Hitodama vs Mirika

Elborult az agyam. Elő-előfordul, hogy felkapom a vizet valamin, különösen ha oltári nagy baromságokkal találkozok. Egyszerűen bosszant, ha valaki hülye, márpedig ez a kölyök kiérdemelte ezt a jelzőt azzal, hogy rám borította ezt a ki tudja milyen vizet >.> Vak dühöm azonban magával vonta a figyelmetlenséget is, amit igencsak megszívtam. Mire felocsúdtam, az életemet jelző csíknak elfogyott nagyjából a negyede-ötöde, vagyis bekaptam egy találatot. Egyből lehiggadtam... Először nem értettem, hogy mehetett le ennyi az életemből, ekkora sebzés azt kellett volna hogy jelentse, a többi statja nagyon alacsonyan van, de mivel reagálni sem tudtam, gyorsabb kellett, hogy legyen nálam. Annak ellenére is, hogy a találatban saját figyelmetlenségem is közrejátszott. Csak ezután esett le, hogy mivel se ruhám, se sisakom, így a páncélértékem is nullán van @.@
- Teme, és a fair-playt hol felejtetted? >.> - rivallt morogva ellenfelére, miközben éppen csak, de ki tudott fordulni a következő szúrás elől. Gyűlölte az ilyen alattomos játékosokat, akik a tisztességes harc helyett például meg se várják, amíg a másik mondjuk felkészül. Persze, lehet hogy az egy perc letelt és a párbaj már elkezdődött, így a szabályok ellen nem vét, de akkor is... Egy becsületes játékos megvárná ennek ellenére is, amíg legalább odafigyel az ellenfele. Pfff... hülye liba >.>
Hitodama azonban elkövetett egy hibát azzal, hogy átugrott. A mozdulatot nézve nem volt nehéz kitalálni, hogy van Akrobatika jártassága, viszont míg ő a levegőben úszkált, nekem volt alkalmam elindítani egy pusztakezes swordskillt. Földet érésének pillanatára szándékoztam időzíteni a félfordulatos, gyomor magasságába lendülő rúgásomat. Ha találok is, csak 1 HP-t veszek le vele, de nem is azért csináltam, hanem a stun-hatás kedvéért. Amint ismét talajt ért a lábam, arra támaszkodva szökkentem hátra. Megpróbáltam kihasználni a pillanatot arra, hogy némi távolságot csempésszek közénk, és míg hátráltam, végre használhattam a fegyveremet én is. Nyilam felizzott, és ha nagyon nem csesztem el a célzást, akkor a lányka törzse felé lőtt ki.

Furcsa érzés töltött el. Egyszerre voltam higgadt és iszonyúan kiborulva. Minden mozdulatát, amit láthattam, sikerült felfognom és lereagálnom, tisztán észleltem amit csinál, holott vörös köd borult az agyamra, amint arra gondoltam, hogy lehet ilyen szerencsétlenül balf...ék valaki, amire csak rátettek egy lapáttal a piszkos kis trükkjei. Most már abban is kételkedtem, hogy nem direkt kötött-e belém adva az ártatlan és ügyetlen kislánykát, simán kinéztem volna belőle, hogy így tölti ki a mérgét másokon, amiért ő még csak egy pici lány, és a nagy gonosz bácsik folyton kicsesznek vele.
- Én vagyok a jobb csaj, basszus, sok aberrált köcsög pedofil, mit izgul egy kisgyerekre? >.> - morogtam a bekiabálások és kommentek hallatán, komolyan mondom, a bámészkodók azon felét, akik erre a lolira nyomultak volna rá helyettem, egyből lehetne is cipelni a börtönbe. Ráadásul ez a gyerek hót sápadt meg vékony volt, majdhogynem gebe, mint aki egész nap otthon ücsörög és napnak még a hírét-hamvát sem látja. Ja bocs, MMO-függők vagyunk szinte mind, vagy mi, így már értem, bár nekem azért van mellette normális életem is.
- Mi ritka?! Egy frászt! Amíg te a boltból vásárolgatsz, én ezért a zsákmányért majdnem kinyiffantam, és még csak nem is ritka >.> - fakadtam ki elsötétülő tekintettel. Ó, ha tudná! Az egy dolog, hogy magas bónuszt ad és nem lvl 1-es tárgy, de ugyanúgy megvehető lesz, gondolom majd ha kipucolják azt a minibosst az őrültek, aki vagy én leszek egy másik csapattal, vagy egy másik félnótás Mindenesetre kicsit sokat képzel magáról a kis hercegnőcske, ha így becsmérelni meri más kemény munkával megszerzett felszerelését, marhára örülök neki, hogy ilyen elkényeztetett libák is vannak a játékosok között...
A kapálózását nem tudtam mire vélni, de esés közben kis híján belekapott a szemembe ahogy a fejem felé nyúlt. Újra megállapíthattam, hogy baromi gyors és hogy jó a koordinációs készsége is a külseje ellenére, mert valahogy blokkolta a rúgásomat a saját lábával. Valamennyire így is sikerült megtántorítanom, mert nagyjából sikerült véghezvinni a tervemet, de legnagyobb meglepetésemre a nyilamat valami hókuszpókusszal hatástalanította. Igazi wtf arc ült ki a fejemre, meglepettségem pedig elegendő volt ahhoz, hogy közel engedjem magamhoz. Kurva nagy mákom volt, hogy csak a lábamat rúgta ki alólam, az egyrészt nem fájt, másrészt nem kardsebzés. Még épp annyi lélekjelenlétem volt, hogy magammal rántsam a csajszit a földre, és megpróbáljak valahogy fölébe kerekedni. Kaptam egy ütést közben az orromra, amitől egy pillanatra elszédültem, de aztán megráztam a fejem, és kettőzött erővel álltam neki püfölni, leeresztett rolóval. Fogalmam se volt, hogy a blokkoló karját ütöm-e vagy a fejét, csak csapkodtam. Ez valamelyest segített levezetni a feszültségem, így fokozatosan egyre inkább elmúlt a dühöm is, pláne mikor meghallottam, mit gagyarászik.
- Semmiképp sem az, hogy védtelen ellenfélre támadsz, baaaka >.> - nem, azt nem voltam hajlandó neki beismerni, hogy volt valami abban, amit mondott. Basszus, az ő helyzetében egy ilyen beszólás után lehet én is kihasználtam volna a figyelmetlenségemet... Ú, de mekkorát tudtam volna fészpalmolni magamon, de most már mindegy.
- Na ha kihívást akarsz, akkor nesze! - kiáltottam, és megkíséreltem belenyúlni a szájába, hogy aztán azt széthúzva okozhassak neki fájdalmat birkózásunk közben. Őszintén szólva elég tessék-lássék módon csináltam, kitisztult ugyanis a fejem annyira, hogy meghallottam, miket kiabálnak körülöttünk, és egyre inkább kezdett jobban érdekelni az, hogy néhány perverz majom képét lapítsam ki az épületek falain, mintsem hogy ezt a csajt nyúzzam. Az íjam nélkül úgyse verem meg, és már kezdtem fáradni is...

Ha pasi lennék, valószínűleg én is a nyálamat csorgatnám a körénk összeverődött tömegben. Valahol igen előkelő helyen szerepelhet a fantáziájukban a most lejátszódó jelenet. Ráadásul még válogathatnak is, már aki nem szégyelli magát amiatt, hogy a csinos és formás csajszi meg az alulfejlett loli birkózásában az utóbbi érdekli jobban. Asszem nem csak engem kezdett egyre jobban idegesíteni a sok bekiabálás, amit kaptunk, ugyanígy zavarta párbajellenfelemet is a kiszólásait látva. Erősebb volt nálam nyilván, szóval cseppet sem lepett meg, hogy képes volt kiszedni a szájából a kezemet, átfordítani és lefogni, de azért becsülettel vergődtem alatta, és a lábammal kapálózva igyekeztem egy-két rúgással megkínálni. Mire ő lefejelt @.@
- Ittete - reagáltam a fájdalomra, amit a kobakunk összekoccanása okozott, simán megszédültem tőle és el is ernyedtek a tagjaim, köszönhetően a beálló kábaságomnak. Ez ugyan csak néhány pillanatig tartott, de addig is mintha forgott volna körülöttem a világ, viszont a sajgó fejem fájdalma, na az nem csillapodott egyhamar.
- Kuso... de rohadt kemény fejed van @.@ - kommentáltam, mihelyst a szemeim már nem álltak keresztbe, de a mozdulataimon azért még érződött a fejelés hatása, nem fickándoztam annyira, mint eddig. Ha nem egy gyerekkel harcoltam volna, talán eszembe jut, hogy lehetne piszkosabb trükköket is alkalmazni, de azoknak semmi hatása nem lett volna, ráadásul ingerelte volna a közönségünket. Az utolsó dolog, amit akartam, hogy felbátorodjanak...
- Tatsuki? A Ranmaru Tatsuki? Ne mondd, hogy ismered... - kaptam el a motyogását. Közben végre sikerült kirángatnom az egyik csuklómat a szorításából, úgyhogy a kezemmel is ügyködhettem, és a hajhúzás egyszerű és nagyszerű módszerét választottam a kölyök nyösztetésére, de az újabb bekiabálások, és szerencsétlen gyerek visszakérdésére kissé elpirultam. Szegény, fogalma sincs, milyen látvány tárul ezeknek a köcsögöknek a lelki szemei elé... Abbahagytam a harcot, nem akartam folytatni. Lehiggadtam.
- Jobb, ha nem tudod mi az. Majd pár év múlva rá fogsz jönni, ha egy kicsit nagyobb leszel - válaszoltam neki jóval nyugodtabb, békésebb hangon - Kislány, fogd a kardod és szúrd belém. Neked adom a győzelmet, úgysem tudlak az íjam nélkül megverni - tettem hozzá, majd oldalra fordítottam a fejemet, és gyilkos pillantásokat vetettem a nézők felé, akik még mindig azzal voltak elfoglalva, hogy dugásra buzdítsanak minket...
- Ne kérdezz, csak csináld! A mi ellenfeleink azok a perverz nyomorékok ott - böktem a legaktívabban kiabáló csoport felé a hüvelykujjammal, és ha megteszi a csajszi nekem azt a szívességet, és ezzel véget vet a párbajnak, feltápászkodom és felveszem az íjamat is a földről.
- Foglald le őket, addig én a háttérből adok nekik :3 - mosolyogtam rá. Mondjuk nem tartottam elképzelhetetlennek, hogy bepróbálkoznak valamivel ezek a disznók, de jól harcol a kiscsaj, nem féltettem egy rakás egyes szintű homitól, akikből előbb-utóbb vaddisznóeledel lesz.

Én nem tudom, ennek a kislánynak elmentek otthonról, hogy képtelen értelmezni, amit mondtam? Nekiállt püfölni, hogy fárassza magát ahelyett, hogy simán megszúrna, és azzal egyből véget vetne a meccsnek. Az előbb még kidobta az ablakon a fair-play fogalmát, hogy esélyt kapjon a nyilaim ellen, most meg fegyvertelen ellenfelet nem támad meg karddal, mikor feladtam a küzdelmet? Hol itt a logika, a következetesség? Egyáltalán miért várok én el ilyesmit, egy szerencsétlen gyerektől? Megcsóváltam a fejem, ennek semmi értelme nem volt. Látszott rajta, hogy teljesen kizsigerelte magát, úgy lihegett, mintha éppen eleget tennénk a közönségünk akaratának, és ahhoz is erőt kellett vennie magán, hogy egyáltalán megmozduljon. Hát bolond ez a lány?
Mivel a nézők hangoskodása másfajta irányt vett, mint eddig, mihelyst leszállt rólam a kicsi, a hasamra gördültem és úgy pillantottam a zaj irányába. Basszus, ezek összebunyóztak? De mi a franc...? Lehet vannak normálisabb pasik is, akik megelégelték volna, hogy egy gyereknek szólogatnak be ízléstelenül? Kissé értetlenül álltam fel, hogy kicsit jobb rálátásom legyen a dologra, addigra a tömeg is oszlani kezdett. És bár egy bizonyos pillanatig cseppet sem zavart, hogy meztelenül álldogálok egy rakás nyomoronc előtt, amint megpillantottam, hogy ki is okozta a felfordulást, mentem fülig vörösödtem és magam elé kaptam a kezeimet o.O
- K-Kotarou?! O///O - hitetlenkedtem tágra nyílt szemekkel. Csak egy pirinyót jöttem zavarba attól, hogy egy olyan srác is itt van, akivel kicsit rendszeresen találkozom, és most ő láthat így, de tényleg! Basszuuus, miért pont ő!? >.> Bárki, de tényleg bárki lenne itt, nem érdekelne, de vazz, pont Kota! Az tökre okés volt, hogy mondjuk szemtelenkedek vele egy kicsit és húzom valami kihívóbb viselkedéssel, de addig nem mennék el egyszer sem, hogy pucérra vetkőzzek előtte T///T Legalábbis... még nem Na, de na! És még ide is jött, miután leosztott pár tockost, ne!
- K-kösz, de figyu... ööö... nem lett volna muszáj. Meg izé... m-mit keresel itt? Nem akarsz eltűnni mondjuk a város másik felébe és elfelejteni azt, amit láttál... mondjuk? @.@ - érdeklődtem csak úgy mellékesen egy pöppet remegő hanggal, pipacspiros arccal és olyan gyors menünyitásokkal meg parancsokkal, hogy még egy gépíró tanár is megirigyelt volna! Az sem nyugtatott le olyan nagyon, mikor már rajtam volt a ruha, amit felajánlott, pont ugyanolyan meztelennek éreztem magam. Talán mert semmi nem volt alatta ._.
- Na jó... akkor én most... ja igen! Mi lenne, ha bocsánatot kérnél mondjuk!? - találtam rá hirtelen a kislányra, aki éppen annyira zavarodott állapotban lehetett, mint én magam, és jól rá is förmedtem, mert ugye ez az egész az ő hibája volt, és nem az enyém! Azt meg, hogy figyelem hiányában a söpredék valami sok lúd disznót győz terven agyalt, nyilván észre sem vettem, mert a nekik háttal álló Kota úgy kitakarta előlem őket a széles vállaival, mint a sicc!

Magyarázkodás, na az ment Kotának Kár, hogy se füle-se farka nem volt annak, amit mondott. Egyáltalán milyen ajándék? Tuti nem azért hebeg-habog, mert olyat kapott a fejére valakitől, hogy szédül >///> Ha lehet, csak még jobban elpirultam arra a gondolatra, hogy mit láthatott, amíg akcióba lendült és nekiállt szétkapni ezt a sok bunkó köcsögöt, májerkedve a gyorsaságával meg a szintjével. Pont ugyanúgy éreztem magam, mint a ruha felvétele előtt, szóval ismét visszakerültek a kezeim ugyanoda, ahol eddig voltak, hiába fedte már el immár jótékonyan a szövet a látnivalót. Lehajtottam a fejem, tekintetemre pedig árnyékot vetett a frufrum, tartásom is feszültségről árulkodott. Nyilván, mivel az is voltam, ideges és feszült, ajkaimon is kijött valami remegő hang. Előttem ugyan újra verekedés tört ki, ám én ugyanúgy, mozdulatlanul álltam és motyogtam magamban, szinte fel sem fogva, Kota miket kiáltozott. Mintha nem is lettem volna a saját testemben, úgy jutott el a tudatomba visszhangozva az egész.
- Hagyd abba... és takarodj... - immár számomra is érthetővé vált, mit motyogok, de olyan halkan duruzsoltam az orrom alá, hogy a csata zajában elveszett a hangom. Egyre inkább remegtem, és miután Kota elüldözte a maradék söpredéket is, majd újra csak felém fordult, hogy újabb, ezúttal dicsérő szavakkal illessen... valami elgurult. Íjam a kezembe került pillanatokon belül, és már ajzottam is fel, hogy célozhassak.
- ELFELEJTED, VAGY KITAPOSOM A BELED! - üvöltöttem utána, ami erős hangomat tekintve jól hallható lehetett az egész környéken. Aztán felkaptam a fejem, céloztam és utánalőttem egy nyilat, mely szélsebesen szelte át a fiú és a köztem lévő távolságot, alaposan megütve a hátát.
- Ezt neked, hentai! Hmpf... - fújtattam egyet gőgösen, majd újra a kislány felé fordultam, immár egy fokkal nyugodtabban. Ez annyit jelentett, hogy legalább már nem remegtem, csak szimplán vérben forgó szemekkel pillantottam rá. Nem kér bocsánatot, hogyne! Nem kifogás, hogy nem látott, attól még leöntött azzal a hülye vízzel! Ahogy az előbb a nyíl, úgy most én magam redukáltam nullára azt a másfél métert, ami köztünk volt, és ismét megragadtam a lányt a hajánál fogva. Kezemben immár nem az íjam, hanem egy lánc volt, amin élethűnek tűnő, de műanyag fülecskék sorakoztak.
- Éhes, mi? Reggeli, mi?! Még egy ilyen, és a te füled is felfűzöm erre a... erre a... áh! - mondtam elfojtott ingerültséggel a kiscsajnak, de további kötözködést nem tartottam szükségesnek, szóval ellöktem magamtól, szépen sarkon fordultam és faképnél hagytam, fortyogva. Mobok... mobokat akarok mészárolni. Ez volt az egyetlen értelmes gondolatom.