Re: Dojo

by **Jun** Vas. Jan. 25 2015, 16:06

Anat szavai teljesen ledöbbentettek. Még hogy én céhvezér. Nevetséges. Persze jól esett a dolog, hogy ennyire megbízik bennem, és ilyen sok reményt főz hozzám, még akkor is ha tudom, hogy csalódást okoznék neki, ha én venném át valaha is az irányítást. Viszont nem volt túl sok időm ezen elmélkedni, Alex viselkedése sokkal inkább meglepőbb volt.
- Hé! - fordulok a fiú felé, aki pont úgy viselkedik mint egy nagyra nőtt óvodás. - Nincs jogod így beszélni, vagy viselkedni senkivel sem... - pattanok fel az asztaltól, és összeszedem a szétszórt cukorkákat az asztalról, és a szemetes felé sétálok velük, visszafelé, egy kérdést ejtek Shu-tan felé. - Minden rendben? - persze nincs fájdalom, de ez odabent mégis fájhatott a lánynak is, talán még Timidusnak is, hogy Alex így viselkedik, majd pedig éppen Cearso-t próbálnám megállítani, de Anat megelőz vele, én pedig ha a fiú megfordul bólintok neki, hogy maradjon, esetleg ha mégsem gondolja meg magát utána lépek, és szavakkal kérem meg, illetve kérek Alex helyett bocsánatot tőle.
- Mégis mi jogon beszéltek így bárkivel is? Timidus egy pet? Ti pedig emberek vagytok, és? Bármelyikőtök is próbálta megismerni őt, elbeszélgetni vele hosszasan egy gőzölgő tea mellett, esetleg elmenni valahova? Timidus épp úgy megérdemli a tiszteletet, mint bárki más. Ha egy "pet" lenne akkor nem foglalkozna azzal, hogy segítsen nekünk, beszélgessünk, tanuljon tőlünk, tanácsokat adjon, meg hasonlóak. Amióta vele vagyok, csomó mindent megtanítottunk egymásnak, és ezért hálás is vagyok neki. - csapja a tenyerét az asztalra. - Most nincs idő arra, hogy egymással vitatkozzunk, mindenkinek sok nehézségen kellett keresztül mennie, és végül mindenki kapott segítséget valahonnan, nem véletlen, hogy most itt vagyunk. Anatnak pedig most lenne szüksége arra, hogy segítsünk neki. Sosincs túl késő, válaszul pedig mindenki civakodik, és egymásra mutogatunk. - ez már nem egy céhgyűlés, inkább tűnik piacnak. Zaj, kiáltozások, csapkodás, és dobálózás. Shu vállára teszem a kezem, megpróbálom megnyugtatni, már a szavaiból is érződik, hogy legszívesebben most azonnal eltűnne valahova.
- Szerintem kezdjünk tiszta lappal. Mindenki nyugodjon meg és... kérjünk egymástól bocsánatot. - próbálom csitítani a háborgókat, mindaddig amíg az első személy ki nem lép az ajtón, és lavinaszerűen indul is a népvándorlás.
- Anat megtiltom, hogy butaságot csinálj! - parancsolok rá a fiúra, még mielőtt én is elindulok. Úgy tűnik most már nincs is rá esély, hogy ezt a mai céhgyűlést megmentsük, talán most mindenkinek az lesz a legjobb, ha kicsit egyedül marad.. egy Jun-jun féle torta társaságában persze, ami a céhházban fog várakozni..

low quality post

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Jan. 31 2015, 17:45

*Életem egyik legnagyobb csalódását éltem meg, amikor Jun hirtelen átvette a gyeplőt, dirigálni kezdett, és elkezdte Timidust dicsőíteni. "Ha egy pet lenne"? Tán nem egy pet? Esetleg egy ember? Oké. Itt az agyamban valami elpattant. Ez mindennél több volt nekem, azt hittem, felrobbanok a dühtől. Minden porcikámban tombolt az ellenállás és a lázadás! Ezt nem hagyhatom! De nem szóltam. Mégsem szóltam. Amikor meg hirtelen azzal jött, jó lenne, ha mindenki bocsánatot kérne a másiktól, azt hittem sírva felkacagok. De nem tettem semmit. Meglepett Raven reakciója. Ne nevezzem Gilbertnek? Ok! Bocsánat! Eddig mindenki így nevezte. Azt hittem, ezt szereti. Pedig... én sem szeretem a személyeskedést. Minden internetes játékban, ha valaki kérdezte a nevem, ha meg is mondtam, megkértem, hogy játékban ne az igazi, hanem a nick nevemet használja! Nem tudom miért! Így szerettem, és most is. És hát itt is mindenkit a nick nevén hívok, egyedül Gilbertet nem. Pedig a Raven név még jobban is tetszik. Lesütöttem a tekintetemet, hideg fuvallat érte a lelkem, amikor ő elment. Shu reakciója meglepett. Kínomban majdnem felnevettem. Még hogy Timidus a barátja! Hát egészségére! Összeszorítottam a fogamat. Nem. Nem fogok megszólalni. Amikor Shu éppen azzal akart jönni, hogy kérjek bocsánatot, hát erősen néztem ki a fejemből. Azt várhatja! Soha nem fogok bocsánatot kérni egy pettől! Hahha! Szerencsém volt. Saya szólt közbe, így nem kellett kivágnom magam, hogy ne kelljen válaszolnom. Ezek után már nem sok kedvem volt megszólalni, csak figyeltem az egyre furcsább eseményeket. Timidus válaszára a reakció a fejemben csak három pont volt. Majd Shu elájult. Oké. Ez itt már tényleg sok volt nekem. Azért ekkora dráma csak nincs. O.o Aggódni kezdtem a kislány miatt. De amikor láttam, hogy Alex bemegy velük, én csak kicsit mentem utánuk, megnéztem, hogy kezelik a dolgot Timidusszal, de úgy éreztem, nekem most nincs ott helyem. Így egy nagyobb sóhajtás után úgy döntöttem, megkeresem Ravent. Kisiettem az ajtón, s amikor kiértem, kissé dühösen magam után csaptam az ajtót. Neki dőltem, és sóhajtottam ismét egy nagyot. Abban a pillanatban észre sem vettem, hogy ott áll mellettem a falnak dőlve Raven. Megdörzsöltem a homlokomat, s próbáltam a légzésemet stabilizálni, hogy megnyugodjak. Ráztam egyet a fejemen.
~ Oké... nem számít. Mindannyian másképp gondolkodunk.... de... Fenébe! Semmi gond! Keressük meg Ravent. ~
*Ekkor vettem csak észre, hogy ott van mellettem. Elálltam az ajtótól, elsétáltam a fiú előtt, majd mellé álltam, és ismét nekidőltem a falnak. Szólni akartam. Mégsem tettem. Mit mondhatnék? Kérdezzem meg, jól van-e? Látszik, hogy nem. Kérjek bocsánatot? Nem az erősségem, s igazából nem is voltam hibás semmiben. Tudatlanságból vétettem. Ráadásul úgy éreztem, a bocsánatomra kíváncsi a legkevésbé. Így szótlanul álltam mellette, s néztem meredten az utcát. Úgy éreztem, ő ért meg engem a legjobban. Idegennek éreztem magam a céhben. Igen. Ren is anno ezt mondta. Nem tartozik ide. És el is ment. Raven is egy magányosan szálló levél. Én is. Mi miért vagyunk ennyire mások? Miért nem lehetünk olyanok, mint a többiek? De jó lenne Timidust barátként, társként kezelni! De jó lenne, ha annyival meg tudnának békíteni, hogy "tegyük félre a haragot, kérjünk bocsánatot egymástól". Szánalmas, gyermeteg dolgoknak képzelem ezeket. Leülni egy tea mögé és eldumcsizni csacska dolgokról, hogy az élet milyen szép. Nem... Soha nem voltam ilyen. Utálok... cseverészni. Hosszabb gondolkodás után, ha Raven nem szólalt meg, akkor is felé fordítottam a fejem, s szomorúan elmosolyodtam. *

//Szupi volt, köszönjük! *és bocska a késésért*//

by **Halász Alex** Szomb. Jan. 31 2015, 18:07

Jun! Nem reagáltál erre!

Majd ki lehet törölni ezt.

Halász Alex írta:
Megfogta a vállam. Lefejtette az enyémet és a sajátját tette az én vállamra. Ravennél megijedtem. Reméltem hogy nem mellém áll, hanem Anatot, vagy épp engem próbál csitítani. Igényeltem volna. "Alex, ne ilyen hangosan, ezzel nem érsz el semmit. Beszéljük meg nyugisan, egy csésze tea mellett" vagy ilyenek. Utáltam ezt a helyet. Timidus miatt. Utáltam hogy utálom ezt a helyet miatta. És utáltam magam, amiért nem tudok rendesen, csak utálattal nézni arra a petre. Valami fura volt a levegőben ha rá gondoltam. Tudtam, hogy hibádzik egy aprócska dolog, de azt nem tudtam, hogy mi.
Esutel mondta ki.
Timidus egy pet. Pet mivolta miatt pedig visszás, hogy ő viselkedik felsőbbrendűként. Shu meg aláveti magát neki. Nem Shu a pet, pedig úgy viselkednek! Ez megalázó. Ez fájdalmas. Ezért utálom azt a petet.
Mondani akartam, hogy sajnálom, hogy visszaszívom amit mondtam, nem akarok feszkót. Nem érdekel, legyen úgy ahogy ti akarjátok, de Anat lelépett. Itt maradtam Anat jobb kezének nyomával a vállamon. Mintha még mindig, még most is fogna, miután már nincs itt. Mit mondjak? Azt kéne amit Hinarinak is mondtam, de azok után, amiket Anat mondott, hogy szabaduljak meg tőle. Tőle? TŐLE?
Nem hagyott nyugodni ez. És még ha rosszul is emlékszem. Tudtam, hogy nem konkrétan ezt mondta, de ... de nem ezt akarta éreztetni velem? Hogy a JL rossz? Persze. Megint én szúrtam el a heveskedésemmel. Nagyszerű. De nem tudtam nem megszólalni! Nem ment! Egyszerűen nem!
- Nekem... csh. - Elfordítottam a fejem, és halkan, fájdalmasan halkan beszéltem, de remélhetőleg azért hallhatóan. - ... köszönöm Esu chan. Nekem lettek volna ötleteim. Pár napja elraboltak minket Hinarival idegenek. Egy laza közösség tagjai. Ha jól emlékszem még csak nem is céh, nem láttam logót náluk. - Persze arra kíváncsi lennék, honnan a fenéből tud arról Shu, hogy Hinari előtt bárkit is megöltek. Ilyet én nem mondtam és a szavaimból ilyet nem szűrhetett le. Az meg más tészta, hogy itt még nem tudtam, hogy emlékezet kieséseim vannak és nem "pár napja" történt meg a Tenkás éjszaka, hanem pár hete! - Azok után arra a következtetésre jutottam, hogy jobbak nálunk. Valószínűleg a többi gyilkos céh is. Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy az említett Kuromajo például zöld indikátoros, mielőtt hadjáratot indítana valaki a piros indikátorosok után. - Néztem a hülye petre. - Nem fogok részt venni semmiféle üldöztetésben. Én úgy jöttem ide, hogy egy kérésem és egy felvetésem volt hozzátok, csak meg akartam várni Anatot.
Azt szeretném, ha előbb a mi céhünk lenne mind közösségileg mind harcilag sokkal összeszokottabb, majd ugyanezt kiterjesztenénk előbb a nagyobb aktívabb, majd a kisebb céhek felé és egy erős szövetséget alakítva ki. Majd ez után a solosok és alsó szintesek felé is nyitnánk, erős szervezetként. Segítenénk a solosokat és azokat akik céheket akarnának nyitni.
Így a vörösök is visszahúzódnának, mert jóval kevesebb támadási felületet hagynánk magunkon. És csak ezután jönne az, hogy a még mindig akadékoskodó gyilkosokkal, akik legyenek akár zöldek is, foglalkozzunk.
Ez volt az én tervem és még mindig ez az. - Körbe néztem. - Szeretném ha megfontolnátok és legközelebbi céhgyűlésen újra felvetnénk. - Nem foglalkoztam az "új" taggal. Menjen. -
A másik meg az, amit mondani szeretnék, hogy érzem a fájdalmat. Mostanában egyre erősebben, így kérném a tagokat, hogy egy ideig had szálljak ki a harcokból, persze a gyakorlatok nem számítanak. ^^" Abban reménykedem, hogy ha kicsit pihenek, akkor újra kevésbé fogom érezni a fájdalmat. - Vallom be végül. Nem így akartam de így jött ki. - Majd Anattal is megbeszélem. - Timidus felé nézek, majd Shura fordítom tekintetem. - A peted Shu, okos, de manipulatív és bizalmatlan, ami a te hibád, habár nem mondom, hogy nem jogosan. Nem állítottam, hogy Timidus nem mond igazat, vagy rosszak lenének a szándékai, mert még ha fel is cseréltétek a domináns-alávetett szerepét, ~ amit sajnálok ~ a te vágyaidat próbálja megvalósítani a pet. És azok reményeim szerint jók, azonban be kell látnod, hogy erősen megkérdőjelezhetők az eszközei. Én nem látok semmi fantáziát, vagy megoldást a véget nem erő harc felvállalásával. A következő gyűlésen kifejtem azt is, hogy miért tartom jobbnak amit az előbb javasoltam. Remélem addigra ti is agyaltok rajta. - Aztán megfordultam és Anat után siettem. Ehh a fenébe is.

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 19:25

Már többször is elsétáltam az épület előtt, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy be is menjek. Azon gondolkodtam, mégis mi szükségem nekem erre? Egyáltalán semmi!
Végül aztán hamar kiderült, hogy mégis.. Úgy tűnik, valamit elronthattam, mert egészen egyszerűen le vagyok maradva. Pedig én éjt nappallá téve mobolok, tényleg. De eddig nem igazán van látványos hatása..

Nem, nem.. Igen, igen! Ez a hely nekem való, azt hiszem. Mármint aligha mutathatnak újdonságot, mert rengeteg játékot és játékmódot ismerek, viszont kifejezetten a sword art onlinet még nem sikerült megismernem. Főleg, hogy ez egy hét alatt lehetetlen. De ő biztosan bétás volt, ezért ajánlhatja fel a segítségét. Megjegyzem, ez igazán szép dolog tőle. Nekem pedig szükségem van erős szövetségesekre meg gyakorlásra, hisz úgy tűnik, hiába a kiképzőtiszt, még mindig le vagyok maradva, hiába adom bele minden tudásom és időm a játékba. Azok a fránya koreaiak. Bár tényleg lehetetlenségnek tartom, hogy egy hét alatt fejlődtek ennyit, ha csak nem hackelték meg a rendszert. Ez pedig magyarázat lehet arra is, miért nem tudok kilépni.
Szóval beléptem az épületbe, és meglepődve láttam a csöpp lányt az asztal mögött.
- Szia! Veled lehet.. gyakorolni? - érdeklődtem, és csöppnyit elkedvtelenedve hirtelen. Mégis mit taníthatna nekem ez a pöttöm? Persze, senkit sem szabad lenézni kinézete miatt, vagy ilyesmi. De komolyan, egy óvodás?
- Én nagyjából már tudom a harcmódot, meg ilyesmi, de még nem volt alkalmam senkivel sem pvp-zni, és most már ki szeretném próbálni. Meg csak az ismertető állt rendelkezésemre a rendszer megismeréséhez, ami igazán hasznos volt, de azt hiszem, ezeken az információkon felül többre lenne szükségem az eredményes fejlődéshez. - magyaráztam a lánynak, figyelve, hogy tud-e egyáltalán követni.
- Szóval, ezért jöttem most ide. - fejeztem be kifújva a levegőt.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 14 2015, 19:51

~Egy vendég! Egy vendéééééééég!!!!!~
Chizu csillogó szemekkel nézte az idegent, és bőszen jegyzetelt az előtte lévő lapokra… majd hirtelen eszébe jutott, hogy az illető még nem is mondott semmit, szóval nincs is igazán mit jegyzetelnie, és amikor ránézett a papírosra, rá kellett döbbennie, hogy eddig sem jegyzetelt, hanem rajzolt. A rajz viszont nagyon gyönyörűséges lett. De ő most nem rajzolni van itt, hanem azért, hogy fogadja a vendégeket. És most egy vendég volt itt, méghozzá egy újonc. Egy teljesen újonc. Shu jó párszor jelentette már neki, hogy talált valakit, és majd jönnek gyakorolni, de úgy ritkábban kerültek ide vendégek, hogy előtte ne találkoztak volna az idomárral. Talán lehetett abban valami, hogy ők is Chizu hitték a tanítónak, és mivel még inkább előítéletesek voltak a fiatalsággal szemben, mint Kanami, így hát nem is próbáltak szerencsét. A kislány megköszörülte a torkát, felállt az asztaltól, és jó mélyen meghajolt.
-Üdvözlöm a dojoban! Chizu vagyok, én köszöntöm az érkezőket. A Timidus-senpai, és Shukaku-sensei nemsokára megérkezik, már szólok is nekik, és akkor mindjárt itt lesznek. Addig…
Na igen. Akárhányszor mondta el neki Shu, hogy ő nem sensei, Timidus pedig nem senpai, már csak azért sem, mert alig több mint két éves, de a kis ninja biztosra vette, hogy az összes sárkány ezer éves és végtelen bölcsességgel rendelkezik, tehát Timidus is. Határozott léptekkel ment előre, és nyitotta ki a dojo ajtaját, ahova természetesen a megfelelő szertartások elvégzése után lépett csak be. Megállt egy pillanatra a bejáratnál, köszöntötte a dojo-t, és a szellemeket, levette a cipőjét. Viselni természetesen már megfelelő öltözéket karate gi-t viselt, így azzal nem kellett foglalatoskodni.
-Elnézést kérek, de velem nem lehet gyakorolni. A dojo szabályzata megtiltja, hogy akkor gyakoroljunk, amikor a sensei nincs jelen. Ha gondolja, akkor addig főzök Önnek egy teát. Vagy addig körül is nézhet, ahogy Önnek megfelel.

Kövi körben érkeznek Shuék is. :3

by **Kanami** Szomb. Feb. 14 2015, 20:41

Fellélegezhettem. Akármennyire lelkes is volt, ő nagyon kicsike ahhoz, hogy rendesen bízzak a szavaiban. Habár egészen aranyos volt, sőt, mondhatni nagyon kis cukipofa, persze nem annyira, mint amit a tükörben szoktam látni, de azért tényleg az embernek kedve van megölelgetni. Bár képzeletemben ezt nem hagyná, és felfújná a pofikáját, amitől csak mégcukibb lenne.. Persze ezt természetesen nem fogom végül megtenni. Csak úgy nem ölelgetek idegen kisgyerekeket. Viszont jó dolog elképzelni, ha már egyszer aranyosra teremtette meg a teremtő.
- Az én nevem Kanami, örvendek. - mosolyogtam rá a kislányra, de már indult is előre, én pedig ácsorogtam még egy darabig egy helyben, azon gondolkodva, most vajon mit is kéne tennem, de végül követtem őt. Habár közben nem állhattam meg, hogy kívülállóként ne érezzem magam. Mindent megbámultam magam körül, a terembe érve még inkább, és egészen feszessé vált a tartásom is. Valahogy olyan érzésem volt, mint egy ingyenélőnek, és ez arra késztetett, hogy legalább helyesen viselkedjek. Vagy ilyesmi.
Én is szépen köszöntöttem az ajtó előtt az isteneket, mindent hasonlóan próbálva csinálni, mint a kislány, nehogy valaminek az elmulasztása problémát szüljön. Hisz ha már ilyen fiatalon képes rá, hogy ilyesmiket tegyen, akkor bizony biztosan fontosnak tarthatja.
- Igen, köszönöm. - bólintottam. - Esetleg tudok segíteni a teafőzésben? - pislogtam rá udvariasan, habár erősen vonzott a körülnézés. Most nem mertem forgatni a fejem, azt illetlenségnek tartom. még az én őcukiságomnak is illendően kell viselkednie egy idegen helyen. Szóval hiába volt ott az a rengeteg érdekes dolog, egyszerűen úgy éreztem, nekem azt nem szabad megnéznem, majd csak titokban, ha a lány lemegy teát főzni. Talán elutasítja a segítségemet. Hisz mi mást tenne? Az illem ilyesmit diktál, azt hiszem. De ha mégsem, akkor persze segíteni fogok neki, nem probléma. Csak kicsit kíváncsi vagyok azokra a tutorialokra.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 14 2015, 21:29

Timidus ismételten megcsóválta a fejét. A második képijét kellett volna használni, azt a tüzeset. Azzal időt nyert volna, és kihúzhatta volna addig, amíg kipiheni magát. Hibázott. Nem lesz alkalmas. Ja igen, csak, hogy a nyájas olvasó is értse, hogy miről beszélek, hőseink éppen az Aréna lelátóján csücsültek, és a párbajozókat figyelték. Ezt a lányt már régóta szemmel tartotta a sárkány, ő lett volna a következő kiszemeltje, akit kihív. Kiképzős volt, de elég tapasztalatlan ahhoz, hogy akár hetes vagy hatos szinten is verhető legyen, elég sok pontot adományozva ezzel Shuéknak. Oh, azt se felejtsük el, hogy természetesen közben tanácsokkal is ellátta, és azt is figyelte, hogy mennyire követik azok után az okítását. A lány ellenfele éppen olyasvalaki volt, aki már egy ideje a dojoban gyakorolgatott, és szépen is fejlődött. Na ebben a helyzetben kapta meg Shu az üzenetet Chizutól, és meg is kocogtatta a barátja vállát.
-Izé… Timi. Van egy vendégünk a dojoban. Írjam Chizunak, hogy ezt még végignézzük?
-A küzdelemből három támadásváltás maradt hátra. Okubo cyclone sword skillt használva fog támadni, mire Fukuda a második képijével fog reagálni, késve. Amíg pihen, addig kap egy újabb sebzést. Ezután dekoncentrálttá válik, elvéti a támadást, Okubo pedig befejezi a harcot.
-Öööö… ez azt jelenti, hogy..?
-Mehetünk. Még mindig nem tanultak meg improvizálni.
Így hát hőseink válaszoltak pártfogoltjuknak, és elindultak a dojo irányába. Ezalatt Chizu nemet intett a fejével.
-Köszönöm szépen a felajánlást, de nem szükséges fáradnia. Több teát készítek, mert a mesterek nemsokára megérkeznek, pár perc. A tea mellett pedig megbeszélhetik a teendőket.
Megsúgom, el sem tudod képzelni, hogy Chizu mennyire élvezte ezt a szerepet, amit játszhatott. Olyan pedánsan játszotta túl a szerepét, úgy ragaszkodott az ősi hagyományokhoz, hogy az már mulatságosnak volt mondható. De hát egy ninja hű az elveihez… legalább is a mesékben. A tea pedig pont elkészült, mire Shu és Timidus is megérkezett. Ők is hasonlóan jártak el a belépésnél, mint Chizu, ám Shu kimonora váltott a kinti öltözékéről, amikor belépett. Általában beszélgetéssel kezdte az újoncok megismerését, ehhez pedig nem kellett felszerelés.
-Szia Chi! Óh, már teát is főztél, köszönjük szépen! És akkor te vagy Kanami.
Hajolt meg Shu a vendég előtt, és a sárkány is hasonlóképpen üdvözölte a lányt.
-Én Shu vagyok, ő pedig Timidus.
-Üdvözöllek.
-Remélem nem kellett sokat várnod. Ülj le nyugodtan, Chizu mindjárt hoz sütit is, és akkor a tea mellett mesélhetsz meg kérdezhetsz.
Természetesen az evés-ivás nem a harctéren zajlott, hiszen az súlyos vétség lett volna. Külön kis szoba volt kialakítva hagyományosan, kotacuval meg minden ilyesmivel, sőt, egyel arrébb még pár hálófülke is volt azoknak az kicsiknek, akik nem voltak hajlandóak pénzt elfogadni Shutól szálásra.

by **Kanami** Vas. Feb. 15 2015, 11:11

Csak csendesen bólintottam, majd állva maradtam mindvégig, míg ő el nem ment. Végül óvatosan odaléptem a kis képekhez. Lassan végigtanulmányoztam őket, majd még futotta az időmből egy gyors pillantásra a fegyverek felé. Húúha. Nekem is be kellene szerezni majd egy szépet. Meg egy olyan vértet is! Gyönyörűek, pont illenek hozzám. És biztosan hasznosak is. Nem úgy, mint hogy a kezdő felszerelésemmel nyomulok még mindig. Lehet, hogy ez miatt is vannak előnyben a koreaiak. De hát honnan szeretnék én fegyvert, ha egyszerűen nincs még mindig elég pénzem rá? És hiába öldöstem a vaddisznókat, egy sem dobott nekem ajándékba. Még pénzt és exp-t is alig kaptam. Nem, itt valami más módnak kell lennie a fejlődésre. A gyors fejlődésre. És talán pont itt fogom megtalálni ezt.
Meglepett, amikor belépett a lány, és a... beszélő sárkány. Igen, az az állat beszélt. Hátrahőköltem egy pár lépést, és úgy meredtem rá az állatra, közben kissé félénken válaszolgatva.
- Igen, én vagyok. Üdvözletem Shukaku-sensei, és... Timidus-senpai. - használtam a megnevezést, amivel a kislány illette őket. Szóval ez a Timidus.. egy állat? Van valamilyen szörny kaszt? Én nem emlékszem ilyesmire, és a leírásban sem találtam róla információt. Nem is igazán értem.
- Nem, nem kellett. - ráztam meg a fejem, és zavartan leültem. Közben azon gondolkodtam, szegény Chizu micsoda pincér szerepet játszik itt.
- Ha kell.. segíthetek a sütemény hozásában. - ajánlottam fel. - Szegény ne egyedül csináljon mindent.. - pillantottam a lány felé, de közben még nem keltem fel a helyemről. Előbb Shukaku-sensei beleegyezése kell. Gondolom én.. Vagy Timidus-senpaié?

by **Shukaku** Vas. Feb. 15 2015, 11:27

Shu mosolyogva intett a lány felé, majd játékosan szigorú tekintettel fordult Chizu felé.
-Emlékszel, hogy mit beszéltünk meg Chizu?
-Emlékszem Shukaku-sensei.
-Chizuuuu….
-Oké-oké! De a teát akkor is hadd szolgáljam fel én. Egy ninjának feladata szolgálni és védeni a mesterét.
-Pfff!
Fújta ki lemondóan a levegőt Shu, majd bólintott. Már régóta kapja a sarat, hogy ő a pet kettejük kapcsolatában Timivel, majd most meg az lesz, hogy ezt Chizun kompenzálja. Remek!
-Jajj ne feszengj ennyire! Chizu imádja azt játszani, hogy ő ninja, meg ilyesmi. Az alap etikettet tényleg illik betartani, de ha neked úgy kényelmesebb, akkor nyugodtan ülhetsz törökülésben, vagy féloldalasan, vagy ahogy tetszik, nem kell feltétlenül térdelni. És továbbra is Shukaku és Timidus. Semmi senpai meg sensei. Olyan öregnek nézek ki?
Nevetett halkan, majd amikor Chizu kihozta a teákat, akkor őt is lerángatta az asztalhoz, hogy legyen végre hajlandó egy picit közösködni, ne álljon úgy, mint aki karót nyelt.
-De seneiiii, nekem vissza kell mennem a posztomra! Nem engedhetem meg, hogy miattam halasszon el a Timidus egy megmentendő árva lelket!
-Chizu, az ajtó nyitva van mindenkinek, ha akarnak akkor majd bejönnek.
-De… de… és ha nem veszik le a cipőjüket, és meggyalázzák a dojo szellemét?
-Akkor… hát… majd szépen megkérjük őket, hogy legközelebb ne tegyék. Kitehetnénk egy táblát mondjuk a nem japánoknak, hogy szíveskedjenek betartani a szokásokat… vagy valami ilyesmi…
-Már csinálom is!
És Chizu ugrott is fel az asztaltól, majd a következő pillanatban, befordulva az ajtó mögött, eltűnt Kanami szeme elől. Shu persze látta, hiszen ő vette neki a lopakodás jártasságot... de mindegy. Visszafordult az asztalhoz, és kinyitotta a teás dobozt.
-Válassz nyugodtan, amilyet csak szeretnél. Reneteg fajta van. és közben kezdhetsz is mesélni. ^^
Ezalatt Timidus végig csöndben figyelt, nyugodtan ülve társa mellett.

by **Kanami** Vas. Feb. 15 2015, 14:01

- Nem, egyáltalán nem nézel ki öregnek. - pislogtam a lány felé, habár tekintetem gyorsan a beszélő állatra terelődött. Róla viszont meg nem tudnám állapítani, mennyire lehet öreg, vagy sem. Így hát úgy döntöttem, Shukaku marad Shukaku, a sárkány viszont továbbra is viselni fogja a Timidus-senpai nevet.
Közben kényelmesen elhelyezkedtem törökülésben. Tényleg nem nekem való a sima térdelés. És végre fel is lélegeztem kicsit.
Abban egyet értettem, hogy a kislánynak is elég a pattogásból, ideje egy picit közénk is lecsüccsennie. Tényleg nagyon aranyos volt, főleg ezzel a játékbéli szerepkörrel, amit magára aggatott.
- Nagyon kötelességtudó. - kuncogtam. - Hogy tettél szert ilyen szeretni való kis tanítványra? - kérdeztem csendesen.
Bólintottam, és választottam egy sima citromos filtert, majd belelógattam a forró vízbe. Rettenetesen szeretem a teát. Otthon is mindig ezt iszok, általában az íróasztalomon tartva a teás kancsót, rögtön a billentyűzetem fölött, bal oldalt. Végül beleraktam két cukrot, és kevergetés közben neki álltam mesélni.
- Hát.. Ami azt illeti, a rendszerrel nincs gond. Mármint a skillek használata nagyjából már megy. Meg a könyvet is elolvastam, és mindenféle dolgot tanultam még hozzá, mielőtt beléptem a játékba. Azt hittem, hogy én majd nagyon ügyes leszek, és ha nem is a legjobb - dehogynem, persze, hogy a legjobb lennék. Ha nem lenne itt ennyi koreai. De ha nem is a legelső legjobb, de a toposok között kellene lennem az én képességeimmel.
- Meg nem is a top 50 mondjuk, de.. - mély levegőt vettem. - Legalábbis nem értem, hogy én egy hét itt tartózkodás után hogy vagyok még mindig egyes szintű, a többiek meg hogy olyan erősek. - fújtam ki a levegőt.
- Használtam a kiképzőtisztet is, meg minden. - ráztam meg a fejem. - És még kilépni sem tudok, szóval azt sem mondhatom, hogy nem töltöttem minden időmet azzal, hogy ügyes legyek. És így.. akárki bánthat. - igen, ha valaki ilyen cuki pofival van megáldva, azt biztosan rengeteg támadás éri a kockák világában. Az a sok gép előtt ülő szűz férfi most mind lehetőséget kapott, hogy kihasználja, mennyivel erősebb is nálam.
- És fogalmam sincs, hogyan kellene fejlődni, vagy miért van ekkora különbség köztem és mások között. Ők hogy csinálják?

by **Shukaku** Vas. Feb. 15 2015, 14:30

Azt Shu már nem kérdezte meg, hogy akkor mennyinek néz ki. Egyszer valaki a valós korát mondta erre a kérdésre, és azzal annyira elégedett volt, hogy azóta nem kérdezte meg senkitől konkrétan. Viszont… hűűűűűűűűűűűűűű-ha! Na itt bizony gubanc lesz. A főtérre való teleportálásnál elvileg mindenkinek ott kellett volna lennie, még azoknak is, akiket azok után a rendszer sztázisba tett. Ez a lány viszont a jelek szerint semmiről nem tud. Mindent úgy kell neki előadni, hogy ne ájuljon el azonnal… vagy legalább is kettő-háromnál ne többször, és utána ne ugorjon le Aincrad széléről. Ez egy hatalmas lehetőség volt, mert végre Shu lehetett az, aki beavat egy teljesen kezdőt az igazságba, aki még mentes a Kayaba-gyűlölők maszlagaitól. A kislány nagy levegőt vett, majd hozzákezdett. Persze előtte még Timi válaszolt a Chizuval kapcsolatos kérdésre is.
-Megmentettük az életét.
Ennyi talán elég is volt ahhoz, hogy Shu gyorsan belekezdjen a válaszadásba.
-Hát… szóval az úgy van, hogy tudod, amikor egy játék betölt, akkor valakinek gyorsabban tölt be, valakinek meg lassabban. És… és ugye azt tudjuk, hogy az itteni világban az idő sokkal gyorsabban telik, mint a kinti világban. Szóval… szóval egy csomó embert még nem tudott beengedni a rendszer időben, és ők most érkeztek meg, egy kicsivel később. Úgyhogy… nem kell aggódnod, mert semmit nem rontottál el, csak vannak akik régebben játszanak. Meg tudod… sok a bétateszter, és nekik meg még nagyobb előnyük volt. Deee… de például én is csak fél évvel később tudtam elkezdeni, és nem is voltam bétás, és most mégis én vagyok az egyik legnagyobb szintű azok közül, akiket ismerek… és sokakat ismerek. Fejlődni pedig legkönnyebben küldikkel és küzdőterezéssel lehet. A főteret már láttad a táblákkal, ugye?
Kis szünetet tartott, mintha elfelejtett volna valamit.
-Oh... ja igen... a kilépés pedig... hát... szóval azt nem lehet. Elvileg akkor kapjuk vissza, ha végigvisszük a játékot, de ez ugye sokáig tart, szóval a legtöbben csak játszanak inkább, felfedezgetik a világot, meg ilyesmi. A szafarit láttad már? Tele van cuki állatokkal akiket lehet simagatni, és még jelvényeket is kapunk érte.

by **Cearso** Vas. Feb. 15 2015, 23:10

előzmény

-Ha agyalnál, akkor felkészülnél arra, hogy mit csinálsz azután, hogy kivédtem a támadásodat. Voltaképpen egy harci küzdelem alatt is jó, hogyha forognak az agytekervényeid. Mind mondottam, nem csak az ellenfeled az ellenfeled. Hanem saját magadat is túl kell szárnyalnod.
Ezzel véget is ért a küzdelem, és elindultunk a dojo felé.
-Ha jól emlékszem, úgy szólt a fogadás. hogy a nyertesnek van három értelmes kérése a vesztestől.
És itt érkeztünk meg a dojo-hoz.
-Menj csak nyugodtan előre, nekem még össze kell szednem minden erőmet mielőtt újra bemennék.
Pár nagyobb sóhajtás, mielőtt az elindulnék a bejárat felé. Ez az a hely, ahonnan úgy jöttem el, hogy nem voltam épp a legjobb hangulatomban. Persze ez nem a hely miatt volt így, hanem azok miatt akik odabent voltak abban az időben. És egyedül Shu volt az, aki vette a fáradtságot, hogy felkeressen bocsánatot kérni. A többiek felől azóta se igazán hallottam. Nem mintha hiányoznának.
Elindulok, és bemegyek az ajtón.
Nem vagyok japán, de azért annyira ismerem a kultúrát, hogy a cipőt illik levenni. Persze én csak az inventorymba helyezem el, és úgy lépek beljebb.
-Szia Chizu.
Köszönök oda mosolyogva a kislánynak a bejáratnál.
-Shuék itt vannak, vagy várni kell egy kicsit?
Ha közben még Shu-val is találkozok akkor neki is köszönök.
-Szia Shu hoztam egy újoncot, akibe egy kis önbizalmat kéne verni. Illetve lenne egy kérésem...

by **Azure** Hétf. Feb. 16 2015, 09:52

- Jól van! Egy harc alatt érd be egy csodával, ne várj többet - emelem fel mutatóujjam, mint egy nem létező figyelmeztetés jeleként.
Nem lehet az ember telhetetlen, legalábbis nem túlzott mértékben. Én például tökéletesen meg vagyok elégedve már azzal is, hogy képes voltam támadni. Még akkor is, ha akadnak azzal kapcsolatban nehézségek és minden bizonnyal még lesznek is, nem kis számban.
- Akkor én is jól emlékeztem. És? Tudod már, hogy mit fogsz kérni? - kérdem kíváncsian, úton a dojohoz.
Viszonylag hamar odaérünk. Végig Ceart követtem, hogy még csak véletlen se tévedjek el, vagy valami. Az utat azért figyeltem, hogy ha kell, máskor is idetaláljak. Már pedig úgy érzem, hogy szükség lesz erre még. Így legalább az egyik útvonalat tudom. A többit meg majd kitalálom, amint rájövünk, hogy pontosan hol is vagyunk, mert hát úgy tűnik, meg is érkeztünk.
- Összeszedni minden erőd? Nem azt mondtad, hogy aranyosak és kedvesek?
Azt hiszem, elkezdtem aggódni. Ennek ellenére a bejárat felé lépkedem. Közben alaposan megnézem az épületet, különösen a kihelyezett táblát. Mik is voltak a dojo szabályai? Egyet biztosan tudok, de a többi... Majdcsak eszembe jut. Cipőmet még odakint lehúzom lábamról, manuálisan. Nem szoktam hozzá ezekhez a gombnyomásokhoz, ráadásul így sokkal élethűbb. Ha már itt élek, akkor éljek úgy, ahogy nekem tetszik. Bizonyos keretek között. Cipők nélkül lépek be, majd nézek szét. Odabent kis híján hátra is ugrok, mikor váratlan megpillantom az ajtóban lévő lánykát. Meglepett. Tényleg meglepett, mondjuk ez nem újdonság, de akkor is.
- Őőő... Jó napot! - köszönök, igencsak hivatalosan, majd kicsit odébb állok az ajtóból és leguggolok, hogy nagyjából egy magasságban legyek a gyerekkel.
- A nevem Azure és egy Shu nevű illetőt keresek. Itt van? - kérdem, lágy mosollyal arcomon.
Nagyjából ekkor ér be Cear is. Először csak felnézek rá, majd kiegyenesedem és úgy várom, hogy most mi lesz. Rég voltam már ilyen helyen és tényleg elfelejtettem, hogy miket is illik, de azért igyekezni fogok. Tényleg! Nem szeretnék senkit megsérteni.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 16 2015, 10:17

Éppen a tábla kihelyezése volt folyamatban, amikor a páros megérkezett. Kicsit jobbra, kicsit balra, nem, még mindig ferde éééés… pont jó! Chizu két lépést hátrált, hogy jobban szemügyre vehesse a művét, és ha Cearso nem lépé félre, akkor bele is ütközik. Hiába, észlelés jártassága az még nem volt, meg egyébként is belefeledkezett az építkezésbe. Mindenesetre akár koccannak, akár nem, Chizu pördül egyet a tengelye körül, majd meghajlással köszönti mindkettejüket.
-Igen, igen! Shukaku-sensei és Timidus-senpai éppen a dojoban tartózkodnak, a küzdőtér mögötti ajtó jobbra. Éppen vendégük van, és teáznak. Tessenek itt várni, mindjárt bejelentem Önöket.
És egy újabb pördülést követően már faképnél is hagyja őket, ismételten bekapcsolva a lopakodás jártasságát, és kihasználva a terep adottságait, mint a szobanövények, vagy paravánok, na meg persze a kis méretét, azok között szlalomozva igyekezett láthatatlan maradni. Imádta ezt a jártasságot, és amióta megkapta Shutól karácsonyra, ahányszor csak tudta, bekapcsolva tartotta. Ezért sikerült meglepnie Azuret is. Na jó, Shu persze ezerszer elmondta neki, hogy legalább az íróasztal mögött ne játszadozzon, mert ugye ott a vendégeket kellett várni, de hát hót unalmas volt az ilyen jellegű tevékenység, és még egy olyan elhivatott ninjának is elkalandozott oárszor a figyelme, mint amilyen Chizu volt. Még az ajtót is úgy tolta félre, hogy mögötte maradjon, és a lehető legutolsó pillanatig fennmaradjon a rejtettsége… persze nem Shu előtt, aki azonnal egy kérdő tekintetet intézett felé.
-Cearso úrfi elhozott a dojoba egy újabb vendéget. Bebocsájtást kérnek.
-Jajjj Chizu! Engedd már be szegénykéket, kint hideg van! Bebocsájtást… hol tanulsz te ilyen szavakat?
Persze a ninja nem vette fel a leckéztetést most sem, csak meghajolt, távozott az ajtó irányába, majd kitárta azt a jövevények előtt.
-Tessenek befáradni. Küzdőtér mögötti ajtó jobbra. Milyen teát óhajtanak fogyasztani?
Mire beértek, már Shu és Timidus is felállt az asztaltól, és meghajlással köszöntötte őket.
-Szervusztok! Izé... akkor megint bemutatkozunk. Én Shu vagyok, ő Timidus, ő pedig Kanami. Éppen a nagy bejelentést mesélem neki... nem volt ott, amikor Kayaba Akihikonak az előadása volt. Üljetek le nyugodtan, és akkor... csak nekem szeretnéd elmondani a kérést, Cear?
Ezalatt a sárkány még egy asztalt a másik mellé tolt, Shu pedig elnézést kért Kanamitól, és kilépett az ajtón, ha igenlő választ kapott.

(Kanami -> Cear & Azure -> Shu)

by **Kanami** Szer. Feb. 18 2015, 16:41

Nem nagyon értettem. Mármint azon kívül, hogy úgy tűnt, lassan töltött be a gépem.. De ez butaság! Nem ilyen bóvli vackot vettem, annál azért jobban értek az ilyesmihez! Biztos vagyok benne, hogy a gépem megfelelően gyors! Annak kell lennie!
- Fél évvel? – pislogtam felé. Most komolyan? Ő is csak.. fél évvel. Csak! Akkor én… Mennyivel jöttem később? Inkább meg sem merem kérdezni! Akkor a fejem felett.. Nem csak a félrekódolás miatt van rossz évszám? Komolyan.. Ez az év van? Ezzel a nappal és hónappal? Te jóságos atya úr ég! Még szép, hogy le vagyok maradva!
Teljesen lesápadtam. Ez majdnem azt jelenti, hogy halálra vagyok ítélve. De csak azért majdnem, mert egyébként van annyi elő tapasztalatom, hogy még alacsony szintűként is viszonylag ki tudjam húzni magam a csávából. Viszont ez így hatalmas hátrány. Na persze annál jobb lesz innen előre törni. Hatalmas kihívás!
Küldetések és küzdőterezések. Értem, elraktároztam a fejemben. Itt akkor nem a sima farmolás és mobolás az, ami a legjövedelmezőbb. Jó ezt tudni. Még időben derült ki. Habár így is kicsúsztam már az időből.
Szóval amint lehetőségem lesz rá, meg is látogatom azt a bizonyos küldetés falat, amit már láttam ugyan, de nem tartottam túl értelmesnek, sem pedig hasznosnak. Növényeket gyűjtögetni, meg ilyesmik? Mégis ki gondolná, hogy ezért egyáltalán megfelelő mennyiségű exp-t lehet kapni? Nemhogy rögtön azzal lehet a legjobban fejlődni..
Megráztam a fejem. Nem.
- Nem igazán láttam még semmit. – vallottam be. – Egy hete vagyok itt. – folytattam sóhajtva. Hirtelen fogalmam sem volt róla, mit is kellene kezdenem az életemmel. Annyi bizonyos, hogy fejlődni kell, ha életben szeretnék maradni, méghozzá minél nagyobb eséllyel! De hogy mindezt hogyan, és milyen irányba, arról egyáltalán fogalmam sincs..
- Egyéb esetleg, amit tudnom kellene? – kérdeztem sóhajtva. Ekkor toppant be a két idegen. Kissé hirtelen meg is rémültem, habár egyáltalán nem voltak rémisztőek. Csupán eléggé sokkhatásban voltam ahhoz, hogy nagyjából mindentől megijedjek, és lesápadjak.
És ijedten néztem Shukaku-senseire is, amikor mesélni kezdett rólam. Ne! Ne mondd el a hiányosságaimat, kérlek! Ez nekem rossz.. De már késő volt, és a szavakat senki sem vonhatta vissza. Így inkább rákérdeztem nála erre a Kayaba dologra.
- Bejelentés? – érdeklődtem. Ez új volt. Habár a másik kettő, úgy tűnik, érti.
- Egyébként üdv, a nevem Kanami. – köszöntem azért illendően, habár tekintetemet félve csak lesütöttem.

by **Cearso** Csüt. Feb. 19 2015, 09:46

-Persze, hogy nem, kezdetnek az is elég, hogy most már rá tudsz támadni valakire.
Kacsintottam a lányra
Tényleg sokat fejlődött ez alatt az egy küzdelem alatt. Talán nem is olyan soká mégg az is előfordulhat, hogy én fogok tanulni tőle valamit
-Még nem igazán tudom. Vannak elképzeléseim, de nem tudom mi az, ami még az elfogadható kategóriába esik.
Nem mintha olyan ötleteim támadtak volna, ami a másik becsületét csorbítaná. Csak hát eddig nem volt precedens arra, hogy ilyen tétet ajánllak fel valakinek, és az készségesen el is fogadja a dolgot.
-Nem, nem velük van a probléma. Csak hát… A hellyel kapcsolatban vannak rossz emlékeim.
Azért kell pár mély sóhajtás mielőtt összeszedem a teljes erőmet, majd Azure után én is belépek a terembe, és csak egy hajszálon múlt, hogy ki tudtam kerülni Chizu-t, ahogy szórakozásában ügyetlenkedett.
Majd egy kis várakozás után találkozhatunk is Shu-val, és az egyik tanítványával.
-Nem tudom, hozz egy olyat, amilyet a többiek isznak, kérlek
Válaszoltam Chizu-nak az előbbi kérdésére.
-Hello! Én Cearso vagyok, ez a kék szépség, pedig Azure. Nem kell félni, nem harap a bácsi.
Mutatkozok be én is Kanami-nak. Talán egy kicsit túlságosan is erőltetett ez a hangnem, de mit volt tenni. Nem szeretem, ha félnek tőlem az emberek.
-A nagy bejelentés? Az igazat megvallva, én se emlékszem, hogy végighallgattam volna. Szóval ez nekem is új lesz.
Majd leülök Kanami mellé, és onnan válaszolok Shu-nak.
-Nem, egyáltalán nem titok. Csak pár itemről lenne szó, ha tudnál nekem beszerezni. Illetve Asu-val azt találtuk ki, hogy felkészüljön a frontra, elmennénk egy TCS-re, és mivel mind a kettőnkkel jóban vagytok, szeretnénk meghívni az alkalomra. Esetleg, ha ismersz valakit, aki szintén ráér, és nem zavarja Asu indikátora.

by **Azure** Csüt. Feb. 19 2015, 10:32

Nos, igen, tény és való, hogy meg tudtam támadni. Azért ez is valami, bár abban azért kételkedem, hogy másokkal is így lesz. Tényleg, mi van akkor, ha másokkal újra kell kezdenem az egészet? Mindegy, azzal majd akkor foglalkozom, most inkább örülök annak, ami sikerült. Az óhajaival még nincs tisztában, ami azért érthető. Én magam sem lennék, ilyen röviddel a küzdelem után. Elég lehetett neki engem okítani közben, nem hiszem, hogy a kívánságaival lett volna elfoglalva.
- Mondanám, hogy szívesen segítek eldönteni, hogy mi lenne elfogadható, de magam sem tudom. Gőzöm sincs, hogy mi járhat a fejedben, így még csak ötletem sincs, hogy miket soroljak fel - elmélkedem hangosan.
Na meg... Ha egy eszement ötlete is lenne, az összes kívánsága ugrana. Mégis ki lenne olyan bolond, hogy ilyen helyzetben elkezd segíteni? Jó, azért nem fogom mindenre ráfogni, hogy lehetetlen, hogy én azt megcsináljam, de na... Azért ne könnyítsük meg a dolgát. Biztos vagyok benne, hogy így, vagy úgy, de meg fogja oldani a feladatot és kitalálja, hogy mit is akarjon. Okfejtését hallva előre megyek és magára hagyom egy kicsit. Tényleg csak egy kicsit, mert alighogy beérek az ajtón, már utánam is jön és be is ér, miközben én bámészkodom és riadozom. Egy kicsit várnunk kell. Meglep ez a formálisság. Bejelentés, meg mi egyéb. Erre pont nem számítottam, de egye fene. Nyugodtan megvárom, míg visszaér a gyerek, majd megindulok Cear után. Csak a kölyök kérdésé miatt pillantok rá újra.
- Hozd azt, amelyiket te a legjobban szereted! - hagyom rá a döntést, elvégre gőzöm sincs, hogy miféle teáik lehetnek.
Némiképp zavartan megyek tovább, majd megyek be az említett ajtón. Valahogy... sokkal félelmetesebb alakokra számítottam, de... Egyáltalán nem azok. Sőt, egyikük mintha meg is rémülne tőlünk, ami bevallom, nemigen tetszik. Cear bemutat, a maga módján, de azért nem feledkeztem meg én sem az illemről. A megjegyzését hallva azonban furcsállva nézek rá.
- Tudod... azt hiszem, az ilyen kijelentésektől csak jobban félnék - jegyzem meg halkan, majd a többiek felé fordulok.
- Örvendek a találkozásnak! Azure vagyok - hajolok meg illendően, majd egy biccentéssel megköszönöm a helyet és leülök magam is, Cear mellett.
Nem hiszem, hogy Kanami nagyon örülne, ha a másik oldalára ülnék. Az, hogy megjelenik két idegen és egyből közre fogná, még ha csak ülésről is van szó, nem biztos, hogy kedvére lenne. Én magam is megijednék, főleg Cear iménti bejelentése után. Mégis hogy mondhatott olyat, hogy "Nem kell félni, nem harap a bácsi"? Na mindegy, majdcsak túlteszi magát ezen a lány. A bejelentés nem egy szép történet, ugyanakkor mondhatjuk, hogy olyan, mint egy kötelező olvasmány. Mindenkinek ismerni kell, mert hát amiatt vagyunk itt még most is.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 19 2015, 14:08

Shu csak bólintott. Fél évvel. Persze azt nem tette hozzá, hogy ő nem a hibernálás miatt kezdte fél évvel később a játékot, hanem azért, mert az erdőben bujkált Timidussal, és a sárkánnyal játszadozott meg a nyelvét tanulgatta ahelyett, hogy a fejlődéssel meg hasonló butaságokkal foglalkozott volna.
-Ha nem, akkor majd tervezünk egy túrát és körbevezetlek. Ha gondolod, akkor alhatsz itt, vannak vendégszobák ágyakkal, és… és mondjuk holnap körbevezethetlek az első szinten. De ha nem szeretnél itt aludni, akkor adok szívesen pénzt fogadóra, és kiválaszthatod, hogy neked melyik a szimpi. Van kint egy térkép a kezdetek városáról, azon be vannak jelölve a fontosabb épületek. Ha egy hete vagy itt, akkor valahol már bizti aludtál… remélem nem valami hideg helyen húztad meg magad…
Na igen, sok kicsit találtak már kialudt tűzrakóhelyek mellett, mert szegények féltek még a legkisebb mobokat is megtámadni, így viszont nem tudtak pénzt keresni ahhoz, hogy kivegyenek egy szobát.
-Amit még tudnod kéne? Persze, már kezdek is mesélni. Kezdjük akkor a bejelentéssel.
És itt érkezett meg Chizu, bejelenteni az új vendégeket, szóval a mesélés megszakadt egy időre. A bejelentés feladatát a teafőzés követte. A kislány jártassága szerencsére már volt azon a szinten, hogy ezt a nemes italt soha ne rontsa el, szóval Shu nyugodtan bízta rá és még azt is tudta, hogy nem valami különleges régi teát fog hozni arra a kérésre, hogy azt hozza, amit legjobban szeret. Cearso fekete teát, Azure pedig erdeigyümiset kap. Az is kiderült, hogy Cearso sem hallotta a nagy bejelentést… szóval tényleg ideje volt megismételni a csodás pillanatot. Persze előtte az íjásznak válaszolni is kellett.
-Itemeket? Hát… az ilyet Anatole szokta intézni, de persze, szívesen segítek én is. Miket szeretnél? A frontra pedig… izé…
Kicsit közelebb húzódott, és bár ki nem rántotta Cearsot az ajtón, de úgy beszélt hozzá, hogy a többiek ne hallhassák.
-Tudod, hogy én nem szeretnék senkit felkészíteni a frontra. Chanékkal elmentem egyszer TCS-zni. Veled elmentem még egyszer Timi kedvéért. Még el kell menni majd harmadszor is a szafarijelvényért. Nem szeretem szegény szintfőnököket bántani… elég megalázó lehet nekik az, hogy régen egy egész szintet védtek, most meg be vannak zárva, és mindenki mehet őket bántani. Asunak is megmondtam, hogy az ilyesmiben nem szeretnék segíteni… a kicsiket megvédjük, mert ők veszélyben vannak, de a frontosok maguk mennek be a terembe, ők keresik a bajt… sajnálom… de… de ezt nem beszélhetnénk meg később?
És már fordult is be újra a kis terembe, mosolyogva, és összecsapta a tenyerét, mintha semmi gond nem lett volna.
-Szóóóval… ott tartottunk, hogy a nagy bejelentés. Kayaba Akihiko mindenkit odateleportált a Főtérre, megjelent előttünk, és elmondta a beszédét. Nekem is le van írva, de Timidus sokkal szebben tudja előadni.
És már át is vette a szót a sárkány, aki leutánozva az Admin hanglejtését (bár a hangját nem), nagyjából úgy adta vissza az élményt, mintha hangalámondásos régi VHS filmeket néznénk.

by **Kanami** Csüt. Feb. 19 2015, 15:13

- Hát.. Erre a hétre már vettem ki egy szobát, és még van pénzem meghosszabbítani. - magyaráztam. Habár így szűkítenem kell az élelmiszerre szánt összeget. Azt hiszem, napi egy zsemle jut. Mondjuk ha sokat mobozok, abból valamennyi pénz majd csak begyűlik, és akkor már tudni fogok miből azt is venni. Szerintem nem lesz probléma. Egyáltalán nem akarom kihasználni a lányt, és tőle pénzt kérni. Ő is az első időkben biztosan ugyanúgy megdolgozott ezért a pénzért, ahogy mindenki más. Igen, biztos mindenkinek ugyanennyire nehéz volt akkoriban. Nekem is csak fejlődni kell, és máris lesz pénzem mindenre. Meg ő már így is gondoskodik a kislányról is, meg ez az állat szerű játékos is vele van, gondolom akkor róla is.
- Szóval van helyem, köszönöm. - mosolyogtam rá barátságosan, de tényleg hálásan.
- És a körbevezetésnek is nagyon örülnék..
Aztán jött két idegen, és egy kissé megrémültem tőlük. Alapvetően nem tennék ilyesmit, de alig pár perce tudtam csak meg, hogy már két év lemaradásom van, és talán a sokk is rájátszott minderre.
Bólintottam neveik hallatán, tudomásul véve azokat, és próbálva megjegyezni. Felemeltem a fejem, és rájuk néztem a fiú kijelentése után. Rendben, akkor nem félek. Legalábbis igyekszem nem úgy tűnni. Némi bátorság és magabiztosság, mi az nekem? No lám, ők is ugyanolyan emberek, mint én. Csak persze kevésbé csinosak és nagyszerűek.
Aztán a fiú elment Shukaku-senseijel beszélgetni pár méterrel arrébb, így addig lehetőségem adódott egy barátságos mosolyt küldeni Azure felé.
- Te is új vagy? - kérdeztem suttogva. Ha jól értettem, ilyesmiről lehet szó esetében is. Akkor őt is visszafogta a rendszer?
Végül elhűlve hallgattam a sárkány kalandort.
- Te ennyire megjegyezted az egészet? - kérdeztem aztán tőle ragyogó szemmel, habár szívemre közben csöppnyi félelem szállt. Valahogy értelme lett minden eddig történtnek ezzel. Talán kicsit át kell gondolnom így a dolgokat, hogy mi az, ami fontos, hogy mit kell tennem, hogy hogyan tovább ezután.

by **Cearso** Kedd Feb. 24 2015, 10:14

-Nem kell segiteni, szerintem nem is érné meg neked, hiszen, ha tényleg olyasmit mondok, ami nem tetszik neked, akkor oda a második, és a harmadik is, nem? Az meg neked csak jó lenne, nem?
Legalább nem zavar sokáig, mikőzben ősszeszedem minden erőmet, hogy újra bemenjek, oda. Hihetetlen mennyire más ez a hely a múltkorihoz képest.
Megkőszőnőm Chizu-nak a teát, majd végighallgatom Shu válaszait, úgy néz ki őt mégis csak zavarja, ha mások hallanák ezt a beszélgetést.
-Két darab bőrgyürüre gondoltam, de ha Anat foglalkozik ezekkel, akkor lehet, hogy inkább hozzá fordulok, de tudtommal ő már magasabb szintü tárgyakat gyárt.
-Logikusnak hangzik. Ezért nem is kényszeritelek arra, hogy velem gyere, de ha csak Timit hívnám el? Mit gondolsz, ő mit szólna hozzá?
Ezzel a kérdéssel még a sárkincát is tesztelem, hogy mennyit fejlödött a múltkori találkozásunk óta.
-A kérdésem második fele ettől függetlenül ugyanúgy fennáll. Nem tudom, ki az, akit nem zavarna Asu a Csarnokban, és esetleg még jól is érezné magát melletünk. De nyugodtan beszélhetünk róla később, ha most zavarok. Nem szeretnélek feltartani a fontos dolgaidban.
Majd én is leültem a helyemre és figyelmesen végighallgattam a sárkincát, valahonnan mintha ismerős lett volna a szőveg, de nem mertem volna száz százalékosan megesküdni rá.

by **Azure** Kedd Feb. 24 2015, 10:41

Azt hiszem, lebuktam! Mint azt Cear is említette, tényleg nem lenne semmi előnyöm abból, ha segítenék neki. Ezen azonban ideje túllépni és belépni az épületbe, ahol hamarosan már a házigazda előtt ácsoroghatunk, vagy helyet foglalhatunk, kinek mi tetszik. A teát megköszönöm. Arcomhoz közelebb tartva szippantok bele illatos gőzébe, hogy megállapíthassam, milyen teát is kaptam, majd visszateszem azt a földre magam elé. Mivel Cearnak és Shunak más dolga van, így majdhogynem magamra maradok a nemrég még igencsak rémültnek tűnő lánnyal. Mosolyát szíves örömest viszonozom, miközben azon agyalok, mit is mondhatnék neki.
- Hát... mondhatni, igen - vakarom meg kissé zavartan halántékom.
Végül is, ha a tudásom szintjét nézem, akkor igen, mondhatom, hogy az vagyok, még úgy is, hogy azért jó ideje itt élek már, ebben a világban. Már magam sem tudom, hogy pontosan mióta, szóval egy ideje.
- Mondjuk inkább azt, hogy most jöttem rá, hogy nem tudok semmit. És hogy eddig nem csináltam semmit - vallom be, némiképp letörten.
Na igen, az elmúlt időszakom maga a semmittevés volt! Majdhogynem. Kész luxus lenne, ha közben tömegesen nem halnának meg mások, meg ilyesmi.
- Örülök, hogy már nem tűnsz olyan rémültnek! A mosoly mindenkinek jobban áll. Vagyis... majdnem mindenkinek - javítom ki saját magam, mikor eszembe jut néhány olyan ember, akinek inkább nem kellene szélesen mosolyognia, mert azzal csak gyerekeket tudna riogatni.
Igen, igyekszem valami számomra kellemesebb témára terelni a szót, de egyáltalán nem jutott eszembe semmi más. És tényleg aranyosabb így, hogy mosolyog, úgyhogy meg kellett ezt említenem. Jobb ez a mosoly, mint a riadt kép. És ezt bárkinek elmondanám, nem csak neki. Aztán jöhet a mesedélután, egy sárkány... igen, egy sárkány előadásában. Ritkán részesül az ember ilyesmiben, az egyszer biztos. Még én is meglepődöm azon, hogy hogyan adja elő. Elég hiteles, még így is, hogy a hang nem ugyanaz. Néhány dolgot bevallom, én is elfelejtettem. Ez nekem is jó volt arra, hogy újra eszembe juttassa az egészet. Annyira nem szép emlék, de hát na. Az emlékek alkotnak minket, akárhogy is nézzük. Hm... Erről talán írnom kellene majd egy dalt. Csak nem most.
- Tényleg szép előadás volt - jegyzem meg, némiképp még ámuldozva.
Én most tényleg egy sárkányt hallottam beszélni. Akárhány állattal találkoztam eddig, még egyiket sem hallottam beszélni. Mi ez, valami ismeretlen képesség, vagy mi? Egyáltalán... Nem is tudtam, hogy ebben a világban élnek sárkányok. Jó, erről ideje leakadni. Inkább a többieket figyelem és az ő reakciójukat. Én ugyan emlékeztem a dolgok legjavára, de kíváncsi vagyok arra, hogy a mellettem levőknek hogyan tetszik ez az egész. Főleg Kanaminak, elvégre ő tűnt teljesen újnak. Na meg... Gőzöm sincs, hogy ezek után hogyan kéne megszólalni. Lényegében szegény lány most tudta meg, hogy mi itt a helyzet. Nem egyszerű.

by **Shukaku** Kedd Feb. 24 2015, 11:12

-Hmm… oki, végül is a fogadó biztosan kényelmesebb, mert én csak egy sima vendégágy és egy makura… mert én csak azt tudtam most hirtelenjében berendezni, meg ugye abból több is fér el… de… de akkor majd mielőtt elmész, adok egy kis ételt. Van dobozom is hozzá, ami frissen tartja, ha szeretnéd azt is odaadom, és akkor erre sem kell majd költened. Hmm… miket szeretsz? Étlapom az nincsen, de bizti találunk valami olyat, ami ízlik neked is…
Ugyan kifőzde nem tartozott a dojohoz, de Shu jó párszor készített ételt a szafarizás után, amit szétosztogatott azok között, akiknek nem volt pénze se jártassága ilyen finomságokra… így már nem csak az árvaház kis növendékei voltak a vendégei.
-És akkor majd a körbevezetést megejtjük a megbeszélés után. Addig találd ki, hogy mit szeretnél feltétlenül megnézni.
Ezután Cear gyorsan kapott egy bólogatást.
-Hogy… Bőrgyűrű? Az az új hármas tierű bigyuszka, nem? Ami magas fegyverkezelést ad. Anat mondjuk már tényleg négyes, de azt hiszem az a recept mintha… hmm… most nem jut eszembe kinél van a recept, de ha a könyvben benne van, akkor biztos van recept is. Ha csak nyersanyag kell, akkor azt szívesen megnézem a bankban, hogy van-e, és akkor segítek. Ha maga a gyűrű kéne… hát… oké, majd azt is megbeszéljük, de nem most. És a túlélő csarnokkal kapcsolatban pedig…
Nemcsak, hogy Timi nem szólalt meg, de a kislány is elhallgatott. Elvenni mellőle Timit és bevinni egy ilyen gonosz verekedős izébe egyedül? Nyelt egy nagyot, majd megrázta a fejét.
-Ezt… ezt beszéld meg vele, de én nem örülnék neki. A pet és az idomár mindig együtt harcol, mert együtt egészítik ki egymást. Timinek még páncélja sincs, és ha én nem vagyok ott, akkor őt támadja a boss, ráadásul ő még a kristályt sem tudja használni. Nem. Nem fogom elengedni veled egyedül, ne haragudj. Egyáltalán hogyan jutott ilyesmi az eszedbe?
Még csípőre is tette a kezét, de inkább azt valószínűsítette, hogy Cear csak nem gondolta át a dolgot, így nem is volt rá igazán mérges.
-Asunak pedig… nem tudom… múltkor nagyon hálálkodott, hogy milyen kevesen beszélgetnek vele annyit mint én… szóval nem hiszem, hogy sok barátja lenne. De… mintha… Timi elvileg látta őket sétálni egy magas, hosszú hajú nővel. Kérdezz rá, hogy ő kicsoda. És… és jajj, most meg ne sértődj nekem! Komolyan mondom, Junnak teljesen igaza volt! Nem tartasz fel, csak… csak most sok dolgom van, de nyugodtan maradj, és akkor majd a séta közben megbeszéljük… de most várjuk ki, hogy mit szeretnének ők ketten… most ők a vendégek… vagy micsoda…
És ezzel vissza is röppent a terembe, és mosolyogva figyelte az eseményeket… legalább is igyekezett megnyugtató mosollyal hozzáállni a dolgokhoz. Timidus pedig csak bólintott. Megjegyezte ezt is, mint minden mást. Nem volt ebben semmi különös.
-Szóóóval… hát… most úgy… ez van… azóta a frontosok kinyitottak pár szintet, szóval nagyon sok helyre lehet járkálni, van rengeteg szórakozási meg kikapcsolódási lehetőség. Parkok, meg színház, meg klubbok… de ezt gondolom majd később… izé… mire vagytok kíváncsiak?
-Süteméééééény!
Csörtetett be Chizu egy hatalmas tálcaval, megzavarva a csendet, és letette az asztal közepére, persze ügyelve a teáscsészékre, majd amilyen gyorsan jött, már el is tűnt... mint egy igazi ninja.

by **Kanami** Szer. Feb. 25 2015, 15:54

- Jajj, köszönöm szépen. Túl kedves vagy. - ragyogó szemmel néztem a lányra.
- Egyébként bármit megeszek.. Tényleg. Nem vagyok válogatós. - habár kicsit szégyelltem magam, hogy idegentől kell elfogadnom ételt, de... tényleg jól jött.
Csendesen hallgattam Azuret, miközben Shukaku-senpai és Cearso-kun félre vonultak társalogni, és közben egészen vidám mosoly került az arcomra. Tehát hiába a hátrányom, vannak, akik még nem tértek rá a fejlődés útjára a régiek közül. Szerencse, ez azt jelenti, annyira nem is vagyok lemaradva.
És egészen kedvesnek is tűnik.
- Köszönöm. – biccentettem dicséretére, miszerint szép a mosolyom.. Legalábbis én ezt úgy fogtam fel. Na persze mindenki tudja, hogy az, de hát na. A dicséret mindig jó. Pedig még elég kevésszer kaptam csak.. Persze, természetesen csak azért, mert az emberek többsége félénk. Úgy látszik, Azure-chan nem ilyen, vagy ha az is, velem szemben egészen őszinte.
- Egyébként.. – kezdtem bele egy gondolatba elgondolkozva, állam alá csúsztatva kezemet.
- Talán gyakorolhatnánk akár együtt is. Ha már.. te is, meg én is.. Így egy helyen.. – kissé összeszedetlenek voltak a gondolataim – a cuki és kusza kislányt játszottam épp - , de a lényeg kihámozható volt.
- Szóval biztosan nem véletlen ez a találkozás pont itt.. Nem lenne kedved esetleg.. Közösen gyakorolni? – böktem ki végül. – Vagy valamit közösen csinálni.. – tettem hozzá még a végére félénken.
- Parkok, színház és klubbok? – emeltem fel szemöldököm kérdőn. Minek? Egy MMO-ban sem láttam még ilyeneket, vagy csak díszként, esetleg valahogyan kapcsolódott egy-egy küldetéshez vagy eventhez. Jó, mondjuk ebben a világban élni kell, nem csak idejárni az élet mellett néha grindelni. De értitek, ez nem megszokott dolog szerintem. Meg a másik.. Ez mégis engem hol érdekelne kezdőként?
- Nem hiszem, hogy ilyesmire lenne pénzem.. – sóhajtottam. Persze, azt már megtudtam a kislánytól, hogy arénákon és küzdőtereken lehet a legjobban fejlődni. Gondolom akkor keresni is. Vagy arra más helyek vannak?
A sütemény érkezésére a kislány felé fordítottam a fejem, majd szemérmesen vettem egy darabkát megköszönve azt, majd majszolni kezdtem.

by **Cearso** Vas. Márc. 15 2015, 08:52

-Én már annak is nagyon örülnék, ha megtudakolnád a kedvemért, hogy kitől és mennyiért lehetne beszerezni. Rajtatok kivül nem túl sok magas szintü játékost ismerek.

-Rendben, ha nem engeded el egyedül és te meg biztos nem jösz, akkor őt már nincs értelme megkérdezni, nincs igazam?
-Nem sértődtem meg, amúgy is valami ilyen válaszra számitottam. Most már mennem kell. Csak idekisértem Azure-t, és ha már itt voltam beugrottam megkérdezni a dolgokat. Remélem nem baj, ha itt hagyom neked. Én nem tudnám olyan jól elmagyarázni neki a dolgokat, mint te vagy Timidus.
Majd mindezek utána odamentem Azure-hoz és hátulról a vállára tettem a kezemet
-Nem baj, ha most itt hagylak Shuékkal?
Majd ha nem jött marasztaló válasz senkitől se, akkor mindenkitől egyesével elköszönök, (Timitől is), majd távozok ott, ahol bejöttünk.

/bocsi a rövidségért, de télleg nem tudok többet irni.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 04 2015, 07:20

-Nincs olyan, hogy túl kedves. Segítek, amiben tudok. És ha nem vagy válogatós sem, akkor biztosan találunk valamit. Chan mellett tanultam jó pár európai receptet, ami nincs is benne a rendszerben, szóval különlegességekkel is tudok szolgálni. Persze a főzés jártasság okos, és ha egyszer végigcsinálom, elkészítem az ételt, akkor utána már megjegyzi, de jó érzés volt, hogy azt tényleg teljesen én csináltam. Chizu, akkor hoznál valami frisset a vendégeinknek? Sütivel nem lehet ám jóllakni.
Öltötte a nyelvét játékosan a másikra, aki egy pillanatra ugyan elkuncogta magát, kiesve a szerepéből, ám utána azonnal meg is hajolt, és karót nyelve lépdelt ki a konyhába, amire Shu újra csak a fejét tudta ingatni. Vajon meddig fogja még tudni játszani ezt az egyetlen játékot?

-Persze, megtudakolom, természetesen. És… szerintem ő is ugyanezt mondaná, amit én. A csarnok egyáltalán nem veszélyes, amíg nem csinálunk hülyeséget, és mindig kienged vagy gyalog, vagy a kristállyal. Olyat is hallottam már, hogy magától aktiválódott az utolsó csapás előtt, mint a KT-n a védőfal. Majd ha Timinek is lesz páncélja, meg fogja tudni használni az itemeket, akkor mehettek. Addig nem.
Nem sértődött meg. Persze, hogy nem. Azért lép le most ilyen gyorsan. Hülye fiúk. -.-
-Oké-oké, nem sértődtél meg. Látom. Nyugodtan itt hagyhatod, nem lesz semmi gond. Üzenem Marlunának, hogy üdvözlöm, és mondja meg neked, hogy ne durcizz.
Ezzel a kijelentéssel Cear kapott is egy békéltető ölelést, majd Shu faképnél hagyta, és visszalépett a többiek közé.

Azure eközben szokatlanul csendes volt (és nyolcadika óta be sem lépett), szóval Shunak kellett válaszolnia Kanami kérdésére, legalább is arra, amit Cearsoval folytatott beszélgetés közben hallott, és amit persze gyors csipogásokkal Timidus leközölt neki, amikor visszaért.
-Én szívesen gyakorlok veled, ha Azure még fél egy picit. Azért… nem mindenki szokta meg, hogy karddal csapkodjanak a szeme előtt, és esetleg el is találják. Az elején én is megijedtem, de könnyen meg lehet tanulni, hogy nem kell félni, mert nem sérülhetsz meg, és nem fáj. Mint amikor szurit kapsz, az is csak először félelmetes…
Bíztató mosoly, na meg persze kérdő tekintet, hogy akkor hogyan is tovább.
-A színház nem kerül pénzbe. Csak beülsz és nézed az előadásokat. Ovidius kőszínháza legalább is biztosan ingyenes.

by Ajánlott tartalom