[Küldetés] Ragnarök - Prológus: Holdfogyatkozás

Nagyon nem tetszett ez az egész. Az itt lévő csapatból egyedül a sztárfiúcska volt az, akiben nem nagyon akarództam megbízni. Viszonylag visszafogottnak tűnt egy pillanatig, mikor csókot nyomott Kana ajkára. Nah, ettől bedurrant az idegzetem, azonban hajlandó voltam eltűrni a dolgot, mert nem a balhézásért vagyunk itt, valamint még nem is volt meg velem és Kanával az, ami miatt hangosan is kijelenthetném a felháborodásomat, így a modorra csupán egy visszacsípést kap válaszul.
-Én meg úgy látom, hogy a sztároknak kifacsart egy élete lehet, ha minden nőt már az első másfél percen csókkal illetnek.
Aztán valahogy csak-csak döcögött a beszélgetés, de az a viszkető pont a hátamon, még mindig nem múlt el. Figyeltem ki az ablakon, csak haladó emberek, aztán szétszórtam figyelmem. A hallásomat a társaságunkra állítottam, szemeimmel pedig kutattam tovább a fogadót. Megpillantottam egy piros indikátoros csajt, aki dohányzott. Kicsit kijjebb toltam a székemet ülő helyzetben, hogy azonnal tudjak ugorni, de még valamire vártam. Valami pluszot azon kívül, hogy ránk néz, hogy figyel-e minket, vagy csak a csoportosulás vonzotta a tekintetét pár pillanatra. Azonban pár ember eltakarta, ekkor már robbantam is volna ki a helyemről, de félig felállva megálltam, mikor láttam, hogy már el is tűnt. Bosszúsan ültem vissza a helyemre, s kérdésre, hogy mi volt ez, csak ingattam a fejemet, s egy hanyag "semmi"-vel válaszoltam. Nem tűnhetett el csak úgy nyomtalanul, így tovább kutattam a helységet. Meg is láttam egy másik csuklyást, s ez zavaró volt. Egy ilyen helyen nem szokás csuklyát viselni, mert csak feltűnőbb lesz tőle az ember, kivéve, ha valaki(k) elől el akarja rejteni a személyét. Az indikátora zöld, egy fokkal kevésbé zavaró, mint az iménti. Rajta tartom a szememet egy fél percig, majd mikor már ledőlt, s nem mozdul úgy döntöttem egyelőre hanyagolom. Ekkor tolnak a híresség orra elé egy papírt, de ezt is csak a koppintásra veszem észre, hisz vele nem akartam törődni. Ugyan nem volt már a fejébe húzva a csuklya, de vörös indikátoros volt, és ott volt rajta a ruhadarab, ráadásul nő, ahogy az iménti, aki figyelt minket. Ilyen emberből nincs tömeggyártás, szóval 90%os biztonsággal mondhattam, hogy ő volt az. Valahogy nem tetszett az egész jelenet. Ugráltatja Keitát, de a legzavaróbb az volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a jópofa szívatás, vagy a csicska hopp. Ez utóbbi roppant kellemetlen csapdaszagot árasztott. Egy szegény zöld indikátoros segítséget kér, aztán egy szép csapda kellős közepén azt mondják neki, hogy jól van elvégezted a dolgodat elmehetsz. Ekkor döntöttem úgy, hogy ideje belekezdeni az elbeszélgetésbe.
-RenAi, nem kell emiatt aggódnod. Remélhetőleg halál nélkül fog lerendeződni a dolog, de ha arra kerül a sor, akkor bármi áron meg fogom védeni azokat, akiket kedvelek, legyen az áruló, vagy azok akikkel szembe kell néznünk, ha a szükség úgy kívánja nem fogja élve megúszni.- Néztem közben Keitára, s az állítólagos Griseldára, majd folytattam. -Nem tudom, hogy pontosan mi folyik itt, de miután végighallgattatok, remélem válaszoltok, ahogy arra is Griselda, hogy miért kellett minket kifigyelni, mielőtt idejöttél. Szintúgy érdekelne, hogy ha Keita egész csapatát kiiktatták, akkor te hogy kerülsz a képbe, s az indikátorodról is szívesen meghallgatnám a rövid összefoglalót, hisz tudtommal csak zöld játékosok megöléséért kaphatod. Egy szó, mint száz, szerintem megérdemlünk minden információt. Meglehetősen kevéssel nem biztos, hogy megérné a kockázat vállalás, ahogy Mirika mondta.
Ismét sikerült megmutatnom a dumálókámat, de véleményem szerint jó arányt alkot a szöveg és információ arány, hiába mondják rá, hogy csak fecsegek. Amint végeztem a beszéddel, mely közben a tekintetemet az úgynevezett "barátaink"-nak intéztem újra körbelesek, s most már megosztva figyelek rájuk, s a környékünkre is. Azért nem hanyagolom el őket, hogy lássam az arckifejezésüket, esetleges testbeszédüket, de nem kockáztatom meg, hogy elmulasszak egy lehetőséget, hogy elkapjunk valakit, aki utánunk kémkedik, már ha felkínálkozik ez az eshetőség.

Egyetértően bólogatok RenAi szavait hallva, én is képtelen lennék kioltani egy ember életét, még akkor is, ha piros indikátoros. Távol áll a birka türelmemtől az állatias agresszió, s úgy vélem, mindenre van humánusabb megoldás. Ha már a játék ezen kezdeti stádiumában is vannak bűnözők, s olyanok, akik másokat meggyilkolnak, akkor igen hamar szükségessé válik börtön kialakítása a kezdetek városában. Figyelmem közben a féltékeny Kota által kreált jelenetről az idegen sztárocskára terelődik, jobban mondva a petjére. Gyönyörű állat, de ki látott már főnixet forrócsokit inni? Na jó, kezdjük ott, hogy ki látott már főnixet. Mindenesetre érdekes jelenség, s meg is kívántam ennek hatására az édes italt.
Keita elbeszélése alapján nem lettünk sokkal okosabbak, csak annyira, hogy hat jól felszerelt harcossal van dolgunk, ami nem túl megnyugtató tény, viszont lehetne sokkal vészesebb is. Eredetileg heten voltak, s ahogy betoppan egy váratlan idegen, valami azt súgja, hogy ő intézte el az egyiket, legalább is a vörös indikátorból és az elmondásai alapján erre tudok következtetni. Továbbra is a mellkasom előtt összefont karokkal állok, élvezve Violeta közelségét, ugyanakkor ez a Griselda és a bevonulója, meg ahogy bánik azzal a nyámnyila Keitával, csöppet sem tetszik. De inkább csöndben maradok és hagyom, hogy Mirikáék intézkedjenek. Én azt se bánom, ha már ma indulunk felderíteni az ellenséges céhet, de jó lenne, ha A pontból elindulnánk B-be, mert kezd fájni a lábam a sok állástól. Jah nem, nem tud fájni a lábam. Akkor viszont ideje bevágni azt a forrócsokit, s fülelve a beszélgetésre is, ellopózok két italért, hogy az egyikkel meglephessem Violetát, a másikkal meg természetesen magamat. Egy dolog biztos, a céhtársaim által feltett kérdésekre én is nagyon szeretném tudni a válaszokat.