persze nem találtam. Ez még mindig nem a valóság. Csak a fehér halálfejet a keresztcsontokkal, aminek láttán halvány mosoly ült ki a szám szélére.
Vettem egy pillantást Kazura italára, de megnyugodva láttam, hogy az más színű üvegben van még mindig
- Pedig van - furcsállom, hogy még nem jutott a fülébe - Persze, elmagyarázhatom, nem nagy cucc
- Hol is kezdjem... - tanakodva fordultam ide-oda, a földre, majd az égre bámulva, s közben az államat simogatva
- Áh, megvan! Szóval meg kell érintened a vadat. Hogy közvetlenül, vagy közvetve, az mindegy. Nem muszáj elejteni. Nem csak madarakat lehet, ami itt van az erdőben, azt mind. A 10.szinten még külön erre kialakított területek is vannak. Én a húsukért teszem, de valaki abszolút csak sportból csinálja, mások meg ledegradálják állatsimogatássá - mutatom a levegőbe simogató mozdulatot, mintha tényleg ott lenne egy állat háta a kezem alatt
- Szóval el se kell pusztulnia. És az érintést tényleg úgy értem, hogy csak érinteni kell. De amint látod, lehet íjjal is csinálni, meg is dobhatod őket kővel, dartsszal, akármivel
Kicsit arrébb sétáltam, újabb vad után nézelődve
- Ha megpillantottad a vadat, onnan már nyert ügyed van. Nekem eddig mindegyik próbálkozásom sikerült, úgyhogy szerintem a rendszer automatizálja a találatot. Próbáld ki! Nézz ki valamit
Lehajoltam egy kavicsért, szép formás darab volt, nem is igazán nehéz, de nem is túl könnyű, azt nyújtottam Kazura felé
- Ja, és a legfontosabb, hogy a rendszertől kapsz szafari jelvényt érte, meg mellé aranyat, vagy expt. A jelvényt meg egy csomó hasznos dologra be lehet váltani később
Aztán rátértünk az izgalmasabb témára. Figyelmesen hallgattam, mi is a reakciója, mik a szavai, egyáltalán mi a hozzáállása, elképzelése a témában
- Jó esetben a játékosok igénylik, hogy céhet hozzanak létre saját maguk és bajtársik számára, hogy könnyebb legyen a szervezés, s ne csupán CP-zés idejére jöjjenek össze
- Fentebb? - ismételtem a szavait némiképp meglepetten, majd elgondolkodtam egy pillanatra
- Van benne valami, de a jelenlegi játékmechanizmus alapján pont a korai céhbe lépéssel nyerhetnek a legtöbbet a kezdő játékosok
Az ujjaimon számolgatva vettem sorba az előnyöket:
- Nem kell szinte semmire se költeni az elején: ingyen felszerelések, azok közül is a jobbak, vagy akár a legjobbak, a ritkák is rendelkezésre állnak, remek kapcsolati tőkét kínál a céh többi tagja által, vagy az ő ismerőseiken keresztül
- Megtanítunk bármire a játékkal kapcsolatban, ha gyártani szeretnél dolgokat, mi adjuk a nyersanyag nagy részét hozzá, kamat mentes kölcsönhöz jutsz, nem kell többé szobát bérelned, mert saját helyed lesz a céh épületén belül, szóval sok előnnyel jár - engedtem le a kezem
- Az én céhem még nem igazán ismert, mondhatni fiatal még, és nem is túl nagy, de a anyagilag már stabil, és szeretném körbevenni magam egy jó társasággal, úgyhogy gondoltam neki vágok egy vér frissítő körútnak, már ami a céhet illeti
- És most itt vagyok - tártam szét a karomat, mosolyogva - épp egy alkalmasnak tűnő fiatalemberrel beszélgetek
- Ó hát a céheknek se szeri, se száma - ültem vissza az előbbi helyre
- Mond csak, te hogy képzelnél el egy ilyet céhet? Kikkel vennéd magad körül, ha te lennél az alapító, a vezér, vagy akár csak a toborzók egyike? Mit tűznél ki a céh céljául, vagy miről kéne, hogy szóljon a te verziódban?

//vadászat aka. szafari instrukciók

by **Kazura** Szer. Jún. 17 2015, 12:02

Átvettem a követ Danee-tól. Párszor feldobtam, hogy leteszteljem a súlyát.
-Tényleg nem tűnik bonyolultnak. Ezek szerint inkább a vad megtalálása a neheze, mint az elejtése.
Szétnéztem a környéken, de nem láttam újabb célpontot, így a romok előtt kezdtem fel, alá sétálni.
-Fentebb alatt a magasabb szinteket értettem. Gondolom a frontharcosok ott találhatóak, így kiderülhet a céhben lévők és a nem céhesek aránya, a céhek mérete esetleg vannak-e akik szakosodtak valamilyen irányba.
A további kérdéseken elgondolkodtam.
Szóval egy viszonylag új céh. Gondolom a nagyobb szintűek bizalmatlanok vagy már rég céhtagok, így maradnak a kicsik. Ez esetben viszont a céh számára is fontos a gyors fejlődésük, ezért is a sok juttatás. Nem hangzik rosszul, de egy nem megfelelő hozzáállású tag csak nyűg lenne a céhnek, így meg kell bizonyosodni az újonc nézeteiről. Ezért is a kérdések. Végül is sokat nem veszíthetek, ha pedig egyeznek a nézeteink miért is ne?
-Nos, egyértelmű, hogy olyanokat keresnék akikkel egyezik a mentalitásunk, a játékbeli nézetünk a későbbi súrlódások elkerülése végett. A jelenlegi célom a minél gyorsabb fejlődés, hogy csatlakozhassam a frontharcosokhoz és részt vegyek a boss harcokban. Ennek érdekében a legjobb lenne egy harcban összeszokott csapat, akik akár más játékosok segítsége nélkül is felvehetik a harcot a nagyobb kihívásokkal a magasabb szinteken. Létszám tekintetében konkrétumot nem tudnék mondani, a túl kevés fő a hatékonyság rovására menne, míg túl sok fővel nehezebben menne a koordináció.
-Úgy tudom a másodlagos jártasságok főleg a céhbe lépést követően kerülne előtérbe, legjobb, ha minden tag a céhnek szükséges képességekkel rendelkezik. Harcos céhként a legjobb fegyverekre és vértekre lenne szüksége a céhnek, de a potionok és kristályok is sokat segítenek a harcban. Ezért azt mondanám, hogy elsődlegesen a nyersanyaggyűjtés lehetne a céh legtöbb tagjának fő feladata, míg egy-két fő a készítésre koncentrálna. Így megoldható lenne a teljes mértékű céhen belüli felszerelkezés, de amíg a készítők a megfelelő szintre jutnak addig más céhektől is lehetne vásárolni a nyersanyagok egy részének felajánlásával, ez más céhekkel való jó kapcsolat kialakítására is szolgálhatna.
-Kényes kérdés még az indikátorok színe. Egyelőre még nem találkoztam vörösökkel, de nem ringatom magam abba a hitbe, hogy ne lennének. Én elhiszem, hogy aki itt meghal az a való életben is, ergó a gyilkosság szerintem itt is ugyanolyan súlyos bűn, mint a valóságban. Ezen gondolatmenet alapján viszont nem szívesen harcolnék vállvetve egy gyilkossal. Annyira viszont nem ismerem a játékot, hogy kizárjam a kényszerből történő vörösödés lehetőségét, így azt mondanám, hogy a céhbe lépni kívánó vörös játékosnak csak a tagok egyöntetű elfogadása mellett engedélyezném a belépést.
-Nagyjából ennyi jutott eszembe, ezek után érdekelne, hogy a te céhed, hogy áll ezekhez a kérdésekhez.
Mielőtt azonban Danee válaszát meghallgathatnám az egyik közeli fa lombja megrázkódik és az egyik ágon feltűnik egy mókus. Kihasználom a felkínálkozó alkalmat és már lendítem is a kezem. A kő elröppen, majd rövid röppálya után eltalálja az állatot. AZ rémülten iszkol vissza biztonságot nyújtó odújába.
-Menni fog ez-mondom miközben szám mosolyra húzódik.

by **Danee** Csüt. Jún. 18 2015, 23:31

- Igen, valahogy úgy. Bár számomra is kissé furán hangzik, főleg, hogy erre a készítők rá merik húzni a vadászat címkét. A vadles találóbb lenne, de nekem mindegy végül is. Nem megerőltető és némiképp szórakoztató is tud lenni a vég nélküli szörny csépelés után
Úgy tűnt, a kezdeti bizalmatlanság majd minden jele eltűnt a srác viselkedéséből, és már nem is kezel igazán idegenként
- Ó, igen, a nagyra becsült és hősies frontharcosok - emeltem fel a hangom pátoszt mímelve.
Ismertem már jó néhányukat és nem voltam elragadtatva...
Bár én is annak idején ott akartam lenni és ... egészen addig míg a Souryuu-nál látottak és az akkortájt tapasztalt apró kis bosszantó dolgok le nem hervasztották a lelkesedésem, mit a hősies küzdelemről alkotott fantazmagóriám táplált eladdig
- De a lelkesedők még akár változtathatnak is a jelenlegi állapotokon... majd kiderül... - jegyeztem meg magamnak egy bólintással nyugtázva a dolgot
- Visszatérve az arányra: a nagy többség valamely régebbi céh tagja, nem sok különc van a frontosok soraiban
- A célod, hogy fejlődj viszont mindenképp üdvözlendő, ha már elindultál ezen az úton, akkor ne állj meg többé, csak mindig légy tisztában a korlátaiddal: az elbizakodottság sok társunk halálába került már. De igyekszem majd úgy rendezni, hogy mindenképp egymás, és így a te segítségedre legyünk, ha belépsz
Felhozta a vörösök dolgát is, márpedig ez éppenséggel elég nagy tövis az oldalamban. Ott van egyrészt Miu esete, akinek mind a mai napig nem kérdeztem miértjét, de mégis, feltételezni is nehezemre esik, hogy ő valaha is aljas megfontolásból PK-zott volna. És ott van Katharina, aki... khm... a Miu által meséltek alapján már talán nem egészen ugyan az a kategória, és még mindig tartozok magamnak egy elbeszélgetéssel.
- Nos hát, valóban... gyilkosokat nem veszünk fel, nem birkák nyája vagyunk, hogy veszett kutyákat ölelgessünk a keblünkre, hogy aztán sorainkból ragadják el újabb áldozataikat, miután már elaltatta a figyelmünk. Viszont jelenlegi is van egy vörös indikátoros az alapító tagok közt, mi több, a beszervezés alatt állók között van egy leányzó, aki hamarabb lenne áldozat, mint tettes, mégis vörös, de az interjúja még folyamatban van. Ha azok lennének, amit az indikátoruk sejtet, a kapcsolataim már rég felhívták volna rá a figyelmemet
Az eféle információ brókerek szolgáltai márpedig megbízhatóak, még ha nem is mondhatóak olcsónak
- A céhem jelenleg az alapításkor kitalált Anarchisták nevet viseli, 4 tagot számlál, vannak köztünk páncélt készítő kovácsok, kristály készítők, és az említett sorozás alatt álló hölgy is remek fegyver kovácsnak ígérkezik. Jó magam pedig a gyógyitalok főzésével is foglalkozni kívánok majd. Ha belépsz sincs megkötve a kezed, válaszd mesterségnek, mit leginkább szeretnél
Igyekszem követni Kazura tekintetét, ahogy láthatóan vad után szaglászik, s a markából kiröppenő kő célpontját kiszúrni
- Szép dobás! - tapsolom meg a mutatványt - ha valóban nem csináltad még, akkor ez biztos megér majd egy-két jelvényt neked!
- Apropó, a céh különlegessége, hogy a vezér címet bárki átveheti, épp csak még nem használta ki a lehetőséget eddig senki sem. Belépés után akár rögtön igényt tarthatsz a címre és képviselheted a céhet, egészen míg egy másik tag nem jelentkezik érte, de egy hónapon át mindenképp garantált a poszt
- Hogy tetszenek a hallottak?

by **Kazura** Hétf. Jún. 22 2015, 20:57

-Valószínűleg pont ez volt a lényeg, hogy akiknek nem igazán fűlne a foga a szörnyharchoz azok is megtalálhassák a maguk szórakozását.
A frontharcosokról alkotott megnyilvánuláson kissé elgondolkodtam.
Szóval nem a legjobb a megítélésük, legalábbis Danee nem ezt támasztja alá. Akár történhetett is pár incidens, vagy netán játékoshalál. Ahogy gondoltam, lehet, hogy nem azok teszik kockára az életüket akiknek kellene. De ezen még bőven ráérek agyalni. Annak viszont biztos van oka, ha a legtöbben céhben nyomják.
Végighallgatom Danee válaszait, melyet ugyan ideiglenesen megakaszt a felbukkanó vad, majd belekezdek:
-Nos, a vörösök jelenléte kissé nyugtalanít, de ha már átestek egy ellenőrzésen remélhetőleg nem lenne velük gond. Ettől függetlenül valószínűleg személyesen is beszélnék velük, mielőtt bármiféle közös akcióba kezdenénk.
Azt nehezen tudnám elhinni, hogy ha valaki szándékosan gyilkol a játékban egyetlen áldozat után abbahagyná. Viszont ha az után is folytatja, hogy céhbe lépett csak észre kellene vennie a társainak, nemigaz? Bár ha sikerül mindig egy kezdőt kifognia, aki senkinek sem szúr szemet és megfelelően elszigetelt helyen megölnie… Ááá, nem tudom meg tudnék-e bízni egy vörösben valaha is? Főleg, hogy kicsit sem mondhatom magam jó emberismerőnek. Majd elválik… Talán a játék e téren is tud valami újat mutatni.
-Említetted, hogy a céhetek neve Anarchisták. Ez csupán fantázianév vagy valamiféle jelentést is hordoz ? Nem úgy tűnt ki az elhangzottakból mintha hulligánok gyülekezete lennétek, csupán érdeklődök. A játék szabályai eléggé kőbe vésettek így nehezen tudnám elképzelni az áthágásukat. Indikátorszín változás nélkül legalábbis…
-És lehet, hogy csupán én siklottam el felette, de ha jól emlékszem nem mondtad pontosan, hogy voltaképpen mi is a céhetek célkitűzése?
Bár az eddigiek alapján nem várok meglepetést ettől a választól. A céhvezérség szerepének átvétele pedig kifejezetten jól hangzik. Mondhatni, amennyiben nem a többieknek nem tetsző módon teszi bármely tag formálhat a céh profilján. Érdekes.
-Lenne még egy személyes kérdésem is. Mi motivál téged az előrehaladásban? Mit tennél mondjuk ha a százdik szinten lévő boss terme előtt állnál, tudva hogy ennyi választ el az ébredéstől? Vagy ha rádöbbennél, hogy csupán a te halálod biztosíthatja a többiek számára a kijutást?
Lehet, hogy nem a legalkalmasabb az időzítés, de kíváncsi vagyok mások véleményére ez ügyben. És az elkövetkezőkben akár fontos is lehet a szemlélete ez ügyben. Majd kiderül.

by **Danee** Pént. Jún. 26 2015, 22:45

- Hüm, lehet, erre a megközelítésre eddig még nem gondoltam, akár...
- Simán meglehet, hogy ebből a gondolatból kiindulva alkották meg, bár én nem látok a fejükbe... - vontam meg a vállam
Nekem aztán mindegy. Jó lazításnak és még értékes plecsni is jár érte
- Persze, ahogy érzed, szíved joga, amúgy javasolnám is hogy a tagokkal is ismerkedj kicsit össze. Lehet, hogy olyan dolgokat is megtudhatsz tőlük, amiről nekem tudomásom sincs. Bár remélem azok távol maradnak a kellemetlen kategóriától
És persze hogy kinek és milyen módon kellemetlen, azt inkább nem fejtem ki magamtól
- Is-is. Nem egészen takarja azt, amiről a céh szól, és sokan félreértik, vagy akár téves következtetést is vonnak le a név hallatán, de igazából, egész egyszerűen csak nem jutott jobb akkor eszembe, amikor a névadásról volt szó, és a két másik alapító társam se jött jobb ötletekkel
- Szóval nem hiszem, hogy huligánok lennénk, bár én már ütöttem meg egyszer egy npc-t, mert borzasztó hetem volt és azt hittem ő tehet róla... de másban nem igazán nyilvánul meg ez a fajta viselkedésminta
Leginkább csak a fejemben működik úgy a céh, mint ahogy a név sugallja
- Bele tudnám magyarázni, ha nagyon szeretném, hogy a fennálló, bemerevedett leginkább céhek között értelmezhető erőviszonyokon csakis valami robbanás-szerű káosszal lehet változtatni, és a kreálás nincs pusztítás nélkül és egyéb magasröptű teóriák a káosz és anarchia létjogosultságának igazolására, de én már úgy vagyok vele, hogy egyszerűbb egy jobban csengő nevet közösen megszavazni, amint a toborzásokat lezárom. A céh célkitűzése a törvényen kívüli banda-érzület elérése volt, de igazából egy összetartó társaság megalapozása, kialakítása, támogatása, és persze a játék teljesítése a 100. szint bossának legyőzése révén. Formálódóban van a céh, mindenki hozzá teheti majd most a gondolatát
És remélem valami jó fog majd kisülni belőle. Ha Katha hajlandó alváson kívül mást is csinálni egy céhes megbeszélésen, akkor ki fogja forrni magát az eredmény
- Hogy egy szép napon úgy kellhessek fel, hogy akkor lépek ki és be a játékba, amikor én szeretném, magyarán a kijutás. És persze a visszajutás nem különben. A fő-főboss terme előtt? Bevárnám a többi céhtagot meg a többi céhet, aztán teljes erőbedobással neki a bossnak
- Biztosítja? Nem értem ezt a kérdést. Hogy biztosítaná a halálom a többiek kijutását? Egyébként nem félek a haláltól. Csakis a kínoktól féltem mindig is
Aztán a szemem sarkából mozgást vettem észre. Nem fordultam oda, nehogy feltűnjön, hogy lelepleződött. Még egy gyors pillantás, csak úgy mint az imént, és... Nem ember! Egy fácán!
Nem szóltam róla Kazurának semmit se, csak elővettem az íjam és lőttem az új vadra.

by **Kazura** Vas. Jún. 28 2015, 02:17

Szóval egy céh, amely kiszakítaná magát a céhek közti hálókból. Amelyik előtörne a semmiből, hogy tagjai az élre törjenek. Ahol a tagok a legjobbak közé küzdenék magukat, hogy új irányba tereljék a játék menetét. És akik legvégül szembenéznének a végső akadállyal. Vállt vállnak vetve, szemernyi kétség nélkül. Jól hangzik. És ha most még nem is kiforrt talán ez a szemlélet, részt vehetek az elültetésében. Majd végignézhetem ahogy szárba szökken. Vagy elbukhatom a próbálkozás közben. Akárhogy is, ez pont olyan célnak tűnik amiért érdemes lehet küzdeni. Amitől úgy érezném van miért élnem. Amiért életem áldoznám. Ez lehet az első lépés. És ezúttal nem félek meglépni- mosolyodom el.
Danee ekkor egy hirtelen mozdulattól vezérelve útjára enged még egy nyílvesszőt. Gondolataimba mélyedve kissé későn kapcsolok, majd meglátom újabb zsákmányát.
-Látom a gyakorlat csodákra képes-dicsérem meg a találatot.
-Ja, ne is törődj vele, néha filozofálok egy kicsit,majd megszokod. Úgy érzem, hogy az elhangzottak alapján hasonlóképp látjuk a fontos dolgokat. Amennyiben elfogadtok tagjaitok közé szíves örömest csatlakoznék a céhedhez. Annyit ígérhetek, hogy igyekszem mihamarabb felzárkózni és hasznára válni a társaságnak.
Amennyiben megerősítésre került kérésem újult energiával vágtam neki a faház előtti körözésnek.
-Legelőször talán fel kellene keresnem a céhházat és kissé körülnézni odabent. Meg akkor elolvasom amit a súgó a céhekről ír. Meg gondolom a céhházban is vannak feljegyzések a céh ügyeivel kapcsolatban. Említetted, hogy van más játékos is aki felvételre vár. Esetleg, majd ha véget ér a toborzás lehetne szervezni egy találkozót a céhen belül, hogy együtt legyen a csapat és akkor a mindenkit érintő kérdéseket is átbeszélhetjük, meg a közös ismerkedés sem rossz dolog.
Látszott, hogy fel voltam pörögve, mint a egy kisgyerek a Karácsonyfa mellett.
-Esetleg van még valamiféle tanácsod a továbbiakkal kapcsolatban?-néztem újdonsült céhtársamra.

by **Danee** Vas. Jún. 28 2015, 20:23

- Uh, igen, a gyakorlat. Azzal majdcsak minden elérhetővé válik - bólogattam egyetértve, majd odaballagtam a fácánhoz, felemelve az élettelennek tűnő testet, két kattintással ki is nyertem belőle az értékes alapanyagokat. Talán valamelyik vacsorára el is készítem
- Áh... - legyintettem - egy kis filózás senkinek sem árt. Én is szeretem a magam részéről, és örömömre szolgál, hogy hasonlónak látod a lényeget
- És a magam részéről már fel is vagy véve! Még megkérdem a céhtársakat is, hisz ez a szabályzat, de szerintem nem lesz ellenvetés! - nyújtottam a kezem
- És ha gondolod máris megmutatom neked a helyünket- kotortam elő a teleportkristályomat, s a tenyeremen nyújtottam felé
- Tedd rá a kezed, ha kész vagy!
- Teleport, céh ház!

//ha szeretnéd, folytathatjuk a céhházban a posztolgatást

by **Cearso** Vas. Jan. 03 2016, 18:45

Hideg.
És per pillanat nem csak az időjárásra értettem, hiszen az a kazamata fönök is előszeretettel használta a hideget, mint támadási formát, hogy nem sok kellett volna ahhoz, hogy megfagyjak a keletkező fagy miatt.
Azért választottam pont ezt a helyet a pihenésre, mert itt nem túl gyakran találkozok már olyan játékossal, aki sokkal magasabb szinten van nálam. Így elég szépen ki tudom pihenni magam, nem kell azon aggódnom, hogy egyik pillanatról a másikra itt terem valaki, akinek sikerül megszabaditani az életerő pontjaimtól. Miután összedörzsöltem a két tenyeremet, hogy legalább egy kicsit megmelegedjek, lefekszem az egyik maradványra, és pihenek egy kicsit. Természetesen nem alszok el, annyira nem szeretném kiszolgáltatni magam. És a biztonság kedvéért még a köpenyem észlelését is bekapcsoltam, így ha valaki esetleg túl közel merészkedne, akkor az jelezni fog. Bár remélem nem fogja megszakítani a pihenésemet, és az elmélkedésemet semmi váratlan eemény.

Szeretném minél hamarabb elfelejteni a nem is olyan régen történteket, és gondolkozok közben azokon a dolgokon, amik régen történtek. Meg hogy mi vezetett el engem arra a szintre, hogy egyedül is neki merjek vágni egy ilyen kazamatának teljesen egyedül, és egymagam. Nos, részben az is közrejátszott, hogy ez az egy lépcsőfok hiányzott, hogy végre elérjem a következő tier szintjét, és felvegyem a lépést a front többi tagjával. Ha nem is az összessel.
Másrészt az is segített, hogy az Artemis nem kis önbizalmat adott nekem, hogy ne féljek egy kis hidegtől. Egy azonban biztos: Soha többet nem vállalnám még egyszer azt a küzdelmet. Egyszerűen nem az én stilúsom az ilyen fajta küzdelem.

by Ajánlott tartalom

Erdei Faház Romok

Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok

Re: Erdei Faház Romok