Kastély Romok

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Ápr. 25 2015, 17:26

Horunka mellett, a szint legszélén egy kastély felének romjai találhatóak, mintha a szint félbevágott volna egy zuhanó kastélyt. Egyes feltételezések azt állítják, hogy ez egy másik lebegő kastély volt Aincradon belül, de ezt sokan bolondságnak gondolják. Sajnos ez a depressziót kiváltó hely sok öngyilkos leugrónak helyszíne volt.

by **Kanami** Kedd Május 12 2015, 22:38

/Hideaki/

Ritkán járok csak a város nyugalmat és védelmet nyújtó falain belül, általában csak estére térek vissza ide, aludni. Most is így volt, és miközben reggelimet majszolva siettem kifelé a mezőkre, hogy egy újabb napot töltsek grindeléssel, egy lányt pillantottam meg a kapuban ücsörögni. Lábait felhúzva zokogott, haja az arcáva hullott. Nem kérdeztem meg tőle, mi a baja, hiszen annyi meggyötört játékost látni a Kezdetek városában, annyi arc, kiknek homloka mind ráncba húzódik, arcukon könny gyöngyöz.
Ez is csak azért volt egyáltalán említésre méltó, mert magában motyogott. És képtelen voltam nem meghallani szavait, ahogy elhaladtam mellette.
- Meghalt. Öngyilkos lett. Az elátkozott kastély.. Megölte magát.. - ez azért a kíváncsiságomat felkeltette annyira, hogy ha jobban ne is avatkozzak be a helyzetbe, a lánykát behúzzam a kapuból egy kényelmes padra, és erről a bizonyos kastélyról faggassam.
Nemsokára koordinátákkal a kezemben sétáltam a megadott hely felé, azzal a tudattal a hátam mögött, hogy egy lánynak segítettem a gyászában. Mert ha már beszélgettem vele, igyekeztem együttérzésemről biztosítani őt, és segítségére lenni, amennyire csak egy ilyen cuki lányka lehet egy másiknak. Még egy szendvicset is adtam neki, pedig elég kevés az aranyam, és én is spórolok az étellel.
Utam alatt több mobbandát is szétvertem, hiszen a fejlődés volt az elsődleges célom. A kastélyt is jó mob lelőhelynek tartottam, ezért akartam felkeresni. Bár az öngyilkosságok is érdekeltek, amik körüllengték a helyet. Lehet, hogy egy jó kis küldetést is kifogok ott.
Így aztán joggal mondhatom, hogy csalódtam, amikor szó szerint a nagy semmit találtam ott. Egy-egy kósza mobon kívül semmit. Neutral

De legalább szép a kilátás. A szint széle.. Itt sem igazán jártam még. Amerre nézek, csak a semmi van a szint szélén túl. Félelmetes.. Itt sem esnék le. Pedig könnyű lehet innen, elég egyet félrelépni..

by **Hideaki** Szer. Május 13 2015, 13:31

- Leugrasz?
A kérdésem hosszasan visszhangzik a romokon, merő gúnnyal a hangomban szólítom meg a perem közelében álldogáló pöttöm játékost, az arcomon rideg mosoly. Felőlem aztán ugorhat, eszem ágában sincs megállítani, nincs gyávább dolog az öngyilkosságnál. Érdeklődve szegezem a pillantásom a torzomborz vakarcs hátába, próbálom eldönteni, vajon fiú, vagy lány lehet-e, de amíg meg nem fordul, nem jutok dűlőre. Tulajdonképp utána sem. Lányos kisfiú, vagy ritka csúf lány, minden esetre rezzenéstelen arccal bámulom tovább, egy srác egy lángcsóvával a fején inkább meg se szólaljon.
- Szerinted mi lehet az alján? - lépek mellé a peremre, és finom, érdeklődő mosollyal az arcomon figyelem az alattunk húzódó végtelen, kéklő eget, és a lustán vándorló bárányfelhők tengerét. Bevallom, van benne valami megkapó, talán a béta-időszakban érdemes lett volna leesni legalább egyszer, ha már egyszer úgyis újraéled az ember. A mostani felállásban talán inkább nem kísérleteznék vele.
Fogalmam sincsen, hogy miért is próbálok én itt tulajdonképpen bármiféle társalgást kezdeményezni, erősen kétlem, hogy ez a kölyök valaha is a hasznomra lehetne még. Talán már holnap felfalja egy mob, bár az is lehet, hogy maga fog véget vetni az életének épp most, minek is húzni. Roppant idegen nekem ez az észjárás, de hát kinek mi, ízlések és pofonok. Különben ha ilyen ronda lennék, én is fontolgatnám az öngyilkosságot. Azért talán ezt nem fogom közölni vele, szép is lenne, ha aztán éppen miattam ölné meg magát. Vajon ha ráveszek valakit, hogy ugorjon le, attól is vörösre vált az indikátorom? Na és ha én magam lököm le? Lehet, hogy ilyen módon büntetlenül lehetne embereket ölni. Persze nem ártana előbb megbizonyosodni róla, hogy valóban nem érzékeli a rendszer, és utána lökdösni csak le az ellenségeimet. Nem mintha lennének... Alig pár napja vagyok itt, ennyi idő alatt még egy valamirevaló ellenséget sem talál magának az ember, nemhogy még ilyeneken kelljen gondolkodnia. Persze sose lehet tudni, meglehet, hogy a közeljövőben még szükségem lesz rá.

by **Kanami** Szer. Május 13 2015, 15:03

A kérdés túl hirtelen törte meg a csended ahhoz, hogy nyugodt választ tudjak rá adni. Helyette hátrafordultam, és még a mozdulat közben előrántottam kardom hüvelyéből. Küldetésre és ellenségre számítottam a romoknál, és habár elsőre nem találtam semmit, bennem volt még a gondolat, hogy itt ilyesmiknek kell megbújnia.
Persze védekezőállásom hamar lejjebb engedett, miközben megingattam a fejem, jelezve ezzel, eszem ágában sincs leugrani önszántamból. Már csak az a kérdés, ez a fiú úgy végez-e az áldozataival, hogy lelöki őket.
Ám nem szabadott túlságosan agresszívnak és gyanakvónak tűnnöm. Teljesen magam mellé engedtem kardom, miközben közelebb lépett, hogy ő is lenézzen a szint széléről. Minden porcikámmal őt figyeltem, arcomon mégis nyugodtság ült.
- Nincs alja.. Még esés közben válsz pixellé. Szerintem - válaszoltam neki, bár ez egyáltalán nem volt megalapozott, csak eddigi játékélményeimre tudtam hagyatkozni. Fölösleges lenne földet kreálni. Voltaképp a semmibe esel egyszerűen. Sok esetben még pixelek sincsenek, egyszerűen csak a kép megváltozik, és felugrik az ablak, ami jelzi a halált. Aztán respawnolsz. Mindenhol máshol így van. Itt egyszerűen csak halál, gondolom. Hogy ez hogy zajlik, arról nincsenek tapasztalataim.
A roppant különös vörös hajára pillantottam. Egyszerre találtam félelmetesnek és elragadónak. Kívülálló volt. Mégsem annyira természetellenes, mint a szőke. Persze ez csak az én véleményem. Valahogy nem tudom megérteni annak a hajszínnek a létjogosultságát.
Ez viszont a tűzre emlékeztetett, ami különösen érdekes volt a végtelen kék kontrasztjában.
Aztán úgy döntöttem, sokkal biztonságosabb lesz, ha hátrálok pár lépést. Kerestem egy viszonylag sima felületű kődarabot, a kastély egyik falénak maradványa lehetett, és lecsüccsentem rá.
Legszívesebben visszamentem volna farmolni, hiszen még mindig nagyon le vagyok maradva. Ám féltem, hisz a fiú számomra ismeretlen volt, így nem tudhattam azt sem, mik a szándékai. Egyáltalán miért szólított le csak így..

by **Hideaki** Csüt. Május 14 2015, 12:12

Ahogy előrántja a kardját, kiszélesedik az arcomon ülő gúnyos vigyor, már-már egész jól szórakozom a szituáción. Védekezően emelem fel a kezeimet, egy békítő jellegű "Hó, hó kislány"-t motyogva, és csak remélem, hogy eltaláltam a nemét. Nem volna tanácsos túlzottan felbosszantanom, fogalmam sincs ugyan a szintjéről, de az enyémnél alacsonyabb nemigen lehet. Persze ez mit sem számít, ha valóban épp arra készül, hogy levesse magát innen, bár a fejrázásából ítélve egyelőre esze ágában sincsen. De akkor meg mit kereshet itt?
- Hmmm... - félredöntöm a fejem ahogy a válaszát emésztgetem, oldalvást rápillantok, majd ismét elmosolyodom. - Igazad lehet. - mindössze ennyit fűzök hozzá, bizonyára nem érti, hogy mit is akarok tőle. Valójában én sem értem. Csak jól esik egy kicsit beszélgetni, ebben a pár napban jobbára meg sem szólaltam, kezdtem már kissé elmagányosodni. Még egy ilyen kölyök is jobb a semminél.
Békés mosollyal az arcomon figyeltem ahogy elhátrál a perem szélétől, ezek szerint kiülhettek az arcomra a gondolataim, vagy csak ösztönösen gyanakvó természetű ez a kis vakarcs. Nem mintha valami pszichopatával állna szemben, de ezt persze ő nem tudhatja. Én sem tudhatom, hogy nem fog-e majd inkább ő lelökni engem, de ezzel kapcsolatban viszonylag nyugodt vagyok. Nem volna velem olyan könnyű dolga. Talán, hogy ezt bizonyítsam, vagy szimplán csak mert vakmerő vagyok, leülök a perem szélén, méghozzá a lánynak félig-meddig háttal, és a legnagyobb nyugalommal bámulok a semmibe.
- Mióta vagy itt? - kérdezem csak úgy mellékesen, még csak rá se nézek. Persze azért érdekel a válasza, talán már a kezdetekkor itt volt, és talán látta a műsort, amiről mi, későn csatlakozottak lemaradtunk. Meg ha a szinteket be is hozom, ezt a veszteséget sose heverem ki. Mit meg nem adnék érte, hogy láthassam az emberek arcát, mikor megtudják, hogy itt ragadtak, egy virtuális valóságban, talán véglegesen. Csak tudnám mit vannak úgy kétségbeesve. A való világban is megállás nélkül csak panaszkodtak, mitől lenne ez a hely bármivel is rosszabb? Ami engem illet, már csak azért is élvezni fogom.

by **Kanami** Szer. Május 27 2015, 21:51

Fogalmam sincs, mit is akart elérni ezekkel a kérdésekkel. Ez a hirtelen barátkozás megrémisztett. Az ember nem megy csak úgy oda a másikhoz cseverészni. Nem, ez roppantmód gyanús viselkedés. Tény, hogy itt a pusztaságban, ahol csak ketten vagyunk a szint szélén, mintha egy teljesen más, harmadik univerzumban lebegnénk a semmi közepén. De az nem jelenti azt, hogy nem vonatkoznak az általános szabályok erre a "világra".
Méregettem, hol így, hol úgy. Próbáltam kitalálni mire gondolhat, miért van itt, mik az okai. Talán.. ő akar leugrani?
Nem, nem úgy tűnik. Sosem tűnt úgy. Talán csak gondolkodik. Lehet, ő is csak kalandot keresett, de csalódnia kellett. Ki tudja.. Ki tudhatná rajta kívül?
Felhúztam térdeim törökülésbe, mert úgy sokkalta kényelmesebb volt, ám kezem még mindig kardom markolata körül kószált, egy pillanatra sem távolabb emelkedve tőle, mint amennyi a kényelmes hozzáférést, a biztonságom szolgálja.
Semmi okom nem volt rá, hogy ne válaszoljak tisztesen, ahogy kell. Mégis, annyira furcsa érzés volt ez az egész társalgásnak tűnő játék. Ő kérdezett, én válaszoltam, ő csöndben maradt, és én is. Különös volt, hogy egyáltalán megszólított. És ez az egész csak egyre érthetetlenebb lett, ahogy egyre teltek az értelmetlen üres, csendes percek.
- Alig pár perccel előtted érkeztem. - s az én mondataim mindig kellően kimértek voltak, tisztes távolságot igyekeztem tartani, de mégis érdeklődőnek tűnni, hiszen az voltam. A miértre akartam választ. A hideg, amelyet a kő árasztott, roppant kellemetlen volt, és mégis kellemes a maga nyugtató módján. Valahogy illett a hangulathoz, a légkörhöz, az egész környezethez, ahogy a szél is, ami olykor elsüvített körülöttünk. Hogy hova, azt már csak a programozók tudják. A nagy semmibe, a mi látásunk szerint. Vagy csak egyszerűen megszűnik valahol, talán pont ott, ahol a végtelen kékség kezdődik.
Akárhogy is, én nem szóltam, ha nem kérdeztek, a félénkség megakadályozott ebben. Így aztán ha ő nem változtatott rajta, csend telepedett ránk.

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 08:13

Sokszor jártak már ennél a kastélynál. Ez egyfajta próba volt a lánynak. Timidus, a társa tette őt próbára, hiszen innen nyílt a legszebb kilátás a semmibe. Persze sokan innen is ugráltak bele a semmibe, de ez Shut cseppet sem érdekelte. Ismerte a felszabadítókat, és tudta jól, hogy azok az emberek, akik levetik magukat, csak annyit érnek el, hogy nem játszhatnak ebben a csodálatos világban. Ő természetesen nem akart ugrani, ő csak a maradék tériszonyát akarta legyőzni, és ennél jobb helyet keresve sem találhatott volna. Addig ugyan a sárkány nem engedte oda, amíg nem volt megfelelő akrobatika jártassága, és most is végig a közelében volt, de már mondhatni nyugodtan mert járkálni itt is. Csak zihált egy picit, és néha hosszabban csukta le a szemét, mint egy pislogás. Most azonban nem ezt csinálta, most éppen lakberendezési tanácsokat szerzett a lezuhant kastélyból. Amit lehetett azt már kifosztották ugyan a játékosok, de Shu nem lootolni akart. Ő a fél kastély tervrajzát rajzolgatta a füzetébe, próbálta kideríteni, hogy milyen is lehetett a másik fele. Ahol tapétát vagy falfestést talált, ott egy lapot a falra téve igyekezett átmásolni a mintát, hogy az újjáépített lakásukban nekik is valami hasonló lehessen. Igen, ez az épület közvetlenül Kayaba keze alól került ki. A lány tudta jól, hogy Aincrad tetején is van egy palota, ahol az imádott adminja él, szóval ha vele akar majd valamikor lenni, akkor a saját lakását is olyanná kell tenni, ami Kayaba számára is otthonos lesz. Most, hogy közeledett a Valentin-nap, újra be volt zsongva. Szóval ő elfoglalta magát. A sárkány nyugodtan ült az egyik ablak előtt, hol a barátját, hol a tájat fürkészte, tehát ha az út felől érkezel, őt veheted észre előbb.

by **Chariton** Szer. Jan. 20 2016, 09:07

Első szint. Kastély. A szint széle. Még mindig az első szint. Nem gondoltam volna, hogy eddig tart összegyűjteni a szintlépésre valót. Az is lehet csak számomra tűnik lassúnak. Nem baj, előbb-utóbb meg lesz. Egyenlőre van mit felfedeznem még itt is. Itt van például ez a kastély. Fél-kastély. Fél-kastély romjai. Igen, így teljesen pontos. Régóta fájt már a fogam egy másik kardra. Hogy egészen pontosak legyünk, rapier-re. Ha rendes fegyverként nem is, díszből, vagy barátságos küzdelmek során használhatnám. Persze felesleges reménykednem abban, hogy találok itt valamit. Lassan három éve, hogy fut a játék, szinte teljesen biztos, hogy minden elvittek innen. Halványan azért mégis élt bennem a remény. Hátha nem kellett senkinek. Hátha nem ad plusz pontokat, és ezért nem is hozták el. Hátha találkozom valakivel. Esetleg valamivel. Szeretek felfedezni. Van is mit. Ez a hely pedig már távolról is szép, ahogy pedig közelebb haladok, egyre jobban megfog a...hangulata? Talán mondhatjuk így. Az. Hogy milyen azt már nem tudnám megmondani. A szint szélén áll. Itt tehát öngyilkos lehetek. Lehetnék. Nem, ez még csak feltételes módban sem. Teljesen értelmetlen. Élek és virulok..itt bent. Kint, három év után pedig nagy valószínűséggel emberi roncs vagyok. Elgondolkodtat a kérdés: érdemes azért küzdenem, hogy kijussak? No nem mintha egyenlőre még annyi mindent tudnék tenni érte, szóval helyesebben hangzik a dolog úgy, hogy érdemes e AKARNOM, hogy kijussak? Ezen még gondolkodnom kell. Ha a hírek igazak még van rá időm bőven. Azt viszont már most megállapíthatom, újra: teljesen értelmetlen még csak a gondolata is annak, hogy öngyilkos legyek. Mit nyerhetnék vele? Gondolkozzunk logikusan. Számtalan ember megpróbálta. Ha életben maradtak volna, már egyikünk fején se lenne sisak, hisz ha a benti halál nem öli meg őket, akkor nagy valószínűséggel az sem, ha leveszik a fejünkről. Ha pedig meghaltak a való életben, akkor semmi értelme leugranom: hisz nem akarok meghalni. Visszatérve foglalkozzunk a kastéllyal. Elmélkedésem ideje alatt itt is vagyok előtte, lassan kezdhetem a kutakodást. Körbenézek. Az egyik ablakban egy lényt látok ülni. Egy mob lenne? Nem, nem olyan az indikátora mint azoknak amiket eddig láttam. Ha memóriám nem téved a peteknek ilyen. Mindenesetre köszönök neki. Nem látom indokát annak hogy megtámadjon. Kivéve ha így próbálnak becserkészni valakit. Csak reménykedni tudok, hogy nem ez a céljuk. Emiatt nem fogom elszalasztani a lehetőséget, hogy megismerkedjek valakivel. Vagy valamivel? Ezt is el kell még döntenem magamban. Mindenesetre enyém most az első lépés. Köszönök.
-Szia!

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 09:30

Timidus, hála a jártasságoknak, amelyeket Shu azért vett maguknak, hogy ügyesebb legyen a szafarizás közben. Úgy tűnik ismét két nagyon hasonló lélek kerül össze, és reménykedem abban, hogy jól fognak szórakozni. Nem, nem Timiről beszélek, hanem az idomárról. Mivel már lelőttem a poént, így elmondhatom, hogy ő is másképpen gondolkodik a kijutásról, és ha szóba kerül majd közöttetek a téma, abból érdekes csevej kerekedhet. Persze nem Shu lesz az, aki felhozza, hiszen ő igyekszik kerülni ezt. Ugyan egyre többen merik kimondani, legalább neki, hogy egyetértenek vele, de azért még mindig az a menőbb álláspont, hogy harcolni kell és vissza kell jutni a valóságba. Szóval Timidus a tekintetével követ végig, ahogy közeledsz felé. Meghatározza az útvonaladból a lehetséges úti célodat, ám ő még nem köszön, hiszen nem szóltál hozzá, semmi közöd nincsen hozzá, és nem is biztos, hogy akarsz vele beszélni, a köszönés pedig már kapcsolatfelvétel, kezdeményezés egy beszélgetésre, amibe a sárkány udvariasan nem akar belehajszolni. Te azonban ráköszönsz, ami jelentősen megváltoztatja a szituációt. Már végigmért, megfigyelte a felszerelésedet, a mozgásodat, a ruháidat. Levonta a következtetéseit, miszerint valószínűsíthetően az emberi fajnak egy hímnemű példánya vagy, játékos, és kezdő. A teljesebb megismerés befejeztéig persze mindez még kétséges a számára, de jelenleg úgy dönt, hogy az lesz a legjobb, ha ezeknek a feltételezéseknek megfelelően kezel. Biccent feléd üdvözlésképpen, és viszontválaszként csak ő is a legszükségesebbet mondja ki.
-Szia.
A hangja egyáltalán nem emberi. Hangsúlytalan, kijelentő, magas, bár nem sérti a füledet, és nem is teljesen állatias. Mivel te nem mondtál többet, ő se mond többet, hiszen te szólítottad meg, így a bemutatkozást is neked kell megkezdened.

by **Chariton** Szer. Jan. 20 2016, 10:10

Kijutás. Sárkány. Ismerkedés. Merem remélni, hogy egész pontosan sikerült feltennem önmagamnak a kérdést: Érdemes e akarnom, hogy kijussak? Érvek, ellenérvek: hajrá, sok szerencsét a harchoz. A testem egy roncs. Azt amihez értek, nem fogom tudni folytatni, nagy valószínűséggel soha. Esetleg az oktatását. Máshoz nem értek annyira, hogy megéljek belőle, tehát ez lesz az egyetlen lehetőségem arra, hogy továbblépjek, de ehhez is hosszú rehabilitációs időszakon át fog vinni az út. Azt hiszem, az orvostudomány eljutott egy olyan szintre, hogy bizonyos ponton tudja tartani a testem állapotát. Nagy valószínűséggel kutatások indultak ennek az irányába az elmúlt években, hisz sokakat érint ez a… “probléma”. Ezzel ellenben, amíg bent vagyok, “teljes életet” élek. Nem látom azt, miért kellene lenéznünk ezt a világot, csak azért mert virtuálisan létezik. Számunkra nem. Ugyanolyan valóság ez, mint a kinti, csak kicsit más szabályokkal. Természetesen nem fogom akadályozni azokat, akik azért harcolnak, hogy kijussanak. Önző dolog lenne. Gondolom nekik is megvannak a maguk érveik, vagy céljaik, amiért szeretnének – kíváncsi is vagyok rájuk. Számomra viszont nem sietős. Itt is lehetek boldog. Most pedig foglalkozzunk a jelennel. Jobban megfigyelem az előttem álló -most már biztos vagyok benne, hisz beszél- petet. Az alakja alapján nagy valószínűséggel van köze a sárkányokhoz. A hang amivel visszaköszönt nagyon furcsa és szokatlan volt, de nem zavaró, vagy rossz. Csak egyszerűen szokatlan. Mást nem mondott. Gondolom arra vár, hogy én beszéljek. Rendben.
- Chariton vagyok, örülök a találkozásnak. -mutatkozom be enyhe mosollyal az arcomon. Kezet fogni nem biztos hogy tudnék vele, szóval csak felemelem a kezem, intés képp. - Mi járatban errefelé? Én személy szerint egy bizonyos típusú kardot keresek és felfedezek. Reménykedem benne, hogy csak dísztárgy és ezért nem vitték még el. A társad is itt van?
Igen, társ. Nem tudhatom milyen viszony áll fent közöttük. Nyilván mindkettő előfordul az idomárok között, ám még mindig úgy vélem - abból kifolyólag, hogy sokan lenézően veszik azt, hogy gazdájuk van- diplomatikusabb társ-ról javítani a megszólítást gazdá-ra, mint fordítva.

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 10:42

Azt hiszem Shu szerelmes lesz beléd. Na jó, az akadályozásról azért eltér egy picit a véleményetek, hiszen bár ő is tiszteletben tartja azt, hogy sokaknak teljesen jó okuk van arra, hogy ki akarjanak jutni, de sajnos már azzal is rég tisztában van, hogy nincs köztes lehetőség. Ennek az egésznek majd egyszer lesz egy vége, a végjáték, ahol vagy azok fognak örülni, akik ki akartak jutni, és összetörik a bent maradni vágyók piciny álomvilágát, a lehetőségüket egy olyan életre, amit szeretnek élni; vagy azok örülnek majd, akik maradni akarnak, akkor viszont a kijutni vágyóknak kell lemondani mindenről, ami a kinti világhoz kötötte őket. Nincs win win szituáció, hacsak nem dönt úgy Kayaba, hogy kizárólag innen bentről lehet majd eldönteni, hogy valaki maradni akar-e, vagy menni... bár ezen elgondolkodva Shu abban is biztos, hogy lennének olyanok, akik innen kényszerítenék a maradni vágyókat a kijutásra, egyfajta kényszerintézkedésként a valósággal való kapcsolatukat elvesztő őrülteknek. Na de igen, foglalkozzunk a jelennel, és a kettőtök bimbódzó kapcsolatával. A társ megnevezéssel már egy pirospontot szereztél Timinél. Nem mintha nagyon érdekelné, hogy mit gondolsz kettejük kapcsolatáról, azonban tudja, hogy Shut érdekli, és mivel ezzel a megszólítással a lánynak örömet okozol, így a sárkány is pluszponttal jutalmaz érte. A kérdésedet viszont elrontottad. Timiről tudni érdemes, hogy bár élete során megismert jó pár emberek által használt felesleges kifejezést, továbbra is törekszik arra, hogy ezeknek értelmet találjon. Persze a kérdését csak a bemutatkozás után teszi fel, pont olyan sorrendben, ahogy az információ beérkezett.
-Timidus vagyok. Miért örülsz?
Nem, ő nem örül a találkozásnak, és nem is fogja ezt hazudni. Még nem tudja, hogy pozitív vagy negatív hatással leszel-e a barátjára, így nincs oka örülni, teljesen neutrálisan viseltetik az irányodba. Végighallgatja a kérdéseidet, megvárja amíg annyi idő telik el hallgatással, hogy biztos legyen abban, hogy pont került a mondatod végére, majd válaszol.
-A társam a kastély belsejét térképezi fel. Igyekszik megfejteni, hogy milyen stílusban épülhetett, mert szeretné hasonlóban berendezni a saját lakhelyünket.
Na persze ez a stílus Shu részéről egyáltalán nem az építészeti stílusok pontos meghatározását jelenti, hiszen nem sokra emlékszik az órákról, amikor ezt tanulta. Maximum a mesékben szereplő paloták alapján bök rá, hogy ez kora középkor, ez meg picit későbbi vagy korábbi, de ennél többre igazán nem kell gondolni. Mivel Timidus az utolsó kérdésedre már válaszolt, már csak a karddal kapcsolatban teszi fel a saját kérdését.
-A lovagi páncélok mellett a fegyvertárban található pár kard, és egy van a kandalló felett is. Eladhatatlanok és nem adnak pontokat, tehát dísztárgy.
Na a dísztárgy egy másik olyan dolog, amit soha nem fog megérteni egy olyan lény, aki mindenben a funkcionalitást keresi. Segíteni azonban szívesen segít.
-Milyen kardot keresel? Egykezes, kétkezes, másfélkezes? Szúró vagy vágó? Szablya? Gladius? Jatagán? Hamon? Katana?
És ha nem szólsz közbe, akkor eljut a te általad keresett kardig is a felsorolásban.

by **Chariton** Szer. Jan. 20 2016, 11:38

Nézőpont. Társ. Kardok.Felesleges udvariaskodásnak hathatott a részemről a mondat, pedig nem volt az. Ki is fejtem az új ismerősömnek, hogy miért.
-Timidus. Rendben, megjegyzem. -mosolygok továbbra is, de nem jobban mint eddig, majd válaszolok a kérdésére: Azért, mert a találkozásunk lehetőséget ad arra, hogy megismerkedhessünk. Attól függetlenül, hogy az ismerkedés milyen irányba halad, pozitív vagy negatív vége lesz e, én örülni fogok annak, hogy volt rá lehetőségem. Szeretek másokat megismerni. -fejezem be, mintegy záró érvként arra, hogy miért is örülök a találkozásnak.
Türelmesen végighallgatom amit mondd, s megragadom a lehetőséget arra, hogy beljebb haladhassak a kastélyban, valamint hogy a társával is találkozhassam.
- Örömmel megismerkedem vele is, és a feltérképezésben is szívesen csatlakozom, ha nem bánjátok. Köszönöm az információt, ha csatlakozhatom, legalább megkeresem én is a kardokat és a társadnak is segítek, ha tudok miben.
Nem az volt a meglepő, hogy tudta hol vannak még maradék fegyverek a kastélyban, hanem az, hogy volt „némi” informáiója a kardokról és fajtáikról. Egy értő. Fel is csillant a szemem. Egy téma, amiről már tudunk beszélgetni. Szakmai ártalom gyanánt és még fiatalabb koromból maradt meg bennem az, hogy rajongom a kardokért. Jól bele is ástam magam a témába, a legtöbbjüket ismerem. Ez is egy olyan elfoglaltság volt kint, amivel lekötöttem magam. Úgy látszik itt bent is folytathatom, mind azzal, hogy gyűjtöm őket (amire kint nem volt lehetőségem), mind azzal, hogy beszélgetek róla. Legalábbis ha érdekli, és nem csak szimplán tudja, mert megjegyezte valahonnan. Türelmesen végighallgatom a felsorolását és amikor befejezte, elmondom milyet keresek.
- Rapier. Ebből adódóan egykezes, főképp szúró, fajtájától függően, csekély mértékben ugyan, de vágásra is képes. Indulhatunk akkor befelé?

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 12:26

Na, most kezdted el Timidust is érdekelni. Az, hogy elismételted a nevét, az nem lepte meg, hiszen tudta jól, hogy az emberek memóriája sokkal rosszabb, mint az ő memóriája, és sokuknak volt szokása az, hogy elismételték a dolgokat, hogy könnyebben megjegyezzék. Na de a rendben az már egy nem várt tartalom volt. Ez a kifejezés általában valamire való rábólintást, helyeslést, beleegyezést jelentett. Na persze jelentette a rendetlenség ellentétét is, de ezt a lehetőséget most a pet kizárta. A kérdés, hogy mi okból mondtad a bemutatkozására, hogy rendben. Megeshet, hogy nincs rendben a neve? És ha nincs rendben neked a neve, akkor mit teszel? Megváltoztatod? Valószínűen ez Shunak nem tetszene, és egyébként sem teheted meg. Ez egy olyan kérdés volt, amit Timidus megjegyzett, és elhatározta, hogy később majd megkérdi Aldot, hiszen a macska sokkal jobban ért az emberek fura beszédjéhez, mint ő. Meg amúgy is, ha megjegyzed a nevét, akkor valóban nincs vele bajod, tehát ebből a későbbiekben sem lesz probléma. Úgy tűnik az okfejtésed is tetszik neki, mert bólint.
-A lehetőség adott, ember. Azt azonban, hogy mennyire ismerhetsz meg, kizárólag én döntöm el. Azt pedig, hogy a társam mennyire engedi, hogy megismerd, ő és én döntjük el. Az azonban dicséretes, hogy törekedsz a másik megismerésére.
Igen, valakinek a megismerése, azaz Timi olvasatában inkább a kiismerése jelentős biztonsági kockázatot rejtett, és bármennyire is egyenlőek voltak ők ketten, egy petnek mindig az elsődleges feladatát kellett szem előtt tartania, mégpedig az idomár védelmét. Ilyen szempontból máig nem engedte hosszú pórázra Shut, de a lány ezzel boldogan megvolt, és ha valami olyan téma vetült fel, amiről tudta, hogy meg kell kérdeznie Timit, hogy elmondhatja-e, mindig a sárkányra pislantott.
-Nem bánom, és véleményem szerint Shu sem fogja. Gyere be, gyere fel a lépcsőn, utána jobbra a harmadik ajtó.
Neki nem kellett feltérképezni a helyet, hiszen ahogyan a menü térképén már fel volt térképezve, úgy Timi fejében is fel volt térképezve, ha egyszer benézett valahova. Shut azonban a részletek érdekelték. A kárpit, a szegélyek... valahogy most rákapott a lakberendezésre.
-Szívesen.
-Nekem pedig akkor segíthetsz, ha értesz a csillárokhoz. Kis szobába is lehet csillárt tenni?
Dugta ki a fejét Shu is az ablakon, és integetett a fiúnak.
-Hali! Gyere be nyugodtan, örömmel fogadom Timi vendégeit a palotámban!
Csak a beszélgetés végét kapta el, de a fiú szimpinek tűnt, és kinézvén az ablakon még szimpibbnek. Ha felcaplatsz, akkor már egymás mellett álldogálva vártak rád, Shu kezében jegyzetfüzettel, nyakában mérőszalaggal, meg egy darabbal a ház valamelyik poros függönyéből. Mintának tökéletes lesz.

by **Chariton** Szer. Jan. 20 2016, 13:25

Bólintott, gondolom tudomásul vette a mondandómat, és kifogása sem esett rajta, vagy csak nem tette szóva. Elfogadom amit mondd. Náluk ez a szabály. Elfogadom, nem tehetek mást és nem is akarok mást tenni. Ők ilyenek.
-Rendben. Remélem döntésed számomra is kedvező lesz. Merem remélni tőlem is függ atéren, hogy hogyan viselkedem, vagy mit teszek. Köszönöm a lehetőséget a csatlakozásra is. - mondom, miközben bólintok egyet a köszönöm mellé. Angol vér, plusz a megszokás, hogy mindent megköszönök.
Indulnék, mikor egy fiatal lány dugja ki a fejét az ablakba. A haja kék. Korát nem tudom megállapítani, soha nem voltam túl jó ilyen téren, szóval inkább nem tippelek, nehogy túlsogsan mellélőjjek. Igazából nem is számít annyira. Lány. Pluszponttal indul, kortól függetlenül. Nem volt dolgom csillárokkal ugyan, de a kérdésére így is tudok válaszolni.
- Lehet, csak legyen arányos a szoba méretével. Kis szobához apró csillár illik.
Természetesen elfogadom az ajánlatát. Bemegyek a kastélyba. Nem hazudtolja meg magát, a hangulata csak mégjobban átjárja a benti légkört. Érzem az illatát is. Tetszik. Nem a poré. Nem is a néhol nyirkos kőé. Hanem az egész, együtt, ahogy van. Ezekszerint szeretem az ilyen helyeket. Eddig csak múzeummá átalakított kastélyban voltam, az teljesen más. Miközben ezen gondolkoztam, felértem az emeletre és megáltam a harmadik ajtó előtt. Meglátom a lányt, immár teljes alakjában. Ha egy szóban kellene összefoglalnom, azt modanám: aranyos. Kettővel már a megmosolyogtatót is hozzátenném, ahogyan áll ott, és amikkel áll ott. Ha Timidusnak nem nyújtottam kezet bemutatkozásom során, neki sem fogok, a végén még rosszul érezné magát amiatt, hogy neki nem tettem. Túlkomplikálom? Lehet. De inkább legyen óvatos az ember, minthogy megbántsa a másikat.
- Szia! Chariton vagyok. Örülök a találkozásnak. -ismétlem a nem is oly rég elhangzott szavakat.

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 13:52

-Függ.
A rendbenezés úgy tűnik ugyanannyira szokása ennek az idegennek, mint amennyire a hümmögés Junnak. Ennek okán Timidus már nem is tulajdonít akkora jelentőséget az előbbi mondatának, mint amennyire először tette, bár azért Aldot mindenképpen megkérdezi a dologról. Amit pedig mondott, azt nem véletlenül mondta úgy, ahogy. nem hibátlan a sárkány, de a szavait mindig megválogatja. Ő dönti el, hogy mennyire ismerheted meg, hiszen ő annyit mutat magából, amennyit akar, és annyit mond el, amennyit akar. Szó nem volt azonban arról, hogy a döntésére te semmilyen hatással nem lehetsz. És ha már udvariasságnál tartunk...
-Szívesen.
Ezeken a válaszokon úgy is hallatszik, hogy szimplán csak udvarias gesztusok, hogy a sárkány monoton hangszíne semmiben nem változik meg a szokásos monotonitásától. Bár igaz, hogy vonakodás nélküli hajlandósággal és barátságos viselkedéssel viseltetik irántad, ám abban az értelemben, miszerint szívből jövő örömmel és jó szándékkal segítene neked. Egyszerűen tudja, hogy a köszönömre ez az elvárt válasz, és tudja, hogy Shu is ezt várja el tőle, és azt is, hogy ezeket a válaszokat senki sem gondolja komolyan, tehát nem hazudik, amikor ilyen módon válaszol... na majd megszokod azt, hogy dolgok nagy részét a nagy könyv szerint értelmezi, és itt a nagy könyv az értelmező szótárat jelenti. Shu nem felszerelésben, hanem téli ruhában álldogál előtted. Kényelmes, de azért elegáns kabát és meleg nadrág. Itt nem kell félnie attól, hogy összekoszolná, hiszen minden hamar megtisztul, szóval még a koszos palota falai között, a szekrények mögött mászkálva is nézhet ki csinosan. Kell ennél több egy tökéletes világba? Elgondolkodik a válaszodon, de mire felérsz, már dönthetett, hiszen konkrét tervekkel áll elő a köszönés után.
-Shu és Timi, Jumpy Vigor céh. Mi is örülünk!
Egy kis meghajlás, de tényleg csak jelzés értékű, majd melléd is szökken, és a plafon felé mutat. Ja igen, és egy kicsit félreértettük egymást. Timi az emeleti ablakból tekintett le rád, és végig onnan beszélt, szóval esélyed sem volt eddig kezet vagy mancsot rázni vele, de nem is hiányolja egyikük sem.
-Szerinted ilyesmit lehet kapni kékben? Meg... meg akkor kisebben. Nem szeretem a nagyzolást, szóval kis szobákat tervezünk. Értesz az ilyesmihez? Van pár rajzom, de szerintem eléggé bénák lettek...
A kezedbe is nyomja a füzetét, amiben valóban van pár skicc, méghozzá egy otthonos könyvtárszobáról, amelyben itt-ott felfedezheted a kastély jellegzetes vonásait. Egyáltalán nem gyerekrajzok, látszik rajtuk, hogy gyakorlott a készítőjük, de azért nem is mesterművekre kell gondolni.

by **Chariton** Szer. Jan. 20 2016, 14:35

Vajon a Shu a teljes neve? Gondolkodom el magamban. Hisz Timidus-t is csak Timi-nek mutatta be. Majd később iderül, lehet azt szereti ha így szólítják, azért mondta így. Ha pedig ez a vágya, miért ne teljesítsem? Jumpy Vigor. Nem hallottam még róluk, ami nem meglepő, mert egy céhről se hallottam még. Gondolom a későbbiekben nekem is fontosak lesznek, magasabb szinten.
- Nem volt még egy tagjukhoz sem szerencsém mostanáig. Gondolom látjátok, hogy nemrég „kezdtem”, szóval nem is meglepő a dolog.
Léptem, azzal hogy elmondtam magamról, hogy kezdő vagyok. Remélem viszonozzák az önmagukról való mesélést (előbb vagy utóbb. Nincs kell sietnünk), attól függetlenül, hogy lehet észrevették rajtam már korábban is. Részemről jelzés értékű a dolog. Elvileg ez egy fontos információ, nem? Gyorsan mellettem termett a lány, szavaira felnézek a plafonra, ahová mutat.
- Valahol biztos lehet kapni, nyitva fogom tartani a szemem, és szólok ha látok ilyesmit. -ígérem meg neki.
Megnézem a füzetet amit a kezembe adott. Ahogyan csillárokkal, úgy szobatervezéssel se nagyon volt eddig dolgom, de azért minden tőlem telhetőt megteszek hogy segítsek neki. A csillárral is sikerült. Megnézem a rajzait. Annak ellenére, hogy bénának mondja őket, nagyon jók. Gondolom sokat gyakorolt. Meg is dicsérem.
-Nagyon szépen rajzolsz. Sajnos eddig még nem volt alkalmam lakberendezéssel vagy szobatervezéssel foglalkozni, de mindent megteszek, hogy segíthessek amiben csak tudok. Jó alap neki a kastély, legalábbis ha jól látom hogy merítettél belőle. Mondanám, hogy rakj kardot a kandalló fölé, de nem tudom szereted e az ilyesfajta díszeket. Ha én építeném, akkor tennék. És könyveket. Sok-sok könyvet, bár azokat már máshova, nem a kandalló fölé. Szeretem a könyveket.

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 15:22

-Hááát... most már volt kettő taghoz is szerencséd.
Nem kezdi el a toborzást, hiszen ha a fiú kedvesnek találja őket, és érdeklődik a céhek után, akkor úgyis meg fogja jegyezni magának a nevüket, meg amúgy is kapcsolatban maradnak majd, és ha szeretne, akkor jelentkezni fog. A kezdős részt ugye kizárólag a felszerelésből lehet megállapítani, meg abból, hogy eddig még nem látták errefelé, de hát Shu sem ismerhet mindenkit. Sőt, még az is lehet, hogy viccből járkál kezdő felszerelésben, vagy csak meg szeretné téveszteni az ellenfeleit. Ha azonban azt mondja, hogy kezdő, akkor azt az idomár készségesen elhiszi.
-Óóóh! Akkor ébredő vagy? Pont szerencséd van, mert mi vagyunk az Ébredők legfőbb segítői. Vagyis... hát azt hiszem, hogy a legfőbb. Sok segítőkész játékos van, de mi szépen megszerveztük a dolgokat. Osztunk ételt, adunk szállást meg felszerelést, meg ilyeneket, amik kellenek a kezdéshez.
Egy kis önreklámozás soha nem árt, meg egyébként látszik a tekintetében, hogy amellett, hogy jócskán büszke a teljesítményükre, tényleg a jó szándék és a segíteni akarás vezérli. Ennek okán még valami eszébe jut.
-Izé... nem vagy éhes?
És meg sem várva a választ nyújt feléd egy szendvicset. Ha megkóstolod, akkor valószínűsíthetően a legfinomabb szendvicset kapod, amit valaha ettél, hála a kimaxolt főzés jártasságnak, de ezzel már tényleg nem dicsekszik.
-És ha bármi kérdésed van akármivel kapcsolatban, akkor kérdezz nyugodtan.
-Már kérdezett. Rapier-t keres.
-Mit?
-Vívótört.
-Óh! És van nekünk olyanunk?
-Jelenleg nincs.
-Ehm... hát akkor ebben nem segíthetünk...
Kicsit elhúzza a száját, de gyorsan túl is lép ezen, és hálásan bólint az ígéretre, majd egy kicsit pironkodva lesüti a szemét a dicséret hallatán.
-Hát... inkább állatokat szeretek rajzolni, ritkán próbálok épületeket, de az invázió után egy csomó mindent kell újjáépíteni, szóval majd lesz lehetőségünk segíteni a falusiaknak. És... igen... merítettem.
Lényegében kizárólag ezért van itt, de most már inkább rád figyel, mint a kastélyra, illetve amikor a kardot említed, összevonja a szemöldökét.
-Kardot? Nem szeretem a fegyvereket, és amúgy sem teszünk kardot a kandalló fölé, ha már a könyveket említetted. Ha valahova kardot teszünk, akkor még a végén használni is akarja valaki...
Persze ha nem ugrik be azonnal, akkor ebből nem jöhetsz rá könnyen, hogy a csehovi puskával vont párhuzamot a fegyverek és a könyvek között.
-És a könyvek a legfontosabbak, meg persze az szentély... de azt nem rajzoltam bele, mert az olyan személyes dolog.
És meg se mutatná, hiszen a kegyhely Kayabának lenne állítva, ahol köszönetet mondhat mindenért, amit kapott tőle... de ezt neked nem kell tudnod.

by **Chariton** Szer. Jan. 20 2016, 19:21

- Eddigi tapasztalat alapján valóban szerencse. Kedves tőletek, hogy segítetek. Az pedig csak mégjobb, hogy szervezetten csináljátok. Gondolom így még több emberhez tudtok eljutni. -mosolygom rá mindkettőre. Jó érzés látni hogy segíteni akarnak. Elfogadom a szendvicset amit felém nyújt, és megkóstolom. Nagyon finom. Ügyes lány. - Nagyon finomat készítettél. Kérdezek majd mindenképp, ha akad valami. Timidus szerint látott valamilyen fegyvereket itt a kastélyban, mindjárt körülnézek, hátha megtalálom. Vagy ha velem tartassz akkor megtaláljuk. Szívesen megnézem a többi rajzodat is. Milyen invázió? -teszem fel a kérdést, mert most hallok ilyenről először. - Én szeretem a kardokat. Gyüjtöm őket -most már kijelenthetem. Igaz, hogy még csak egy van, az sem dísztárgy, de törekszem. Valahonnan ismerős ez a párhuzam, de csak tippelni tudok. - Csehov? -kérdezek, s remélem jól emlékeztem. - Ha muszáj is használni a „könyv” végéig, nem csak rossz dologra lehet használni egy kardot. Csak..sokan voltak akik ezt tették. Nagy valószínűséggel vannak, és lesznek is. Mindenesetre szívesen megnézem majd felépítve is a szobát és a házat.
Szentély. Vallásos lenne a lány?Jómagamat nem tartom annak. Legalábbis nem foglalkoztam vele eddig. Persze találkoztam vele, de sem többet nem tudtam meg róluk, se nem követem egyiket sem. Ettől függetlenül nem ítélem el azokat, akik ezt teszik reális kereteken belül.
- Milyen szentély? Vagy kinek lenne állítva? -kérdezem őszinte kíváncsisággal az arcomon, amiből remélem azt is leolvassa, hogy bármit is válaszol, nem fogok miatta rossz szemmel nézni rá.

by **Shukaku** Szer. Jan. 20 2016, 21:12

-Hát... igen... azt hiszem... de nem szeretünk dicsekedni, ugye Timi?
Vakargatta a tarkóját kissé pironkodva Shu, és ismét a társa háta mögé menekült, persze csak képletesen, az ’Ugye Timi?’ kérdéssel. A sárkány már régóta tudta, hogy erre a kérdésre majdnem minden körülmények között igennel kell válaszolni. Persze csak akkor válaszolt igennel, ha ezzel nem hazudott, vagy nem keverte bajba a lányt, vagyis inkább az idomár saját magukat, de amikor csak lehetősége volt rá, mindig helyeselt, hogy örömet okozzon a barátjának. Most sem tett másképpen, és bólintott.
-Igen, kedves. A legtöbben valahonnan hallanak a Dojoról, és eljönnek hozzánk, de néha csak összefutunk egy-egy Ébredővel.
Ahogy ezt a jelen példa is kiválóan szemlélteti. Az újabb dicséretre már igazán kényelmetlenül érezte magát az idomár, és csak legyintett.
-A jártasságnak köszönd, ne nekem. Én csak használom azt amivel Kayaba megajándékozott minket.
A szavaidból azt vették ki mindketten, hogy jelenleg nincs kérdésed, a segítséget pedig nem illik a másikra erőltetni, szóval nem kezdtek el kiselőadást tartani az alapokról. Van, akinek az kell, de most inkább kioktatás szerűnek tűnt volna. Shu bólintott a ’meghívásra’, és intett Timinek is, aki már meg is indult, hogy elvezessen titeket a kardokhoz.
-Menjünk, itt már azt hiszem úgyis végeztem. A rajzok pedig... hááát... nagyrészt állatokat rajzolok a szafariról, nem hiszem, hogy másoknak érdekes... de megnézheted nyugodtan. Örülök, hogy tetszik.
Na meg persze a titkos rajzai és képei úgyis egy másik füzetben voltak, messze innen, elzárva egy fiókba.
-Jaaa, te még nem hallottál róla? Szóval az úgy volt, hogy a koboldok megelégelték, hogy az emberek Exp farmnak használják őket. Tudod, valakik azt hiszik, hogy az itteni világ lényeit válogatás nélkül lehet ölni. Ők farmolásnak meg mobolásnak hívják ezt. Kimennek, megölnek jó pár mobot, akik nem tudnak elmenekülni, és ha ők kerülnek bajba, akkor visszateleportálnak a városba, ahova nem tudják őket követni. Szóval... ez így nem fair, úgyhogy meg lettek szüntetve egy időre a városok védelmi bigyói, hogy megmutassák az embereknek, hogy milyen érzés az, ha rájuk vadásznak. Persze most meg a koboldokkal szaladt el a ló, és most ők foglaltak el néhány várost... de egyik vezetőjükkel például mi egyeztünk meg, mármint a Vigo, és azon a szinten békében élnek a koboldok meg az emberek. Persze a legtöbben nem akartak békét, és hadsereggel vonultak fel egymás ellen... na azokon a helyeken azóta sincs béke. Ezért sem szeretem a fegyvereket... de... az nem jelenti azt, hogy te nem gyűjtheted... izé... bocsi. Túl sokat fecsegek, ugye?
Arra, hogy mégis kitalálta az összefüggést, így már csak kissé meglepetten, de büszkén mosolygott. Egyrészt intelligens barátot talált, ami ritka itt, ahol mindenki a kockulásból került ebbe a világba, másrészt meg ő is megvillogtathatta kicsit a tudását. Itt is folytatta a tanulást, hála Chan könyvtárának, és elolvasott mindent, mintha csak kint lenne. Nem szerette a kinti világot, ám a tudást és a művészetet igen. De aztán jött a fogós kérdés, szerencsére azonban ekkorra már odaértek a fegyvertárhoz, úgyhogy Char talán megelégszik egy rövid válasszal is.
-Hát... valakinek, akinek rengeteg mindent köszönhetek...

by **Chariton** Csüt. Jan. 21 2016, 01:11

- Ez pozitív tulajdonság. Dojo? Az a céhházatok?- kérdeztem. Úgy tűnik mintha kellemetlenül érezné magát a dicséret miatt, de lehet rosszul olvasok a testbeszédéből. Ha legközelebbi alkalommal is ez lesz a reakciója egy dicséretre, akkor mellőzni fogom őket egy darabig.
Megütötte a fülemet, ahogy a képességéről vélekedik. Pontosabban az, ahogy arról beszél, hogy Kayaba ajándékozott meg vele minket. Érdekes meglátás. Sőt, logikus. Ha ez a játék a valóság -márpedig számunkra most az, - akkor Kayaba a legfőbb forrása az „ajándékoknak”. Újabb kérdés fogalmazódott meg bennem: gonosz e Kayaba? Azt hogy önző, első kézből rávághatom. Hisz azzal, hogy bezárt ide minket, azokat is elzárta a külvilágtól, akiknek céljuk van kint. Vajon mi az ő célja? Hogy isten legyen? Ezt kipipálhatja. Szerintem megállapodhatom abba, hogy attól függ ki szemével nézzük. Azoknak, akik ki akarnak jutni, gonosz. Azoknak akiknek még kiforróban van a dolog -mint nekem-, az lenne a helyes ha semleges lenne, és nem kiáltanának azonnal „feszítsd meg”-et. Aztán ott vannak azok, akiknek tökéletes itt bent, és nem szeretnének kijutni, vagy nem sietős nekik. Tévedtem. Inkább a „nem sietős” kategóriába sorolom magamat, bár nem tekintek istenként Kayaba-ra. Visszatérve, ők nyilván felnéznek rá és hálásak neki...hálásak neki. Nagy valószínűséggel azért mondta így Shu, mert neki jó itt bent. Lehet hiba van a logikámba, de következetesnek tűnik. Nem fogok félni a tévedéstől, nemsokára megemlítem neki a dolgot. Tanulhatok a nézőpontjából, ha hajlandó lesz elárulni. Kíváncsi vagyok, de türelmesen hallgatok amíg befejezi a mondandóját és előbb arra válaszolok.
- Szívesen megnézem azokat is. Mondhatni szeretem a művészetet. Látod, te vagy az ékes példája annak, hogy nem muszáj használni a kardot, hiába kéznél lenne. Nem, nem beszélsz túl sokat, hisz csak a kérdésemre válaszoltál. Valamint egyébként is szívesen hallgatlak. Ha ez változik szólok, de eddig nem látom esélyét.
Elérkeztünk a fegyvertárhoz, körbepillantok. Gyorsan megállapítom, hogy 4 olyan darab van, ami engem is érdekel. Örülök a sikernek, pár pillanat alatt összegyűjthetném a kardokat, de most Shu köti le a figyelmemet. Az előzőek fényében értelmet nyer a szentélyes dolog is. Remélem nem lesz rossz lépés a következő megszólalásom:
- Az a valaki...véletlenül nem Kayaba? Ha jól gondolkodtam magamban, neked sem sietős a kijutás…
És ez még az enyhébb véleményem, amiből átmehetünk az „egyáltalán nem szeretnék kijutni”-ba, ha igazam van, és így vélekedik. A „sem” szócskából remélem rájön arra, hogy magamat is ebbe a kategóriába sorolom.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 21 2016, 07:13

Ezek a kijelentések, a megállapítások egészen olyanná tették a beszédedet, mint ahogyan Timi szokott beszélni néha. Ez egyelőre csak megmosolyogtatta kicsiny hősünket, és ugyan nem tette még szóvá, de annyi bizonyos, hogy közelebb hozta őt hozzád. És igen, kellemetlenül érezte magát. Még ő sem tudta, hogy hogyan dolgozza fel azt a kettős érzést, ami benne volt. A kinti világban igazán nem volt valaki. Nem volt ugyan senki, de valaki sem, és mindig is vágyott arra, hogy elismerjék. Itt, ebben a világban már eredményei voltak. Ő volt a legjobb szafaris, az Aréna bajnoka, a lehető legmagasabb szintű játékos, és az ismerősei közül az egyik legrégebben bent lévő idomár, azaz a túlélő képességei is jobbak, mint a nagy átlagé. Büszke volt magára, és sokan elismerték a tehetségét. Azonban ezzel gond is volt, mert sokan túlzásba is vitték. Már agyára tudott menni a senpai és sensei megszólítás, és az is, hogy felelősséget kellett vállalnia, mint a maradni vágyók képviselője. Rengeteg probléma adódott már ebből, és szerzett a véleményével már jó pár ellenséget is. Ő maga választotta ugyan ezt a postot, de csak segíteni akart, akkor még fogalma sem volt arról, hogy mekkora teher és felelősség ez. Most pedig már nem fordíthat hátat azoknak, akiknek megígérte, hogy megvédi őket. Szerette, hogy felnéznek rá, hiszen ki ne szerette volna, de nem akarta azt sem, hogy többet lássanak bele, mint aki. Olyan akart lenni, mint a többiek. El akarta fogadtatni mindenkivel, hogy a látottak ellenére ő nem csak egy gyerek, aki butaságokat beszél, hanem igenis ért dolgokhoz... de közben még meg akart maradni gyereknek is. Ezen bonyolult kérdés latolgatásából csak a kérdésed tudta kihúzni.
-Nemnemnemnem!
Hevesen gesztikulált, hiszen nagyon nem lett volna jó egy félreértés. Újra az eszköztárába nyúlt, és három kis könyvjelzőt vett elő, rajta képekkel és koordinátákkal, akár egy szórólap.
-Ha... szereted a könyveket, ezeket neked adom. Ez itt a céhház, a Vigo Limen. Az elején van kép meg koordináták, a hátulján pedig a céhünk alapelvei.
A kezedbe nyomta a lapot, majd a következővel folytatta.
-Ez itt a Dojo. Itt tartunk órákat a piciknek, osztunk élelmet és kapnak szállást azok, akiknek nincs pénzük a fogadókra, vagy csak nem szeretnék elkölteni.
Már észre sem vette azt, hogy piciknek szólítja a kezdőket. Egyáltalán nem tartotta sértőnek, sokkal inkább aranyosnak gondolta a dolgot, és ha valaki nem ellenkezett, akkor következetesen használta ezt a szót, az Ébredővel együtt. Ezután újabb lapot nyújtott át.
-Ez pedig a Szabad Rablás Boltocska. Összegyűjtjük azokat az egyes tierű felszereléseket, amik a nagyoknak már nem kellenek. Sokan adományoznak, de saját pénzből is felvásároljuk a céhektől, és innen vihetnek a picik akár ingyen is dolgokat... vagyis úgy van kiírva, hogy annyit fizetsz, amennyit szeretnél, csak megkérünk, hogy ha már nincs rá szükséged, akkor hozd vissza, hogy más is használhassa.
A füzet pedig akkor ezek szerint nálad maradt nézegetésre. Ha belekukkantottál, akkor a lapok egymásutánisága rendkívüli következetességről árulkodott. Az állatok a szintjük szerint, a szafarin az területek szerint beosztva, térképeken bejelölve az útvonaluk, rengeteg naplóbejegyzés a szafariról, és persze rengeteg kép, még fényképek is, ám mindig ’élő’ állatokkal pózolva, soha sem a mobok által dobott itemekkel, amik itt a trófeákat helyettesítik. Az utolsó mondat a változás megemlítéséről, meg az esélyekről, már tényleg túlcsordította azt a bizonyos poharat, és Shu halkan kuncogva jegyezte meg, amit már eddig is tudott.
-Úgy látom jó hatással volt rád Timi...
Nem tudták, hogy mennyire vagy új, de ha a sok alvás után először valóban velük futottál össze, vagy legalább is az elsők között voltak, akkor nem is meglepő, hogy az új, ismeretlen világban annak a beszédmodorát vedd fel, akivel először beszélgetsz. Shu azt várta, hogy majd csillogó szemekkel berohansz a terembe, és válogatni fogsz... minimum azért, mert az rendkívül cuki lett volna. Ehelyett azonban feltettél egy olyan kérdést, ami megijesztette, és most láthattad azt, amiről már meséltem. Shu félszegen a társára pillantott, aki bólintott.
-Elmondhatod neki. Azt mondta: sem.
-Igen, de... vannak jó páran akik...
Itt váltottak át sárkányra. Már úgyis elég kínos volt a szitu, nem tett hozzá sokat, hogy még bunkók is, és olyan nyelvet használnak, amit te nem érthetsz. Shu megijedt attól, hogy elveszíthet, pedig még meg sem ismert, úgyhogy nem ezen gondolkodott, meg amúgy is csak pár „szót” váltottak. Timi nyelve egyfajta keveréke volt a ragadozómadarakra jellemző vijjogásnak és a kisebb madarak csipogásának, valamint jó pár hüllő hang is vegyült közé, mint amiket a raptoroktól hallhattál a Jurassic Park-ban. Beszédnek azonban beszéd volt, mert viszonylag jól elkülöníthetted a szavakat, főleg Shunál. Pár másodperc volt az egész, ám utána Shu fülei még vörösebbek lettek.
-Izé... bocsi, csak... szóval elég sokan őrültnek gondolnak amiért... szóval... nem. Egyáltalán nem akarunk kijutni...
Nem mintha Timinek lett volna erre lehetősége, de a lány el sem tudta képzelni, hogy a barátja nélkül legyen. Lesütötte a tekintetét, majd felpislantott, azzal a tipikus „Most haragszol rám?” nézéssel.

by **Chariton** Csüt. Jan. 21 2016, 09:13

Elfogadom a három szórólapot amit a kezembe nyom. Vagy ezek könyvjelzők lennének? Vègülis nem számit, rajta van az információ, amit szóban el is mondd nekem. Jó helyeknek tünnek.
- Mindenkèpp elmegyek majd a Dojo-ba. Ha nem is alszom ott, de szètnèzek. Vagy ha ti is ott lesztek majd, újra beszélgethetünk. Picinek pedig már règ szólítottak. -nèzek vègig magamon, hogy szemlèltessem a magasságom, majd elmosolyodom. - Gondolom a szintem miatt mondod. Nem zavar, tènyleg le lehetek maradva a nagyjához kèpest, be kell ismernem.
Kuncogott egyet, amit pozitív jelnek veszek. Remèlem jól èrzi magát a beszèlgetèsünk alatt, ez pedig annak az egyik megnyílvánulása.
- Nem tudatosan, de előfordul, hogy olyan stílusban válaszolok, ahogyan hozzám szólnak. Alkalmazkodás. -mondom neki beismerően.
No, megérkeztünk a kènyes tèmához. Mindkèt dologban igazam volt: tènyleg nem akarnak kijutni, ès a sem is jó hatással volt arra, hogy lássák, nagyjából velük èrtek egyet. Legalábbis nagyon afelè haladok. Meglepődöm picit a fura nyelven amin beszèlnek, de türelmesen várok, míg befejezik. Kínos tèma ez számára ahogy elnèzem, örülök, hogy rövid ismeretsèg után mègis megosztja velem nèzőpontját. Lesüti a tekintetèt, majd óvatosan felnèz. Most azt hiszi haragszom? Tèved
- Úgy nèzel rám, mintha azt hinnèd haragszom. Pedig csöppet sem. Megértem, hogy nem akarsz kijutni. Hogy mièrt, azt nem tudhatom, de azt megèrtem hogy maradnál...hisz jó itt bent. Vagy valakinek jobb. Nem nèzlek őrültnek. Igazából...bennem mèg èrik ez a dolog. Nem olyan règ tèrtem magamhoz, de arra a következtetèsre jutottam, hogy nem akarok kijutni, legalábbis tökèletesen megfelel nekem itt bent is. Nincs amiért sietnem kellene a kijutással. Amivel foglalkoztam azt úgy se csinálhatom többé, hála a három èvnyi sorvadásnak, no nem mintha ez annyira zavarna. Röviden: nincs amièrt ki akarnèk jutni, számomra ez a valóság, ebben kell èlnem ès ebben fogoo èlni..törekvèseim szerint boldogan.
Elmondtam neki az állapotomat ès kíváncsi szemnel fürkèszem az arcát reakcióra várva.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 21 2016, 09:50

-Oh... izé...
Hát igen, tekintve, hogy te elég magsara nőttél, Shu mellett az ő százötven centijével valóban nem a pici jutna először az emberek eszébe rólad, ám az olyasmi mint a kor, vagy a fizikai megjelenés már rég nem jelent semmit a lánynak egy csomó tekintetben. Na persze máshogy beszél egy felnőttel -akivel igazából nem nagyon találkozott még itt- mint egy korban hozzá közelebb állóval, de már nem tekinti magát kicsinek vagy gyengének csak azért, mert alacsony. Lehet valaki akármilyen izmos, ha nincs súlyemelés jártassága, és egy nyolc éves kislánynak pedig van, akkor a kislány fogja elgörgetni a sziklákat, nem pedig ő. Itt a szintek és a pontok számítanak, Shu pedig már elég ideje él ebben ahhoz, hogy ehhez mérje a dolgokat.
-Szívesen látunk vendégül, a szintjeid miatt pedig ne aggódj. Mi a lehető legmagasabb szinten vagyunk, és az is csak az ötvenes. Nem siettet senki, és ha nem görcsölsz rá, akkor gyorsan be lehet hozni. Már ha be akarod hozni, vagy ilyesmi. Én soha nem foglalkoztam a szintekkel, nem grindelek, meg nem keresem a sok Exp-t adó küldiket. Meg... arra jöttünk rá, hogy sokkal jobban haladsz, ha olyasmit csinálsz, amit szeretsz is. Észre sem veszed, és csak úgy elröppennek a szintek.
A következőre már csak bólogatott, ám úgy tűnt Timinek van hozzáfűznivalója, ha csak a szokásos rövidséggel is.
-Ne vidd túlzásba az alkalmazkodást. Ahogy te minket, úgy mi is téged szeretnénk megismerni.
Majd igen, kényes téma. Azt azonban sajnálattal kell közölnöm, hogy nem tudod fürkészni a kis idomár arcát, ugyanis az jelenleg teljesen bele van fúrva a mellkasodba... már ha jól számolom a magasságkülönbséget. Ez ugyan nem egy harc, de a pontok itt is számítanak, és gyorsabb mint te, ügyesebb mint te, úgyhogy bátorkodtam a megkérdezésed nélkül sikeresnek minősíteni a támadást egy ölelés formájában.
-Én... én... köszönöm! Majd... majd megismertetlek a többiekkel! És... és megígérem, hogy megvédelek, ha valaki bántani akar emiatt!
Meséltem már arról, hogy valaki túl sok felelősséget vállal magára, ugye? Nos, ez főként a hatalmas eufória közben tett elhamarkodott ígéretek miatt áll fent. Ha a sárkányt is figyeled közben, ő kissé ugyan távolabb áll, de hálásan bólint... legalább is remélem, hogy le tudod szűrni a hála jeleit egy sárkány pofázmányáról. Boldoggá tetted Shut, innentől kezdve haver vagy, és egy a célotok. Ugyan még nem vagy olyan jó, mint egy pet, de azért a fajodtól telhetően a maximumot hozod ki magadból ezen a téren.

by **Chariton** Csüt. Jan. 21 2016, 12:10

Mintha kicsit elbizonytalanodott volna, mikor említettem hogy nagyra nőttem, pedig nem azèrt mondtam.
- Szeretnék fejlődni. Legalább olyan jó akarok lenni itt bent is a kardforgatásban, mint kint voltam. Ahhoz itt is gyakorlás kell, meg pontok. Sok-sok pont. -csöpögtetek el információt a múltamból Shu-nak. - Mindenesetre köszönöm a tanácsot, megfogadom. Mindkettőt. - Fordulok oda Timidus-hoz is.
Ezután jön a meglepetès. Egy fél másodpercèbe sem került, máris átölelt. Gondolom ez jelenti azt, hogy valaki a legmagasabb szinten van. A páston ez már règ találat lenne. Most viszont van jobb dolgom is, minthogy ezen elmèlkedjek. Nem vagyok hozzászokva, hogy megöleljenek. Zavarba is jövök kicsit, de próbálom nem jelèt adni, inkább arra figyelek -majd válaszolok- amit mondd.
- Nyugi... -kezdem ezzel, miközben tètovázva ès óvatosan megsimogatom a fejèt, majd a másikkal kezemmel, amelyikben a füzetèt tartom, átkarolom a vállát (ha engedi), s folytatom mondandóm - Nem kell megköszönnöd. Vagy ha mègis úgy èrzed, akkor szívesen, máskor is. Vagy inkább mindig. Örömmel ismerkedem meg velük, kíváncsi vagyok a barátaidra. A vèdelemre remèlem nem lesz szüksèg, vagy addigra már megtudom magamat is vèdeni, de köszönöm... Ígèrem, èn is megvèdelek ahogyan tudlak - fogadtam meg, elsősorban azért mert így èrzek, erősen másodsorban pedig azèrt, hogy lovagias ènemnek is utat engedjek.
A lány válla fölött a sárkányra tekintek. Bólintott, gondolom ezzel nyugtázva amit a lány mondd. Remèlem egyetèrt vele, de ahogy eddig megismertem, már szólt volna, ha nem így lenne. Visszanèzek a lányra. Boldog vagyok? Boldog vagyok. Megtaláltam az első barátomat...sőt, rögtön kettőt.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 21 2016, 13:10

-Gyakorlás, igen. Bár... azokat a dolgokat, amiket kint tudtál, azt itt sem felejted el, csak például nem leszel olyan ügyes tornász, ha nincs akrobatika jártasságod. Hiába tudod, hogy hogyan kell megcsinálni egy tigrisbukfencet, az ügyetlenséged miatt nem lesz olyan szép. De majd meglátod ezt is, vagy ha szeretnéd, akkor elmagyarázzuk.
-Én pedig szívesen gyakorolok veled, hogy fejlődj.
És ezúttal a sárkánytól is valós a szívesen, és Shu is helyeslően bólint. Az ölelésből azonban nem fogsz ilyen könnyen kimászni. Egyébként a lány nyugodt, nem fakadt sírva vagy ilyesmi. Persze csak azért nem, mert nem te vagy már az első, aki nem akar kijutni, így már nem azt a végtelen egyedüllétet szakítottad meg a belépéseddel, amit például Atoru.
-De, meg kell köszönnöm...
Persze, hogy meg kell köszönnie. Nem, nem önzetlen szeretetből segít a kicsiknek, és azoknak, akik hozzá hasonlóan nem akarnak kijutni. Jó, ténylegesen segíteni akar nekik, és nagyon erős késztetést ad az is, hogy az ember mégis a hozzá hasonlók között érzi jól magát, de ti legfőképpen hivatkozási alapot jelentetek. Ti vagytok azok, akikért kiállhat amikor a kijutás ellen harcol, és ti vagytok azok, akikre azt mondhatja, hogy értetek is harcol. Ő ugyan még magának sem hazudja azt, hogy csak értetek tenné, tisztában van a saját önzőségével, de mégis nyugodtabb a lelke, ha nem csak önmagáért léphet fel. Mivel még át is karolod, és a fejét is simogatod, így nem igyekszik kibontakozni az ölelésből, ám válaszolni válaszol.
-Hát... a frontosok például nem örülnek annak, ha valaki nem akar kijutni... meg annak sem, hogy egyre többen nem akarnak. Megértem őket is... mármint azt, amiért harcolnak.
Azt a részt már csak értette, nem pedig megértette, hogy miért is nem tetszenek ők a frontosoknak. Jelenleg még mindig a megmentő szerepben tetszelegnek, ők a hősök, akik kijuttatják az embereket. Ha kiderülne, hogy kevesebben akarnának kijutni, mint amennyien maradnának, a megmentőkből rögtön a kisebbség akaratát a többségen átnyomó zsarnokok lennének. Nem mintha Shu akkor ne tudná megérteni ugyanúgy, hogy miért csinálják, de a sokat emlegetett „többség akarata” eltűnne mögülük, és végre nem Shuék lennének a járulékos veszteség.
-És... azt hiszem most nem kell megvédeni... viszont ha szeretnéd megismerni a barátaimat, akkor... szóval gondolkodtál már azon, hogy céhtag legyél?

by Ajánlott tartalom

Kastély Romok

Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok

Re: Kastély Romok