Szo & Pete

by **Peter Worker** Szomb. Jún. 21 2014, 22:26

A szobámban a jegyzeteimet bújtam. Bár tény hogy nem voltam olyan megfigyelő, mint Shu, sem olyan stratéga, mint Hi, vagy Mirika. Az üzleteléshez sem értettem annyira, mint Anat, de mindez nem jelentette azt, hogy ne foglalkoztam volna néhány dologgal. Persze jó érzés volt azt a látszatot kelteni, hogy én nem foglalkoztam semmivel sem, de ez nem volt teljesen igaz. Az ágyam egészén és a szobám padlóján is jegyzetek voltak szét – szét szórva. Épp rendeztem őket, vagy csak épp úgy tettem, mintha rendeztem volna őket.
Az egyik sarokban növényekről voltak jegyzetek. Leginkább a kristályíráshoz szükséges növények nevei, kinézetei, de számos firka volt a kertben fellelhető virágokról is. A kertészkedés jártasságom szintje nem volt olyan magas, de akarva akaratlanul tanultam a növényekről folyamatosan, s ezt nem igazán bántam. Talán persze Yuina és Lea ösztönzött erre leginkább.
E jegyzetek mellett a kristály boltról voltak adatok és az írásaimról. Hogy miket tudtam és miket nem. A legújabb receptek, s hogy azokhoz milyen növények is kellettek. A készletekről, a raktáron levő alapanyagokról.
A szoba padlóján a céhben levő lányokról és fiúkról voltak adatok. A szintjeik, s pontjaik, már amiket sikerült megtudnom magamtól róluk. Mellettük pedig a küldetésekről voltak feljegyzések. Egy – egy mondat, arra az esetre, ha feledésbe merülne valami fontos. A lista legtetején a sárkányos küldetés volt, melyre a jegyzetek nélkül is tökéletesen emlékeztem még. Hisame miatt emlékeznem kellett. Akkor megannyi sárkánnyal találkoztunk, s tértünk vissza végül hozzánk, az emberek közé. Jégsárkánnyal továbbra se találkoztunk, s így Hisame továbbra is egyedül volt. Milliószor gondolkoztam a megoldáson, de az a bizony körte csak most fénylett fel a fejem fölött. A jegyzeteket félre dobtam, s sietve kerestem a sárkányt a kertben. Elővéve a nyerget tettem azt a hátára és indult meg az utunk így az Igazság Palotája felé.
Szophie volt most a keresett személy és a társa Vezér. A vakrandi eseményen történteket sajnos még nem sikerült kivernem a fejemből, de talán csak most nem bántam ezt. Emlékeztem a farkas emberi alakjára, s szerettem volna ezt megismertetni Hisamével is. Talán tőlük segítséget kaphattunk, talán Hisame beszélgethetett olyannal, ki bármikor ember lehetett.
Kopogtattunk az épület hatalmas ajtaján, hisz bár a szárnyakkal bármelyik ablakon érkezhettünk volna, de nem szóltunk, hogy jövünk, illetlen vendégek pedig nem akartunk lenni, nem a mi házunkról volt most szó.

by **Szophie** Hétf. Jún. 23 2014, 20:43

Nagyot ásítottam, majd jólesőn kinyújtóztattam végtagjaimat. Ez az egész napig tartó pihenés már rám fért. Az elmúlt napokban, hetekben különösen rákoncentráltam a mobok gyilkolására, mivel már kezdtem én magam is azt érezni, hogy magamhoz képes le vagyok maradva. Vezér persze mindig így gondolja. De most elégedetten nyújtózkodik ő is a kanapén. Nem mondom, hogy sikerült eleget fejlődnünk, mivel még szintet sem léptünk ez alatt, de mégis úgy éreztem, most már megérdemlünk egy kis pihenést. Persze szeretném, ha tényleg kicsit fejlődnénk, ugyanis az elmúlt időben eljutottam egy mély pontra. Még a szokásosnál is tehetetlenebbnek érezem most magam, mintha tényleg semmit nem érnék. Ez pedig bosszant, nagyon. Habár az utolsó bosson pozitív csalódásként csináltam is valami hasznosat, sőt, az utolsó csapást is én vittem be, így lett egy kis önbizalmam, de ez nem elég.
Most viszont a jól megérdemelt sütemény. Felemeltem a villám, és már majdnem a számhoz értem vele, ám abban a pillanatban kopogás zaja zavarta meg az étkezésem. Füleltem egy csöppet, és vártam. Nem lett volna nehéz felkelni a helyemről, és kinézni az ablakból, hogy megtudjam, ki keres, kit, és miért, ám ezt mégsem tettem meg rögtön. Ott volt a szobám rögtön a bejárat fölött, ám úgy voltam vele, hogy úgysem engem keresnek. Füleltem, és vártam, de semmilyen hangot nem hallottam sehonnan. Egy ajtó csapódást sem. Kiléptem hát a folyosóra, és körbenéztem. Végigmentem a szobákon, és mindenhova benyitottam. Sehol nem volt senki. Nagyon úgy tűnt, én egyedül vagyok odahaza, a palotában. Így hát az én feladatommá lett, hogy ajtót nyissak. Kissé megvárakoztattam a vendégünket sajnos azzal, hogy a többiekre vártam, de úgy voltam vele, én úgy sem segíthetek neki. Hiszen mégis ki keresne engem?
Üdvözlő mosoly került arcomra, miközben kinyitottam a hatalmas ajtót. Kissé meglepődtem, amikor Petert pillantottam meg ott.
- Szia.. sziasztok. - köszöntem mind a fiúnak, mint a sárkánynak. - Hinari nincs itt. - mondtam készségesen. - És rajtam kívül igazából senki.. - tettem hozzá, hiszen nem volt biztos, hogy Hinarit keresi. Úgy láttam, Himével is szokott beszélgetni a fiú, és talán másokkal is. Nem biztos, hogy mindig mindenki Hinarit keresi. Azt viszont le mertem volna fogadni, hogy engem nem keres.
- Esetleg átadhatok üzenetet? - mosolyogtam rá, miközben gondolataim visszaterelődtek a süteményre, mely odafent várt rám.

by **Peter Worker** Szomb. Jún. 28 2014, 22:32

Szophie nyitott ajtót nekünk és meglepődtem ezen a véletlenen. Pont őt kerestük, s szerencsére nem kellett tovább kajtatnunk. Pont ide jöttünk elsőnek és pont itt volt. Jobban nem is indulhatott volna ez az egész kaland.
- Hi nincs itt. Értem. Üzenetet? Áh, köszi, de nem kell. - mosolyogtam kedvesen a lányra – Igazából téged keresünk, meg a farkasodat. Vezért. - zavartan vakartam a tarkómat – Veletek szeretnénk beszélgetni igazából. Persze csak ha ráértek, de fontos is lenne nekünk.
Hisamének fontos volt, így nekem is. Vezér képessége különleges volt és egy olyan sárkánynak, ki egy fajtársával sem tudott találkozni, ez talán mindennél többet jelenthetett.
- Szió Szo. - bár talán nem voltunk olyan közeli barátok a lánnyal, de ismerősnek bátran lehetett nevezni őt és ez a sárkánynak bőven elég volt ahhoz, hogy hozza a szokásos közvetlen formáját. Ő már rég be kukucskált az ajtón, hogy lássa az ajtón túli terültet, majd vissza fordulva a nyakával fonta körbe a lányt. Simogatást várt, simogatást várt már mindenkitől a nyavalyás elkényeztetett hüllő.
- Mégis ki nevelt ilyenre téged? - válaszként csak a nyelvét öltötte rám, majd tekintett kíváncsian Szophie-ra.
- Hol van Vezér?
- Egyszer találkoztam vele egy eseményen. - ezt az eseményt nem kívántam részletezni – És ott beszélgettem egy kicsit vele, épp téged keresett. Mindegy is. És a képességéről szeretnénk beszélgetni vele. Hogy emberi alakot tud ölteni.
Tájékoztattam végül, hogy döntse el egy ilyen beszélgetésre ráérnek e velünk, vagy sem. Én örültem volna neki, de ha nem most, úgy visszajöttünk volna máskor, emiatt nem kellett félni.

by **Szophie** Vas. Jún. 29 2014, 21:50

Figyelmesen néztem a fiúra, várva, hogy elmondja, mit is szeretne, vagy kit keres, vagy csak úgy, hogy miért is van itt. Esetleg, hogy jó meg tudjam jegyezni, ha üzenetet hagy valakinek. Nem mintha nem létezne üzenetküldés opcó, de jól tudom, hogy van, amit az ember személyesen akar megbeszélni a másikkal. Bólintottam, jelezve, hogy tudomásul vettem. Viszont van, hogy ezt a dolgot nem is tudjuk elmagyarázni egy kívülállónak, legalábbis, hogy mit szeretnénk üzenni, így inkább üzenetet sem hagyunk. Most is ez történhetett, gondoltam én egy ideig.
A következő pillanatban egy csöppnyi döbbenet ült ki az arcomra. Engem keresnek? De miért? És Vezért is? Hehh? Mindeközben éreztem egy csöppnyi kis összeszedetlenséget is a fiú hangján. Vagy zavar volt. Vagy csak ugyanúgy nem gondolta volna, hogy csak így beszélgetni fog velem valaha is, mint ahogy én sem.
Elmosolyodtam, ahogy a sárkány körbeölelt a nyakával.
- Szia.. öhmm.. Ne haragudj, elfelejtettem a neved. - mondtam, miközben elvörösödtem a kínos helyzettől. Közben felemeltem a kezem, hogy megöleljem, vagy legalább megsimogassam a petet, aki ilyen kedves és közvetlen volt velem, ám akkor dorgálón közbeszólt Peter hangja. Így hát mégsem valósítottam meg a szándékomat.
- A gazdi azt mondta, nem szabad.. vagy legalább nem erre nevelt. - mosolyogtam a sárkányra, aki még mindig körülöttem volt. - Mit tegyünk, ellentmondjunk a nevelésének? - néztem a sárkányra kérdőn, és ellágyultan, majd végigsimítottam a nyakán. Nem tehettem róla, kíváncsi voltam már régóta, milyen is a bőre érintése.
- Amikor legutoljára beszélgettünk, még nem is tudtál beszélni. - nevettem. - Ilyen pici voltál. - mutattam a földhöz képest az arányokat, visszaemlékezve az idomártornára. - Az is jó régen volt.. Jól megnőttél. - kezdtem csevegni a pettel, habár egy pillanatig sem feledkeztem meg az idomárfiúról sem.
- Egy eseményen? - kérdeztem vissza. Nem sok alkalom rémlett fel, amikor különváltunk egy eseményen, és Vezérrel egyedül találkozhatott. Talán Karácsonykor. Vagy a vakrandin?
Közben kinyitottam magam mögött az ajtót, és magam elé engedtem a két látogatómat, ahogy az illem diktálja.
- Gyertek csak be. Vezér fent van. Esetleg beszélgethetünk egy tea vagy narancslé mellett. - Végül elindultam a szobámhoz, talán túlságosan is gyors iramban, ugyanis nem voltam biztos benne, hogy rend van odafent. Azt sem tudtam volna megmondani, hogy van-e egyáltalán teafilterem. És kíváncsi voltam a fiú véleményére is a házikómmal kapcsolatban. Még csak nagyon kevesen jártak nálam, és mindig izgultam, hogy mi a véleményük az én kis kuckómról.

by **Cardinal** Vas. Aug. 24 2014, 20:26

Ossu!

Lezárom a párbajt, 60 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom

Szo & Pete

Szo & Pete

Re: Szo & Pete

Re: Szo & Pete

Re: Szo & Pete

Re: Szo & Pete

Re: Szo & Pete