Re: Erdei Faház Romok

by **Silence** Szomb. Aug. 26 2017, 10:58

Néhány perc alatt Fuwa úgy dönt, hogy kimerészkedik a viskóból. Először óvatosan kinéz az ajtó mögül, hogy lássa mit csináltok. Amikor a farkas feláll, megint megijed kicsit, de ezúttal csak visszahúzódik az ajtó mögé, pár pillanat múlva épp csak annyira kukucskálva ki, hogy lásson titeket. Látva, hogy a farkas nem indult el felé, és te is ott maradva figyeled, végül megnyugszik megint, és oda óvakodik a közeletekbe.
Figyelmesen hallgatja amit mondasz, közben szemmel tartva mindkettőtöket, eleinte félve, aztán egyre barátságosabban pislogva Árnyékra is. Amikor megemlíted, hogy Árnyék tényleg mob, megint aggodalom fut át az arcán. Csakhogy ő észrevette, amikor Árnyék közben elment, úgyhogy nem fut el, és amikor hozzá teszed, hogy már volt idomítva, meg is nyugszik teljesen. Elkönyveli, hogy a farkas afféle félig-, vagy majdnem-pet mob, aki addig biztosan nem fogja bántani, ameddig te is a közelben vagy. Vagyis másképpen, ameddig ő a közeledben marad.
Értetlenül néz, amikor úgy beszélsz Árnyékhoz, hogy a farkas közben már elment. Egyáltalán nem vette észre, hogy ennyire rá figyelsz… Idomárral pedig még nem találkozott, így nem tudhatja milyen kötelék van a pet és az idomárja között… Arra viszont emlékszik, hogy azt mondtad Árnyék félni szokott az emberektől… Visszafordítja a füzetét, lapoz egyet, és írni kezd. Miután befejezte az írást, megint feléd fordítja a füzetét, és szomorkás, aggódó arccal várja mit válaszolsz.

Silence írta:Megijedt tőlem? Miattam ment el Árnyék?

Mint aki nem éppen pár perccel ezelőtt futott be a romos kunyhóba, mert megijedt a farkastól. Ha most megkérdeznéd azt mondaná, hogy butaság az egész, hiszen Árnyék kifejezetten barátságosnak tűnő farkas.

by **Cearso** Szomb. Aug. 26 2017, 13:04

A farkas reakciójàtól megijedt. Nem csinálok mást, csak várok, és visszatartom Árnyékot. Bár nem nagyon kell, hisz így is elég könnyen megérti a jeleket. Eltart egy kevés időbe, míg odaèr hozzánk, de nem is igazán bánom a dolgot. Így tovább pihentethetem rajta a szemem, mielőtt tényleg bizarrá válna a dolog. Mármint a lány szemszögéből, mert én azonnal úgy gondoltam, hogy túl fura a reakcióm a lány látványára. Főleg úgy, hogy jelenleg azt se tudom hányadán állok Kiwivel.
Miközben beszélek úgy néz ki ő is megnyugszik egy kicsikét, és úgy néz ki Árnyék is úgy látta jónak, ha kettesben maradunk egy keveset.
Az aggódására egy mosollyal válaszolok. Ami azt illeti részben a lány miatt is döntött a távozás mellett. Nem olyan ragaszkodó, és önző, mint az állatok többsége, és el tudja fogadni, ha nem vele van elsősorban foglalkozva, és olyankor talál magának saját elfoglaltságot. Nem kell félteni szegényt, azért rendesen szoktam vele is foglalkozni. Vad létére tud ő úgy is viselkedni, mint egy háziállat, már ha megszokod, hogy a méretei nagyobbak, mint egy átlagos kutyáe.
-Nem hiszem, hogy megijedt volna tőled. Biztos csak más dolga akadt. Szívesen megpróbálom visszahívni, ha szeretnéd. Viszont én..
Közelebb lèpek a lányhoz hogy kartávolságon belül legyek, és a keze után nyúlok.
-Èn szeretnék egy kis időt veled, kettesben tölteni. Persze csak akkor, ha ez nincs ellenedre.
Próbálok nem nagyon rámászni a lányra, és csak mosolyogni, bárhogy is válaszol.
Soha nem szoktam tervezni semmit, de a lány félénk hozzáállásával nem nézem ki belőle, hogy kezdeményező típus lenne. Tehát most improvizálok.

by **Silence** Szomb. Aug. 26 2017, 16:48

Türelmes vagy, így Fuwa szép lassan megnyugszik, és odamerészkedik hozzátok. Nem tűnik fel neki, hogy nézed, azt figyeli, hogy Árnyék nem-e indul felé.
Attól a pár szótól, amit mondasz, teljesen elszáll a félelme, és az ijedtség helyett kíváncsian pislog rátok.
Mikor aggódva kérdez, jó jelnek veszi a mosolyodat. Azt jelzi neki, hogy nincs baj. A válaszod pedig meg is nyugtatja. Elkeserítette volna a gondolat, hogy elijesztette mellőled Árnyékot. Abba bele sem gondol, de ha gondolkodna rajta sem tudná összerakni a képet, hogy nektek is rosszul eshet, hogy úgy megijedt.
Amikor azt mondod, hogy ha szeretné visszahívhatod Árnyékot, nemet int a fejével, aztán gyorsan írni kezd, és közben figyeli, hogy tovább beszélsz, és felpillant az aprócska hatásszünetnél, miközben közelebb lépsz, és a keze után nyúlsz. Ösztönösen hátralép egyet, hogy megmaradjon a neki kényelmes távolság, és kissé értetlenül pislog rád, a kezedre, vissza, aztán megint még néhányszor. Aztán ír tovább, és felmutatja a füzetet.

Ha dolga van nem szeretném feltartani…
Mit szeretnél csinálni kettesben?

Enyhe zavarodottságot láthatsz az arcán, miközben feléd mutatja a füzetet.Talán nem hiszed el… Pedig Fuwa tényleg nem érti a helyzetet. Grimm sosem tekintett rá nőként, inkább kistestvérként, a csapat többi tagja pedig tartott a vezetőtől annyira, hogy eszükbe se jusson ilyen módon közeledni a lányhoz. Előtte pedig távol tartottak tőle a tanárán, az orvosokon, és a családján kívül mindenkit azzal, hogy a telken kívülre nem engedték. Szóval ne csodálkozz, hogy nem érti az utalásokat, és nehezen alakít ki bármiféle kapcsolatot.… Neki csak azt tanították meg, amire feltétlenül szüksége volt, hogy boldoguljon…

by **Cearso** Szomb. Aug. 26 2017, 17:47

Már léptem volna utána, mikor a lány értetlen tekintete elárulja, hogy egyáltalán nincs hozzászokva ehhez a helyzethez. Mikor ezt felfogom, vissza is húzom a kezem, és a testsúlyomat is visszahelyezem a várakozó helyzetbe.
-Sajnálom, nem tudtam.
Még tőlem is fél valamiért. Pedig én aztán tényleg nem akarok neki ártani. Persze tény, hogy nem ismer, de egy ilyen apró gesztust nehéz félreérteni. Szóval vagy tényleg nem tudja, hogy mit jelent, vagy egyből túl sokat gondol bele a dolgokba. Az ilyen félénk lányokról éppenséggel mint a kettőt el tudom képzelni.
Az eddigi távolságból olvasom el az új üzenetet.
A farkasnak dolga van.. Igen, biztosan. Bár még nem gondolkoztam el, hogy ő ilyenkor hova megy, és mit csinál. Abban viszont biztos vagyok, hogy a közelemben marad, és ha rosszul mennek a dolgok, vagy ha hívom, akkor szinte azonnal megjelenik.
A kérdésen viszont el kellett gondolkoznom egy darabig.
-Nem tudom.
Életemben először fordult elő, hogy egy eddig ismeretlen lánytól azt kérjem, hogy csináljunk valamit kettesben. Eddig mindig csak az elérhetetlen lány miatt gyötörtem magam. Vagyis leginkább csak attól féltem, hogy a lány elérhetetlen lesz, és meg fog gyűlölni, ha őszintén elmondom az érzéseimet. Az utóbbi időben viszont rájöttem, hogy azzal semmit se érek el, ha olyan után sírok, akit egy jó darabig úgysem érhetek el. A másik amire rájöttem, hogy nekem nagyon rossz, ha magamban tartom az érzéseimet.
-Elmehetünk fagyizni, megihatunk egy kávét, megehetünk pár szem sütit, vagy csak leülhetünk valahova beszélgetni, hogy jobban megismerjük egymást. Válasz egy neked megfelelőt. Vagy felőlem többet is.

by **Silence** Szomb. Aug. 26 2017, 19:44

Az értetlen tekintet még értetlenebbé válik, amikor azt mondod nem tudtad… Megint lapoz egyet, és írni kezd a kis jegyzettömbjébe, és felmutatja.

Mit nem tudtál?

Félelem egyébként nem látszik rajta, végülis, az előbb állítottál le egy felé futó farkast, ezzel pedig magadénak tudhatod bizonyos fokú bizalmát. Csak nem érti, hogy miért szeretnél kettesben lenni vele… Ahogy most azt sem, hogy miért kérsz bocsánatot. Semmi rosszat nem csináltál, vagy mondtál… És nincs olyasmi, amit tudnod kellett volna…
Amikor azt mondod, hogy „nem tudom” kezd kicsit furcsának tartani (Igen, ő téged). Azt mondtad szeretnél kettesben időt tölteni, aztán nem tudod mit szeretnél ketten csinálni… Mindenesetre látja hogy gondolkozol, és megvárja ameddig lehetőségeket sorolsz. A fagyi említésére felragyog az arca, ahogy aztán a sütit hallva is. Amint végigmondtan gyorsan lapoz egyet a füzetében, és izgatottan írni kezd. Aztán ragyogó arccal mutatja feléd a füzetét, mint egy kisgyerek akinek csokit ígértek…

Szeretem a fagyit, és a sütit is. Nagyon szívesen veled megyek fagyiért vagy sütiért! De az utat nem tudom…

Ne csodálkozz… Neki ez is újdonság volt idebent… Nagyon odafigyeltek, hogy semmi egészségtelent, vagy károsat ne egyen, így fagyit és olyan sütit, amit Aincardban kóstolt, előtte sosem kapott… Na meg a társaságnak is örül, mert miután sosem volt egy barátja sem, idebent nagyon szeret megismerkedni az emberekkel, mégha kicsit... nehezen is megy neki. És emiatt is örül, mert úgy érzi, veled sikerült megtalálnia a közös hangot.

Ha eddig még nem lett volna világos, mostmár talán rájössz, hogy Fuwának egyáltalán nincs fogalma a randevúzásról… Most is… Felvillanyozza a fagyizás és a sütizés ötlete, de neki ennyiről is van csak szó, semmi többről. Eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen randira hívtad…
Ha elindulsz, megy utánad, akár még kisebb távolságot is tartva, mint eddig, meglehetősen vidámnak, és izgatottnak tűnve, és persze a kezében szorongatva a füzetét.

by **Cearso** Szomb. Aug. 26 2017, 20:40

Csak pislogok a kérdésére. Ezek szerint fel se tűnt neki. Vajon hány emberrel találkozhatott eddig?
-Hát, hogy ilyen jól nevelt vagy. Tévednék?
Úgy néz ki a lány nem szeret, vagy nem tud beszélni, és ehelyett inkább a füzetét használja a kommunikációra. Persze ez még jobban kihozza a félénk énjét. Egyre inkább úgy érzem, hogy én kedvelni fogom ezt a lányt. (A szerelemről amúgy is lemondtam már Asu elvesztése óta.)
-Ezen csak ne aggódj, én majd mutatom az utat.
Majd fogtam magam, és elindultam a város felé. Közben figyeltem arra, hogy követ a lány, és ne menjek túl gyorsan, vagy túl lassan. Nehogy véletlenül lehagyjam a lányt, vagy véletlenül nekem ütközzön. Bár az utóbbit elég valószínűtlennek tartom, ha továbbra is ilyen távolságtartó akar lenni.
Eszembe jut, hogy Árnyék is velem jött, és közben szépen itt hagyott. Körbenézek szememmel a farkast keresve, akit a nevéhez híven ismét nem találok meg. Az erdőben amúgy is elemében van ezen a téren, ezért nem is csodálkozom, abban viszont biztos vagyok, hogy vette a jelzést, és pontosan tudja mi következik. A másik amit még elintézek, hogy a lányt is megnyugtatom a farkassal kapcsolatban.
-Ne aggódj. Árnyék biztosan a közelünkben marad...
Ekkor jut eszembe, hogy eddig még el is maradt a bemutatkozás. Megfordulok, és szembenézek a lánnyal.
-Elnézést kérek. Még be se mutatkoztam. Cearso vagyok, de nyugodtan hívhatsz Cear-nak, ha úgy tetszik. Én is megtudhatom esetleg a becses nevét a kisasszonynak?
Ha leírja a nevét a füzetébe, akkor azt még megvárom, majd ezután lassan meg is érkezzünk a Kezdetek Városába.
-Mit szeretnél előbb. Fagyizni, vagy sütizni?

by **Silence** Vas. Aug. 27 2017, 00:09

A válaszod kielégító számára, ugyanakkor kicsit zavarbaejtő is. Valószínűleg nem sok lányt láttál még, aki attól elpirul, hogy jólneveltnek nevezik… De egyikük sem élte le úgy az életét, hogy sosem hallotta, hogy szépnek, aranyosnak, ügyesnek neveznék… Így, elvörösödve kezd megint írni a kis füzetébe. Aztán az arca elé tartva mutatja a füzetet neked.

Köszönöm. Azt hiszem elég jól neveltek…

Végre valami, amit körülbelül jól megértett! Lassan veszi el a füzetet az arca elől, és tovább figyeli amit mondasz.
Elmosolyodik, amikor azt mondod mutatod az utat, hálásan bólint, elindul utánad, és a te tempódat felvéve, körülbelül két lépés távolságban követ. Figyeli mit csinálsz, és ő is az erdőt kémleli. Csak nem farkast keres, hanem gyönyörködik a levelekben, virágokban, bokrokban… Úgy nagyjából mindenben. Kicsit felkapja a fejét, amikor megemlíted Árnyékot, akiről már majdnem elfelejtkezett. Rád mosolyog és bólint. Rendben van, jöjjön a farkas.
Amikor bemutatkozol, megáll, és néhány pillanatig koncentrálva ismételgeti magában a nevedet, sőt, még az ajkaival is megformálja, hogy biztosan megjegyezze. Aztán kinyitja a füzetét, pár pillanatig gondolkodik, majd írni kezd, és pár pillanat múlva már mutatja is feléd mosolyogva.

Örvendek, Cearso-san. Engem Otomura Fuwakonak hívnak. Aincardban Silence-nek ^o^

Valóban lassan érkeztek meg a kezdetek városába, mert Fuwa nem tudja megállni, hogy ne nézzen meg alaposan egy-egy szebb virágot, vagy ne álljon meg pár másodpercre hallgatni a madárcsicsergést. Néha annyira belefeledkezik, hogy észre sem venné, ha tovább mennél nélküle… Aztán utólag, persze nagyon szomorú lenne, hogy végül nem fagyizott veled.
Amikor megérkeztek, alaposan átgondolja a kérdést pár pillanat alatt, ami talán az első alkalom, hogy kifejezetten nőiesen néz ki, ahogy vacilálva áll. Hát igen… az hogy min gondolkodott így el, kicsit rontja az összképet… Pár pillanat múlva kinyitja a füzetét, és gyorsan beleírja a választ, és megmutatja neked.

Előbb fagyizni szeretnék.

by **Cearso** Vas. Aug. 27 2017, 01:02

Már attól zavarba jön, ha jól neveltnek nevezem. Ezt még csak igazi bóknak sem nevezném. Egy röpke pillanatig átfutott a fejemen, akkor hogyan viselkedne, ha egy tényleges bókot közölnék vele, amit annak is szánok. Végül úgy döntöttem, hogy nem kísérletezek ezzel. Majd talán később, ha úgy alakulnak a dolgok.
Előbb elkísérem fagyizni meg sütizni, ha már ezt a programot választotta.
Miután elmondtam a nevét, (vagyis inkább leírta) én is gyorsan előkaparom a digitális jegyzetfüzetet, amit a SAO biztosít, és lemásolom a nevét oda.
-Jó hosszú neved van, ami azt illeti. Az utóbbi pedig tényleg rád illik. Gondolom azt is tudod, mit jelent. Nyugodtan lehagyhatod a san jelzőt, Silence-chan. Leírva sokkal több időt vesz el, mint kimondva.
És ezzel meg is magyaráztam remélhetőleg, hogy én mért maradtam a jelző használatánál.
Nem sietek sehova. És figyelek arra, hogy amikor a lány megáll, akkor én is megállok, és megvárom, míg a lány élvezi a természetet. Addig meg én élvezem a lány látványát. Nem sürgetem azzal, hogy siessünk, merr valójában nincs rá semmilyen okunk. Mikor becsukja a szemét, én is behunyom a szemem, de nagy eséllyel nem ugyanazzal a szándékkal, mint ő. Én ezzel az észlelésemet aktiválom arra a néhány pillanatra, amivel sokkal könnyebben meg tudom mondani, hogy merre jár a farkas. Meg azt is megtudnám mondani, ha van ellenséges szándékkal közeledő mob, vagy játékos a környéken. Bár az erdő ezen részén nem szokott ilyen előfordulni, és a számításaim helyesek. Silence-en és a farkason kívül senkit se érzékelek.
Miután beértünk a városba, a kérdésemre elgondolkozott a válaszon. A tekintete egy pillanatra komolyra változott, de ez nem vette el teljesen a gyerekes báját.
-Akkor fagyizni megyünk előbb.
A városban azért már többen voltak, mint az erdőben ezért ha Silence tartotta a távolságot tőlem egyre nehezebb volt rá is, meg az útra is fogyelni.
Az egyik keresztezödésnél az egyik ház teteje fele intettem a fejemmel. Ha a lány odanéz, láthatja, hogy Árnyék követ minket megfelelő távolságból.
-Mondtam, hogy fél az emberektől, de nem hagyna védtelenül.

by **Silence** Vas. Aug. 27 2017, 19:17

Ha ennyi idő után egy igazi bókkal próbálkoznál, akkor nagyjából ugyanígy reagálna. Nincs különbség számára aközött, hogy gyönyörűnek nevezed, és hogy azt mondod, jólnevelt. Más kérdés, hogy mi történne, ha rövid idő alatt többször is megdícsérnéd…
Szerinted hosszú a neve… Ilyenkor mondani szoktak valami rövidebb verziót, ugyebár, tehát most valami olyasmit kellene írnia, hogy hívd csak nyugodtan Fuwának. Ha a szociális élet ilyen berögződései kialakultak volna nála… Csakhogy a lány az elmúlt 5 évben kezdett szocializálódni valamennyire, és lássuk be, 15 éves korban már nehéz elkezdeni, úgyhogy ezen a területen nagyon lassan halad, és 5 év kevés volt rá, hogy az ilyesmit megtanulja.
Mosolyogva, de kissé csodálkozó tekintettel bólogat a feltételezésre, hogy tudja mit jelent a nickneve. Persze hogy tudja, ő választotta… Miért választott volna olyat, amit nem ért?
Azt mondod, hagyja el a jelzőt. Fuwa bólint, hiszen érti mit szeretnél… De a könyvekben, amiket a kezébe adtak, mindig használták, amikor kommunikáltak vele, sosem hagyták le… Tehát ő így szokta meg a megszólítást, úgyhogy ne csodálkozz, ha nem fogja tudni elhagyni.
A városig vezető úton alkalmad van megfigyelni, ahogyan néhányéves kisgyerek módjára csodálja a természetet. Ahányszor megint elindul, széles mosollyal, bocsánatkérő szemmel néz rád, amiért várnod kellett miatta, aztán mégis megáll újra, és újra gyönyörködni a virágokban, vagy hallgatni a madarakat.
Boldogan rádmosolyog, amikor kijelented, hogy akkor fagyizni mentek. És elindult utánad. Talán már meg sem lepődsz, hogy igyekszik minnél jobban kerülgetni az embereket, ami neki is nehezése esik, miközben téged is figyel, hogy lássa merre mész. Ha kicsit is éles a szemed az ilyesmire, amikor ránézel észreveheted, hogy minél tovább haladtok a tömegben (elég, ha csak 20 ember van egyszerre 15 méteres körben) úgy tűnik a lány egyre feszélyezettebbnek, és idővel zaklatottabbnak is. Mert nem azért tartott tőled sem távolságot, mert fél… Egyszerűen kényelmetlen neki, ha a kartávolságán belül van valaki. Ne feledjük, három embernél nem igazán volt több egyszerre körülötte, idebent pedig egy viszonylag kis látszámú, pontosabban 7 fős csapat karolta fel, és zsúfolt helyekre nem-igen vitték magukkal, ha nem volt muszáj. Nem szokott hozzá az emberek közelségéhez...
Követi a tekintetével az irányt, amerre intesz a fejeddel, és meg is látja Árnyékot. Kicsit elmosolyodik. Örül neki, hogy a farkassal nem váltatok el miatta. Ilyen tömegben viszont nem akarja az időt azzal tölteni, hogy elkezdjen írni a füzetbe.

by **Cearso** Vas. Aug. 27 2017, 21:33

Mikor nem válaszol semmit arra, hogy hosszú a neve, akkor magamban megjegyzem, hogy ebben az esetben, az áll fenn, hogy tényleg nem tudja mit jelent, vagy mért mondok esetleg teszek dolgokat. Ezek szerint minél egyenesebben kéne fogalmaznom. Amit egyből meg is teszek.
-A Silence is hosszú talán egy kicsit. Hívhatlak Sil-channak, vagy Sil-nek? Nem vagyok japán... Tehát, ha véletlenül lehagyom a megszólítást, akkor kérlek ne gondold azt, hogy bunkó vagyok, vagy ilyesmi. Tudom ugyan, hogy mit jelent, de én nem vagyok hozzászokva, így szokásom elfelejteni a használatát.
Egyáltalán nem sürgettem a lányt, és csak mosolyogtam, mikor megállt néhány pillanatra.
Nem, az nem lehet, hogy érti, dettó randizni hívtam el... Ez végül is nem baj. Jobb, ha megismerem, és felmérem, hogy reagálna, mielőtt elmagyarázom neki a dolgot. Mert abban biztos vagyok, hogy meg fogom próbálni elmagyarázni neki, még ha örökre meg is utál majd érte, de nem hagyhatom, hogy tudatlan legyen ebben a témában. Bűnösnek érezném magam, ha kihasználnám a tudatlanságát. (Amit tudat alatt ki is használok valójában, de nem is gondolok bele ennyire a dologba)
Mikor a sűrűbben járt területre érünk a lány viselkedéséből látszódott, hogy nem tetszik neki a tömeg, amire megmutattam neki a farkast a környéken, és még így is feszült. Gyorsan ki is találok valamit, hogy megpróbáljam jobb kedvre deríteni.
-Rendben, olyan helyre viszlek, ahol kevesebben vannak. Cserébe lejjebb kell vennünk egy kicsit a minőségből. Ha a jó oldalát nézzük, legalább gyorsabb a kiszolgálás.
Megvárom, míg legalább egy bólintással jelzi, hogy az neki megfelel. Ezek után közelebb lépek hozzá, és a fülébe súgok.
-Viszont akkor a másik irányba kell mennünk. Egyszerűbb, gyorsabb és biztonságosabb, ha kézzel fogva vezetlek, legalább addig, míg ki nem érünk a tömegből.
Ismét várok egy keveset, hogy megértse, mit akarok mondani, és ha sikerült felfognia, és elfogadni, akkor megfogom az alkarját, és magam után kezdem húzni, nem túl gyors tempóban, nehogy valamilyen baleset érje, miközben próbálom minél inkább elkerülni az embereket. Ha kiértünk a nagy tömegből, elengedem a lány kezét, és el is lépek a közeléből, és úgy teszem meg a maradék távolságot.
Ha nem fogadja el, vagy kiszedi a kezét, akkor csak lassabban megyek, és figyelek, hogy útközben ne veszítsem el a lányt.

by **Silence** Vas. Aug. 27 2017, 22:48

Fuwa esetében jól teszed, ha egyenesen fogalmazol, ha azt szeretnéd, hogy teljesen, és jól megértsen. Egy pillanatig furcsán néz rád… Sil-chan, vagy Sil? Még sosem hívták így… De aztán beleegyezően bólint egyet, mert a becézéshez viszont hozzászokott. A családtagjainak egyszerűbb volt úgy megszólítani, ha kommunikáltak vele, hogy Fuwa-chan, de fontosnak vélték megtanítani neki, hogy ha a nevét kérdezik, akkor a teljes nevén mutatkozzon be.
Hamar kezdi nagyon kényelmetlenül érezni magát, amikor a tömegen keresztül vezeted, de kicsit felvidítja, hogy a farkas a közelben van, és nem kóborolt el. De a jegyzettömbjét kétkézzel magához szorítja, ezzel próbálva úgyszólván védeni magát.
Amikor olyan helyet említesz, ahol kevesebben vannak kifejezetten hálássá válik a tekintete, és ezt tükrözi a megjelenő mosolya is. Határozottan bólint, hogy örülne neki.
Aztán hátralép, bár csak egy egészen kicsit, amikor közelebb lépsz, de így is a fülébe tudsz súgni. Amint rájön, hogy nem akarsz semmi rosszat, nézi az utat, amerről jöttetek, rajta még mindig a kényelmesen elviselhetőnél kicsivel többen mászkálnak. Kicsikét elfintorodik, aztán arrafelé néz, amerre tartottatok, és egy sokkal hosszabb szakaszon lát ugyanúgy tömeget… Megint bólint, ezúttal kissé határozatlanabbul, mint az előbb, hogy rendben van, akkor menjetek visszafelé.
Kicsit hirtelen éri, hogy megfogod az egyik karját, még úgy is, hogy a beleegyezését adta. A másik kezével mégjobban magához szorítja a füzetet, és elpirul, de enyhe zavara ellenére meg sem próbálja elhúzni a kezét. Mert éppen úgy szokták vezetni a szülei, ahogy te most, az alkarját fogva, ő pedig már-már automatikusan enged ennek a vezetésnek.

by **Cearso** Hétf. Aug. 28 2017, 01:47

Megengedek magamnak egy mosolyt, mikor bólint a becenév ötletemre. Így egyszerűbb lesz a társalgás, ha lehet ilyenre számítani. Én ugyan felsoroltam a lehetőségek közt a beszélgetést, de úgy néz ki ez egy másodlagos része lesz majd a fagyizásnak, vagy a sütizésnek. Bár nagy eséllyel én fogok beszélni, ő legfeljebb a füzetébe fog jegyzetelni.
Útközben látszik, hogy egyre feszültebb, ahogy egyre nagyobb a tömeg. Tehát úgy döntök, hogy szellősebb helyet választok a fagyizásra, amire egyértelmű volt a lány reakciója. A mosolya és a tekintete is megerősítette a feltevésem, miszerint fél a nagy tömegektől. Meg az emberek közelségétől is, úgy néz ki. Hisz mikor közelebb lépek hozzá, még csak nem is fenyegetően, akkor is ösztönösen hátrálni kezd tőlem. Az ajánlatom után körbenéz a környéken, majd végül eléggé határozatlanul, de bólint egyet. Ezután óvatosan megfogom az alkarját, és lavírozni kezdek a tömegen keresztül. Biztos vagyok benne, (és az észlelésem is engem igazol,) hogy Árnyék is alkalmazkodik az új helyzethez.
Mikor úgy éreztem, hogy már eléggé leapadt a tömeg, akkor elengedem Silt, nehogy valaki azt higgye már ezen a környéken, hogy kényszerítem a lányt, hogy velem tartson. Abból még rengeteg probléma adódhat.
Még néhány perc séta után el is értünk egy város széli, szinte már eldugott kis épülethez érünk nem túl messze az erdőtől. Ha tudom, hogy a lány ennyire fél a tömegtől, akkor egyenesen ide jövök. Szembefordulok a lánnyal, és bocsánatkérően meghajlok előtte.
-Elnézést kérek. Eszembe se jutott, hogy valaki rosszul érezné magát kisebb tömegben. Van még valami, amit esetleg meg szeretnél osztani, mert jobb, ha én is tudom?

by **Silence** Kedd Aug. 29 2017, 00:44

Elmosolyodsz, Fuwa pedig visszamosolyog. Örül a mosolyodnak, mert úgy veszi, boldog vagy. Akkor szoktak mosolyogni, nem?
Azon ne csodálkozz, hogy a beszélgetés nem keltette fel a figyelmét… Neked sem keltené, ha ez azzal járna, hogy folyamatosan írnod kell, miközben a másik várja a reakciódat.
Fél? Túlzás. Csak feszélyezi a sok ember. Gondolj bele, hogy éreznéd magad, ha bevinnének egy szobába bekötött szemmel, és felfedezhetnéd a szobát. Miután pár nap megszoktad, hogy mi hol van, és hogy miként tudsz a látásod nélkül közlekedni, levennék a szemkötőt, és akkor látnád, hogy a szoba igazából óriási, te csak egy szekrényekkel körülhatárolt részét láttad, ráadásul tele van emberekkel. Így is kissé ijesztő lenne a dolog, és vedd hozzá, hogy Fuwa emellett sosem látott embert Aincard előtt. És hogy nem pár napról van szó… hanem 15 évről. Nem csoda, hogy még 5 év után is feszélyezi a tömeg…
Ahogy vezeted, a pír fokozatosan eltűnik az arcáról, ahogy megszokja az érintésedet. Talán azt mondod, de hát mi különbség van? A szülei és az orvosok sokszor hozzáértek, nem? De elhiheted, hogy van, Fuwa számára nem is kis különbség. Mivel nem látott, és nem hallott, a bőre viszont érzékenyebb, jobban érzi a kezed melegét, méretét, alakját, jellegzetes vonásait… Úgyhogy lehet, hogy a szülei és az orvosok kezéhez hozzászokott, de kell egy kis idő, ameddig megszokja az idegen emberek érintését.
Mire elengeded a kezét, már nem látszik pír az arcán, és még kicsit kisebb távolságot is tart tőled, mint korábbán. Kíváncsian nézeget körbe, keresi az ismerős dolgokat, de mostmár nem áll meg megcsodálni az épületek díszítését és a hasonló, egyébként számára lenyűgöző dolgokat.
Kissé értetlenül pislog rád, amikor meghajolsz… De hát nem direkt hoztad kényelmetlen helyzetbe, úgyhogy nincs miért bocsánatot kérned… És különben is… Gyorsan kinyitja a füzetét, és írni kezd bele,egyszer lapoz, majd néhány pillanat múlva mutatja neked az üzenetet, lapozva, miközben még mindig szinte kérdőjelekkel a szemében néz rád..

De hát nincs miért elnézést kérned… Nem direkt vittél a tömegbe…

És hogy érted, hogy jobb, ha te is tudod? Nem értem mire gondolsz…

by **Cearso** Kedd Aug. 29 2017, 09:19

A pírt az arcán nem veszem észre, azt viszont igen, hogy a ráncigálás után egy picivel közelebb halad hozzám, még a kis tömegben is, mint azelőtt a nagyban. Nem kérdeztem rá a dologra, de ez most furcsa.
Mikor a bocsánatkérésre kerül a sor, egy kicsit bátortalanul válaszolok.
-Igen, igazad van. Nem tudtam, hogy nem bírod a tömeget. Viszont a bocsánatkérés a legkevesebb, amit meg kell tenni, ha zavarba hoz egy férfi egy hölgyet, akár akaratosan tette, akár akaratlanul.
Egyre furcsább ez a lány. Mintha soha se ment volna ki az utcára ezelőtt.
A másik mondat után egy kicsit elgondolkoztam. Ha nem értette meg, akkor csak nem baj, ha közvetve kérdezek rá néhány dologra.
-Olyan lényegtelen apróságok. Mint az, hogy nem szeretsz tömegben lenni. Olyan apróságokra gondolok hogy esetleg allergiás vagy valamire, szereted-e a hangos helyeket, szeretsz-e táncolni, tudsz-e úszni. Vagy hogy mikor van a születésnapod, és milyen virágokat és édességeket szeretsz.
Ha látom, hogy a füzete után nyúl, gyorsan rászólok.
-Majd megbeszéljük fagyizás közben, ha megfelel. És tényleg csak azokra válaszolj, amire szeretnél is. Bár az allergiáról jó ha tudnak azok, akiket ismersz, és tudnak főzni.
De még mielőtt válaszolhatna, gyorsan megfordulok, és benyitok a cukrászdába, ahova indultunk. Nem volt nagy a forgalom. Egy kisebb cukrászda, ahova csak néhányan járnak. Normális, felkapott cukrászdának ugyanis ott van a Sweet Dreams cukrászda, ide csak olyanok járnak, akik néha a csendet is élvezni akarják. Az a néhány vendég, akik bent voltak, csak egy pillanatra néztek felénk, majd vissza is fordultak a saját dolgukat intézni, és mivel már rég megkapták a rendelésüket nekünk se kellett sokat várni a sorunkra. A nagyobb helyeken ez szinte lehetetlen. Anno ez a dolog fogott meg a legjobban, mikor felfedeztem a helyet, és a fagylaltjuk még finom is. Nem a legjobb, de ekkora vásárlói közösségnek éppen megfelelő.
-Válassz amit csak szeretnél. Én fizetek.
Egy pillanat gondolkozás után még hozzáteszem az aggódalmam
-Szerintem kehelyben kérd. Elég nehéz írni, ha az egyik kezeddel folyton tölcsért kell tartanod.

by **Silence** Kedd Aug. 29 2017, 10:16

Pedig egyszerű… Miután az érintésedet már megszokta, nincs szüksége olyan nagy távolságra, hogy kényelmesen érezze magát. Követni viszont könnyebb, ha nincs olyan messze.
Bólint, érti már miért kértél bocsánatot, de kicsit zavarba jön tőle, hogy hölgynek nevezed.
Furcsa? Igen, annak tűnhet, és igazából nem is jársz messze az igazságtól. Aincard előtt nem járt az utcán, azóta pedig csak kevésszer, és mindig csak Grimmel, akinek a látványa gyorsan elijesztette a közelből a játékosokat és NJK-kat. Pártfogója pedig nem érezte szükségesnek, hogy a részéről „feleslegesnek” ítélt dolgokat magyarázza neki. Tehát igen… tulajdonképpen egyedül, egy idegennel először jár az utcán.
Sok kérdést teszel fel egyszerre. Láthatod rajta, hogy erőlködnie kell, hogy mindent megjegyezzen, és tudjon követni. De talán így azt is meglátod, hogy alapvetően nem buta lány: Sikerül mindent megértsen, és pár pillanattal azután, hogy elhallgatsz, már nyitná is a füzetet, hogy mindenre válaszoljon, amennyire tud, de megállítod. Úgyhogy csak bólint és többet nem nyúl a füzete után, hanem bemegy utánad a cukrászdába. Az a néhány ember, aki rátok néz amikor beléptek, nem zavarja. Elég hamar visszatérnek a saját asztalukhoz, hogy ne kezdje feszélyezni a rá összpontosuló figyelem.
Mivel nem szeretné írással húzni az időt, csak hálás tekintettel bólint a felajánlásodra, bár igazából kicsit feszélyezi, mert az önállóságnak számára része lenne, hogy magának veszi az ételt. Ugyanakkor Grimm, hogy megkönnyítse a saját dolgát, azt mondta neki, hogy a meghívást nem szabad visszautasítani. Tehát most sem ellenkezik.
A javaslatodra furcsán néz rád. Világ életében kehelyből ette a fagyit, eszébe sem jutna máshogy… De azért bólint, hogy persze, így kéri. Utána pedig mutat egy vaníliásnak tűnő fagyira az eladóra mosolyogva.

by **Cearso** Kedd Aug. 29 2017, 15:43

Látszik rajta, hogy talán túl sok kérdést tettem fel egyszerre. Volt egy nagy előnye, hogy keveset beszél, vagy inkább most már van egy olyan sejtésem, hogy egyáltalán nem beszél. Nem vág bele a szavamba, ha hirtelen sokat beszélek. Mondjuk így egy picit jobban oda kell figyelni, hogy annyi információt közöljek, amit még fel tud fogni szegény néma lány. Szerencsére úgy tűnik okos feje van, és meg tudja jegyezni a dolgokat. Bár ezt majd később fogjuk meglátni.
Mikor látom, hogy furcsán néz rám, gyorsan magyarázkodni is kezdek.
-Csak mert én jobban szeretem tölcsérből enni. Így nem vagyok helyhez kötve, mikor eszek. De ha itt maradunk, akkor én is kehelyből fogok enni.
Majd megvárom a rendelését, és azt hogy az eladó kiszedje neki a fagylaltot, majd magamnak is rendelek egy citromosat. Majd odavezetem az egyik félreeső asztalhoz a belső fal mellett minél messzebb a bejárattól.
Leteszem a fagylaltomat az asztalra, majd kihúzom az egyik széket, és ha nem érti, akkor kisegítem.
-Nyugodtan ülj csak le.
Majd ha leült, és megigazította a székét, én is leülök a vele szemben lévő helyre. Majd megvárom, hogy kezdjen valamit, vagy kanalazni, vagy írogatni. Nekem teljesen mindegy melyikkel is kezd, én megfogom a saját kanalamat, és azt a kezembe tartva figyelem elragadva bármit is csinál. Persze, ha ír valamit, azt elolvasom, és próbálom megjegyezni. Most én tűnhetek olyannak, mint egy kisgyerek, aki hatalmas kincset talált, és nem hiszi el, hogy ilyen szerencséje volt. Ha esetleg furán nézne rám emiatt, akkor csak pislogok néhányat figyelemelterelésként, majd kanalazok egyet a fagylaltból, majd utána újra kezdem a lány bámulását.

by **Silence** Kedd Aug. 29 2017, 18:28

Nos igazad van… Fuwa biztosan nem fog a szavadba vágni, esetleg el kezd írni, ha valamire annyira gyorsan szeretne válaszolni. De ez is ritka, nagy eséllyal megvárja előbb, hogy végigmond, amit szeretnél. Ahogy most is. Hála Istennek észreveszed, hogy majdnem túl sok volt neki egyszerre ennyi kérdés, úgyhogy remélhetőleg legközelebb hagysz neki lehetőséget közben válaszolni.
Mikor válaszolsz a fel nem tett kérdésére, megértés csillan a szemében: Szóval amilyen természetes neki, hogy kehelyből eszi a fagyit, neked olyan természetes, hogy tölcsérből… Elmosolyodik, és megértően bólint.
Miután megmutatta az eladónak a fagyit, amit szeretne, rámutat a kehelyre is, hogy abban szeretné. Az eladó kicsit furcsán néz rá, de nem szól semmit, látott ő már ennél különösebb alakokat is itt mászkálni… A kelyhet a kezébe fogva megvárja, ameddig te is megkapod a citromos fagyidat, aztán megy utánad a kinézett messzi asztalhoz. Kicsit zavarba jön attól, hogy kihúzod neki a széket… Ehhez sincs hozzászokva, úgyhogy kicsit megint elpirulva ül le, és egy milimétert sem mozdít a széken, hanem ő helyezkedik amennyire tud, a szélére, hogy rendesen elérje az asztalt. Ez egészen jól sikerül is neki, úgyhogy amint te is leültél, gyorsan megkóstolja a fagyit. Neki nagyon ízlik, még ha nem is valami nagy minőség, vagy szuper cukrászda, ahová végül elhoztad.
Miután kicsit élvezte a fagyi ízét, a pillantása az asztalra tett füzetére téved, és eszébe jut az a sok-sok kérdés… nagyjából. Közelebb húzza magához a füzetet, és írni kezd, miközben néha egy-egy kanálka fagyit a szájába tesz. Ha tudsz fejjel lefele olvasni (Fuwának ez még nem menne) akkor már közben is láthatod amit ír, közben többször lapozva. De ha nem, akkor pedig néhány perc múlva fölmutatja neked.

Szóval jó ha tudod, hogy nem szeretek tömegben lenni…

hogy nem tudok róla hogy lenne algebriám valamire

És hogy a hangos helyeket nem szeretem túlságosan…

meg hogy sosem tanultam táncolni, és november 10.-én van a szülinapom

És hogy a fagyit és a tulipánt szeretem?

by **Cearso** Kedd Aug. 29 2017, 21:10

Sosem hívtam még el senkit se étterembe, vagy cukrászdába. Most lehet, hogy én felejtettem el betolni a széket. Sosem tanulmányoztam az etikettnek ezt a részét.
-Ha kényelmetlen így ülni, húzd be magad alatt a széket.
Mivel nem vette észre, hogy bámulom, nem is nyúltam még hozzá a fagyimhoz, amíg írni nem kezdett, és utána is csak egyszer kétszer pillantottam oda, amikor éppen lapozott.
Én közben azt figyeltem, hogy veszi a szájához az újabb és újabb falatokat. Fogalmam sincs mért, de engem élvezettel töltött az, hogy azt figyeltem, ahogy a fagylalt eltűnik a szájában, és vele egy időben nyeltem le a falatot, miközben az én számban semmi se volt.
Ezek után el is olvastam, amit eddig írt. A legelső nem volt már új információ.
Az elírására derültem egyet, de nem javítottam ki, jó volt ez úgy is. Én tudom, mire gondolt.
A táncos kérdésre a válasz elöszőr meglepett.
-Nem tudsz táncolni?
Egy amolyan csodálkozó kérdés volt, amire nem vártam választ.
Bár nem csoda, a legtöbb ember tömegben, nagyon hangos zene mellett szokott táncolni. Ő pedig egyiket sem szereti. Igazat megvallva én sem. Sokkal jobban szeretem, ha egy halk, dallamos zenére ki tudod használni a rendelkezésemre álló teret.
Itt azért elég hülyének is néznének, ha felkérném a lányt egy táncra. Ez az őrültség eszembe se jutott. Eszembe jutott viszont egy másik. Gyorsan elővettem egy tollt és egy papírt. (Mert ugye azt mindenki, mindig hord magánál), és egy kérdést véstem fel rá. Most csak egyet, nehogy zavarba hozzam egy újabb kérdésözönnel.

Szeretnéd, ha megtanítanálak táncolni? Biztos örülne neki a barátod.

A születésnapját, a fagyit és a tulipánt megjegyzem, de nem írom le a lánnyal szemben ülve, még a végén biztos tolakodónak hínne.

by **Silence** Szer. Aug. 30 2017, 19:24

Nem felejtettél el semmit. Te még senkit nem hívtál el, Fuwát pedig még nem hívta el senki, úgyhogy ezekszerint ez mindkettőtöknek új szituáció. Neki pedig az új szituációk kicsit ijesztőek. Még szerencse, hogy már nem idegenként szerepelsz a „listáján”, és kapott fagyit, mert így jóformán nem is érzi ijesztőnek az udvariasságodat, bár… Azért zavarba jön tőle.
Felkapja a fejét amikor szólsz, hogy nyugodtan húzza be a széket maga alatt, ha nem kényelmes ahogy ül. Néhány pillanatig csak elvörösödve ül, aztán gyorsan kicsit beljebb húzza széket. És visszatér a fagyihoz, meg az irkáláshoz. És miközben ír, a zavara el is múlik.
Mikor felmutatja a füzetet, láthatod rajta, hogy nem érti miért fontos ezeket tudnod, ezért is a kérdőjel a végén. Eddig is kicsit furcsának tartott, most pedig arra az orvosra kezded emlékeztetni, aki tanítgatta, és rengeteget kérdezett. Ő viszont határozottan idősebb volt nálad, és legtöbbször értette hogy mit miért kérdez...
Hogy nem vársz választ a kérdésedre, az nem tűnik fel neki, úgyhogy meg is rázza a fejét, és kicsit elpirul. Kicsit úgy érzi a kérdésed miatt, hogy valamiért baj, hogy nem tud táncolni. Végül is a könyvekben is mindig azt olvasta, hogy táncolni jó dolog, és közben boldogok az emberek…
Kíváncsian figyeli, mit csinálsz, amikor előveszed a papírt és a tollat. Még kicsit helyezkedni is próbál, hogy megtudja mit írsz. De csak akkor tudja meg, amikor megmutatod neki a kérdést, mert fejjel lefelé még nem tud olvasni. Miközben a kérdést olvassa kicsit elpirul, aztán második mondatnál pedig még tovább vörösödik. Aztán írni kezd, és az arcát eltakarva mutatja fel a füzetet.

A barátom? Nekem nincs barátom… Miből gondoltad hogy van?

by **Cearso** Csüt. Aug. 31 2017, 11:52

Elég érdekes, ahogy kezeli helyzetet. Egy kicsit el is szégyellem magam, hogy utasítom a szék helyre igazítására, de úgy néz ki, ez teljesen rendben van, és el is végzi a szükséges műveletet, hogy kényelmesen tudja végezni a dolgát. Én pedig csak mosolygok a zavarodottságán. Ahogy a költői kérdésemre is megrázta a fejét.
Eszembe se jutott azt feltételezni, hogy nincs barátja, ezért mikor olvastam azokat a sorokat, nem kicsit meglepődtem. Annyira, hogy a kezemben tartott tollat is sikerült ügyetlenül elengednem. Míg másoknak csak egy röpke másodperc volt, amíg a toll zuhant, nekem egy teljes örökkévalóságnak. Persze nem attól ijedtem meg, hogy kiesett a kezemből a toll. Inkább az volt az oka, hogy most hirtelen rengeteg dolgon kezdett el forogni az agyam, egészen addig, míg a toll nem koppant az asztalon.
Ezek után a kezeimet magam elöl lóbálva hebegve habogva kezdtem el magyarázkodni.
-Hát.. Izé...
Majd felvettem az asztalról a tollat, és firkálni kezdtem. Mivel kimondani nem tudtam, ezért inkább írásba foglalva tártam a lány elé a gondolataimat.

Mikor kikaptad a kezed a kezemből, az egyértelműen annak a jele volt. Ráadásul...

Bár ha jobban belegondolok, talán nem is tudja, mit jelentenek az ilyen apró kis gesztusok, ha a beszélgetésben se vette észre ezeket a jeleket.
Egy kis további írogatással még néhány mondatot felvéstem a papírra.

Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen aranyos és csinos lánynak, mint te ne lenne barátja, vagy legalább egy vagy két udvarlója.

Talán egy kicsit el is pirulok, mikor a második lapot mutatom meg neki. Bár eddig se vette észre rajtam a furcsaságokat, szóval egyáltalán nem takarom az arcomat.

by **Silence** Csüt. Aug. 31 2017, 18:00

Nem kell szégyellned magad, egyáltalán nem utasításnak fogta fel, amit mondtál. Sőt, inkább örül, hogy eszébe juttattad, bár ez most nem látszik rajta, mert a kérdéseidre igyekszik válaszolni. Láthatóan nagyon koncentrál, és próbálja az összeset felidézni. Sikerrel. Hurrá \o/
Most gondold végig, amit eddig észrevettél róla: Ha lenne barátja, nem kellene legalább valami halvány fogalma legyen a randevúzásról? Ugye, hogy kellene. De te is láttad, hogy nincs. És őszintén szólva eszébe sem jutna, hogy akár lehetne is… Bár a szerelem fogalmát ismeri, de azt nem, hogy milyen az, ha szerelmes. Még sosem volt az, és meg sem próbálták elcsavarni a fejét. Az első látásra szerelem pedig… Nos nála az nem igazán létezik. Ha lenne ilyen, akkor előbb szaladna el, minthogy tényleg szerelem lehessen belőle… Úgy amint véletlenül ránézett a fiú…
Néz egyet ahogy a toll koppan az asztalon. De betudja annak, hogy véletlenül elejtetted. A meglepettséget ugyan mintha felfedezné az arcodon, meg a mozdulataidon… De csak kicsit összezavarodik tőle, mert nem igazán érti miért ilyen meglepő, hogy neki nincs barátja… Remélve, hogy magyarázatot adsz, pislog rád értetlen szemekkel, kíváncsian, megint igyekezve már előre megtudni mit írsz a papírra.
Amikor felmutatod az első lapot, nem lesz okosabb… Miért jelentené azt, hogy van barátja, hogy elhúzta a kezét? Az írással viszont megvárja, amíg a második lapot is felmutatod.
Gondolom nem lep meg, hogy azt olvasva pipacsvörös lesz, és egy darabig nem is kezd írni, hanem az arca elé emeli a füzetet. Nagyon zavarba jött… Mondtam már, nem nevezték még aranyosnak, csinosnak sem hasonlónak… Mivel a fagyi még nem fogyott el, el ugyan nem szalad… Helyette bújik a jegyzettömb mögé.
Legalább fél perc eltelik, mire leteszi a füzetet, hogy írni tudjon, és akkor is látszik még a pír az arcán. Gyorsan ír, és megint úgy mutatja fel, hogy az arcát takarja a füzet.

Azt hiszem udvarlóm sem volt még…

Láthatóan nehezen tud mit kezdeni ezzel a témával, hiszen a könyvein kívül még nem tapasztalt semmit ezen a téren. Megsúgom: Lett volna már neki udvarlója Aincardban, ha Grimm már a jelenlétével nem ijesztett volna el mindenkit a közeléből… Ki mert volna a közelébe menni, amikor szinte állandóan mellette volt egy majd’ 2 méter magas izomkolosszus?

by **Cearso** Csüt. Aug. 31 2017, 20:34

Az első mondatot tényleg csak azért írtam, hogy meggyőződjek róla, hogy tényleg nem érti a nonverbális jeleket. Normális esetben a kéz megfogása vonzódást, vagy uralkodási vágyat jelent, amit ha a lány nem akar elfogadni, akkor a lány kikapja a karját a fiú kezéből. Ezt a közeledést meg vagy azért nem fogadják el, mert nem tetszik nekik a srác, vagy mert már barátja van, és hűséges a barátjához. A jelek alapján ezek szerint nem igazán érti ezeket a dolgokat.
A második mondatra azért elég érdekesen reagált. Mikor felemeli a füzetet az arca elé, gyorsan visszafordítom a szöveget, és elolvastam, hogy mitől jöhetett ennyire zavarba. Az előbb hirtelen felindulásból észre se vettem, hogy néhány bókot is beleszőttem a kijelentésbe. Így már érthető a nagy vörösödés. Még jó hogy el nem futott szegény lány zavarában. Bár nem véletlen választottam ülőhelyet minél messzebb a kijárattól. A magas gyorsaságomat véve alapján, azt hiszem még azelőtt utolérném, mielőtt elérné a kijáratot, és örökre eltűnne. Nyugodtan megvárom, míg lecsillapodjon, és újra felvegye velem a kapcsolatot.
Bólintottam, és egy halvány mosoly keretében tettem fel a kérdést, ami most a legjobban izgatott.
-És örülnél neki, ha lenne egy udvarlód?
Ha igazam van, nem fog leesni neki, hogy magamat akarom ebbe a kitüntetett szerepbe helyezni, szóval egy kicsit nagyobb bizalommal mertem feltenni a kérdést. Így ha elutasító választ ad, akkor az nem azt jelenti, hogy a személyem ellen lenne bármi problémája. Egyszerűen csak annyit, hogy a lány úgy gondolja, hogy még nem áll készen az udvarlásra, és az azzal járó dolgokra.

by **Silence** Csüt. Szept. 14 2017, 21:33

Pontosan, Fuwa csak a legeslegalapvetőbb nonverbális kommunikációt érti. Legkevésbé az udvarláshoz kapcsolódó jeleket. A kezét egyszerűen azért neme engedte megfogni, mert alapvetően nem szereti, ha hozzáérnek, mióta látja ami körülötte van, és mint ilyen, érzékeli a távolságot. Itt kell keresni a gyökerét annak is, hogy miért érzi kényelmetlenül magát az emberek között. Még nem szokott teljesen hozzá, hogy minden ilyen, az ő szemszögéből, közel van hozzá.
No igen- Láttad már, hogy egy tökegyszerű dícsérettől is zavarba jött… Azt ő nem tudja, és nem is gondolkozik rajta, hogy hagynád-e elmenni, ha elszaladna… Azért megsúgom, kicsit megijedne, ha visszatartanád, bár hamar sikerülne elterelned a figyelmét erről.
Jól sejted, az, hogy te lennél az udvarlója nem esik le neki, de ettől még zavarba jön tőle, hogy megkérdezed… Füligpirul, és egy darabig elgondolkodva néz maga elé. Sose gondolkodott még ilyesmin… A fogalmat magát ismeri, és érti, de azt nem tudja, hogy milyen az, és mivel jár, ha udvarlója van. Azt valahogy úgy képzeli, hogy a nagyon különleges, csodaszép lányoknak van csak udvarlója… Magát egyiknek sem tartja, úgyhogy a fejében neki sose lenne udvarlója… Végül írni kezd, és pár pillanat múlva mutatja is neked, kicsit még kipirult arccal.

Nekem nem lehet udvarlóm...

A tekintete és az arckifejezése talán elárulja, hogy ez a "nem lehet" nem azt jelenti, hogy meg van tiltva… Inkább azt, hogy nem tudja elképzelni, hogy legyen neki udvarlója.
Közben rájön, hogy még mindig van fagyija, úgyhogy ha úgy látja elolvastad, leteszi a füzetet, és maga elé veszi a fagyit, hogy amennyi még maradt belőle, megegye.

by **Cearso** Pént. Szept. 15 2017, 09:11

Nem is vártam kevesebbet a pirulásnál. Pedig nem olyan zavarba ejtő a téma. Számomra legalább is nem az. Megvártam míg öszeszedi a bátorságát, és a gondolatait, majd válaszol.
Elmosolyodtam a válaszán. Szegény kislány... Egy percig se gondoltam, hogy bárki tiltaná. A szülei nagy eséllyel az ágya mellett aggódnak mellette, ráadásul azt mondta, hogy nincs barátja. Akkor ugyan ki tiltaná ezt meg neki saját magán kívül?
-Nem azt kérdeztem, hogy lehet vagy sem. Sok minden nem lehetséges, mégis megtörténik. Én például, egy évvel ezelőtt megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes, hiába volt csodás, amíg tartott. Viszont most...
Nem fejeztem be a mondatot. Talán még ez is túl sok volt neki egyszerre. Igazából csak azért nem folytatom, mert én se hiszem, hogy valaki ilyen gyorsan szerelembe eshet. Totális képtelenség. Ez nem lehetséges. Én meg most mondtam az előbb, hogy még a lehetetlen is megtörténhet.
Egy picit elmerengtem a saját gondolataimban, majd egy picit megráztam a fejem, hogy visszarázódjak a beszélgetésbe a lánnyal.
-Azt szeretném tudni, hogy örülnél-e annak, ha lenne udvarlód. Eltekintve attól a ténytől, hogy lehet vagy sem.
Egészen eddig alig ettem be a fagylaltomba, mert vagy őt néztem, vagy ideges voltam, vagy éppen a válaszára vártam. Látszott is, hogy sokkal több maradt nálam, mint nála. Mielőtt még nekikezdenék vagy Sil válaszolna, még odaszólok a lánynak.
-Mielőtt válaszolnál, még megsúgom neked: Olyan nem létezik, hogy semmi esélyed nincs arra, hogy valaki beléd szeressen.
Ezután belekanalazok a lassan olvadni készülő fagylaltba.
Magam se tudom, mit èrzek pontosan, de szeretném, ha csak rajongás lenne a lány iránt, nem pedig az, amire gondolok.

by **Silence** Pént. Szept. 15 2017, 17:51

Azt hiszem egész jól ráéreztél, hogy mire hogy reagál Fuwa. És talán arra is, hogy érdemes kivárni, amíg elmúlik a zavara, és reagál. Merthogy az esetek nagy többségében fog reagálni, ha úgy érzi, hogy szükséges, mert, például, kérdeztél valamit. Ha nem hagysz időt neki, akkor halmozódik a "feldolgozni" való, és előbb-utóbb (valószínűbb, hogy inkább előbb) sok lesz neki.
Az okfejtéstől kicsit elkezd összezavarodni, de egyelőre nagyjából tud követni. Szóval előfordulhat olyan, hogy olyan történik, ami leheteten... Na ezt nem egészen érti... Nem pont azért lehetetlen valami, mert soha nem történhet meg?
Kicsit elszontyolodik azon, hogy megfogadtad, nem leszel többé szerelmes (úgy érti, hogy ez még érvényben van, tudja, hogy a szerelem szép dolog, és sajnálja, hogy nem akarsz már az lenni. Igen, ő, aki csak annyit tud a szerelemről, amit az egyszerű, mondhatni gyerekkönyvekből megtudott.) A félbehagyott mondat felett hamar elsiklik. Úgy veszi, hogy azt folytatod a fejrázás után.
Megint elgondolkodik. Oké, nem lehet udvarlója, de a kérdés az volt, hogy örülne-e neki, ha lenne… Elgondolkodik, és néhány másodperc után a füzetéért nyúl, és írni kezd. Ekkor szólsz hozzá, amire felnéz, és figyel. Kicsit elpirul, de a tekintetében tükröződik a kérdés: Tényleg? Akkor neki is lehet udvarlója? Biztos nem, ő se nem nagyon gyönyörű, se nem különleges lány… Hogy szerethetne belé valaki?
Látva hogy a fagyiba kanalazol, kicsit megrázza a fejét, visszatér a füzethez, és ír. Aztán felmutatja, még mindig picit vörösen.

Azt hiszem… Az jó dolog lenne…

Látszik rajta, hogy bizonytalan. Tényleg nem tudja hogy az milyen lenne, de a könyvekből úgy tűnt, boldog dolog… A fagyija pedig közben lassan elfogy.

by Ajánlott tartalom