[Event]Vakrandi

//Desdemona

Azta milyen féltékeny lettem!!! >< Már csupán attól hogy egy fickó szóba elegyedett vele.
De nagy kő esett le a szívemről, amikor meghallottam, hogy csak a szervező volt az...
- o.O Megnézhetem én is? Mármint a listát C.C – fordultam rögtön a lány mellé és lábujjhegyre állva  kukkantottam rá a kezében lévő papírosra. Azért nem felejtettem el lopva a dekoltázsára is vetni egy pillantást. De csak tényleg egy fél másodpercre.  Nem szeretném ha észrevenné és ...
- Áhá... elég fura dolgok... és ezeket kéne összegyűjteni? – morfondíroztam a halántékomat vakarva
Igyekeztem nem sokat bíbelődni a céllövöldénél,  megmutatni könnyű, betalálni már korántsem egyszerű egy vékonyka hurkapálcát, amire a nyeremények voltak feltűzve vagy éppen ragasztva
- Nézd Aisu! – fogtam a puskát a pultról miután megváltottam a három lövésre jogosító jegyem
- Kiválasztod, melyiket szeretnéd, és alatta megcélzod a hurkapálcát.  Ugyanis, azt kell ellőni, nem a nyereményt. Tehát a pálcát. Behunyom az egyik szemet és megtámasztom a puskát a vállam előtt, felemelem kicsit, hogy szemmagasságban legyen, így jó eséllyel oda lövök, amire épp nézek
Az első lövésem naná, hogy mellé ment, de legalább rájöttem, hogy egy kicsit oldalra visz a puska csövem. Igazítottam hát egy kicsit én is hozzá magam, épp csak annyival célozva mellé, hogy ez ne legyen újra probléma.  Csattant a zár,  pakk, fúródott a apró golyó a falba. De a kiszemelt ajándék kicsit megmozdult. A többi tartotta csak meg, mert különben a földre hull. A pálcika ugyanis ketté hasadt alatt. Meg volt amit akartam, még a harmadikat ellőttem ugyan, de mivel nem igazán koncentráltam, nem is sikerült a lövésem. De sebaj, a nyeremény a kezemben volt.
- Na most te következel, kisöreg! – pengettem ki a jegy árát neki is – van három próbálkozási lehetőséged! Csak ügyesen! Ne lőj túl erőset, nehogy a jégszilánkod átlyukassza a stand falát is! – paskoltam meg Aisu buksiját, mintha csak egy gyerek lenne. Megvártam míg lő, nehogy valami baj keveredjen ki belőle, csak aztán markoltam fel a nyereményem, a hátam mögé bújtatva sétáltunk vissza Desdemonához, remélve, hogy nem látta, mit orroltam el.
- Megvagyunk! - nagy büszkén, széles mosollyal álltam elé, tele reményekkel, hogy talán ő is fog annyira örülni neki, mint a képzeletem Desdemonája
- Izé... nyertem valamit és szeretném neked adni! – húztam elő a díszes hajtűt, mely a tradicionális japán eredetieket mímelte, s tenyeremen tartva emeltem elé
Megvártam, hogy mégis mit reagál, tetszik-e neki, vagy annyira nincs elragadtatva a dologtól, vagy épp egyenesen visszautasítja.
- Ha gondolod, ha megengeded... – néztem rá nagy várakozó boci szemekkel, legszívesebben én magam tűzném a hajába – szerintem remekül állna a hajadban!
Akár így, akár úgy, nem adom fel! Az aranyhalas dolog ötlete nem volt átütő sikerű, s miközben azon agyaltam, hogy menjünk-e mégis oda, észrevettem, hogy pár lépésnyire egy plakátot nyalnak fel épp az egyik hirdető táblára. Vagyis inkább térképszerűségnek nézett ki
- Én is még csak olvastam róluk... – valltam be fejem szegve
- Huh, köszi! – mosolyodtam el, fellélegezve, hogy nem lett gond a becenévvel
- Ano, Desu-san! Kitettek egy térképet oda – mutattam a táblára – nem nézzük meg mik szerepelnek rajta?