Sai és Buba

Transfer Pain (karakter képesség)

Az idomár-pet páros közötti erős kötelék megnyilvánulásaként a sebesülést elszenvedő féltől a társa át tudja vállalni az alább olvasható mértékben a sebesülés egy részét. (Oda-vissza működik.) 5 körön át hat, csatában egyszer használható, lejárta után mind a kettejük a karakterszinttel egyező sebesülést szenved el.
Kezdő szint: 25%-os sebződés megosztás (1.-10. szinten*)
Haladó szint: 33%-os sebződés megosztás (11.-20. szinten*)
Mester szint: 50%-os sebződés megosztás (21. szinttől*)
*teljes értékű, maxos xpvel számolt szint számít csak, a kiképzőtisztből nyert nem releváns

Fenevad Buba (pet képesség)

Sai egy harci ajzószerrel átitatott jutalomfalattal (2 fajta) kínálja meg Bubát, aki (és csak is a pet) aztán annak lenyelésétől rögtön sokkal harciasabb lesz 2 körre:
Az ajzószer hatásának lejártával a dolog visszaüt: az elkövetkező két körben Buba CSP használata a másfélszeresére nő.
Turbo - növekszik (negyedével) a mozgáskoordinációja és a reakció ideje (fegyverkezelés és gyorsaság)
Démon - növekszik (negyedével) az ellenállóképesség és a karmok, fogak ejtette sebzés (élet és irányítás)*
*az ilyenkor elszenvedett sebesülés először a plusz élet pontokból vonódik le
5 kör a lehűlési idő

---

Chapter 3

- Ez vajon már egy kazamata, vagy csak egy egyszerű barlang? - hajoltam be a hatalmas kőszájon át a félhomályba
~ Nem tudom, de ha beljebb mész és engem is odaengedsz, akkor még kiderülhet, hogy az-e ~ zsörtölődött a kölyökrókám
Persze csak én hallottam, tisztán és érthetően, amit mondott, mert amúgy csak vakkantások sorára lehetett volna figyelmes az ide vetődő járó-kelő
- Jól van pupák - hajoltam le, megvakargatni a buksiját
~ Ne hívj pupáknak! Az olyan ledegradáló! ~ lázadozott, de én csak intettem neki, bentről, hogy jöhet utánam
~ Mit látsz?
- Nem sokat, és te?
~ Várj, had szoktassam hozzá a szemem ehhez a félhomályhoz!
Csendben maradtam hát, és igyekeztem én is kicsit megerőltetve a szemem, többet felfedezni a semminél.
Szimatolt és kémlelt, arrébb lépett párat és megnyalt egy követ a földön, majd a fülei jártak viccesen, akár egy lokátoré
Felnézett rám félig lehunyt szemekkel, szinte elmarasztalóan, én meg még mindig nem tudtam túltenni magam azon a fülmozgáson:
A számra kellett tapasztanom a tenyerem, nehogy kibukjon belőlem a nevetés, és azzal felzavarjak idebent mindent
~ Most min fogod a hasad?
- A füleid! - mutattam rájuk - Olyan mókásan mozgatod őket!
~ Igazán megkomolyodhatnál már! Azt hittem fejlődni jöttél, nem rajtam nevetni! ~ dorgált meg, akárha apám lenne
- Jól, jól van, pupák! - somolyogtam az ő kárára
Erre megfordult és odacammogott a lábamhoz, vetett rám egy sokat sejtető pillantást, kb annyit tudtam kiérteni belőle, hogy "jól meggondoltad?"
Majd egész egyszerűen szélesre tárta kis rókapofáját és nemes egyszerűséggel ráharapott a bokámra. Nem akartam hinni a szememnek, még belém mélyesztette apró, kis tűfogait vagy kétszer, mire leráztam magamról
- Te kis!!! - kiáltottam volna, de igyekeztem halk maradni, inkább csak az öklöm ráztam felé
~ Megérdemelted. ~ nézett fel rám sztoikus mosollyal, majd, mint aki jól végezte dolgát, elkezdett mosdani
- Már miért érdemeltem volna meg? - dühöngtem felé rugdalva a levegőben, ami elől ő könnyedén arrébb ugrott
~ Mert folyton pupáknak hívsz, és én utálom! Igazából még rendes nevet sem kaptam tőled!
- Pupák! Pupák a neved! - hergeltem újra
~ Ne merészeld, mert megharapom a másik bokád is!
- Miért, talán nem tetszik? Én adtam neked, tehát ez a neved!
~ Telitalálat, fajankó! Képzeld nem tetszik, úgyhogy kezd el törni azt az üres kobakodat valami kevésbé idegesítő néven!
Már nem is figyeltem rá, mert közben észre vettem, hogy hiányzik az életcsíkomból. És nem csak az enyémből. Pupákéból is.
- Te mikor sérültél meg?
~ Figyelsz te rám, Sai? Azt mondtam, találj ki egy jobb nevet!
- Várj most ezzel! - szóltam rá megkomolyodva - Nézd, nem csak nekem hiányzik az életcsíkomból, hanem a tied is hiányos
Pupák kíváncsian felsandított
~ Hm, fura. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt bejöttünk még nem volt semmi bajom. És itt se tudom mitől... de akkor legyünk óvatosabbak
- Ennél is?
~ Ennél is!
- Szóval mit látsz?
~ Egyenetlen, nagy, leginkább kör alakúra hasonlító barlang van előttünk, de szerintem már lassan neked is ki kellett volna, hogy körvonalazódjon. Néhány csont elszórva, emberi és állati vegyesen, de semmi használható. Beljebb előttünk egy megmunkált, faragásokkal teli dúcolás, amolyan ajtófélfa lehet, mögötte egyenes, döngölt talaj vár. A többihez közelebb kéne mennünk
- Köszi, Pupák, igazán remek munkát ...
Még be sem fejezhettem, amikor dühösen felcsillant a kis róka szemében a fény, és rögtön tudtam, hogy hibáztam
- Ne! - sikkantottam, de hiába rántottam volna el a bokám, ő gyorsabb volt. Ő mindig gyorsabb. Pedig az én értékeim vannak meg neki is
- Ne már! - akadtam ki rajta duzzogva
~ Nem mondhatod, hogy nem figyelmeztettelek!
Igaza volt, de nem mondhattam ki, mert akkor csak elszáll az egója. Viszont...
- Megint csökkent a tiéd is!
~ Heeee? ~ forgatta a szemeit kétkedve
~ Lássuk csak ... ~ a bokámra sandított, a szája széle gonoszan húzódott mosolyra.
Még mielőtt bármit is tehettem volna, újra ott voltam a fogai között
- Elég legyen már ebből! - förmedtem rá
~ Várj! ~ vakkantott rám parancsolóan ~ Nézd, a csíkot!
Megint hiányzott. Igen, ahogy várni lehetett az övéből is. De ő közben újra és újra belém harapott.
- Ezt most már fejezd be! - utasítottam erélyesen
~ Valami nincs rendjén
- Persze, hogy nincs! Engem harapdálsz, ahelyett, hogy szörnyeket pusztítanál meg!
~ Nem, nem erről van szó, figyelj ~ tétovázott, valamit el akart mondani, de aztán csak a fejét rázta ~ inkább harapj meg te is, és meglátod!
- Minek?
~ Csak csináld. Kíváncsi vagyok, hogy akkor is ez történik ... ?
És tétováztam én is, nem akartam elhinni, hogy erre kér. Meg amúgy sem szívesen harapok bele egy szőrös izébe...
- Nem akarlak megharapni!
~ Nem? ~ nézett fel rám kérdőn ~ Ha a harapással van gond, akkor helyette akár meg is karmolhatsz, csak csinálj valamit, amivel megsebesítesz!
- Biztos vagy benne? - nem értettem miért jó ez neki
~ Biztos, csak csináld már! Megöl a kíváncsiság!
- Jól van, de te akartad - figyelmeztettem előre, és az öt ujjamat karomba görbítve végigszántottam a hátán egy gyors mozdulattal
Pupák nyüszítve ugrott félre a marás hatására, szemében fájdalom és elárultság jelei látszottak
~ Ez fájt!
- Dehogy fájt!
~ De igen is fájt!
- De hát nem fájhatott, nekem se fáj, ha belém marsz! - ne marháskodj már Pupák - Max kellemetlen
~ Hát akkor ez eléggé az volt! ~ nézett rám neheztelve
- Na mond már, mit fedeztél fel! - tereltem a témát
A sebét nyalogatta, mint aki ráér a válasz adással, sértődötten pillantgatott rám, és nekem meg kellett várnom, míg végre hajlandó beszélni hozzám
~ Az történt, amit vártam! ~ jelentette ki, mint ha valami teljesen közérthető dologról lenne szó
- Jó, de mi az?
~ Nézted az életcsíkunkat?
- Mert?
~ Azért, mert ha figyelted volna, akkor láthattad volna, ahogy az enyémmel egy időben a tied is csökken
~ És figyelj! Belerúgok ebbe a kőbe ... ~ és így is tett az apró rókamancsával ~ és akkor is működik ~ úgy is lett
~ És azt is lefogadom, hogy ugyanez nálad is menni fog
Kipróbáltam, csak mert ragaszkodott hozzá
- Nahát, és ez most jó, vagy rossz hír?
~ Amikor megharaptalak, csak a sebzésem egy része látszott meg rajtad, a hiányzó mennyiség meg rajtam mutatkozott meg, és figyeltelek téged is. Ugyanez történt a te esetedben is.
- Na de akkor ez most jó? - türelmetlenkedtem, nem teljesen értve a dolgot
~ Mondhatjuk jónak, ha akarjuk. Úgy tűnik a minket ért sebesülés megoszlik kettőnk között
- Az szuper!
~ Igen, lehet, hogy hasznos lesz, de kitaláltál már valami rendes, emberi nevet nekem végre?
- Persze!
~ Tényleg? Nem csak ugratsz?
- A neved mától Buba Machado de Salamanca!
Pupák csak ferde szemmel nézett rám, kérdőn
- De lehetsz Buba is, ha ez túl hosszú
Csak megrázta a fejét nagyot sóhajtva
~ Jól van ember, ha ezt akarod, leszek neked Buba. Egy fokkal jobb a pupáknál!

---

Chapter 4

- Te támadd a jobb oldali zombit, enyém a bal! - adtam ki az utasítást Bubának
~ Előbb adja abból a finomságból, amit ma reggel csináltál!
- Szó se lehet róla, azok jutalom falatok, ki kell érdemelned
Sokat mondóan a hátunk mögé fordította a fejét
~ Lenyomtam neked egy kazal csontvázat, talán nem vagyok elég jó neked egy nyomi kis jutalom falathoz? Ember, éhes vagyok, adj enni a szegény kis rókának, aki szétdolgozza az agyát melletted!
Követtem a pillantását, s ő már is kommentált:
~ Igen én szedtem szét az ötből négyet, ha nem tudnád, ó dicső idomár gazdám!
- Hát, ha tényleg így ...
~ Tényleg így van, de miért kell nekem mindent bizonygatni újra és újra?
- Oké, rendben, tessék, itt van, csak fogd be a szád! - csomagoltam ki egy kísérleti fűszersóban meghempergetett húscafatot, s már dobtam is elé.
Puffogva harapott rá, de alig egy-két rágás után kivirult a róka-pofa
- Ízlik?
~ Mi az, hogy, máskor is csinálhatsz még ilyet! Na hol vannak azok a zombik? Még mindig itt dőlögélnek a sarkon túl? Szétkapom őket és ... !
Suss, mint a szél fordult be, lemaradva követtem, s csak azt láttam, hogy karmok köröznek a zombik körül, róka test nyúlik meg a szörnyek karmait kikerülve, józan észt meghazuttoló módon mindeféle fényes csíkokat hagyva maga után, majd mire én is lecsaphattam az egyikükre, azok gurgulázva rogytak össze.
Buba elégedetten huppant le a földre mellé
~ Na mit szólsz, ki az ász? Ez a cucc most tényleg nagyon jó volt, nem tudom mit kevertél be - le ~ lassultak le egyszer csak a szavai, az egész róka hírtelen elkókadt elöttem
~ Eh, olyan fáradtnak érzem magam
- Mi van veled?
~ Az a cucc lehet az, vagy a zombik, de nem ezek sima zombik voltak
Lassan életre kapott
~ A jutalomfalatban volt valami. Utána olyan könnyűnek és fürgének éreztem magam! Nem valami tiltott dolgot kevertél bele?
Én csak néztem rá, megvonva a vállamat
~ Jó cucc, nekem bejött. De csináltál másik félét is, kipróbálhatom azt is?
És így jöttünk rá, hogy valami egészen új, bombajó fűszerkombinációt sikerült összedobnom, rögtön két félét is, ami hatással van Buba harci potenciáljára

módosítottam a kritériumoknak megfelelően