[Event]Vakrandi

Nem tudom, de remélem hogy jó döntés volt mégiscsak kijöni. De hát meg lettem hívva, és igaz furcsán alakultak a randik fejleményei, de most itt a lehetőség az igazi szórakozásra. Elalélva tekintettem végig a bódékon, egyszerűen minden fellelhető itt amit csupán el tudtam volna képzelni, sőt talán annál is többet. Az alma ízletes volt, és az illatok újabb és újabb standokhoz csábítottak, de tudtam, nem ehetek most sokat, nem lenne szép látvány a gömbölyödne a yukatám a pocakomnál…>.> Tehát megkíséreltem visszafogni magam, és beérni csupán azzal az egy darab kandírozott almával. Egyre sűrűbben néztem az üzenetlistámat, remélve hogy Jin írt, és csupán nem vettem észre… de még semmi. Lehet talán el sem jön? QQ De nem ülhetek mindig csak otthon, és nem egészséges az sem ha csakis küldetésekre és küzdőterekre járni, néha kikapcsolódni is kell. >< És úgy nézem ez a nap arra lett szánva. o/

Megvásároltam pár csillagszórót, mindig is szerettem. És külön élveztem hogy itt is találok olyan dolgot ami ha csak egy kicsit is, de köt a kinti világhoz. Nosztalgikus volt, igen az. Felelevenedtek bennem az emlékek miként szórakoztunk mi is a barátnőimmel, és az osztálykirándulásokon. Hiányzik, igen hiányoznak, de nem fogok szomorkodni. Bár ha kijutok nem biztos hogy a szemükbe merek majd nézni, sosem godoltak volna rólam ilyesmit… >< és nem hiszem hogy elhinnék hogy véletlen jutottam be, sőt ha kijutok az még azt is jelenti hogy végig is vittem. >< Whee >< Kizárt hogy tisztára tudjam mosni magam előttük. QQ De most itt vagyok, és ezzel kell foglalkoznom. Jó kicsit vissza emlékezni, de nem szabad hogy rabul ejtsenek a vágyak… legalábbis olyan vágyak amiket még jó pár szintig nem teljesíthetek.

Kiértem a tópartra, nem sokan voltak erre… csupán pár kósza csónak csatangolt a vízet óvatosan szelve, de a benne ülő személyek hangjai még messze voltak. Leguggoltam, és pár kattintás után sikeresen meg is gyújtottam a csillagszórót. Lehet butának nézni, de ilyen apróságoknak is tudok örülni. Úgy ám ^^ Gondolataimba és a csillagszóró látványába bele merengve egy furcsa ám ismerős hang csendült fel a semmiből. Fel sem tűnt hogy már nem vagyok egyedül. Alig észrevehetően összerezzentem, ugyanakkor amint tudatosult bennem hogy nincs okom az ijedségre, elmosolyodtam és a fiúra emeltem a tekintetem.
- Hikk… Szia Tachi. Nem érdemlek én ilyen bókokat. – Fordítottam el a fejem és vakartam meg az arcomat, nem mondom hogy nem esett jól, de nem szerettem ha Jin-en kívül más is bókol nekem. Furcsán érzem magam tőle… Hisz engem csupán az Ő szavai érdekelnek, ugyanakkor mégsem szeretnék bunkó lenni másokkal szembe, így kénytelen vagyok elfogadni azokat. Majd jött egy nem várt kérdés. Hirtelen nem tudtam mit válaszoljak rá, hiszen nem zavart hogy egyedül vagyok, de nem kerülöm más társaságát sem, ugyanakkor tény hogy Jin-re várok, még mindig és reménytelenül… kicsit szomorú vagyok hogy még nem válaszolt de lehet csupán fáradt, akkor viszont inkább pihenjen nem kényszeríthetem rá semmire sem. Én viszont jól akarom magam érezni. Szórakozni akarok, élni és új barátokat szerezni, akiket bemutathatok majd neki is, remélve hogy majdcsak nyit valamicskét másokra is.
- Izé.. a páromat várom. – Fordítottam el a fejem enyhén lehajtva. Nem szomorúan, kissé csalódva ugyan, de nem szomorúan. Nem  szeretek szomorkodni, szomorkodjon az akinek jól esik, az nem jó dolog így nem is engedem meg magamnak.
- De attól még szívesen látlak, legalább bemutathatlak neki. ^^ - Bár félő hogy nem biztos hogy szimpatizálni fognak, de azért hátha. ^^ Majd átnyújtottam egy csillagszórót Tachinak is, ne csak egyedül pirománkodjak itt. :3

Hiába várom a válaszát nem jön… szomorú vagyok miatta ugyanakkor nem szeretném engedni hogy ezt bárki más is észrevehesse rajtam. Szórakozni vagyok itt nem pedig mélabusan bámulni magam elé…><

Egy ismerős ámbár mégis ismeretelen hang zavarta meg a magányom, rápillantva felismertem a tulajdonosát hisz már láttam párszor, ugyanakkor igaz hogy azt nem jelenteném ki róla hogy ismerem is. Boss harcokon néha-néha villantja meg mit is tud, inkább csak megjelen és végszükség esetén használja ki a képességeit. Furcsállottam de nem szóltam érte, főleg hogy Szophie-san bartája is. Ő biztos ismeri, és megbízok a lányban, így nem leszek elzárkózó a fiú társságától sem. Sőt bizonyos megmozdulásai kifejezetten kedvesek, de mindemellett szem előtt tartom hogy a haja a gyengéje. Ez lehet akár fegyver is a kezemben ha mégis bántani akarna, elvégre már bántott valakit, de részletekre nem merek rákérdezni. Egy esélyt mindenki érdemel, és sosem szabad elhamarkodottan ítélkezni, legalábbis én így gondolom. Tachi szavai jól estek, és az is tetszett hogy tudomásul vette hogy van barátom, úgy nézem tiszteletben is tartja, legalábbis a mondatából erre merek következtetni. És ez tetszett, volt egy olyan személy aki még azok után is disznón viselkedett velem hogy még azt is tudta hogy is hívják a barátom… most nagyon haragszok rá, és félek mindezek után közvetlen lenni másokkal… megtanított hogy a naivság rossz dolog és hogy bennem olyan akad bőven, ugyanakkor nem lennék önmagam ha mindenkitől és minden kihívás és kaland elől, az új ismeretek elől, mindentől félrehúzódnék… akkor üres lenne az életem, legalábbis most így érzem.

Mosolyogtam a fiúra és a mondataira is. Kedvesnek véltem őket.
- Igen most még fiatal vagyok de nálam sokszorta szebb lányok is akadnak ezen a rendezvényen. – Magyarázkodtam, és így is gondoltam. Hisz olyan ünnepélyes most minden, mindenki mosolyog és sokan vettek fel yukatát mint én is… olyan hangulatos most minden, sajnálom hogy Jin nincs még itt.
- >< Gwhii>< Fiatal és szép, tehát azért szép mert fiatal… >< Öreg koromban nem is fogok bókokat kapni majd? QQ – Akadtam ki a tudattól, bár tény, egy ráncos vénasszonynak aligha mondanának szépeket….>< Szomorú, sosem akarok megöregedniiii…QQ
A dícsérettét illedelmesen megköszöntem, majd elmondtam hogy a páromat várom. A válasza kedves volt, és nem lennék semmi jónak az elrontója, örültem Tachi társaságának már csak azért is mert így legalább jobban megismerhetem. A kezébe nyomtam egy csillagszórót ami meg is gyújtottunk, meglepődtem a fiú mozzanatán, de rendkívül mulatságosnak találtam. Szívet melengető volt a kedvessége, amit valamiért nem vártam tőle… legalábbis eleinte nem, mindig is óckodtam, vagyi picit féltem tőle, magam sem tudom miért… most már meg végképp nem.
- Valahogy meg sem fordult a fejemben hogy így is lehet használni a csillagszórót. ^^"– Mosolyogtam, aranyos gesztus volt tőle hogy a nevem egy részét kirajzolta a levegőben. Amikor megkérdezte hogy van-e kedvem kipróbálni vele valamit, kicsit elbizonytalanodtam. Nem bene, mintsem inkább nem-e rossz dolog az amit csinálok. Azért jöttem hogy szórakozzak ugyanakkor azért vonultam félre hogy ne tehessem, hogy nyugodtan tudjak várni… Kicsit ellentmondásos, de remélem Jin sem gondolna rosszat rólam ez miatt, nem érne ez az egész annyit hogy megharagudjon rám, ugyanakkor nem akartam az egész estét otthon punnyadással tölteni, ha már meg lettem hívva. Igaz, ez az este csakis akkor válhat teljessé számomra ha végre ideér. Majd döntöttem, szórakozni vagyok itt és abban még semmi rossz nincs ha céllövöldézünk esetleg halacskát fogunk, vagy épp nasizni valamit.
- Céllövöldee *-* – Vigyorodtam el kicsit zavartan. Igaz nem épp lányos kérés, de hát a jellemem néha azért hagy kívánni valót maga után. >< De sosem bántam, egyedül Jin jelenlétében igyekszem gondolkodni és nem leégetni magam, mások nem számítanak. Így ha neki Tachinak is jó megindulunk visszafelé a standok felé.

Úgy néz ki Tachi akadt a társaságomra, amit nem is bánok legalább jobban megismerhetem. És ez a mai nap másról sem szólt mint új ismeretségek kötéséről. A fiú jelleme erősen meglepett, valahogy akárhányszor találkoztam vele a vidámparkos event előtt, valamiért nem tűnt túl szimpatikusnak, magának valónak véltem, és néhány mondatával ezt alá is támasztotta számomra, addig a napíg amíg vissza nem adta a kalapácsütést amit egyszer rásóztam. Vicces pillanat volt a bossharc azon másodperce, kezdve ott hogy a föld alatt lapultam… >< Majd Ő vélhette viccesnek mikor összefutottunk a vidámpark bejárata előtt, persze én is mókásnak találtam bár.. kellett pár perc hogy leessen mégis kicsoda ő… sőt sokáig játszottam is a buta lánykát… csak azért hogy valamiféle gátat szakítsak kettőnk közé… de nem adta fel. végig kedves és pozitív volt, egy dolgot kivéve de ott is én hibáztam… bár kitudja mennyire hiba is az, legalább megismertem egy érzékeny, kiszámíthatatlan oldalát is… vagyis inkább csak hajlamát… de a végén mégis együtt folytattuk tovább az eventet, és most is összefutottunk. Meglepett hogy itt látom és hogy Szophie nélkül, főleg hogy nem is említette hogy a lány itt lenne vagy várna rá… mintsem inkább ő is kívül vonult a tömegtől és egymás társaságát választottuk amíg Jin meg nem jelenik. És neki Szophie… biztos Ő is rá vár, csak nem akart feleslegesnek vélt információkkal árasztani. Elvégre ez a párok legszebb estéje lehett… igen az igazi párok estéje. A dícséretét visszautasítottam, nem is értettem miért érdemeltem ki ezt így hirtelen.
- Nem úgy értettem… Hanem annyi más szép lány is van itt, hisz sokan tündökölnek a yukatáikba és a kivirágzott arcokat amiket az ismerőseikkel esetleg barátjaikkal töltenek el, olyan jó látni. Széppé teszi őket a jókedvük. – Mosolyodtam el az egyre népesedő tömegen ami kezdet körbevenni minket. Majd eszembe jutott hogy ha öregek leszünk akkor bizony már nem jár ingyen bók..>< És hogy nagyon nem akarok még megöregedni mahh… >< Persze a fiú hárította a helyzetet egy poénnal, amin jót is nevettem, főleg hogy el is képzeltem hála a vizuális képzelőerőmnek..><” ~ Ez azért fájt!>< ~ De a tényen nem változtat, nem akarok megöregedni még… vagyis soha mahh..>< Átnyújtottam neki egy csillagszórót amivel szintén bohóckodni kezdett de mókásnak találtam… persze amikor megjegyeztem hogy nekem ez eszembe sem jutott volna hogy így is lehet használni ismét egy bókot szórt felém, és mellé rajzolt egy szivecsét is… vagyis szerintem azt, mivel gyorsan elfordítottam a fejem, gyáván megfutamodva a gesztusától… azt hiszem legyen az bármilyen kedves nem akartam látni, illetlennek éreztem volna magam ha végig néztem volna… nem ezt érdemli Jin, bár erős gesztusokal rohamoz mégis, remélem csupán én értem félre… vagyis nekem tűnik úgy… de nem hiszem hisz tudja hogy van barátom és nem tűnik olyannak mint Danee, ráadásul neki is ott van Szophie, úgy nézem szeretik egymást bár furcsa a viszonyuk, a vidámparkban is bújócskáztak vagy mi…>< De ha rossz fiú lenne akkor meg kötelességem jelezni ezt Szophie-nak…>< Mahh…>< azt hiszem az már túl egyszerű lenne, ha egyszerű lenne minden…>< A mutatványa után meghajolt és megkérdezte mihez is lenne kedvem, olyan sok dolog van itt hogy szívem szerint mindent kipróbálnék, de két stand közül a céllövöldét választottam. Azért is azt mert az volt az egyik amit Ő is felhozott, tehát Őt is érdekli, így már kizárt hogy balul süljön el
Meg is indultunk Tachi a karját nyújtotta, hogy akár belé is karolhatok, de megáztam a fejem, jelezve hogy az már túl közvetlen lenne még számomra is. Meg amúgyis bármikor betoppanhat Jin is.. legalábbis nagyon szeretném. A standok felé sétáltunk, amit nem is bántam, hisz a tó környékét is elkezdték megkörnyékezni a párocskák, szóval akkora tömeg nem lesz mint volt. Majd megbeszéltük, hogy egymásnak lövünk ajándékot, vagyis Ő felhozta én meg elfogadtam. ~ Szóval egymásnak lövünk ajándékoot o/ ~ Bár meg sem fordult a fejembe mégis mit is szerethetne, a standhoz évre gyorsan végig futottam szememmel a lehetőségeket, de kicsit aggódtam hogy nem találálok olyat ami jó lehetne a számára…
- Kétszer? – Kérdeztem vissza elkerekedett szemekkel.
- Te már fogtál fegyvert? oO– Vontam le az értelemszerű következtetés, én ugyan hasonlót még nem csináltam, nem is reménykedek benne hogy pár lővésből sikerülhet…>< Árgus szemekkel nézem Tachi miként bánik a fegyverrel, az elsőt elhibázza, de közel volt, majd magabiztosan tölt újra, és lő ismét… oO Sikereseeen o/ Bár számomra kissé érthetetlen ez az egész, úgy nézem ügyes lehet az ilyenekben. Meg is kapom az ajándékom amire ugyan nem számítottam de baromira tetszett. Még kislány voltam mikor utoljára volt fújókám, és akkor is imádtam. Most azt hiszem vissza adott egy aprócskát a gyerekkoromból. Gyorsan lecsavartam.. volna, de helyette egy menü jött elő >.> Arra kattintve jelentek meg kezemmel koordinálható köröcskék, amikbe bele fújva generálhattam a buborékokat, amiket meg is tettem. Színes gömböcskék szálltak fel a levegőben, a kezdődő félhomály árnyalatát átvéve. Fújtam még párat, és némelyik az ég felé vette az irányt és akadtak amik csak szétpukkadtak, volt olyan is ami neki reőült valaminek majd letelepedve félkört alkotva pár másodperc élet után pixelekre bomlott. A kezdeti rossz kedvem elmúlt, és vigyorogva tekintettem a fiúra, a szememben látszott hogy hálás voltam, tetszett nagyon. Majd tudtam hogy én jövök.
-Köszönöm Tachi-kun. - Mosolyogtam rá.
- Huhh, akkor most én jövök! – Határoztam el magam, és időközben ki is néztem a talán-talán tökéletes ajándékot. Tudtam hogy nem lesz egyszerű megszereznem, de optimistán álltam hozzá.
- Öt töltényt kérek! – Jelentettem ki határozottan és lecsaptam az asztalra a töltényekért járó aranyat. >< Meg fogom csinálni! Majd letámasztottam az asztalra a puskát, és becéloztam amit szerettem volna… első lövés… mellé >< Második lövés… >< eltaláltam a franciakártyát…>< harmadik lövcés…>< ledöntöttem a mahjong készletet… de nem adtam fel, újra meghúztam a ravasz némileg jobra dőlvte a fegyvert, és izéé… magamat is >< újból lőttem, és eltaláltam a sakkészletet… újra húztam a ravaszt mire rájöttem hogy elfogyott a töltényem.
- Mahh>< Még ötöt. – Betöltöttem és folytattam. Céloz és lő, lezuhant egy dárc készlet… ismét lőttem, méginkább jobbra dőlve, de elvtettem, majd ismét >< a negyedik lövésemre leszédült egy robot figura… a standos úr inkább fedezékbe vonult a pult alá… a fegyverem füstölgött, de még volt egy lövésem…>< rákoncentráltam… majd lőttem egy játék kardot..><
- Még ötöt! >< - Kezdtem kicsit bepipulni, de makacsságom nem ismer határokat… akkor is megszerzem neki ha már kigondoltam! ><  Feltöltöm a fegyverem, célzok és lövök.. hopp egy sakk készlet… ismét meghúzom a ravaszt elvétem…>< majd az újjam mefeszül a ravaszon… ismét bele nézek a fegyver távcsövébe… összeráncolom a szemöldököm, majd mehúzom a ravaszt ismét… mintha lassított felvételt láttam volna, a végre megmoccant amit szerettem volna… igaz… már lassan más sem volt a lehetőségek között… de feszült idegekkel nézem miként meg-megbillen majd a gravitáció végre először a javamra dolgozik és leesik az is amit szerettem volna. Ujjongok, és ugrándozok örömömbe *-* Mahh… a győzelem édes ízeee *-*
- Megvolnék… a maradékkal mit kezdjek? oO – Néztem a boltosra, aki alig mert előmászni a biztosnak vélt fedezéke alól.
- Azt kérem ott! - És mutattam egy tenyérnyi méretű plüsh kitűzőre, amit akár ruhán akár hajon, hajcsatként is lehet viselni. Vidáman vigyorogva átveszem majd Tachi felé fordulok.
- Ez itt a te ajándékod! – Vigyorogtam, mert most jött a legjobb rész… ugyanis nem neki szántam, vagyis neki is… mivel nincs jobb dolog mint adni, így azzal meg tudja ajándékozni Szophie-t, akiről biztosan tudom hogy szereti a hasonlókat… legalábbis a plüssöket igen.
- Persze nem neked szánom, hanem Szophie-nak, ugyanis nincs jobb ajándék annál ha meglepheted a kedvesed és megpillanthatod a vidáman és boldogan. – Magyaráztam, remélhetőleg érthetően… bár lehet kicsit kesze kusza voltam…>< És abban is hogy nem esik neki rosszul hogy nem közvetlen ajándékot kapott, de ez volt az első ötletem amint megpillantottam, és szeretem a spontaneitást, így nem gondoltam meg magam.
- Uhh, most hogy itt mindent leromboltam, mit csináljunk? oO - Kérdeztem a sráctól, remélve hogy tud valami okosat mondani. ><