[Küldetés] 11

by **Strea** Hétf. Május 11 2020, 21:05

Prológus

Egy csepp tea esik bele az idő tengerébe.

Kiindulópontja? Mit számít? Lehet ez a Unity kertjében pont az a csepp, amely Ethan bögréjének szélén csúszik lefelé, hogy átszivárogjon a terítő anyagán és annak oldaláról, minden realitást meghazudtolva essen le a puha fűbe. De lehetne a negyvenedik szint vízalatti városának főterén akár, egy elegáns teázóban lévő, fekete cseppecske, ahol egy halványlila hajú lány éppen egy macskafül-fejpántos lánnyal fog beszélgetni az időspirálokról. Vagy ponthogy a Young Justice épületében lévő volt az - egy visszahúzódó zöld csepp, félreöntve a céh újdonsült tagja által, aki bébi macskájával a lába mellett először főzött teát céhtársainak. De ez egyáltalán nem lényeges most.
Hiszen ez egyszerre és külön-külön is mindhárom és egyben ugyanaz. Érted ugye?

Az idő és a tér - egy játékban mindez pusztán egyesek és nullák sorozata.

I.

1111001010010101111

- Lélegzetelállító, ugye? Életedben először vagy itt, miután sikerült legyőznötök a harminckilencediket és milyen pompás, hogy pont összefutottunk! Nagyszerű harc volt! (...) Ugye tetszik a város? Az itteni teák ugyan kicsit vízízűek (hisz milyenek legyenek épp az óceán fenekén?), de egyébként imádok itt lenni. Hopp, egy lecsöppent.
És hallani fogod azt a csöppet. Füledben fog felerősödni, de mintha nem is a kövön pattanna, mindinkább valahol mélyebben. A hang remegéssel fog eltölteni és érezni fogod, hogy ez már megtörtént egyszer. Vagy kétszer. De ja vú? Talán. Be fogod hunyni a szemed; az lehetsz, aki csak szeretnél lenni. Dicső parancsnok, céhvezér, a tűzmágia úrnője. Vagy egyszerűen csak Chancery. A döntés a tiéd lesz.
Strea el fog mosolyodni veled szemben. Csak halkan, távolian hallod majd, ahogyan kimondja, "Kezdődik." És egyszeriben minden elsötétül...

by **Chancery** Kedd Május 12 2020, 12:30

-Ajjaj...
Figyeli szemeivel aggódón a cseppet, ami lecsurog a csésze szélén. A férfi ámbár csak legyint egyet. "Ne aggódj, menni fog ez. Minél többször csinálod, annál több pontot kapsz érte, és annál ügyesebb leszel."
-De, ez nekem még mindig olyan furcsa. Persze, megvan a realitás-érzet valamennyire, mert minél többet gyakorolsz, annál ügyesebb vagy amúgy is, de... olyan fura ez most nekem, hogy még egy italt se tudok rendesen elkészíteni...
Chancery nem szokott egyébként ennyit beszélni, és a férfi talán pont ezért mosolyodik el szélesebben. "Oh, ne aggódj. Menni fog. Hozzá fogunk szokni, te is, és én is." Kicsit távolabb a macska a hátára gördült a sárkány előtt, aki hasonló érdeklődéssel figyelte a kölyök mozdulatait, ahogy a férfi a lányét.

Érdeklődve pillant fel, a vele szemben ülőre, ujja ráfonódott a csésze fülére, a tea íze még a szájában. Valóban kissé vizes, de ő nem biztos benne, hogy pusztán azért, mert a víz alatt lennének. Álomkelő mogorva tekintettel méregeti a környezetet, bundája kissé felborzolódott, és szinte árad belőle a negatív energia. Gyűlöli ezeket a szinteket, és talán most szívesen lenne Dust helyében, aki otthon maradt, és vígan üldögél a kandalló tüzében, nagy valószínűséggel Jay vagy Eiki társaságában. Végül leteszi a csészét,

halkan csilingel, ahogy a két porcelán találkozik. Kicsit helyezkedik a babzsák párnán, majd sóhajt egyet és a teáskanna felé mutat.
-Most próbáld meg újra.
A rózsaszín hajzuhatag alól félénk szemek pillantanak rá. Sötétek és mélyek, megannyi fájdalommal teliek. Kék hajú, fiatal fiú ül mellette szorosan, de ezúttal nem ér hozzá, ámbár a tekintete arról árulkodik, hogy szívesen megtenné. A lány végül előre nyúl, egyik keze a kanna fülére simul, szorosan megragadja, és lassan felemeli. Nehéz a számára, mintha még sosem emelt volna akár hasonló súlyt sem. Lassan dönti a kannát oldalra, és a csőrszerű öntőszájból lassan csorog ki a tea, végig a porcelán mentén. A lányka felsikkant és gyorsan visszahajtja a kannát.
-Ha lassan mozdítod, a folyadék a felületre tapad és ezért csorog végig az oldalán. Legyél kicsit gyorsabb, hogy a cseppek elszakadjanak a kannától és szép ívben a csészében landoljanak. Úgy kapod a pontokat is érte majd. Menni fog.
Mosolyog Chan. A lányka ismét megpróbálja, a fiú mellette szinte a lélegzetét is visszafojtja. Végül

csillan az aranyló folyadék a csészében, Chancery meglátja benne saját tükörképét. Hallja a csepp visszhangját, és felemeli a tekintetét. Kicsit elmosolyodik, félszegen, majd emlékezteti magát, hogy akármennyire is kényelmes, nem illik könyökölni az asztalnál. A macska továbbra is mogorva, de már lehunyta a szemeit, mert tudja, hogy még órákig itt fognak lenni. Vagy napokig. Évekig. Hisz már most sok-sok évet utazott. És még csak a múltban.
-A következő harctól kicsit jobban félek. Kezdem úgy érezni, hogy nem megy ez nekem.
Simít végig a csésze oldalán, nem nézve a lila hajú lányra maga előtt. Nem törli le a következő cseppet, ami lassan, lustán csorog végig a porcelán fala mentén. Hagyja, hogy idővel majd ő is lecsöppenjen és csatlakozzon a többihez.
-Valamikor, valami, meghalt bennem. És nem tudom, mikor és mi lehetett az. Mintha egy lényeges darabit veszítettem volna el, de nem tudom, lehet-e pótolni. Vagy épp ellenkezőleg, túlcsordultam, és nem fér már belém több. Néha pedig úgy érzem, valaki teljesen más vagyok.
Emeli meg barna tekintetét, melyek hasonlóan sötétekké váltak, mint a rózsaszín hajú lánykáé. Nincs bennük fény, nincs bennük láng. Lelki szemei előtt kicsit eltűnik Strea, eltűnik a víz alatti város, és az égbe kerül, a fehér köpenyes fickó mellé, aki visszaadta neki a szemüvegét. Majd Strea elmosolyodik, és érkezik a sötétség, hogy ismét lezajlódjon minden, mint eddig.

-Nem bírok kikeveredni a múltból... Talán félek előre lépni? Mitől? Miért? Mintha láncok húznának vissza, és nem bírok szabadulni belőlük...

by **Strea** Szer. Május 13 2020, 19:47

1111001010010101111

Streát nem lepik meg szavaid: mosolyogva csavargatja az egyik tincsét és teszi le végül a csészét. A lecsöppent folyadék meg-megrezeg a kő felszínén.
- És ki akarod deríteni?
Habár kérdésnek teszi fel, mégis érzed, hogy gondolataid vissza-visszapattannak a múltba. Ismerős a kérdés... de vajon honnan? Nem emlékszel rá, nemsokára pedig a sötétséget barnásfekete folyadék váltja fel, ami körülötted kavarog, mégsem ér hozzád. Tea illata van.

1001001110110100011

Sakuzo bement már és te éppen a csészéket pakolod el. Szellő érkezik a város irányából és elkeveredik az otthagyott tea illatával. Talán nem érzékeled, de rálépsz a nedves földre, ahova a tea lecseppent. És valamiért a jelenben, másodpercre pontosan azután a küldetés után két héttel eszedbe jut a jelenet; mintha az egyik csésze elrepedt volna, ahogy odanyúltál. Éppen a harminchetes bossra készülsz. Te találtad meg a termet, tied a megtiszteltetés. De biztos akarod-e?
- És ki akarod deríteni? - hallod, de nem tudod honnan. Strea volt az, itt van vajon? Nem látod sehol... és egyszeriben minden elsötétül...

10101111001001110

- Uh, bocsi. Kicsit korábban jöttél, de nem gond. Úgysem fogsz semmire emlékezni, vagyhát... nem most - mosolyog rád egy idegen, halványlila hajú és öltözékű lány és a tincseit csavargatja. Nem érzékeled a tér fogalmát, nincs eleje és vége, csak van. Körülöttetek kavarog, zöld színű folyadékként, ami mégsem ér hozzád. És... tea illata van.
- Igen, amit épp az előbb töltöttél ki Peternek - bólint a lány - De ez nem lényeges most. Segítened kell. Fontos - mondja, majd ásít egyet.
- Tényleg, értesz a kirakósokhoz? - kérdezi aztán.

by **Chancery** Pént. Május 22 2020, 11:20

A rózsaszín haj lány felsikkant kicsit, visszahajtja a kannát, mikor a folyadék pont a csészében landol. "Látod? Sikerült!", mosolyodik el mellette a kék hajú fiú.

Chancery kicsit feljebb emeli a tekintetét, figyelve a sötét szivárványszínekben pompázó folyadékot maga körül, mely úgy köröz tőle alig karnyújtásnyira, mintha egy forgószél belsejében lebegne.
-Azt hiszem, igen...
Valaki kissé meglöki a vállát a jövőből, és bátorítóan rámosolyog. "Menni fog", közli a férfi, zsebeit a fehér laborköpeny zsebeibe süllyesztve. "Légy határozottabb". Chan megköszörüli a torkát, és visszafordul Strea felé, félénk, határozatlan mosollyal morzsolgatva a kezeit.
-Bocsi. Általában mindenhova előbb indulok, de ritka, ha időben oda is érek. Vagy túl korán érek oda, vagy túl későn. Úgy tűnik, most... mindkettő fennáll. Vagy... mind a három?
Néz kissé oldalra, a fejét félredöntve. Valaki belesett a tea felszínén keresztül, majd elmosolyodott és megrázta kicsit a kezeit. "Oh, bocsánat," mondta, "nem akartam bepofátlankodni, nyugalom, én nem is tartozom ide". A barna hajú lánynak igazi macskafülei voltak. Biccentett Strea felé, majd eltűnt, mintha másfelé fordult volna.

Chancery a kezei között tartja most a csészét, hideg kezeit kellemesen melengeti a forróság, míg túlhevült testét lehiggasztja kissé a porcelán hideg felülete. Streára pillant, Peter már bement a céhházba, egyedül hagyva őket egy sanda, ravasz mosollyal. Álomkelő meglegyinti két farkát, ahogy a selyemkendők egy pillanatra egymáshoz érnek.
-Bár általában elég buta szoktam lenni a rejtvényekhez. Elég kifacsart, furcsa logikám van, az a típus, amit a férfiak "női"-nek szoktak hívni. -kuncog, ahogy kortyol egyet a feketezöld teából. Gyümölcsíze van, cukorral. -De megteszem, ami tőlem telik. Mi a kérdés?
Ahogy csuklója mozdul, láncok csörgése hallatszik. Sziszegő hang csendül fel a láncok túlvégén, kissé megrántják azokat, a lány csuklója megrezzen és minden síkon kicsöppen némi tea. Van, ahol felsikkant a rémülettől, de olyan is akad, ahol meg se érzi szinte, csak figyeli a lehulló cseppeket, ahogy a tea apró kis csermelyként folyik le a csésze oldalán és hull a földre. Kis kígyó siklik a kialakult kis pocsolyához, nyelvét nyújtogatva szagolgatja azt, majd eltűnik a magas fűben. A következő boss is pont egy óriáskígyó lesz, szinte tökéletesen reprezentálva azt, Chancery miként szokta elképzelni belső démonait. A zilált, barna hajú férfi valahol távolabb a hajába túr. "Milyen jó, hogy akkor még nem voltam ott. Iszonyodom a kígyóktól, nem vetted volna hasznomat. Amúgy is akartam mondani, hogy ha kígyó van a bosson, szerintem jobb, ha kihagysz. Nem szeretném, ha amiatt buknánk el, mert fóbiám van."
-Majd elviszlek az Ezer Kígyó Várába, megnézzük, a játékon belül is előjön-e a fóbiád.
"Tudod, hova vigyél te engem? Maximum Hawaiira, szórakozni a honolului lányokkal... még táncolok is neked fűszoknyában, de oda be nem teszem a lábam!"
Chancery megemeli a csuklóját, elnézve a rajta fémesen csillanó karperecet.
-Viszont alig két nap és belépünk a kapun. Szerinted addigra sikerülne megoldani a kirakóst?

by **Strea** Pént. Május 22 2020, 20:08

Strea végig téged néz, ajkán mosoly bujkál. A folyadék kavargásában megpillantja a kódokat, de nem veszi rá a fáradtságot, hogy kitalálja, hogyan néz ki a belőlük alkotott valóságod. Emlékek hangjai jutnak el hozzád, a múltból és a jövőből egyszerre, a szemüveges férfié és Peteré, de a láncokon át valami távolibb, ennél sokkal távolibb is.
Megérkeztek.
- A kérdés te vagy - felel végül a lány és felpillant; az eddigi folyadék színe megváltozik, keveredik. Fekete, zöld és gyümölcsös, most mind egy helyen - Igazság szerint mind a három, egyszerre - néz vissza rád és mosolyodik el - De ne emészd magad. Az időnek itt nincs jelentősége - teszi hozzá és végül abbahagyja a hajának csavargatását is. Eltelik valamennyi idő, de mintha nem is érzékelnéd, ahogy halad. Strea szótlanul, kíváncsian méreget és egy ponton bólint, szinte csak magának.
- Itt vagytok. Hárman, mert ennél több már meghaladhatja a határaitokat. És én se nyúlhatok vissza korlátlan mennyiségű mentéshez - pillant rád, egyik ujját tűnődőn állához érinti - Ha akarod, elintézhetem, hogy látszatra is hárman legyetek. Másképp nagyon nehéz lesz. De tiéd a döntés.
Ezt egyértelműen neked szánja; nem tudod megmondani, miért, de érzed. Ha végignézel magadon, ott állsz a végtelen idő és tér közepén és az egyetlen megfogható dolog a veled szemben lévő lány, aki segíteni akar, és te magad. Megérinthetitek testedet, de talán rá kéne bólintanod a felajánlásra, máskülönben a bennetek kavargó gondolatok végleg összefolynak, sűrű, kibogozhatatlan masszává alakítva a múlt, jelen és jövő emlékeit.
- Nem fogod tudni megkülönböztetni magad magadtól. És minden elveszik - mondja még, hosszú szünet után. Szemei élesen villannak és a mindig gondtalan lány arcán komoly árnyék szalad keresztül. Talán tényleg jól mondta; van, ami meghaladja a határait. Ő azokat át nem lépheti, de neked talán sikerülhet.

by **Chancery** Szer. Május 27 2020, 08:55

Chancery elméje mindig is különös volt, már kiskorától kezdve. Hangokkal teli, amik nem hagyták pihenni. Voltak köztük kedves, lágy hangok. Voltak gonoszak, gúnyolódók. Volt köztük férfi, nő, gyermek, idős. A kicsike lányka felemelte a tenyerét és az ujjain keresztül beszélt hozzájuk, röhely tárgyává téve saját magát.
De a mentés megy tovább, nem itt áll meg. Hanem egy másiknál, egy olyannál, ami emlékszik arra a kicsike lányra, de nem emlékszik arra, amivé majd válik. A picúr ámbár így is velük marad, ott van mind a hármójukban. Sárga ruhácskájára tea fröccsent, de nem zavarja, és lila nyuszi alakú lufijával a kezében Strea mellé lép. Kifejezéstelen, üres szemmel néz fel rá, ahogy Chancery minden jövőbeli fájdalma és bánata, az elutasítások és gúnyolódások visszhangja belé lett ültetve, "bár meg se születtél volna", és kiölte a gyermekből a gyermeket.
A kezdők páncéljába öltözött lány, vállán a pókkal, kissé félredöntött fejjel néz fel. Az a gyermek nem létezik elvégre, mégis megremeg, mikor a szemébe néz. Úristen... anyának igaza volt.
-Azt hiszem, értem... -bólint Chan, és hátradől a széken, fejét kissé felemelve. Végülis, túl vannak már azon a kígyón, és most ott van, ahol lennie kell. Kortyol a teából, hogy benedvesítse kiszáradó torkát, nyelvével elégedetten csettint. Szája szélén apró mosoly bujkál; tetszik neki a lila hajú lány. Bár azért ült le ide elé, hogy csak beszélgessenek a témáról, végül ő maga is belekerült. Végül kinyitja szemeit és belenéz annak különös fényű, mágikus tekintetébe. -És elfogadnám az ajánlatot. Nekem is, nekik is, neked is könnyebb lesz. De komolyan nem tudom, mit fogsz még találni esetleg.
Vallja be kissé beharapva az ajkát, és oda néz, ahol az imént még a sárga ruhás kislány állt.
-Új értelmet nyer az "ismerd meg önmagad" kifejezés, mi? -kuncog kicsit. Ő készen áll. A jelenbeli nem biztos benne. A múltbéli egyáltalán nem. Ő meg se szólal, csak reszket a sarokban, és azt kívánja, bár lett volna elég mersze akkor... a jelenbeli morzsolgatja a kezeit, igyekszik nem gondolni semmire, de a frusztráltság úrrá lesz rajta, és a láncok megcsörrennek, a kígyók éhesen felszisszennek, kinyitva csuklyáikat fenyegetően, méregfogaikkal Strea keze felé kapva, de meg nem sebezve. Mintha csak azt akarnák sugallni, hogy takarodjon innen, ne csináljon semmit, mert ez a lány az ő prédájuk, csak az övék, és ők felfalják, nem számít, ki hányszor próbálja megmenteni. A harmadik viszont mosolyogva kortyol ismét a teából, megsimogatva az egyik kígyó fejét, mire a másik irigykedően felszisszen, egy harmadik pedig a csuklójába harap. A láncok súlya lehúzza a nyakát, alig barja fenn tartani a fejét.

by **Strea** Pént. Május 29 2020, 10:47

- Különleges dolgokat kreálsz - pillant rád a lány vidáman. Már kíváncsi, kiolvassa a kódokból a képet és rámosolyog a kislányra. Majd a kígyókra is. Amikor azok felé kapnak, kinyújtja kezét, tenyerét puhán ráteszi a legközelebbi kígyó fejére. Nem bántja - nincs rá felhatalmazása. A feleletedre aztán bólint és nemsokára, egyetlen villanás erejéig, úgy érzed, hogy szétszakadsz.
- A 496.815-ös mentés, a jövőből - bólint a kiegyensúlyozott lánynak - A jelen, 302.499-es mentés - néz rád - És a múltbéli, 89678-as. Hú, téged nagyon nehéz volt kibányásznom az archívból - csavargatja az egyik tincsét, de úgy tűnik elégedett.
Melyik avatarod hogyan néz ki? Mit szól a többiekhez? Mi az első, ami eszetekbe jut egymásról? Írd le!

by **Strea** Szomb. Jún. 06 2020, 23:04

Kérlek Chan, írj egy határidőt, ami mentén vezethetem a küldetést. Mivel szóló küldi, te szabod meg; annyi a kikötésem egyedül, hogy a körváltás havi 1nél ne legyen ritkább.
Köszönöm.

by **Chancery** Hétf. Jún. 08 2020, 07:20

/akkor szerintem maradjunk a havi egynél így első körbe, amíg ki nem derül, hogy alakul a jövő havi beosztásom. Ha a tavalyi lenne, vállalnám a heti egyet is, de így... >.> /

A jövő. Sanda félmosollyal, félig lehunyt szemmel néz rá a többiekre, kezében a csésze teával, másik kezével a könyökét támasztva, súlyát a bal lábára helyezve, amíg nem lát egy széket, amire leülhet. Hajával egyező színű, barna macskafüleket hord, Elegáns, mégis kényelmes ruháját homokszín köpeny takarja. Biccent Strea felé, megköszönve a mentést, majd kortyol a teából.
A jelen. Teáscsészéje kicsit csattan a porcelán tálkán, ahogy lecsapja a döbbenettől; nem, még nincsenek túl a kígyón! Még nincsenek túl semmin! Megtalálta az ajtót, és fogalma sincs róla, mihez kezdhetne ellene, mert hiába mondja mind Hina, mind Ozi, mind Szo, de még Simeonék is, hogy menni fog, le fogják győzni, ő kételkedik benne, pusztán azért, mert ő egyébként is egy inkompetens dög mindenhez. Kissé reszketve néz körbe; mit keres itt tulajdonképpen? Neki most terveznie kéne és felkészülni, mert... nem akarja, hogy bárki is meghaljon a kezei alatt. Erőnek erejével próbálja visszatartani a könnyeit a félelemtől. Ő fekete macskafüleket hord, felszerelés-ruházata van rajta, és arcát a tenyerébe temeti, ahogy igyekszik összeszedni magát és a gondolatait.
A múlt. Fekete felső és kék farmernadrág, törökülésben a földre huppan. Egy kést tart a kezében, ahogy kelletlenül, üres tekintettel nézi a többieket. A cicafülek még sehol sincsenek, alkatra viszont rendkívül vékony, sokkal-sokkal vékonyabb, mint később, pedig ez egy játék, és a súlynak nem kéne alapvetően változni. Kicsit mintha el is fintorodna, majd félretolja a teáját és a tőrrel elkezdi piszkálni az ujjait. Nem mosolyog, és a kicsilány a sárga ruhácskában, a lila, nyuszi alakú lufival leül mellé, mintha régi ismerőst üdvözölne.
A jövő bizakodón, érdeklődve néz vissza rájuk. A jelen nem is igazán törődik azzal, ami itt történik, mert gondolatai túlságosan is kavarognak. A múlt pedig nem látja értelmét itt lenni, bár ő szó szerint soha semminek nem látta értelmét.
-Hát akkor... -teszi le a csészét a jövő, a porcelán halkan csilingel, akár egy kis csengettyű. -Kezdjük el kibogozni ezt a rejtvényt.

by **Strea** Szer. Jún. 10 2020, 15:03

Strea kíváncsian nézi meg mindhármótokat és csakhamar öt szék is előkerül a semmiből; a halványlila hajú lány helyet foglal az egyiken. A jövő Chanceryjének bólint végül, kuncogása vidám és gondtalan.
- Igenigen, kezdjük - bólogat - Annyira kíváncsi vagyok! - teszi hozzá és szemeit újra végighordozza rajtatok. Leghosszabban talán éppen a jelen lányon időzik, amikor pedig pillantása a nemtörődöm lányra esik, mintha valamit motyogna magában. Talán későbbit kellett volna. Végül egy mosollyal elengedi a dolgot és hátradől székében.
Csak akkor szól közbe, ha magától nem indulna be a beszélgetés.
- Szóval, most, hogy bemutattalak titeket egymásnak, elmondom miben kell segítenetek - mosolyog a múltra és a jövőre - De szerintem már kitalálhattátok - kuncog, íriszei aggódón villannak a fejét tenyerébe temető lányra. Félredönti fejét és belekortyol a teájába.
- Ha kell bármi, szóljatok és megoldom. Esetleg ettől eltérő, ismerős környezet, vagy tárgyak... amíg benne van a kódja a játékban, elő tudom hívni - magyarázza és biztatón mosolyog rátok. Nos, mihez kezdtek egymással? Kell-e valami, vagy jó a körülöttetek kavargó, teaillatú levegő és az öt egyszerű szék?

by **Strea** Hétf. Júl. 20 2020, 11:28

Előreláthatóan szeptemberig fagyasztom a küldetést, szólj Chan, ha van már időd továbbvinni ^^

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] 11

[Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11

Re: [Küldetés] 11