Erdei Tisztás

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 25 2015, 16:15

Valahol a kezdetek erdején belül található egy sziklafallal körülvett tisztás, közepén egy kifejezetten mély kúttal.

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 15:35

Tamine

Hőseink már egy ideje tudtak erről a tisztásról, és a közepén ácsorgó kútról is, de csak felületes pillantásokat vetettek rá. Azt mindenesetre már lehetett tudni, hogy a víz elég mélyen van benne, hiszen nagyon hosszú kötél kellett ahhoz, hogy leérjen a vödör. De ezen kívül se egy monda, de egy legenda, se semmi nem keringett róla, szóval éppen ideális helyszín volt egy kis kutatáshoz.
-Nem úgy volt, hogy neked tériszonyod van?
-Nem úgy volt, hogy le kell győzni az értelmetlen emberi félelmeinket?
-Leereszkedni egy ismeretlen kútba, nem is tudod, hogy milyen mélységben, és nem is tudod, hogy mi vár rádodalent…
-Pont erről beszélek. Értelmetlen emberi félelem, nem?
-Nem.
-Jajj Timi, csak viccelek! Igazán megtanulhatnád már érteni a viccet! Tényleg kinézed belőlem, hogy nem félnék?
-Nem. Ezért is tartottam furcsának.
-Hmpff! Hát pedig igenis csak egy kicsit félek!
-Miért nem a Kezdetek Városának kútjába ereszkedünk le először?
-Mert szerintem az a Börtönbe vezet, és nekem semmi kedvem oda lemenni.
-De legalább védett területen belül van.
-Azt még soha nem próbálta ki senki, hogy lefele meddig terjed a védett terület határa.
-Azt csak is vízben lehetne, de a nagyobb vizek a városokon kívül vannak.
-Még mindig azt gondolod, hogy ott van a börtön?
-Onnan lehet a legegyszerűbben kijutni.
-Lehetséges, de láttad, hogy semmilyen nyomot nem találtam, amikor átnéztem a kutat. Pedig kifejezetten félkarú titkolodzós nagyonmenős árnyharcost kerestem.
-Akkor ez most vicc, ugye?
-Igen.
-Nevessek?
-Jajj Timidus!
És így tanácskoztak, illetve készültek a leereszkedésre, amikor a sárkány neszt hallott az egyik ösvény felől. Na ez leszel te…

by **Hikito Tamine** Kedd Május 12 2015, 16:01

Shukaku

Ahogy telt az idő, egyre inkább megnyugodtam, és kezdtem logikusan gondolkodni. Végig kell vinni a játékot, oké. Száz szint, tiszta. De hogy ehhez én egyedül kevés vagyok, az is világos. Találnom kellett valakit, de a kezdő város már úgyszólván üres volt, vagyis én nem láttam senkit igazán, és úgyis frissebb levegőre volt szükségem, így elkezdtem kifelé menni az épületek közül, mígnem egyszer csak kiértem az erdőbe. Gondoltam, hogy hű de remek, legalább lehetek kicsit magamnak, és bele is botolhatok valakibe. Gondoltam, hogy majd kipróbálom a kardomat, és hogy mit tudok, így elindultam egy random irányba, hogy szerencsét próbáljak. Menet közben suhogtattam a kardomat, próbálgattam, hogy milyen a fogása, a súlyozása. Az élét is kipróbáltam egy nagyobbra nőtt gazcsomón. Arra nem volt kifejezetten rossz, bár kíváncsi voltam, hogy ugyan, szörnyekkel mit tud csinálni. Futottam is egy kicsit, mert a karakterleírásban az volt, hogy gyors, és tényleg az voltam. Azért nem mertem ugrálni, nehogy megbotoljak, mert fájt volna, esetleg szerencsétlenül érek földet, és magamba állítom a kardot. Miután ezeket meguntam, Elkezdtem jobban nézelődni, leginkább azért, hogy hol a bánatban vagyok, mert eléggé elkalandoztam. Mivel egy sziklafal mögül hangokat hallottam, odamentem, hogy megnézzem, ki vagy mi, esetleg kik vagy mik vannak ott. Bekukkantottam, és egy lányt láttam egy sárkánnyal. ~ Azta, egy idomár!~ gondoltam, majd eszembe jutott, hogy miért jöttem ide, és megszólítottam:
- Helló, bocsi, nem tudod véletlen, hogy merre vagyunk épp?

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 16:48

Azért a fenti történetet még illik befejezni. Persze nem olyan módon, hogy mi lett volna, ha Tamine nem érkezik meg, mindössze annyival, hogy Timidus nem nevetett. Ha Shu kérte volna, akkor bizonyára elutánoz valami emberi/madár/hüllő hanggal egybekötött nevetés szerű valamit, de mivel nem kérte, így nem tette. Tudta, hogy ezzel nem sérti, vagy bántja meg Shut, és eleve ha valamit nem talált viccesnek, akkor nem nevetett, hiszen az bár talán a jó modor részhez beleillenek, ám hazugság is lenne, amit ugye a sárkány Shu által belé nevelt etikai kódexe erősen tiltott. Szóval ezek után Timidusnak mivel nem vonta el a figyelmét a nevetés, már akkor is megnézte volna magának, hogy ki is sunnyog ott a sziklák, mögött, hogy ki kémlelődik utánuk, ha az illető történetesen nem bújik elő, és köszön rájuk. Anat halála óta azért elég fontos volt az óvatoskodás, és ha nem is tértek vissza abba a félelmi fázisba, amibe még akkor voltak, amikor egyedül éldegéltek első szintűként a kezdetek erdejében, de azért a Hazatérés kristály mindig a keze ügyében volt, így bármikor lehetett iszkolni, amikor úgy adódott a helyzet. Na, ott tartottunk, hogy Timi a neszezés irányába sandított, amikor is megjelent az a valaki a szikla mögül, és feltett egy fura kérdést.
-Szia! Izé… hogy érted azt, hogy merre vagyunk épp?
-Első szint, Kezdetek Erdeje, a várostól délnyugati irányba, a koordináták…
-Izé… Timidus… nem vagyok biztos benne, hogy így értette a kérdését. Egyébként… én Shu vagyok, idomár a Jumpy Vigor céhből, ő pedig Timidus, tollas sárkány, szintén onnan. Keresel valakit, vagy mész valahova… szívesen útbaigazítunk…

by **Hikito Tamine** Kedd Május 12 2015, 17:09

- Hát, hogy..
Kezdtem a mondatomat, mikor az a.... strucc? Tyúk? Nem is tudom o.O a lényeg, hogy kivette a számból a szót. Ja, hogy az egy sárkány!
- Én a magam részéről Tamine vagyok, egyébként a sárkányodnak volt igaza. Új husi vagyok, és elhatároztam, hogy kicsit felfedezem a terepet, de közben asszem, eltévedtem. Tudom, hogy van ez a kristály, meg minden, de akkor is jó tudni, bármi megeshet. Céhet mondtál? Az mit jelent itt? Mint mondtam, újonc vagyok, és annyira nem ástam bele magam a dolgokba. Keresni se keresek kifejezetten senkit, esetleg valakit, akivel könnyebb lehet elvergődni a tetőre.
Válaszoltam meg sorra a kérdéseit, közben észrevétlenül végigmértem. Alacsony volt, de csinos, világoskék haját kibontva hordta, kék íriszei csillogtak, többi része is tetszett.
- Te mióta vagy a játékban? Mármint úgy értem, hogy mikor kezdtél játszani a bejelentéstől számítva, én a mai napig feküdtem öntudatlanul a főtéren, mostanában tértem magamhoz. Egyáltalán mennyi idő telt el azóta?
Közben azt is megpillantottam, hogy ők mivel foglalatoskodtak, mielőtt megérkeztem. Lassan odalépdeltem én is a kúthoz:
- Mi olyan érdekes? Mi van odalenn? Vagy ezt próbáljátok kideríteni? Tudok valamiben esetleg segíteni?

by **Shukaku** Kedd Május 12 2015, 17:32

Strucc. Tyúk. Na de kérlek! Egyrészt Timike egy sárkány, és ilyen buta hozzáállással mindkettejüket magadra haragíthatod, és nem csak azért, mert csúfolódsz, hanem azért is, mert nem tudod, hogy hogy néz ki egy tyúk vagy egy strucc. Az, hogy nem láttál még sárkányt talán megbocsájtható… bár egyértelműen látszik, hogy Timi sárkány. Nagy szerencséd, hogy ezen mondataidat csak én hallom és ők nem. Viszont arra, amit már ők is hallottak, azonnal érkezett a válasz, méghozzá Shu részéről, és már teljesen kedvesen, türelmesen, megértően. Annyiszor kellett kijavítania az újoncokat, hogy már rutinból csinálta, és nem tudott emiatt a nyelvbotlás miatt megharagudni rájuk.
-Timidus nem a sárkányom. Mármint nincs a tulajdonomban. Társak vagyunk és barátok. Éééés…
Itt egy kicsit elgondolkodott, mert sajna a mondat többi részére már nem nagyon figyelt, mert ennél a pontnál megakadt, de Timidus szerencsére igen, szóval folytatta.
-A menüdben találsz egy térképet. Ha azt használod, az jelöli a felfedezett területeket, és akkor visszatalálsz arra, amerről jöttél. Nagyon nehéz eltévedni, és csak pár olyan embert ismerek, akinek ez térképpel együtt is sikerül.
Például Shakant… de Shakan nagyon fura szerzet, még az emberek között is… viszont ennyi idő alatt már Shunak is eszébe jutott, hogy mit akart mondani.
-A céhek azok ilyen csoportok, ahova összegyűlnek a játékosok, és segítik egymást. A tetőre pedig… hát az még odébb van. Viszont szívesen segítünk, például abban, hogy válaszolunk a kérdéseidre. Ugye Timidus?
-Igen. A nagy bejelentés óta kilencszáztizennyolc nap telt el. Mi nem kerültünk sztázisba, tehát az elejétől fogva aktívak vagyunk.
-Ott lent pedig…
Nézett le Shu a kútba.
-Fogalmam sincs, hogy mi van ott, de akkor ma nem is tudjuk meg. Ez titkos akció, és mivel te lefülelted, el kell halasztanunk.
Ölöttöte ki a nyelvét, majd el is rakta a felszerelést az eszköztárába.
-Cserébe viszont segítünk neked, és válaszolgatunk a kérdéseidre.

by **Yue** Szomb. Júl. 18 2015, 23:54

//Miu//

Délelőtt volt, Yuki és Társai a házban voltak.
Yu-chan! Yu-chan!
-Hmm? :3
-Elmegyünk az Erdei Tisztásra? Azt mondtad megyünk! De azt nem, hogy mikor.
*ásít Yuki ölében* -Nem tudnál csöndben maradni? Ha Yuki azt mondta, hogy elmegyünk akkor elmegyünk. Őt ismerve hamar.
Yuki megsimogatta Inu-t.
-Ez igaz... De már nagyon szeretném tudni, hogy mikor!
-Tudod Airis... Mára terveztem!
-Honto? *csillogó szemekkel kérdezi*
-Honto! ^^ Inu, leszállás.
Inu nehézkesen felkelt és leugrott a kanapéról, majd felment az emeletre Shin szobájába.
-Gyerünk Airis, pakolnunk kell!
-Hai! ^^
Yuki és Airis felmentek Yuki szobájába egy piknikes kosárért, utána lementek a konyhába és mindenféle finomságot, édességet, szendvicset, innivalót, salátát, szóval minden féle finomságot beleraktak.
-Airis, vidd a kosarat az előtérbe, addig levonszolom Inu-t, egyúttal megkérdezem Shin-t, hogy nincs-e kedve velünk jönni.
-Értettem főnök! Sok sikert. Nem hinném, hogy Shin velünk akarna jönni. Nem az ő stílusa a piknikezés.
-Próba cseresznye!
-Ahogy akarod.
Airis kicsi erőlködéssel elvitte a kosarat. Yuki felment az emeletre Shin szobájához. Kopogott egyet és megkérdezte, hogy bemehet. Miután Shin mondta, hogy igen, bement. Inu Shin fején aludt. Fárasztó a lustaság.
-Shin, nem jönnél velünk?
-Nem szeretek piknikezni így a válaszom nem, de mivel Inu a fejemen alszik és őt magaddal viszed így nekem is mennem kell, szóval a válaszom igen.
-Jól ismersz.
Yuki és Shin lementek a földszintre Airis-hoz.
-Yu-chan, mintha kövek lennének ebben a kosárban. De lehet, hogy csak nekem nehéz.
-Ott voltál a pakolásnál, tudod, hogy olyan sok dolog nincsen benne.
~Ebben nem lennék olyan biztos.
-Akkor legyél benne biztos. ^^
-Értettem... -.-" ~El is felejtettem, hogy gondolatolvadó tud lenni. ű
Shin megfogta a kosarat. Elteleportáltak az Erdei Tisztásra.
-Nagyon szép!!!
-Túl napos...
-Erre is való a kapucni.
-
A nagyon mély kút mellett pár méterre letették a kosarat.
-Elnézést de nem bírom ki itt. Túl napos...
Shin felmászott egy közepes nagyságú fa egyik lombjára és leült, fején Inu-val.
-Ketten maradtunk.
-Ismét. Kb mindig így szokott lenni.
-Ahogy mondod.
-Yu-chan, megígérted, hogy énekelsz!
-Mintha sok dolgot ígérnék meg! De oké, ha már megígértem.
Yuki elkezdett énekelni /mert az sosem maradhat el/.

dal: https://www.youtube.com/watch?v=jsItXArXKNM

by **Miu** Kedd Júl. 21 2015, 01:03

Yuki

- Ohayo , Miu-chan, ogenki-desu-ka? Nincs kedved megpattanni a városból kicsit és kirándulni egyet a thhhhermészet láhááágy ölén? - montaja Danee amikor átfordult az ágyában Miuhoz.

-Ohayo, Danee-kun! :3 Ha kicsit jobban artikuláltan teszed fel a kérdést újra, akkor talán igent mondok. … Na jó nem kell, igazából akkor még idegesítőbb lennél mint most. De attól elmehetünk valahova piknikezni, ha már a természetről beszélgetel. :3 - hasra fordultam az ágyban, majd a párnámba nyomva az arcom ásítottam egyet. - De ezért várd meg még magamhoz térek. Nekem nem megy gyorsan a reggeli felkelés. Szóval, kéééreek méég öööt peeerceet, had szundizzak méég piciit. -megböktem Danee homlokát, ezzel imitálva, hogy lenyomta szundi gombot, majd a fejemre húztam a takarót.

- Wakatta, wakattayo - visszakoztam egy pillanatig
Idegesítőnek hívott!!! <3 Annyira édi! XD
- Ez a beszéd Miu-chan! - csaptam egy nagyot a popójára (Najó, nem olyan nagyot, és amúgy se fájna neki)
- Persze, szundíts csak egyet nyugodtan - somolyogtam sokat sejtetően
- De ugye nem bánod, ha én addig… /ecchi rész törölve/ csinálok nekünk valamit gyors reggelit? - húztam a takarót Miu-tan fejére, remélve hogy felhúzhatom vele egy kicsit, majd menekültem is a kis konyhába rögtön

Csak nyöszörögve reagáltam vissza neki a kora reggeli pörgésére, nekem nincs ennyi energiám még. Előbb túl kell esnem a reggeli keléssel járó hosszas "ceremónián". Persze a Kerge nem érti, hogy nekem még kell öt perc nyugalom és csak zaklatni kezd, én pedig cserébe beletérdelek az oldalába.
-Mondtam, hogy nekem kell még öt perc!! Mit nem lehet ezen érteni!! >.< … Persze fuss csak! Addig míg van rá lehetőséged! <.<
Még túl lusta vagyok ahhoz, hogy bármit is mozduljak.
-Ha már ott vagy kint, akkor csinálhatnál nekem egy kávét, ha már szundizni nem hagytál. :3

- Áh, igen, KVT! Tejjel, cukorral vagy anélkül szereted? Esetleg rakhatok bele egy kis mééééézet? - szóltam ki az ajtó mögül a egy szál kötényben
- Arra gondoltam, hogy összeütök egy fincsi rántottát, ha szereted, és meg szoktam spékelni tejföllel is, és alapból szalonna, sonka, tojás, lila hagyma, ubi kombóban dobom össze - számoltam az ujjamon a fakanál végével az összetevők számát
- Ja és a kirándulás… van valami preferált hely, vagy találjak ki én egy helyszínt?

-Egy tejeskávé rendel, három kanál cukorral és tehetsz bele mézet is. *.* Meg a rántotta is jöhet. ^^
Közben már felültem az ágyban és a lábam már a félig lent volt a padlón. Ez már nagy haladásnak számít tőlem ilyenkor.
-Hogy hova menjünk? Ez jó kérdés... - nyújtózkodtam picit és egy kisebb ásítást is megengedtem magamnak - elég sok felé mehetünk. -törölgetem a szemeim és igyekszem kidörzsölni belőle az álmot- Nem tudom... *ásít* találd ki te…

- Igen is mádám! Már készítem is a kávéját! - láttam hozzá vidáman, de az ásítás hallatán azért elfogott a kíváncsiság, hogy mi folyik odabent a hálóban éppen, így aztán gyorsan kikukucskáltam ismét a konyhából
- Uuuuu!!!!! - pillantottam meg a nyújtózkodó Miu-chant
- Valaki nagyon szexi abban a babydollban!!!! - vigyorogtam fülig érő szájjal
- Legszívesebben itt hagynám a konyhát és bevetődnék még melléd egy kicsit az ágyikóba papás-mamást játszani
De sajna a gyomrom épp akkor korgott egy hatalmasat
- De gondolom már te is éhes vagy… ;P
Szerencsére a főzés nem volt egy bonyolult dolog Aincrad világában, így aztán az ilyen egyszerű italok és ételek is alig pár kattintás és mozdulat hatására elkészülhettek, és még a kezemet se vágtam meg közben, hála a skilles pontosságnak
- Ja, sok felé… - ismételtem utána, remélve, hogy felhozz valami ötletet
- Találjam én ki? Hát… mehetnénk ki a zöldbe, valami olyan helyre, ahol kis szintű, kevés mob van, vagy esetleg egyáltalán nincsenek, mondjuk az első emelten, az erdő tele van pihenő helyekkel, amik direkt a kezdőknek van kialakítva

-Ne leskelődj, hanem csináld meg a kávém. <.< Addig semmit se míg nem estem túl a reggeli rituális kávé ivászatomon és nem reggeliztünk. ˇ^ˇ - majd egy sokat sejtető vigyor ült ki az arcomra - Aztán majd utána meglátom, hogy milyen kedvembe leszek drága.

Nem is olyan könnyű kitalálni, hogy hova is menjünk. Legalább is nekem még ilyen tájt ez nehezen megy a gondolkozás és Danee se segített rá túlzottan a dolgokra.
-Ha már ilyen szépen leszűkítetted a kört, akkor folytathatnád azzal, hogy mondasz egy helyszínt is, ahova mehetnénk. :3 Én nem ismerem a pihenő helyeket. Én többnyire csak vadászi szoktam eljárni, ha meg nem, akkor meg valamelyik cukrászdába tömöm magam sütivel.

- Már kész is van! Hogy is nevezik ezt? - fordítottam magam felé a poharat amibe különválva egy-egy csíkot alkotott a méz, tejhab és a kávé - elfelejtettem, mi volt a recept neve ^^”
Tapicskoltam végig a szobán egy-egy kezemben tartva Miu “kávéját” és a reggeliével
- Tess! - tettem le az ölébe az egyik tányér gőzölgő rántottát, majd nyújtottam át az innivalóját is
- Jó étvágyat, Drágám!
Majd rohantam is vissza a konyhába a saját fejadagomért:
- Én aszem elleszek ezzel - kavartam meg a fehéres-barnás felszínű italt a bögrémben, amiből egy filter címkéje lógott ki az oldalán.
Lassan lépdelve közelítettem az ágyunkhoz, nehogy kiborítsam a szinte teli bögrét
Picit zsonglőrködve ereszkedtem le Miu-chan mellé
- Nem bújunk inkább vissza a paplan alá, és esszük meg úgy? - néztem nagy boci szemekkel a leányzóra
- Amúgy… - csapott bele a villám a tányéromba - tudok egy fura tisztást… nem fogod elhinni mi van a közepén! Nagyon dúLva! Na, van ötlet?

-Kávénak hívják és halál fia vagy, ha elrontottad és rossz lett. ˇ^ˇ
A rántottá átpakoltam a kis éjjeli szekrényre, majd elkezdtem kavargatni a kávémat és míg Danee futott még egy kört, én belehörpintettem az számomra éltető nedűbe.
-Mázlid, hogy nem lett rossz. Sőt Kifejezetten finom lett. Arigatoo Szííveemm~ :3
Majd tovább hörpölgettem a reggeli ébresztő italom.
-Ne aggódj, én is el leszek az enyémmel egy darabig. :3
Hihetetlen, hogy mennyire nem tudja békén hagyni az embert a saját ritmusában magához térni az álmaiból. Rolling Eyes

De azért a puszi járt az arcára, mert olyan aranyosan megcsinálta a reggelit és a kávémat. :3
-Előbb had igyam meg a kávém. Utána majd ehetünk az ágyba bújva. De míg reggelizünk addig hagyj nyugtot nekem és ne piszkálj. >.>
Kissé álmoskásan és elkerekedett tekintettel néztem rá mikor felhozta azt a tisztás vagy micsodát. <.<
-Még reggel van, nincs kedvem találgatni. Mond el inkább vagy hallgass inkább.
Nyavalyogtam picit, de csak mert nem szeretem a reggelt kitalálósdival kezdeni.

Ezek hallatán megpróbáltam gyorsan lehajtani a két kézben is nagynak tűnő bögre tartalmát, s közben Miut igyekeztem lopva egy-egy pillantással szemmel tartani.
- Örülök, hogy ízlik! Mondtam már, hogy különleges tejet használtam hozzá, de a kávé kesernyés íze és a méz úgyis elnyomják a mellékízt?
Amint elfogyott a kávéja, elkértem a poharát és már nyújtottam is villán az első falatot
- Mond Áááá!
- Amúgy a megfejtés: a tisztás közepén egy kút van
Ha végeztünk, csomagolok szendvicset az útra, fedeles kosárba, pár üveg borral teli üveggel megtámogatva két oldalról.
Valamivel később...
- Ez igazán kellemes móka volt a reggeli után, Szívem, nagyon édi voltál! - karoltam át, miközben róttuk az erdő fái között a kis kanyargó utacskát.

-Ne túráztass már korán reggel kérlek. <.< Had igyam meg nyugodtan a kávémat, addig kerüld a beszédet. Főleg a marhaságok beszélését. >.>
Pedig mondtam neki, hogy hagyjon nekem egy kis nyugtot legalább a reggeli erejéig, de ennek a Kergének aztán beszélhet az ember. Rolling Eyes

Épphogy megittam a kávém már vette is el a csészét és már nyomta is az arcomba az első falatot a rántottából.
-Arról nem volt szó, hogy ilyet fogunk játszani. <.< Tudok én magamtól is enni. ˇ^ˇ
-Viszont mivel tudom, hogy te egy kisgyerek szintjén vagy, így... - az éjjeli szerényen lévő tányér után kaptam, kezembe vettem a villát, majd mindenféle finomkodás nélkül toltam bele Danee szájába a falatot. - megoldom, hogy megtudd enni te is a reggelid.

-Honto, egy kút? Ez tényleg elég fura.
Közben bekaptam azt a falatot, amit Danee annyira számba akart adni, had örüljön magának. De utána már a magam tányérjáról ettem tovább a reggelit. Reggeli után még kicsit huncutkodtunk, aztán összekészültünk az induláshoz és utána már indultunk is... \o/
-Kellemes móka volt szerintem is. ^^ Viszont remélem jobb beszéd témád is van most ennél.

Átkarol, én pedig bújtam hozzá, miközben haladtunk előre a kis erdei utacskán.

- Na, erről a tisztásról beszéltem - mutattam előre a fák közül kibontakozó napfényes kis szigetre a fák lombkoronájának végeláthatatlan tengerében
Ahogy pár lépéssel közelebb értünk a tisztás széléhez, kirajzolódott a többi részlet is, már ha egy tisztáson bármi különlegeset találhat az ember.
Persze mi találtunk
- És a kút - mutatnom se kellett, annyira elütött a mohás zsindelyű kutacska
- Telepedjünk le mellett! - ajánlottam rögtön
- Ha gondolod, húzhatok fel friss hideg vizet is!

-Tényleg itt van az a kút. Surprised

Elengedtem a drága párom és a kúthoz rohantam, majd kissé elrugaszkodva a talajtól megtámaszkodtam a peremén, majd belehajoltam és csak az akrobatikám mentett meg attól, hogy ne essek fejjel előre bele a kútba.
-Haaahóóóó!! Van oda leeeent valakiii!?
Teljes hang erővel rikkantottam le a kútba, úgy minthogy ez teljesen normális és hétköznapi cselekedet lenne, közben pedig kicsit hintáztattam magam ott a peremen. Kísérletezve azzal, hogy mikor adja meg magát az akrobatika és zuhanok le oda mélybe... Na jó azért oda figyelek arra, hogy ne essek le. Rolling Eyes

Közben a fejem kikapva kútból Danee felé fordítottam tekintetem és kissé érdektelenül reagáltam vissza az ajánlatára.
-Ja. Telepedjünk le ide... Hüüümmhüüü... Majd húzol akkor vizet a kútból mikor igényünk lesz rá, addig ne fáraszd magad vele. ^^
Majd a elrugaszkodva a kút peremétől a nyakába ugrottam és nyomtam egy hosszú és forró csókot az ajkaira, aztán már csak bújtam hozzá, egy kis ideig, majd elengedtem és újfent két lábbal a földön álltam.
-Segítek kipakolni neked, jó? Első körbe terítsük le a pokrócot a földre. -hívtam elő az invertorymból a pokrócot, majd az egyik végét oda nyújtottam Daneenak- Fogd meg ezt a végét és terítsük le a földre. ^^
Amint ezzel kész voltunk rápakoltam kosarat is, majd lehuppantam a plédre. Csak most jutottam el addig, hogy jobban körbe nézzek ezen a tisztáson és kissé csalódottan vettem észre, hogy nem csak mi vagyunk itt az egyetlen piknikkezők.
-Mooohh~ Úgy néz ki viselkednünk kellesz, mert társaságunk is van. D:

by **Yue** Kedd Júl. 21 2015, 02:12

//Fogalman nincsen, hogy hogyan került oda a zöld szín!!!! És nem tudom eltüntetni mert nem nyomtam a zöld színre!!!! >< //

Inu aludt mint a bunda Shin fején amíg énekeltem, Shin meg hallgatta az énekemet.
-Hülye Aris... -mondta Inu álmában.
~Még álmában is csak Őt tudja sértegetni. -.-
Befejeztem a dalt.
-Szép volt Yu-chan!
-Hívtál valaha is Yuki-nak, nem pedig Yu-chan-nak? O.o
-Nem hinném. Miért, zavar?
-Nem. Kérsz valamit?
-Ühüm! Kérek szépen halat!!! <3
-Wakatta! Egy szokásos rendel!
-Inkább legyen kettő!

-Hai-hai.
Kivettem a kosárból két halat és Airis elé letettem.
-Arigatou gozaimasu! Itadakimasu!
Erre csak mosolyogni tudtam. Mennyországban érzem magam ha Airis és Inu nem veszekednek. Timidus, Te egy isten vagy!!!
Nem igazán tetszett ahogy véget ért a társalgásunk Shu-channal, de nem tudja milyen ha éjjel-nappal veszekednek a társai. Shin-től meg még jó, hogy beparáztak amikor lelógatta pket a ház oldaláról, de tudják, hogy amikor ezt csinálja akkor figyeli őket. Ezt persze nem volt időm és okom elmondani. Miért is mondtam volna? Nem kérdezte Shu-chan. Na mindegy, legközelebb majd elmondom neki ha összefutunk.
Hmmm.... Shu-chan szerencsés, hogy ott van neki Timidus de nem lennék a helyében. ^^" Okos, bátor igazságos Pet, de tuti, hogy unatkoznék mellette. Ha sokat nyafogok is Miattuk, de előbb halnék meg minthogy új társakat kapjak. Persze azért még van hova fejlődnünk és komolyodnunk.
~Inu vajon még mindig alszik?
-Szerintem igen.
-Biztos igazad van. Ennyire könnyű volt kitalálni, hogy mire gondolok?
-Ühüm.
-Értemmm. Jól emlékszem, hogy Inu-nak pakoltunk egy Franciakrémest és pár szalonnát?
-Aha. Figyusz Yu-chan?
-Nani?
-Shin vámpír?
Miért lenne az? ^^"
-Mert nem szeret a napon lenni.
-Megnyugtatlak, nem vámpír. ^^"
Airis ette a halacskáit.
Jött két játékos. Egy lány és egy fiú. A lány ismerős volt pedig még soha az életben nem láttam még.
~Hosszú fehér haj.... Halacska, répa, Shin, Inu, néhai Haru-chan... Néhai Haru-chan! Hosszú fehér haj és szemkötő! Tuti, hogy nem Szophie, szóval csak Miu lehet!!!! Ki hitte, hogy nem nekem kell megkeresnem valakit?
Felálltam gyorsan a nem annyira kényelmes helyemről.
Inu kinyitotta a szemeit majd felállt, elbotlott. Shin elkapta az egyik lábát nyugisan.
-Van valami baj?
-"Csak" egy ismerős.
Shin rátette a fejére Inu-t és leugrott a fáról majd mellém sétált. Közben még mindig Shin fején van Inu. Airis a vállamra repült.
-Te vagy Miu?!
-Igen, Ő Miu. Szia Miu, rég láttalak. -integetett a jobb mancsával kettőt Inu Miu-nak.
~Rímelnek a neveik. o.o
-Amikor találkoztunk akkor is volt pasid? O.o
-Inu! Ne kezd megint!
-Befogtam főnökasszony. -.-"
[/color]

by **Miu** Kedd Júl. 21 2015, 11:36

Egy kelletlen fintor jelent meg az arcomon, mikor kiszúrtam a társaságunk. Így viselkedni kell, pedig volt néhány kósza ötletem, hogy miket csinálhatnánk itt Daneeval.

De így ugrott az egész és el kell majd valahogy viselnem azt, hogy szüntelenül dől belőle a hülyeség... Uhhh a szomszédban piknikkezők kitesznek egy kész sereget és ezek most ide is jönnek. o.o Nehheemm akajom! >.< Csak akkor méltóztattam feléjük pillantani, mikor a kis ordas ismerős hangja felcsendült.
-Inu? Hát te? Nana-chant meg hol hagytad, tán összevesztetek és azért utazgatsz egy ilyen fura alak fején? Suspect

A lány is merős volt, asszem' a WR toborzóján láttam és már akkor is vele bandázott ez a kis ordas farkas. Bár akkor nem tudtam meg a miértjét és azóta még nem is volt kedvem kideríteni a dolgot.
-Yap, én vagyok Miu... éééss teee pedig... hmm... Grac?.. nem ő a másik volt... akkor Yuki leszel. <.< Ugye? Surprised

Próbáltam nem újra azt a kelletlen fintort az arcomra venni és igyekeztem valami mosoly félét magamra erőltetni helyette. Engem ritkán lehet rosszkor zavarni, de ez most pont egy ritka alkalom.
-Hát elég rég láttuk már egymást kicsi ordas. :3 Szóval szerintem akkoriban még nem, asszem' akkor még ez a Kerge itt mellettem csak a zaklató stádiumában volt.
Böktem fejemmel Danee felé és közben egy pimasz vigyor ült ki az arcomra.
-Most miért kell szegény kis Inut bántani? D: Nem csinált semmi rosszat csak érdeklődött. :3 Vagy netán a Pink ladynek nem tetszik, ha csak úgy beszélget a kicsi ordas? Surprised

-Attól, hogy pet még nem kell lekorlátozni, ha beszédesre tervezték meg. Hagyd érvényesülni, ha beszélgetni szeretne. :3 Én egyébként is szeretem, olyan morgós és aranyos kis farkaska a kicsi Inu. :3

/A kavarodás elkerülése végett, a sorrend: Yuki, Miu, Danee :3/

by **Danee** Csüt. Júl. 23 2015, 00:20

Mondanom sem kell, hogy Miu teljesen kinyílt, rá se ismertem a leányzóra, s ez a változás valóban kedvemre való volt
- Hoi, hoi! Óvatosan azzal a kúttal, még a végén belé zúgsz, helyettem, aztán hogy szedlek ki onnan?! - atyáskodtam kicsit, de igazából végig mosolyogva néztem a felszabadult lányt, s nem is igen tudtam volna játszani a szerepem mert menten a nyakamban termet, s ajkaival a legjobb úton-módon fogta be a számat
- Oké, terítsük ki - értettem egyet, s igyekeztem úgy kapkodni, hogy azért úgy látszódjon hogy nekem segédkezik Miu és nem fordítva történik a dolog. Bár...
azt se bántam volna, hiszen édes mindegy volt, lévén nem volt itt senki se rajtunk kívül...
- Társaságunk? - kaptam fel a fejem
- ... és valóban... - jegyeztem meg magamnak kissé lehangoltam: ennyit a szexi tájmról
- Heeello!
egy csaj, egy srác - mértem fel a helyzetet, végigjártatva a tekintetemet a "zavaró tényezőkön"
valami kutyakölyök meg egy madár...
Amikor a kutyakölyök megszólalt, azért egy kicsit elhűltem, bár már igazán hozzászokhatnék hogy itt úton-útfélen beszélő állatokba botlik az ember
ez akkor egy idomított állat, egy pet lenne? - nem mondtam ugyan ki, de a fejemben azért nyitott kérdésként maradt a dolog
és akkor ők, vagy az egyikük egy idomár? - a csendes okfejtésben az a legjobb, hogy a többiek nem hallják, amíg véletlenül ki nem nyitod a szádat
Nevek hangzottak el, s meglepődve konstatáltam, hogy Miu ismer egy csomó számomra ismeretlen alakot, és, és...
- Ti ismeritek akkor egymást? - vágtam közbe, végig vándorolva a többiek arcán a tekintetemmel, hogy lássák mindenkihez szól a kérdésem
- Most is zaklatni akartam - tettem hozzá hamiskás félmosollyal
- Nem szálltok be? Van elég hely a pléden. Négyesben viccesebb és még amúgy se csináltuk ennyien, pláne nem állatokkal együtt! - vetettem fel a remek ötletet, rögtön helyet is csinálva a váratlan vendégeknek, a pléd egyik sarkába húzódtam
- Pfűűű, nagyon meleg van - szenvedtem le magamról a felsőmet, majd egy fél pohár vízzel le is locsoltam magam
- Kértek inni valamit? Van 60%-os rumom, de vörösbor is, ha valami lájtosabbra vágynátok. Meg persze szörp... de gondolom, nem éritek be ilyen semmit mondó italokkal! Szóval, kinek önthetek? Vagy kire? - söpörtem hátra a víztől tocsogó hajamat

by **Yue** Szer. Júl. 29 2015, 00:20

//Gomenasai a késésért! Gondom akadt megint a géppel. //

Rászóltam Inu-ra aki azonnal be is fejezte.
Miu kérdezte, hogy összevesztek-e Haru-channal, hogy egy fura alak fején utazgat. FURA?!
-Fura? O.o
~Fura? Semmi furcsa nincs Shin-ben, a kinézete is teljesen helyesen normális.
~Hmmm... Gambatte magamnak!
~Te vagy Én?
~Intézem én, elvégre az társam volt.
~Rendben, ahogy akarod.
-Öhm... Shin, letennél a földre?
Shin semmit nem mondott erre csak megfogta Inu-t és letette a földre. Inu
Miu elé ment majd valahogy sikerült a jobb vállára feljutnia és Miu fülébe halkan.
-Sajnos nem vesztem össze vele. Röviden összefoglalva a sztorit Miu: Hazafelé tartva három nálunk magasabb szinten álló vörös játékosok kinéztek minket. Haruka teleportkristályát és irányítópálcáját elvették tőle majd lefogták. A harmadik lefogott és Haruka irányába tartva a fejemet megnézette ahogy megölik, majd engem meghagyva elhúzták a csíkot. Yuki és Aris arrafelé mentek haza, Yuki észrevett engem és egyből odaszaladt hozzám. Mivel Haruka és Yuki megállapodtak, hogyha Harukával történne valami akkor Yuki-hoz kerülök, így ő lett az új társam. *Inu suttogva mondja Miu-nak* Meg kell mondanom, hogy Yuki olyan mintha Haruka testvére lenne, csak énekhanggal és legendás türelemmel. -.- És ennyi.
Inu leugrott Miu válláról és hozzám sétált.
-Yuki, ha megtennéd...
Felemeltem a fejemre Inu-t.
-Kösz...
-Talált, Miu-san! ~Miért van olyan érzésem, hogy életemben először rosszkor vagyok jó helyen? ^^"
-Zaklató?! -.- Nem leszünk mi jóban, ezt előre megmondom! -mondta Danee-nek.
-Csak teljesítem az ígéretemet.
-Csak teljesíti az ígéretét.
-Haru-chan szavaival: Yuki, kérlek ha arra kerülne sor, hogy Te neveled Inu-t akkor SOSE hagyd neki, hogy apáskodjon! Onegai!!!! >< Inukami, fejezd be végre! Vagy valahogy így mondta.
-Szó szerint ezt mondta... És ez félelmetes. -.-"
-Valami ilyesmit mondott...
-Én nem, de Haru-chantól csak jókat hallottam. -válaszoltam Daneenak.
-Találd ki.
Shin nem válaszolt mert nem érdekelte.
Danee-san mondta, hogy most is zaklatni akarta Miu-t.
~Perverz disznó...
Danee-san elég fura.
~Wakaranai. Mit nem csináltak még ennyien, és állatokkal? ^^" Lehet csak én vagyok paranoiás, de akkor is furcsa. ^^" Dareka, taskete! ><
Shin idegesnek nézett ki.
~És még én vagyok a fura alak. -Köszöni szépen Yuki, de nem él a lehetőséggel. -Shin a szemével villámokat tudott volna szórt Danee-san-ra.
-Ahogy mondja!
~Inu egyetért egy fiúval, még mindig csodával határos.

by **Miu** Szer. Júl. 29 2015, 02:24

-Igen... Fura. Mit nem értettetek rajta?
Pillog ártatlanul a kissé meglepődött népekre, majd mikor Inu a vállamra próbálja feltornászkodni magát, segítek neki a mászásban. Viszont mikor elkezdte nekem mesélni, hogy mi történt Nana-chanal az ütő megállt bennem hirtelen és az arcom is elfehéredett. Talán az arcomra ki ült az, hogy kis híján elkap a sírhatnék, még néhány könnycsepp is elkezdett előre tolakodni a szemem sarkában, de szerencsére ezt még senki se vehette észre. Viszont hála Kerge kis közjátékának sikerült nem sírva fakadnom. De attól még irtóra fáj a dolog, mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot. De most nincs időm elkettyenni, főleg nem akkor, mikor ezt a Lükét is rövidebb pórázon kell tartani, mert nem bír magával. Razz

-Tényleg elég meleg van. :3 - kúsztam közelebb Daneehoz, majd kihasználva azt, hogy milyen "nagy" bűvész is vagyok elővarázsoltam egy pohár vizet, majd leöntöttem vele magam, már csak azért is, hogy kevésbé legyen feltűnő, hogy könnybe lábadt a szemem és ezzel ki is mostam azokat a könnyeket a helyükről - Engem már nem kell leöntened.

Majd átöleltem és az arcom a félig a mellkasába fúrtam. Reméltem, hogy veszi majd az adást és érteni foglya, hogy nem igazán vagyok már olyan fényes kedvemben, de igyekszem nem kiesni az eddigi kis játékomból.
-Apáskodni? Ugyan ez még nem az. Ismerek valakit, aki sokkal inkább apáskodni szokott és még oktatót is szeret játszani. :3
Így, hogy felemlegettem az is eszembe jutott, hogy elég rég láttam már Tantaloszt is. Remélem, hogy ő még életben van és csak sok dolga van és nem ér rá engem okítani, meg az is meglehet, hogy csak ennyire sikerül elkerülnünk egymást. De az már tényleg sok lenne, ha a tan'bá is az örök mezőkre kerülne. De most nem ezzel kell foglalkozni, majd a napokban levadászom egy üzenet formájában és beszámolok neki arról a sok újdonságról, ami törpént velem. :3
-Nem él a lehetőséggel. Még is mire gondoltok ti itt?... Ha valami rosszra, akkor közlöm, hogy nem szeretek osztozkodni azon, ami az enyém. :3 - öleltem magamhoz határozottabban Daneet, a hangomból és a rávetett pillantásomból pedig még ő is leszűrhette azt, hogy az illyes jellegű dolgokat nem támogatom és még megjárhatja azt, hogy ha ilyenekkel viccelődik, hát még azzal ha komolyan is gondolja - Viszont a valódi mondanivalóra visszatérve. Ha nem akartok leülni a plédre és inni valami italt, akkor csak nyugodtan térjetek vissza a magatokéhoz. De, ha gondoljátok, akkor ide is hozhatjátok a cuccotokat és akkor nem kell velünk egy pléden ülnötök.

by **Danee** Hétf. Aug. 17 2015, 15:47

- Ja, de csak pozitív értelemben zaklató, amúgy meg nem te lennél az első: a fél világ haragban van velem. Már megszoktam
- Másfelöl pedig köszönöm a bókot - fordultam Yuki-chan felé - Igazán megtisztelő!
Aztán csak néztem nagy szemekkel, hogy mi mindenről beszélnek ezek itt előttem egymás között o.O

- Nem értem mi a probléma >.>
- De biztos félreértettetek valamit. Én a piknikezésre gondoltam. Eddig még csak kettesben piknikeztünk Miuval, szóval, nem kell másra gondolni... khm
- Jólvan Szivem, akkor nem foglak leönteni - duruzsoltam neki, amikor az ölembe fészkelte magát
- Ja, ahogy Miu mondja, nyugodtan költözzetek át ide, mellénk!
- Szóval akkor ki mit iszik? - szedtem elő egy még üres poharat
- Esetleg egy Mojitót? Menteset vagy eredetit? - rakosgattam kis sorjában a különböző üvegeket mindenféle löttyel, és kisebb nagyobb dobozokat, poharakat és fém shakert.
- Ja és a nevem Danee. Miuval ezek szerint már ti ismeritek egymást, de megkérdezhetem, hogyan hívhatlak titeket? Ha jól értettem téged hívnak Yukinak, igaz? De a többiek neveit nem vágom.
- Amúgy az Anarchisták céh tagjai vagyunk Miuval. Csak azért mondom, mert rajtatok még nem látok céhlogót. Még keresitek a helyeteket, vagy nem is szeretnétek belépni sehova se?

by **Taka** Szer. Ápr. 06 2016, 18:01

Atoru

- Juhúú~! – adtam hangot lelkesedésemnek, miután bejutottam a sziklafalak között leledző tisztásra. Tetszett ez a hely, hogy egy teremtett lélek sem járt errefelé, ráadásul még az a kút is szabad volt. Kútba nézni meg iszonyat jó dolog, sokszor kipróbáltam. Ez a világ meg csupa játékra meg mókára épült, miért ne lenne valami az aljában?
Fürgén szedtem a lábamat a Naptól megszikkadt füvön, mialatt élveztem a tavaszi meleget. A madarak csicsergése volt az egyetlen hang, ami elhitette velem, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Dudorászva léptem a kút szájához, s jól belenéztem. Az aljában koszos vizet lehetett látni, ki tudja, mikor pucolták legutoljára. Gondtalanul mosolyogtam, mire a tükörképem is hasonlóképp tett. Öltögettem nyelvemet, hülyén ráncoltam a szemöldökömet, s rá kellett jönnöm, hogy a víz is úgy működik, mint Japánban. Beledobtam egy kavicsot, mire az zavarossá vált. Az őselem tök ugyanúgy fodrozódott. Vártam valami spécit, ám semmi sem történt.
– Ez így tök uncsi! – mondtam panaszosan, majd egy kicsikét előrébb hajoltam. – Kell valahol lennie valamilyen leírásnak, hogy mit kell ezzel csinálni. Rendesen kéne működnie! – Bingó, megtaláltam! A hozzám közelebbi oldalamon mintha láttam volna valami firkálmányt, amire azt hihettem, hogy hasznomra válik. Kezemmel előrébb toltam magamat, hogy fejemet behajthassam a kútba. Még így is túl messze volt, a terem búráját! Egy kicsit előrébb kellett hajolnom… még egy kicsit, még egy kicsit, aztán…
- Jaj! – A szó szoros értelmében belebukfenceztem a kútba, aztán abban a szutykos vízben kötöttem ki. Tiszta retkes és ázott lett mindenem. Most aztán jól benne voltam a kulimászban! Bántam, hogy senki se volt a tisztáson, a madarak meg biztos nem fognak rajtam segíteni. Az Isten bácsi nem arra programozta őket.
– Oh boi~… – sóhajtottam fel, majd az öt-hat méter magas kút szája felé pillantottam. – Valaki? Hahó~, van ott valaki? Dobjatok már le egy kötelet, nem tudok kimászni! – Kezeimből tölcsért formálva kiáltottam, hátha meghallja valaki…

by **Atoru** Szer. Ápr. 06 2016, 18:56

Taka

Derűs nap sütés, madarak énekelnek, tücsök ciripel a fűben... Ezért szeretem az első szintet. Itt az ember mindig megtalálja, amire szüksége van. Eltűnhet a tömegben a Főtéren, kalandozhat Horunkában, megnézheti a nevezetességeket szerete a szinten... És félrevonulhat, ha úgy tartja kedve. MOst nekem is ehhez szottyant kedvem, mint már oly sokszor.
Azt hiszem, ez a gond az introvertáltakkal. Nem bírják sokáig a nagyobb közösségeket. Családias hangulat, elég nagy hely a magánéletnek és már jól is érzik magukat. Az én magánéletemnek csendes hely kell, távol a nagyváros nyüzsgő forgatagától. Erre legjobb hely egy kis tisztás, amit nem olyan régen találtam. Távol van mindentől és nehéz is bejutni ide. Egy magányra vágyó ember mi másról álmodozhatna?
Nos, erre nem biztos, hogy tudnék válaszolni. Helyette elmondom, hogy miről nem álmodozik: kiáltozásra a kedvenc menedéke felől.
Először arra gondoltam, hogy talán egy mellékküldetés lesz és azért talált ide valaki. Hiszen eddig senkivel nem találkoztam a környéken. Igen, annak kellett lennie.
Ezután azon gondolkodtam, hogy elfogadjam-e? Elvégre... Mostanában nem fogadtam el küldetést. És nem is akartam változtatni rajta. De ott volt a kiáltás. Az a kétségbeesett ordítás a kút felől. Egy moráljaiban megingathatatlan ember nem futna el, hanem segítene, kerül amibe kerül.
Így történt, hogy a kút szájánál teremtem és ledobtam egy kötelet. Kisé Deja-vu érzetem is támadt, mintha ugyanezt már eljátszottam volna egyszer. Csak akkor egy tűzmadár mutatta a helyet...
Belenéztem a kútba. Nem Utahime volt az. Nem is nagyon reménykedtem, hogy ennyi idő után újra láthatom majd. De hiszen mindenki tudja: a remény hal meg utoljára.
- Szólj, hogyha húzhatom! - kiáltottam le a bajbajutottnak, bárki legyen is az. Ha szólt, vagy bármilyen jelzését adta annak, hogy mehet, akkor elkezdtem felfelé húzni. Ilyenkor hálát adok a kettes szintű súlyemelésemért.
Ha elérhető közelségbe került, akkor megfogtam a kezét és kirántottam a kútból.
- Még szerencse, hogy most jártam erre. Jól vagy? Nem esett bajod? - kérdeztem meg, mintha csak kint lennék. Hiába, az ilyen dolgokat nehezen felejti az ember. Főleg, ha nem is akarja elfelejteni...

by **Taka** Szer. Ápr. 06 2016, 21:45

Általában ha valaki segítséget kér, megkapja azt. Nos, tény is való, hogy ebben a hülye helyzetben – és tócsában – csücsülve nehéz volt elképzelni, meg is kapom azt. Ahhoz nagyon derűlátónak kell lenni, de héj! Egyszer élünk… én nem hiszek az újjászületésben. Belepusztulnék, ha egynél többször kéne leélnem ugyanazt az életet. Szóval próbálom azt az egyet varázslatossá, élvezetessé tenni. Ezért nem is zavar, hogy játékra vagyunk kényszerítve. Az ember szorult helyzetben hamarabb találja fel magát, mert veszélyes helyzetbe kerül. Ez mondjuk nem volt rám igaz: nem akadt sehol sem kötél, de még egy inda sem. Buta játéktervezés, a kutak falán szokott lenni az vagy borostyán. A regénybéli hősök is azon másztak fel, ha be akartak jutni a várkastélyba, hogy legyőzhessék a gonosz, tűzokádó sárkányt. Óh, tényleg, meg is feledkeztem róla! A játékokban azok is vannak, egyet majd muszáj lesz találnom. Én lehetnék Aincrad legmenőbb vadásza, ha egymagamban le tudnék egyet teríteni.
Álmodozásom közepette csak pillanatokkal később vettem észre az előttem himbálódzó kötelet. Szólt is valaki, hogyha készen állok, ő kihúz a csávából. Fejemet a szép ábrándokból kijózanodva ráztam meg, majd a kötelet a csípőm köré tekertem. A hurokra csomót kötve készen álltam, hogy hercegnő módjára megmentsenek.
- Húzhatod! – Nem magáztam, mert a hangból ítélve megint egy kamasszal volt dolgom. Furcsa, mert akikkel eddig találkoztam és tényleg segíteni próbáltak, mind azok voltak. A papi – talán – rosszul festette le őket és nem mindegyik olyan lázongó – csak egy picikét. Ám akik segítettek rajtam, azok egy kicsikét emlékeztettek őrá vagy a mamira. Azt hiszem, korai lenne ítélkezni mindegyik kamaszról. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek lázadozók!
Olyan kis szerencsétlennek éreztem magamat: még a kihúzással is botlással járt. Miután megfogtam a kezét, egy kicsikét megcsúsztam a kút nyirkos kövezetén. Az a fiútól függött, hogy amikor ráestem, elterült-e a gyepben vagy sem. Amennyire kicsi és pehelysúlyú voltam, nem teríthettem le – hacsak meg nem leptem a hibámmal. Zavarba ejtett kuncogást hallattam, miközben bocsánatkérő mosollyal próbáltam spongyát tenni az ügyre. Gyorsan lemásztam róla, még mielőtt félreérthette volna a helyzetet.
- Bocsáss meg, ezek a kutak annyira csúszósak! – erősítettem meg szóbéli bocsánatkéréssel sajnálatomat. – Jól vagyok, hálásan köszönöm. Taka vagyok! Téged hogy hívnak? Te is játszani jöttél ide? – Mutatkoztam be, kérdeztem meg és szándékairól zaklattam. Szerintem egy kicsit sem estem túlzásba, kérdezni már csak szabad. Meg hát no, szépen kell viselkedni olyasvalakivel, aki segített a bajomon. Az a legkevesebb, hogy látástól vakulásig zaklatni fogom.

by **Atoru** Csüt. Ápr. 07 2016, 21:03

Nem tudom ki lehetett lent, de eléggé könnyen húztam felfelé. Vagy ez a második szintű súlyemelés hatása lehet? Eddig nem nagyon próbáltam ki éles helyzetekben. Almákat dobálgattam egyre messzebb, és a szobákat rendezgettem vele. Vicces volt.
Közben aktiváltam mellé az észlelés és az akrobatika jártasságot is. Ne értsen félre senki sem... A gyanakvás nem rossz dolog, csak akkor, ha nincs okunk rá. És amióta egyszer elkaptak és kizsebeltek (talán nem is olyan messze innen...), jobban szeretek félni, mint megijedni.
Mondhatni szerencsém, hogy a kútból egy kisfiú és nem egy óriási szörnyeteg ugrott elő. Egyáltalán mit keresett odalent? Azt hiszem, ezt el kell mesélnie. A botladozása még erősített az előbbi tényen. Még szerencse, hogy az akrobatika és súlyemelés együttese képes olyan trükkökre, mint megtartani valakit, miközben éppen rád esik. És el sem estek. Egyre jobban szeretem a súlyemelést.
- Rá se ránts, én kerültem már rosszabb helyzetekbe is - mint a kazamatában, ahol a jéggólemmel küzdöttünk... - Ilyenkor jó beszerezni az akrobatikát. Vagy neked már négy jártasságod van? - kérdezem meg. A kérdés sosem rossz, főleg, ha megmentem az illetőt. No meg a jó modor...
- Atoru vagyok, örvendek a találkozásnak, Taka. És nem, nem ez volt az elsődleges célom. Sokkal inkább az elvonulás. Szeretem ezt a helyet. Most jársz itt először? - mindennek van határa. A kérdéseknek is. Hiába végtelen a tárház, de szépen kell adagolni őket... Mégis miket beszélek? Elnézve ezt a fiút, egyedül a neveltetése tartja vissza, hogy ne kérdezzen többet. Hiperaktívnak tűnik, mintha lenne egy rugó benne, amit nem bír leállítani. Azt hiszem, minden gyerek ilyen...
- Egyébként mit kerestél a kútban? És ami még fontosabb: miért nem használtad a Hazatérés Kristályt, hogy kiszabadulhass? - még sosem jártam lent, és talán egy blokkoló zóna van az alján. Legalább ez kiderül. Utána pedig kezdődhet a móka és a játék, bármire is gondolt. Valami beindult bennem. Rég találkoztam új emberekkel, ő pedig egyből a kedvenc helyemen bukkan fel. Az indikátor alapján nem lehet NPC. Azt hiszem, élvezni fogom a társaságát.

by **Taka** Pént. Ápr. 08 2016, 00:37

Szerencse, hogy nem döntöttem fel, mert biztosan morcos lett volna miatta. Hát de nem számít, mert nem történt baj – ő maga mondta. Ettől függetlenül zavarodottan vihogtam, mintha rossz fát tettem volna a tűzre. A kérdése miatt már megint az a hülye Jas jutott eszembe: „kell a jártasság, sebtében szerezz!”. Amúgy nem így mondta, de mindegy. Az a lényeg, hogy én jól jöjjek ki belőle. Inkább kerültem a buta fejét, semhogy megint számoljak az apáskodó haragjával. Komolyan mondom, amikor ő dühös, akár a magas ormokat le tudná rombolni. Nem viccelek, énekelget meg játszadozik, de amúgy nem érdemes vele packázni! A hülye nevű haverjáról meg ne is beszéljünk. Elég csak ránéznie valakire és kiesik a játékból. Valóságos buldózerekkel van dolgom.
Miután letett, megpróbáltam úgy felvázolni a tinédzsernek a helyzetet, hogy legalább ő ne kapjon atyáskodó rohamot.
- Hehe~… igazából egy sincs. Mostanában akartam venni egyet-kettőt, de elfelejtettem. – feleltem neki, miközben úgy vigyorogtam, mint a fakutya. Ujjaimmal persze jókor sikerült babrálnom, mint egy buta kislány, úgy nyomtam azokat egymáshoz. Mialatt kérdéseimre válaszolt, megszagoltam magamat: a ruhám a koszos víztől bűzlött – legalábbis egy darabig. Az öltözetemre ragadt piszok néhány pillanat múlva elillant, foltot és nyomot misem hagyván. Ettől függetlenül nem ártott a jó meleg pancsi, még az arcom is a sáros maszlagtól ragadt.
- Igen-igen. – válaszoltam. – Tök uncsi mindig ugyanott vadászgatni. Szóval még mielőtt máshol elkezdhetném, nem árt feltérképezni a terepet. Közben kalandozgatok meg minden. Tök mókás!
Az Atorunak nevezett fiúra hunyorogva kezeimet végül hátul kulcsoltam össze, nehogy túlságosan feltűnő legyen az, hogy zavarba jöttem. A pofim is egy kicsikét pirosabb meg melegebb lett, de fittyet hánytam rá. Nem kellett újabb papi-jelölt, hanem inkább barátok – méghozzá rengeteg! Akik megragadnak a karjaimnál fogva és megpörgetnek, a nyakukba vesznek, megcsiklandoznak. Főként a kezüket akartam megfogni, ahogyan Jasonét is. Az övé nem mindig elég, ha nem önzőség ilyet mondani.
- Izé~… – Fejemet körbeforgattam, miközben ide-oda billegtem. A magyarázat gondolatára lelkesen emelten meg egyik kezemet. – Rejtett szintet kerestem! Volt valami a kút szájába írva, de belebukfenceztem… – Nagyot nyeltem, szememet megforgattam. – Az úgy túl könnyű lenne. Ez sokkal kalandosabb megoldás és tudtam, hogy valamikor valaki jönni fog. Vicces ilyen hibákat elkövetni. – És most tényleg az egyenes igazság beszélt belőlem! Szívemet a kezemre tehetem és esküdhetek, de nem vagyok lovag. Azt a Jean d’Arcnak kell megtennie, hiszen van kardja meg pajzsa, ráadásul szőke, mint az aratni való búzamező.

by **Atoru** Vas. Ápr. 10 2016, 20:18

Azt hiszem nem csak Utahime miatt éreztem déjá-vu-t. Mikor a jártasságai miatt kezdett zavarba jönni, az jutott eszembe, hogy talán okkal nincsenek jártasságai még.
- Talán egy ébredő vagy? - kérdeztem meg, mert minden jel erre utalt. Három éve játszunk és még egy jártassága sincs. Kezdő felszerelése van. Ez az egyetlen logikus megoldás. Sajnálom, hogy az előző felszerelésem már odaadtam Akatsukinak. Most Taka is biztosan hasznát venné. Ha már a kis árnyharcos nem tudja...
Néha úgy gondolom, hogy igazságtalan a játék. Túl sok jó ember halt meg eddig, a rosszak pedig életben maradtak. Persze ez nem a játék hibája. És nem is az adminé. Az emberek teszik pokollá a saját életüket. Ezért örülök a pillanatnyi Paradicsomnak, amibe jutottam.
A fiú kezdett gyanússá válni.
- Hm-hm... Előbb játszanál, aztán vadászterületet változtatsz. Kezdesz furcsa lenni, Taka - tettetem a bizalmatlant. Jó srácnak tűnt. Kissé talán a három évvel ezelőtti önmagamra is emlékeztetett. Mindenesetre jó volt látni, hogy vannak még ilyen emberek. Shu is hasonló. De ő túl komolyan kezeli.
Vajon mit gondolhat rólam ez a fiú, miközben a tekintetem hol a távolba vész, hol itt van és őt figyeli. Most éppen azt, hogy billegeti magát. Tényleg nem tud megmaradni egy helyben. Elmosolyodtam.
- Szóval rejtett szintet - ismételtem meg válaszát. Vicces volt, hogy felemelte a kezét. - És el tudtad olvasni, hogy mi volt a kút belsejébe írva? Vagy éppen azelőtt estél bele? - mondjam azt, hogy nem állt jól a szénája és a mentegetőzései semmit sem értek? Nos... Ez tényleg így van. De csak vicceltem.
Mielőtt zavarba jönne, vagy akármi rossz történne, mosolyogva megrázom a fejem. - Csak vicceltem. Természetesen hiszek neked. Most pedig beszélj arról, hogy mégis milyen játékot akartál játszani teljesen egyedül - kértem meg és karba font kézzel vártam a válaszát. És készültem egy fogócskára. Vagy bújócskára. Bármire, amit mond.

by **Taka** Hétf. Ápr. 11 2016, 14:39

Furcsállva meredtem rá. Ébredő? Ma – kivételesen – nyolc előtt felkeltem, mert Jast akartam meglesni harc közben. Ő meg állandóan hat-hét körül felébred, hogy egy kicsikét egyedül lehessen. Ettől függetlenül mindig akkorra ért haza, amikor én ébredeztem. Szóval – mondhatni – állandóan ő keltett. Ám most meggyőztem, hogy megnézhessem, miképp csinálja azt az izét. Még én sem tudom, mit tesz, de egyet kaszál a pálcika karcsú lábaival és pixelezi az állatkákat.
- Te meg miről beszélsz? – kérdeztem meg, fejemet kíváncsian oldalra billentve. Szóval aki kilenc után szokott ébredni, az már furcsa? Vajon erre akart célozni vagy mire? Tényleg jó lett volna tudni vagy valaki hozhatna egy idegen nyelvű szótárat. Lehet, ő egészen máshol lakik és az „ébredés” nála a „furcsa” szóval egyezik meg. Hogy mik vannak meg nincsenek!
És kimondta: furcsa vagyok. Tehát mégsem rokon értelmű, miképpen azt gondoltam. A terem buráját, pedig annak tűnt! Az azonban nem tetszett, hogy különcnek nevezett. Unottságot színlelve jó hosszan megnyújtott „heh?”-t hallattam, miközben karba font kézzel kicsit előrébb hajtottam fejemet. Persze ahhoz lábujjhegyre kellett állnom, hogy majdnem olyan magas legyek, mint ő. A fenébe, itt mindenki zsiráfgondozó!
- Tudod~… nem szép dolog ilyesmit mondani arra, akit alig néhány másodperce ismertél meg. – mondtam egy arcomon szétterülő nyájas mosollyal. – Nálam a vadászat, a felderítés, a kaland is játék. A kamaszok nem szoktak játszani? – Ha így lenne, ők biztosan szörnyetegek. Még a papi meg a mami is játszanak, bár tény, tök unalmasat. A kártyajátékok többsége érthetetlenül béna, ráadásul végig ülni kell. Ugyanez van a marokkóval is.
Most meg a kútra kérdez rá, mire az imént említett lyukra nézek. Mert végül is egy vízfelhúzó lukról volt szó, amit már ki tudja, mikor használtak utoljára. Retkes és szutykos, ráadásul még büdös is.
- Hááát~… – Kezemet gondolkodón az ajkam elé helyeztem. – Pont azelőtt estem bele. Aztán meg alulról azt láttam odaírva, hogy „vigyázz, mert csúszik”. Szóval nem, nincs rejtett szint… azt hiszem. – Tarkómat zavarodott kuncogás közepette vakargattam. Hamar a játékra tért, szóval ők is szoktak. És hogy választhatok? Nem is tűnt akkora szörnyinek ez az Atoru, mint azt a furcsa szövegéről gondoltam volna. Minden esetre a válaszából ez jött le nekem.
- Keresgélek, újat fedezek fel, meg hasonlók. – válaszoltam neki, szememmel barátságosan hunyorítva. – De ha be akarsz szállni, engem nem zavar. Sőt! Csak előtte csinálj meg valamit. – Kezeimet felé emeltem, kajánul vigyorogva. – Pörgess meg! Jason már elég sokszor csinálta már, szóval úgy unalmas. Pörgessen meg valaki úgy, hogy én is beleszédüljek! Szeretnék szélmalom lenni, de úgy igazán.

by **Atoru** Hétf. Ápr. 11 2016, 20:26

Meglepetten pislogtam. Hogyhogy miről beszélek? Arról, hogy most lépett-e játékba, vagy sem. Ezen mit nem lehet érteni?
Aztán eszembe jutott. Ha most lépett be... De úgy egyébként is, ha ő amolyan emberkerülő... Akkor biztosan nem tudja mi az az Ébredő. És ez azt is jelenti, hogy Shuval sem találkozott még. Ez talán jó. Talán...
- Arról, hogy most léptél-e be a játékba. Tudod... Mindig akadnak olyan emberek, akik valamiért belefagytak a játékba és később léphetnek be. A kezdő felszerelésedből erre gondoltam, sajnálom - hajoltam meg felé bocsánatkérően.
Ezt követte egy tarkóvakarás. A formalitásnak megvan a maga ideje és helye. De kezdtem úgy érezni, hogy az nem itt van. Taka nem olyan embernek tűnt, akit nagyon zavarna az informális bocsánatkérés. Vagy egyáltalán a Keigo használatának kihagyása. Nem mintha azt használnom kéne vele szemben... Hacsak nem kisnövésű, mint Miri.
Viszont a tarkóvakarásnál tartottam. - Elnézést. Csak tudod megtanultam felmérni az embereket. Egyfajta óvatosság a részemről. Tényleg sajnálom. - Illetlenségnek gondoltam tetteimet. Ez nem járja. - Miért ne játszanánk? Mindeni szokott szórakozni, Taka. - válaszoltam csodálkozva. Arra már nem is szóltam semmit, hogy ő mindegyiket játéknak nézi. Hát persze, hiszen ez egy játék. Mi másnak gondolná az egészet, mint játéknak? Csodálom, hogy eddig meg tudta tartani ezt a gyermeki gondtalanságot.
A válaszán elmosolyodtam. - Gondolom nem estél volna bele, ha egyből el tudod olvasni, igaz? - költői kérdés. Ezekben verhetetlen vagyok. - És ez csak azt jelenti, hogy itt nincs rejtett szint. De az első szint szép nagy. Még én sem jártam be minden zegzugát három év alatt. Tényleg lenyűgöző - meredtem elbűvölten a tájra... Amíg tudtam. A sziklák eléggé befolyásoló tényezők, ha valaki pásztázni szeretne. És a pillanatot is megtörheti... Én ennek ellenére igenis átéreztem a pillanat varázsát.
Az ötletén kapva kaptam, de... A kérése furcsának tűnt. Nem. Inkább izgalmasnak. Kihívásnak.
Hasonló vigyor jelent meg az én arcomon is.
- Szóval elszeretnél szédülni. Biztosan akarod? - kérdeztem meg komolyan. Ha belegyezett, akkor bólintottam és aktiváltam a súlyemelésemet az akrobatikával. Mindemellett teljesen felgyorsultam. Ha alacsony szintű, akkor remélem, hogy nem lesz komolyabb baja...
Majd a móka kezdetét vette.

by **Taka** Hétf. Ápr. 11 2016, 21:16

Már kezdett tisztulni a tévéképernyő, de még most is a hangyafoci ment benne. Úgy magyarázott nekem, mintha én is kamasz vagy annál több lennék. Az ilyen bonyolult dolgokra nekem a papi azt mondaná, hogy „ehhez még túl kicsi vagy, hogy megérthesd”. Legalábbis arra az újságra mondta, aminek az elején nyuszis lógó és egy fürdőruhás nőci volt. Vajon mi lehetett gond abban, hogy nyulat és egy úszásra kész felnőttet láttam az elején? Szerintem még felnőttként sem fogom megérteni őket vagy a tinédzsereket. Olyan bonyolultak nekem, mint a szorzótábla.
- Nem most léptem be és rá se ránts. – vontam meg nemtörődöm módon a vállamat. – Hozzászoktam, hogy olyan „ébredőnek” néznek. Pedig szerintem mókás dolog kilenc éves külsővel nagyvadakat leteríteni, hehe. – kacsintottam rá, miután illőmód bocsánatot kért. Egy kicsit rácsodálkoztam ugyan a formalitására, de a papiék is ezt szokták használni. Lehet, hogy ő is ugyanott élt, csak egy kicsit távolabb. Nem tudom és nem is izgat annyira.
- Engem aztán nem zavar. – mondtam barátságosan, egy csipetnyi ellenszenv nélkül hunyorogván rá. – Ha ehhez szoktál hozzá, akkor biztos rossz emberekkel lehetett dolgod. Izgis, ugye? Még nem találkoztam olyanokkal, szóval nem tudhatom. Jason meg azt mondta, kerüljem őket. Miért kerüljem őket? – Jó-jó, lehet, sokat kíváncsiskodok, de itt tutifix nem öregszek meg. A testem nem akar megvénülni, ahogyan a nagyik szoktak. És igazából én sem akartam löttyedt bőrű tata lenni. Tehát inkább addig kérdezek, amíg nem áll fent ennek a veszélye. Ugyanolyan kíváncsisággal térképeztem fel Matatót, mint amikor valami újjal találkozok. Kezeimet megint hátul kulcsoltam össze, aztán talppárnámon és sarkamon billegtem.
A fura kérdésre lassan, enyhe bizonytalansággal bólintottam. Nyilván nem komolynak szánta, de ha igen, akkor jó nagy hülye lehetett. Akkora, mint Jason, őrajta meg csodálkozok, hogy egyáltalán befér az ajtón.
- Igen~… – értettem vele egyet, aztán nagyot sóhajtottam. – Három év alatt nem sikerült hozzászoknom. Furcsa, de emiatt úgy érzem… – Egy kicsit leálltam, nyeltem egyet, aztán folytattam tovább. – Hogyha itt egy szint ilyen terebélyes, akkor kint mire számíthatunk? Szélesebbre? – Hiányzott az otthonom, de közben élveztem a barátom társaságát. Ha meg hazamentem volna, nem biztos, hogy Jasont újból láthattam volna. A buta nevű férfiról meg nem is beszélve. Még most sem tudtam rendesen leírni a nevét, de egy görög istenségre emlékeztetett.
- Igen-igen-igen! – Háromszorosan is akartam, hogy megszédüljek. Lelkesen egy helyben ugrándozva, ujjaimat megmozgatva vártam, Atoru mikor fogja meg a csuklómat és pörget meg. És aztán meg is volt az öröm, de még mennyire.
- Juhéééé~, szélmalom vagyok! – rikkantottam nagy lelkesedéssel. Mondjuk a várt eredménye nem lett meg, szóval megkértem rá, hogy adjon rá a kakaóból. – Gyorsabban, gyorsabban!

by **Atoru** Kedd Ápr. 12 2016, 20:03

Na jó. Ez a fiú vagy olyan kiforrott jellemmel rendelkezik, hogy senki nem képes megváltoztatni - vagy csak egyszerűen senki nem próbálta komolyabban... - vagy egy anime karakter.
Ez először eszembe sem jutott. Csak akkor, amikor megrántotta a vállát. Ott csinálták mindig ezt a főszereplők és... Már megint hülyeséget beszélek. facepalm

Viccet félretéve, tényleg különleges volt. Már most örültem, hogy megismerhettem.
Gyermeki boldogság és mellé egy felfogás, ami most kezd érni. És nem hiába csak kezd.
- Hogy miért? - csodálkoztam. - A nevükben is benne van: go-no-szok. Az ilyen emberek nem akarnak sok jót. Engem is már többször rászedtek - húztam el a számat, ahogy a kizsebelésre gondoltam. Azóta sem láttam őket és talán nem is gond. - Egyébként azért is, amit az admin mondott még az első napon. Figyeltél? Azt mondta, hogyha idebent meghalunk, akkor odakint is - emeltem fel egymás mellé a mutatóujjaimat. - De neked, nem kell aggódnod - borzoltam össze a haját. - Három éven keresztül kibírtad a rengetegben. Nem mellesleg egy Jason nevű sráccal is megismerkedtél... Vagy vele együtt léptél be? - ha ő kérdezgethet, akkor én is megteszem. Itt vagyok a huszadik évem küszöbén. Ennél fiatalabb már nem nagyon leszek.
És így Jasonről is megtudhatok dolgokat. Kedves lehet, ha egészen eddig Takával maradt. Talán majd egyszer megkérem, hogy mutasson be neki.
Válaszolt a költői kérdésemre. Ez nem várt fordulatot jelentett. Magamban annyira meglepődtem, hogy nem is értettem mire gondol. - Mihez nem sikerült hozzászoknod? - kérdeztem vissza. Tényleg meglepett. A téma pedig kezdett komollyá válni. - A kinti világnál szélesebb nincs. A szintek pedig egyre szűkülnek, ahogy feljebb jutunk, én legalábbis így éreztem. Az utolsó szint lehet, hogy csak egy terem lesz, ahol a szintfőnökkel harcolhatunk - kuncogtam. - Egyébként már voltál a többi szinten is? Például láttad a második szintet még a kobold pusztítás előtt? - a második szintnél jobban csak a nyolcadik és az ötödik szintet sajnálom. Mindegyikhez fűz egy, vagy több emlék. Általában több.
- Ha ezt szeretnéd - tártam szét a karomat és egy hirtelen mozdulattal megfogtam a karját és pörgetni kezdtem. Persze először lassan kezdtem és csak szépen lassan gyorsultam. Nem akartam elfáradni, a fizika pedig idebent is működik.
Mosolyogva hallgattam a kacagását. Tényleg nagyon aranyos volt. Bár lett volna kistestvérem!
- Ahogy akarod - öltöttem ki a nyelvem és teljes gyorsaságon pörögtem. Biztos vagyok benne, hogy élvezte, akárcsak én. De minden véget ér egyszer. A szédülés végül már engem rántott le a lábamról és elterültem a földön.
"És mégis forog..." Azt hiszem, ezt egy európai csillagász mondta még régebben. Én is ezt gondolom most, ahogy a szint tetejét bámulom. Azt hiszem, ennyi pörgés egy időre elég volt.

by **Taka** Szer. Ápr. 13 2016, 00:35

Értően bólogattam a go-no-szok-ra. Nem voltam buta gyerek, csak nekem kellett az ok, hogy miért hívták úgy őket. Az vajon gonosz dolog, ha egy törpétől elveszik a kedvenc játékrepülőjét és olyan magasra felrakják, ahonnan el sem érhet? A suliban egyszer-kétszer megcsinálták velem, de büntiből amikor tanulószobán elaludtak, összefirkáltam őket. Kellett nekik csúnyaságokat csinálniuk.
Ő is kezdi, mint a többi kamasz. Miért halnánk meg, hogyha itt kiesünk? Jó-jó, a karakterünk biztosan alulról szagolja az ibolyát, de mi bizonyíték van arra, hogy mi is? Igaz, hogy az uraság vörös szoknyában, elfedett arccal mutatkozott be a nagyközönség előtt, ám ez pont elég. Akik csuklyát meg furcsa ruhákat viselnek, azokban nem szabad bízni. Úgy hívják őket, hogy az idegenek és velük tilos szóba állni. A mami jól megtanított erre. A hajamat – ami ennél biztosan nem lehetett kócosabb – megpróbáltam a borzolás után megigazgatni. Az eredmény magáért beszélt: még rosszabb is lett.
- Persze, hogy figyeltem! – jelentettem ki büszkén, bal öklömet a mellkasomhoz nyomva. – De… úgy érted, a karakterünk hal meg. – motyogtam, majd orromat megdörzsöltem. – Meh, bárki elmondhatja magáról, hogy ő az admin. És különben is, a mami megtanított arra, hogy ne bízzak a kapucnis, szoknyás alakokban. – Szememet mindeközben forgattam. Olyan egyértelmű volt, mint az egy meg egy. Kicsit fárasztott arról beszélni, amit nem lehetett letagadni.
Jasonnel kapcsolatos kérdésére elmosolyodtam, miközben őrá emlékeztem. Még mindig nem tudtam megbarátkozni azzal a hülye fejével, meg hogy állandóan kagylókat meg virágokat gyűjtött. Irigyeltem, amiért neki több szabadsága volt, mert már magasabb szintekre juthatott. Az mondjuk igaz, én is megtehetném, de a vadászatban mindig lelek valami újat és érdekeset.
- Nem-nem, őt idebentről ismerem. – feleltem neki, tagadást jelző fejrázás közepette. – Azt hiszem, vagy egy hónapja találkoztam vele. Azóta egymás nyakára járunk. Bár… idegesített. – Zavarodottan kuncogtam. – Állandóan kérdezősködött, hogy érzem magamat, nem fázok-e. De egyszer megmentett. Követett, ahova mentem és tudta, mit csináljon. Azt mondta, hogy örült, amiért nem esett bajom. Utána meg elvitt a barátjához, segítséget kérni. – Az emlékére a szám szelíd mosolyra húzódott. – Hát… szóval mióta kihúzott a kulimászból, vele lakok. – Tártam szét karjaimat. – Azt mondta, hogyha csak tehetem, írjak neki, ne érezzem magamat elhanyagoltnak. Beszéljek neki, amiről csak szeretnék. – Elvigyorodtam. – És így nekem a legjobb! Foghatom valakinek a kezét és felvesz a nyakába. Elalvás előtt meg mindig mesél esti mesét, reggelre állandóan hazajön, hogy ébresszen. – fejeztem be végül, nagy levegőt véve. Kicsit sokat beszéltem a hülye pót nagybácsiról, igaz, de Matató jó fejnek tűnt. Neki lehetett ilyesmikről beszélni, legalábbis reméltem.
Egy kicsit kellemetlenkedve húztam el számat, a szokatlanság gondolatára.
- Nem is tudom, olyan változónak tűnik ez a szint… vagy maga a játék. – sütöttem le kissé szememet, miközben a földet rugdostam. – Ha Jasonnel megyek, végtelen nagyságú. Ha meg egyedül vagyok, olyan, mintha egy szobába zártak volna. Nincs benne semmi szín és tök unalmas. De csak akkor érzem így, amikor nagyon egyedül érzem magamat. – Karjaimat keresztbe fontam, majd arcomra lassan az a zavarodott vigyor ült ki, amit akkor szoktam bevetni, ha rossz fát teszek a tűzre. – Nem jártam máshol, csak itt. Csak vadászni mentem, hogy egy kicsit játszhassak. Az ilyen játékot együtt jó játszani, más barátaim meg nem akadtak. Inkább a kis-nagyvadakat kergettem, azok legalább hajlandóak voltak fogócskázni. – Félmosollyal az arcomon néztem a tinédzser szemeibe. Egy kicsit tényleg lábujjhegyre kellett állnom, de nem volt akkora probléma. Ha majd hazamegyek, megígérem a maminak, hogy sok tejet fogok inni és megeszem a spenótot. Azt hiszem ez a legkevesebb, amit megtehetek.
Ha volt olyan hely, hogy menny, akkor a szélmalmozás hasonló érzést váltott ki: mintha csak ott lettem volna! Vidáman kacagtam, miközben gyorsulásra kértem Matatót. Oké-oké, beismerem, kezdtem már egy kicsikét szédülni. A szélmalomból lassacskán körhinta lett, a körhintázásból meg… igen, a róka. Ám ő épp jókor hagyta abba, s nem kellett beismernem „gyengeségemet”.
- Ez csuda jó volt! – Vigyorogtam rá, mint a vadalma. Kezeimet kinyújtottam és bombázónak képzelvén magamat még egy-két kört tettem saját tengelyem körül. Miután kiszórakoztam magamat, gondtalanul leheveredtem a fűben, tagjaimat széttárva. Kár, hogy nem havazott, mert akkor hó angyalozni is lehetett volna. Sebaj, annyi gondom legyen! Egy dologra azonban hirtelenjében kíváncsi lettem. Furcsa vagy nem furcsa, de másra is szoktam gondolni. Az meg még furcsább, hogy ezt még szóvá is tettem. És ha ennél is furcsább lehet, akkor ezt a saját emlékeim miatt tettem.
- Sok barátod van? – kérdeztem kisvártatva, miután kiröhögcséltem magamat. Nem néztem rá, inkább az égen úszó bárányfelhők vonulására figyeltem. Olyan megnyugtató volt látni, hogy az otthoniakra hasonlítottak.

by Ajánlott tartalom

Erdei Tisztás

Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás

Re: Erdei Tisztás