[Küldetés] Erdei Séta

by **Sachi** Hétf. Szept. 24 2012, 21:08

Résztvevők: Hanami Rita, Saito Anatole, Aokii Yuyume, Tatsuko Matsu

Feladat: Akármelyik település hirdetőtábláját is böngésztétek éppen, a legfeltűnőbb hirdetést a legtöbben ignorálták: 4 játékos kerestetett csoportos feladatra, valószínűleg azért nem foglalkoztak vele, mert "valaki úgyis előbb ér oda". Mert valóban, a speciális küldetés így hangzott:

"Kalandorok!

Négy emberre van szükségem egy munkával kapcsolatos probléma helyrehozására! A favágóim azt üzenték, hogy nem hajlandóak beljebb dolgozni az erdőben holott a prémium faanyag bizony ott dönthető! Problémákról és veszélyről locsognak, amikor a múlt hónapban is csak egy dolgozót veszítettem! Igazán nem ártana rendet rakni már, a kereskedők az én nadrágom alá gyújtogatnak mert az üzletnek mennie kell tovább! Nem érdekel hogyan intézik el, álljanak össze és bírják munkára azt a lusta csürhét és az e havi járandóságukból busásan megfizetem mindannyiukat! A feladatot az első csapatba álló négy zsoldos kapja meg! Útirány mellékelve

A Fűrészmolnár Mester"

Az útvonal nem kecsegtet látványossággal: egy sűrű erdő mélyére vezet és a favágók háza egy tisztáson található, a fák bükkökhöz hasonlóak. Ami a részleteket illeti, a tisztáson kiégett tűzrakás található. Itt is találkoztok össze, a posztotok eddig tartson. Hogy ki csapatjátékos vagy ki magányos farkas, az utóbbiak valamiképpen "intézzék el" hajlandóságukat a csapatjátékra. Gondolok itt példaként más küldetések hiányára, stb... Megjegyzésként a folytatást már múlt időben írom, általában a kezdő reagban használok jelent

Sorrend: első körben való megérkezésetek szerint
Határidő: 3 nap/fő

by **Anatole Saito** Szer. Szept. 26 2012, 10:20

Akárhogy is, de most már tényleg muszáj szert tennem némi bevételre. Kezd nagyon elegem lenni a szikkadt, íztelen kenyérből. És különben is, meddig akarok még ülni a babérjaimon? Az a hír járja, hogy pár bátrabb és nem mellékesen nálam magasabb szintű játékos már az első szintű boss ellen nyomul, én meg itt idétlenkedek a Kezdetek városában. Azt hiszem ideje erőt venni magamon és keresni valami hirdető táblát. Minden játékban van ilyen: a helyi xy felbérel csicskásnak, cserébe pedig busás jutalom üti a markomat. Ideje kivenni a biliből a kezemet... busás jutalom, mi? Ugyan már, mégis kinek lenne akkora vagyona, hogy abból másnak osztogatna. Mindenesetre nem árt nyitott szemmel járni, de legfőképpen nem árt keresni egy nyamvadt hirdetőtáblát.
Elkezdem kérdezgetni a járókelőket, és végre valaki segítségemre lesz az útbaigazításban. Veszek egy jó mély levegőt, kihúzom magam, majd az említett tábla elé sétálok. Ujjamat végigfuttatom a táblára tűzött papírosokon: mobok kinyírása, mobok kinyírása, mobok kinyírása... áhh, basszus, ezekből egyet se élnék túl egyedül. Keressünk valami lájtosabbat. Mifene? Ezt még eddig hogyhogy nem vállalta be senki?
"Nem érdekel hogyan intézik el, álljanak össze és bírják munkára azt a lusta csürhét és az e havi járandóságukból busásan megfizetem mindannyiukat!"
Busásan megfizeti? Úgy tűnik mégsem olyan lehetetlen, hogy valaki komolyan megszedje magát már ennyire a játék kezdetén. Akkor ideje lesz felkerekedni, ezt a melót nem szabad úszni hagyni, hiszen csak néhány favágó hátsóját kell rugdosni erélyesen. De várjunk csak... van egy kis bökkenő. Nem tudom magam klónozni, és a küldetés leírása szerint 4 zsoldosra van szükség. Hmmm... azt hiszem nem tehetek mást, minthogy leüljek ide a fa tövébe, és kivárjam, hogy hozzám hasonló balgák... ööö.. bátor és vakmerő harcosok érkezzenek küldetésekre éhezve, s egyszerűen beajánlom nekik ezt a favágósdit. Bízom benne, hogy nem a fa alatt punnyadva ér az este...

(Aki majd közeledik, azt láthatja és hallhatja, hogy egy szórakozott fiatalember magában dúdolgat egy dalt. )

by **Tatsuko Matsu** Szer. Szept. 26 2012, 22:09

Már egy ideje a játékban tartózkodom, de valami oknál fogva eddig nem tudtam kiemelkedni a többi játékos közül. Sőt... pénzben nem mondhatni, hogy túlzottan jeleskednék. Tapasztalatom van kicsiny, de ez kb. semmihez sem elég. A felszereléseim elég alap cuccok, még skilleket sem fejlesztettem. Ezt nem nézhetem tétlenül, cselekednem kell. A korábbi játékom során tapasztaltam, hogy a legtöbb településnél vannak hirdetőtáblák elhelyezve... Körbe kéne nézni, hátha van valami jó kis küldi. Mert ugye az általában tapasztalatszerzéssel és jutalommal jár. És Tatsuko Matsu szereti a tapasztalatszerzést és a jutalmat. Megnyitom a térképemet, s látom, hogy egy kisebb falu a legközelebbi hely, ahol esetleg küldetésekre tudnék jelentkezni. Gyors összerakom fejben az utat, és már megyek is. A faluban igen kevés játékos tartózkodik, látszik, hogy nem valami népszerű hely, de sebaj. Ha van itt is hirdetőtábla akkor rendben. Nem akarok gyengének, vagy tudatlannak látszani, ezért elhatározom, hogy magamtól találom meg a célpont táblát. Kisebb keresés után rátalálok. A legfeltűnőbb hirdetés egy csapatmunka, de nekem nem biztos, hogy erre van szükségem, plusz az ilyenekbe igen nehéz lehet bekerülni. Nézzük csak a többit. Ömm.. ölni kell, ölni kell, veszélyes küldemény, ölés, ölés. Hát ez nem az én napom. A mobokat pusztító küldik nem lennének rosszak, de úgy látszik tényleg eléggé le vagyok maradva. Ezek közül egy-kettőt vállalhatnék be, de nem szeretnék kockáztatni. Ebben a játékban nem éledek újra. Ha meghalok, játékon kívül sem fogok valószínűleg, szóval először csak valami gyengébb küldetést kéne kiválasztani. A veszélyes küldemény sem nekem való még. Ejj, ez kiábrándító. Ha azonban a legjobb lehetőséget kéne kiválasztanom... nézzük csak. Igen, hát persze, a csapatmunkáról megfeledkeztem. Lássuk mit ír.
.....
Annyira nem is tűnik rossznak. Végül is ha belegondolok a csapattársakra tudok támaszkodni (már feltéve ha jókat kapok, amit remélek), így csak nem kerülhetek olyan nagy bajba. A busás fizetség sem hangzik olyan rosszul. Főleg hogy csak pár favágóra kell felügyelni. A problémákat és a veszélyt meg majd valahogy csak legyűrjük. Erre a küldetésre jelentkezem! Szóval.. már csak el kell jutni a küldetésadóhoz. Melléklet betöltése. Indulás. Egy erdőn keresztül kell átmennem, elég unalmas helynek tűnik. Majd, ahogy a térkép is mutatta, egy tisztáshoz érek, ahol egy kiégett tűzrakás, valamint egy ház található. Körbenézek, és észlelem, hogy egy srác (olyan 20 körülire saccolom) dúdolgat magában. Érdekes, hogy eddig nem hallottam, bizonyára nagyon bele voltam merülve a gondolataimba. Vajon ő is a küldetésre jelentkezik, csak csapatra vár? Vagy másképp mi dolga lehet itt? Könnyen barátkozós típusnak tartom magam, de a SOA-ban még nem tudtam (vagy nem volt merszem?) összebarátkozni senkivel, így kissé nehezemre esik bárkivel is szóba állni. Remélem tudom majd hozni az igazi formám. Adni kéne magamnak egy kis időt. De.. nem, nincs időm. Az eseményeknek folynia kell. Így hát odaléptem, s megszólítottam a fekete hajú srácot, nagy mosollyal az arcomon.
- Ömm izzé, bocsi. Mondd csak, nem véletlen egy csapat küldetésre való jelentkezés miatt üldögélsz itt?
Hátöö. Ez így elég furán hangozhatott, de sebaj. Szóba álltam valakivel, s ha nem is ugyan azon küldetés a célunk, legalább ebben a játékban is kezdem hozni az igazi formámat. Eddig soha nem volt rá példa, hogy ne merjek megkérdezni embereket valamiről, mert nem bízom bennük, vagy hogy nehezemre essen a barátkozás. Úgy néz ki a Sword Art Online-ban megváltoznak az emberek. Egyik célom magam részéről ezt orvosolni.

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 27 2012, 12:30

Lassan már kezdett bűntudatom lenni az miatt, hogy már megint egy béna kifogással magára hagytam a fogadóban de nem szerettem volna veszélybe sodorni őt. Persze tudom, hogy ez nem mehet a végtelenségig, de legalább addig meg kell próbálnom távol tartani a bajtól még egy picivel erősebb nem, leszek és ez ugyanúgy igaz volt Reikora. Habár még most sem voltam teljesen tisztában az iránta táplált érzéseimmel de szerettem volna, hogy mire újra találkozunk addigra erősebb legyek és őt is képes legyek megvédeni. Meg volt a konkrét tervem, miként is válhatnék sokkal erősebbé a mostaninál, mármint a szintlépésen kívül. Nemrég kinéztem magamnak egy kardot ami igencsak megdobná jó pár tulajdonságom de ehhez mindenek előtt pénzre volt szükségem. Próbálkoztam gyenge szörnyek levadászásával és aréna harcokkal, de azok ne adnak elég pénzt ahhoz, hogy megvegyem így maradnak a küldetések. Ettől egy picit tartottam a legutóbbi küldetésem miatt ami igencsak félre sikerült főleg úgy, hogy most már két olyan személy is olt számomra akik miatt nem sodorhatom magamat veszélybe de sajnos nincs más megoldás. Erősebbé kell válnom és ezúttal azt sem fogom hagyni, hogy bárki meghaljon a küldetés alatt. A hirdető táblához oda sétálva elkezdtem az aktuális munkákat böngészni és hamarosan rá is találtam egyre. A szöveg szerint busás jutalommal kecsegtet viszont akadt itt valami ami nyugtalanságra ad okot. „A favágóim problémákról és veszélyről locsognak, amikor a múlt hónapban is csak egy dolgozót veszítettem!” Valami egész biztosan végzett azokkal az njk-kal de lehet csak pár gyengébb szörny volt az vagy csak elrettentés képen van benne. Bár még mindig jobb a helyzet mint legutóbb mert itt most számíthatok valami váratlan eseményre így hát el is fogadtam azt. Hamarosan meg is jelent a térképem ahol a helyszín már jelölve volt, így követve azt meg is érkeztem az erdőben lévő kis táborhoz ahol már ketten várakoztak. Nyilván ők is a küldetés miatt jöttek. Igazából nekem mindegy volt, hogy egyedül vagy többedmagammal kell végig küzdenem a küldetést a lényeg, hogy ne halljon meg senki közben és a jutalmat is megkapjam így oda léptem a két fiúhoz és illedelmesen köszöntöttem őket.
-Sziasztok! A nevem Hanami Rita örvendek a szerencsének. Gondolom ti is a munka miatt jöttetek? – Hajoltam meg előttük majd kicsit jobban szemügyre vettem a két fiút. Az egyikük hozzám hasonlóan kardforgatónak tűnt a másik pedig… nos… Viszont még valami szablya szerűség volt nála de eltért a megszokottól így nem voltam biztos a kasztjában még csak hárman vagyunk és a leírás szerint az első négy ember kapja majd meg a feladatot így még várunk valakit. Amint a negyedik tag is megérkezett az előbbihez hasonlóan szintén meghajolok és bemutatkozom majd kiegyenesedve folytatom a mondókámat immár mindenkinek szánva azt. – Aki kicsit is jó megfigyelő az már rájöhetett, hogy kardforgató vagyok… – Tettem rá a kezem az oldalamon logó kardra és közben folytattam. – Pontjaimat főként a gyorsaságra és az erőre tettem így leginkább támadó típus vagyok viszont kevés élettel rendelkezem és még annál is kevesebb kitartással. Úgy gondolom fontos tisztában lennünk egymás erőségeivel és gyengeségeivel, ha már együtt fogunk dolgozni, így véleményem szerint sokkal hatékonyabban tudunk majd összedolgozni a küldetés alatt. – Bíztam abban, hogy a többiek is osztják majd a véleményem így majd eszerint tudjuk majd beosztani, hogy egy esetleges harc során ki mit csináljon és ezzel is csökkentsük a bukás lehetőségét.

by **Hamano Tadayoshi** Pént. Okt. 05 2012, 00:34

Reggel bal lábal keltem, nem voltam sem lelkes, sem pedig fitt. Sem a testem, sem pedig az elmém nem vágyott ma komoly munkára. Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára ennyire gyenge, s kedvetlen. De sajnos ilyen vészterhes időszakban nem engedhettem meg magamnak a lustulást. Túlságosan le vagyok maradva többiektől, ahhoz hogy a testem kívánalmait figyelembe vehessem. Gyorsan lefürödtem, hogy egy kicsit felfrissüljek, majd elindultam keresni egy feladatot. Nem akartam túl nehezet választani, mert éreztem, hogy nehezemre esni életben maradni, mondjuk egy mob vadászos feladatnál. Fejemet lehorgasztva sétáltam el a küldetések lelőhelyéhez.
Eszméletlenül lassan olvastam a szavakat. Volt, hogy egy egész megbízást kellett újraolvasnom, hogy megértsem, hogy mire lenne szüksége a feladat hirdetőjének. Miközben olvastam, rájöttem, hogy mennyire nem is vagyok önmagam. A végtagjaim és a fejem is kellemetlenül nehéz volt, az agyam sokkal tompább volt, pedig az eszemre mindig is büszke voltam élessége miatt. Nem éreztem magaménak a testem, amit teljesen leamortizált. Sürgősen tennem kellett valamit, hogy ismét a régi legyek.
Felnéztem az égre, valamiféle áldást várva, de nem jött. Körbenéztem, hátha a körülöttem lévőkben találok valamilyen segítségre. De mégis milyen bolond ötlet volt ez, hisz körülöttem, csak a nálam is sokkal szerencsétlenebbek vannak. Az egyetlen, aki segíthet rajtam, az én vagyok. Éppen ezért nincsenek barátaim, mert csak visszatartanak. Mély levegőt vettem majd kifújtam, hogy kitisztuljon a fejem, közben pedig arra gondoltam, hogy én jobb vagyok, mint az átlag egy kis elgyengülés engem nem győzhet le. Ismét végrehajtom a rítust, arra gondolva, hogy szüleim mindig is a legjobbnak neveltek, most sem hibázhatok, így minden erőmet összeszedve úgy érzem, ismét a régi vagyok.
A fejem immár kitisztult, de a testem még mindig nem az enyém. De nem érdekel, immár tudatában vagyok annak, hogy sürget az idő. Észre is veszek egy megfelelő küldetést, nem tűnik túl nehéznek, ennek ellenére, mégis búsás jutalomra lehet számítani. Nem is tétovázok tovább, elindulok a célállomás felé. Éreztem, hogy még mindig nem vagyok száz százalékos, de nem várhattam tovább, mert akkor lehet, hogy ellopták volna ezt a könnyed melót. Mikor megláttam egy háromfős csapatot, mosolyt erőltettem a meggyötört arcomra és lassú, magabiztos léptekkel közelítettem meg őket.
-Sziasztok, a nevem Hamano Tadayoshi! Szeretnék csatakozni a bandához, ha arra készültök, amire gondolom. – Miközben bájmosollyal körbenéztem mindenkin észrevettem egy ismerős arcot. Kifejezésemen nem változtatva észleltem, hogy ő az a csaj, aki majdnem végzett velem. Szokatlan küzdelem volt, ami kicsit mélyebb nyomot hagyott bennem, mint kellett volna, de nem igazán zavar a lány jelenléte. Hízelegtem én már olyannak is, akivel én akartam végezni, nem itt fogja utamat állni a büszkeségem. A múlttal nem törődve vetettem bele magamat a tásakkal való együttműködésbe.
Nem szerettem volna kiteríteni a képességeimet idegenek előtt, így nem is tettem meg azt. Nagyra törő terveimben nem szerepel, hogy tejesen hülyének tűnjek a világ előtt. Majd meglátják mire vagyok képes, ha a tettek mezejére lépünk, egyelőre szükségtelennek tartom információt kiszolgáltatni magamról!

by **Sachi** Vas. Okt. 07 2012, 12:08

//Elnézést a rövidebb reagért, de úgy véltem hogy így tudnék nagyobb teret adni az összeállásotok második fázisának, legalább is Anatole félretett reagjából kiindulva. Tehát lerendezitek a csapatba hívást és a szóváltás végét, aztán a favágók felbukkanására is reagáltok//

Miközben a csapat lassan és fokozatosan kezdett összeállni, a környezetben eleinte nem akarózott semmiféle változás végbemenni, mindössze az ég borult be kicsit. Kis idő múlva lehetett hallani valamiféle motoszkálást a faházból, majd léptek dobogását és végül az ajtó nyöszörgő kitárulását. Rettenetesen nagy darab szakállas férfi állt az ajtóban, kezei nadrágtartó pántjain, vaskos csizmát és a farmernadrágon kívül kockás piros árnyalatokkal dominált inget viselt. Ahogy a pillanat elszállt, az ember elengedte a pántjait és nyújtózkodva akkorát ásított, amit egy medve is megirigyelt volna. Végül rácsapott tekintélyes hasára ami engedelmesen csattant, ismét felverve a csendet. Nyammogva nézett körül és pillantotta meg a játékosokat, egy pillanatig hunyorogva majd dübörögve vissza a házikóba. Újabb motoszkálás és törés zúzás, majd ismét megjelent és hatalmas fejszével a kezében kisétált az ajtóból, de jaj! Mert hogy őt másik négy, ugyanolyan arcú fejszés férfi követte, mindössze a kockás ingük színe volt más: sárga, zöld, kék és szürke. Mindannyian egyébként is fenyegető munkaeszközeiket szorongatták, s bizalmatlanul meredtek a négyesre. Ha sokáig nem érkezett válasz, a sárga inges favágó érces hangja rezgette meg a faágakat, képletesen
- MI JÁRATBAN?

by **Anatole Saito** Hétf. Okt. 08 2012, 23:51

Szerencsés nap ez a mai, mivel nem is kellett sokat várni az első delikvensre. Egyelőre ülve maradok, hátamat nekivetve a fa törzsének, s onnan felnézve biccentek az érkezőnek. Első ránézésre
kardforgatónak tűnik a srác, egy hozzám hasonlóan jó kedélyű fickónak, de jóval fiatalabbnak látszik nálam pelyhedző állával és a szőke herceg fizimiskájával. Szerintem jól kijövünk majd, főleg ha vevő a stílusomra.
- De igen, valóban a küldetés miatt várakozok itt. Üdvözletem! - villantok felé egy ezer wattos mosolyt, de nem is igen nyílik lehetőség a négyszemközti bájcsevejre, mivel újabb idegen érkezik, ám ezúttal egy nő.
- Üdvözlet neked is szép hölgyem! - pattanok ekkor már talpra, és köpenyemet magam mögött meglendítve drámaian meghajlok, s egy lehengerlőnek szánt mosolyt intézek felé, mintha valami kosztümös filmből léptem volna elő. Hiába, mégiscsak francia vér csörgedezik az ereimben. A jelenet túlzottan teátrálisan hat, és mondjuk ki őszintén, úgy festhetek, mint egy pojáca, de hát ezt a szerepet szántam magamnak, úgyhogy hozni kell a formámat. - El is felejtettem bemutatkozni... Anatole Saito vagyok, örvendek a szerencsének!
Azon viszont meg én is meglepődök, hogy Rita ilyen könnyedén és önszántából kiteregeti a lapjait. Alaposan végigmustrálom a lányt, már-már zavaró lehet számára vizslató szemem, de nem női bájain pihen meg tekintetem, hanem egy pillanatra különleges lilás árnyalatú szemein, de leginkább az oldalán függő kardon. Az elmondásai alapján jó tank lehetne a csapatban, de kevés életpont híján aligha tehetjük őt egymagában a frontvonalba.
- Mivel nekem viszonylag magasabb az életpontom, de kisebb a sebzésem és a gyorsaságom, ezert jól ki tudnánk egészíteni egymást az első vonalban, kedves Rita. De kell meg két oldalvéd is...
Mire ezt kimondom, nem sokkal később érkezik is a hiányzó láncszem. Kissé ingatag a srác járása, és nem látok nála egyetlen fegyvert sem... hmmm, talán egy árnyharcos rejtett tőrökkel, vagy talán egy állatidomár, aki egyelőre még bújtatja előlünk a petjét. Viszont az kicsit aggaszt, hogy nincs távolsagi harcosunk, de hát nem is kell nekünk egy arcoskodó íjász, aki a nyílvesszőit számolgatja.
- Ha te arra gondolsz, hogy éppen gruppen szexre készülünk, akkor még épp időben érkeztél barátom! - vigyorgok az új srácra, aztán kihúzom magam, és megigazítom a felöltőm gallérját - Komolyra fordítva a szót uraim, és hölgyem - itt kissé búgó lesz a hangom - azt hiszem megalakult a 4 fős csapat! Üdvözlet neked is Tadayoshi.
Azt hiszem jól tette a fiú, hogy nem árulta el a képességeit, végül is én sem ecsetelgettem részletesen az enyéimet, csupán egy javaslatot tettem. Így nincsenek nagy elvárások sem felém, kisebb az esélye, hogy
csalódást okozok. Ráadásul a piperkőc stílusom miatt inkább meglepetést szoktam okozni a harctéren! Szórakozottan az államat dörzsölgetem, miközben újdonsült csapatomat vizslatom, s kivárom a fejleményeket, amikor is megérkezik az a nagydarab medve favágó, s egy bődületesen nagyot ásít. Már szóra nyitnám a számat, aztán csak egy nagyot "harapok" a levegőbe. Bölcsebb döntésnek érzem, ha most nem én ragadom magamhoz a kezdeményezést, hanem jótékony csendbe burkolózom. Így talán nem én kapom majd az első pofont... Döntésem helyessége beigazolódni látszik, amikor megérkezik a további négy favágó is!

by **Tatsuko Matsu** Csüt. Okt. 11 2012, 19:36

A srác elég barátságosan visszaköszön, közli velem, hogy egy és azon küldetésre várunk. A mosolyával majd kiégeti a retinámat. Majd kicsit később, megjön egy lány.. aki kicsit meglep engem, mert a egy csöppet arra számítottam, hogy a gamer lányok akik játszanak nagy része pufi, élet nélküli, akiket általában el szoktam kerülni. De ő igencsak normális volt, sőt, szemreméltó. Bemutatkozik, s rákérdez, hogy mi is a küldetés miatt vagyunk e. Nem válaszolok, csak nagyban bólogatok. Ő is ugyan úgy kardforgató mint én. A srác aki először érkezett meg bemutatkozik Ritának, de szerintem kicsit túl játssza a szerepét. Igazából, annyira nem zavar, de ha végig minden lánynak ad majd egy szerenádot, akkor elképzelhető, hogy lesz egy két nézeteltérés a csoporton belül. csak huzamosabb ideig kell tűrnöm ezt a stílust, lehet hogy elpattanok. Majd bemutatkozik, és meg tudjuk, hogy Antalone Saitonak hívják.
- Uhh bocsi, a bemutatkozás része nálam is kiesett egy csöppet. Matsu Tatsuko vagyok. Sziasztok. Azt kell rólam tudni... hogy ki fogom vinni ezt a játékot.
Mondom komolyan, majd elmosolyodok. Rita azt javasolja, hogy mondjuk meg egymásnak kiknek milyen képességei vannak. Mivel még nem dolgoztam csoportban, inkább megmondom nekik pontra pontosan, miből hogy állok. Hátha még megtudok valamit a leendő játékstílusomról. Eddigi két társamnak már tudom a stattjait, it nagyjából, Anatole szerint nekik kéne lenniük az élvonalban. Végül
- Nem igazán vágom ezt a csapatosdit, azt fogom csinálni amit mondtok. Ha akartok felőlem mehettek az első vonalban. Ha viszont megkérhetlek titeket, ne halljatok meg.
Gyors ledaráltam, a végét, mert közben már majdnem ideért a a lehetséges 4. emberünk. Ő is bemutatkozik. Majd elsőnek megérkezett barátunk elsüt egy ... mondhatni jó poént amin felnevetek.
- Szia, Tatsuko Matsu vagyok.
Rövidre fogom, mert nem szeretném húzni az időt... Tadayoshi viszont nem akarja megadni az adatait, s ezért nem szimpatizálok vele túlzottan.
- Hallod, így nem fogunk tudni jó csapatot alkotni. Ha nem bízunk meg a többiekben nem ér semmit az egész. Ennyi erővel mehettél volna szólózni is!
Szúrós tekintettel nézek rá egy ideig. (Majd ha meggondolja magát és mégis elárulja hátba veregetem mosolyogva)

// Bocs, hogy nem tudtam írni előbb. Legközelebb jobb lesz a reakcióidőm!//

by **Rita Hanami** Pént. Okt. 12 2012, 09:09

Egy darabig zavartan néztem Hanamora mivel nem számítottam rá, hogy ilyen hamar összefutunk a khm… legutóbbi kis összezördülésünk óta, így aztán hamar el is fordultam tőle és inkább a többiek bemutatkozására figyeltem. Örültem, hogy legalább ketten belátták annak szükségét, hogy tisztában legyünk egymás képességeivel, még ha picit húzták is a szájukat emiatt. Hanamo viszont nem csatlakozott ehhez viszont hála a harcunknak legalább én nagyjából tisztában voltam azzal mire is képes. Végig hallgattam Saito tervét, amire csak bólintani tudtam.
-Egyetértek, nekünk kettőnknek mindenképp elől a helye. A tulajdonságaid alapján akkor az lesz a legjobb ha te magadra vonod az ellenség figyelmét még én ez alatt csapást mérek rá míg Matsu és Hanamo fedezz minket és ha baj van leváltanak minket. A speciális képességek is fontosak de az már nem várom el, hogy mindenki részletezze a sajátját viszont az enyémről annyit kell tudni, hogy képes vagyok vele a fegyveres ellenfeleket védtelenné tenni így ez idő alatt ti könnyedén végezhettek vele. – Kivártam a többiek reakcióját majd Hanamo elé léptem. – Neked viszont tartozom egy bocsánatkéréssel a múltkori miatt. – Mondtam majd mélyen meghajoltam előtte és folyattam. – Sajnálom amiért legutóbb úgy rád rontottam, bár ez nem mentség de nem voltam teljesen öntudatomnál ezért kérlek fogadd őszinte bocsánat kérésem! – Miközben ezeket mondtam végig a cipőm orrát bámultam és addig nem is voltam hajlandó felegyenesedni még valamilyen módon el nem fogadja a bocsánatkérést és ezt vele is közlöm. Ezt követően a házikóból elég furcsa hangok szűrődtek ki majd kisvártatva egy igencsak nagydarab szakállas férfi lépett ki egy hatalmasat ásítva. Egyszerre volt ijesztő és megmosolyogtató révén, hogy elég tipikus „kanadai favágó” kinézete amit nem egy rajzfilmben is láthattam ezelőtt. Ezt követően még négy ugyan olyan férfi követte őt annyi különbséggel, hogy más színű volt a ruházatuk. ezen majdnem sikerült is elnevetni magam, de erőt véve magamon inkább megtartottam a komoly és kimért lány álcáját. Egyelőre nem szóltam csak azután ha a sárga inges favágó rákérdez mi járatban vagyunk. Ekkor oda lépek elé ahol most jól kivehető volt mennyire aprócska is voltam hozzá képest, olyannyira, hogy hátra kellet billentenem a fejem ahhoz, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ha jól gondolom, maguk lennétek a favágók igaz? Mi lennék az a csapat, akik azért, jöttek, hogy segítsenek és megvédje, önöket a munkájuk során valamint biztonságosabbá tegyük az erdőt számukra, hogy a későbbiekben nyugodtan tudják folytatni a munkájukat. – Határozottan álltam ki a férfi elé habár belül kicsit tartottam tőle de elméletben egy oldalon állunk tehát nincs mitől tartanom. Az viszont még nem volt világos számomra, pontosan mi is volt a feladatunk mivel a felkérés nem tért ki arra miféle veszélyek miatt is hagyták abba dolgozok a munkát így rá is kérdezek.
- De mindenek előtt tudnunk kell miért nem hajlandóak beljebb menni az erdőben.

by **Kusumi Ayani** Vas. Okt. 28 2012, 13:33

(remélem meg vagytok elégedve velem Very Happy

, amúgy sorry, ha nincsen meg az 500 szó, de sajnos apámnál írtam meg a szöveget, és itt nicnsen word :/)

A mai napon hatalmas elhatározásra tettem magamnak. Terveim szerint bemegyek a városba, és a legelső küldetésbe, amibe botlok, elfogadom bármi is legyen az, és meg próbálom csinálni. El is indultam hajnalok hajnalán petemmel a Kezdetek Városába. Egy jó félórányi sétafikálás után hirdetőtáblákra lettem figyelmes. Találomra ráböktem egyikre, majd elolvastam. Kissé elszörnyülködtem azon, hogy csapatküldetés, ám ígéret, az ígéret. Kissé nehezen, de végre sikerült elfogadnom. Egy kis térképfrissítés után indulhattam is a célterületre. Egy jó fél-egy órámba telhetett odaérni. Egy sűrű erdőben volt a cél, aminek nagyon örültem. Boldogan léptem be az újonnan látott erdő területébe, és indultam tovább. Kezemmel Tűzrózsa nyakát simogattam, hogy magamat is, és petemet is nyugtassam.
- Na, még egy kanyar és ott vagyunk. – közlöm állatommal.
Mikor befordultunk mindegyikünk leblokkolt. Összesen négyen voltak a célhelyen, amitől kissé csalódtam. A küldetés leírásban az állt, hogy csak 4 emberre van szükség, vagyis én felesleges lennék. Majdnem hátrafordultam és elmentem, amikor is eszembe jutott anyám szavai, miszerint a remény hal meg utoljára. Így hát kicsit remegve, de közelükbe osontam. Egyik fa mögé bújtam, ahol is jól hallottam mindenről. Egy bizonyos Rita Hanami mutatkozott be, szóval csak nem régen találkozhattak. Ezután egy fiú hangot hallok meg, akinek a gazdája, egy Hamano Todayoshi nevű alak. A másik kettő bemutatkozásáról úgy látszik lemaradtam, de nem esek kétségbe, ugyanis nem különösebben érdekel, legalábbis egyelőre. Kicsit még jobban hozzásimultam a fához, hogy még jobban halljam őket, ám úgy látszik nem várható mostanában még egy gyors csevegés. Ekkor egy nagyon halk patakopogásra vagyok figyelmes, és mikor odafigyelek Tűzrózsa éppen a közelembe jött. Kicsit tartok attól, hogy meglátják, és megtámadják, ám nem tágítottam, ugyanis nagyon szeretném betartani magamnak tett ígéretem.

Úgy látszik mégiscsak nekikezdtek beszélgetni, amikor a 4. alak is megjött. Az egyiknek a gruppenes poénja engem igen csak zavart, és nem tudtam, hogy a másik lány ezt, hogy bírja elviselni. A lány úgy látszik ismerte az egyik fiút, mert elnézést kért valami miatt, amit nem nagyon értetem, ám ekkor egy nagydarab férfi jött ki, és hatalmasat ásított. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjek, hogy ő a favágó, és ezen elméletem, a többi újonnan kijött férfi igazolta, akik mind egy-egy fejszét markolászott. A legelső férfi rájuk förmedt, hogy mit keresnek itt. Hangja igencsak megijesztett, és hangos recsegés-robogással az avarba estem pontosan az után, hogy Rita befejezte mondókáját. Eléggé zavarban voltam, ám ezt próbáltam titkolni. Lassan felálltam, majd az emberek felé fordulok.
- Elnézést… a nevem Kusumi Ayani… Én is a feladatot akartam teljesíteni, ám látom, hogy megvan már a 4 fő…
Kissé szégyelltem magamat, ám nem feledkeztem el arról, hogy részt szeretnék venni a küldin, és mielőtt mondhattam volna bármit is Tűzrózsa galoppólt oda mellém.
- Ő a petem, Tűzrózsa. - mutatom be - Nem csatlakozhatnék esetleg én is? Nagyon hasznos képességem van, aminek köszönhetően át tudom küldeni másba életpontjaimat.
ha akár egyikük is kételkedni merészelne megmutatom. Öt életpontot átküldök Rinbe, akinek kijött a keretből az életsávja (túlnőtte a maximumát ideiglenesen), majd várok míg mindenki észreveszi, aztán újra visszaveszem.
- Én nekem 5 pontos a gyorsaságom, és 4 pontos az irányításom ,és ezenfelül 15 életpontom van. Nem lehetne, hogy petemmel együtt mégiscsak részt tudnánk venni a küldetésen? - teszem fel a kérdést a sárga ruhás favágónak.

by **Sachi** Vas. Okt. 28 2012, 15:08

Tadayoshi a menüjével kezdett el pötyörészni, alig figyelve oda és nagyjából csak leokézta Rita bocsánatkérését. Egyértelműen el lett foglalva valamivel, s igazából csak akkor nézett fel mikor a sárka inges favágó száját éktelenül dübörgő hahota hagyta el, amikor Rita odaállt elé. De mielőtt lehiggadva mondhatott volna rá valamit, egy lány egyenesedett fel a földről a csapat mögött és egy tűzparipa csatlakozott hozzá, amit az óriás férfi látott meg először. Egy pillanatra bámult, aztán csak folytatta a bámulást fejét vakarva, mert a hallottakon feltűnően nem tudott kiigazodni. Tadayoshi törte akkor meg a csendet, az újonnan érkező felé pillantva
- Legyél a vendégem... - mondta neki, majd kristályát használva elteleportált onnan, s néhány pillanattal később a csapatból is kilépett
A sárga inges NJK még nézte a fiú hült helyét néhány pillanatig, majd vonogatni kezdte a vállát, melyet pedig kitárt karokkal zárt le
- Kalandorok meg hókuszpókusz, bah! - dörmögte ezúttal a megint elő lépő piros ruhás, s lepillantott ő is Ritara - Ha Fűrészmolnár Mester küldött akkor nem nekünk jöttetek segíteni, hanem neki!
Ekkor lépett elő a szürke inges is
- Mióta elveszett a cingár felügyelője, fejébe vette hogy nem pazarolja a saját embereit és másokat küld!
Őt követte végül a zöld
- Miért bízzunk meg a fajtátokban?
A kék velük szemben csak morgott magában és Anatolet méregette mogorva tekintetével

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 28 2012, 17:47

Tadayoshi távozása némiképpen meglepett, ugyanakkor nem fogom telesírni a kispárnámat eltűnése miatt. Egyrészt nem tűnt csapatjátékosnak, másrészt a közte és Rita közt korábban kialakult feszültség a laikus számára is észrevehető, s ez még veszélyeztethette volna a küldetésben a hatékony együttműködést. De mégis ki a csuda ez a lány a tűzparipájával? Már megint egy állatidomár. Bárhova megy az ember, biztos összefut velük. Ilyen népszerű ez a kaszt? Nem is gondoltam volna anno, mikor a játékleírás elolvasásakor egyszerűen átugrottam az idomárokról szóló bekezdést. Na és vajon mióta hallgatózik? Eszembe sem jutott, hogy ekkora érdeklődést vált ki majd ez a feladat, főleg, hogy eddig a kutyát sem érdekelte. A lányka mindenesetre barátságosnak tűnik, a pacija és a képessége pedig még igencsak hasznunkra válhat.
- Üdv a csapatban Ayani! - intek a lány felé vigyorogva, aztán rájövök, hogy az engedélyt nem is tőlem kérte. A többiekre tekintek, hogy megerősítsenek abban, válaszomat ők is helyeslik.
Ezután a kék inges favágó rámmorgását viszonzom egy kimért, de elszánt tekintettel, majd a zöld ingeshez fordulok:
- Mi az, hogy a fajtánkban? Kedves uram, igen sértő ez a megnevezés. Ám hogy kérdésére válaszoljak: már csak azért is érdemes bíznia sikerünkben, mivel mi a küldetés végrehajtásával járó tapasztalatokra, és nem mellesleg a fizetségre hajtunk. Véleményem szerint ezek elég motiváló erőt adnak. Viszont információkra van szükségünk! Van bármilyen sejtésük, hogy mi történhetett a... "cingár felügyelővel"? Egyáltalán felvilágosítanának, hogy mi is lenne a feladatunk? Szeretném ezt az ügyet rövidre zárni, hogy újból munkába állhassanak.
Egyébiránt felettébb furcsállom, hogy ekkora tagbaszakadt, erős emberek nem mernek bemenni az erdőbe... ha ezt végiggondolom, és végignézve a mi társaságunkon, akkor valamicskét érthető, hogy a favágók nem bíznak maximálisan a hatékonyságunkban.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Nov. 10 2012, 14:16

A fiú távozása elég rosszul esett, hisz miattam lépett le, azonban az örömöt, hogy így van helyem, nagyon örültem. Azonban ismét meglepődtem, mert a piros ruhás NJK felháborodott, vagy legalábbis nekem úgy tűnt. Egy bizonyos Fűrészmolnárt kell keresnünk úgy, látszik, ám még nincsen vége, mert most a szürke ruhás, majd a zöld ruhás kezd el beszélni. Az utóbbi mondata igencsak zavart. Kicsit felháborodva mondom neki a másik fiú mondókája után.
- Ne feledje el, hogyha bajba kerülnek, akkor csak a mi ,,fajtánk’’ tagjai tudja csak megvédeni magukat. – hangom halk, és hűvös volt.
Kicsit ingerült voltam, amitől megmarkoltam pengémet nagyon szorosan, ám nem húztam elő. Tűzrózsa kicsit el kezdett kalapálja lábával, ám mikor megsimogattam nyakát, lenyugodtunk mind a ketten. Ezek után a fiúra bízta ma dolgokat. Sosem voltam a legjobb tárgyaló, meg magyarázó, ezért inkább másra bízom a mondandókat. Nem jöttem arrébb a fától, ahonnan felbukkantam, mivel nem bíztam meg az NJK-kban. Kissé idegeskedve lépkedek oda a két társam mellé, és kezemet nem vettem le Tűzrózsáról. Miután ott vagyok mellettük, csak akkor szólalok meg.
- Nekem ez az első küldetésem, és eddig nem nagyon partyztam se… nem tudnátok kicsit elmagyarázni a lényeget? Természetesen, ha csak nem zavarlak ezzel titeket. – úgy beszélek, hogy csak ők halják, és az NJk lehetőleg ne tudják meg, hogy nem vagyok jártas a csapatmunkába.
Türelmesen végighallgatom őket, ha elmondják nekem, ám ha nem akarják megosztani velem, akkor nem fogok megharagudni, hisz ki beszélgetne szívélyesen egy vad idegennek. Ezután meg jön, aminek jönnie kell, mivel nem tudom, mit csináljak.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Nov. 17 2012, 14:04

Mivel Sachinak nem volt ideje jutalmat osztani, ezért én zárom le a küldetést.

Az első körig bíró Hamano Tadayoshi sajnos nem kap semmit.

Szenvedéseiért Tatsuko Matsu kap 5 expet, de nem szeretjük, ha valaki útközben elhagyja az oldalt és ez neki is szól.

Rita Hanami már nagyobb jutalmat kap, hiszen még ebbe a haldokló küldetésbe is szép minőségű posztokat ír. 10 exp 15 arany.

Kusumi Ayani is kap jutalmat, de őt figyelmeztetném, hogy máskor csínján bánni a határidőkkel, mert néhol késések voltak. 10 exp 15 arany + jártasságból egy: Irányítópálca Recept

Anatole Saito is azonos jutalmat kap, kitartó munkájáért. 10 exp 15 arany (+ spec. képesség bónusz) + jártasságból Bronzgyűrű Recept + 1 Halvány Rubint + 2 Munkálatlan Bőr + 2 Sida Kő, Az érclátás 3-asra nőtt.

Ezek mellett Ayaninak köszönhetően Zhou Xiu Shui 1 expet kap és Kana, azaz a céhbank 1 aranyat.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Erdei Séta

[Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta

Re: [Küldetés] Erdei Séta