Dojo

Meglepően különös üzenetet kaptam. Máris elhívtak egy céhgyűlésre, pedig még egyáltalán nem vagyok céhtag. Azért az illem úgy diktálja, hogy jelenjek meg ott, ahova meghívtak még akkor is, ha csak erősen ajánlott volt a megjelenésem. Meg hát, igazán semmi olyan dolgom sincs, ami fontosabb lehetne egy céhgyűlésnél. Igaz, hogy nem vagyok céhtag, de lehet, hogy nemsokára az leszek. Azért még nem bizakodom el. Bármikor előfordulhat, hogy nem tetszem valamelyik tagnak. Vagy esetleg én döntök úgy, hogy mégsem akarok csatlakozni a céhhez. Bár ezzel a döntéssel nagyon sok mindenről mondanák le. Egy szóval: Elmegyek. Mármint a gyűlésre. Nem félreérteni amit mondok!
Fél három körül érek a megjelölt helyre.
Nem sokan vagyunk még itt.
Anat lehet hogy arra számított, hogy mostanra már mindenkivel összeismerkedek és ezért hívott el erre a találkozóra is.
Mitot asszem lassan meg kéne kérnem, hogy szerezzen be nekem T3-as érceket, hisz amíg nem vagyok céhtag, és még tízes szintű sem, addig nem fogok hozzáférni a céhes ércekhez.
Ésvolt itt valaki, akinek a megjelenésetől szinte elállt a lélegzete.
-Shu... chan.
Megfogadtam, hogy visszafogom magam a bókokkal, de a kislány megjelenését nem tudom szó nélkül hagyni.
-Egyszerűen gyönyörű vagy.
Teljesen más hangsúlyt adott a megjelenésének, hogy egy kicsit másképpen öltözködött.
Én meg lassan elkezdem szégyellni magam, amiért a sima mezei ruhámban jelentem meg ezen a gyűlésen. Bár nem mondhatnám, hogy túlságosan nagy választékom lenne a ruhaválasztás terén. Mondjuk az is nagy szó, hogy a páncélzatom nélkül érkezek meg valahova.
Beülök az egyik sarokba, úgy sem terveztem aktívan részt venni ezen a gyűlésen. És ott várom meg a többi résztvevőt.

Őszintén szólva amikor megpillantottam, hogy ki küldte a levelet, nem is számítottam rá, hogy ilyen vészjósló, semmitmondó tartalma lesz. Rengeteg kérdést vet fel bennem, ahogy gondosan átfutom a sorokat, majd az olvasás után miután rádöbbentem, hogy ez nekem így elsőre túl sok, még egyszer elolvastam.
- 3 kor. Dojo. Shu-chan. Délután. - kántáltam a legfontosabbnak tűnő részleteit a levélnek, túlzott nyugodtsággal, ami még számomra is érthetetlen, ugyanis ez egy "vésztanácskozás" meghívója. Talán a tea hatása, tényleg megnyugtatja a testet és a lelket. Gondosan leraktam magam mellé az italt, és őrült módjára tépem fel a ruhásszekrényt, majd pedig rohanok is a fürdőbe, majd pedig a tükör elé vetődöm. Igen, kellett néhány másodpercnyi felismerés, hogy a levél már egy ideje olvasatlanul várt rám, így hát gyakorlatilag örülhetek, ha éppen odaérek a feltüntetett időre. Arról még álmodoznom sem szabad, hogy előbb összejön. Miután rendbe szedtem magam olyannyira, hogy emberek közé merészkedjek, sietve rohantam a Dojohoz. Persze útközben még egyszer belepillantottam a levélkébe, hogy felfrissítsem az emlékezetemet. Szélsebesen szaladtam végig az utcán, és a lehető legprofibb módon kerülgettem ki az előttem mászkáló emberkéket, mondhatni egész ügyesen, egészen addig amíg bele nem szaladtam valakibe.
- Elnézést! - hajoltam meg villámgyorsan, és már rohantam is volna tovább, de már fel is löktem a következő embert. A sikertelenségek pedig sorozatosan következtek, egymás után mentem neki, hol egy embernek, hol egy virágtartóba, vagy akár egy kicsit elszámítva magam a kanyar előtt a falnak. Az órára pillantva már igen csak fogytán van az időm, sőt mi több gyakorlatilag már késésben vagyok.
- Elnézést! Sietek. Bocsánat.. Tessék vigyázni az útból! - visszhangzik tőlem az utca, talán a többiek is hallhatják, ugyanis látni őket. Heves kalimpálásba kezdek, már messziről. - Sziaszto... - kezdtem bele a köszöntésükbe, még rohanás közben, de a természet közbeszólt, és egy ügyetlen lépésnek hála összeakadtak a lábaim és megcsókoltam a padlót. Isten áldja Kayaba-sant amiért nincs fájdalom. Ez biztosan csúnya nyomot hagyott volna, és talán még egy-két fogamnak is búcsút inthetnék, ha valóság közelibb lenne a játék. Sietve összekaptam magam, és kezeimmel felnyomva a mellkasom a többiekre pillantok.
- Elnézést a késésért. - felpattanok a földről, gyorsan leporolva a kabátkám, és megigazítva a magamon a sálat, a többiekhez lépek. - Sziasztok. Szóval mi történt? Mi ez a rendkívüli gyűlés dolog? - pillantok kérdőn Anatra, ha már ö hívta össze a céhtagokat/jövőbeni céhtagokat, és Mito-t.
- Uuuu Nem is tudtam, hogy szereted az ilyesmit Shu-chan! - csillant föl a szemem a ruha, majd pedig a smink láttán. - Egyedül csináltad? Ah és ez a ruha. Imádom! -

//Jun a megbeszélt időpont után 1-2 perccel fut be. //

Öröm volt látni, hogy gyakorlatilag mindenki megjelent a céhgyűlésen, habár elszomorít a dolog amiért egy sürgősségi gyűlésre van ahhoz szükség, hogy a céhtagok, az összes céhtag együtt tölthessen egy kis időt. Egy szobában, egy asztalnál, egy azon levegőt szívva. Gyanakvó pillantást vetettem Anatra amikor még egy hangrögzítő kristályt is előkészített, nem értettem mire fel van szükség arra, hogy mindent rögzítsünk.
- Elnézéést! - lóbálom meg a kezem a levegőben, hogy szót kaphassak, majd pedig ha megkapom megköszörülöm a torkom és felállok - Megkérdezhetem, hogy miért van szükség felvételre a tárgyalásról? Ha bizalmas dolgokról lesz szó szerintem nem kellene kockáztatni, hogy kikerüljön a teremből. - megvártam az érkező választ feltéve ha egyáltalán kapok a kérdésemre, majd ismét helyet foglalok és türelmesen hallgatom ahogyan Anat kifejti a mondandóját, majd pedig érkezik rá a válasz, kiegészítés a többiek részéről. Valójában éreztem, hogy a megbeszélés és a komoly szó együtt valami ilyesmit takarhat. Főleg azok után amik az arénában történtek. A kúriáról nem is beszélve. Timidus bizonyára elmesélte az egészet Anatnak.
- Elnéézést! - ismételten szót kértem, hasonlóképp mint korábban is - Pierrékre visszatérve. Elég régen volt már az a bizonyos bál, és azóta könnyen lehet, hogy kisebb nagyobb változtatásokat csináltak az arcukon. Emlékszem, hogy rengeteg kristályt dobáltak le a színpadról, szóval valószínűleg bőven van pénzük arra, hogy eltüntessék magukat. Én is sokat változtatok a hajam árnyalatán, nekik sem okozhat problémát a dolog. - osztom meg a kételyeimet a többiekkel a fantomképes elméletre, ami többek között értelmetlennek tűnt. Viszont Anatnak igaza van, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tevékenységeiket ugyanúgy folytathatják valahol az árnyékok között. Azt amit Mer-channal tettek pedig megbocsájthatatlan. A börtönkristály növényszerzésre hevesen bólogatok, szerencsére már folyamatban vannak a dolgok, elegendő jelvénnyel szolgálhatok, hogy akár két kristályt is legyárthassunk, de akár hármat is, ha a többiek is beszállnak.
- Bűnüldöző céh alatt mire gondolsz? Szerintem nincs értelme ezért egy új céhet alapítani. - vétózom meg Timidus javaslatát. Persze megértem az álláspontját, viszont koránt sem tartom helyesnek, hogy ilyen kaliberű dolgokkal próbálkozzunk, legalábbis a felszínen nem. - Ha híre megy annak, hogy egy céh alakulóban van, vagy már elkészült lehet, hogy a vörösök is szövetkeznek egymással.-  Sayonara témára csupán meglapultam, csendben meghúzva magam valahol a többiek között. Nem szép dolog titkolózni, de egyelőre nem is kívánom megosztani, hogy én is próbálkoztam Alazzazza legyőzésével, hogy megtudjak egy s mást a rejtélyes szervezetről. Viszont Anat vallomására felkapom a fejem.
- Nem! Nem, nem nem és nem!- pattanok fel, - Anat nem tudom mire készülsz, de ne is gondolj arra, hogy itt hagyhatsz minket akár egy percre is! Te vagy a céhvezér, és te is fogsz maradni bármi is történjék. Hogy lehetne belőlem céhvezér amikor néhány hónappal ezelőtt még eszembe sem jutott volna, hogy elolvassam a kristályaim leírását? Butaság. Ne próbálj meg minden egymagad megoldani. Kérj segítséget. Elvégre nem véletlenül vagyunk a céhed tagjai. Ugye? - pillantok a többiekre, hátha valaki megerősíti azt amit mondok, nem pedig Anatot temeti majd, beletörődve abba amit mondd. Még, hogy én mint céhvezér. Nevetséges. Képtelen vagyok bármit is egymagam megoldani, tökéletesen elvégezni. Arról nem is beszélve, hogy hogy gondolhatja Anat, hogy itt hagyhat minket? Ö egy hős, a hősök pedig sosem halnak meg.

Amikor Anat bemutat, csak biccentek egyet, hogy igen, rólam van szó.
Elég érdekes témák merültek fel, de a sárkinca nem tudta kibírni, hogy ne szóljon bele mindenbe. Csak azért nem szóltam rá, mert reméltem, hogy előbb vagy utóbb csak észreveszi magát. Meg aztán nem az én dolgom, hogy megfegyelmezzem a pimasz petecskét. De mások megtették ezt helyettem.
Inkább megpróbálom feldolgozni az információkat, amiket Anat mond a többi céhtagnak.
Mármint részben nekem is mondta a dolgokat, de nem valószínű, hogy az utolsónak érkezett srác kirohanása után, úgy döntenék, hogy mégis csatlakozom a céhhez. Eleve nem is terveztem csatlakozni a céhhez, hanem csak üzleti kapcsolatot akartam kiépíteni.
Azért néhány érdekes dolgot sikerült elcsípnem Anat monologjából. A dolgok többsége tényleg olyan, ami csak felületesen érint engem. De valahogy mintha mindegyikben részem lenne.
Persze én is átnéztem a recepteket, és akár itt és most meg is fogadom, hogy soha se fogom kiadni a kezemből az említett receptet
A másik érdekes tény  pedig a Sayonara megemlítése volt, semmi fogalmam sincs a Sayonáráról, de ha titkolni kell a tagságot, akkor ez egy igazán értékes információ lehet. No sebaj, majd megkérdezem Marlunát, hogy mit tud a Sayonara-ról.
Ahhoz nem igazán van közöm, hogy ki és miért fogja követni a céhvezért, és ahogy elnézem a helyzetet, vannak itt olyanok, akik nem szívesen látnak ezen a gyűlésen.
-Azt hiszem, nekem most tényleg nincs itt keresnivalóm.
És ha nincs senki, aki megállítson, akkor fogom magam, és kisétálok a főbejáraton.
Talán komolyan el kéne gondolkoznom azon, hogy szólós maradjak.

Részemről zárópost, eredetileg is ennyit terveztem, köszönöm mindenkinek a részvételt