Re: Mirika & Pete

by **Mirika** Hétf. Jan. 21 2013, 03:33

Betartottam a szavam, tényleg hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Nos, Peter némi bizonytalankodás után fogta magát, rám ült, belenyomta a késem a kezembe és megvágta magát vele. Konkrétan képes volt pontosan ugyanabba a patthelyzetbe belerángatni engem, ahonnan kimásztunk az imént. "Patthelyzet" mert szakálla nő a srácnak, mire letoljuk egymás életét a sárga zónába, de jó eséllyel én fogok odajutni előbb. Alig sebeztünk egymáson, de az én életem, ha nem tévedek nagyot, úgy fele lehet az övének, szóval ugyanannyi sebzéssel ez így szívás. Visszajutottam abba a helyzetbe, hogy valamit ki kell találjak, és bár volt egy perfektül kézenfekvő ötletem, egyszerűen... nem nagyon vitt rá a lélek, hogy komolyan megtegyem.
- Oh igen, föhőleg ha nem nyomsz agyon @.@ - kezdtem köhögni, ahogy teljesen ránehezedett a hasamra. Eddigi bamba-csodálkozó arckifejezésem most ilyen hitetlenkedőbe ment át, egyrészt mert komolyan nem számítottam rá, hogy pont ugyanazt fogjuk csinálni, amit az előbb, és ennek nem volt értelme, másrészt meg mert ahhoz képest, hogy az előbb kijelentette, nincs kedve harcolni, most mégis nekiállt szurkálni. Aztán bevillant a mosolya: ez a gyerek szórakozik velem. Erre a következtetésre jutottam, másképp nem lehet. Teljesen abszurd dolgot csinál, ahogy én is totál hülye ötlettel álltam elő a huzatos agyamnak köszönhetően. Mi ártott meg a fejemnek?
Aztán lejjebb csúszott, gondolom mert olyan helyen ért hozzám véletlenül, ahol nem akart, viszont ezzel némi teret adott nekem a szabadabb mozgásra. Király! Nem törődtem a késével, feltápászkodtam, aztán megkapaszkodtam a hátában, félig-meddig átölelve őt. Meg fogom csinálni... én tiszta hülye vagyok...
- Én egészen biztos vagyok benne, hogy nem szurkálni szeretnél a késeddel egy előtted fekvő, tehetetlen lányt, aki az imént azt mondta neked, hogy azt tehetsz vele, amit akarsz :3 - súgtam a fülébe kacér hanglejtéssel, majd felkuncogtam a magam csilingelő hangján. Miközben nyomtam egy puszit az arcára, két lehetőség fogalmazódott meg bennem. Vagy nevetek egy jót és közlöm, hogy hagyjuk abba az egészet, vagy tényleg elterelem a figyelmét, és kinyúlok az íjamért. Nos, ebből az lett, hogy szorosan átöleltem, a lehető legjobban hozzábújva, és tapogatózni kezdtem a fegyverem után. Mihelyst kezembe került, elengedtem Petert, így törzsem szépen elindult a talaj felé, íjamat pedig magam elé kaptam, ráfogtam a fiúra és megszólaltam:
- BAM! Headshot! - Felnevettem, hiszen nem volt nálam nyíl, a tegezem innen el sem érhettem. Pont ugyanolyan nagy fenyegetés volt a pókmintás íjam, mint az a csorba kés. Végül elterültem a földön, kitártam a karjaimat, és széles mosollyal néztem rá a srácra. Esélytelen, hogy én ezt folytassam ebben a formában. Ha még egy 8-10 alkalommal megszúr, azzal vége a párbajnak, de valahogy kételkedtem benne, hogy folytatná így, az én harci szellemem teljes hiányában.

21 HP maradt még

by **Peter Worker** Hétf. Jan. 21 2013, 09:41

Valóban nem szurkálni szerettem volna őt, legalábbis nem az éles pengémmel, de hát ezt kérte tőlem, hogy folytassuk ott ahol abba hagytuk és én hallgattam rá jó fiú módjára. Az ölelése szoros volt, nem tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom. Nem hittem hirtelen, hogy valóban az történik, mire gondoltam, de tényleg tetszettem neki! Más nem lehetett. Puszit adott az arcomra, majd dőlt vissza a földre. Én a fejemhez kaptam, hol az ajkaival az arcomat érintette. Valóban azt kérte tőlem? Ő? Én tőlem?
- BAM! Headshot! – a nevetése zökkentett ki a gondolkodásomból, majd vettem észre, hogy az íja volt nála, azonban nem tudott rám lőni, minthogy nem volt mivel.
Átvert, talán egy normálisabb, sikeresebb fiú, most dühösebb lett volna, de nem tartoztam az egyik csoporthoz sem. Korábbi szavai jutottak az eszembe, hogy aranyosnak tartott engem, hogy bűntudata lett volna, ha vesztenék, hogy nem akart átverni. Szimpatikus voltam neki, ezt nem lehetett tagadni és a puszi. A puszi. Nem volt csók, de számomra most azzal ért fel.
Szép nevetése volt. Mesébe illő volt, miként mosolygott és korábbi füllentésemet, miként mondtam neki, hogy elcsábított, most teljes egészében igaznak éreztem.
Nevetése közben fölé hajoltam, így súlyomat is levettem a lányról. Szemeink egy vonalba voltak és arcomat folyamatosan közelebb és közelebb toltam hozzá. Nem volt barátnőm még, egyszer sem, így most az első csókomhoz készültem.
Nem voltam agresszív, egyáltalán nem. Behunytam a szemeim és akartam az ajkaimmal az övéit érinteni.
Hogy ő mit csinált, mit akart csinálni, azt nem tudtam. Testem lekerült róla, nem nehezedtem rá, egy egyszerűbb mozdulattal fel tudott volna borítani, természetesen, csak ha akart volna, de egy biztos, én nem álltam meg.

by **Mirika** Hétf. Jan. 21 2013, 21:17

Asszem tök tiszta volt, hogy trükköztem, és joggal megsértődhetett volna, de szerintem a hangulat abszolúte nem volt olyan, hogy bármit is komolyan kellett volna vennünk. Ilyen felhőtlen vidámság telepedett rám, és Peter is folyton csak mosolygott, szóval egyértelműnek gondoltam, hogy számára is nyilvánvaló, nem bántani akarom. Aztán nagy nevetgélésem közepette hirtelen feltűnt, hogy már nem nehezedik semmi sem a lábamra, sem sehová máshová. Rögtön abbahagytam és felnéztem, mire megszeppentté rendeződtek át vonásaim. Ugyanis a fiú fölém hajolt, én meg sűrűn pislogva bambulhattam az arcába a kérdéssel, hogy vajon mit akarhat tőlem? Nem kellett persze sok, hogy leessen, amint behunyta a szemét és közelíteni kezdte az arcát az enyémhez, világossá vált. Vettem egy mély levegőt, magamhoz húztam az egyik kezem és rátettem Peter szájára a mutatóujjam, így megállítva a mozdulatot. Megvártam, míg kinyitja a szemét, és nemet intettem a fejemmel, majd újfent elmosolyodtam.
- Végre őszinte vagy :3 De mivel elcsábultál, így vesztettél. Ha most felborítanálak és én ülnék rád, már elérném a tegezem, és tudnék beléd lőni az íjammal - mondtam, de mindezt nem tettem meg, hiszen nem akartam harcolni már én sem. Csak teoretikusan vázoltam fel, hogy mi történhetne most. Mondjuk ha egy nyíl nem lenne elég, Hisame seperc alatt kivégezne, de ez most mellékes volt.
- Nah, jól van, szerintem fejezzük be, egyikünknek sincs kedve harcolni a másikkal gondolom. Ha túl messzire mentem, ne haragudj ;P Tök ari srác vagy, nem akarlak megkavarni. Tuti megbánnád :3 - szólaltam meg ismét, aztán kihúztam magam félig Peter alól és felültem, kezeimmel magam mögött megtámasztva magam. Lehívtam a menüt és eltüntettem a fegyvereimet, hogy ne zavarjanak, ne kelljen figyelni rájuk. Remélem azért nem érzi magát becsapva, mármint nem sértettem meg, vagy ilyesmi. Nem állt szándékomban, ő sem ártott nekem semmit. Na meg nem is volt ostoba, hogy megérdemelné, ha kihasználnám és átverném.

by **Peter Worker** Hétf. Jan. 21 2013, 22:43

Térdeimre ültem Mirika előtt. A csók nem sikerült, azt hiszem félreértettem a jeleket, de valahogy mégsem teljes egészében volt ez amolyan „ciki” helyzet számomra, legalábbis nem éreztem annak. Megtudta talán, hogy a pillanatnyi helyzetben miként éreztem, de nem gúnyolódott velem, normális, kedves volt. Nem undorodott tőlem, legalábbis nem mutatta annak jelét és ez jól esett nekem. Szavaiban elbizonytalanodtam, de semmi negatív gondolatom nem volt az irányába. Lehet, hogy átvert, de nem neveztem se bunkónak, se egyéb jelzővel nem illettem.
- A befejezést ajánlottam körülbelül három perccel ezelőtt is. – jegyeztem meg, hisz ha akkor elfogadja, akkor most ez nem történt volna meg – Ugyanakkor valóban vége van. – előhívtam panelt és feladtam a küzdelmet – Mint ahogy mondtad, vesztettem. – kimondva rosszabbul hangzott, mint gondolva, de így történt, felálltam, majd nyújtottam a kezem Mirikának, hogy álljon fel ő is. Addig tartottam a mancsom neki, míg bele nem kapaszkodott és húztam fel őt.
- Örültem, azt hiszem, talán, nem tudom, de egy biztos, egy élmény volt. – mosolyogtam őszintén – Kicsi ez a világ, van egy olyan érzésem, hogy még fogunk találkozni Íjászlány Mirika. Szebb napokat neked. – nem vártam, hogy szóljon, maghajoltam és rögtön fordultam is meg.
Kellemetlen lett volna számomra az ettől érzelmesebb búcsú és jelent is meg a lábaimnál rögtön Hisame. A küzdelemből kimaradt most ő és látszott rajta, hogy nem is igazán értette a történéseket, de mindig lelkes volt és ez most sem változott.
Bár vesztettünk, az én hibámból, nem az övéből, ő nem volt bánatos emiatt. Mintha nem is érdekelte volna a csata kimenetele, gondtalanul ballagott mellettem. Talán vártam, hogy utánam nyúl a lány, vagy kiabál valami kedveset nekem, de így vagy úgy mosollyal az arcomon távoztam.

Köszönöm a játékot Íjászlány Mirika! Nagyon élveztem és remélem játszunk majd még együtt :]

by **Mirika** Kedd Jan. 22 2013, 01:50

Örültem, hiszen nem tűnt mérgesnek, csalódottnak, sértődöttnek... talán csak egy picit zavartnak, de mosolygott, és nem kínjában. Szóval nem volt semmi gáz, és hát elég kellemetlen lett volna rossz hangulatban elválni egymástól, szóval megkönnyebbültem valamelyest. Megjegyzésére kuncogtam egy jót, valóban nem volt sok értelme annak, amit csináltunk azóta. Vagyis hát... elméletben megfordítottam a végkimenetelt... talán. Fene tudja. Így sem éreztem igazságosnak, hogy feladja a harcot, de könnyebb volt megemészteni nekem is, hogy mégsem úgy "nyertem" hogy közben totál vesztett helyzetben voltam. Elfogadtam a kezét, és hagytam, hogy talpra állítson. Még meg is hajoltam előtte kicsit, mielőtt ismételten elvégeztem volna a portalanítás és a ruhaigazítás szokványos műveleteit.
- Én örültem. Remélem mihamarabb összefutunk újra. Talán a következő bossharcon :3 - válaszoltam visszamosolyogva, s Hisaméra is rápillantva, kicsit oldalra billentve a fejemet. Mihelyst megfordult, felsóhajtottam és keresztbe fontam a karjaimat a mellkasom előtt. Furcsa küzdelem volt ez, és asszem megerősítést nyert, hogy baromira béna vagyok egy az egy ellen. Ezen mindenképp változtatnom kellene, még pár szint és kardokkal harcoló mobokkal fogunk összecsapni, nem pedig ilyen béna vaddisznókkal meg farkasokkal.
- Peter! - szóltam utána még azért - Csak hogy tudd, a puszit nem kamuból kaptad :3 - feszítettem hm... büszkén? Valami olyasmi. De amúgy tényleg, megkedveltem a fiút, pedig alapjában véve nem bírom az ilyen mulya srácokat. Neki mondjuk lett volna bátorsága megcsókolni engem, szóval nem egy töketlen selejt. Szerencsés lesz az a lány, aki elnyeri a szívét, de az nem én leszek. Nekem már ott van Kota, és különben sem hozzám való, nem bírnám ki mellette. Kell a pörgés és a pezsgés, szóval irány aaa... fogadó! :3

// Én is köszönöm, Sárkánylovag :3
KA, a pénzjutalmam felét írd át Peter oldalára légy szíves, köszi! //

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jan. 25 2013, 14:04

Én speciel nagyon élveztem a küzdelmetek.

Jöttem, láttam, zártam!

6. szint jutalmak: 30 exp 80 arany (Kanának 40, Peternek 120)

by Ajánlott tartalom