[Event] Pet ovi

by **Rosalia** Vas. Jún. 23 2013, 20:13

Este van már, ki-ki nyugovóra tér...

A napotok végét zárjátok le akár egy vacsorával, vagy bármilyen más hobbival, elfoglaltsággal, lényeg, hogy a petek mint mindig, az idomárjaik társaságában töltsék el az estét. A nézőpont viszont ugyebár változik, tehát az eseményeket a pet szemszögéből írjátok le! Szeretném megtudni a kisállatok gazdáik iránt táplált érzéseit, a gondolataikat a környzetükről, az emberekről, úgy általánosságban mindenről, ami csak felmerül bennetek írás közben.

A napot úgy zárjátok le, hogy az idomárok elalvás előtt még megosztják az információt a petjeikkel: Nagy nap ám a holnapi, hiszen kezdődik az állatidomárok tréningje. Az egynapos rendezvény lényege, hogy a pet tulajdonosok az állatkáik nélküli harc fejlesztése végett önképző kört indítottak, s amíg ők együtt gyakorolnak, addig a petek egy helyen gyűlnek össze, mégpedig az újonnan létesített Pet oviban. A gazdik nem akarnak ám rosszat, hiszen az óvoda hatalmas zöldövezetben terül el a Kezdetek városának külterületén, természetesen védett területen, s amíg az apucik és anyucik egymás ellen párbajoznak a küzdőtereken, addig a petek szabadon játszhatnak, ehetnek, fürdőzhetnek kedvükre.

Feküdjetek le időben, holnap korán keltek!

___________________________________________________________________________________________________

Minimum: 500 szavas reag
Határidő: július 3. (ha hamarabb lemegy egy kör, értelemszerűen hamarabb jön a mesélés is)
Aki egy körből is kimarad, az kiesik az eventből, kivéve, ha indokolja hiányzását nekem privátban, lehetőleg előre bejelentve.

Az első 1-2 körben még becsatlakozhatnak azok is a játékba, akik nem jelentkeztek korábban. A következő körtől lesz még egy meglepetés tagja az eventnek, ám először a Ti kezdőpostotokra vagyok kíváncsi.

by **Chancery** Vas. Jún. 23 2013, 22:48

//Ha már pet-szemszög, a színezést is másra változtatom :3
Vigyázat, kisregény Embarassed

//

Álmos vagyok.
A mai nap sem volt egy nagy szám. Annak örülök, hogy az első párbajt, amin én is részt vettem, megnyertük, de azért még mindig dühös vagyok, amiért nem én vihettem be az utolsó csapást. Arról nem is beszélve, hogy az elején VIZES lettem! Utálom, gyűlölöm, megvetem a vizet, olyan nyálkás és hideg! Egy normális lény nem szereti, aka: az emberek nem normálisak.
-Mi a jó a mancsnyalogatásban? Meg tudod nekem mondani?
Chan már megint nem hagy békén, pedig már vagy harmadszorra kérdezi meg ezt. Nem-nem-nem, nem fogom neki elárulni. Már csak azért sem, mert én sem tudom. Na és aztán? Ösztön és kész, mit kell ezen filózni annyit? Az emberek mindent túldramatizálnak folyton, aztán csodálkoznak, hogy nehéz az életük. Chan is folyton panaszkodik nekem, milyen a kinti élet. Mintha érdekelne engem akár egy csöppet is. Az emberek maguk tehetnek arról, hogy így megnehezítették a saját sorsukat, maradtak volna inkább ők is az erdőben vadászva vagy ilyesmi, a francnak kellett kitalálniuk a sok marhaságukat, mint pénz, meg munka, meg anyámkínja. Már eleve kezdjük ott, hogy minek nekik a pénz? Mire jó? Ha enni akarnak, menjenek vadászni, arra való a természet, mással meg nem érdemes foglalkozni.
A másik nagy bajuk ez a hihetetlen túlszaporodás. Esküszöm, az ember csak eszik, henyél meg azt a szexuális dolgot csinálják, semmi mást, aztán csodálkoznak, hogy a sok tehetetlen kölyök tátja a száját. Azokat a lurkókat is meg lehetne nevelni nyugodtan. Nézzenek rám, én is kölyök vagyok, mégse nézek szép szemekkel a kajáért, hanem megdolgozom érte. Ma is ha én nem lennék, Chan biztos veszített volna a párbaján, sőt, még egy közönséges vaddisznó ellen is. Na ezt kapjátok ki!
Najó, igazából nincs okom leszólni szegényt, elvégre állatidomár, azoknál meg a harc a magamfajtáé, minden más a gazdié. Egyébként is jó dolgom van vele, a pók is megmondta. Chan figyel rám, enni ad, törődik velem, sőt, néha olyannyira odavan értem, hogy az már idegesítő. Egyszerűen kicsit se bánja azt, hogy nem úgy viselkedem, mint egy kölyökcicus, pedig mesélte már nekem, milyenek voltak az valóságbeli macskájának a kölykei, meg milyen édik voltak.
Teljesen mindegy végülis, nem akarok mást, csak aludni. Már gömbölyödnék össze, mikor Chan leül az ágy szélére, aminek én a teljes közepét elfoglaltam. Amúgy ez az ő ágya lenne, de kit érdekel, ma megharcoltam a jogért, hogy aludjak rajta. Egyébként megint valami olcsó motelban vagyunk, és elvileg majd jön az a Jay is vagy ki a szöszöm. Mindegy, a lényeg, hogy Channak elég fura egy arckifejezése van...
-Figyi... -már kezd is bele, én meg nem tehetek mást, fülelek. A hangszíne alapján valami komoly dologról van szó, ami ennél a csajnál elég ritka, hehe. -Holnap lesz egy kis dolgom. Egy időre távol leszünk egymástól.
Hogymi? Na, ha valaha is megdöbbenek, akkor az most van. Liba, miről hadoválsz, magyarázd csak el kérlek.
-Alkalmam lesz kicsit fejleszteni a saját harctudásomat is, nélküled. Így nem kell folyton rád támaszkodnom.
Beszélsz itt hülyeségeket, bolond, hát ma is jól megálltad a helyed! Ha nem csapod agyon a kiscsajt kétszer is, nem nyertünk volna! Életre gyúrj, hogy tovább bírjam, és meg van oldva, nem kell neked ilyen... szakkör.
-Viszont addig te a többi pettel együtt egy külön részlegen lesztek. Afféle pihenőnap. Nem fogunk kimenni gyesznókat ölni, hanem azt csinálsz, amit csak akarsz. Oké?
Francnak kérdezed, hogy oké, úgysincs beleszólásom, igaz? Nem tehetek mást, próbálom elővenni a legcukibb pofimat és a tekintetemmel nyugtatni, hogy persze, "oké", nem lesz semmi baj. Valószínűleg bevállt, mert Chan majdhogynem sír, úgy mosolyog, és meg is simogat. Naaa, ezaz, még egy kicsit, naaa... naaaaaa, ne menj el, kérek még egy kicsit! Goni!
Ja, persze, megjött a lovag, illetve bocsánat, kardforgató-uraság. Fúj, hánynom kell tőlük, ahogy ott puszilgatják egymást. Na, de mire is szokták mondani, hogy ami nem tetszik, azt ne nézd? Inkább elfordulok, legalábbis addig, amíg Jay le nem parancsol, amit Chan egy ilyen elnyújtott "jaj, hagyd már szegény cicát"-al díjaz. Istenem, emberek. Na, pont erről beszéltem. Igaz, pont velük nincs is gondom, mert normálisak, de úgy az egész emberiség összevetve egy nagy humbug és amúgy is, elfajzott egy népség.

Najó, akkor szerintem itt fejezzük be ezt a napot. Volt egy jó párbajunk, én is megszáradtam, ettem, ittam, meg a Chan is, most meg úgyis úszik a boldogságban, ami azért csak-csak jobb helyzet, mint mikor sírt egész nap, hogy jaj, hol lehet a dzséj, meg jaj, mi lehet a normmal. Visszakúszok az ágy lábánál nekem lerakott párnára, ami valljuk be, igencsak pihi-puhi és szeretem, majd összekucorodom és hamariban elalszom. Ha Chan szerint fura napunk lesz holnap, akkor aludjunk sokat, legalább hamar túl leszek rajta.

...Önképző kör... ekkora hülyeséget...

by **Clark Corben** Hétf. Jún. 24 2013, 05:00

A Kezdetek Városától nem messze, egy tisztáson álltunk szemben Clark-kal. A napi edzésünket folytattuk, amit az utóbbi időben egyre sűrűbben növeltünk. Ez voltaképp arra volt jó, hogy jobban összeszoktunk, csiszoltunk a csapatmunkán, és nem utolsó sorban az én, és az ő képességének is jót tett. Bár a barom még mindig nem értette egy szavamat sem, és mikor megpróbált elmagyarázni valamit, azt artikulálva, hosszan elnyújtva a szótagokat, tette. Nem egyszer kellett hatalmas önuralmat mutatnom, hogy ne röhögjem képen szerencsétlent, mert én ettől függetlenül értettem, hogy mit akar mondani, de ezek szerint erre nem igazán figyelt oda. Kezdte kiismerni a képességeimet, így mikor jobbról próbáltam belefejelni a bordái közé, ösztönösen vagy sem, de sikerült kitérnie előle.
- Na, ez király volt. – dicsértem a kitérését, de ismételten csak bénázott, és kérdő tekintettel meredt rám, hogy mit akarok. Ekkor kapcsoltam, és egy „nemzetközi” jelzést alkalmaztam, melynek jelentése: szuper. Igen, az ég felé mutató hüvelykujj. Még akkor is, ha fogalmam nincs mi az, és nekem nem is volt olyan. Erre aztán széles mosoly terült szét az arcán, és örült, mint majom a farkának.
- Legyen elég mára. – zárta le a napi rutint, majd megtörölte a homlokát és egy szó nélkül megindult vissza a fogadóba.
- Hé, hé! Itt ne hagyjál már! – kiáltotta utána, majd behozva a lemaradásomat egyetlen szökkenéssel belekapaszkodtam a ruhája derék részébe, majd felmásztam a nyakába. Lusta voltam sétálni, és amúgy is megérdemeltem ezt a priccset. Ismét.
Mikor visszaértünk a fogadóba, Clark rendesen berendelt kajából magának is, és nekem is. Mikor végre megérkezett a vacsora, egy szó nélkül odapattantam, és belevetettem magam a saját részembe. Gyümölcsök, zöldségek, és egy ritkaság: bambusz. Ezt nem tudtam mire vélni, de mikor megpillantottam egyszerűen nem tudtam neki ellenállni. Fel is kaptam két méretesebb szálat, és szinte egyszerre toltam az arcomba, míg Clark értetlen képet vágva próbálta egy előkelő úr módjára felvágni az aznapi rántott sajtját. Amikor a gyümölcsös tálon nem maradt már más, csak egy szelet dinnye, és Clark is beburkolta, amit kapott, nem tudtuk eldönteni kié legyen az utolsó falat. Kőkemény farkasszemet néztünk egymással, és Clark már épp nyúlt volna érte, amikor elkaptam a kezét, és egy nagyot beleharaptam.
- Veszed le róla a mancsod! – löktem el a kezét utána, amit ő fájlalt, és dörzsölgetni kezdte, közben pedig nem kis pandának való szavakkal illetett. Nem számított, bevetettem kerek szemeim, és lenyúltam a dinnyét, majd mint aki jól végezte dolgát leugrottam a földre, és megindultam az alvóhelyem felé, hogy majd ott befejezem, aztán alvás.
- Ne aggódj picinyem, Bragi bácsi mindjárt elküld egy sokkal jobb helyre, mint ez a zord világ. – motyogtam a dinnyének, miközben meg-megsimogattam. Alig telt bele egy percbe, és már nem is létezett többé.
- Holnap oviba mész, pajti. Az idomárok önképző foglalkozáson vesznek részt, de most kivételesen nélkületek. – és ezt csak így mondja?! Elkerekedtek a szemeim, és köpni-nyelni nem tudtam. Végül feldolgoztam a tömérdek információt, és eleresztettem egy kurta megjegyzést:
- Az kell neked, te szerencsétlen. Önképző foglalkozás, pff. – ebből megérthetett valamit, mert a következő pillanatban az egyik csukája a fejem mellett csattant a falon, majd esett a padlóra.
- És még fel is jelenthetlek. – egy önelégült mosoly jelent meg arcomon ezen kijelentés közben és után.
- Nem lesz az rossz. Sok más állatidomár társa is ott lesz. Állítólag ez újkeletű dolog, de nagyon jó helyre építették. Nem lesz gond. – nem hát, miért lenne bármiféle gond is, csupán bedugnak sok másik állat közé, akiknek a társa önfejlesztésre szorul. Még egy jó darabig fent voltunk, Clark olvasott és zenét hallgatott, én pedig próbáltam terveket szövögetni arra vonatkozóan, hogy mi lesz ebből az egész holnapi dologból. Túl sok volt pici fejemnek, pet ovi, önfejlesztés, Clark egyedül megy, én is egyedül maradok. Megráztam a fejem, remélve, hogy ezzel a mozdulattal kirepül belőle minden felesleges és negatív gondolat, majd megpróbáltam aludni, de a zene nem hagyott rendesen elmélyülni az álomvilágban. Felpattantam, odasétáltam, és lekapcsoltam, persze Clark-nak egy cseppet sem tetszett a dolog és szúrós szemmel nézett rám. Kompromisszum képes panda vagyok, egy kicsit visszatekertem a hangerőt, de csak pont annyira, hogy normálisan el tudjak aludni.
~ Nem lesz rossz, nem lesz rossz… – hajtogattam magamban, bár nem tudom mit parázom, amikor én vagyok Bragi. Nem félek senkitől, de tőlem rettegjenek. Na jó, ez túlzás, de így talán lehetőségem lesz sok új petet is megismerni, mert eddig csak Askr farkasával, Hati-val találkoztam, ő pedig nem volt épp kedves akkor. Azóta is forralom a bosszú ellene, és jaj annak, akit a panda bosszúja egyszer elér! Ezen kívül egyébként csak Clark bamba fejét látom nap, mint nap, így még lehet pozitív élménnyel is zárul majd ez az óvodásdi, bár valahogy még mindig nem sok reményt fűzök hozzá. Lassan Clark is egyre nagyobbakat pislog, az olvasás lemerítette a már amúgy is fáradt szervezetét. Én is kezdek egyre nagyobbakat ásítozni, így átfordulok a másik oldalamra, és lehunyom a szemem.
- Önfejlesztés. Bullsh*t! – jaj, eltanultam Clark-tól! Végül ezzel már nem foglalkozom, és sikerül álomra szenderednem, ahol egy egész bambusz erdő vár rám, és arra, hogy beburkoljam.
~ Olyan finom…omnyomnyom…

by **Szophie** Hétf. Jún. 24 2013, 11:54

Megint ugyanaz, már meg sem lepődöm ezen. Itt viháncol ezzel az idegesítő, és felettébb gyenge csajjal, miközben megint az egészségére káros édességeket zabálja. Nap nap után folyamatosan ugyanaz mindig. Akárhogyan is próbálom rávenni, egyszerűen képtelen arra, hogy valami normális kaját egyen. Folyton csak a sütizésen jár a feje, ahelyett, hogy keresne valami értelmes kihívást, és normálisan harcolna, meg fejlődne. Miatta nem vagyok még mindig a játék legerősebb petje! Bár nem panaszkodhatom, hiszen a nyomomba sem érhet a többi szerencsétlen, hehehh.. És nem sok olyan pet van, akik boss harcban is részt vettek, bizony. Csak azzal az idegesítő madárral, sárkánnyal, meg azzal a fura majommal kell majd leszámolnom, egyedül ők állnak a rivaldafényem útjába. Onnantól pedig egyértelműen megkaphatom megérdemelt helyem, és én lehetek az első számú pet ebben a játékban. Gazdi is biztosan örülne neki, ha ezt elérnénk, csak ezt egyszerűen képtelen belevésni a csöppnyi kis agyacskájába, akárhogyan is sulykolom belé. Persze meg fogja látni, hogy nekem van igazam, mindig nekem van igazam.
Végre végzett, felállt az asztaltól.
- Mehetünk?! - kérdeztem hatalmas sóhajjal. Inkább volt kijelentés, mintsem kérdés. Meg is indultam az ajtó felé, ahol egy picit megálltam, hátra fordultam, és gazdámra néztem. Ez a csöpp lány annyira naiv, mindenkiben megbízik, és egy kis potya sütit sosem utasít vissza. Ha én nem lennék, ő bizony már régen halott lenne. Vigyáznom kell rá, és segíteni neki fejlődni, mert csak így maradhat életben. Hangosan felmordultam, jelezve, hogy induljunk. Itt van ez a furcsa alak, akivel nemrégiben találkozott. Egy zokszó nélkül elbeszélgetett vele, és túl közel engedte magához, túl sok mindent mondott el magáról, pedig nem tudhatja, hogy mit is akar pontosan ez az ember. Természetesen ennek az embernek elég lenne csak egy picit fenyegetően viselkednie, vagy a kardjához nyúlnia, rögtön leharapnám a kezét.
Végre elindultunk, magamba szívtam a hűs levegőt. Az éjszaka szokásos csendje telepedett a városra.
- Menjünk harcolni. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Jajj ne már! Olyan későő van.. - nyafogott. Már megint a nyafogás.. Én bezzeg végigültem csendben, amíg ő a cukrászdában viháncolt!
- Nem baj, te sem lehetsz még álmos, és neked amúgy sem kell megmozdulnod. - nem győzködtem, mert úgyis bele fog menni. Ha más nem, akkor hazaviszem, és én egyedül jövök vissza, bár erre eddig sosem volt szükség.
Beleegyezően fújt egyet. Csak erre vártam! Rögtön felkerekedtem, hogy keressek magamnak valami kihívást. Természetesen nem túl sok olyan mob akad, amelyek komolyabb feladatot jelentenek nekem, de meg kell elégednem velük, és amíg exp-t adnak, addig nincs semmi gond.
---
Kielégítő volt a mai vadászat. Az utolsó mob is pixeleire esett a fogaim között, miközben gazdim hatalmasat ásított. Az én szemem is elnehezedett már, és ronda viharfelhők gyűltek a sötét, esti égbolton. Gyorsan haza kell mennünk! Ebben legalább nem ellenkezik, komótosan indul meg a céhházunk felé. Ohh igen, a JL hatalmas palotája, mely már az otthonunk. Tele van érdekes, és erős alakokkal, ámde még egyikükkel sem harcoltunk. Régebben ott volt az a sárkány is. Érdekes egy alak volt, és hatalmas kihívást jelentett, ám eddig nem próbálhattam ki magam ellene, azóta pedig eltűnt, nem láttam egy jó ideje, csak a boss harcokon, de feleslegesnek tartom megkérdezni, hogy miért.
Végre megérkeztünk, elégedetten nyúltam végig a kanapén, miközben gazdi elém rakott egy nagyobbacska húst. Nos igen, minden elmondható róla, de az ételemről mindig rendesen gondoskodik. Próbálná meg nem..! Felültem, és ölembe vettem a tányérkámat. Nem ehetek a földről, azt jól nevelt ebek nem teszik. Csak azt sajnálom, hogy az asztalt nem érem fel. Olyan rossz ilyen kicsinek lenni. Gazdi sosem értheti meg, milyen az, ha egy forgalmas utcán csak lábak tömkelegét látja valaki. Csak egyszer nőjek végre meg.. Olyan bosszantó ez a mostani magasságom! Egyébként meg bosszantó a tömeg!
Mindenki hasonló páncélban, meg cipőben rohangál, semmi egyediség sehol. Mindenki fontoskodik, pedig semmi okuk nincs rá, és egyszerűen undorító az a nagyzás, ahogyan a legtöbben viselkednek. Mindenki kérkedik, hogy milyen erős, aztán semmi okuk nincs rá.. Ellenben velem! Megmutatom majd én nekik.. Szinte érzem, mennyire lenézik néha a gazdit, mennyire gyengének látják, és hiszik. Pedig ha tudnák, hogy nem így van.. Én mondjuk szívesen megmutatnám nekik, felőlem semmi szükség kihívásra, csak ne lenne a gazdinak ez a fura indikátor mizériája.
- Uhh..! - kapott hirtelen a fejéhez, majd boldogan felvisított. - Majdnem elfelejtettem! Remélem emlékszel még, mint beszéltünk a legutóbb! - vigyorgott önelégülten. Fogalmam sincs, mit akarhat. Mit nem felejtettem el?
- Hehehh.. Holnap egy kicsikét különválunk! - tapsikolt boldogan. Ez az ő formája.. Tapsikol, mint valami ovis.. De várjunk!
- Mi az, hogy külön?? - kerekedett el a szemem. Nem! Azt nem engedhetem, hogy egyedül maradjon.
- Nyugiii! csak egy napig! Egy kicsit fejlesztem azon az eseményem a harci készségemet. Meg tanulok egy picit egyedül, nélküled harcolni, hogy ne kelljen folyton engem őrizned. Te meg addig a többi pettel együtt egy hatalmas zöld területen leszel, pet oviban. Hát nem szuper? - kérdezte. Nem, nagyon nem az! Nem fogja bírni! Persze örülök annak, hogy végre egyedül is megpróbál valamit elérni, de nekem mellette kell lennem mindenképpen.
- Nem! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. És mi a fene az, hogy pet ovi? Ez most ugye csak egy vicc! Nem, nem, nem, nem és nem! ><
Ez sérti a becsületemet minden téren! Nem is annyira miatta, de engem nem küldhet egy ilyen helyre! Lehetetlen, hogy én kibírjam más cukimuki állatkákkal összezárva.
- Persze addig a farkas alakodat kell majd használnod, remélem tudod. - folytatta, mintha én nem is mondtam volna semmit. A nem talán nem, elég érthető?
- Biztos, hogy nem! - erősítettem meg magam. Erre nem fog rávenni, soha!
- Nagyon jó lesz, meglátod! - mosolygott ártatlan szemekkel.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - szűrtem idegesen a fogaim között.
- De ott megismerkedhetsz a többi pettel, és találhatsz barátokat is. - mosolygott. Most komolyan azt hiszi, én ilyesmit akarok?
- Nem valami meggyőző, meg kell mondjam. - motyogtam. Biztos, hogy nem!
- Felmérheted, hogy a többiek milyen erősek, és milyen képességeik vannak. És Hati is ott lesz szerintem - Nee..Igen! Igaza van! Bár nálam erősebbel nem nagyon találkozhatok, ha csak azok a nyomorékok nem lesznek ott a bossról, de azért arra jó ez, hogy felmérjem a konkurenciát! És ha Hati is ott lesz, akkor nem lehet gond.. Legalább lesz valaki értelmes is..
- Rendben! - motyogtam, persze azért még mindig nem lelkesen, inkább csak beletörődve. No meg nehogy már azt higgye, hogy ennyivel sikerül legközelebb is meggyőznie. Most ez egy kivételes alkalom, többet nem engedek neki! Vajon Hati azóta hogy van? Sokat fejlődött? Biztosan, hiszen ő is elég rátermett. Nemcsoda, a farkas az farkas, még akkor is, ha démon. Ekkor hirtelen rémes robaj törte meg a csendet, amitől hirtelen az asztal alá ugrottam. Nem mintha megijedtem volna, vagy ilyesmik..
-Akkor ezt megbeszéltük, köszönöm a vacsorát, jó éjt! - köszöntem el gyorsan, majd bementem a szobámba, és magamra csuktam az ajtót. Tudtam én, hogy vihar lesz. Csúnya villámmal, meg mennydörgéssel.. Nem tudom, miért van erre szükség! Gonosz dörgés! A biztonság kedvéért erősen becsuktam az összes ablakot, leengedtem a redőnyt, és behúztam a függönyöket, majd amilyen gyorsan csak tudtam az ágyikómba bújtam, és azért a takarómat is jól a fejemre húztam, miközben összekuporodtam. Nem mintha zavarna a hang, meg félnék, vagy ilyesmik.. Egyszerűen csak viharban ezt kell tenni! Nem, én nem félek, nem félek, nem félek, nem félek.. Csak legyen már vége!

/Ehh.. kicsit hosszú lett../

by **Snowcat** Hétf. Jún. 24 2013, 14:00

Nagy csodálattal néztünk szét a papával az esti fénykavalkádban tündöklő Aincradban, miközben a játékosok és az NJK-k egyedül vagy csoportokba tömörülve járták be a nyüzsisebb utcákat. A bároknak különböző hangulatú és típusú látványt nyújtottak, és a apa úgy döntött, hogy egy tengerparti hangulatúba megyünk be vacsorázni. Bent elég sokan voltak, ment a zene, a karaoké, a tánc, az evés és italozás, nevetgélés és egyéb olyasmi, ami egy ilyen tágas, forgalmas bárban szokott lenni. A papa elterelt a pulthoz, ahol egy álmatag, szintén bájos képű JK felszolgáló-lány kevert koktélokat különböző módon, ingyen kóstolóra szánva.
- Jó estét, mivel szolgálhatok? - kérdezte a lány.
- Nyaaa, jó estét, bájos hölgy. - viszonyozta papa kedves, bájos mosollyal. - Itt milyen ételek vannak?
A lány mosolygott.
- Általában szendvicseket, pizzákat és édességeket, bár inkább koktélokat, kóklereket, kevert italokat, bort, sört, szörpöt, egyebeket és némi kis különlegességet szokásunk szolgálni. Éppen csinálok koktélokat kóstolóra. Ha akar, vegyen, és kóstolja meg új különleges kínálatunkat.
Papa óvatosan leemelt egy kicsi egykortynyi poharacskát a többi közül, és lehúzott egyet. Kicsit nagy csodálkozással néztem a gazdimra, akit bár úgy szeretek, ahogy van, mindig megszokott lepni egy-két újdonsággal, amit még nem tudok róla. Azt tudom, hogy valójában valami kocsmában dolgozik az apjával együtt, de azt nem, hogy simán megiszik egy alkoholt is. Pedig a papa édesszájú és több olyat eszik, mint iszik alkoholt.
- Nyaaa, de finom! Miféle összetétel ez? - kérdezte papa, mikor letette az üres poharat.
- Kókusz, mandarin, ananász, meg egy kis tojáslikőr hozzá. - magyarázta a lány. - Ma este kedvező áron van. Adhatok abból?
- Csak szendvicset kérnék, egy olcsót. - mondta kissé búskomor arccal a papa. - A petemnek nem kérek semmit, majd elosztom vele a szendvicset.
A lány először papára, majd rám nézett, és vissza. A harmadik kör után kedvesen elmosolyodott.
- Tudja mit, ifiuram? Ma kivételesen jó esténk van, úgyhogy ön és a kiscicája a vendégeim egy kiadós szendvicsre és egy-egy italra.
Már megszoktam, hogy a papa már a megjelenésével is milyen ügyesen rávesz lányokat célja érdekében, akár akarja, akár nem. Ez a külső megjelenése és személyisége mindig jól jön, mert így még szegényekként is meg tudunk élni az utcán. Bár ugyan, elég naiv és tud aztán hülyeségeket mondani, mégis imádják őt a többi nőstény. A hímek viszont utálják. Olyan csúnya szavakkal és fizikai sértéssel illetik őt, hogy néha megdöbbenek rajtuk. Voltak esetek, hogy szinte majdnem elszóltam magam papám védelmében. Csak papának beszélek egyelőre, senki másnak, aki vadidegen, és egyáltalán nem áll hozzám olyan közel.
Egy félreeső részben vacsoráztunk meg. Csendben, békésen tettük, még papa is egyelőre csak élvezte a különleges bári menüt és a zenét. Mikor lassan fogyatkozott a dupla szendvicsünk, a papának hirtelen eszébe juthatott valami, mert beszélni kezdett velem.
- Most jut eszembe, nya! Nem is említettem neked, hogy holnap egynapos idomár-önképzésre megyek, hogy gyakoroljam a harcot.
- Illetve megyünk, papa. - Csendes, suttogó hangon javítottam ki. Igaz, fogalmam se volt arról, hogy ez egy egészen más tészta lesz...
- Nem megyünk, hanem megyek! - ellenkezett szomorúan papa. - Ez egy olyan idomár-gyakorlat lesz, amiben petek nem lehetnek sajnos velünk. Szóval külön leszünk holnap egymástól.
- Micsoda?! - A szám leesett a döbbenettől. - És akkor velem mi lesz?! Egyedül akarsz hagyni az utcán, papa?! Ezt nem teheted velem! Veled akarok menni! Egy idomár semmi a petje nélkül, ezt te is tudod!
Papa bűnbánóan húzta össze magát.
- Nézd, Regina, magammal vinnélek, és soha a világért sem hagynálak el, de nyaaa, azt akarják a szervezők, hogy petek nélkül gyakorlatozzunk. De ne aggódj, nem leszel egyedül elhagyva az utcán! Éppen erre az esetre találták ki a Pet Ovit.
- És az milyen?
- Az nagyon jó lesz! Kint lesztek a zöldben, a szabadban! - magyarázta lelkesen a papa. - És lesz még nektek enni és innivaló is, és a legjobb hogy ott lesztek egymásnak! Hát nem nagyszerű, hogy megismerkedhetsz más petekkel, akikkel játszhatsz vagy gyakorolhatsz, amíg mi az eseményen leszünk?
Ez már jobban fellelkesített.
- Hát miért nem ezzel kezdted, papa? Az tényleg nagyon jó lenne! Megismerem őket és képességeiket is, és majd amikor valamelyikkel később harcolnom kell, kihasználhatom azt is. És talán a gyenge pontjukat is megtudom.
Papa nézett rám. A rizsából nem sokat értett, de aztán csak mosolygott, és megcirógatta a fülem tövét. Ezzel meg is lett beszélve a holnapi program. Békésen vacsoráztunk tovább.
A vacsora után, elhagyva a bárt kerestünk, majd találtunk egy kényelmes kis helyet, ahol eltehettük magunkat holnapra és védve voltunk a rossz szándékú játékosoktól és NJK-któl.
Azért egy kicsit féltem a holnapi naptól. Mi lesz, ha elszakadunk a papával? Mi lesz, ha a többi pet nem fog olyan kedves lenni hozzám? Nem szeretnék magányos lenni a holnapi napon. Nem, azt én nem élném túl.

by **Fuuko Shinatsu** Hétf. Jún. 24 2013, 14:11

Mostanában nagyon sok küldetésünk volt, a gazdi nagyon lelkes és rendszeresen vállal el, kisebb nagyobb feladatokat. Mind mind örömmel végzi, egyre kevesebb időm van pihenni, mindig csak a munka a munka és a munka. Emlékszem a régi szép időkre amikor még kis béka voltam és örömmel cipelgetett bárhova és bármikor amikor csak akartam. Most meg már csak akkor hajlandó rá ha tényleg haldoklom. Épp a mezőségekről tartunk visszafelé, egész nap a szárazságban kalandoztunk és egy piknik keretében ebédeltünk meg az egyik domboldalon. Nem mintha nem érezném jól magam Fuuko mellett, de jobban szeretnék pihenni. A békáknak az úszkálás és a lustálkodás való. Az égen néhány felső kószált csak, de ha a megérzésem nem csal este eső lesz. Bárcsak kint maradhatnék és élvezhetném a kellemes esőcseppeket a testemen. De hiába is próbálnám Fuuko-t rávenni erre, nem értené meg amit mondani szeretnék neki. De nem bánom, mindig nagyon kedves velem és csak a javamat szeretné. Már közeledünk a lakásunkhoz, de mint ahogy mindig tesszük lepihenünk picit a szökőkútnál, amíg a gazdi kifújja magát én újult erőre kapok a vízben. Lubickolni a legjobb dolog a világon, a gazdi is jól érzi magát. Valamit olvas, biztos üzenetet kapott. Boldognak látszik. Ép egy hatalmas ugrásra készültem amikor kiemelt és a kezében vitt tovább. A meleg kezeivel megsimogatott. Milyen nosztalgikus. Egészen hazáig cipelt, lassan ment fel kezében tartva a régi tölgyfalépcsőn, halkan elhaladt a többi szoba mellett, mindezt mosolyogva. A mosolyától nemcsak az ember de még egy állat szíve is meglágyul. Végül elértünk a folyosó majdnem legutolsó szobájához, az ajtó előtt letett egy pillanatra, előkereste a kulcsát és belecsúsztatta a zárba elfordította, majd lenyomta a kilincset. Az ajtó nyikorgása nem csapott túl nagy zajt, de mégis kellemetlen volt hallani. Nem siet, mindent szépen komótosan tesz. Majd végül az ajtó kinyílt és ismét felkapott. Besétált a nappaliba egy pillanatra körbenézett, majd sóhajtott egyet és lerakott a kanapéra majd elindult, hogy vehessen egy zuhanyt. Biztos ő is fáradt a mai nap után. Én sem vágyom már többre mint némi pihenés. De mintha valami más lenne, mintha hiányozna valami.
- Nincs kajám! - odapattogtam az ajtóhoz és szólongattam, tudom, hogy nem érti amit mondok, de az ajtóhoz pattogásból csak kikövetkezteti amit mondani akarok neki. Nem hülye ő csak kicsit szórakozott, a bent lévő zajból ítélve eszébe jutottam egy törölközőt csavar magára és ad enni. Elém rakta a tálkámat jól megrakva növényi részekkel amin valami féle tetű és más fura bogár is volt. Némi peteledel és egy másik tálka víz. Amíg megettem az ételt ő is végzett a fürdéssel.
- Ideje lefeküdni Kau. -szólt nekem közben a szokásos kézjellel mutatott az ágy felé.
- Igen. - Brek - jó éjszakát. - és nyugovóra tértem, majd hirtelen feloltja a villanyt és felkelt.
- Majdnem elfelejtettem, jól aludd ki magad. Holnap nagy nap lesz. De ez még meglepetés. - és amilyen hirtelen jött olyan hirtelen le is kapcsolta a villanyt és már aludt is. Majd hatalmas mennydörgés rázta meg a házat, a szél erősen csapkodta neki az ablaknak a közeli fa ágát és esőcseppek milliói terítették be az ablakot. Az esti viharok mindig megnyugtatóak, békések és álomba szenderítőek.

by **Ixion** Hétf. Jún. 24 2013, 20:54

Alkonyodott. Shiki úgy döntött, hogy korábban fekszünk le a kelleténél, ám előbb azt kellett tennem, amit minden alkonykor megtett. Nem értettem, miért szerette a lenyugvó napot nézni, egy korhadt fatuskón ülve, de ha elégedett volt a látvánnyal, az nekem bőven elég. Csak érezze kellőképpen jól magát. Ennyit csak megérdemel, pláne mostanában. Nagyon keményen dolgozott, kezdve azon, hogy le kellett küzdenie a saját félelmét. Igen, ez a kihívások egyik legnagyobbika. Egy ember sem élhet félelem nélkül. Végülis a szív - bár fogalmam sem volt arról, vajon az mi - sötét oldalnak a kivetülése, amivel vagy szembeszállnak, vagy hagyják, hogy elemésszék őket. Aggasztó lett volna az, ha Shikinek nem sikerülne elég bátornak lenni. Szörnyű volt tétlenül nézni, miképpen kínozták. A fatuskónak dőlve, a csillagos ég felé néztem, miközben ezek a gondolatok gyötörtek.
- Mi az, Nes? - kérdezte tündéri hangján. Mindennél jobban szerettem, mikor hozzám szólt. - Nem tetszik a naplemente?
- Nestornak kissé ellenszenves. Ez a sok szín bántó a szemnek. - fejtettem ki véleményemet Shikinek. Furcsállóan néztem rá, mikor nevetni kezdett. Semmi kifogásom sem volt az ellen, hogy a mondani valómon kacag. Bár vannak olyan ostoba emberek és állatok is, akik ezt kifejezetten rossz néven vennék, de én boldog voltam, hogy Shiki örömét lelte a véleményemben. Csupán az érdekelt, miért is sikerült nevetésre késztetnem. Ölbe font karokkal, kissé oldalra döntött fejjel néztem rá. Állítólag még ennyi is elég, hogy elbizonytalanítsam az embereket, legalábbis Shiki elmondása szerint. Szerintem nem volt bennem semmi olyan, amitől rémisztő lennék.
- Mi az? - kérdeztem, kisebb aggodalmamat nyomatékosítva.
- Hát, nem lehetünk egyformák, de nekem tetszik. Annyira szép, hogy ennyi színárnyalat egymásba folyik. Mintha a hamarosan elérkező estéig eggyé akarnak válni. Így olyan az egész, akár egy hatalmas égi folyó. - Elgyönyörködve hallgattam végig Shiki "elméletét". Amint újra az "égi folyóra" pillantottam, egészen másnak láttam. Igazat adtam a mesteremnek, főleg amiért így kifejtette gondolatait, de még akkor sem értettem meg. Mi az a szív? Tanácstalan voltam, pedig Shiki szerint is sokat tudtam az élet fortélyairól. Nos, nem tudtam mit higgyek, de ha ő mondja, akkor az úgy is van. Megvártuk az estét. A hold ezüstös fényét mindig is szerettem, s ezt nem tagadhattam. Shiki álmos volt, úgyhogy nem csodálhattam tovább. Habozás nélkül követtem, miután úgy döntött, hogy hazamegyünk. Békésen, vidáman szökdécselt. Sosem értettem, honnan ez az örömbomba, de miután otthon voltunk, hulla fáradtan dőlt az ágyba. Annak végében üldögélve, már-már azon töprengve, hogy be kéne fészkelnem magamat a helyemre, a kényelmes, számomra kipárnázott fészkembe.
- Oh, majdnem elfelejtettem mondani - Meglepetten néztem rá. - Holnap különválnak útjaink.
Vajon miről beszélt? Ijedten arra gondoltam, hogy meg akar szabadulni tőlem. Ennek ellenére csendben hallgattam, mit akar mondani.
- Ne aggódj, nem véglegesen. Csak a holnapi napról lenne szó.
- De miért? - kérdeztem.
- Tudod, eddig csak a te erődre támaszkodtam. Boldogulnom kell ebben a világban magamtól is, és ha ehhez az kell, hogy önképzésen vegyek részt, hát legyen.
- Shikinek nem kell önképzés. Nestor megvédi, amikor csak kell. Bárhol, bármikor. Ez Nestor kötelessége, fő feladata.
Shikit meglepték a szavaim, s hatódottan nyomta homlokát az enyémhez. Miért leptem meg ezzel? Csupán az igazságot mondtam, ez minden. Én tényleg nem értettem az embereket, de az biztos: olyan változatosak, mint az "égi folyó" színei.
- Megértem, hogy ki vagy akadva. - folytatta végül. - De hidd el, ha azt mondom: jól esne neked egy kis környezetváltozás, pihenés. Ne aggódj, más petekkel együtt nem lesz olyan rossz abban az oviban. De tudod, el fog jönni az az idő, mikor nem tudsz megvédeni. Fel kell készülnünk rá.
Mit mondhattam erre? Egy szó nem jött fel a torkomon. Ráhagytam a lányra ezt az egészet, hiszen igaza volt. Beletörődve a helyzetbe, egy bólintással zártam le a beszélgetést. Shiki egy utolsó, jó éjt puszit nyomott a homlokomra, aztán lefeküdt. Egy ideig csak néztem, ahogy elalszik, majd aztán én is befészkeltem magamat a helyemre, az oldalamra dőlve egy hosszabb ideig csak magam elé néztem, míg nem teljesen el nem nyomott az álom.

by **Enheriel** Kedd Jún. 25 2013, 18:34

Ismét eltelt egy nap. A társam, Enheriel olyan küldetésben vett részt, hogy meg kell keresni egy gyereket. Nem lett volna gond, csakhogy a társai úgy döntöttek, maguknak szerzik be a jutalmat, és kis híján megölték. Az volt a szerencsénk mindkettőnknek, hogy a keresett személy egy igen erős JK volt, és ellátta a bajukat, majd csak a gazdám kapta a jutalmat némi pénz formájában.
- Legalább vannak még jó emberek. – Igen, beszélek, csak az az egy bökkenő van, hogy az emberek még nem értik, mit mondok. Bár a Petek értik, hogy mit mondok, de ez emberi fül számára csupán vijjogás és csiripelés minden egyes mondatom. De vissza a témához: sosem értem meg az embereket. A java annyira önző, hogy még saját bajtársait is feláldozná némi EXP nevű valamiért. De Enhi nem ilyen ám! Ő olyan kedves mindenkihez, még ahhoz is, aki meg sem érdemli. Ja meg ma a boltban is voltunk, és eladtunk pár cuccot. Ez a Lulu annyira ügyes leány! Hogy lehet az, hogy a szülei meg valami unalmas dologra akarták kitanítani? Talán nem akarták, hogy a lányuk kiteljesedjen, és az legyen, amiről álmodik? Micsoda világ lehet ez a „valóság” amiről beszélgetnek néha… Még jó, hogy nem ott vagyok, hanem itt. Ha a „Vörösek” nem lennének, akkor ez a világ sokkal szebb hely lenne. Néha úgy érzem, hogy Enhi igazából egy angyal, aki magához vett, mikor még tojás voltam. A napot aztán az erdőben garázdálkodó koboldok fegyelmezésével fejeztük be. Miért nem értik ezek a nyúlfejű gyíkfélék, hogy nem érnek el semmit, ha állandóan bajt okoznak? Pár huligán még anyázott is, mert megzavartuk a hobbijukban, már ha egy JK kirablása nekik az, de hamar megtanulták, hogy ne legyen ilyen nagy a szájuk. Mindegy, legalább most vacsorázhatunk. A tálamban hal, gyümölcs, és Pet eledel volt. A halat már pár hete eszem, egyáltalán nincs rossz íze. Kivéve, ha Enhi megsüti, mert úgy már rettenetes íze van, így akkor azt úgy jeleztem, hogy kilöktem a tálamból. Grr, már megint beszólt valamelyik perverz Enhinek! Hogy utálom az ilyeneket!
- Na megállj, te haramia! - Bele is csíptem úgy az illető lábába, hogy az visított, mint a vett malac. A Fogadós röhögött is egy nagyot, majd adott is nekem egy grapefruitot ezért, mert már őt is nagyon bosszantotta, hogy zaklatja a női vendégeket. A vacsoránk után elmentünk Lulu házába, ahol tölteni szoktuk az éjszakát. Ugyanis Lulunak saját háza van a Kezdetek Városában, és örömmel fogadott be minket lakótársnak. Éppen le akartam feküdni a fészkembe, mikor Enhi Megszólalt:
- Villámlás, szeretnék neked mondani valamit.^^
- Igen? – Néztem rá, bár mondatom csiripelés volt inkább.
- Holnap nem leszel velem han--
- MI?! – Fakadtam ki, aminek jele egy ijedt vijjogás volt.
- Hé, nyugi, nem úgy értem, hogy kidoblak!^^ Hanem holnap egy önképesítő event lesz Állatidomároknak pet nélkül, akik meg addig Pet Oviban lesznek.^^ - Jaj ne, most érzem a rosszat! Mi van, ha úgy lesz, hogy a peteket bezárják ketrecekbe, és a gazdáikat megölik, hogy aztán a társaikat eladják?! Várjunk, miért jutott ilyen hirtelen az eszembe? Ááá, biztos az az idióta Joey nevű lovagtól kaphattam el, aki egy másik küldetésen volt velünk.
- Ne aggódj, lesz ott egy csomó pet, akikkel megismerkedhetsz, és el leszel azon a zöld, füves téren is.^^ - Még mindig gyanakodtam, hogy ez egy csapda, de a Pet ovi leírása kicsit lenyugtatott. Talán csak rémeket látok a sok mobtól. Miután megbeszéltük ezt, lefeküdtünk aludni. Bár egy villám felriasztott, gyorsan visszaaludtam.

by **Askr** Szer. Jún. 26 2013, 19:22

Az utóbbi időben észre vettem, hogy az idomárom, Askr rengeteget elmélkedik, miközben a nap oroszlánrészében azt teszi amit kell. Hogy honnan tudom? Okos és éber farkas vagyok, aki mindent észrevesz! Habár ez nem olyan dolog, amit ne venne észre az ember és állat egyaránt. Tényleg zavarba ejtő, amennyit kijárunk a mobokhoz, azok életét megkeseríteni, de nem visszakoztam. Még meg sem kérdeztem Askrtől, mire ez a sietség, hiszen nem volt annyira hülye, mint amennyire látszott. Tudta, mit csinál, ám azért valahol idegesített a dolog. Figyelmem nagy részét én is a gondolkodással kötöttem le. Hogy miről is gondolkodtam? Az Askr által emlegetett kinti világról. Bár megkérdeztem róla, miféle hely az, de annyira titokzatosan válaszolt... Okos vagyok, félreértés ne essék, ám egy-két dolgot még én, a leendő vezér sem érthet meg. Ám az biztos, hogyha ennyit beszél arról a világról, akkor tényleg úgy is van. És el fogom érni vele, hogy elvigyen oda! Ott aztán megmutatom minden "igazi" farkasnak, ki az úr a háznál, és persze pukkadások fogom teleenni magamat az "igazi" hússal! Elég indok arra, hogy segítsem Askrt ezen a helyen, mi? Nos, az az igazság, hogy érdek nélkül is támogatnám az idomáromat, hiszen annyira elesett, tehetetlen nélkülem. Meg aztán, hat hónap elég volt a megszokására, s talán meg is kedveltem a fiút. Bár a szurkálódásait nemigen sikerült megszoknom, - sőt, máig nem értem, miért kell így bánnia egy előkelő démoni farkassal - de azokban a ritka percekben a tenyerén hordoz. Érzelgősen hangzik, ugye? Na, hagyjuk.
A napot kivételesen nem a mobok irtásával, hanem gyakorlással töltöttük. Ugyanis nem rég az árnyéktrükköm - legnagyobb örömömre - erősödött. Nem csak ostorokkal hadonászhattam, hanem azok végére pengét is növeszthettem! Klassz, ugye? A nagy erő, nagy felelősséggel is jár, és szégyen kimondani, de árnyék alakomban nehezen uralkodtam magamon. Már kezdetektől fogva kifejezetten fura volt nagynak lenni. Azt hittem, végül megszokom, ámbár ritkán, de tévedhetek. Karmaim - akaratom ellenére - a fakérget papírként húzza le, bármennyire is próbáltam finoman hozzáérni. Askr szerint eljön az az idő, mikor nem csak egy helyben állhatok, miközben az árnyékokkal játszok, hanem mozgásra is szükségem van, hiszen véletlenek mindig vannak. Bár először nem is, de igazat adtam neki, így hát az utóbbi két-három nap az önkontrollomra fektettünk némi időt. Első hallásra könnyűnek hangzott a fára mászás, de ha egy nap telik el azzal, hogy miközben egy kéregdarabot nem hánthatok le a csúcsra jutás közben, hát, az nem könnyű. De végül megbirkóztam vele, elvégre rátermett, ügyes farkas vagyok! Karmaimmal úgy érintettem a törzset, mint amikor csinos kislányok simogatnak meg engem. Askr persze miért is dicsérne meg, ha elvan a gondolataival... Habár tény, mennyi problémája lehet, de az mindenkinek van. Még nekem is! Inkább nem szóltam semmit, egy szót sem, mert hajlamos a másokra is feltűnő vitákat kelteni, én pedig megadóan tűröm, ha ledorongol. Persze az tény, néha elszólom magamat, ám ahogy mindenkinek vannak bajai, úgy ez a hibák vétésére is igaz. Okos vagyok, mi? Sokat tudok, talán túlságosan is.
Szóval, az utóbbi nap is az erőm irányításával ment el. A naplementében kutyagolva néztem Askrt, és halványka reménnyel vártam, mikor dicsér meg. Direkt mögötte mentem, jónéhány méter távolságot tartva. Kissé csalódtam, de nem adtam fel: hazaérve mindvégig a fiút bámultam, még vacsoráztatásnál is. Elég fáradtnak tűnt, annak ellenére, hogy ÉN brillíroztam! És persze kicsit szomorúnak is, vagy ha nem annak, akkor csak gondterheltnek. Melyik farkas tudna kiigazodni ezen az idomársrácon? Szerintem ha én nem, akkor más sem. Kifejezetten meglepett, mikor a kedvenc kosztomat rakta elém. Sőt, nem csak meglepett, de furcsálltam is, elvégre csupán heti egy alkalommal kaphattam belőle, és már tegnap előtt letudtam azt. Egy ideig tűrtem ezt a fura helyzetet, ám nekem se lehet véges a türelmem.
- Elárulnád, mi folyik itt? - kérdeztem végül.
- Nem tudom, miről beszélsz, de van itt valami, amit el szeretnék mondani neked, koma. - Csak nem a dicséret? Mosolyra állt a szám, és ahogy elnéztem, Askr kedve is jobb lett. - A holnapi napon... hogy is fogalmazzak? - Vakarta meg tarkóját. - Nem leszünk együtt.
Egy világ esett össze bennem. Hogy érthette? És mi az, hogy nem azt mondta, amit ÉN gondoltam? Meghökkenten még szavakat sem találtam erre az egész helyzetre. Egy percig csak hebegtem-habogtam, mire sikerült volna valamit mondanom, de a fiú megelőzött:
- Látom, meglepődtél. - Persze, vigyorogjon csak, miközben azt se tudom, mit kéne mondanom!
- De... most ez mi?
- Ó, hát úgy áll a dolog, hogy mi, idomárok önképezzük magunkat, míg ti, petek mehettek játszani. Állítólag valami nagyon impozáns helyről lenne szó, de...
- És velem mi lesz?! Hogy leszek alfa, ha nem segítek neked? - kiáltottam fel nagy kétségbeesésem közepette. Askr odalépett hozzám, s kezét a szám elé tette, hogy elcsitítson. Másik kezével a fülem tövét cirógatta, miközben mélyen a szemembe nézett.
- Nem tudok elég hálás lenni a segítségedért. Tudod, hogy nem tartalak itt, mehetsz, amikor akarsz. Viszont szükségem van arra az önképzésre, hogy a sarkamra állhassak. Ugye megérted ezt? - Szavait halálos komolysággal mondta. Még én, a rettenthetetlen is eltántorodott, mikor pillantása szinte ölhetett volna. Azonban amiket mondott, azok mind igazak voltak. Végül sikerült megnyugodnom, bár egy újabb percbe telt. Egy biccentéssel jeleztem neki, mire elengedett.
- Mellesleg szerintem Vezér és Bragi is ott lesznek. - mondta, vigasztaló hangon. - Az utóbbi biztosan nem hagyja majd annyiban a múltkorit.
Hát igen, jól elpáholtam a kölyköt. Egy ütés volt, mégis megdolgoztatott a szédítő mutatványával. Megérte a fáradtságot, bár az biztos, hogy a holnapi napon nem fog békén hagyni. Sebaj, legalább ott lesz Vezér cimborám is, akivel annyira jót játszottam a múltkor! És ha petekről van szó, biztos lesznek macskák is. Hah! Úgy megkergetem őket, hogy majd nyávogva futhatnak majd az életükért! Bizony, Hati minden macska réme. Ezen felbuzdulva már nem is bántam, hogy ott kell hagynom Askrt. Sőt, minél hamarabb le akartam feküdni. Az idomárom fáradtan vetette magát az ágyba, majd a karja alá fészkeltem magamat. Ritkán engedte az egy ágyban alvást, de látszólag most olyan kedve volt. Még egy ideig néztem a felhők mögül felbukkanó holdat, aztán már szundítottam is.

by **Peter Worker** Szer. Jún. 26 2013, 23:54

Apa megőrült. Egyszerű történés, minek a miértjét nem értettem. Élettelenül járkált mellettem, nem értettem a motyogásait és szinte toltam magam előtt, hogy haladjunk is valamerre, azonban az ostoba – mert az volt – ebéd után hozzám fordult és könnyes búcsút véve tőlem akart a semmibe szállni. A semmibe. Igazából a képességét használva tette könnyebbé a testét és akart kirepülni ebből a világból, de a szerencsétlenek gyorsan megkötöttem a bokáját és eregettem a nap további részében magam fölött, pont úgy mintha egy lufi lett volna a számomra. Időnként a karmaimmal is megböktem a fenekét, hátha kipukkan, de e mókás dolog sajnos nem történt meg, pedig biztos vicces hangja lett volna.

Otthon.
Értetlenül néztem, miként Apa a falat fejelgette kiabálva, hogy ő fájdalmat akar. Úgy hittem elment a kedve ettől a játéktól, végül lehűtve, fagyot állapotba fektettem le őt az ágyába, honnan már kiolvadva sem volt kedve felkelnie. Mh. Igazából a biztonság kedvéért rajta is feküdtem, így lehet ez is közrejátszott a fekvését illetően. Apróság. A szálló lufiból egy defektes zsákot csináltam. Nem is tudtam most, hogy melyik volt a rosszabb.
- Hisame. – fordult a párnájába – Holnap milyen nap van?
A szemeimmel hunyorítva néztem a fal legtávolabbi pontjába és kezdtem hangosan gondolkodni.
- Ha tegnapelőtt csütörtök volt és tegnap hétfő, akkor ugye ma szombat. – vakargattam a pikkelyeim a gondolkodásom közepette, de sajnos kifogott rajtam az egyszerű kérdése – Holnap lesz a nap, mikor mész arra a nyavalyára. – és pont úgy fogalmaztam meg a dolgokat, mint ahogy azt szerettem volna.
- Igaz, majd kelts.
- Hogyne, lusta disznó. – sóhajtva csóváltam a fejem.
- Gyík.
- Gyenge patkány.
- Hüllő. – és sértegettük egymást még hosszú - hosszú percekig, mígnem végül a horkolásának keserves énekét kellett hallgatnom a továbbiakban. Igazából korán volt még. Gyakorlatilag még a Nap is sütött. Mindegy, a fejem a párnára tettem, a nyújtózkodásommal a földre löktem Apa már alvó testét és játszottam… volna, ha tudtam volna. Az egyetlen szórakozás az volt most a részemről, hogy a leheletemmel fagyasztottam meg a körülöttem szálló legyeket és az énekemmel harcba hívva őket, pöcköltem velük az Apa által mutatott tiszta célpontot. Hát, szó mi szó a hasamat fogtam majd minden sikeres találatnál a nevetéstől, miként a hasára fordulva köpdöste a szájából a fagyott, döglött legyeket. Sokszor mondta, hogy ördögi vagyok, de csak most ért el a tudatomig, hogy tudjam is, hogy mire gondolt.
Viszont még nem volt vége a napnak. Korán volt még és kevés történés történt a mai nap történelmében, de beletörődtem talán. Ennyi volt, vége, azonban még fel kellett ébresztenem Apát, hisz fontos dolgot kellett mondanom neki.
- Apa! – szóltam halkan, majd egyre hangosabban és hangosabban, mígnem végül a hozzám vágva a párnáját kérdezett.
- Mi az már Hisame? – a hangjában egyáltalán nem éreztem a kíváncsiság szelét, így sértődve fordítottam hátat neki.
- Csak szebb álmokat akartam kívánni.
- Szebbeket neked.
- Nem, neked.
- Ne kezd megint.
- Te folytatod. – és a perces vitatkozásunk most sem maradhatott el, de mint a testvéri párbajokban, most is – mint nálunk általában mindig - a nagyobb nyert. Én. Nyehehehe.

by **Rosalia** Pént. Júl. 05 2013, 23:54

Íme a Pet ovi!

A monumentális szökőkutakban kedvetekre fürödhettek, annyi itt a zöld gyep, mint egy foci stadionban, s ha beljebb merészkedtek, akkor ráakadhattok a játszótérre, ahol válogathattok a nektek való játékok közül. Van itt csúszdás homokozó, sövényből labirintus, mindenféle bigyó, amit rágcsálhattok, függőhíd egy tavacska fölött, akadálypályák, hintaágyak, puha pázsitból kényelmes fészkek. Igazán nincs okotok panaszra, s talán ha megbarátkoztok ezzel a kellemes környezettel, akkor könnyebben búcsúztok el az idomárotoktól. Merthogy nekik indulniuk kell a találkozókra, nektek pedig irány az ovi, ideje barátokat szerezni és keresni valamit, amivel ebédig eltöltitek az időt.
________________________________________________________________________________________________________

Nyáááá, ma reggel is jól belakmároztam. A Csaj nem tudja elég jó helyre rejteni előlem a cicanasit, nem járhat túl a leleményes eszecskémen. Különben is, elég lenne kicsit kényesebben nyaffintanom és Anatole már etet is. Érdemes volt emellé a bohóc mellé elszegődni, a napi betevő miatt csöppet sem kell aggódnom... nem úgy, mint amikor még az utcán laktam. Pfejj, minő undor. Nem is tudom hogy bírtam ki. Mondjuk a fontosabb kérdés, hogy a szépséges selymes bundikám hogy bírta ki, hogy nem fésülték napi kétszer O.o Én mondom, érdemes embert tartani!
No, de térjünk csak vissza oda, hogy sikeresen belakmároztam. Keresem a kihívást, éppen ezért kutattam fel magam a kaját, reggelente ugyanis nem vagyok olyan türelmes, ha a bendőmről van szó. Ráadásul az a bohóc bezárkózott a szobájába a Csajjal. Igazán nem értem mi bajuk azzal, ha közéjük fekszem, elvégre ők tehénkednek rá a piedesztálomra. Ha nincsenek itthon, úgyis összeszőrözöm az ágyat, szóval ne kényeskedjenek már. Mondjuk furcsa hangok szűrődnek ki, lehet nem is akarom tudni mit csinálnak. Szerelik talán a nyikorgó ágyat, vagy... Shocked

Na jó, én inkább tiplizek itthonról, mielőtt még gumicsizmával kell gázolnom a nyáltengerben. Ideje csavarogni!
__________________________________________________________________________________________________________

Minimum: 500 szavas reag
Határidő: július 15. (ha hamarabb lemegy egy kör, értelemszerűen hamarabb jön a mesélés is)
Aki egy körből is kimarad, az kiesik az eventből, kivéve, ha indokolja hiányzását nekem privátban, lehetőleg előre bejelentve.

Ebben a körben még be lehet csatlakozni 1000 szavas reaggal, a következő körtől már nem fogadok új résztvevőket!

by **Szophie** Vas. Júl. 07 2013, 14:15

Reggel van! Jajj ne! Mégsem akarok menni! Nem, én nem, nem, nem! Ez nem nekem való! Na majd jól leveszem gazdit a lábáról, úgy talán engedékeny lesz. Itt az ideje valami furfangosságot kieszelni.
*Csörömpölés, durrogás, kattogás pár percig*
Na, így már jó is lesz! Most, hogy ezzel megvagyok, szépen fel is ébredhet a gazdi.
- Mi ez a hangzavar ilyen korán reggel? - ásít hatalmasat, miközben szemeit dörgöli. - Vezér, ez te voltál? - Csendesen ülök, és várok. Mindjárt észreveszi a művem, és akkor majd jól meglepődik.^^
- Te atya úr ég! Mit csináltál te itt? - ámuldozik. Igen, csodálatos ötlet volt. Máris elámult az én ügyködésemtől.
- Mi ez a fene rendetlenség? És ne ülj itt úgy, mint valami jól nevelt eb! Gonosz, megátalkodott ördög! - szidott le. De most miért? Hiszen én.. Na jó, talán egy picit rendetlenséget csináltam, miközben főzni próbáltam neki valami egészségeset, de ez nem jelenti azt, hogy így le kell szidnia. Akkor most a rózsát sem fogom odaadni neki, amit a kertjéből téptem. Mondjuk.. Jobb is lesz, ha nem tudja meg, hogy ott is jártam. Kicsit letaroltam ezt-azt..
- Azt edd meg! - mutatok a tányérjára. Finom halat, meg zöldségeket készítettem neki, tudtommal az nagyon egészséges, és szerintem csak ilyeneket kéne ennie.
Undorodva eltolja magától, és elmegy a sütiszobába, még mindig mérgesen..
Ennyit arról, hogy egészségeset eszik, és hogy lenyűgözöm. Akkor itt az ideje a "B" tervnek!

- Remélem, nem csináltál még nagyobb rendetlenséget! - csapta be maga mögött az ajtót. De nem baj, nekem nem szabad most mozognom, azzal elrontanák mindent. Mozdulatlanul, csendben kell lennem a takaróm alatt.. Különben hogy hinné el, hogy beteg vagyok? Jól kell tettetnem! Mindenképpen!
- Na ki az ágyból, indulás! - veszi le rólam a takarót. Most! Most jöhet a terv következő lépése! - *Köhög* - Nagyon élethű lett.*-* Ügyes vagyok! Nemhiába, a legjobb pet az a legjobb pet marad mindörökre..
- Na gyere, te kis színész. Tudom, hogy tudod, hova megyünk. - mosolygott, és ezzel elindult. A fene! Átlátott rajtam! Akkor marad a nyafogós hadművelet!
- Nem! - tettem keresztbe a kezem. - Nem megyek sehovaaaaaaa... - nyafogtam, miközben ő már elkezdett húzni a lábamnál fogva. - Biztos, hogy nem! - erősítettem meg magam. De ő csak húz, meg húz.. És még súlyemelés jártassága is van.. Pech! A kezében visz, mint valami kisbabát.
- Jó! Tudok a lábamon is menni, csak ne szégyeníts így meg, könyörgöm! - nyafogtam. Ezt már nem bírom tovább. Mi az, hogy így cipel? Engem? ENGEM? Grrr..
Végre lerakott. A lábamon sétálni mégiscsak kényelmesebb. Meg nem annyira ciki.. Hisz mit képzelnének rólam a többiek, ha úgy rángatna oda a gazdi a helyszínre? Nem mintha nagyon érdekelne a véleményük, ha egy is be mer szólni, halott pet lesz. Persze hogyan is mernék.. Egy hozzám hasonlónak van olyan tekintélye, hogy különlegesen bánjon velem mindenki.
Mindeközben folyamatosan magyaráz, egyszerűen be nem áll a szja. Hogy tud egy ember ennyit beszélni? És nem csak ő, a legtöbb nagyon sokat locsog feleslegesen. Érthetetlen.. Nem figyeltem, de tudom, hogy nem maradtam le semmiről, mert úgyis érdektelen dolgokról zagyvált összevissza.
- Akkor itt az ideje visszaváltozni. - sóhajtottam, ahogy megpillantottam a hatalmas furcsa helyet. Meg kell hagyni, érdekesnek találtam. Sok lehetőség van azon a helyen, ahol kipróbálhatom képességeimet. És mindeközben megfigyelhetem a többi petet is. Arcomon egy pillanatra talán átfutott a kíváncsiság kifejezése, ám hamar visszarendeztem az érdektelenség szokásos maszkjába. Nem szeretném, hogy tudja, hogy tetszik a hely. Az valahogy nem illene hozzám. Négy lábamon még kisebb voltam, és még idegesítőbben nagynak láttam mindent. Gyűlölöm ezt! Nem akartam neki állni játszani, mert azzal lerombolnám azt a hitét, hogy nem tetszik nekem ez az egész. Ehelyett kerestem egy árnyékos helyen egy függőágyat, és elhelyezkedtem benne, egy nagy hús társaságban. Nekem az óvoda a riviéra.. Kaja, és pihenés.. És csak várnom kell, hogy megérkezzen a többi pet is, akiket szépen felmérhetek. No és persze megmutathatom nekik, hogy biz' én vagyok itt az egyik legjobb. Meg Hatit is üdvözölhetem, és közösen csinálhatunk majd valamit.. Remélem, lesznek macskák, vagy ehhez hasonlók, melyek üldözése különösképpen szórakoztató elfoglaltság. Persze a madarak elkapása is jó mulatság. És akkor még nem is beszéltünk a különleges, és nagyon furcsa petekről, melyeket különösképp szeretnék megismerni. Na persze a különleges a legkevesebbszer jelenti azt, hogy erős..
Viszont egyenlőre ez a nap a pihenés napja. Hisz minden valamirevaló farkasnak jár néha egy függőágy, sok husika, meg hűvös víz. És nekem most pont ez jutott.
Nagyot ásítottam, és mancsomra helyeztem a fejemet. Itt az ideje szundizni, amíg meg nem érkeznek a többiek, és nem lesz itt valami érdekes dolog. És a játékkal még azt is meg kell várnom, hogy gazdi elmenjen. Persze az alvás is csak lehunyt szemet jelent, ettől függetlenül ébernek kell lennem.
- Akkor én most megyek is! És ne csinálj semmi rosszat, oké? Nem akarom, hogy miattad engem ne szeressen a többi idomár. Próbálj meg rendesen, és kevésbé ördögien viselkedni. - mondta búcsúzóul gazdi. Megrántottam a fülem, jelezve, hogy felfogtam, így már indulhatott is. Egyedül lesz.. Félek, hogy valami baja lesz! Olyan kis szerencsétlen.. Én meg szintén lehetek egyedül..
Egyébként meg mit képzel rólam? Nem vagyok rossz! Nem leszek rossz.. csak egy kicsit macskát kergetek, meg összemérem a többiekkel az erőm, meg játszom. Jó kis nap lesz ez.. Talán.. Ha már itt kell lennem, és nem ölhetek mobokat, akkor majd valahogy érdekessé teszem az egészet. Egy találékony farkasnak ez semmiség.

by **Chancery** Vas. Júl. 07 2013, 15:48

Blöe.
Chan, de most komolyan, nekem semmi kedvem ehhez az egészhez! Fúj, ez nekem már túl giccses! Miért kellett idehoznod? Hahóó, Kukafej, válaszolnál? Ja, persze, nem hallasz, de akkor legalább ne gügyögjél már a dzséjeddel, könyörgöm, mert mindjárt hányingert kapok. Amúgy is, mi az, hogy 'ovi'? Minek nekem ovi? Ehhez én már túl nagy és idős vagyok, még ha nem is látszik, hagyjanak vele békén. Inkább menjünk párbajozni valakivel vagy akármi, megtanítalak én harcolni, csak mondanod kell.
Persze, el is felejtem mindig, általában nem hallasz. Nem baj, akkor is megoldanánk valahogy.
-Na, akkor én megyek. -mondja Chan olyan könnyedén, plusz megint elkezdi a Jay-t puszilgatni. Most komolyan, nekem beszéltél, vagy neki? -Jay megy kalandozni, én meg tanulni, szóval viselkedj rendesen! -ahá, tehát hozzám beszéltél. Szerencséd van. Kivételesen.
Leülök a földre és szemrevételezem a következő óráim jövőbeni helyszínét. Túl sok a zöld, túl nagy a szökőkút, túl csicsás, túl nagy, túl széles, túl homokos, túl füves, túl fúj. Az ilyenek miért nem lehetnek sokkal egyszerűbbek? Na, előzőleg is pont erről beszéltem, a túldramatizálásról, hogy az emberek mindent túl bonyolultan vesznek, túlzottan sokat tesznek, és csodálkoznak aztán, hogy semmi sem jó. Felnézek a lánykára és nyávogok, amivel csak azt szeretném kifejezni, hogy mi a fene ez az egész, és hogy nem mehetnénk-e inkább haza.
-Nyugi, édesem, jól fogod itt érezni magad. -mosolyog vissza. Hogyaza... Végül felemelem a farkam olyan magasra, hogy lássa, engem aztán marhára nem érdekel a véleménye, és eltrappolok valami bokor mögé, hogy eltűnhessek a szeme elől. Várok kicsit, aztán kikukkantok mögüle: A Chan is meg a Jay is elmentek.
... Oké, ez most picit rosszul esett, bevallom.
Leülök a bokor tövébe és szemrevételezem a környéket meg a többieket. Najó, azt bevallom, hogy kicsit hamar ítélkeztem, mert a jelek szerint olyan sok hülyegyerek megy arra a szakkörre, hogy hihetetlen, és persze mindegyik idedobálja a petjét, némelyik kettőt is. Jaj, ugye nem kutyafajzatokat látok arra? Oh, istenem, azok az agynélküli dögök biztos, hogy majd velem akarnak kergetőzőst játszani. Hát azt leshetik, viszont akkor keresnem kell egy jó magas helyet előlük, mert a buta barmok úgyse tudnak mászni. A kutyafélék karmai nem alkalmasak arra, hogy belemélyedjenek az apró résekbe, és emiatt le vannak kényszerítve a földre. Éspedig mi más hely lehetne megfelelőbb a célra, mint egy fa? Fel is húzódzkodom az egyikre, valamelyik alsó ágra, hogy aztán leugorhassak - a hiedelmekkel ellentétben a macska le tud jönni a fákról, ha elég alacsonyra másznak, a tévhit kialakulásának csak az a forrása, hogy sosem akartunk lemászni, csak kényszerítettek rá. Kényelmesen elfekszem, jó hűs árnyék van, még otthon bőven bereggeliztem, így jöhet a jól megérdemelt cicaszieszta, amíg a Chan vissza nem ér. Vagy ha előbb megéhezem, akkor lemászok, a kutyadögök remélhetőleg úgyis el lesznek foglalva mással is, vagy talán jön pár buta macska, akik szívesen kergetőzne velük.
Istenem, látom a lelki szemeim előtt, hogy a Chan milyen jól érezné itt magát a sok-sok állat között... tényleg, helyet cserélhettünk volna. Ő jött volna ide, én meg mentem volna szakkörözni, most lehet, hogy mindketten jól éreznénk magunkat. Sosem fogom megérteni az embereket... miért kell mindent túlbonyolítani? Épp elég bonyolult az élet - már amennyire van jogom ezt mondani pixelhalom létemre.
Nagyot ásítok, ebben a hűs árnyékban elkap a buzgóság a végén. Lehunyt szemmel hallgatom a környezetem, ha valami nagyobb zaj ér, megnézem, mi az, és kész. De hogy nem ugrok le innen, amíg a farkasfajzatok el nem húznak a közelemből, az biztos.

by **Snowcat** Kedd Júl. 09 2013, 14:32

Beköszöntött a reggel. Papa időben ébredt ezúttal, tőle egészen szokatlanul, és engem is ugyanabban a pillanatban ébresztett. Nagyon várta már ezt a gyakorlatozást a többi állatidomárral, én meg azt vártam, hogy láthassam, milyen ez a jó kis Pet Ovi hely, amiről ő beszélt nekem tegnap este a bárban.
Mikor felébresztett, lustán nyújtózkodtam a pokróccsomóban, majd még egy utolsó púposodás után azzal szedtem össze magam, hogy letisztogattam a bundámat. Papa ezalatt elment, hogy beszerezzen reggelit, de hamar vissza is tért, mikor már majdnem végeztem.
A reggeli számára egy cipó és sajtkrém volt. Nekem meg hal és tej. Nem valami bőséges fogás, de mi már ezt megszoktuk szegényekként, és a kevéssel is mindig beértük. Nem baj, majd előbb vagy utóbb megszedjük magunkat, és olyan jól meg fogunk élni, hogy naponta akár öt halat is befalhatok étkezési időrendekben.
A reggelit követően elindultunk a Pet Ovi helyszínére. Hosszú-hosszú séta volt, hiszen a város központjából indultunk, és a hely egy mezőn van elméletileg a városon kívül. Mikor odaértünk, mindkettőnknek tátva maradt a szája.
- Nyaaaaaaaa! - ámult papa.
- Máuuuuuuu! - ámultam.
A hely olyan, akár a Paradicsom! Minden csupa zöld, mászható helyek, ösvények, játékok, kaják, futáshoz mezők, ide illő díszek, ami egy magamfajta kis petnek kell ám! Beismertem papának, hogy tényleg csodálatos ez a hely, sőt, ő nyafogni is kezdett.
- Nyooooo, bár én lehetnék a pet! Szívesen elhancúroznék itt! Jó lesz itt neked, mondtam!
- Az biztos! - vigyorogtam fülig érő szájjal.
Többet aztán nem szóltam, mert láttam, hogy újabb állatidomárok érkeztek, hogy elhelyezzék itt a maguk állat partnereit. Most már csak nyávogva fejeztem ki tetszésemet, és hallgattam a papa áradozását arról, hogy milyen jó lenne, ha ő is egy vadmacska lehetne. Azt mondja, az állatoknak semmi nagyobb gondjuk. Lehet, hogy talán a valós világi állatokról beszél... nekünk viszont annyi a problémánk, hogy meg kell védenünk a gazdánkat és életben maradni, meg kezelni a képességeinket. Néha furcsa dolgokat tud ám mondani a papa...
Majdnem "könnyes" búcsút vettünk egymástól, és papa megígérte,hogy a program után egyből jön értem, ahogy tud. Én is megígértem neki, hogy jó leszek és vigyázok magamra. Persze, ha nem fog velem egy beképzelt pet-fajtárs kötözködni...
Teljesen bementem a Pet Oviba, és első dolgom volt körülnézni. Minden olyan, amilyennek láttam elsőre. Felmértem a többi petet is. Látszólag a legtöbb petet igen zavarta ez a helyzet, de én velük ellentétben élvezem ezt a kis nyugalmat, és kényelmet, amit megérdemelnék. Remélem, ha majd meggazdagodunk papával, gyakran ilyen helyekre is lesz módunk belátogatni az én kedvemért.
Voltak egyáltalán nem megbízható alakok is. Például az a farkaskutya... szerencsére én egy nagymacska-féle vagyok, és nem félek az ilyenektől. De jobban örülnék, ha inkább nem zaklatnának.
Elcsentem egy nagy adag ételt, amivel a számban felmásztam az egyik legmagasabb szobor egy olyan magaslati részéra, ahol hassal elnyújtózkodva figyelhettem be a környezetemet, és falhattam be nyugodtan a kaját. Milyen szerencse, hogy jó pár állat nem is tud felmászni utánam, például az az ocsmány farkas, mivel a kutyák nem is tudnak fára mászni. Amúgy sincs kedvem kikezdeni a kutyákkal vagy más petekkel. Ha mégis ezt csinálnák a szélcsavarom majd elrepíti őket jó messzire.

by **Askr** Kedd Júl. 09 2013, 19:17

Új nap virradt fel, így hát Askr hamarosan el akart vinni arra a hülye helyre. Kicsit sem akartam felkelni, tehát megfogadtam, hogy inkább a pokróc alá bújok, megmarkolom az ágyrácsot, s nem megyek oda. Az idomár természetesen türelmetlen volt hozzám, és hátsó lábaimat fogva akart kihúzni a meleg ágyikóból.
- Márpedig nem megyek sehova! - szögeztem le a tényeket.
- De igenis jössz! - Arra aztán várhatott! Csuda jó, hogy tudtam az árnyékokat manipulálni, nemde? Ostoraimmal körbetekertem az egész ágyat, így aztán nem tudott elrángatni. Arról nem is beszélve, hogy szörnyeteg alakomban sokkal nehezebb voltam, Askr pedig túl puhány egy kis megerőltetéshez! Egy pillanatra úgy tűnt, mintha feladta volna. Lazítottam is a szorításon, de akkor lepett meg az a nyomorult fiú! Visszaváltozva jókorát repültem a levegőben, mielőtt Askr karján landolhattam volna.
- Te napról napra gonoszabbul nézel ki. - intézte felém ezeket a dicsérő szavakat. Bizony, mindketten észleltük, hogy a bámulatos képességem fejlődése közben én magam is változok. Rögtön leszögezte, hogy a szarvaim két-három centit nőttek, vaskosabb lett a gyönyörű testalkatom, a hátamon pedig szürkére színeződött a szőrzetem, s sörényszerűvé vált. Nem volt dús vagy hosszú, de elszürkült. Mi történhetett velem? Bár kifejezetten élveztem az "átváltozásom" folyamatát, mégis kész rejtély volt ez az egész. Vállamat megvontam, majd elmentünk reggelizni. Meglepő, de nem ettem, csupán egy tál tejet szürcsöltem el. Növésben lévő, okos farkas vagyok, szükségem van rá! Askr sürgető szavai egyáltalán nem tetszettek nekem, de ha már engedelmeskednem kellett a "mesternek", akkor miért is ne mennék? Legfeljebb, hogyha nem tetszik a hely, megszökök onnét, höhö! És ami reggel kiment a fejemből, az rögtön vissza is mászott: a macskák kergetése! Egyetlen egy sem fogja megúszni, az egyszer biztos! Ügyes, okos és ravasz farkasként megtanultam alkalmazkodni egyesekhez. Ha fára másznak, annyi gond legyen! Majd az árnyékjátékommal szépen lerázom őket onnét. Egyetlen macska sem menekülhet a hatalmas Hati elől! Ezen felbuzdulva, büszkén lépdeltem Askr társam mellett. A fiú bambán nézett maga elé, miután megálltunk. Türelmetlenül rángattam meg a ruháját, - mert azt nagyon szerette - de semmi reakció. Egy morgás talán megteszi, amit kell:
- Mit bámulsz már annyira?! Nem láttál még... - Ilyen impozáns helyet? Az óvoda valóban lélegzetelállító látvány volt. Nem csalódtam Askrben, még használható volt egy-két dologra. Az idomár leguggolt mellém, s a fülem tövét cirógatta.
- Na, elégedett vagy, koma? - kérdezte, egy sunyi vigyorral az arcán.
- Elmegy. Nem nagy szám. - Nem akartam látni azt az önelégültséget, ha azt mondanám, hogy "Igen, naná, hogy!". Így is idegesített, mert sejtette, hogy füllentettem. Egy újabb morgással jeleztem, mennyire nem tetszett az, ahogyan Askr viselkedett velem. Legalább a "szép" szóból értett, s az a szemtelen vigyora eltűnt az arcáról.
- Most kivételesen légy jó, oké? Ne tépj szét egy petet sem, ne rongáld a környezetedet, tabu a szemetelés. És ha rád jön az öt perc, ne egy túl feltűnő helyet válassz ahhoz, oké? - Tisztára hülyének éreztem magamat. Mintha egy hülye gyereknek magyarázott volna. Egyértelmű voltak ezek a számomra, okos és bölcs démonfarkasként én mindent értettem, amit az emberek mondtak. Csak egyetlen egy biccentéssel jeleztem Askrnek, aki még utoljára megvakargatott, én pedig megnyaltam az arcát. Nem tudom, mi üthetett belém akkor, hogy ilyenre vetemedtem. Fél év után először távolodtunk el egymástól. Addig néztem az idomáromat, míg el nem tűnt a látókörömből, azután felfedező útra indultam, hogy feltérképezzem az ovit. Lassabb léptekkel mentem, így mindent alaposan meg tudtam nézni. A levegő kifejezetten más volt, mint Askr közelében, ám egy ismerős szagot fogtam. Semmi kétség, hogy Vezérét. Farkamat hevesen csóválva, szaporább tempót vettem fel. Időm volt, mint a tenger, így először a csúszdát próbáltam ki. Hát annyira tetszett, hogy vonyítottam egy jót! A tavas függőhídban a ringatózást találtam szórakoztatónak, ám mihelyst kiélvezhettem, ennek örömére végül tényleg azt rokonszenvesnek tűnő fajtársamat kezdtem el keresni, aki miatt egyáltalán érdemes volt eljönni. Igen, tökéletesen éreztem a szagát, úgyhogy egész biztosan megtalálom Vezért. "Kövesd az ösztönt, kövesd az ösztönt!" Ebben a helyben csak az volt a hátrány, hogy egyszerűen nem tudtam benne eligazodni. Idegességemben felhorkantottam, s mi lehetne ennél jobb? A szag macskáékkal keveredett! Fúj, undorító bagázs! Éppen ezért kell megkergetni őket. Hátha vesznek egy jó nagy fürdőt, és akkor elillan a bűzük. Ám mégsem adhattam fel a nyomozást. Addig nem nyugodhattam, míg a fehér farkast meg nem lelem. Pontosan ezért sikerült megtalálnom út, aki ott szundizott, egy függőágyban. Gúnyosan mosolyogtam: most aztán meglephetem! Lassú léptekkel indultam meg felé, majd egy vidám vakkantás közepette ráugrottam Vezérre, s egy játékos fülcibálással üdvözöltem fajtársamat. Kétségtelen, hogy hat hónap alatt volt szerencséje nőni. Persze biztosan meglepődik, ha meglátja szarvaimat, s a sörényemet! Igazán kíváncsi vagyok, vajon fogható lesz-e egy macskakergető mókára vagy egy barátságos erőfitogtatásra...

by **Fuuko Shinatsu** Csüt. Júl. 11 2013, 13:26

Mindenhol étel, finomságok milliói táncolnak körbe. Egy hatalmas pocsolya! A mennyországban vagyok. Az étel körbetáncol, még csak meg sem kell mozduljak azért, hogy ehessek. Ez a nekem való élet, három Fuuko pedig sorban hozza az újabb és újabb finomságokat. Minden parancsomat lesik. Csak meg kell mozdítanom a lábam és lesik minden parancsomat. Majd hirtelen földrengés zavarta meg a paradicsom békéjét. Egy óriási bestia támadt rám és birodalmamra.
-Neee, ne tedd ezt velem, legalább a kaják életét hagyd meg, és az enyémet. Olyan sok ételt kell még megkóstolnom. - nyafogtam bánatomban.Majd a szörnyeteg felkapott és rázni kezdett.
- Kau! Kau, kelj fel. El fogunk késni. - még a gazdi hangját is utánozza. Egy igazi szörnyeteg. Ideje bevetnem a különleges képességem.
- Nyelvcsapás! - majd kivetettem a bestiára a nyelvem. - Véged. De mintha az ízed is Fuuko-é lenne.
- Elég a szórakozásból. - majd ismét felrázott. Kinyitottam a szemem és Fuuko tart a karjaiban, hol van a birodalmam?
- Jaj, nézd mit csináltál, összenyálaztad a ruhám, - majd letett a földre a táljaim mellé és berohant a fürdőbe. Annyi baj legyen, micsoda finomságok. Frissen felszeletelt alma, körte, és valami pet eledel féle. Isteni reggeli. Neki is láttam a lakomának. Még jó, hogy főzni azt tud. Majd ismét a hangját hallom, vajon mit akar azzal mondani, hogy konzerv étel? Szóval így nevezik az ambróziát amit elém helyezett. A reggelit pillanatok alatt elfogyasztottam, és már indultam is vissza aludni. De Fuuko ezt nem hagyta, felkapott és elkezdett rohanni valahova. Nem ellenkeztem, végül is nem nekem kell sétálnom. Mintha este mondott volna valamit, hogy hová tartunk, de nem emlékszem rá. Minél lebbentet rohan a városban annál kevesebb pocsolya van. Valami ördögi helyre vihet, ahol nincs víz, meg akar szabadulni tőlem. Mert mindig rosszalkodok és lustálkodok.
- Itt is lennénk. Érezd jól magad az oviban, nekem ma tanulnom kell, majd visszajövök érted. - paskolgatta meg a buksim, pislogtam kettőt, nem értettem mit akar, el akar hagyni? Keservesen elkezdtem sírni, éhen fogok halni. - Nézd milyen szép hely, szerezz sok barátot. - majd bentebb lökött.
- Ne hagyj itt. - szóltam utána, de ő ment tovább, egyedül hagyott.
Két farkast szúrtam ki a távolban, erőt vettem magamon és oda pattogtam.
- Hol vagyunk? - brekegtem oda nekik, ha nem hallották közelebb pattogtam és megismételtem. - Élelemre van szükségem. Gyümölcsre. - a béka legjobb barátja a gyümölcs. Alma, frissen felszeletelt lédús magozott alma. Már attól összefut a nyál a számban ha csak rá gondolok. Ahogy Fuuko csinálja. Annyira hiányzik, még sosem voltam ilyen sokáig távol tőle. Biztos rossz voltam tegnap és ez a büntetésem. Szomorúan brekegtem magamban, csak arra tudtam gondolni, hogy haragszik rám. Majd megerőltettem magam és végiggondoltam mit is csináltam tegnap. Vadásztunk, játszottunk a sárban, amit ő is élvezett, este meg sokat ettem. Nagyon sokat, és még a meglepetésem se adta oda amit ígért. Helyette idehozott ebbe a pokolba. Mindenhol fák és furcsára vágott bokrok és víz szagot érzek. Víz, nekem víz kell, a farkasokat magukra hagyva elkezdtem a víz irányába pattogni. Igen ez víz. Belepattantam és boldogan úszkáltam, már csak ételre van szükségem. De olyan kellemes a víz, nincs erőm megmozdulni.

by **Enheriel** Csüt. Júl. 11 2013, 18:02

Ma reggel Enhi elvitt a Pet Oviba. Először féltem, de mikor megláttam, lesett a csőröm. Egyszerűen gyönyörű volt az egész! Azt hittem, hogy ilyen takarosnak álcázott épület lesz az egész, de nem, hanem egy nagy szabadtér, ráadásul olyan nagy, hogy 100 Petet is magába fogadhatna! Látszott rajta, hogy aki csinálta ezt a helyet, vagy nagyon szereti a peteket, vagy ő maga is egy idomár, és a petje segítségével alkotta meg az egész helyet!
- Ez olyan gyönyörű!^^ - Mondta boldogan Enhi. – Tökéletes hely lesz neked, amíg távol vagyok!^^
- Most egyet értek. – Csiripeltem boldogan. És már voltak is egypáran. Három macska, két farkas. Az egyikük annak a kölöknek a farkasa, aki nem képes arra, hogy tegye, amit kérnek, de utána meg neki áll feljebb… Pff, nem is csodálnám, ha egyszer elhagyná! Bár jó sokat változott, mióta találkoztunk.O.o És még sok féle. Az egyik macska sértődöttet játszott, ha jól láttam, a fehér farkast meg mintha nem érdekelte volna a hely. Egy másik macska igen szép volt azzal a fehér alapon fekete pöttyös bundájával.
- Aaaw, de cukik!^^ - Hatódott meg Enhi a sok kisállatot látva. De aztán jött egy fiú egy nagy sárkánnyal. Enhi és én eléggé döbbenten néztünk rá, hiszen nem is tudtuk, hogy ilyen is van ebben a „játékban”. Mindegyikük elbúcsúzott a petjétől, és ment a programra. Enhi is ugyanezt tette:
- Aztán vigyázz magadra Villámlás. Szia!^^ - Búcsúzott gazdám, én meg néztem, ahogy elmegy. Kicsit elszomorodtam, de tudtam, hogy Enhi nem hagyna el sohasem. Aztán megfordultam jobban megnézni a helyet. A hópárduc (Enhi így nevezte a fehér színű macskát) felmászott egy fára, a két farkas üdvözölte egymást, a másik macska bevágta a szunyát. Én felrepültem, hogy körbenézzek a Pet oviban. Volt mindenféle játék, dísz, sőt, egy tavacska is. Ja meg hintaágyak, fészkek, mi egyebek. Észrevettem, hogy a tóban vannak halak is. Na, lesz mit majd elfogdosni, ha nagyon megéheznék! Majd leszálltam az egyik szobor tövéhez, hogy ne süssön a nap rám, és az árnyékból figyeltem az eseményeket. Eszembe jutott aztán az a szép grifflány, Himeko is. Remélem ő is itt lesz, így legalább nem leszek egyedül, mint röpképes, és mint griff. Sóhajtottam egyet szomorúságomban, mikor láttam, hogy ő sehol. Legalábbis még nem látom. Csak azt, ahogy egyre több pet jön. Nézzük, eddig mi van itt: egy hópárduc, egy vadmacska, egy fehér farkas, egy fekete farkas, egy béka, a többire még várunk.
~ Ideje szétnéznem magadból. ~ gondoltam, majd kinyitottam szárnyaimat, és felrepültem magasra. Egész szép volt a kilátás, és akkor láttam, hogy van mindenféle játék a piciknek. Rágható gumidolgok, labirintus, homokozó, csúszda, ilyesmi. Voltak szobrok is, tavacska, amibe beleugrott a béka, fák, amikre a macskák másztak fel, és egyéb ilyesmik. Apropó, vajon itt lesz az a Főnix is, Reginald? Már jó régen nem láttam őt, és a gazdáját. Az vajon kibékült már a párjával? Remélem igen. Na mindegy, a lényeg, hogy miután belefáradtam a repülésbe, leszálltam egy fészekbe, és ott pihentem ki a légi kirándulásomat, miközben abban reménykedtem, hogy Himeko is itt lesz, és nem leszek akkor egyedül fajilag. Azt hiszem tetszik nekem…

by **Ixion** Pént. Júl. 12 2013, 12:38

Ahogy arra korábban számítottam, elég hamar fel kellett kelni. Sosem volt gondom a felkeléssel, arra tekintve, hogy Shikivel mindig korán feküdtünk le. Ennek ellenére a lány sosem volt túlságosan buzgó reggelente, úgymond "leragadnak a szemei a fáradtságtól". Mindig ezt a kifejezést használta, bár én nemigen értettem az összefüggést a fáradtság és a leragadás között. Áh, erre az idomárom mindig azt mondja, "ha felnövök, sok mindent fogok megérteni". Ám arra minden bizonnyal jó sokat kellett várnom, de nem is érdekelt a felnőttkor, ha egy ilyen csodálatos lány mellett lehetek, mint amilyen Shiki volt. Más - legyen az ember, pet vagy bármi, ami élt és mozgott ezen a földön - nekem nem számított. Csak az érdekelt, hogy Shiki boldog legyen, s pontosan ezért mentem el arra a helyre. Buzgóságát nem lohaszthattam le egykedvűségemmel. Igyekeztem olyan boldognak látszani, hogy ezt az idomárlány is észlelje, bár ő kifejezetten más véleménnyel élt: kifejezetten ijesztő voltam azzal a vigyorral. Shiki azt mondta, hogy csak vicsorítok és amit állít, az mindig igaz! Bár vigyort szántam, mégis vicsor lett belőle. Inkább nem csinálok semmi olyat, amivel Shikit megijesztem. Keresztbe font karral követtem őt, míg meg nem állt. Hangjából ítélve a csodálat lepte el és amint kinéztem a lány mögül, kissé meglepődve láttam meg azt a paradicsomot, amit Pet ovinak neveznek. Furcsa érzés töltött el: minden végtagom bizsergett, beleértve a szárnyamat is. Farkam lelkesen verte a talajt. Mi üthetett belém? Ilyet még sosem éreztem az elmúlt félév során! Mégsem lettem a szelektív félrevezetés áldozata, s olyan helyre jöhettem, amit Shiki tényleg jogosan vetett föl.
- Nos, mit gondolsz, Nes? - fordult hozzám, miközben azzal az életvidám mosolyával teljesen zavarba hozott.
- Szép hely. Nestor boldog. - feleltem őszintén. Sosem mertem hazudni, pláne Shikinek. Sosem bocsátaná meg, ha kiderülne, hogy nem az igazat állítom. Bal szemem sarkából láthattam, nem csak én voltam itt az egyedüli kisállat, akit a gazdája tukmált erre a helyre. Kicsik, nagy(ok), szőrösek, csupaszok. Még egy hozzám hasonló sárkányt is megpillanthattam, bár más petek sem nagyon érdekeltek. Csak azért jöttem, hogy Shiki boldog legyen, semmi másért. Sajnos ő nem maradhatott ott velem, hogy társaságával erősítsen. Letérdelt és egy csókot nyomott a homlokomra.
- Kitartást, oké? És ha már itt vagy, megmutathatod, milyen fából faragtak. Szeretlek! - Sokszor mondja nekem ezt a szót, s ahányszor elhangzik, szívem hevesebben dobog. A szó pontos értelmét sosem tudtam kellőképpen definiálni, pedig - távol álljon tőlem a dicsekvés - sok mindent tudtam az életről. Nem tudom, hogy igaz-e, mert ezt is Shiki mondta nekem, én pedig csak a véleményemet hangoztatom. "Szomorúan" - ami ismételten egy rosszalló nézésnek sikerült - néztem, amint legjobb barátom eltűnik a színről. Ha nem is érzem jól magamat ezen a helyen, legalább felfedezhetem. Türelmesen, lassú léptekkel jártam végig a paradicsom minden zegzugát, bár a csúszdának nevezett, hajlított fémlapot és minden egyéb "játéknak" hívott kütyüt elkerültem. Ami igazán hozzám illett az a tavas lengőhíd volt. A vízben épp egy béka úszkált. Nem akartam zavarni értelmetlen csacsogásokkal, így felültem a lengőhíd korlátjára, keresztbe font karokkal és azt a dalt énekeltem, amit Shiki a legjobban szeretett. Nekem is nagyon tetszett, habár kivételesen nem a idomárlány miatt. Még ő maga mesélte, hogy a tojásomat egy óriás csuklyás alaktól kapta, aki ugyanezt énekelte. A dallamot kísérő szöveg mindig ismétlődött, így voltaképpen végtelen hosszúságú volt, amit akkor énekeltem. Szárnyaimban újra a bizsergést éreztem, így nemigen tudtam nyugton maradni. Amint csapkodtam velük, rögtön jobb lett. Valamiért úgy éreztem, hamarosan eljön, mikor föl kell szállnom. Fel, a végtelen égbolt birodalmába, a felhők fölé, s miközben csak énekeltem, egyre jobb kedvem támadt a szárnyaláshoz. Shiki jól döntött, hogy elhozott: ez kell nekem! A repülés! De hol volt az még? Egy-két szárnycsapás és rettenetes zsibbadás járta át az ahhoz szükséges tagjaimat. Ám megfogadtam: még növekedés előtt meg akarok tanulni repülni. A magam és Shiki kedvéért, hogy aztán tényleg megmutassam, milyen fából faragtak. Körbe néztem az oviban: volt itt egy sárkány, na meg egy fura kinézetű csirke. Ők talán tudhatják a repülés művészetét, de nem akarok odamenni hozzájuk. Annyira nem vagyok se tapintatlan, se egy társasági lélek. Nem, előtte megvárom, hátha legalább a fajtársammal sikerül kapcsolatot kialakítanom és aztán a határ a csillagos ég. De vajon fel fogok tűnni neki? Miközben a béka által felfodrozódott vizet ügyeltem, fél szememmel a fehér sárkányt lestem. Igen, talán rávehetem, hogy megtanítson repülés páratlan művészetére.

by **Ryuninji Ren** Vas. Júl. 14 2013, 21:07

III. Reginald Mcgarden

A mai napomon sem történik semmi különös. Ren megint csak lustálkodik, és a lányokat hajkurássza, rám nem is gondol. Muuuu…. >_< harcolni akarok, de ezt nem veszi figyelembe, ma még nem is voltunk a városon kívül, ez nem éééér >_<
Unalmamban felrepülök, hogy mozogjak egy kicsikét, mert Rennel lenni ilyenkor unalmas, ráadásul ott van ő, az a bamba Bakaikon >_< Nem csinál semmit sem, csak heverészik és mégis majdnem annyit kap, mint én. Nem is kell, nekünk akkor meg miért van velünk? Nagyon nem szeretem Bakaikon-t. Sokat eszik, álmában hangoskodik és még buta is. Ren igazán kidobhatná már, hogy rám figyeljen végre rendesen. Én mentem meg mindig az életét, nem Bakaikon, aki ugyan olyan erős, mint Ren. Ha én nem lennék, akkor őt mindig megvernék, bizony én nagyon erős vagyok ám, nincs is nálam erősebb
Haj, Ren hív, vissza kell mennem. Tudtam én, hogy nem képes meglenni sokáig nélkülem. A pufi nem olyan jó társaság, mint én. Hamar visszarepülök és leszállok a vállára és várom, hogy miért is kellek ide.
Muuuu >_< csak egy lánynak akar bemutatni….
- Íme, ő Reginald a jelenlegi legerősebb pet – mondja ő, mire én büszkén kihúzom magam. Ez így van, én vagyok a legerősebb.. a nagy Reginald-sama a csodálatos főnix
- Jajj, de aranyos… szabad? – kérdezi a lány… odareppenek hozzá, megsitizheti gyönyörűséges tollaimat, ha ennyire szeretné. Ezért a jutalmam jó pár süti lesz, azt tudom, mindig azt kapok cserébe, ha segítek Ren-nek ilyen ügyben
Lent a pufi pattog, ő is akar simit, de az engem illet, ő maradjon csak lent a földön. Egy idő után már sok a simi…. Most majd jól megviccelem, hehehe. Hírtelen előhozom lángocskáimat…
- Kyaaaaa- hihihihihhi, megijedt… láttad Ren hogy megijedt? Hihihi.. félős kislány…. hihihi
- Reginald!!! – nevetés helyett azonban mérges pillantásokat kapok. Baka Ren, mintha az én hibám lenne, hogy ilyen ijedős a lány.
- Regi!!! – Jólvanna… megyek. Visszarepülök a lányhoz, és arcához dörgölöm magam, hogy kapjak sütit azért, mert én csak azért csinálom ám, nem másért. A vége csak az, hogy Bakaikon is kap egy kis simikét, legyen… de most irány haza.
Otthon nincs senki, csak mi, mostanában mindig így van, nem tudom, hogy mit csinálnak a többiek, de nem baj, hogy Momo nincs itt….. őt sem szeretem. A pufi nagy haverja, nem csípem.
- Veeeeh… már megint nincs kaja, de trééééé – Nem tetszik neki, hogy nincs kaja, de az engem nem zavar. Én sütit akarok, annak meg kell itt lennie, az mindig van, bizony.
- Minek vettem körül magam ennyi nővel, ha egyik sem hajlandó főzni rám? – ez egy jó kérdés barátom, de add ide a sütimet. Reeeen.. sütit. Rászállok a fejére és lábaimmal a haját kezdem tépni, a sütimet A-KA-ROM. Ez buta Ren még mindig nem érti meg azt, amit mondok neki. Baka.
- Adom már, adom – Hihihi, ez mindig bejön. Megkapom a süti adagomat nyami-nyami-nyami, a pufi is kap valamit, de ez nekem nem kell.. Valami fehér és még folyékony is. Fúj, undorító, pont olyan, mint az, aki eszi.
- Figyeljetek pajtik. Holnap dolgom lesz és ti nem jöhettek velem. Meg kell mutatnom a többi idomárnak, hogy ki előtt kellene hajlonganiuk, meg ilyenek. Ezért Titeket beraklak a pet oviba - Ovi? Mi az az ovi Ren? Hallod Ren? Mi az? Még nem hallottam oviról, az valami…. nem tudom mi.. Fejem kérdően oldalra billentem.
- Regi, Mutasd meg a többi petnek ott, hogy te vagy a legmenőbb, ne hozz rám szégyent – huhúúú…. tehát ott lesz a többi pet. hihihih…. Akkor Reginald-sama-nak ott a helye. Kezdetnek, aki nem fogad szót nekem, azt megverem ~.~ Remélem ott lesz az az idegesítő kutya is, vele kezdem hihihihi. Megmutatom, hogy miért a főnixek a legjobbak 8)Jól van Ren, megyek…. bólintok egy nagyot és lelkesen csapkodok párat a szárnyaimmal. Az uralkodásom ideje, hamarosan elkezdődik hihihihi
- Aikon, te pedig játssz sokat – a pufi is ugrál örömében, butaaaaa, nem játszani kell ott, legalábbis először nem.
o.o Az-az enyém!!!! Bakaikon rátámadt a sütis tányérkámra. Odalebbenek mellé és lerúgom az asztalról. Hadd hőbörögjön csak. Az eslő és legfontosabb szabály itt az, hogy nem Nyúlunk Reginald-sama sütijéhez. Érted? NE NYÚLJ A SÜTIMHEZ!!!!! Gyorsan be is falom a maradékot, míg visszamászik a puffancs. Ren csak sóhajtozik, lehet fáradt, vagy nem is tudom. A kék pufika meg játssza a hattyú halálát és kiharcol magának egy kis simogatást.. Cöh… jól van Ren… ezt megjegyeztem.
A vacsi után irány a hálószoba, annyira nem vagyok fáradt, mert egész nap nem is csináltunk semmit csak járkáltunk erre-arra, semmi normális dolgot nem csináltunk… még repülni is alig volt időm >_< Bezzeg amint ő lefekszik, elalszik, mint aki hűűű de nagyon elfáradt. A vattapamacs is befekszik a vackába és horkol is. Egyedül én nem tudok csak úgy elaludni >_< ez nem éééér. Minden este ez megy, ők elalszanak én meg nézelődök a sötétben, meg játszogatok ezzel-azzal, míg el nem nyom az álom. Lusta banda….
Sokkal, de sokkal később engem is elnyom az álom és mikor a nap első sugarai besütnek a szobába, már kelek is fel. Világosságban nem lehet aludni, egyszerűen lehetetlenség. Ren is hamarosan fel kell, meg a harmadik is. Fura, hogy ilyen korán felkeltek :O Így most nem kelthetem fel őket :(Pedig annyira vártam már, hogy kilökhessem az ágyból őket Sad

A regeli fagyit, hamar megeszem, mielőtt pufi lecsapna rá, majd indulunk is abba a bizonyos Oviba, ahol van sok pet.
Nem kell olyan sokat menni, egy csiribííí (teleport) és ott megérkezünk egy fura, cifra épületizéhez. Bakaikon nagyon izgatottá válik, mikor megpillantja a sokpár érkező kisállatot… szeretne már játszani… velem úgyse fog, nincs kedvem hozzá.
- Akkor én most lépek pajtik, hamarosan jövök értetek. Regi! Csak menőzni tudod….. Aikon, irány játszani…- A pufi már el is indult, pattog a többi felé, én meg felreppenek és megkeresem a legmagasabb pontot. Ren egy csiribííível eltűnt, remélem azért nem marad el sokáig… Lángjaimat életre keltem és így repülök, hogy jól láthassák, Reginald-sama megérkezett. Hihihi.. felkapom a pamacsot is út közben és felülről dobom őt a többi pet közé, neki ez lesz a nagy bemutatkozása… hihihihhi pufi bomba hihihi.

Aikon D. Leopold

Nyan-nyan-nyannyan pattogni jó, szejetek pattogni ^.^ Ma az egész nyapot Jen-el és a gonosz Jeginyal-dal töltöttem. Lizzy-nyan nem ért rá ma velem játszani, de nyem is baj, szejetek Jen-nel lenni, mert jó gazdi és mindig megsimogatjat nyanmikor csak nyakarom. Jegi viszont nyagyon gonosz, cúnyán beszél és bánt mikor a gazdi nyem figyel oda Sad

De nyem hagyom ám magam, csak mindig eljepül, mikoj elkaphatnám fufuffuuu, egyszej majd jól elkapom és pattogni fogok jajta.^.^
Most éppen hazafelé tajtunk a sétálásból. Gonosz fivéjem megunja és feljepül az égbe. Huuuu, én is szejetnék jepülni az égben, mint ő, ha felnövök, biztos megtanulok majd én is ^.^ Jen sokáig elbeszélget a cinosz nénivel, még Jeginyaldot is visszahívja, hogy bemutassa neki alaposan.
- Íme, ő Reginald a jelenlegi legerősebb pet
- Jajj, de aranyos… szabad? - Ez nyem ééééj. Én is akajok simogatást, nye cak ő kapjon mindig mindent, ez nem igazság Sad

- Kyaaaaa- Jegi híjtelen megijeszti azt, aki őt kényezteti, mondtam én, hogy ő egy nyagyon gonosz pet, cak senki nem hiszi el nyekem Sad

- Reginald!!! Regi!!! - Szejencséje Jen most láthatta és cúnyán is néz já, nyan-nyan, ez nyeked Jeginyald, megéjdemelted, magadja vess blöjeeeeeee
Nyan-nyan-nyaaaa, végje engem is felvesz a nénike és simogatni kezd. Akajatom ellenére is dojomboli kezdek, a cica énem bennyem él , nyem tudom megtagadni és nyem is akajom. ^.^ jujj de jó, annyija jó éjzés, mikoj kényeztetik cicuskát. Jegi megint cúnyán nyéz rám, cinálja cak, Jen úgyse engedi most, hogy bántson, mejt akkor a sütickéje az enyém, nyem az övé lesz nyan-nyan ^.^
Lassan indulnunk kell és otthagyjuk a cinos nénit, hogy haza mehessünk. Jen visz engem, mert kedves, nyem hiába az én gazdim, nya meg Jegié, de ő gonosz, máj mondtam egy pájszor, cak, hogy el nye felejtsem ezt, nyéha máj előfojdult és akkoj megint bántottak Sad

- Veeeeh… már megint nincs kaja, de trééééé – Hazaéjve egyből a konyhába mentünk, ahol Jengazdi máj megint hőböjög magában, mejt senki sem hajlandó főzni já. Milyen gonoszak itt az embejek, szegényke Jen-gazdi, úgy sajnálom. Ő mindig ad nyekünk enni, nyakkor, nyamikor csak akajjuk, de nyeki senki sem ad Sad

saját magányak kell gondoskodni jója cegény Sad

- Minek vettem körül magam ennyi nővel, ha egyik sem hajlandó főzni rám? – nyem tudom Jen, de igazán beszélhetnél velük, hogy néha-néha cinálhatnának nyekünk valami finom hajapnivalót nyem Jegi? Nyan-nyan… fivéjem alig figyel jám, helyette a gazdit nyúzza, hogy adja neki oda a sütickéjét. Gonosz, ejőszakos pet ez a Jeginald, Jen igazán kivághatná máj innen, hogy nyugodtan élhessünk cak mi ketten, meg azok, akik itt élnek ebben a nyanonnagy házban ^.^
- Adom már, adom – Végül megkapjuk a vacojánkat, Fivéjem a finci magvas sütijeit, amit annyija azéjt nyem szejetek, mejt a magok bemennek a fogaim közé, és akkoj sokáig ott majadnak, az meg jettentően kellemetlen, báj néha azéjt megéri, mejt tényleg nagyon finomak azok a sütickék ^.^
Én is kapom a vacit, finci tejeckét, nyan-nyan-nyan, de finom a tejecke, nyan. Az egyetlen bajom ezzej a tejeckével, hogy nagyon hamaj elfogy és kéjni nem akajok Jentől mindig, mejt akkor azt mondja, hogy elfogok hízni és azt nyem szeretik a cinos nénik, annál josszabb dolog meg nyem létezik ennél. Bizony, Jen ezt mondta és ő nyanon okoska, midig okosságokakra tanít engem is, meg Jeginyaldot is ^.^
Hát cak nyem elég a kis tejecke. Jegi pont nyem figyel, ezéjt oda somfojdálok a tányéjjához és elcsenek páj sütickét nyan-nyan-nyan, ez is fincike ^.^
- Figyeljetek pajtik. Holnap dolgom lesz és ti nem jöhettek velem. Meg kell mutatnom a többi idomárnak, hogy ki előtt kellene hajlonganiuk, meg ilyenek. Ezért Titeket beraklak a pet oviba .... Aikon, te pedig játssz sokat
Közben gazdi ajjól beszél, hogy holnap nyem lesz velünk sokat, mert elvisz minket egy ovi nyevezetü helyje, ahol sok másik pet lesz. Nyeki dolga van, valamit bizonyítania kell, alig értem, hogy mit, de azt mondja sokat lehet ott játszani. Juhúúú nyan-nyan-nyan, Játszani-játszani, nyan, de fincike ez a süticke ^.^
Jaaaaj. Leestem Sad

Jeginald lejúgott az asztaljól, pedig semmi josszat nyem tettem ellene. Tényleg alig páj dajabot ettem cak meg a finci sütickéjéből, ő meg úgy sem eszik sokat Sad

Gonosz Jegi… baka-baka-bakajeginyald.
*-* Jen gazdi felvesz és megsimogat engem, mondtam én, hogy kedves… ő a legjobb gazdi a világon nyan-nyan. Nyesze nyeked Gonosz Jegi, most biztos hajagszik jád Jen úgy mint én, blöjeeeeee most főljön cak a buksikád, magadnak cináltad, ha ilyen jó lennél, min én, nyem hajagudna jád senki sem ^.^
Vaci után mind megyünk alukákni, mejt nyagyon elfájadtam, egész nap a vájost jártuk, beszéjgettünk, fagyizgattunk és olyat cináltunk, amit nyem tudom, hogy mit jelent. Jen gazdi cajozásnak hívta, cak tudnám mi az, akkoj jobban tudnék nyeki segítneni, én szejetek segíteni ^.^
Lefekszünk, minenki a saját helyéje, én is, Jen is, Jegi is, aki még mindig cúnyán néz jám, de nyem mej tenni semmit sem, mejt akkoj Gazdival gyűlik meg a bajocskája nyan-nyan.
Jövidesen elalszok és másnap jeggelik fel sem kejek. Igen jól aludtam, jól is érzem magam. Jegi ilyenkor szokott gonoszkodni velem, de most gazdi felkelt időben, így nyem tud nyan-nyan. A jeggeli ma különleges, fagyit kapunk, fuja, de jó, nyagyon jó, imádom a fagyit. Gyorsan megeszem és indulhatunk is az oviba. Jen visz, mejt még picikét álmos vagyok, na meg Jeginyald is a vállán utazik, akkoj én miért is sétálgatnék? Gazdi kedves, kérnem sem kell és visz, ő Jen, nagyon szejetem ^.^
Jövidesen megéjkezünk egy nyaaaaagy házhoz, ahol jengeteg sok játék van *.* ez lenne az ovi? Jennek igaza volt, itt jókat lehet játszani és van kivel.
- Akkor én most lépek pajtik, hamarosan jövök értetek. Regi! Csak menőzni tudod….. Aikon, irány játszani…- oké Jen szia… nyan-nyan-nyan, már pattogok is befele, hogy játszótársat keressek magamnak. Vannak itt elegen, jemélem jól köjövünk majd, nyem úgy, mint Jegivel, aki hol is van?
o.O jaaaaaaj.. Jegi tegyél le.. tegyél leeee nyeeeee félek-félek nyan, nyagyon fééééleeeek. ÁÁÁÁÁÁÁ… elenged és zuhanni kezdek egyenesen a többiek felé. Nagyot puffanok a földön és pattogok pájat. Gonosz Jeginald.. bakajegi, megijedtem Sad

Szejence, hogy nem veszítettem hp-t, baka Jegi, ezt még visszakapod.
Húúúú… köjbenézek ás látom, hogy valakik engem nyéznek. Odapattogok eléjük, hogy bemutatkozhassak.
- Sziasztok, Aikon vagyok, ő pedig a gonosz fívéjem Jeginyald. Vele ne is foglalkozzunk. Akajtok játszani? Játszunk-játszunk-játszun… nyan-nyan—nyan – izgatottan pattogok. Végja van jendes játszótársam *.* Jemélem jól kijövünk majd….

by **Rosalia** Szer. Júl. 17 2013, 23:44

Néhány napja nyílt egy vadiúj hely a Kezdetek városában, állítólag ezek a szőrtelen emlősök Pet ovinak hívják, ami valjuk be elég gagyi név egy ilyen impozáns helynek. Lehetett volna kreatívabb is a névadó, de mint tudjuk, az emberekre nem lehet semmit sem bízni. Mivel továbbra sem vagyok hajlandó az ördögi teleport kapukkal cikázni a szintek között, ezért kénytelen vagyok az első szintet járni és némi izgalommal felpezsdíteni az életem két lustálkodás között. Mégse lehetek egész nap Anatollal, még a végén elkényeztetem szegény párát és ha elkanászodik, akkor bizony a karmaimmal kell megreguláznom. Olcsó manikűr, de hatásos szokott lenni. A Csajnak meg összekócolom a haját, attól úgyis idegbajt kap!
Már a nyitás napján felfedeztem ezt a bizonyos ovit, s bár az utóbbi napokban is érkeztek elvétve ide petek, túlzottan még nem lett felkapott a hely. Nem is értem miért nem. Nyáh, ezek a lüke petek állandóan csak harcolnak, nem tudják milyen az igazi élet. Amióta csak felfedeztem ezt a helyet, megállás nélkül megy a habzsi-dőzsi. Időnként elgondolkozok rajta, hogy haza sem megyek, de bármennyire is fáj beismerni, a nap végére hiányzik az a bohóc Anat. Pedig nem kéne ennyire ragaszodnom hozzá, hisz még selymes bundája sincs, legalább is azt a szőrpamacsot az állán meg a fején igazán kár lenne annak nevezni.
Mivel nincs semmilyen beléptető rendszer, s azt sem kell lejelentenem, hogy ki a gazdám, ezért könnyedén átlibbenek a kerítésen, s birtokba is veszem az újdonsült birodalmam. Mint ahogyan az szokásommá vált, első utam a tavacska fölötti függőhídhoz vezet. Macskatársaimmal ellentétben én nem félek a víztől, ráadásul a vízfelszínen tükröződő képen ellenőrizhetem, hogy rendben van-e a fizimiskám. Hasra fekszem az egyik falapon, s miközben leheveredek, farkam ide-oda mozog az izgatottságtól. Igen, épp vadászok! Kifigyelem szépen a halak mozgását, majd sutty! Horgászkampót formálok második ujjam karmából és már partra is rántok egy óvatlan halacskát. Puszit nyomok a homlokára, még dorombolok is neki. Meg kell adni a tiszteletet az ételnek. S már hamm, be is kapom. Imádom a halacskát reggelire. Meg ami azt illeti, ebédre és vacsorára is.
Na de kérem szépen, miután elfogyasztottam reggelimet, arra leszek figyelmes, hogy egyre többen gyülekeznek a bejáratnál. Mi a szösz? Ráadásul jönnek megállás nélkül, macskák, szárnyas lények, de ami a legfrusztrálóbb, hogy bűzös farkasok is. Na neee, tönkrevágják az itteni idillemet! Ezt nem engedhetem! Felkaptatok szépen egy szoborra, hogy árnyékom a pórnépre vetülhessen, ideje, hogy alatvalóim megtudhassák, ki is ennek a helynek a királya!
- Üdvözlet néktek a birodalmamban! - düllesztem ki mellkasom, miközben tekintetemmel körbekémlelek, hogy csekkolhassam, hangom valóban eljutott-e mindenkihez. - Az Ember csak Aldonak hív, de szólíthattok a könnyebb megjegyezhetőség végett Őfelségének :3
Ám magabiztos belépőmet teljességgel elrontja, ahogy egy szőrgombolyag becsapódik közénk. Elnyomok egy mancs facepalmot, amint rájövök, hogy az a kis nyomi Aikon az. Mit keres ez itt? Miért nem dőzsöl odahaza a Limenben? Ráadásul ha ő itt van, akkor Reginald sem lehet messze. Affene, le fognak buktatni, hogy nem is én vagyok ennek a mesés helynek az uralkodója. Fő a magabiztosság, hisz ők is még csak most járnak itt először.
- Aikon, kisöreg, egyben vagy? - méregetem gondterhelten a macskoszt, mégiscsak szőrtestvér, de mikor már tovapattog és játékra próbálja sarkallni a többieket, megnyugszom... max csak egy újabb kereke gurult el a kis lükének. - Szervusz Regiii... na mi van, Ren lepattintott egy csaj miatt? - szúrok oda a madárkának. Ezt igazán megérdemli a múltkori csínytevéséért, amikor Viola egyik fehérneműjét húzta a fejemre. Ám nem feledkezhetek meg az alattvalóimról sem, illenék még szólnom pár szót hozzájuk és tájékoztatni őket a szabályokról.
- Játszatok kedvetekre, vagy csak aludjatok akár délig, akkor jön ugyanis a terülj-terülj asztalkám. Úgyis hallani fogjátok a jelzést, ne aggódjatok. Aldo papa mindent elintéz! - Szívem szerint rögtön hozzá is tettem volna még, hogy a kutyafélék 10 méteres körzetben kerüljék el az intim szférám, de nem akarok rögtön ellenszenvet szítani, hisz ők is az alatvalóim közé tartoznak most. Ezután visszafordulok a pattogó szőrgolyóhoz. - Aikon, menj csúszdázni a homokozóhoz, mindjárt megyek én is. De nehogy belepiszkíts a homokba!
____________________________________________________________________________________________________________

Feladat egyszerű: Alakítsatok ki kapcsolatot egymással ebédidőig és töltsétek el hasznosan az időt!
Minimum: 500 szavas reag
Határidő: július 28. éjfél

by **Snowcat** Szer. Júl. 24 2013, 18:54

//Én is a reagokra vártam, de úgy tűnik, én leszek az egyetlen egyelőre, aki írni fog. XD //

Miközben a szobron ettem a kajám, láttam, hogy felbukkant valami macska, aki talán szintén Vadmacska, mint én. Én a közelében voltam, úgyhogy csak figyeltem, hogy kezdte játszani az eszét mindenki előtt. Azt állítja, hogy ő itt a vezér. Tényleg így van? Áh, nem hinném... egy ilyen kiscica? Igaz, én is még kicsike vagyok, de azért én jobban tudom, hogy milyenek az igazi főnökök.
- Üdvözlet néktek a birodalmamban! - húzta ki magát. - Az Ember csak Aldonak hív, de szólíthattok a könnyebb megjegyezhetőség végett Őfelségének.
- Na peeeeeerszeeeee! - nyávogtam szkeptikusan. - Ha olyan nagy "őfelség" vagy, akkor mutasd meg például ezeknek a farkasoknak, hogy mit tudsz. Ha legyőzöd őket, akkor elhiszem neked.
Ekkor váratlanul lezuhant az égből egy kisebb szőrgolyó, ami szintén egy macskaféle volt. És úgy tűnik, ismerik egymást ezek, meg még ismerősek még egy tűzmadárkával, akit ebben a pillanatban láttam meg. Nézve a madárkát vágyakozóan megnyaltam a szám szélét. Szeretem a madarakat, mindenfélét és fajtát. Főleg megenni. Minél tüskésebb vagy tüzesebb, mint az ott, annál nagyobb a kihívás. De egyelőre még nem foglalkozhattam vele, mert repkedett még (nem láttam leszállni).
- Játszatok kedvetekre, vagy csak aludjatok akár délig, akkor jön ugyanis a terülj-terülj asztalkám. Úgyis hallani fogjátok a jelzést, ne aggódjatok. Aldo papa mindent elintéz!
~ És azt te honnan is tudod, macskák beképzelt szégyene? ~ Ezt inkább már gondoltam.
Mikor eltűnik végre a képből, végre alkalmam volt, hogy leugorjak a szoborrol és odamenjek a rendes és a démoni farkashoz. Ugyanis támadt egy ötletem, és ha összefogunk mi hárman (furcsa hárman az biztos), akkor talán megleckéztethetjük ezt a beképzelt Aldorkát.
- Sziasztok, srácok! - köszöntem nekik. - Tudom, hogy inkább szívesebben megkergetnétek a magamfajta Vadmacskát, de amit ajánlok nektek, azt igen meg kell fontolnotok. Legszívesebben megleckéztetném ezt a nagyszájút, és gondolom, a ti szívetekbe se lopta be magát hiúságával, és megkergetnétek. Éppen ezért ajánlom fel a szövetségemet nektek, hogy segítsek nektek elérni a dédelgetett célt, hogy megkergessetek egy hozzá hasonló macskát, és rajta gyakorolhassátok képességeiteket. Cserébe megteszek nektek bármilyen szívességet, vagy akár lehetek a gyakorló bábotok. Nem árt nekem egy kis edzés és kitartás, ámbár nem félek én a kutyáktól. Megéri megfontolni az ajánlatomat, kedves vadkutyák.
Lassú farokcsóválással vártam a választ. Ha beleegyeznek, akkor megdumálhatjuk mi legyen. Ha nem, akkor hát sajnos kénytelen leszek másik szövetségest keresni, akivel csínyt űzhetünk Aldo ellen.
Egy próbálkozás azért mindig megéri. Lehet, hogy nem egy okos típus vagyok, de ravaszságért viszont nem kell átmennem a szomszédba. Egyszerűen ilyen vagyok. A papa szerint a párducfélék is inkább leleményesebbek, és nem az erejükkel jönnek, mint a tigrisek és az oroszlánok.

by **Enheriel** Szer. Júl. 24 2013, 20:16

Ahogyan a fészekbe pihentem, láttam, hogy valami árnyékot vet. Felébredtem erre, és láttam, hogy egy macska az az egyik szobor tetején.
- Üdvözlet néktek a birodalmamban! – Mondta büszkén a valószínűsíthető nem Petnek minősülő macska. - Az Ember csak Aldonak hív, de szólíthattok a könnyebb megjegyezhetőség végett Őfelségének. :3 – Pff, felvágós. Ám megzavarta belépőjét egy aprócska szőrgolyó. Ahogy megmozdult, rájöttem, hogy ez egy nagyon fura pet. És nem régen születhetett, mert még pöszén beszél. Ahogy felnézek az égre, meglátok egy ismerőst, Reginald-ot. Biztosan ő volt az. Annyira gonosz volt most.
- Játszatok kedvetekre, vagy csak aludjatok akár délig, akkor jön ugyanis a terülj-terülj asztalkám. Úgyis hallani fogjátok a jelzést, ne aggódjatok. Aldo papa mindent elintéz! Cool

– Hangzott megint Aldo hangja. Csak forgattam a szemeimet, hiszen már látszik is rajta, hogy nem ő a Pet ovi tulaja, csak ő lehetett itt elsőnek. Majd megint körbenézek: a kis szőrmók játszani akart, és valószínűleg Aldo barátja, mert az említett ismeri őt, a farkasok el vannak foglalva, a fehér macska szövetkezni próbált velük Aldo ellen. Hmm, nem is rossz ötlet. Én sem csípem azt a fekete macskát. Ami a többit illeti, a szürke macska a fákn, a többit nem tudom. Mivel félig-meddig én is macska vagyok, legalábbis félig oroszlán vagyok, odacammogtam a szürke macskához.
- Üdvözletem, hölgyem. – Köszöntem neki udvariasan, mivel megéreztem a szagán, hogy nőstény. – Remélem, hogy nem bánja, ha idejöttem beszélgetni, és esetleg elkergetni a kutyákat. – Majd felrepültem egy ágra, hogy ott nézzem, hogy mit csinálnak a többiek.
- Igen sok petet ideraktak. Gondolom maga se akart az elején jönni. – Kezdtem el egy beszélgetést vele. Közben láttam, ahogy Aldo, a Pet ovi „királya” elmegy az Aikon nevű szőrgombóccal játszani a homokozóban. Hirtelen valami zajt hallottam mögülünk. Azonnal odafordítottam a fejemet, de szerencsére csak egy kismadár NJK volt az. Aztán megláttam egy vörös színű, kisebb sárkányt. Az arcán láttam, hogy nem tud beazonosítani. Persze, hiszen csak én meg Himeko vagyunk a griff fajból jelenleg Petként. Kicsit csalódott voltam attól, hogy Himeko végül nem jött el. Kicsit elszomorodva hajtottam le a fejemet az ágra. Hallgattam a lány beszélgetését, a madarak csicsergését, a többi pet okozta zajokat. Majd valami furát is hallok mögülem. Megfordultam, és azt láttam, hogy egy pofátlan játékos próbál bejutni, kevés sikerrel. Valamiért nem tudott könnyen bejutni. Bár inkább nem is kell, mert nem kell az, hogy minden petet holtan vagy sérülten lássanak viszont gazdáik. A JK még küszködött, de mikor már majdnem bejutott, úgy döntöttem, teszek ellene, így odamentem, és belekarmoltam a Villámkarmokkal. Ettől nyüszítve ugrott hátrább, és ment el végül. Úgy látszik feladta a bolhafészek. Jól is tette. Vissza is mentem a macskához.
- Elnézést, egy csavargó rosszalkodott. – Kértem bocsánatot tőle, majd visszahuppantam az új pihenőhelyemre.
- Amúgy melyik idomár a társa? Az a macskafüleket viselő lány? – kérdeztem. Kicsit furcsálltam, hogy egy ember megpróbál állatként kinézni. Egyáltalán minek? Jó, tudom, néha jobb állatként, de akkor is. Miért nem tudják az emberek elfogadni magukat és egymást olyannak, amilyenek? Ááá, ki érti ezeket az embereket? Annak kell örülni, hogy legalább akad normális is a sok hülye között.

by **Chancery** Szer. Júl. 24 2013, 20:46

//Enhi drágám, ÁK szürke, nem barna Razz

//

- Üdvözlet néktek a birodalmamban!
Na, mi van már megint? Laposakat pislogva nézek fel, de csak azt látom, hogy valami piperkőc bájgúnár nekiállt pöffeszkedni a szobor tetején. Szánalom a köbön. Lopva körülnézek, és csak további vacak kis toll meg szőrcsomókat látok, amint hülyén illegetik magukat. Chancery, nagyon meg fogsz fizetni azért, hogy idehoztál ebbe a kínzókamrába...
- Játszatok kedvetekre, vagy csak aludjatok akár délig, akkor jön ugyanis a terülj-terülj asztalkám. Úgyis hallani fogjátok a jelzést, ne aggódjatok. Aldo papa mindent elintéz!
Annak az főúri macseknak a további beszédét egy hatalmas ásítással díjazom, miközben arra gondolok, "na, az Aldo-papa csak nyugodtan intézze el magát, nekem aztán nem kell semmi", majd kicsit több érdeklődéssel vizsgálom meg a másik vadmacskát, de az rögtön nekiáll a kutyákkal szövetkezni. Pff, oké, tegye, kis áruló, engem aztán marhára nem érdekel. Csak egyvalami ragadja meg erősebben a figyelmem, Reginald, a főnix. Szinte hallom, hogy Chan mennyire áradozna utána. Emlékszem, abban a fűszeres szagú helyen is, mikor a madár gazdájával ebédelt, menyire odavolt érte, rólam jóformán el is feledkezett, de mentségére legyen, hogy akkor alig pár napja ismertük csak egymást. Igazából érthető, miért van oda ennyire a tűzmadarakért, és fogadni mernék, hogy egy nap mint díszpet, be fog szerezni egyet, ha elég aranyra tett szert. Meg kell hagyni, szépnek szép, de nem valami étvágygerjesztő, főleg azért nem, mert elvileg ezek a madarak simán lángba borulnak. Oké, most jöhetne a poénkodás, hogy grillezett csirke, meg satöbbi, de akkor is, ki akarna úgy madarat fogni, hogy az tűzbe borul a macska fogai között?! Mert én nem, az biztos.
Már feküdnék vissza, mikor megint rám vetül egy árnyék, mire a karmaimat a törzsbe mélyesztem és a farkamon is felborzolom a szőrt, de aztán az izé igen udvarias módon köszön és ismerteti szándékait, így visszahelyezkedem iménti pozitúrámba - bár remélem megérti, hogy a szőröm nem fog pikkpakk helyreállni.
-Üdv. Egye-kutya, nem bánom, de csak most az egyszer. -mondom, a hatás kedvéért még a fülemmel is csapok egyet, a kérdésére meg csak a fejem rázom, hogy igaza van, nem akartam itt lenni, és igazából most sem akarok. Minek pazaroljam a szót? Főleg, hogy a griffmadár figyelme is elterelődött egy pillanatra, nézelődik a petek között, mintha keresne valamit vagy valakit. Vetek még egy sanda pillantást a főnixre meg a kis társára, aztán lehunyom a szemem és folytatom az ejtőzést.
Kíváncsian nézem, mikor a griff hirtelen eltűnik, támad valamire, aztán visszajön.
-Ja, mindig vannak csavargók meg ilyesmik. -felelem, és meg kell hagyni, ez szép mozdulat volt. Nem lehet már valami gyengus pet, na nem mintha kedvem lenne most egyedül harcolni bárki ellen. A kérdése hallatán először ásítok egy jó nagyot, és csak utána felelek.
-Aha, a Csanszeri. És neked? -valójában semmi kedvem megkérdezni, de ha már ő megtette, az udvariasság szerint nekem is illik. Hiába nem érdekel semmi és senki, azt tudom, hogy kell társaságban élni.
Eredetileg szundítani akartam ebédig, de az megint csak illetlenség lenne. Hallgatom a griffet, ha esetleg tovább dumál, de hogy mennyire lesz érdekes, az majd elválik. Fél szemmel viszont én is lesem, hogy a kis fehér fajtárs vajon sikerrel jár-e vagy sem.

by **Szophie** Pént. Júl. 26 2013, 11:01

A hideg is kirázott a fertelmes macskaszagtól, mely mindent körüllengett. Egyszerre volt gusztustalan, és csábító az illat. Szörnyen büdösek azok az állatnak sem mondható lények, ám ez a szag kellemesen vonzó is, amikor éppen macskát rágcsálni van kedve a farkasnak. És persze ahhoz mindig van kedvem. De nem kell rögtön belevetni magunkat az élvezetekbe, szépen lassan kell kitapasztalni mindent, és természetesen társaságban. Ezért is vártam, hogy Hati pajtás végre megérkezzen. Egyszerűen szörnyű dolog az, ha csak én lehetek magasztos fajtám hirdetője. Mert az összes többi állat nem érhetett fel hozzánk, ez természetes. Ő lehet az egyetlen méltó társ számomra. Meg is örültem neki, amint rávetette magát füleimre, és én is visszaharapdáltam köszöntésképpen. Végül lesodortam magammal a földre, és játékosan birkózni kezdtem vele. Nincs is jobb, mint amikor egy egyed ereje felér az enyémhez. Méltó társ, és ellenfél egyben. Végül lekászálódtam róla, és gonosz vigyorra húztam a szám.
- Megkergetjük azokat a lusta beképzelt szőrgombócokat? - utaltam a macskákra, és orromat magasba emeltem, hogy bemérjem őket. - Utána ráér felfedezni pontosabban a helyet. - magyaráztam, és gondosan megjegyeztem, hogy merről érzem a kiállhatatlan lények bűzét. Az egyik nem messze volt, egy fa tetején elbújva. A nyomorult fél lejönni.. Jól is teszi. Úgy döntöttem, hogy most őt békén hagyom, és inkább oda indulok, ahonnan nagyon sok állat illatát érzem egyszerre. Nem is kellett csalódnom, szép csoportosulás gyűlt össze. Aztán előjött a semmiből egy gusztustalan nyávogó, és eszméletlenül beképzelten beszélt az ÉN királyságomról. Még hogy az övé,, cöhh! Ha így is van, akkor majd én elfoglalom!
- Őfelsége? Cöhh..! Én a játékszereimet úgy szólítom, csonti, szóval ez lesz a neved. Ugyanakkor te szólíthatsz engem kegyelemnek, mert szükséged lesz rá ahhoz, hogy túléld. - morogtam neki, ám nem húztam fel magam. Ezek egyszerű alantas lényeg, akik azt hiszik, övék a világ, egyszerűen csak meg kell tanítani nekik, hogy ez nem így van. Beleverni a kicsi, és nem éppen túlcsorduló eszükbe, hogy mi, a farkasok, felettük állnak. - És ti.. - néztem körül a többieken. - Ez a hely az én, és Hati - böktem orrommal a démonfarkas felé. - ellenőrzése alatt áll. Engem szólítsatok csak Vezérnek. És én ezt a nevet nem a saját ajnározásom végett ragasztottam magamra, hanem a gazdám is így hív. És ha egy ember is észreveszi egy pet magasztosságát, annak bizony lehet, valami alapja. - szemeimet végigfuttattam a petek gyűlésén. Ott volt az a kiállhatatlan Reginald, de nem foglalkoztam most vele. A fél fogamra sem lett volna elég a piciny madárka. - Egyszóval ez a birodalom a mi területünk, mint ahogy egész Aincrad, és ha nem viselkedtek jól, annak nem lesz jó vége. - tüntetőleg megjelöltem egy fát magam mellett, mint ahogy eddig sok helyen tettem, ahol jártam már. És az biztos, hogy minden szinten én vagyok az első, aki területet foglal, mivel ezek a macskák nem járnak bossra, a többi pet meg nem szokott területet jelölni. Cool

Viszont az a kis kék szőrgombóc igazán felkeltette a nyálelválasztásom, és azzal az Aldo nevezetű fickóval volt. Úgy döntöttem, utánuk megyek, ám utamba állt egy.. macska? kutya? macskuty? Ismeretlen macskaszerű állat..Szóval vadmacska.. Egész normális ahhoz képest, hogy a macskafélék családjából származik. Mondhatni nem ehető.. Talán valami nagyon szélső ág.
- Nekem nincs szükségem szövetségesekre.. - vakargattam meg a fülem unottan. - Ám örülök a felajánlásodnak. Amíg tudod, hogy nem lehetsz velünk egy szinten, addig elvisellek, és védelmembe helyezlek. Üdv a magasztos farkasok közt. - biccentettem neki beleegyezően. Éppen hogy tovább indultam volna Aldo, és Aikon nyomában, amikor rendetlenségre lettem figyelmes az én felségterületemen.
- Mégis mit képzelsz? - horkantottam oda a griffnek. - Miért kellett bántani ezt a nyomorult embert? Az egy dolog, hogy az embered ez miatt sárga lett.. - elevenítettem fel a dolgokat, melyeket Szophie mondott nekem, miért nem szabad csak úgy rátámadnom más emberekre. - De még a játszótársunkat is elüldözted. Most képzeld el, milyen jól szórakozhattunk volna egy ilyennel. Senki nem volt veszélyben, ugyanis elég sok magas szintű pet van közöttünk. - fojtattam, és szemeimet unottan forgatni kezdtem. - De mindegy, ön hősködj csak, hogy egy macska tiszteletét kivívd. - morogtam oda a macskára is. Végül elfordultam, és végre Aldo, és Aikon után eredtem. A szaguk tiszta, és büdös volt, így hamar megtaláltam őket.
- Nos.. Van kedvetek egy picit játszani? - húztam széles vigyorra.. vicsorra a számat. - Mondjuk kergetőzőset? Biztos vagyok benne, hogy Hati, és ez a vadmacska is benne lesznek.. - intettem fejemmel a démonfarkasra, és az újonnan megismert vadmacskára.

/Nekem tényleg nem volt időm, azért nem írtam, pedig már az eső nap elkezdtem, de mostanra sikerült csak befejeznem../

by **Askr** Szomb. Júl. 27 2013, 09:51

Felhőtlen jókedvem támadt, mikor fajtársam, Vezér szintén örült a találkozásnak. Együtt sínylődünk a pokolban... legalábbis ezt már hallottam a pálcika termetű idomárom szájából. Tény, hogy szép hely meg minden, de MIÉRT VAN ITT ENNYI MACSKA?! Valami világmegváltó akcióra készültek ellenünk? Puncsot (vagy hogy is mondják már) akartak kivitelezni? Még jó, hogy ezt idejében észleltem, elvégre nem csak ravasz és erős vagyok, de még okos is! Egyelőre hagytam őket: egy kis előnyt adok nekik. Hadd szőjék ördögi tervüket ezek a gonosz lények, addig pedig jól eljátszok régi barátommal. Kissé váratlanul ért, hogy a játék folytatásakor legurultunk a függőágyról, de ha Vezér a vad bulit szereti, én benne vagyok! Nem rettenek el a nagyobb ellenféltől, mivel erős és bátor démonfarkas volnék! Mancsommal az orrát birizgáltam, ám aztán a fehér fajtársam újabb kihívást kínált fel. Gonoszul, fogaimat kimutatva vigyorogtam, ami nevetésbe ment át. Tetszett ez az Isteni gondolat!
- Nem csak megkergetjük őket - kezdtem bele, miután abbahagytam a kacarászást. - kirázzuk belőlük az összes szőrszálat és kórságot! A macskák rengeteg betegséget terjesztenek, váltsuk meg ezt a kicsiny világot!
Tekintetem szinte eggyé vált Vezérével, hiszen pont abban a pillanatban néztem arra a fán remegő dögre, amikor ő. Hehe, nem a legjobb hely, mert még nem tudja, mire fogok készülni! Élvezet lesz hallgatni a panaszos nyávogásukat és nézni, ahogyan fejüket vesztve menekülnek az ördögi duónk elől! Mennyire édes kis gondolat, nemde? Aincrad néhány kártevőtől szegényebb lesz! Ám kár ezt emlegetnem, s az egyiknek volt bátorsága "Őfelségének" neveztetni magát. Jól el lett szúrva ez a beállás, amint egy... nem is tudom, minek nevezzem csapódott be. Ráadásul Vezér bölcsen kinyilatkoztatta igazát, mire heves farokcsóválásba, vakkantásba kezdtem.
- Úgy van! Úgy van! Hati és Vezér, mindenek felett! - adtam hangot az egyetértésemnek, másra úgy sem futotta volna. Hozzá hasonlóan odatotyogtam ahhoz az oszlophoz, ahol Aldo állt, s egy egyszerű spricceléssel megjelöltem. - Parancsoljon, "Őfelsége", remélem igazán tetszik! - Majd dolgom végeztével továbbálltam, s ha felháborodott az pech, ilyen vagyok, törődjön bele! Egy igazi király még az ilyet is elintézi. Mintha misem történt volna, úgy mentem farkastársam mellett, a területünket felügyelni. Furcsállóan, gyanakvóan méregettem azt a rendkívül különösen kinéző cicát, ami elénk állt. Gondoltam majd csak továbbáll, de tévedtem. Egyenesen minket nézett ki magának. Miképpen mondta hosszú, de jól hangzó ajánlatot, leültem, hogy a játéktól kissé fáradt végtagjaimba erőt gyűjtsek. Az inkább meglepett, amint Vezér elfogadta az ajánlatát. Tény, hogy más volt, mint a többi rühes macskaféle, de nem bízhattam meg benne. Még nem! Nem adtam tudtára bizalmatlanságomat. Hátha igaz, de azért nem árt az elővigyázatosság!
- Azért csak tartsuk szemmel. A macskák kétszínű, ördögi bestiák, hátha ez is forral valamit. - suttogtam a fehér fajtársam fülébe olyan halkan, hogy aligha hallja meg más állat. A véleménycsereberélést követően már hárman folytathattuk a sétafikálást. Vezér jogosan vonyította le Villámlásnak a fejét! Már korábban se tetszett az, amit idomárával produkált. De legalább értette a morgásomat és akkor fejvesztve menekült előlem. Elmondhatom, hogy végre(?) akadt olyan nőszemély, akit egyáltalán nem kedveltem! Bántotta a társamat, méghozzá jogtalanul! Olyanokat engedett meg magának, ami már több, mint személyes. Szégyellje magát! Askr azt mondta, akkor megyek, amikor csak akarok. Balga egy fiú, de pontosan ezért szeretem. Végülis a testvérem vagy valami hasonló... Fúj, már megint érzelgek! Szóval türelmesen végig hallgattam azt a kis vitát, amit Vezér kezdeményezett.
- Áh, hagyd el! Csak az idődet vesztegeted. - sóhajtottam, egy rosszalló fejcsóválás közepette. - Ő amolyan dédelgetett kis házi kedvenc, nem érdemes vitatkozni vele.
Miután csillapodtak a kedélyek, Vezér játékra hívott. Hümmögve gondolkodtam, de aztán megláttam egy kicsiny kis pillangót, ami az orromon foglalt helyet. Röhögött rajtam! Kénytelenül tüsszentettem egyet, mire a bogár tovaszállt. Na ezt nem bocsátom meg neki! A kihívástól felhevülve vetettem magamat a pillangó után. Ha jön Vezér vagy a pöttyös-foltos macska, ha nem, de kötelességem lesz elkapnom!

by Ajánlott tartalom

[Event] Pet ovi

[Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi

Re: [Event] Pet ovi