[Küldetés] Bad habit

by **Silica** Hétf. Dec. 15 2014, 09:29

Egy szűk cellában ébredtek, egymástól elszeparálva, a rácsok zárva vannak, elpusztíthatatlanok. Az inventorytokból semmi sem tűnt el.

Jó szórakozást!

[Küldetés] Bad habit Dungeon_by_sybaritevi-d34t7p1

[Küldetés] Bad habit Dungeon_by_sybaritevi-d34t7p1

Résztvevők: Akae, Cellindir, Malcolm és aki még beesik útközben

Határidő: 1 hét

by **Akae** Kedd Dec. 16 2014, 15:59

Akae szépen lassan felébred és ahogy nyílik ki a szeme látja hogy valami nincs rendjén. Egy szűk cellában van pár másik élőlényel, és fogalma sincs hogyan is került oda.
- H-Hol vagyok?
Kérdezte végül is magától hisz nem látott egy ismerős arcot sem majd mikor már teljesen magához tért lapozgatta az inventoryát és felszerelte a fegyverét amivel megpróbálta átvágni a rácsokat. A rácson egy lila üzenet jelent meg:" Inmortal Object"
- Elpusztítatlan? Ennek valahogy nagyon nem lesz jó vége.
Eltüntette fegyverét hogy az se szűkítse tovább a már amúgy is kicsi teret. Elkezd gondolkodni vajon mi is történhetett, de minél többet gondolkodik rajta annál jobban belekavarodik. Majd kicsit jobban szemügyre veszi a körülötte levő lényeket és rá kellet ébrednie hogy csak patányok, nem veszélyesk, és nem támadnak. Remélte hogy idővel azért rájn hogy hogyan is tud innen kijutni. Akae ellenőrizze hogy vajon mindene mag van e az inventoryában, de nem talált hiányt így még jobban elgondolkozott hogy vajon mi is lehet az oka annak hogy itt van. Mivel nem tudott rájönni ezért egy picit kétségbe esett, elhúzódott az egyik kis sarokba és összekuporodva remélte hogy nem így fog meghalni. Elkezdett azon elmélkedni hogy meny módon szívesben halna meg mint egy cellában.
- Inkába halnék meg egy párbajban egy erős ellenfél ellen akit végül mégsem tudtam legyőzni, vagy inkább egy harcban amivel mások életét menthetném meg-
Gondolta magában a pici lány és mire a gondolatmenete végére ért a feje elvörösödött és egyik szép kék szeméből egy árva könnycsepp is kibújt melyet oly gyorsasággal törölt le hogy nehogy valaki észrevegye, pedig tudta hogy egyedül van és a patkányok nem tudnak nevetni, mintha azon múlana élete.

by **Hermit** Csüt. Dec. 18 2014, 12:56

//És aki még beesik útközben... Smile

//

*Lassan, fáradtan nyitogatta ki a szemét, úgy tűnt aludt. Ami nem olyan ritka eset egy játékos esetében, mert hát emberek, de ami különös volt, az az, hogy nem emlékezett, mikor aludt el. Nem kevesebb fejtörést okozott neki az a tény, hogy egy teljesen ismeretlen helyen ébredt fel, nem is akárhol, egy börtönben. *
~ Csöbörből vödörbe... ~
* Hisz nem is annyira régen olyan küldetésbe sikerült belecsöppennie, ahol egy kastélyba volt zárva további 2 emberkével, s a feladat az volt, hogy kijussanak, de csak egy juthatott ki. De persze hála Hermit eszességének és határozott kiállásának, mindenki megmenekülhetett. Hát nem csodálatos?!
Most ismét gusztustalan padlóra mereszthette tekintetét. Poros kicsi helyiség, patkány rohangál összevissza, köves zárt terület, csak egy nyitott rész, ami csak a levegőnek nyitott, de Hermit számára igencsak zárt: rácsok. *
~ Mi a fene? ~
* Felállt a kis padról, hogy a rácshoz sétáljon, de valamibe belerúgott. *
~ Vödör... minek ha nincsenek vizelési ingereink? O.o Jut eszembe... vajon a kórházban pelenkát hordok? o.O~
* Megragadta a rácsot. *
~ Nincs értelme. Nincs súlyemelésem. ~
* Bár erősen sejtette, hogy az sem fog segíteni, mégis elővette tőrét, hogy megpróbálkozzon azzal kijutni. Természetesen immortal object. Majd arra figyelt fel, hogy valahonnan hangokat hall. Talán nincs is annyira egyedül? Nem, most nem szúrhatja el. Sárga indikátora miatt úgysem bízik benne soha senki, talán előnyösebb volna egy kicsivel előnyösebb alakot felvennie. A hatás kedvéért csettintett egyet, majd máris a gyönyörűséges Hypnose alakjában lehetett. Szerette ezt a szerepét. Volt benne... valami veszélyes és kihívó. Szerette ebben az alakban elereszteni csábos tekinteteit, azt az apró mosolyt, mely megrebegteti a férfiak szívét. Amelytől félelmetessé, mégis kívánatossá válik. Megfordult, s hátával nekitámaszkodott a rácsoknak. Lágyan megszólalt, mégis érthetően, hogy ha vannak a közelben más cellák, akkor hallhassák őt. *
- Van itt valaki?
* Hangjában nem volt kétségbeesés, de túl határozott sem volt. Lágyan ütközött altja a börtönfalakra, s verték vissza az ő saját fülébe. Vajon elérte valaki más fülét is? Lágyan elmosolyodott. Vajon ez is egy küldetés? Bár múltkor is elrabolták, végül megkapta szökésének jutalmát. Most is erről van szó, vagy csak egy ostoba játékos groteszk játéka?

by **Ayse** Pént. Dec. 19 2014, 22:59

/Még egy beeső o//

Szinte még öntudatlan állapotban kaptam a fejemhez, mikor még nem is tudtam mi is folyik körülöttem. Nem telt el sok idő, és valahogy nem is szorgalmaztam új küldetések vagy eventek elvállalását. Ami akkor ott történt, megrémített. Mármint nem a küldetés, inkább egy pont amit magamnak sem említek fel szívesen. Az arcohoz kaptam, majd a szemeim kinyitva, tágra nyílt pupillákkal figyelem a plafont. Nem moccanok, de kell pár pillanat mire felfogom hogy nem a fogadó plafonját látom, hogy nem abban a helységben vagyok és hogy ez az egész nem teljesen kóser. Nagyot sóhajtottam mire lépések zajára lettem figyelmes. Mocorgás. Én még mindig mozdulatlan feküdtem, csupán a fülem és a szemeim befogadóképességére hagyatkozva szívtam magamba az információkat. Szinte már meg sem lepődtem mikor a legutóbb is hasonló helyzetbe kerültem, ámbár nem kívánom azt még egyszer átélni ha lehet. Tisztán emlékszem hogy nem jelentkeztem küldetésre, mint ahogy arra is hogy efféle eventről sem olvastam még. Valaki börtön kristályt használt volna rajtam? Igen, ezt találtam leglogikusabbnak, de nem emlékszem hogy mikor és hol… A kristályokat persze nem, vagy csak nagyon nehezen lehet kivédeni, de a börtön kristály használata nem csak drága de az életem jó részét is le kell hogy vigye az ellenfelem hozzá. Végig gondolva és kilőve. Most már tényleg nem értem hogy kerülhettem ide… Bár az Abigail-es küldim után szinte meg sem lepődnék. Hisz ott is pont leszólítottam egy fura alakot, és ott is utána történtek a dolgok, szinte már ilyesztő módon. Jó ideig azt sem tudtam eldönteni állmodok-e vagy tényleg valóság ami történik. Gondolatmenetemet egy női hang törte meg. A hang tulajdonosa nem volt megilyedve mégis, a mondat tartalma elárulta hogy Ő is új. Közös dolgokat kellene találnom, hogy megtudjam az okát, hisz ebből ítélve valaki elkábíthatott minket. Nem szólaltam vissza. Nem szólaltam meg, csak megigazítottam a hajam hogy ne lógjon a szemembe majd felültem, a hátamat a falnak vetve hallgattam a többieket. Nem volt kedvem hírt adni magamról, hisz nem tudhatom kik vannak odaát. Ugyanakkor úgy alapjáraton sem volt kedvem beszélni sem, úgy maga a helyzethez sem… Egyszerűen nem hiszem el hogy mindig olyan helyzetekbe keveredek amikben nem kívánok részt venni… Mintha csak a sors gúnyos játéka lenne és az én ostoba felfogásom hogy hagyom magamnak hogy ilyenek forduljanak meg a fejemben.

by **Silica** Hétf. Dec. 22 2014, 09:57

Cellindir, Asu és Malcolm (akik jelentkeztek, de nem írtak még) kapnak egy nyílvesszőt a gyomrukba. Csak úgy a semmiből. Fájdalmat éreznek. Egyelőre tompa, de igazi fájdalmat. Majd a hang is érkezik, szintén a semmiből.
-Valljátok be bűneiteket!

Ismételten egy hét. Rolling Eyes

by **Akae** Csüt. Dec. 25 2014, 12:32

Mikor Akae meghallotta a hangot kicsit megijedt de igazából tisztába volt vele hogy neki semmilyen bűne sincs, legalábbis remélte hogy nincs. Ezért kicsit meglepődött hogy vajon akkor miért van itt ha nem követett el semmit, tudta hogy csak egy program de muszáj volt visszakérdeznie hogy miért is történik min d ez.
- Nekem nincs bűnöm, miért vagyok itt? Tisztességesen küzdök, soha nem okoztam halálos sebed, és nem is voltam szemtanúja gyilkosságnak. Ellőbb dobnám el a saját életemet minthogy mást lássak meghalni legyen az akárki. Így nem értem mit keresek itt.
Kicsit kétségbe esetten próbálta keresni saját kérdéseire a válaszokat Akae de nem nagyon tudott rájönni hogy vajon mit is tehetett, mert hát ugye ha itt van akkor biztosan tett valamit. Minél jobban kutatta magában a hibát annál jobban kezdte elhinni hogy tényleg elkövetett valamit csak még ő sem emlékszik rá. Odalépett a rácshoz és körülnézett hátha lát valakit vagy valamit, de nem igazán látott semmi és ugyebár a rácsot nem lehetett elpusztítani. -Biztos van itt még valaki, de akkor miért nem szólnak egy szót sem?- Gondolkodott el a kislány.
- Van itt még valaki?
Kiabált és próbált minél nagyobb feltűnést kelteni hátha akkor valaki válaszol neki, még annak is örült volna ha valaki csak annyit mondana hogy maradj csöndbe, vagy valami. Akae rettegett a sötétben és a cellában egyetlen fényforrás a rácsok voltak, de ez igen csekély volt. (ha esetleg mégsem akkor majd javítom) Miután egy picit sikerült a kisembernek lenyugodnia rá tudta venni magát hogy egy picit körbenézzen, hátha talál valami használhatót. Belenézett a vödörbe és a kis pad alá is bemászott remélve hogy talál valamit.

by **Asuka** Csüt. Dec. 25 2014, 16:10

Nem kifejezetten kellemes dolog patkányszagra ébredni, a szokásos, levendula illatosítású párnám helyett. Innen látszik, hogy Kayaba igencsak figyelt a részletekre. A szag persze még így is tompább, mint amilyen a való életben lenne, azonban ettől még nem lesz kellemesebb.
Fájdalom... még ha tompán is, de sajgást érzek a gyomrom felől. Nem ez az első alkalom, hogy sikerült megtapasztalnom ezt Aincrad világában. Azonban határozottan ez az első, hogy ez adja meg a végső löketet arra, hogy fel is keljek.
Mi a...? Kérdezném magamtól. Kezemet gyomromhoz kapom, s egy nyílvesszőt markolok meg legnagyobb meglepetésemre. S ahogyan a nyílvessző elpixeleződik, amint kirántom, úgy ér engem még több meglepetés is. Például, hogy fogalmam nincs, hol vagyok, s hogy kerültem ide. Azonnal gondolkozni kezdek, hogy vajon történt-e olyasmi velem mostanság, hogy valaki börtönbe akart volna küldeni. Nem, senki sem használt rajtam börtönkristályt... de akkor mégis hol lehetek?
- Gyíjj... o.o - halkan szólalok fel vékony hangomon, mikor a semmiből hozzám szól valaki. Vagyis... hozzánk? Nem, senki mást nem látok a cellában. De ezek szerint nem vagyok egyedül.
Több ember hangját is hallani vélem. Elveszettek... szánalmasak. Azonban ugyanolyan csapdába esettek, mint én. Súlyemelésem kihasználva próbálom meg egyszerűen kitörni a cella egyik rácsát, azonban a rendszer azonnal kiírja a gyűlölt feliratot, miszerint Immortal Object. Remek... csak ez kellett nekem. Rolling Eyes

Egyértelmű, valakinek felkeltettem az érdeklődését, bizonyára az indikátorom miatt. Valaki túl sokat kérdezősködik. Valaki akar tőlem valamit. Így tehát még óvatosabbnak kell lennem, mint eddig tettem.
- Hűűűű... hogy itt mennyi kosz van! ^^ - a kérdést ignorálom. Ennyire nem nézhet ám ostobának! T.T A vendéglátóm bizonyára azt akarja kihasználni, hogy semmiről sem tudok. A tudás hatalom... de ha megfoszt ettől, és a biztonságérzetemtől, akkor azzal elérhetné, hogy beszéljek. Nos, sajnos csalódnia kell... ellenem ugyanis ez kevés. *.* A legjobb ellenfegyverem pedig a saját elmém. Az én elmémet pedig nem lehet efféle piti módszerekkel csak úgy megtörni.
Rájöttem... szükségem van a többiekre. Egyelőre biztosan. Két lány kétségbeesett segélykiáltását is hallani vélem, s mindkettejüknek mintha ismerős lenne a hangja. Azonban hirtelen egyikükről sem tudom behatárolni, kik is valójában. Ahelyett, hogy a saját hangommal vonnám magamra a figyelmet, más módszerhez folyamodok. Egyrészt, mert ez sokkal feltűnőbb, mintha óbégatnék, másrészt pedig, nem csak vendéglátónk, de az esetleges börtönőrök figyelmét is magamra akarom vonni ezzel. Biztos vagyok a sikerben, már ha fizikailag börtönőrök vagy hasonlók a közelben, hallótávolságon belül tartózkodnak.
Inventorymból, miután lecsekkoltam, hogy semmi sem hiányzik, két olyan fegyvert veszek elő, aminek semmi hasznát nem veszem. Még mindig nem sikerült túladnom ezeken a holmikon, de a célnak jelenleg megfelelnek. Egy fa irányítópálcát, valamint egy stramm buzogányt kapok elő, mindkettőt egy-egy kezemben tartva. Mélyet sóhajtok, majd pedig elkezdem vele püfölni a rácsokat. Ritmusra. Nem azért, hogy összetörjön (hiába figyelmeztet a rendszer újra és újra, hogy Immortal Object), hanem azért, hogy hangokat adjon. Így aztán nem csak zaj, hanem zene is születik. Remélem, Beethoven tetszeni fog mindenkinek! *.*
- Ti hogy kerültetek ide? *.* - csillingelő hangom kérdezem meg cellatársaim zenélés közben. Addig folytatom, míg fel nem hívom magamra valaki figyelmét. Ha pedig a szám végéig nem történik semmi, legalább tudni fogom, hogy ne számítsak börtönőrökre.

by **Cellindir** Csüt. Dec. 25 2014, 19:17

Ahogy kinyitom a szemem, egy koszos priccsen ülve, egy cellába zárva, egy kicsit értetlenül nézek körül. Nem tetszik ez a helyzet, különösen az nem, hogy elvesztek az emlékeim arról, hogyan kerültem ide, és hogy pontosan hol vagyok. Soha nem volt túl sok emlékem arról, ki vagyok, de ez kifejezetten ártalmas, zavaró lehet a terveimre nézve.
Furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy a hasamba csapódó nyílvesszőre pillantok. Régről rémlik ez az érzés, ami azt jelenti, megsérült a testem, és ami annyira kellemetlen kéne, hogy legyen, ezért kikapcsolták. Rengeteg eszközt kivettek így a kezemből, mert az információimat kizárólag félelemmel, az információhordozó vagy a környezete megsebzésével tudom megszerezni, ha az nem akar jönni szépszerével, a hazugságért, pénzért, békéért. Ami engem illet, nem érdekel a régi testem okozta, furcsa impulzus, amit csak éppen annyira érzek kellemesnek, mint kellemetlennek, mert a kiszolgáltatottság, amit okoz, nem teljesen egyoldalú. Egy rántással kitépem a nyílvesszőt a hasamból, és leellenőrzöm, van-e rajta vér, elkezd-e a régi testem mozgatórugója lassan kifolyni a földre.
Rövid ideig tényleg elhiszem, hogy újra a régi világba értem, hogy valahogy kijutottunk, és most ítélkezni akarnak felettem, de ezt akkor is elvetném, ha egy gyors mozdulattal nem ellenőrizném, hogy az eszköztáram a helyén van. Még mindig emlékszem a régi világ igazságszolgáltatási elveire. Jogaim vannak, a bűnözőkneknek emberi jogai, élethez való joga van, tárgyaláshoz, igazsághoz való joga, tehát minden, amit elvettek az áldozatuktól, továbbra is védi őket. Sokat elárul egy rendszer hatékonyságáról az, hogy pátyolgatja a töréseket a saját testén.
Miután mindent felszerelek, a kardommal ellenőrzöm a rácsokat. Természetesen, nem fogom ilyen könnyen átvágni- a fájdalom miatt nem tudom, pontosan hol lehetek, talán valami speciális börtönben, de a szabályok alapján, ez még Aincrad. Látszólag tökéletes börtön, elpusztíthatatlan rácsokkal, nem kell ételt adniuk nekünk, és évek múlva is itt lennénk még, a felszereléseink ellenére is. Nyilván kiiktatták a kristályokat is, azonban elkövették azt a súlyos hibát, hogy beszélnek hozzám, és a többi kiabáló rabhoz. Csak át kell vennem a hatalmat a beszélő felett.
Elteszem a kardom, felveszem a fekete csuklyámat, és helyet foglalok a széken. Nem tudom, miért vár bárki bűnbánatot, de az igazságosztók a legfurcsább lények a világon. Talán úgy érzik, nincs joguk itt tartani engem örökre, talán azt gondolják, ha megbánom, amit tettem, még lehetek olyan szürke, mint amilyenek ők. Természetesen rájönne, ha túl gyorsan adnám be a derekam, de ha könnyen hagyom magam legyőzni egy vitában, az hízeleg az egójának is. Ha meghagyom abban a képzetben, hogy hatalma van felettem, gyorsan elpusztíthatom. Halkan beszélni kezdek, ezzel, ha nincs különleges hallása, rákényszerítem, hogy kilépjen az árnyak közül.
- Pontosan milyen bűnökre gondolsz? Ez a jel rajtam, ez a vörös pecsét sokkal szebb vallomást tesz, mint az én szavaim tudnának. Elpusztítottam néhány embert, akik az utamba álltak, de én csak ebben a világban végeztem velük, egy nem létező testet vágtam keresztül. Nem én vagyok a gyilkos, nem én vagyok az ellenségetek, hanem az, aki ide zárt be bennünket. Ő bélyegzett meg engem, ő fordítja egymás ellen az itt ragadt embereket, amíg szépen kiirtják egymást. Igen, elvettem aranyat, tárgyakat sok embertől, olyanoktól, akik már feladták. Nekik nem is kellett.
Ezek voltak a bűneim: elvettem dolgokat emberektől, több virtuális karaktert is levágtam. Talán egy kicsit szórakoztató is volt érezni, hogy hatalmam van felettük bizonyos értelemben, de ugyanakkor ez egy hideg, undorító érzés is, ahogy eszedbe jut, mi lett belőled. És mi a helyzet veled? Élvezed, hogy hatalmad van most sok más ember felett? Úgy érzed, te bűntelen vagy?- nyilvánvalóan remek választ tud erre adni, amit könnyedén darabokra törnék, de nem szabad hagyni, hogy azt lássa, teljesen eredménytelen a beszélgetés. Azt kell hinnie, hogy győzni fog, hogy megbízhat bennem. Először legalább azt kellene tudnom, ki lehet az illető. Bár ez a legvalószínűbb, nincs rá bizonyíték, hogy a bűnüldözőkhöz tartozik.

by **Malcolm** Szomb. Dec. 27 2014, 00:56

Music

Malcolm a kemény priccsen fekve ébredt, egy olyan helyen, ami még az ő szedett-vetett menedékhelyénél is sokkal ramatyabb állapotban volt. Kedvenc malkavitánk nem éppen arról volt híres, hogy a luxus és a fényűzés híve, a maga puritán kis világa is tökéletesen ideális volt a céljai megvalósítására, de ez a hely még az ő szűkös igényeinek is igencsak szegényesnek bizonyult. Sosem panaszkodna a hűvös miatt, hiszen egy valamire való vámpír nem érzi a hideget, de ebben a defektes virtuális világban bizonyára torzultak az érzékei, mert ebben a cellában bizony veszettül fázott. Legalább is erre ébredt és semmilyen komfortos hőforrás nem volt, ahol megmelengethette volna csontos testét. Így hát bosszankodva húzta össze magán bőrkabátját, elfedve ezzel a pólója mellkasrészén éktelenkedő nagy vörös keresztet. Az adott helyzetben különben sem volt rá szüksége. Na de mi is az adott helyzet? Ideje körbekémlelni, nem csak a plafont bámulni dideregve.
Ahogy felült és lelógatta a lábát vacak fekhelyéről, ez az idióta hát persze, hogy felrúgta az útjába kerülő vödröt. Elcsodálkozva, félre döntött fejjel nézte végig, ahogy a fatákolmány nagyokat bucskázva gördül tova, mint egy részeges kopcihér. Nem állt szándékában megakadályozni a vödör ténfergését, nyugodtan lekövette pályáját a nyirkos kőpadlón, majd tekintete megállapodott a tárgy végpontjánál, vagyis a zárka rácsán. Ahogy felfogta a látványt, Malcolm fejében rögvest megjelent a benne tomboló Bestia képe, ahogy próbálja áttörni börtönének vasrácsait, s az érzékletes dupla csavart kiérezvén malkavitánk felhorkant, majd fel is röhögött. Aztán ijedten szájára tapasztotta a kezeit, mint a félszeg kisgyermek, aki rossz fát tett a tűzre. Vajon ki van itt még rajta kívül? Vajon ki hallhatta meg a nevetését? Óvatosabbnak kell lennie, különben akár a vesztébe is rohanhat. Egy vámpír nem vét ilyen könnyelmű hibákat, ha szorult helyzetbe kerül. Márpedig a helyzet igencsak szorultnak tűnt.
Azonban hamar rájött, hogy magányában osztozhat egy kedves jószággal. A padlón fekvő patkány, még ha hulla is volt, Malcolm számára olyan elevennek tetszett, hogy meg mert volna esküdni: hallja még a cincogásának a hangját is. Közelebb merészkedett hát az állathoz, s minthogy az nem menekült - hogy is tudott volna, a Bestia jelenléte megdermeszti az ilyen alantas kis teremtmények izmait és behódolnak a vámpír nagysága előtt - így malkavitánk könnyűszerrel magához ölelhette kisdedét. Úgy simogatta a patkányt, mintha mindig is a legjobb barátjának tartotta volna a bűzös állatot.
- Akarsz játszani Lecsó? Hát persze, hogy szeretnél! - suttogta egészen közel bújva a patkány füléhez - Valamivel úgyis el kell ütnünk az időt, amíg a csúnya gonosz game master elő nem bújik az odújából és el nem árulja a feladatot. - Lehet, hogy Malcolm bolond volt, de annyira azért mégsem hülye, hogy ne fogja fel a játék lényegét. Így hát amíg várakozni kényszerült, addig kis barátjával, Lecsóval múlatta az időt. Mivel inventoryjában minden rendben volt - bár a térkép furcsaságokat mutatott, hiszen a szintjénél jóval magasabb területen járt - az előhívott tőrével egy ugróiskola mintáját karcolta föl a kőpadlóra, majd a patkányt hóna alá szorítva ugrándozni kezdett.
Egészen addig folytatta ezt a tevékenységét, amíg a hasába nem kapott egy kedves kis nyilacskát. Ez igazán nem volt illendő dolog, úgy tűnik a game master megorrolt rá, amiért nem vette komolyan a játékot. Ami viszont sokkal zavaróbbnak tűnt, az a rég nem tapasztalt érzés, mi Malcolm testét, de leginkább gyomrát átjárta. Fájdalom. Mégis milyen nyílvessző lehetett ez, mi a vámpír márvány testébe képes volt ily' érezhető nyomot hagyni maga után. Ahogy kitépte magából a vesszőt, apró pixelek kezdek el szállingózni. Ezek láttán Malcolmot kezdte átjárni valami sokkal fájdalmasabb és hívogatóbb érzés: a téboly. Hogy vágyát csillapíthassa, nyelvével hevesen nyalogatni kezdte a nyílvesszőt, hogy egyetlen csepp pixelvér se vesszen kárba, még ha az a saját testéből is származott. Aztán ahogy ismét megízlelhette a pixelek jellegtelen, de számára igencsak édes ízét, nem bírt tovább megálljt parancsolni magának. Pillanatok alatt széttépte a kezében lévő patkányt és a fröcsögő pixelek után mohón kapdosva táplálta éhező testét. Kéjes gyilkossága közepette érkezett meg a dörgedelmes hang, mely azt követelte, hogy vallja meg bűneit. Először fel sem fogta igazán, hogy hallott valamit, az ereiben lüktető virtuális vér, az adrenalinlökettől felszökő pulzusszáma és a vad lihegése elnyomott minden külső tényezőt. Aztán szépen lassan lenyugodni látszott, amint szomjúságát csillapítani tudta, s végre felfogta az ismeretlen hang parancsát is. Meg kell vallania bűnét, nincs menekvés, együtt kell működnie a kijutás érdekében, így hát nagyot nyelve töredelmesen bevallotta bűnét:
- Megettem Lecsót...

by **Ayse** Szomb. Dec. 27 2014, 16:30

~Bűnt? Ez megint valami ostoba megalomán játékmester kamrája… Jártunk már így , akkor arra se vette a fáradtságot és a bátorságot hogy elénkálljon… immáron, most sem lesz ez másképp. Itt nincs szükség összefogásra, és nincs szükség csapatmunkára sem a kijutáshoz. Legalábbis még nem követelt meg hasonlókat a helyzet. Csendben meghúzom magam, és kezdem tapasztalni hogy többen vagyunk mint gondoltam. A hangok… nem ismerősek, de csoda is lenne ha lenne itt bárki is akinek hangja csilingelése ismeős arcot idézne fel bennem, hisz Aincardban olyan sokan vagyunk a sok halott ellenére is. Vicces dolog elképzelni az ismeretlen hangokhoz ismeretlen arcokat rendelni. Nem müködök se közre, és ártani sem ártok. Szimplán csak vagyok. Csupán létezem. Csendes szuszogásom jelzi hogy élek ámbár ők erről nem tudnak. Csupán csendben szívom magamba az álltaluk ontott információkat mint ahogy a levegőt szívom be a virtuális tüdőm legmélyére. Talán utolsónak is szólalhatok meg, de azt sem halkan. Nem foglalkozok a hangokkal hisz csupán hangok. Arc nélkül, esélyek nélkül, élet nélkül. Csupán mint én, bezárva ide, egy tehetetlenséget ontó cellába.
- A bűn relatív. – Jelentem ki,magam elé, szinte suttogva, nem válasznak szánom inkább csupán megjegyzés. Próbálom összeadni a cellákat, úgy hatan ha lehetünk összesen. Egy nagyon vékony hang, egy fiatal kislány vagy kisfiú. Azt hiszem kisfiú. Egy idősebb nő és egy másik… egy ripacs, idegesítő lány aki ricsajt csap a cella rácsain a feltűnésmániáját enyhítve ezzel. Akkor egy férfi, hangja érettebbnek, erősebbnek tűnt mint a többié. Elmondása szerint piros és nem is bánja. Kayabara akarja fogni a tettének következményét. Szélesre húztam a szám… ostoba egy fickó lehet. És a mondatai, a szavai formálása… csupán szerepet játszik idebenn, vagy nagyon egy elhagyatott vidékről csatlakozhatott be ebbe a világba. Kicsit kőkori, de ha ő ettől érzi magát teljesnek, hát istenem… a mondatát érdekesen fejezte be, és hát most komolyan gondolja hogy érdemleges választ fog rá kapni?...és van még egy… egy vicces kedvű… igazán nem tudom mire érti a mondatát, és igaz feszít a kíváncsiság, de annyira nem hogy erre rákérdezzek. Felülök az ágyon, török ülésbe, lehívom az inventorim és egy könyvet veszek elő onnan. Inkább olvasok.

by **Silica** Hétf. Dec. 29 2014, 07:08

Hosszú, lélekölő néma várakozás következik a kérdéseitek után, mielőtt a hang újra megszólalna.
-Úgy döntöttem, hogy a felszereléseitekre nem lesz szükségetek. Álljatok az Úr színe elé úgy, mint az ma született ártatlanok.
És ahogy ezt kimondja, hirtelen minden felszerelés eltűnik rólatok. Ezután pedig Akae cellájának ajtaja kitárul.
-Igazad van gyermekem, te nem vagy bűnös. Ártatlan vagy, és így te vagy az egyetlen közülletek, ki ítélhet a nyomorult lelkek felett. Lépj előre!
Asuka csörömpölését szóra sem méltatja, tudomást sem vesz róla.
-Jürgen Richter. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy álnok, kacifántos szavaiddal tévútra vezetheted Uradat. Akae, gyermekem, ítélkezz a bűnös felett, ki kérkedő szavaival önmagához mer hasonlítani.
Ezután ismét egy rövid szünet, csak pár másodperces.
-Malcolm, a malkavita. Falánkságoddal szégyent hoztál Uradra és Parancsolódra. Nem tudtad kiállni a próbát, így büntetést szabok ki rád. Elveszem tőled azt, mi különbé tesz ezektől a halandóktól.
És kedvenc vámpírunk ha nagyon figyel, akkor észreveheti, hogy a fogai lassan, egyenként kezdenek kihullani, koppanva börtöne padlóján, majd pixelekként szállva tova. Ayse szintén nem kap választ, szótlan Hermitünk viszont kap, méghozzá egy újabb nyilat, ezúttal a térdébe. Ez a sebzés viszont már sokkal intenzívebb fájdalommal jár, mint az előző.

Újabb egy hét, Hermit 500 szóval pótolhat.

by **Akae** Szer. Dec. 31 2014, 11:32

Mikor Akae a többiek hangját is már már tisztán hallotta kicsit megnyugodott, nem is számítva arra hogy mi is fog következni. Egy kis csönd után a hang ismét felszólalt és eltüntette mindenkinek minden cuccát amitől Akae kicsit zavarba jött. Mikor a hang elmondta hogy Akae az egyetlen aki ítélhet a bűnösök felett akkor teljesen elpirult a kislány de azért kilépett.
- Bűnökről beszélünk, de amit itt teszel az nem bűn? Elvetted .... Elveted az én fegyveremet... és a többiek fegyverét is. A fegyverünk tesz azzá akik vagyunk ebben a csodálatra méltó világban csak a küzdelemért élünk és ezt fegyver nélkül nem tehetjük meg. Ítéletet kérsz? Ítéljenek a cselekedeteink. Igaz én még csak egy kislány vagyok nem nagyon láttam a világot de biztos vagyok benne hogy ebben a világban sokkal jobb helyen vagyok. Ha tényleg ítélkezni szeretnél, add vissza a cuccainkat és engedj minket szabadon, és küzdj meg velünk! Vagy tegyél minket próbára, egy dungeonban vagy egy küzdelemben... nem is tudom.
Kis gondolkodás után Akaenak már az is megfordult a fejébe hogy ő küzd majd a többiek szabadságáért.
- Tudom hogy hallasz, előbb adnám az életem akármelyikőjükért mint hogy bármelyikük felett ítéletet hozzak. Arra is hajlandó vagyok hogy megküzdjek a szabadságukért, de igazságtalannak tartom azt ha valaki nem tehet azért hogy szabad legyen, ez az igazi bűn nem a falánkság vagy a gyilkosság. Természetesen a gyilkosság is elfogadhatatlan ha annak semmilyen célja nincs. De eddigi igaz csekély, de tapasztalataim alapján ez a világ igazságos, nem hiszem hogy csak azért elvenné valaki életét, szabadságát mert nem megengedett dolgokat tett. Fontold meg azt amit mondtam és légy olyan mint ez a világ.... igazságos.
Szónokolt Akae és már már egy kicsit büszke is volt magára hogy ilyen dolgokat tudott mondani.

by **Cellindir** Szer. Dec. 31 2014, 15:31

A felszereléseim eltűnését nem veszem különösebben szívemre, mert nem ez az igazi védtelenség. Van velük íjász, én pedig nem tudok kijutni innen, ha akarnának gond nélkül képesek lennének végezni velem. Sokkal inkább érdekes, hogy azt a régi nevet hallom, ami régen hozzám tartozott, abban a távoli, elfelejtett világban. Honnan tudhatja? Kinek árulhattam el, ki még életben van? De gúnyos mosoly jelenik meg az arcomon. Eldobtam azt a nevet, eldobtam azt, aki akkor voltam. Ha azt hiszi, hogy Jürgen Richterrel beszélget, keserű lesz a csalódása. Jürgen Richter meghalt.
- Ostoba vagy, ha azt hiszed, ezek a rácsok az urammá tesznek. Nincs semmi, ami azzá tehetne téged. És nem hasonlítalak magamhoz, mert te gyenge vagy. Nekem nincs szükségem olyan szánalmas dolgokra, mint az igazság, a bűn, hogy igazoljam a tetteimet. Én szabad vagyok. Te ketrecben élsz- szórakoztató, amikor egy másik gyilkos úgy hiszi, jobb nálam, csak mert elveket követ, azokkal igazolja a tetteit, hogy megvédje a páncélt a karcolásoktól, mert a páncél mögött egy törött, szakadt lélek rettegi a pillanatot, amikor a becsület, az igazság, a kötelesség páncélján keresztül hatol valami, és ő keresztül láthat rajta. Megláthatja a világot, hogy micsoda valójában, és ez egy pillanat alatt összetöri. Az én lelkemen nincs páncél, nincs szükségem védelemre, nem rettegek a sötétségtől, nem akarom igazolni magam. Nem tartozok elszámolással másnak, a saját tetteim súlyát pedig képes vagyok elfogadni. Mindig képes voltam.
Nem bírom ki nevetés nélkül a lány szavait. Nem gúnyos ez a nevetés, nem lesajnáló, nem hosszú. Csak jó kedvvel tölt el, hogy egy ennyire egyszerű, ennyire törékeny, ennyire ártatlan lény, mint ez a gyermek, is képes ennyire tisztán látni, mennyire képmutató házigazdánk, mennyire láncokban él, mennyire vak. Talán semlegesítheti a támadásokat, amiket egy „bűnös” mér arra a páncélra, de ezek a szavak, amiket egy általa bűntelennek nevezett gyermek küldött felé, súlyos sebet ejthettek a burkon, amit felépített a csonka lélek köré. A rácshoz sétálok, hogy lássam a cellából kijutott lányt. Még annál is fiatalabb, mint hittem.
- Bűn? Igazság? Tényleg azt hiszed, hogy ezek létező dolgok, kicsi lány? Bűn megfosztani egy szerencsétlent a szenvedésétől, ami minden másodperc számára egy világban, ahol vár a halálra, ami nem akar eljönni érte? Igazságos volt, amikor kitéptek az otthonodból, és bezártak ide? Mennyivel van több joga neki ítéletet mondani feletted, mint neked felette? Még az arcát sem meri megmutatni neked- visszalépek a homályba, és leülök a padra. Egy dolog jogosítja fel azt, aki most fogva tart minket, ez pedig a hatalom, amit a kezében tart. Azonban gyáva hozzá, hogy ezt használja, fél tőle, hogy olyan formákba kell azt öntenie, mint a bűn, az igazság. Csak el kell ragadni tőle ezeket az öntőformákat, és magától belefullad a hatalmába.

by **Hermit** Szomb. Jan. 03 2015, 14:33

*Úgy tűnt, nagyon nincs egyedül, mert egyre több ember hangját hallhatta. Persze kissé meglepődött, amikor egy hang bűnbánatra invitálta, de úgy volt vele, kivárja, hogy a többiek hogyan is reagálnak. Először a kérésre egy lányt lehetett hallani, ahogy felel, természetesen tagadva minden bűnösségét. *
~ Ch... mi az hogy "nekem nincs bűnöm"?! Senki sem makulátlan. ~
* Persze tisztában van azzal, hogy egyes emberek a bűn kategóriáját elég szűkösen értelmezik, így bizonyos emberek kifejezetten hiszik, hogy teljesen bűntelenek. Csak gúnyos grimaszt vágott erre a kijelentésre. A kislány kérdésére, hogy van-e itt még valaki, nem felelt, hisz ha elég figyelmes volt, hallhatta, hogy igen, nem egyedül van. Aztán valami nőcske szólalt meg, aki agyilag tuti szőke, ráadásul elkezdett itt zenebonálni. Hú de jó kedve van itt valakinek! Hermit nem tett semmit, csak ismét lefeküdt a padra, s hallgatta a különböző játékosok különböző reakcióit. Korán sem érezte azt, hogy neki idegeskednie kellene valami miatt, vagy hogy számadással tartozna bárkinek is. Bár gondolt arra, hogy tart egy kis bűnvallomást, de mivel volt egy egoista paraszt, aki megelőzte ebben, úgy döntött, nem süllyed le a szintjére. Ennek a fickónak valami nagyon nem stimmelhet otthon, az agya helyén talán szörp van, mert érvelései egyáltalán nem helytállóak. *
~ Ha földrengés van, s betörnek egy kirakat ablakai, én meg lopok onnan, tán a földrengés a bűnös? Ostoba fecsegés! ~
* De véleményét megtartotta magának. Nem izgatta magát. Teljesen nyugodtan s flegmán fekdécselt, s várta a megváltást, vagy a sült csirkét a szájába. Majd valaki más is megszólalt. Elég furcsa volt. Megette Lecsót. Jó. Közvetlen utána rögtön megszólalt. *
- Egészségedre!
* Jól hallhatóan mondta. Majd az ismerős hang szólalt meg. *
~ Mintha nem is olyan rég hallottam volna a hangját... ~
*Nem volt benne biztos, hogy honnan, de az tuti volt, hogy valaha beszélgetett a leányzóval. Viszont a filozófiai megnyilvánulására is csak fancsali képet vágott, miközben lehunyt szemmel élvezte pihenőjét Hypnose alakban. Majd ismét a számon kérő hang. Hirtelen anyaszült meztelen találta magát. Végignézett női alakján, ismét elvigyorodott, majd visszahajtotta fejét a padra. Közben hallgatózott, elég furcsa dolgok történtek, ha jól hallotta. Hirtelen azonban feljajdult. Mi a franc? Felpattant, s látta, hogy egy nyílvessző éktelenkedik a térdéből kifele. *
- What is it?! Ehh...
* Majd kihúzta a nyílvesszőt a térdéből. Meglepetten nézte végig annak elpixeleződését a tenyerében, ugyanis nagyon rég óta nem érzett hasonlót. Fájdalmat. Savanyú képpel konstatálta, hogy igenis, jól esik, hogy dörzsölgeti a térdét, mert fáj. *
- Ezt most miért kaptam?
* Kérdezte enyhén sértődötten. Majd egy nagyot sóhajtott. Éppen felelt volna, de az ártatlan kislányka ismét megszólalt. Olyan szónoklatot darált le, hogy Hermit csak pislogott. *
~ Nahát... ~
* Először eléggé gyermetegnek hangzottak kis szavacskái, de végül csak belelkesedett, s elhangzott egy kevéske értelmes dolog is. Megrázta a fejét. Hiába, Naiv ifjúság! Hogy irigyli őket, legalább életük csak egy kicsit is megközelíti a boldogság mértékét. Azonban ha dönthetne, tudás vagy naivitás, inkább az előbbit választaná. Most már egyre érdekesebbé kezdett válni a szitu, így felállt, s a rácsokhoz sétált. Megragadta őket, s próbált kicsit kikukucskálni, hátha lát valamit, ha mást nem is, egy másik cellát. De ekkor az egoista ismét megszólalt. Elgondolkodott a szavain, de valahogy javarészt nem tetszett neki. Ő is ránézett a kijutott kislányra, majd elmosolyodott, nem túl kedvesen, inkább érzelemmentesen. *
- Úgy tűnik, sokan szeretnek nagy szavakat mondani, s hosszas beszédeket szavalni. Milyen unalmas!
* Majd megfordult, s nekitámaszkodott a rácsnak, kezét pedig keresztbe fonta. *
- Te, aki igazságosztó akarsz lenni... Volna ötleted, hogyan is bűnhődjünk? Mondd meg, mit szeretnél látni. Sírjunk? Könyörögjünk? Talán szenvedjünk? Vagy haljunk meg?
* Mindezt, hiába próbálta visszafojtani, nagy vigyorral a száján mondta. Ez az egész helyzet abszurd volt. Túl nagy hülyeség, hogy igaz legyen!

by **Suzume** Szomb. Jan. 03 2015, 22:02

Suzu még itt szóló játékos ezt majd jutalmazásnál vegyétek figyelembe :3

Ott egy pók a falon. És van egy a sarokban. Meg a lábamon is mászik egy, őt viszont lesöpröm a lábamról. Jó ideje ébren vagyok már. Valaki bezárt volna? Kizárt! Annyira mélyen nem alszok és tudom, hogy a fogadóban aludtam el. Az ajtók és ablakok is zárva voltak. Elpusztíthatatlanok. Tudom mert leellenőriztem, mindig megteszem mióta Anat és Shu bezártak. Hallgatom a börtönöm zajait. Nem voltam egyedül. Nyöszörgéseket hallottam, mozgolódást, csörgést. Minden megvolt az inventorimban. Használhatnám a teleport kristályt de nem teszem. Kíváncsi vagyok miként is játszhatták ki védelmem. Csak itt jut eszembe, hogy talán ez nem is játékos műve. Lehívom a küldi listám és ott szerepel is egy küldi amit én nem vettem fel.
- Bad habbit. – Halkan suttogom a nevét. A leírásban nem szerepel semmi csupán, hogy jó szórakozást. Egy küldi csak. Nem voltam eddig sem túl ideges de most még inkább megnyugodtam. Rácsokkal akarnak bezárni, a rendszer talán elfelejti, hogy alakváltó vagyok? De nem fogok megszökni. Kivárom mi fog következni és miféle küldi is akar ez lenni. Érdekel és különben is, ez sem több csak egy játéknál és követem a leírás utasításait. Jól fogok szórakozni. :3
Várok még egy darabig és élvezem a pad kényelmeit. Olyan jól elfeküdtem, hogy nincs kedvem felállni. Többféle menekülési útvonal után is elkezdtem kutatni. Van egy döglött patkány. Használhatom majd megtévesztésre ha a rácsok között nem lehet kijutni. Van egy vödör is. Azt is felhasználhatom és maga a pad. Nincs rögzítve, a padló lapokat fel tudom használni nehéz fegyvernek vagy védekezésre. Lehetne egy picit több fény.

Egy hang szólal meg a semmiből. Valljam be a bűneim? Imádom ezt a kérdést. Minek van a fejem felett az indikátor? Embert öltem, egyértelmű. Ekkor hangok zaja csapja meg a fülem. Több is, ismerős és ismeretlenek egyaránt. Óvatosnak kell lennem hisz amnéziám van ezt ne felejtsem el. Az első hang aki felszólal egy fiatal lány képzetét keltette bennem. Állítása szerint nem bűnös. Nem látom őt így nem tudhatom, hogy hazudik-e vagy sem. Ez idő alatt már én is felkelek és a vödörhöz sétálok. Üres.
Egy újabb hang, valamivel mélyebb mint az előző, de női hang szólalt meg. Ő nem felelt, minket kérdezett, hogy kerültünk ide. Nyilván úgy ahogy mindenki, idióta. A küldi ide teleportált. Kiveszem a tatyómból egy terület kábító kristályt és leteszem a földre. Nem vették el a cuccain de ez változhat ha mondjuk jön egy őr és el akarnak vinni.
Ez idő alatt már egy férfihang is megszólal. Ő bevallja, hogy ölt. Visszatámad, de fölösleges. Szavakkal egy njk ellen nem érdemes harcolni mert ő csak követi a megírt forgató könyvet. A küldetés logikáját és a fejlesztők által megírt megoldásokat kell keresni. A beszéd sok esetben semmit nem ér. Letakarom a kristályt a vödörrel. Hang ugyan volt de nem látok senki. Az észlelésem is bekapcsolom és a rendszer jelzi is, hogy vannak a közelemben de ezek lehetnek a cellatársaim vagy mások egyaránt. A látóterem belül nem észlelek senkit így talán nyugodt lehetek, hogy nem látták a trükköm. Kiéleztem a hallásom és suttogások sikerül kihallgatnom. Valaki máris megörült? Esetleg egy színesítő njk lenne? Végül az ismerős hang szólal meg. Ő sem vall.
- Embert öltem. – Mondom. Nem túl hangosan, de azért jól érthetően.

A hang hosszú várakozás után ismét megszólal és ahogy sejtettem elveszi a felszereléseinket és ebbe a ruha is beletartozott. Pucér voltam, minő meglepetés. Azonban ismét a menüm hívom segítségül és megnézem, hogy más tárgyak is eltűntek-e vagy csak felszerelések. Talán a potik és a kristályok nem tűntek el véglegesen és csak remélem, hogy a kábító kristály a vödör alatt pihen még. Ahogy a hang folytatja monológját, úgy kiderül, hogy az egyik lány, Akae tényleg ártatlan és ráadásul még valakinek büntetést is szabhat. Persze a lány visszakozott és egy szép monológot adott elő az egyik férfivel egyetemben. Néha olyan érzésem van, hogy a saoba csak analfabéták kerültek be. Senkinek nincs itt játékos tapasztalata csak nekem? Most már nem bírom megállni, hogy ne szólaljak meg.
- Mi lenne ha befejeznétek az ostoba hőbörgést és siránkozást? – Teszem fel kissé epésen a kérdést. Nem én választottam ezt a küldit így szerettem volna hamar letudni de ezt igen csak akadályozni fogják.
- Egy njk-val vitatkoztok teljesen feleslegesen. Akae, tedd amit mond. Szabj ki valamilyen büntetést ha a hang arra kér. Ez se több egy sima küldetésnél. Kövesd a leírt utasításokat és megoldódik minden. Ezen felül legalább megtudjuk mennyi hatalma van az njk-nak. Találj ki valami t és meglátjuk valóra válik-e. – Erre mondjuk tényleg kíváncsi voltam. Valószínűleg az történik amit a lány mond. – Csiklandoztasd meg a talpát egy strucc tollal kb húsz másodpercig. Az nem olyan vészes.

by **Malcolm** Vas. Jan. 04 2015, 03:37

Nos, az igazán nem nagy érvágás, hogy Malcolmot megfosztották a kezdő felszereléseitől. Az a két kis bicska szánalmasan keveset adott hozzá a statjaihoz, a göncei pedig még annyit sem. Nem is érezte szükségét a puccos itemeknek, a rendszer által felajánlott elosztható pontoknak mindig is jobban örült, mert azok közvetlenül a Teremtőtől származtak, nem holmi pénzéhes közvetítőtől. Amire leginkább szüksége akadt, azt megszerezte a portyázások során, viszont e világ kialakítása lehetővé tette számára, hogy csekély ruhatárral is át lehessen vészelni a mindennapokat.
Így hát Malcolm csak türelmesen hallgatta az ismeretlen hang mondandóját és nyalogatta szája szélét, hogy Lecsó egyetlen pixelcseppje sem vesszen kárba. Ki tudja meddig lesz még ide bezárva, tartalékolnia kellett az erejét. Egy időre csillapítani tudta a Bestia falánkságát, de legközelebb nem biztos, hogy olyan szerencsés lesz, mint azzal az iménti patkánnyal. Félkegyelmű, de nem teljesen hülye, a túlélési ösztönök, illetve némi előrelátás és taktikai érzék munkálkodott benne is.
Amikor a hang a nevén szólította, egész testében összerezzent, a következő pillanatban azonban már büszkén húzta ki magát, hiszen a vámpír klánjának nevén szólították, ami igencsak nagy megtiszteltetés. A Malkavita jelző egyrészt egyfajta státuszt jelentett szánalmas kis életében, másrészt a hovatartozását is. Lényegében az identitását határozta meg. És Malcolm élete minden percében hálás volt atyjának azért, hogy a Malkaviták közé ölelte őt.
Ajkai már elkezdtek volna mosolyra húzódni, azonban érkezett a várt, de elkerülni remélt korholás a falánkságáért. A hang pontosan tudta, hogy milyen hangnemben és miként adja értésére tettének súlyát és bár a büntetés az egyik lehető legkegyetlenebb volt számára, igyekezte méltósággal viselni, hogy ne szégyenkezzen még inkább a Teremtő színe előtt.
A fenét! Ahogy kihullott az első foga, még csak-csak tűrt, sőt, még a másodiknál is, de amint kipottyant az egyik szemfog, majd hűségesen követte a másik is, Malcolm teljesen kiborult. Lerogyott a földre és kapkodni próbált a fogak után, de azok rendre szétpixeleződtek a kezeiben. Egyre kétségbeesettebbé vált, ahogy a fogai úgy potyogtak, mint a szintek széléről magukat levető öngyilkosok. Megpróbálta a folyamatnak azzal véget vetni, hogy a szájára tapasztotta a tenyereit, de már késő volt. Keserves, hörgő sikoly hagyta el satnya testét, miközben elterült a cella hideg és nyirkos kövén, majd úgy kezdte el földhöz verni magát, mint a legborzalmasabb hisztis gyerek.
- Add vissza nekem őket! Könyörgöm, add vissza nekem a drágaságaim! Bármit megteszek, örök szolgád leszek, kérj akármit, csak hadd kapjam vissza őket!

by **Ayse** Vas. Jan. 04 2015, 16:28

A történtekre, nem reagáltam különösképp. Amikor Glefe-t elvették tőlem egy pillanatra megrettentem, de nem többre, csupán egy pillanatra. A felszereléseink eltűntek, minden ami pontot statot adhatott volna… Még szerencse hogy hordok magamnál hétköznapi ruhákat is, ha tudtam felszereltem az inventorymból. Ha nem, akkor csak akadt egy pokróc az ágyon amin épp ücsörögtem és azt terítettem magamra, ha erre sem volt lehetőségem akkor a kezemben lévő könyv volt az amivel eltakartam nemesebb részeimet, vagyis amilyen a fejletlen testemnek kijutott eddig. Leginkább nem figyeltem a többiekre mindaddig amíg a vékonyka hang akit ártatlannak tituláltak meg nem törte a csendet, és az értelmetlen csörömpölést. Tetszett amit mondott, szimpatizáltam a szavaival és azt is elérte nálam hogy ne csak a fülemmel de a fejemet a hang irányába fordításával hallgattam a szavait. A hittérítő papocska pasi, rossz irányba terelte a fiút, legalábbis véleményem szerint, de nem volt ideje még hogy bele szóljak a dolgokba. Igazság szerint teljesen mindegy mit mondunk, főleg hogy a minket bezáró hang tulajdonosát sem érdekli a mondandónk, a véleményünk. Ő csupán élvezni akarja a hatalmát felettünk és akad, aki ezt a lehetőséget önként nyújtja át neki. Az emberek válaszokat akartak, okokat és indítékokat… nem mondom hogy én nem, viszont mégis… inkább hallgattam és figyeltem az eseményeket még mielőtt bármi meggondolatlant tehetnék vagy mondhatnék. Majd egy idegen ismerős hang szólalt meg amire akaratlan is felkaptam a fejem. Nem számítottam arra hogy ő is itt lesz, de nem is ez volt a lényeg, hanem az amiképp megfogta a dolgokat. Igen. Tetszett. Elmosolyodtam hogy milyen egyszerűen és logikusan látott rá a helyzet valószínűségére, míg mi nem. Valahol kissé bosszantott, és igazság szerint valahol nem is akartam kijutni innen igazán? Furcsa… Magam sem értem hisz amennyire kardoskodni szoktam most annyira nem volt kedvem sem ellene szegülni sem megmoccanni, de még megszólalni sem, talán még elhalhattam volna őket egy darabig, talán még szívesen folytattam volna a könyvem tovább. Most sem tudtam pontosan mit érzek, bosszankodok, haragszom, hálás vagyok… nem tudom… Majd a lecsós gyerek hangja szólalt fel… igazság szerint a hangját hallva, miképp a felszereléseiért könyörög… legszívesebben hangosan felnevettem volna, de csupán egy szánalomra méltó pillantást küldtem az irányába….

by **Silica** Vas. Jan. 04 2015, 18:51

Mivel nem voltam teljesen érthető, pontosítok:

Minden tárgyatok, ami eddig a tulajdonotokat képezte eltűnt, a cellában pedig csak a képen szereplő tárgyakat és döglött patkányt találjátok, semmi mást.

by **Silica** Hétf. Jan. 05 2015, 15:08

-Ejnye leányom, de csöndes vagy! Az előbb még nagyon tudtál zajongani, most pedig elvitte a cica a nyelved? Nos, akkor elveszek mást is, hátha akkor visszaadja…
Újabb nyíl lövell ki a semmiből, a villám gyorsaságával, szinte láthatatlan sebességgel, ezúttal pedig Asu jobb szemébe fúródik.
-Bocsika, igazából nem kellene ilyen nyilas trükkökkel szórakoznom, elvehetném anélkül is a látásodat, csak ez így ilyen dungeon feelinges. Menő mi? Szóval ott tartottunk, hogy Akae. Hallgass a kiscsajra, mert igaza van. Mármint az íjász lánykának. Kövesd az utasításokat, és akkor pörögni fog a játék. Egyébként Akae drága, ha nagyon szeretnél, megküzdhetsz a szabadságukért. Válaszd ki az ellenfeledet, és ha megölöd, akkor választhatsz egy másikat, akit szabadon engedek. Valamit valamiért. Te meg drága Jürgen túl sokat dumálsz. Maradj egy picit csöndben kérlek, vagy nekem kell intézkednem, hogy elhallgass, azt pedig nem szeretnéd. Egyébként meg látod, ott van Malcolm, ő máris örökre a szolgám, ráadásul segít nekem szóra bírni a másik csöndeskét.
Egy villanás, és a vámpír Ayse ketrecében találja magát, nyelvével pedig újra érezheti a fogait, és a szemfogak mintha még hegyesebbek lennének.
-Hallani akarom a szajha hangját Malcolm! Sikítson! Sikítson úgy, ahogy még soha!

Határidő: Január 11.

Ez itt egy kép, tessék megnézni!:

by **Malcolm** Hétf. Jan. 05 2015, 20:33

Ez a balga csak akkor veszi észre, hogy teljesen meztelen lett, amikor végre alábbhagy a dühöngése. Könyörgése nem talált süket fülekre, visszakapta a fogait. Ebből az eseménysorból is látszik, hogy Kayaba tényleg mindenható, ugyanakkor irgalmas istene ennek a világnak. Képes bármit elvenni, de könyörületes és aki megérdemli, s hű szolgája, az vissza is nyerheti bűnei megbánásával. Malcolm pedig elkötelezett híve a Teremtőnek, s valóban bármit képes megtenni, csak hogy a kegyeibe férkőzhessen. Igen, még azt is, amire a hang kérte az imént, vagyis hogy kínozzon meg egy ismeretlen nőt.
A helyzetet súlyosbítja, hogy Malcolm csöppet sem zavartatja magát attól, hogy mezítelenül kell mutatkoznia Ayse előtt. Ami viszont ennél is kellemetlenebb a "szajha" számára, hogy ő is híján van a ruháknak, s ezt a kéjenc vámpír ki is óhajtja használni. Kedvenc Malkavitánk történetének mesélőjeként hálás lehetek azért, hogy annyira azért nem leleményes ez a botor lélek, hogy megtalálja az etikai mód kikapcsolásának lehetőségét, így nem kell kitérnem semmilyen ágaskodó férfiasságra. Bár a libidója a rendszer blokkolása miatt nem szökik az egekbe, az tagadhatatlan, hogy kívánatosnak tartja a fiatal lányt. Minden értelemben, s ennek jelét adva meg is nyalja az ajkait.
Már azt is tudja, hogy miként fogja az őrületbe kergetni Ayset. Azzal tisztában van ő is, hogy képtelenek neki fájdalmat okozni és azt is észrevette, hogy amikor az áldozataival játszadozik, azok is inkább a félelem és a sokk hatására ordítoznak, semmint a fájdalomtól. Így hát más módszerhez kell folyamodnia, amivel őrületbe kergetheti és sikításra késztetheti. Nincs más dolga, mint megpróbálni sarokba szorítani az űzött vadat és minél gyorsabban karmai közé kaparintani. Azonban nem megharapni akarja a lányt - annál jobban félti most a fogait - hanem teljes testével, jobban mondva leginkább ágyékával minél kínosabban a közelébe kerülni és hozzádörgölőzni. Akármilyen szabad szellemű is legyen egy nő, annyi prűdség azért mindegyikben van, hogy ne akarja hagyni, hogy egy vadidegen férfi mindenhova odadugja az altestét. S hogy fokozza a tébolyt, ott próbálja nyalogatni a lányt, ahol csak éri. Közben folyamatosan hörögve röhög és csak ordibál Ayseval, hogy ezzel is az őrületbe kergethesse.
- Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! Sikíts! - Ha ezzel sem ér el semmit, akkor kénytelen egy váratlanabb pillanatban megvillantani természetellenesen hegyes szemfogait és azokkal támadni a nőre.

by **Akae** Hétf. Jan. 05 2015, 21:34

Mikor Akae hallotta mit mondott a hang nagyon meglepődött, de az utánalevőkön még jobban.
- Halgatok az íjászlányra és tejesítem a kérésedet.... választok magamnak ellenfelet.
Mikor látta hogy Malcolm mit csinál már el is döntötte hogy ki lesz az akivel meg akar küzdeni, de szerette volna ha minden ruhája, és még a szívének kedves fegyvere is élvezhetné a küzdelmet, nem csak ő. A legjobb Akae szempontjából az egészben az hogy lényegében teljesíti a hang kérését és ezzel megvéd valakit.
- Malcolmot választom, de az a kérésem hogy mind ketten kapjuk vissza legalább a harc erejéig a felszerelésünket, vagy csak a fegyverünket. Ha ennyi engedményt adsz nekem boldogan teljesítem a kívánságodat.
Mondta Akae kicsit idegesen,hisz nem bírta nézni hogy mást bántanak amég ő szinte érinthetetlen jelenleg. Majd odament Ayse cellájához majd leült törökülésbe és becsukta a szemét. Csak figyelt, várta hogy mi is fog történni, hogy megküzdhet-e a kiszemeltel. Készítette magát lelkileg hogy el tudja venni valaki életét, ezzel egy másikat megmentve, de ez nem volt túl nagy kihívás hisz Malcolm rászolgált a halálra, vakon követte a gonosz kérést csak a saját vágyai miatt. Ettől Akae még inkább meg akart vele küzdeni, ha nem is életre halálra, de legalább egy valótlan teljes életes küzdelemben. Továbbra is csak várta hogy a hang ismét megszólaljon és végre harcolhasson, és esetleg újra használhassa hőn szeretett fegyverét. Nem tudta ugyan hogy Malcolm milyen erős lesz, de bízott benne hogy ismét a Gladiátor oldalán harcolhat és együtt ismét győzelmet arathatnak. A későbbiekben még a gondolkodását is a lehető legminimálissab szintre csökkentette hogy még jobban halhassa ha esetleg a hang ismét szól hozzájuk.

by **Suzume** Kedd Jan. 06 2015, 11:31

A hang ismét felszólal azonban most másabb a beszéd stílusa mint eddig. Az, hogy a fiatal lányt ilyen döntés elé állítja meg úgy alap az egész helyzet miatt arra kell következtetnem, hogy ez az njk elmebeteg. Viszont annyira nem, hogy kiszámíthatatlan legyen a cselekedetei. Korábban kell ahhoz felkelnie, hogy az én agyamon túljárjon. Akae-chan bele is menne az alkuba, az ostoba bele se gondol semmibe.
- Várj! Ne hívj ki senkit ez csapda! – Kiáltok oda a lányhoz mielőtt még kicsúszna a száján, hogy kiket választ. Ezúttal a rácsok elé állok és két kezemmel jól megmarkolom azt. Látni akarom a lány arcát.
- Gondold végig a szavak jelentését mielőtt még cselekszel! – Figyelmeztetem őt. – Az, hogy megölhetsz valakit cserébe pedig valaki megmenekül nem utasítás hanem lehetőség. Felajánlja, hogy megteheted ha úgy akarod. Ellenben mikor azt mondta mondj ítéletet az utasítás volt. Az ölés bűn, független attól, hogy kit ölsz meg. A program tesztel téged és ha most te is bűnbe esel elbukjuk az egész küldetést. Te kijutathatsz innen minket de ehhez ésszerűen kell cselekedned. Ha segíteni akarsz azon a lányon. – Gondolok itt arra akihez a flepnist be teleportálták. – Akkor büntesd azzal Malcolmot, hogy ellehetetleníted a mozgását. Ezzel megmentesz valakit egy elmeroggyanttól és meg is bünteted a bűnöst de mindezt teszed úgy, hogy te magad nem válsz azzá! – Reméltem, hogy a lány hallgatni fog rám és nem csinál semmi meggondolatlanságot. – Ami pedig a többieket illeti. Az a sejtésem, hogy a küldetés arra akar sarkalni minket, hogy megbánjuk a bűneinket. Gondoljatok csak bele az egészbe. Elméletben Akae-chanon kívül mindenki elkövetett valami bűnt. A küldetés nyilván azt akarja, hogy esetlegesen változzunk vagy minimum megbánjuk bűneinket még Akae azért van itt, hogy próbára tegyék. Ha igaz az, hogy nem tettél semmit akkor a rendszer most próbára teszi a „tisztaságod”. – Itt visszaülök az ágyra majd sóhajtok egy nagyot. – Erre utal a küldetés neve is. Bad habit. Nem vagyok egy top angolos de ezt arra fordítanám, hogy rossz magatartás vagy viselkedés. – Azért a sok évnyi kockulás után csak ragadt rám valami :3 . – Ezt az állítást pedig könnyen tesztelhetem. – Ismételten egy nagy levegőt veszek. – Már mondtam, hogy embert öltem és talán ez volt életem legnagyobb hibája. Azóta ütött vadként élek. Trükkökhöz kell folyamodnom, hogy vásárolhassak, mielőtt belépek valahova kétszer is meg kell gondolnom nem-e csapda. Így pedig nagyon nehéz élni. – Különösen figyeltem arra, hogy semmi lényegi információt ne adjak ki. – Egyébként pedig ha valaki gyorsan ki akar jutni bármikor feladhatja a küldetést mint ahogyan szinte mindegyiket, csak nyilván nem jár érte jutalom. A menütökben ez leellenőrizhető. – Fejezem be végül a mondani valóm.

by **Ayse** Kedd Jan. 06 2015, 18:53

Nem érdekeltek túlzottan a dolgok, vannak itt elegen hogy megoldást leljenek a küldetés lényegére, ami valamilyen szinten egyértelmű… csupán nem fogadom el, kezdve ott hogy kezd elegem lenni abból hogy úgy lelnek rám az ilyesfajta eventek és küldetések, kazamaták hogy különösképpen nem is keresem őket. Olyan szép csendben ellennék magammal, magamban de nem hagyják. Felfigyelek a hangra és várom miképp fog dönteni „felettem”. Az arcom sem rezzent mikor a fura fiú beteleportálódott hozzám. Igazság szerint talán kínomban, talán a helyzet borult komikussággán, de volt bennem egy kisördög. Mereven figyeltem a srácot, a hangját felismerve most már tudtam ő: Lecsó. A mi kis játékmesterünk kegyeltje. Végigmértem. egész testét. Én még mindig törökülésben ültem, és mivel nem találtam semmit, így hosszabb hajammal igyekeztem eltakarni a kínosabb pontokat amit sajnos nem volt nehéz. A fiú szemében őrült fény csillant, látszott hogy van némi kattanása, de ez nem adott okot még a félelemre. Amikor közeledett felém, nem voltam benne biztos mit akar, ugyanakkor féltem tőle, mármint a tervétől. Kíváncsi voltam igazam van-e, és ösztönös lenne a menekülés ilyen helyzetben, mégis erőt vettem a testem minden virtulális izmán, így szinte magam fogtam le hogy közeledhessen felém. Magam engedtem közelembe a démont, és magam hagytam hogy kezével lefoghasson, a testével rám nehezedhessen, és csupán nehéz légzésem adhatott indokot arra hogy tudható legyen. Nem akarom. A forró nyirkos nyelve, a szaga és az elmebeteg ábrázata, a hangja és minden… undort keltett bennem, de oka volt annak hogy miért is hagytam ezt az egészet. Ártani nem árthat nekem, hisz ez a test nem az enyém és a virtuális testünk is csupán illúzió így semmi sem valós, csupán tetteink súlya. És ennek fényében kitapasztalhattam pár dolgot, mint például hogy ez a srác gyorsabb nálam, de hogy én vagyok az erősebb. Gondot okozhat ugyan ebből hogy félve következtetek, de a srác nem kapcsolta ki az etikai módot, pedig kiképzős létemre még én is tudok róla. Tehát remélhetőleg hacsak nem tanknak képezte magát nem lehet sokkal képzettebb nálam. A szintjét és a pontjait ugyanakkor képtelenség meghatározni, főleg a felszerelések hiányában, hisz az is sokat elárulhatna… így viszont maradt a hagyományos mód.

A fiú a testével körbefonta aprócska testem, talán ha akartam volna se tudtam volna menekülni…Vagy mégis. Hagytam hogy nyalogasson, kacérkodtam a képzelettel, az érzéssel, ami ugyan az etikai mód bekapcsolása végett nem jutott. Csókot akartam, összehasonlítani… az Övével… tudni az igazat.

Fülledt volt a levegő a fiú teste alatt, a motorikus mozgása inkább egy kanos kutyáéra emlékeztetett, egy ösztöneit követő állaté. Alig pár másodperc telt el, addig nem néztem a srác szemébe most viszont kerestem azt az őrjöngő tekintetett. Ha nem találkozott akkor rásegítettem, a karommal a fiú hajába markoltam majd egyenest az arcom elé húztam. Épp annyira hogy a nyelvével ne érjen el, de erősen tartottam hogy ne tudjon ficánkolni. Hisz most hozzá szólok.
- Sajnálom. De nem éreztem semmit, növessz oda valamit te pedofil f@sz! Fogat fogért, igazságot igazságért, gonoszságot gonoszságért! - A mondatom utolsó szavát a rendszer elnémította ugye az etikai mód miatt, de a számról tökéletesen leolvasható volt. Mikor végeztem a mondandómmal a lábamat magamhoz húztam majd egy erős rúgással és a súlyemelésemnek köszönhetően így ha sikerült remélhetőleg felkenődött a cella falára, de én azon nyomban utána vetettem magam, és a fejét megfogva nekitoltam a rácsokhoz. Majd ha tehettem a vödröt ráhúztam a fiú fejére, akit hassal lefektettem a földre, és ráültem. Mindez csupán pár pillanat alatt zajlott, szinte felfoghatatlan volt milyen gyors és időtpróbáló érzés volt ez a helyzet. Talán nem vagyok benne teljesen biztos miért is hagytam magamhoz közelebb a fiút, sok… olyan sok dolog kavargott bennem, szinte felfoghatatlanul, a helyzetre tekintettel, nem hagyom hogy a rendszer bábja legyek, ugyanakkor elhamarkodott döntést sem akarok hozni… A lány Suzume hangja és Akae kedvesen csengő szavait hallottam. Nem értettem őt..,. Mármint Akaet és Suzumet sem, mármint fiút a tettei a lányt pedig a mondata bizonytalansága intett óvatosságra, hisz akkor már ki kellett volna talán jutnia ha ilyen egyszerű az egész… nem… itt másról lehet szó…

A fiún ücsörögve ha tudtam, szólaltam vissza ha nem, akkor a helyzetet mérten szóltam vissza hozzáuk.
- Igaza van, Akae ne tedd. És amúgy is… miért tennéd meg egy idegenért?... – Pillantottam a fiúra akivel most szemtől szembe voltam, zavartalan, hisz testem a hajammal takartam el amennyire tudtam, bár óhatatlan volt ha akart láthatott így, de jelen helyzetben ez talán a dopping talán valami más miatt de nem érdekelt…
-És Suzume nem hülyeség amit mondasz, de ezek alapján neked már kint kéne lenned a jutalmaddal a zsebedben nem? – Kérdezek rá, kissé kötözködve főleg miután elvileg bevallotta „minden bűnét”… amire volt is egy válaszom.
- Szar lehet…. – Mondom némileg epésen némileg őszíntén gondolva…
- Akae… súgok neked egy titkot. – Hajolok közel a fiúhoz…
- Köszönöm.- Majd elkényelmesedtem a fiú testén akinek a felém lévő jobb kezét felemeltem és a hátára szorítottam ha tudtam hogy ne tudjon mozogni.
- Amúgy ez a mozgásképtelenséges dolog jó ötletnek hangzik. – Jegyzem meg, hátha alapon ^^" Bár a következményeket várva mivel nagyon is kíváncsi vagyok valamire,de erről később. ^^

/Amúgy csupán kíváncsiságból. Malcom mit reagált volna ha kiderül Ayseról hogy fiú? Mert igazság szerint az elején még nem volt meg a neme tutira ^^"/

by **Akae** Szer. Jan. 07 2015, 20:07

Akae ugyan még mindig nagyon mérges volt Malcolmra, de úgy döntött halgat Suzura és inkább valahogy akadályozni próbálja Malcolmot.
- Rendben, Malcolm a te büntetésed az lesz hogy megbénulnak a végtagjaid így nem birsz mozogni. Falánk voltál, így megtanulhatod hogy az rossz dolog ha nem bírod mozgatni a végtagjaid nem bírsz rendesen enni sem.
Mondta Akae de még mindig nem nyitotta ki a szemét és még mindig ott ült a földön. Majd szépen lassan felsált kinyitotta a szemét és odasétált az íjász lány cellájához.
- Szabad megkérdeznem a neved? És persze a többieké is érdekel. De... de... remélem azért továbbra is segíteni fogtok... én csak egy 12 éves lány vagyok és én kaptam a legnagyobb büntetést.
Folyt le pár csepp könny Akae arcán.
- Én csak azért jöttem ebbe a világba hogy újra harcolhassak, nem azért hogy ítélkezzek szavakkal mások felett.
Kicsit kezdett összeomlani Akae a nagy teher alatt amit rá róttak ki. De azért még öszebírta szedni magát, és meg is tette.
- Bocsi... nem tudom miért mondtam ezt... mindent beleadok és mindenkit kijuttatok innen valahogy.... remélem.
Akae kíváncsian várta hogy vajon Malcolmra fog e hatni a büntetés amit kiszabott, mert ha igen akor tudta hogy elég nagy "hatalma" van a többiek felett jelen pillanatban, pedig biztos van bent nála sokkal erősebb harcos is. -Vajon most gyengének tartanak? Remélem nem, de ha esetleg mégis muszáj lesz valahogy megmutatnom hogy erős vagyok.-
Gondolta magában Akae, és ötletek járták át a fejét hogy hogyan is vívhatná ki a többiek elismerését pedig lenne sokkal jobb dolga is mint ilyeneken gondolkodni, hisz most is több ember élete akár rajta múlhat.

by **Hermit** Pént. Jan. 09 2015, 10:31

*Ami ezek után történt, az már kész röhej volt. Hermitnek nem volt sok kedve hozzászólni a dolgokhoz, de abban biztos volt, hogy az a fura fickó, Malcolm, egy őrült. No sebaj, végülis mindenki közel van az őrület határához, egy hajszál választja el az értelmest a bolondtól. Nem igazán tudta kivenni a hangokból, hogy mi is történik, de a "sikíts" őrült ismételgetésére azért kikerekedtek a szemei. *
- Eh... mi a franc ez?
*Majd jöttek a nagy utasítgatások Akae felé, ezt tegye, ne azt tegye, mégis azt tegye, mégse azt tegye. Hermit megvakarta a fejét. A siránkozás miatt már megfordult.*
- Akae a neved, igaz? Komolyan... miért aggódsz? Ha valóban könnyedén feladhatnánk a küldetést, akkor az életünk nincs veszélyben. Így nem kell aggódnod, nincs túl nagy felelősség a válladon.
* Végül elmosolyodott. Hermit ismét keresztbe fonta a karját, majd így szólt. *
- Bűnök? Azért bántottam embereket, hogy véglegesen sárga legyen az indikátorom. Szeretem játszani a keményet. Szeretem, amikor az emberek tartanak tőlem, amikor gonosznak hisznek, amikor nem bíznak bennem. Hmm... mit mondjak még.
* Majd nőiesen felkacagott. *
- Oh igen, és szeretem bevetni női bájaimat. Általában mindent elérek, amit akarok.
* Mondta vad mosollyal az arcán. Végül elkomolyodott, s várta a választ. Végülis igaz, amit mondott. Azért támadt meg emberek védett övezeten kívül, mert azt akarta, hogy sárga legyen az indikátora. Egy idő után azonban ezen már nem kellett dolgoznia. Anno, amikor piros indikátorral kezdett egy rendszerhiba miatt, nem volt könnyű beilleszkedni a közösségekbe. Majd a hiba helyreállt, zöld lett az indikátor, azonban az túl tisztának és ártatlannak tűnt ahhoz képest, amilyen a stílusa vagy a jelleme. Mindig is különc volt, ebben a játékban is az akart lenni. Persze ölhetett volna, hogy még különcebb legyen, de akkor kevesebb lenne a játékszer, ami így is rohamosan fogy, ráadásul még kevésbé tudna beilleszkedni az emberek közé, és akkor emiatt nem tudna szórakozni.*

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Bad habit

[Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit

Re: [Küldetés] Bad habit