[Event]Vakrandi

Már egy ideje tudom, hogy szeretnék némi változatosságot. A küldi-sorozataimat egy ideig hanyagolom. Nem azért mert nem érdekelnek, mindinkább csak pihentetni szeretném egy ideig őket. Küzdőtérre is mehetnék, de ma valahogy nem vagyok harcias kedvembe... egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal. Céltalanul bóklászottam a városba, mikor megtorpantam.
- Vakrandi? – Vontam fel a szemöldököm, majd hagytam is ott a dolgot… nem azért mert nem érdekelt, hanem csupán nem vagyok híve annak, hogy a párom nélkül járjak hasonlókra… értelme sem lenne. Beültem a fogadóba és egy ismerős arc huppant le mellém.
- Szia Molly. Mi járatban erre felé? – Kérdeztem tőle és intettem a pincérnek hogy jöhet a rendelésért.
- A randis event csalogatott erre a szintre. – Folytatta. Igaz van, párom de nem zavarja bízik bennem. Legalábbis ezt állítja. – Vörösödött el kissé.
- Nah, mindegy is, úgy döntöttem szeretnék több embert megismerni Aincard-ból, legyen az lány vagy pasi. Nem randizni megyek, csupán ismerkedni. – Fejezte be. A gondolkodása lenyűgözött, hasonlóképp érzem én is. Szeretnék elmenni, de eddig visszatartott a tudat hogy ott van nekem Jin, és persze én sem mint pasi-kerítő haditervként szándékoztm menni. Csupán a móka kedvéért. Sok dolog megfordult a fejemben, mondjuk hogy pasi ruhába öltözök, felfogom a haja és mély hangon beszélve AiRen-nek kiadva magam, vonulok be „csajozni”… kíváncsi lennék, valyon mint nő, több nőt fel tudnék szedni mint pasit?.... Mármint nah… egy nő érti a női logikát, tudja hogy mire is van pontosan szüksége… míg egy pasi… valjuk be… más logikával és értékrenddel bír. De ezt a fajta perverziót és furcsa gondolatokat megtartom csak magamnak.
- Lod… Hallod? Hozzád beszélek. Föld hívja Ai-t Ai jelentkezz. ><! – Kalimplált a kezeivel előttem.
- Ohh, bocsi elkalandoztam… ><-
- Vettem észre… - Mosolyott.
- Nos, ott tartottam hogy miért is nem mentek el ketten Jinel a vakrandira….? – Látszódhatott rajtam hogy nem nagyon értem így folytatta.
- Most gondolj bele, elmentek, a jó ismeretség sosem árt, és bónuszba kinyomozhatod hogy vannak-e hajlamai a félrelépésre. -
- Nem akarom hogy Jin félre lépjen! >< - Szögeztem el.
- Ennyitől még nem fog… gondold végig tudja hogy ott vagy, és hogy figyelsz rá. Nem tudom pontosan de nem hiszem hogy olyan ostoba lenne hogy már ott félre lépjen, de ha tudod követni vagy hasonló, akkor végignézheted hogy Ő miként viszonyul a többi lányhoz. Érted már?... Figyeld az aprócska jeleket… azzal fogja elárulni magát. Ott biztos hogy nem szed fel senkit, de a hajlamait akaratlan elárulhatja... -
- Áhh, ez ostobaság. Főként hogy Jin dobna ha nálam is jobbat talán a, nem égetné két végéről a gyertyát… - Magyaráztam…
- Bár tény hogy az ismeretség sosem árt, és amennyire Jin-t ismerem, nem nagyon vannak olyanok akik közel tudtak hozzá valamelyest is kerülni. -
- Nah pont ez az! Ragadd meg az alkalmat és kerítsetek közös barátokat! – Nincs jobb esélyetek erre. – Belelkesedik és szinte kiabál velem majd az órájára néz:
- Áhh, most veszem észre… mennem kell, bocsi hogy csak így… szia.. találkozunk a randin! – Kiabálta az utolsó mondatokat a fogadó ajtajából majd becsukta maga után.
Az asztalra könyökölve tűnődtem el hogy vajon, tényleg jó ötlet-e?.... Gondolatmenetemből a pincér, szakított félbe aki időközben kihozta a rendelést. Majd kaja közben kaptam ihhletet hogy hogy is lehetne ezt jól kihasználni. Gyorsan küldtem üzenetet Jin-nek hogy siessen az egyes szint Torubana-város fogadójába. Ott megtalál. Így ha ideért akkor letámadom az ötletemel… vagyis nem… haditervet kell kieszelnem hogy eljöjjön velem, mivel biztos vagyok benne hogy nem fog neki tetszeni az ötlet… legalábbis elsőre. ><

Miután megérkezett, a nyakába ugrottam és megvártam míg megcsókol. Már nem jöttem zavarba hogy mindenki lát, azt hiszem kezdek hozzá szokni, bár az tény hogy a szívem még mindig úgy tud zakatolni mint az elsőnél.
- Van egy meglepiiim. – Virulok ki.
- De ahhoz velem kell hogy tarts. – Megfogom a kezét és elindulok vele kifelé, egyenest az eventben megadott koordináták felé. Jin remélem nem tud a dologról, ugyanis egy szót sem szoltam neki hogy hova is viszem, bár talán a plakátokat Ő is olvasgathatta… nem tudom… csak remélem hogy eljutok vele a célig gondtalanul. Majd mikor megérkezünk a bejárathoz, szembe fordulok vele megfogom mind a két kezét és megszólalok.
- Bocsánat. – Hajtom le a fejem.
- Iderángattalak, mert szeretnék részt venni ezen az eventen, de a ne a címéből indulj ki. Pont azért csalogattalak el, hogy tudd nem turpisságon akarok részt venni, egyedül új ismeretekre, haverokra szeretnék szert tenni. És tudom hogy hiába ha nem mondod, és talán nem is érzed konkrétan… de neked is szükséged van olyanokra akiket kedvelhetsz és viszont. – Emeltem fel a fejem.
- Kezdjük itt a dolgokat! Szerezzünk barátokat! o/ – Lelkesedtem fel, ugyanakkor idegesen várom Jin reakcióját. Tudom és megértem, hogy furcsa lehet neki ez, de mint a plakáton is írva van, nem csak azok jönnek majd akik társat keresnek. És ezt ki is fejtettem neki. Azt hiszem idegesebb vagyok a kelleténél, a lábacskámmal toporgok, és várom hogy hogyan is reagálja le a párocskám. És tudod még valami. Kezdtem el kutatni az inventorymban. Majd mikor megtaláltam, felvirultam és előhívtam úgy hogy gyorsan rámarkoltam így Jin nem láthatta mit is tartok a kezemben.
- Csukd be a szemed. – Kértem meg, majd ha megtette a nyakába akasztottam az ajándékát, igaz fel kellett hozzá pipiskedjek de megoldottam.
- Kész, most már kinyithatod. – És megpillanthatta a medálját, majd mutattam neki az enyémet.
- Ha megkérhetlek? – Nyújtottam oda neki elegánsan, igyekezve nem tönkre tenni a pillanatot. És ha a nyakamba akasztotta folytattam.
- Ahogy ez a nyaklánc alkot kettőből egyet, így mi is. Ezt nem felejtem el, és ez egy jel a nagyvilágnak hogy mi bizony már összetartozunk. – Fejeztem be nemes egyszerűséggel. Bízva benne hogy tetszik neki, és nem gondolja túl nyálasnak. A pasikon ilyen téren sosem tudtam eligazodni, hogy mi az a határ, ami elválasztja náluk a romantikát a nyálzuhatagtól…. nehéz kérdés ez egy nőnek. Majd ha mindenki happy, boldogan benyitottam az ajtón. Nem kellett sokat sétálnunk és gyorsan el is választott minket két ajtó, de nem léptem be rajta azonnal. Egy csókkal elbúcsúztunk, majd végig néztem hogy ténylegesen bemegy-e, és ha láttam hogy igen, akkor nyugodt szívvel nyitottam be a nőknek szánt ajtón.

Belépve kissé megilletődtem, főleg hogy biztos van itt olyan aki tudja hogy van barátom. Ezzel ugyanis nem számoltam, a női szemek melyek „olyannak” gondolhatnak… de ha akadt ilyen nem foglalkoztam velük, ha kérdeztek válaszoltam, magyarázkodnom viszont nem kell. Odaléptem ahhoz a sráchoz aki a névsort írta, és felíratkoztam:
- RenAi – Mondtam ki mosolyogva. És lehuppantam az egyik székre, majd nasizgatni kezdtem. Nem sokát tíz óra, és kezdődik. Izgalommal kevert feszültség kezdett el uralkodni rajtam, majd megszorítottam a nyakláncot, amiből erőt merítve jó kedélyűen tudtam folytatni. Körbenéztem hogy látok-e ismerős arcot és kettőt is. Virultam ki.
Chan-chan épp beszélgetett valakivel, a nevét ugyan nem tudtam de pár bosson már láttam. Ha erre figyelt intettem neki. Majd oda cammogtam Szophie-nyan-hoz.
- Szia, hogy, hogy erre? - Kérdeztem.
- Pasizni vagy barátkozni? – Folytatom tömören, remélem nem csak én jöttem egyedül jól érezni magam… és pusztán haverkodni? oO