[Event]Vakrandi

Sok mindent nem értek magamban, és sok mindent persze másokban sem… hogy miért nem azt nem tudom, talán nem is érdekes… egyedül azzal kell törődnöm ami épp történik velem, és azokkal a dolgokkal amik lehetőséget nyújtanak ahhoz hogy úgy távlatokat nyissanak meg számomra. Nem érzem úgy hogy rossz lenne amit csinálok, és szeretném ha ezt Jin-is érezné. Mármint ha Ő is azt érezné ezzel kapcsolatban amit én. Tudtam hogy nem fog szimpatizálni az ötletemmel, Mármint Molly-éval.. vagyis mégis csak az enyémmel… de nem is sejtettem hogy ez megingathatja, és az arcából akkor, abban a pillanatban az értetlenség mellett ezt szűrtem le. De most az egyik legnagyobb feladatom, hogy kicsit szociálisabbá tegyem. Mármint hogy több kedves ismerőse legyen. Jelenleg nem áll olyan kapcsolatban senkivel rajtam kívül, akit közel engedett volna magához, és ez fáj. Ez nem jó. Persze most tudom hogy rossz neki és lehet pont azon tanakodik hogy talán mégsem Őt érzem az igazinak. De ebben téved, és be kell hogy bizonyítsam, mint ahogy azt is hogy amit teszünk az nem rossz, és nem hátrány. Majdcsak feltűnik neki is hogy mennyi emberke is gondolkodik hasonlóképp mint én. Sokan leszenek itt párok, vagy épp páratlan párosak akik mind azzal fogják kezdeni a mondandójukat miképp én is. Hogy csak ismerkedni vagyunk itt, nem pedig pár keresni. Persze ez maga az event kifordítása, bár ha valaki elolvasta az is látta hogy nem csupán az jelentkezhet aki az igaz szerelmet keresi. Féltem Jint bár tudom hogy nem kell. Azt szeretném hogy legyenek olyan ismerősei akik meglátják benne a jót és szeretni, tisztelni fogják. Bár azt is tudom hogy nem egy elveszett fiúcska aki tud magának barátokat keresni, épp csak nem akar. Sokat csalódott már, és a bizalmat könnyű elveszíteni, ugyanakkor nem jár helyes úton az aki ennyi után feladja, és kizár másokat az életéből, nem akarom ezt látni, és végig nézni… elszomorodom tőle. Azt akarom hogy boldog legyen, és igaz ez most próbára tesz minket, de ha csupán egy aprócska esélye is van annak hogy könybben nyisson másokra és ezáltal egy boldogabb életre, akkor megéri.

A váróban látok pár ismerős arcot, céhből és boss-okból is, de túlzottan nem volt idő bárkivel is szóba elegyedni. Bemondtam a nevem, helyet foglaltam de már szint jött is az NPC-hogy az ajtóhoz vezessen amiben majd várakozni fogunk. Belépve feltűnt hogy sötét van így felkapcsoltam a villanyt. Fogalmam sem volt róla hogy mégis mennyi idő, mire jön az első „vendégem”. Gondosan elrendeztem az italokat és a harapnivalót az asztalon, majd mielőtt bejöhetett volna bárki is, kitettem néhány saját készítésű nyalánkságot is. Szerettem ezeket az ételeket és reméltem hogy a „vendégemnek” is ízlik majd. Kicsit ideges voltam mint amikor valaki felelni készül, és tudja hogy tanult, tudja hogy nincs olyan kérdés amire ne tudna helyes választ adni, tudom hogy nincs mitől félnem, és miért aggódnom. Bár úgy örülnék hogy ha Jin is itt lenne velem. Elkezdek idegesen matatni a nyakamban lévő nyakláncal. Majd nyílik az ajtó, én pedig levegőt is elfelejtek venni ijedtemben.
- Szia, RenAi vagyok. – Mutatkoztam be szőke vendégemnek.
- De szólíts csak Ai-nak. – Teszem hozzá mosolyogva és meghajolok előtte. Majd helyel kínálom, ha nem ült volna le magától. Majd leülök én is és… *tücsökciripelés* Kicsit kínosnak éreztem a helyzetet így élesben, és durva hogy egyre többet gondolok Jin-re. Legszívesebben felpattannék, átszaladnék a fiú terembe, és megkeresném őt, megcsókolnám mindekni előtt és lelépnénk innen. De ezt most nem tehetem meg, elvégre nem csak magamért vagyok itt, a drágámért is erősnek kell hogy legyek.
- Mi szél hozott erre? Barátkozni vagy társat keresni vagy most itt?-Kérdeztem az első dolgot ami az eszembe jutott, ami tulajdonképp nem volt más mint egy sablonszöveg amit a váróban magoltam be magamnak.
- Személy szerint csak új ismereteket szerezni vagyok itt, van barátom, és szinte hihetetlen de őt is el tudtam rángatni, igaz csellel… amiről kiderült hogy nem is kellett volna.. ugyanakkor tudtam hogy nem fog tetszeni neki a dolog… és most mégis csak a kedvemért… - Vörösödtem el.
- Neee, ne gondolj minket olyannak… >< Nem nyílt kapcsolatban élünk, és nincsennek is problémáink… de… szerettem volna több embert megismerni, és lehet furcsán gondolkodok és nem kellett volna… - Hadartam pipacsvörös fejjel, bár önmagam sem értem miért is magyarázkodok, szót sem hagyva a „társamnak”. Majd felsóhajtottam, kifújtam a levegőt és kissé lenyugodva folytatom.
- Huhhh, gomennasai… tényleg, csak tudod aggódom kicsit… érte is… és azért is hogy ez vajon miféle változást fog hozni kettőnk között, mármint Jin és én közöttem… - Traptáltam, és még ha kapcsolatot is akart a srác biztos hogy sikeresen elijesztettem o/…
- Mesélj magadról, még nem nagyon találkoztunk, sőt az sem rémlik hogy boss-okon láttalak volna, bár olyan sokan megfordulnak ott hogy minden arcot és nevet szinte képtelenség megjegyezni… - Próbáltam védekezni arra az esetre ha neki legalább bossokról rémlenék, de nem, szerintem  biztos hogy még nem találkoztunk.
- Hahhh, eszembe jutott egy tök jó játék! A neve adok-kapok. Személy szerint szeretek fogadni, szórakozni, játszani így most kiötlöttem egyet. Főleg mivel új arc vagy számomra.- Adtam indokot a játék stílusára.
-Nos, röviden legyen úgy hogy egy az mostani és egy a kinti világból szotori. Mindig a kérdező dönti el hogy melyikből kell mesélni. És anniból áll az egész hogy például ha én kérdezek elsőnek akkor az így hangzik: Benti, és cikis sztori. És neked őszíntén el kell mesélned egy álltalad választott történetet. Majd fordul a kör és te kérdezel. Szerintem nem nehéz, így ha van kedved kipróbálhatjuk.- Ha „társam” bele egyezett akkor kezdtem is, persze ha Ő nem volt gyorsabb.
- Nyihiii, akkor élesben. Benti és mesélj valami romantikusat! – Hehee, biztos vagyok benne hogy ezzel megfogtam, a pasik nem szeretnek romantikázni, vagyis a legtöbb, kíváncsi vagyok az arcára és nyúlok az egyik csokis poky-ért amit szépen lassan elrágcsálok míg Ő mesél.

Teddy x Vez.. Ronika