[Event]Vakrandi

Peter-el való találkozásom kellemes emlékeket hagyott bennem, be vallom félre ítéltem meg, vagy talán csak ennyi idő elteltével megkoptak a kínos emlékek, esetleg lehet Ő is sokat változott. Ahogy eléneztem ténylegesen rá szánta magát hogy egy igaz barátnőt találjon, és szívből remélem hogy összejön neki, és nem kell űr-el a szívében távoznia a nap végén, mintsem inkább kézen fogva egy kedvelt leányzó társaságában.

Amint vége lett ennek a szakasznak is én is kimentem akárcsak a többiek. Pár perc szieszta jót tett, hogy ismételten Ai-s hangulatban várhassam a következőt. Amint le telt az idő vissza tértem a szobába, felkapcsoltam a villanyt és vártam. Majd vártam és… vártam… QQ és még mindig csupán vártam… egy ideig azzal ütöttem el az időt hogy falatozgattam a legfinomabb sütikből és iszogattam a teából, de még mindig senki. Nem tudom kinek kellett volna jönnie, de remélem nem lett baja QQ … Bár az is lehet hogy az előző randi folyamán talán már meg is találta azt akit keresett *-* Uhh, de komoly lenne. Vagy szimplán csak egy olyan alakról lehetett szó akit már ez a pár alkalom is kiidegelt… És csak remélem hogy nem azért nem lépett be senki ide, mert már feladta a reményt… igazán remélem. Hiába az idő a nyakamba szakadt, és elgondolni sem tudtam volna hogy ilyen hosszú is lehet az a tíz perc amit pár perce szinte észre sem vettem hogy már el is szaladt… különös dolog az idő. Letettem az üres csészét az asztalra és könnyedén hátradőltem mind a két kezem felemelve a tarkómra téve. Nagyot sóhajtottam, majd szintén az ajtóra pillantottam ami még mindig nem akarózott kinyílni. Lehet hogy nem mer bejönni? Merült fel bennem a kérdés, majd felálltam és kinyitottam az ajtót, kikukucskálva rajta, de senki. Hát ez különös. Vissza fordulva a szobára egy pillanatra felvillant bennem az a kép amint ott ültem és vártam, és most itt állok ahol valakinek be kellett volna jönnie. Azon a széken ahol voltam pusztán egy párna helyezkedett el, és várta hogy visszahuppanjak rá, esetleg a kezembe vegyem és kényelmes helyet szolgáltassak neki az ölemben, önmagamhoz ölelve. Hirtelen furcsa mosoly kerekedett az arcomon, majd végig a hült helyemmel szemezve megszólaltam… elmélyített hanggal.
- Elnézést a késésért, remélem nem okoztam kegyednek kellemetlenséget. – Léptem közelebb az asztalhoz és nyújtottam a kezem „volt” magam felé.
- Nem, örülök hogy végre megérkeztél, már azt hittem hogy valami bajod esett, esetleg hogy már találtál valakit. – Mondtam kissé magasabb hangon az alap hangomnál.
- Ohh, milyen kedves, aggodalmas és nyugodj meg, én még mindig keresem azt a „bizonyost”. – Mosolyodtam el jármosan „önmagamra”.
- Ehh, izé… bocsi azt hiszem félre értettél… mármint… úgy értem hogy van már barátom… de attól még szeretnék új ismeretekre szert tenni ezért vagyok itt. – Hadartam pironkodva magamnak.
- Ohh. – Csillant fel a szemem.
- Sosem gondoltam volna hogy itt bent is van aki tart ilyen szokásokat, nincs bajom a nyitott kapcsolatokkal, sőt izgat a gondolat hogy ilyen nyílt gondolkodású emberekkel találkozhatok egy ilyen randin. Álmomban sem gondoltam volna. – Fejeztem be, elégedett és kíváncsi tekintettel. Le sem bírtam venni magamról a szemem, végig kísértem a képzeletbeli én pillantását, az arca rezzenését, és mindent ami Ő maga. Mármint a most igencsak sápadt én, aki elkerekedett szemekkel nézek, bambán és értetlenül vissza a férfi én-re.
- Eh…?? - Csupán ennyi jött ki belőlem, idő kellett hogy összeszedjem a gondolataim.. és hogy kivágjam magam ebből a kellemetlen helyzetből.
- Ezt… nem ép így értettem. – Magyarázkodtam.
- Azt hiszem félre értettél, és csupán remélem hogy én is téged… A párommal szeretjük egymást, és csupán barátokat, ismerősöket szerezni vagyok itt, nem bepasizni. Nem értem ho… - Szakítottam félbe magam.
- Várj, most azt mondod hogy a pasid tudta nélkül esetleg az úgymond az „engedélyével” már ha létezik olyan, vagy itt, csupán hogy fiú „barátokat” szerezz?oO – Néztem értetlen arckifejezéssel a lány önmagamra.
- Igen, mivel Ő is itt van. – Vágtam rá vigyorogva, örültem hogy végre megértette. :3
- Tehát nyílt kapcsolat! – Csapta össze a kezét, örvendezve, felcsillanó szemekkel.
- Neeeem! >< Mi csupán egymásé vagyunk. ><  - Visítottam le magam, nem hiszem el hogy nem értem…. ><
- Ne lepődj meg cicám ha a barátod egy másik lánnyal tér haza hogy együtt legyetek boldogok. – Simítottam meg lány önmagam buksiját. Édes volt látni a naivságát, és hogy milyen ártatlanul is gondolkodik. Majd hozzá tettem még egy mondatot.
- De hogy ne unatkozzatok én is szívesen elkísérhetlek hazáig, megismerkedem az barátoddal és az új barátnőddel és négyesben leszünk boldogok. - Mosolyodtam el, ez biztos kiüti a csaj biztosítékait, bár nem mintha nem tudnék eljátszadozni a gondolattal.
- Wheeeeeehheee!!! >< - Robbantam fel, szinte embertelen hangon és keltem ki teljesen önmagamból. Ilyen perverz pasi én el még nem is találkoztam. >< Ez nem csupán randi, itt lehet ismeretségeket, haverokat szerezni… de ez.. ez itt… nem érti meg. >< Majd mikor lenyugodok végre, akkor nagy levegőt veszek és folytatom.
- Nem! Sem Jin nem olyan, és én sem. Én csupán haverokat, barátokat szeretnék itt szerezni és nem, új vagy másik pasit.  Jin-en kívül más pasi nem érdekel.
-
- Te akkor hülye vagy szívecském. Ha tényleg így gondolkodsz és a papucs pasid is elkísért ide… akkor meg van a magam véleménye. Egy: Ez igencsak ribi-ringyós hozzá állás. Nem is merek bele gondolni miket művelhetsz szerencsétlen sráccal a háta mögött… És-
- Neef. – Fiú én, rátapasztom az ujjam a lány én szájára.
- Cssssh. Hallgass végig utána elmondhatod, de ne szakíts félbe másokat a beszédük közben. – Majd pasi én elvette a lány én szájáról a kezét.
- És kettő: Ha tényleg szeretitek egymást, gondolkodtál te azon hogy mégis mekkora sebet ejthettél csóri fiún? oO Nem vagyok érzelgős, de érzelmileg degradált sem, így mint egy másik „srác” talán jobban át tudom érezni hogy mit élhet most át, míg te itt pazarolod az idődet, sőt másokét is… felfogtad hogy neki ezek a tíz percek óráknak is tűnhet. Szerencsétlen csupán nyomhatja a sablon szöveget, miközben legbelül kételyek mardossák… amit az ilyen hozzá állásod keltett fel benned. – Majd hátra dőltem a székben, és végig figyeltem a lány én reakcióját, vagyis figyeltem volna ha mondott volna valamit.
- Most már mondhatod. – Hívtam fel rá a figyelmet, igaz az előbb kicsit belé szorítottam a szót, de ez van, engem ne szakítson félbe. Lány én sápadtan és lehajtott fejjel ül a székben, nem szól, nem emeli fel a fejét. A haja bele omlik az arcába, majd mégiscsak szóra nyílt a szája.
- Ne..haragudj… én a legkevésbé sem szeretném őt bántani… csupán azt hittem… azt hittem hogy ez jót tehet majd mind a kettőnknek, azt szerettem volna ha lesznek barátai, és végre megtanul nyitni másokra, nem pedig csak kedvesen mosolyogni rájuk, miközben legbelül olyan tartózkodó… fáj ilyennek látni, és egyszerűen … egyszerűen nem tudom hogy, hogy tudnék segíteni rajta. – Még mindig nem emelte fel a fejét, és fiú én még mindig nem értem… most ennyire hülye lenne, vagy csupán én vagyok túl konzervatív hozzá… ami lássuk be lehetetlen.
- Még mindig nem értelek. Kedves próbálkozás ez a részedről… legalábbis azt hiszem, de alapjaiban hibás az elgondolásod. Nem ismerem a barátod, így nem tudhatom…de ha valaki alap nem nyit másokra akkor ez sem fog változtatni rajta… sőt csak azt fogod elérni hogy még te is távol kerülhetsz tőle… a másik amit nem értek. – Nyúltam egy teasütiért.
- Nem értem miért kell ezt megváltoztatnod benne, ha tényleg szereted. Elvégre akkor ezt a… hibáját.. vagy miét.. ezt te is elfogadod nem? Vagy nem is szereted igazán csak vele vagy? Nem értem… - Mondtam süti falás közben. Nem veszem komolyan a lányt… nem is tudnám… mivel valahogy nem tudott közel kerülni hozzám, sőt… mondhatni ellenszenves… vagy nem is tudom, bár lehet, mindez tényleg csupán azért van mert nem értem mit is szeretne igazán.
- Tévedsz. Szeretem. Pont ezért akarok vigyázni rá. Azt szeretném ha nyitni merne másokra, ha megtanulna bízni másokban és megszeretni őket. Azt szeretném, hogy ha esetleg meghalnék, ne maradjon teljesen önmagára. – Tört ki belőlem a mondat. Tényleg azt szeretném, ha elfogadná önmagát, és ha meglátná, hogy van benne szerethető, hogy ha a „hiányosságát” nem annak tekintené. Ha önmagát is elfogadná úgy, mint én őt, és azt hiszem ennek akkor fogom csak jelét látni, ha másokkal is közvetlen tudna lenni. Lehet butaság… de így érzem.
- Ohoo Hmm… elgondolkodtató, de … - Hajoltam közelebb lány önmagamhoz, egészen a füléig, majd oda súgtam neki: - Ha te meg halsz, majd én vigyázok rá! – Majd kuncogva vissza ültem a székbe.
- Komolyra fordítva a szót, élj úgy hogy ne halj meg! Ennyi és akkor máris nincs miért aggódnod. – Lány én a súgott mondatra felháborodott, de mikor komolynak szánt mondatom meghallotta, a harag mellett elszántság is tükröződött. Amit eddig nem láttam… vagyis nem rémlik.


Mikor véget ér az "őrület" körbenézek remélve hogy senki sem látott vagy halott, és nagyot sóhajtva a homlokomra tapasztva a kezem lehuppanok a székre, nagyot fújtatva.
Igazam van és nem is... furcsa felállás. A kettős játéknak vége. Én újra én vagyok, csupán még inkább felkavarodva... nem tudom hogy tényleg jó döntés volt-e tényleg ide jönni... valahol bánom valahol nem. És tudom hogy "fiú én" sem akar rosszat, csupán rávilágított néhány dologra, de remélem azért nincs teljesen igaza. Jin-t nem szeretném megbántani a világért sem, de nem tartom helyesnek azt ahogy most érez önmaga és mások iránt sem. Lehet hogy tényleg egy elfuserált próbálkozás volt ez, de mindez csak a végén derül ki igazán... már ha egyáltalán szóba áll még velem... remélem megbízik bennem, és azt hiszem én is bízhatok benne.