Re: [Event]Vakrandi

by **Peter Worker** Szer. Feb. 26 2014, 09:32

Mirika

Jól eső érzés volt, ahogy megfogta a kezemet. Nem mintha egy érintésétől pillangók csapdosták volna a szárnyukat a gyomromban, nem, ő nem az a lány volt, azonban, hogy valami úgy alakult hirtelen, ahogy akartam, az valóban különleges érzés volt. Talán ehhez kellett ő is, túlzottan kíváncsi volt ahhoz, hogy a hajóban maradjunk. A csónakból kilépve a kezem a derekára is letévedt gyorsan, hisz a jégre akart ülni szegény, mit nem akartam engedni neki. Bár csúszóssá vált alattunk a talaj, tartottam magam a sétához.
- Testmozgás, mit egy férfi és nő csinálhat? – ismételtem meg a kérdését – Miért vagy ilyen velem, én jó fiú vagyok. Ne csinálj rosszat belőlem. – nevettem fel, majd öltöttem rá a nyelvemet – De egyszer valóban csinálhatnánk valamit kettesben, akár csak egyszerű korcsolya is lehetne, ha azt tudsz. – mosolyogtam le rá, majd fogtam újra a kezét, hogy kicsit szabadabban tudjunk sétálni mindketten.
Nem mondom, hogy elszaladt velem a ló, de míg a part felé sétáltunk, úgy tettem fel egy pár kérdést. Hogy van? Miért van itt ő is, miközben van egy barátja? Összevesztek, a béküléshez esetleg kell e segítség és így tovább. Apróságok, melyekhez pár mondatos válaszok bőven elegek voltak. Ez a tíz perc nem volt világmegváltó, de a semmitől több volt, értékelnem kellett ezt a pár percet is.
- Lépj nagyot. – szóltam halkan, miként elértünk a part széléhez, majd miként biztos helyen álltunk, úgy felé is fordultam lassan, szemben álltam vele – De kicsi vagy. – csóváltam a fejem, hogy ennyire le kellett néznem rá - Sajnálom, hogy ilyen kevés időnk volt most, de nem akarlak feltartani, azt hiszem, hogy pár pillanat és letelik az időnk. – húztam félre a számat, majd hajoltam le hozzá, hogy puszit tudjunk adni a másiknak – Szió, Mirika.

by **Tsubasa Norika** Szer. Feb. 26 2014, 15:00

- Fürdesselek meg? Meglesz - kacsintottam Tachira. - De mondd csak, kedveském, biztos abból csak fürdetés lesz? ;]
No, gyere csak be, nagyfiú, majd megkapod a kis szolgáltatást a hátralévő időben. Nagyon sok filmben, képregényben, rajzfilmben láttam már, hogy az ilyen típusú fürdőzések - amit most csináltam - el tudják csavarni a fiúk fejét. Megcsináltam élőben, és bejött. Ejj, de huncut állapotban van Tachi, ez a fürdőnadrágjában jobban meglátszik, mint hétköznapi ruhában, vagy harci felszerelésben. Talán jobb lett volna nem kihagyni az önkényeztetést, mert akkor még gyorsabban is túllennénk a rövidke randinkon, de hát még a hosszabb előjátékokra sincs idő. Most elég az is, ha gyengéd érintéssel szántom vonalaim mentén a vizet.
- Nagyon csinos a fürdőnadrágja az úrnak - küldtem felé huncut mosolyt, amint megjelent előttem készenlétben, arra várva, hogy következzen be az, amit mindketten most nagyon szeretnénk. Ha az a dolog nagyon kell, de már jó ideje nem csináltam, azért van a szerető. Ha szeretőt szeretnél, elég ha olyat fogsz ki, aki csak szereti csinálni és elcsábíttatni magát a lányokkal. Sajnos az én komolyabb kapcsolataim is elég kilátástalanok voltak, főleg hogy az exeim különböző módszerekkel akartak hozzám kötődni, mikor még csak annyit sem vártak meg, hogy eldöntsem, hogy tényleg akarnám-e azt a kapcsolatot, mint komoly, és úgy érzem, ő lenne-e a Nagy Ő. Sajnos eddig nem találta meg azt a tökéletes férfit, aki az én Nagy Ő-m lenne. De jobb is így, hiszen nem akarom túl korán kezdeni, csak mostanság lettem 18 éves, és még muszáj élnem, tapasztalatokat gyűjtenem, amíg végleg be nem kötöm a fejem. Sajnos sok lány és fiú van, akik ígéretek, kötelezettségek mellett összekötik az életüket valakivel, akiről még nem tudhatják előre, hogy jó lesz-e az úgy. Hiába fogadalmak, önkéntes főzőcskézés vagy bármilyen más kedveskedés a párodnak, attól még nincs szó örök és hű szerelemről, amíg idővel meg nem ismerik egymást a párocskák. Az én esetemben múltkor még csak egy szex volt az utolsó párommal, az már rögtön házasodni akart.
Na mindegy, fiatal vagyok, élem az életem, majd valamikor megtalálom a Nagy Ő-t a randizásokkal... addig még vár rám sok-sok fiú, akik szeretnék boldoggá tenni magukat velem, vagy különösképpen én leszek az, aki majd őket megvigasztalja. Ki látott már hozzám hasonló jószívű szeretőt, aki csak azt szeretné, hogy megadja a fiúknak azt, amire vágynak?
- Hmmm, Tach-kun. Ha nem érhetek hozzád, akkor, hogy foglak így megfürdetni? Na sebaj, akkor megoldom másképpen, hogy megfürdesselek. :]
Ezzel elkezdtem fröcskölni finom, kellemes vízzel a velem szemben álló fiút. Ahogy a fröcskölésnél a vízcseppek felszállingóznak egy pillanatra, a napfény csillagokká varázsolja őket Tachi körül. Nagyon szééééép látvány! Illik is hozzá. Very Happy

by **Danee** Szer. Feb. 26 2014, 23:10

//Chancery

- Chan... cery? Wakarimashita! Chanü-cery Tenshi-sama! - öltöttem ki rá játékosan a nyelvemet
- Valójában kétszer is megpróbálkoztam a neveket megtudni akkor, de a nagy kavalkád és menekülés közepette, érthető, hogy inkább a túlélésre koncentráltunk mint a társalgásra. Meg aztán, végül is az én kardom ölte meg akkor Kurokotot, vagyis csak majdnem. Gondolom elsőre nem loptam be magam senki szívébe azzal, én se biztos, hogy szóba álltam volna magammal a helyetekben. Egyébként ő nekem is kedves ismerősöm...
Idő közben felzárkóztam mellé balról, így, az ő tempóját felvéve folytattam a sétát. Eltöltött valami kellemes nyugodtság mellette, amit a vízivárosban is éreztem, csak akkor nem tudatosult bennem. Őszinte, nyugalmat sugárzó volt a mosolya, mozgása sem volt hivalkodó, az a megfoghatatlan csendes belső boldogság, amit sugárzott lassan rám is átragadt, mosolyom is magától telepedett az arcomra, nem csupán mert a tenshivel ugrattam.
- Magyar? - torpantam meg meglepődve a kérdésen. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy miért kérdezheti ezt, de aztán beugrott, hogy a kérdés félig az anyanyelvemen hangzott el. Talán ő is magyar lenne, mint én? És miből jöt rá, hogy én az vagyok? Lehet, hogy csak vágyott a magyar szóra, és mindenkinek felteszi ezt a kérdést, akivel találkozik?
- Ömmm, de... de magyar - bólintok bizonytalanul, s a válaszom is az anyanyelvemen hangzik el - de hogyan? Hogyan jöttél rá?
Nem mikrofont használunk mint más online játékoknál, a testünk alszik, s ez alól, a szánk és többi hangképzőszervünk sem kivétel. Minden amit mondunk rögtön gondolati szintről fordítódik le a játék nyelveként. Természetesen, ha nem figyelek oda, és magyarul kezdek el gondolkodni, mármint magyar szavakkal megfogalmazva az érzéseimet, akaratomat, mindennemű gondolatomat, akkor úgy is fog elhangzani a játékban. Ezért talán egy kicsit rutintalanabbul fogalmazhatok japánul, mint a japán játékosok, se a megfogalmazás gyorsasága, se a szókincsem nem veheti fel a versenyt velük. Talán a mondatképzésem is inkább magyaros mint japán.
- És ezek szerint akkor te is magyar lennél, nem igaz? Vagy csak magyarul tanulsz?
Igen, ez az eshetőség csak most ugrott be, mi van ha egész egyszerűen magyarul tanul, mert érdekli az országunk, a nyelvünk, ami egyébként világviszonylatban majdcsak olyan nehéz mint az övéké, vagyis a japán, vagy akár a koreai és a kínai. Vagy esetleg nyelvzseni, szivacs-aggyal, aki több tucat nyelvet ismer. De egyáltalán nem úgy néz kis mint egy japán lány. A bőre olyan fehér akár egy európaié, a szeme, orra se ázsiai vonású, a haja pedig... nos az lehet festett is...

by **Chancery** Szer. Feb. 26 2014, 23:29

//Danee//

A kard és Kurokoto akkori halálának említése kissé rabol a tartásomból, önuralmamból, és alaposan lecsippent a jókedvemből is. Fejemet lehajtva gondolok vissza arra a pillanatra, ahogy a víz alatt fuldokló, egyébként rohadék történelemtanár pixeleire robban. Az érzés, amit akkor éreztem, megismételhetetlen és felidézhetetlen. Csak arra emlékszem, hogy Judy volt az, aki végül felemelt, hogy képes legyek tovább lépni. Ő, aki előtte pár perccel még egyértelműen az íjász pártján állt.
-Nézőpont kérdése. -vonok végül vállat és ismét rá nézek, immár ismét mosolyogva, ha ez most nem is teljesen őszinte, vidámság tekintetében. -Valójában én... gyűlölöm azt a lököttet. Legalábbis azt hiszem. Kurokoto... mondhatjuk, hogy meg akar ölni. A halált kergeti, de engem is oda kíván, mert egyszer azt mondtam neki, hogy kevesebbet kéne innia, hogy a felesége és a kislánya büszke legyen rá odaát...
Ismét az utat figyelem, lassan lépdelek, egy egyenlőre idegen, mégis ismerős pasas mellett, aki nem Jay. Furcsa érzés, de jól esik. Jó dolog másokat is megismerni, amíg a dolgok nem mennek túl messzire, de most úgy érzem, nem kell úgy félnem, mint a vakrandik eddigi részeiben. Mintha Danee nem is párt keresve jött volna ide, vagy egyéjszakás kalandot remélve, hanem, mint én, ismerkedni és szórakozni. Belőle nem sugárzik az, ami a többi hímneműből. Pedig a Dani névvel kapcsolatban már volt pár negatív élményem Suspect

Apropó név. Kérdésem végül nem talál süket fülekre és kiderül, hogy jó volt a sejtésem, és talán a picike megérzésem. Szinte kivirágzom, mikor valaki más szájából is meghallom rég nem hallott anyanyelvem, elvégre, Jay-el is inkább japánul társalgunk, érthető okokból. Lekonyult mosolyom ismét őszintévé válik és összecsapom a tenyerem boldogságomban.
-Nem-nem, én magyar vagyok. -mondom végül. -És nem volt nehéz. Mármint, a Dani, Danee, tipikus magyar névnek mondható inkább. Az unokaöcsémet is például így hívják, és mindig eszembe jut, ha meghallom.

Talán mégis megérte maradni az egyébként végül elmaradt kávéra.

by **Atoru** Csüt. Feb. 27 2014, 15:08

/Kicsit késve, de itt van/

Úgy látszik Judy emlékezett a küldetésünkre, habár egy rossz emléket is felhozott vele kapcsolatban, mégpedig Darknesst. A küldetés óta ő az első számú a körözési listánkon, igaz, az egyetlen is, de akkor is. :roll:De utána válaszolt a kéréseimre, amit örömmel fogadtam, hisz Judy nézeteit ebben az irányban még nem igazán ismertem eddig. Viszont, ahogy elnézem, ő élvezi a bent létet. Kihasználja a lehetőségeket és próbálja valamilyenné alakítani az itteni életét. Talán nekem is ezt kéne. Talán végre valami nagyszabásút kéne csinálnom, hogy teljenek valamivel a hétköznapjaim, ne csak a mobok megkeserítésével és küldizéssel. A horgászaton gondolkodtam is, de aztán letettem róla. Közben Judy elmondta, hogy Angiról nem sok mindent tud, csak azt, hogy eltűnt és, hogyha előkerül, akkor lesz neki ne mulass. Ezen csak a fejem csóváltam.
- Ugyan Judy, nem biztos, hogy tehet róla. Lehet, hogy akarata ellenére tartják valahol fogva. – Persze először csak viccelődni akartam ezzel, de így belegondolva, ez bizony megtörténhetett. Remélem, hogy azért jól van, viszont nem értem, hogy miért nem ad választ magáról. Aztán Judy szeretett volna mondani valamit, de belelépett egy állat „aknájába”. Legszívesebben nevettem volna, de az a tudat, hogy a céhvezéremmel történt, és hogy jelen pillanatban is egy „randin” vagyunk eltántorított ettől a célomtól. Aztán Judy figyelmes lett valamire, amit én is kiszúrtam. Egy kecske? Itt? A Randi Eventen? Végül is, akármi megtörténhet, ez egy érdekes fordulat volt a rendezőktől. Azonban rá nézve Judy-ra, nem hinném, hogy ez a rendezők műve volt. Tehát ismeri a kecskét, és elnézve a kecske rohamát, nem lehet valami jó viszonyuk. Judy egyből bocsánatot kért, mivel ez a kecske most meg fogja kergetni.
- Semmi baj Judy, megértő vagyok, viszont ezt a kecskés történetet már várom. – kiáltottam még utána, majd eltűntek mindketten. Most mitévő legyek? Eltűnt a partnerem, így már elméletben vége a randinak, nem? Akkor viszont irány egy másik küldetés. /o/

// Köszi Jun, egy élmény volt ez az event. Very Happy

//

by **Danee** Pént. Feb. 28 2014, 18:50

//Chancery

Figyelmesen hallgatom a lányt, elvégre ráérünk, most nem kerget minket senki sem, mint legutóbb. Amit Kurokotoról mond az... érdekesen hangzik. Nehezemre esik elképzelni, amint Chancery életére tőr, egyáltalán nem olyannak ismertem meg, mi több, Chanról se tudom elképzelni, hogy valakit oly mértékig fel tudna idegesíteni, hogy ezért rögtön az életével fenyegetőznének. Mondjuk, hiába gondolom ezt, vajmi kevéssé ismerem mindkettejüket. Sosem lehet tudni, talán az emberismeretem mégsem olyan jó, mint ahogy azt képzelem...

Míg gondolataim ezen fixírozódnak, addig lassan más téma felé hajózunk, s a magyarságom kerül szóba. Volt egy sejtésem, hogy magyar, a kérdést követően, de nem mertem volna biztosra mondani
- Wow, akkor... akkor üdv földim! - kanyarodik szélesre a mosolyom, s kitárom karjaimat, ha érti a célzást, úgyis átölel majd, ha meg nem hát... az se baj
- A megmaradt nyolcezerből rögtön ketten is! Az az igazság, hogy... nem fogod elhinni, de te már a második magyar vagy akivel összefutok itt a SAOban. Alexet az Artesből ismered esetleg? Voltunk együtt küldizni és ott derült ki!
De a nevem körüli apró tévedés közben már ott motoszkál a fejemben, és nem tudom elhessegetni, anélkül hogy meg ne említeném:
- Ami a nevemet illeti... tudod, ez nem kifejezetten magyar név... valójában héber eredetű, azt jelenti, isten a bírám. És én úgy is viselkedek sokszor, de a lényeg, hogy ez egy elég nemzetközi név: a keresztény világban és a nyugati kultúrákban mindenfelé találkozni vele! Úgyhogy ezek szerint inkább csak ráhibáztál, de örülök neki, nagyon, hogy így történt!
Most, hogy mindez felszínre került, és tisztázódott, újra lépteim tapodják a partot, ha a lány is megindul mellettem
- Egyszer rendezhetnénk egy magyar találkozót, mondjuk közös főzést! Olyan rég kóstoltam magyar ízeket!
De ahogy felpörgött bennem a témázgatás, épp olyan gyorsan is fulladt ki az agyam a témák terén, talán jobban kellene strapálnom magam, de nem jut eszembe semmi más, másfelől pedig éppenséggel azt se bánom, ha csak csöndesen sétálgatunk: ilyen szép tájon egy kedves lány közelségében...

by **Chancery** Szomb. Márc. 01 2014, 13:54

//Danee//

Földim. Így sem hívtak még valami sűrűn. Odahaza természetesen nem szokás, itt pedig mindössze Jay-t ismerem, mint hontársamat. Na nem mintha szeretném egyébként Magyarországot, de időről-időre eszembe jut, hogy jó lenne visszalátogatni a családomhoz. Főleg most, hogy egy rokonom nevét viselő emberrel sikerült összetalálkoznom, jóformán az utolsó felvonásban. Széles mosollyal és némi nevetéssel fűszerezve viszonozom az ölelést, ismét megérezve a félig bűnös érzést, hogy mit kereshetek itt. Régimódi vagyok, ez pedig néha erősebben is rám tőr; egy foglalt asszony pedig ne flörtölgessen más pasasokkal Suspect

Miután elengedtük egymást, ér a hír, hogy nem vagyunk egyedül, sőt, a szám kettőről számomra rögvest ötre ugrott.
-Nem, de a céhvezért ismerem. Majd meglátogatom \o -derülök fel. -Egyébként én is ismerek még egy magyart. A párom, Jay is az. Szóval így már öten vagyunk.
A rögtönzött névismerettan-órát, rám nem jellemzően, kicsit türelmetlenebbül fogadom, de azért fogaimat összepréselve végighallgatom. Ismerem magam, és mire elhangzik az utolsó mondat, már meg is bánom, hogy eleinte érdektelenül álltam hozzá. Sok újdonságot mondjuk nem mondott, ismertem a jelentését is, és a tényt, hogy nem feltétlenül magyar, de egy külföldi ismerősöm sem használta még "Dani" formában. Inkább maradtak a teljes Daniel-nél >.> Szóval én még mindig úgy vagyok vele, hogy nem csupán ráhibáztam, de ezt a véleményemet jobbnak látom, ha megtartom magamnak.
-Igaz. -vonok végül vállat. -De azért ez a becézett formája nem gyakori. -na tessék, csak kimondtam facepalm

-Én pedig Krisztushoz tartozom :3 Úgyhogy felettem ne bíráskodj, mert a fia fogja a kezem Razz

-nevetek, majd, főleg ha nem is érti, tovább magyarázok. -Az én eredeti nevem Krisztina... és jóvan, viccelni próbáltam >.>
Még mielőtt túlságosan pofozgatnám magam gondolatban amiatt, hogy jókedvemben rendszeresen vacak vicceket kezdek dobálni, a téma átterelődik a főzésre, mire felcsillan a szemem. Végre valami olyasmi, amihez, még ha csak a játékon belül is, értek. Összecsapom a tenyerem és gondolatban már kezdek is tervezgetni.
-Jól van! Egy ideje már úgyis kísérletezem, hogy érhetném el az ízeket rendesen. ^^

Már csak egy gondom van. Telik az idő, lassan ideje elindulnom hazafelé. De... nem akarok elmenni >.>

by **Danee** Vas. Márc. 02 2014, 00:23

A nevemet illetően nem akartam én se tovább vitázni, úgy éreztem, mindkettőnknek igaza volt, kiejtés szerint valóban a hazám az egyik ahol így lehet hallani, ugyanakkor az angol nyelvterületek hasonlóan ejtik a név becézett formáját. Ez volt az az eset, amikor a lényeg lényegében lényegtelen
- Van párod? - lepődtem meg ma már nagyon sokadjára - ezek szerint nem is annyira randizni jöttél, mint inkább új barátokra lelni. Jól sejtem?
- Azt hiszem ma, ahhoz képest, hogy valóban randizni jöttem erre a rendezvényre, nem lesz egyetlen hölgy se akitől újabb randi időpontot kérhetnék - nevettem a saját fura sorsomon

Én is Channal nevetek, amikor felfedi a valódi nevét
- Isten ments! Sosem mernék bíráskodni! - riposztolok rá rögtön a nyelvemet nyújtva
- Krisztina? - folytatom valamelyest komolyodva - Szép név! De gondolom hívjalak továbbra is Chanceryként, nem? Mármint a legtöbben igyekeznek titkolni a valódi kilétüket. Én úgy vagyok vele, hogy jobb szeretem az eredeti nevem visszahallani más szájából... még ha másként is írom...
- Igazán köszönöm, hogy rám bíztál egy ilyen kis titkot! Ami pedig a főzőcskézést illeti, majd igyekszem addigra gyakorolni is, egy szabadtéri bográcsozás ötünkkel jól hangzik!

- Amit még akartam kérdezni... – haraptam el a szót egy pillanatra, s a messze magam mögött hagyott csónak irányába kukkantottam egy pillanatra – jól látom, hogy a Young Justice tagja vagy? Csak mert van onnan egy Shukaku nevű ismerősöm, még a céhépület előtti erdős részen botlottam bele és tanító jelleggel párbajoztunk is... – hadartam, hogy a végére jussak – de nem is ez a lényeg, csak azt akartam tudni, hogy ti mennyire ismeritek egymást, vagy vagytok jóban?

by **Chancery** Vas. Márc. 02 2014, 13:00

Magamban kissé elcsodálkozom, mikor visszakérdez, és ez talán a szememen is látszik. Végül rájövök, miért olyan meglepő itt, hogy nem-csinos kilétemre már foglalt vagyok. Persze, egy randin vagyok... facepalm

A jelek szerint Danee megnyugtató jelenléte még azt is elfeledtette velem, hogy milyen stresszes helyzetbe kerültem pár órával ezelőtt.
-Eredetileg csak egy kávéra jöttem, a többi már jött magától. -forgatom a szemem, majd zavaromban inkább az utat kezdem figyelni lehajtott fejjel. -De ha tehetem, soha többet az életbe nem jövök vakrandikra. Túl sok a perverz állat...
~Persze, mert négyből egy az sok...~
Összehúzom a szemöldököm az ismerős hang hallatán, még körbe is nézek, de biztos vagyok benne, hogy ez nem ÁK volt O.o A macskám nincs sehol, csak egy ismeretlen lány les felénk egy szomszédos ösvényről. Amint ránézek, el is fordul, én pedig elpirulok, hogy arra gondolok; igaz. Én tulajdonképpen egy randin vagyok. Uhh... Még mindig fura érzés. Mintha én lennék Éva, aki betévedt a tiltott kertbe és az almával szemez.
Danee panaszkodásának hallatán még jobban elpirulok és kezeimet magam előtt összekulcsolva sutyorgom. -Sajnálom. Bár velem úgyse lett volna szerencséd akkor se, ha másképp állnának a dolgaim. Elhiheted nekem. Egy perszóna vagyok owo
Nojó, a végére picit már felvidulok, de azt még magam sem tudom, viccelek-e csupán vagy teljesen komolyan gondolom. >.>
-Ugyan, nem titok. -legyintek végül. -De itt maradok Chancery. Az igazi nevemmel az a legnagyobb gondom, hogy mindenki pont úgy becézi, ahogy én gyűlölöm hallani. A Krisztával semmi bajom, de a Krisztitől falra mászom >.> A Chan viszont mindenkinek jó.
A logó említésére egy pillanatra rá is pillantok a nevem mellett derengő apró jelre. Sose felejtem el, mikor az akkori csapattal leültünk és kidolgoztuk, hogy mi legyen pontosan. Az emlék apró mosolyt csal ismét az arcomra, majd bólintok. -Igen, és Shut is ismerem. Én a magam részéről nagyon szeretem, és talán tisztelem is. Ritka az ilyen értelmes gyerek manapság, mint ő. Párbajozni meg mi is párbajoztunk, vagyis pontosabban a petjeink, szintén tanító jelleggel.
Jó ez a lassú séta, és ahogy egyre több a szó, úgy vagyok egyre magabiztosabb. Próbálok ugyan figyelni, hogy ne pörögjön túl sokat a nyelvem - sosem szeretem, ha túl rámenősnek vagy nyíltnak gondolnak első találkozáskor, de sajnos tény, hogy az is vagyok. Háttérbe szorul a rossz érzés, hogy miken mentem keresztül, és szégyenlem is már magam, hogy úgy rápirítottam az utolsóra. Ha véget ér az egész, elkapom az egyik szervezőt és megkérdezem tőle, ki volt az, hogy később felkeressem és bocsánatot kérjek tőle.
-Akkor... -nyitom le a menüm, és kisebb keresgélés után egy, már ismerős felkérést küldök át a mellettem bandukoló srácnak. -Így majd könnyebb lesz megüzenni egymásnak, hogy mikor bográcsozzunk \o/ Ezen kívül legtöbbször a céhházban vagy a Főniykönnyben találhatsz meg, ha van kedved beszélgetni egy kicsit :3

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 02 2014, 15:35

Lassan kezd kínossá és már-már gyanússá válni, hogy nem kapok választ a kérdéseimre. Na most 3 oka lehet a szótlanságának. Vagy siket szegény pára, de ahhoz túlságosan értőn reagál a mimikájával. Akkor viszont lehet, hogy néma és bármennyire is szeretne válaszolni, nem fog neki olyan könnyen menni. De ha valóban néma lenne, akkor is használna valamilyen metakommunikációt, amivel megértetné magát velem. Így a harmadik lehetőség tűnik a legbiztosabbnak, mégpedig az, hogy túl sok kérdést tettem fel és túlságosan letaglóztam. Nem is csodálkozhatok, kézen ragadtam, "elraboltam", mondván, hogy kimenekítem, ő meg csak loholt utánam értetlenül én meg belemásztam az aurájába. Ráadásul még mindig fogjuk egymás kezét, ami pedig már kezd viccessé válni, de mire eszembe juthatna, hogy elengedjem a kezét - ó nem, eszem ágában sincs Razz

- addigra végre megszólal. Mr. Anatole? O.o Még a Monsieur hagyján, hisz mégiscsak francia nevet kaptam, de tapasztalhattam volna már, hogy az európai nevek hallatán mindenki marad valami angolszász vonalon. Sebaj, nem fogom kijavítani, nem olyan fontos ez.
- Ashikava Michihiro... - ízlelgetem a nevet félhangosan, miközben fejemben újra az ő halk, szinte suttogóan lágy hangján hallom. Nem ismerem a nevét, nem láttam még korábban, ebben biztos vagyok, hiszen egy ilyen ezüstszín hajzuhatagot ezer közül is felismerném. Van valami a lányban, ami nagyon megfog, szinte már megbabonáz. Van benne valami rejtett elegancia, vagy talán az a titokzatosság, ami körüllengi, az iránt érzek olthatatlan vágyat, hogy megfejtsem. Mindig is azok a lányok érdekeltek, akik nem könnyen kaphatóak, akiknek meg kell harcolni a kegyeiért és a bizalmáért, akiknek napestig lehet udvarolni és még akkor is csak egy cinkos összenézést, egy szenvedélyes pillantást lehet belőlük kicsalni. Igen, a kihívást kerestem mindig is a hölgyek társaságában, az üres flörtök és a céltalan ismerkedések nem vonzanak.
- Szóval a bátyja javasolta... Na és hol van ilyenkor a testvére? Egy ilyen törékeny hölgy mégsem sétálhat csak úgy egymaga. Engedje meg kérem, hogy a testőrévé szegődjem és elkísérjem valameddig. Ha más nem, vegye kárpótlásképpen a kellemetlenségekért, amit okoztam Önnek. - Igen, még mindig fogom a kezét és most bizony egy apró kézcsókot is hintek rá, majd egy gyors, ám könnyed mozdulattal már úgy fogom a karját, hogy belém karolhasson és úgy sétálhassunk tovább a kertben. Magabiztos mosollyal pillantok le rá és csupán ennyit kérdezek most visszafogottan: - Merre?

by **Danee** Vas. Márc. 02 2014, 18:52

- Túl sok a perverz? - ismétlem utána mosolyogva
És ezt pont nekem mondja? Remélem nem mostanában fognak beszélgetni Shuval, mert ő láthatóan egészen más véleményen van engem illetően. Jó lenne ha csak egy kis időre is megmaradhatnék ebben a pozitív megvilágításban
- Nohát, nem is egy perverz, rögtön annyi, hogy az már túl sok? - incselkedtem a szavakkal - Kik voltak azok, netalán ismerem őket?

Aztán Chant követve magam is ugyanabba az irányba nézek, érdekel, hogy mi kelthette fel így a figyelmét, de csak egy másik lány az, nem messze tőlünk.
Fura egy helyzet, magunkat nézve: ha most kéz a kézben mennénk, talán még jól is esne, hogy a megbámulnak minket, bár nem vagyok az a típus, aki különösebben élvezné a tekintettek sokaságát, amikor ilyen intim helyzetben találnak.
De nem ez volt a helyzet, kicsit el is szomorított, lopva vetettem egy pillantást a kezére, amíg ő másfele nézett, felébredt bennem a vágy, hogy megérintsem, de aztán eszembe jutott, hogy van valakije...

- Igen, értelmes - értek egyet - Valamelyest én is tisztelem, de mégis kissé irritál... - de aztán megrázom a fejem - öm, nem is ez a jó szó rá. Azt hiszem inkább csak elszomorít. Szerintem túl gyorsan akar felnőni. Nem érzem benne a gyerekek játékosságát, a vidámságot. Ha nem lenne mellette az az örökmozgó, életvidám sárkánya, Timidus... - valójában fogalmam sincs akkor hogy boldogulna a lány. Lehet hogy sokakkal beszélgetett azóta, de jó pár dologban mit sem változott. Még mindig nagyon zárkózott, a tapasztalatai se vidámabbá, sokkal inkább felsőbbrendűbbé kezdték átformálni. De miért is gondolkozom én ezen, amikor Chanceryvel sétálgatok?

- Öm - nézek nagy szemekkel a felugró üzenetre, majd röviden átfutva elfogadom a felkérést
- Köszi! A Főnixkönny? Ismerősen cseng a neve! - döbbenek le, s csak bambán nézek a lányra - Chan... mi már sokkal korábban találkoztunk, csak most jövök rá! Én... én már vásároltam nálad egy fél évvel ezelőtt! heeeeh... - ütögetem a homlokomat

- Lehet akkor majd újra benézek oda hozzátok! De most megyek, nem húzom tovább az időd, ha eleve csak kávézgatni jöttél! - s a vállánál finoman megragadva egy-egy puszit nyomtam az arcára búcsúzóként
- Akkor szia! - integettem, s indultam is hazafelé

by **Jun** Vas. Márc. 02 2014, 19:11

Azt gondolná az ember, hogy egy park lehet az egyik legtökéletesebb hely arra, hogy megismerkedj partnereddel, szép táj, friss levegő, egy kellemes séta, csónakázás vagy egy romantikus piknik a virágzó fák alatt. Viszont semmi sem tart örökké. Elbúcsúztok egymástól, hazamentek, vagy talán akadnak is olyanok akik összetalálkoznak és együtt töltik el a délutánt, átbeszélik a történteket, tapasztalatokat. Majd este hat óra(18:00 óra facepalm

) után kaptok egy meghívót, "Vakrandi" címmel. Feladó nem írta alá ezért nem is tudni ki küldhette, viszont abba a parkba invitál ahol korábban ismerkedhettetek. A meghívó tartalma csupán annyiból áll, hogy egy tavasz köszöntő fesztivált tartanak ott, és szeretnék ezzel megköszönni nektek a részvételt, és egyben a reklámot a kávéháznak ahol korábban voltatok. Egyedül, vagy társaságban indultok a helyszínre rajtatok áll, természetesen nem kötelező a részvétel. (Akik úgy döntöttek részt vesznek azokkal folytatom az eventet) A helyszínen finom illatok keringenek a levegőben, többek között vattacukor, takoyaki, kandírozott alma, és megannyi finomságra lelhettek az ételes standok sokaságában. De szórakozási lehetőségben is bővelkednek, ugyanis mindent megtalálhattok, aminek egy fesztiválon lennie kell. Céllövölde, aranyhal halászat, ruha kölcsönző, ahol a bevállalósabbak olcsón yukatába öltözhetnek, ezzel is megadva a hangulatot. Meglepő módon az idő sokkal kellemesebb mint nappal, az ég sötét, jól látszanak a csillagok.

Köszönöm a részvételt azoknak akik az első részén az eventnek részt vettek, hamarosan megkapják a jutalmat is. A fentebb olvasható történet pedig értelem szerűen a folytatás, akik innentől kezdve írnak azokat úgy veszem, hogy részt vesznek a továbbiakban is, ha ez nem így van akkor kérem jelezzék, hogy véletlenül se számoljam őket is bele, viszont szerintem elég időt hagytam a történetük lezárására azoknak akik nem folytatják tovább.

"Első" körben annyit kérek, hogy érkezzetek meg a helyszínre.
Határidő: Március 7. akik nem írnak úgy veszem, hogy nem vesznek részt a folytatásban, ha valaki aki az első részben nem vett részt de úgy érzi, hogy szívesen becsatlakozna nyugodtan írjon.

by **Chancery** Vas. Márc. 02 2014, 19:39

A részemről igen ritka, ha van valami, amire ne válaszoljak, és ez olyan, amire nem igazán szeretnék. Egy kis fejrázással egyrészt közlöm vele, hogy nem szeretnék a témáról többet fecserészni, másrészt próbálom kiverni az eszemből Ren-sama szőke haját és a kérdésének hanglejtését. Oh my, épp elég volt, hogy Kurokoto hónapokra semmibe tiporta az önérzetem, nem kéne, hogy mindez megismétlődjön. Tudatában vagyok annak, mennyire túlérzékeny vagyok, és valószínűnek érzem, hogy most is csak túlreagálom... na nem mintha ne érezném jogosnak, de nem kéne ennyit agyalnom a dolgon. Szépen hazamegyek, és elfelejtem. A kérdés az, a főnix idomárhoz vajon miként fogok a jövőben viszonyulni.
Danee a jelek szerint vehette az adást, és helyette visszatértünk Shukaku témájához. Igencsak meglepődöm azon, amit mond, de egyben le is döbbenek, és olyan érzés, mintha a nap hirtelen a másik oldalára fordult volna. Igaza van. Shukaku hány éves is...? 12 vagy 13. Picit jobban elgondolkodom ezen, mutatóujjam az ajkamon és az államon pihen, majd elmosolyodom.
-Nem hiszem. Én is ilyen gyerek voltam az ő korában. Ha nem is mondod, észre se veszem... Shukaku egyedül van.
Egyedül van. Nem tudom, milyen tekintetben, de magányos. Talán ő is egy szürke egér az iskolában, akit vagy nem vesz észre senki, vagy mindenki csak elkerül és ujjal mutogatnak rá. Valószínű akkor, hogy a szülei sem annyit foglalkoznak vele, amennyit kellene. Talán csak az egyikük neveli, munka mellett. Elég sok eshetőség áll fenn, de az biztos, hogy...
-Nem akar túl hamar felnőni. Rá van kényszerítve. Manapság egyre gyakoribb az ilyen. Gondolj vissza, biztos a te iskoládban is volt olyan gyerek, akivel nem beszélt senki, vagy akit csak piszkáltak... piszkáltatok... -nem tudom pontosan, melyik szót is használjam. -Mindegy... a lényeg, hogy én kezdem érteni a problémát.
Muszáj lesz beszélgetnem Shukakuval. De mi legyen az ürügy...? Vagy... kell egyáltalán ürügy?

Ismerős lenne a neve? Már ki sem mondja, sejtem, hogy miért. Elvégre, egy boltba általában vásárolni járnak az emberek, és bár nem volt valami sok vevőm, a memóriám egy aranyhaléval egyenlő sokszor facepalm

-Na, akkor legalább tudod, hol van Very Happy

-vigyorgok mégis, mint a tejbetök. Jókedvű vagyok. Következő mondatának második felére mondjuk ez már lehervad, és tagadón megrázom a fejem.
-Attól még nem kell elmenned, mint a vadliba T_T Valami rosszat mondtam? T_T
Bár ez már nem oszt, nem szoroz, elmegy. Egy szia kíséretében rámosolygok, majd egyedül maradok az ösvényen. Nagyot sóhajtva dőlök neki a legközelebbi fa törzsének és veszem számba mindazt, ami történt. Egészen addig, amíg egy ismerős négylábú nem tipeg a lábam elé.
-Szia. -mosolygok ÁK-ra, aki leül és ásít egy hatalmasat.
~Szasz. Hallod, Szájtátról át foglak nevezni Szemellenzős Lóra.~
-Miért? O.o
~Csak. Menjünk haza, éhes vagyok.~
-Te mikor nem vagy éhes?
~Nincs az a macska, aki egy ilyen kaland után ne éhezne meg.~
-Miféle kalandod volt neked? Suspect

~Majd elmesélem :3~

//Na, akkor vége \o/ Köszi a véghajrát Danee :3

(Jun közben 'galád' módon beszólt, szóval: azt majd utólag írom meg >< Vagy ide szerkesztve, vagy külön, ha közben ír valaki. Chan és ha van bárki, aki szeretné, Bastet is visszatérhet \o/ ) //

by **Michiko** Vas. Márc. 02 2014, 20:01

Előbb a saját nevem hallom meg az ő szájából. Én csak mosolygok rajta, vagyis nem is igazán rajta, inkább az egész szituáción. Az előbb ráemeltem a szemem a kezeinkre, de nem tudtam, hogy mit csináljak. Mi lenne az illendő. Hagynom, hogy a kezem az övében pihenjen, vagy vegyem ki belőle? Embarassed

Japán illem szerint nem szabadna benne hagynom a kezében a sajátom, de ő bizonyosan nem itt nőtt fel és nevelkedett. Lehet, hogy a külföldieknek ez a természetes. Hezitáltam. Azonban Anatole sama folytatta és szavai elterelték a figyelmem erről a zavarba ejtő szituációról. Amikor a báttyámat emlegette elkomordtam és azt hiszem félre is néztem. Abban a pillanatban rossz érzés fogott el. Nem tudom, hoyg álljak hozzá ehhez. Hiszen Neesama játéka ez, nekem csak kipróbálásból adta oda, és most én vagyok itt őhelyette. De vajon ő élvezné e ezt az állandó játékot. Legalább is úgy, hogy nem lehet kimenni. Mert nekem tetszik, de nem tudom, hogy őneki mennyire tetszene. Hiszen ő jól érzi magát kint is, én nekem viszont pont ideális, hogy a játék korrigálja a testi hibáimat. Olyan lehetek itt, mint mindenki más. Rámosolyogtam az előttem álló fiúra. Valahogy jó érzés volt a közelében lenni.
- Ó, nem volt kellemetlen. Talán egy picit meghökkentő, de biztosan nem kellemetlen. ^^ -
Az újabb kérdésére körbe néztem, majd ráemelve nagy barna szemeimet, félre billentettem a fejem.
- Nekem nincsen konkrét célpontom. Esetleg tud ajánlani valamit Anatole san? ... Óhh, hívhatom így? Embarassed

-
Nem is tudom. Furcsa volt az angolos szóhasználat és nem is tudtam tartani az angol akcentust. Meg ő is japánul beszélt. Mertem remélni, hogy nem probléma, de azért biztos ami biztos, megkérdeztem. Talán egy kicsit még mindig zavarban voltam, hiszen az előbb a kézfogásból valami még közelebbi lett. Embarassed

Nem tudom mikor karoltam belé. Talán ez a fiú egyik speciális képessége? Embarassed

by **Jun** Hétf. Márc. 03 2014, 20:18

Jutalomosztás cheers

Minden résztvevőnek 400 arany, aki pedig 10 reag felett írt egy véletlenszerűen sorsolt tárgy, és további teljesített körönként +30 arany a jutalmatok. (Ezekhez hozzászámoltam mindent ami ez a reag felett olvasható, szóval az alapján kapjátok az eddigi jutalmakat, ha valakinél valami el lett számolva jelezze.) Természetesen akik nem írták meg a megadott köröknek megfelelő mennyiségű reagot azok vigaszdíjban részesültek a teljes jutalom helyett. (van egy kakukktojás ami lentebb olvasható majd)

+:

Köszönöm az eddigi részvételt, és remélem ha ennyire nem is de legalább fele ilyen jó lesz a meglévő pár új kör is Smile

by **Mirika** Hétf. Márc. 03 2014, 21:15

Peter

Hopp, és elkapott. Nem számítottam rá, hogy képes lesz rá, de ez már tényleg nem az a fiú, akit én megismertem, szóval végül is... na jó, elvárni nem vártam el tőle, de hálás voltam egy kicsit, hogy megmentett az eséstől. Meg jó volt az a pár pillanat is, amíg saját magam helyett ő tartott meg. Nem tudom, miért volt kellemes érzés, de... hát na. Csak kicsit fura volt egy másik srác karjaiban, és ez volt az a pont, amikor én tényleg rádöbbentem, hogy szeretem Anatot. És nem csak azért, mert Peterre én alapvetően másként tekintettem, tudjátok, friend-zone, hanem mert egy ilyen szituban nekem nem az járna a fejemben, hogy inkább lennék egy másik srác karjai között. Sőt, máskor kihasználnám a helyzetet és incselkednék egy sort, most viszont eszembe se jutott. Csak simán megköszöntem, hogy nem hagyott elesni.
- Hihi, rossz az, aki rosszra gondol. Ejnye, hát mik meg nem fordulnak a fejedben :3 - feddtem meg a fiút pajkosan kacsintva. Persze, hogy félreérthető voltam, de ahhoz az is kell, hogy a másik félreértse, és Peter megtette ezt a szívességet. Pedig még annyi más lenne, ott a tánc, vagy egy ping-pong vegyespáros Razz

- Benne vagyok! - vágtam rá az ajánlatára, immár a saját lábamon állva, és óvatosan tesztelgettem a jég csúszósságát. Ezzel a kicsi tapasztatlattal és az akrobatikámmal felvértezve már-már sikerült anélkül tovább tipegnem, hogy ne nyújtsak annyira röhejes látványt, de azért korcsolyák, vagy jól tapadó cipő nélkül ez gonosz dolog volt Petertől Rolling Eyes

Azért csak-csak mosolyt csalt a fiú az arcomra, és neki legalább meg is nyílhattam kicsit. Ha már rákérdezett, nem fogtam magam vissza és elregéltem neki, hogy kevert bele Anat ebbe a vakrandis dologba, mennyire morcos voltam rá, amiért így kiszúrt velem, és satöbbi, és satöbbi. Be nem állt a szám, de eszembe se jutott, hogy mondjuk esetleg untatnám Petert, vagy ilyesmi Rolling Eyes

Az viszont lejöhetett neki, hogy csak durcás vagyok, igazándiból nem haragszom Anatra, legalábbis ha figyelt, akkor biztosan.
- Nem is vagyok kicsi Vagy mire gondolsz? - vigyorogtam a srácra, miután megvolt a nagy lépés és immár a parton voltunk - Hát, köszi, hogy felvidítottál :3 És sok sikert, meg minden! - mondtam, felnézve rá, és ha már legörnyedt értem, adtam neki két puszit - Pápá :3 - köszöntem el én is, aztán, lévén vége lett ennek a borzadálynak, elindultam haza. Igen, haza, eszem ágában se volt megkeresni Nacchant, hogy aztán hallgathassam a hódításait Neutral

Fesztivál

Szóval hazamentem, de ennek ellenére Anat nem talált otthon. Elkerültem... szándékosan Rolling Eyes

Persze azt még én sem tudhattam, hogy jön ez a meghívós micsoda így hat óra magasságában, ami mintha valami istenadta ajándék lett volna. Egy esély a fiúnak, hogy kiengeszteljen, szóval részemről kifejezetten engedékeny módon ment is az üzi:

A fesztiválon megtalálsz

És innentől jöhetett a játék, bár őszintén szólva annyira nem számítottam ilyen jellegű eseményre, hogy komoly kapkodásba fogtam. Elvégre ez egy fesztivál, erre készülni kell, és sokat >.> Jobb híján végül egy fehér virággal díszítettem fel a hajamat, hogy megadjam a módját, de azt is egy jó fél órán keresztül próbálgattam, hogy mégis hogyan tűzzem fel. És aztán a yukata

Már sötét volt, mire fatalpas cipőmbe belebújhattam és végigcsattoghattam az utcákon, de asszem egész csinire sikerült az öltözékem. És hogy mit értettem játék alatt? Nos, megkerestem Anatot, a látóterébe kerültem, aztán elillantam az előre kiszemelt menekülő úton. A tűzijátékig nem akartam vele találkozni Rolling Eyes

by **Desdemona** Kedd Márc. 04 2014, 00:03

Fesztivál

Tehát egy kis összegzés magamba. Valami folytán bele keveredtem egy furcsa eventbe milyen elnevezés is illette ezt az eseményt…meg van Vakrandi, eléggé furcsa volt, többnyire Aisu túlbuzgósága miatt kerültem oda. Az első személyhez pontosan az engem is meglepő hirtelen csatlakozás miatt elég későn mentem be, így vele nem sokat beszéltem, bár kitudhattam hol is vagyok épp, az azután következő személlyel a bemutatkozáson kívül nem váltottunk több szó, vele csak szótlanul végig ültük az időt amit beszelegetésnek kellet volna szentelni, majd a hirtelen elteleportálás az igen csak meglepett sőt akkor még a kis gólem is meglepődött…viszont az ottani személye nem is tudtam beszélni a nevét se tudtam meg, ugyan is Aisu hírtelen bújócskába kezdett és őt kellet kajtatnom a park területén egész addig míg lenem telt ismét az idő. Röviden ennyi is történt, végre ismét a fogadóban lehettem ahol megszálltam, de jött ez az üzenet, valami Fesztivált említ benne. Egy Fesztivál kellemes esti kikapcsolódás, de még ez is ahhoz az eventhez fűződik, bár kitudja mi lesz ott, kissé feszengek ezek után emberek közé menni, bár sose voltam túlzott társasági lény, Aisu pedig az ellentétem, bár néha kissé túlzásokba esik egyes dolgok terén, mondjuk mint most, hisz ő még nem fáradt ezt pedig azzal jelzi, hogy iszonyatos tempóban köröz a szobában. Egy ideig figyeltem a gólemet, majd ismét elolvastam az üzenetet a fesztiválról, ott levezetheti az energiáit egy esti séta közben és még én is kijárhatom magamból a mai napot.
~Aisu, mit szólnál ahhoz, ha elmennénk erre a fesztiválra?
Mutatom az üzenetet a kis gólemnek, közben meglepődök saját magamon, hogy ilyesmit lépek önszántamból Aisu beavatkozása vagy nógatása nélkül…
~Jóó!! Nem igazán tudom mi az a fesztivál vagy hogy milyen…De amíg nem kell ebben a szobában lennem és tétlenkednem megfelel!
~Akkor indulhatunk is.
~Rendben!
Így egy kis megülés után ismét úton voltam, még mindig meglepődve a saját döntésemen, a kis gólem izgatott talán túlzottan is. Ismételten abban a parkban vagyok ahova rejtélyes módon kerültem a nap folyamán, majd meg is torpantam már a bejáratnál most ért utol csak az, hogy mire is vállalkoztam most, hisz ez ahhoz az eventhez kapcsolódik kétlem, hogy nyugodtan és egyedül sétálgathatnék itt, de Aisu már lázba jött most már nem lehet visszafordulni, most kivételesen az én hibám, hogy ilyen izgatott nem szeretném letörni azzal, hogy máris haza megyünk, már csak egy útirány kell és elindulni bentebb a bejárattól csak szedjem össze magam végre, hisz lényegében az eddigiek se voltak rosszak csak nem épp az én világom ez. Aisu már most az érkezők között eltud tűnni alig tudom szemmel követni, bár csak egy szavamba kerülne, hogy figyeljen rám inkább megvárom mire észreveszi, hogy ismételten szokásához híven kissé hátul hagyott és előre rohant.

by **Danee** Kedd Márc. 04 2014, 16:28

//Desdemona

- Aranyos kis golem!
Rá se lehetett ismerni a parkra, ahol alig ár órája még Shukakuval csónakáztam, és ahol Chanceryvel futottam össze.
Korán esteledett, már hat után feljöttek a csillagok az éjszakai égboltra, felhő sem zavarta meg a pazar látványt.

- Tied a kis jég-gombóc?
Eredetileg a levél szerint csak a vakrandi résztvevői voltak meghívva a fesztiválra, de ahogy azt láttam egész sokaságot csalt ide a fénye és a gyorsan szétfutó híre. Annak ellenére, hogy ma vakrandin voltam, nem igen termett babérokat nekem ez a nap eddig. De legalább Shu boldog volt. Nekem már az is valami, hogy az őt örülni láthattam!

Lámpionok világították meg árusok bazárjaival körbevett utcácskát. A fesztiválozók többsége díszbe öltözött: megannyi kimonós lány és fiú sétálgatott mindenfelé. Kapva az alkalmon magam is így tettem. Most először öltöttem magamra a SAO-ban is a nadrágszoknya-szerű hakamát, és a viselethez tartozó, kabát-szerű haorit. //ilyesmi
Furcsán éreztem magam benne, de még is örömmel töltött el, hogy kipróbálhatom

- Ne haragudj, hogy ilyen tapintatlanul kérdezek, de te is ott voltál a mai rendezvényen? Azon a vakrandi nevezetűn? - halmoztam el apró kérdéseim sokaságával a tömegből kirívó szép hölgyet, akire jó pár perce már, hogy suta pillantásokat vetettem titkon
- Nem tudom, jártál-e itt még kora-délután, de szerintem rá se ismerni a parknak ezen részére, annyira csodaszép lett!
Nem akartam terhére lenni túlságosan, így közben igyekeztem a bazárra is vetni egy-egy pillantást. A céllövölde és az aranyhal-halászás izgalmasnak tűnt, a finomságok illatára pedig összeszaladt a nyál a számban. Ki akartam próbálni minden finomságot: dangot, manjut, taiyakit, meg az összes többi nyalánkságot!

by **Chancery** Csüt. Márc. 06 2014, 16:36

Csaltam >.> Igen, bevallom, elárulom, loptam-csaltam-hazudtam, de csak most az egyszer. Jó, nem ígérem, hogy a jövőben nem fog előferdülni, de most ez a helyzet.
Egész pontosan információkat loptam ki Csan üzenetéből, még mielőtt törölte volna teljesen. A helyzet ugyanis az, hogy hivatalosan nem Bastet a nevem, így vagy senkinek, vagy egy ugyanilyen nevű játékosnak juthatott el maximum az üzenet, de nem hozzám. Csanszeri-hez viszont került, mivel ő is részt vett az egész hercehurcán, csak velem ellentétben ő úgy döntött, hogy nem vesz részt az utóbulin, miután Dzséj bedurcizott azon, hogy hova került a párja (megjegyzem, továbbra is önhibáján kívül).
Mondjuk nem értettem a reakcióját. Miért olyan nagy baj, ha a csaja másokkal is beszélget? :suspect:Elhiszem én, hogy szereti meg ilyesmi, de azért túlzásba nem kell esni.
Lényeg a lényeg, én jönni akartam. Nekem úgysincs párom (nem mintha szeretnék), és jó lesz kicsit gazdimentesen tölteni a napokat. Ha Csan a térképén meg is lesi, merre kószálok, úgyis csak azt látja, hogy a Vakrandi helyszínén, és nem fog idejönni.
Macska képében siettem a parkba, gondolva, hogy nem érdekel az alakom, majd elleszek valahogy. Fiatal koromnak köszönhetően úgyis szóba elegyedhetek bárkivel, sőt, annak a Sznóket kölyöknek is elárulhatom, hogy ki is vagyok valójában. A park szélén azonban érkezett a meglepetés. Méghozzá úgy, hogy elestem.
-Uff...
Emberi hang szökött fel a torkomból, és nem kellett nagy észmunka ahhoz, hogy rájöjjek; mancsok helyett megint hosszú ujjaim vannak. Ami csak egyet jelenthet, de azért biztos akarok lenni a dolgomban. Belenéztem a legközelebbi pocsolyába... bingó.

[Event]Vakrandi - Page 13 View3.php?filename=a1_2014_3_8_ciwtkcienl

Na, akkor már csak a fület és a farkat kell ismét úgy elrejteni, ahogy a legutóbb is tettem. Na nem mintha nagy ördöngösség lenne, de mostanában úgyis épp eléggé megszaporodtak a cicafülűek a játékban. Csan volt az első, de azóta már megjelentek kismillióan, és ez már enyhén szólva is zavaró.
Miután megvoltam ezzel a röpke koncentrációs gyakorlattal is, immár örömtelibben léptem a park területére. Ebben a bőrben mégis csak könnyebb les szót érteni az emberekkel, Csan meg nem fog felismerni, ha mégis erre tévedne.

Egyenlőre nem sokan lézengenek erre, és azokat sem ismerem. Csupán a szőke srácot ismerem meg, Csan vele beszélgetett utoljára, mikor itt járt. A jelek szerint elég elfoglalt, megp ersze bolond leszek magamtól odamenni bárkihez is. Ha tetszem valakinek, az jöjjön ide

Első utam végül a fura yukatás sátor felé vitt. Ha már itt vagyok, ellene megadni a hangulatot, és úgyis egyszer - illetőleg másodszor - vagy ember, ki akarom próbálni, milyen hordani ezeket a cuccokat. Eltelik egy jóóóó idő, mire sikerül segítséggel magamra aggatnom, de utána beállok a tükör elé alaposan megnézni magam.

[Event]Vakrandi - Page 13 View3.php?filename=a1_2014_3_8_v7cxgv9o8c

Majd meglátom később, jó ötlet volt-e.
Most ideje belevágni a lecsóba és körbenézni egy kicsit. És persze meg is éheztem a nagy öltözködésben >.>

by **Yurihime** Csüt. Márc. 06 2014, 19:05

Teljesen összezavarodva tántorogtam haza, tulajdonképpen nem is tudtam, mi történt velem abban az egy órában, amíg abban a kávézóban voltam. Barátokat szerettem volna szerezni, de nem hiszem, hogy sikerült, hiszen Alex-sama már a barátom volt, Danee-sama és Snowcat-sama pedig... őszintén szólva, nos, roppantul különös emberek voltak. Különösen Snowcat-sama, aki nagyon furcsa dolgokat mondott nekem, és képtelen voltam kiigazodni a szavain. Megszólalni sem tudtam igazság szerint, hiszen nem is tudtam, mit mondhatnék. Csupán azt éreztem, hogy a bolondját járatták velem, és ez nem volt jó érzés Sad

Nem hinném, hogy sikerült velük barátságot kötnöm, ami kissé csalódottá is tett. Biztosan az én hibám volt, nem voltam elég kedves, vagy... nem is tudom, mi lehetett az elvárásuk velem szemben Embarassed

Jobb lett volna, ha el se megyek, akkor nem bántottam volna meg senkit Sad

Egész nap azon voltam, hogy kiverjem a buksimból ezeket a zavaró gondolatokat, de csak akkor sikerült, amikor az üzenetet jelző boríték felvillant a szemem sarkában. Hiszen a fesztivál híre felvillanyozott, ritkán vettem részt ilyesmin, de akkor mindig nagyon élveztem a forgatagot, a vidám arcokat, és legfőképpen a tűzijátékot, mely az este fénypontja volt mindig. Lelkesen vetettem bele magam a készülődésbe, a délelőttöt elfeledve minden gondolatomat az töltötte ki, hogy kiválasszam a legszebb yukatámat, a legmutatósabb masnit a hajamba, és azon járt az eszem, hogy vajon ki mindenkivel fogok ott találkozni. Széles mosollyal az arcomon siettem végig az utcákon, egyetlen percet sem szerettem volna elmulasztani. Csak miután odaértem, és a bódék sora körül vett, akkor ébredtem rá, hogy mindig másokkal mentem eddig fesztiválra, most viszont nem volt mellettem senki. A felismerés egészen letaglózott, az ismeretlen helyzet kétségbeejtőnek tűnt. Mit fogok tenni egyedül? >.<" Segítségkérő tekintettel pillantottam körbe, hátha történik valami csoda... de nem történt, így eleinte bizonytalan, majd egyre szaporább léptekkel indultam előre, céltalanul. Sietségem és zavarodottságom meg is bosszulta magát, hiszen egy óvatlan pillanatban összeütköztem valakivel, és a saját lendületemnek hála kibillentem az egyensúlyomból. Halk sikkantással kísérve estem a földre, de annyi lélekjelenlétem még maradt, hogy bocsánatot kérjek, noha fel nem néztem még.
- S-sajnálom, figyelmetlen voltam! Kérem, bocsásson meg! >.<" - hadartam félénken, mígnem össze nem szedtem a bátorságom, hogy felpillantsak a minden bizonnyal haragos áldozatomra.

by **Peter Worker** Csüt. Márc. 06 2014, 19:19

Fesztivál

Jó volt találkozni a lányokkal, talán változott a véleményem velük kapcsolatban, ámbár sajnos nem azért voltam jelen, hogy velük jóba legyek, hanem hogy egy új ismeretséget kötve akár egy szorosabb kapcsolat is kialakuljon köztem és a másik fél között. Ez nem sikerült. Nyilván erre nem lehetett elég tíz perc, de sajnos ez a próbálkozás már ott kudarcba is fulladt, hogy olyan lányok ültek velem szemben, kiket már ismertem, sőt kiknek már barátjaik is voltak.
A napom további része így eléggé vegyes érzelmekkel és gondolatokkal telt el. Mikor örültem, hogy jóba lettem RenAival és Mirikával, mikor pedig átkoztam, hogy miért is foglalták ott a helyet. Nem volt ez így jó és a kora esti meghívó is újra elgondolkodtatott ezekről.
A délutáni programjaim közé tartozott még, hogy elmeséljem Leanak, hogy hol is töltöttem a délelőttöm. A lány szerencsére nem űzött gúnyt belőlem és nem szórakozott rajtam, ámbár szigorúan meg is kértem, hogy ezt ne mondja el másnak. Talán csak ő ösztönzött arra, hogy menjek vissza a tűzijátékra, a fesztiválra. Nyilván persze az ő oldalán, ám látszott a szemeiben a rafináltság, s hogy ott is hagyott a helyszínen magamra. Mint egy rossz nővér, ki a maga módján segít. Csak kuncogtam, hisz nem tehettem mást, majd néztem körbe a már ismert parkban. Bódék, árusok, csokik, s cukrok, semmiből sem volt hiány. Pár aranyért egy nagyobb vattacukor, majd került az az arcomhoz a kelleténél közelebb, hogy belém jött valaki. Az érintett a földre került én pedig az arcomat töröltem. A hangja ismerős volt és a sűrű bocsánatkérése is.
- Ne kérj ennyiszer bocsánatot Hercegnő, mert akkor nem fogsz, mikor biztosan kéne. – öltöttem a nyelvem a földön fekvő lányra, majd nyújtottam a pálcát a cukorkával – Vattacukrot?

by **Tachibana Makoto** Pént. Márc. 07 2014, 12:04

Nos, nem pont arra gondoltam, mint amit Norika tett, ám ezek szerint az én fantáziám sokkalta perverzebb, mint az övé volt... vagy csak nem értette a célzást... esetleg nem fogta fel, milyen kevés időnk van játszadozni. Igaz utóbbi, mint arra fény derült, fölösleges aggály volt, egyszer csak azt vettem észre ugyanis, hogy már lejárt a tíz perc, és még senki sem jelent meg, hogy szétválasszon minket. Ez felettébb örömteli volt, így nem csak arra jutott időnk, hogy jól eláztassuk egymást a tó vizével, de a felszín alatt hamarosan izgalmasabb irányba fordítottam kettőnk várva-várt kis találkáját, és nem csak kézzel :]
Hogy is mondjam... kielégítő véget ért számomra ez a vakrandi, ám egyszerre vallottam magam szerencsésnek és szerencsétlennek is, elvégre hiába ismertem meg egy tündéri idomár-sárkány duót, hiába cselekedtem meg a mai jótettemet Cica-chan felvidításával, és hiába idegesítettem fel egy beképzelt csitrit, nem feltétlenül ezért jelentem meg. Sőt, még csak nem is azért, hogy egy gyors menetet letudjak Norikával, de ez legalább némi kárpótlást jelentett az új, meghódítható leányok hiányáért. Ettől függetlenül nem mondhatom azt, hogy rosszul éreztem magam, épp ellenkezőleg. És mint délután kiderült, még nincs is vége, bár a setting alapján illett volna Szophie kíséretében megjelennem. Mégsem így tettem, hiszen elég volt az hogy én tudtam, kedvesem is ott volt, fordítva talán nem lett volna annyira kedvező... és... talán nem árt, ha ezt a fesztivált kivételesen nem az ő társaságában élvezem :] Szokásosnak mondható, ámde köpenymentes öltözetemet öltöttem magamra, így a hanyag elegancia parfümjébe burkolva lépkedtem végig a bódésorok között, zsebre dugott kézzel. Kellemes társaságra vágyva fürkésztem a szememmel a környezetemet, de egyelőre a szép yukatába öltözött hölgyemények közül egy sem keltette fel az érdeklődésemet, vagy éppenséggel férfitársaságuk is akadt. Na de hátha akkor, ha befordulok ezen a sarkon... :]

by **Szophie** Pént. Márc. 07 2014, 15:44

- Végre.
- Paróka.
- Most pedig induljunk.
- Női ruha.
- Mégis hova tűntél így el?
- Nőstény farkas?
- Indulhatunk mobozni, ugye?
- Megkérdezhetem, kik láttak téged így?
- Helyes, akkor irány a tizenkettedik szint.
- Egyáltalán mi vezérelt, amikor ezt felvetted. - felnevettem.
- Hogy beolvadjak. Akkor indulunk?
- Mi? Hova?
- A többi nő közé.
- Nem-nem, hova megyünk?
- Csak úgy tíz perce beszélek erről.
- Miről?
- Semmi-semmi. Ettél már jégpillangót?
- Tessék?
- Hagyjuk.
- Jó.
- Mobok?
- Rám fér egy kis pusztítás.
Így aztán, miután egy különös mezőn végre megtalálta pet a gazdát, elindultunk vadászni. Azt hiszem, hirtelen elteleportáltak minket. Persze nem lett volna egyszerűbb hangosbemondón közölni, hogy vége az eseménynek. Nem, ők inkább teleportálnak el minket. No mindegy.
Éppen egy farkas falkával végzett az én magányos farkasom, amikor üzenetet kaptam. Kettőt is. Ugyanaz szerepelt mindegyikben, csak az egyik valami.. Veronikának szólt. Különös szemmel méregettem Vezért, de nem szóltam egy szót sem. Szóval Veronika. Hehehh..
És abban a pillanatban döbbentem rá valamire... Falat! ><" Elhagytam. A sajátaándék gggyíkocskámat.__.
- Izé..
- Mi volt benne?
- Észrevettél valamit?
- ???
- Gyík..
- Ohh, csak nem megszabadultál végre tőle? - lelkendezett.
- Ööö.. nem. Mindegy is. Nincs kedved egy pet-gazdi kapcsolat erősítő programhoz? - kérdeztem hirtelen. - Szerintem jót tennének köös kikapcsolódások.
- Felejtsd el!
- Na! Kérlek, kérlek, kérlek, kérleeeek! - néztem rá esdeklón.
- Jó. - adta meg magát egy sóhajjal. Valahogy ez most egyszerűen ment.
- Akkor megyünk fesztiválozni! - ujjongtam. És talán Falat is arra lesz valahol.>.<
Így kerültünk este a tömegbe, a kandírozott almás bódé elé egy táblával, miszerint egy eltűnt gyíkot keresünk, nevén Falat.O.o Persze keresés közben lehet almát enni. Ez csak természetes..
Ohh.. és yukata? Ugyan, ilyenről még nem is hallottam. Csak pislogtam a többieket elnézve.
- Ez valami különös rituálé? - kérdeztem Vezért.
- Igen. És tüzet raknak, és azt körbe fogják táncolni..
- Ténylrg? :O *-*
- facepalm

by **RenAi** Pént. Márc. 07 2014, 16:12

- Fesztivál -

Furcsán éreztem magam a randik után… egyrészt bántott a lelkiismeret, másrészt volt aki be sem jött hozzám… és ekkor gyenge pillanatomban, magam sem értem pontosan miért is… de unaloműzésként meginterjúvoltam saját magam. Nah ez vagyok én. Gondolhatják egyesek hogy szánalmas, de legalább tudom hogy pasinak helyesebb lennék, okosabb és egy igazi troll… bár lehet csak én éreztem magam annak és igazam.. izé igaza volt.. de már mindegy is. Azért voltak jó pillanatok, örültem hogy összefutottam Peter-el, így végre tisztázódott egy régi, múltbeli atrocitásunk is, és kellemes hangulatban váltunk el egymástól. Egy óra volt csupán, mégis olyan sok dolog bele fért, szinte hihetetlen, nem tudom talán… kicsit olyan volt az egész mintha csaltak volna az idővel…

Haza baktattam hát, és nem tudtam magammal mit kezdeni. Küzdőtérre már nem volt értelme menni, küldetést szintén nem tudtam vállalni, sütve, főzve megvolt… köhöm… úgy ahogy. Majd este hatk után üzenetet kaptam, meg is lepődtem, ilyenkor már nem szoktam. Az üzenet tartalma szerint várnak minket vissza egy kis ünnepségre. Rögtön felcsillant a szemem, imádom az ilyen rendezvényeket, főleg hogy a tiszteletünkre, huhuuu *-* Éreztem hogy ott a helyem. Gyorsan írtam egy pm-et Jin-nek, melyben megfogalmaztam hogy szeretnék vele ott találkozni, tök jó lenne egy ilyen eseményen randizni, szinte már látom miként együtt szaladgálunk standról, standra hol az édességekhez, hol pedig az ügyességet megmérettető feladatokban veszünk részt. Majd a nap végén egymás karjaiban nézzük a tüzijátékot, már ha lesz. Remélem lesz. ><

Nem tudtam mit vegyek fel, szépen fel akartam öltözni, miközben vártam a válaszát. Vele ténylegesen randiznák, a többiek nem érdekelnek úgy… ők csak vannak, havernak és barátnak, vagy épp ellenségnek, Hermit… ha jól emlékszem a nevére. Kíváncsi vagyok vajon Ő is ott lesz-e… egyszerre szeretném, ugyanakkor valahol nem, mármint nem szeretném hogy tönkre tegye az estémet, de ha tudom én szívesen megkísérlem az övét, ha már bohócot csinált belőlem. Bár valahol a saját magam butaságának is köszönhetem, de tény hogy én tényleg csak új barátokat akartam szerezni, erre igencsak furán sült el a nap azon része… remélem az estém jobb lesz. Tavasz váró buli! Imádom a tavaszt és a bulikat is. Fel vagyok pörögve, szinte percenként nézem hogy írt-e vissza Jin szerelmem… de még semmi… lehet lefeküdt picit pihenni. ><”

Majd egy óra alatt elkészültem és meg is érkeztem a parkba, amely most gyönyörű sőtétlő színekbe öltözve a standok megvilágításába burkolva hemzsegett a résztvevőktől. Tehát elkéstem. >< Már mindenki megjelent szinte… sőt csodálkozom hogy ennyien vannak… hisz… nem tűnt úgy abban az egy órában hogy ilyen sokan lettünk volna, bár lehet csak nem került mindenki sorra.. sőt biztos is. Beérve a tömegbe elámulva néztem a standokat, és vártam hátha csoda történik és Jin mégiscsak megjelenik. Volt egy stand ahol olcsón yukatát lehetett bérelni, még szép hogy kihasználtam, pár pillanat alatt meg is találtam a hozzám illőt, mármint amiben jól is éreztem magam. Olyan rég volt rajtam ilyen utoljára, kicsit bajlódtam a felvételével, de a végén azért csak győzedelmeskedtem. Immáron alkalomhoz illő öltözékben folytattam az estét, egy kandírozott alma után, megpillantottam egy standot ahol mini tűzijátékot lehet venni. Be is szereztem párat. A tömegből kissé kiszabadulva, lecsendesülve a zsinattól találtam egy nyugodtabb helyet, a bódék mögött nem sokra volt a tó, aminek partján leguggolva, már amennyire a yukatám engedte, gyújtottam meg, és mosolyogva néztem ahogy izzó fénnyel gyulladt meg a kis csillagszóróm. Csodálom hogy tűzijátéknak hívják, de attól független szeretem ezt a fajtát mert hangulatos, és a kinti.. mármint arra emlékeztet amikor még kint összegyűltünk páran barátok. Jó volt.

by **Jun** Pént. Márc. 07 2014, 20:31

Mialatt szépen lassan mindenki a helyszínre szállingózik lassacskán már az összes szórakozási lehetőség, és stand felépül, és üzemel is. Kellemes illatok lengik be a parkot, ahogyan sétálgattok biztosan hívogatóak számotokra a játékok, vagy ha azok nem is, néhány apró emléket biztos vásároltok magatoknak. De mi értelme van annak, ha egyedül nézelődtök? Ki lesz az aki majd segít választani a hajdíszek vagy állatmaszkok közül? Vagy aki ott lesz melletted és segít az aranyhal halászat rejtelmeit elsajátítani, hogy nyerhess egy aranyos állatkát? Hát ezt a valakit magatoknak kell megtalálnotok. Van aki már előre gondolkodott és partnerrel vagy akár partnerekkel együtt érkezett. Viszont biztos akad olyan közületek aki egyedül, magányosan tengeti a fesztiválon eltöltött idejét.

Az előző résszel ellentétben most kicsit más a helyzet, itt a lehetőség arra, hogy saját magatok találjatok partnert akivel ismerkedhettek. Két-három fős csoportok is kialakulhatnak, ha gondoljátok. Bármivel elszórakozhattok, ugyanis minden megtalálható itt amit csak el tudtok képzelni. Tűzijáték majd később lesz, jelzem melyik körben :3

Ha valaki szeretne becsatlakozni nyugodtan megteheti, illetve majd jelezzétek reagjaitok felett, hogy kivel léptetek éppen akkor kapcsolatban, hogy tudjuk, hogy ki kit szúrt ki :3

Határidő: Március 14. Innentől már annyit írhattok amennyit szeretnétek

by Ajánlott tartalom