Re: [Küldetés] Bad habit

by **Silica** Pént. Jan. 09 2015, 14:27

Akae, dicséretes a lelkességed, de egy körben csak egy postot kérek mindenkitől. Razz

by **Silica** Hétf. Jan. 12 2015, 20:06

Asu újabb nyilat kap, ezúttal a másik szemébe, így teljesen megvakul. Cellindir irányába azonban nem érkezik nyíl. Úgy tűnik a játékmester méltányolja, hogy hallgatott a parancsra, és csöndben maradt.

A többiekhez azonban újra szól a hang. Kezdve Malcolmal, aki egy kattanást hall, majd elvágódik a padlón, és ahogy Akae mondta is, karjai és lábai mozgásképtelenné vállnak.
-Bocsi Malci, a szabály az szabály, az ígéret meg szép szó. Úgy kellett volna csinálnod, hogy az őrségnek is tetsszen.
Itt egy kis szünetet tart amíg kikuncogja magát.
-Te viszont Akae, elrontottad a játékot. Azt mondtam, hogy te büntesd meg őket, nem pedig azt, hogy a bűnösök utasításait hajtsd végre. De ha Suzume szerinted is alkalmasabb a pozícióra, hiszen őt követed, nekem úgy is jó.
Újabb kattanás, majd Suzume és Akae helyet cserélnek. A kislány találja magát a cellában, a nagylány pedig a cellák előtt.
-Ayse drága, most ott van előtted az áldozatod. Tégy vele amit akarsz. A tiéd.
Újabb kattanás, Ayse pedig érzi, hogy az etikai mód nála is kikapcsolt... és mintha valami finom illat... valami bódító, kívánatos illat... és mintha a vámpír is egyre daliásabb lenne...
-Te pedig Hermit, kiszabtad magadnak a büntetést. Elveszem ezt.
Újabb kattanás, és ezzel az árnyharcos indikátora zöldre változik.
-Na és persze a bájaidat is.
És egy másik kattanással visszanyeri eredeti alakját, legalább is ő így látja, mindenki más továbbra is Hypnoset látja a rácsok mögött.
-Tovább, tovább, én remekül mulatok!

Határidő: Január 19.

by **Akae** Szomb. Jan. 17 2015, 12:41

- Igen elfogadtam a tanácsát, hiába bűnös vagy nem bűnös attól még lehet tapasztaltabb mint én? vagy talán az ártatlanság megegyezik a tudással? Mert] szerintem a tudás a tapasztalat függvényében növekszik.
Magyarázta Akae az ismeretlen hangnak.
- Elfogadom az Íjászlány helyét a cellájában ha ő képes végig csinálni ezt a küldetést, és ki tud innen juttatni minket. Ritka hogy bármilyen segítséget elfogadok, de ettől függetlenül egy tanács még nem számít rossznak... ráadásul az íjászlány a másik lány segítségér adott tanácsot tehát a bűne nem feltételezi, rossz is egyben.
Fejtegette tovább, és közben hátrált és leült a padra, felhúzta a lábait és figyelte a többieket is.
- Íjász, ahogy te is látod viszonylag nagy befolyásunk van ebben a térben ha kint vagyunk, tehát most te tudsz büntetéseket kiosztani. Tedd bölcsen és igazságosan.
Próbált Suzunak is tanácsot adni viszonzásul a tanácsokért. Majd ismét lehívta a kis konzolját és megnézte hogy tényleg nincs-e meg semmilyen cucca, de sajnos üres volt a menüpont. Kíváncsi volt hogy képességet tud-e aktíválni, ezért azt is megpróbálta.
- Égess hamuvá mindent! Pokoltűz.
Izgatta hogy vajon be kapcsol e az ő kis képessége vagy az itteni rendszer nem engedélyezi. Fogalma sem volt róla hogy esetleg a környezetében van-e valaki aki már használja/ használta a képességét.
- Srácok! Most hogy kicsit jobban át tudtam gondolni, ráébredtem hogy köztetek én vagyok az egyetlen bűnös... Én egészen idáig megvetettem az olyan játékosokat akiknek az indikátora eltért a zöldtől, de most ráébredtem hogy tévhit hogy a piros indikátorral együtt jár a rossz természet. Ezúton is szeretnék elnézést kérni tőletek.

by **Silica** Kedd Jan. 20 2015, 11:32

by **Malcolm** Szer. Jan. 21 2015, 20:38

- Pedofil f...? Pedofil fff....? Ffff..... Fffffffff..... - És már fröcsög is a szájából a nyál egyenesen Ayse arcába és egyre ziláltabban veszi a levegőt és liheg és ffff-zik tovább. A bekapcsolt etikai mód nem engedi számára a káromkodást, de még ha engedné is, akkor is sokkal szórakoztatóbbnak találná csak az f betű hajtogatását. Jelen esetben azonban ezzel a monoton szajkózással - amit ugye az imént is alkalmazott - azt reméli, hogy talán még inkább a másik agyára tud menni, ráadásul az az egyetlen elnyújtott betű jobban érzékeltetni tudja a frusztráltságát és a pattanásig feszülő zilált idegeit is. Miközben farkasszemet néznek, körmeivel Ayse húsába mar a csípőjét fogva - ha már egyszer szemet szemért elvet emlegetett, akkor a hajtépésre ez a válasza - és tekintetéből olyan mohóság áramlik, hogy az már ijesztő.
Aztán következik ennek a balga együgyűnek az igazi meghurcoltatása. Először úgy hajítja el a nő, mintha egy rongymama lenne, majd a falhoz kenődve már érkezik is a következő csapás, amikor is a fejét a rácsnak préselik. Kínjában csak tovább hajtogatja az elnyújtott f betűt, de most már inkább hangzik elcsigázott fújtatásnak, ahogy próbál kikecmeregni Ayse szorításából, de a súlyemelés jártasságával és az erőfölénnyel nem tud mit kezdeni. Kapálózik még egy sort, vergődik, mint a partra vetett hal, de amikor már a vödör is a fejére kerül és végső megaláztatásképpen még a hátára is ülnek, mint a leterített nagyvadon pöffeszkedő vadászok, na akkor úgy tűnik végleg megadja magát. A játékmester elmarasztaló hangja pedig csak még jobban elszomorítja, s miközben levegő után kapkodva liheg, próbálja azt a pár agysejtjét összegereblyézni elméje hitvány szemétdombján, hogy valami tetszetős és frappáns visszavágót ötölhessen ki. Ezt azonban csak részben sikerül megvalósítania, ugyanis a vödör alól kikandikáló pofájával csak addig jut, hogy (ha Ayse user is beleegyezik) belemélyessze fogait a rajta trónoló vádlijába. Ekkor azonban érkezik a bünti, vagyis egész testében lefagy, ami erős szájzárat eredményezhet a célpont végtagjára cuppanva...

/Nem tudom mit reagált volna arra, hogy fiú. Elnézést kérek, avatar kép alapján ítéltem meg a karaktered nemét, nem olvastam el az adatlapot, de azóta pótoltam./

by **Silica** Pént. Jan. 23 2015, 06:07

Vasárnap éjfélig kapnak haladékot a késők, tovább nem. -.-

by **Ayse** Vas. Jan. 25 2015, 18:51

Valahol élveztem ezt a helyzetet, magam sem tudom miért. A féleszű szánalomra se méltó tevékenységét, vagy inkább az áldozat szerepe izgatta a fantáziám és minden érzékszervem, vagy talán tényleg csak érezni akartam? Nem tudom… tényleg nem, és nincs is most ideje ezen agyalgatni, amit megtehettem megtettem. Közel engedtem magamhoz a démont hogy aztán nagyobb erővel vághassak vissza és semmisíthessem meg a létét… Nem, nem jó kifejezés ez neki, inkább a szellemét. Nem akartam megölni, valahogy arra sem méltattam. Nem akartam igazság szerint kijutni sem. Nem tudom most valahogy minden szenvedés volt csupán és semmihez sem volt kedvem, még a szabadságomért harcolni sem.

A hang hozzám szólt, felhúzott szemöldökkel figyeltem. Majd azt is hogy a semmi hatására kikapcsol az etikai módom teljesen, és titkosabb részeim felfedezésre kerülnek. Nem törődtem vele, nem gondoltam hogy izgatnia kellene, főleg nem ezek után. Kezdem érteni hogy nem egy npc-vel van dolgunk, hisz nem látjuk, és a döntéseket sem logika alapján hozza hanem a saját kedvére cselekszik. Úgy gondolom hogy valami erősebb játékos mocskos képessége volna, vagy talán egy hecker… bár a második még jól is jöhetne. Hasznát tudnám venni. A tárgyilagos dolgok lassan alábbmerülnek, és a szánalomra pillantok aki jelen helyzetben alattam fekszik egy vödörel a fején. Felocsúdni sincs időm, nem számítottam hogy hirtelen vonaglásával lerázza a fejéről és a bokámba harap. És pont erre történtek az események miszerint Malcom az enyém lett. Nem tudtam mit kezdjek vele, valahogy pont ő volt az aki nem kellett volna… a visszataszító jelleme, mintha nem is ember lenne, hanem egy báb értelem nélkül. Felálltam. Ahogy elnéztem a fiút, a szemem végigpásztázta fakó sápadt testét. Egy bódító illat lengte be a szobát, vagyis engem. A környezetem? Nem tudom, tetszett. Megszagoltam a hozzám legközelebb eső dolgot, a hajamat. Igen, azt hiszem az onthatta édes illatát. Nem is gondoltam volna hogy az etikai mód bekapcsolásával ennyire valósabbak az illatok, sőt talán ízek, a bőr melege.
- Rendben. – Mondtam, szinte közönyösen. Majd elkezdtem forgatni a fiút, kényem kedvemre hogy a legkényelmesebb pózt vesessem fel vele. Tehát a hátára fordítottam, a kezét feje alá támasztottam, majd a lábait behajtva összecsukva úgy 60 fokos szögbe hajlítottam. Miután végeztem ezzel , kényelembe is helyeztem magam. Ráfeküdtem a fiúra, a fejem a lábán félig fekvő pózban, az egyik lábam az álla alá támasztva a másik, meg a jobb kezének a felkarjára hogy ne a hideg földön kelljen feküdnöm. A bőrének melege olyan kellemesen símogatott, az illat ami belenget, mélyeket szippantottam belőle. A hajam az orrom elé dugtam és cirógattam vele.
- Így jó is. – Szólaltam meg végül, majd figyeltem az eseményeket. Időközben lenyitottam a küldetésmenüm hátha találok benne valamit, és ha szerencsém volt a kilépés gombot is megleltem, és már nyúltam volna is rá mikor a kicsi vékonyka hang szólalt meg. Valamit kiváltott belőlem a hang tulajdonosa, tény hogy ostobának tartottam, de tetszett a tartása.
- Nem kell hogy bocsánatot kérj senkitől sem. – Felelem.
- Nekem is zöld az indikátorom mégis te lettél az ártatlan a hangocskák szemében, de tény én is úgy gondolom hogy tisztább lehetsz mint én, ugyanakkor abban is biztos vagyok hogy ez itt nem arról szól aminek a dolgok mutatni akarják magukat. De ettől független ne ítéld el a pirosokat de ne is bízz meg bennük jobban mint másokban. Sokan vannak akik nem önszántukból lettek pirosak, vagy akik már megbánták a tettüket de a rendszer akkor is megjelöli és üldözötté teszi mások szemében. Nem egyszerű kérdés mint ahogy semmi sem. Tudod maga az ölés sem egyszerű kérdés… Mint például mit tennél ha valaki pont az állandó üldöztetése miatt, kérne meg arra hogy megtedd? Mi van akkor ha az öngyilkosságot nem tartja megfelelőnek a bűnei elnyerésére, és hagyni akarja hogy valaki más állhasson bosszút rajta… Nem egyszerű dolgok ezek. – Felelem.

by **Silica** Hétf. Jan. 26 2015, 08:33

-Húha, húha! Milyen komoly dilemmák vannak itt! Még a végén azt fogom hinni, hogy nem is börtönben vagyok, hanem filozófiaórán meg csevegőesten. Egyébként nagyon cuki, hogy ennyire egymásra találtatok, szóval nem akarom, hogy a túl sok fő esetleg zavarba hozza a kéjenceket. Ritkítsunk egy picit. Asu drága már így is úgy néz ki, mint egy süni, meg szemtelenkedik állandóan, szóval szerintem megszabadítom a szenvedéstől.
Csettint egyet, mire Asu pixelekre robban. Ezt persze egyedül Suzu láthatja, de a kövi pillanatban ő is eltűnik, szintén hasonló módon, ezt pedig már mindenki láthatja.
-Lehet rosszul döntöttél Akae, amikor neki adtad a helyedet. Látod, ahogy kiszabadult már le is lépett. Ejnye, milyen megbízhatatlanok és hálátlanok ezek a vörik. A képességeket meg persze kikapcsoltam, de ha valami érdekeset csináltok, akkor egyiket-másikat talán visszaadom. Nyo, hogyan tovább?

Asu körök óta inaktív a játékban, így kiesett.
Suzu a hiányzásokban leírtak után esett ki.

Határidő: Február 1.

by **Ayse** Hétf. Jan. 26 2015, 09:03

A történtek nem ráztak meg annyira, miért is tették volna. Viszont ahogy fogyatkoztunk, és ahogy nem történik semmi ami említésre méltó lenne, egyre inkább kezdtem unni ezt a helyet és helyzetet. Egyre inkább vált unalmassá, sőt inkább már fárasztóan unalmassá. Pedig Malcomon fekszem, kényelemben, nyugalomban, de egyszerűen nem az igazi akárhogy is mocorgok rajta. Valahogy túl csontos a gyerek…>.> Nem csak Lecsókat kéne ennie talán, hanem valami fini husit is a lábszáramon kívül persze. oO
- Nem hiszem hogy maguk távoztak, de én inkább…. – Azzal a menümben lévő küldetés feladása gombra kattintottam. Valahogy nem hiszem hogy tudna nekem annyi aranyat és expet adni hogy megérje hogy bent maradjak, arról nem is beszélve hogy ez nem egy njk-kal irányított küldetés, és pont ezért zavart igazán. Ugyanakkor nem volt bennem annyi motiváció sem hogy ki akarjam deríteni, kezdve ott hogy ez a valaki azt csinál amit akar, és igen. Pont ez az ami miatt itt is hagyom a kis brancot. Ha elteleportáltam, ha visszakerültek a cuccaim akkor a hazatérés krsitályal léptem le, ha pedig kinyíltak az ajtók akkor csak szépen kisétáltam.
- Nem tudott semmi olyat biztosítani a küldetés hogy megérje maradnom…. és Akae, ezt tanácsolom neked is. – Hívom fel a kisfiú figyelmét, bár nem tudom mennyire fog vagy akar hallgatni rám, ha gondolja maradjon, de van másik választás is. Nekem nem nyújtott annyit hogy maradjak, még az ágyam sem olyan kényelmes mint aminek elsőnek gondoltam, ami nagy kár. De legalább kellemes meleg, nem olyan mint a fából kovácsolt ágy szerűség. Viszont csakis akkor maradnék ha a jutalom elég lenne, de nem találtam különösebb leírást, hiába kerestem, és a sao ezen tulajdonságával amúgy sem vagyok épp megelégedve.

/Ayse is kilép. Nincs oka a maradásra./

by **Silica** Hétf. Jan. 26 2015, 09:38

Ahogy Ayse rányom a feladás gombra, a fekete sötét semmiben találja magát, a rendszerüzenettel, miszerint meghalt. Asu is ezt láthatja. (Ő 500 szóval pótolva visszajöhet a megbeszéltek szerint.) Aysenak ez marad pár másodpercig, majd a Főtéren terem, minden felszerelésével együtt, és egy újabb üzenettel: Csak vicceltem, további jó szórakozást!

by **Ayse** Hétf. Jan. 26 2015, 09:55

Otthagytam mindenkit. Egyszerűen nem volt kedvem folytatni tovább. Unalmas is volt, meg mit tudom én. Egyszerűen nem volt semmi ami itt tartott volna, még saját személyre szabható ágyacskám sem. *-* Pedig *-* De nem is ez a lényeg, nem éreztem hogy volna értelme, nyújtana bármit is. És mikor a menüben a leírását nézegettem, sem találtam semmi olyat ami maradásra bírt volna. Például magas jutalom, vagy bármi. Jobban bele gondolva csoda hogy eddig is húztam. Kúriában is gondolkodtam ezen de ott legalább érezhettem hogy csinálok valamit, hogy jutunk egyről a kettőre. De ez itt csak időpocsékolásnak tűnt számomra. Akae volt az egyetlen aki miatt talán megérte volna maradni, meg Suzu. Másokat nem ismertem és nem is akartam új kapcsolatokat igazán. Egyszerűen a hullámzó kedélyállapotomat aligha bírták volna mások elviselni, én is alig magamon. Egyedül az igazi harc az ami életben tudott tartani. Még régebben. Harcolni, győzni, veszíteni. Érezni hogy élek. Érezni hogy az életem más kezében van és érezni miképp az én kezemben egy kattintásra van tőlem a döntés joga. Sokan nem mertek kiállni ellenem, és eddig senki sem mert megölni engem. Pedig a rendszer nem titulálta volna őket gyilkosnak, leginkább magukért nem tették, a lelkiismeretük gyávaságáért.

Rákattintva a feladás gombra, egy sötét szobában találtam magam. Ahol azt írták hogy meghaltam. Akaratlan kitört belőlem a nevetés. Magam sem tudom miért. Nem gondoltam hogy hamis lenne a kiírás. Nem gondoltam hogy meghallhatok. Szimplán csak a feszültség jöhetett ki rajtam így. Pár másodperc múlva a főtéren találtam magam.
- Legalább van humorérzéke. - Jegyeztem meg magamnak. Az etikai mód bekapcsolva, és én ruhában. o/ Első dolgom volt megnézni az inventorym, majd folytattam is az utam. Vicces hogy elhaladva a hirdetőtáblánál rögtön a küldetéseket kezdtem el pásztázni, de nem vettem fel egyet sem. Szimplán csak szétnéztem. Most egy kicsit inkább pihenek azt hiszem.

by **Asuka** Hétf. Jan. 26 2015, 10:24

Előadásom sajnos nem koronázza akkora siker, mint amilyenre számítottam volna. T.T Sajnos a börtön rácsok nem adnak olyan változatos hangokat, mint azt szerettem volna... Nem szegi kedvem persze, hiszen attól még lelkesen csörömpölök. Emberek, ide! Itt vagyok! Very Happy

Létezek, ennek pedig nyomot is hagyok.
Előadásom közepette azonban eltűnik kezemből a számomra egyébként értéktelen, használhatatlan fegyver. Vele együtt pedig minden ingóságom. Eltűnik rólam a ruha, melyet olyan nagy precizitással alakítottam át a különböző páncélokból, kiegészítőkből, s egy szál fehérneműben találom magam a koszos cella magányában. Magány... Valóban magányos lennék? Meglehet... de nem vagyok egyedül.
Valaki igazán szereti a bolondját járatni velünk. Talán arra megy, hogy kiváltson belőlünk valamit. Hallom ugyan a történéseket, de mély hallgatásba burkolózok. Irányítani akar. Bárki is a hang tulajdonosa, mindenképpen irányítani akar. Én viszont irányító vagyok, nem pedig az, akit irányítanak. Nos, rossz hírem van számára. Nem adom könnyen magam. Inkább vállalom a rabságot, de nem fogok azon játékszabályok szerint játszani, amit ő kitalált nekünk.
Talán ostoba döntés a részemről, de nem beszélek. Az illető beveti a sao legtitkosabb fegyverét, amivel bármikor bárkit is szóra lehetne bírni. A fájdalmat. A test nem érez, de mégis, valamiért mégis képes a fájdalom érzetét kelteni. Nem ez az első, hogy ezt megtapasztaltam. Eszembe ötlött az az eset, mikor saját képmásom kínzott, hogy ezáltal megtörje lelkemet. Rossz a sorrend viszont ismét. Előbb a lelket kell eltiporni, utána könnyű a testet is megtörni. Előbb tehát egyik szemem világát veszítem el. Kezeimmel oda is kapok, ahol a nyílvessző eltalált, másik szememmel pedig azt keresem, hogy mégis honnan volt képes lelőni. A cellához tapadok, s megpróbálok kilesni másik szememmel. Látásomat bekapcsolva ugyan a sötétben kissé jobban látok, de nem látom, hogy bárhol is ott leselkedne rám egy íjász.
Újra megtörténik. Újra érzem a fájdalmat, ez pedig, ez pedig egy csodálatos érzés! Virtuális testem egyszerre lebeg a sokk és a katarzis halálán. Hiányzott már... hiányzott a fájdalom. Ezáltal ugyanis, hosszú idő után újra élőnek érzem magam! Kezeim ernyedten eresztem lentebb, s már nem figyelek arra, ami körülöttem történik. Képtelen vagyok rá. A fájdalom egyszerre nyújt kínt és gyönyört. Még mindig élek... még mindig létezek. De vajon élek-e igazán?
Majd ellepi elmém a feketeség. Nem csak az, ami az imént a látásomat érintette, sőt. Ez most egészen másfajta. Hiszen nem érzékelem, hanem látom a feketeséget. A fájdalom eltűnik ugyan, de vele együtt a látásom is visszatér. A kiírás arra figyelmeztet, hogy meghaltam. Ennyi lenne? Ennyi az a nagy halál? Emberi tulajdonság, hogy képtelenek vagyunk felfogni, sőt, mi több, értékelni a halált. Mindig is úgy képzeltem el, hogy nem történik utána semmi. Egyszerűen csak megszűnsz létezni. Sosem hittem az utópisztikus Mennyországban, vagy pedig a reinkarnációban. Egyszerűen csak megszűnünk létezni. Ennek ellenére azonban én még mindig létezőnek érzem magam. Miután pedig ezt sikerül felfognom, újra bizonyítást nyer az elméletem. Ebben az ostoba játékban képtelenek vagyunk igazán meghalni. Legfeljebb a lélek rohad ki belőlünk, ahogyan tette ezt annyi embernél.
- Hazudsz. - erőtlen hang, mégis határozott kijelentés. Nincs halál. A halál nem csak ennyi. A halál sokkal több.
- Cogito ergo sum. - záró gondolatként hangzik fel tőlem ismét a mondat. Már ha képes vagyok beszélni ebben a fekete, furcsa síkban. Létezésem legnagyobb bizonyítéka.

by **Malcolm** Szomb. Jan. 31 2015, 12:40

Hát kemping ágy lett belőle. Így jár az, aki gyenge és még le is fagyasztják a testét. Miközben Ayse pakolgatja a végtagjait, úgy recsegnek az ízületei, mint egy olajozatlan, rozsdás, ócska szerkezet alkatrészei. Hogy létezik-e megalázóbb helyzet a jelenleginél? Talán ha szexuálisan is zaklatná és megszégyenítené a rajta trónoló játékostárs. Nem... nem, azt még élvezné is ez a kis nyomi. Végtére is erről szólt az egész eddigi viaskodásuk egymással. Ki tud uralkodni a másikon és ki tudja jobban ráerőltetni az agresszív, na meg aberrált vágyait a másikra. Mert akárhogy is nézzük, amit Ayse tett Malcolmmal, az nem sokban emberségesebb, mint az az állatias viselkedés, amit a feldühített vámpír tanúsított a meztelen nő iránt. Bábu volt ő csupán, bábu, mégpedig a játékmesteré. Ha nem kellett volna a marionett bábuk mozgatójának kedvére tennie, akkor nem fajultak volna idáig a dolgok. Bizonyára akkor is megbámulta volna Ayset és az is kétséges, hogy meg tudta volna állni, hogy perverz udvarlásba kezdjen, de megharapni... azt semmiképpen. Persze mindez a nőn is múlt volna, de mindezen már kár agyalni, ami történt megtörtént, ami pedig ezután következett, amúgy is megszakította a teljes folyamatot.
Ayse ugyanis gondolt egyet, feladta a játékot, fogta magát és kisétált a cellából. Ez mégis ennyire egyszerű? A fenébe is, csak ki kellett volna Malcolmnak is sétálnia? Nem-nem-nem-nem! A játékokat végig kell játszani! Ez így nem ér! Még csak ki sem tud utána sunnyogni. Még csak ki sem tudja használni, hogy nyitva az ajtó és csatlakozhatna ahhoz, akinek a hangját eddig is hallotta kívülről. Pedig szívesen játszott volna tovább azzal, aki olyan éteri hatalommal bír, hogy képes volt teljesen megfagyasztani. Ayse harapdálása után tátva maradt szájával artikulálatlan hangokra képes csak, de talán megértik így is, hogy miért könyörög.
- Olhas hel a hagyastashól!

by **Silica** Kedd Feb. 03 2015, 20:14

-Szipp-szipp, úgy látszik senkinek nem tetszik a küldim. Hát ez eléggé elszomorító. Na mindegy, majd az ő jutalmukat is megkapjátok ti, mert ilyen aranyosak vagytok és maradtok. Most akkor az lesz, hogy összerakjak titeket, és találjátok ki, hogy melyikőtök jusson ki.

Ez tulajdonképpen egy ki játszik még kör. Egy hét áll a rendelkezésetekre, aki ír, az bent marad, aki nem, az kiesik. Mindannyian az egyik cellába kerültök, továbbra is ruhátlanul, Malci pedig visszakapja a mozgás szabadságát.

by **Akae** Szomb. Feb. 07 2015, 11:19

- Lehet hogy hiba volt cseréljek az íjászlánnyal, de lehet hogy mégsem. Döntést hoztam mikor rá hallgattam, a saját döntésemet és ez a lényeg.
Mondta Akae majd mikor minden pixel eltűnt és egy cellába került a többiekkel üdvözölte őket.
- Sziasztok, én Akae vagyok.
Majd a cella rácsaihoz sétált és körbenézett hátha lát valakit még kint, de sehol senki, csend volt, a cellatársain kívül senkinek még csak a jelenlétét sem érezte. Mivel nem akart túl komoly interakcióba lépni a másik személyekkel így ő kinézte magának a rácshoz legközelebbi sarkot és oda letelepedett majd babrálta a konzolját nézegetve hogy hátha talál valami aprócska itemet, de ugyebár semmi az inventory üres, akárcsak a börtön többi cellája. Majd egy kis gondolkodás után csak ennyit mondott.
- Mit szeretnél mit tegyünk? Már kezdem érteni hogy mi az én bűnöm... én nem gyilkoltam, nem loptam, és még csak nem is hazudtam... de túlságosan is a saját erőmre támaszkodtam, és ignoráltam a körülöttem levőket. Lehet akárki akármilyen erős, egyedül nem képes nyerni egy csapatjátékban. Én idebent ezt megtanultam.
Mondta el a kislány az eddigi tapasztalatait, majd ismét a csönd lett úrrá. Akae tudta hogy egyedül nem fog tudni kijutni innen, a többiek segítségére lesz szüksége, de ehhez kicsit közelebb kel hozzájuk kerülnie.
- Amúgy nem is nagyon ismerjük egymást...
Szólt a cellatársalyihoz.
- Meséljetek magatokról, mit szerettek, miért léptetek a játékba? Elengedhetetlen az információváltás a szabaduláshoz. És biztos vagyok benne hogy mindannyitoknak legalább annyi oka van innen kijutni mint nekem. Kérlek áruljátok ezt el és közösen kitalálunk valamit hogy mind éppen és egészségesen kiszabaduljunk innen.

by **Malcolm** Szomb. Feb. 07 2015, 14:21

Ó, hát Malcolmnak nagyon is tetszett ez a játék, igazán nem érti miért léptek ki az emberkék. Bár általában jellemző volt, hogy ami kedvenc malkavitánknak tetszetős, vagy ami igazán fel tudta csigázni, az más számára beteges, undorító, érthetetlen vagy csak egyszerűen érdektelen dolog volt, mint ahogyan ezt most a mellékelt ábra is mutatta, már ami a bent maradó játékosok és a távozók arányát illeti. Annak ellenére is élvezte az ittlétet, ami közte és Ayse között történt az imént. Vagyis éppenséggel pont azért... mert hát bármennyire is kiszolgáltatott helyzetbe került és akármennyire is szeretett a domináns vámpír szerepében tetszelegni, megesett, hogy időnként szívesen szenvedett az áldozat szerepében. Persze csak ha játékról volt szó, főleg szexuális játékról. Szeretett vadászni, szeretett játszadozni az áldozataival, mint ahogyan tette ezt eleinte Ayseval is, de ha akadt egy karizmatikus személyiségű nő, aki uralkodni tudott rajta, annak szívesen behódolt. Ayseban megtalálta ennek a karizmának a szikráját és roppant mód sajnálta, hogy nem tudta igazán lángra lobbantani ezt a kis szikrát. A játékmester azonban felolvasztotta, így ideje volt egy csavarral újabb fordulatot tennie az itteni játékába.
Mint említettem, Malcolm rendkívül szeret játszadozni az áldozataival, s a folyamatos szerepjáték sosem esett nehezére. Pillanatok alatt tudott a hisztérikus állapotából kizökkenve normálisan, már-már lehengerlően viselkedni. Tapasztalta még a kinti világban, hogy miként viselkedik egy fennkölt vámpír, és ő a hercegeket meghazudtoló magatartást is képes volt eljátszani. Na persze a kifinomult beszédet nem sikerült minőségileg produkálnia, de lényeg a lényeg, tudott ám normálisan is viselkedni, ha akart. Jobban mondva, ha céljai megkívánták. Ez is csak egy újabb álarc volt, amit szívesen magára öltött.
Azzal már eddig is tisztába került, hogy a mohósága az ő bűne, így a benne éhesen tomboló Bestiára nyugalmat erőltetett és ahelyett, hogy vérre - vagyis pixelekre - szomjazva rabolna rá Akeára, egészen emberi viselkedésformát produkál. Eltökéli magában, hogy a játék érdekében látszólagos együttműködést fog színlelni és ehhez úgy fog hazudni és hízelegni, ahogy nem szégyell. Szégyen? Fenét... nem is ismeri ezt a szót!
- Malcolm vagyok, örvendek. - Szelíd mosolyt intéz a kislány felé, szemérmesen eltakarva ágyékát és visszafogott magatartásához mérten még csak nem is közelít Akeahoz. Fejben viszont éppen azt képzeli, hogy odasasszézik hozzá, kézfején csókolja, gyengéden megharapdálja és egészen a válláig nyalogatja a csöpp kezét. Beteg egy állat, én mondom... Ennek ellenére tudja türtőztetni magát, csak villódzó szemei árulkodhatnak az állatias éhségéről. Készséggel válaszol a lány kérdésére és még arra is ügyel, hogy ne legyenek feltűnőek hegyesebb szemfogai.
- 42. szintű árnyharcos vagyok, szólós szabadúszó. Célom, hogy e világ Teremtőjét szolgáljam. Ezt a játékot pedig izgalmasnak tartom, szívesen maradok.

by **Asuka** Szomb. Feb. 07 2015, 14:45

Tudtam jól, hogy mindez csak ámítás. Csupán azért ugrasztanak, hogy megfigyeljenek, hogy kísérletezzenek. Talán hogy kihallgathassanak? De vajon mit akarnak megtudni rólam? Nem-nem... Valami másért lehet. Más célt szolgál itt létünk. Akinek hatalma van arra, hogy ebben a valóságban valós fájdalmat keltsen, az csakis játékmester lehet. De akkor miért teszi? Mi a célja? Miért kellett megpróbálnia a kétségbeesésbe taszítani?
A feketeség megszűnik, a gondolataim viszont nem. Egy szempillantás múlva Akae, valamint Malcolm mellé teleportálódom. Egy szál fehérneműben, továbbra is a felszereléseim nélkül... talán azt akarja, hogy bizonyítsak? Nincs szükségem a felszereléseimre ahhoz, hogy kijussak innen.
- Hah... - kissé felnevetek Malcolm bemutatkozásán. Üres tekintettel meredek a cella egyik sarkára, látszólag fel sem fogván, hogy itt vagyok. Csupán az iménti reakció ad nyomot arra, hogy azért valamennyire mégis figyelek, ami itt történik. Fájdalom... akarom megint. Mit kell tennem, hogy megadják nekem?
Jelen pillanatban az sem izgat, hogy tökéletesen látható a céhem bélyege, a Liberators tetoválása, jobb bokámon. Az apró galamb eltörpül a vállamra rakott, szívecskés koponya mellett. Ki gondolná, hogy pont az ártalmatlan madár számít jelentőségteljesnek? Rolling Eyes

Az sem zavar, hogy így látnak. A test csak egy test... hús. Polygon hús... Még csak nem is hasonlít az igazira. Túl tökéletes, túl hibátlan. Kereshetem a bőrhibát... kereshetem a deformitást. Hiába. Az sem izgat igazán, hogy Akae így lát. Egyszeri találkozásunkkor nem egészen ilyennek ismerhetett meg... de jól van ez így. Ha kijutunk innen, meg kell hát ölnöm. Minden köztünk kell maradjon.
- Nem fogok úgy cselekedni, ahogy egy hang mondja nekem. ^.^ - makacsabb vagyok annál. Nem szeretem, ha irányítanak. Nem szeretem, ha irányítani akarnak. Kitörök... kitörök, s lelkesen nem adom el lelkem, csak hogy holmi játékmestert szórakoztassak. Nincs hatalma felettem, azt nem engedem.

by **Silica** Kedd Feb. 10 2015, 08:56

Halk, de egyre erősebb morajlást kezdetek hallani a falakból, majd a hang is megszólal.
-Akae már rá is jött a lényegre! De... sajnos nem juttathatom ki, pedig csak ki kéne sétálnia az ajtón. Viszont az a bökkenő, hogy a tizenötödik szinten vagytok, Akae meg sajnos csak tízes szintű. Hopsz... ez titok volt? Na már mindegy. A lényeg az, hogy ezt a kis szobát kialakítottam nektek, itt élhettek. Ha viszont kiléptek az ajtón, akkor ugye érvényesülnek a szintszabályok, és olyannak, aki nem érte el a tizenötösszintet, nem szabad léteznie a tizenötös szinten, így megszűnik létezni. Hát ez pech, valahogy gyorsan szintet kéne lépned Akae, mert csak neked nyílik ki az ajtó. Ugye van egy Malcolmunk, aki bizonyára segít nekem, és megneveli a gonosz Asukát, aki nem akar hallgatni rám. Ja igen, és időre megy, nehogy unatkozzatok.
És a falak elindulnak felétek, igaz még elég lassú tempóban. Saccra körülbelül tíz, tizenöt percetek lehet hátra, mielőtt kilapultok.

Akae írta:Szólt a cellatársalyihoz.

by **Malcolm** Szomb. Feb. 14 2015, 15:44

Ahogy Asuka megjelenik a cellában és Malcolm szavait hallva felszisszen, ez a balga úgy összerezzen, hogy azt nehezen lehetne utólag palástolni. De azért megpróbál úgy tenni, mintha csak a hideg rázná, ami annyira nem lenne furcsaság, lévén még mindig meztelen az egész teste, ágyékát is csak a kezével takarja Akaera való tekintettel. Ha nem az lenne a játék célja, hogy összedolgozzanak, kérdéses, hogy lenne e bármilyen visszatartó erő, ami megakadályozhatná Malcolm bekattanását és a férfiasságával való helikopterezést...
- Te? Bárhova megyek, mindig beléd futok. - Szegezi szavait Asukának, aztán leplezetlenül végigméri a nő ruhátlan testét, végül csettint egyet a nyelvével és féloldalas mosollyal folytatja.
- Mindent értek. Szeretnéd behajtani rajtam a múltkori ajánlatomat a "tevékenységet" illetően. Sajnálatos módon sem a helyszín, sem az időpont nem alkalmas erre, hacsak ez a lány nem olyan perverz, hogy nézni akarná. - int fejével Akae felé. Perverz gondolatait azonban nem tudja tovább kifejteni, mivel a falak felől furcsa morajlás hallatszik és a hang is megszólal ismét. Megnevelni a gonosz Asukát? Ó, hát arra lenne pár ötlete...
- Szeretnéd, ha elfenekelnélek, boszikám? Az kezdetnek jó büntetés lenne és szerintem még élveznéd is, ehe. - Kétségei vannak afelől, hogy a nő belemenne-e ilyesmibe, de egy próbát megér. Na nem azért, hogy a gépi hang, hanem inkább hogy a saját kedvére tegyen.
- Csak vissza kell szereznünk a holmijainkat, vagy legalább a teleport kristályunkat, azzal pedig megvan oldva a szint probléma. Gondolom ehhez pedig azt kell tennünk, amit a hang kér, és akkor megjutalmaz. Mondjuk jobban örülnék neki, ha a hang gazdája inkább valami domina cuccban flangálna itt és úgy osztogatná a parancsokat. Szeretem a szerepjátékokat...
A probléma viszont az, hogy Malcolm bármennyire is szeretne játszadozni, az idő sürgeti és nem sok ideje van bárkit is győzködni. A tettek mezejére kell lépnie. Ha viszont most nekiugrana Asukának, a nő pillanatok alatt lenullázná az életét. Korábban erre már volt precedens, így nem lehet meggondolatlan. Akkor viszont mi mást tehetne? Akaeval kiékelhetné valahogy a testét, de félő, hogy a kislány törékeny teste hamarabb pixeleződne el, mint ahogy a fal megállna. Így viszont szépen lassan mindhárman neki fognak préselődni a rácsoknak. Ha viszont megpróbálna kibújni a rácsok között, akkor pedig a szintkülönbség végezne vele, hiszen hazugságával ellentétben még koránt sem 42. szintű. Így hát nincs más választása, megállapodik a közeledő fallal szemben, kinyújtja jobb karját tenyérrel előre, majd csak annyit mond behunyt szemmel, utalva egy filmes remekműre:
- Nincs kanál... nincs kanál... nincs kanál...

by **Silica** Kedd Feb. 17 2015, 05:50

-Ejnye már! A Star Wars utalás sem elég ahhoz, hogy megtetsszen a küldim?! Hát komolyan mondom nem lehet a ti igényeiteket kielégíteni! Mindjárt összepréselődtök, és Malcin kívül egy mukkot sem szóltok. Hát meg vagyok rökönyödve! Mivel egyedül ő tesz valamit, így sajna csak rá tudok reagálni. Kezdjük azzal, hogy valóban nincs kanál.
És a falak megállnak.
-Folytassuk azzal, hogy megoldjuk, hogy Akaenak ne kelljen néznie titeket. Ha már Mátrixos utalást tettél Malci, megtetszett az ötlet.
És Akae szemhéjai ugyanúgy forrnak össze, amilyen módon Neo szája, abban a bizonyos filmben.
-Ahhoz pedig még nem tettél eleget, hogy engem láthass, a domina cucc pedig hármótok közül csak egyvalakinek áll jól.
Asu pedig meg is kapja az új páncélját és fegyverét.

Kiestek: Cellindir & Hermit

by **Asuka** Csüt. Feb. 19 2015, 19:47

Ez az egész egyre inkább zavaros. Azt értem én, hogy miért is akarna engem bárki is börtönbe zárni. Megértem. Vörös az indikátorom, ráadásul zöldnek hazudom. Azonban kezd egyre inkább olyan érzésem lenni, hogy ez nem egy igazi börtön. Ez valami egészen más hely lehet.
A falak mozogni kezdenek, s újabb hazugságokkal árasztanak el. Az elmesélés alapján a 15. szinten vagyunk. Kérdés, hogy igaz-e. Állítólag, ha Akae kilép az ajtón, akkor megszűnik létezni. Való igaz, van rá sansz. De nem feltétlenül igaz. Malcolm állítólag a negyvenkettedik szinten van. Lehetetlen. Kizártnak tartom.
Kifejezetten összezavaró, hogy nem látom át a szálakat. Ennek nincs semmi értelme... nincs logikája. Én pedig nem bírom elviselni, ha valaminek nem látom értelmét. Néhány random játékost találatszerűen átraknak erre a helyre, és egy fura hang ostoba kéréseket vár tőlük. A hang, a hang... játékmester. Egy játékmester? Az nem lehet... az nem lehet, hogy csak játszani akar. Vagy igen? Talán mégis igaz. Talán csak unja magát, szórakozik? Meglehet... meglehet, félreértek most is mindent, amit történik. Engem akarnak, vagy csak a szórakozást magát? De akkor csak egy a kérdés.
- Ha ennyire unatkozol, akkor miért nem tetszett a zeném? T.T - elszontyolódva szipogok, mintha ilyenre komolyan képes is lennék itt.
- Létezni annyit tesz, mint érzékelhetőnek lenni mások által. Ha csak a nevét meglátjuk a holtak listáján, máris létezőnek bizonyul a lány, játékmester. - Akae pedig igencsak létezik. Egyelőre. Valamint a játékmester is. Vagy bárki is szórakozik velünk.
- Én is örülök neked, kedves Malcolm. ^^ Valahogy mindig sikerül kellően hangulatos helyeken találkoznunk. - azt pedig még meglátjuk, ki fog kit elfenekelni, mert engem ugyan biztosan nem. Megfordul a fejemben, hogy rálegyintek egyet Malcolm hátsójára, azonban ezt Akae jelenlétében inkább még sem teszem meg.
- Szia. Talán emlékszel rám. Ott voltam azon a minibosson. ^^ - nem kétséges, hogy Akaénak a küldetés után meg kell halnia, ha nem lép velem szövetségre. Malcolm miatt nem aggódok, de Akae más téma. Nem tűnik veszélyesnek egyáltalán. De nem akarhatom, hogy esetleg rólam ecseteljen információkat. Egyelőre azonban jobb lenne a közelemben tartani.
- Nem szeretem a Star Warst, kedves játékmester. Az egy primitív, infantilis mű. - a jó és a rossz harca? Ugyan. Az élet nem fekete és fehér.
Kerül rám fekete latex ruha, hirtelen olyan, mintha összehúzódna a bőröm. Lepillantok magamon, először a korbácsot, majd a fényes, sötét ruházatot látva. Persze, hogy rajtam áll a legjobban. De ez azért akkor is túlzás. Sosem voltam még dominatrix... bár legalább a ruha szabadon engedi a körmeimet. A legjobb fegyveremet. Letesztelem előbb magamon is, hiszen nem is olyan régen még fájdalmat érezhettem. Belevájom egy kissé saját körmeimet a másik kezembe, hogy megnézzem, sebződök-e, valamint fájdalomérzet jár-e mellé.
- Mit is mondtál az előbb? Ki fog kit elfenekelni, Malcolm? ^.^ - ezután belecsattintok a levegőbe. Igazából még mindig fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom ezen a helyen, hogy végre mehessek a dolgomra. Talán látszik is rajtam, hogy nem vagyok formában.
Nem szeretem, ha nem látom át az eseményeket. Ettől gyakorlatilag tehetetlen vagyok. Próbálok "erőt meríteni" a domina szerkóból. Lehunyom a szemem, lélegzek egyet-kettőt, s kissé beleélem magam a szerepbe. A valódi jellememtől cseppet sem áll távol, de éppen ezért tartózkodom tőle. Mindenesetre egy másik personát felvéve leplezni tudom bizonytalanságom. Most először tényleg úgy érzem, hogy kifogott rajtam a környezetem. Ez pedig nincs így jól.

by **Malcolm** Pént. Feb. 20 2015, 01:17

Na ugye, mondta, hogy nincs kanál. Malcolm a mágus. Malcolm a bölcs. Malcolm az erők megzabolázója. Ha ezt Lucretia látta volna, most biztos büszkén elmorzsolna egy ~~könnycseppet~~ halandó agyvelőt megünneplendő tanítványa helytállását, leleményességét és emberi ésszel felfoghatatlan erejét. Aztán az egyszemélyes bemutató mentalistája széttárja karjait és színpadiasan meghajlik, melynek következtében a függőleges mosolya nem kívánatos látképet nyújt a mögötte állóknak, hacsak el nem fordulnak pironkodva.
Aztán amikor fejben leköszön a képzeletbeli tapsvihar hallatán, elégedett vigyorral megfordul, hogy begyűjtse a hálálkodó elismeréseket a nőtől és a lányól is. Elvégre megmentette az életüket, gyakorlatilag meg csak meleg testben konzerválta a vérüket, hogy tovább elálljon a két lábon járó spájzokban.
Azonban ahogy Malcolm megpillantja a kért domina szerkót Asukán, szemei akkorára nyílnak, hogy az már szinte természetellenesen hat az ő sárgás szemfehérjével. - Na ugye, megmondtam! Csak jól kell viselkedni és szépen kell kérni. - Elégedetten bólint és csókot dob az ég felé a játékmesternek. És onnantól kezdve hogy Malcolm lerogy a földre és négykézláb ereszkedik le Asuka elé, ismételten váltunk, hogy ez a tébolyult idióta új oldaláról mutatkozzon be.
Először csak elkezdi körbesündörögni a nőt, hozzádörgölőzve a lábához, végignyalva a latexet a bokájától a combjáig. Egyszerűen imádta ezt az anyagot, szívesen viseli magán is, de erről Asuka már korábban meggyőződhetett. Ha a nő ellenkezni próbálna vagy esetleg megütné a pálcával, Malcolm csak még jobban ragaszkodni próbál hozz. Igyekszik megragadni Asu szabad kezét, először még csak hogy gyengéden két tenyere közé foghassa. Aztán hirtelen már sokkal erőteljesebben vonja közelebb magához Asu kezét és elkezdi a kézfejéhez egyre hisztérikusabb tempóban hozzádörgölni az arcát. Csókolgatni, nyalogatni nem kezdi, csak az arcát dörgöli hozzá, ha lehetséges. Aztán akár eljut idáig az "intimitásuk', akár nem, egy újabb hirtelen váltás hatására Malcolm átöleli Asuka egyik lábát, teljes testével hozzácsimpaszkodik a nő combjához és vádlijához, majd hisztérikus jajveszékelésbe kezd.
- Meg fogunk halni! Mind meg fogunk halni! Azt ígérted, hogy hazaviszel! Azt ígérted, hogy gondját viseled a kis Tonynak! Ne hagyj magamra kérlek! Nem akarok meghalni! Én-én-én nem akarok még meghalni! Túl fiatal vagyok még hozzá! Hisz még csak kétszáz éves vagyok, csupán egy kölyök. Ölelj magadhoz, szoríts, ne engedj el, védj meg az árulóktól!

by **Akae** Vas. Feb. 22 2015, 20:33

Akae mikor a falak közeledtek, csak szótlanul ült és gondolkozott, fogalma sem volt róla mit kellene csinálnia. Szerencsére a játékmester most kicsit másképp állt a dolgokhoz.
- Igen emlékszem rád...
Nézett Asu-ra.
- Én ki tudok menni az ajtón, de ha kilépek meghalok a szintkülönbség miatt. Együtt kell kijutnunk csak még nem állt teljesen össze a kép hogy hogyan is kellene csinálnunk. Bár a legelső lépés egyértelmű. Fejezzétek be a viaskodást.... Ahelyett hogy egymás légyengítésén törnétek a fejeteket, akár azon is gondolkodhatnátok hogy hogyan jussunk ki.
Magyarázott Akae.
- Malcolm... kicsit próbáld meg az uralmad alá hajtani a tudatodat és úgy talán még a hasznodat is vehetjük....
Mondta kicsit nyűgösen a kislány. Ekkor szólalt fel ismét a hang és Akae szemei öszeragadtak, eleinte kicsit zavarta ugyan de nem esett kétségbe hisz a másik világban sokat kellet úgy edzenie hogy a szemei be voltak kötve, így viszonylag tudott is tájékozódni.
- Asuka... ugye? Neked most vannak itemeid, viszont még nem tudom hogyan tudnánk ezeket felhasználni.
Majd a falféle fordult.
- Játékmester, lenne egy kérésem... nem nagy dolog, de, de volt egy tárgy a leltáramban. Egy kis lámpás, vissza kaphatnám?
Mondta kissé elpirulva Akae, majd visszafordult a többiekhez legalábbis azt hitte, igazából pont a falat nézte.
- Remélem most már sikerült feldolgozni hogy innen csak közös munkával tudunk kijutni, vagy meghalunk vagy mind kijutunk.... nincs több opció. Én csak harcolni tudok, nem vagyok túl jó stratéga... Segítsetek kitalálni valamit és kijutunk. Vagy talán nektek nincs semmi amit meg szeretnétek védeni? Mert nekem van... Addig nem halhatok meg még nem találkoztam Reyel.
-No meg ha meghalok nem ehetek több epres turmixot-
Gondolta magában kis beszéde után. Felkelt majd az ajtó felé vette az irányt, majd háttal leül előtte.
- Ki fogunk mind jutni... igen kijutunk... de hogyan?
Majd a kislány csak figyeli az ajtó előtt hogy ki merre mozog és hol milyen hang szivárog be.

by **Silica** Hétf. Feb. 23 2015, 08:09

Asunak a körmös trükkje sikerül, fájdalmat érez, a felhasított bőréből pedig kiserken pár vörös pixeldarab, és sebzi is az alap sebzését. Nincs ideje azonban ezen gondolkodni, hiszen Malcolm közbelép, és hallhatjátok, ahogy a játékmester a háttérben felborít valamit vihogás közben.
-Jajj bocsika, rákönyököltem a gombra! Szóval...
Kis krákogás, majd újra a szokásos vészjósló hang.
-Szegény-szegény Malcica! Hát hogy nem esik meg rajta a szíved te nő?! Vigasztald meg a petedet!
És ahogy ezt kimondja, Asu láthatja, hogy Malcolm feje feletti indikátor narancs színűre változik. Ha az adatlapját is megnézi, akkor pedig bizony ott van Malcolm, mint az ő petje.
-Neked meg leányom elég hülye kérésed van... minek neked lámpás, ha vak vagy? De tudod mit? Nesze! De azt már nem mondom meg, hogy hányadik itemhelyre tettem, szóval keresgethetsz egy ideig a menüdben... de biztos vagyok benne, hogy te már csukott szemmel is megtalálod. ^^

by **Asuka** Hétf. Feb. 23 2015, 11:10

Ennél szokatlanabb helyzetbe még sosem kerültem Aincradban. Láttam már cápán lovagoló harcművészt, hóemberért pityergő óriás jetit, ismeretlen, nevenincs céheket, erdőben futkorászó Piroskát, gyilkos tükörképet, s majmot is, ki embernek hitte magát. Azonban a lábam körül körző Malcolm minden eddigi őrült tapasztalatomon túltesz. A legrosszabb az egészben, hogy nem vagyok képes felfogni létezését. Pedig itt van, érzékelem. De mi van, ha épp ez a titok nyitja? Lehet... talán meglehet, hogy csak én látom, mit tesz, csak én érzem, ahogyan lábamhoz ér, s dörgölőzik hozzám, mint egy kiskutya. Igen... biztosan ez a titok nyitja.
- Az epres turmixot nálam jobban senki sem csinálja. *.* De nem tudom, miért gondolod, hogy én veszekszem... pedig nem is. Hát ennyire nem bízol bennem? - mosolygok rá Akaéra. Mintha hallanám, hogy Malcolmhoz szól, s reagál rá. De még sem vagyok biztos benne. Mi van, ha ez az egész küldetés nem létezik? Éreztem a fájdalmat... de talán épp ez az. Talán ez a titok nyitja. Talán arról van szó, hogy túlzottan hiányoznak azok az emberi dolgok, melyektől ez a börtön megfoszt engem. Talán éppen ezért álmodom ide a rácsokat, a cellákat, s Malcolm csak ennek a rejtett elnyomásnak a megtestesítője. Meglehet. De nem lehetek benne biztos.
Elméletem csak jobban beigazolódni látszik, mikor Malcolm a petemmé válik. Szó szerint. Az indikátora narancsra változik, bíbor ragyogását hátrahagyván. Ha minden igaz abból, amit gondolok, akkor nem csoda, hogy nem voltam képes mindeddig kiigazodni rajta. Más szempontból kell megfigyelnem képzeletem eme szüleményét, ezt az abberációt, melyet magamnak okoztam. Nem lehet rá más magyarázat. Malcolm nem létezik. Csupán az agyam teremtménye, semmi más. Így aztán úgy kell viselkednem is vele, mint bármilyen remekműre, melyet alkottam valaha is.
- Ide figyelj, Malcolm. - először kissé lefejtem a lábaimat átölelő karokat, majd leguggolok, hogy vele egy szintbe kerüljön tekintetem. Belenézek a szemeibe, s továbbra is próbálom megérteni. Ez lenne talán a vég? Tényleg bele kell őrülnöm Aincradba?
- Mi nem fogunk meghalni. Védelmezzük egymást, mint Mester a Teremtményét. Az árulókat pedig el kell pusztítani. ^.^ - rámosolygok a Teremtményre, hiszen már szinte egészen biztos vagyok benne, hogy egyszerűen csak megkattantam. Majd felállok, s két kezemben megsimítom egy kicsit az ostort.
- Sajnálom, Akae... de meg kell bizonyosodnom valamiről. Ha igaz, amit gondolok, akkor nem fog bajod esni. - ezzel belecsapok a levegőbe az ostorral. Nem vagyunk védett területen, így nem kell kényszerített kihívással vacakolnom. Hiszen voltaképpen tökéletes alkalmam lenne rá. De most nem foglalkozom vele.
- Támadd meg, Malcolm. A létezésed múlik rajta. - ráuszítom tehát Malcolmot Akaére. Ha valós az elképzelésem, akkor Akae meg sem sérül. Kutya baja sem lesz. Ellenben az már csak mellékes dolog, hogy nincsen semmi irányításom. Idomárként pedig ez lényeges lenne. Rolling Eyes

by Ajánlott tartalom