Re: Erdei Faház Romok

by **Kurama** Vas. Jan. 03 2016, 19:23

Most, hogy már a harc részét elsajátítottam a rendszernek éppen ideje volt, hogy kicsit tapasztalgassam a képességem is. A leírás egyértelmű de közel sem pontos. Számos olyan kérdés merült fel bennem amit nem emel ki, ilyen például az időtartalma vagy például, hogy fizikai nyomot hagy után, jelen esetben mondjuk a hóban. Ezeket csak és kizárólag akkor tudom meg ha ki is próbálom.
A kezdetek erdeje nagyszerű hely volt a tesztelésre, kevesen jártak arra és ellenséges lények sem nagyon voltak vagy csak elszórva. Egyelőre csak azt figyeltem, hogy mennyire leszek „láthatatlan” így amint aktiválom a lopakodást a képesség ennek megfelelően változtat rajta és a testem pillanatok alatt áttetszővé válik. Remek, ez szorult helyzetben meglepheti a rosszakarókat. Automatikusan a kézfejem kezdtem keresni na meg persze igyekeztem végignézni magamon de ugye saját magam sem látom ami egy picikét zavaró. Ám azt is megfigyeltem, hogy amikor mozgok észrevehető valamiféle fénytörés, kicsit arra emlékékeztet mikor a ragadozó rohangál. Ennek a tanulsága, hogy ha teljesen észrevétlen akarok maradni akkor jobb ha nem mozgok. A második teszt a lábnyomok. Alapvetően ha mozgok nem maradnak utánam lábnyomok ami jó. Talán pont azért mert eleve lopakodó módban vagyok.
Harmadik teszt, észlelhetőség.
Az a pár malac és egy elkóborolt kobold nem vett észre de ezt betudhatom magának a lopakodásnak rendszerének. A főkérdés maguk az emberek. Nos egy darabig bolyongtam még végül valami romokhoz nem értem és egy potenciális kísérleti segéd is felbukkant egy fiú képében. Úgy tűnik alszik.
Igyekszem közel kerülni hozzá, mocorogni a környékén picit esetleg megérinteni őt, majd ahogy jön (leemelni az erszényét ha esetleg látható helyen van Razz

)

by **Cearso** Hétf. Jan. 04 2016, 21:42

Nem vagyok olyan hülye, hogy védett területen kivül örizet nélkül hosszabb időre elaludjak. Aki olyan régóta próbálja meg tartanai a lépést másokkal, mint én, az már rég megtanulta, hogy ilyennel nem szabad szórakozni.
Természetesen egyszer-kétszer talán elnyomott az alvás, de ezek nem tarthattak tovább pár percnél.
A második vagy a harmadik ilyen alkalom után szokatlan dolog történt.
Az észlelésem jelzett. Erre is felkészültem, de biztos nem jelenti a további nyugodt pihenést ez a jelzés.
Vártam pár másodpercet, hogy biztosra vegyem, az észlelésem jelzett, és nem a fülem cseng, vagy a szemem káprázik.
Amikor már teljes bizonyossággal azt állíthattam, hogy ez bizony vészjezés, akkor óvatosan fogtam magam, felültem a fekvő helyzetemből, és a tözsemet fordítva megpróbáltam beazonosítani az észlelésem célpontját. Miután több percen keresztül nem jártam sikerrel, megnyitottam a menümet, és felszereltem néhány további páncélt a köpenyen felül.
-Biztos elromlott valami.
Mondtam ki hangosan az első gondolatot, ami az eszembe jutott. Azonban tisztában voltam vele, hogy ez szinte lehetetlen. Már rengetegszer csináltam ilyen kisebb "pihenő"-ket, és az észlelésem sohasem jelzett feleslegesen. Tehát, ha az észlelésem jelzett valamit, akkor kell vagy kellett lennie valaminek, ami az észlelésemet jelzésre késztette.
A legfurcsább az egészben, hogy még mindig jelzett, ami valószinüleg egy lopakodót jelez a környékem.
Ha szerencsém van, akkor csak egy kezdő tesztelgeti a lopakodását pár kisebb vadon, és pont belelépett az észlelésem hatókörébe.
Ebben az esetben egy nagyon kezdő vadászról lehet szó. Hisz lassan eltelt már vagy öt perc, és úgy tünik, hogy még mindig nem mozdult el az elöző helyzetéből. Ami megmagyarázná, hogy miért nem tudom pontosan bemérni a helyzetét. Bár az észlelés mechanikáját nem ismerem ennyire alaposan.

by **Kurama** Szer. Jan. 06 2016, 10:05

Úgy nézem a képességem beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a fiú valóban nem lát engem. Mondjuk per pillanat nem is nagyon mozogtam hisz amint felkelt a helyéről azonnal ledermedtem. A vicce az egészben, hogy nem is volt olyan messze tőlem, csupán alig pár lépésnyire és volt, hogy közvetlen felém pillantott. Annyira szerettem volna megszólalni, hogy a hiba nem az ön készülékében van de még vártam a felfedéssel. Előbb még picit vizsgálódom és a kezemmel integetni kezdek. Kíváncsi vagyok mennyire észrevehető a fénytörés ha csak egy végtagom mozgatom bár szerintem annyira nem.
A második teszt gyanánt pedig szépen körbejárom a fiút és a háta mögé igyekszem kerülni. Nyilván ha a szemével észlel akkor is más reakciót váltok ki belőle és ha csak a képessége teszi ezt akkor is. Utóbbi esetben megnézhetem, hogy az észlelés mennyire pontosan határozza meg az idegen helyzetét ami szintén hasznos infó lehet a későbbiekben.
Na de mivel előre nem tudhatom a reakciót így három lehetőséget vázoltam fel magamnak. Az első, ha valahogy meglát és ijedségében nekem esik. Ebben az esetben deaktiválom a lopakodást és igyekszem kimagyarázni magam mielőtt még megölne. A második, hogy nem ijed meg de a szemével követ még a harmadik, hogy nem követ és a háta mögé kerülök. Utóbbi kettőnél nem tudom megállni, hogy ne kuncogjam el magam csak ha háttal áll akkor még nagy eséllyel azelőtt láthatóvá válok, hogy megfordulna.
- Kicsit zavarodottnak látszol. – Szólalok meg a kezemmel integetve neki na meg ugye felfedve magam. – Szia, Kurama vagyok, remélem nem ijesztettelek meg nagyon.

by **Cearso** Szer. Jan. 06 2016, 11:18

-Csak a szemed káprázik.
Próbáltam elhitetni magammal, hogy nem láttam azt a fura dolgot, ami a szemem elött történt. Ennek megerősítése érdekében elöre nyújtottam a karomat, és nem hiszem, hogy találtam volna ott bármi érdekeset is. Azonban a következő pillanatban még érdekesebb dolog történt. Nagyából onnan, ahonnan az elöbb véltem valamit felfedezni, egy jóval nagyobb figura kezdett el mozogni látszani. Gyorsan végigpörgettem az itt található gyakoribb mobok listáját a fejemben, de egy sem jutott eszembe, amelyiknek ez lenne a velejárója.
Így csak néhány dolog maradt ki a számításaimból. Vagy egy ritka vagy ritkább mob talált bennem valami érdekeset. Vagy egy újabb miniboss jelenlétét vagy születését jelzi az esemény, vagy csak egyszerűen olyan képességről van szó, amit nem ismerek. Vagyis nem ismerek még. Ugyanis érdekel, hogy mi ez, és mért pont engem szemelt ki, tehát a szememmel követem a mozgását, anélkül, hogy a fejemet elmozdítanám. Majd mikor a különös jelenség kiért a látómezömből, abban a pillanatban felálltam, és próbáltam a furcsa jelenség után menni. Természetese nem túl közel. Majd mikor végül úgy dönt, hogy leveszi az álcáját, gondolkozás nélkül vágok vissza a mondandójába.
-Nem nagyon. Hozzászoktam már, hogy mindenféle láthatatlan dolgok keltenek fel a pihenéseimből.
Azonban az eddigi reakcióimból biztos rájött már, hogy ez nem egészen így van...
-Na jó, ez nem teljesen igaz, de nem vagyok az az ijedős fajta. Csak furcsa volt, hogy nem láttalak, mikor biztos voltam benne, hogy van a közelben valaki.

by **Kurama** Vas. Jan. 10 2016, 12:43

Nem káprázik. Hangosan ugyan nem akartam kimondani és a fiú nem is láthatta, hogy mekkora széles mosoly ül az arcomon. Na meg maga a kísérlet is sikeresnek lehetett elkönyvelni mert nem igazán tudta követni a mozgásom sem és mire felállt és felém fordulhatott volna az álcám már lehullott így remélhetőleg nem is egyértelmű a számára mi is történt.
- Mint például? Szellemek, kísértetek, lidércek… - igen tudom, hogy ebből a háromból szinte mind ugyan az. - …mobok más játékosok? – Nem is nagyon volt értelme erre rákérdezni, inkább csak azt a célt szolgálta, hogy picit csevegjek a fiúval aki nem mellesleg el se árulta a nevét. Pedig én olyan szépen bemutatkoztam neki. Sad

.
- Lehet meghibásodott a rendszer, néha produkál furcsaságot, állítólag. Én még nem találkoztam vele mert nem is nagyon volt még időm ilyeneket tapasztalni. Amúgy mit csinálsz idekint? Mármint látom, hogy pihensz de nincs túl hideg ahhoz? – Ahogy a hideg szót kimondom rögtön a vállaimat kezdem dörzsölni és vacogni kezdek és ami a legrosszabb ez nem rájátszás. Amint eszembe jut a hideg rögtön végig szalad rajtam. Nem vagyok egy tél kedvelő, inkább szeretek nyáron heverészni a napon, fürdőruhában és süttetni a hasam és a hátam.
- Ez a hely mindig is ilyen volt? – Terelem kicsit más irányba a témát. – Esetleg valami küldetés okozta a házikó pusztulását? – El tudom képzelni mind a két lehetőséget és azt is, hogy ettől a kérdéstől az fogja hinni, hogy valami hátsó szándékom van mert eléggé éles kanyar ez az előbbi témát illetően. Pedig nem tervezek semmit csak szeretek másokkal cseverészni.

by **Cearso** Vas. Jan. 24 2016, 19:28

Egy kicsit persze megijedtem. Ugyan melyik ember ne ijedne meg egy láthatatlan ellenféltől. Persze amig ki nem derül, hogy nem is egy igazi ellenfélről van szó.
-Ebben a sorrendben az összes. Bár a legtöbbször csak álmodni szoktam róluk, és láthatatlan játékossal még nem találkoztam. Irigyelném, ha egy ilyen játékossal összefutnék.
Elgondolkozok egy kicsit, majd visszaülök a helyre, ahonnan felálltam, és hellyel kinálom a lányt is, ha egyszer összefutottunk. Mondjuk valójában egyikünk se futott szerintem, hisz én csak feküdtem, ő meg konkrétan megjelent a semmiből.
-Mondjuk nem igazán, ha lopakodni akarok arra bőven elég a lopakodás jártasság, és egész magas szintű látás ellen még a láthatatlanság sem biztos, hogy túl sokat ér. Tudod, néha egy jártasság megvásárlása elött alaposan végiggondolom, hogy mennyire fogja megváltoztatni a lehetőségeimet, de a lopakodást sohasem komplikáltam túlságosan. Egyszerűen annyit tudsz vele, hogy bizonyos helyeket könnyebben el tudsz érni, illetve néha te viheted az első csapást az ellenfél ellen.
Ahogy elkezdtem a küzdelemről beszélni, ismét mintha tűz lobbant volna bennem, annyira jó érzéssel töltött el a tudat, hogy kiállhatok valaki ellen, és nem okozok kárt benne.
Arra tértem magamhoz, hogy a lány a hőmérsékletet kifogásolta. Valahogy nem vettem észre a hideget. Lehet, hogy a fellobbanó láng okozta, vagy esetleg... talán...
-Hát, nemrég még majdnem halálra fagytam az egyik kazamatában, így most igazából nem érzem annyira hideget, mint mások, de ha te fázol, akkor azon tudok segíteni esetleg.
Lenyitottam a menümet, és a pulcsimat, ami most ott pihent valahol a virtuális raktáram alján már egy ideje, felajánlottam a lánynak. Egyszerűen nem szeretem nézni, ha egy lány halálra fázik az ilyen időben.
-Már ha elfogadsz egy vadidegentől egy ilyen kis szívességet. Ne aggódj, nincs vele semmilyen hátsó szándékom.
Ami igaz is volt.
-Nem tudom, csak pár hónapja találtam ezt a helyet, de valamiért sokkal kevesebben járnak erre. Igazából te vagy az első játékos, akivel összefutottam itt. Lehet, hogy el van átkozva a hely. Az előbb is mintha valami furcsa dolgot láttam volna.
Legyintek egyet a kezemmel.
-Á, biztos őrültnek tartanál, ha elmondanám.

by **Kurama** Kedd Feb. 02 2016, 09:15

- Ha az ember a megfelelő módon tudja alkalmazni szerintem nagyon is hasznos lehet, bár nyilván nem azoknak akik harcolni szeretnének, de mondjuk egy magas sebzésű és lopakodású karakter talán már azelőtt eldöntheti a harcot, hogy elkezdődne, plusz ha jól tudom a mérgek és kristályok kombinálásával is lehet ám nagy meglepetéseket okozni.- Mikor az egyik bolt árukészletét vizslattam már akkor eljátszadoztam a gondolattal, hogy miféle kombinációkat lehetne kihozni ebből.
Arra azonban kíváncsi lennék ha nem lány lennék akkor is ennyire készségesen ajánlanák fel a fiúk a ruháikat, hisz ő már a második aki ezt teszi :3
- Köszönöm. – Fogadom el tőle és magamra is öltöm amihez előbb a páncélt kellet leszerelnem viszont manuálisan felvéve a pulóvert szembesülnöm kellet azzal is, hogy a pulóver ha nem is sokkal de azért feltűnően nagyobb mint az én méretem. De ez nem is zavar, sőt még jól is jön, hogy az ujja hosszabb mert így a mancsaimat is eltudom rejteni. Ejj-ejj igazán felkellene már ruházkodnom de inkább felszerelésre költöttem minden pénzem, kell majd egy küldi. Persze még én öltözködöm, ő még tud beszélni és ki is tér arra, hogy a hely el van átkozva.
- Tekintve, hogy hol vagyunk és, hogy előtted már egy beszélő sárkánnyal is összefutottam szerintem nem tudnál olyat mondani ami miatt örültnek néznélek. – Mosolygok rá. – Szóval szerintem nyugodtan elmondhatod. –Nagy meglepetés alig ha ér hisz eleve én voltam az a furcsa dolog amit látott. :3 De ha valóban nem gyanakszik rám akkor az annyit tesz, hogy a kísérletem sikeresnek bizonyult.

by **Cearso** Pént. Feb. 12 2016, 09:04

-Ezzel a taktikával nem értek egyet, hisz egy elég magas észlelés, és a tiednél csak egy kicsivel nagyobb gyorsaság azonnal tönkreteheti a lopakodásos stratégiádat. És eddig nem találkoztam olyan küzdőféllel, akinek ne lett volna legalább egyes szintű észlelése. Viszont ha valakinek olyan láthatatlansága van, amit még az észleléssel sem lehet kiszúrni...
Ezen el kell gondolkoznom egy kicsit.
-Nos ebben az esetben csak egy legalább négyes szintű látást tudnék elképzelni, ami esetleg felvehetné vele a versenyt. És ugye látást szinte senki se vesz, hiszen a legtöbb szorult helyzetre ott van a gyertya kristály. A kristályok és a mérgek kombinálása meg csak abban a két esetben járható út, ha olyan gazdag vagy, hogy a ritka itemek megfizetése sem okoz problémát, vagy ha már a top kristályokat is tudod használni. Föleg a copy és a füst kristály miatt.
Elég viccesen nézett ki rajta az én ruhám, de ha a célnak megfelelt, akkor nem botránykoztam meg rajta.
Timidusban nincs semmi különleges. Csak egy beszélő, makacs sárkány. Makacsság szempontjából, pont ugyanolyan, mint Shu. Ha valamit azok ketten kitaláltak, csak a teljes front ellenkezése módosít bármit is a nézetükön. És még akkor is ők sértödnek meg, holott semmi okuk nem volt rá.
Azonban ha ennyire biztos vagy benne, hogy nem nézel holdkorosnak miatta, akkor már akár el is mondhatom a dolgot. Mielőtt megjelentél volna, jelzett az észlelésem, hogy valaki lopakodva közelit felém, de mikor megpróbáltam beazonosítani az illetőt egyszerűen nem sikerült. Ami eddig még nem történt meg, hisz ha az észlelés jelez, az már hatástalanítja is a lopakodást. De az észlelésem továbbra is jelzett, egészen addig, amig nem teremtél mögöttem. Kezdem azt hinni, hogy... Á, az szinte lehetetlen.

by **Akichi Murai** Pént. Ápr. 01 2016, 19:35

//Yue

Már nem is emlékszem mikor voltam Skyfaller-rel kettesben. Sétánk közben elbeszélgettünk arról mi minden történt velünk azóta, hogy ide kerültem és ő kikelt nekem. Mióta rájöttem hogy van térkép (el se hiszem, hogy nem vettem észre...) elkezdtem felfedezni az 1. szintet. Első helyszín amit felkerestem az a Kezdetek Erdeje lett. Barangolásom közben egy házra találtam. Egy kicsit lehűlve éreztem a levegőt de még mindig a kapucnis pulcsimban voltam, hiszen nem is én lettem volna ha nem lenne rajtam a csuklya. A kabátomat a vállamon hordozva a kunyhó felé mentem. Egy mob sem volt az utamban így eléggé uncsi volt a felfedezgetés de legalább ez a kis ház feldobta. Sky a kéményére szállt. Ez csak egy rom volt, de mégis olyan szép. Az emlékek újra megrohamoztak és most hagytam is az áramlásukat. A remete akivel éltem megtanított vadászni, a növényekkel kapcsolatban is bár egy részét már elfelejtettem.
~Neked milyen érzés itt lenni Sky?~ folytattuk egy kis csend után a beszélgetést
~Nekem tetszik papa.~ Miután leszálltam hozzá észrevettem, hogy egy papírt tart a kezében mellette ecsetek és ceruzák voltak.
~Mit csinálsz Apa?~ kérdeztem tőle.
~Azon gondolkodtam, hogy leírom a kalandjainkat és illusztrálom is.~ Válaszoltam neki miközben megsimogattam. ~Amúgy jó lenne itt élni nem?~ A kérdésem után Skyfaller elkezdett a közelben vadászni én pedig a csendben belekezdtem a tervembe.

by **Blue-Eyes** Szomb. Ápr. 23 2016, 11:09

//Shukaku//

Lassan sötétedik rám, én azonban mintha észre sem venném mindezt, úgy járom tovább az erdőt. Kellemes, békés, s csak ritkán futok bele ellenségesnek mutatkozó állatokba, amiket valójában nem esik nehezemre elintézni. Nem volt kedvem ma az öldökléshez. Egyébként sincs túl sok, valószínűleg ezért sem gyűlnek annyira a szintjeim, ez azonban már mellékes hiba, amin szándékomban áll javítani. Tudom, hogy vannak másféle küldetések is. Gyűjtögetéssel és mindenfélével foglalkozók, amik közül nem egyet megcsináltam már, azok azonban közel sem adnak annyi jutalmat. Vagy ha mégis, hát azért, mert mire összeszedi az ember a szükséges dolgokat, egy hegynyi pixelt kell teremteni. Ez a világ azonban ilyen. Így kell elfogadni és bevallom, inkább pixeleket nézek, mint szétvagdalt, kiontott belű embereket.
Egy romos faháznál kötök ki, valamikor... este. Talán most már elérkezett az idő ahhoz, hogy befejezzem a céltalan lófrálást, a városba azonban még nem akarok bemenni. Egyelőre élvezem a sötétség adta magányt, annak hála, hogy a házban sincs senki. Odabent azzal kezdem, hogy alaposan szétnézek, hátha találok valamit. Egy eldugott küldetés, vagy akármi más, ami hasznos lehet, vagy eladható. Minden lehetőséget meg kell ragadni, ezek a lehetőségek azonban most elmaradnak. Sehol semmi. A padlón foglalok helyet, valamivel az egykoron bejáratként szolgáló lyuk mellett. Nem olyan közel hozzá, hogy kintről könnyű legyen kiszúrni, mégis eléggé ahhoz, hogy ha fegyveremmel arra csapok, elérje a betolakodót, amíg az esetlegesen bámészkodik. Csapni persze csak akkor csapok, ha minden bizonnyal ütni való a látogató. Nem fogok én itt mindenkire lesújtani, csak mert be mer nézni ide.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 06:15

Shu egy hatalmas táskával a vállán, menetfelszerelésben, túracipőben és ruhában álldogált a szobája közepén, Timi pedig az ajtóban, szokásos felszerelésében, és vitáztak. A sárkány a tőle megszokott nyugodtsággal és egyszerű kijelentésekkel, míg az idomár már láthatóan türelmetlenül, de még mindig nem dühösen. A lány ilyenkor előbújó gyerekessége szerencsére a pet végtelen türelmével párosult barátjával szemben, így igazi feszültséget ezek a civakodások soha nem generáltak.
-De nem.
-De igen!
-Nem.
-De igen!
-Megmondtam, hogy látás jártasság nélkül nem engedlek ki sötétben védett területen kívülre.
-De Timiduuuus! Ez csak az első szint, és ott van egy tisztás, és még faház is van!
-Nem számít. Se te, se én nem látok elég jól a sötétben ahhoz, hogy megfelelően meg tudjuk védeni magunkat egy esetleges rajtaütés során.
-Ki akarna rajtunk ütni?
-Nem tudom. Ha tudnám, már megtettem volna a szükséges lépéseket.
-Timi... nekem nincsenek ellenségeim. Te is nagyon jól tudod, hogy azok csak csoportba puffognak, mert felspanolják egymást, de egyedül meg mindegyik jól elcseveg velem, vagy minimum kuka.
-Túl sok embernek jársz a kedvében ahhoz, hogy ez ne zavarjon valakit.
-Jajj de ne már! Ez nekem kell, mert onnan lehet legjobban látni a csillaghullást! Már megvettük a távcsövet is, és erre költöttem az e havi zsebpénzemet!
-Nem mondtad, hogy védett területen kívül akarod használni.
-Nem tilthatod meg, hogy odamenjek!
-Valóban nem. Te azonban nem fogsz olyat cselekedni, ami nekem rosszul esne.
-Pff! Lééééccíííí! Viszem a sisakot, meg még fáklyát is. Olyan nagyon látni fogunk, amennyire még nappal sem látnánk! Akarom látni a csillagokat!
A sárkány fújtatott egyet, majd bólintott. Így történhetett meg, hogy már jó messziről kiszórhattad a fénylő pontot, amely pontosan feléd közeledett. Ha lett volna reflektor a világban, Timi bizonyára azt is a hátára szerelteti, így azonban csak egy lámpás lógott a nyakában, Shu kezében egy fáklya, fején pedig az örökké világító Bányász sisak. Ha nem szólaltál meg addig, amíg odaértek, akkor a lány illedelmesen bekopogott az ajtó mellett, és jó hangosan beköszönt, hiszed tudta jól, hogy itt néha meghúzódnak olyanok, akik a magányt keresik... legalább is így mondta el Timinek.

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 24 2016, 12:29

Nem foglalkozom a kifelé leskelődéssel, ezért is van az, hogy csak akkor veszem észre a jövevényeket, mikor észlelhető közelségbe érnek. Kardom kezem ügyébe kerítem, biztos, ami biztos. Biztosan fogom azt markolatánál, úgy várva az érkezőket, kiket ebből a távból már lámpa nélkül is látnék, jártasságomnak hála. Szorításom gyengül a pengén a köszönést és kopogást hallva. Félig megemelkedő tartásomon változtatva visszaülök helyemre, immáron csak arcommal fordulva a pároshoz.
- Üdv! - köszöntöm őket, viszonozva a lány gesztusát.
Gyorsan végignézek rajta, amit nagyon is lehetővé tesz számomra a díszkivilágítás, amivel érkeztek. Egy újabb... gyerek? Ilyen a mesében nincs. Miért fogok ki állandóan gyerekeket, akik egyedül mászkálnak a semmi közepén? Ez esetben egy pettel, ami minden bizonnyal nagy segítség számára, ezért is lehet olyan magabiztos. Persze azt sem tudhatom, hogy milyen szinten áll. Meglehet, hogy a közelében sem járok az övének.
- Ez aztán a világítás - jegyzem meg, kezem szemeim elé tartva, amint találkoznak kékségeim a bányászsisak vakító fényével.
A kényelem érdekében inkább visszafordítom tekintetem magam elé, hogy karom visszaejthessem térdemre. Mióta lehetek itt? Fogalmam sincs. Az idő csak úgy telt, miközben nem csináltam semmit, csak lestem magam elé, mindenfelé eleresztve gondolataimat. Otthon jártam, Németországban, a testvéremmel. Ajkaimon lágy mosoly jelenik meg emlékére, mit elkergetek az emlékekkel együtt, átadva helyét megszokott nyugalmamnak. Nem is értem, miért gondolok ennyit azokra az időkre. Felesleges időtöltés, ráadásul soha többé nem lesz olyan. Kár vágynom rá.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 13:05

Shu már nagyon régen tervezte magának ezt a kalandot, és cseppet sem örült annak, hogy most te itt vagy, és valószínűleg el fogod innen zavarni őket. Két szerencséje volt. Az egyik az, hogy már nagyon régóta megtanította magának, hogy nem káromkodhat Timi előtt, és mivel egyébként sem volt káromkodós, ez nagyon könnyen ment neki. A második pedig az, hogy inkább zavarban volt, minthogy dühös lett volna, hiszen arról, hogy mit kereshet egy idősebb lány egy ilyen elhagyatott helyen az éjszaka közepén, nem sok dolog jutott eszébe... na meg az erős fénytől egyébként sem láthattad volna azt a kis rezdülést, ami végigfutott az arcán.
-Izé... bocsi... nem akartunk zavarni... egyedül vagy?
Ez volt most a legfontosabb kérdés, hiszen megtartva az erőltetett pozitív gondolkodást, még az is lehet, hogy te is a csillaghullást jöttél megnézni, és akkor töltheti valaki olyan társaságában, aki értékelni is tudja ezt a gyönyört. Timi a legjobb barátja volt, a testvére, de a szépérzéke még mindig hagyott kívánnivalót maga után. A sárkány nyugodt tartással, de feszült figyelemmel állt az idomár mellett, és leplezetlenül téged vizslatott, felmérte a felszerelésedet, a fegyverzetet, és kiszámolta a lehetséges szintedet, majd egy halk csipogással jelzett az idomárnak, aki csak bólintott, és lekapcsolta a fényeket a lámpás kivételével.
-Bocsika... nem szeretünk sötétben járkálni. Ha vársz valakire, vagy ilyesmi... akkor már nem is zavarunk. A csillaghullást szerettük volna megnézni, minden évben van, és innen a legszebb... ha gondolod figyeld te is... körülbelül... ehmm...
-Negyvenhét perc múlva kezdődik.
Szólalt meg Timi vékony, szenvtelen hangján, Shu pedig mosolyogva bólintott rá, majd várta a válaszod.

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 24 2016, 13:37

- Nem zavartok. Igen, egyedül voltam - hozom tudtukra ezen információt.
Lehet, hogy mást kellett volna mondanom, hiszen ennek tudatában akár szíves örömest meg is támadhatnának engem, ettől azonban valahogy nem tartok. Nem tűnnek túl agresszív népeknek, még akkor sem, ha a pet elég figyelmesen méreget, ami vélhetően a dolga is egy rendes kedvencnek, aki félti a gazdáját. Vagy társát, mert elméletileg egyesek így hívják az állatkáikat. Jelenlétük oka hamar feltárul előttem. Nem állt szándékomban megkérdezni, ennek ellenére most már azt is tudom, miféle jelenség lesz errefelé hamarosan. Ez érdekes. Ebben a világban még egyszer sem láttam hasonlót. Nem is hittem volna, hogy az alkotók efféle látványossággal is megbolondították ezt a helyet.
- Ezért jöttél ki ide a... sárkányoddal? - kérdem, miután alaposabban megfigyelem a mellette álló, furcsamód beszélő lényt - Elég felelőtlen lehetsz.
Lassan feltápászkodom helyemről. Hogy ne tegyek semmi fenyegetőt, kardom elteszem és csak pajzsom tartom magamnál, miközben kilépek mellettük a házból. Az eget kezdem el figyelni. Tényleg csillaghullás lesz? Ezer éve nem láttam már egyetlen hullócsillagot sem. Nem mintha hinnék a kívánságteljesítő hiedelmében, de látványnak szép. Mikor a sötétlő eget aranycsíkok szelik át, egyetlen pillanat alatt.
- Nem várok senkire, legalábbis nem tudok róla. Köszönöm a meghívást, talán megnézem veletek.
A környéket kezdem el figyelni, mind észlelésemmel, mind pedig látás jártasságommal együtt. Igaz, nem magasak, de a nem túl messze lévő dolgokat még így is képes leszek kiszúrni, ha szükséges. Hogy miért jöttem ki? Nem is tudom. Egy kicsit jobban érzem magam most, hogy nem egy kislányt kell szemlélnem, miközben felettem ácsorogva zavartatja magát jelenlétemmel. Így talán nekik is kellemesebb.
- A nevem Blue-Eyes - mutatkozom be, mikor eszembe jut, hogy ez a dolog még elmaradt, ha pedig itt maradok velük, nem árthat.
Minden bizonnyal valamivel odébb fogom kutatni a magam hullócsillagjait, nem a közvetlen közelükben. A társalgást sem szándékozom túlzásba vinni, viszont ha még negyven akárhány percig csendben lennék, az zavarhatná őt. Esetleg. Ha az állatkája nem kezdi el szórakoztatni, miközben én csendben lefoglalom magam a semmittevéssel.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 14:38

-Akkor... örülünk.
Elsőre fura volt, hiszen bár azt mondtad, hogy nem zavarnak, Shu agya azonnal forogni kezdett a második mondatnál.
~Egyedül volt... mintha azt mondtad volna, hogy eddig egyedül voltál, amíg mi nem jöttünk ide, és tettük tönkre az egyedüllétedet. De... biztos nem. Már én is kezdek mindent szó szerint venni, mint Timi. Biztos kedves lány, hiszen lovag. Aki lovag, az védelmezni szeretne másokat...~
És ezt az elgondolását rögtön alá is támasztotta az anyai dorgálás. Kissé elhúzta a száját, tipikus durcás kisgyerek képet öltve, ám a karba tett kéz már elmaradt, és a szájhúzásból is mosoly kerekedett. Az ilyesmiért már nem szokott haragudni, hiszen az Ábredők csak a kislányt látják, és nem tudják, hogy ő itt van a legeleje óta, tehát még a sztázis sem vett eé tőle éveket. Először azonban nem ezt kellett helyretenni.
-Nem a sárkányom... vagyis sárkány, de nem az enyém. Szabad pet, nézz csak az indikátorára.
És ha jobban megnézted, akkor láthattad, hogy nem a szokásos sárga indikátor lebeg a feje felett, hanem kissé vörösebb, ám nem is piros, mint a moboknak. Kissé hasonló a narancs indikátoros játékosokéhoz, de még az sem teljesen ilyen. Ez alól az indikátor alól kapta meg Shu azt a tipikus nézést, amit még te is érthettél, mert Timidus ezt az emberektől tanulta. A nézésben benne volt, hogy veled ért egyet abban a tekintetben, hogy Shu igenis felelőtlen, ám válaszul csak egy nyelvkiöltést kapott az idomártól, aki ezután ismét feléd fordult.
-És nem vagyok felelőtlen, nagy vagyok már, és szeretném látni a csillagokat. Legutóbb még a céhházból néztem, de ott túl sok a fény.
Az, hogy a meghívás elfogadása ellenére is eltávolodtál, kicsit meglepte, hiszen ez azt jelentette, hogy mégsem akarsz annyira jóban lenni, a bemutatkozó viszont ennek az ellenkezőjét bizonyította... de legalább erre könnyű volt válaszolni.
-Én pedig Shu vagyok, A Vigoból, ő pedig Timidus, szintén a Vigoból... meg ő is onnan van.
Emelte fel a teleszkópot a magasba, egy hatalmas és büszke mosollyal.
-De ha olyan messzire elmész, akkor nem fogod tudni használni.
-És megnyugodhatsz, senki nincs a közelünkben. Hármas szintű észlelésünk és nyomkövetésünk van, tudni fogjuk, ha valaki rajtunk akar ütni.
Tette hozzá a sárkány, hiszen ő azt is látta, hogy a környezetedet figyeled, Shu pedig erre azonnal meg is hatódott kissé, és megbökve a társát súgta oda neki, de azért még te is hallhattad.
-Mondtam, hogy lovag...

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 24 2016, 16:26

A pet indikátorát kezdem el figyelni, ahogy mondja. Furcsa. Még sosem láttam ilyen indikátort, így nemigen tudom, mit is jelent ez az egész. Az biztos, hogy nem a megszokott, ráadásul az a kifejezés is ott van, amit említett.
- Mi a különbség a kettő között? - kérdem, kicsit sem leplezve tudatlanságom ezen a téren.
Nem vagyok idomár, hogy tudnom kelljen, az efféle tudástár bővítése azonban sosem árthat. Ez a világ mindig tartogat valami furcsaságot. Azt viszont elkönyvelem magamban, hogy a sárkány nem kimondottan a lány állatkája. Akkor viszont ott a kérdés, hogy hol van az, amelyik tényleg az övé? Vagy mégis a sárkány lenne az? Talán erre teljes egészében választ kapok. Igazából remélem.
- Attól hogy nagy vagy, lehetsz felelőtlen. A kettő nem függ össze, még akkor sem, ha jó lenne - szögezem le.
Persze pont én beszélek, aki itt ücsörgött a sokak számára vaksötétben. Én valamennyit azért láttam, arról nem is beszélve, hogy tudom, bármikor elteleportálhatnék a kristályommal. Túl sok ebben a világban a veszélyérzetet tompító tényező, ami talán baj, ugyanakkor jó is lehet azok számára, kik nem bírnák annyira a tényleges élet-halál küzdelemmel járó feszültséget. Bemutatkozásukra biccentek egyet, amit vagy látnak, vagy nem. Még csak feléjük sem fordulok közben, kivéve mikor a gyanús, nem látott harmadik kerül úgymond bemutatásra.
- Arra nektek lesz szükségetek. Én beérem azzal, amit így látok.
Sosem állt rendelkezésemre teleszkóp, mégis jól megvoltam az ég bámulásával. Timidus megjegyzésével azonban világossá válik számomra, hogy nálam sokkalta nagyobb szinten járhatnak. Vagy jobban fizető küldetéseket kaptak, de ahhoz nagyobb szintek is kellenek. Tehát tudnak vigyázni magukra. Egy újabb ok a felelőtlenségre. A nézelődést nem hagyom abba. Megszokásból pásztázom a környezetet.
- Igen, az vagyok. Te pedig egy idomár, ő pedig egy sárkány, de azt hiszem, ez nyilvánvaló - szögezem le, megkocogtatva pajzsomat szabad kezemmel, kicsit furcsállva ezt most.
Nem tudom, miért került megemlítésre, vagy mi ennek a lényege, de nem foglalkozom vele. Továbbra is a sötétségbe nézek, elveszve abban egy kicsit, na meg a csendben, amit nyújtani tud, arra várva, mikor szűnik meg. Ha figyel az ember, sok dolgot észrevehet. Ezt már nagyon rég megtanultam és még ez a játék sem kellett hozzá. Csak egy-két paintball meccs.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 17:04

-Oooh, rengeteg különbség van a kettő között!
Húzza ki magát az idomár büszkén, hiszen bár Timi indikátoráról van szó, mégis úgy érzi, hogy a társa miatta lehet szabad, és rendkívüli módon örül annak, hogy ezt a rendszer is megmutatja.
-Szóval az úgy volt, hogy ugye az első napon minden idomár kapott egy kis tojglit... vagyis majdnem mindegyik, mert valakinek meg kellett találnia, valakinek még küldiznie is kellett érte, de a legtöbben ajándékba kapták Kayaba-santól.
Shu nagyon ritkán használta ezeket a megnevezéseket, igazából legtöbbször nem tartotta megalapozottnak, Kayaba azonban olyasvalaki volt, aki biztosan megérdemelte a tiszteletet, Shu pedig ki is mutatta ezt.
-A legtöbb petnek sima sárga indikátora van, ami a társukhoz köti őket... és sajnos sok idomár ezt gonosz módon ki is használja. Parancsolgat nekik, ugráltatja őket, és olyan harcokba kényszerítik a peteket, amiket esetleg ők nem szeretnének megvívni. Például egy farkas pet nem szívesen harcol egy farkas mob ellen. Tudja, hogy nem ugyanolyanok, de akkor sem örül neki.
Itt látszott is az arcán egy kis szomorúság és csalódottság, ám amikor Timire nézett, ismét a büszkeség hatotta át.
-Na ezekkel az idomárokkal szemben én soha nem kezeltem Timit úgy, mint valami háziállatot. Ők sokkal értelmesebbek, mint a kinti állatok, és még a kinti állatokat sem szabad verekedtetni, mert az állatkínzás. Szóval... mi mindent együtt megbeszélünk, együtt döntünk, és együtt tervezünk, és ezt a rendszer is megtanulta egy idő után, ezért változott meg Timi indikátora. És... a legjobb az egészben, hogy ez azt jelenti, hogy teljesen a saját szabad akaratából van mellettem és segít nekem, nem pedig azért, mert valami parancs erre kötelezi.
Szinte csillogott a szeme a büszkeségtől és az örömtől, hogy ezt ismét elmesélhette valakinek, és ezt a vigyort a következő mondat sem törölhette le, sőt, még bólintott is ahelyett, hogy vitázni kezdett volna.
-Igazad van, de nem vagyok felelőtlen. Vagyis... oké, lehet, hogy néha igen, de most mindent megtettünk, hogy ne eshessen bajunk, ráadásul még te is itt vagy.
Nem erőltetett semmit, ha nincs szükséged a teleszkópra, akkor nincs szükséged rá, már annak is örült, hogy elfogadtad a meghívást, és így egyikőtöknek sem kellett elzavaródnia erről a helyről. A kérdést is várta, és pont ezért fejezte be úgy az előző mondatot, ahogy.
-Nem a kasztodról beszéltem, hanem rólad. Attól még, hogy én az idomár kasztot választottam, még nem lettem igazi idomár. Egy igazi idomár úgy is viselkedik, ahogy egy idomárnak illik... te pedig pontosan úgy viselkedsz, ahogy egy jó lovaghoz illik. Felelőtlennek nevezel és vigyázol ránk amíg itt vagyunk.
Persze nem gondolta teljesen komolyan, ez részben egy kis játék is volt, de azért láthattad, hogy valóban hálás volt a körültekintésedért, ezt pedig egy kis meghajlásféle biccentéssel jelezte is.

by **Blue-Eyes** Vas. Ápr. 24 2016, 18:46

Mondandója elejével magam is tisztában vagyok. Tudom, hogyan viselkedik némely idomár a petjével, ahogyan azt is, hogy vannak olyanok, akik mindent megosztanak vele. Ezzel a következménnyel azonban csak most szembesültem. Olykor bólintok egyet szavaira, tudomására hozva, hogy még mindig figyelek és nagyjából értem is a helyzetet. Kayabának kellett egy kis idő, mire kitalál erre egyfajta megkülönböztető jelet. Lényegében ennyi lenne a dolog, na meg az, hogy így Timidus azt tesz, amit akar. Ha kedve szottyan, magára is hagyhatja a lányt. Nem biztos, hogy ez így jó ötlet, azonban a kettejük közti bizalom és kötelék erősebb, mint a legtöbb idomár és petje között ennek hála.
- Nem hiszem, hogy tudtad, hogy lesz itt valaki, mikor elindultatok. Ennyi erővel pedig egy ellenséges valakivel is találkozhattatok volna - jegyzem le, mert azért az én jelenlétem vajmi kevéssé számít itt most a felelőtlenséget illetően.
Azt leszámítva, hogy arról beszélek, ami az én felfogásomat illetően is hiánycikk, amennyiben magamról van szó. Elgondolkodtatóak szavai. Tényleg úgy viselkednék mint egy lovag? Aligha. Ennek semmi köze a kasztválasztáshoz. Tény, hogy okkal választottam ezt, miként a valóságban választani kívánt hivatásomat is. A kettőnek van egymáshoz köze. Én azzal sem vagyok tisztában, miként viselkedik egy lovag. Szavai ennek ellenére megmosolyogtatnak. Egy pillanatra lehunyom szemeim, majd újra az ég felé emelem tekintetem.
- Azt hiszem, már mindhárman tudjuk, hogy itt én lehetnék a legnagyobb veszélyben. Ezzel azonban nincs semmi probléma. Ennek ellenére, ha ti kerültök komoly bajba, az már rám nézve elég rossz. Alighanem a halállal egyenlő - elmélkedem.
Szívesen tájékoztatnám arról is, hogy tényleg semmi köze hozzájuk a viselkedésemnek. Előbb-utóbb kijöttem volna nézelődni, érkezésük csupán előrébb hozta ezt a pillanatot. Nagyjából ennyi. Az pedig ebből a szempontból mellékes, hogy lovag vagyok vagy mi, és lényegében egyetlen lépéssel elállhatnám a páros felé vezető utat, ha arra lenne szükség. Ugyanebből a szempontból azonban akár csapda is lehetne az egész.
- Túl könnyen megbízol másokban - szalad ki egy újabb gondolat ajkaim közül.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 24 2016, 20:34

Shu akkor is lelkesen végigmondta volna a meséjét, ha egyet sem bólintasz, annyira bele volt melegedve abba, hogy előadja miként mutatta meg nekik Kayaba, hogy ők a legeslegjobb páros ebben a világban. Na jó, ha hátat fordítottál volna, és faképnél hagytad volna őket, akkor bizonyára megakad, de semmi ilyesmi nem történt. A magára hagyás pedig pont a legfontosabb része a kapcsolatuknak. Megteheti, de mégsem teszi, és ez sokkal jobb, mintha azért nem tehetné meg, mert nem is teheti meg. A kérdésedre bólintott, mármint a nem hiszem részre, de igazából azzal is egyetértett, hogy ellenséges valaki is lehetett volna itt... azzal azonban már nem, hogy itt is maradt volna.
-Ha az erdőben járkálsz, akkor soha nem szabad direkt hangtalanul meg settenkedve járni. Nem kell nagy zajt csapni, csak annyit, hogy az állatok halljanak, és elmenjenek az utadból. Ugyanez a helyzet a rossz fiúkkal is. Tudják, hogy aki ekkora fényárral mer mászkálni az erdőben, teljesen magára vonva a figyelmet, az nem könnyű préda, és nem fogják megtámadni.
-Aki ránk vadászik, az úgyis megtalál minket ha akar, aki pedig nem minket akar, az nem fog velünk kezdeni. Ebben majdhogynem teljesen biztos vagyok.
-És... ha valamit biztosan megtanultam azóta amióta itt vagyok, az az, hogy ebben a világban nagyon nehéz komoly bajba kerülni. A Sayonaran kívül nem ismerek senkit, aki képes lenne azonnal végezni velünk, félistenek ellen pedig hiába is harcolnánk.
-Ha pedig nem végeznek velünk azonnal, második támadásra már nem lesz lehetőségük.
Úgy folytatták egymás mondatait, mintha csak előre betanult szöveg lett volna, a kettejük hanghordozása közötti különbség azonban még komikussá is tehette ezt a monológot. Shu úgy beszélt a harcról, mintha valami mesét mesélne, egyáltalán nem véve komolyan, és nem is gondolva arra, hogy ez valaha megtörténhet, Timidus ezzel szemben végig komoly maradt, hideg mint egy jégcsap.
-És itt még a piciknek sincs okuk komoly aggodalomra. A mobok nem járnak errefelé, és a kiképző óta már hordák sincsenek, akik az első szintű kezdőkre vadásznának, mert mindenki húszas, és őket már nem lehet onehitelni, mérget meg kristályt használni rájuk pedig nem éri meg.
Csak legyintett, de azt is csak röviden, mert már elkezdte összerakni és felállítani a teleszkópot, de hevesen megrázta a fejét.
-Nem bízom meg... igazából nagyon kevés emberben bízom meg, de úgy sem lehet élni, hogy mindenkitől félsz, meg állandóan rettegsz. És különben is, te is itt vagy... izé... igazából miért vagy itt?

by **Blue-Eyes** Hétf. Ápr. 25 2016, 10:02

A párosból csak úgy dől a szó, ami engem nem zavar. Inkább ők beszéljenek, mint én. Csendben hallgatom felváltva Shut és a sárkányt a hang és a hanghordozás váltakozásából találva ki, mikor ki beszél épp. Szokatlan számomra, hogy állatokat hallok beszélni, ezen azonban már nem tudok meglepődni. Eltöltöttem már itt annyi időt, hogy ne sikerüljön. A Sayonara nevet megjegyzem magamnak. Ezek szerint vagy jóban kell velük lenni, vagy messziről el kell őket kerülni ahhoz, hogy növelje az ember az életben maradás esélyét. Ez persze csak a városon kívül igaz, hiszen azon belül nem kell tartani jóformán semmiből, amennyiben teljesen bebiztosítja az ember alvóhelyét, többek közt egy jól zárt ajtóval és hasonlóan kezelt ablakokkal. Timidus elég magabiztos. Nem kis erővel rendelkezhet a misztikus bestia.
- Nem mindenki - szögezem le, hiszen magam is jóval a húszas szint alatt vagyok.
Ezzel ezt a tényt el is árultam számukra. Gondolkoztam a kiképzőn, nem egyszer megfordult a fejemben, hogy meg kellene keresni, de nem ment. Még mindig úgy vagyok vele, hogy saját erőmből akarok fejlődni, a saját tempómban, nem pedig holmi varázscsapással. A fejlődés komoly folyamat nem csak erő, szellemi szinten is. Hiába kap az ember nagy hatalmat, ha nem tudja használni. Hozzá kell szoknia, ki kell ismernie, csak úgy, mint egy újonnan jött képességet. A bizalmatlanság és a félelem nem egy.
- Nem kell rettegni, egyszerűen csak magára kell hagyatkozni az embereknek. Például felesleges azt gondolni, hogy majd más megvéd. Ha én nem vagyok képes túlélni, akkor nem vagyok alkalmas az életre - fejtem ki saját gondolataimat.
Egy kicsit feléjük fordulok, immáron oldalammal dőlve a mellettem lévő falnak, hogy szemeimmel nyomon követhessem őket. Kékségeimmel hol a sárkányt, hol az idomárt figyelem, teljes nyugalommal.
- Sétáltam és megfeledkeztem az időről. Sötétedéskor értem erre a helyre. Aztán... Egyszer csak sötét lett. Fogalmam sincs, mióta vagyok itt, vagy mennyi ideig voltam, mielőtt megérkeztetek. Most pedig azért vagyok még itt, mert meghívtál csillaglesre és jobb elfoglaltság híján elfogadtam - tájékoztatom, ha már ennyire érdekli a dolog.
Azt tudom, hogy ők miért vannak itt, már ha lehet hinni annak, amit mondanak. Elég meggyőzően hazudnak, ha hazudnak, hiszen még egy teleszkópot is magukkal cipeltek idáig. Újra visszafordulok és megint a környezetet kezdem figyelni. A szél néha végigsimít a fák lombjain. Halkan, lágyan, épp úgy, ahogy néha szőke tincseimbe kap, alig teremtve valami változást.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 25 2016, 11:02

-Hmm...
Jelzett Shu egy halk hümmögéssel, utalva arra, hogy értette a célzást, és össze is nézett a sárkánnyal, hogy megtudja, ő is értette-e. Timi bólintott, majd feléd fordult.
-Néhányan nem, őket azonban nehéz kiszúrni a tömegből, ráadásul hiába a kis szint, ők sokszor ügyesebbek is. A tapasztalatpontokat nem véletlenül hívják tapasztalat pontoknak. Tapasztalat nélkül a magas szint sokszor semmit nem ér, hiszen nem biztos, hogy használni is tudod.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a magabiztosságod és a stílusod, az egyszerű, rövid válaszok nagyon hasonlítottak Timi stílusához, így mind a sárkány, mind az idomár gyorsan megkedvelt. Na persze nem kell túl sokra gondolni, Shu odáig jutott el, hogy valóban örült a találkozásnak, Timi pedig odáig, hogy értelmesnek tartson, ami az emberek között igen ritka. Ezt azonban ügyesen tönkre is tetted a következő megszólalásoddal. A sárkány ugyan erre nem reagált, Shu azonban halkan kuncogott, és megcsóválta a fejét. Tudta, hogy ugyanarra gondolnak.
-És még én vagyok a felelőtlen, mi? Azért vannak picik, és azért vannak nagyok ebben a világban, hogy megtanuljuk, hogy hogyan kell segíteni egymást. Az elején majdnem mindenki egy versenynek érezte ezt az egészet, gyorsan elindult farmolni meg minden... de mára már rájöttek, hogy felesleges loholni. Akik agyonhajszolták magukat, azok lemaradtak, akik viszont továbbra is játéknak fogták fel, és képesek voltak segíteni és együttműködni, azok most a maximum szinten vannak.
És itt egyértelműen egymásra néztek, ezúttal ők utalva arra, hogy igen, most önmagukról van szó.
-Ez a nem alkalmas az életre pedig nagyon buta felfogás. Mindenki hibázhat, de attól még nem kell meghalni. És nem csak a nagyok segíthetnek a piciken, nem kell elszállni a szintektől... most például te jobban látsz a sötétben, mint mi, ráadásul felnőttebbnek gondolod magad, és ki sem nézed belőlem, hogy már tizenhét vagyok.
Nem volt biztos abban, hogy az odafordulás az életkorának szólt-e, vagy csak úgy a beszélgetésnek, de ismét kihúzta magát. Nem, nem tűnt tőle idősebbnek, a legtöbben úgy tizenkettő-tizenhárom évesnek mondták volna, de ez őt már egy cseppet sem zavarta.
-Hmm... ha ilyen régóta itt vagy, biztosan éhes lehetsz...
Lépett el a teleszkóptól, és nyújtott feléd egy szendvicset, aminek finom illata már messziről megcsapta az orrodat. A különleges vadaknak és a kimaxolt kertészkedés és főzés jártasságnak hála, a legjobb éttermek ételeinek minőségével volt egyenlő az, ami az idomár keze alól kikerült.

by **Blue-Eyes** Hétf. Ápr. 25 2016, 11:40

Timidus okfejtésére megerősítően bólintok, jelezve, hogy egyet értek a szint és tapasztalat kérdésében. Ezt elég sokan nem képesek felfogni, főleg a fiatalabbak körében, ezért is szokatlan számorma, hogy pont egy gyerek petje jön rá erre az igazságra.
- Nem mondtam, hogy én nem vagyok az - jegyeztem meg egyszerűen, kósza, gyorsan halványuló mosollyal ábrázatomon.
Magyarázatában van valami. Tudom, hogy lényegében igaza van, mégsem vagyok hajlandó úgy viselkedni. Ha tehetem, inkább elkerülöm a társaságot a harcok során. Ez az én választásom. Az én önzőségem, ha úgy tetszik. Így csak kevesek halálát látom saját szemeimmel és mások sem látják az enyémet. Ennyi az egész. Teljesen más figyelni, vagy kezeinkkel érezni a halál szilánkjait, mint látni egy nevet ami elhomályosul. Úgy tűnik, a lány és partnere már a kezdetektől itt vannak. Nem csodálom ezek után, hogy elérték az eddigi maximális szintet. Volt rá néhány évük. És nem, tényleg nem nézem többnek egy gyereknél. Hogyan is nézhetném másnak ezzel a külsővel, arról nem is beszélve, hogy idetrappolt csak azért, hogy csillagokat lessen? Persze ez csak az érem egyik fele. Emellett minden bizonnyal akkora tapasztalattal rendelkezik, ami mellett az én ismereteim elenyésznek, főleg ennek a világnak a működéséről.
- Ha minden igaz, én most huszonegy vagyok - állapítom meg gyors számolgatás után.
Még mindig nehezen hiszem el, hogy már három éve megy ez az egész, holott én alig másfél hónapja kezdtem. A kor viszont nem minden, csak úgy, mint a szint. Lehet valaki fiatalon érett, vagy idősen éretlen.
- Az emberek különböznek. Van aki csapatban jó, van aki egymaga. Én az utóbbit választom ha tehetem, ennyi. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem segítek, ha tudok. Mások halála nem kellemes látvány - elmélkedem tovább.
Éhségemről nem nagyon vettem tudomást eddig, most viszont rám tör hirtelen, mikor felhozza a témát, na meg a szendvicset. Először azt gondoltam, nem fogadom el. Miért is enném meg az ő ételüket? Aztán... Megéreztem az illatát és szinte belém mart az az éhségnek nevezett úr. Vonásaim megrezzennek egy pillanatra. Karom végül kinyújtom az ételért, amit egy köszönetnyilvánító biccentéssel el is fogadok. Ez eléggé más, mint az én alig égett palacsintám, amit jelenlegi képességeimmel el tudok készíteni. Valahol zavaró, ha az ember nem képes arra új életében, amire korábban igen. A valóságban sem vagyok ötcsillagos séf, de azért egész ehető volt a kosztom. Enyhe zavarral harapok egyet, hogy aztán teljes egészében kiélvezhessem a számban robbanó ízeket.
- Nagyon finom - suttogom, tanulmányozva a benne lévő alkatrészeket, várva még az újabb falattal.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 25 2016, 19:27

-Nem mondtad, ez azonban a logikus következtetés abból, amit mondtál. Amennyiben tévedek, és a tévedésemre fény derül, úgy korrigálni fogom önmagamat.
Ez már nem volt annyira egyszerű válasz, és a mosoly is elmaradt a sárkány ábrázatáról, azonban még mindig tartotta magát ahhoz, hogy jól gondolkodott. Timidus már régóta az ajtó közelében feküdt, és csak a fejét fordította feléd, teste végig Shu irányába állt, hosszú és viszonylag hajlékony nyaka azonban lehetővé tette, hogy akár teljesen maga mögé is nézzen. A huszonegyet a pet azonnal szintnek értette volna, ha nincs meg az előzetes beszélgetés, így azonban helyre tudta tenni, br számára az még mindig nem sokat jelentett, és nem is nagyon foglalkozott az emberek életkorával. Látott már „felnőttet” nagyon hülyén viselkedni, és „gyereket” is megfontoltan és bátran küzdeni. Shu azonban elgondolkodott ezen, és lassan megrázta a fejét.
-Hát... én a sztázisban töltött időt nem számolnám, de ahogy gondolod. Izé... gondolom ébredő vagy, ugye? Nem tűnsz ügyetlennek, és ha te is itt lennél az eleje óta, akkor tuti, hogy nem ilyen pajzsod lenne.
Bökött az item felé, amiről még ő is látta, hogy eléggé kezdő felszerelés. Nem ismerte úgy az összes felszerelést és azok statjait, mint a sárkány, de azért az alapokat ő is észrevette. A következő mondatodra viszont már Timidus csóválta meg a fejét, és félredöntötte a bal fülét. Shu tudta, hogy nála ez az értetlenkedés jele.
-Miért választottál lovag kasztot, ha egyedül szeretnél harcolni? A te kasztod pont arra való, hogy másokat is védhess, amíg ők harcolnak veled együtt.
A mások halála nagyon hirtelen jött számukra, és mivel nem voltak gondolatolvasók, nem tudták kitalálni, hogy hogyan jutottál el idáig... Shunak azonban volt egy elmélete, amit meg kellett kérdeznie.
-Én... még soha nem láttam senkit meghalni... vagyis akit igen, az feléledt. Ezért maradsz inkább egyedül? Nem sikerült valakit megvédened?
Hangja szomorú, és együtt érző volt. Nem az az együtt érző, amikor valaki csak annyit mond, részvétem, mert ezt kell mondania, hanem sokkal inkább olyasvalaki hangja, aki valóban tudja, hogy miről beszél. Faggatózni azonban nem akart, inkább hagyott enni, és ő is próbálta terelni a szót valamerre.
-Örülök, hogy ízlik. Ha kérsz, van italunk is. Gyümölcslé, mindenféle dologból. Olyan íze van, mint a multivitaminos italoknak.

by **Blue-Eyes** Kedd Ápr. 26 2016, 08:42

- Meglepetés - suttogom magam elé, egyfajta válasz gyanánt a sárkánynak.
A felfogásom sokat változott ez alatt a kis idő alatt is, amióta itt vagyok. A három év kiesés elég nagy részét bepótolhattam, elég gyorsan, efelől semmi kétségem. Az viszont igaz, hogy akkor is aludtam az alatt az idő alatt. Aztán ott van az a tény is, hogy itt nem öregszik a test, míg a valóságban igen.
- Attól, hogy éveken át aludtam, a valódi testem még megélte ezeket az éveket - gondolkodom hangosan - Mivel az emberek felfogását nem hiszem, hogy be lehetne osztani évekre, így... ebből tudok csak kiindulni.
Hiszen mindenki csak hasonlítja a másikat egy általa ismert, vagy tipikusnak tartott példához. Gyerekesen viselkedik valaki, vagy éretten, amolyan felnőttes módon. Úgy viselkedik, mint egy kilenc éves, ovis, kisiskolás, nyugdíjas és még sorolhatnám, ezek mind csak kategóriák és hasonlítások. Nincs kimondva, hogy márpedig nyolc évesen így és így viselkedik egy ember, húsz évesen meg amúgy. Ha így lenne, mindenki egyforma lenne és sokkal könnyebb lenne kezelni az embereket.
- Volt valaki aki azt mondta, hogy ez tökéletesen illene hozzám - közlöm, valamivel ridegebben.
Kellemetlen téma a számomra. Az, hogy hogy kerültem ide és minden más, ami a karakterem kialakítását illeti. Igaz, hogy itt már magamra maradtam, nekem kellett döntenem úgy, miként éreztem megfelelőnek, de az egész alapja mástól van. A halál megemlítése láthatóan hirtelen érte őket. Ez gyakran megtörténik, mikor csak úgy kimondom, amit hirtelen gondolok.
- Sajnálom, de ez magánügy - tudom le végül ennyivel.
Ezzel akár azt is mondhattam volna, hogy jó irányba tapogatózik, így viszont kiküszöböltem a téma tovább firtatásának lehetőségét. Nincs ehhez kedvem, sem ahhoz, hogy kifejtsem a valódi okot. Nem akarok másokat megismerni és másoknak se kellene engem, mert nem szép látvány. És még én készültem katonának. Komédia az egész. Az evés és az új ízek elterelik kicsit gondolataimat. Hallgatom tovább Shu ajánlatát, ezúttal már határozottan megrázva fejem. Így is túl sokat fogadtam el.
- Köszönöm, de maradok a víznél! - utasítom el az üdítőt immár szavakkal.
Elő is veszek magamnak egy keveset. Jobban mondva egy adagot, amiből kortyolok néhányat a szendvics mellé. Gyomrom egyre csak telik, mígnem jóllakottan iszok még egy keveset az utolsó falatok letuszkolása érdekében. Ez tényleg jó volt. Már várom, hogy én is hasonló minőséget állíthassak elő. A végén jobban fogok majd itt főzni, mint a valóságban. Nos... Nem tudom hogy lenne a jobb, bár ki tudja, mikor jutok ki innen, úgyhogy még mindig szimpatikusabb, hogy itt jobban élek bizonyos területeket tekintve.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 26 2016, 10:06

Timidus nem nagyon értette, hogy miként jön az előbb említettekhez a meglepetés, és most még Shu se nagyon tudott segíteni neki, amikor tekintetével a társa tekintetét kereste, hátha ő választ tud neki adni az újabb fura emberi kommunikációra. A sárkány pont azt ecsetelte, hogy mindig nyitott arra, hogy felülbírálja önmagát, így ha eljön ez a pillanat, akkor nem fogja meglepetésként érni... de Shu intésére inkább hagyta az egészet. A lány nem akart tapintatlan lenni, Timi pedig már régen elfogadta, hogy ilyesmihez az idomár jobban ért. A tapintatlanság azonban nem ugyanaz, mint valakinek az udvarias kijavítása, és mivel Shunak fontos volt, hogy az itteni emberek minél vidámabbak legyenek, és ne gyötrődjenek olyan butaságok miatt, mint a kinti testük, itt meg kellett szólalnia.
-Igazából ez sem biztos. Ha belegondolsz, ennyi idő alatt, ha odakint is ilyen gyorsan telik az idő, már megoldást kellett volna találniuk a kijutásra... szóval valószínűleg teljesen másképpen érzékeljük az időt idebent, mint odakint. Mint az álomban.
Majd beállt a csönd. Az a csönd, amelyet Shu majdhogynem mindennél jobban utált. A rideg elzárkózás, a magadban való gyötrődés és önmagad marcangolásának csöndje. Amikor valamit mondani kéne, de neked kell lépned ahhoz, hogy ő is léphessen. Nem volt nehéz összeraknia, hogy az a valaki, aki ezt a kasztot ajánlotta neked, ugyanaz a valaki akit nem sikerült megvédened. Látott már ilyet, nem is egyet, sőt még kasztváltást is ezen okból kifolyólag. Az pedig, hogy még az italt is elutasítottad, amire már tényleg semmi okod nem volt, csak még rosszabbá tette az egész helyzetet. Elhatározta azonban, hogy ő nem fog könyörögni. Azzal talán csak elijesztene. Még húsz perc van hátra a csillaghullásig, a teleszkópot már felállította... most neked kellett megszólalnod.

by Ajánlott tartalom