Re: [Event]Vakrandi

by **Atoru** Kedd Feb. 18 2014, 15:55

Szophie

Úgy látszik a lány tényleg komolyan gondolta azt, amit mondott és egyre jobban kezdem azt hinni, hogy igaza van. Majd talán egyszer valaki csak megtetszik nekem. Ki tudja. :roll:Ez a lány elképesztő. o.o Ennyi dolga van, és még így is van szabadideje. Majd jött a filozofálás része. :cheers:Valamiért ezek a kérdések arra ösztönöznek, hogy önkéntelenül is, de elkezdek rajtuk gondolkodni.
- Cél mindig kell az embernek Szophie. –mosolyogtam – Hiszen a nélkül értelmetlen az életünk. A halál pedig… nos, szerintem nem a legjobb cél az életben. Az én célom például az, hogy ne csak egy kis hangya legyek ebben a végtelen nagyvilágban. Szeretnék valami maradandót alkotni, amiről megjegyzik a nevem. De ez is csak ábránd, semmi más. – Rázom meg a fejem. Hisz mégis mit csinálhatnék, amiről tudják, hogy léteztem? Majd elkezdett Judy-n töprengeni, és úgy tűnik, hogy talán ismeri. Viszont amikor azt mondja, hogy nincs motivációja, kicsit furcsa arckifejezést vágok. Akkor mi vitte eddig előre? Nagyon kitartó lány lehet. De eljött a búcsú ideje, amit jelzett nekem is.
- Én is örülök a találkozásnak Szophie és egyszer majd talán befejezzük – mosolygok rá és elfogadom a felém nyújtott kezet. Majd kiderül, hogy mit hoz a sors. :roll:Majd elmondja, hogy valami randizósdi van a kávéházban. Ismerős keresésnek nem rossz, döntöm el magamban.
- Persze, hogy maradok. – mosolygok a lányra, majd kilépek utána én is az ajtón.

Judy

Alighogy kilépek az ajtón, máris pixeleződni kezdek.
- Már megint? – nyögöm ki. T.T A teleportálásból lassan kezd elegem lenni. Mikor megérkezem, egy tóparton találom magam. Aztán egyszer csak egy ismerős hangot hallok meg.
- Oh, szia Judy! - Próbálom leplezni az idegességem. Ez egy kicsit fura helyzet lesz... Igaz, hogy egy randi esemény, de a céhvezéremmel csak nem randizhatok! Ez ellenkezne az elveimmel. ˇ^ˇ

Közben egy üzenet is felvillant előttem arról, hogy mutassam meg, mit tanultam a randizásról, vagy legalább is valami ilyesmi. De ezt nem Judy-n fogom tesztelni. >.> Még szerencse, hogy megkérdezte, hogy mégis melyiket keresem, barátot, vagy szerelmet.
- Inkább barátot. - mosolygok - És te mi járatban vagy ezen az eventen? - ~Ez az Ato, kérdezd, ahogy Szophie tanácsolta, beszélj mindenféle dologról.~ Hallom megint azt a hangot. Suspect

- Ha neked ahhoz van kedved, akkor sétálgathatunk. - egyezek bele, majd ha elkezdünk sétálni, akkor elkezdek hozzá beszélni.
- Mondd, hogy vagy mostanában? Rég láttalak. Hogyan telnek a frontharcok? Mi újság felétek? -próbáltam kérdezgetni, már amennyire sikerült. Habár még volt egy kérdésem, azzal a Crazy Cemetery-vel kapcsolatban, de végül úgy döntöttem, hogy nem. Ezzel nem fogom zargatni Judy-t, pont akkor, mikor egy társkereső eseményben van. De aztán eltöprengtem valamin.
- Tényleg Judy, te hogy-hogy itt vagy? Talán még nincs barátod? - Kérdeztem végül teljesen csak kíváncsiságból, mert nem nagyon értettem, hogy egy ilyen szép lánynak miért nincs barátja.

by **Noxy** Kedd Feb. 18 2014, 17:12

Atoru

Miután elolvastam a nekem küldött rövidke levelet a vakrandi mostani eseményéről, és Atoru is felfogta, mi történt itt és kivel került most párba, teljesen összezavarodott látszólag. Biztos amiatt aggódott, hogy kikezdenék vele, vagy neki kell udvarolnia nekem annak ellenére, hogy mindketten egy céhhez tartozunk. Atoru nekem barát és egyben testvér is, akire mindig számíthatok a küldetések vagy más események során. Most utólag egy kicsit meg is lepődtem azon, hogy ezúttal nem valami komoly ügyek vagy egy küldetés sodort össze minket, hanem egy sima barátai találkozó egy vakrandin. Hm, úgy tűnik, kicsit alábecsül pártembert ez a kedves ember, aki kitalálta ezt a vakrandit. Én egy olyan alakkal szemben is megőriztem minden büszkeségemet és hűségemet szerelmem iránt, mint például Tachibana Makoto, aki nagyban azt hiszi, neki van mindenben igaza. Ki tudja, hogy akkor mit fog mondani, ha bekeményítek egyszer, ha megint megpróbálkozik nálam, vagy valakivel a szemem láttára. Amit mondtam annak a srácnak, nem vicceltem, komolyan képes lennék kettétörni mások érdekében "pályafutását", ahogy azt tettem körözött személyünkkel.
- Köszönöm jól vagyok, bár a frontoldalon egyre keményebbek a bossok - feleltem Atoru kérdéseire, miközben elindultunk a tó körül sétálni. - Bár nem csak a bossok keményebbek szintről szintre, még a legtöbb frontharcos is mintha kicserélődne személyileg, lassan nem tudunk megbízni egymásban és hát sajnos egyre kevesebben is vagyunk.
Következő kérdésére kicsit elpirultam, de nem volt titok, hogy együtt vagyunk Ozirisszel, így hát nem is várattam a válasszal.
- Nos, vannak barátaim, csak kivételesen megengedhettem magamnak azt a kikapcsolódást, hogy újabbakat ismerjek meg, de csak baráti körön belül. Tulajdonképpen van amúgy szívszerelmem, Ozirisz. Őt bárkinél jobban szeretem, és soha el nem dobnám másért. Majd ha lesz neked is valakit, akit majd így fogsz szeretni, hasonlókat mondanál. Remélem, majd neked is hamarosan összejön egy szép, kedves lány.
Ekkor eszembe jutott erről Joey.
- Amúgy most jut eszembe! Pont most vettem fel egy új tagot. Ismered Joey Chrome-ot a múltkori küldetésünkről? Mostantól kezdve ő is a testvériségünk tagja, és bár kicsit kelekótya, mint jól tudjuk már mindketten, de nagyon erős lovag, és a harcokban nagyon sokat lehet rá számítani. Ha segítünk neki az edzéseknél, akkor nagyon erős lovagot tudunk belőle faragni.

by **Tachibana Makoto** Kedd Feb. 18 2014, 17:29

Nahát, ennyire lelkes fogadtatásra a legkevésbé sem számítottam. Min mehetett keresztül "szegény" lány, hogy ennyire örül nekem? Nem, ez rossz kérdés, természetesen akármilyen felhozatal után így reagálna rám. Olyan önbizalomhiányosan hangzott ez az előbbi, mintha én valami rossz parti lennék, avagy még inkább a legkisebb rossz :] Még a gondolat is nevetséges. Ettől függetlenül tényleg meglepett Nori lelkesedése, higgadtabb, kimértebb hölgynek gondoltam ennél. Nem mintha baj lenne, némi mosolyt varázsolt ugyanis az arcomra hevessége.
Mihelyst leültem, ő máris az ölembe pattant, eképpen értelmetlenné téve a két fotel meglétét, jómagam pedig sejtelmes vigyorral az arcomon pillantottam a felcsúszó szoknya által biztosított kilátásra. Gyönyörű lábai voltak, és lám, még egy szexi kiegészítő is került rája, mely remekül illett az öltözékéhez. Egyik kezem ösztönösen csúszott a selymes combokra, figyelmen kívül hagyva a szoknya jelenlétét is, miközben a másik a derekára tapadva tartotta.
- Szophie gekkója? - meredtem a kis hüllőre, aki máris megunta a lány vállát, és megindult lefelé. Galád kis teremtés, úgy fest riválisom akadt :] Csakhogy a bájos hölgyemény ezzel nem törődött, és olyan szinten rám mászott máris, mintha az élete múlna rajta, és ami azt illeti igaza is volt. Tíz percbe nem sok szórakozás fér bele, nem volt vesztegetnivaló időnk.
- Nos, meglehetősen kemény volt a mai munka, jól esne egy fürdő... De előbb neked kell lemosnod magad. Tisztátalan kezekkel nem illethetsz, cseléd :] - válaszoltam szigorú hangon, rezzenéstelenül reagálva a kényeztetésére, és azzal le is tessékeltem az ölemből a lányt, majd rácsaptam egyet a fenekére. Ugyan csábító volt a gondolat, hogy letisztíttatom vele az asztalt, de az túl sok időt vett volna igénybe, és ha már itt volt a tavacska, érdemes volt kihasználni. Nemde? :]

by **Atoru** Kedd Feb. 18 2014, 20:39

Judy

A Judy-val való beszélgetés kezdett nyugodtabb irányba fordulni, így lassan el is felejtettem a Crazy Cemetery-vel történteket. Közben Judy is válaszolgatott a kérdéseimre, de ahogy láttam, nem mennek túl jól a dolgok a fronton.
- Ha szétestek, akkor abból hamar sok halál lehet, ha nem vigyáztok. Pedig eddig azt hallottam, hogy a frontharcok győzelme sokszor a csapatmunkán múlott. – És ekkor hirtelen eszembe jutott Szophie. - Egyébként nem rég összefutottam egy frontharcossal, akit Szophie-nak hívnak. A Justice League tagja. Talán ismered? – Judy talán többet tud mondani róla.A következő kérdésemre viszont valamicskét elpirult Judy is. Szóval van egy szerelme. Habár mindegy is, hiszen úgy sem kezdenék ki vele. ~Pedig ő is szép, Atoru.~ Mondta az a hang. Már nagyon kezd irritálni engem. -.-” Ha így folytatja tovább, akkor nem sokára lesz egy gondolat vitánk is. De vele majd később foglalkozom, most Judy az első. Úgy se találkozunk túl gyakran ahhoz, hogy sok mindent megtudjak róla, tehát itt a remek alkalom. De nem jutott semmi kérdés sem az eszembe. Ez így nem lesz jó. Ha nem mondok semmit, a végén még halálra unja magát és az sokat rontana a barátságunkon, amit nem akarok. De mit kérdezhetnék? Nagyon semmi közös téma nem jut eszembe azon kívül, hogy Aincrad, mobok és boss. De netalántán eszembe jut majd valami. Így elkezdtem kutatni az emlékeimben, amikor megtaláltam egy jó kis kérdést.
- Ömm Judy, emlékszel arra, amikor először találkoztunk egy küldetésen? Akkor feltettél nekem egy kérdést, és most ugyanezt tenném fel én is. Mit gondolsz erről a világról? – Kezdésnek nem is rossz, de a folytatáshoz nem elég. Sebaj, majd eszembe jut még valami. Eközben Judy mondta, hogy Joey csatlakozott hozzánk.
-Oh, Joey? – Kicsit meghökkentem. Ezzel a hírrel nem tudtam mit kezdeni. Most sírjak, vagy nevessek? Egy felől boldog vagyok, hisz többen lettünk, és egy elég erős tag lépett be, más részről pedig nem túl sokszor kedvez a tagnak a szerencse, legalább is amikor láttam, akkor volt néhány ballépése.
- Akkor már összesen négyen vagyunk, nem igaz? De mi történt a harmadik tagunkkal? Még soha nem láttam. –és így jobban belegondolva, tényleg nem láttam még egyszer se, de annyi biztos, hogy létezik, hisz a tagok számánál látni. De akkor mi történt vele?

by **Peter Worker** Szer. Feb. 19 2014, 00:18

Mirika

Az erős fehér fény után váratlan egy idegen helyen voltam. A talpam alatt fa, a kezeimmel pedig egy csónak magasodó peremét markoltam. Imbolygott a vízen a hajó, így kicsit félve kapaszkodtam meg a hajóban egy pillanatra. Távol fák, fű és part. Padok, melyeken párok ültek, bent a vízen meg még két hasonló csónak. Csak egy pár pillanattal az érkezés után tekintettem magam elé, hogy a nevemet hallottam az előttem ülőtől.
- Isme… - tettem volna fel a kérdést, ám ismertem én is őt – Szia, Mirika? – és tekintettem rá csodálkozva. Talán a fény miatt, talán tényleg könnyezett, de szokatlan mód csillogtak most az egyébként is szép szemei.
- Köszönöm a szemüveget, tényleg segített valamennyit. – mosolyogtam, majd emeltem le azt az ingemről és hajolva közelebb hozzá tettem óvatosan rá – Talán a hirtelen fény nem bántja így a szemeidet. – ültem vissza és nevettem szolidan – Hehe. Igencsak jól áll, de… de mond csak, mit csinál az Anat, ha meglát kettőnket? Miért vagy itt? Nem félsz, hogy egy kék hajú és kedves szépfiú elcsábít téged tőle?
Az előző szoba után talán annyira nem is aggasztott, hogy ismét egy olyan lánnyal kerültem össze, ki aktív kapcsolatban volt épp. Talán csak a nem értettség nyomasztott egy kicsit, hogy miért is magányos fiúkkal akartak ismerkedni, de e fölött jobb éreztem most inkább tovább haladni és nem elmélkedni rajta. Majd a tíz percek után.
Nem feledtem a kérdését. Barátnőt kerestem, nyilván ezért is voltam itt, de kérdeztem inkább csak a válaszadás helyett. Apró kitérés kerülve a kényelmetlen helyzetet. Nem lett volna zavaró, de talán egy kis szégyenérzet fogott el, hogy Ai után ő ült velem szemben. Két lány, kiknek megvolt, mit én csak kerestem.

// Maradok, de csak ha szükség van a plusz egy főre a férfi oldalról. //

by **Mirika** Szer. Feb. 19 2014, 01:06

Őszintén? Szívesen kerestem volna Nacchant a tekintetemmel, több párt is láttam a környékünkön ugyanis, bár elég messze voltak ahhoz, hogy ne zavarjuk egymást. Kíváncsi voltam, mit művel. Éppen kinek csapja a szelet, ha egyáltalán ezért volt itt. Tényleg gőzöm sincs, minek rángatott el ide magával. Alexet még érteném, neki jól jött a gyakorlás, bár... így, hogy nem fogjuk a kezét, gondolom eszébe sem jut, hogy mire is jó egy ilyen vakrandi az ő szempontjából. 'ttaku, csak tudnám, miért foglalkozom ennyit azzal a szöszivel... Tán mert Anatnak fontos? Akarom én, hogy Hinari oneesama egy ilyen teszetosza alakkal járjon? Heh, fene tudja Rolling Eyes

Anatot se kerestem most, mert nem akartam Petert megsérteni azzal, hogy látványosan forgolódok, mintha nem érdekelne a társasága. Leginkább azért, mert ez cseppet se volt igaz, valódi áldás volt a srác a sok kommunikációzavaros balf...ék után :3
- Hihi, ez kedves :3 - reagáltam a kis magánakciójára. Persze először nem tudtam, mit akart, így ösztönösen hátrébb húzódtam, de aztán leesett, hogy a szemcsit akarja a fejemre tűzni, így megadtam magam - Talán túl kedves is - tettem hozzá, és dőltem volna hátra, csakhogy rájöttem, nincs támla, aminek nekitámaszkodhatnék. Hülye csónak >.> Elkéne bele egy normális szék, hogy kényelembe helyezhessem magam. Elképzeltem, ahogy hátradőlök, keresztbe teszem a lábam, és a szoknyámat hangyányit feljebb csúsztatva mutatok kicsit többet a combomból, mint amennyit illene... csak úgy, a nosztalgia kedvéért. Hú, de régen volt már az a párbaj... és mégis tisztán emlékeztem rá. Tényleg, és Hisame? Megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy ő hol van, de mégis megtartottam magamnak, mivel én is kaptam egyet. Mármint kérdést. Jól láthatóan elbizonytalanodtam, talán félreérthetően is, pedig csak azon morfondíroztam, hogy játsszak-e kicsit. Mennyire lenne gonosz dolog tőlem? Rolling Eyes

Vagy nem szívatnám-e meg önmagam, ahogy ez mostanában már-már szokássá vált?
- Talán nem is lenne az olyan rossz... - jegyeztem meg melankolikusan - Figyelmesebb fiút aligha kívánhatnék magamnak nálad, helyesnek is helyes vagy... - töprengtem félhangosan, de azt már nem tettem hozzá, hogy nem vágom, miért nincs barátnője. Mondjuk én is inkább barátként tudnék csak ránézni, és gondolom ezzel nem csak én vagyok egyedül - Képes lennél rá, hogy elcsábíts, he? :3 - kérdeztem hirtelen, és azzal a lendülettel le is kaptam a fejemről a szemüveget. Ezúttal én hajoltam előre, hogy átnyújtsam neki. Nem tettem a fejére, de mihelyst elvette, a térdeimre támaszkodva úgy maradtam. Én tuti el tudnám csábítani, egy ilyen fiú pont a magamfajta csajokról álmodozik. És bár nem volt szándékos a részemről, azért szembe jutott, hogy amíg így előredőlve támaszkodok, addig a tekintete be kell hogy tévedjen a dekoltázsomba. És ha rajta van a napszemcsi, még csak észre se venném Razz

by **Peter Worker** Szer. Feb. 19 2014, 09:33

Mirika

Nem mint a mesékben, de a szemeim fel, s le ugráltak, hogy előre hajolt és adta vissza a szemüveget. Hol a szemeit, hol pedig a dús kebleit figyeltem. Kár is lett volna tagadni, sőt talán dicséretnek is vehette, hogy nem tagadtam meg azok nézését. Szépek voltak, már amennyire szépnek lehetett nevezni egy pár keblet, azonban nyilván nem akartam, hogy erről szóljon ez az egész lassan hátralevő kilenc perc. Kicsit félve nyújtottam a karjaimat, ugyanakkor fogtam meg óvatosan a topjának a nyakát és húztam azt feljebb rajta. Talán túl közeli volt ez a jelenet, de jól tudtam azt is, hogy Mirika kicsit szemérmetlenebb volt, mint a többi lányt. Zavarba jöttem, hogy így cselekedtem, de segített, hogy tudtam, nem lesz olyan következménye, mint lenne más lánynál esetében.
- Talán eltudnálak. Vagyis inkább csak megpróbálnálak elcsábítani engedelmeddel. – mosolyogtam, majd a felszereléseim közül emeltem magamhoz egy kristályt. Nem voltam vad és indulatos, de azt törni kellett a csónak oldalán és így burkolódzott jégbe a hajó, a víz és a part egy kisebb része. Más hatása nem igazán volt, hideget nem adott, de szép volt, csillogtak a jégen a Nap sugarai.
- Séta a vízen? – álltam fel most már bátran a mozdulatlanná vált hajóban és nyújtottam a kezem neki. Nyilván szép volt a csónakos gondolat is, de feszengve éreztem magam, hogy késztetést éreztem a kapaszkodásra. Nem volt kényelmes. Mondjuk a jégen való séta sem lehetett olyan könnyű, vagy egyszerű, de a képességeim és Hisame lévén talán volt némi tapasztalatom ahhoz, hogy én féltsem Mirikát és ne ő engem. Talán ez lehetett az én közegem, a fagyos jég.
- Közben mesélhetsz pár gondolatot magadról.

// Elhasználtam egy fagytér kristályt. //

by **Danee** Szer. Feb. 19 2014, 21:39

- Mit nem? - néztem rá értetlenül - Meg mi nem úgyis Justin? Bocs, Shu, de ezt nem értem, nem tudom mit akarsz mondani, vagy kérdezni ezzel!
Újra és újra lepörgettem magában, az elmúlt pillanatokban elhangzottakat, de sehogy se tudtam összerakni, hogy a lány tétova kérdése mire vonatkozhatott. És még csak sejtésem se volt!
- Az igaz, hogy felnőtt férfi vagyok, és talán több mindent éltem át, vagy értek meg, mint egy fiatalabb fiú, de azt nem tudhatom, hogy Justint zavarni fogja-e. Ugyanis ez már koránt sem egyszerűen belátás, vagy érettség kérdése, az ízlése is sokat számít..
Eszembe jutott a saját estem, valamiképp pont idevágó történet volt:
- Én is randiztam olyan lánnyal, aki nagyon kedves volt, meg szerethető. De ő egy kicsit tömzsi is, és ezzel még nem is volt bajom... Az alakját el tudtam volna fogadni, meg szeretni őt valamilyen szinten, de olyan esetlen volt az egész lénye, pedig én se vagyok egy igazán magabiztos ember... szóval nem tudtam elképzelni magam mellette, és nem akartam hazugságban élni, mert úgy éreztem, hogy azzal nagyobb fájdalmat okozok, mintha az elején abbahagyjuk. Pedig élvezte, ahogy törődtem vele, és már előre tervezett... nehéz döntés volt, mintha magamat rúgtam volna ki...
Nem volt egy jó emlék... tudtam, hogy nem mehet tovább, mert jól esett hogy szeretettel veszi a szavaimat, az érintésemet, de ugyanakkor szenvedtem mellette, mert valamiképp mégis taszított. Randi után szinte menekültem haza... és teljesen bele tudtam élni magam a helyébe, mert jó párszor koptattak már le hasonlóért, és tudtam, milyen rossz utána. Szégyelltem magam, de még jobban szégyelltem volna magam ha maradok, és szerelmet színlelve kihasználom őt...
- Igazad van, én se mindenáron becsajozni jöttem, az volt a célom, hogy minél több embert, ismerjek meg, mondjuk, így csak lányokat fogok, de ki mondta, hogy az rossz! Nincs sok ismerősöm, mióta Zana eltűnt, csak te és egy íjász haverom az akit majdhogynem barátomnak nevezhetek
Pedig Kurokotoról szinte semmit sem tudok, nem bízta rám a titkait, igaz, én se nagyon tárulkoztam ki előtte. Aztán Zana-chan, aki meg olyan tiszta lelkű volt, akár egy fehér liliom, és olyan gyermekien kedves és őszinte hogy lassan beleszerettem... már nem tudom merre járhat, csak azt tudom, hogy még él valahol...
- Köszi! - nyúltam a kosárba, s elő is került egy fonott kalács, meg kerek sajt, és egy üveg tej
- Vághatok neked is? - kérdeztem tőle, és megkezdtem a kalácsot, majd egy cikket vágtam a guriga sajtból is. A tejhez vettem elő a tárolóból két poharat, az egyiket Shu mellé tettem le, a másikba pedig magamnak öntöttem
- Öntök neked is ha kérsz! Timidusz szereti?

by **Shukaku** Szer. Feb. 19 2014, 22:35

-Talán… talán nem is baj. Mindegy is. Nem számít…
Továbbra is leszegte a fejét, és még a történetet is úgy hallgatta végig.
~Danee direkt nem akar arra válaszolni, amit kérdeztem. Szándékosan kikerüli a válaszokat. Biztosan nem ízlés kérdése, hiszen Danee is folyamatosan ezt csinálja, hogy udvarol meg ilyenek… és ő is azt mondta, hogy kicsi vagyok hozzá. Ha akkor azt tudta mondani, akkor most miért nem meri kimondani? No szép… már őszintének sem lehet velem lenni. Biztos ahhoz sem vagyok elég érett.~
Kezeivel közelebb vonta magához Timidust, és úgy simagatta, hogy közben valamelyest össze tudja kulcsolni a karjait.
~Belátás meg érettség? Mit kellene belátni? Lássam be azt, hogy nem vagyok elég érett? És… és akkor már nem is leszek, mert itt nem leszek nagyobb. Danee is azért nevetett ki, mert ilyen helyre jöttem, ami szerinte a felnőtteknek való. Márpedig nem is! És… és én legalább nem udvarolok olyasvalakinek, akinek van másvalakije is. Ő pedig igen, mert ezt csinálta a Halloween partyn is, és utána még képes volt arra, hogy ő sértődjön meg. Most… most akkor ki is a gyerekes? Hát nem én, az biztos! És… és Justint sem tartja ezek szerint sokkal érettebbek, ha nem tudja elképzelni, hogy a helyébe képzelje magát. Csak meg kellene mondania, hogy őt zavarná-e, és akkor máris okosabb lennék. De nem is kell, mert úgyis tudom, hogy igen. De… de talán Justin kevésbé ilyen… ilyen olyan mint Danee. És akkor őt nem fogja zavarni. Tachi-sant még az sem zavarta, hogy Timidus sárkány. Mert ő képes volt meglátni a belső értékeket, nem pedig csak a külső… dolgokat. Igen! Így lesz a legjobb! Én nem is akarok megnőni, mert így is elég jó vagyok, és engem Justin így is fog kedvelni, és akkor magam miatt fog, nem más miatt. A belső értékek miatt. Még a könyvben is így volt, amit Justinnak adtam. Rengeteg okosság van abban a könyvben. Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Akkor pedig… akkor pedig nem is fontos, hogy megnőjek.~
Shu a gondolatai végére már nem is figyelt Daneera, hanem teljesen elkalandozott, így csak a végét kapta el.
~És ki az a Zana? Nekem… tudnom kellene, hogy ki az a Zana? Remélem nem bántom meg azzal, hogy nem is ismerem azt, aki neki ezek szerint ilyen nagyon fontos... de… ő se ismeri Justint. Akkor biztosan nem bántom meg. De… nem fogok rákérdezni, mert látom, hogy szomorú miatta. Szomorú dolgokra pedig nem kérdezünk rá.~
-Én… köszönöm, de nem vagyok éhes. Illetve… inkább elfogadom. Tejet mindketten kérünk hozzá. Köszönjük!
Kapta elő gyorsan Timidus tálkáját, és lehelyezte maga mellé a csónak padjára.
-A kalácshoz viszont csak vajat kérek, ha van. Ha nincs, akkor semmit. A kalácsot vajjal szokás enni.
Az utolsó mondatot úgy mondta ki mint egy tényt, egy megrendíthetetlen alapigazságot. Persze Danee azzal ette felőle, amivel csak akarta, de Shu biztos volt abban, hogy a kalácsot vajjal szokás…
-Timidus pedig mindent szeret, de a legjobban…
~Danee unatkozik mellettem. Már eleve meglepődött azon, hogy engem talált itt, és biztos csalódott is, amiért rám kell vesztegetnie az idejét, nem egy érettebb lányra. Biztos ezért mondta, hogy nekem nem is kellene itt lennem, mert nem akarja, hogy itt legyek. De… nem mehetek el, hiszen már kihajózott, elteleportálni pedig… de miért nem mondja meg, ha egyszer zavarom?~
-A halat. Legjobban a halat szereti.
És már elő is vette az eszköztárjából a pecabotot, és behajította a vízbe a horgot. Az úszó nyugodtan ringatózott a vízen, Shu pedig most már azt figyelhette. Így már volt oka másra figyelni, és talán zavarni is kevésbé zavart.

by **Tsubasa Norika** Csüt. Feb. 20 2014, 16:02

Ahogy arra számítottam, Tachi már meg is illetett simogató kezeivel, bár arra is vártam, hogy egy kicsit játszadozzon a csipkeszallaggal is, hiszen külön azért is van ott, hogy piszkálják. Majd úgyis még lesz ideje az elkövetkező tíz percben, vagy utána valahol nyomorgatni egy kicsit. Akár haza is viheti tőlem, úgyis van otthon még pár darabom. :]
Falatka látszólag nem örült Tachinak, talán mert benne lelte meg a méltó rivállist. Én szeretem Falatkát, meg minden, de ő csak egy kis cuki pici gyíkocska, akivel csak annyit tudok csinálni, hogy a kebleim közé dugjam, Tachi viszont tud annál többet is mutatni. Vajon milyen lenne, ha Falatka egy vonzó kis perverz fiúcska alakját venné fel? Ha az a típus lenne, talán a lánysorban én lennék az elsők közt, akik megnyomkodnák Sőt, én lennék az a bizonyos első a sorban... bocs, hölgyeim, de én nagyon sokat törődtem Falatkával, és megengedtem neki dolgokat, valamint tehetségem van olyan színészkedésekhez is, amivel elcsavarhatom bárki fejét, úgyhogy húzás vissza a hátsó sorbva!
De mivel Falatka csak egy kis cuki gekkócska, így marad most nekem Tachi-kun, akinek feleltem a rövidke Falatkával kapcsolatos kérdésére.
- Ahha, de ha találkozunk a vakrandi után ezzel a Szophie-channel, akkor visszaadom neki a kis huncut jószágát - mondtam Tachinak, aztán megetettem a gyíkocskát a maradék pockyval. Ellesz velük szerintem, amíg én meg Tachi-kunnal leszek el, bár sose zavart egy kisállat társasága bizonyos esetekben, például, mikor elvesztettem a szűzességem, akkor ott nézett minket a srác macskája. Very Happy

Az biztos, hogy jó nehéz nap volt ez, ahogy Tachi is megmondta, úgyhogy ideje lesz egy lazító fürdésre. Az utolsó szavaira egy cinkelődő nyelvnyújtással.
- Neked is meg kéne ám fürdeni, Tachi-kun, a cselédlánykáknak is megvannak az igényeik, hogy egy friss tiszta úrfihoz nyúljanak. :PTúl szép az idő ahhoz, hogy mindketten megmártózzunk egy kicsikét a tóban. :]
Egy kéjes "auccsal" viszonyoztam a popsicsapkodást, ahogy leszálltam a szeretőm öléből, aztán oda is mentem a tóparthoz. Szégyentelenül tőlem telhető leggyorsabb tempóban (azaz menűbeállításnak köszönhetően egy kattintással) fürdőruhára váltottam az öltözködésemet, a lábujjamat beletettem a vízbe, hogy megnézzem hőmérsékletét.
- Hm, elég jó a víz. Gyere csak be szépen, Tachi-kun, nem szeretném, ha kimaradnál a legjobb dolgokból - hívogattam a partneremet az mutatóujjammal, aztán belevetettem magam a tavacska kellemes vízébe.
Egy kicsit lubickoltam a felszín alatt, aztán előtörtem, hogy egy kecses mozdulattal hátradobjam a kiengedett hosszú hajamat, és megmosdassam a testem minden porcikáját. Na, hát ki tudna ellenállni egy ilyen csábító, gyönyörű látványnak? Azt tudom, hogy Tachi biztos, hogy nem. Na gyere csak ide, nagyfiú, ez a cselédlányka most megnyomogat egy kicsit, mint múltkor. :]

by **Mirika** Csüt. Feb. 20 2014, 16:28

Igen, észrevettem, és szerintem ő is tudta, hogy észrevettem, mit néz olyan leplezetlenül Razz

Elmosolyodtam, hiszen nem az a típusú lány voltam, aki zavarba jönne attól, mert tetszik egy fiúnak, vagy felháborodna, mert bámulják. Sőt, pont hogy szerettem, ha megnéznek. Ha nem így lenne, nem hordanék ilyen mély kivágású felsőt, vagy ilyen rövid szoknyát, a combharisnyám stílusáról nem is beszélve. Akartam, hogy megnézzenek, büszke voltam az alakomra, szívesen hívtam fel rá a figyelmet. Volt, hogy kellemetlenségem származott belőle, de itt nem találkoztam olyan gyakran beszólogatásokkal, mint otthon, szóval bátran hordhattam a magam stílusára szabott divatos és kétségtelenül szexi összeállítást :3 Viszont ahogy Peter keze felém mozdult, az már nem várt momentum volt, és nem mondom, hogy nem jutottak eszembe perverz gondolatok abban a pár másodpercben. Még úgy is, hogy nem illett volna a fiúhoz, ha letaperol. De nem erről volt szó, egyszerűen csak megigazította a ruhám, afféle... bátyóként vagy gondoskodó apaként. Mintha egy kislány lettem volna. És mivel nem az voltam, így a jelenet kuncogást váltott ki belőlem.
- Zavar? :3 Bűnös gondolataid támadnak? - cukkoltam kicsit a srácot, majd hátradőltem és én magam is megigazítottam a felsőm, illetve vele együtt a melleimet is. Diszkréten, de azért biztos nem kerülte el a figyelmét, hiszen kitöltöttük egymás látóterét. Most csak ő volt itt, meg én, romantikusan, kettecskén imbolyogtunk a tavacska vízén.
- Engedelmem...? - lepődtem meg, most egy fokkal komolyabban. Ez a fiú tele volt meglepetéssel, és most kezdtem csak sajnálni, hogy nem ismerem őt jobban. Vagy talán azt, hogy esetleg félreismertem. Vagy még inkább, hogy változhatott, mióta utoljára komolyabban beszélgettünk. Azt hiszem akkor, amikor párbajoztunk, nem felelt volna erre a kihívásra. Volt immár benne valami, ami az akkori ártatlanságát ütötte, ez már valahogy nem az a Peter volt, aki akkor fölém hajolt, belenézett a szemembe és tétován meg akart csókolni. Ez a fiú meg is csókolt volna ott és akkor, ebben teljesen biztos voltam. Az engedelmemmel, legalábbis :3 Komolyan mondom, volt az idomárban valami, amitől megdobbanhatott volna a szívem, ha már nem kelt volna el, így viszont csak egy barátságos mosoly került az arcomra, és kíváncsian figyeltem, mivel rukkol elő. Kristály került elő, színe félreismerhetetlen volt. És mihelyst pixelekre hullott, megfagyott minden a környéken. Felpattantam, arra számítva, hogy hideggé válik a csónak, de nem fagyott oda a kezem se. Pillanatnyi zavarom után pedig csilingelő nevetésben törtem ki, hogy leplezzem azt Razz

- Hm-hm, kaptam már sétára invitálást párszor, de nem a vízre :3 Örömmel! - fogtam meg Pete kezét, és ma először végre jól éreztem magam. Megtehettem azt, hogy elfeledjem a mérgelődést és egyszerűen csak élvezzem a csillogó jég látványát egy kedves, és aranyos fiú társaságában, aki a legjobbját nyújtja, hogy rabul ejtse a szívemet. És tudjátok mit? Ez nem is volt rossz próbálkozás! Kreatív volt, szép és nem utolsósorban okot adott arra, hogy közel kerülhessen hozzám, és hogy gyenge lány legyek és rátámaszkodhassak, elvégre ő biztos otthonosabban mozgott a jégen, hála Hisaménak.
Nem kételkedtem benne, hogy eléggé megfagyott a víz ahhoz, hogy elbírja a súlyunkat, pláne az enyémet, mégis kissé félve, óvatosan léptem ki a csónakból. Csakhogy hiába, nem elég hogy a tyúklépéseimmel valószínűleg muris látványt nyújthattam, az egyik pillanatban még ki is csúszott a lábam alól a talaj, és bizony megismerkedtem közelebbről is a jég felszínével. Hacsak Pete el nem kapott :3
- Ehhehe, ha lenne egy korcsolya a lábamon, az sokat segítene ^^" - nevetgéltem kínomban - Tudok korcsolyázni, úszni, biciklizni, meg minden ilyesmit, de a jégen járás az még nem megy :3 - vakartam meg a tarkóm zavaromban, és speciel ezt szántam válasznak is a kérésére - Imádok mindenféle testmozgást, szabadnak érzi tőle magát az ember. El tudsz képzelni valamit, amit... közösen is csinálhatnánk? - kérdeztem én is, nem elrejtve a huncutkodó hangsúlyt, csak hogy félreérhető legyen, miféle testmozgásokat tartok benne a pakliban, amit egy fiú és egy lány együtt csinálhat. Jó volt kicsit felszabadultnak lenni, abból is látszott, hogy jól érzem magam, hogy nem voltam rest kacérkodni.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Feb. 20 2014, 18:00

Némi töprengésre kényszerültem, pedig a vér nem feltétlenül az agyamban áramlott jelenleg :] Szophie kisállata viszont elgondolkoztatott, hszen a két lány találkozása érdekes fordulatoknak adhatott teret, viszont ha felajánlom, hogy majd én visszaszolgáltatom a gazdájának a gekkót, az voltaképpen el is árulja, hogy a barátnőm, akinek létezésére azzal a bizonyos női megérzéssel rájött az nem más, mint Szophie. Különös dilemmába kerültem, vagy rábízom a véletlenre a két lány kapcsolatát, vagy adok egy adut a szeretőm kezébe. Nos, inkább az előbbi, ha pedig a véletlen folytán kiderülne a huncutságom, még mindig számos lapot tartok a kezemben, amivel Csillagom esetleges és kétséges haragját csillapíthatom. Ezzel együtt viszont értékes információ került a kezembe, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy Szophie is jelen van. Bizonyára, ahogy mindig is, meg kíván ismerni minél több embert. Kíváncsi lennék az arcára, ha egyszer csak velem kerülne szembe, habár ez az a nap volt, amikor nem szándékoztam találkozni vele.
- Engem majd te fürdetsz meg, cica. Azért vagy a cselédem, hogy kiszolgálj és elkényeztess :] - közöltem a lánnyal, aki serényen hozzá is fogott a rája bízott feladathoz, jó szobalány módjára. Sajnos az idő szűkössége okán nem adódott lehetőségünk minden pillanatot kiélvezni, így be kellett érnem a felettébb illúzióromboló átöltözésével. Azonban fürdőruhás alakja volt annyira elbűvölő, hogy sunyi vigyorra húzdójanak vékony ajkaim. Lassan én is megszabadultam a felesleges ruháktól, és csupán egy fürdőnadrágot hagytam magamon, melynek elején egyre növekvő dudor jelezte, hogy tetszetős a műsor, melyet a bájos kis cselédlányka előadott. Csábító látvány volt, ahogy az apró vízcseppek végigfolytak domborulatai között, válláról indulva be a keblei közé, majd a hasán keresztül le a combjáig. És ha a keze is hasonló utat járt be, főképp ha volt elég merész ahhoz, hogy simogassa, kényeztesse magát is előttem, mintegy bemelegítésként, akkor igazán széles vigyorral gázoltam be a vízbe.
- Nos, egyet kívánok csupán: a kezeiddel nem érhetsz hozzám :] - adtam kihívást Nori-channak, miután megálltam előtte, és majd' felfaltam a tekintetemmel a mindössze falatnyi ruhadarabok által takart szépségének vvalóját :]

by **Yurihime** Pént. Feb. 21 2014, 00:38

Hogy repül az idő... ^.^" Szinte észre se vettem, hogy eltelt tíz perc, és a különösen induló, ám végül is kellemessé váló beszélgetésnek vége szakadt. Természetesen illően elbúcsúztam Danee-sa...ntól, azonban kicsit sajnáltam az úrfit, hiszen ő nm találta meg azt az örömöt, amit a közösséghez tartozás jelentett. Badarság volt az, hogy egyedül is jól érzi magát, én sose éreztem magam jól, ha magányos voltam, és azt hiszem nem is találkoztam olyan emberrel, aki így lett volna. Mégis a legjobban egy bizonyos félmondata ragadt meg fejemben, miszerint barátnőt keres. Enyhén szólva zavarba jöttem a gondolatra, hogy barátnőként tekintett rám, még ha csak néhány percig is. Biztosan nem voltam annyira szimpatikus számára... de én nem is... Megráztam a fejemet, csak teljesen összezavart ez a pár szó ^.^" Úgy, ahogy az ezt követő jelenség is, mely számomra teljesen váratlanul egy ingatag csónakba repített. Kissé ijedten kapaszkodtam meg a ladik szélében, melynek imbolygása egészen ijesztő volt, és csak hosszú pillanatok után mertem elengedni a lélekvesztőt >.<"
- Sz-szép n-napot ^.^" - igyekeztem fogadni a kedvességét falfehéren, természetellenes mosollyal az arcomon, és az újabb billenésre újfent pánikszerűen kaptam a csónak oldalába, hogy görcsösen megszorongassam.
- A-azt hiszem még életben vagyunk, de már nem b-biztos, hogy s-sokáig ^.^" - próbáltam valamit hozzáfűzni ahhoz, amit mondott, és melynek értelme csak nagy sokára jutott el az elmém azon szegletébe, mely értelmezni is tudta azt. Azonban abban a pillanatban sápadtságomba paradicsomszín vegyült orcámon, így elérve egy pirospozsgás, fehérre festett arcú gésa küllemét. Ha ő is barátnőt jött keresni, akkor most udvarolni próbál nekem? Embarassed

- K-köszö... Hálásan k-köszönöm ^.^ Én... ne is tudom, mit mondhatnék - sütöttem le a szememet félénken, miközben továbbra is veszettül kapaszkodtam - Ha nem nagy kérés, megtenné, hogy... hogy nem mozog? ^.^" - kérleltem cérnavékony hangon a fiatalembert, és igyekeztem egyre lejjebb süllyedni. Nem a vízben, hanem a csónakban.

by **Danee** Vas. Feb. 23 2014, 13:17

//Shukaku

- Nahát, igazán mókás, ahogy gondolkodás közben ráncolod a homlokodat meg a szemöldököd! - jegyeztem meg a mondandóm végén.
De azzal nem lettem kisegítve, hogy "nem is baj". Igazság szerint nem tudtam nagyon mire vélni Shukaku mimikáját. Azon túl, hogy "nem is baj", egy szót se szólt arra amit meséltem neki, sőt, az arcából ítélve talán meg se értette a történetem, vagy a történet mögé bújtatott szándékom, amit így szerettem volna érthetőbbé tenni. De ezek szerint talán csak még bonyolultabbá tettem a mondandóm. Heh, a fene se érti ezeket a komoly kislányokat... Itt állnak az első nagy szerelem küszöbén, és vívódnak az újszerű érzéseikkel, és már semmi tréfásat vagy burkolt magyarázatot, vagy mélyen szántó történetet nem lehet nekik mesélni, annyira bele vannak gabalyodva az érzéseikbe. Talán ha sokkal könnyedebb lenne a szívük, és fenntartások nélkül fogadnák el a világot, akkor talán nem vívódnának ennyit ezeken a dolgokon
- Ne vedd olyan komolyan a dolgokat! Okos lány vagy, de talán ez most egy kicsit hátrányodra válhat, ha sokat gondolkodsz rajtuk. A szív dolgait ne próbáld meg az eszeddel felfogni, mert csak túlbonyolítod.
Ha így folytatja csak megfájdul a feje vagy szomorú lesz, esetleg rólam is csupa rossz dolgot fog feltételezni.
- Én azt tudom neked tanácsolni, hogy járd nyitott szívvel a világot. Fogadd el amit kapsz, és ne ruházz fel senkit olyan köntössel, amit még nem láttál rajta megmutatva!
Töltöttem a poharába, na meg Timidus tálkájába is.
- Vaj? - kérdeztem meglepődve - Végül is, igazad van, én is jobb szeretem, vajasan, vagy akár, vajasan-lekvárosan a kalácsot - hajoltam le ismét a kosárhoz, s némi kutakodás után sikerült előhúzni egy kis kerámia edénykét, amolyan tenyérnyi nagyságút. Megérintettem a tetejét, majd az előbukkanó krémet végighúztam a két szelet kalácson
- Tessék! Jó étvágyat! - nyújtottam oda neki, egy szalvétán
A magamét sec-perc alatt eltüntettem, majd Shu példáját látva...
- Nekem is kell, hogy legyen itt valahol... - intettem le a menümet , s némi lapozgatást követően a kezemben is termett egy zöldre mázolt pecabot, bevetésre kész állapotban. Vagyis kivetésre.
- A halat? Rendben, akkor fogjunk neki egy szép nagyot! - mosolyogtam a lányra, majd a csónak ellentétes oldalán magam is bedobtam a felcsalizott horgot.

by **Shukaku** Vas. Feb. 23 2014, 18:21

-Mókás?
Kérdezett vissza azért, immár elfordulva. Így szerencsére Danee nem láthatta, hogy már a kérdés feltételekor felhúzta picit az orrát. Kezdte magát nagyon kényelmetlenül érezni, és az a régi szokása is előtört, hogy minden kérdés mögött valami bántó, sértő, rejtett tartalmat kezdjen keresni. Danee furcsa volt a számára, mert a komoly dolgokat sem volt hajlandó komolyan kezelni, és úgy tűnt, mintha mindenből viccet akarna csinálni, meg felelőtlenül hozzáállni mindenhez, ami egyáltalán nem volt egy, a felnőttekkel összeegyeztethető cselekvés. És ha Shukakut még ez nem is zavarta volna annyira, hiszen ha voltak is elvárásai a felnőttekkel szemben, már régóta tudta, hogy ezeket úgysem fogja a legtöbbjük elérni. Az azonban rendkívül sértette, hogy a fiú még akkor sem volt hajlandó másképpen hozzáállni a dolgokhoz, amikor ő teljes komolysággal beszélt, és ilyesfajta választ is várt volna reakcióként is.
~Nem is ráncolom a homlokomat. És… és ha igen, a szemöldökömet biztosan nem. nem hiszem, hogy ilyet csinálnék. Meg… hogyhogy ne gondolkodjak? Eddig mindig mindenki azt mondta, hogy gondolkodjak el, mielőtt valamit csinálnék. De… láthatóan ezt Danee-sama sem teszi. Talán soha nem teszi. Biztos sokszor kerül bajba emiatt. Még Timidus is azt mondta, hogy mindig meg kell tervezni a cselekedeteidet, és nem szabad nekiesni a dolgoknak, mint… volt erre egy mondás… de Timidus nem is szereti a mondásokat. Szóval… szóval csak egyszerűen nem szabad. De a második mondat viszont okosság. Már csak azért is okosság, mert benne van a könyvben is.~
Bólintott, hogy jelezze, most egyetért a sráccal, és halkan vissza is mondta az idézetet.
-Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
Újra felnézett az égre, és picit elmerengett.
-Sohasem gondoltam, hogy ez a részlet az olyan barátságra is vonatkozhat.
Nyomta meg lényegre törően az „olyan” szót.
-Annyira ügyesek az írok, akik rengeteg mindenről tudnak írni egyszerre.És… és Danee-sama is lehet ilyen. A köntössel. Majd… én türelmes szeretnék maradni. Majd… majd úgy csinálom. Igen. Kivárom, amíg Justin megmutatja amit szeretne. És én is megmutatok mindent, hogy ne higgye, hogy hazudok neki. Vagy rejtegetek előle valamit.
Újra visszaemelte a tekintetét az úszóra, és figyelte, ahogy lágyan ringatózott a vízen.
-Nem… csak vajjal kérem. Köszönjük szépen. Itadakimasu!
-Yap!
Timidus is elkezdte lefetyelni a tejet, és néha bele-beleharapott a kalácsba, de ő is inkább a vizet figyelte. Sokkal jobban örült volna a halnak, mint a kalácsnak.

by **Jun** Vas. Feb. 23 2014, 19:33

A lehető legkülönfélébb módokon jutottatok el az event helyszínére, ismerkedtetek, barátkoztatok, beszélgettetek, és talán még egy-két vita is előfordult, de ezek mind hozzá tartoznak a kapcsolatok kiépítéséhez. Köszönöm a részvételt, nagyon sokat jelentett nekem, hogy ilyen sokan részt vettetek, és kicsit rosszul is érzem magam amiért ilyen szétesett event lett. A reagok többségét olvastam, főleg az utolsó körben íródottakra nem igen volt még időm, de mindenképp időt fogok szakítani rájuk, ugyanis a többi is nagyon tetszett. Jó volt látni, hogy az egyes karakterek miképpen reagálták le a különböző szituációkat, illetve hogyan nyitnak a többiek felé, főleg akkor ha kettesben vannak valakivel, elzárva a többiektől.

Az event véget ért. Viszont, Február 26.(szerda) éjfélig szeretném ha valamilyen formában(pü, következő post aljában "//" jelek között) feltüntetnétek nekem, hogy kik szeretnének még 1-2 kör elejéig maradni, illetve, hogy kivel szeretnének még ismerkedni, ugyanis többen is szóltatok, hogy még maradtatok volna az eventen. Akik a fentebb említett időpontig nem írnak nekem, vagy kapok infót róla, hogy maradnának e, azokat úgy veszem, hogy nem kívánnak továbbiakban részt venni a "hosszabbításon". Akik még nem zárták le az utolsó körüket, azok nyugodtan folytathatják a jutalom kiosztása után, amit majd valamelyik kedves admin tesz meg a közeljövőben. Very Happy

Még egyszer köszönöm a részvételt és a sok érdekes történetet. :3

+:

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 24 2014, 14:57

Nehezen tudok koncentrálni a bűvésztrükkre, pedig egészen ügyes a leányzó. Gondolataim azonban teljesen másfelé járnak. Nem gondoltam volna, hogy pont nekem fog nehezemre esni randizni más lányokkal, miközben én rángattam ide Mirikát és Alexet. A fiút nem féltem, vagy feltalálja magát, vagy ami sanszosabb, hogy meglóg. Ugyanakkor míg a bűvészkedést szemlélem, elmémben megannyi kép villan be arról, hogy Kana éppen kivel lehet. Vajon összefut-e Kotával, Rennel, vagy ki tudja még milyen szeretőjével? Vajon hogy reagál rájuk? Féltékeny lennék? ugyan dehogy, én aztán nem ˇ^ˇ

Különben is, itt van egy csinos lány előttem, Anatole, tessék már rákoncentrálni >.< De a szemem legeltetése nem táplálja a lelkem és nem csillapítja az elmém zavaros gondolatainak áradatát. Őszintén szólva nem is tudom, hogy miket mondott nekem, kérdezett-e bármit is. Hirtelen felállok és zavart mosollyal az arcomon meghajlok előtte. - Örvendek a szerencsének Norika. Köszönöm a bemutatót, és ne haragudjon, de most mennem kell. Elnézést kérek a faragatlanságom miatt. - Majd ismét meghajlok zavaromban, elfelejtvén, hogy az előbb már megtettem ezt. Mi a csudáért vagyok ilyen debil? >.<
Ezután elkezdek össze-vissza bóklászni a kávézóban. Óvatosan kell sunnyognom, mert az a debella nő folyton a nyomomban jár és hallom ám a nevemet is, hogy kisorsoltak egy új hölgyike mellé, de eszem ágában sincs a megadott terembe menni. Jobban mondva bekukkantok a kulcslyukon, de mikor látom, hogy nem Miri van bent, akkor sarkon fordulok. Szembe is találom magam a szervező asszonysággal, majd egy kínos vigyor kíséretében már spurizok is. /o/ Nem egy, s nem is kettő ajtón lesek be kedvesemet keresve, de a folyamatos párcserék miatt teljesen elkavarodok @.@

Hiába lesek be olyan helyiségekbe, ahol még nem jártam, van, hogy olyanokkal találkozok össze, akiket már korábban meglestem. Francba! >.<
Aztán megakad a szemem egy igencsak érdekes hajzuhatagban. Már csak a hölgyike hátát látom, ahogy éppen távozóra fogja és befordul az egyik folyosó sarkán. Dübögő léptek hangját hallom magam mögül, ez nem lehet más, csak a debella nőszemély >.> Menekülnöm kell, mielőtt még elkap és betuszkol egy újabb szobába, ahol egy érdektelen emberkével kell eltöltenem 10 percnyi káoszt a cikázó gondolataimmal összezárva. Ugyanakkor ha én is lebukok, akkor valószínűleg nem sokkal utánam azt az ezüstös hajú lányt (Michiko) is elcsípik. Ezt nem engedhetem, meg kell mentenem! /o/ Gyorsan spint tempóra kapcsolok és megpróbálom beérni a lányt, mielőtt a debella megneszelné, hogy itt bóklászunk pár nélkül. Tulajdonképpen eljátszhatom, hogy vele lettem összesorsolva, kilógunk kettecskén a kertben, aztán ott már mehet szabadon, én meg elkezdhetek az ablakokon is belesni kintről, hátha úgy gyorsabban és könnyebben megtalálom Mirikát.
- Kisasszony, kérem jöjjön velem! Üldöznek bennünket, így azt javaslom kövessen a kert felé a szabadba. Bízzon bennem, én kijuttatom! - Nyújtom kezemet felajánlkozva az ezüstös hajú leánynak, hisz ha megragadnám a karját, akkor tuti ott helyben felpofozna vagy sikítozni kezdene, mert azt hinné valami perverz támadó vagyok. Ugyanakkor ideges hátrapillantgatásaimból sejtheti, hogy nem kamuzok akkor, mikor siettetem.

by **Michiko** Hétf. Feb. 24 2014, 16:09

Én csak úgy ültem a helyecskémen és nem tudtam, hogy mit is kéne tennem. Csak egyszerűen nem volt kényelmes a helyzet, hiába tettek meg minden tőlük tehetőt a kedves szervező samák. A kedves úriember is roppant udvarias volt velem, még akkor is amikor visszamentem megkérdezni, hogy melyik szoba az amelyiket megkaptam. Sajnos nem találtam az én számommal ellátott kis ajtócskát és mivel nem akartam késni, így, bár kínos volt, de kérdeztem. Elnézést kértem az ügyetlenségem miatt, ám a fiú nem igényelte és azt mondta, hogy erre igazán semmi szükség nincsen, és hogy ő pont azért van itt, hogy segítsen ha bajban vagyunk. Nagyon örültem ennek, mégis az első randimon, ami ugye nem volt randi, csak így hívták, kényelmetlenül éreztem magam, mint már mondta. A másodikra be se mentem, odalépkedtem szervező samához és leadtam a lapocskámat. Még egyszer bocsánatot kértem tőle, aztán megindultam kifelé. Ő azt mondta, hogy ha nem is tetszett a randi, attól még beülhetek a kávézóba. Rendel nekem valamit, és ott lepihenhetek. Jól hangzott az ötlet. elfogadtam és a randi egy részét ott töltöttem. Majd ahogy elfogyott a rendelt finomság, felálltam, visszavittem a bögrét a pultos samához, és elindultam kifelé. Összességében nem bántam meg, hogy eljöttem, de azt hiszem nem itt fogok barátokat szerzeni. Ez a felismerés szomorúvá tett ugyanakkor. Szerettem volna megismerkedni sok sok emberrel, azonban ennyi ember még soha nem volt egy helyen velem együtt és ez megijesztett. Azt hiszem ezért is éreztem magam kényelmetlenül. Még akkor is, amikor csak kettesben voltunk elvileg. Azon járt az eszem, hogy hányan lehetnek még ugyanígy, egyetlen vékony falacskával elválasztva egymástól. Kezdő ruháim voltak rajtam, hajam kibontva. Hátra tett kézzel andalogtam kifelé. Nem siettem, nem volt semmi sürgős elintézni valóm. És innen se igyekeztem sehova el. Mindenki nagyon kedves volt velem. Nem volt miért úgy éreznem, hogy rossz volt itt. Az előttem lévő kis ajtócska felé haladtam egy rövidnek tűnő folyosón. Elméletem szerint az volt a kifelé nyíló kapu. Nagyon meglepődnék ha nem. ^^
Egyszer csak valaki a kezét nyújtja felém. Tágra nyílt szemekkel nézek fel rá. Meglepődött arcomról lerí, hogy nem várt társaság. Azonban ahogy ráeszméltem, hogy ő egy fiú egészen bele is pirultam a közvetlen mozdulatba, amit megengedtem magamnak.
Megfogtam a kezét.
Azt mondta, ~ha jól vettem ki a szavaiból ~, hogy üldöznek és bízzak benne, mert kijuttat. Én csak eltátottam a számat. Ő sokkal másabb volt, mint azok az emberek, akikkel eddig találkoztam. Nemcsak hogy ilyen közvetlen, de a szemnek is változatosabb. Mintha nem is ember lenne, hanem valamely isten és most engem tréfál meg szépségével. Elkuncogtam magam a feltételezésre. Majd ahogy megindult, úgy léptem utána én is, mintha valóban megbabonázott volna.
Első látásra is a mesebeli herceg jutott róla eszembe. Magamtól vittek a lábaim, nem volt saját döntés, egyszerűen csak vonzott magával.

Ouji sama *.*

[Event]Vakrandi - Page 12 A1_2014_2_24_ys2ztfdqr8

by **Noxy** Hétf. Feb. 24 2014, 18:40

- Igen, emlékszem még arra a küldetésre - feleltem a kérdésére. - Ott találkoztunk akkor először Darknessel is, aki mráa lesüllyedt a körözöttek közé. Hogy mit gondolok erről a világról? Nem rossz, annak ellenére, hogy itt meghalhatunk virtuálisan és valóságilag is. Szeretem a fantasy-s MMORPG-ket, csak az az egy baj van SAO-val, hogy nagyon sok még így is a bugja. De legalább itt olyan dolgokat is megtehetünk, amit a valóságban soha sem tudnánk.
Atoru megkérdezte, hogy mi van a negyedik tagunkkal, Angie-val. Fogalmam nincs, és vele kapcsolatban nagyon vegyes érzelmeket táplálok. Ha meghalt, akkor magamat okolnám mindezért. Ha cserben hagyott minket, akkor dühös lennék rá.
- Hát... eltűnt - feleltem végül. - Remélem, hogy életben van, mert ha visszatér Angi, kap majd egy kis ejnye-bejnyét. Nem várom el, hogy annyira hűségesek legyünk saját céhünkhöz, hogy mindig egymás körül lógjunk, de alap elvárás, hogy legalább tudjak valamit a testvéreimről. Ha bajba is kerülne valamelyikőtök, kötelességem, hogy segítségetekre siessek, hiszen úgy érzem, hogy a PB megalapításával és tagok toborzásával már én felelek értetek, mint anya.
Most, hogy ezzel tisztáztam is dolgot (talán Autorunak lesznek kommentjei az iménti szavaimhoz), talán ideje volna szebb témára térni. El akartam mondani Atorunak, hogy a céh pénze már bőven elég lesz arra, hogy valami igazán jó céhházat kivegyünk, de végül nem tudtam kimondani. Beleléptem egy kakiba.
Egy ismerős csíkos pupillájú szem figyelt bennünket egy fa mögül. Azt hittem, már a múlt része, de úgy tűnik, nem mondott még le rólam. Eldöntötte ezek szerint, hogy folytatja a bosszúhadjáratát, amíg annyira megalázna, amennyire én "aláztam meg" őt azzal, hogy a hátára ültem.
- Jajj ne, már megint itt vagy? - csóváltam a fejem. - Menj innen, Annamária! Szeretnék békésen beszélgetni!
A kecske azonban nem tágított. Mekegve nevetett egyet, aztán rögtön felém rohamozott, hogy a kecskecitrom mellé még egy ökleléssel is meglepjen.
- Bocsi, Atoru, de nekem most nyúlcipőt kell húznom. Majd később elmagyarázom, hogy mi van a kecskével Shocked

- szóltam a testvéremnek, aztán ahogy ezt megmondtam, máris futásnak eredtem. Bár segítségért nem kiáltoztam, de a megmaradt vakrandis időben, majd azon is túl menekültem Annamária elől, aki végül a Kezdetek Erdejében egy fára kergetett fel. Nagyon sokáig nem tágított a fa mellől, úgyhogy ki kellett várnom, amíg éjjelre elálmosodik és elalszik.
Azt hittem, egész jól fogom zárni a napot, de Tachi hagyján, ez az átkozott Annamária jól elszúrta nekem a vakrandit. Az a nagy szerencsém, hogy azon a programon csak ismerősökkel találkoztam. Egy jó volt azért benne, hogy Joey csatlakozott a céhembe.

/Köszönöm, Jun, én nagyon élveztem a vakrandit mindhárom karimmal. Very Happy

Norikával még szeretnék egy kicsit maradni, mert Mirika szeretne vele ismerkedni. ouo/

by **Chancery** Hétf. Feb. 24 2014, 19:08

Partnerem, aki ismét egy szőke lovag, a jelek szerint meg se tud szólalni a döbbenettől. Kicsit el is szégyenlem magam, amiért rögvest rápirítottam, de valljuk be, én jogosnak érzem. Mivel én egy kezemen meg tudom számolni, hányszor randevúztam életemben, igencsak rossz élménnyé vált az itteni legelsőm Ren-samával. Még hogy... még hogy "pöccre indul a cerka" meg "gyerünkmárgyerünkmár". Van egyáltalán csaj, aki erre ugrana? Oh, el is felejtettem, van >.>
Lopva jelenlegi kiválasztottamra pillantok, és bűnbánó mosoly kíséretében kissé ellépek tőle, távolabbra. -Bocs. Csak... nem voltak valami jók az előzőek.
És ezzel jóformán meg is aláztam szegényke teljes önbizalmát. Nem állt szándékomban, de kutya legyek, ha ezek után ismét jókedvem lesz.
-Bocsánat. Majd legközelebb...
Valljuk be, csak a dolog élét akarom még elvenni, aztán megfordulok és lassan elindulok a tó partján. Egyedül és magányosan, néha-néha egy-egy pillantást vetve a többi, egymásra talált vagy épp vitatkozó párra. Én kaptam egy szexéhes rohadékot, egy megértő lovagot, egy kuka nem-tudom-kit és egy ismeretlen szőkeséget, akinek még a bemutatkozásra sem adtam alkalmat... vagy csak annyira kikészültek az idegeim, hogy menekültem, mint a nyúl.
Sajnálom, ismerős idegen.
Végül a tópart egy pontján megállok, és zsebre tett kézzel nézem a hullámzó vizet.

//Én is maradnék, amennyiben van bárki, akit Channal szeretne ismerkedni vagy játszani :roll:Az ujjaim még nem nyugszanak és szeretnének egy kicsit maradni, de ahhoz partner is kellene Very Happy

Bastet egyenlőre még figyel, de egyébként ő is marad még. Hürrem hazamegy.//

by **Snowcat** Hétf. Feb. 24 2014, 20:31

Yurihime-neesama

A tökéletes szépség még nálam is sokkal zavartabban érezte magát, ez feltűnt a kis cérnavékonyka hangocskájából. Mikor egy úrihölgyhöz méltóan kérte, hogy ne mozogjak, zavart pírrel visszeültem a csónakba. Nem volt könnyű Reginát levenni a helyemről, és belenyomni a csónak aljába, de sikerült, miután eszébe juttattam, hogy nem bocsátom meg neki a két emberré változott pet ügyét. Azt hiszem ezek után a cica- és kutyafüles konkurenciával sokkal óvatosabb leszek, és addig fogom zaklatni Reginát, amíg be nem vallja, hogy az illető pet-e vagy sem. Kettőnk közül ő az egyetlen, aki meg tudja érezni a másik petet az állati ösztöneivel. Ha tehetném a fagyos és szeles speckómat szívesen lecserélném bestiálisra, de mivel pont a jellemem miatt van ez behatározva, így csak Reginára hagyatkozhatok. Nyo, jól van, akkor folytassuk az ismerkedést.
- Kérem, kedves tökéletes gésa-szépség, árulja el nekem... ízé, ossza meg velem, ha nem túl nagy kérés... hogy lehet ön ilyen tökéletes? Tudja, nekem van egy barátnőm, aki számomra a világ legtökéletesebb nője, de ő is tudna ilyen magas szintre lépni, mint ön? Adjon nekem kérem tanácsokat, szeretnék tökéletes kapcsolatban élni, és nem szeretném Enhi-chant elhagyni más nőért...
Ekkor eszembe jutott a felismerés, hogy itt csapom a magam módján a szelet egy vadidegen szép leánynak, akinek csak annyi a bűne, hogy szép... és az a baj! Enhi-channak szebbnek kell lennie! Szebbnek! Nem szabad, hogy más lány szebb legyen nála! Nem engedhetem, hogy az ördögöm kísértésbe vigyen! Nem szabad a régi Snowcatbe átmennem! Nem, nem és nem! Ez a Snowcat már eladta szívét igaz szerelmének... nyo, végül is ő olyasmit adott nekem, amit más lány soha nem tudott. Egyikükbe, de még ebbe a lányba se vagyok annyira szerelmes, mint ahogy Enhi-chanba. Sok gyönyörű és tökéletes leány van a világon, de Enhi-chan különleges. És a különlegességből csak egy van, bizony!
- Öhm... ne haragudjon, gyönyörűséges gésa, de ezt nem csinálhatom tovább. Bocsásson meg korábbi megnyilvánulásaimért... ön csodálatosan szép, vonzó, tökéletes, meg minden, de ha ön párt keres, ne bennem keresse. Nekem a különleges lányok jönnek be, és ön sajnos nem különleges, csak tökéletes és szép, amiből sajnos még rengeteg van. De különlegesből csak egy van, és ez az én kedvesem. Megértem, ha ezért dühös lesz rám, vagy sírva fakad, de kérem, értse meg az én álláspontomat. Muszáj ellenállnom az ilyen típusú földi bűnöknek, ha meg akarom tartani a különleges szépséget, amit az isten nekem teremtett. Ég áldjon, gésa-kisasszony! Remélem, majd még találkozunk, és jóvá tehetem modortalanságomat. Agyő!
Búcsúzóul úriasan kezet csókoltam a Tökéletes Szépségnek, és kievezve a partra hazaindultunk Reginával a kastélyba, ahol már várt engem a Különleges Szépség, akire egész életemben vágytam. Csókokkal és ölelkezéssel köszöntöttem őt.
Képzeletbeli zsebkendő-lengetéssel búcsúztam a vakranditól. Több ilyenre nem fogok menni, mert csak a férfi-ösztönömet tenné próbára.

by **Danee** Hétf. Feb. 24 2014, 20:36

//Shukaku
Valahogy nem ment ez a horgászás, nem az én sportom, nem a türelmemről lettem híres. Ugye Hinari-chan? ^^ Úgyhogy félre is raktam a pecabotot és nekifeszültem az evezőknek. Már kicsit kényelmetlenné vált a csónak és gondoltam kiteszem hármunkat a partra.

- Hehe! A róka! >.> - ugrott be az idézetről rögtön – Csak aztán óvatosan szelidítsd meg azt a Justin nevezetű fiút! Tudod! Felelős vagy a rózsádért, na meg a rókádért is!
Nem kellett sok a csónaknak, nem is igazán voltunk nagyon bent a tóban, úgyhogy csakhamar homokra futottunk
- De a rókád most istenhozzádot mond! – pattantam fel a csónak szélére – Örülök, hogy találkoztunk Shukaku-sama! – hajoltam meg a lányknak, majd a sárkánynak is külön – Timidus-sama!
- Legyen szerencsénk máskor is! – ugrottam ki a csónakból, s nagy vidáman neki is vágtam a tórpart körüli tájnak. Még utolsónak nevetve integettem vissza nekik:
- És sok sikert a rózsához!

//Chancery

Boldog egy nap volt, még ha nem is indult tökéletesen, azért sikerült kellemes társaságban elölteni az idő java részét, s megismerni pár szép lányt. Na meg újra látnom Shut.

Így történt, hogy tóparti fákon pihenő madarak csicsergését hallgatva, a napfényben fürdőzve vidáman sétálgattam tova a part mentén, amikor is egy ismerős lány tűnt fel szemből. Rémlett, hogy már találkoztunk valahol, és talán nem is olyan rég, a neve is ott volt szinte a nyelvemen... de... de sehogy se jutott eszembe hogyan is hívják.

Mindeközben, ahogy így tetőtől talpig végigmértem, hátha valamiről eszembe jut, lecsekkoltam magamat is, és rájöttem, hogy nem tetszik amiben vagyok... vagyis, a farmer meg a póló, félcipő az oké, épp csak a felsőm nem volt az igazi, úgyhogy sebtiben, menet közben lecseréltem egy szürke, modern szabású kapucnis zakóra... ><

Bár a név csak nem akart az eszembe jutni, valami bevillant, mintha ő lett volna azon a víz alatti városban az egyik lány...
Mosolyogva közeledtem hozzá, remélve, hogy nem fog másfelé fordulni, még integettem is neki, nehogy csak úgy átnézzen rajtam... de valami azért beugrott... soha nem is tudtam a nevét... csupán...
- Konnichiwa Tenshi-chan! Danee vagyok, megismersz a tavas őrületből? - vigyorogtam mint a vadalma hozzá

by **Chancery** Hétf. Feb. 24 2014, 21:16

//Danee :3//

Sokszor gyűlölöm a memóriám, avagy azt a bevett szokását, hogy fontos dolgokra nem, de kellemetlenekre mindig visszaemlékszik. A mai napon történteket olyan szívesen elfelejteném, ahogy az apróbb dolgokat szoktam, de csak-csak nem akar kimenni a fejemből. Jó lenne csak benyúlni a fejünkbe és szelektálni a rossz dolgokat, majd lehetőleg mindet elfelejteni, de úgy, hogy soha vissza se jöjjenek.
A tó vizében, a hullámok között lubickolt a fejem másolata, és már nem csak az első randim egyre rosszabb emléke, de még a régi vidámparki események is kezdenek mind-mind az eszembe jutni. Egyik kezem végül felfelé nyúl, megtalálja egy hajtincsem, s bőszen csavarni kezdi. Bár nem nikotin, de ettől majd szép lassan lenyugszom, a gondolataim elterelődnek, és újra a régi leszek, remélhetőleg. Igaz, a hajcsavarás számomra olyan, mint másoknak a cigaretta. Ennek is megvannak a káros hatásai, legalábbis a kinti világban, de a környezetet nem szennyezi :3
A víz tükrében végül egy kezet látok mozogni, valahol a hátam mögül. Kíváncsian fordulok meg, hogy ki lehet az, de nem mondanám, hogy ismerős lenne az arca. Talán, de nem vagyok biztos a dolgomban, mint általában. Körbenézek, hogy nekem integet-e, és a jelek szerint nem tévedek, hisz körülöttem nincs már senki, hacsak nem számolom nemrég "lekoptatott" szőke lovagomat >.>
Az ismeretlen ismerős (az újabb) végül odaér hozzám, és köszön. Olyan néven illet, amit soha nem használtam, és felvont szemöldökkel, csodálkozva nézek rá, hogy honnan vehette ezt a szót. Már szóra nyitnám a szám, hogy "biztos összekeversz valakivel", mikor eszembe jut egy kép.
Ez a srác térdelt le elém egy kincsesbánya közepén, és nevezett így. Aznap, mikor Kurokoto-t, úgymond, először láttam meghalni. Egy olyan nap, ami tele van rossz emlékekkel, de sikeresen elfelejtettem, és most úgy tőrnek fel ismét, mint egy gejzír. Eszembe jut minden, az ismeretlen csapattársak, Judy bírói vérvonala, ahogy próbál átsegíteni, amíg el nem tűnt, míg végül csak ez a srác és egy másik lány maradtunk, és próbáltunk teleportálgatva kijutni a borzalomból. A víz alatti városból.
-Nahát... -végül én is elvigyorodom, hogy pillanatnyi önfeledt mosolygás után ösztönösen csukjam bea szám csálé fogam miatt. -Persze-persze. De megint mondom, nem vagyok én tenshi ^///^ -pirulok el a gondolatra, hogy pedig milyen jó lenne annak lenni, majd kuncogva veszem tudomásul, hogy a nevemet mondjuk félig eltalálta. Nem Tenshi, de Chan.
-A második fele viszont megfelelő. Chancery vagyok, ha minden igaz, akkor nem tudtunk bemutatkozni a nagy kavarodásban... >.>
Hát valóban.... minden volt az, főleg őrület. Egyenlőre még nem is akar az eszembe jutni, hogy végül hogy sikerült kimenekülnünk... >.> de sebaj. Majd idővel úgyis eszembe jut. Ellenben a név... Danee... Dani... így hívják egy rokonomat is, vagyis... scratch

-Ez most fura kérdés lehet rögtön, de véletlenül nem vagy magyar? -a mondat első felét még japánul, a másodikat anyanyelvemen ejtem ki, és persze ha nem érti, elismétlem ismét japánul, persze magyarázkodva, hogy satöbbi >.>

by **Anatole Saito** Hétf. Feb. 24 2014, 22:39

Egy pillanatra még engem is meglep, hogy kis hölgy ilyen könnyedén belemegy a dologba, de hát a meggyőzőképesség az meggyőzőképesség 8)Különben sincs nagyon más választása, mint menekülni, az meg hogy én még a segítségemet is felajánlom, különösen jól jöhet neki. Nem tudom pontosan, hogy tényleg hallom-e a lépések zaját, vagy csak kezd kiújulni az üldözési mániám és csak beképzelem a trappolás hangját, mindenesetre jobb félni, mint megijedni, így futólépésben iszkolok ki, óvatosan magam után húzva az ezüsthajú leányt.
Nem tudom mennyi ideig idétlenkedhettem bent a kávézóban, de mire kiérünk a kertbe, már egy csomó ember van kint, ráadásul olyanok is, akiket az imént még az egyes randiszektorokban láttam. Hmm, ezek szerint kiengedtek mindenkit? Akkor szabadok vagyunk? Nem kell menekülnöm a debella elől? \o/ Fokozatosan le is lassítok, végül megállok a kert bejáratánál, egy lombos fa közelében, hogy kifújjam magam a nagy rohanásban. Aztán arra leszek figyelmes, hogy még mindig az idegen lány kezét fogom, s eddig még ő sem engedte el az enyémet. Roppant szótlan, csodálom, hogy eddig még egy szót sem szólt hozzám. Na de majd most. Mert hát mégiscsak magyarázattal tartozom neki ezért az egészért.
- Elnézést kérek, azt hiszem vaklárma volt az egész. Az a nő, aki az elején beosztott minket... nos meg mertem volna esküdni rá, hogy üldözőbe vett és mindenkit maradásra akar bírni. Jobbnak láttam, ha kegyedet is menekítem a karmai közül, elvégre ha jól láttam, éppen távozni kívánt. Meg szabad kérdeznem, hogy miért? - Valóban, miért is? Ha azért jött ide, hogy ismerkedjen, akkor miért gondolta meg magát? Mert mi másért jönne egy rapidrandira az ember, ha nem azért, hogy új emberekkel hozza össze a sors. - Ó, de faragatlan vagyok. Úgy tűnhet, hogy számon kérem Önt, miközben azt sem tudja ki vagyok. Engedje meg kérem, hogy bemutatkozzam. Anatole Saito, szolgálatára. És még egyszer elnézést kérek az iméntiért! Önben kit tisztelhetek, ha szabad kérdeznem?

by **Michiko** Kedd Feb. 25 2014, 01:24

Anatole sama ^^

Hevesen vert a szívem és erre jócskán rátett a kis futásunk, de nem bántam. Egy cseppet sem. ^^ Magával ragadott a fiú dinamikussága. Mellé pedig kedves is volt, és nem is akárhogyan. Amikor pedig megszólalt, valahol máshol találtam magam. Ránéztem, egyenesen bele a szemeibe a saját nagy szemeimmel. Tudom, hogy szokatlan, hogy egy japán lánynak barna szeme van, sőt, fehér haja, de talán ha a hajam ellenére is képes volt megszólítani, akkor nem akar bántani. A szavait és gesztusait figyelve pedig meg voltam győződve erről. Ő egy udvarias férfiú. Vigyáz a vele szemben lévőre, vigyáz rám. Ezt éreztem, habár a miértjét nem tudnám elmagyarázni. Ez csak egy érzés volt. Biztonságban éreztem magam mellette, pedig csak az előbb fogta meg a kezem. Azaz én az övét. Tényleg, hiszen én tettem a kezem a kinyújtott kezébe. Erre elpirultam és a kezeinkre pillantottam.
De aztán újra rá figyelek és ezt a tekintetemmel is megtámasztom. Láthatja, hogy őt figyelem, érdekel amit mond, mert most azt nekem mondja. Élénk barna szemeim azonban újra és újra rácsodálkoznak a fiúra. De nem mondhatom ki, hogy helyesnek tartom.
A szavai kedveskedőek, de egyáltalán nem túlzóak és érdeklődőek irányomban. Végül meg is kérdezi a nevemet. Addig hallgatok. Nem azért, mert ne érdekelne, vagy sértene, hogy "csak most kíváncsi rám". Erről szó sincs. Sőt, ellenkezőleg! Vidám mosollyal hallgatom a fiút, és a két gondolat között várom a folytatást. Mert hogy kell legyen, érzem rajta, hogy van még valami mondani valója, mielőtt végleg átadná a szót. Egy időre. ^^
Addig a nevén gondolkodom el. Nem japános. Sőt. Nem tudom milyen lehet valakinek az a keresztnév, hogy Saito. Habár végül is miért ne, de egyvalami már világos volt. Azért nem tűnt japánnak, mert nem is az. Vagyis részben, hiszen valamiért mégis csak Saito.
Közben ugye pont emiatt én tűnhetek faragatlannak, hiszen nem válaszolok neki a feltett kérdésre. De ez már csak későn jut az eszembe. Végül észre sem veszi Anatole san.
Mosolyogva válaszoltam neki. Megmosolyogtatott az európai szóhasználat.
- Nem tesz semmit Mr. Anatole. ^^ - Próbáltam angolosan ejteni a neveinek betűit, habár nem tudok a japánon kívül más nyelvet, így angolul nem tudnék vele társalogni. :/
- Én a bátyám tanácsára egy kitalált nevet használok itt, de elárulhatom az igazit is, hiszen ön is ezt tette. -
Nem esett nehezemre a formálisabb társalgás, habár meglepett. Eddig itt mindenki tegeződött és közvetlenül állt a másik emberhez hozzá. Anatole san viszont nem. Legalább is szavaiban, de eddig ő volt a legközvetlenebb ha a gesztusait nézem. Furcsa ember. ^^
- Michiko vagyok, vagyis Ashikava Michihiro. Smile

-
Mosolyogtam, mosolyogtatott maga a helyzet is. Azt hiszem jól éreztem magam. Most, valahogy, nem számított a tömeg. Olyan volt, mintha csak mi ketten lennénk, de a kérdésre elfelejtettem válaszolni. ^^"

by Ajánlott tartalom