Dojo

//OFF: Ez lett volna Ayato következő érve, KA. //

– A szerkezet megépítése csupán a munkaerőn múlik, de úgy vélem a jelenlegi helyzetben nem esik majd nehezünkre olyan játékosokat találni, akik hajlandóak ilyen módon segíteni a tervünkben. - válaszolta az Anarchista céhvezérnek, aztán Aidor felé fordult. - A hármas valóban célszerűbb lenne, de nem vagyok benne biztos, hogy abból össze tudunk-e állítani egy ütőképes csapatot.
– Nekem megvan a hármas szint. - szólaltam meg mire Ayato bólintott. Ő már tudta, de elsősorban nem is neki szólt. - Ha vannak még itt mások is ezen a szinten, akkor én vállalkozom az egyik helyre. - mondtam ki, és ezzel állást is foglaltam Ayato terve mellett. A sárkány ugyan ügyes harcosnak tűnt, mikor az arénában láttam küzdeni, de fogalmam sincs milyen egy csatában, míg Ayato nekem már bizonyította, hogy van érzéke az efféle tervekhez, és egyelőre úgy tűnt, hogy jelentős támogatásra tesz szert.

Amennyire megbíztam Ayato tervében, annyira bizonytalanított most el az egyik lány felszólalása. Ő azonban továbbra is elég határozottnak tűnt a tervével kapcsolatban, és bele is kezdett egy igencsak hosszúra nyúló beszédbe.
– Nem értek egyet. A kastély nyilvánvalóan erősen védett lesz, így nem lesz könnyű azoknak akik a szoborban várakoznak majd. Azonban ha csak a városra koncentrálunk, akkor könnyen lehet, hogy visszavonulva a kastélyban barikádozzák el magukat, és onnan már sokkal nehezebb lesz kifüstölni őket, és akkor arról még nem is szóltam, hogy a foglyok egy része is odabent van. A bentiek csak akkor jöhetnek elő, ha már a többség figyelme a kapura irányul. Ha nyilvánvalóvá válik számukra, hogy már a városban vagyunk, akkor az egyetlen lehetőségük az lesz, hogy a kastélyban keresnek menedéket. Ez persze nagyobb felfordulást eredményezhet a soraikban, de utána annál keményebben védik majd az utolsó védvonalat. Ha viszont elhiszik, hogy meg tudják védeni a kaput, és a falakon belül biztonságban vannak, akkor ott fognak szembeszállni velünk. Így a kintieknek nehezebb feladata lesz, de a bentiek annál könnyebben juthatnak be észrevétlenül a kastélyba, és iktathatják ki a felkészületlen vezért. Ha ezt végrehajtják a szint a miénk. Mindez persze nem jelenti azt, hogyha lehetőségük akad valamilyen módon szabotálni a várost védőket. Ha hetekig tartó ostromra készülnénk, akkor járható út lenne a beszivárgás, a víz megmérgezése, és hasonló taktikák, de ezek inkább hosszú távon hatásosak, míg mi a lehető leggyorsabban célhoz akarunk érni, és ne felejtsük el, hogy jelenleg is több fogoly van odabent. Ha túl sok időt hagyunk nekik reagálni a támadásra, akkor könnyen felhasználhatják őket. Elég csupán előrángatniuk pár játékost, a kastély börtönéből és kést szorítani a torkukhoz. Melyikőtök támadna akkor rájuk? Ami viszont járható út és megkönnyítheti a helyzetünket, ha a támadás alatt lázadást szítunk bent rekedtek között. Ezt a beszivárgók közül egy, vagy két ember elintézheti, de az elsődleges céljuk akkor is a sereg minél hamarabbi lefejezése kell, hogy legyen. Ha a kastély már a miénk, nem hiszem, hogy sok kedvük marad harcolni.

Ayato egy kis meghajlás után visszaült a helyére, miután látszólag elfogadták a javaslatát. Fejben szinte már hallottam, ahogy nyugtázza a helyzetet: „Nincs szükség, a további beavatkozásra. Innentől megoldják.” Ezután ismét a sárkány ragadta magához a szót. Furcsálltam, hogy ilyen szabadon cselekszik, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, elvégre nem most látom először. Mikor megemlíti az önként jelentkezőket, felemelem a kezem, mert bár korábban már jeleztem, de nem akartam, hogy elfelejtődjön. Azt hiszem be kell majd ruháznom egy burokra. Utáltam ilyesmire bízni az életem, de ha bemegyek, akkor egyáltalán nem biztos, hogy egy darabban jövök ki, és a burok még mindig több a semminél.