Re: Erdei Faház Romok

by **Cearso** Kedd Szept. 19 2017, 07:59

A kérdő tekintetére már bátrabban válaszolok.
-Persze, bármi előfordulhat. Nem kell a legszebbnek, vagy a legjobbnak lenned. Tény, hogy ezek sokat segíthetnek, de ha egyszer valaki megszeret, akkor számára te leszel a legszebb és a legkülönlegesebb. A szerelem nem válogat. Még olyan is lehet szerelmes, aki nem akar az lenni.

A válasza után különös melegség áradt szét bennem belülről. Eddig a félénk lányka beszélt belőle. Most legalább tudom, hogyan érez a szíve legmélyén.
-Csak néhány jótanács. Az első ne félj a saját érzéseidtől. Az egyik legrosszabb, amit tehetsz, ha nem hallgatsz a saját érzéseidre, bármilyen furák is azok. A második: legalább magadnak ne hazudj. Nagyon is szép vagy, és elbüvölő. Valaki biztosan beléd fog szeretni előbb vagy utóbb. Vagy már beléd is szeretett.
Nem medek azzal példálozni, hogy az én szívemet már elrabolta, a végén még félreértené a lány, és azt hinné, hogy ő tett valami rosszat, ami nem igaz. Ő nem tett semmi rosszat. Sokkal jobb is lenne, ha többé próbálnék nem találkozni vele. Ha egyszer elhívok valakit fagyizni, az mèg nem olyan vészes, és talán ki is tudnàm magyarázni. Ha viszont folyamatosan találkozgatok valakivel, akkor nagyon nehéz volna eltitkolni az érzéseim, èn pedig se Kiwit, se Silt nem akarom megbántani.
Mielőtt végleg búcsút intenénk, én még ígértem valamit, amit mindenképpen meg akartam csinálni.
Mév nem fejeztem be a fagylaltot, de már semmi kedvem nem volt hozzá. Bűntudatom volna?
-Sil.
Nem néztem a lányra, hanem csak a fagylaltot kavargattam. Reméltem azért, hogy a lány rám néz, mielőtt a fagylaltot bámulva folytatom a mondatot.
-Tudod mi az a randi?

by **Silence** Szer. Szept. 20 2017, 01:07

Kicsit meglepi Fuwát, hogy olyan kérdésre válaszolsz, amit nem tett fel, legalábbis nem tudatosan. De hamar elterelődik róla a figyelme. Ugyanis amit mondasz, az még ennél is jobban megdöbbenti. A könyveiben a főhősnő, a hercegkisasszony mindig a legszebb, a legjobb teremtés… És ennek a legjobb, legszebb lánynak udvarol minden herceg… Te pedig egyre egyértelműben azt mondod, hogy bizony, neki is lehet udvarlója… hogy ő is lehet "legszebb", "legjobb" valakinek… Hogy lehet a "legkülönlegesebb"… Az ő szemével viszont ugyan mi különleges lehet ne benne, aki nem látott, nem hallott, és mindig másokra szorult? Ráadásul buta is. Merthogy, mióta Aincardba jött, annyi olyan dologgal találkozott, amit tudnia kellene, de nem tud, hogy erről is szentül meg van győződve.
Szeretnélek emlékeztetni: Fuwa a válasza leírásakor, és megfogalmazásakor is a tündérmesékre támaszkodott, és bár elültetted a bogarat a fülébe, hogy neki is lehet udvarlója, ez még mindig nem fordul meg komolyan a fejében.
Hűha… Sok mondat, amit a lánynak valahogy értelmeznie kell. "Ne félj a saját érzéseidtől" Miért félne? Vagy milyen érzéseitől félne?
Hazudna magának? Miért? Miben? Ugye nem kell mondanom, hogy kissé tanácstalanul, és értetlenül pislog rád? De csak az utolsó két mondatodig. És ugye azon se lepődsz meg, hogy attól elvörösödik, hogy szépnek és elbűvölönek nevezed? Emiatt pedig csak félfüllel kapja el, hogy valaki biztosan belé fog szeretni, vagy már belé is szeretett… Ettől picit mégjobban zavarba jön. Attól pedig, hogy felvillantod a lehetőségét, hogy már belé is szeretett valaki, a tekintete kicsit hitetlenkedővé válik. Hogy bárki belészeretett volna? Ugyan… Azt tudná, vagy nem? Neked azért megsúgom: Grimm csapatának hét tagja közül legalább kettő beléhabarodott, de nem merték sehogysem kifejezni a vonzalmukat, mert tartottak a banda vezérétől.
Azon gondolkozz, hogy találkozzatok-e még. Fuwának ezen nem kell gondolkodni. Mindig örül, ha ismerőssel találkozik. Tőled pedig kapott fagyit, úgyhogy bár nem biztos hogy tudatosul benne, de szeretné, ha még találkoznátok ezután is.
A nevére felnéz, várva hogy mit szeretnél még mondani neki. Nem jön zavarba a kérdéstől, hanem hozzá képest határozottan bólint. Persze, hogy tudja mi az. A fogalmat ismeri. Csak a gyakorlatban fogalma sincs (ezt persze ő nem tudja), például ezt a közös fagyizást nem kapcsolja automatikusan hozzá a szó jelentéséhez

by **Cearso** Szer. Szept. 20 2017, 14:59

Persze, hogy a fel nem tett kérdésre is válaszolok. Egyébként is szoktam figyelni az emberek arcát, csak hát, ha valaki nem beszél valamiről, annak megvan az oka, és nen illik ezt a témát eröltetni, még ha érdekel is a dolog. Itt és most viszont más a helyzet. Nem azért nem beszél róla, mert nem akar. Inkább azt gondolom, hogy nem mer felhozakodni ezzel a témával, vagy nem teljesen biztos önmagában. Ilyenkor egy kis támogatás, vagy a testbeszéd értelmezése sokat segíthet.

***

Cearnak ugyan arról fogalma sem lehet, hogy a lány ezelőtt csak könyvekből látta a szerelmet. Hiszen Aincradban is elég csak egy kicsit körbenézni, és elég hamar láthatunk olyanokat, akik teljesen megváltoznak egyik vagy másik ember közelében. Azt is feltételezte, hogy a lánynak is tetszett már valaki, csak nem merte elmondani, attól félve, hogy mit reagál rá a másik, ezért nincs még barátja. Azt szintén nem tudhatja, hogy a lány nem tudja valójában mit és miért érez. Az elözőekből tisztán látszik, hogy Cear csak segíteni szeretne a lánynak, hogy könnyebben boldoguljon. Nem tudta, hogy ezzel mennyire összezavarja a lányt.

***
Egy picit gyanúsan néztem a lány bólogatását. Ha valóban tudja, mit jelent, akkor ettől a kérdéstől ugyanúgy elpirult volna, mint attól a dícsérettől, hogy szép vagy különleges lenne.
-Akkor te az elejétől fogva tisztában voltál azzal, hogy én technikailag randizni hívtalak el?
Megígértem, hogy tiszta vízet öntök a pohárba, és ennél egyszerűbben nem tudnám elmagyarázni, ha esetleg félreértett volna valamit. És van egy nagyon sanda gyanúm, hogy nincs teljesen tisztában a képpel.

by **Silence** Szomb. Szept. 23 2017, 21:16

Nos… Igazad van, nem azért nem beszél róla mert nem akar. Egyszerűen magától nem jut eszébe egyelőre. A sok felfedezni való között idáig még nem jutott. Én sem értem miért... De sem a szülei, sem Grimm nem tartotta fontosnak, hogy ebben a témában akár csak beszélgessen vele, figyelni pedig nem volt alkalma egy férfi és egy nő kapcsolatát úgy, ahogy más gyerek figyeli a szüleit, és ez által sokmindent megtanul.
És mivel nem gondolkodott még ezen, nem csoda az sem, ha bizonytalan.
Tudom, hogy segíteni akarsz. És nincs könnyű dolgod, hiszen számos lyuk van Fuwa ismereteiben, mielőtt teljesen megértené mit jelent a gyakorlatban a szerelem, felismerné magán, hogy annak milyen velejárói vannak, és eljutna oda, hogy ne féljen tőlük. Minden tiszteletem a tiéd, ha elég türelmed van, hogy végigjárd vele ezt a buktatókkal teli hosszú utat, mert nehezíti a dolgodat az is, hogy nem fogja tudni ő elmondani neked, hogy mi az amit még nem tud, vagy csak részben ismer.
Erre jó példa ami most történik: Rákérdezel egy fogalomra, ő bólogat, hogy ismeri. Aztán a következő kérdésed nyomán kiderül, hogy nem, valójában nem tudja miről van szó. Ő nem hazudik, azt hiszi, pontosan tudja mi az a randi. A kérdésedre viszont füligpirul, és zavartan kezd írni a füzetébe egy-egy szót áthúzva, javítva… Körülbelül, mintha élőszóban dadogna. Végül úgy emeli a füzetet, hogy az arcát takarja kicsit.

~~Én… Ez…~~ Egy randi ilyen?

Nem tudom mennyire érzed… de nagyon megzavarodott. Nem buta, ebből már kezdi érteni a helyzetet... De azért még sokminden homályos. Nehezen fér például össze amit eddig csináltatok azzal a képpel, ami neki a randevúról kialakult a fejében.

by **Cearso** Kedd Szept. 26 2017, 07:20

Igazából, a monológ, amit Cear lerendezett, nem Silnek szólt. Elismerem a tényt, hogy verbálisan neki mondta, viszont a párbeszédben van még egy résztvevő Silen kivűl, aki szintén nem tudja, mit kéne most csinálnia. Nehezen tudja elképzelni, hogy egy olyan srác, akinek eddig csak olyan barátnői voltak, akik küzdöttek a figyelméért, első pillantásra beleszeressen egy olyan visszahúzódó, félénk és csendes lánykába, mint Sil. Ráadásul meg is fogadta, hogy többé nem lesz szerelmes.
Hiába próbálja elhessegetni a gondolatot, és folyton a "Nem lenne helyes" érvvel gyözködni magát, ő sem menekülhet a tény elől, hogy a szívnek nem lehet észérvekkel vagy korábban tett ígéretekkel parancsolni.

***

Vettem egy mély lélegzetet, és rámosolyogtam a lányra. Szóval kezdhetem a magyarázkodást. Mekkora megváltás ez azok után, hogy Shu nekem próbált magyarázni olyan dolgokról, amikben nem értettünk egyet.
- Hát, magának a szónak több jelentése is van. Abból itélve, hogy ennyire zavarba jöttél, gondolom csak azt a verziót ismerted, amit a párok csinálnak.
Tartottam egy kis szünetet, hogy a lány felfogja, amit mondtam. Nem lenne szép elhadarni előtte a szöveget, és utána megvárni míg feldolgozza az egészet.
- Ez most nem olyan randi.
Próbáltam nyugtatni a lányt, hogy ne legyen zavarban, viszont a viselkedése nagy segítség volt számomra, hogy meg tudjam fejteni, hogyan is gondolkozik a világról.
Még sokat kell neki tapasztalnia, mire megérti miről beszéltem neki eddig. Engem pedig ez felvídit egy picit. Habár most még halandzsának érezheti az egészet.
- Hogyan is írhatnám le a jelentését, úgy hogy ne érts teljesen félre? Nos, a randi egyfajta bizalmas együttlétet jelent, ahol megismerhetjük a másikat, és megmutatjuk a másiknak milyenek is vagyunk. Valahogy így tudnám leírni a legegyszerűbben. Mármint a mostani helyzetet, mostanra elég, ha ezzel a jelentésével tisztában vagy. Az hogy randizunk valakivel, az még nem feltétlen jelent elkötelezettséget a másik felé.

by **Silence** Szer. Szept. 27 2017, 00:56

Én pedig nagyon szívesen segítenék neked… és Fuwa is, ha tudná, és értené a helyzetet, illetve neki lenne ötlete, hogy mit lehet csinálni ebben a helyzetben. De ahogy lassanként kezd valamit megérteni abból, hogy mi is történik, úgy láthatod, hogy egyre tanácstalanabb lesz.
Kezdjük azzal, hogy mit is ért (értett eddig) ő a randevú alatt: Egy fiú és egy lány (eddig stimmel a helyzet), akik szerelmesek (na ez már részéről sántít) együtt elmennek valahova. Egy étterembe, vidámparkba, állatkertbe, színházba, moziba… (A dolog ott nem stimmel, hogy a cukrászda nem szerepelt a listán, Isten tudja miért) és közben sokat beszélgetnek (ez még stimmel is) és nevetnek, és nagyon boldogok. És a végén pedig elcsattan egy szerelmes csók. (Nem kell ugye ecsetelnem, hogy ez hol bukik?)
Visszamosolyog rád, szinte rexlex-szerűen.
Az első felvetésedre bólint. A randizni párok szoktak… vagyis.. Ezekszerint nem egészen.
Ezután figyelmesen várja és hallgatja a további magyarázatodat. Kicsit megnyugszik, hogy ez nem is akart olyan randi lenni… Ugyanakkor elkerekedett szemmel néz rád, hogy akkor milyen?
Válaszolok helyette, hogyan írhatnád le: A lehető legegyszerűbben. Ha egyszerűen fogalmazol, lehetőleg az utalásokat, metaforákat, és hasonlatokat amennyire lehet mellőzve, akkor érteni fog. Legalább nagyjából.
"Bizalmas együttlét"… Hát, ő végülis megbízik benned. Bár a valóság nem teljesen ez, ő úgy élte meg a romos kunyhónál történteket, hogy megvédted Árnyéktól. És a tömegből is kivezetted, és egy nyugodt helyre hoztad, ami tetszik neki. És együtt is vagytok…
"megismerhetjük a másikat, és megmutatjuk a másiknak milyenek is vagyunk."… itt azért kicsit csilingel a csengettyű a fejében. De hát … magadról alig mondtál valamit… Az mondjuk igaz, hogy tőle sokat kérdeztél… Arra a következtetésre jut, hogy valószínűleg neki is kérdezni kellene rólad.
Bólint, mostmár érti. Láthatóan kicsit zavarban is van, de most nem pirul fülig, csak épphogy láthatóan vörös az arca. Az utolsó mondatodra pedig kicsit meg is könnyebbül. Csak ekkor érzi úgy, hogy azzal, hogy nem jött rá, hogy ez egy randi, nem csinált bajt. Pár pillanatig, úgy fél percig? Még az információt dolgozza fel, aztán maga elé veszi a füzetét, és írni kezd. Néhány pillanat múlva pedig fel is mutatja, hálásan mosolyogva.

Köszönöm, hogy elmagyaráztad. Azt hiszem mostmár értem.

Ezután kicsit elgondolkodva néz rád, aztán megint ír két szót a füzetébe, és már fel is tartja, hogy elolvashasd. Bizonytalan tekintettel várja a választ.

Kérdezhetek valamit?

by **Cearso** Szer. Szept. 27 2017, 06:42

Hát, ha úgy vesszük, a cukrászda is egyfajta étterem, csak ott leginkább édességeket lehet kapni. Szóval se a listával, se Cear helyválasztásával nem lett volna probléma, de ezt azt hiszem el kell néznünk Silnek, hogy nem tudta, és eddig nem állt össze neki a dolog. A lényeg az, hogy megértette Cear magyarázatát, ami nem volt teljesen pontos, ráadásul néhány fontos, de zavarba ejtő részletet ki is hagyott.
Ráadásul, azok után, hogy Silence ennyire zavarba jött a tömegben, Cear nagyjából az összes többi lehetőséget kilötte a listán, hisz ezek többsége az esetek többségében tele volt emberekkel. Na meg persze állatkert nincs is Aincradban, abban pedig nem biztos Cear, Silt mennyire fogná meg a szafari akármelyik része is. Bár az is tény, hogy ott közelebb is érezheti magát az állatokhoz a kerítések hiányában.
***
Legalább nem rohant el azonnal, mikor azt sugalltam neki, hogy ez egy randi lenne. Bár már nem is tudom, mit csinálnék, ha felugrana, és elfutna. Talán most már hagynám, hadd meneküljön el. Végül is, jobb is lenne, hisz nem hiszem, hogy összeillenénk. Ennek ellenére én boldogabb vagyok, hogy így alakultak a dolgok, és szívesen segítek neki abban, amiben csak tudok.
Észrevettem a lány fura pillantását, de anélkül is ugyanezt mondtam.
-Nincs mit, szívesen segítek megérteni a dolgokat, ha szeretnéd.
Mondjuk most is csak azért tudtam segíteni, mert kibújt a szög a zsákból, és egy egyszerű kérdéssel megoldottuk, hogy ne egymás mellett beszéljünk.
Miközben gondolkozik, belekanalazok még néhányat a fagylaltba. Nem akarom, hogy a közbeszólásommal megzavarja a koncentrációban.
A kèrdése után még lenyelem a falatot, ami a számba van, majd rámosolygok a lányra.
- Persze, csak nyugodtan.

by **Silence** Pént. Szept. 29 2017, 00:05

Ha úgy vesszük. Sajnos a legtöbb esetben Fuwánál az ilyesmire nem lehet számítani. Sok szóval úgy van valahogy, hogy ismeri, és teljesen érti is, mit jelent, de a tágabb értelmét már nem tudja. Nem, Cear, a helyválasztással abszolute nincs semmi baj. Ahogy azzal sem, ha nehezen tudsz mit kezdeni a helyzettel. Idő kell kiismerni Fuwát, hogy biztos lehessen a dolgában, aki szeretne tőle valamit. És bár lehet nem teljesen érzi így, jól tetted, hogy nem zúdítottad rá a randi, mint fogalom minden szegmensét egyszerre a lányra. Jó eséllyel teljesen összezavarodott, zavarba jött, és talán kicsit meg is ijedt volna. A szafariban… Nos, melletted a kisállatokat boldogan nézegetné, simogatná… de a nagyobb moboktól így is félne.
Egyetlen apró dolog az, ami miatt nem próbált elfutni. Nem mondtad ki, hogy "Ez egy randi". Az megrémítette volna kicsit. Az, hogy inkább kérdeztél, esélyt jelentett neki, hogy maga rakosgassa össze képet, a saját, kicsit lassú módján. Így pedig nem olyan ijesztő neki a felismerés. Hogy összeillenétek-e? Őszintén szólva én nem tudom még. Az biztos, hogy Fuwa valószínűleg még nem áll készen egy kapcsolatra. A jelenlegi tudásával, és állapotával biztosan nem.
Elmosolyodik, amikor azt mondod, szívesen segítesz neki megérteni a dolgokat. Most hirtelen nem jut eszébe olyan dolog, amit feltétlenül meg akarna érteni, úgyhogy elhalasztja az ajánlattal való élést a következő alkalomra. Igen, neki szinte természetes, hogy lesz olyan, és elérted, hogy ha a helyzet úgy adja, nem fog félni kérdezni tőled.
Most inkább az jár a fejében, hogy rólad szeretne többet megtudni, elvégre… te mondtad, hogy ezért szoktak randizni, akik nem párként mennek valahova… És ő pedig alapvetően kíváncsi természet, ha éppen nem fél valamitől vagy valakitől. Tőled pedig egyáltalán nem fél mostmár.
És miután meg is engeded, hogy kérdezzen, írni is kezdi a füzetébe, amire kíváncsi.

Elmesélnéd, hogy hogy találkoztál Árnyékkal?

Több kérdése is van, de úgy érezte, ez talán az, amivel érdemes elkezdeni. Végülis, ő is ismeri a farkast.. Mondhatni.

by **Cearso** Pént. Szept. 29 2017, 09:29

- Nagyon szívesen. Nagyjából két, talán két és fél éve történhetett a dolog. Akkoriban érhettem el a tizes szintet Azt hiszem. Ennek örömére Shuval felfedeztük a szafarit, és vadásztunk. Azt tudni kell, hogy Shu egy nagyon fiatal idomár lányka volt, aki egy kicsit másképp értelmezte a vadászatot, mint az emberek többsége. Ő nem szerette, ha valaki élvezetből öl meg egy állatot. Inkább ha tehette, akkor úgy érte el a játék vadászos eredményeit, hogy magához csalogatta az állatokat, és megsimogatta őket. Még a veszélyeseket is. Persze, ha életért vadászott, akkor ő is megölte az állatot, hisz ő velem ellentétben evett húst. Én viszont az Árnyékkal való találkozás óta lemondtam ezekről. Idelent nem nagyon kell odafigyelni a helyes étkezésre, hisz se betegséghez, se testformaváltozáshoz nem vezethez a virtuális étkezés....
Megálltam egy pillanatra, ezzel is rengeteg információt adtam, ami később még fontos lehet. Hagytam egy kevés időt, hogy feldolgozza őket.
- Ott tartottam, hogy vadásztunk, és közben beszélgetünk. Ekkor merült fel, hogy mi hiányzik nekem a legjobban, és mit szeretnék kapni ajándékba, ha ez lehetséges. És akkor azt mondtam, hogy legszívesebben egy kiskutyát szeretnék, akit nevelhetek. Ezek után nem sokkal megjelent egy farkas, akit Shu segített szeliddé tenni. Persze ez még csak az első lépés volt, még meg is kellett idomítani. Jó egy évig mindennap meglátogattam, és egyre jobban egymáshoz szoktunk. A két legfontosabb pillanat viszont az volt, mikor megvédtük egymást. Egyszer elájultam az erdő közepén, és csak később tudtam meg, hogy Árnyék egymaga elüzött néhány veszélyesebb fenevadat. Később néhány vadász támadt rá, és még időben odaértem, hogy leállítsam őket. Azóta csak nagyon kevés emberben bízik meg. Ezért is olyan különleges, hogy sikerült felkeltened az érdeklödését. Röviden ez lenne a történet.
Majd belekanalaztam a fagylaltba, jelezve, várom a további kérdéseit, ha vannak.

by **Silence** Pént. Szept. 29 2017, 11:04

Figyelmesen hallgatja, ahogy elmeséled a történetet. Shu… Shukakuként hallot már róla, és néhány pillanat alatt össze is köti a két nevet. És nagyra nyílt szemekkel néz rád. Woow, te ismered Shukakut! Ráadáasul a történeted alapján még szimpatikusabb az idomárlány, mint azok alapján a pletykák alapján, amiket hallott.
Ő is viszolyog tőle, hogy megöljön egy állatot, és csak akkor vadászik, ha nagyon szüksége van arra, amit az állatok adnak: Húsra, pénzre és a bundára. Azt, hogy pénzt , és egyéb jutalmat úgy is tud szerezni, hogy csak magához csalogatja az állatokat… Erre eddig nem is gondolt.
Ő szintén eszik húst. Gyerekként hozzá szokott, ne is tehetett mást. Azt ette, amit adtak neki. Idebent pedig Grimmtől és a csapattól látja, hogy ezzel nincs probléma… Jókor tartasz kis szünetet, amit ki is használ, hogy két kérdést feltegyen a füzetén keresztül.

~~Meg tudnál~~ El tudnád magyarázni hogy kell magamhoz csalogatni az állatokat? És… Árnyék miatt miért nem eszel húst? Zavarja?

Ha sikerült megbeszélni ezeket a kérdéseket, a történet folytatására is ugyanúgy figyel, mint eddig.
Kiskutya… Nehezen tudja a kutya képét összepárosítani azzal, hogy kicsi, mert idebent még csak Árnyékhoz hasonló méretű kutyákat és farkasokat látott, de aztán csak sikerül neki, és a végeredményt nagyon aranyosnak találja, ami az arcára is kiül.
Szelíddé tenni… Pár pillanatig gondolkodik rajta, hogy olyat hogy lehet… A mobok rá állandóan csak vicsorogtak, és meg akarták harapni, ezért is ijedt meg annyira Árnyéktól, és lepődött meg, hogy a farkas meg sem próbálta bántani. Ez egy újabb kérdése lesz: Hogy lehet azokból az ijesztő fenevadakból olyan aranyos állat, mint Árnyék? Részben meg is válaszolod ezt a kérdést a folytatással: némi segítséggel, és idővel.
A két fontos pillanat kapcsán kétszer csillan megértés a szemében. Mostmár érti, miért vagytok ti ketten olyan közeli kapcsolatban, és miért vigyáztok egymásra.
Viszont túl sok kérdése lett a történet végére, hogy egyszerre feltegye őket, úgyhogy elkezdi az elején, a történet szerint időrendben. Ír, aztán mutatja a füzetet.

Hogy lehet egy vad állatot megszelídíteni?

by **Cearso** Szomb. Szept. 30 2017, 21:16

- Hát... Shu az esetek többségeben nagyon sokat várt arra, hogy egy vad közeledjen felé. A legnagyobb titka viszont talán az volt, hogy mindig tartott magánál egy kis eleséget, és nem merészkedett olyan területre, amit egyes vadak nagyon is aktivan öriztek. Még egy térképe is volt, ami megmutatta neki, hogy melyik területen volt biztonságos tartozkodni. Ha valamelyik állat kíváncsi, éhes vagy esetleg mindkettő volt, és nem volt semmi, ami elijessze, akkor szinte semmit se kellett tennie, és vonzotta az állatokat.
- Nem. Nem hiszem, hogy őt zavarná. Hisz elvileg Árnyék is vadászik húsra. Igazából engem zavar. Úgy érzem, ha húst eszek, olyan mintha olyat ennék, aki bármikor Árnyék sorsára juthatott volna egy jó gazdi mellett, ha nem lett volna levadászva. Ezért sem eszek húst.
Meg van emellett jó sok apróság, amit nem feltétlenül kellene a nyakába zúdítanom. Beszéd közben azért figyeltem a reakcióit is, és úgy tűnik valami nagyon tetszhett neki a mesémben. Így már sokkal bátrabban és határozottabban válaszolok a kérdésére.
- Először érdemes megtudni, mennyire is vad. Például vannak állatok, amik csak azért viselkednek vaduk, mert a területüket védik. Őket egyszerűbb megszelidíteni. Mondjuk ezek az állatok nagy eséllyel nem fognak annyira kötödni, mint egy olyan állat, akinek nincs védeni való területe. Cserébe viszont a közelükben nagyobb biztonságban is vagy. Árnyèk viszont nem ilyen. Ha nem fél valamitől, akkor inkább kíváncsi. Az igazi kihívás az volt, hogy megbizzon bennem, és tartson velem bizonyos helyekre. Hónapokig kellett minden nap egy picivel több időt vele töltenem, hogy megszokja a közelségem, és a bizalmába tudjak férközni.

by **Silence** Vas. Okt. 01 2017, 13:04

Jól sejtette. Idő kell hozzá… Sok idő. De arra gondolva ahogy Árnyékról beszéltél, és ahogy együtt kinéztetek... Úgy véli, megéri.

Az eleségre eddig nem gondolt, de… logikus. Nem jut eszébe, mert nem látja magát, viszont ő is könnyebben közel merészkedik, vagy közel enged magához valakit, akinél van valami finomság (Persze feltéve, ha hozzá nem ijeszti el valahogy) és felkelti a kíváncsiságát. Oh, bárcsak elég bátor lenne, hogy megpróbálja valamikor... Sokkal több helyet tudna akkor megnézni magának.
Olyan terület, amit védenek… Na ezt nehezen tudja elképzelni… Valami olyan hely, ahova nem engedik közel az embereket és a többi állatot… Miért? Van ott valami?
Aztán eszébe jut, hogy igazából neki is van ilyen hely… A kartávolságán belül nem szívesen enged senkit. Akkor az állatoknál is ilyesmiről van szó, ugye? Bólint, hogy érti.
Szóval Árnyék miatt nem eszel húst, de téged zavar, nem őt. Így még soha nem gondolt bele… hogy az az állat, akinek a húsát megeszi, lehetett volna valakinek a társa… Kicsit elkomolyodik az arca… Oh… azok a szegény állatok…
Ezek szerint több oka lehet, hogy vad… Majd, ha el nem felejti meg fogja kérdezni, hogy még mi minden lehet ez az ok.

A terület védését már érti, de… Megint ír, és mutatja a füzetet.

Miért könnyebb azokat az állatokat megszelídíteni?

Megállapítja, hogy Árnyékkal hasonlítanak. Ő is kíváncsi, ha valami nem ijesztő.
Kiderül az is, hogy mennyi az a sok idő… Hónapok. Minden nap, picivel több időt kell együtt tölteni… Nehéz és hosszú feladatnak hangzik… Nem hinné, hogy képes lenne rá.
Ahogy tovább mesélsz, Fuwának megint támad egy kérdése, amit gyorsan le is ír, és meg is mutat.

Honnan tudtad, amikor már megszokta?

by **Cearso** Szer. Jan. 24 2018, 07:43

Nem is emlékszem az utolsó alkalomra, mikor ilyen lelkesen beszéltem az állatokról. Shunak soha semmit sem kellett megmagyaráznom, mások pedig még nem találkoztak eddig Árnyékkal. Vagy ha találkoztak vele, sose került ennyire a figyelem központjába.
Elmosolyodtam a kérdésen. Ami nekem triviális, az úgy néz ki másoknak nem feltétlenül lesz az.
-Egyszerű. Mert őket nem kell minden nap megkeresned, és kutatnod utánuk. Hisz nagyjából ugyanott fogsz találkozni vele minden egyes alkalommal. Míg azok, akiknek nincs külön felségterülete, bármikor dönthetnek úgy, hogy odébbállnak, és ha addigra nem alakult ki az a bizonyos kapocs, akkor semmi oka nem lesz visszamenni oda, ahol találkozni szoktatok.
***
-Nem tudtam pontosan. Egyszer csak azon kaptam rajta, hogy követ mikor távozom. Persze amilyen ügyesen el tud rejtőzni, nem lehetek biztos benne, hogy az volt az első alkalom. Ezután pár napig azt csináltam, hogy megálltam a határon, ameddig követett, és próbáltam kitalálni, hogyan tovább. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elindultam a város felé, és intettem neki, hogy kövessen. A város határáig nem is volt probléma...
Elhallgattam. Figyeltem a lány reakcióját. Ezzel az anekdotával már válaszoltam a feltett kérdésre. Persze szívesen meséltem volna még, de nem akartam untatni a lányt. Bár gondolom neki szinte mindegy miről beszélek neki, úgyis figyelmesen végighallgatja, amit mondok. Azért próbálom őt is szóra bírni, ha tehetem.
Elgondolkoztam egy darabig.
-Én most sokat beszéltem neked Árnyékról. Cserébe megkérdem, hogy ha lehetne, akkor milyen társat szeretnél magad mellé. Mármint, továbbra is állatokban gondolkozva...
Az utolsó mondat talán nem is lett volna annyira szükséges, de nem akartam, hogy véletlenül félreértse a helyzetet.

by **Silence** Pént. Feb. 02 2018, 12:55

Miért is lelkesítette fel ennyire a téma Fuwát?... Áh, persze, megvan. Azért, mert eddig még sosem gondolt úgy az állatokra, mint akik társai lehetnek a mindennapokban. De az, ahogy te és Árnyék voltatok a kis kunyhónál, és ahogy beszélsz róla teljesen meggyőzte róla, hogy ez valami csodálatos dolog, És ami azt illeti, bár sose vallaná be magának sem, Fuwa nem szeret egyedül lenni, Nagyon elveszettnek érzi magát mióta eljött Grimmtől. De nagyon erős benne az a vágy, hogy ne függjön senkitől. Hogy magától is boldoguljon, és ne kelljen mások segítségére támaszkodnia. Egy Árnyékhoz hasonló pet mellett mindkettőt megélhetné, ezt pedig tudat alatt nagyon is érzi, ezért komolyan elkezdte foglalkoztatni a gondolat, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy neki is lehessen ilyen társa.
Értelmes, érdeklődő szemekkel figyeli az újabb magyarázatot is. Hát persze! Amelyik nem kötődik egy helyhez, az az állat elmászkál, és utána nehéz megkeresni… Bólint is egy nagyot, hogy mostmár érti.
Kicsikét elkeseríti a gondolat, hogy nem tudna egyedül megszelidíteni magának egy állatkát, de hamar túl is jut rajta, mert tovább mesélsz, és újabb gondolatok kezdenek forogni a fejében.
Szóval.. Azt nem lehet pontosan tudni, mikor van egy állat megszelídítve, de ha már sikerült, akkor lehet, hogy követni fog, de akkor sem szabad elbízni magát.
Mikor abbahagyod a történetet, pár pillanatig várja, hogy folytasd, aztán újabb kérdést ír a füzetébe, amit aztán feléd is fordít.

és a városban? Ott mi történt?

kíváncsi a történet végére is… Nem szabad a megszelidített állatnak bemenni a városba? Vagy ijesztő volt neki?
A kérésedre bólint, mintha mi sem lenne természetesebb. Ösztönösen ismeri az adok-kapok szabályt, és tényleg rengeteget meséltél most magatokról, a legkevesebb hogy ő is válaszol, ha kérdezel valamit. Perzse nem kezd rögtön írni, mert ezt a kérdést komolyan át kell gondolni. Pár perc el is teliik, mire a kezébe veszi a ceruzát, és írni kezd. Majd oda tolja a füzetet neked, hogy elolvashasd a kicsit hosszabb szöveget.

Nem tudom pontosan milyet. De az biztos, hogy nem szeretném hogy ijesztő legyen. És az lenne a legjobb, ha mindig velem lenne, hogy sose legyen egyedül, és ne kelljen aggódni érte. Szeretnék vigyázni rá.

észre sem veszi, hogy nem mint lehetőség írt arról, hogy lenne mellette egy pet, hanem mintha biztosan megtörténne a jövőben hasonló…

by **Cearso** Szer. Aug. 29 2018, 19:31

Szívesen meséltem a kettőnk történetét. És amilyen kíváncsi volt a lány, lassan már bele is feledkeztem, hogy milyen régen is történt már az egész.
-Először megijedt, hogy milyen sok ember van ott. Egy darabig feszengett, de én türelmesen vártam, hogy hozzászokjon az új környezethez. Eltartott egy darabig. Végül úgy döntött, hogy beteszi a lábát a városba, de a kezdeti időkben szinte el sem mozdult mellőlem. Gondolom érezte, hogy megbízhat bennem, és meg fogom védeni, ha bárki ártani akarna neki. Most meg... láthatod, hogy milyen.
Ahogy felnézek a papírról, rámosolygok a lányra. Néhány pillanatra elgondolkozok. Megpróbáltam elképzelni a lányt egy nagyobb állattal. Kuncogtam egy kicsit, mikor arra gondoltam, hogy egy nagyobb állat sörényébe
-Akkor biztos egy kicsike állatot szeretnél. Egy ilyen tenyérben hordozhatósat. Mondjuk egy nyuszit, vagy egy sünit. Szerintem egy kis sünit pont el tudnék képzelni hozzád. Majd egyszer elmehetnénk megidomítani neked egyet, ha érdekel.
Tartok egy kis szünetet.
-Bár azt is szívesen megnézném, ahogy megpróbálsz megkapaszkodni egy vadlovon. Még ha nincsenek is Aincradban vadlovak.
Ismét megpróbáltam egy kis kuncogást megejteni, de a lovak megemlítése hideg emlékeket idézett fel bennem, így félúton megakadt a kuncogásom, és egy üres tekinteté vált a nézésem.
Megráztam a fejem, és próbáltam kiverni a fejemből a képet, de nem igazán sikerült.
-Sajnálom, csak eszembe jutott egy emlék... Még csak azt se mondhatom, hogy rossz emlék...
Elhallgattam. Utoljára, mikor így éreztem, olyan dolgot próbáltam csinálni, amivel megbántottam az akkori beszélgetőtársamat.
Ez a lányka meg fel sem fogná... El kell mennem még mielőtt valamilyen hülyeséget tennék.
Kitolom a széket az asztal alól, és felálláshoz készülődök.

by **Silence** Vas. Szept. 02 2018, 18:17

Megfeledkezett magáról- Azt hiszem ez a legmegfelelőbb kifejezés arra, ahogy Fuwa viselkedet. Nem, egyáltalán nem rossz értelemben, sőt. Elfelejtette, hogy mennyien vannak körülötte. Elfelejtette, hogy egy fiú van vele szemben (ez fontos, még ha nem is tűnik annak!), és még azt is elfelejtette, hogy nem éppen a legkényelmesebb számára a kommunikáció a füzettel. Kíváncsian, figyelmesen, tudásra szomjazva csüng a szavaidon, ahogy magatokról mesélsz. Más nagyon nagyra értékelné, hogy megosztod vele a történetet, de Fuwa sokkal inkább annak örül, hogy megismerhet, és hogy tanulhat.
]Árnyékkal nagyon tud azonosulni… Legalábbis úgy képzeli, valami olyasmi lehetett neki a városba érkezni, mint amilyen neki volt a játékba belépni. Előtte tartott tőle, és félt, és mikor belépett a világért sem szakadt volna el Grimm mellől. Talán Árnyéknak több idő kell hogy egyedül is kalandozzon a városban… Ki tudja. Mindenesetre megértéssel bólint, amikor a történet végére érsz. Néhány pillanat múlva pedig áttolja eléd a füzetét egy megjegyzéssel.

Szerintem nagyon szeret téged

rád mosolyog, és ha figyelmes vagy picike irigységet is felfedezhetsz a tekintetében. Nagyon meghittnek látja a kapcsolatotokat, amiről ő sajnos nem tudja hogyan lehet kiépíteni, különösen, hogy igyekezete ellenére folyton zavarbajön, és megijed ha valaki megpróbál közledni hozzá - Ez alatt ő nem tud mást érteni, mint a fizikai közelséget… Arról még tanulnia kellene, hogy nem csak ilyen közeledés van.
Kicsike állatot.. Ami elfér a tenyerében… Arra tényleg tudna vigyázni… de félne lerakni.. Vagy az nem baj? Mindenesetre biztosra kell menni, úgyhogy megosztja veled az aggályát.

Az olyan pici állatot félnék elengedni..

A ló említésére ijedten-kérdőn pislog. Nem látott még lovat, de olvasott róluk, és mindig valahogy félelmetesnek tűntek, különösen a zabolátlannak, és szilajnak leírt rakoncátlan vadlovak. Nem igazán lelkesedik az ötletért, hogy megpróbáljon felülni egyre.
Odatolja eléd a füzetét, de mielőtt elolvashatnád, észreveszi a tekintetedet, és neki is feltűnik a változás, és sikerül annyira értelmeznie, hogy rájöjjön, valami gond lehet. Visszahúzza a füzetet, lapoz egyet, és visszatolja a füzetet eléd.

Mi a baj? Tudok segíteni?

Ezután ijedten pislogva nézi, ahogy indulni készülsz. Sokat tanult tőled eddig is, de még nagyon sokmindenre kíváncsi az állatokkal kapcsolatban, és nem érti, miért mennél el olyan hirtelen… Csak azzal tudja összefüggésbe hozni, hogy valami rosszat mondott, ezért kapkodva igyekszik lekörmölni még egy mondatot a füzetébe

Valami rosszat mondtam? Ne haragudj, nem akartam!

by **Cearso** Vas. Szept. 02 2018, 20:13

Ahogy mesélek, teljesen rám koncentrál. Bár, kétlem, hogy le tudna állítani az írással. ha egyszer belelendültem a mesélésbe. De ahogy elnézem, nem is volt erre szükség amíg sikerült lekötnöm a figyelmét. Mikor pedig befejeztem a mondandómat, egy elég egyszerű következtetésre jutott.
-Én is szeretem őt, szóval ez teljes egészében kölcsönös. Már azt se nagyon tudnám elképzelni, hogy milyen lenne az életem nélküle. Pedig több, mint két évig úgy éltem itt, hogy még csak nem is sejtettem, hogy egyszer lesz egy ilyen társam.
Olyan hirtelen jött annak idején a döntés mind Shu, mind az én részemről, hogy azt előre senki sem tudta volna megjósolni. Meg ugye az is kellett, hogy Árnyék pont akkor jött, amikor.
A kételyeit nem egészen értettem, hiszen pont azt ajánlottam neki, amit akart.
-Ha egyszer nem engeded el, akkor mindig veled lenne, nem igaz? És folyton vigyázhatsz rá. Ezért ajánlottam pont ezeket az állatokat.
A ló említésére valahogy úgy reagált, ahogy számítottam. Az ijedtség és a hitetlenség egyértelműen leolvasható volt az arcáról számomra.
Viszont az én reakcióm nem volt az, amire számítottam. Feltört egy régi emlék, amire nem úgy reagáltam, mint ahogy kellett volna. Ez a viselkedésemen is meglátszott. Az első kérdésére elgondolkoztam, majd megráztam a fejem. Talán tudna segíteni, de nem akarom kitenni szegényt ezeknek a hatásoknak. Ez éppen olyan dolog, amivel egyedül kell szembenéznem. Vagy legalábbis nem éppen vele. A második kérdésére azonnal rávágtam a válaszom.
-Nem, te nem mondtál semmi rosszat... Csak hát... Ezt nem tudom elmagyarázni... Nem csak neked... Senkinek se...
Visszaülök a székbe.
-Sajnálom...

by **Silence** Kedd Szept. 11 2018, 12:01

Egyszerű következtetés valóban, de neki nagyon is fontos. Mert kicsit hasonlóan működik ő is. Ha valakit megszeret, annak a kedvéért hajlandó olyat is megcsinálni, ami neki idegen, vagy új, és mint ilyen félelmetes.
Már csak az a kérdés, hogy vajon mennyi idő kell, míg ilyen helyzetbe kerül valaki.
Csillogó szemmel figyel, amikor arról beszélsz, hogy már el se tudnád Árnyék nélkül képzelni az életedet. Ismerős neki a helyzet néhány történetből, és talán az arckifejezésén is láthatod, hogy nagyon aranyosnak találja.
Rázza a fejét. Nem, nem így értette. Írni kezd a füzetébe, olyan arckifejezéssel, amiből egyértelmű, hogy valamit próbál elmagyarázni. Nemsokára pedig áttolja a füzetet eléd.

De ha nem engedem ki a kezemből, akkor nem tud szaladgálni, és szomorú lesz.

Öt év elég volt neki, hogy ezt átérezze. Grim sokszor nem engedte szabadon kószálni (féltette a lányt érthető okokból), és végül Fuwa megszökött a gondoskodása alól, hogy önállóvá válhasson.
Amikor észreveszi a lovak említésénél, hogy valami gond lehet, komolyan aggódni kezd. És kicsit el is keseredik, hogy nem tud segíteni. Tényleg azt hiszi, hogy ő csinált valami rosszat, úgyhogy kicsit megnyugszik, amikor azt mondod, hogy nem, de még mindig aggódva pislog rád.

Nem kell bocsánatot kérni…

Valahogy… meg tudja érteni, hogy nem tudod elmagyarázni. Vele is sokszor előfordul, hogy valamit nem tud rendesen elmondani. Gyorsan ír néhány szót, aztán áttolja eléd a füzetet.

Nem baj ha nem tudod elmagyarázni, majd amikor tudod, elmagyarázod valakinek

Eszébe sem jut, hogy neki… Örülne, de nem gondolná, hogy éppen vele osztanád meg a dolgokat.

by **Cearso** Szer. Okt. 03 2018, 21:17

Öszinte a félelme a szabadsággal kapcsolatban.
-Hát. Az Árnyékkal való találkozás után kétlem, hogy ezeknél nagyobb állat jó hatással lenne rád.
Egy darabig úgy tettem, mintha gondolkoznék. Pedig már volt ötletem erre is.
-És...Mi lenne, ha elöszőr csak kis helyen engednéd el, olyan emberek társaságában, akikben megbízol? Így nem lenne szomorú, mert tudni fogja, hogy melletted biztonságba érezheti magát. Akkor pedig nyugodtan elengedheted, szinte biztos, hogy a közeledben fog maradni, így egyszerű lesz vigyáznod rá.
Nem a világ legzseniálisabb ötlete, de ötletnek ez is valami.
-A másik lehetőség, hogy megtanítod arra, hogy a válladon csücsüljön, így meglesz a saját szabadsága és amiatt se kell aggódnod, hogy milyen veszélyes helyekre keveredik, miközben te nem figyelsz oda rá. Mondjuk szinte biztos vagyok benne, hogy a kezdeti időkben minden mozdulatát lesni fogod, mert számodra új lehet az érzés, hogy van valaki, akiről te gondoskodsz.
Bár nem emlékszem, hogy bármikor említette volna, hogy túlságosan babusgatták volna. De amennyire nebántsvirágként viselkedik, nem tudom elképzelni, hogy nem védték volna a legkisebb fuvallat-tól is.
A feltevésére csak megrázom a fejem.
-Nem akarom tudni megmagyarázni.
Veszek egy mély lélegzetet. Úgy érzem ez hosszú lesz.
-Mármint... Nem azt akarom, hogy ne értsék meg az emberek, hogy mit érzek. De ha meg tudom magyarázni, hogy pontosan mit is érzek, az azt jelenti, hogy többet foglalkoztam a dologgal, mint amennyit kellett volna. Leginkább úgy tudnám leírni az érzést, hogy egyszerre vagyok boldog, szomorú, dühös és nyugodt teljesen ugyanaz az emlék miatt... Amíg ennek a jelentését nem tisztázom le magammal, nem fogom tudni megmagyarázni az érzést. De az érzés elég kellemetlen, ezért sokkal jobb, ha nem gondolok rá.

by **Silence** Kedd Okt. 09 2018, 17:41

Értetlenül pislog rád. Miért nem lenne rá jó hatással egy árnyékhoz hasonló méretű állat? Rendben, az igaz, hogy először megijedt, de végül megszerette a farkast... Azért nem lehet hibáztatni, hogy megijedt... Ugye? És mindenképpen meg kellene előbb szoknia az állatot, akármekkora legyen, ez nem csak attól függ, hogy milyen méretekkel lett programozva... Az mondjuk megintcsak igaz, hogy egy aranyos nyuszit könyebben megszokna, és lehet nem is ijedne meg tőle...
Nem csak valami légbőlkapott ötlet neki, hogy kisállata legyen. Komolyan végiggondolta, és amennyire tudta végigrágta a dolgokat, amiket figyelembe kell venni egy ilyen döntésnél.
A tekintete felragyog az ötleteidre. Igazad van. így nem lesz baj... talán.
Vidáman írja a füzetébe:

Köszönöm! Ezt meg lehet próbálni. Mind a kettőt. Egyszerre is lehet, ugye?

Mondjuk biztosan csikizné egy szörpamacs, ami a vállán ücsörög, de annyi baj legyen...
Érdeklődve figyel téged, ahogy visszaülsz. Nem akarod tudni... Nem lenne jó neked?
A következő mondatoktól viszont kicsit jobban érti. Nem megmagyarázni nem akarod tudni, hanem nem alarsz foglalkozni a dologgal... Furcsa... Ő úgy gondolja sok dologgal akkor foglalkozott "eleget", ha megértette, tehát meg is tudja magyarázni... Viszont azt nem gondolja, hogy igaza lenne, vagy jobban tudná, ezért nem tesz megjegyzést. Csak bólint, kissé bizonytalanul. Nem teljesen, de nagyjából érti. Kicsit ismerős is neki az érzés... De ahhoz nem eléggé, hogy ezt ki is jelentse. Neki nem emlékhez kötődik... Inkább gondolathoz. A kijutás gondolatához. Szeretne a szüleivel találkozni, de tudja, hogy odakint megint abban a sötétben lenne... Amitől szinte retteg... Valószínűleg látszik az arcán, hogy valami eszébejutott, ami elgondolkodtatta.

by **Nanakaze Ritsu** Vas. Júl. 07 2019, 23:19

Eru

Már egy ideje a pataknál töltöttem az időt. Eddig csupán két halat sikerült kifognom, de úgy gondolom ez kevés. Most, hogy fejlődött a főzésem, már sokkal értékelhetőbb a sült halam. Igaz Brooklyn mennyei falatihoz nem jöhet.
Kb öt vagy tíz perce állhatok mozdulatlanul a patak közepén. Időnként egy-egy izzadság csepp gördül le az arcomon a koncentrációnak köszönhetően. Horgászbot híján kénytelen vagyok egy kihegyezett bottal kísérletezni. Szerencsére nem is sikertelenül.
- Csak picit közelebb!Még egy picit! - Szuggerálom a kíváncsi halat, akit a lábujjam magához csalogatott. Szegény pára. Abban a pillanatban, hogy megérintett már le is csapok a halra. - Ez az! - Ugrok fel örömömben és a botot a magasba lendítem, rajta az átszúrt ebédemmel. Érdekes, hogy ez nem pixeleződik el. Talán mert horgászatnak és nem vadászatnak minősíti a játék. Ki tudja? Viszont így megtehetem, hogy összekötve, a hátamra felcsapva vihetem őket. Elég picikék voltak, így ez nem jelentett problémát, még ha gyakorlati haszna nincs is.
Viszont a táborom még messze van és hazudnék, ha azt mondanám nem fáradtam el. Éppen ezért a faház romoknál pihenek meg. Azt mondják egy kincskeresőé volt régen. Korábban már átkutattam a romokat, hátha találok egy titkos kincses térképet vagy valami hasonló. Sajnos ez nem így lett, ezért könnyen lehet, hogy csak egy szóbeszéd az egész. Miközben leteszem a földre a halakat, leülök az egyik kisebb sziklára és vissza húzom a cipőmet. Igazából csak esztétikai szempontból teszem, hisz kb ugyan olyan kényelmesnek érzem, mint ha szabadon lenne a lábam. Kissé hátravetem magam és a hátam mögött kitámasztom magam a kezeimmel.
- Kellemes itt. - Jelentem ki figyelve ahogy a fény óvatosan átszűrődik a faleveleken.
Ekkor egy faág reccsenését hallom amire oda is kapom a tekintetem. Egy lányt látok, aki épp erre tévedt. Rögtön fel is pattanok, és leporolva kissé magam köszöntöm. - Szia.

by **Eru** Hétf. Júl. 08 2019, 17:28

Lopakodást és rejtőzést gyakoroltam, gondoltam én ez egy jó hely. Alacsony mobok a kezdők számára. Igazából én is az voltam, egy magasabb 20-30 szintűvel szemben a 4 szintem édes kevés. Ide, legtöbb lénytől biztonságban legyek meg felel.
Igencsak azt felejtettem el, hogy is kell bekapcsolni. Vagy is aktiválni a két jártasságot. Elosontam néhány szörny mellett, nem támadó moh mellett. vagy is játékot színesítő állat mellett, akikre néha állítólag vadásznak is.
Patak hangját hallom, de halk loccsanásokat, nem érdekel biztos a halk fürdenek. Kommandósok vagy is nindzsas kódok tovább a bokrokban. Míg nem elérek a régi romos faházhoz, ahonnan beszéd hangját hallom. Közelebb is merészkedem ki dugva fejem a bokrokból, de mivel béna voltam a lány egyből kiszúrt. Lapultam a bokorban hátha nem nekem szolt, hanem másnak ennek az esélye elpárolgót. Pont akkor amikor megnéztem bekapcsoltomé a képeséget.
- Hát ezt elrontottam.
Fejem vakargatva sétáltam a lány elé majd kíváncsién figyeltem. Kicsit körbe is járom, hiszen nagyából korabelit még sosem láttam itt bent.
- Szia.
Meg pillantom a halakat és elkerekedik a szemem. Oh tehát tényleg igaz és lehet vadászni és halászni itt!
- Ohm azokat te fogtad mind?
Rá is kérdeztem a dologra, mert, vagy csak ügyeségen múlik vagy képeség kell ehhez is. Hm számhoz emelltem egyik kezem úját és dobolva rajta gondolkodtam. Mi közben még egyszer körbe jártam a halakat és a lányt.
- Én eddig csak hinárt tudtam kiszedni a vízböl, a vadászat pedig sose akar sikerülni. Maximum csak gazt és faleveleket fogok, játszani jól lehet velük, izük az pocsék.
Végül meg nyugszom, nem is inkább csak nem pörgök anyira és le ülök egy kicsit. Lehet csak azért, következö pillanatban felpatanhasak valami apróság miatt.

by **Nanakaze Ritsu** Csüt. Júl. 11 2019, 17:18

Úgy tűnik nem egy szörny próbál becserkészni, csupán egy ember. Méghozzá első ránézésre egy hozzám hasonló korú lány. A szikláról felpattanva köszöntöm őt aki annak rendje és módja szerint viszonozza köszönést, majd... körbejár? Mit ne mondjak kissé meglep a reakció és vele együtt forgok körbe. Már épp meg akarom kérdezni, hogy miben lehetek a segítségére mikor észre veszi a halakat.
- Huh? - Lepődök meg kissé. - Oh, igen. Épp nemrég fogtam őket a patakban. - Felelem. A lány még egy kört tesz, majd arról mesél, hogy nem tud halat fogni, csak hínárt.
- Na igen. - Nevetem el magam a megjegyzésén. - A hínár max salátában jó néhány extra növénnyel és esetleg valami finom öntettel. - Aztán végül letelepszik a sziklán amin nemrég még én pihentem. - Valójában nem olyan nehéz halászni és vadászni. Elsősorban csak néhány pontot kell költeni a megfelelő jártasságra. De vannak trükkök amikkel még a pontokon felül is hatékonyabban tudjuk csinálni. - Magyarázom neki. Ezek alapján ő is kezdő lenne? Egy picit végigmérem a lányt a szemeimmel, épp csak alig észrevehetően. Nem akarok tapintatlan lenni. - Épp azt terveztem, hogy vissza viszem a halakat a táboromba, hogy megsüssem. Ha szeretnél, nyugodtan csatlakozhatsz. - Ajánlom fel neki. Majd kissé közelebb lépek és meghajolok. - Amúgy a nevem Ritsu. Örvendek. - A meghajlást követően ismét végigmérem, ezúttal látványosan. De nem azért mert bármi furcsa lenne rajta, hanem mert szöget ütött valami a fejemben.
- Izé... megkérdezhetem mit csináltál a bokorban? - Teszem fel kissé bátortalanul a kérdést. Hisz az elején csak vonakodva jött ki. El is pillantok abba az irányba. Vajon van ott valami?

by **Eru** Vas. Júl. 14 2019, 22:13

-Beléé saláta, a húsit jobban kedvelem. Hínárnak fura íze van amúgy is olyan furcsa a tapintása is.
Alapítom meg a tényt és egyben közlök némi információt magamról. Halkan hümmögve hallgatom, akkor ezek szerint nem csak a főzés skilleken múlik a dolog.
- Oh akkor, ha ügyes vagyok egy kezdő köpenyt is finomabba lehet varázsolni, vagy bár mely más itemet. Bár Zitának édes mindegy ki vagy mi az.
Észbe kapok, intek az ugyan hagyd csak hangosan gondolkodtam kifejezéssel az arcomon. Amikor ki mondja, hogy csatlakozzak nyugodtan széles mosoly lesz úrrá arcomon. Végre nem egy undok felnőt társaságát kell éveznem. A lány egész kedves eddig és még kicsit segített is. Oh jaj és még be is mutatkozott, még azon a napon eldöntöttem egy bizonyos dolgot. Melyik napon amikor Ionúval találkoztam, a dolog pedig kezdetben álnéven mutatkozókba. Most még is eredeti nevem használom valamiért.
- Eru vagyok, örülök a találkozásnak.
Kicsit én is meg hajlok, mindig azt mondták ez egy fajta kölcsönös tisztelet és udvariaság. Majd elszégyelem magam amikor ügyetlenségem lesz a téma.
- Csak gyakoroltam a jártaságaim, de el felejtettem bekapcsolni.
Mondom lehajtott fejel halkan, mi közben egy zöld gazt bökdösők lábammal. Az egész jelenet talán picit még cuki is.
- Lopakodás és rejtőzés egyikei néhány meg szerezhető jártaságnak. Amiról úgy gondoltam hasznos.
Gyors és rövid magyarázatim volt halható, a skill nem egyszerű dolgok. Aktiválni kell okét sajnos maguktól nem jönnek elő a csigaházból.

by **Nanakaze Ritsu** Szer. Júl. 24 2019, 14:38

Ismét halkan kuncogok a reakciójára.
- Sok olyan dolog van ami önmagában elég pocsék ízű. De keverve mással meg finom. Annyira én sem vagyok oda a salátákért, vagyis pontosabban a húst jobban szeretem. De igyekszem minél többet mindent enni, hisz fontos a változatos étrend. Meg ki tudja mi az amiről azt gondolnánk, hogy utáljuk de közben meg a kedvencünk lesz. - Nem egyszer jártam már így. Fura az emberi szervezet. Viszont a következő mondatát nem igazán tudom hova tenni és annak ellenére, hogy legyint, mégiscsak rákérdezek.
- Miért akarsz köpenyeket enni? És ki az a Zita? A barátod? – kérdem aztán kissé elgondolkodva el is nevetem magam. – Nagyon falánk lehet akkor. De maga az ötlet elég érdekes. - Gondolkodom el. - Ugye itt más fizikai törvények uralkodnak ennél fogva akár még az is működhet, hogy alapvetően nem ehető dolgokat is meg lehet enni. Bár ki tudja milyen következményei lennének. Talán semmilyen. Még csak az éhséget sem mulassza el. Vagy szimplán nem lehet megrágni... Oh. Bocsánat kissé elkalandoztam. - Vakarom meg a tarkóm.
Eru Úgy tűnik elfogadja a meghívásom, bár ki még nem mondta, igaz én is eltereltem a témát a kérdésemmel.
- Oh, értem már. - Mosolygok rá. - Én is szeretnék majd pár jártasságot, de a szintem még nem engedi. Bár egyenlőre csak növénylátásban gondolkodom. A lopakodás is hasznos lehet, de lehet az észlelést fogom előbb kifejleszteni, meg olyat ami segít a felfedezésben. Nem tudom mi a neve de azt hiszem van valami amivel rejtett kincseket lehet találni. - Ismét sokat fecsegek, de ezúttal időben észre veszem magam és a vállamra kapom a fogott halakat.
- Akkor csatlakozol? - Kérdem tőle kedvesen. Ha igent mond akkor vezetem neki az utat. A kunyhó nincs messze, ahogy kiérünk az erdőből már látható is a kis füstoszlop amit a tábortűz hagy maga után. - Ott! - Mutatok a megfelelő irányba. Hamarosan a kis házikó is látótérbe kerül. Út közben pedig próbálok valamiféle témát keresni.
- Te is kezdő vagy még? - Utalok arra, hogy a jártasságait próbálgatta. Igazából elég könnyű felismerni azokat akik csak nemrég ébredtek, akárcsak én. Főként, hogy akik magasabb szintűek elég feltűnően öltözködnek, vagy a fegyverük elég látványos.
Viszonylag hamar oda érünk a táboromhoz. A kunyhó elég romos és szellős, de összedőlni nem fog. Gyorsan nyársra húzom a halakat és a tűz fölé rakom őket miközben Erut hellyel kínálom. Egy rövid időre eltűnök a házikóban majd néhány üvegcsével a kezemben térek vissza.
- Ezek mindenféle fűszerek. Igazából most először fogom magamtól kipróbálni őket így használd te is bátran őket.

by Ajánlott tartalom