Yofel Kastély

Sokan azt hiszik, hogy az állatkozmetika arról szól, hogy buta ruhákat adsz rájuk, pedig ez nem így van. Persze, a kutyaöltöztetés esetén ennek oka van, hiszen a "fajtiszta", egyébként nagyon gyenge kutyusok nagyon, de nagyon könnyen megbetegszenek a hideg időben. Szóval nagyon sok olyan ruha van, amit nem azért adnak az állatokra, hogy így cukibb legyen. Ellenben én inkább olyan szolgáltatásokkal foglalkozom, amiktől jobban érzik magukat a petek. Úgy hallottam, hogy valaki más is szeretne ezzel foglalkozni, és fel is ajánlottam már neki, hogy segítek neki néhány trükkben, és hasonlóban. Szóval biztosan izgi lesz! *-*
- Engem is elvitt a Csarnokba egy kisebb csapattal. Szóval, ha valaki, akkor ő, szerintem simán megérdemli az Artemist. Mondta, hogy neki nincs nagyon pénze, de nekem van... Súlyemelésre gyűjtöttem, de szívesen áldozok belőle. Már találkoztam is ezzel az Arisuval, akinél az íj van. - még nem tudom, pontosan mennyit is fogok fizetni. De éppen ezért kellene nekem Shuu segítsége.
- Cearso is megy hozzátok? De jó! *.* Na de... ha komoly az ajánlatod, akkor arra kérlek, hogy beszélj először a tagokkal. Yuichi pedig... - itt beleharapok egy kicsit az ajkaimba, de már nem tudom befejezni. Utálom azt a pillantást. Mintha minden ismerőse haláláért engem okolna. De nem fogom felvállalni azokat a bűntetteket, amiket nem én követtem el.
Shuu ezután a következő szintre teleportál, így én is követem őt. A teleportkapunál találkozunk újra, s lévén az egyik kedvenc szintem a hatalmas hőség miatt - s nem az a tikkasztó, mint ami a kanyonra jellemző - , így Sims módon alakulok át fürdőruhába. Imádom a tengerpartot! *-* Nagyon, de nagyon sokszor próbáltam már kifogni azt a pontyot, úgyhogy már nem először vagyok itt, de egyre inkább az az érzésem, hogy ezt nem lehet megcsinálni. A ponty amúgy is édesvízi állat. >.>
- Na de. Szóval megbeszéltük az üzletet. Onnan gondolom, hogy kiképzős, hogy egy teljes tier egyes szettet kért. Én arra gondoltam, hogy hozzácsapnék még minden egyes tierű potiból és kristályból kettőt. Meg ugye az arany, de nem tudom, mennyit adjak. Ja, és még valami. Maradt még néhány potim, amire nekem nincs szükségem, de egy kis szintűnek biztosan jó. Például mini potik. Nem használom, és nem tudom odaadni senkinek. Biztos találsz olyan újoncot, akinek ez jól jön majd. *.* Hűűű, itt tényleg van ponty? Nektek sikerült már megszerezni ezt a jelvényt? o.o - hosszú perceken keresztül beszélek, s fel sem tűnik nekem az egész. Néha alig bírok megmukkanni, máskor pedig lelőni sem lehet.

A sziget partjára érkezünk. Vetek egy pillantást a kastélyra, hiszen már régóta fel akarom fedezni a titkait, de még nem került erre sor. Majd egyszer, biztosan. Amilyen ijesztő a kinézete, legalább lenne indokom elcsalni Malcolmot erre a szintre... és talán picit le is barnulna. Jót tenne neki. Még akár be is költözhetne. Soha senki nem megy be oda, és biztosan kellemesebb, mint abban a ködös erdőben barlangászni.
- Hát, az azért túlzás... - kissé elvörösödik az arcom. Nem érzem jogosnak a bókot, hiszen nem osztogatom szanaszét a pénzemet. Időnként megveszek egy-két dolgot Rinciccnek például, cserébe nekem ingyen kovácsol. Már egy receptet is sikerült vennem neki. Meg ugye most az Artemises dolog is itt van. De az ugye más.
- Nem kell a nevem a boltotokba... nem azért csinálom, hogy tiszteljenek. - éppen ezért szabadítok fel másokat. Titokban. Nem a nevem a lényeg, nem az arcom, hanem a tett, s minden, ami azt indokolja. Már annyi embert szabadítottam meg a szenvedéstől, hogy igazából követni sem tudom. Tíz után feladtam a számolást, mert feleslegesnek tartom. Csak egy szám.
Azt pedig pláne komolyan gondolom, hogy nem kell a nevem az Artes támogatói közé. Ugyan jó PR lenne, ha azt látnák, hogy az a vörös, szépségmániás fruska mennyi mindent tesz meg a picikért, de ezt már egyszerűen túlzásnak vélem. Nekem tökéletesen megfelel az, ha odaadom Shuunak, ami nekem nem kell, és ő majd szétosztja a picik között. Pontosan tudja, mit csinál.
- Titkok... - sóhajtok egyet, majd leülök a partra. Inventorymból előveszem a horgászbotot, meg a sütiket is, és leterítem őket magam mellé. Már ideje enni valamit.
- Milyen adatokat kértek? Nem mintha ez probléma lenne, a szervezőkkel is megosztottam eddig mindent, ami fontos, mármint a bossokon. Hinari is tök rendi volt, és szerintem emiatt, pedig az az igazság, hogy egy kicsit féltem tőle. - kiválasztom a csalit, és bedobom a botot a vízbe. Hátha lesz valami fogásom. Remélhetőleg egy ponty. Igazság szerint nem nagyon szeretek horgászni. Néha picit unalmasnak tartom.
- Ami azt illeti... szóval, ezt nehéz lesz elmondani. - melyiket mondjam el? Hogy emberek tucatjait "öltem meg"? Hogy bizonyítékom van rá, hogy aki itt meghal, az a kinti világban csak felébred? hogy mennyi életet mentettem meg a szenvedéstől? Hogy oszlopos tagja vagyok annak a vörös céhnek, amit ilyen hosszú ideje keresnek már? Hogy érzéseket táplálok egy olyan személy iránt, aki még nálam is veszélyesebb? Nem, nem... ez túl sok lenne. Ez nekem is túl sok. Talán éppen azért ismertem meg Malcolmot, hogy legyen valaki az életemben, aki mellett megengedhetem, hogy a bennem dúló sötétség is végre szabad teret kaphasson. Mellette nem kell titkolóznom. Ha ő nem lenne, talán most minden kiszakadna belőlem... mindent elmondanék Shuunak. Így viszont, erre nincs szükségem. Megkímélhetem a lányt a csalódástól. Azt hiszem, ez mindkettőnk érdeke.
- Láttál már harcolni, és talán feltűnt, hogy elég jól mozgok ezekben a cipőkben. - kinyújtom a lábaimat, a koponyás magassarkú most is ott van rajta. A tetoválást jótékonyan takarja a cipő, éppen csak a galamb farka látszik ki valamennyire.
- Soha egy aranyat nem költöttem akrobatikára. Van ez a cipő... szóval, egyedi item. Nem tudom, hogy miért kaptam, miért éppen én kaptam. De azt hiszem, Kayaba Akihiko rakta az inventorymba szánt szándékkal. Még mindig nem sikerült rájönnöm, miért... - de, valójában pontosan tudom. Segít beteljesíteni a feladatomat. Megmenteni azokat a lelkeket, akik igazán szenvednek. Leszerelem a cipőmet, s odanyújtom Shuu kezébe, hogy vizsgálja meg. Majd a mellettem lévő kagylóhéjjal kezdek el babrálni. Olyan szép! *-*

//kagyló//

Persze, így már más megvilágításba helyezte Shuu ezt a dolgot. Nem vagyok viszont valami celeb, aki azért jótékonykodik, hogy hírneve legyen. Sosem értettem a nagy, stadionos koncerteket, ahová mindenféle hírességet elhívtak, és az élő közvetítés közben ujjongtak az emberek, közben meg azt se tudták, miről van szó. Szerintem álszentség az ilyen, és nem akarok csak ezért egy listára kerülni. Annak viszont úgy van értelme, hogy akkor tudják, hogy nyugodtan felkereshetnek. Mert úgy már nem olyan rossz.
- Rendben, de csak ha tényleg ezért kerül fel a nevem. >.< *.* - különben tényleg nem egyeznék bele.
Hagyom, hogy Shuuék megvizsgálják a cipőmet. Így tökéletes rálátást kapnak a mindenféle statisztikai adatokra, és hasonlókra. Ráadásul mindezt T3-as szinten. Hiszen ahhoz, hogy visszaalakuljon, olyan személynek kéne viselnie, aki kisebb szinten van, mint én.
- Most, hogy mondod, tényleg volt valami fura dementor a kútnál. Nem emlékszem pontosan, különböző tudatmódosító szerekkel kísérleteztem akkortájt. - vállrántás, mintha nem lenne nagy ügy. Mert tényleg nem az. A játékban szabad. Különben miért teremtette volna Kayaba ezeket a lehetőségeket? A való életben amúgy se mernék ilyeneket kipróbálni.
- De azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet. Ami azért fura, mert nem egyből másnap találtam meg a cipőt. Hanem talán még hetek is elteltek. Persze első dolgom volt páncélkinézet változtatóhoz vinni. Ha az ördög viselhet Prada-t, akkor a kaszás is járhat magassarkúban. ˇ^ˇ - ha eleget vizsgálták, akkor visszaveszem a cipőt a lábamra.
- Hát, velem tényleg kedvesek voltak. o.o Mondjuk igazából pár embert kivéve mindenki nagyon jó volt. Rencicc persze csak mutogatta magát. A két Sayonara tag meg valamiért teljesen kiborult, és igazából semmit se harcoltak. De a sok hűhó ellenére percek alatt végeztünk a bossal. Egyáltalán nem volt olyan veszélyes, mint amilyennek addig hittem. - igazán még nem számoltam be neki a bossról sohasem.
- Igazából még engem sem keresett fel senki... pedig sokan állítják, hogy mennyire igazságpártiak. Pedig a boltom minden hétköznap nyitva áll. Aztán sosem hallottam senkitől olyat, hogy egy nagy megvédte volna, amikor bajban volt. - és ez szomorú. Pedig rengeteg kis szintűvel találkozom, még ha nem is annyival, mint Shuu.

Nem szeretek hencegni. Számomra a dicsőséghez nem efféle visszacsatolások szükségesek. Egészen másban mérem a sikert, s másban is lelem a kihívásokat.
- Igen, láttam. De igazából nem figyeltem nagyon oda, hiszen nem nekem szólt. - éppen csak végigolvastam azt az interjút. Ami fontos volt, megjegyeztem, de egyébként nem foglalkoztam vele különösebben. Shuu cikke amúgy is jobban tetszett.
- Nem, Szophie nem volt ott. De aztán felkeresett, amikor jelentkeztem a következőre. Azt hiszem, nem nagyon akart eredetileg elengedni. Aztán inkább elbeszélgettem vele egy picit, amíg csináltam a körmeit. Nagyon szép gyűrűje van amúgy! *.* Szerencsés az a fickó, aki az ujjára húzhatta. - ennyit tudok róla elmondani igazából. Nekem egy picit akadékoskodónak tűnt, de emiatt igazából nem hibáztatom. Azt már nem fejtem ki, hogy igazából azért csináltam meg a körmeit, hogy elengedjen bossra. A kedvességért cserébe egyfajta tartozásérzetet próbáltam kelteni benne, ami azt hiszem, működött is. Éppen csak nem olyan erőszakosan, mint azok a marketingesek, akik az idős nagymamákat és nagypapákat viszik el ingyen vacsorára és kirándulásokra, és cserébe csak egy termékbemutatót kell meghallgatniuk. Egyszer egy MLM cég is így próbált betoborozni, a kétnapos kurzussal a négycsillagos szállodában. Kis híján be is etettek, de akkor még csak tizennyolc voltam, és nem tudtam ezeket.
- Mint amikor az egyetemen csináltunk mindenféle anyagokat a nagyoknak, akiknek nincs erre idejük, de cserébe beláthatunk a nagy dolgokba rendesen? Vagy inkább mint egy support? Nem, ezt nem igazán értem, mármint a szálmozgatós izét. @_@ Az meg akkor sem fair, ha valakit nem vesznek észre. Tudom már! Fessük át a hajadat egy picit élénkebb kékre! Esetleg lilára! *-* Nálam általában működik, hogy emiatt vesznek észre. - jó, jó, tudom, úgy sem engedné. De egy próbát megér.
- Hát... ezt meg azt. Aincrad tele van fura növényekkel. Eddig nagyon kevés embert találtam, akik felfedezték ezeket. Bár Rencicc egyszer ki akart próbáltatni velem valamit, de azt bedobtam a Kezdetek Kútjába. Biztosan hülyének nézett, hogy akkor majd hagyom magam kihasználni, pedig nem. >.> Na de, amúgy nem olyan rossz dolog, főleg, mert itt ezek egyáltalán nem veszélyesek. Csak egy kicsit jobb kedved lesz, vagy valami. Bár az a gomba, amit véletlenül Rinnel és Kanamival találtunk, attól még mindig forog a fejem. o.o Pedig tényleg sima ehetőnek nézett ki. A cigifüstöt mondjuk büdösnek tartom, és tiszta hülyeség, szóval azt nem szeretem, meg semmi értelme. Egyszer, nagyon régen próbáltam csak ki, de nem tetszett, majdnem megfulladtam. - nem nyúlok ilyen szerekhez rendszeresen, de néha-néha jól esik. Ráadásul segít feledtetni bizonyos dolgokat. Meg aztán mi másért lennének ilyenek Aincradban, ha nem azért, hogy használjuk őket? >.< Az alkoholt meg megint csak nem bírom, egy pohár bortól fejre állok, hiába szeretem az ízét, legalábbis, az édesnek. A süteménnyel pedig nem ártok senkinek. Egyébként olyan természetességgel számolok be ezekről, mintha csak a legtrendibb sminkpraktikákról számolnék be. Shuut én már felnőttnek tartom, elég nagylány már, hogy értse.
- Igen, és ez szomorú. :/ Ezt próbálom megértetni mostanság egy lánnyal, aki kikiáltott démonnak meg succubusnak. Pedig szerintem neki meg sürgősen segítségre van szüksége. - visszaszerelem magamra a cipőt, ezzel ismét eltakarva a tetoválást. Eddig még nem kérdeztek róla. Igaz, a vállamon is van egy. Csak az nem galamb.

Tachibana? És Szophie? o.o El nem tudtam volna képzelni ezt a kombinációt. Persze, valamennyire láttam én azt a Tachit is, aki nem akar feltétlenül mások agyára menni, aki védi a társait a maga sajátos módján, s aki nem akar mindent megkettyinteni, amin lyuk van, vagy amin nincs, de általában nem ez a jellemző.
- Igen, ő pontosan ilyen! Jaj, ne... én meg azt mondtam Szophienak, hogy Tachi Kathának a pasija. o.o Pedig tényleg úgy tűnt... még ha csúnyán is viselkedtek mind a ketten. Ölelgette, meg minden. Erre meg... o.o Mit csináljak? Beszéljek Szophieval, vagy hagyjam inkább? Nem akartam megbántani. És azt sem szeretném, ha miattam mennének szét. Nem lenne igazságos. o.o - jó, nem kedvelem nagyon Tachit, sőt, a közvetlen közelségétől nekem konkrétan undorom van. Nem szeretem az olyan pasikat, akik olyanok, mint ő. Minden tinilány csorgatja rá a nyálát, elég volt csak Hürremre nézni, és máris levágós volt. De az se lenne jó, ha az én lelkemen száradna Szophie összetört szíve. o.o
- Fizikát... űrkutató szeretnék lenni. ^^" Igazából ebbe a játékba is csak azért jöttem, hogy megnézzem, alkalmas-e egy virtuális Mars szimulációnak. - arról bizonyára tud, hogy pár éve már elküldtek néhány embert meghalni oda, s azóta már a második járatot is elküldhették. Elég nagy média szenzáció volt.
- Jaj, ugyan, ne mondj ilyet. Engem is cukkoltak, hogy nőt majd úgysem vesznek fel erre a szakra, de megcsináltam. #feministpower - ekkor érzem, hogy kapás van. Bekapok egy süteményt, aztán pedig a horgászatra koncentrálok, hamarosan pedig ki is húzhatom életem első tengeri potyát! *-*
- De jó! *-* Sikerült. - a jelvényt megkapom, a halat pedig elrakom. Biztos finomat főzök majd belőle. >.>
- Hát, egy kardforgató. Egy küldetésen találkoztunk először, igaz, már a második nap hazament. Több napos volt ugye. Aztán azóta meg van győződve róla, hogy démonizé vagyok, meg mindenféle Ahrimanokról beszél, én meg azt sem tudom, az mi. - elrakom az inventorymba a botot, hiszen egy ideig nem lesz erre szükségem.

Félig nyitott kapcsolat? Nekem ez eléggé kihasználásnak tűnik. Mondjuk, ahogyan megismertem, Szophiet sem kell félteni, hiszen mesélt a pasi ügyeiről, és azt mondta, hogy még Rennel is kavart. De nem hiszem, hogy agyba-főbe pasik társaságát keresne. Megvan az a kisugárzása viszont, ami miatt egyfajta kihívást jelent, főleg az ázsiai srácoknak. Itt ugye elég ritka az európai, és a való életben is vannak olyanok, akik egész nap egy éjszakásokat keresnek. Ha pedig meglátnak egy turistát, akkor egyből megpróbálnak rátapadni. főleg, ha még szőke is. Tisztára, mint az araboknál.
- Igen, az ő dolguk. Bár tényleg fura. A félig nyílt kapcsolat meg, hát, az már inkább kihasználás. De akkor inkább hagyom őket. - persze, nyugodtan szólhatott volna a lány, hogy vele van együtt, meg ilyenek, de azt hiszem, értem, miért nem tette. Arra volt kíváncsi, valójában mi a véleményem róla, hogy aztán jót röhögjön a markába, amikor majd legközelebb találkozunk. Sajnos, nagy sajnálatomra, ezt az örömet a bosson már nem adhatom meg neki.
- Hát, az első itteni évemben sokat vizsgáltam az eget... de nem olyan, mint az igazi. Nincsenek igazán csillagképek sem, és minden szinten teljesen másmilyen az égbolt. Szóval, mintha véletlenszerűen helyezték volna a csillagokat az égre. Még a Hold sem úgy mozog, ahogyan kéne... nappal például sohasem látod, csak éjszaka. - egyszerű "dekorként" funkcionál az égbolt, hogy legyen ott valami, s kissé a földi érzést nyújtsa.
- Nem akarok a Marsra menni. Igazából arra készültem, hogy a háttérmunkákba segítek bele. - a Földnek nincs hátra ezer éve. Egészen pontosan: az emberiségnek nincs ennyi ideje hátra ezen a bolygón. Mert annyira sikerült tönkretenni. Ezt már pár évtizede felismerték, és ezért kezdtek el kutatni.
- Azért izgi lehetett a küldetés. Remélem, én is látom majd egyszer a repülő szigetet! *-* - még egy süteményt veszek, s felfigyelek arra én is, amire Shuu. Timidus nyomot fogott, úgyhogy felállok, hogy kövessem őket.
- Igen, ő volt az. Nem mintha haragudnék rá, félre ne érts. De sajnos vannak olyan vörösek, akik szerintem veszélyesek, és csomót még csak nem is ismerek. Azt mondtad, a céhvezéreteket is ezért ölték meg... szóval nem tartom kizártnak, hogy ő is célponttá váljon. - nem akarok semmit sem sugalmazni. De tudom jól, hogy gondolkoznak az igazán veszélyes vörösek. Nekem nem áll érdekemben végezni a lánnyal, de ismerek olyanokat, akik nem nézik végig, hogy sértegetik őket.