[Küldetés] Személyiségzavar

by **Kirigaya Suguha** Kedd Május 26 2020, 17:23

Afton
Szokásodhoz híven kávéval kezded a napot. Épp egy teraszon ücsörögsz, és szürcsölöd a forró nedűt, amikor hirtelen olyan érzésed támad, mintha belenyúltál volna egy konnektorba. Végigcikázik testeden az elektromosság, és elsötétül minden. A rendszerhiba szinte garantált, arra azonban még te sem számítasz, hogy amikor legközelebb kitisztul a világ, egy teljesen másik perspektívából látod azt.
Bekerültél egy számodra nem túl ismerős lány - Chakna - testébe. A tudatotok összekapcsolódott egyetlen egy avatárba, átjárás azonban nincs közöttük.
Látsz mindent, amit ő, és érted a gondolatait is. Végigéled vele az egész napját. Küldetésezik, teázik, vacsorázik. Lefürdik és átöltözik. Mindent érzel, az érzéseit is. Ha végigsimít a testén, ha fáj neki valami, ha szomorú, ha nevet. Minden apró rezdülésében vele élsz, de te semmilyen hatást nem tudsz gyakorolni a testére, hiába próbálkozol.

Chakna
Éled a mindennapjaidat, minden a szokásos, és nem veszel észre az égvilágon semmi különöset. Na jó, talán annyit, hogy a délelőtt folyamán hirtelen bebizsereg a tested, mintha villamosságot vezettek volna végig rajtad. Az érzés azonban, amilyen gyorsan csak jött, úgy távozik is. A gondolatot azonban nem bírod kiverni a fejedből - mintha figyelnének téged. Talán többször is körbenézel és hátrafordulsz, mint általában, a környezetedben azonban semmi változás. Mit csinálsz? Hogy telik a napod? Ábrándozol-e a jóképű férfiról, akit kora reggel a kávézó teraszán láttál ücsörögni?

Annyit kérek - érthető okokból -, hogy most Chakna kezdje a postolást. Tudom - tudom, ez a kör most neked kevésbé izgalmas, de majd lesz még itt akció, ne aggódj. Wink

Határidő: 06.03 Szerda

Jó szórakozást!

by **Chakna** Kedd Május 26 2020, 19:26

Rossz napom volt. Rég volt már, hogy ennyire maga alá temetett volna a nyomasztó hangulat.
Valószínűleg azért, mert úgy... semmi tennivalóm nem akadt napok... vagy lehet már hetek óta? Nem volt, mi elterelje a figyelmemet, ami így... az évforduló közeledtével egyáltalán nem volt jó hatással a hangulatomra.
Próbálkoztam: Ezért kezdtem a napot reggel a kávézóban, és bár észrevettem az ismerős férfit, eszem ágában sem volt beszélgetni, sőt, inkább gyorsan felhörpintettem a teámat, és mentem tovább. Az ismerős hely nem foglalta le eléggé a gondolataimat, sőt, ha lehet előhozta azokat az emlékeket, amiket szerettem volna valahogy elfedni.
A tizennegyedik szinten próbáltam tovább. Ott általában megnyugodtam, és tisztultak a gondolataim.

Az erdő mélyén futott végig rajtam a bizsergés, kerestem is a forrását, de csak a madarak csicsergését, a szél zúgását, és a már-már ismerős majmok neszezését lehetett hallani, és látni sem láttam mást. Még az észlelés, látás, és hallgatózás segítségével sem.
Hát... talán képzelődtem. Mindenesetre még mindig nem sikerült kitisztítanom a fejemből az emlékeket. És elegem is volt már az egészből. Nem lesz ide elég a séta: Valami mozgalmasabb kell. És az sem árt, ha kellőképpen hűvös.
Frost Citybe teleportáltam, a harmincadik szintre. Itt bőven akadhat kihívás, és le is hűthetem magam.
Ekkor fogott el először a furcsa érzés, mintha követnének. A város viszonylagos forgataga épp elég volt, hogy ne lehessen megmondani, alaptalan-e az érzés vagy tényleg követ valaki. Tulajdonképpen nem i egy valaki figyelt itt engem, úgyhogy lenyomtam az érzést, és a vállamra akasztott Artemissel a lehető legrövidebb úton kisétáltam a védett övezetből.
Biztosan a mai nap tette, hogy lépten-nyomon olyasmit fedeztem fel, hol a felhőkben, máskor a fák lombjában, vagy szimplán a napfény megcsillanásában a jégen, ami emlékeztetett valamelyik fekete névre azon az istenverte oszlopon.
Nem gondolkoztam. Nem akartam gondolkozni, amikor a mamutokat megláttam. Ozirisszal párban ment, menni fog egyedül is. Sima ügy. Az elsőnél kitapasztaltam, hogy három nyilamba kerül, hogy eltűnjenek, a következő alkalommal pedig már egyszerre lőttem meg három mamutot. Három méterre volt tőlem az utolsó, amikor beleállt a nyilam. Menni fog ez többel is. Csak kicsit gyorsabban kell lőnöm, amint kipihentem magam.
A következő sorozattal négy mamutot húzok magam felé, és alaposan el is számolom: Az utolsót mindössze egy nyilam találta meg, mire odaért, és a szuszból is kifogytam. Az agyara megsebez,de végül viszonylagosan biztonságos mennyiségű életponttal, a mamut pixeleit bámulva fekszem el a jégen. Pihennem kell... Talán majd legközelebb sikerül.
Újra azt érzem, hogy figyelnek. De nem igazán izgat. Magamnak nem engedem meghalllani azt a vékonyka hangot, amelyik segítséget keres, és szabadulni akar valami mérhetetlennek tetsző súlytól.

by **Afton** Szer. Május 27 2020, 08:37

Nincs is jobb a reggeli első kávénál, jó édesen, sok cukorral, amint végigfolyik az ember torkán, és a SAO, azért meg kell hagyni, nagyon jól visszaadja az érzést. A reggeli híreket böngészve Afton nagyon is jól érezte magát, szép volt az idő, csicseregtek a madarak, ő pedig boldogan írta meg Suginak a legújabb híreket, bár ezt továbbra se tudta kiküldeni a valóságban. Csak elképzelte a csacsogó lányt maga előtt, aki talán ugyanúgy teli van energiával most, e percben is, odakint. Talán épp leül egy székre, felemeli a kis színes műanyag kanalat és "repülőt" röptet egy picúr baba szájába. Elvégre, 8 év telt el, és mikor elköszöntek egymástól, mikor elindult ez az egész játék, esküvőt terveztek épp a vőlegényével. Szinte adja magát, hogy azóta család is lehet a dologban. Afton azt az egyet bánja, még a mai napig, hogy azt a családot... nem vele alapította.
Sóhajtva teszi le a lapot, és issza meg a kávé maradékát, de még nem távozik. Tekintete a környezetét vizslatja, és pár méterig egész biztos követi a fekete hajú, sudár szépséget is. Ámbár amióta a Tó Úrnőjével is megtörtént a kis félreértés, Afton úgy döntött, inkább maximum viccből fog bárkinek is udvarolni. Sokáig volt stázisban... egész biztos minden lánynak akad már itt valakije. Neki az a sorsa, hogy egyedül maradjon.

Megremeg, lehunyja a szemeit, felnyög egy kicsit. Nem fájdalmas, de kellemetlen, ha a csésze a kezében lett volna, egész biztosan elejti. Végül kifújja a levegőt, és mikor úgy érzi, a bizsergés abbamaradt, kinyitja a szemeit... és döbbenten lépne hátra, de nem tud, sőt, pont ellenkezőleg, a lábai viszik tovább előre.
"Mi a...?"
-Csak képzelődtem volna?-, furcsa, különös hangon cikázik át rajta a gondolat, az érzés, hogy talán követik, hogy valami nem stimmel. "Hogy a viharba ne stimmelne, hol vagyok? Mi a frász volt abban a kávéban?", gondolja a férfi, de a gondolatait mintha körülölelné valami más is. Az iménti örömöt, felváltja az ellentéte;
Szomorúság, bánat, kétségbeesés. Nyomasztó, minden szürkének hat, minden értelmetlen. Afton nem érti. Ő pont az ellenkezőjét érzi, ő pont hogy vidám, mindannak ellenére, amiket az imént gondolt. Hisz oké, valszeg egyedül fogja leélni az életét, de az attól függetlenül lehet szép, ha jól használja ki az ember, és ki tudja; talán későn, de bármikor rátalálhat az igazi, nem igaz?
Végül igyekezett nyugalmat erőltetni magára és átlátni a helyzetét. Nem, ez egész biztosan nem önmaga... de akkor ki? Gondolatban lecsillapodott, elnémította magát, és azokra koncentrált, amik egész biztosan nem az övéi. Olyan volt, mintha hátralépett volna, egy sötét szobában, hogy elbújhasson és megláthassa, ki beszél.
Akárki is ez, felment a harmincadik szintre. Afton ide még nem juthat fel; vagyis magasabb szintű játékos. A lehető legnagyobb csendben nézte végig, ahogy átvág a sűrű városon, olykor megállva, körbenézve; érezte, hogy itt van. Integetni támadt kedve, de úgy döntött, még nem teszi, mert különös társa gondolatai... végül egy kicsit őt magát is elszomorították. Ahogy az illető egy táblára gondolt, megannyi kihúzott névvel, köztük pár bizonyosra... az a szorítás a szívében, az a mérhetetlen, lelki fájdalom... csak azok érzik ezt, akik gyászolnak.
Afton most először szidta el magában Kayaba-t annyira, amennyire csak lehet.
Íjász; úgy lövi le a mamutokat, ahogy Legolas is tette a Gyűrűk Ura legendás jeleneteiben. Afton döbbenten, majd izgalommal vegyítve nézte végig a harcot, ezt végül felváltotta az aggodalom, mikor a lány - azóta erre is rájött - megsérült. Érzi a hideget, ahogy a nő leül pihenni, minden elcsendesül, leszámítva belső hangjait. Afton most látja elérkezettnek az időt, hogy magában köhintsen kicsit és előrébb lépjen a gondolatai közül.
"Hahóó... bocsáss meg, de... hallasz esetleg? Előre is elnézést, én se tudom, mi folyik itt..."
Reméli, hogy a nő meghallja.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Május 27 2020, 11:56

Másnap reggel...

Afton:
Felkelsz, pislogsz, és szembetalálod magad az ismerős plafonnal. Azzal, amit tegnap ismertél meg. Megfordulsz, mozogsz. Meglepődve tapasztalod, hogy most te irányítod a testet, épp oly könnyedén, mintha a sajátod lenne. Csak mellekkel.
Rövidesen észreveszed, hogy üzeneted jött. Vagy Chaknának. Rövid és tömör.

Spoiler:

Ezek után nem történik semmi. Mit csinálsz? Hogy telik a napod? Megpróbálsz beszélni a testedbe került lánnyal? Mert hát ő is ott van, igaz?

Chakna:
Nem magadtól ébredsz - nem is tudnál. Érzed, ahogy valaki kényszeríti a szemhéjadat, hogy emelkedjen fel, érzed, ahogy mozog. Irányítani azonban nem tudsz, pedig ez egyértelműen a te tested és a te szobád. Érzel minden mozdulatot, hallod a hangod, hallod az idegen gondolatait - amik különös módon férfi hangon szólnak. Közbeavatkozni vagy kapcsolatot teremteni azonban nem sikerül. Hiába ordítanak a gondolataid, semmit nem ér.

Arra kérlek titeket, hogy most Afton kezdjen.

Határidő: 06.04. (Csütörtök)

by **Afton** Szer. Május 27 2020, 12:52

Nem, a nő nem hallotta meg. Afton még próbálkozott egy darabig, de reakció híján végül visszavonult a sötétségbe és csak figyelt, azon töprengve, hogy az ő testével vajon mi történhetett közben. Megannyi elméletet gyártott, hogy mi állhat a dolog hátterében, de amíg nem tud bizonyítani semmit vagy tenni ellene, addig a fene megette az egészet. Mikor Chakna magánéleti dolgait rendezgette, átöltözött vagy lefürdött, Afton igyekezett olyannyira elzárni saját magát, amennyire csak tudta, hogy még véletlenül se leshessen meg olyan dolgokat, amiket nem illik... más kérdés, hogy ez nem igazán sikerült a rendszer miatt. Maradt hát az, hogy folyamatosan bocsánatot kért az ismeretlen hölgytől... Chaknától. Hisz hát valahonnan egyszer csak megismerhette a nevét, egy küldetésleírásból, amiben megszólították, vagy bármi egyéb.
Végül vele együtt aludt el.

Másnap reggel reménykedett, hogy minden visszatér a régi kerékvágásba, és mivel saját maga nyitotta ki a szemeit, azt hitte, hogy sikerült is. Nyújtózott, örömtelien elmosolyodott, még meg is szólalt.
-De jó, végre a szokott helyemen...
A mondatot viszont nem fejezi be. Nem stimmel... valami nem stimmel.
-Mi a...?
Karjaival feltoltja magát ülő helyzetbe. Ez nem az ő szobája, nem a kőfal, és sokkal több a bútor, sokkal otthonosabb és rendezettebb, mint az övé a céhházban. Felemeli a kezeit és lenéz rájuk; vékonyak, kecsesek, fehérek, az ujjak hosszúak, a körmei ápoltak. Sehol a nagy, sötétebb bőrű marok, a szőr, a sebhely a felkarján...
"Jaj, na ne már, még mindig??"
Sóhajt egyet, egyik kezét leejti, a másikkal önkéntelenül is a homlokához nyúl, hogy beletúrjon a hajába, de a rövid, zilált fürtök helyett sokkal selymesebb és hosszabb szálakba akad. Lágyan húzza végig rajta a kezét végül, és tanulva a tegnapiból, kicsit lehunyja a szemét, hogy koncentráljon.
"Chakna... igaz? Itt vagy valahol bent? ... Nem tudom, hogy hallak-e, és nagyon-nagyon sajnálom, én se tudom, mi történik itt. Ha itt vagy, és hallasz, akkor nyugodj meg, kérlek... tegnap azt hiszem, én is így be voltam zárva, csak... beléd. Mármint, esküszöm, nem csináltam semmi rosszat, nem gondoltam semmi rosszra, és mindent megtettem, hogy ne surranjak bele nagyon az életedbe, komolyan! Úgy tűnik, most fordult a kocka, szóval, izé... megint mindent megteszek, hogy ne okozzak zűrt, rendben?"
"Amúgy, Afton vagyok. Afton Chambers. Örvendek..."
Kinyitotta a szemeit, de nem történt változás. Átfutotta az üzenetet, kicsit morgott, majd az ágy szélére ült. "Mit csináljak...?", töprengett, ujjaival dobolva az ágy szélén. Nem érkezik a nőtől semmi válasz, ha itt lenne a fejében; ami valószínű, avagy a másik lehetőség, hogy Chakna az ő testébe került. Még az lenne talán a jobbik. Tegnap is borzalmas volt a sötétben üldögélni, anélkül, hogy bárki hallotta volna a hangját, és azt senkinek nem kívánja, még a legnagyobb ellenségének se. Megállja, hogy ne túrjon ismét a hajába, majd felkel és az ajtó felé néz.
"Talán jobb lenne ma egész nap itt maradnom. Vagy maradnunk. Igen, még talán az lesz a legkevésbé gyanús. Nem fogok átöltözni, mert nem illik, így is... jajistenem, bocsáss meg azért, amiket láttam tegnap, nem volt szándékos, becsszó! Igen.. ma itt bent maradok. Az lesz a legjobb."
Egy darabig fel-alá járkál a szobában, félig lehunyt szemmel. Nem akar belevájkálni Chakna magánéletébe, nem akar nehézséget okozni neki, sem felfordulást. Jobb, ha most végigvárja csendben, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége.

by **Chakna** Szer. Május 27 2020, 14:38

Sokáig nyúztam a mamutokat. De képtelen voltam túl messzire menni... A vértem pedig visszatöltögette az életcsíkomat, ha gondba kerültem volna.
Miért nem megy?...
Nap végére sikerült megfejtenem a kérdést: mert nem tehetem meg. Nem hagyhatom magára Seit, a céhet... Talán még Kahetsuék is számítanak rám...
De nem teljesen nyugtatott meg ez a gondolat... Hosszan ültem a fürdőben, forró víz alatt... Tiszta paranoiás vagyok... Most is úgy tűnik figyelnek, pedig a jártasságaim nem jeleznek semmit... mégis mit művelsz, Chakna? Szedd össze magad! Holnap felkelsz, és észre fogod venni a napfényt!
Fáradtan aludtam el, álomtalanul.

Arra ébredtem, hogy nyújtózkodom... és... meg is szólaltam? “Végre a szokott helyemen”... hogy... mi? Magamba akartam csípni, hogy felébredjek, és abbahagyjam a képzelgést, de... Nem engedelmeskedett a kezem... És a lábam sem... némi próbálkozás után kiderült, hogy úgy a testem egészében nem engedelmeskedik semmilyen parancsomnak....
Még mindig? Ugye ez nem azt jelenti hogy addig kezdődött, amíg aludtam? Ugye nem...
Bárki ez az alak... Tudja én ki vagyok.
- Igen, és légyszives add vissza az avataromat... - mordultam rá válaszul a kérdésére. De... nem hallott...
Nyugodjak meg... Persze, mikor valaki más az én avatarommal császkál, és hozzáfér mindenhez, amihez én...
Tegnap...
- Akkor miattad éreztem úgy, hogy figyelnek? - döbbenek meg a felismerésen, és azzal a lendülettel fejbe is vágom magam mentálisan. Nem hall, hiába beszélek neki.
A magyarázkodását rezignáltan hallgatom... Annyira nem gondolt semmi rosszra, mint az összes többi férfi sem szokott... Az utolsó mondat... az viszont őszintének tűnt. Helyes. Az a minimum, hogy nem csinál zűrt!
Afton... Afton?? Mi a fene... hamar beugrik, hogy a név a tizennegyedik szinten történt kobold-vesztegzár esetéről ismerős... te jó ég... akár Charminggal is megtörténhetett volna Ugyanez? Nem ismerem igazán Aftont, de azthiszem így is állíthatom hogy mázlim van, hogy nem Charmingal kutyult össze a rendszer...
Dolgoznak a hiba elhárításán, mi? Két napja? Mi tart ilyen sokáig?
Mit csinálj mit csinálj... Csak fogd magad... magam, és menjél felfedezni, vagy farmolni, vagy akármi, mielőtt valaki bekopog az ajtón... Nem mintha sok esély lenne rá... Borzalmas, mi? Ha tudná, hogy ahhoz nem kell tehetetlenül néznem, hogy a testemmel mit csinál valaki más...
Itt maradniii? NEM, menj valami eldugott helyre, ahol nem futsz senkibe, amíg helyre jön a dolog. Indulj már...
Az öltözködéssel kapcsolatos gondolatra viszont nem tudom megállni, hogy fel ne kacagjak. Most komolyan? “Nem illik”...
Aztán, ahogy eljutottam odáig a gondolatban, hogy... kevesen tartanák ennyire tiszteletben, hogy nem a saját testükben, mondhatni életükben mászkálnak, figyelni kezdtem. Miért? Hiszen fogalma sincs kicsoda vagyok, és én se valószínű, hogy megtalálnám... Fél tőle? Szégyenlős? Vagy ennyire úriember lenne?
Mindenesetre remélem hamar megunja a szobában ücsörgést, és történni fog valami. Valami, ami leköti a figyelmemet, és a gondolataimat... Hallod Afton, nem teheted meg, hogy itt ülsz egész nap!

by **Kirigaya Suguha** Szer. Május 27 2020, 15:09

Öröm az ürömben, hogy úgy tűnik, valóban dolgoznak a problémán odakint, hiszen a testeteket időközönként megrázza egy elektromosságra emlékeztető érzés. Nem fáj, és igencsak rövid ideig tart, de létezik. Ez azonban nem elég ok az örömre, mivel nagyon ritkán történik csak - két három óránként -, ráadásul egyik alkalom után sem érkezik el a várva várt változás.

Ültök ott, hosszú órákig bezárva önmagatok fejébe. Afton megpróbálhat közben kommunikálni Chaknával is, hiszen tisztában van vele, hogy a lány hallja. Hallania kell, hiszen ott van. Azonban mennyire sikerül neki egész áldott nap kordában tartani a gondolatait, mintha egy kihallgatószobában lenne?
Szerintem semennyire. Ahogy múlnak a percek, egyszer-egyszer csak eszébe jut Sugi. Vagy talán az elmúlt hetek eseményei tolódnak az agyába? Emlékszik-e Erura, és hogy mennyire benézte a dolgokat vele? Vagy a gondolataira Hinarival kapcsolatban? Esetleg észreveszi-e a fiók sarkához odacsípett ruhadarabot a szoba átellenes oldalán? Matat-e a fürdőszobában a hajkefével? Ráadásul, nem vágyakozik, egy icipicit sem kávéra? Tényleg, Chakna menüjében vajon van? Vagy a szobájában? Vagy a házban, ahol éppen vannak? Hol is vannak?

Chakna mindeközben egyre idegesebb, és tehetetlen. Szinte utálja ezt az állapotot, de mit kezdeni vele nem nagyon sikerül. A gondolatokat azonban nem sikerül kizárnia, Afton akármit csinál és gondol, ő látja és érzi. Nem épp ideális körülmény a megismerkedésre és egymás titkainak megismerésére, de nincs mit tenni. Szép lassan betekintést nyer a férfi lelkébe, annak kaotikus gondolataiba, és talán egy icipicit rá is átragad az Aftonból eredő pozitivizmus. Nem meglepő, ha egy lelken osztoztok.

Változás még késő este sem történik, miután Afton ágyba bújt - együtt ágyba bújtatok. Milyen izgalmas is, ugye, együtt aludni, és együtt érzékelni. Egyszerre tapintani a takaró lágy selymét. Együtt szomjazni és lélegezni. Vagy mégis történik valami? Aftonnak viszket az orra. Chakna felemeli a kezét, és automatikusan megvakarja. De melyikőtök is volt ez pontosan, ki viszketett, és ki mozgott? Feltűnik egyáltalán a mozdulat, miközben félúton vagytok álom és ébrenlét között?

by **Afton** Szer. Május 27 2020, 18:23

Egy ponton összerezzen, mintha az áram ütötte volna meg. Ismeri ezt az érzést, kezeivel jobban az ágy szélébe kapaszkodik, kicsit mozdulatlanná merevedik. Majd lassan felemeli a karját... de az még mindig a vékony, puha bőrű, női kacsóhoz tartozik. Csalódottan sóhajt egyet.
"Hát, akkor még maradunk egy kicsit, huh? Tényleg nagyon sajnálom..."
Végül hátradől az ágyban. Nagyon reméli, hogy nem látogatja meg senki; mit csináljon, ha Chakna egy ismerőse ide érkezne? Hogy szokott vajon beszélni, milyen hangszínnel, stílusban, milyen szavakat használ? Fogalma sincs, az a kevés, amire emlékszik a kobold-kalandból, az nem elég egy ilyen szintű színészkedéshez. És hiába dolgozna egyébként pszichológusként, az sem segítene most.
Emlékei közül Sugar tekintete villan rá, a vörös hajtincsek mögül, a maga rakoncátlan mosolyával, és még talán Chakna digitális szíve is dobban egyet. A lány hangja felcsendül: Megint bajba keverted magad, Mesügemanguszta?
"De miért pont mi...? Véletlenszerűen pont a mi kódjaink lettek erre kiválasztva? Igazán siethetnének már azzal a javítással... tényleg nem áll szándékomban belefolyni az életedbe, és Chakna, őszinte leszek hozzád, én rendre elrontom a dolgokat..."
Mikor az óceános küldetés után, hullafáradtan a kazamatába elmentek Hinarival, Eruval és Silence-el megmenteni a bajba jutott játékosokat, és ő előre tőrt, hogy felfogja a Hinarit ért sebzéseket. A szőke kardforgató pillantása, ahogy elmagyarázza, hogy ez szükségtelen lépés volt. Afton nem győzött elnézést kérni miatta. Utána a csokiszobában, mikor először Hinari párjának, Alexnek a helyére huppant le, amíg meg nem tudta, hogy nem szabad, majd Eru kifakadása; ő fiú, pedig egész addig még Afton is lánynak hitte. A női testbe zárt férfi felemeli a kezét és a tenyerébe temeti az arcát egy fájdalmas sóhaj kíséretében. És akkor még ott a rengeteg minden... mikor közeledett Sugarhoz, szíve a torkában dobogott, és már elképzelte, milyen lesz megcsókolni, de egyszer csak megérezte a lány ujjait a száján és az enyhe nyomást, ahogy bocsánatkérő tekintettel eltolta magától. 'Sajnálom, Afton, de nekem ez nem megy. Én... nem tudok úgy nézni rád. Nekem te inkább... a bátyám vagy. Sajnálom...'
"Bocsáss meg. Igyekszem kontrollálni, igyekszem. Csak, egy pillanatra elvesztettem magam, már megvagyok, elkaptam. Nézd..."
Szinte látja a kezében, egy aranyló fonalat, a 'gondolatok fonalát', és diadalmasan a magasba emeli. "Kordában tartom. Nem akarlak terhelni, sem testileg, sem lelkileg. Gondolom, most te is ugyanúgy meg lehetsz rémülve, mint én, sőt... nem csodálnám, ha utálnál ezek után. De ne aggódj. És nagyon sajnálom, ha még így is tennék olyasmit, amit te nem szeretnél. Nem hallom a hangod... de bár hallhatnám. Úgy könnyebb lenne minden."
A magány érzete...

De még este sem jött el a megnyugvás. Afton felsóhajt. "Igazán vége lehetne már. Hiányzik a kávé íze. Nem tudom, te szoktál-e inni, és ha igen, hogy. Én feketén, némi cukorral, hogy édes legyen, de ennyi."
A hátán fekszik, kezei a hasán pihennek, ahogy bámulja a plafont. "Talán jobb lenne aludnunk. Tényleg, ha én elalszom, akkor te képes vagy előre jönni? Figyelj, megpróbálok elaludni, ha az alatt fel tudsz kelni, hagyj egy üzenetet az asztalon, és akkor ki fogjuk tudni találni, mi legyen. Rendben?"
Viszket az orra. Megvakarja. Oda se figyelve rá. A terv jár az eszébe, hogy talán így ki fognak tudni szabadulni a börtönből. Elmosolyodik és lehunyja a szemeit.
"Akkor jó éjt, Chakna. Azért remélem, holnap reggelre már minden helyre áll... jön! Minden helyre jön!"

by **Chakna** Szer. Május 27 2020, 20:08

Nem, nem csinálhatod ezt velem! Hallod! Kelj már fel, és nyomás! Egy darabig dühöngök és észre sem veszem az enyhe elektromos bizsergést.
Én is érzem a csalódottságot... mindenféle értelemben érzem. Afton nem fog kisétálni, ugye? Gyorsan meg kéne oldani a helyzetet.
Dühösen keresztbefonom a karomat, úgy hallgatom a gondolatait. Látod te hatökör? Ezért kellene lelépned innen valami olyan helyre, ahol nem nyitnak rám.
Az emlékképei viszont alaposan lehűtuk a dühömet.
Ki lehet az a lány? Vajon ő is idebent van? Vagy odakint aggódik? Vagy... ő sem él már?
A hangra viszont felkuncogok... Mesügenanguszta? Ilyet biztos csak az mond, aki nagyon közel áll hozzá. És biztosan odakint várja. Nem lehet másként!
- Ezt én is szeretném tudni, hidd el... De hát mit tehetünk amikor a programozók úgy játszanak velünk, ahogy akarnak... - mondtam a hangomat nem halló férfinak. Nem baj... Jobban esett kimondani.
- Üdv a klubban... Nem tudnád jobban elrontani a dolgokat, mint én... - sóhajtottam.
Furcsa volt ennyire tudni, milyen érzéseket kapcsolt az előttem is megjelenő emlékekhez... Lüke vagy te, Afton... szerintem nem rontottad el... Egyiket sem. Próbálkoztál, és nem a legoptimálisabb utat választottad. Ez csak azzal nem esik meg, aki nem csinál semmit. Az a kisfiú meg... Csinosabb a legtöbb lánynál.
Az utolsó képre viszont nagyon szívbemarkol a fájdalom... Talán.. nem az a legszörnyűbb a szerelemben, ami velem történt?
- Erre semmi szükség, csak rosszabb lesz tőle, ha elfojtod... - mormolom magam elé, bár tudom, hogy nem hallja...
Eszemben sincs utálni olyanért, amiről nem tehetsz... Igen, jobb lenne, ha hallanál...
Mire észbekaptam, már elment a nap... Amitől félten, nem következett be: Az egész nap ráment, hogy Afton életének számomra még homályos darabjait feldolgozzam... Kicsit elszégyelltem magam, hogy a minap hagytam úgy elkeseredni magam.
- Jó lenne ha szólhatnék, hogy igyál, amit szeretnél - sóhajtottam a kávés elmélkedésére. Az apró áramütések enyhén zsibbasztották a tudatomat, így örültem, hogy ágyba bújt.
Pihenj, ne ezen agyalj... Majd lesz valahogy... És már tudom hol kezdjem keresni, mi van veled...
Automatikusan nyúlok az orromhoz, amikor viszketést érzek... vagy nem az én orromhoz? Vagy nem én nyúltam? Mindegy. Majd reggel gondolkodom ezen.
Álmomban újra felsorakoztak az Afton emlékeiben látott képek, a sajátjaimmal vegyesen.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Május 27 2020, 20:18

3. nap: Afton visszatér

Sajnos végül nem próbáljátok ki Afton ötletét. Habár lehet, hogy nem is tudnátok, hiszen ahogy a fiú, vele együtt a lány is elalszik, tökéletesen egyszerre. Erős tudat kellene ahhoz, hogy ilyen állapotból felébredjetek. És talán már mindegy is, hiszen ha lett volna cetli, ha nem... De talán az ötletet felhasználhatjátok még máskor.

Chakna:

A céhházban ébredsz. Na persze, nem a sajátodban, a JL Palota konyhájában nyitod ki a szemed. Talán még sosem jártál itt, talán teljesen elveszett vagy, mert fogalmad sincs, hol az az itt. Az étkezőasztalnál ülsz, felsőtested rádőlt a szépen fényezett fa asztalra. Fogalmad sincs, hogy kerültél ide, bár rövid gondolkodás után rájöhetsz, mi is történhetett. Főleg miután megpillantod magad előtt a nagy, sötétebb bőrű markodat, a szőrt a karodon, egy vágást a felkarodon.
És egy üzenetet Afton levéltárában:

Spoiler:

Afton testében vagy.

Afton:

Hát ez elég nagy szívás, de úgy tűnik, megint háttérbe szorultál. Most ráadásul a saját testedben! Kommunikálni továbbra sem tudsz, ráadásul ha Chakna ismeri is véletlen a JL Palotát, bizonyára fogalma sincs róla, melyik a te szobád a sok közül. A céhház pedig általában forgalmas. Főleg itt a konyhában, ahol felébredtetek.

by **Chakna** Szer. Május 27 2020, 21:48

Kicsit egykedvűen ébredek. Valami nem stimmel... Nem az ágyban fekszem. Lassan nyitom ki a szemem. Igen... Ez határozottan nem a szobám, de nem is az Artes ház...
Ezután elég egy pillantást vetnem a kézre, amiről felemeltem a fejem, hogy a tegnap hallottakkal összeálljon a kép: Ez Afton teste...
De hol a fenében lehet? Gyorsan megnyitom a térképet... Az első szint, nem a központja, de egy nagy épület.
Felmerülne a kérdés, hogy Afton az én testemben ragadt-e, de... Nem. Nem ragadt. Igen, Tudom, hogy itt vagy Afton. Nem, nem hiszem hogy hallak, vagy hallani foglak, ha beszélni próbálsz velem... Most szépen me... A fenébe, nem jutunk vissza a céhházba...Engedély kell a belépéshez.
És ahogy elnézem itt sem lenne jó ötlet maradni, mert ha jól sejtem nem neked magadnak van ekkora konyhád.
Ezzel fel is álltam az asztal mellől, kicsit elgémberedett tagokkal, közben rápillantva az üzenetre. Visszaállításra került az eszetek tokja, inkompetens banda...
Ingerült lendülettel nyitom ki az ajtót, és indulok el. Gondolkodva.
Tehát, jó esetben a saját avatarom a szobámban fekszik az ágyban, és pihen. De nem tudjuk ellenőrizni, mert nem mehetsz be a céhházba engedély nélkül... Itt viszont nekem fogalmam sincs, mi merre van, és ha elkezdek kóvályogni, biztos megszólítana valaki, hogy megtudja, mi a baj.
Baj...Minden vér kifutott az arcomból. Afton, én... biztos hogy egy tapodtat sem mozdulok ebből az épületből a te avataroddal. Ki van zárva.
Határozottan eluralkodott rajtam a pánik. Egyszer történt már ilyen... hasonló Hinarival és velem... Aminek a végén valaki meghalt az én hibámból... Mi van, ha megint megtörténik? Ha megint elhibázom a következtetést? Újra és újra lepörgött a szemem előtt a jelenet, ahogy Ophelia megjelenésével az a lány pixeleire robbant. Nem akraom mégegyszer!
Fel-alá róttam a nagy épület folyosóit. Főleg akkor változtatva irányt, amikor léptek zaját hallottam. Közben rájöttem hol vagyok, és ez nem segített a pánikon. Így Soha nem futhatok össze Hinarival. Soha.
Végül a kertben kötöttem ki, és a choccobo-kat bámultam. Szerinted észrevették a hibát? Ugye visszacsinálják, de nagyon gyorsan?

by **Afton** Csüt. Május 28 2020, 13:40

Csak még öt percet... de muszáj kelni, persze. Egy ásítás, a kávé, és indulhat a nap. Elsőre örül is, hogy végre ismerős illatokat és hangokat érzékel, de mikor a mozdulatai nem épp olyanok, amilyennek akarja őket, akkor hamar rájön, miről van szó.
-Na ne mááá' -szalad ki a száján, legalábbis gondolatban. Chakna hangja - így már felismeri - csendül fel a fejében, ahogy megnézi a térképet, majd konstatálja, mi történt. Rendben, tehát nem fogja hallani, mindössze egy gondolatbeli bólintással reagálja le a helyzetet. Ismét háttérben van, ismét nem tehet semmit. Nem is tudja, melyik a rosszabb... mikor nem a saját testébe van zárva, tudva, hogy a háttérben ott van az igazi gazda, vagy fordítva. Szegény lány... egy nőnek egész biztosan rosszabb lehet egy pasi testébe zárva lenni, mint fordítva.
Szokták mondani, hogy egy férfi átlagosan három percenként gondol a szexre. Afton előző nap nagyjából kordában tudta tartani a gondolatait, de most egy pillanatra persze, hogy elveszti magát. Csak egy apró pillanatra, nem többre, meg is rázza a fejét és visszakanyarodik a problémára. Már felvetné, még ha magában is, hogy a Liga egész biztosan segítene, ha Chakna elmagyarázná nekik a helyzetet, a Tó Úrnőjének lenne ötlete, de...
Chakna gondolatai nem támogatják az övét, sőt...
Afton döbbenten nézi végig, ami lezajlik a lány elméjében. A hasonló eset, pont az úrnővel, ráadásul nem épp a legjobb végkimenetellel. Afton szíve szerint előre nyúlna és átölelné a nőt, szorosan, hogy megnyugtassa. A káoszszerű, kavargó gondolatokból nem tudta teljesen megfejteni, mi is történt pontosan, de tudja, mit jelent a pixelekre robbanás. A férfi viszont biztos abban, hogy nem Chakna hibája volt.
-Bár segíthetnék... ha Hina nem is, de Leonard? Oh, persze, nem hallasz... kár. Mondanám, hogy húzódjunk be hozzá. Ha megkéred, ő senkinek egy szót sem szólna, ennyire már ismerem.
Ellenben jót elmosolyodik a megjegyzésen. "Inkompetens banda", mennyire igaz. Lenne számukra neki is bár keresetlen szava. Chakna végül egy semleges helyre húzódott, a kertbe, azokat a fura madár-lámákat bámulva. Bólogat; már hány nap is telt el? Tegnapelőtt kezdődött, igaz? Két napja nem tudják megoldani? Kéne írni egy levelet ennek az "inkompetens bandának", hogy hahóó, ez még nem jó!
-... Szívesen szórakoztatnálak viccekkel, vagy ilyesmi, nem tudom, szereted-e őket. Ha már így össze vagyunk zárva... tényleg el kéne kezdeni valahogy levelezni. -kuncog. -Najó, ha más nem, akkor legalább a saját szórakoztatásomra. Nézzük csak... A rendőr megállítja a szőke nőt. "Kérem a nevét!" "De akkor utána hogy fognak engem hívni...?"
Kicsit kuncog, majd felsóhajt.
-Kár, hogy nem hallasz. Kár, hogy nem hallottalak tegnap. Remélem, holnapra minden rendbe jön. Meghívlak utána egy kiengesztelő italra, mit gondolsz?

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Május 28 2020, 14:05

Élet a Palotában

Chakna:

Igyekszel összpontosítani a hangokra, és elkerülni a társaságot, de az nem is olyan egyszerű, mint hiszed. A céhház - úgy tűnik - veled együtt ébredt fel. Az egyik folyosón Hime sétál végig, kezében friss virágokat tartva. Nyomában Ozirisz lohol, valamiről beszélgetnek. Amikor megfordulsz a másik irányba, onnan is lépteket hallasz, és nemsokára kibukik a lépcsőforduló mögül Hinari és Alex alakja, akik épp reggelizni készülnek. A céhvezér kezében könyvet szorongat, élete párja pedig egy kosarat, benne pléddel. Talán a délutánt a kertben akarják tölteni. Talán piknikezni fognak. Békén kéne hagyni őket, úgyis olyan ritkán van alkalmuk egy kis nyugalomra kettesben.
Választhatsz, melyik társaságba szeretnél belebotlani. Illetve van még egy harmadik opció. Lefelé, az alagsor irányába. Az a hely azonban sötét, és egyáltalán nem hívogató. Ha mégis azt választod, rövid bolyongás után egy t-rex állja utadat. Egy nyakkendős példány. Mosolyog, miközben rád néz. Bizonyára meglepődsz a szürreális látványtól, és odébbállsz. Nem csak nagy, de félelmetes is ez a céhpalota! Az egyik ajtó mögül nem tehénbőgés szűrődött ki?
Végül nagy nehezen kijutsz a kertbe, és megállsz egy pillanatra. Elönt a nyugalom és béke, ahogy egy lombos fa árnyékában pihensz. A szél éppen csak lengedezik, az idő kellemesen meleg. Talán kicsit túl meleg is a hosszú ujjú pulcsihoz és kezdő felszereléshez, amiben az avatárodat - vagyis Aftonét - visszaállították. Egy póló mennyivel is kellemesebb lenne. És egy rövidnadrág.
Sokat töprengeni azonban nem marad időd, hirtelenegy gigantikus sárkányt pillantasz meg, ahogy az irányodba rohan. Lehet, hogy meg is ijedsz tőle. Nemár, nem csak dínó, de még sárkány is van ebben a céhben? Rövidesen pedig azt is megpillantod, mi az, amit üldöz. Egy fehér, nyúlnak kinéző folt siet végig a bokrok alatt, és veti végül a kezeidbe magad. Ajaj!

Afton:

Sajnálom, te továbbra is csak bámulsz kifelé párod agyából. Még szerencse, hogy olyan sok lereagálnivalót ad az élet - meg a palota -, hogy szinte alig unatkozol. Ha nem Chakna gondolataira figyelsz, viccekkel ütöd el az időt. Bárcsak ő is hallaná a gondolataidat!

by **Chakna** Csüt. Május 28 2020, 15:56

Először akkor váltottam irányt, amikor Oziriszba futottam volna... Magamban elmosolyodtam, ahogy visszafele sétáltam a folyosón... "Himécske"... Szóval ez a lány lenne az, akit annyit emlegetett a közös farmolós éjszakáinkon. Részben ezért igyekszem mindig annyira óvni Ozi életpontjait... Neki van kihez visszamennie. Vissza kell mennie minden alkalommal!
Aztán A követező fordulóban csak belefutottam Hinariba, egy szőke fiú társaságában.... Ő lenne a vőlegénye?
Már ez a szó is előhozta a lehengerlő mosolyú, feketehajú japán srác képét. Az én vőlegényem... vagyis... Az volt. Elhessegettem a fejemből a fekete név képét, és sürgősen sarkon fordultam. Nem, akkor pláne nem futhatok bele Hinariba, ha épp a vőlegényével töltött időt tenném tönkre.
Végül lefordultam a lefelé vezető lépcsőn. Engem aztán nem zavar, ha sötét, remélem téged sem, Afton.
A sötét... Az nem zavar. Ez viszont... Mi a... Jól van... akkor nem ide vonulok el.
Nagy nehezen, és nem a tehénbőgéstől vezetve jutok ki végre a kertbe. Afton, te... Kiigazodsz ezen a helyen? Nem semmi...
És ez a kert sem. Nektek aztán nem kell a tizennegyedikre járnotok nyugalmas helyért... Mondjuk kicsit meleg van idekint, de kibírjuk. Ugye? Ha nem muszáj, nem szeretnék az inventorydban turkálni.
A békés környezetben egészen megnyugodtam. Nem lesz baj. Tényleg nem, megígérem. Itt töltöm a napot, este behúzódom az épületbe. Nem történhet baj így!
Ahogy ezt végiggondoltam, megláttam a sárkányt... Hogy... Hiszen láttam már... A nevére nem emlékszem, ha hallottam is, de ez határozottan Hinari sárkánya. Akkor nincs mitől tartanom. Ugye? Mond, hogy nem vagytok rosszban...
Nagyot pislogok a kezembe ugró nyuszira... Hát te meg ki vagy, és honnan kerültél ide?
Visszapillantok a sárkányra, aztán a kezemben simogatott nyúlra. Óh...
Remélem ez a tapsifüles nem kintről jött...
Odaszaladtam a hatalmas Palota ajtajához, és betettem rajta a nyuszit, majd becsuktam az ajtót. Oda ez a sárkány nem tudja követni. És nem utolsó sorban rám sem fogja vetni magát miatta.
Tehát, itt maradok a kertben, mondjuk.. Azon a padon.

by **Afton** Szomb. Május 30 2020, 09:04

Hmm, Oziriszt annyira még nem ismeri, talán ha két szót váltottak bemutatkozásnál; viszont kósza híreket hallott arról, hogy ő és a kardforgató igencsak... meg fogják kedvelni egymást, ha egyszer több idejük lesz három másodpercnél a másikra. Chakna gondolataira sejtelmesen elmosolyodik magában, és kedve lenne kinyúlni, hogy megsimogassa a nő fejét.
"Ne aggódj, neked is lesz valakid szerintem hamarosan, akihez majd visszamehetsz."
'Ki tudja, talán pont énhozzám...'
A gondolat annyira hirtelen jött, annyira mélyről és annyira tudat alatt, hogy Afton még gondolatban is adott egy pofont magának. Mikre gondolsz?? Ennyire ne legyél szeretethiányos, te srác! Még "jó", hogy Chakna gondolatai elterelődnek ismét, ahogy meglátja Hinarit és a párját, a hercegnőt és a herceget. Afton egy pillanatra elmosolyodik, bár reméli, Hina nem fogja félreérteni azt, hogy ennyire elfordult tőlük, de... ami Chakna eszébe jut utána... az megfagyasztja ereiben a vért is. Ha lenne szája, most kicsit eltátaná... és már nem csak simogatni szeretné, de ismét magához ölelni és hagyni, hogy a lányból fájdalmasan kibuggyanni akaró könnyek eláztassák kicsit a vöröskockás inget.
"Részvétem..."
Hebegi gondolatban, ahogy alaposan megjegyzi a kihúzott fekete nevet. Kegyetlen egy játék... iszonyúan kegyetlen. Keze ökölbe szorul a dühtől; miért? Miért kellett egy ilyet alkotni? Hálát ad az égnek, hogy ő vette fel a sisakot és nem Sugar. Neki úgysem volt párja, nem volt nagyon élete, csak a tanulmányai és a leendő karrier, míg a lány esküvőre készült, diplomára, családra. Sugar nevét pedig végül nem látta a táblán, és reméli, hogy a lány nem lépett be mondjuk álnéven és esetleg... lett már kihúzva.
Kétségbeesésében a hajába túrna, de csak gondolatban teheti. Miért ilyen kegyetlen ez az egész? Mire jó ez egyáltalán? Miféle beteg kísérlet a SAO?
Kissé felnéz, figyelve az eseményeket, a nyakkendős t-rexxel és a kazamatákkal. Nos, legalább Chakna gondolatait elterelte a vőlegényről, legalábbis egyelőre.
"Persze, hogy nem lesz baj. Jó hely ez, ne aggódj. Holnapra már szinte biztosan ki lesz ez javítva."
Ámbár ha holnap esetleg úgy ébrednének, hogy ő a saját testében, megkeresné a lányt. Egyrészt biztos akar lenni benne, hogy ő is visszakerült a helyére, másrészt az az engesztelő italfelajánlás még mindig áll. Kissé lehunyt szemmel élvezi a meleget, még ha valóban túl meleg is, de megérti Chaknát, hogy nem akar turkálni a cuccai között, ámbár ő megengedné. Nincs titka, és elviselhetőbb lenne a dolog a vászonnadrágban és az ingben, amiket beszerzett a játékon belül is, de ő se volt hajlandó átöltözni a hálóingből a nő oldalán. Magában megköszöni azért Chaknának a figyelmességet és a tiszteletet. Az ilyesmi manapság már kihalófélben van az emberekből.
Érdeklődve nézi végig a nyúl és a sárkány üldözését; a sárkány Nestor, a nyúl pedig Tapsifüles, a kis ebadta kópé, akivel megismerhette Leonardot. Chakna nem ismeri fel; honnan is tehetné? Afton szívesen mesélne neki az egészről, ahogy a nyúl ellopta a szemüvegét, ahogy üldözték, majd belefolytak a csigás versenybe... Chakna talán kuncogna is, vagy egyenesen kacagna, ahogy maga elé képzeli. Afton rádöbben, hogy hallani szeretné azt a nevetést...
Afton, Afton, nem kéne beleszeretned. Nem jó ötlet... Uralkodj magadon, sóhajtott egyet, miközben végignézte, amint a lány megmenti a nyulat.
Leült vele együtt a padra. Újabb vicceken gondolkodott, kis rövideken. "-Hol legelnek a CD lemezek? Diszk-réten. ; -Honnan tudod, hogy a szőke nő használta a gépet? Sajt van az egér mellett." És hasonlók, rövideket, majd egy hosszabbat is, hogy elüsse az időt.
"Szóval, az ember megy az úton, szembejön vele az öszvér. Az ember kérdezi, 'hát te milyen állat vagy?'. 'Én vagyok az öszvér. Apám ló, anyám szamár volt!' Az ember megy tovább, szembejön vele a farkaskutya. 'Hát te milyen állat vagy?' 'Én vagyok a farkaskutya. Anyám kutya, apám farkas volt!' Az ember megy tovább, szembejön vele egy repülő rovar, sárga-fekete csíkokkal. 'Hát te milyen állat vagy?' 'Én vagyok a lódarázs.' 'Na menj a francba!'"

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Május 30 2020, 14:51

3,5 - 4. nap

Nestor az utolsó pillanatban fékezett le. Hatalmas méreteivel a lovag fölé tornyosult, nyitott szárnyakkal, de nem sodorta el.
- Nestor szeretne játszani a nyúllal - kérte Aftont. Annabell nemrég bemutatta őket egymásnak. Afton azonban inkább betette a nyulat a palotába. Nestor erre nem szólt semmit. Leheveredett Afton mellé a fűbe és onnan figyelte a kaput és az ablakokat - meg egy ideig Aftont is. Halványkék szemeivel mozdulatlanul követte a férfit, ha amaz továbbállt volna. Végül nagyot ásított és felszállt a harmadik emeleti, nagy erkélyre, Hinariék lakosztályához és onnan szemlélődött tovább. Ha Tapsi újra előkerül, folytatódhat a hajsza!

Chakna:
Eltelik a délután, aztán az este is. Párszor érezhetitek a már szinte megszokottá vált elektromosságot végigfutni Afton testén, de más egyébként nem történik. Nem, egészen estig. Talán épp lefeküdni készülsz, amikor hirtelen sokkal erősebben, sokkal intenzívebben fut végig a testeden, mintha villám csapott volna belé. Aztán elsötétül minden.

Afton:
Valaki ütögeti a válladat, és beszél hozzád, arra ébredsz fel. Kinyitod a szemed, és észreveszed a tekinteted előtt kicsit félrecsúszott szemüveget. A hajadat, a nagy, barnás markodat. Minden a régi! Remek! Talán felkelnél, ás rámosolyognál Leora, aki épp keltegetni próbál, de valami nem stimmel. Az egyik feled valóban a tiéd, igen, de a másik...

Mindketten:

Leo előttetek áll, arcán aggódó kifejezéssel. Mindkettőtöknek ismerős lehet a fiú innen vagy onnan, akárhogy is, ő most Aftont látja maga előtt. Vízzel és kávéval kínálgat, miközben próbál kifaggatni róla, hogy mi történt, tud-e segíteni. Valamiféle tisztító potiont is emlegetni kezd, és mérgezésről hablatyol. Felnéztek a panelotokra, semmiféle mérgezésről szó sincs. Ő mégis le akarja gurítani a torkotokon, biztos ami biztos. Meg a vizet is.
Ha megpróbáltok mozogni, bajba kerültök. Chakna a test bal, míg Afton a jobb oldalát birtokolja. Összehnagoltság nélkül nehézkes lesz még a járás is, márpedig a gondolataitok között továbbra sincs átjárás. Mi több, még az a kapcsolat is megszűnt, ami eddig volt. Nem halljátok egymást, egyáltalán nem. A szátok azonban közös. Ha egyikőtök kinyitja, és megpróbál beszélni, a másik is érzi azt, azt viszont nem tudja, mit fog mondani, amíg csak ki nem mondja. Jó ötlet-e ilyen állapotban beszélni? Na és mi van akkor, ha véletlenül egy időben nyitjátok ki a szátokat, hogy feleljetek, és összeakad a nyelvetek?

Mesélői megjegyzés: Ennek a problémának a kibogozására most több kört is kaptok. Twisted Evil

by **Chakna** Szomb. Május 30 2020, 15:28

Egy pillanatra megijedtem, de a sárkány végül sikeresen lefékezett előttem. Szóval Nestor!
- Bocsi, Nestor, de a nyúl nem játék - válaszoltam a sárkánynak. Bár tudnám honnan került ide, akkor elmagyarázhatnám azt is, miért nem...
Aztán meglepve néztem, hogy mellém heveredett... Egész aranyos jószág a maga óriási módján. Mikor a szívverésem is csillapult kicsit az ijedtségtől, hogy földbetipor, ha megengedte, végigsimítottam az oldalán, de az agyam elkezdett azon járni, tehetnénk-e valamit, hogy megoldjuk a helyzetet. Addig sem más körül forognak a gondolataim...
Nem igazán támadt használható ötletem, tekintve hogy mindegyiknek fontos része volt, hogy az avatarjainknak egy helyen kellene lenni... Közben Nestor visszarepült az épület tetejére, és lassan nekem is ideje volt behúzódnom a kertből. A kérdés már csak az, hová.
Végül úgy döntöttem, talán nem lesz problémás, ha ugyan ott alszom el végül, ahol felébredtem, úgyhogy a konyhába húzódtam vissza. Talán az áramütések tényleg azt jelentik, hogy reggelre megoldják végre a problémát...
Éppen beléptem az ajtón, amikor egy erősebb elektromosság-hullám után elsötétült minden.

A vállam rázogatására ébredek. Kell pár pillanat, mire teljesen magamhoz térek, és rájövök, hogy Leo áll fölöttem.
- A víz jól esne - válaszolom a kínálgatására, és megpróbálnék felülni, de a két kar helyett csak az egyik engedelmeskedik... Mi a fenét csesztetek el már megint? Mekkora bajban vagyunk idebent, ha egy ilyen problémát nem tudnak megoldani 3 nap alatt..
Az egyértelmű, hogy ez még mindig Afton teste, a jobb kezemet és lábamat hiába próbálom mozgatni... Viszont... mozognak, és... Beszél is, aki mozgatja őket.
Ettől kezdve én meg sem próbálom. Afton az. Ki más lehetne? Beszéljen ő. És ha lehet... rázza le minél előbb Leot. Így tudnánk beszélni, ami sokat segítene, de nem úgy, hogy más is hallja.
Beszéd helyett, csak fél füllel figyelve a mérgekről szóló aggódó okfejtést (Méreg, mi? Hát az biztos hogy amit a programozók művelnek odakint, az toxikus), igyekszem arra koncentrálni, hogy valahogy összehangoljuk a mozgást, mert ameddig nem tudunk feltápászkodni, senki nem fogja elhinni, hogy Afton rendben van. Mondjuk sokat segítene, ha tudnám mit akar... De talán ha eléggé figyelek még időben elkapom a próbálkozásokat, hogy le tudjam követni, és valami értékelhető koordináció jöjjön ki belőle.

by **Afton** Szomb. Május 30 2020, 18:55

Na, ez a másik. Afton felettébb hihetetlennek tartja ezt a világot. Hisz hol máshol történne meg az, hogy ül egy fa alatt, és egyszer csak mellé telepszik egy sárkány. Ráadásul egy barátságos példány. A férfi örömmel konstatálja, hogy a mitikus állat megnyugtatta Chaknát, érezte, ahogy ujjaival végigsimít a pikkelyeken. Jól van, Nes, ügyes vagy, és a jelek szerint még te sem sejtesz semmit, vagy nagyon is jól tudod, mi történik itt, csak épp te, sárkányként, nem foglalkozol a dologgal túlságosan. Végül sóhajtva dőlt hátra.
"Szívesen, heh, bemutatnám a szobámat, de megértelek, elsőre néha még én se találtam meg. Ha tudnád, vagy elmondtam volna én hülye, még tegnap, hogy merre lenne, vagy hogy ne aggódj, tőlem senki se lepődne, meg, ha a folyosón megállítanám, hogy bocsika, hol lakom..."
És érkezik a villámcsapást, majd az azt követő sötétség. Na most... most talán végre minden visszaáll a régi kerékvágásba.

Valami megrázza. A hang ismerős, és résnyire kinyitja jobb szemét. Leonard elmosódott, szőke fürtje fogadja, meg a szemüveg kerete, ami szinte félbevágta a srácot. Afton pont a jobb kezét emeli fel, hogy megigazítsa az okulárét, majd ásít egy nagyot.
-Én is szeretlek, szia, de ne piszkálj...
Nem igazán érti, miről beszél a srác, és már pont megszólalna, hogy rendben, a kávé az egész biztosan segíteni fog, de a szája magától moccan és inkább vizet kér. Döbbenten pislant kettőt... ez mi volt? Ő meg a víz? A szíve most egész biztosan döbbenten megállt egy kicsit és lement a gyomrába megkeresni az egyik leesett alsó kamráját.Bal karja megpróbálja őt feltolni, pedig nem... akart még felkelni. Nem stimmel valamit...
Próbaképp a jobb kezével feljebb tolja tolja magát, és amíg Leonard a vízért szalad, megpróbálja a balt is felemelni, sikertelenül. Jobb láb mozog, a bal nem... illetőleg mozdulnak, csak nem úgy, ahogy Afton akarja. Végül felnyög, már-már fájdalmasan.
-Chak...?
Direkt mondta a név rövidített verzióját - ha Leo meg is hallja, maximum visszakérdez, hogy "mi csak?", és megrázhatja a fejét, hogy semmiség. Válasz egyenlőre nem érkezik, de talán nem véletlenül. A lány elég félénk, főleg ebben a közegben. Rendben, akkor... keressünk egy nyugodt helyet, minél előbb.
-Persze, Leo, köszi. Heh, ismersz... megint valami furcsaságba keveredhettem. Nyugi, semmi bajom, köszi a vizet, a kávét meg ezt az izét is. Szerintem én most visszamegyek a szobába lepihenni. Neem, ne segíts, jól vagyok, köszi.
Vagy legalábbis mindent megpróbál, hogy levakarja magáról kivételesen Leo-t, kevés sikerrel. Végül, pár percnyi szóbeli huzavona után, abban maradtak, hogy rendben, legalább a szobájáig felkíséri a furcsa részegségben szenvedő Aftont, aztán hagyja pihenni. A férfi direkt hagy pár másodpercet Chaknának, remélve, hogy még ő a testtársa ebben a furcsa kalandban, majd enyhén megtámasztja a jobb kezét, hogy jelezze, fel fognak most állni a székről. Súlyát elsősorban a jobb oldalra támasztja, majd kezével ad le egy enyhe jelzést, mintha csak előre akarna engedni valakit.

Chakna leírta, hogy figyel, így valószínűleg mozdítja is bal lábát. Helyes, utána következhet a jobb, majd ismét Chakna oldaláról a bal. Persze az egész lesz annyira sete-suta, hogy végül mégis Leo vállán kössenek ki, aki felkíséri őket a következő szintre, a szobáig. Summa-summárum... ott végül végre magukra maradhatnak, az ágyon fekve.
Ugye említettem már, egy férfi hány percenként gondol a szexre? Kicsit elkuncogja magát, úrrá lesz saját gondolatain, majd jobb kezét a tarkója mögé helyezve, a plafont nézve, most végre, megszólalhat.
-Najó. Akkor... silabizáljuk ki, mi folyik itt? Chakna, itt vagy, igaz?

by **Leonard** Szomb. Május 30 2020, 19:22

"...Leo aggódva pislog barátjára, de amikor realizálja a dolgokat, csak bazsalyog a bajsza alatt. Ismeri ám ő, mi történik akkor, ha az ember ennyire kiüti magát! Legutóbb például vele pont egy barlangban történt. Az is csoda, hogy eltalált utána egészen a szobájáig, az viszont nem meglepő, hogy Afton, aki még új itt, nem találta meg a szobáját. A palota egy labirintus. Lecsapott a férfi elé egy egész kancsónyi vizet, és ösztönözte rá, hogy megigya.
- Hidd el, jót tesz - magyarázta gondoskodóan.
- Gyere, segítek - karolta át aztán csetlő-botló barátját a vállánál fogva, és igyekezett meg is tartani. A férfi mozgása arról árulkodott, hogy egy kicsit még mindig részeg, így aztán Leo teljes lelki nyugalommal hagyta magára a szobájában, hadd pihenjen.
- Ez még jól fog jönni, de csak ha már rendbe jött a gyomrod - pakolt le egy kávét a férfi éjjeliszekrényére, mielőtt távozott."

by **Chakna** Szomb. Május 30 2020, 20:14

Hála az égnek, így talán könnyebb lesz. Mindenesetre nem szólalok meg, de mikor Leo épp nem felénk néz, aprót bólintok. Igen, én vagyok. Még mindig. És kezd elegem lenni...
Megfogtam, kissé ügyetlenül a bal kezemmel vizeskancsót, és nagyot húztam belőle, lassú mozdulattal emelve fel, hogy Aftont se érje váratlanul, és esetleg ne éppen akkor próbáljon mondani valamit.
Ezután eleinte kicsit kétkedve, aztán reménykedve, végül megnyugodva hallgatom a rövid huza-vonát, aminek a végén Leo mellénk szegődik, mer ha jól látom aggódik, mi történik Aftonnal így részegen. Ránk is fér a támogatás..
Persze, figyeltem, vettem is az apró jelzéseket, amikért hálás is voltam, mert megkönnyítették a dolgomat, de... így sem neveztem volna összeszedetnek a mozgást, amit produkálnunk sikerült. Szinte lehetetlen lett volna ugyan azt a ritmust diktálnunk magunkban a járáshoz, így a szőke srác nélkül jópárszor elestünk volna, mire bárhova eljutunk. Szerencsés flótás vagy te, Afton, hogy ilyen barátaid vannak.... Még csak nem is kérdezősködött...
Lényeg a lényeg: Végül csak eljutottunk Afton szobájába anélkül, hogy különösebben nagy felfordulást okoztunk volna, vagy hülyét csináltunk volna a test tulajdonosából. Ez is valami...
Teljes egyetértésben dőltem Aftonnal együtt az ágyra. Ez így valami hihetetlenül fárasztó...
Lehet el is bóbiskoltam volna, de Afton kuncog, és megszólal, ezzel eszembe juttatva, hogy beszélnünk kell.
Nem akarva erőlködni, fekve maradok.
- Szia? Azt hiszem... Igen, Chakna vagyok. - válaszolok. Sok kérdésem nincs, hiszen már tudom, hogy fogalma sincs róla, mi történt... - Van valami új ötleted, mit kezdjünk ezzel? És... Arra az esetre, ha az egész napot így kell tölteni... Itt maradjunk, vagy menjünk valahova? - Előbbi esetben... Lenne időnk beszélgetni, bár csak halkan, hogy ne nézzék odakint tök bolondnak Aftont, ha meghallják. Még mindig ez tűnt a legjobb lehetőségünknek...

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Jún. 06 2020, 21:19

Mivel Afton előre jelezte, hogy újra beindul nála a munka, így a jelenléte bizonytalan lesz, ezért természetesen rugalmas vagyok a határidőkkel kapcsolatban, csak jelezni szeretném, hogy folytatást várok, és esetleges PM-et arról, kinek milyen határidők lennének innentől hosszútávon tarthatóak - szükség van-e rá! :3

Illetve woow, nem tudom, ki lájkolta végig az összes hozzászólásomat, de köszönöm szépen! Very Happy

by **Afton** Szer. Jún. 10 2020, 07:09

-Oh, hála az égnek. -sóhajt fel megkönnyebbülten, majd kissé félredönti a fejét, de amúgy marad fekve. Most pont hogy jó neki a minél kevesebb mozgás. Baromi furcsa, hogy csak a fél testét irányíthatja.
-Gondolom, a gondolataimat most nem hallod, igaz?
Szívese összekulcsolná az ujjait a hasán pihentetve, lábait keresztbe téve, hogy bámulhassa a plafont és gondolkodjon, de ebből csupán annyi lesz, hogy a lába marad a helyén, és csak a jobb keze csúszik a hasára, de ügyel, hogy a bal oldalt már ne nagyon érintse. Olyan érdekes belegondolni, hogy a bal most... Chakna. Heh... pont az, ahol a szív is van. I see what you did there.
-Hát akkor, ideje kibogozni, mit lehetne tenni. Az fix, hogy maradjunk itt. Izé... még amikor felébredtem, a stázisból, úgy magyarázták nekem, hogy amíg csukva az ajtó, addig kint senki nem hallja, mi történik bent, ugye...?
Ez mondjuk már akkor is felvetett benne pár kérdést, miszerint mi történik akkor, ha valaki életveszélyben van, vagy támadás történik az adott szobában, de Kayaba vagy előre látó volt és erre is van kiépítve valami érzékelő rendszer, vagy szimplán egy pszichopata állat és hagyja, had menjen minden a maga medrében. Mindegy is... de emlékszik jól arra a magyarázatra, szóval nem tudja ugyan, hogy Chakna ettől aggódik, de mindenesetre nem szükséges. Inkább gondolkodni kezd.
-Na, én egyébként hülye vagyok ehhez a játékhoz. Nem tudom, mi válthatta ezt ki és miért nem tudják már megjavítani. Tudunk írni az adminoknak vagy valami?
Jbb kezének intésével lenyitja a menüjét, majd kuncogva megszólal.
-Brékó.

by **Chakna** Szer. Jún. 10 2020, 13:34

Lekövetem a mozdulatot: Az jár a legkevesebb kellemetlenséggel mindkettőnknek, ha összehangolódunk amennyire lehet, így én is félrebillentem a fejem.
- Nem, most csak azt hallom amit kimondasz - erősítem meg a gondolatát, és hagytam kicsit gondolkodni. Én is gondolkodtam, de elképzelni sem tudtam, mit tehetnénk mi, hogy helyrejöjjön a hiba.
Rendben, akkor maradjunk. Az egyetlen ötletem nekem az lenne, hogy keressük meg az én avataromat, és maradjunk együtt, ameddig a problémát megoldják. De az egyetlen kiindulópont az Artes ház lenne, de oda neked nincs bejárásod...
Ekkor jutott eszembe, hogy most beszélnem kell, hogy Afton halljon... Az elmúlt napokban hozzá szoktam, hogy vagy nem tudok kommunikálni vele, vagy ő nem tud velem...
- Nekem is tökéletesen megfelel itt - mondtam, mostmár kicsit hangosabban, ha úgy tudja nem hallanak odakint. - Nem igazán gondolkodtam még ezen, de a hallgatózástól eltekintve lehetséges - kommentáltam a felvetést, közben próbáltam átállítani magam a normális kommunikációra... Na szép
Majdnem elnevettem magam. Ki és miért? Valószínűleg valaki nagyon viccesnek találta hogy összekutyulja a dolgokat, és vagy nem akarja, vagy nem tudja visszabogozni.
- Tudnánk valószínűleg. Mondjuk arra az üzenetre válaszolni amit tegnap küldtek. A semminél jobb is lenne, hátha hamarabb észreveszik, hogy elcseszték - értek egyet - Írd nyugodtan, a te accountodról van szó - jeleztem, hogy nem kívánok beleszólni mit ír, bízom benne annyira, hogy ezt teljesen ráhagyjam.
Közben az üzenetpanelt, és a mögötte kirajzolódó szobát figyeltem. Vajon mit árul el Aftonról? Abban teljesen biztos vagyok, hogy ritka típusú ember, akit örömmel tartok számon az ismerőseim között. Mondjuk nem így képzelném el az ismerkedést. De legalább mostmár tudunk beszélni, és éppen annyit, amennyit akarunk.

by **Afton** Pént. Jún. 19 2020, 09:18

A szobáról látszik, hogy még csak nemrég foglalhatták el, nincs benne túl sok bútor vagy díszítés. Két szekrény, az éjjeliszekrény, az ágy, egyszerű, kávébarna színű függönyök - ez egyike azoknak, amiket már ő választott. Az ágy végében egy klasszikus kis doboz, amibe tárolhatja a felesleges cuccait, ha szeretné. Színt is szinte csak az az egy cserepes, páfrányszerű növény ad, amit az ablakba tettek. Afton nem túl sok ideje tagja a céhnek, és időbe telik, mire hozzászokik a környezetéhez vagy az új helyzethez, és perpill amúgy is épp erősen el van terelve a figyelme.
-Akkor rendben. Ha valamit még hozzáfűznél, mond nyugodtan.
Mosolyodik el, legalábbis a maga felén biztosan, ahogy előkeresi az iménti üzenetet, megnyomja a válasz gombot és jobb kezével pötyögni kezd. Látni, hogy amúgy nem szokott a gépeléshez, inkább a kézzel való íráshoz, de pár percnyi küzdés után megszületik a rövid, de velős, és kellően illedelmes levél.

Spoiler:

Ha valamit Chakna még szeretne hozzáfűzni, azt megteszi (kivéve, ha az válogatott káromkodás vagy az adminok értelmi szintjének taglalása), majd elküldi az üzenetet és a jobb kéz visszakerül a hasra egy sóhaj kíséretében.
Akkor mostantól várunk. Igazán röstellem ezt az egészet. Hmm... még sosem voltam ilyen tekintetben házigazda mondjuk.
Kicsit megvakarja a borostáját, de ezúttal is ügyel, hogy ezt a jobb oldalon tegye csak, annak ellenére, hogy a mozdulat maga is teljesen önkéntelen.
-Nem tudom, mennyire a sajátjaid az érzékeid is most, de... ha megkívánsz valamit, enni, inni, akkor szólj nyugodtan és intézkedünk. Ha már... napok óta így össze vagyunk zárva, ez a minimum.
Neveti el magát kicsit.

by **Kirigaya Suguha** Pént. Jún. 19 2020, 15:34

Végül eltelik ez a nap is, békében, csöndben, nyugalomban. Választ a supporttól végül nem kaptok, és habár bosszantó lehet ez az állapot, igazából örülhettek is, hogy ennyivel megúsztátok...

Másnap reggelig.

5.nap

Végre megtörtént a csoda!

Afton a saját testében ébred, annak minden funkcióját tökéletesen birtokolja. Chakna vele együtt, az ő szobájában, mi több, az ágyában ébred, azonban a testén kívül. Mármint nemcsak Afton, de a saját testén is. Igen, nem több ő, mint egy testetlen alak, csupa program. Bárki, aki ránéz, csak egy apró villódzást lát maga előtt, mintha a szeme káprázna. Akár egy apró pixelhiba a képernyőn. Egyetlen kivétel van ez alól: Afton tökéletesen látja, hallja, meg tudja érinteni, és végre kommunikálni is normálisan képesek.
A lány ebben a furcsa alakban ugyan végre képes végtagjai irányítására, sétálásra, beszédre, de a tárgyak átsiklanak ujjain, mintha csak valódi szellemé vált volna. Ráadásul, ha meg is próbálja, képtelen eltávolodni Afton egy méteres körzetéből. Mintha csak összenőttek volna.
A férfi rövidesen üzenetet kap.

Spoiler:

Igen ám, csakhogy Chakna teste valószínűleg még mindig az Artes céhházban pihen, és lélektelenül esze ágában sincs útnak indulni.
Van egy teljes napotok megoldani ezt a túlságosan súlyosnak kinéző problémát.
Mit tesztek?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Személyiségzavar

[Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar

Re: [Küldetés] Személyiségzavar