Kezdőlap[Küldetés] ??? #2
4 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
[Küldetés] ??? #2
by Lizbet Kedd Júl. 09 2013, 16:32
Napotok nyugodtan telik, semmi esemény, legalábbis ami említésre méltó lenne. Csak a szokásos üzletelések, társalgások, toborzások, ez itt már mind átlagos. Egész napotok így telik. Töltsétek el kedvetek szerint, vadásszatok gyenge mobokra, vagy párbajozzatok, pihenjetek, lényegtelen, a nap eltelik. Estefelé, hét-nyolc óra között mindannyian kaptok egy quest felkérést. Érdekes, mert legyetek akárhol, nem vettetek fel küldetést. Név nincs, igazából semmi sem, csupán kérdőjelek. Két dolgot tehettek, vagy elfogadjátok, vagy elutasítjátok. A ti dolgotok, ne másé.
Sorrend: Nincs
Határidő: Nincs
Sorrend: Nincs
Határidő: Nincs
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Viola Kedd Júl. 09 2013, 22:03
Szemeim lassan tárulnak fel a rövidnek tűnő éjszaka után. Egy szempillantás volt az egész csupán. Álmodtam? Már nem emlékszem rá. Tudatom egyszerűen lebeg semmire sem gondolva, csupán lélektükreim azok, mik serényen fürkészik a paplan takarásán túlra. Anatole. Az igazak álmát alussz még, vagy ébren van, de tettet, hogy mozgolódásával ne keltsen fel idő előtt. Ajkam gyengéden rezdül, ahogy mosolyra nyílik: meg akarom lepni a kedvesemet valami különlegessel. A férfi szívén át a hasán keresztül vezet az út, igen..? A mellettem lévő férfi szíve azonban már az enyém, de soha sem árt frissíteni ezeken az érzéseken.
Lassan, hangtalanul ülök fel, s kúszok ki az ágyból. Meztelen testemet csupán egy babydollal takarom, melynek fekete színe jól kiemeli ébenfekete hajamat, s mély, zöld szempáromat. Tudom, hogy Anatnak tetszik, efelől nincs kétségem és erre még csak rájátszik az is, hogy számomra is izgató viselet.
Az ágyból felkelve lábujjhegyen lopózom ki a konyhába, s ott szemügyre veszem a hűtő tartalmát. Kíméletlenül szemlélem a repertoárt, mígnem végül egy egyszerű, de kiadós reggeli mellett döntök: tojás szalonnával. A főzés jártasságom már éppen elég magas, hogy ne égessem oda egyiket se, sőt! Úgy forgatom a serpenyőben, mint a valóságban sosem lennék rá képes! Ügyesen, gyorsan, mégis finoman. Így seperc alatt elkészül a finom reggeli, melyet egy szép tálra helyezek el ízlésesen, s beszambázok vele a szobába.
Ha a szívem még nincs ébren, akkor addig ügyeskedek, míg tálcával a kezemben is tudok neki adni egy ébresztő csókot, majd mellé huppanok az ágyra és átnyújtom neki a reggelijét, mit először én kóstolok meg, s le vagyok nyűgözve, hogy egész jóra sikeredett.
- Jó étvágyat. - szólalok meg mosolyogva, aztán egy teleporttal Anatole mellett termek a puha ágy biztonságot nyújtó párnái közt. Néha oda-oda kukkantok, hogy elnyerte-e a főztöm a tetszését, mikor pedig végez, elveszem tőle a tálcát, s újra használom képességemet, hogy ezúttal azt teleportáljam vissza a konyhába. Még jó, hogy erre is képes vagyok..!
Egyetlen mozdulattal ráugrok a férjemre, lábaimat W alakba helyezve, két karommal izmos mellkasán támaszkodva. Szemeimből egyértelműen, könnyedén kiolvashatja, hogy akarom őt, még pedig most. Csábos tekintettel bombázom lélektükrét, míg lassan megnyalom vörös ajkaimat, s egyre közelebb hajolok hozzá. Forró csókkal illetem, majd még egyel és így tovább, majd teljesen belefeledkezem a pillanatba. Vagy percekbe..? Nem is tudnám megmondani. Csupán élvezni akarom az együttlétünket, s mindent megtenni azért, hogy ő is így élje meg onnantól kezdve, hogy lekerül rólam lenge ruhám egészen addig, míg a gyönyörtől aléltan, szuszogva el nem terülök a lepedőt gyürkészve.
- Mit terveztél mára... Gildam Dominatus? - kérdem sejtelmes mosollyal, ahogy feléje fordulok, s ujjaimmal mellkasát kezdem simogatni. Le-föl, köröskörül. Nem tudok vele betelni. Hajamat egy apró mozdulattal hátam mögé dobom, majd egyik lábamat rácsúsztatom a férfira, hogy combomnál érezhessem testének melegét. Szúrós szakállát is végigsimítom, mely sokkal inkább férfiassá teszi őt, mint bármilyen fegyver, amit forgatni tud. Habár van egy fegyver, amivel tényleg nagy a képzettsége. Biztos sok pontot rakott rá, hihi.
Erhm, izé, kedves mesélő-sama, szeretnénk kérni még egy vagy akár kettő szabad kört, míg rendeződünk és elnavigáljuk magunkat a célhelyre meg időre! :3
Lassan, hangtalanul ülök fel, s kúszok ki az ágyból. Meztelen testemet csupán egy babydollal takarom, melynek fekete színe jól kiemeli ébenfekete hajamat, s mély, zöld szempáromat. Tudom, hogy Anatnak tetszik, efelől nincs kétségem és erre még csak rájátszik az is, hogy számomra is izgató viselet.
Az ágyból felkelve lábujjhegyen lopózom ki a konyhába, s ott szemügyre veszem a hűtő tartalmát. Kíméletlenül szemlélem a repertoárt, mígnem végül egy egyszerű, de kiadós reggeli mellett döntök: tojás szalonnával. A főzés jártasságom már éppen elég magas, hogy ne égessem oda egyiket se, sőt! Úgy forgatom a serpenyőben, mint a valóságban sosem lennék rá képes! Ügyesen, gyorsan, mégis finoman. Így seperc alatt elkészül a finom reggeli, melyet egy szép tálra helyezek el ízlésesen, s beszambázok vele a szobába.
Ha a szívem még nincs ébren, akkor addig ügyeskedek, míg tálcával a kezemben is tudok neki adni egy ébresztő csókot, majd mellé huppanok az ágyra és átnyújtom neki a reggelijét, mit először én kóstolok meg, s le vagyok nyűgözve, hogy egész jóra sikeredett.
- Jó étvágyat. - szólalok meg mosolyogva, aztán egy teleporttal Anatole mellett termek a puha ágy biztonságot nyújtó párnái közt. Néha oda-oda kukkantok, hogy elnyerte-e a főztöm a tetszését, mikor pedig végez, elveszem tőle a tálcát, s újra használom képességemet, hogy ezúttal azt teleportáljam vissza a konyhába. Még jó, hogy erre is képes vagyok..!
Egyetlen mozdulattal ráugrok a férjemre, lábaimat W alakba helyezve, két karommal izmos mellkasán támaszkodva. Szemeimből egyértelműen, könnyedén kiolvashatja, hogy akarom őt, még pedig most. Csábos tekintettel bombázom lélektükrét, míg lassan megnyalom vörös ajkaimat, s egyre közelebb hajolok hozzá. Forró csókkal illetem, majd még egyel és így tovább, majd teljesen belefeledkezem a pillanatba. Vagy percekbe..? Nem is tudnám megmondani. Csupán élvezni akarom az együttlétünket, s mindent megtenni azért, hogy ő is így élje meg onnantól kezdve, hogy lekerül rólam lenge ruhám egészen addig, míg a gyönyörtől aléltan, szuszogva el nem terülök a lepedőt gyürkészve.
- Mit terveztél mára... Gildam Dominatus? - kérdem sejtelmes mosollyal, ahogy feléje fordulok, s ujjaimmal mellkasát kezdem simogatni. Le-föl, köröskörül. Nem tudok vele betelni. Hajamat egy apró mozdulattal hátam mögé dobom, majd egyik lábamat rácsúsztatom a férfira, hogy combomnál érezhessem testének melegét. Szúrós szakállát is végigsimítom, mely sokkal inkább férfiassá teszi őt, mint bármilyen fegyver, amit forgatni tud. Habár van egy fegyver, amivel tényleg nagy a képzettsége. Biztos sok pontot rakott rá, hihi.
Erhm, izé, kedves mesélő-sama, szeretnénk kérni még egy vagy akár kettő szabad kört, míg rendeződünk és elnavigáljuk magunkat a célhelyre meg időre! :3
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szer. Júl. 10 2013, 21:47
Az első napsugarakkal ébredek, mint ahogyan az szokásommá vált az utóbbi pár hónapban. Teljesen átállt a bioritmusom, s sokszor úgy éreztem, hogy nincs maradásom az ágyban, meg úgy egyáltalán otthon sem. Most, hogy már Viola újra mellettem van, még mindig felébredek korán reggel és első dolgom tekintetemmel őt keresni. Attól tartok, hogy újból eltűnik, hogy ismét visszakerül a valóságba nélkülem, vagy hogy csak hamis álom volt, mikor visszatért a SAO-ba. Óriási áldozatot hozott értem. Értünk. S ezért sosem lehetek neki elég hálás. Hosszúra nyúló percekig nesztelenül figyelem kedvesem könyökömre támaszkodva, arcomon mosoly ül, ujjaim közt fürtjeivel játszok. Nem akarom felébreszteni, egyszerűen csak örülök, hogy van nekem és hogy újra magam mellett érezhetem teste melegét. Illatába burkolózva nyom el újra az álom.
Ki tudja hány órával később édes csókját érzem ajkaimon, ilyen ébresztőt kívánnék mindenkinek. Persze nem az én asszonykámét, ő rajta nem osztozkodom semmi pénzért. Ő az enyém és én az övé. Önzőség? Hát hogyne! Kandúrmacskás bújással dörgölőzöm neki és végigcsókolom a nyakát, mikor leesik, hogy ágyba hozta nekem a reggelit. Ahogy ölembe veszem a tálcát, már mellettem is terem az ágyban. Sose tudom majd megszokni az állandó teleportjait, de mióta visszatért, ha lehet, még többször használja képességét, mint azelőtt. Nem mintha szóvá is tenném neki bármikor is, inkább irigykedem és fel se emlegetem az én képességem, ami annak idején úgy megrémítette. Túl vagyunk már ezeken a butaságokon, s mostanra talán már ő is tudja: akkor sem használnám rajta az emlékfelidézést, ha ezerszer adna rá engedélyt önszántából.
- Köszönöm - vigyorgok rá hálás pillantással a lányra, majd hozzálátok a reggelihez, s nem feledkezek meg róla sem. Villára tűzött falatokkal incselkedem vele, s miután mindketten jóllaktunk, elégedetten tenném le a tálcát az éjjeli szekrényre, de már el is tűnik a kezemből. Újabb teleport... nos, hasznos képesség, mondom én, nem győzöm kapkodni a fejem. A következő pillanatban már azt veszem észre, hogy vadmacskás mozdulatokkal kúszik át egyik lába ölemen, s combjai közé szorít. Miközben gyönyörű, telt ajkába harap, jóleső borzongás fut végig a gerincem mentén, szemeim reménnyel és vágyakozással eltelve csillognak. Miközben mohó csókokat váltunk egymással, kezeimet hamisíthatatlan latin fenekén pihentetem, majd izmaim megfeszülnek, s míg egyik tenyeremmel a derekánál megtartom, addig a másikkal végigkúszok a hátán és beletúrok ébenfekete hajába. Szavak nélkül is tudjuk, hogy ugyanazt akarjuk, s mikor forró ágyékunk találkozik, már nincs menekvés. Azt hiszem, nem is akarunk menekülni... csak egymás karjaiba.
- Hogy mit terveztem mára? - kérdezek vissza, miközben már aléltan fekszünk egymásba gabalyodva. Szabad kezemmel most is fürtjeivel játszom, a kora délelőtti virtuális napfényben meg-meg csillan a haja. - Az maradjon az én titkom, Primo Domina - kacsintottam rá Viora huncut mosollyal, majd egy hirtelen mozdulattal, pajkosan letámadom. Ezúttal nem hagyom, hogy fölébem kerekedjen, én magam veszem át az irányítást, s csókok százaival illetem minden porcikáját. Minden egyes bronzos bőrére lehelt csók után kiejtek egy-egy szót. - Úgy... terveztem... hogy... felmehetnénk... a hatodik szintre. - Ekkor érem el a melleit, ahol kissé tovább időzöm, majd tenyereimbe rejtve azokat, felpillantok. - Nekem is lenne egy kis meglepetésem ott ma este. Addig is meglátogathatnánk a szint onsenjét, azt még úgysem próbáltuk ki. De indulás előtt még van egy kis dolgom... - s újból az a sejtelmes, huncut mosoly jelenik meg arcomon, s miközben kezeim a melleiről a derekára vándorolnak, úgy csúszok le fejemmel is délirányba...
Sikerült a kellemes ébredés után egy hasonlóan kellemes napot eltöltenünk az említett onsenben. Azt hiszem, Vio kezd egyre izgatottabbá válni a meglepetés miatt, bár ennek igyekszik nem mutatni semmi jelét. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem feledkezett meg róla. Napközben Mitoval váltottam pár üzenetet az este kapcsán, lehetőleg úgy, hogy Vio ne vegye észre, de tartok tőle, hogy egyszer lebuktam. Mindegy, a levelek tartalmát úgysem tudja. Elérkezik az este, s éppen a tóparton andalgunk. Édes semmittevés, igazán kijárt már nekünk. Lenge ruhákba öltözve, egymást átkarolva, butácska történetekkel viccelődve sétálunk, élvezve a szellő simogatását, s persze egymás társaságát. Olyan érzés kerülget, mint amikor még csak ismerkedünk az első randevúkon. Úgy hiszem, újra és újra beleszeretek ebbe a csodálatos nőbe.
Mögéje kerülök és átvetem vállain karjaimat, úgy ölelem magamhoz. Mélyet szippantok fűszeres illatából, majd úgy fordítom, hogy maga is észrevehesse a fák között pislákoló fényt. - Ott a meglepetésed! - Hagyom, hogy maga fedezhesse fel, vagy húzzon magával. Az ajándékom nem más, mint egy gyertyafényes vacsora a csillagos ég alatt. Csöpög a romantikától, a virágszirmok talán kicsit túlzó kérés volt Mitotól, de így is nagyon hálás vagyok a terülj-terülj asztalkámért a segédemnek. A fűbe terített pokrócon kis kosárkákban vannak húsos falatkák, gyümölcs, csokoládé és persze valami frissítő nedű. Izgatottan figyelem kedvesem reakcióját.
Ki tudja hány órával később édes csókját érzem ajkaimon, ilyen ébresztőt kívánnék mindenkinek. Persze nem az én asszonykámét, ő rajta nem osztozkodom semmi pénzért. Ő az enyém és én az övé. Önzőség? Hát hogyne! Kandúrmacskás bújással dörgölőzöm neki és végigcsókolom a nyakát, mikor leesik, hogy ágyba hozta nekem a reggelit. Ahogy ölembe veszem a tálcát, már mellettem is terem az ágyban. Sose tudom majd megszokni az állandó teleportjait, de mióta visszatért, ha lehet, még többször használja képességét, mint azelőtt. Nem mintha szóvá is tenném neki bármikor is, inkább irigykedem és fel se emlegetem az én képességem, ami annak idején úgy megrémítette. Túl vagyunk már ezeken a butaságokon, s mostanra talán már ő is tudja: akkor sem használnám rajta az emlékfelidézést, ha ezerszer adna rá engedélyt önszántából.
- Köszönöm - vigyorgok rá hálás pillantással a lányra, majd hozzálátok a reggelihez, s nem feledkezek meg róla sem. Villára tűzött falatokkal incselkedem vele, s miután mindketten jóllaktunk, elégedetten tenném le a tálcát az éjjeli szekrényre, de már el is tűnik a kezemből. Újabb teleport... nos, hasznos képesség, mondom én, nem győzöm kapkodni a fejem. A következő pillanatban már azt veszem észre, hogy vadmacskás mozdulatokkal kúszik át egyik lába ölemen, s combjai közé szorít. Miközben gyönyörű, telt ajkába harap, jóleső borzongás fut végig a gerincem mentén, szemeim reménnyel és vágyakozással eltelve csillognak. Miközben mohó csókokat váltunk egymással, kezeimet hamisíthatatlan latin fenekén pihentetem, majd izmaim megfeszülnek, s míg egyik tenyeremmel a derekánál megtartom, addig a másikkal végigkúszok a hátán és beletúrok ébenfekete hajába. Szavak nélkül is tudjuk, hogy ugyanazt akarjuk, s mikor forró ágyékunk találkozik, már nincs menekvés. Azt hiszem, nem is akarunk menekülni... csak egymás karjaiba.
- Hogy mit terveztem mára? - kérdezek vissza, miközben már aléltan fekszünk egymásba gabalyodva. Szabad kezemmel most is fürtjeivel játszom, a kora délelőtti virtuális napfényben meg-meg csillan a haja. - Az maradjon az én titkom, Primo Domina - kacsintottam rá Viora huncut mosollyal, majd egy hirtelen mozdulattal, pajkosan letámadom. Ezúttal nem hagyom, hogy fölébem kerekedjen, én magam veszem át az irányítást, s csókok százaival illetem minden porcikáját. Minden egyes bronzos bőrére lehelt csók után kiejtek egy-egy szót. - Úgy... terveztem... hogy... felmehetnénk... a hatodik szintre. - Ekkor érem el a melleit, ahol kissé tovább időzöm, majd tenyereimbe rejtve azokat, felpillantok. - Nekem is lenne egy kis meglepetésem ott ma este. Addig is meglátogathatnánk a szint onsenjét, azt még úgysem próbáltuk ki. De indulás előtt még van egy kis dolgom... - s újból az a sejtelmes, huncut mosoly jelenik meg arcomon, s miközben kezeim a melleiről a derekára vándorolnak, úgy csúszok le fejemmel is délirányba...
Sikerült a kellemes ébredés után egy hasonlóan kellemes napot eltöltenünk az említett onsenben. Azt hiszem, Vio kezd egyre izgatottabbá válni a meglepetés miatt, bár ennek igyekszik nem mutatni semmi jelét. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem feledkezett meg róla. Napközben Mitoval váltottam pár üzenetet az este kapcsán, lehetőleg úgy, hogy Vio ne vegye észre, de tartok tőle, hogy egyszer lebuktam. Mindegy, a levelek tartalmát úgysem tudja. Elérkezik az este, s éppen a tóparton andalgunk. Édes semmittevés, igazán kijárt már nekünk. Lenge ruhákba öltözve, egymást átkarolva, butácska történetekkel viccelődve sétálunk, élvezve a szellő simogatását, s persze egymás társaságát. Olyan érzés kerülget, mint amikor még csak ismerkedünk az első randevúkon. Úgy hiszem, újra és újra beleszeretek ebbe a csodálatos nőbe.
Mögéje kerülök és átvetem vállain karjaimat, úgy ölelem magamhoz. Mélyet szippantok fűszeres illatából, majd úgy fordítom, hogy maga is észrevehesse a fák között pislákoló fényt. - Ott a meglepetésed! - Hagyom, hogy maga fedezhesse fel, vagy húzzon magával. Az ajándékom nem más, mint egy gyertyafényes vacsora a csillagos ég alatt. Csöpög a romantikától, a virágszirmok talán kicsit túlzó kérés volt Mitotól, de így is nagyon hálás vagyok a terülj-terülj asztalkámért a segédemnek. A fűbe terített pokrócon kis kosárkákban vannak húsos falatkák, gyümölcs, csokoládé és persze valami frissítő nedű. Izgatottan figyelem kedvesem reakcióját.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Viola Szomb. Júl. 13 2013, 10:17
Mosolyra húzódik szám, ahogy kérdésemre titokzatosan felel, s ezzel egy időben ő kerül fölém. Hamisítatlan vonzalommal tekintek fel a férfira, ki nyomban csókokkal halmozza el testemet minden apró részletét. S a kis szünetek között, mikor nem érzem bőrömön ajakának forró érintését, feszülten várom, hogy mikor és hol fog legközelebb kényeztetni. Tördelt szavai nehezen, de elérik elmémet, melyek igazi értelmet akkor nyernek, ahogy kezeivel melleimen állapodik meg.
Fel akar menni a hatodik szintre, mert meg akar lepni valamivel. Kíváncsiságom persze nyomban ki akarja deríteni, hogy mire készülhet, de nem öntöm szavakba gondolatomat, mert akkor oda lenne a meglepetés varázsa.
- Az onsen jó ötlet... - préselem ki magamból egyetértésemet, majd Anat feje megindul lefelé, combjaim közé. Kezeimmel hajába túrok, ahogy testem megfeszül, tudatom pedig ködössé válik az élvezettől.
Az onsenben végre használatba vehetem a narancssárga fürdőruhámat, mit a kedvesemtől kaptam nem is olyan régen. Laza kivitele tökéletes arra, hogy vonzza a tekintetet, főleg más férfiakét, kiket majd' megesz az Anattal szembeni irigység. A fürdőzés eme nem mindennapi formájának élményét az is megdobja, hogy mindezt azzal a férfival tehetem, ki társam szinte a játék kezdete óta.
Meglepetésekből eddig sem volt hiány, de ez a mostani különösen előhívja belőlem a gyermeki kíváncsiságot, s már-már elkezdek ábrándozni is arról, hogy miben lesz részem... Anatole nem is egyszer vált üzenetet valakivel, ez még nem is lenne gyanús, feltéve ha nem úgy és akkor csinálná, hogy ne vegyem észre. Sejtelmesen mosollyal megyek bele a játékba és nem állok neki kérdezősködni.
Az este egy szempillantás alatt eljön, s szinte szomorú is lennék, hogy vége a napnak, ha nem tudnám, hogy valami különleges még hátravan. Mély szerelemmel karolok bele Anatoleba, s hagyom, hogy menjünk amerre a lábunk visz. Gyönyörködni a tóban, a tájban, kettesben. Ez kellett nekem már régóta. S mikor a kedvesem hátulról átkarol és rávezet a helyre, hol meglelem, mire egész nap annyit gondoltam, megfogom kezét, s boldogan indulok el. A fákon túl nem más vár, mint egy filmekbe illő romantikus, gyertyafényes vacsora. Széles mosollyal fordulok a szerelmem felé, s forró csókot nyomok ajakára.
- Köszönöm - majd megfogom kezét újból, s együtt telepszünk le a csillagok alatt. Olvadozva fedezem fel, hogy miket rejt a kis kosarunk. Gyümölcs, csokoládé, husikák, minden amit valaha kívánhatnék. Egy szép fürt szőlő szemeit egyenként adogatom kedvesem szájába, de mézédes ízét én is megtapasztalom, ahogy bekapok egyet-kettőt. Ez a vacsora felejthetetlen pillanatokkal ajándékoz meg...
- Hmm..? - hümmögöm meglepődve, ahogy egy küldetés-panel ugrik föl elém. Furcsa, nem emlékszem, hogy bármit is felvettem volna mostanában. Meg amúgy is, miért pont most jelenne meg..? Plusz teli van kérdőjelekkel, más karaktert nem is vélek felfedezni rajta. Anatole-ra tekintek, ki szintén kapott egy felkérést.
- Nahát, mi lehet ez? - kérdem csípőre rakott kezekkel.
Fel akar menni a hatodik szintre, mert meg akar lepni valamivel. Kíváncsiságom persze nyomban ki akarja deríteni, hogy mire készülhet, de nem öntöm szavakba gondolatomat, mert akkor oda lenne a meglepetés varázsa.
- Az onsen jó ötlet... - préselem ki magamból egyetértésemet, majd Anat feje megindul lefelé, combjaim közé. Kezeimmel hajába túrok, ahogy testem megfeszül, tudatom pedig ködössé válik az élvezettől.
Az onsenben végre használatba vehetem a narancssárga fürdőruhámat, mit a kedvesemtől kaptam nem is olyan régen. Laza kivitele tökéletes arra, hogy vonzza a tekintetet, főleg más férfiakét, kiket majd' megesz az Anattal szembeni irigység. A fürdőzés eme nem mindennapi formájának élményét az is megdobja, hogy mindezt azzal a férfival tehetem, ki társam szinte a játék kezdete óta.
Meglepetésekből eddig sem volt hiány, de ez a mostani különösen előhívja belőlem a gyermeki kíváncsiságot, s már-már elkezdek ábrándozni is arról, hogy miben lesz részem... Anatole nem is egyszer vált üzenetet valakivel, ez még nem is lenne gyanús, feltéve ha nem úgy és akkor csinálná, hogy ne vegyem észre. Sejtelmesen mosollyal megyek bele a játékba és nem állok neki kérdezősködni.
Az este egy szempillantás alatt eljön, s szinte szomorú is lennék, hogy vége a napnak, ha nem tudnám, hogy valami különleges még hátravan. Mély szerelemmel karolok bele Anatoleba, s hagyom, hogy menjünk amerre a lábunk visz. Gyönyörködni a tóban, a tájban, kettesben. Ez kellett nekem már régóta. S mikor a kedvesem hátulról átkarol és rávezet a helyre, hol meglelem, mire egész nap annyit gondoltam, megfogom kezét, s boldogan indulok el. A fákon túl nem más vár, mint egy filmekbe illő romantikus, gyertyafényes vacsora. Széles mosollyal fordulok a szerelmem felé, s forró csókot nyomok ajakára.
- Köszönöm - majd megfogom kezét újból, s együtt telepszünk le a csillagok alatt. Olvadozva fedezem fel, hogy miket rejt a kis kosarunk. Gyümölcs, csokoládé, husikák, minden amit valaha kívánhatnék. Egy szép fürt szőlő szemeit egyenként adogatom kedvesem szájába, de mézédes ízét én is megtapasztalom, ahogy bekapok egyet-kettőt. Ez a vacsora felejthetetlen pillanatokkal ajándékoz meg...
- Hmm..? - hümmögöm meglepődve, ahogy egy küldetés-panel ugrik föl elém. Furcsa, nem emlékszem, hogy bármit is felvettem volna mostanában. Meg amúgy is, miért pont most jelenne meg..? Plusz teli van kérdőjelekkel, más karaktert nem is vélek felfedezni rajta. Anatole-ra tekintek, ki szintén kapott egy felkérést.
- Nahát, mi lehet ez? - kérdem csípőre rakott kezekkel.
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szomb. Júl. 13 2013, 16:41
Nagy megkönnyebbülést jelent, hogy Vionak tetszik a meglepetés. Bíztam benne, hogy ez a vacsi nem fog csalódást okozni neki ahhoz képest, amire számított. Felmerült bennem, hogy esetleg én magam látok hozzá főzőcskézni, de egyrészt mindketten jobban járunk vele, ha én nem ragadok fakanalat, másrészt a konyha Viola rezidenciája a lakásunkban, plusz igencsak nehezen tudtam volna eltitkolni előle napközben a romos konyhát és az odaégett étel füstszagát. Aincradban oda lehet egyáltalán égetni az ételt? Ehh, nekem még itt is biztos sikerülne...
Elégedett mosollyal heveredek le én is, fejemet gondtalanul kedvesem ölébe hajtom, míg falatozunk. Újabb régi, kinti történetekről mesélünk egymásnak, a vicces sztorik tárháza kimeríthetetlen, s miközben az élményekről mesélünk, úgy érzem nem veszítjük el azt az oldalunkat sem, ami a külvilághoz tartozik. Elég sivár lenne az életünk, ha csak a SAO-beli dolgokról tudnánk beszélni. Persze ma az is szóba került például, hogy milyen piaci portékák vannak a Keleti negyed árusorain, de említésre sem méltattam egyetlen bosst vagy mobot sem. Aldo tud vigyázni magára, Mito intéz mindent a műhelyben, a Limen nem omlik össze, amíg távol vagyunk, így hát semmi sincs, ami megzavarhatna minket itt a természet lágy ölén. Vagy mégis?
Üzenetem érkezik. Először az jut eszembe, hogy biztos a segédem kérdez rá, hogy mindent rendben találtam-e, a kéréseimnek megfelelően intézkedett-e. Viszont fura, hogy akkor miért kapott Vio is levelet. Se feladó, se semmi konkrétum, csak egy halom kérdőjel. Badarság, miért tulajdonítsak neki jelentőséget? Lassan egy éve vagyunk a játékban, volt itt már szerverleállástól elkezdve minden vacak, nem lehet ez se több, mint valami hiba. Hiszen egyikünk sem nézegetett quest kiírásokat a közelmúltban, pláne nem ugyanazt, ugyanakkor. Kedvesem csípőre teszi a kezét és mintha kérdőre vonna, én pedig csak értetlenül vállat tudok vonni.
- Szívesen mondanám, hogy ez is a meglepetés része, avagy folytatása, de fogalmam sincs mi lehet ez. Biztos csak valami rendszerhiba, vagy a menünk készenlétét ellenőrző automata vizsgálat, azért van tele írásjelekkel. Ne is foglalkozz vele! - S már bújok is vissza az ölébe egy újabb szem szőlő után kívánkozva, kezemmel pedig oda se figyelve intek egyet, hogy bezárjam a menüm. Aha... hozom a formám, sikerül a küldetés elfogadásra csúsztatni az ujjam. Pedig most még meg sem löktek... - Hupsz
Na nem baj, most legalább majd bebizonyosodik, hogy igazam volt, ha más nem, hát kilépek a "küldiből".
Elégedett mosollyal heveredek le én is, fejemet gondtalanul kedvesem ölébe hajtom, míg falatozunk. Újabb régi, kinti történetekről mesélünk egymásnak, a vicces sztorik tárháza kimeríthetetlen, s miközben az élményekről mesélünk, úgy érzem nem veszítjük el azt az oldalunkat sem, ami a külvilághoz tartozik. Elég sivár lenne az életünk, ha csak a SAO-beli dolgokról tudnánk beszélni. Persze ma az is szóba került például, hogy milyen piaci portékák vannak a Keleti negyed árusorain, de említésre sem méltattam egyetlen bosst vagy mobot sem. Aldo tud vigyázni magára, Mito intéz mindent a műhelyben, a Limen nem omlik össze, amíg távol vagyunk, így hát semmi sincs, ami megzavarhatna minket itt a természet lágy ölén. Vagy mégis?
Üzenetem érkezik. Először az jut eszembe, hogy biztos a segédem kérdez rá, hogy mindent rendben találtam-e, a kéréseimnek megfelelően intézkedett-e. Viszont fura, hogy akkor miért kapott Vio is levelet. Se feladó, se semmi konkrétum, csak egy halom kérdőjel. Badarság, miért tulajdonítsak neki jelentőséget? Lassan egy éve vagyunk a játékban, volt itt már szerverleállástól elkezdve minden vacak, nem lehet ez se több, mint valami hiba. Hiszen egyikünk sem nézegetett quest kiírásokat a közelmúltban, pláne nem ugyanazt, ugyanakkor. Kedvesem csípőre teszi a kezét és mintha kérdőre vonna, én pedig csak értetlenül vállat tudok vonni.
- Szívesen mondanám, hogy ez is a meglepetés része, avagy folytatása, de fogalmam sincs mi lehet ez. Biztos csak valami rendszerhiba, vagy a menünk készenlétét ellenőrző automata vizsgálat, azért van tele írásjelekkel. Ne is foglalkozz vele! - S már bújok is vissza az ölébe egy újabb szem szőlő után kívánkozva, kezemmel pedig oda se figyelve intek egyet, hogy bezárjam a menüm. Aha... hozom a formám, sikerül a küldetés elfogadásra csúsztatni az ujjam. Pedig most még meg sem löktek... - Hupsz
Na nem baj, most legalább majd bebizonyosodik, hogy igazam volt, ha más nem, hát kilépek a "küldiből".
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Szomb. Júl. 13 2013, 22:40
Élvezitek egymás társaságát ( 
) senki nem zavar meg titeket, de hát ki is tenne ekkora arcátlanságot, mikor ifjú szerelmesek csak úgy turbékolnak? ( ) Nem jár felétek ennyire faragatlan fickó, minden nyugis, mondhatni tökéletes, majd egyszer csak jött a felkérő a küldetésről, amiről nem tudtok semmit sem. Három kérdőjel nem sokat árul el és a leírásban is csak kérdőjelek szerepelnek. Anat a szerencséd, ami jelen esetben a bal, megnyomod az elfogadás gombot és abban a pillanatban gazdagabb leszel 500 egész arannyal. A ??? bekerül a quest táradba, azonban semmi egyéb nem történik….
) senki nem zavar meg titeket, de hát ki is tenne ekkora arcátlanságot, mikor ifjú szerelmesek csak úgy turbékolnak? ( ) Nem jár felétek ennyire faragatlan fickó, minden nyugis, mondhatni tökéletes, majd egyszer csak jött a felkérő a küldetésről, amiről nem tudtok semmit sem. Három kérdőjel nem sokat árul el és a leírásban is csak kérdőjelek szerepelnek. Anat a szerencséd, ami jelen esetben a bal, megnyomod az elfogadás gombot és abban a pillanatban gazdagabb leszel 500 egész arannyal. A ??? bekerül a quest táradba, azonban semmi egyéb nem történik….
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Kedd Júl. 16 2013, 21:51
Na de most komolyan. Csak én lehetek ilyen tökkelütött szerencsétlen, hogy állandóan félrenyomok a menüben. Igaz a múltkor meglöktek... ehh, arra az esetre inkább vissza se akarok gondolni, elég álmatlan éjszakám volt miatta, nem kell emlékeztetnem rá újra meg újra magamat. A könnyelműségem és a mímelt lezserségem eredménye, hogy most is megszalad a kezem. Mennyire cikis lenne, ha egyszer egy megrendelőmnek küldeném el az egyik Violának szánt pajzán tartalmú üzenetemet. Öregem, még a végén elvesztenék egy visszajáró férfi ügyfelet, vagy ami még ennél is rosszabb: egy női ügyfél félreértené és aztán nem lehetne levakarni mondjuk egy álerkölcsös kocka libát.
Ámde ha már belekeveredtem a matyiba, akkor lássuk mi sül ki belőle. Amint a quest listámba kerül a "???" fémjelzésű küldetés, azzal egy időben érkezik is az értesítés a menümtől, hogy 500 arannyal máris több van a virtuális buxámban. WTF! Ez most egy újabb rendszerhiba? Áhh nem, nem lehet ennyi véletlen egybeesés egyszerre. Vagy épp ellenkezőleg, ez a vaskos kis összeg előleg egy piszkos ügylet elvégzéséért? Ellenben semmilyen magyarázó üzenet nem érkezett, a pénz küldőjéről sincs infóm, egyszerűen csak ott termett a lóvé és kész. Kinek van erre lehetősége? Nyilván egy rendszergazdának, egy adminnak, az járatja a bolondját velem. Vagy csak szimplán tesztel és éppen megfigyel. Most mégis mit csináljak? Nem szeretem a könnyen jött pénzeket, szeretem észben tartani, hogy amikor éppen szórom is a pénzt, azt okkal tehetem, mert megdolgoztam minden egyes petákért. Az ölembe hulló dolgoknak fele akkora értéke sincs, még ha 500 aranyról is van szó. Ráadásul tök véletlenül nyomtam meg azt a gombot, minden előismeret nélkül, tehát még azt sem lehet mondani, hogy kapzsi vagyok.
- Kaptam 500 aranyat... - jegyzem meg Vionak még mindig értetlenül - Egyszer csak ott volt a számlámon és kész. Fogalmam sincs ki utalhatta. Lehet ha te is elfogadod a küldetésre hívást, akkor te is kapsz. Csak tudnám mivel érdemeltem ki? Nem hiszem, hogy meg akarom tartani... - Hmm, most mi legyen. Nyilván Vio is tőlem várja, hogy valamit lépjek. Lehet csak akkor tudunk meg többet, ha mindketten elfogadjuk a questet. De minek kockáztassunk!? Most szépen legörgetem a menümet és kilépek a küldetésből. Már suhan is az ujjam, lássuk ki tudok-e egyáltalán lépni, vagy már késő. Egyáltalán meg tudok szabadulni előtte a pénztől?
Ámde ha már belekeveredtem a matyiba, akkor lássuk mi sül ki belőle. Amint a quest listámba kerül a "???" fémjelzésű küldetés, azzal egy időben érkezik is az értesítés a menümtől, hogy 500 arannyal máris több van a virtuális buxámban. WTF! Ez most egy újabb rendszerhiba? Áhh nem, nem lehet ennyi véletlen egybeesés egyszerre. Vagy épp ellenkezőleg, ez a vaskos kis összeg előleg egy piszkos ügylet elvégzéséért? Ellenben semmilyen magyarázó üzenet nem érkezett, a pénz küldőjéről sincs infóm, egyszerűen csak ott termett a lóvé és kész. Kinek van erre lehetősége? Nyilván egy rendszergazdának, egy adminnak, az járatja a bolondját velem. Vagy csak szimplán tesztel és éppen megfigyel. Most mégis mit csináljak? Nem szeretem a könnyen jött pénzeket, szeretem észben tartani, hogy amikor éppen szórom is a pénzt, azt okkal tehetem, mert megdolgoztam minden egyes petákért. Az ölembe hulló dolgoknak fele akkora értéke sincs, még ha 500 aranyról is van szó. Ráadásul tök véletlenül nyomtam meg azt a gombot, minden előismeret nélkül, tehát még azt sem lehet mondani, hogy kapzsi vagyok.
- Kaptam 500 aranyat... - jegyzem meg Vionak még mindig értetlenül - Egyszer csak ott volt a számlámon és kész. Fogalmam sincs ki utalhatta. Lehet ha te is elfogadod a küldetésre hívást, akkor te is kapsz. Csak tudnám mivel érdemeltem ki? Nem hiszem, hogy meg akarom tartani... - Hmm, most mi legyen. Nyilván Vio is tőlem várja, hogy valamit lépjek. Lehet csak akkor tudunk meg többet, ha mindketten elfogadjuk a questet. De minek kockáztassunk!? Most szépen legörgetem a menümet és kilépek a küldetésből. Már suhan is az ujjam, lássuk ki tudok-e egyáltalán lépni, vagy már késő. Egyáltalán meg tudok szabadulni előtte a pénztől?
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Viola Pént. Júl. 19 2013, 15:15
Anat sem tud bővebb magyarázatot adni annál, mint hogy nem tudja miért kaptuk a felkérést. Szememet végigjáratom a panelen, min csupa kérdőjel foglal helyet, nyilván a karaktereket helyettesítve. Kedvesem rögvest hibának titulálja az eseményt, amit csak a rendszer kreálhatott érthetetlen okból.
- Igazad lehet. Inkább elutasítom. - erősítem meg őt, majd nyúlok is a nemleges válasz irányába, de kezem megtorpan, ahogy Anatole elutasítás helyett elfogadja a küldetést. Értetlenül nézek rá, s ettől ő egyből észreveszi hibáját. Fel is kel ölemből, hogy a menüjében kezdhessen matatni. Figyelmemet ez éppen annyira leköti, hogy közben ne hadonásszak, illetve ne is foglalkozzak a saját panelommal.
- 500 arany?! - csillan fel a szemem, ahogy a párom felfedezi a cuccai között az idegen elemet. Odahajolok hozzá, hogy én is megkukkanthassam az összeget, s egész ábrázatom felderül, ahogy meglátom a pluszt. Pénzt kapni egy rendszerhibából nagyon különleges, ritka esemény. Azt hiszem szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
- Várj! - szólalok meg hirtelen, s kapom el Anatole kezét a sajátommal, mielőtt kiléphetne a questből. Sejtelmes pillantással, s mosollyal illetem a férfit, majd kacsómmal eltávolítom az övét onnan, hogy ne piszkálhasson bele semmibe. Egy jól irányzott mozdulattal rányomok saját magamnál az elfogadásra, s ahogy eltűnik a panel, már nyitom is menümet, hogy szemügyre vehessem a "jutalmamat".
És láss csodát, ott van a pénz többlet. Örömömben még két tenyeremet is összecsapom. 500 arany a semmiből, a semmiért. Kettőnknek pedig kétszer ennyi!
- Gondolj bele milyen sok mindent tudunk venni ennyi pénzből! Ha a rendszer hibája, akkor legyen az, nem érdekel. Ingyen aranyat nem utasítunk el! - próbálom oktatni a kedvesemet elképzelésemről, hogy miért is nem szabad visszautasítani ezt a remek ajánlatot. S hiába zavaró, hogy a küldetések pont alatt megjelent egy olyan bekezdés, mellyel nem tudok mit csinálni, képes vagyok eltűrni.
- Nah, hol is tartottunk..? - kérdem vigyorogva, majd Anat fejét a tarkójánál közelebb húzom magamhoz, leadva neki a jelzést, hogy visszadőlhet rám, ha úgy szeretné... 500 arany! Lássuk mi van még a kosárban... Akármennyit ehetünk, veszünk belőle egy halommal! \o/
- Igazad lehet. Inkább elutasítom. - erősítem meg őt, majd nyúlok is a nemleges válasz irányába, de kezem megtorpan, ahogy Anatole elutasítás helyett elfogadja a küldetést. Értetlenül nézek rá, s ettől ő egyből észreveszi hibáját. Fel is kel ölemből, hogy a menüjében kezdhessen matatni. Figyelmemet ez éppen annyira leköti, hogy közben ne hadonásszak, illetve ne is foglalkozzak a saját panelommal.
- 500 arany?! - csillan fel a szemem, ahogy a párom felfedezi a cuccai között az idegen elemet. Odahajolok hozzá, hogy én is megkukkanthassam az összeget, s egész ábrázatom felderül, ahogy meglátom a pluszt. Pénzt kapni egy rendszerhibából nagyon különleges, ritka esemény. Azt hiszem szerencsésnek mondhatjuk magunkat.
- Várj! - szólalok meg hirtelen, s kapom el Anatole kezét a sajátommal, mielőtt kiléphetne a questből. Sejtelmes pillantással, s mosollyal illetem a férfit, majd kacsómmal eltávolítom az övét onnan, hogy ne piszkálhasson bele semmibe. Egy jól irányzott mozdulattal rányomok saját magamnál az elfogadásra, s ahogy eltűnik a panel, már nyitom is menümet, hogy szemügyre vehessem a "jutalmamat".
És láss csodát, ott van a pénz többlet. Örömömben még két tenyeremet is összecsapom. 500 arany a semmiből, a semmiért. Kettőnknek pedig kétszer ennyi!
- Gondolj bele milyen sok mindent tudunk venni ennyi pénzből! Ha a rendszer hibája, akkor legyen az, nem érdekel. Ingyen aranyat nem utasítunk el! - próbálom oktatni a kedvesemet elképzelésemről, hogy miért is nem szabad visszautasítani ezt a remek ajánlatot. S hiába zavaró, hogy a küldetések pont alatt megjelent egy olyan bekezdés, mellyel nem tudok mit csinálni, képes vagyok eltűrni.
- Nah, hol is tartottunk..? - kérdem vigyorogva, majd Anat fejét a tarkójánál közelebb húzom magamhoz, leadva neki a jelzést, hogy visszadőlhet rám, ha úgy szeretné... 500 arany! Lássuk mi van még a kosárban... Akármennyit ehetünk, veszünk belőle egy halommal! \o/
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Szomb. Júl. 20 2013, 23:37
Mindketten elfogadjátok a küldetést és a ??? bekerül a quest menübe, az 500 arany pedig "tárcátokat" gazdagítja, de ezenkívül nem történik semmi egyéb. Lehet, hogy valami programhiba, vagy valami más? Nem tudni.... A nap további része is eseménytelenül telik, élvezhetitek egymás társaságát úgy, ahogy akarjátok. Másnap reggel, keljetek akármikor, egy újabb utalás érkezik, amit el kell fogadnotok. A feladó és a szöveg is kérdőjelekből áll, de ezúttal ezer aranyat kaptok, ha elfogadjátok. A nap folyamán még kétszer tapasztaltok hasonlót, dél körül egy 1500-as és estefelé egy 2000-res utalás tele kérdőjelekkel. Csak rajtatok áll, hogy elfogadjátok-e...
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Kedd Júl. 30 2013, 11:15
Igazság szerint én magam sem tudom, hogy ellenezni vagy támogatni akartam-e, hogy Vio is elfogadja a questet és a vele járó 500 aranyat. Továbbra is furcsállom ezt az egészet, könnyen jött pénz valamiért mindig büdösebb, ugyanakkor az agyam hátsó szegletében elkezd munkálkodni a kisördög és már én is azon kapom magam, hogy kalkulálok fejben, hogy mire is lehetne elkölteni ezt a pénzt. A küldi "???" néven bekerül a quest listámba és már csak kíváncsiságból sem lépek ki. Lehet olyan ez, mint az elveszett pénztárca, amit majd egyszer csak keresni fog a gazdája. Mindenesetre egyelőre nem kívánok hozzányúlni a lóvéhoz. A kis intermezzo után is kellemesen telik az esténk, de a biztonság kedvéért hazateleportálunk. Jó dolog a szabad ég alatt aludni, de nem a védett területen kívül. Sőt még azon belül sem, még a végén teljes életes párbajra hívnak álmunkba és kinyírnak a cuccunkért. Vagy éppen ezért a kétszer 500 aranyért!
Másnap is pihenőnapot tartunk, így belefér a későn kelés. Aztán még az ágyban fekve eszembe jut, hogy eddig gyakorlatilag semmilyen előkészületet nem tettünk meg azokból, amikről korábban beszélgettünk a nagy nap kapcsán. Az egyik talán legfontosabb dolog a díszítés, vagyis a virágok. Valószínűleg Merryt fogom megkérni, hogy segédkezzen, bízom az ízlésében meg az ügyes kezeiben, de a színeket és a fajtákat mégis csak Violának kellene kiválasztania. Belém is szorult némi stílusérzék, de ez mégis olyan női dolog. Egy kései reggeli - vagy nevezzük inkább korai ebédnek - közben érkezik az újabb üzenet az átutalásról. Ezúttal 1000-1000 arany landol a bankszámlánkon. - A fene vigye el, nem kell mindig jófiúnak lenni, fogadjuk csak el szépen. Egy éve itt koptatjuk már a macskakövet, ennyi jár nekünk. - kacsintok Viora, majd be is zárom a menümet, mint aki jól végezte dolgát. Akkor viszont már egyenesen vigyorgok, mikor délben megérezik az újabb utalás érezik, ezúttal 1500 aranyról. - Azt hiszem megütöttük a főnyereményt! Hmm, máskor is volt már olyan, hogy csökkentek a céhház költségei és akkor visszautalódott pénz, szerintem erről lehet most is szó. No gyere csibém, ideje virágokat nézegetned!
A Déli negyeden van a kedvenc virágárusom, onnan szoktam mindig Vionak vinni ajándékot. Elég borsos áron adja a portékáját, de mindig minőségi és valami extra potinak hála nem hervadnak el egy teljes nap után sem. Most meg ugye habzsi-dőzsi van, tele vagyunk madár látta pénzzel, és mivel egyre többet duruzsol az a bizonyos kisördög a fülemben, lassan kezdem beadni a derekamat és elfogadni, hogy azt a pénzt igenis el lehet herdálni.
Útközben keresztül haladunk a vásári standokon és megpillantok egy gyönyörű zöld fülbevalót, ami eszméletlenül jól állna Violának. Az ára viszont elég borsos, 300 aranyat kérni egy olyan holmiért, ami még statpontot sem ad, elég arcátlan dolog, de tény, hogy az a pár fülbevaló tényleg gyönyörű. Az üzleti szellem azonban nem engedi, hogy alkudozás nélkül elsuhanjak mellette. Látom Vion, hogy neki is megakadt most már a szeme rajta, így már tényleg nincs visszaút, meg kell neki szereznem. De ha lehet, minél olcsóbban... igen, akkor is, ha egy csomó potya pénzt kaptunk >.< Rengeteg virágot kell még ma rendelnünk, arra is félre kell tenni meg a dőzsölős ma esti vacsorára is. Először úgy teszek, mintha nem is érdekelne a fülbevaló, enyhe fintorral az arcomon méregetem a kezembe véve az egyiket, s hanyagul odavetem az eladónak, hogy nekem ez csupán 150 aranyat ér. Persze megér 200-at is, de ugye mindig alá kell lőni az árat. Az eladó persze felhúzza magát és nem hajlandó 300 alá menni. Ezután jön a pszichológiai hadviselés. Elújságolom neki, hogy hamarosan esküvőnk lesz és nászajándéknak szánom a fülbevalót és igazság szerint valóban szép darab. Dicsérem a holmiját, hadd hízzon a mája. Ezekkel az NJK-kal olyan körülményesen kell bánni Ennek ellenére nem hajlandó 50 aranynál többet engedni. Úgyhogy mímelt arroganciával felhúzom az orrom és kijelentem, hogy már megyünk is, felejtse el az üzletet. Ez mindig be szokott válni, s most is sikeres. Az általam elérni kívánt 200 arany vételárban állapodunk meg, ki is fizetem a saját pénzebből, s mindannyian elégedettek lehetünk, mikor szétválunk.
Jöhet a nézelődés a virágos standon, s Viola bármit is választ, készséggel felíratom az árussal. Akármennyit választhat, akármilyen színűt vagy fajtát, nem fukarkodom most a lóvéval. Persze fizetni majd akkor fogunk, ha majd visszajövünk a virágokért a megbeszélt időpontban. Továbbra is vonakodok hozzányúlni a potya pénzhez. Akkor meg pláne elkerekedik a szemem, mikor este már 2000 aranyat kapunk, ráadásul fejenként. - Hehehe, ha így haladunk, pár hét és megvehetjük az 1 millás céhházfejlesztést xD
Másnap is pihenőnapot tartunk, így belefér a későn kelés. Aztán még az ágyban fekve eszembe jut, hogy eddig gyakorlatilag semmilyen előkészületet nem tettünk meg azokból, amikről korábban beszélgettünk a nagy nap kapcsán. Az egyik talán legfontosabb dolog a díszítés, vagyis a virágok. Valószínűleg Merryt fogom megkérni, hogy segédkezzen, bízom az ízlésében meg az ügyes kezeiben, de a színeket és a fajtákat mégis csak Violának kellene kiválasztania. Belém is szorult némi stílusérzék, de ez mégis olyan női dolog. Egy kései reggeli - vagy nevezzük inkább korai ebédnek - közben érkezik az újabb üzenet az átutalásról. Ezúttal 1000-1000 arany landol a bankszámlánkon. - A fene vigye el, nem kell mindig jófiúnak lenni, fogadjuk csak el szépen. Egy éve itt koptatjuk már a macskakövet, ennyi jár nekünk. - kacsintok Viora, majd be is zárom a menümet, mint aki jól végezte dolgát. Akkor viszont már egyenesen vigyorgok, mikor délben megérezik az újabb utalás érezik, ezúttal 1500 aranyról. - Azt hiszem megütöttük a főnyereményt! Hmm, máskor is volt már olyan, hogy csökkentek a céhház költségei és akkor visszautalódott pénz, szerintem erről lehet most is szó. No gyere csibém, ideje virágokat nézegetned!
A Déli negyeden van a kedvenc virágárusom, onnan szoktam mindig Vionak vinni ajándékot. Elég borsos áron adja a portékáját, de mindig minőségi és valami extra potinak hála nem hervadnak el egy teljes nap után sem. Most meg ugye habzsi-dőzsi van, tele vagyunk madár látta pénzzel, és mivel egyre többet duruzsol az a bizonyos kisördög a fülemben, lassan kezdem beadni a derekamat és elfogadni, hogy azt a pénzt igenis el lehet herdálni.
Útközben keresztül haladunk a vásári standokon és megpillantok egy gyönyörű zöld fülbevalót, ami eszméletlenül jól állna Violának. Az ára viszont elég borsos, 300 aranyat kérni egy olyan holmiért, ami még statpontot sem ad, elég arcátlan dolog, de tény, hogy az a pár fülbevaló tényleg gyönyörű. Az üzleti szellem azonban nem engedi, hogy alkudozás nélkül elsuhanjak mellette. Látom Vion, hogy neki is megakadt most már a szeme rajta, így már tényleg nincs visszaút, meg kell neki szereznem. De ha lehet, minél olcsóbban... igen, akkor is, ha egy csomó potya pénzt kaptunk >.< Rengeteg virágot kell még ma rendelnünk, arra is félre kell tenni meg a dőzsölős ma esti vacsorára is. Először úgy teszek, mintha nem is érdekelne a fülbevaló, enyhe fintorral az arcomon méregetem a kezembe véve az egyiket, s hanyagul odavetem az eladónak, hogy nekem ez csupán 150 aranyat ér. Persze megér 200-at is, de ugye mindig alá kell lőni az árat. Az eladó persze felhúzza magát és nem hajlandó 300 alá menni. Ezután jön a pszichológiai hadviselés. Elújságolom neki, hogy hamarosan esküvőnk lesz és nászajándéknak szánom a fülbevalót és igazság szerint valóban szép darab. Dicsérem a holmiját, hadd hízzon a mája. Ezekkel az NJK-kal olyan körülményesen kell bánni
Ennek ellenére nem hajlandó 50 aranynál többet engedni. Úgyhogy mímelt arroganciával felhúzom az orrom és kijelentem, hogy már megyünk is, felejtse el az üzletet. Ez mindig be szokott válni, s most is sikeres. Az általam elérni kívánt 200 arany vételárban állapodunk meg, ki is fizetem a saját pénzebből, s mindannyian elégedettek lehetünk, mikor szétválunk. Jöhet a nézelődés a virágos standon, s Viola bármit is választ, készséggel felíratom az árussal. Akármennyit választhat, akármilyen színűt vagy fajtát, nem fukarkodom most a lóvéval. Persze fizetni majd akkor fogunk, ha majd visszajövünk a virágokért a megbeszélt időpontban. Továbbra is vonakodok hozzányúlni a potya pénzhez. Akkor meg pláne elkerekedik a szemem, mikor este már 2000 aranyat kapunk, ráadásul fejenként. - Hehehe, ha így haladunk, pár hét és megvehetjük az 1 millás céhházfejlesztést xD
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Viola Hétf. Aug. 12 2013, 13:13
Akármennyire is élvezem a kis közjáték után a kedvesemmel töltött időt, mégis furdal a kíváncsiság, hogy mi lehet ez az egész, s agyam hátsó felében folyamatosan motoszkál a gondolat. Talán emiatt párszor el is bambulok, de nem olyan túlzott mértékben, hogy feltűnő legyen. Anat nem is tesz rá megjegyzést. Vagy azért, mert nem akar, vagy tényleg nem veszi észre.
A meghitt piknik után hazatérünk, s nem sokkal utána már ágyban is vagyunk egymást karolva, szerelmesen. Az éjszaka furcsa álmot látok, miben egy kislánnyal beszélgetek egy mezőn. Elmondja nekem, hogy Aloivnak hívják és szomorú valamiért. Külleme nagyon hasonlatos az enyémhez, de többre nem emlékszem. Az ébredés után pár perccel pedig már csak a neve lebeg lelki szemeim előtt.
A gondolat viszont napolódik, ahogy menüm csörrenve jelent be egy újabb utalást.
- Ezer arany! - szemem csillog, ahogy meglátom a pénzt, arcomra pedig hamisítatlan Violás vigyor húzódik. Amolyan kapzsis. Átugrom a közeli pékségbe egy kiadós reggeliért, majd mindet kedvesem elé tárom, hogy abból falatozhasson, mit megkíván.
Ebédkor egy újabb pénz érkezik, ezúttal ezerötszáz arany. Lelkiismeret furdalás nélkül fogadom el az összeget, s már szinte várom is, hogy mikor érkezik a következő hullám, amiben ha minden igaz már kétezer aranynak kell lennie.
A délután már az esküvőre készülődés körül zajlik. Kimegyünk a városba virágokat nézni, mert azok nagyon fontos elemek. Igaz az esemény nem ma lesz, de sok mindent kell előre eltervezni, megrendelni és akkor miért is ne a virágokkal kezdjük..?
Mielőtt azonban a piac színesebb részébe látogatnánk el, Anatnak megakad a szeme egy szép pár fülbevalón. Ahogy én is szemügyre veszem, nekem is megtetszik, főleg a színe miatt. Hasonló zöld, mint a szemem, jól menne hozzá. Kedvesemből egyből előtör a kereskedő vér, s már heves alkudozásba is kezd, minek hála aztán olcsóbban juthatunk hozzá a gyönyörűségekhez. Statpontot nem adnak, de sebaj! Kárpótol az, hogy sokkal szebben nézek ki vele. Habár eddig is sokan fordultak meg utánam, most már biztos vagyok benne, hogy még többen megteszik. Hát igen...
- Liliom! - emelem fel hangom, ahogy kiszúrom a fehér virágot, s már el is kezdek ábrándozni arról, hogy milyen lenne az esküvő, ha mindenhol az díszítené a falakat, a csokrokat, mindent. Persze az úgy egyhangú lenne, szóval még rábökök a hasonló színű rózsára is. Több tucattal lesz rá szükségünk. Az Artes nem kicsi hely, én pedig az akarom, hogy az egybekelésünk napján mindenhol csak azt lássam! Fehér liliomot mindenhova! \o/
Hagyom, hogy Anat alkudhasson itt is, ha szeretne, de utána mint akik jól végezték dolgukat, visszatérünk a céhházba, hogy újra átadhassuk magunkat a pihizésnek és az elmélkedésnek.
- Megvehetjük magunknak az egész szintet, ha így megy tovább! - reagálok Anatnak, midőn a kétezer aranyas utalást is bejelenti a menünk. Nyomban el is kezdem törni a fejem, hogy mibe fektethetnénk bele ezt a jelentős összeget, de inkább nem agyalok sokat. Kettőnk közül a párom az aki az üzletember, ő tuti jobban ért az anyagiak rendezéséhez, mint én.
A meghitt piknik után hazatérünk, s nem sokkal utána már ágyban is vagyunk egymást karolva, szerelmesen. Az éjszaka furcsa álmot látok, miben egy kislánnyal beszélgetek egy mezőn. Elmondja nekem, hogy Aloivnak hívják és szomorú valamiért. Külleme nagyon hasonlatos az enyémhez, de többre nem emlékszem. Az ébredés után pár perccel pedig már csak a neve lebeg lelki szemeim előtt.
A gondolat viszont napolódik, ahogy menüm csörrenve jelent be egy újabb utalást.
- Ezer arany! - szemem csillog, ahogy meglátom a pénzt, arcomra pedig hamisítatlan Violás vigyor húzódik. Amolyan kapzsis. Átugrom a közeli pékségbe egy kiadós reggeliért, majd mindet kedvesem elé tárom, hogy abból falatozhasson, mit megkíván.
Ebédkor egy újabb pénz érkezik, ezúttal ezerötszáz arany. Lelkiismeret furdalás nélkül fogadom el az összeget, s már szinte várom is, hogy mikor érkezik a következő hullám, amiben ha minden igaz már kétezer aranynak kell lennie.
A délután már az esküvőre készülődés körül zajlik. Kimegyünk a városba virágokat nézni, mert azok nagyon fontos elemek. Igaz az esemény nem ma lesz, de sok mindent kell előre eltervezni, megrendelni és akkor miért is ne a virágokkal kezdjük..?
Mielőtt azonban a piac színesebb részébe látogatnánk el, Anatnak megakad a szeme egy szép pár fülbevalón. Ahogy én is szemügyre veszem, nekem is megtetszik, főleg a színe miatt. Hasonló zöld, mint a szemem, jól menne hozzá. Kedvesemből egyből előtör a kereskedő vér, s már heves alkudozásba is kezd, minek hála aztán olcsóbban juthatunk hozzá a gyönyörűségekhez. Statpontot nem adnak, de sebaj! Kárpótol az, hogy sokkal szebben nézek ki vele. Habár eddig is sokan fordultak meg utánam, most már biztos vagyok benne, hogy még többen megteszik. Hát igen...
- Liliom! - emelem fel hangom, ahogy kiszúrom a fehér virágot, s már el is kezdek ábrándozni arról, hogy milyen lenne az esküvő, ha mindenhol az díszítené a falakat, a csokrokat, mindent. Persze az úgy egyhangú lenne, szóval még rábökök a hasonló színű rózsára is. Több tucattal lesz rá szükségünk. Az Artes nem kicsi hely, én pedig az akarom, hogy az egybekelésünk napján mindenhol csak azt lássam! Fehér liliomot mindenhova! \o/
Hagyom, hogy Anat alkudhasson itt is, ha szeretne, de utána mint akik jól végezték dolgukat, visszatérünk a céhházba, hogy újra átadhassuk magunkat a pihizésnek és az elmélkedésnek.
- Megvehetjük magunknak az egész szintet, ha így megy tovább! - reagálok Anatnak, midőn a kétezer aranyas utalást is bejelenti a menünk. Nyomban el is kezdem törni a fejem, hogy mibe fektethetnénk bele ezt a jelentős összeget, de inkább nem agyalok sokat. Kettőnk közül a párom az aki az üzletember, ő tuti jobban ért az anyagiak rendezéséhez, mint én.
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Hétf. Aug. 12 2013, 23:53
Kapjátok a pénzt rendesen, gazdagság van, jóság van, minden van. Ennyi aranyat egyszerre még nem is láttatok, még fürödni is tudnátok benne, ha mind kivennétek az inventorytokból. súlyos összegeket kaptatok az elmúlt napban, napokban. A kapzsiság minden emberben ott van, belőletek sem hiányzik, ez tény, de ez miért is lenne baj? Hát persze, hogy nem baj ugye? Hiszen nem érzitek magatoknak bűnösnek, amiért ismeretlen eredetű aranyat fogadtatok el…..
Nos, a pénz a tiétek, költekezhettek, amennyit csak akartok, nem történik semmi az elkövetkezendő két napban. A harmadikon viszont rettentően fura dologra ébredtek.
- Jó reggel Anatole-sama, Viola-sama! – köszön nektek egy illető, aki az ágyatok előtt áll egy lépéssel, majd meghajol, miközben leveszi a kalapját. A fehérbőrű, pink hajú, furaszemű valaki végig mosolyog, mint akinek nagyon jó kedve van.
- Bertold vagyok, nagyon örvendek – Már a nevét is tudjátok, ez azért nem semmi, micsoda illem, persze leszámítva azt, hogy épp a szobátokban van, míg ti most ébredtetek és persze lengén vagytok öltözve.
- Uram küldött, mert szeretné, ha behajtanám az első részletet. – beszél itt nektek, az idegesítő, lányos hanglejtésével és egy pillanatra sem veszi le a szemét rólatok.
- Akkor engedelmükkel!- csettint egyet, majd eltűnik, kérdéseitekre nem válaszol, ha feltesztek neki bármit is. Ha megtámadnátok őket, akkor észrevehetitek, hogy nem gyengus, mert minden elől kitér, meglehetősen könnyen és persze vigyorogva.
Tehát a pasas eltűnik, de más furcsa, vagy inkább rémisztő esemény is megtörténik. Anatole a bal kezed, csuklótól lefelé eltűnik, elpixeleződik. ez azonban nem minden, maximális Hp-d száma is csökken 140 helyett már csak 130 Hp-val rendelkezel. A kezed nem tudod visszanöveszteni, tegyél bármit.
Viola, nálad is hasonló történik, mármint ami a HP-t illeti. 100-ból már csak 90 Hp-val rendelkezel. Ráadásul lett egy kis pocakod. Nem túl nagy, de érzed, a különbséget, bizony eltűntek a kockák és egy picike pocak vette át a helyét…
Nos, a pénz a tiétek, költekezhettek, amennyit csak akartok, nem történik semmi az elkövetkezendő két napban. A harmadikon viszont rettentően fura dologra ébredtek.
- Jó reggel Anatole-sama, Viola-sama! – köszön nektek egy illető, aki az ágyatok előtt áll egy lépéssel, majd meghajol, miközben leveszi a kalapját. A fehérbőrű, pink hajú, furaszemű valaki végig mosolyog, mint akinek nagyon jó kedve van.
- Bertold vagyok, nagyon örvendek – Már a nevét is tudjátok, ez azért nem semmi, micsoda illem, persze leszámítva azt, hogy épp a szobátokban van, míg ti most ébredtetek és persze lengén vagytok öltözve.
- Uram küldött, mert szeretné, ha behajtanám az első részletet. – beszél itt nektek, az idegesítő, lányos hanglejtésével és egy pillanatra sem veszi le a szemét rólatok.
- Akkor engedelmükkel!- csettint egyet, majd eltűnik, kérdéseitekre nem válaszol, ha feltesztek neki bármit is. Ha megtámadnátok őket, akkor észrevehetitek, hogy nem gyengus, mert minden elől kitér, meglehetősen könnyen és persze vigyorogva.
Tehát a pasas eltűnik, de más furcsa, vagy inkább rémisztő esemény is megtörténik. Anatole a bal kezed, csuklótól lefelé eltűnik, elpixeleződik. ez azonban nem minden, maximális Hp-d száma is csökken 140 helyett már csak 130 Hp-val rendelkezel. A kezed nem tudod visszanöveszteni, tegyél bármit.
Viola, nálad is hasonló történik, mármint ami a HP-t illeti. 100-ból már csak 90 Hp-val rendelkezel. Ráadásul lett egy kis pocakod. Nem túl nagy, de érzed, a különbséget, bizony eltűntek a kockák és egy picike pocak vette át a helyét…
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Viola Pént. Aug. 16 2013, 11:58
Két nap telik el úgy, hogy a zsebünkben tudhatjuk a nagy mennyiségű aranyat. Ábrándozásaim arról, hogy mire verhetjük el ez idő alatt még csak jobban kiszélesedett... Na jó, talán mégsem. A szint felvásárlása továbbra is a gondolat, mi hajt, de érdemi lépéseket nem sikerült tenni, főleg, hogy nem is unszolom Anatolet a pénz miatt. Itt van, nálunk van, a miénk, jól meg kell fontolni, hogy hova rakjuk, vagyis mibe fektetjük.
Az aggodalmak messzire szállnak, s én csak élvezem gazdag Aincradi mindennapjaimat. Koktélhegyek, ételkülönlegességek, minden jöhet, ami csak belefér. Vennünk kell magunknak egy cukrászdát is, hogy aztán onnan ingyen kaphassuk a süteményeket. Persze oda fogadunk valakit, aki viszi a boltot, mert én biztos nem fogok ott ácsorogni egy pult mögött, hogy alázatosan, mosolyogva kiszolgáljam a vevőket...
A harmadik nap reggelén egy ismeretlen hangra ébredek. Kinyitom a szememet, s elfordítom fejemet a hang irányába. Még a pupillám is kitágul, ahogy észreveszek egy fura alakot az ágyunk mellett. Minket bámul oly' módon, mintha még nem is látott volna embert! Rákukkantok magamra: A szokásos babydollom van rajtam ami ugyancsak a szokásos módon mindent mutatni enged. A takaró csak lábamat rejti, gyorsan oda is kapok, s magamra húzom azt.
Idegesen, zavartan pillantok a fazonra, megszólalni sincs hirtelen gondolatom, egyszerűen belém fojtotta a szót bamba bámulásával. Meglökdösöm Anatot, hogy ébredjen, ha még nem lett volna fent, majd fejemmel az idegen felé bökök.
Kérdés: Hogyan jutott be a házunkba? Elvileg az Artes nagyon biztonságos. A másik kérdés meg az, hogy mit akar tőlünk? Bár, mikor száját végre szólásra nyitja, kezd valami derengeni... Seperc alatt megkapjuk a választ az én fejemben felmerülő kérdésre, s habár gondolom Anatnak is ilyesmi járhatott a fejében, mégis értetlenül állok a szituáció előtt. A pénz feladó meg minden nélkül érkezett! Részletről is magyaráz nekünk. És Anatole-nak eltűnik a keze azzal párhuzamosan, ahogy az idegen is eltűnik a szobából. Ijedten dobom le magamról a takarót, s vetődök át kedvesen oldalára.
- Te jó ég, ezt mégis hogy?! - szinte kiáltom a szavakat, ahogy megragadom a férfi kezét, vagyis annak a helyét és feszülten lesni kezdem, mintha attól bármi megoldódna. Aztán kattan egyet az agyam: Mi van akkor, ha velem is ez történt? Gyorsan megnézem végtagjaimat, de mindegyik megvan. AZ életemből viszont vesztettem tíz pontot. Mi a franc?! Miközben zavarodottan tekintgetek hol Anatra, hol a kezére, hol pedig magamra, akkor veszem észre, hogy a babydoll a hasamnál szokatlan módon áll. Mintha kitüremkedne valami. Elfordulok kedvesemtől, s lassan felhúzom a ruhadarabot, hogy megnézhessem mi az. Talán még annál is rosszabb, hogy eltűnt volna... Megnőtt! Pocakom lett!
- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - ordítom sikítva, ahogy csak a számon kifér és nyomban a szoba végébe teleportálok, titkon reménykedve abban, hogy ez a rémálom ott marad az ágyon. De nem, jön velem, mintha hozzám lenne ragasztva. Vérben forgó szemekkel vizslatom a testrészt, s meg is bököm párszor. Érzem a bökést, ez a nyavalyás has az enyém.
- Neeeeeeeeem! - kiáltok megint és teleportálok olyan erőt beleadva, hogy nem csak én mozdulok el, de az egész lakásban minden kisebb tárgy, de azok csak pár centivel. Jómagam az öltözködős szobában jelenek meg, s nyomban lerántom magamról a Babydollt, majd pedig egy nagyobb konyharuhát tekerek derekam köré, hogy lefogja a hasam. Mikor meggyőződök róla, hogy így már nem olyan gáz, méreggel fűtve térek vissza Anathoz.
- Mi a franc volt ez? Mit akar tőlünk?! Úristen mi lesz most?! - szavalok eszeveszetten, elborult elmével és fel alá járok a szobában, egy a derekam köré tekert ruhával.
Az aggodalmak messzire szállnak, s én csak élvezem gazdag Aincradi mindennapjaimat. Koktélhegyek, ételkülönlegességek, minden jöhet, ami csak belefér. Vennünk kell magunknak egy cukrászdát is, hogy aztán onnan ingyen kaphassuk a süteményeket. Persze oda fogadunk valakit, aki viszi a boltot, mert én biztos nem fogok ott ácsorogni egy pult mögött, hogy alázatosan, mosolyogva kiszolgáljam a vevőket...
A harmadik nap reggelén egy ismeretlen hangra ébredek. Kinyitom a szememet, s elfordítom fejemet a hang irányába. Még a pupillám is kitágul, ahogy észreveszek egy fura alakot az ágyunk mellett. Minket bámul oly' módon, mintha még nem is látott volna embert! Rákukkantok magamra: A szokásos babydollom van rajtam ami ugyancsak a szokásos módon mindent mutatni enged. A takaró csak lábamat rejti, gyorsan oda is kapok, s magamra húzom azt.
Idegesen, zavartan pillantok a fazonra, megszólalni sincs hirtelen gondolatom, egyszerűen belém fojtotta a szót bamba bámulásával. Meglökdösöm Anatot, hogy ébredjen, ha még nem lett volna fent, majd fejemmel az idegen felé bökök.
Kérdés: Hogyan jutott be a házunkba? Elvileg az Artes nagyon biztonságos. A másik kérdés meg az, hogy mit akar tőlünk? Bár, mikor száját végre szólásra nyitja, kezd valami derengeni... Seperc alatt megkapjuk a választ az én fejemben felmerülő kérdésre, s habár gondolom Anatnak is ilyesmi járhatott a fejében, mégis értetlenül állok a szituáció előtt. A pénz feladó meg minden nélkül érkezett! Részletről is magyaráz nekünk. És Anatole-nak eltűnik a keze azzal párhuzamosan, ahogy az idegen is eltűnik a szobából. Ijedten dobom le magamról a takarót, s vetődök át kedvesen oldalára.
- Te jó ég, ezt mégis hogy?! - szinte kiáltom a szavakat, ahogy megragadom a férfi kezét, vagyis annak a helyét és feszülten lesni kezdem, mintha attól bármi megoldódna. Aztán kattan egyet az agyam: Mi van akkor, ha velem is ez történt? Gyorsan megnézem végtagjaimat, de mindegyik megvan. AZ életemből viszont vesztettem tíz pontot. Mi a franc?! Miközben zavarodottan tekintgetek hol Anatra, hol a kezére, hol pedig magamra, akkor veszem észre, hogy a babydoll a hasamnál szokatlan módon áll. Mintha kitüremkedne valami. Elfordulok kedvesemtől, s lassan felhúzom a ruhadarabot, hogy megnézhessem mi az. Talán még annál is rosszabb, hogy eltűnt volna... Megnőtt! Pocakom lett!
- WÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! - ordítom sikítva, ahogy csak a számon kifér és nyomban a szoba végébe teleportálok, titkon reménykedve abban, hogy ez a rémálom ott marad az ágyon. De nem, jön velem, mintha hozzám lenne ragasztva. Vérben forgó szemekkel vizslatom a testrészt, s meg is bököm párszor. Érzem a bökést, ez a nyavalyás has az enyém.
- Neeeeeeeeem! - kiáltok megint és teleportálok olyan erőt beleadva, hogy nem csak én mozdulok el, de az egész lakásban minden kisebb tárgy, de azok csak pár centivel. Jómagam az öltözködős szobában jelenek meg, s nyomban lerántom magamról a Babydollt, majd pedig egy nagyobb konyharuhát tekerek derekam köré, hogy lefogja a hasam. Mikor meggyőződök róla, hogy így már nem olyan gáz, méreggel fűtve térek vissza Anathoz.
- Mi a franc volt ez? Mit akar tőlünk?! Úristen mi lesz most?! - szavalok eszeveszetten, elborult elmével és fel alá járok a szobában, egy a derekam köré tekert ruhával.
Viola- Harcművész
- Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szomb. Aug. 17 2013, 20:36
Hát ez tényleg nem lehet más, csak valami bug. A pénz napról napra hatványozódik, szó szerint dúskálunk az aranyban. Így is volt már, hogy egyesek pénzes zsáknak hívtak, de Dagobert bácsi hozzánk képest csóró kiskacsa volt. Eleinte igyekeztem fegyelmezni magamat, hogy nem szabad nyakára lépni a madár látta pénznek, mi van ha mégis valakinek a számlájáról vándorolt át, de olyan szabályosan jöttek mindig a pénzek, mintha valami előre programozott algoritmus alapján történne. Mivel feladó továbbra sem volt, s a pénzt napok óta nem kereste senki, ezért végül csak-csak hozzányúltunk. Egy kis ez, egy kis az. Amúgy sem voltunk csórók, de Vionak van egy olyan "rossz" tulajdonsága, hogy szeret nagy lábon élni, s én sem vetem meg a luxust, így elég nehéz megálljt parancsolni a költekezésnek. Persze továbbra sem kell számolgatnunk, hogy mennyi folyt ki a kezünk közül, hisz szüntelenül áradt tovább a lóvé a számlánkra. Mikor ismét gondterhelté váltam azzal kapcsolatban, hogy nem kellene ezt tennünk, mindig lecsapta a kisördög az angyalkát a vállamról. Tudjuk kié? Nem. Vissza tudjuk adni? Nem. Miénk? Most már igen? Azért ügyeltem arra, hogy ne költsünk annál nagyobb összeget, mint amivel ki tudnánk pótolni a hiányt arra az esetre, ha egy napon mégis kopogtatna a pénzhalom tulajdonosa.
Aztán eljön az a bizonyos reggel, ami fenekestül forgatja fel a mindennapjainkat. Éppen hason fekve horpasztok, amikor arra ébredek, hogy Viola éppen mocorog mellettem, s engem lökdös, hogy ébredjek már fel végre. Úgy tűnik az éjjeli teljesítményemet kevesli és több törődést vár apucitól és az admirálistól. Felé fordulok, hogy formás mellei közé bújjak az arcommal, azonban a látvány, ami fogad az ágy mellől, az a pillanat tört része alatt lelankaszt. Ijedtemben akkorát ugrok az idegen fazont látva, hogy kis híján legördülök az ágyról. - Maga meg mégis mit keres itt és hogy a fenébe jutott be? - Nyitva maradt volna az ablak? Persze, ilyen hőségben jó hogy nyitva van, de ilyen magasságba még magasugrás kristállyal sem lehet feljutni. És különben is, a Limen kapujának védelmi rendszerén hogy jutott át? Most csöppet sem tud érdekelni, hogy a modora makulátlan, mivel a megjelenése viszont a frászt hozza rám. Azokkal a szemekkel vallatni lehetne! Ráadásul a piros indikátora sem túl bizalomgerjesztő, ergo vagy egy gyilkos jutott át a tutibiztos védelmi rendszeremen, vagy ez az izé itt egy mob.
- Az urad? Első részletet? - kérdezek vissza értetlenkedve, válaszra persze nem méltat. Sőt, távozóra is fogja, de nem ám az ajtón keresztül megy ki, hanem kámforrá válik. Most már tuti, hogy mob, vagy teleportál, vagy mittudomén. Bakker, miért csökkent az életsávom? Bakker, hol a kezem? O.O
Viola is sikítozik mellettem, te jó ég, vele mi történhetett? Egy kis pocak. Pocak? Ugyan már, bakker, hol a kezem?! Vio eszeveszett teleportálásokba kezd, én pedig nyomban lehívom a menümet. Tüstént felhörpintek egy mini potit, annak segítenie kellene. De semmi változás. Bakker, bakker, bakker! És ez még csak az első részlet volt? Mi lesz még itt? O.o
Aztán eljön az a bizonyos reggel, ami fenekestül forgatja fel a mindennapjainkat. Éppen hason fekve horpasztok, amikor arra ébredek, hogy Viola éppen mocorog mellettem, s engem lökdös, hogy ébredjek már fel végre. Úgy tűnik az éjjeli teljesítményemet kevesli és több törődést vár apucitól és az admirálistól. Felé fordulok, hogy formás mellei közé bújjak az arcommal, azonban a látvány, ami fogad az ágy mellől, az a pillanat tört része alatt lelankaszt. Ijedtemben akkorát ugrok az idegen fazont látva, hogy kis híján legördülök az ágyról. - Maga meg mégis mit keres itt és hogy a fenébe jutott be? - Nyitva maradt volna az ablak? Persze, ilyen hőségben jó hogy nyitva van, de ilyen magasságba még magasugrás kristállyal sem lehet feljutni. És különben is, a Limen kapujának védelmi rendszerén hogy jutott át? Most csöppet sem tud érdekelni, hogy a modora makulátlan, mivel a megjelenése viszont a frászt hozza rám. Azokkal a szemekkel vallatni lehetne! Ráadásul a piros indikátora sem túl bizalomgerjesztő, ergo vagy egy gyilkos jutott át a tutibiztos védelmi rendszeremen, vagy ez az izé itt egy mob.
- Az urad? Első részletet? - kérdezek vissza értetlenkedve, válaszra persze nem méltat. Sőt, távozóra is fogja, de nem ám az ajtón keresztül megy ki, hanem kámforrá válik. Most már tuti, hogy mob, vagy teleportál, vagy mittudomén. Bakker, miért csökkent az életsávom? Bakker, hol a kezem? O.O
Viola is sikítozik mellettem, te jó ég, vele mi történhetett? Egy kis pocak. Pocak? Ugyan már, bakker, hol a kezem?! Vio eszeveszett teleportálásokba kezd, én pedig nyomban lehívom a menümet. Tüstént felhörpintek egy mini potit, annak segítenie kellene. De semmi változás. Bakker, bakker, bakker! És ez még csak az első részlet volt? Mi lesz még itt? O.o
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Szomb. Aug. 17 2013, 22:45
A hírtelen felbukkant idegen azaz Bertold, kicsit megváltoztatta az eddigi nyugodt életetek. Anatole kezed elvesztése nem kis sokként ér, ahogy téged sem Viola az, hogy pár kg-al többet nyomsz a mérlegen és ez azért rendesen meg is látszik. a napotok eltelik, több arany pedig nem érkezik hozzátok. Lassan eltelik a következő nap is, csináljatok akármit, így fél kézzel és kis pocakkal, ami azért feltűnik egy-egy emberkének, csak kinek van mersze rákérdezni?
A következő napon, nem sokkal éjfél után, megint megjelenik az ijesztő idegen.
- Nyugodalmas szép pestét kívánok önöknek. Anatole-sama, Viola-sama! – ébredtek újfent az udvarias üdvözlésre, hajlongásra.
- Engedelmükkel, elvinném a második részletet is. Szabad? – kérdezi a szokásos vigyorral az arcán és már készül is a csettintésre, amivel behajtja az adósságotokat valamilyen úton, módon. Anatole: neked a bal lábad tűnik el, térdtől lefelés és ezzel párhuzamosan 20 hp-val rövidül meg a maxod. Viola: Neked a kiss pocakodból, Nagy pocak lesz és te is veszítesz 20-at a maximum hp-dból.
- Amennyiben kérdésül lenne, csak hívjanak nyugodtan.. Röstellem, de a múltkori kapkodásban elfelejtettem ezt közölni önökkel. További jó éjszakát - azzal el is tűnik. Semmi más nem történik, oilletve,de. Az ismerőseitek között, a barát listán megjelenik egy Bertold Naaro nevű illető. Bár könnyen lehet, hogy már egy ideje ott figyel…
Nagyon úgy tűnik, hogy most nem volt valami nyugodt éjszakátok, lehet, hogy nem is lesz már? :O
A következő napon, nem sokkal éjfél után, megint megjelenik az ijesztő idegen.
- Nyugodalmas szép pestét kívánok önöknek. Anatole-sama, Viola-sama! – ébredtek újfent az udvarias üdvözlésre, hajlongásra.
- Engedelmükkel, elvinném a második részletet is. Szabad? – kérdezi a szokásos vigyorral az arcán és már készül is a csettintésre, amivel behajtja az adósságotokat valamilyen úton, módon. Anatole: neked a bal lábad tűnik el, térdtől lefelés és ezzel párhuzamosan 20 hp-val rövidül meg a maxod. Viola: Neked a kiss pocakodból, Nagy pocak lesz és te is veszítesz 20-at a maximum hp-dból.
- Amennyiben kérdésül lenne, csak hívjanak nyugodtan.. Röstellem, de a múltkori kapkodásban elfelejtettem ezt közölni önökkel. További jó éjszakát - azzal el is tűnik. Semmi más nem történik, oilletve,de. Az ismerőseitek között, a barát listán megjelenik egy Bertold Naaro nevű illető. Bár könnyen lehet, hogy már egy ideje ott figyel…
Nagyon úgy tűnik, hogy most nem volt valami nyugodt éjszakátok, lehet, hogy nem is lesz már? :O
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Vas. Aug. 25 2013, 21:39
Nem gyengén lesokkol Behajtó Bertold érkezése és tevékenykedése, melynek eredményeképpen Violának némiképpen megnövekedik a hasa, nekem meg oda a kezem... Ami legjobban frusztrál, hogy képtelen vagyok regenerálódni. A hiányérzeten túl persze nincs őrült üvöltés a fájdalomtól, de borzalmasan döbbenetes látni, hogy csak egy csonk maradt a balom helyén. Ráadásul mintha direkt még jobban ki akart volna cseszni velem, hogy egy balkezest megfoszt az ügyesebbik kezétől! Képtelen vagyok megbarátkozni a gondolattal, hogy ez most már így marad, hisz lennie kell valami megoldásnak. Legalább csak az avataromat éri veszteség, hisz a Nerve Gear csak nem nyisszantja le kint is egy lézervágóval a karomat O.o
Mindamellett, hogy légszomjjal küszködve kapkodom a levegőt, valahogy erőt kell vennem magamon és meg kell próbálnom lenyugtatni Violát is. Amennyire remegő lábaimtól telik, talpra szökkenek és próbálok megálljt parancsolni a szüntelen teleportációnak, s mikor a sarokba húzódik be kedvesem, akkor mellé kuporodok és jobbommal simogatni kezdem az arcát. - Nyugodj meg kérlek, nyugodj meg. Ez semmiség, így is gyönyörű vagy, észre sem lehet venni. Én pedig a menő félkarú rabló pasid leszek, hehe... - nevetgélek kínosan, majd folytatom - Nem lesz semmi baj, próbálunk megoldást találni, csak kérlek próbálj nem pánikolni. Összegyűjtjük neki szépen újra, maradéktalanul a pénzt, aztán legyen vele boldog.
Persze még magam sem tudom, hogy ennyi elegendő lesz-e neki, vagy tovább fog menni. Az uzsorások sosem elégszenek meg a befektetett alaptőkével. mindenesetre megnyugtató valamicskét, hogy nem érkezik több lóvé. Már ma éjjel kiküldök egy üzenetet, melyben időszakos kölcsönt kérek Mitotól, továbbá a céh tartalékait is átnézem és felkeresek pár ügyfelet, akiktől némi előleget vagy elmaradt tartozásokat hajtok be.
Másnap beletelik jó pár órába, mire az összeget sikerül újra az utolsó aranytallérig összekuporgatni, s áldom az eszemet, hogy nem vertük el az egészet, csak egy kis hányadát. Az utcára természetesen nem vagyok hajlandó kilépni, s úgy sejtem hasonlóképpen érez Viola is. Egész nap attól rettegek, hogy mikor érkezik meg az a flúgos kinézetű, rémisztő alak. A pénz már a számlámon, alkuképes állapotban vagyok, de akkor mégis miért járkálok fel s alá a lakásban. Este aztán már nem bírom tovább, lefekszünk aludni, persze nem jön álom a szememre, s úgy hiszem ezzel Viola is így van. Kopogtatás nélkül meg is érkezik újra Bertold, s ijedtemben most is halálra vált arccal majd összecsinálom magam. Rettenetes egy alak, elég beteg lehet a programozó, aki megtervezte. Második részlet, bakker ettől féltem! O.o
- Hogy szabad-e? Nem-nem-nem, ne csináld! - kapnék a keze után, hogy ne tudjon csettinteni, de késő, mert mire rátámaszkodnék a lábamra, hogy odaszökkenjek hozzá, már nincs mire. Nincs mire! - Nincs lábam! NINCS LÁBAM! Ne csessz ki velem! Mi jön, a fél szemem, bakker?! - szakad fel belőlem bárdolatlan stílusban a következő félelmem. Ahogy Violára pillantok, azt látom, hogy a hasa még inkább kikerekedett. Jesszusom, ugye nem valami pokolfajzat nevelkedik a hasában!? O.o Bertold meg már megint szőrén-szálán eltűnt! Idegesítő egy alak, de most legalább gagyogott valami olyasmiről, hogy híjuk, ha szükség van rá. Hát hogy a fenébe ne lenne szükségem rá, adja vissza tüstént a végtagjainkat! - Bertold! Bertold az ég szerelmére gyere vissza! Megidézlek Bertold! Szezám tárulj! Leviósza, vagy bármi, amit csak akarsz, de könyörögve kérlek gyere vissza Bertold! Itt a pénzetek, vigyétek mind egy szálig! - pillantok egyre idegesebben az életsávomra, ami ismét csökkent, közben inventorymból előhívok jó pár pénzes erszényt és az éjjeli szekrényre kikészítve reménykedek abban, hogy Bertold válaszol a hívásomra és ismét megjelenik.
Mindamellett, hogy légszomjjal küszködve kapkodom a levegőt, valahogy erőt kell vennem magamon és meg kell próbálnom lenyugtatni Violát is. Amennyire remegő lábaimtól telik, talpra szökkenek és próbálok megálljt parancsolni a szüntelen teleportációnak, s mikor a sarokba húzódik be kedvesem, akkor mellé kuporodok és jobbommal simogatni kezdem az arcát. - Nyugodj meg kérlek, nyugodj meg. Ez semmiség, így is gyönyörű vagy, észre sem lehet venni. Én pedig a menő félkarú rabló pasid leszek, hehe... - nevetgélek kínosan, majd folytatom - Nem lesz semmi baj, próbálunk megoldást találni, csak kérlek próbálj nem pánikolni. Összegyűjtjük neki szépen újra, maradéktalanul a pénzt, aztán legyen vele boldog.
Persze még magam sem tudom, hogy ennyi elegendő lesz-e neki, vagy tovább fog menni. Az uzsorások sosem elégszenek meg a befektetett alaptőkével. mindenesetre megnyugtató valamicskét, hogy nem érkezik több lóvé. Már ma éjjel kiküldök egy üzenetet, melyben időszakos kölcsönt kérek Mitotól, továbbá a céh tartalékait is átnézem és felkeresek pár ügyfelet, akiktől némi előleget vagy elmaradt tartozásokat hajtok be.
Másnap beletelik jó pár órába, mire az összeget sikerül újra az utolsó aranytallérig összekuporgatni, s áldom az eszemet, hogy nem vertük el az egészet, csak egy kis hányadát. Az utcára természetesen nem vagyok hajlandó kilépni, s úgy sejtem hasonlóképpen érez Viola is. Egész nap attól rettegek, hogy mikor érkezik meg az a flúgos kinézetű, rémisztő alak. A pénz már a számlámon, alkuképes állapotban vagyok, de akkor mégis miért járkálok fel s alá a lakásban. Este aztán már nem bírom tovább, lefekszünk aludni, persze nem jön álom a szememre, s úgy hiszem ezzel Viola is így van. Kopogtatás nélkül meg is érkezik újra Bertold, s ijedtemben most is halálra vált arccal majd összecsinálom magam. Rettenetes egy alak, elég beteg lehet a programozó, aki megtervezte. Második részlet, bakker ettől féltem! O.o
- Hogy szabad-e? Nem-nem-nem, ne csináld! - kapnék a keze után, hogy ne tudjon csettinteni, de késő, mert mire rátámaszkodnék a lábamra, hogy odaszökkenjek hozzá, már nincs mire. Nincs mire! - Nincs lábam! NINCS LÁBAM! Ne csessz ki velem! Mi jön, a fél szemem, bakker?! - szakad fel belőlem bárdolatlan stílusban a következő félelmem. Ahogy Violára pillantok, azt látom, hogy a hasa még inkább kikerekedett. Jesszusom, ugye nem valami pokolfajzat nevelkedik a hasában!? O.o Bertold meg már megint szőrén-szálán eltűnt! Idegesítő egy alak, de most legalább gagyogott valami olyasmiről, hogy híjuk, ha szükség van rá. Hát hogy a fenébe ne lenne szükségem rá, adja vissza tüstént a végtagjainkat! - Bertold! Bertold az ég szerelmére gyere vissza! Megidézlek Bertold! Szezám tárulj! Leviósza, vagy bármi, amit csak akarsz, de könyörögve kérlek gyere vissza Bertold! Itt a pénzetek, vigyétek mind egy szálig! - pillantok egyre idegesebben az életsávomra, ami ismét csökkent, közben inventorymból előhívok jó pár pénzes erszényt és az éjjeli szekrényre kikészítve reménykedek abban, hogy Bertold válaszol a hívásomra és ismét megjelenik.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Csüt. Szept. 05 2013, 20:22
Bertold nem figyel tárok és könyörtelenül elviszi azt, ami neki jár. Egy igazi behajtó, aki még jól nevelt is. Egy szavatok sem lehet rá. A művelet befejezése után ismételten eltűnik, pont úgy, ahogyan érkezett. Azonban Anatole, te nem hagyod őt pihenni, egy vérbeli rabszolgahajcsár vagy, aki még egy szusszanásnyi időt sem hagy annak a kemény munkásnak, aki az imént végezte el a feladatát…
Bertold megint megjelenik előtted és meghajol.
- Üdvözletem! Mivel lehetek ismét szolgálatukra? - az a vigyor az arcán, csak nem akar lehervadni, hiába nem hagyod pihenni. Sőt, mintha egyre szélesebb lenne. Siránkozásodat hallva sem látsz változást, semmit. Egyáltalán nem vesz téged komolyan, nem érdekli, hogy mi van veled.
- Sajnálom Anatole-sama, de az arany, számunkra értéktelen- közli veled ezt, és már kuncog is a kis szemtelen.
- Egyetlen mód van rá, hogy segítsen magán Anatole-sama. – megigazítja kalapját, megigazítja ruháját, nem mintha rosszul állt volna, vagy ilyesmi…
- Az aranyat adja oda másoknak, akik elszenvedik a mellékhatásokat önök helyett. Ez az egyetlen megoldás. Akkor, ha nincs más, amit önökért tehetnék, mennék is – ha nincs több kérdésetek, megint köddé válik.
Bertold megint megjelenik előtted és meghajol.
- Üdvözletem! Mivel lehetek ismét szolgálatukra? - az a vigyor az arcán, csak nem akar lehervadni, hiába nem hagyod pihenni. Sőt, mintha egyre szélesebb lenne. Siránkozásodat hallva sem látsz változást, semmit. Egyáltalán nem vesz téged komolyan, nem érdekli, hogy mi van veled.
- Sajnálom Anatole-sama, de az arany, számunkra értéktelen- közli veled ezt, és már kuncog is a kis szemtelen.
- Egyetlen mód van rá, hogy segítsen magán Anatole-sama. – megigazítja kalapját, megigazítja ruháját, nem mintha rosszul állt volna, vagy ilyesmi…
- Az aranyat adja oda másoknak, akik elszenvedik a mellékhatásokat önök helyett. Ez az egyetlen megoldás. Akkor, ha nincs más, amit önökért tehetnék, mennék is – ha nincs több kérdésetek, megint köddé válik.
A hozzászólást Lizbet összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Szept. 13 2013, 01:11-kor.
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szomb. Szept. 07 2013, 18:18
Azt hiszem kezdek kiborulni... Nem, már ki is borultam! Bármennyire is fájdalommentes a dolog, az ember nem szokta csak úgy elveszíteni a karját. Még idebent sem. Volt már rá precedens, hogy csonkolni akarták harc közben az egyik végtagom, talán éppen a kezem, de még sosem éltem át valóban azt az érzést, hogy hiányzik valamim. Ráadásul most már két végtagom is! Borzalmas belegondolni, hogy ezután mégis mi következhet. Csak pár kósza gondolat fut át az agyamon, de teljesen kikészülök már a jelenlegi állapottól is, nemhogy azon lamentáljak, mi jöhet még. Ráadásul cselekednem kell, mielőtt Vio még inkább használhatatlan állapotba kerül, az én tényleges használhatatlanságomról már nem is beszélve. Muszáj megőriznem a hidegvéremet, de ez nem igazán sikerül, miközben Bertoldnak könyörgök, hogy térjen vissza. Vio továbbra is összekuporodva hitetlenkedik, abba pedig már végképp bele sem merek gondolni, hogy az ő hasában mi növekedhet.
Nem is kell sokat kérlelnem és Bertold vissza is tér. Ezek szerint valóban csak hívnom kell és meg fog jelenni. Talán valóban a segítségemre tud lenni, talán a későbbiekben is. Nem mondom, hogy a szövetségesem lesz, de talán ha nem ellenségként tekintek rá, hanem információforrásként és úgy bánok vele, ahogy ő velem, akkor készséggel elárulja a további lépéseket is. Így is lett, ám az általa kínált megoldás csöppet sem tetszetős. Más vállalja át a mellékhatásokat? Nem mondom, hogy nem jut hirtelen eszembe pár személy, aki megérdemelné, hogy bűnhődjön, na de nem az én hibám következményét átvállalva. Odaadhatnám az érméket moboknak, bossoknak, de vajon ez lehetséges? Ráadásul hogy vonuljak ellenük úgy, hogy lassan a fél testem hiányzik...
Lehet, hogy ez is csak egy teszt, s ha kicseszek valakivel, vagy valakikkel, akkor duplán kapom meg a büntetésemet. Arról nem is beszélve, hogy bármennyire is elkeseredett vagyok jelen pillanatban, nem vinne rá a lélek, hogy mást büntessek a mi meggondolatlanságunk miatt. Az dühít a legjobban, hogy egyetlen megoldás sem jut az eszembe, amivel elkerülhettük volna ezt az egészet és visszajuttathattuk volna az ismeretlen címzettől átutalt pénzt. Persze nem tagadom, mohók voltunk, na de ennyire? O.o
- Mi ezt a pénzt nem kértük és nem is tudtuk a módját, hogy miként küldjük vissza a tulajdonosának. Mégis mit kellett volna tennünk? - Tartok tőle, hogy nem fogok érdemi választ kapni, mert így is - úgy is kelepcébe csaltak volna bennünket akármilyen ürügy révén. De mire jó ez az egész? Egy random, morbid küldetés, amibe akaratunkon kívül belekeveredtünk? Hisz a guest listünkben továbbra is szerepel "???" címen.
- Nincs valami más megoldás? - Persze elmondta kétszer is, hogy ez az egyetlen, de muszáj újra rákérdeznem. - Valami alternatíva, amivel kiválthatjuk a büntetést, de nem más kárára? NJK-knak, moboknak adhatom a pénzt? Játékosoknak eszem ágában sincs tönkretenni az életét! És mi lesz, hogy ha késlekedünk? Egyszer csak elfogyok, Violának meg szétrobban a hasa? O.O
Nem is kell sokat kérlelnem és Bertold vissza is tér. Ezek szerint valóban csak hívnom kell és meg fog jelenni. Talán valóban a segítségemre tud lenni, talán a későbbiekben is. Nem mondom, hogy a szövetségesem lesz, de talán ha nem ellenségként tekintek rá, hanem információforrásként és úgy bánok vele, ahogy ő velem, akkor készséggel elárulja a további lépéseket is. Így is lett, ám az általa kínált megoldás csöppet sem tetszetős. Más vállalja át a mellékhatásokat? Nem mondom, hogy nem jut hirtelen eszembe pár személy, aki megérdemelné, hogy bűnhődjön, na de nem az én hibám következményét átvállalva. Odaadhatnám az érméket moboknak, bossoknak, de vajon ez lehetséges? Ráadásul hogy vonuljak ellenük úgy, hogy lassan a fél testem hiányzik...
Lehet, hogy ez is csak egy teszt, s ha kicseszek valakivel, vagy valakikkel, akkor duplán kapom meg a büntetésemet. Arról nem is beszélve, hogy bármennyire is elkeseredett vagyok jelen pillanatban, nem vinne rá a lélek, hogy mást büntessek a mi meggondolatlanságunk miatt. Az dühít a legjobban, hogy egyetlen megoldás sem jut az eszembe, amivel elkerülhettük volna ezt az egészet és visszajuttathattuk volna az ismeretlen címzettől átutalt pénzt. Persze nem tagadom, mohók voltunk, na de ennyire? O.o
- Mi ezt a pénzt nem kértük és nem is tudtuk a módját, hogy miként küldjük vissza a tulajdonosának. Mégis mit kellett volna tennünk? - Tartok tőle, hogy nem fogok érdemi választ kapni, mert így is - úgy is kelepcébe csaltak volna bennünket akármilyen ürügy révén. De mire jó ez az egész? Egy random, morbid küldetés, amibe akaratunkon kívül belekeveredtünk? Hisz a guest listünkben továbbra is szerepel "???" címen.
- Nincs valami más megoldás? - Persze elmondta kétszer is, hogy ez az egyetlen, de muszáj újra rákérdeznem. - Valami alternatíva, amivel kiválthatjuk a büntetést, de nem más kárára? NJK-knak, moboknak adhatom a pénzt? Játékosoknak eszem ágában sincs tönkretenni az életét! És mi lesz, hogy ha késlekedünk? Egyszer csak elfogyok, Violának meg szétrobban a hasa? O.O
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Pént. Szept. 13 2013, 01:22
Bertold tovább marad, mert van még kérdésed. Ez jó jel, legalább meghallgat és ne hagy kétségek között. Sőt, még eddig válaszolt minden kérdésre, amit feltettél neki, tehát rossz ember nem lehet. Már azt is tudod, hogy mit kell tenned azért, hogy eme probléma megoldódjon és Rőtszakáll Anatole kiléte titok maradjon. elvégre egy neves céh vezére nem sétálgathat falábbal és kampós kézzel
- Ez így, ebben a formában nem teljesen helytálló Anatole-sama. - Javít ki mosolyogva. Nem nagyon hatja meg az állapotod, egyáltalán nem érdekli.
- Minden utalás előtt felajánlottuk a visszautasítás lehetőségét. Önök ezzel nem éltek – magyarul mégiscsak ti vagytok a hibásak, mert kétes eredetű vagyont fogadtatok el, többször is.
Mosolyogva figyeli, hallgatja, amint egyéb lehetőségeket sorolsz fel, amivel elkerülhető a mellékhatások átruházása, azonban semmi jele nincs annak, hogy meggyőznéd őt.
- Roppantmód sajnálom Anatole-sama, de már közöltem a választható lehetőségeket. – Lényegében vagy tűröd tovább a végtagjaid elvesztését, vagy másra hárítod eme „büntetést”
- Ön jó ember Anatole-sama, azonban nem mindenki vallja az ön eszméit – Csillannak fel a szemei egy pillanatra. Elég beszédes kedvében van ma.
- Bizonyára ismer pár galád gazfickót, elvetemült bűnözőt, kik nélkül eme világ is sokkal jobb lenne – bár nem kapkodta el, most mégis segítő szándékot vélsz felfedezni ebben, bár ezt ennél a fickónál nem lehet tudni. A Sunyi mosolya szinte hátborzongató.
- Több ember között is szétoszthatja, így a hatás csökken. Ismerje el, egy gyilkos kéz nélkül, kém láb nélkül, nem is hangzik olyan rosszul nemde?- ez a fickó nem csak udvarias, de ezek szerint megvan a magához való esze is. Mindenesetre csak annyit tudsz róla biztosan, hogy mindenáron behajtja a tartozást, már csak az a kérdés, hogy kin?
- A döntés az öné, cselekedjen belátása szerint….
- Ez így, ebben a formában nem teljesen helytálló Anatole-sama. - Javít ki mosolyogva. Nem nagyon hatja meg az állapotod, egyáltalán nem érdekli.
- Minden utalás előtt felajánlottuk a visszautasítás lehetőségét. Önök ezzel nem éltek – magyarul mégiscsak ti vagytok a hibásak, mert kétes eredetű vagyont fogadtatok el, többször is.
Mosolyogva figyeli, hallgatja, amint egyéb lehetőségeket sorolsz fel, amivel elkerülhető a mellékhatások átruházása, azonban semmi jele nincs annak, hogy meggyőznéd őt.
- Roppantmód sajnálom Anatole-sama, de már közöltem a választható lehetőségeket. – Lényegében vagy tűröd tovább a végtagjaid elvesztését, vagy másra hárítod eme „büntetést”
- Ön jó ember Anatole-sama, azonban nem mindenki vallja az ön eszméit – Csillannak fel a szemei egy pillanatra. Elég beszédes kedvében van ma.
- Bizonyára ismer pár galád gazfickót, elvetemült bűnözőt, kik nélkül eme világ is sokkal jobb lenne – bár nem kapkodta el, most mégis segítő szándékot vélsz felfedezni ebben, bár ezt ennél a fickónál nem lehet tudni. A Sunyi mosolya szinte hátborzongató.
- Több ember között is szétoszthatja, így a hatás csökken. Ismerje el, egy gyilkos kéz nélkül, kém láb nélkül, nem is hangzik olyan rosszul nemde?- ez a fickó nem csak udvarias, de ezek szerint megvan a magához való esze is. Mindenesetre csak annyit tudsz róla biztosan, hogy mindenáron behajtja a tartozást, már csak az a kérdés, hogy kin?
- A döntés az öné, cselekedjen belátása szerint….
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szomb. Szept. 14 2013, 11:58
Bertold nem tűnik el szőrén-szálán úgy, mint eddig. Nos, legalább ez egy pozitívum, de úgy tűnik az egyetlen amellett, hogy legalább segítőkésznek tűnik. A válaszaival azonban nem vagyok előrébb, s ahogy sejtettem, nem sok választási lehetőség áll előttünk.
- Minden utalás előtt felajánlottátok a visszautasítás lehetőségét? Ezt mégis hogy érted? Hogyan utasíthattuk volna el? - Elfogadtuk a questet, arra viszont valóban nem gondoltunk, hogy esetleg ki is léphetnénk belőle. Ezt a lehetőséget nem is mérlegeltük és ki sem próbáltuk, hogy vajon lehetséges-e. Elvakított a kapzsiság, s gondolatban már az egész összeget elköltöttük, még ha ténylegesen ez nem is így történt. Ellenben egyre jobban aggaszt az, hogy miként oldhatnám meg a felajánlott egyetlen menekülési lehetőséget. Valóban ismerek pár elvetemült alakot, gyilkosokat, de még Tachinak és Kazunak sem kívánnék ilyen senyvedést, mint amiben mi részesülünk most. Lehet, hogy sok borsot törtek eddig az orrom alá és gyilkosok, de azzal, hogy rájuk hárítanám a büntetésem, különbnek tekinthetném-e magamat egy piros indikátorosnál? Ráadásul mégis hogy akadhatnék a nyomukra, pláne így fél lábbal és kézzel? Nincsenek a barát listámon...
- Arra a kérdésemre nem válaszoltál, hogy moboknak és NJK-knak is adhatom-e az érméket - vágok vissza még mindig idegesen, de próbálok legalább haloványan nyugodtabb hangnemet megütni, nehogy magamra haragítsam az egyetlen segítőnket. Egy dolgot azonban még mindig nem próbáltam meg. Vajon ki tudok lépni a questből? Lehívom a menümben a ??? küldetést és próbálok információt kinyerni. Hátha változott esetleg a leírás, van már feladó vagy egyáltalán ki tudok-e lépni. Továbbá felmerül bennem egy képességhasználat lehetősége is, de egyelőre arról sincs fogalmam, hogyan lehetne kivitelezni.
- Minden utalás előtt felajánlottátok a visszautasítás lehetőségét? Ezt mégis hogy érted? Hogyan utasíthattuk volna el? - Elfogadtuk a questet, arra viszont valóban nem gondoltunk, hogy esetleg ki is léphetnénk belőle. Ezt a lehetőséget nem is mérlegeltük és ki sem próbáltuk, hogy vajon lehetséges-e. Elvakított a kapzsiság, s gondolatban már az egész összeget elköltöttük, még ha ténylegesen ez nem is így történt. Ellenben egyre jobban aggaszt az, hogy miként oldhatnám meg a felajánlott egyetlen menekülési lehetőséget. Valóban ismerek pár elvetemült alakot, gyilkosokat, de még Tachinak és Kazunak sem kívánnék ilyen senyvedést, mint amiben mi részesülünk most. Lehet, hogy sok borsot törtek eddig az orrom alá és gyilkosok, de azzal, hogy rájuk hárítanám a büntetésem, különbnek tekinthetném-e magamat egy piros indikátorosnál? Ráadásul mégis hogy akadhatnék a nyomukra, pláne így fél lábbal és kézzel? Nincsenek a barát listámon...
- Arra a kérdésemre nem válaszoltál, hogy moboknak és NJK-knak is adhatom-e az érméket - vágok vissza még mindig idegesen, de próbálok legalább haloványan nyugodtabb hangnemet megütni, nehogy magamra haragítsam az egyetlen segítőnket. Egy dolgot azonban még mindig nem próbáltam meg. Vajon ki tudok lépni a questből? Lehívom a menümben a ??? küldetést és próbálok információt kinyerni. Hátha változott esetleg a leírás, van már feladó vagy egyáltalán ki tudok-e lépni. Továbbá felmerül bennem egy képességhasználat lehetősége is, de egyelőre arról sincs fogalmam, hogyan lehetne kivitelezni.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Kedd Szept. 17 2013, 22:05
- Anatole-sama! Ezek szerint elkerülte a figyelmét a visszautasítás opció? – kérdi Bertold sejtelmes mosollyal. Valóban, az összes pénzt elfogadtátok, mindegyik utalást, ki tudja, hogy mi történt volna, ha az egyiket esetleg visszautasítjátok? Lehet, hogy Bertold csak vetít, nem mond igazat, megpróbál összezavarni, de ennek az ellenkezője is igaz lehet.
Újabb kérdéseden kuncog, viccesnek találja az egész helyzetet.
- Ez a lehetőség nem szerepelt a választható opciók között – vagyis nem adhatod moboknak, nem játékos karaktereknek oda azt a temérdek aranyat, amit elfogadtál. Ha megnézed a quest-ek között, akkor észreveheted, hogy a ??? már nem ??? című küldetés. A leírásban is betűk jelentek meg egyes kérdőjelek helyett, de vajon miért?
- Most mennem kell. a döntés az öné. További nyugodalmas jóéjszakát – azzal meghajol és eltűnik. Úgy tűnik lejárt az idő, amit neked szánt, Ha megint hívnád, nem jön, biztos pihenni akar, vagy ilyesmi, neked azonban nem biztos, hogy ez menni fog, hiszen komoly döntések előtt állsz.
Újabb kérdéseden kuncog, viccesnek találja az egész helyzetet.
- Ez a lehetőség nem szerepelt a választható opciók között – vagyis nem adhatod moboknak, nem játékos karaktereknek oda azt a temérdek aranyat, amit elfogadtál. Ha megnézed a quest-ek között, akkor észreveheted, hogy a ??? már nem ??? című küldetés. A leírásban is betűk jelentek meg egyes kérdőjelek helyett, de vajon miért?
- Most mennem kell. a döntés az öné. További nyugodalmas jóéjszakát – azzal meghajol és eltűnik. Úgy tűnik lejárt az idő, amit neked szánt, Ha megint hívnád, nem jön, biztos pihenni akar, vagy ilyesmi, neked azonban nem biztos, hogy ez menni fog, hiszen komoly döntések előtt állsz.
- Quest:
- ?I?
Á??o?d ??l é??t?? ???nk ú???sz??et???ér? a v???on??t cs???b?, m????t el??? m??kap??l.
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szer. Szept. 18 2013, 00:58
Egy próbát azért megértek ezek a kérdések. Aztán Berti távozóra fogja, s ezúttal nem is akarom újra megidézni. Halovány nyugalom száll meg, mikor már nem kell látnom azt a beteges szempárt. Nem tudom honnan kapartam elő annyi hidegvért, hogy tudjak vele kokettálni, de mostanra elfogyott. Viola továbbra is a sarokban gubbaszt, s egyre jobban aggaszt a viselkedése. Nehézkesen bár, de sikerül ágyba dugnom, s lassan álomba sírja magát. Én viszont képtelen vagyok aludni, folyamatosan Bertold rémképe villan be előttem. Szüntelenül azt falucinálom, hogy megjelenik, vagy ha éppen nem a tévképzetemet hessegetem el, akkor arra riadok, hogy a kezemet vagy a lábamat keresem. Lehívom inkább a menümet, s vele együtt a quest leírását, hogy lefoglaljam a gondolataimat. Döbbenten veszem észre, hogy a szöveg megváltozott, s egy elég komoly rébusz rajzolódik ki abban az egyetlen sorban. Jobban mondva kettőben, de az első szó vagy maga a feladó neve, vagy egy sima RIP. Nem lennék meglepve, ha a halálomat kívánná, elég csak Bertoldra gondolnom. Mégis kinek van ilyen szolgája? 
Esküszöm itt helyben szétrobban az agyam. Kellett nekem lehívni a menümet. Nem elég, hogy bitang nagy slamasztikában vagyunk, de még egy rébuszt is kaptunk a nyakunkba. Viot természetesen csak ezért nem fogom felébreszteni, egyedül viszont igencsak nehezen boldogulok. A "vagyonért cserébe" részt szinte azonnal megfejtem, a mondat vége úgy logikus, hogy "melyet előre megkaptál2. Ennek megfejtésére zaklatott állapotban így is elment vagy fél órám. Újabb hosszú-hosszú percek telnek el, mire lecseng, hogy az eleje meg "áldozd fel életed" akar lenni. De vajon mi lehet az a "???nk ú???sz??et???ér?"... Elejétől fogva a "szerettedért" szóban gondolkozok és már hajnalodik, amikor még mindig ehhez próbálok előtagot keresni. Lejegyzetelem az eddigi eredményt, átolvasom még kismilliószor, majd bezárom a menümet. Pihenésre van szükségem, de bármennyire is ki vagyok merülve, aludni képtelen vagyok. Ha lecsukom a szemem és félálomba kerülök, akkor is Bertoldot hallom, amint a kérdőjeles rébuszt olvasgatja.
Már felkel a nap, mikor ébredek. Úgy tűnik mégiscsak kidőltem. Első gondolatom rögtön arra irányul, hogy vajon mégis kinek adhatnám a pénzt. Merthogy a vég elkerülhetetlen, hacsak át nem adom a vagyont. Tachit és Kazut talán meg is találhatnám... igen-igen, biztos mennek még majd próbálkozni a Koponyalovag minibosshoz. Csak át kell adnom nekik a pénzt, s minden gondom megoldódik. Sőt, valahogy a nyomára kellene bukkannom Pierrnek. Nem kukkolna bennünket többé soha senki, nem kellene attól tartanunk, hogy mikor csapna le ránk. De mégis hol keressem. Mindegy is, ez a B terv. Na de lássuk csak újra azt az üzenetet! Áldozd fel életed... bakkker! Ez eddig miért nem jutott eszembe? Most, hogy frissebb elmével olvasom újra, a "szeretteidért" szó eszembe sem jut, rögtön beugrik az "újjászületéséért". "Áldozd fel életed urunk újjászületéséért a vagyonért cserébe, melyet előre megkaptál." Basszus, ez nagyon beteg! O.O Ezek szerint... ezek sz...szerint ahogy én fogyok, az említett urunk úgy épül és minden valószínűség szerint Viola hasában növekszik, táplálkozik belőlem, hogy újjászülethessen. Ez egyszerűen undorító! Ezt Vio nem tudhatja meg! Még ennél is jobban kiborulna. Talán még a hasát is megpróbálná felvágni, csak hogy kiszedhesse a benne növekvő lényt. Bele se akarok gondolni újra. Cselekednem kell, főleg amíg alszik.
Kibotorkálok a konyhába, s amennyire lehetőségeim engedik, reggelit igyekszem készíteni. Egy adag megy tálcára, egy pedig egy piknikes kosárkába. A kosárkába belehalmozok mindenféle jó falatot és azok alá pedig beteszek egy erszényt, melybe integrálom az egész vagyont, melyet az ismeretlen feladótol kaptunk. Megterítek az ebédlőben, majd mikor minden étek az asztalon, akkor ideje megidézni Bertoldot. Ismét szükségem van rá.
- Bertold, Bertold! Gyere elő kérlek! - s ha megjelenik, akkor feltett szándékom meginvitálni egy reggelire. - Üdvözöllek újra kedves Bertold. - Köszöntöm, persze csak ha megjelenik. Mérhetetlen önuralmat erőltetek magamra és igyekszem minél nyájasabban beszélni hozzá. - Remélem jól aludtál és volna kedved csatlakozni a reggelihez. Persze gondolom ez így gyanús, így elárulom a kedvességem mögöttes szándékát. Segítségre lenne szükségem, hogy beteljesítsem a feladatot. Valóban ismerek, még ha csak futólag is 1-2 gazfickót... Számíthatok rád, Bertold?
Esküszöm itt helyben szétrobban az agyam. Kellett nekem lehívni a menümet. Nem elég, hogy bitang nagy slamasztikában vagyunk, de még egy rébuszt is kaptunk a nyakunkba. Viot természetesen csak ezért nem fogom felébreszteni, egyedül viszont igencsak nehezen boldogulok. A "vagyonért cserébe" részt szinte azonnal megfejtem, a mondat vége úgy logikus, hogy "melyet előre megkaptál2. Ennek megfejtésére zaklatott állapotban így is elment vagy fél órám. Újabb hosszú-hosszú percek telnek el, mire lecseng, hogy az eleje meg "áldozd fel életed" akar lenni. De vajon mi lehet az a "???nk ú???sz??et???ér?"... Elejétől fogva a "szerettedért" szóban gondolkozok és már hajnalodik, amikor még mindig ehhez próbálok előtagot keresni. Lejegyzetelem az eddigi eredményt, átolvasom még kismilliószor, majd bezárom a menümet. Pihenésre van szükségem, de bármennyire is ki vagyok merülve, aludni képtelen vagyok. Ha lecsukom a szemem és félálomba kerülök, akkor is Bertoldot hallom, amint a kérdőjeles rébuszt olvasgatja.
Már felkel a nap, mikor ébredek. Úgy tűnik mégiscsak kidőltem. Első gondolatom rögtön arra irányul, hogy vajon mégis kinek adhatnám a pénzt. Merthogy a vég elkerülhetetlen, hacsak át nem adom a vagyont. Tachit és Kazut talán meg is találhatnám... igen-igen, biztos mennek még majd próbálkozni a Koponyalovag minibosshoz. Csak át kell adnom nekik a pénzt, s minden gondom megoldódik. Sőt, valahogy a nyomára kellene bukkannom Pierrnek. Nem kukkolna bennünket többé soha senki, nem kellene attól tartanunk, hogy mikor csapna le ránk. De mégis hol keressem. Mindegy is, ez a B terv. Na de lássuk csak újra azt az üzenetet! Áldozd fel életed... bakkker! Ez eddig miért nem jutott eszembe? Most, hogy frissebb elmével olvasom újra, a "szeretteidért" szó eszembe sem jut, rögtön beugrik az "újjászületéséért". "Áldozd fel életed urunk újjászületéséért a vagyonért cserébe, melyet előre megkaptál." Basszus, ez nagyon beteg! O.O Ezek szerint... ezek sz...szerint ahogy én fogyok, az említett urunk úgy épül és minden valószínűség szerint Viola hasában növekszik, táplálkozik belőlem, hogy újjászülethessen. Ez egyszerűen undorító! Ezt Vio nem tudhatja meg! Még ennél is jobban kiborulna. Talán még a hasát is megpróbálná felvágni, csak hogy kiszedhesse a benne növekvő lényt. Bele se akarok gondolni újra. Cselekednem kell, főleg amíg alszik.
Kibotorkálok a konyhába, s amennyire lehetőségeim engedik, reggelit igyekszem készíteni. Egy adag megy tálcára, egy pedig egy piknikes kosárkába. A kosárkába belehalmozok mindenféle jó falatot és azok alá pedig beteszek egy erszényt, melybe integrálom az egész vagyont, melyet az ismeretlen feladótol kaptunk. Megterítek az ebédlőben, majd mikor minden étek az asztalon, akkor ideje megidézni Bertoldot. Ismét szükségem van rá.
- Bertold, Bertold! Gyere elő kérlek! - s ha megjelenik, akkor feltett szándékom meginvitálni egy reggelire. - Üdvözöllek újra kedves Bertold. - Köszöntöm, persze csak ha megjelenik. Mérhetetlen önuralmat erőltetek magamra és igyekszem minél nyájasabban beszélni hozzá. - Remélem jól aludtál és volna kedved csatlakozni a reggelihez. Persze gondolom ez így gyanús, így elárulom a kedvességem mögöttes szándékát. Segítségre lenne szükségem, hogy beteljesítsem a feladatot. Valóban ismerek, még ha csak futólag is 1-2 gazfickót... Számíthatok rád, Bertold?
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Csüt. Szept. 19 2013, 22:02
Bertold eltűnik, te pedig lefekszel aludni, mármint gondolkodni ezen a küldetésen. Eltart egy darabig, egészen pontosan reggelig, míg megfejted, már ha egyáltalán azok a betűk valóak oda, amit te oda gondoltál
Hírtelen ötlettől vezérelve elhagyod az ágyad és reggelit készítesz, mindezt fél kézzel és lábbal, így eltart egy darabig. A hívásodra nem érkezik válasz egy jó darabig, már azt hihetnéd, hogy nem is jön el a vendéged, mikor is kopognak az ajtódon (lényegtelen milyen ajtó, ami a közelben van, csukva, lehet akár egy szekrény is)
Ha kinyitod megpillanthatod Bertold barátodat.
- Szép jóreggelt Anatole-sama – kszön egyből, de az idegesítő vigyorát fenntartja. Kitudja miért így érkezett, talán, hogy nehezebb legyen neked? Elvégre csak egy lábad van és kezed
- Igazán remekül, köszönöm a kérdését., és Ön? – kérdi vigyorogva, talán sejthet valamit, vagy nem? a meghíváson pislog kettőt, ahogy te is, de mire másodszor is pillantanál, már nincs előtted, hanem mögötted van, és azt csodálja, mit készítettél.
- Mindezt hiányos végtagokkal? Lenyűgöző! – csodálkozik, vagy éppen csak rávilágít a helyzetedre, hiányosságodra, mert élvezi.
- Nincs szüksége rám ehhez Anatole-sama. Csupán át kell utalnia nekik az aranyat. – pofonegyszerűnek hangzik így, az ő szájából.
Hírtelen ötlettől vezérelve elhagyod az ágyad és reggelit készítesz, mindezt fél kézzel és lábbal, így eltart egy darabig. A hívásodra nem érkezik válasz egy jó darabig, már azt hihetnéd, hogy nem is jön el a vendéged, mikor is kopognak az ajtódon (lényegtelen milyen ajtó, ami a közelben van, csukva, lehet akár egy szekrény is)
Ha kinyitod megpillanthatod Bertold barátodat.
- Szép jóreggelt Anatole-sama – kszön egyből, de az idegesítő vigyorát fenntartja. Kitudja miért így érkezett, talán, hogy nehezebb legyen neked? Elvégre csak egy lábad van és kezed
- Igazán remekül, köszönöm a kérdését., és Ön? – kérdi vigyorogva, talán sejthet valamit, vagy nem? a meghíváson pislog kettőt, ahogy te is, de mire másodszor is pillantanál, már nincs előtted, hanem mögötted van, és azt csodálja, mit készítettél.
- Mindezt hiányos végtagokkal? Lenyűgöző! – csodálkozik, vagy éppen csak rávilágít a helyzetedre, hiányosságodra, mert élvezi.
- Nincs szüksége rám ehhez Anatole-sama. Csupán át kell utalnia nekik az aranyat. – pofonegyszerűnek hangzik így, az ő szájából.
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: [Küldetés] ??? #2
by Anatole Saito Szomb. Okt. 12 2013, 18:00
Nem jön. Hiába hívom, ez alkalommal egyszerűen nem hajlandó idedugni a képét. Lehet megneszelte volna, hogy rá akarom sózni a lóvét? Elővigyázatosabbnak kell lennem... lehet, hogy minden pillanatban figyel minket. Ki tudja mikor hol van. Lehet, hogy éppen beleolvad a falunkba, vagy esetleg anyagtalan a teste és állandóan körülöttünk van, mint egy szellem, az előkerülései pedig jól megkomponált színjátékok. Nincs ez ma sem másként, ugyanis az ajtón való kopogtatástól majd orra bukok ijedtemben. Mondjuk ebben nagyban közrejátszik az is, hogy fél lábbal a közlekedés nem túl komfortos...
Hátborzongató ez a pasas. Lefagyok egy pillanatra, mikor ajtót nyitok neki és azt a jellegzetes, kétségbeejtő szempár mered rám. Egyszerűen a hideg futkos a hátamon és minden egyes alkalommal azt kívánom, bárcsak ne égett volna a tudatomba ez a tekintet.
- Érthető okokból nem túl jól, kedves Bertold. - jegyzem meg kérdésére epésen, bár próbálom a lehető legjobban türtőztetni magamat és azt a látszatot kelteni, hogy nem fogok a következő pillanatban ráugrani és megfojtani. A groteszk bókjára aztán már tényleg elhúzom a számat, ami majdnem egy vicsorgásba torzul, de próbálom mély lélegzetvételekkel csillapítani indulataimat. Válaszára, miszerint csak át kell utalnom az aranyat, kissé meglepődök. Lehívom a menümet és beírom a keresőbe Bertold nevét. Ha van rá lehetőségem, akkor megpróbálom átutalni/visszautalni neki a pénzt. Ha ez nem sikerül, akkor Tachi nevére keresek rá, hogy esetleg neki utalhassak, ha végül elgyengülök és engedek a muszájnak. Azonban egy utolsó kérdést nem állhatok feltenni. Kénytelen vagyok kockáztatni.
- Az eddigi segítségeid fejében elfogadnád tőlem ezt a kis csekélységet? - intek az összekészített ajándékcsomag felé - Vagy ha esetleg neked nem áll módodban ez, akkor szívesen venném, ha elvinnéd uradnak, hátha ez a kis gesztus jobb belátásra téríti és megkegyelmez nekünk. - Arcomon az őszinte megbánás vonásait próbálom erőltetni. Most ugrik a majom a vízbe. Vajon elfogadja? Vagy elviszi? Vagy lebukok és még őt is magamra haragítom. Egyáltalán megbízhatok benne? Bizonyosan nem, de túlságosan kétségbe vagyok esve.
Hátborzongató ez a pasas. Lefagyok egy pillanatra, mikor ajtót nyitok neki és azt a jellegzetes, kétségbeejtő szempár mered rám. Egyszerűen a hideg futkos a hátamon és minden egyes alkalommal azt kívánom, bárcsak ne égett volna a tudatomba ez a tekintet.
- Érthető okokból nem túl jól, kedves Bertold. - jegyzem meg kérdésére epésen, bár próbálom a lehető legjobban türtőztetni magamat és azt a látszatot kelteni, hogy nem fogok a következő pillanatban ráugrani és megfojtani. A groteszk bókjára aztán már tényleg elhúzom a számat, ami majdnem egy vicsorgásba torzul, de próbálom mély lélegzetvételekkel csillapítani indulataimat. Válaszára, miszerint csak át kell utalnom az aranyat, kissé meglepődök. Lehívom a menümet és beírom a keresőbe Bertold nevét. Ha van rá lehetőségem, akkor megpróbálom átutalni/visszautalni neki a pénzt. Ha ez nem sikerül, akkor Tachi nevére keresek rá, hogy esetleg neki utalhassak, ha végül elgyengülök és engedek a muszájnak. Azonban egy utolsó kérdést nem állhatok feltenni. Kénytelen vagyok kockáztatni.
- Az eddigi segítségeid fejében elfogadnád tőlem ezt a kis csekélységet? - intek az összekészített ajándékcsomag felé - Vagy ha esetleg neked nem áll módodban ez, akkor szívesen venném, ha elvinnéd uradnak, hátha ez a kis gesztus jobb belátásra téríti és megkegyelmez nekünk. - Arcomon az őszinte megbánás vonásait próbálom erőltetni. Most ugrik a majom a vízbe. Vajon elfogadja? Vagy elviszi? Vagy lebukok és még őt is magamra haragítom. Egyáltalán megbízhatok benne? Bizonyosan nem, de túlságosan kétségbe vagyok esve.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Indikátor: Zöld
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Küldetés] ??? #2
by Lizbet Vas. Okt. 27 2013, 14:55
Bertoldot beinvitálod, aki be is lép, igaz, eddig mindenféle előjel nélkül rontott be hozzátok mindig, de most változtatott a szokásán, ki tudja miért? Talán ez is jelenthet valamit? :O
- Oh, Ezt sajnálattal hallom – mondja ő, de az arcáról le nem fagyna az a vigyor, még egy másodpercre sem, hogy ezzel hitelt is adjon szavainak.
Érthető, hogy nehezen fogod vissza magad, hiszen azokból a hiányosságokból csinál viccet, amiket ő okozott neked, ejj ez a fickó Újfent közli veled, hogy mi a teendő. Nemes egyszerűséggel át kell utalnod a kapott aranyat másnak, és amint az elfogadja, visszakapod azt amit elvesztettél. Felettébb egyszerűnek hangzik.
- Igazán nagyra értékelem eme gesztust Anatole-sama, de nem fogadhatom el. Én csupán azt és annyit viszek el, amivel és amennyivel tartozik- közli veled – megpörgeti sétapálcikáját és érdeklődve figyeli, hogy mit csinálsz.
Még azt is, hogy egy Tachi nevezetű, rendkívül tenyérbe mászó, rosszindulatú és idegesítő fiatalembernek utalod az aranyat, azonban ő ezt visszautasítja, nem fogadja el.
- Minő balszerencse Anatole-sama, talán másvalakinél szerencsésebb lesz – szólal meg a hátad mögül Bertold, pontosabban a vállad fölött figyelte mit ügyködsz, de mikor került oda? o.O
- Van még valami, amiben segítségére lehetek Anatole-sama? Mert ellenkező esetben indulnék. Még sok tennivalóm akad mára
- Oh, Ezt sajnálattal hallom – mondja ő, de az arcáról le nem fagyna az a vigyor, még egy másodpercre sem, hogy ezzel hitelt is adjon szavainak.
Érthető, hogy nehezen fogod vissza magad, hiszen azokból a hiányosságokból csinál viccet, amiket ő okozott neked, ejj ez a fickó
Újfent közli veled, hogy mi a teendő. Nemes egyszerűséggel át kell utalnod a kapott aranyat másnak, és amint az elfogadja, visszakapod azt amit elvesztettél. Felettébb egyszerűnek hangzik. - Igazán nagyra értékelem eme gesztust Anatole-sama, de nem fogadhatom el. Én csupán azt és annyit viszek el, amivel és amennyivel tartozik- közli veled – megpörgeti sétapálcikáját és érdeklődve figyeli, hogy mit csinálsz.
Még azt is, hogy egy Tachi nevezetű, rendkívül tenyérbe mászó, rosszindulatú és idegesítő fiatalembernek utalod az aranyat, azonban ő ezt visszautasítja, nem fogadja el.
- Minő balszerencse Anatole-sama, talán másvalakinél szerencsésebb lesz – szólal meg a hátad mögül Bertold, pontosabban a vállad fölött figyelte mit ügyködsz, de mikor került oda? o.O
- Van még valami, amiben segítségére lehetek Anatole-sama? Mert ellenkező esetben indulnék. Még sok tennivalóm akad mára
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics» [Küldetés] Személyiségzavar
» [küldetés] ABA
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
» [küldetés] ABA
» [Küldetés] A fiatalság forrása
» [Küldetés] ???
» [Küldetés] Mom of boy
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.