[Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

by **Sachi** Kedd Dec. 04 2012, 23:13

Ragnarök - Prológus
Holdfogyatkozás

Résztvevők: Sakamoto Rin, Kazesubayai Shizuka, Ryuninji Ren, Violeta del Sanchez, Miyanari Kana, Yoshiaga Professzor, Fuun Kotarou, Hanzō Hokushin, Yume RenAi, Saito Anatole

Feladat: Furcsa késő délután volt... vagy éppen egyáltalán nem. Ami azt illeti mindez attól függött hogy kinek épp milyen kedve volt, vagy hogyan telt el a nap, nemde? Így hát ugyanúgy lehetett normális délután, mint a többi. No jó, ez megint csak nem igaz... ugyanis eddigre már néhány ember tudhatta hogy miért is ment a torubanai fogadóba. Mert hogy üzenetet kaptak valamennyien, mindössze nem egészen ugyanazt!

Miyanari Kana üzenetet kapott, s céhe néhány tagjával együtt érkezik

Az Angelic Voice céh alapítója!

Talán lehetetlent kérek, de egyedül nem vagyok elegendő egy ekkora vállalkozáshoz. Szükségem van az Angelic Voice segítségére, mert azt hallottam hogy becsületes és játékos barát csapat, illetve hogy nem tűrik a másokkal való igazságtalan és kizsákmányoló bánásmódot! Habár nem békítésben szorulok támogatásra, a helyzet igenis komoly és úgy vélem előbb vagy utóbb talán önöket is érintené!

Egy céh vezetője voltam. Két héttel ezelőtt társaimmal az Első Szint Bossa ellen indultunk, hogy mi és mások is végre tovább juthassanak a játékban. Azonban sosem jutottunk el oda mert az útvesztőben egy másik játékos csapattal találkoztunk. Igazság szerint rajtunk ütöttek, a szándékuk pedig az volt hogy mindannyiunkat megöljék! A szemem láttára ölték meg a társaimat, mégis életben vagyok. Meg akartam őket védeni, de gyenge voltam és amikor már nem tehettem többet, menekülőre fogtam. Szerencsém volt és mégsem érzem jobban magam miatta, sőt mi több fel akartam adni! De gondolkodtam, tudni akartam hogy miért támadtak meg! Hamar kiderült hogy mások is így jártak, sőt volt olyan céh melyet teljesen sikerült kiirtaniuk. Egy céh a Crimson Ravens tagjai tették, a Besúgótól sikerült megtudnom más információkkal egyetemben!

Kérem hogy küldjenek segítséget, nem tudok sok mindent ajánlani cserébe, de ha kell egyedül szállok szembe velük! Egyszer már elmenekültem, de nem engedhetem hogy tovább folytassák a vérontást! Tudni akarom hogy miért és véget akarok vetni a működésüknek, mindenki érdekében!

Keita,
Black Cats of the Full Moon

ui: Torubana város fogadójában megtalálnak

Hanami Ritat céhvezére küldte egy üzenet megmutatása után, valamilyen oknál fogva Ren is vele tartott /egymással való egyeztetéssel írjatok/. Az üzenet az alábbi volt:

A Fist of Judgement alapítója!

Azt beszélik hogy önöké az egyik legerősebb céh a játékban, ezért nem vagyok biztos benne hogy a kérésem számít e önök számára bármit is. De szükségem van segítségre! Egy veszélyes céh válogatás nélkül gyilkol meg más játékosokat, látszólag ok nélkül! De lennie kell valaminek a dolog mögött, négy barátomat veszítettem el a kezük által. A Besúgótól tudom hogy Crimson Ravens a céh neve, s azt is hogy ha a Fist of Judgment céhhel van dolgom, legyek rövid és lényegre törő

Nem kérek pénzt vagy fegyvert, csak egyetlen játékost aki hajlandó felvenni a harcot igazi gyilkosokkal. Sajnos nem tudok felajánlani semmit cserébe, de amint módom lesz rá törlesztem a tartozásomat!

Keita,
Black Cats of the Full Moon

ui: Torubana város fogadójában tartózkodom

Yoshiaga nem kapott üzenetet, ő egy szóbeszédből kiindulva indult az említett játékos megkeresésére a fogadóban. Hogy mi motiválta, írja le

Hogy meddig tartson az első reag? Míg a fogadóban meg nem kérdeztek valakit a játékos pontos holléte felől /nem kell ugyanazt megkérdeznetek és még nem kell találkoznotok közvetlenül/

Sorrend: Kana a céhe tagjai előtt írjon, Rita pedig Ren előtt, Yoshiaga amikor jónak látja
Határidő: 7 nap/fő

by **Mirika** Csüt. Dec. 06 2012, 15:24

Miután elolvastam az üzenetet, melyet az imént kaptam egy kisebb céh vezetőjétől, felsóhajtottam, és hátradőltem a székemben. Sejtettem, hogy ez a nap egyszer el fog jönni, legalábbis mióta a Voice kinőtte magát a top guildek egyikévé. Büszke voltam arra, hogy sok erős játékos jelenléte emelte a céh nívóját, hogy az a kis baráti csoportosulás, amit Kota és Shui-chan segítségével alapítottam, most meghatározó erő Aincrad világában. Tartok kicsit attól, hogy a baráti légkörnek egyszer vége lesz, hiszen folyamatosan gyarapodott a klán, és minél több játékos van benne, annál nehezebb fenntartani az általam kitűzött célt. Van már ebben tapasztalatom, voltam tagja olyan céhnek, ami baráti társaságként indult, aztán valami félprofi katonai szervezetre hasonlító baromság lett belőle, de én azt abszolút nem élveztem, és ott is hagytam őket a fenébe. Viszont tény ami tény, azzal hogy ilyen jelentős guilddé váltunk, felelősség is szakadt rám, avagy ránk. Ennek a Keitának a segítségkérése az első fecske, de azt hiszem, hogy nem az utolsó.
Őszintén szólva hiába sokkoló története, valahol mégis boldog voltam. Örültem a bizalmának, jól esett, hogy megkeresett és elismerte a létezésünket. Bár igyekszem magabiztosnak tűnni, azért néha-néha felszínre törnek a bennem rejlő mélyebb érzelmek is, és ahogy nő a teher a vállamon, úgy egyre gyakrabban mutatkozik meg a tökös csaj énemmel elfedett szeretetre, elismerésre vágyó oldalam. Az ilyesmik azonban erőt adtak nekem, még ebben a reménytelen helyzetben is, amibe kerültem. Nagyon hálás voltam a társaimnak, ha egyedül lettem volna, azt hiszem nekem is megfordult volna a fejemben az, ami Keitának.
Fújtattam egyet, és a céhmenüre váltottam néhány kézmozdulattal, majd nekiláttam, hogy egy körüzenetet írjak. Röviden összefoglaltam, hogy segítséget kértek tőlünk, és aki szeretne jönni, az legyen egy óra múlva a Főtéren. Estére szerettem volna odaérni Torubanába, így viszonylag rövid időt hagytam a többieknek. Ennek ellenére egy órával később kellemes meglepetésemre egész sokan tűntek fel a megbeszélt helyen. Kotára és Anatra mindenképp számítottam mondjuk, de mindenki más bónusz volt. Minden megérkezőnek intettem köszönésképpen, és végül negyed órával a megbeszélt időpont után döntöttem úgy, hogy mivel nem jött üzenet arról, hogy valaki esetleg késni fog, véget vetek a várakozásnak.
- Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek a szűkösre szabott hívásom ellenére :3 Bele is vágnék a közepébe. Egy kisebb guild, a Black Cats of the Full Moon kérte a segítségünket. Megtámadták őket a szint kazamatájában, és a céhvezéren kívül senki sem élte túl a rajtaütést... - itt elhallgattam egy pillanatra, és lehajtottam a fejemet. Összeszorult az öklöm, ha belegondoltam, milyen egy elcseszett játék ez.
- A vezetőjük, Keita információi szerint nem egyedüli az esetük, egy Crimson Ravens nevű céh ellen kérte a segítségünket, akik már más klánokat is megtámadtak. Valamelyikőtök hallott már róluk esetleg? - kérdeztem elsősorban Kota felé nézve, elvégre ő elég sokat mászkál a Besúgóhoz és elég jól informált a világ történései felől. Karjaimat végül összefűztem a mellkasom előtt.
- Keita Torubanában vár minket. Hoku, az Isten szerelmére kérlek, el ne tűnj nekem út közben, vili? - pillantottam rá szúrós tekintettel a fiúra. Borzasztó erős játékos volt, aki igen különleges és hasznos pontozással bír, de a magánakcióitól folyton frászt kaptam :S Felsóhajtottam, és intettem, hogy induljunk, elvégre eléggé hosszú volt az út. A Kezdetek Városából kiérve a biztonság kedvéért felszereltem az íjamat, hogy ha mobokkal találkoznánk, akkor gyorsan letudhassuk őket, majd a kis csapatunk másik lánytagja felé orientálódtam.
- Mondd csak, ugye nem bánod, ha Vio-channak hívlak? Kicsit szokatlanul hangzik a neved - próbáltam nyitni feléje, elég marcona csajnak tűnt ezzel a szigonnyal a hátán, meg a sebhelyekkel. Ellenben Anatot úgy láttam, nagyon érdekli, szóval annyira nem lehet rémes. Kicsit jobban meg akartam ismerni, a többiekről azért már tudtam egyet s mást, de ő még kicsit homályos folt volt nekem.
- Mi az ábra veled és Anattal? Nekem úgy tűnik, elég közel vagytok egymáshoz ;P - kíváncsiskodtam kicsit halkabbra véve a hangomat, és rákacsintottam a lányra. Azt hiszem egyedül Anatnak lehet nyilvánvaló, hogy én és Kota együtt vagyunk... vagyis valami olyasmi, pont ezért érdekelt, hogy ők ketten csak összeszokott páros, vagy esetleg egy kicsit több.
Késő délután volt, mire megérkeztünk Torubanába, és a legutóbbi alkalommal ellentétben, most már tudtam, hogy lehet eljutni a városi fogadóba, szóval sikerült eltévedés nélkül odavezetnem a társaságot. Belépve az ajtón picit előresiettem, és egyenest a fogadóst támadtam le.
- Hahó :3 Egy Keita nevű játékost keresünk, tudna nekem segíteni? Azt üzente, hogy itt vár minket - érdeklődtem kissé bizonytalanul, miközben hátra sandítottam a többiekre. Fú, remélem van szállása öt játékosnak, bár két szobában simán elférünk éppenséggel.

by **Hokushin** Csüt. Dec. 06 2012, 17:41

Magány és elidegenedés ez jellemezte a minden napjaimat. Nem bírtam elviselni az emberek közelségét vagyis h túl sokáig kellet egy társaságban tartózkodnom. Jobban éreztem magamat egyedül ahol nem veszélyeztettem senki testi épségét. Egy erdő tele veszett farkasokkal teljesen meg tudott nyugtatni mert végre kitombolhattam magamat. Azonban még nekem is szükségem volt emberi társaságra mivel az ember társas lény. Legtöbbször teázókban szoktam ücsörögni és nézni, hogyan beszélgetnek az emberek. Mindegy volt, hogy nevettek, veszekedtek vagy sémiségekről csacsogtam nekem az is angyali muzsikának hangzott. Jómagamnak nem volt kedvem vagy inkább bátorságom az ismerkedésre ezért inkább egyedül iszogattam. Legtöbbször ugyanannál a teázónál szoktam ücsörögni és soha nem értettem a pincérlány, hogy lehet mindig olyan vidám valahányszor arra a fancsali fapofámra ránézett. Azon a bizonyos napon is magányosan ültem egy asztalnál és éppen a teámra vártam. A kedvencem a citromos tea híper savanyún. Más ember az alkoholért van oda én meg azt szeretem ha a savanyú íztől a görcs összerántja a lábijaimat is nemcsak a gyomromat. Szép lassan végigolvastam Kan üzenetét miszerint valaki segítséget kért a céhünktől és ő minket kér meg. Jó vezető révén nem parancsolt ránk hanem felajánlotta a választás lehetőségét. Igaz, hogy nem nagyon vágytam az emberi kapcsolatokra ám egy utolsó mocskos szemétláda lettem volna ha nem segítek nekik egy veszélyes feladat elvégzésében. Megvártam, hogy a mindig mosolygó pincérnő kihozza az italomat amit szokásos savanyú ábrázatommal vettem át kifizettem és lassan elsétáltam a főtérre. Mivel nem volt messze néhány perc alatt megérkeztem a megbeszélt találkozó pontra. Sorra kezdtek szállingózni az emberek így meghúzódtam a háttérben kezemben a teámmal. Mikor már jó néhányan ott voltunk vezérünk előadta összejövetelünk okát. Egy másik céh vezére kért segítséget tőlünk ugyanis ez egész csapatát lemészárolták. Egy másik csoport tehette akik gyilkolásra specializálódtak. Eme hallatán rögtön hátat fordítottam, hogy elinduljak magam elintézni a szemétládákat és közben eldobjam a pohár teámat mikor különös dolog történt. Kanna jó hangosan intézte hozzám szavait miszerint ne merészeljek eltűnni. Olyan vad szemekkel nézet rám, hogy nem tudtam megmozdulni mikor rá néztem. Úgy gondoltam kicsit később elválok a csapattól és cipőmet kihasználva előrerohanok és lefegyverzem azt a csürhét. Eme gondolatra egy kortyra kiittam a pohár tartalmát mit pillanatok alatt megbántam. Különös bizsergés futotta végig a testemet arcomra idióta vigyor ült és furcsa vidámságot kerített hatalmába. Ekkor megláttam egy ismerős lándzsát és a hozzá tartozó harcművészt. Jól emlékeztem erre a fegyverre mivel egykoron ezzel böktek fenékbe mindenki szeme láttára. Eme furcsa földöntúli érzés hatására szinte kivetkeztem magamból és átöleltem azt a fickót aki Saitonak nevezte magát. Miközben hangosan beszéltem hozzá még mindig idiótán vigyorogtam és jókedvű volt a hangom.
-Szervusz bökdösős cimborám ezer éve nem láttalak, hogy ityeg a fityeg mond csak? Úgy tűnik ezúttal nekem sikerült beteáznom magamat pedig én sszi-szi-szivből gyügyülölöm az alkoholt. Te figyelj mesélj mi jót csináltál mostanában. Tudtad, hogy harcba megyünk a gyilkosok ellen? Szerintem csináljunk belezzük ki ezeket a mocskos állatokat és tűzzük karóra a fejüket.- ezzel eldobtam a tea feliratú poharat ami pillanatok alatt milliónyi kis színes kockára esett szét. Furcsa érzések kavarogtak bennem a vidámság, jókedve és a gyilkos bosszú kombinációja. Mikor Kanácska elindult én Saito mellet haladva követtem őt.

/A bódulat még két körig tart/

/Élet: 4 (+2)(+1)=(20)
Fegyverkezelés: 9 (+2)(+2)(+5)
Erő: 4 (+2)
Kitartás: 8 (+1)(+2)(+5)
Gyorsaság: 4(+1)(+ 8 )
Speciális képesség: 2 (+2)
Felszerelés:
Selyem Köpeny (+1 fegyverkezelés, +1 speciális képesség)
"Hálóvágó" (+3 erő) //kard//
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél) /

by **Yoshiaga** Vas. Dec. 09 2012, 00:40

Nem alszik... Ez járt a fejemben, a játék ideje szerint körülbelül hat perc huszonnyolc másodperckor, ha nem aludtam el a másodpercek számolása közben. Szerencsére a játékban számomra az alvás csak opcionális. Szépen, egyenesen, rendezettül és legfőképpen nyugodtan feküdtem ágyamban, nem volt hová sietni. Célom nem az volt, hogy kijátsszam a játékot, csupán azért vagyok itt, hogy élvezzem a gyönyöreit és a játékosait, beleértve jómagam. Úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha e napon nem szerelném fel a páncélzatomat, úgyis csak az egyes szinten kolbászoltam még. Az ágyban feküdve megnyitottam a menüt, majd a páncélzatomat szép, vasalt, fekete, sima szmokingra cseréltem, piros nyakkendővel. A fejszémet azért a hátamra pakoltam, bár kifejezetten zavaró volt, ahogy az éle belém vágott és lassan kezdte levenni az életem. Felültem, de még mindig nem volt kedvem kikecmeregni az ágyból. Egy katona módjára, szépen, rendezetten, egyenesen ültem, majd egy hirtelen mozdulattal felkaptam a szemüvegem. 3.15 másodperc, nem lett rekord. Ez eléggé lelombozott, ezért a fejszémet levettem a hátamról, majd a padlóra helyeztem. Elaludtam.
Ébredésemkor a szemüvegem nem messze tőlem az ágy mellett feküdt. A szépen vasalt szmokingom kissé meggyűrődött, főképpen a mellkas bal oldalán, a zsebnél. Tragikus, gondoltam, miközben bosszankodva nyúltam ismét a szemüvegem után. Sikerült a karomat úgy meglendíteni föntről hogy az ágy alá löktem. Ebből és az emberi természetes lustaságból kifolyólag a szemüveg után dőltem és az ágy mellé estem, le az ágyról, a takaró egy részét magammal húzva. A földre éréskor egy hangos zajt hallottam, mintha két fém ütközött volna össze. Körbe néztem, majd a szememet fél centire találtam a fejszémtől, kiderült, hogy csavarral előre ütköztem a fejszémmel. Mily káosz uralkodik lakhelyemen, mily elviselhetetlen letargia kerülget... szenvedtem, miközben nyújtottam a kezem a szemüvegért. Megragadtam, majd magamra helyeztem. A leesés után 4.83 másodperc telt el, ismét nincsen szerencsém ennek a rekordnak a megdöntésével. Lassan felhúztam magam az ágynak, majd az államat rátettem az oldalára, a két könyökömmel együtt. Sikerült odahúznom magamat, hogy már térden álljak. Nem tudom, hogy miért erőltettem a kínlódást, lehet, hogy csak ennyire unatkoztam. Pillanatok alatt felálltam, mereven, majd a földre lehajolva, az ottani takarót megemeltem és az ágyra tettem, majd ezután az ágyat is megcsináltam. A fejszémet a hátamra tettem, és megigazítottam a szmokingomat, szemüvegemet, majd a csavaromat is úgy tettem, hogy egyenlő hosszúságban lógjon ki mindkét oldalról. Megnyitottam a menümet és miközben kisétáltam a lakásomból ott is rendet tettem. Dobáltam kifele a sok fölösleges tárgyat, romlott kaját.
Kiértem az utcára, és egyenesen a főtérre mentem. Mindeközben le nem vettem a szememet a menümről, annyira ismertem a kezdetek városát, mintha én magam készítettem volna. Valami padon foglaltam helyet, pontosabban egy ember ölében. Elnézést kértem, miközben a menümmel voltam elfoglalva és fáradozásainak ellenzése érdekében küldtem neki két aranyat. Reméltem, hogy ezek után megbocsát. Arrébb toltam a faromat és mellette foglaltam helyet. Még mindig annak módja szerint, kihúzva tartottam gerincemet, a padon ülve és hamarosan el is készültem a tárgyaim rendezésével. Igazán jól éreztem magamat, úgymond megkönnyebbültem miután minden szépen a helyén volt. A menüm olyan volt, mint egy kód, minden rendesen, logikusan volt elrendezve és érthető volt. Semmitmondó arckifejezéssel, különösebb érzelmek és gondolatok nélkül az ég felé pillantottam. A mai egy magányos nap volt. Úgy gondoltam, hogy el fogok aludni, mikor egy csevegésre lettem figyelmes.
A beszélők közül az egyik partner úgy állította, hogy van egy céh, ami játékosokat öl. Nem láttam semmi eget rengetőt ebben ,mindenki úgy éli túl, ahogy csak tudja, bár nem értem, hogy miért mások kiiktatásával teszik ezt, így nem marad elég játékos a főellenségek kiirtására. Na, de ez az ő dolguk. Hátra döntöttem a fejemet, majd készültem megint elaludni, de a gondolat bökte az elmém, mintha kis, néhány wattos áramütések érték volna a fejemet, amik nem hagytak aludni. Utána kellett néznem a dolognak, hogy van-e a szóbeszédhez kapcsolódó küldetés, küzdelem, akármi. Tisztában kellett tennem a dolgokat, nem is értettem, hogy miért érdekelt ennyire a dolog, de végül egyszerűen megelégedtem a ténnyel, hogy érdekelt és nem fogom tudni csak úgy kirázni a fejemből. Hamarosan sikerült is találnom valamit, ami levelekhez kapcsolható játékosi üzenetek részei voltak. Gondoltam, hogy, ha már utánanézek, akkor teljesen, így a meghirdetett helyszín felé vettem az irányt. A találkozási ponttól nem messze ültem le és vártam, hogy mindenki megérkezzen. Majd miután a többiek a fogadóba mentek, utolsónak én is ezt tettem. Ezek után az Angelic Voice céh vezetőjét kezdtem távolról, lehetőleg feltűnésmentesen követni, ő biztos megtalálja majd helyettem az alakot, aki a gyilkos céh leszámolásával kapcsolatban próbál intézkedni.

by **Viola** Vas. Dec. 09 2012, 21:02

- Maaaaa~h!! Miért keltünk fel ilyen korán! Mattaku mo~u! - nyöszörgöm, miközben mellkassal leveszem az asztalt, ami előtt ülök. Magyarul ráfekszem a bútordarabra, széttárt karokkal, mintha csak át akarnám ölelni. Hideg tapintása kellemesen hat, jól esik orcámnak, de aztán feltápászkodom és a velem szemben ülő férfi sajátoméhoz hasonló zöld szemébe meredek. Az övé világosabb, mint az enyém.
- Jó, persze, én akartam felkelni, hogy öljünk vaddisznót, vagy botsáskát, de akkor is... Miért nem tudnak a reggelek később kezdődni..? :S - újabb nyavalygás hagyja el ajkaimat, majd észreveszem magam, hogy túl sokat sipákolok, úgy hogy egy képzeletbeli mozdulattal elhúzom a cipzárt a számon és Anatra figyelek, hátha akar valami okosságot hozzám vágni. Közben megkavargatom a teámat és unottan belekortyolok. Finomnak finom, de valahogy nem az igazi. Nem tudja pótolni a valóság ízét még akkor sem, ha teljesen élethű. De ez lehet, hogy csak az egyén fejében dől el valójában? Ha beleélem magam a játékba, akkor jobban is fogom szeretni az ízeket..?
Visszarázódom a valóságba, mikor megcsörren a menüm. Új üzenetet kaptam, de nem vagyok egyedül, az asztaltársaságom is kapott egyet. Mirikától. Azt írja, hogy segítséget kellene nyújtani egy céhnek és ha akarunk, csatlakozzunk. Anatra pillantok, s a férfi egyetlen szempilla-rebbenésemből leveheti, hogy feladtam a terveim, miszerint ma disznót vágunk künn a réten.
- Menjünk, nézzük meg. - A srácnak nincs ellenvetése, így egyetlen mozdulattal felhörpintem a teámat, úgy, hogy majdnem az orromon folyik ki a lötty, de sikerülnöm leküzdenem a krákogós-fuldoklós-köhögős-izé reflexemet. Mérgesen csapom le a bögrét az asztalra, habár az én hibám, mindig azt hiszem több fér a számba...
Felkerekedünk, de nem vagyunk messze az extraction pointtól, így nem kell sokat vándorolnunk. Mirika vár minket, s szépen lassan a többiek is megérkeznek. Mikor a lány úgy érzi eljött a megfelelő pillanat, el is kezdi velünk megosztani a részleteket. Persze gondolom csak annyit, amennyit, mint kiderül, egy Keita nevű férfi írt neki.
Eléggé felkavaró hallani, hogy más céheket így megcsonkítanak, sőt biztos van olyan, amelyik nyom nélkül eltűnt már, mert minden tagját kiirtották. Rossz érzés belegondolni, hogy ez akár velünk is megeshet... De nem! Az Angelic Voice elég erős ahhoz, hogy ez ne történjen meg vele.
Szóval most majd ennek a Keita nevű fazonnak kell segítenünk, hogy bosszút állhasson a céhért, meg amúgy is, azzal mindenkinek jobb lesz, hogy ha elteszünk láb alól egy villian bandát.
Lopva Anatra kacsintottam, hogy ez biztos izgi lesz, de aztán nem tudom, hogy ő ezt hogyan értelmezi, végül Mirika indulást javallt, miszerint már másokat nem várunk. Azonban ezután olyan történt, amire nem igazán számítottam.
Mirika battyogott mellém, mikor Anat kissé lemaradt, s meg is szólított:
- Mondd csak, ugye nem bánod, ha Vio-channak hívlak? Kicsit szokatlanul hangzik a neved - be kell valljam meglepődtem. Azt hittem a vezérnek van jobb dolga is, mint hogy egy bakával foglalkozzon, de örültem ennek a kis figyelemnek is.
- Persze, nyugodtan hívhatsz így, sőt, igazából még örülnék is neki! :3 - mondom, miközben mosolygok. De ez a mosoly lelappad a következő mondatánál.
- Mi az ábra veled és Anattal? Nekem úgy tűnik, elég közel vagytok egymáshoz ;P - mint mondottam vala, orcámról eltűnt a mosoly, hogy helyét masszív pirulás vegye át. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondhatnék erre, de valamit sikerült össze-rögtönöznöm:
- Hát, még én sem tudom igazán... - gagyogásom színtiszta megerősítése gyenge érzelmeimnek, habár fogalmam sincs, hogy mi is lakozik a szívemben.
Délutánra érkeztünk meg a városba, ahova a meghívó szólított minket, s Mirikát követve betértünk egy fogadóba, vagy kocsmába, vagy fene tudja hova, ahol vezérünk máris bejelentett minket a kocsmárosnál, hogy megérkeztünk. Én minden esetre Anat mellett kezdem el strázsálni, miközben azon agyaltam, hogy mekkora veszély is leselkedhet ránk egy céhes háborúban..?

by **Fuun Kotarou** Szomb. Dec. 15 2012, 10:07

>>Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás<<

Jó rossz szokásomhoz híven megint egy kazamata szerűségben loptam a napomat, mint mindig ezúttal is lusta voltam küldit csinálni, és inkább kiharcoltam magamnak az exp-et. A harmadik szinten voltam, és egy viszonylag normál nehézségű kazamatába merészkedtem be. Már viszonylag mélyen voltam, mikor üzenetet kaptam. Természetesen eszem ágában sem volt kihívni a kazamata főnökét, már ha van, de akkor is még volt hátra belőle. Mikor befejeztem a jelenlegi ellenfeleim kiirtását rápillantok, hogy mégis ki merészel zavarni. Aztán meglátom, hogy Kanától jött az üzenet, akkor végül is nem is zavar ^^. Ahogy elolvastam egyet értettem azzal, hogy segíteni kellene és jól tudtam, hogy nem nagyon tudna egy ilyen kérésre nemet mondani. Már pedig, ha megy én ott leszek vele ez biztos. Hirtelen megakad valamin a szemem.”Egy óra múlva a főtéren.” Te jesszusom! Normális ember ki se jut innen egy óra alatt! @.@ Egy kicsit abszurd ölet mellett döntöttem, és nekiálltam végigfutni az egészen kifelé. Egyre jelentek meg a mobok az úton, de valahogy csak csak sikerül mindig kicsúsznom a támadásaik elől. Aztán hátrapillantottam, hogy meglessem mennyit hagytam magam mögött, és ami a szemem elé tárult kicsit lesokkolt. Mind ott volt, nem voltak hajlandóak lemondani rólam, ha meg akartam volna állni már nem tehetném, ez tuti sok lenne még egy öt fős csapatnak is.
–WWÁÁÁÁ!!! Miért történik mindig ilyesmi veleeem?!
Torkom szakadtából üvöltök és most már szó szerint menekülök. Aztán kiérek nagy nehezen végre a dungonból, bár a mobok itt már nem követnek út közben azért kapok meglepetéseket, s néha egy kis szlalomot kell beiktatnom, ami ismételten csak az időmet viszi. Nagy nehezen elérem a teleportot, és végre kimondhatom a teleportáló parancsot, amivel a kezdetek városába jutok. Hulla fáradtan odabattyogok a többiekhez, és lehuzanok az első esélyes helyre, ahová ülni lehet. Köszönés képpen csak intek.
- Ötvenkilenc perc, húsz másodperc. Mirika, igazi hajcsár vagy, nem olyan egyszerű ám kijönni egy kazamatából...
A rekord rögzítésekor egy „like”-ot nyomok aztán a kezemet is pihenni hagyom. Végighallgatom az ismertetőt. Kicsit sem tetszik, hogy pvp-be fogunk keveredni, pontosabban, hogy Kana. Hiába mutatja, hogy majd keményen odacsapunk, egy ilyen akció totál különbözik egy sima párbajtól. A kérdésre egy nagy fújás után válaszolok.
-A nevüket már hallottam, de nem igazán szoktam kutakodni az alvilágban, nincs felőle fenyegetés, és hasznunk meg egyáltalán.
Noha ez így volt igaz, legalábbis a szokás része, azt már nem fogom megemlíteni, hogy manapság kezdtem el informálódni. Aztán Hoku be lett fenyítve, amit helyesnek is láttam. Megértem én, hogy nem akar társaságban lenni, de azért kell egy kicsit, főleg ha csapatban dolgozunk. Még egyszer átfutom most már tiszta fejjel a jelenlévőket. Érdekes felállás, de talán nem lesz gond. Hoku tud magára vigyázni, a többiek sem gyengék, és Anat meg én tuti védelmezni fogjuk a csajokat. Bár valahol reménykedem benne, hogy ne csapda legyen az egész, és legyen elég esze a csókának, hogy ne csak a mi segítségünket kérje. Ha összejön egy jó raid csapat, akkor nem lesz gond, de a sötét céhek nem hiába veszélyesek. Nagyot lesek, mikor Hoku furcsán kezd viselkedni, de inkább nem jegyzem meg, a végén még a lelkére venné. Az úton odafele a két páros között haladok teljes harci díszben, ahogy kijöttem a kaziból. Azt még tisztán hallottam, amikor megbeszélték a megszólítást, de a következőt amit Kanával dumcsiztak ketten már nem igazán hallottam, s inkább nem is erőltettem a dolgot, hanem a környezetünkre figyeltem. Ha csapdába sétálunk már szar a helyzetünk, nem kellene rontani a figyelmetlenségemmel. Amennyiben nem, csak abban reménykedhetek, hogy nem bukott le az ipse a segítség kéréssel. Beérve a városba csak növeltem a figyelmem, bár néhány jártasság híján elég kellemetlen a dolog. A fogadóba utolsóként léptem az angyalok közül, mert még egyszer körbenéztem alaposan gyanús személyt kutatva. Bent is az emberekre összpontosítottam, hátha kiszúrok valakit.

by **Anatole Saito** Szer. Dec. 19 2012, 16:13

Üveges szemekkel tekintek magam elé, amolyan - szó szerint - mindjárt megalszik a tej a számban ábrázattal és szájtartással. Ebben a percben nem vagyok sármos, csöppet sem... Lábaimat egy asztal melletti székre dobtam fel, és hagyom, hogy a kezemben lévő bögre nutellás kávé szúrós illata átjárja az orromat. Vio macskanyávogásra hajazó hangja zökkent ki a meredt bambulásból, majd gyorsan felhörpintem a kávém felét, mielőtt még beesek az asztal alá félálomban. Gyűlölöm annak a fekete mosogatólének az ízét, és még a nutella sem tudja elnyomni azt teljesen, de Aincradba elfelejtettek energiaitalt programozni. Szóval be kell érnem az adott lehetőségekkel. Örüljek, hogy nutella van, persze ez se az, csak egyszerűbb így hívni ezt az édes mogyorós masszát. Megsimizem a lány buksiját, majd a következő szavakat intézem felé:
- Te akartál mobokat hentelve gyakorolni és hozzászokni a szigonyod forgatásához, és ha én hajlandó voltam arra, hogy hajnalok hajnalán felkeljek kiskegyedért, akkor ne tessék siránkozni! Nem erőszak a disznótor... csak a malacnak - élek az érzékletes hasonlattal, majd mondandómat végül egy kedves mosollyal zárom, mielőtt még azt hinné a lány, hogy megorroltam rá. A kávé elkezd dolgozni a szervezetemben, s az eddigi fáradt tekintetemet élénkebb kezdi felváltani. Mégis majdnem leesek a székről ijedtemben, mikor felvillan az üzenet panelem. Hiába éldegélünk már itt, ebben a virtuális világban egy jó ideje, sokszor megfeledkezem arról, hogy vannak körülöttem ezek a kütyük és bármikor fel is villanhatnak valamit jelezve a használó számára. Lábaimat leveszem a másik székről és magam alá húzom azokat, majd a koffeintől egyre jobban felpörgő agyamba táplálom az olvasott információkat. Egy pillanatra félre sandítok, és látom, hogy Vio is kapott egy üzenetet, feltehetően ő is Mirikától. Ezek szerint együtt megyünk kalandozni és a főnökasszony végérvényesen befogadta kis pártfogoltamat. Vio rám pillant, s egyetlen szempilla-rebbenéséből levehetem, hogy feladta a terveit, miszerint ma disznót vágunk künn a réten. Felhörpintem a maradék kávémat, majd készségesen a lány után eredek. Miért érzem azt, hogy nem én hordom a nadrágot? Pedig nem is vagyunk egy pár...
Ahogy megérkezünk az üzenetben megadott gyülekezési helyszínre, sorban üdvözlöm a jelenlévőket egy nagy vigyorral az arcomon. Először Mirika főnökasszonyhoz lépek, pajkosan rámosolygok, majd ellenállást nem tűrve kihasználom fizikai adottságaimat, s szívélyes baráti gesztusként megölelgetem, kicsit még fel is kapom, olyan pöttömke. Odalépked hozzánk egy másik ismerős is, habár Hoku cimborám bájgúnár vigyora újszerűen hat nekem, a tűzzük karóra az ellenség fejét pedig még groteszkebbre varázsolta a szituációt. Észlelve az alkohol összetéveszthetetlen szagát ami a fiú leheletéből árad, igyekszem a lehető legmegértőbben viszonyulni hozzá. Úgy látom és hallom, hogy hozzám hasonlóan ő sem bírja az erős itókákat, ezért jobb lesz odafigyelni rá. Hogy érezze a törődést, férfias lapockázós ölelésben részesítem őt is egy mosoly kíséretében. Közben megérkezik Kota is, bajtársias kézfogást intézek felé, mint mindig, nálunk ez is bőven elég, nem kell ölelkezni. Ezután visszafordulok és válaszolok Hokunak:
- Köszönöm kérdésed cimbora, jól megvagyok. Örömmel tölt el, hogy ismét az oldaladon küzdhetek, és elleshetek csata közben pár harci technikát a kelléktáradból.
Ezután Mirika vázolja a küldetést, ami miatt iderendelte a céhe felét. A Keita név nekem nem mond semmit és a Black Cats of the Full Moon sem lehetett valami neves, ha eddig nem jutott el hozzánk a híre. Ugyanakkor nekem a Crimson Ravens név sem mondott semmit, de sokkal erősebbek lehetnek, mint a hírnevük, ha képesek voltak egy egész csapattal leszámolni. Gondterhelten figyelem tovább Mirika és Kota közt a beszélgetést, és Vio arcáról is hasonló érzelmeket tudok leolvasni, mint amik bennem kavarognak. Tekintetünk azonban összetalálkozik, és a lány rám kacsint. Hirtelen nem tudom mire vélni, csak bárgyún elmosolyodok. Arra ösztökél viszont ez a gesztus, hogy ne aggodalmaskodjak, mert elég csupán a csapattársaimban bízni. Sokkal keményebb mobokat is legyőztünk már együtt, egy kupac koszos bandita meg sem fog kottyanni nekünk. Ahogy kilépünk a fogadóból, egy perc erejéig még visszatartom Viot. Megérintem a vállát, hogy megállásra késztessem és szembe fordulok vele.
- Kérlek ígérd meg, hogy vigyázni fogsz magadra és nem hősködsz feleslegesen! Nem szeretném, ha... bármi bajod esne... - azon gondolkodom, hogy végigsimítok a vállán vagy az arcán biztatásképpen, végül mire elindulna a kezem, inkább magam mellett tartom azt. Egyrészt nem akarom, hogy bárki lássa, másrészt nem tudom hogy reagálna a lány egy ilyen bensőséges mozdulatra. Úgy döntök végül, hogy jobb lenne inkább, ha magam mellé rendelném betintázott barátocskámat, ne kelljen vele Mirikának vesződni, de Hoku megteszi nekem azt a szívességet, hogy amúgy is mellém szegődik.
A főnökasszony közben rárabol pártfogoltamra. Örömmel tölt el, hogy annyira befogadta a lányt, hogy máris csajos csacsogásba mennek át, ugyanakkor rendkívül furdalja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mégis miről susmosolnak. Azt hiszem ideje lesz annál a jártasságárusnál egy hallgatózást vennem... Az azonban még ennél is jobban érdekel, hogy ki lehet Mirika nyomában az az idegen szmokingos(!) férfi, aki csatlakozott a küldetésünkhöz, ugyanakkor nem a céhünk tagja. Hokut egyenes járásra való ösztönzés viszont jobban lefoglal most annál, minthogy letámadjam a férfit, akinek csavar(!) áll ki a fejéből. Pisszegek egyet Kotának, s ha észreveszi, akkor fejemmel intek neki, hogy raboljon rá a furcsa férfira, és vesse be ellene az apokalipszis képességét: bírja szóra még az enyémnél is nagyobb beszélőkéjével, amíg meg nem találjuk Keitát Torubanában, a megjelölt fogadóban.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Dec. 22 2012, 18:02

Már jó ideje Aincradban raboskodom. Képtelen vagyok megszokni ezt az életet. Bár lassacskán muszáj lesz, mert itt teljesen másképp mennek a dolgok. Még mindig a tápláléklánc legalján vagyok low kis egyes szinten. Nem sok küldetésen voltam és azok is rendkívül egyszerűek voltak. Egyszerűen csak többet foglalkoztam a hangommal és azzal, hogy itt is népszerűsítsem magam. Hát igen.. Kinek mi a fontosabb. Ahogy vándorlok és adok pár ingyen koncertet, csakhogy kicsit javítsak, a hangulaton egyre többen jönnek rá, hogy ki is voltam a való világban. Persze azok, akik eddig nem tudták, vagy nem érdekeltem őket. Reginald nem nagyon foglalkozott ezzel, amíg rendszeresen kivittem a városból és megreptettem alaposan. Bébi létére egész sok ésszel lett megáldva.. néha már azon kezdek morfondírozni, hogy engem is kenterbe ver.. de ez nem igaz.. Eddig csak kétszer győzött le sakkban.. Mondjuk többet nem is játszottunk. Egyedül az idegesít néha benne egy kicsit, hogy legalább akkora sikere van a nőknél, mint nekem, ha nem nagyobb… De végtére is ő az én petem.. Büszke lehetek rá. Most éppenséggel a kezdetek városának főterén ücsörgünk egy padon és lassan majszoljuk a nem valami extra szendvicsünket, de ennél jobbat jelen állapotban nem engedhetünk meg magunknak. Épp csak egy kicsit bambultam el a sok szépség látványától, Regi már az én szendvicsemből csipegetett..
- Naaa Regi.. ez az enyém- hessegettem odébb a főnixet, mire felugrott a vállamra és elkezdte az arcomat csipkedni..
- Hé hé héhé… elég Regi.. elég már..- közröhej tárgya lettem pár pillanat alatt. A kis madárkám így bosszulja meg ha valamit nem a kedve szerint teszek, de szerencsére általában jól kijövünk. Kis civakodásunk közepette két nagyszívű lányka sétál el mellettünk. Reginald is abbahagyta a piszkálódást és egyként szinte teljesen szinkronban követtük a tekintetünkkel a lányokat, akik a mellettünk lévő padon foglaltak helyet. Reflexből eldobtam a maradék szendvicsem a hátam mögé, ami földet éréskor pixeleire esett, így a környezetszennyezést is elkerültem. Újabb pont Aicradnak. Azzal a lendülettel felálltam, megigazítottam az amúgy is tökéletes frizurám, öltözékem, végül elindultam őket felszedni. Regi is boldogan csapkodta szárnyait a vállamon.. nemhiába.. ős is szereti a szép lányokat. Már a padjuknál jártam és éppen készültem őket megszólítani mikor is csókot váltottak egymással. Megdöbbenésemben lefagytam Reginaldal együtt és csak elkerekedett szemekkel bámultuk őket közvetlen közelről. ( O_O o.o ) A lányok önfeledten smároltak egészen addig, amíg észre nem vettek minket és nem valami udvariasan megszólítottak minket, vagy inkább kérdőre vontak.
- Ki vagy te?? Akarsz talán valamit??- kérdezték, mire nagyot nyeltem és végül elmosolyodtam.
- Öhm igen kivagyok rendesen, és szerettem volna valamit, de már látom, hogy ez nem az én pályám.. így le is lépek, ha nem bánjátok..- A teleport kristályomnak köszönhetően erős fényhatások közepette el is tűntünk a szemük elől. Torubana város központjában találtuk magunkat.. Regi még mindig a sokkhatás alatt volt.. neki ez új még, én viszont még élveztem volna kicsit a műsort.
- Hahó.. Regi?? Jól vagy??- kérdeztem, de semmi reakció.. főnix létére lefagyott.. ráadásul egy ilyen kis semmiségtől. Bár engem is megleptek. Egy közeli fogadóba vittem, hogy segítsek neki magához térni. Letettem az asztalra, mire eldőlt, mint egy fadarab.
- Ajajj ennyire nem kell megjátszanod magad pajti. – de semmi reakció. Azonban amint megérezte a forró csoki illatát felugrott és már támadott is a bögrére. Jót kuncogtam rajta.. Bizony az édességek néha csodára képesek. Én is lassan szürcsölgettem saját adagom és közben ügyeltem, hogy ne legyen csupa csoki az arcom, mint egyes főnix madárkáknak. Körülnéztem, de alig voltak itt ilyenkor, pedig lassan esteledett. Az érdeklődésemet felkeltette egy búskomor alak, de csak azért, mert éppen nem volt hölgy a közelben. Rendesen lehangoltnak tűnt… talán meghalt az aranyhala. Még egy picit meg is sajnáltam.. a lányok smacija előtt nekem se volt valami rózsás a napom. Felkeltem az asztalomtól és forró bögrémmel a kezemben lepattantam srác elé.
- Helló pajti mi a pálya?? Mi ez a búskomor ábrázat?? Csak nem??- kérdeztem meg de félbehagytam.. Azért bunkózni nem akartam vele… így kimaradt a kérdésekből a szexuális élete. Láthatóan sikerült felélénkíteni a magában gondolkodó figyelmét, mert szemei egy pillanatra elkerekedtek és arca is meglepetté vált. Kettőt is pislantott mire összeszedte magát, hogy a számára valószínűleg hirtelenül előállt helyzetet kezelni tudja
- Őmm, csak... segíthetek valamiben?
- Óh nem-nem.. Az a kérdés,hogy én segíthetek-e valamiben?? Annyi negatív energiát gerjesztesz, hogy elüldözöd az embereket.. Nézz körül.. sehol egy csinos lányka…ez elég baj.- Megint pislantott, úgy tűnik nehezen ment neki a gondolatmenet követése, hiszen még egy értetlen körbepillantást is megengedett magának mielőtt visszafordult volna. Ha mást nem, azt mindenképpen sikerült elérni, hogy kicsit lazábbá váljon
- Hogy hogy negatív energiát gerjesztek? - vakarta meg fejét, próbálva az elhangzottak egy részében megkapaszkodni.
- Hogy-hogy?? Pár pillanattal ezelőtt még olyan fájdalmas tekintettel meredtél magad elé, hogy még ha csak egy picit is, de az én szívem is belesajdult. Látványosan szenvedsz, ez rosszat tesz mindenkinek, még neked is. Na lökjed mi a probléma.. Amúgy Ren vagyok Ryuuninji Ren.. Sztár énekes, Seiyuu, és kezdő színész, de ebben a világban csak egy kisember az a torkos madárka pedig Reginald. – mutatkoztam be végül.. kicsit megkésve. Kissé félrehúzta száját, nem undorodva vagy nemtetszésében, hanem, talán mert nem tudta, hogy az elhangzottakra mi lenne a leg normálisabb válasz. Hümmögött valamit, de úgy tűnt nem jut eszébe semmi magyarázat, legalábbis kerülte a válaszadást. Ez a reakció kicsit se volt az ínyemre.. milyen dolog ez?? Most már azért sem hagyom ennyiben a dolgot.
- Regi… csípd meg!- szavaim után Regi rászállt az illető vállára és elkezdte az arcát csipkedni egy rövid ideig. Végül leszállt az asztalra és az én csokimba is belekortyolt a torkos.
- Lehet, hogy az előző szavaimból nem ez jött le, de talán tudnék neked segíteni. És ő is.. nem csak csipkedni tud- feleltem, majd Regi tollazata kigyulladt miközben ágaskodott kicsit, majd amilyen gyorsan jöttek az aranyszínű lángok el is tűntek. Elvből nem hagyhatom itt ezt az alakot.. még pár csajt is szerzek neki…
- Akkor mi is a probléma?? Sztár vagyok, de egyben jó hallgatóság annak ellenére, hogy én engem szoktak inkább hallgatni.
- Hé, hé, hé! Elég, elég! - próbálta hessegetni az őt csipkedő madarat, s kelletlenül igazgatta meg a haját mikor végre békén hagyta. Bosszúsnak látszott és nem kimondottan jó kedvében hallgatott végig, melyet az is elárult, hogy támasztani kezdte a fejét
- Vannak problémáim, de igazából éppen várok valakikre ezzel kapcsolatban és nem igazán van semmi, amit ajánlhatnék nekik, amolyan önkéntesek
- Tényleg?? Ha nem mondod, nem jövök rá, hogy problémáid vannak..- megengedtem magamnak egy kis szarkazmust.. Ez innentől kezdve becsületbeli ügy. Engem nem lehet ilyen könnyen elutasítani.
- Tudod én is önként jöttem ide.. nem fogtak fegyvert a homlokomhoz… nem számítottam, rá hogy bárminemű jutalmat is kapok ezért. Lehet, hogy Regi és én.. nem bírjuk annyira a férfiakat.. inkább a nőket, ami szerintem a normális.. de sajnos képtelen vagyok elviselni a lehangoltságot. Téged viszont valami nagyon kínoz. Nem én kértem, hogy ennyire értsem meg az embereket.. ez a képességem.. Nagyon régóta, csak nem mindig érdekelt. Ha gondolod, lehetek én is az önkéntesed- feleltem, de ennek persze meglesz az ára.. mégpedig az, hogy be kell, majd mutasson pár női ismerősének.
- Gyerünk! Mondjad.. Segítek akármiben.. ígérem..- húztam ki magam büszkén, még nem tudtam, hogy mire is vállalkoztam.. Valamiért vonakodva, de aztán engedett és elmesélte, hogy egy barátaiból álló céhet vezetett, mielőtt egy másik céh tagjai megölték őket, Tulajdonképpen ez volt az oka ittlétének is, mert, hogy néhány ember, akinek a segítségét kérte választolt és azt mondta itt várja meg őket. Éppen kortyolgattam a csokimból mikor meghallottam a lényeget és.. hát ez a forró csoki már nem ment le.. Helyette sugárban hagyta el az ajkaimat. Egy kis köhécselés után meresztettem rá a szemeimet.. Én speciel valami egyszerű dologra gondoltam, minthogy, kölcsön adok neki, vagy segítek egy kicsit mobot darálni, na de.. .. de már megígértem.. Ekkor toppant be egy kisebb banda és a srác tekintetéből leszűrtem, hogy ők az önkéntesek. Felegyenesedtem, mert szememnek kedves látvány is volt köztük.
- Haver… benne vagyok..- csupán ennyi kellet.. egy kis motiváció amit meg is kaptam.

//A Keita-val való párbeszédeknél Sachi segítségét is igénybe vettem Very Happy

//

by **Sakamoto Rin** Vas. Dec. 23 2012, 15:03

A mai nap igen jól eltelik. A mob irtást megunva kicsit lézengek a városban. Körbenézek a kisebb nagyobb üzletekben és piaci portékák között. Nagyon sok és hasznos eszközt találhatók itt, de sajnos nekem egyikre sincs most pénzem Sad

Végül persze azért mégis csak elköltök egy kevéske pénzt potionra. Már rég nem szerencsém egy ilyet tartani a kezemben, de most megint van egy, így már nem kell attól tartanom, hogy esetleg rosszul járnék egy esetleges erősebb mob ellen.
- Yoshi! Most pedig irány enni! – kiáltok, fel miután elteszem az életet adó nedűt. Pénzem igaz hogy nincs annyi, hogy új felszereléseket vegyek, de azért egy jó kis ebédre még futja.
- Hm? Mi az? – tekintek a szemem előtt felugró ikonra. - Üzenet?... Mirika-nyan! – szólalok fel hangosan, mikor megnyitom az üzenetet és látom, hogy a küldő nem más, mint Mirika. Elolvasva az üzenetet hamar rájövök, hogy valami küldetésszerű feladatra keres segítőket.
- Oh, az nincs is messze. – pillantok, körbe miután elolvasom, hogy a gyülekezési pont a város főterén van. Mivel amúgy sincs más teendőm és úgy is csak mobírtani mentem volna ki a városból, persze csak miután megebédeltem ezért úgy döntök, hogy rendben segítek, végül is a céh tagja vagyok, de előbb…
- Oba-chan! Szeretnék egy frissensült cipót! – futok oda a közeli pékárushoz.
Félórával az egy órás várakozási idő lejárta előtt érek oda. Már jó néhányan összegyűltek így mikor megérkezem intek mindenki felé és köszönök nekik.
- Sziasztok!
Nem sokkal a megérkezésem után aztán mikor már úgy tűnik, hogy senki más nem fog csatlakozni Kana-nyan belekezd a feladat ismertetésébe.
- Huh… senki? – kérdeztem halkan hallva a lány mondandóját. Mindenki meghalt? És a csak a céhvezér maradt… Ez szomorú. Rég volt már, hogy játékosok haláláról hallottam volna vagy épp szemtanúja ettem volna. Fel is villan előttem Zaraki halála a bossal folytatott harc során. Egy fejrázással hamar elkergetem a szomorú gondolatokat, mert hát úgy nem lehet rendesen feladatot végezni. *gondolatban bólogat*
- Ez egy olyan sötét céh, ugye? – kérdem kíváncsian a későn érő Kouta-chan válasza után, bár a válasz egyszerű, hisz milyen másik céh támadna rá egy másikra. Öhm… na, ezt most jól megmondtam^^’
- Majd én vigyázok rá! – szalutálok, egyet majd odaszökkenek Onii-chan mellé, aki kissé furán viselkedik. Hirtelen megölelte Saito-chant vigyorogva.
- Onii-chan… – nézek a férfira, aki szakasztott úgy viselkedik, mint a komornyik bácsi mikor megivott valami büdös itókát, huh, azt hiszem szaké volt a neve. Majd útnak indulunk, én pedig a két férfi mellett haladva és Hoku onii-chanon tartva a szemem-haladtam az úton. Na persze néha előre is nézek, nehogy orra bukja egy kavicsban.

by **Kazesubayai Shizuka** Vas. Dec. 23 2012, 22:36

Shizuka a városban bolyongott, miközben valami szimpatikus fogadót keresett. Némelyik, amit látott, irreálisan drága volt a minőséghez képest. Legalábbis az ő véleménye szerint. Igazából továbbra sem vágyott luxus lakosztályra, csak egy normális szobára, elfogadható áron. Végül elcsípett egy rövid párbeszédet miközben egy falnak támaszkodva ebédelt. Egy orvgyilkos céhről beszélgettek. Állítólag rajta ütöttek egy másik céhen, amikor útban voltak a szint boss ellen. Csak a vezető maradt életben, most pedig felfogadott néhány játékost, hogy a körmükre nézzenek. Még azt is kifülelte, hol gyülekeznek majd a felkért játékosok. Shizuka nem igazán volt biztos benne, hogy bele kéne, hogy üsse az orrát. Főleg, hogy a hallottak alapján lesznek már elegen így is. De a gyilkosságot nem igazán szívleli. Egy játékban még rendben van, de ez nem egy szimpla játék, ahogy nyílván a gyilkosok is nagyon jól tudják. Úgy döntött, hogy ellátogat a fogadóba, és ha úgy adódik, felajánlja a segítségét. Ha nem tartanak rá igényt, akkor is legalább már talált egy jónak tűnő fogadót. Miközben közelített hozzá, feltűnt, hogy mekkora forgalom van játékosok részéről. Egymást követve mentek be a fogadóba. Tehát a szóbeszéd igaz volt. Valami készülődik odabenn. Bement és leült a játékosok közelében, hogy kifülelje, mennyire jók az értesülések, amelyeket az utcán hallott. Egy kis pénz, vagy felszerelés neki sem jönne rosszul. Ráadásul egy orvgyilkos céh bárkire veszélyt jelent, így neki épp annyi oka van ártalmatlanítani őket, mint bárki másnak. Sokkal többet nem tudott meg, csak az áldozatok és az elkövetők neveit. Az utcán ezeket nem részletezték. Kérdezni meg nem akart, mert a pletyka sosem teljesen megbízható. Jobb a végére járni. Egy idő után már csak társalogtak a jelenlévők. Közben Shizuka is megivott egy italt a sok gyaloglásra. Persze a megbízó még nem volt jelen, így arra a többiek is vártak. Neki nem nagyon volt kedve csevegni. Illetve az lett volna, csak nem erőssége az ismerkedés. Az egyik fiún, Renen viszont megakadt a szeme egy pár pillanatra. Valahogy ismerős volt neki. Csak nem tudta, hogy honnét. De valahol már látta.
~Honnan ismerős a képe? Valahol láttam már…vagy csak hasonlít valakire?...Na, végül is nem számít…Hol lehet az a megbízó? Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az összejövetelből.
Addig is, míg várakoznak, rendelt még egy italt.

by **RenAi** Szer. Dec. 26 2012, 03:11

Barangolásom következteképp egy ismerős fogadóba tértem be, sokszor jártam már itt, elvégre ha városba érek az első dolgom felkutatni a legközelebbi vendéglőket, fogadókat. Összesíteni a választékot és az árakat…majd a kiválasztani nekem megfelelőt, ugyanakkor az sem mindegy hogy mégis kik járnak oda. Belépve a fogadóba feltűnik hogy nem csak nekem lett a kedvenc törzshelyem ugyanis voltunk bent jó páran, majd jobban megnézve őket nem egy ismerős arcot is felismerni vélek. Páran ott voltak a második boss harcnál. Már épp odamentem volna hozzájuk köszönni mikor felfedeztem valamit. A legtöbben az Angelic Voice céhből vannak. Gondolom valamiféle megbeszélés lehet, így gyorsan meggondoltam magam, esetleg ha valaki észrevett annak intettem oda szolidan. És amúgy is ha oda mentem volna mivel már másik céhben vagyok kissé úgy nézett volna ki mintha hallgatóznék, nem szeretnék ilyesféle konfliktusba keveredni. Így gyorsan oda mentem az npc-hez és feladtam a rendelést,de mivel voltunk páran kénytelen voltam sorba állni. Mikor megkaptam amit rendeltem gyorsan eltettem ugyanis, nem helyben ettem meg, elvitelre kértem majd bepakoltam az invertorymba. Utána távozóra is fogtam, legalábbis így terveztem mire egy érdekes mondat ütötte meg a fülem, miszerint egy bizonyos céh másik céhre támadt és csak egyvalaki élte túl, aki épp ez ügyben kér segítséget. Amilyen nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, most ott álltam a nyitott bejáratnál. Időközben észrevettem hogy érkeztek új tagok is. Már azt is szörnyűségnek tartottam hogy ha valaki embert öl, de így hogy egy egész céhet mészároltak le… Bele se mertem gondolni. Akár a mi céhünk is áldozat lehetett volna. Becsuktam az ajtót és oda mentem hozzájuk. Kanna beszédét amit pár társához intézett végighallgatva, nem bírtam magammal és hirtelen ötlettől vezérelve megszólítottam őket.
- Ne haragudjatok, nem hallgatóztam épp csak meghallottam hogy miről is beszéltek. Nem tartom helyén valónak az ilyesfajta viselkedést, így ha lehet szeretnék csatlakozni hozzátok, és részt venni a gonosz céh leszámolásában. Persze meg jegyzem előre hogy embert nem fogok ölni. Mondtam komoly tekintettel. Valahogy túlzottan is magamra vehettem a hallottakat, szörnyű képek villantak be hogy-hogy is nézhetett ki ez az egész, hogy az emberek az utolsó másodpercig harcoltak, és a sikolyok, hangok…bele gondolni is szörnyű. Ilyet nem szabad hagyni. Szólalt meg az igazságérzetem. És bele gondolva hogy Fistes vagyok és együtt működök az Angelical, még jól is kisülhet, vagy épp az ellenkezője…de én mindent megteszek hogy jól kijöjjünk majd egymással. Majd mikor feltűnt hogy több tekintet is rám szegeződhet, zavarba jöttem és tarkómat vakargatva fakadtam vigyorra. Lehelt hamar cselekedtem. Megszeppenve álltam egyedüli fistesként egy teljesen más céh előtt akik épp egy lecsapó akciót szerveznek egy sötét klán ellen. Ha nem volt ellenvetésük a jelentkezésemre, akkor nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy együtt dolgozhatunk.
- Adjunk bele mindent! Ganbareee! Mondtam lelkesen kezemmel az ég vagyis inkább a plafon felé emelve.

/Gome, gome a késésért, remélem így megfelelő lesz a post, ugyanis akadt némi hogy-smint kérdés ezt illetően ^^"/

by **Sachi** Pént. Jan. 04 2013, 15:56

Az asztalnál ülő két fiú éppen párbeszédük csúcspontjára érkeztek, Keita legalábbis szóra nyitotta száját, mielőtt azonban bármit is válaszolhatott volna az érdeklődő ajánlatára, a bárpult felé pillantott mint aki meghallott valami érdekeset. Egy lány állt ott, vagyis egészen pontosan Kana és a háta mögött gyülekező csapata, Keita úgy tűnt hogy felismerte és ez Ren számára sem maradt észrevétlen. A megjegyzésére vissza fordult és megint mondani akart valamit, de aztán felpattant a helyéről mielőtt elfeledkezett volna az önkéntesekről. Eléggé a gondolataiba lehetett mélyedve, ha ennyire rosszul osztotta el figyelmét a környezetére. Most azonban határozottabbra fogta és a pulthoz sétált Kana mellé, vagy vele szemben attól függetlenül hogyan állt. A meghajlás mint üdvözlő gesztus nem maradt el, de az időt sem látszott fecsérelni, mert megszólította
- Én volnék Keita - mondta neki - és köszönöm, hogy ide fáradtatok hozzám. Megértem, ha még nem döntöttétek el hogy segítetek vagy sem, ezért ha van néhány kérdésetek, igyekszem őket megválaszolni!

/Rövidre sikerült, de az idő eljött hogy esetleg elhalmozzátok kérdésekkel, elvégre még senki sem tud kimondottan sok információt a céhről vagy az aktuális tervekről/

by **Mirika** Szer. Jan. 09 2013, 22:34

Hát mit ne mondjak, alaposan meglepődtem egy-két dolgon, főként Hoku becsiccsentésén. Nem volt az a fajta srác, aki csak úgy földig inná magát, tök jámbornak tűnt eddig azon kevéske alkalommal, mikor találkoztunk. Már leszámítva az őrült hősködését meg a magánakcióit. Mondjuk nyilván jó szívből teszi, csak azért ne a frászt hozza ránk ilyenkor, ha lehet, megmentőként sokkal menőbb lenne :3 Rábíztam Anatra, úgy tűnt rá is szállt a srác, meg az ilyesmi amúgy is a pasik dolga, hogy egymást támogassák részegen haza, nem pedig az enyém, szóval inkább a jövevény felé fordultam.
- Asszem Keita nem fogja bánni, hogy egy másik nagy céh tagja is jön, meg én sem, szóval üdv a fedélzeten :3 Mirika vagyok :3 - nyújtottam a kezemet a lány felé, azt hiszem láttam már egyszer valahol egy kazamatában, bár most meg nem mondanám pontosan merre. Ám azt hiszem ez jelent annyit, hogy a csajszi is frontharcos, mint mi, szóval nem kell féltenem.
A fogadóban aztán alighogy megkérdeztem, mi a helyzet a meghívóval, odacsörtetett hozzánk egy fazon, halál udvariasan hajolgatva meg ilyesmik. Nem akartam bunkó lenni, szóval meghajoltam én is, de naaaa, egy MMO közepén ilyesmit? Jó, hogy nem kezd el -sanozni, meg satöbbi, bár a nevemet még talán nem is tudta. Ha jól rémlik, nem szólított meg abban a levélben, csak úgy, mint céhvezér.
- Én pedig Mirika volnék :3 Ha nem szeretnénk segíteni, akkor el se jöttünk volna. A Voice legerősebb tagjait látod hiány nélkül, illetve egy kedves kis potyautast :3 - intettem a többiek felé mosolyogva, gyakorlatilag tényleg senki sem hiányzott a top játékosaink közül, ami igazán komoly büszkeséggel töltött el. Lehet számítani rájuk, óriási dolognak éreztem, hogy így összegyűltünk.
- Keita, van valami ötleted, hogyan csalogathatjuk elő azt a céhet? Hogy merre rejtőznek? Egyáltalán hányan voltak, amikor megtámadtak titeket? - kérdeztem elkomolyodva, és megszorítottam együtt érzően a srác kezét. Egy sanda pillantást vetettem Kotára is közben, remélem nem áll neki féltékenykedni egy egyszerű bizalmi gesztus miatt. Ez nem az a pillanat volt, bár mi elég hülye momentumokban is csipkedtük egymást elégszer, egyikőnktől sem áll távol a dolog.
Aztán elengedtem a fiút és hátraléptem, hogy a többiek is bemutatkozhassanak, esetleg kérdezhessenek, ha akarnak, vagy eszükbe jut valami fontos, addig pedig szétnéztem. Nem voltak sokan, csak egy lilás hajú lányt pillantottam meg, aki minket lopva figyelve iszogatott, meg egy szőkésbarna hajú srácot. Baromira ismerős volt valahonnan, és iszonyat jóképű pasi is volt mellé, szóval alaposan meg is néztem magamnak. Ha összeakad a tekintetünk, hát összeakad, még egy mosolyt is simán eleresztek felé. Aztán koppan, és leesik az állam, szóval gyorsan közelebb evickélek hozzá, hogy a marhára ciki kérdésemet azért ne tegyem közkinccsé mindenki számára.
- Te izé... Ren... Ryuninji Ren vagy, ugye? ***.*** - súgtam oda halkan a fiúnak csillogó szemekkel. Úristen, ha ez tényleg ő... Egyik kedvenc énekesem, ilyen mázlim nem lehet, hogy ő egy VRMMO-ban játsszon *.* Mondjuk ha nem ő, akkor is istenien néz ki, nem is haboztam a kezét megfogni és egy újabb kedves mosolyt megejteni felé, miközben kicsit előredőltem. Kota nem látta, meggyőződtem róla, a többiek eltakarják a jelenetet, és szégyelltem magam, hogy a jelenlétében csinálok ilyesmit, de-de-de úristen-úristen-úristen *.*
- Kaphatok egy autogramot? *.* Bárhová adhatod, akármit kérhetsz érte, csak kérlek *.* - lelkendeztem tovább, teljesen elveszítettem az önuralmamat körülbelül két percre, de aztán észbe kaptam, hogy heló, szóval igyekeztem odafigyelni Keitára, meg a többiekre is. De akkor is, Ren *.*

by **Hokushin** Vas. Jan. 13 2013, 22:25

Annak ellenére, hogy egy ellenséges banda megtámadását próbáltuk előkészíteni veszettül éreztem magamat. Mintha csak mindenfelé morfiumot böfögő pillangók repdestek volna. Az oka nem volt más mint annak a kotnyeles pincérlány aki bizonyára csak jó kedvre akart engem deríteni ami részben sikerült is neki. Hiába minden próbálkozásomnak képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást, az ölelkezést meg a folytonos beszédet. Úgy éreztem a mellkasomat majd szét feszíti a benne rejlő hatalmas boldogság és a szívem apró darabjaira szakad. Mikor dicséretet kaptam Saito cimborámtól legyintettem egyet a bal kezemmel miközben a jobbal átöleltem a nyakát.
-Á én a tájbokszon kívül nem tudok egyebet. Ugye tudod mi az? Mikor két paraszt kin a mezőn agyba főbe verik egymást. Különben is nekem kéne tőled példát venni hisz a múltkor mérkőzésünkkor is elvertél akár egy két fenekű dobot.-
Mondtam továbbra is azzal az idióta vigyorral a képemen. Mikor Saito arról beszélt nem szeretné, hogy bajom essen. Meglehet másnak szánta eme magasztos szavakat én mégis válaszoltam rá.
-Ugyan mi bajom eshetne míg te itt vagy. Hatalmas kolosszális játékos vagy. Melletted én egyszerű kezdő vagyok egy nagy null a semmimnél is kevesebb. De ne szomorkodjunk most. Mindent apró darabokra fogjuk szét szedni. Úgy ellátjuk a bajukat, hogy azt is megbánják, hogy megszülettek. Természetesen nagyon rövid idejük lesz rá mielőtt pró kis fénypontokká robbannának- Pár perccel később az arcomról lelohadt az idióta vigyor és a rózsaszín felhő és elpárolgott a fejemből. Villámgyorsan lerántottam a nyakából a kezemet miközben rendkívül szégyelltem magamat.
-Nagyon sajnálom. Nem szoktam ilyet csinálni. Az a pincérlány tehet róla akihez minden nap jártam bizonyára rakott valamit a teámba.-
Arcomon a szégyellem és megaláztatás érzése ült ki. Míg parancsot nem kaptam a többiektől félre vonulva egy sarokban pihentem közben magamban szidalmaztam magamat a viselkedésem miatt.

by **Yoshiaga** Hétf. Jan. 21 2013, 23:52

És lám, lám, megfigyelésem végre elérte célját és tárt karokkal várhattam a belém örvendező információt, mit remélhetőleg ez a bizonyos Keita névre hallgató egyén fog adagolni, mint valami tudásdrogot az én másodpercre pontosan járó elmémnek. Nem tévedhettem, hiszen már a kisebb, egybegyűlt csapat felé vetette pillantását, pontosabban szinte csakis feléjük. Nehezen pillantott a szegény, magányban ülő, itt-ott előforduló, ritka, sőt, már aligha kihalt fajnak nem mondható önkéntesekre. Annyira el volt foglalva a bizonyos csapattal, hogy még közelebb is ment hozzájuk. Minden simán haladt, siklott, mint a hal a jégen. A jégen, ami alatt azok a halak voltak, kiket senki sem vett észre, de mégis megfigyelték a társalgást. Ki tudja, talán mindegyikőjük képes lenne egy fejeléssel áttörni a jeget, elsöpörve a csúszó halakat, kik éppen a küldetés megbízója mellett haladtak. Én örültem a szerepemnek, innen tökéletesen láttam, bár kaptam néhány felhívóan gesztusos és egyben furcsálló pillantást, lehet, hogy a fejemben lévő csavar egy kis mértékben segített ennek előidézésében. Tán örökkön örökké tudtam volna azon a bizonyos ponton állni, semmit sem téve, a többieket bámulva, és kis mértékben ítélkezve felettük, hisz eme változatlan állapotot valamilyen módon meg kellett törni. Miután Keita beszélt a bizonyos csapathoz el is kezdtem az ítélkezést.
A lány valószínűleg egy erős játékos lehetett, netalántán egyéb okok miatt mutatkozott a népszerű bagázs között. Szerintem nem csak kabalaként és jópofiként vitték magukkal a többiek, sőt, inkább úgy látszik, hogy ő szervezte, hisz elsőnek őt környékezte meg a küldetés vezetője. A leányzó azonban egy barna hajú fiút is megkörnyékezett, ki szintén különös hírnévnek örvendett, valószínűleg pont azon okok miatt, amiatt a leány is. Esetleg szerelmi kapcsolatban is lehettek. A következő egy részeges fiatalember volt, lehet, hogy megviselte őt a játék nehézsége, hiszen egy másik játékosnak ontotta ki lelkét, kiről nem tudtam ítélkezni. Úgy látszott, mintha az arany középutat találta volna meg, és aszerint vegyült el a tömegben, a fehér hajú sráccal és három lánnyal. Várjunk csak... van még egy, aki éppen külön foglal helyet. Lehet, hogy ő is csak bámészkodó, pontosan, mint én. Ezen gondolatok után tekintetem lassan visszavándorolt a három leányzó felé, hiszen az egyiküket igazán különösnek véltem felfedezni. Egy elf volt, nem tévedtem. Kár volt megpillantanom és látnom, hogy az elf beszivárgás már a játékosok körébe is beleitta magát. A főellenségek nem úgy lettek tervezve, hogy elfek is harcoljanak ellenük... Nem baj, így még érdekesebb lesz.

by **Viola** Kedd Jan. 29 2013, 16:44

[Trééépost]
- Megpróbálom. - mondom lágyan Anatnak, aki megígérteti velem, hogy nem hősködök és legfőképpen nem öletem meg magam. Ez egyébként sem volt rajta a teendő-listámon, szóval teljesen nyugodtan közlöm vele a szándékaimat. Látom az arca rezzenéseiből, hogy tudomásul vette a gyenge, de lényegre törő válaszomat, majd tekintetét másra fordítja. Nem tudom, hogy kit nézhet, mert nem figyelem ki. El is indul oda, én viszont szememmel Mirikát fedezem fel, ahogy a bárpultnál beszédbe elegyedik egy férfival.
Hümmögve pillantok az alakra. Vajon ő lenne az, aki "felbérelt" minket erre a küldetésre? Nem vagyok biztos benne, mert nem igazán értem, hogy miről beszél a főnökasszonnyal, de az biztos, hogy nem csak úgy leálltak trécselni.
Egy kicsit zavartan érzem magam. Kellemetlenül. Már megint itt van egy csomó idegen, furcsa szerzet, akik egyenesen a céhem tagjai. Nem akarok velük beszélni. Vagyis nem merek. Nem tudom... Hol van Anat? HOL?!
Idegesen nézek körbe. Remélem senki nem látja, ahogyan fürkészem a helyiséget a srác után, aki gyakorlatilag az egyetlen olyan ismeretségem, akihez merek beszélni. Hajjaj, de béna vagyok...
De aztán észreveszem. Egy másik férfival beszélget. Fene gondolta volna. Biztos a céhtársa, vagyis persze, hogy az, de lehet, hogy egyenesen jó cimborák. Odapofátlankodom hozzájuk nem törődve azzal, hogy esetleg megzavarom a társalgásukat. Inkább itt állok mellettük csendben, mint a kocsma közepén egyedül úgy, hogy azt sem tudom mit csinálok ott.

by **Fuun Kotarou** Csüt. Feb. 07 2013, 14:34

>>Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás<<

Nem éreztem magam a legjobban, sok dolog aggasztott. Legjobban, hogy Kana veszélybe fog kerülni, feltéve, ha sikeresen előkerítjük a céhet. A másik, hogy valami nyomasztó érzés vesz körül, s mióta a fogadóba értem már nem csak egy kettő, hanem több tekintetet is érzek magamon. Amolyan megszokás, s most, hogy egy kicsit parás helyzetbe kerültünk még ki is jön rajtam. A fogadóban legalább három ember észrevettem, akik egyértelműen figyeltek ránk. Aztán egy váratlan pillanatban kilestem az ablakon körbenéztem egyszer, megállt a tekintetem néhány emberen, majd mivel semmit nem találtam, amit ne magyarázhattam volna meg valamivel annyiban hagytam. Majd feltűnt egy ismerős arc, mondjuk sokakat ismerek, azok közül is akik itt a fogadóban vannak. Akivel már társultam alaposan megjegyzem. Pl aki most épp hozzánk vetődött.
–Ahoy, RenAi. Szerintem sem fogja bánni, no meg tesztel alany. Szóval Mirika, ő elég ügyes, még ha kicsit félrevezető is tud lenni néha, hihi.
Aztán Keitának is bemutatkozok „Kota”-ként, majd mikor Hoku magához tér barátian megveregetem a vállát.
-Ne aggódj miatta, előfordul. A lényeg, hogy helyrejöttél.
Ezt követően belém vág valami, a rá következő pillanatban már ki is szúrom, hogy Kana nincs a látómezőmben. Eszméletlen, megint lekóborolt, pont most? Lépek egyet, s Keita mellett elnézve meglátom, ahogy ott bájolog egy pojácával. A kezem már a kardomon volt, de tudom, hogy ezt nagyon nem szereti, úgyhogy elsőként a diplomatikus megoldást választom.
-Keita, szerintem menjünk és üljünk le.
Ezzel megindulok, és két széket felkapok útközben. Az egyiket betolom kettejük közé, a másik pedig megy Kanának.
-Nos, talán Épp itt az Ideje, hogy elkezdjük megbeszélni a dolgokat, hisz nincs Vesztegetni való időnk nem igaz? Hoztam neked egy széket, foglalj helyet.
Felkínáltam neki a csávótól távolabbi széket, egy kedves becsukott szemű mosollyal. Amennyire ismer, szerintem le fog esni neki, hogy nem vagyok oda a helyzetért, és az utolsó elcsípett szavakért. Aztán fogom magam és leülök Kanához közelebb, de kettejük közé. Veszek egy nagy levegőt, hogy lenyugodjak, majd odafordulok az ügyfelünkhöz.
-Valamint szeretném megtoldani Mirika előző kérdéseit. Mikkel támadtak, volt valami rendszer a harcukban? Ne vedd tolakodásnak, megértem, ha abban a helyzetben nem tudtál ilyenekre figyelni, de jobb lenne, ha minél többet tudnánk.
Próbálok nem hangoskodni, és közben egyszer-egyszer körbenézek, hogy hátha kiszúrok valakit, aki kifigyelni próbál minket.
Amennyiben Rita odajön, őt is üdvözlöm, hisz a második szint végénél már láthattam, valamint, ha memóriám nem csal, akkor RenAi-val volt, így nem sokat gondolkozom rajta, hogy veszélyforrásként kezeljem-e.

by **Anatole Saito** Pént. Feb. 08 2013, 18:19

Céhünk majdnem hiánytalanul vonult át a megadott helyszínre, majd betérve a fogadóba újabb emberek akartak csatlakozni hozzánk. Ennyire felháborított volna mindenkit egy ellenséges céh jelenléte, hogy készek összefogni velünk? Mondjuk igaz, ami igaz, még nagyon az elején járunk a játéknak, a Főtéri incidens óta alig telt el pár hét, s máris vannak olyanok, akik játékostársaik ellen szervezkednek, s ahelyett, hogy a mobokat csépelnék, JK-kat mészárolnak? Ez valóban megengedhetetlen és felháborító! Izgatottsággal tölt el, hogy részt vehetek ebben a küldetésben és a jó oldalra állunk segítő szándékkal.
Az én jelenlegi legnagyobb problémám viszont Hoku, aki lefoglal annyira, hogy teljesen kiessünk a társaságból. Meg se tudom figyelni, hogy kik vannak jelen a fogadóban, Kana és Kota pedig már társalgásba is kezdett a küldetésadó Keitával. Egyelőre hagyom őket, hogy kezelésbe vegyék a férfit és kifaggassák, a pók kazamatás küldetés óta már úgyis tudom, hogy ők ketten a céh stratégái, nekem pedig nagyobb hasznomat veszik most, ha Hoku cimborámat kijózanítom, mintha belekotyognék a tárgyalásba.
- Ugyan már Hoku, csak szerencsém volt mindkét párbajunk végén. Fortuna velem volt, de te sem vagy gyengébb harcos mint én, sőt nekem lenne mit tanulnom tőled. Prímán bánsz a karddal, irigylem is a fegyverkezelésed. - Ezután még szövegel egy sort a fiú, de néha már alig tudom követni. Nyakamat átkarolva csimpaszkodik rajtam, de mielőtt leültethetném egy székre, hogy valami józanítót kérhessek a pultostól, úgy tűnik hatását veszti a lötty, amit magába diktált. Egyszeriben eltávolodik tőlem és szégyenkezve pironkodik. - Semmi baj Hoku, nem a te hibád. De most már maradj kérlek nyugton és koncentráljunk a feladatra. Kérsz valami frissítőt esetleg? Magam ellenőrzöm, hogy iható-e! - Ha rábólint é kér valamit, akkor persze intézkedem, de ha eltekint ettől, akkor tekintetemmel Viot kezdem keresni. Nagyon megfeledkeztem pártfogoltamról, remélem nem vette zokon. Nem kell sokáig kutatnom utána, mivel kissé bátortalan pofival mellém is szegődik.
Hokut mindenesetre leültetem egy székre Mirika közelébe, hogy azért hallótávolságon belül legyünk és végre a küldetésadóra is figyelhessek. Én magam nekitámaszkodom egy oszlopnak Hoku háta mögött, úgy figyelem a beszélgetést, közben időnként lopva a mellettem álló lányt is fürkészem. Hiába töltünk egyre több időt együtt, még mindig nem szoktam meg azokat a hegeket, amik a bőrét tarkítják. Valószínűleg ez azért lehet, mert még nem tudom a mögöttes történetet és tudat alatt minduntalan bujkál bennem a kíváncsiság. De nem akarok tapintatlan lenni, pláne nem most. Keresztbe fonom mellkasom előtt a karjaimat, majd amikor Vio nem velem van elfoglalva, akkor pajkosan végigsimítok a karján mutatóujjammal. Ha rám pillant, akkor elvigyorodok, aztán úgy teszek, mintha mi sem történt volna és hallgatom tovább a küldetésadó és a főnökasszony beszélgetését. Elég óvodás módja ez a férfiúi érdeklődésem kimutatásának, de mivel azt látom a lányon, hogy csöppet feszült, inkább a bohókás módját választom az udvarlásnak. Mosolyt szeretnék az arcán látni, nem ezt a zavart fancsali képet. Ezután mégiscsak becsatlakozom a hadi tanácskozásba.
- Keita, ugye? Elnézést, hogy eddig nem kerítettem a bemutatkozásra sort. Anatole vagyok a Voiceból. Az iránt érdeklődnék tanult kollégáim helytálló kérdését kiegészítendő, hogy volt-e valamilyen jellegzetessége az ellenséges céhnek? Mondjuk feltűnően gyorsak voltak, vagy éppen rendkívül erősek és egy csapásra végeztek a társaiddal? Speciális képességük megmutatkozott esetleg? Ha vannak erre vonatkozó emlékei, kérem ossza meg velünk, mert így tudunk jó stratégiát felépíteni ellenük.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 16 2013, 17:45

Ez a srác.. név szerint Keita kegyetlenül nehéz esetnek bizonyult a számomra.. Még egy hangyányit idegesített is a stílusa… csak azért is erőltettem a dolgot.. Nincs az az isten, hogy én ilyen lazák meghátráljak.. az sosem fordult még elő. Tovább faggattam a fiút, míg valamicske információt sikeresen sikerült kiszednem belőle, de persze ezzel nem mentem sokra. Igen magas fokú önuralomról tettem tanúbizonyságot, mert nem ugrottam neki a fiúnak, hanem szépen.. Türelmesen kérdezgettem és vártam a válaszokat. Ám pont az érdekes résznél zavart be egy igen színes banda és félbeszakította a kis beszélgetésünket, amit persze, hogy nem vettem jó néven. Ennek ellenére nem szóltam közbe, csak kortyolgattam a forró csokimból és közben megsimogattam Reginaldot.. Persze a fiú szövegére azért némiképp odafigyeltem, mert érdekelt.. egészen addig, amíg egy csinos lányka oda nem jött hozzám csillogó szemekkel.. Először nem tudtam,hogy mi van, persze gyakran előfordult velem, ez, de ebben a világban azért jóval ritkábban, mint a valódiban. Mikor a nevemen szólított már le is esett minden. Felismert és minden bizonnyal a rajongóm volt ez a lányka.
- Igen… Eltaláltad szép hölgy- feleltem mosolyogva… egy igen kellemes meglepetésben volt részem a lány személyében. Jó érzés volt, hogy így felismert.. egy pillanat alatt. Tudtam én, hogy ebben a világban is növekedni fog a hírnevem.. az egész csak idő kérdése. Azután megfogta a kezem és közelebb dőlt hozzám… mit e mondjak.. nagyon tetszett az a szituáció.
- Persze, hogy kaphatsz…- feleltem vidáman, majd alaposan felmértem a rajongómat. Pont az esetem volt.. az egyik a sok közül és még a rajongóm is.. nagy mázlim volt az egyszer már biztos.
- Csak mond, hogy hova szeretnéd, és már írom is….- nekem valóban mindegy volt, hogy hova adom.. ötletem lett volna pár, de annak a kivitelezéséhez le kellett volna vetkőztetnem a lánykát és azt nem biztos, hogy bevállalta volna ennyi ember előtt. A kedves gesztusért azért adtam még az ajkaira egy puszit, hogy jelezzem, ez számomra is egy igen kellemes élmény volt. Míg vele és az autogrammal foglalkoztam nem figyeltem a többiekre.. valahogy nem érdekeltek.. egészen addig, míg egy pofátlan Borz szerű és szagú létforma nem jelent meg és ült le közénk.
- Úgy látom ebben a céhben nem mindenki tanult illemet… - Feleltem, majd felkeltem és visszaültem az asztalomhoz, ami közvetlen ez mellett volt.. Reginald csoki adagja még rajta is volt. A pici főnix tett egy lesajnáló nézést a borzszerű fiúra, majd átrepült hozzám és onnan hallgattuk az eseményeket tovább.. Pontosabban én, Regi csak a forró csokijával foglalkozott. Közben körbenéztem alaposan.. Tényleg nagyon színes volt a banda.. Így elsőre a hölgyeken kívül senki sem volt szimpatikus… ez van… én így látás alapján is eltudom dönteni elsőre… aztán maximum majd változik a véleményem.. igaz ez nem valami sokszor fordult elő velem.

by **Kazesubayai Shizuka** Csüt. Márc. 07 2013, 16:54

Egész szép társaság gyűlt össze erre a megbízásra. Amennyire Shizuka ki tudta venni, egy bizonyos céh több tagját is elküldte, hogy segítsenek ez ellen az orvgyilkos céh ellen. Volt azért pár céh nélküli jelenlévő is, így annyira nem érezte magát egyedül. Végül sor került a bemutatkozásra a megbízó és a jelenlévők részéről is, így végül ő is közelebb ment, hogy jelezze részvételi szándékát.
-Üdv! Shizuka vagyok, kardforgató. Szívesen részt vennék ebben a küldetésben.
Nem mondott többet. A fecsegésnek most nincs helye. Rá pedig az amúgy sem jellemző. Hagyta inkább a társaság többi résztvevőjét, hogy kifaggassák ezt a Keita nevű játékost az ellenségről. Fogott egy széket és a lehető legközelebb ült, hogy minden fontos részletet hallhasson. Persze közben igyekezett reagálni, ha valaki bemutatkozna, vagy felvenné a barátlistájára. Nem árthat meg, ha van egy-két ismerőse a játékban. Természetes volt, hogy rengeteg kérdéssel bombázták szegény embert. De hát szükség van minden fellelhető információra. Hisz a felkészültség életet menthet. Akárhogy próbálta, nem tudta nem észrevenni, ahogy az egyik lány autogramot kér attól a fiútól, akinek ismerős volt az arca. A nevét nem hallotta, mert igyekezett Keita szavaira figyelni, de az autogram szó valahogy nem illett most ebbe a társalgásba, így hát oda is figyelt egy pillanatra.
~Ki lehet ez a srác? Valami színész? Nem, akkor azért jobban rémlene.
Épp csak egy pár pillanatra kötötte le a kérdés. Utána újra a szóban forgó orvgyilkos céhről szóló információkért fülelt. Nem szeretne visszakérdezni, ha nem muszáj, így inkább odafigyel. Keitának nyilván így is elég nehéz erről beszélni. Ha még ismételgetni is kell, csak rosszabb lesz neki.

by **RenAi** Vas. Márc. 17 2013, 18:03

Egyre csak gyülekeztünk, és szép számmal lettünk a végére. Meg is lepődtem, bár örömmel is töltött el mert ezek szerint nem csak én nem tudok elmenni egy ilyen dolog mellet úgy hogy nem veszek róla tudomást, vagy épp elfordítom a fejem. Eléggé furcsa egyének is csatlakoztak hozzánk, sok mindenkit nem ismerek így egy picit zavarban is voltam, főleg a megjelenésem miatt. Kis híján letaroltam őket a csatlakozási szándékommal, de örülök hogy örömmel fogadtak. Arról nem is beszélve hogy észrevételem szerint szinte mindenki Voicos, míg én JL-es vagyok. Az egyetlen. Kicsit féltem, hogy úgy fogják gondolni hogy nem oda való vagyok vagy hogy szégyent hozok a céhemre. De tudom magamról hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében hogy aktív és hasznos tagja legyek eme szedett vetett bandának.
A körénk gyűltek sorra hasznosabbnál és érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket tettek fel. Látszik nem kezdők és hogy igenis komolyan veszik a feladatukat. Figyelemmel kísértem az eseményeket, és kíváncsian vártam a válaszokat. Észre kellett vennem hogy nem csak én vagyok az a taktikázós típus, de persze egyértelmű hogy ostobaság úgy bele vágni hogy nem tudunk semmit. A pasas aki a segítséget kérte megtörtnek tűnt szinte már sajnáltam, mindenképp segíteni akartam rajta, és egyre inkább csak erősödött bennem az érzés hogy leszámoljunk az ellenséges céhhel. És azt hiszem most tudatosult bennem hogy lehet hogy ölnöm is kell majd. Képzeletben lejátszódott bennem ahogy a kardom tövig szúrom az ellenségembe aki felnyög megkísérel még megérinteni de a keze és az egész teste zöld pixeldarabkákká foszlik. Megszédültem. Olyannyira hogy meg kellett kapaszkodnom a az egyik szék támlájában majd le is ültem rá. Pár pillanatig még zavaros volt a tekintetem, majd sikerült magam össze szednem.
- Anoo, elnézést…. – Szakítottam félbe a beszélgetést.
- Anoo… én…én nem fogok ölni! – Jelentettem ki, a mondat első felét bizonytalanul a másikat már annál biztosabban. Majd folytattam.
- A segítségetekre leszek de tényleg, de … én embert nem tudok ölni…azt hiszem még akkor sem ha gonosz és ölt már… - Féltem hogy akkor azt fogják mondani hogy akkor mégis mit keresek itt, és hogy mégis mit is akarok… de ismerem magam. Nem fogom tudni megtenni…

by **Sachi** Kedd Márc. 19 2013, 10:53

Ha Kota továbbra is fenntartotta pásztázását a helyiségben, egy közeli sarokban dohányzó csuklyás alakot pillantott meg, piros indikátorral, aki bár szeme és arcvonásai nem látszottak, úgy tűnt hogy a társaságot figyelte. Sokáig azonban nem tarthatott a jelenés ugyanis miután egy kisebb csoport elhaladt előtte, mindössze a hűlt vagy kevésbé hűlt helye maradt utána. Nyomtalanul felszívódott
Shizuka érkezése kicsit megbolygatta az interjú szálát, ugyanis ajánlatára legalább olyan kényelmetlen arckifejezést öltött magára, mint amikor Ren kezdte el fűzni. A vendéggel kicsit más volt a helyzet, elvégre mondhatni hogy Mirika hozta őt magával, gyenge biccentéssel jelezte is hogy tudomásul vette jelenlétét. A többieken azonban kezdetben csak a fejét vakarta és láthatóan újfent szabódni kezdett a dolgon, hol a lányra és hol Renre pillantott, de végül aztán nagy nehezen kinyögte
- Jól van... hát legyen...
Több oka is lehetett zavartságának, elsősorban talán mert konkrét segítséget kért klánoktól, vagy esetleg kémeket sejtett minden nem meghívottban, esetleg mindkettő, vagy valami egészen más... Alig hallotta meg Mirika kérdéseit, de azért mégsem kerülte el a fülét s néhány pillanat gondolkodást követően szóra nyitotta száját
- Hát, igazság szerint nincs... - kezdett bele, kissé elbizonytalanodva folytatta - a Besúgó nem szolgált konkrét információkkal, viszont... van valaki, aki tulajdonképpen... az igazat megvallva részben az ő ötlete volt ez az egész, csak késik...
Körbe is nézett, de eléggé lopva és alaposságot mellőzve, így nem meglepetés láthatóan nem találta a rejtélyes illetőt akiről egész eddig most volt először szó. Visszafordult persze, azonban észre kényszerült venni hogy akihez beszélt most egy szomszédos asztalnál támadott le valakit, s helyébe Kota lészintén az asztal mellé ledobva magát, Anatole kiegészítése pedig úgy tűnt néhány pillanatra fejtörést okozott neki, hogy egyszerre minden részletet össze tudjon kötni Mirika utolsó kérdésével egyetemben
- Nos... talán heten voltak... - kezdett bele, láthatóan nem volt kedvére visszaemlékezni - erősebbek voltak, legalábbis... a fegyvereik mindenképpen jobbak. És voltaképpen... egyszerre csak egyet támadtak, feltételezem... hogy gyorsan végezzenek valamennyiünkkel... állatok... persze csak hatan maradtak...
Beléfagyott a szó. Mély levegőt vett, egyértelműen kezdett neki meleg lenni idebent, RenAi pedig éppen tiltakozni kezdett az eddig szóba még nem jött esetleges karakterölést illetően. Válasz nem érkezett, ellenben Kota ülőhelyzetéből éppen észrevette ahogy egy nem kimondottan öregedő, de nem is feltétlenül kora vagy közép huszonéves korú nő lépett Ren mögé és egy papírlapot csúsztatott az asztalra, pöccintve rá néhányszor, jelezve a celebnek hogy egy autogramot ő is elfogadna. Az érdekesség igazából az volt rajta, hogy amaz vörös indikátort és most már szétvetett, illetve hátra hajtott csuklyájú köpenyt viselte mint az a korábbi alak a sarokban. Egyedül a cigaretta nem volt nála, s láthatóan egyik Ren jobban érdekelte mint a másik

[Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás Npc17griselda

- Akkor még boldog lehetsz, kislány... - mondta a kardforgató lánynak, félmosolyt véve fel - míg nem kerülsz te is olyan helyzetbe, amikor meg találod gondolni magad!
Megragadott egy széktámlát és odarántotta, hogy egyazon mozdulatsoron belül ledobja magát rá és lábait pedig fel egy asztalra, laza... egy biztos, a bizonytalan Keitaval szemben ennek a nőnek volt fellépése, jelenlétről nem is beszélve
- Gri... ő... Griselda Asszony! Késett! - ugrott volna fel helyben, a nő kezében termő kard azonban lapjában visszanyomta a fiút székébe, persze feje búbjánál. Ez a belépő kissé filmesen hatott
- Dobd el az asszony részt, kölyök! - váltott meglepően parancsoló és szemrehányó tónusra, mely a következő pillanatra már el is szállt a karddal egyetemben, mosolygott és hangja is lágyabbá vált - Nem aktuális, hiszen tudod. De ha megint el találnád téveszteni, legközelebb már a pajzsommal váglak kupán, még ha nem is fog fájni...
Kard és pajzs... lovag? Mindenesetre Keita elég megszégyenült vigyort vett fel ahhoz, hogy elárulja kire is várt eddig. Ezt sem hagyta egyébként szó nélkül
- De hogy késni... egy lovag sosem késik! - tette hát hozzá rövid hatásszünetet követően
Ez valahonnan ismerős volt, persze kicsit más formában
- E-elnézést a félreér... - szabadkozott volna Keita alázatosan, de az félbeszakította
- Csitt legyen comic relief, ha csak ennyi telik tőled! - kiáltott rá, újabb pillanatra vételezve vissza parancsoló modorát - Nem vagy otthon, ebben a világban aki mások talpát nyalja, elveszett! Ha megsértelek, nyelj egyet és ugass vissza! A hallgatóságunkról pedig ne feledkezz meg!
A nő haragja furcsa fenoménon volt, egyszerre tűnt utasítónak és ugyanakkor ösztönzőnek, voltaképpen liberálisabb anyásnak, s mintha még valami rejtélyes eredetű kedves tónus is bujkált volna mögötte. Nem kétség, jó szándékból kiabált Keitaval. Mindenesetre jól rámutatott: nem voltak ketten, s egy piros indikátoros egyén érkezése mostanra talán már több kérdést is felvethetett, vagy éppen indulatot

by **Mirika** Pént. Márc. 22 2013, 18:03

Nesze semmi, fogd meg jól. Legalább annyi kiderült, hogy hány balfékre számítsunk, és elnézve a jelen lévők létszámát és képzettségét nem tartottam attól, hogy ne tudnánk a megfelelő stratégiát felállítva elbánni hat emberrel. A Voice erős és képes csapatként együttműködni, Anatole és Violeta meg hiába új tagok, szerintem gyorsan be fognak illeszkedni. Az tuti, hogy nem fogják tudni megbontani a sorainkat, amíg a kezemben van a gyeplő. Nemtom amúgy, ez a Keita elég lúzer alaknak tűnt így elsőre, most vagy arra nem számított, hogy egy ekkora csapat állít be, vagy csak simán egy rakás szerencsétlenség. Bármennyire is sajnálom a fickót, én nem látom benne a céhvezért, és így nem is lep meg, hogy szétkapták a csapatát, ha elég szervezettek voltak a banditák.
Kicsit másra számítottam, így nem is csoda, hogy Ren jelenléte pár fokkal jobban izgatott. Azzal nem mentünk semmire, hogy itt hallgattuk ezt a Keitát, mivel semmi érdemlegessel nem tudott szolgálni, szemben egy popsztárral, aki itt áll előttem teljes életnagyságban, és simán jóképűbb, mint a tévében :3
- Igazából arra gondoltam, hogy kettesben is megdumcsizhatnánk Embarassed

- sütöttem le a szememet szemérmes kislány módjára, pedig... :3 Egy próbát simán megért, csak arra kellett figyelnem, hogy Kota féltékeny szemei elől rejtve maradjunk. Eléggé tuti volt, hogy belém van zúgva a srác, csak még én nem nagyon tudtam, hogy mit akarok tőle. Sokat lógtunk együtt, figyelmes volt meg jó fej, csak na... Ne bizti, hogy nekem a megbízhatóság kell, sokkal jobban bejött, ahogy Anat levett a lábamról a humorával.
Na mindegy, nem fogok kockáztatni ekkora közönséggel, szóval egy kacsintás kíséretében rövid úton eltávolodtam Rentől. Kábé ekkor esett be közénk egy piros indikátoros tyúk, és kapásból neki is esett annak a töketlen Keitának. Ismerték egymást így látszólag, szóval a karomat keresztbe fonva a mellkasom előtt vártam rá, hogy a kis csevejüket mikor zárják le így egy tucat másik kalandor társaságban. Mióta ott volt az a nyomozó csaj abban a káoszban, azóta kicsit másképp értékeltem a pirosakat, és ez sem tűnt annak a vérengző, aljas gyilkosnak, csak nagy volt a szája. Jó lett volna addig valami infóval ellátni a többieket, de annyira keveset tudtunk, hogy semmi értelme nem volt. Lassan kezdtem úgy érezni, hogy csak az időnket pazaroljuk.
- Oké, akkor most valami magyarázatot hallhatnánk esetleg, hogy mi folyik itt, vagy nincs is ránk szükség és mehetünk amerre látunk? - szólt lényegre törő, nem túl finomkodó és sürgető kérdésem, mivel segítségkérés ide vagy oda, egy helyben toporogtunk, és akkor már inkább töltöttem volna valami hasznosabbal is az időmet, amire meg is lett volna a lehetőségem így elnézve Rent. Remélem nem azt várja Keita, hogy majd a nulláról kiindulva felgöngyölítjük az ügyet, mert tűt nem fogok keresni a szénakazalban se én, se a többiek asszem.

// Hokura szerintem sajnos nem érdemes várni, szóval Yoshiaga jön //

by **Yoshiaga** Kedd Ápr. 02 2013, 13:43

Hallgatózásomat kihasználva úgy véltem, hogy ideje információkat gyűjteni. Végighallgattam az imént elhangzott beszélgetéseket, de még mindig nem találtam semmi érdekeset. Kezdtem kételkedni abban, hogy ez az egész tényleg megtörtént és halvány kétségek merültek fel a személyekkel kapcsolatban. Valahogy a leányzó teljesen nem illett a képbe. Mintha csak odatévedt volna, vagyis ez volt az én véleményem. Egyik szemöldököm a magasba emeltem és a plafon felé néztem. Elkezdtem gondolkodni, de a plafon nézésem 24.65 másodperce alatt semmi értelmes nem jutott eszembe. Természetesen több teória is keresztülfutott agytekervényeimen, de sajnálatosan csak badarságok tudtak megmaradni. Úgy döntöttem, hogy továbbra sem lesz teendőm, hiszen a megbeszélés alig halad. Örültem az íjászlánynak, aki próbálta felgyorsítani a cselekményeket, mert már tényleg kezdett úgy tűnni, hogy Keita csak csapdába akarja csalni az ott lévőket. Elővettem egy kapucnis ruhát, majd felvettem, hogy a kapucni eltakarja a fejemben lévő csavart. Ezután fogtam magam és zsebre tett kézzel 5.6 másodperc alatt a legközelebbi asztalhoz sétáltam, majd új rekordot döntöttem az 1.76 másodperces leülésemmel. A két karomat kényelmesen az asztalra helyeztem, majd a fejemet a két karom közé tettem, mintha aludni készülnék. Természetesen ez csak egy álca volt, hiszen a hallgatózásommal továbbra is hallottam mindent. Szinte tökéletes taktikának tűnt a fejemben, reméltem, hogy senki sem vesz észre.

//Gondoltam írok, ha már Hokushin nem teszi.//

by **Sachi** Kedd Ápr. 09 2013, 20:18

Elnézést, rendben van! Legközelebb azért legyen más az ügyeletes megmondó, mert kettőből már a második alkalommal vállaltad be. Megfogadom a tanácsod, de engedményt is teszek. Az engedmény: határidő erre a körre 3 helyett 4 nap, de fejenként helyett mindenkinek! Ha nem jön össze időben, körből kihagyás lesz és következőben az itt lemaradtak dupla szómennyiségű reagokkal szolgáljanak, mely ha nem lesz meg a következő körben (melynek határidejét addig átgondolom), kizárás lesz a vége. A gördülékeny küldetés megteremtése nem egy emberes munka, hanem együtt kell megcsinálnunk. Most megtettem a részemet, rajtatok a sor!

Viola jönne (de beteg, ezért körből kimarad, köviben pótolja), Kotarou, Anat, Ren, Rin, Shizuka és végül RenAi. A mesélői hsz után Mirika, Hokushin, Yoshiaga és Viola után már tudjátok a sorrendet!

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

[Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Re: [Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás