Re: [Event]Vakrandi

by **RenAi** Pént. Feb. 07 2014, 10:55

Peter

Volt pár pillanat mikor úgy éreztem hogy kicsúsznak a dolgok a kezem alól, és ez igazán megrémített… vagyis inkább Peter szomorkás arca és nedvesedő szemei volt az ami leginkább a frászt hozta rám. Még nem láttam pasit sírni, így ez új helyzet és kihívás elé állított. Hirtelen ötletből, sütid dugtam a szájába. Gondolván hogy a sütit mindenki szereti o/ És úgy voltam vele hogy még egy csiki áradatot is rá zúdítok, biztos ami biztos alapon. Felnevetett, és kijelentette hogy vette a lapot. Kicsit zavaran, de vidáman ültem vissza a helyemre. ~ Challenge completed! ~ Nyugtáztam büszkén, már amennyire erre büszke lehet valaki. Majd mikor neki állt vetkőzni, én csak pirultam és pirulta, igyekeztem nem oda nézni…de nah… a kíváncsiság nagy úr. :PEzek után rá tért arra amit én tanácsoltam neki, és megkérdezte hogy köztünk van-e nézeteltérés, egy bizonyos múlt béli esemény miatt. Tisztázva a dolgokat, elmondtam neki hogy már nem neheztelek, és hogy kvittek vagyunk. Bár az utóbbi mondatot nem feltétlen akartam hogy hallja, mégis hangosabbra sikeredett mint vártam. Eleinte nem értette hogy ezt mire mondtam, majd az elmúl pár percben történt események bevillantak neki, és rádöbbent. Kissé zavarban lett ő is, de most már érti arcom pirosságának okát.
- Szégyellem magam, nem kellett volna ilyet tennem! >< - Hadartam el, látva hogy ő is, zavarban van, és a pirosságomat tetézte hogy elárultam magam, hogy bizony meglestem. Majd némi terelésképp, és mert érdekelt is rákérdeztem a galambokra, amit érdeklődve hallgattam végig.
- De hisz szabad vagy galambok nélkül is, mármint… úgy értem hogy hiába vagyunk ide „bebörtönözve” nem fogok sajnálkozni és siránkozni, hanem élem az életem úgy ahogy a legjobban tudom, és az hiszem nekem ez segít hogy bent is szabadnak érezhessem magam. – Fejtettem ki a gondolataim, majd rátért hogy a tetoválása okáról még senkinek sem mesélt. ~ Várjunkcsak! Akkor ezek szerint én láthattam elsőnek a testén lévő galamokat?! o.o ~ Bár az is lehet hogy csak én voltam az ki eddig rákérdezett erre… nem tudom, de sok időt nem is hagyott ezen gondolkozni, mert megkért hogy akkor már én is meséljek el neki valami titkot magamról. Kicsit ellenkezve néztem a naagy kiskutya szemeibe, majd megadtam magam… persze még fogalmam sem volt hogy mit is mondjak el neki… amit csak ő tudhat. Nagyot sóhajtottam és gondolkodóba estem. Sok dolog megfordult a fejemben, persze nekem nincsennek teoválásaim amiket mutogathatnék, sem pedig rejtett piercingem... pedig ezen már elgondolkodtam. Olyan amit csak neki mondok el… ez a legnehezebb, akadnak dolgok amiket nem híresztelek persze, de ezeket is mind megosztottam már pár hozzám nagyon közel álló személyel.
- Feladtad nekem a leckét ugye tudod? – Kérdeztem rá, és kiöltöttem a nyelvem rá játékosan.
- Etoo… olyan amit csak neked mondok el? Hmmm… megvan! – Csaptam össze a kezem örömömben.
- Tudod én mindig eper tortát kérek, de nem is szeretem az epret… csupán azért teszem mert az olyan nőcis-csajos. – Vigyorodtam el. Persze volt valóság alapja, de folytattam még mielőtt reagálhatott volna.
- Nah komolyra fordítva a szót tényleg nehéz feladat ez nekem, és nem azért mert nem tenném meg, mindinkább azért mert nincsennek titkaim, persze vannak olyan dolgok amikről nem szívesen beszélek mindenkivel, de ezeket is megosztottam már Ritával és Jin-el. Jin előtt végképp nincsennek titkaim, így ezentúl nem tudok ilyesmit megosztani veled. De lássuk csak… elmesélek egyet, ezek közül. – Dőltem hátra a székben és nagy levegőt vettem.
- Gondolom emlékszel még arra mikor mindenkit kényszerített teleportal a főtérre rángattak, és Akihikó „beszédet tartott” ? – Majd ha biccentet vagy válaszolt folytattam.
- Tudod, az öcsém nagy kocka volt mindig is a valóságban, és kapott is tőlem egy Nerve Geart… de voltam olyan szerencsétlen… vagyis inkább szerencsés hogy én próbáltam ki elsőnek… - Nevettem fel zavartan.
- Persze cseppet sem bánom hogy így alakult, sőt örülök neki hogy én kerültem ilyen veszélyes helyzetbe helyette… - Fejeztem ki magam bővebben.
- De nem is ez volt a lényeg… - Halkultam el.
- Amikor mind egy helyre lettünk teleportálva, egy pillanatra láttam őt… idebent. – Hagytam némi szünetet, majd zavartan nevetve folytattam.
- Persze lehet csak képzeltem, lehet csak valakivel összekevertem. – Nevettem el magam. Bőven kinézem buta fejemből.
- Bár lehet csak azért láttam,,, mert nem akartam egyedül maradni egy olyan világban ami ismeretlen számomra… - Folytattam csendesen.
- De nem vagyok egyedül! Beszélek megint butaságokat, hehee. Azóta ott van nekem Rita és Jin is. Igaz, igyekszem közvetlen és barátságos lenni mindenkivel, de ők ketten kivételes helyet foglaltak el a szívemben. – Magyarázkodtam. Nem… tényleg nem vagyok egyedül…
- De ha már itt tartunk akkor mesélj magadról valami cikis, zavarba hozós helyzetet. És ha beválalod akkor utána én is mesélek… van bőven… ._.- Az utolsó mondatot csak halkan tettem hozzá és félre pillantva.

by **Bacchus** Pént. Feb. 07 2014, 15:19

Licht

Legalább több marad nekem, tűnt el számban a kalács maradéka. Ennem is kell, mert Malcolm agyon fog ütni. Már látom is ahogy jön beképzelten prédikál arról, hogy az az ő pénze és kell neki vissza, na akkor fogom én rongyosra verni. Nem adom be a derekam könnyen. Meg most egy kis csalásért ugyan mit tehetne ellenem. Malcolm, Malcolm marad.
- Köszi - majd evés után elvigyorodtam. Sárga indikátor a céhlogó. Meg ez a hely. Hol a fenébe vagyok én? Néztem a lányt, aki látszólagosan szintén mosolyog. A helyzet nem tán.. mit akarhatott ettől a Saitotól? Ezt úgy érzem jobb lesz megtudni.
- Én is örvendek Licht - mondtam, magam türtőztetve, de azt hiszem ez felesleges lesz. Karjaim keresztbe fontam mellkasom előtt, fogós kérdést kaptam. Vajon mi lehet a helyes válasz erre?
- Épp erre jártam és gondoltam beugrok ide. Kint egy úriember idevezetett és azóta lőn világosság.
Te miért ültél le abba a fotelbe? - kérdeztem komolyan a lánytól. Szemöldököm felhúztam kicsit a végén és hozzá tettem még egy kérdést. Milyen alkalomhoz illő ruha ez? Az biztos hogy csini, de mi célja vele? Én sem rívok ki annyira így félmeztelen, na de azért legalább gatyát cserélhettem volna valami giccsesebbre. Esetleg egy öltöny a hely fényűzéséhez mérten.
Jéé az az asztal átlátszik! Faja kicsit olyan, mint otthon a klubban.
- Másik dolog pedig, mit gondolsz erről a helyről? Szerinted is.. annyira.. varázslatos? - kérdeztem, kissé előre hajolva és kezeimmel ráfogva a fotel szélére. Utolsó szót kicsit meghúzva. És e mellé szememmel egy pillanatra félre, majd újra ránézve, csukott szájas vigyorban kitörve.

by **Desdemona** Pént. Feb. 07 2014, 15:31

//Jin//

Szokásos séta, hogy Aisu levezesse az energiáit, mivel harcolni nem nagyon szoktunk, így jobb híján csak ennyit tudok tenni a nyugalma érdekében. Már jó ideje úton voltunk, mikor is furcsa mód beérem a kis gólemet, ez általában rossz ómen, hisz ilyenkor biztos, hogy bele rángat valamibe. Be is igazolódott, ahogy elnéztem egy kávézó szerű hely előtt állt meg és igen nagy érdeklődéssel nézelődött be az ablakokon és maga hely előtt is ugyanolyan érdeklődéssel vizsgálódott.
~Nézd…Ezt a helyet eddig mér nem láttam sose és nem is látok bent semmit és senkit se, lehet van valami az ablakkal?! Nézzünk be…
~Nem hinném, hogy jól éreznéd magad bent, enni nem tudsz és ilyen helyeken játszani se lehet, bár ezt tudod.
~Igen, igen…De akkor is beakarok menni, sőt be is megyek…
Azzal a kis gólem be is ment az épületbe, én pedig kénytelen voltam utána menni, hogy elkaphassam azelőtt még mielőtt valami galibát okozna. Belépve egy nagyobb helységben találtam magam ami üres volt csak néhány pincér és pincérnő járt a helységben, látszólag kerestek valami vagy valakit, de az is lehet, hogy Aisu csinált valami és őt akarják elkapni, indultam is volna a gólem után, de az egyik pincér elkapott, na ekkor Aisu is előkerül és mellém szegődött figyelve, hogy mi lesz.
-Hölgyem, maga miért nem foglalta még el a helyét?
-Helyem? Én csak most jöttem be a petem után, kissé elszabadult…
-Ne butáskodjon, hisz az előbb még egy másik szobába ment be, most pedig itt van kint. Ez kissé gondot okozott a szervezőknek, de akkor most már ideje elfoglalnia a helyét Lydia.
-Lydia?! Életemben nem hallottam még ezt a nevet…ez tévedés lesz, én csak a petemért jöttem be.
Ezek után már nem mondott semmit se a pincér, hanem kissé bosszúsabb arckifejezésre váltva megragadta a karom és egy szoba ajtaja elé vitt, amin a kilences szám állt, majd még megkaptam ,hogy innentől végig ez a szám lesz az enyém és ezzel a számmal ellátott szobába menjek vissza mindig, majd ajtót nyitott és belökött rajta, persze én még mindig nem értettem semmit se a dologból, ezek szerint valaki másnak kéne most itt lenni és összekevertek vele, bár kétlem ,hogy engem csak úgy összelehetne téveszteni bárkivel is, de most ez a helyzet, majd kaparászás az ajtón Aisu kint maradt valahogy, így utólag beengedtem az ajtón és csak ezután néztem szét jobban a helyiségben, már valaki ült bent és úgy tűnik arra várt akinek itt kéne most lenni és aki helyett elég durva módon bedobtak ide. A kis gólem közelebbről megnézte a már bent lévő alakot, majd elindult körbe járni azt a kis szobát ahova kerültünk, én közben leültem az üres fotelbe és megpróbált kideríteni a már bent lévő illetőtől, még is mi folyik itt.
-Elnézést, itt valami félre értés történ, másnak kellene most itt lennie. Igazából azt se tudom mi féle hely ez és hogy mi folyik itt. Ki tudnál segíteni ebben, ha megkérhetlek rá...
Nem szokásom zavarban lenni, de a most történ eseményeknek sikerül ezt kiváltania belőlem, így kissé zavartan és meglepve, próbálok választ kapni a dolgokra, remélem a már bent lévő fél megértő lesz és elmondja mi folyik itt.

by **Hermit** Pént. Feb. 07 2014, 17:04

* A kislány nem volt abban biztos, hogy magabiztos lenne. Akkor tényleg nem magabiztos. Azonban határozott, akármennyire is próbálná tagadni. Ebben a témában legalábbis... Hermit csak mosolygott a dolgon. Rég volt már gyerek, s akkor se lehetett soha úgy igazán gyerek. Nem. Ő soha nem volt gyerek. Nem voltak szülei, hogy azok gyereke lehessen. Egy normális gyerek soha nem verne össze mást csak mert ezt mondják neki, vagy mert meg kell védenie magát. Ezért sem tartozik nagy élvezetei közé a gyermeki álmok széttördelése. A naiv gyerekek boldogok. Aki nem naiv, az nem boldog. Majd az élet úgyis felébreszti egyszer. Miért neki kellene? Nem akart reagálni a lány szavaira, mert esze ágában sincs petet maga mellé venni. Nem mintha nem érdekelné a dolog, vagy utálná őket. Egyszerűen nem tartotta eddig érdekesnek őket. Hogy most érdekesnek tartja a témát, az másik kérdés. De tudja, hogy akkor sem jönne rá a válaszokra, ha tartana maga mellett egy állatot. Csak örökké őrlődne benne. Így inkább félreteszi, s nem foglalkozik vele többet.
Mindezek után az állatka ismét csipogott valamit. Shukaku arra kérte, kérdezzen tőle is. Pff... na persze. Egy élettelen, nem létező senkitől kérdezzen bármit is? Mintha a falnak beszélne... vagy épp Kayabának. Hmm... ez elgondolkodtatta. Ki tudja, talán Kayaba különösen figyeli azokat, amiket a peteknek mondanak. Hermit nem fog bocsánatot kérni a sárkánytól, s cseppet sem izgatja, hogy esetleg "megbántotta" a petet. De azért sóhajt egyet,s ránéz az állatkára. *
- Mi a véleményed arról, hogy a gazdid szeretne kijutni innen? Ha ez megtörténik, valószínűleg soha nem látod őt többet.
* Ennyi. Most minek kerteljen? Ami érdekli, azt a kérdést fel is teszi. *

by **Licht** Pént. Feb. 07 2014, 18:37

Vártam a válaszra, közben a tag befejezte a zabálást és válaszolt, meg kérdezett is. ~Tényleg nem tudja, milyen rendezvényen van…most vagy hülye vagy szenilis…vagy másnak kéne itt lennie?~ Úgy gondoltam még mielőtt kifejtem én, hogy keveredtem ide lelövöm a poént és elárulom milyen rendezvény is ez, bár tényleg meglepett, viszont legalább ez letörölte a képemről az a bizarr vigyort és helyette inkább amolyan meglepett és érdeklődő arckifejezésre váltottam át.
-Csak benéztél, meg idevezettek…Úgy tudom mindenki nevét beszedték kezdés előtt és már egy tíz perces kör már le is ment…Akkor, hogy jöhettél most, már itt kellet volna lenned ez előtt is?
Majd hagytam egy kis szünetet, lehet látni az erős kétely az arcomon, ki hitte volna, hogy nem tudja milyen rendezvényen is van, na jó azt terveztem, hogy elmondom szóval itt az ideje annak is.
-Egyébként, ha nem tudnád, hogy ez milyen rendezvény elárulom, hogy itt ép Vakrandik folynak, bár én a kíváncsiságom miatt keveredtem ide, de az meglep, hogy azt se tudod mi folyik itt…
Majd forgatni kezdtem a fejem és értetlenül néztem az előttem ülőre, most tényleg valaki más jött be vagy tényleg csak egy idióta…Igazából, szívesen megkérdeztem volna ezt is, de itt tényleg vakrandik folynak, tehát én honnan tudhatnám ép ki fog bejönni az ajtón. Ez annyira idegesít már, tényleg rá kéne kérdezni, de akkor meg lehet én csinálok magamból hülyét…Na jó várok még, ha tényleg kiderül, hogy fogalma sincs a dolgokról akkor rákérdezek, addig meg folyamatos társalgás fogok folytatni vele.
-Varázslatos?! Ugyan miben? Szerintem minden teljesen normális itt, semmi varázslatos nincs benne…
Egyre jobban zavar a dolog, de még várok, megvárom mit reagál az eddig elmondottakra és utána majd, lehet nem tudom…

by **Shukaku** Pént. Feb. 07 2014, 20:45

A nő nem bizonyult valami beszédesnek ezután, és ez kicsit elbizonytalanította mindkettejüket, bár Timidust annyira nem, hogy ne kezdte volna el kikövetelni magának a választ, ha Hypnose túl sokáig hallgat, de szerencsére az hamarabb válaszolt, mint ameddig Timidus türelme bírta, így nem történt semmi komoly atrocitás. A kérdés azonban mindkettejüket meglepte, és összenéztek, Shu pedig megcsóválta a fejét.
~Ne mondd el Timidus. Peter azt mondta, hogy erről senkinek nem beszélhetek, mert akkor bajba kerülök. Itt mindenki ki akar jutni, és nagyon nem örülnének annak, hogy én nem, és bántanának, meg csúfolnának, kigúnyolnának… persze… persze semmi okuk… illetve van, mert ugye ők ki akarnak menni, és nem értik, hogy én miért nem. De… nem is akarják érteni. Pedig Chan sem akar kimenni, mert megmondta, és… és ha nekem elmondta, akkor lehet, hogy másnak is elmondta. De… talán emiatt is üldözi az a buta íjász. Nem akarom, hogy engem is üldözzenek…~
Timidus fejében azonban teljesen más zajlott le.
~Butaság! És… minek teszel fel olyan kérdést, amire már meg is adtad a választ? Ha innen kimenne, akkor valószínűleg soha nem látna többet… bár nem tudom, hogy ez miért olyan nagyon biztos mindenkinek… szóval teljesen logikus, hogy ezért nem fog kimenni. Duuh! Nemcsak, hogy pet nem volt melletted még soha, de úgy látszik azt sem tudod, hogy milyen ragaszkodni valakihez. Szomorú…~
Kicsit megsajnálta a nőt, felszegte a fejét, és megtette a kijelentést.
-Ő nem akar kijutni.
-Timidus!
Shu teljesen elhült, kifutott a vér az arcából, majd elpirult, lehajtotta a fejét, és várta a szidalmakat. Az csak pár pillanat múlva jutott eszébe, hogy Hypnose nem érthette, amit Timidus mondott, ez azonban Timidusnak is eszébe jutott.
-Fordíts!
A lány nem válaszolt, csak megrázta a fejét.
-De igen! Fordíts!
-Nem… nem mondhatom el senkinek…
-Én mondom, nem te. Fordíts!
-Nem!
-Megígérted!
Shu megrezdült a szavaktól. Timidusnak igaza volt. Amikor elkezdte tanulni a sárkány szavait, ígéretet tett arra, hogy segít majd neki is ezzel, hogy kommunikálni tudjon másokkal, nem pedig csak a saját céljaira fogja felhasználni. Ez az ígéret akkor természetesnek tűnt, most azonban visszaütött, de Shu nem hazudhatott, nem csaphatta be Timidust, tartania kellett a szavát, így halkan, suttogva szólalt meg.
-Én… Nem akarom itt hagyni Timidust…
~Timidus… megígértem Peternek, hogy nem mondom el senkinek. Majdnem megszegtem a szavam miattad… de… de ez nem azt jelenti, hogy nem akarok kijutni. Ez… ez nem azt! Mire volt ez jó?~
Ez volt az utolsó fal, amit ma le akart dönteni a sárkány. Elérte, hogy a lány barátkozzon, közlékeny legyen, ma még meg is védte az álláspontját… ennyi mindent talán az egész játék alatt nem ért el, és Timidus ezektől az eredményektől fellelkesülve, meg akarta mutatni, hogy attól sem kell félnie, ha ezt a titkát megtudja valaki. Rengeteget gondolkodott azon, amit Álomkelő mondott, és arra a következtetésre jutott, hogy ha megtartja Shu titkait, akkor csak cinkostárs lesz abban, hogy a lányt egyszer valaki felmorzsolja velük. Sokkal jobb választásnak tűnt segíteni legyőzni ezeket a félelmeket. A sárkány azonban biztosra ment. Szeme villant a nő felé, megvillantotta fogait, és halkan, figyelmeztetően mordult fel. Ezt a jelzést mindenkinek értenie kellett.
-Ha bántani merészeled…

by **Hermit** Pént. Feb. 07 2014, 22:23

* Zavartnak tűntek mindketten. Érzelmi kitörés. Érezte, hogy erős érzelmek kavarognak a levegőben, s titkok szállingóznak az éterben. Megint csak csivitel a madárka, de Shu nem akarja lefordítani. Timidus nem tűnik túl nyugodtnak, Shu is eléggé zaklatottnak tűnt. Hermit elmosolyodott. Most valóban annyira belegázolt volna a lelkivilágukba? Nem okolhatják, nem haragudhatnak rá a kérdései miatt. Ha eddig nem tették volna meg, előbb vagy utóbb mindezt végig kell, hogy gondolják, hisz valamikor eljön a vég. Nem valószínű, hogy nagyon sokáig húzhatnák. Vajon 10 évig is várnak majd a kórházak és a szülők? A kómában lévők életben tartása nem egyszerű. Előbb-utóbb mindenkit hazavitetnek, mert a kórházakban szükség lesz a helyre. Talán ezt már meg is tették. Persze mit kezdhetnének egy árva gyerekkel, mint Hermit? Vagy talán csak ennek megoldásáért építettek egy SAO-s betegellátó központot, ahova az alvókat beteszik. De ezek a játékosok fizikálisan jó pár év múlva teljesen legyengülnek. Izomsorvadás, stb. Az immunrendszer megsérül. Egy apró betegség és meghalnak. Sorra elhullanak majd mind, ha nem idebent, akkor az évek elteltével odakint. Nem bírna így ki senki sem 30 évet. Itt nem lehet leélni egy életet. Ha nem jutnak ki a bossok által, vagy nem történik valami csoda, előbb vagy utóbb, de mind a 10 ezer ember meg fog halni. Ezt Hermit is tudja annak ellenére, hogy neki ez az élet. Talán azért nem gondolkodott el azon, hogy megölje a frontharcosokat megakadályozva ezzel a kijutást. Mert tudja, hogy idebent mindenki valós halálnak van kitéve. A beszélgetés elég volt ahhoz, hogy tudja: Shu nem akar távozni. Hogy honnan következtetett ebből? "Nem… nem mondhatom el senkinek…". Vajon mit nem mondhatna el? Csak olyat, ami az átlag elfogadottsággal ellentétes. Csak az a kockázatos. Hermit elgondolkodott azon, hogy ezek után mit mondjon. Rápillantott az órájára. Most valahogy hihetetlenül lassan telt az idő. Végre a lány megszólalt. Hermit hallgatással válaszolt. Most valóban, már csak a légyzümmögés hiányzott, hogy érzékeltesse a csend mélységét. Timidusra pillantott, aki fenyegetően viselkedett. *
~ Ennek meg mi baja? ~
- Értem... Akkor rossz volt a kérdésem. Mi lesz Timidus akkor, ha a többiek a kijutásért küzdenek, s eljutnak a századik szintig? Mindent megteszel-e azért, hogy megakadályozd a bossharcosokat a győzelemben, esetleg meg is ölnéd őket, vagy hagynád, hogy győzelmeddel elveszítsd szeretett gazdádat? És Shu, mivel arra kértél, hogy Timidussal beszélgessek, akkor kérlek, ne a te véleményedet mondd, hanem az övét.
* Váltott kicsit szigorúbb hangnemre Hermit, de csak hogy tisztázza a helyzetet. Úgy beszélt, mint egy tanár a gyermekkel. *

by **Danee** Pént. Feb. 07 2014, 22:25

Sokkal élénkebb reakciót váltottam ki belőle mit azt vártam. Próbáltam kifelé fenntartani a szelíd mosolyt és az érdeklődő tekintetet, időnként bólogatva a mondandójára, ahogy hevesen taglalta miért is nem lenne ő jó hercegnőnek
- Am, igen, ezekben a történetekben nem túl izgalmas hercegnőnek lenni, az tény – jegyeztem meg közbevetve, hogy ne csak bólogatójancsisnak látszódjak

Ez a lány totál ellentéte volt Lichtnek, és még ha nem is voltunk teljesen egy hullámhosszon, azért úgy tünt, elég közel állunk ahhoz a bizonyos rezonáláshoz. Valahogy nem volt százas a csaj. Na jó, ez talán így erős kifejezés volt, de semmiképp sem volt átlagos, legkevésbé sem unalmas. Ha úgy vesszük, én sem tekinthetem magam normálisnak, sőt, valójában pejoratív értelemben se igazán. Vajon van már valakije? Ahogy teljesen beleélte magát a példálózásba, én meg elmerültem a szemeiben, amik fura mód halványan mintha a vörös árnyalatait mutatták volna. Épp mint a mitikus lényeké: vámpírok, vérfarkasok. Farkas. Említett valami farkast, de hogy jön ide, egy képbe a hercegnő mellé egy farkas? Azt hiszem meg tudnám kedvelni ezt a lányt, már most is olyan kellemes hallgatni, arról nem is beszélve, hogy nagyon, nagyon szép! Háááh... ehh, egy ilyen lánynak már tuti van barátja...

- Öm, ano... miért pont farkas? Én mindenféle más állatot is el tudnék képzelni, mint például a griff, vagy egy jóságos sárkány, unikornis, pegazus? Miért a farkas? – vágtam közben most először nem csak mímelt érdeklődést mutatva, és az orrom alatt még elmorzsoltam egy..
- Szegény lovagok - ...at

A példaképre adott reakció sokkal inkább tükröződött az arcán mint a szavaiban, igazából nem igazán osztotta meg velem a gondolatait ezt illetően, csupán kurtán visszakérdezett, de így is jól látszott rajta, hogy egészen megleptem ezzel a feltételezésemmel, s talán nem is volt olyan vonzó számára ez a lehetőség, mint, ahogy én ítéltem volna meg.
- ... nem úgy mint a lányokhoz, mint mondjuk Hozzád! – válaszoltam, de megint csak homályban hagyva a mondat jelentését
- Pedig én már is lefotóználak, ha lenne kristályom, hogy aztán nap, mint nap megcsodálhassalak! – igyekeztem finoman cukkolni kicsit, s egy játékos nyelvöltéssel vettem el a kijelentésem élét

- Táncoljunk? – kérdeztem vissza meglepve. És tényleg! Teljesen meglepett. Maga a gondolat, hogy ezekben a kis szűkre szabott szobákban bármelyik lányt is megtáncoltassam sem fordult meg komolyan a fejemben. De ami még inkább meglepett, hogy ő kezdeményezte az egészet! Erre mondják, hogy kellemes meglepetés.
Zavarban voltam, ezt nem lehet letagadni, de a világért sem lennék olyan bunkó, hogy neki kezdjek elmagyarázni, hogy egy ekkora szobában miért is nem érdemes nekiállni táncolni, a szűkre szabott időről nem is beszélve. Nem, nem leszek bunkó, egyébként is! Én imádok táncolni, akkor meg...

- Miért is ne! Remek ötlet Miss Szophie! – álltam fel a székről, s léptem hozzá, hiszen ő rögtön felpattant, amikor felvetette a gondolatot
- Engedje meg, hogy felkérjem! - hajoltam meg előtte, jobb kéz elöl, amibe már rögtön bele is lehet karolni, bal kéz hátul, derék magasban. Nos, nem kellett kéretni egy percig sem. Az amúgy is elég lelombozó lett volna, azt hiszem, így aztán, a bal kezemet a magasba nyújtva, kínáltam fel a nyitott tenyeremet, míg jobbal a karja alá karoltam. Klasszikus tánctartás. Egész közel kerültünk így egymáshoz. Éreztem, hogy gyorsabban kezd verni a szívem, és a fülem is rák vörös lehetett, iszonyúan forrónak kezdtem érezni

- Valamit elfelejtettem! Zene nélkül nincs tánc! – s ha meg nem előz valami hasonlóval, hát előkerestem a még mindig használható felvevő kristályt, lejátszásra állítva, pillanatokon belül felcsendült egy keringő dallama
Akár én, akár ő állt elő zenével, amint megszólalt, erőteljesen, de nem megszorítva igyekeztem némi hintamozgással ráhangolni mindkettőnket a dallamra: jobbra és balra mozdulva csípőből, majd ha már ráéreztünk a ritmusra, apró lépésekkel forogni kezdtem vele, beiktatva pár karalatti forgást is...

by **Shukaku** Pént. Feb. 07 2014, 23:07

Odafenn szépen, sorban kialudtak a csillagok. Legalább is Shu számára egy pillanatra az egész szoba, minden fény eltűnt, és csak másodpercekre volt attól, hogy szokásához híven újra kirekessze a külvilágot, ezzel védve meg magát annak könyörtelenségétől. Azonban nem az történt amire várt. Timidus győzött. A nő nemhogy nem bántotta Shukakut, de a reakciójából a sárkány úgy látta, hogy nem is érti, hogy miért kellene bántania, hogy mitől szeretné megóvni a sárkány a lányt. Timidus orrával megbökve a lány állát emelte fel annak fejét, majd a szemébe nézett, és elmosolyodott.
-Igazam volt.
Shu még mindig nem tudta, hogy dühös legyen vagy hálás, mindenesetre bólintott, és kellett még neki pár pillanat, amíg felfogta, hogy mi történt. Ekkorra azonban már Hermit is újra beszélni kezdett, és mindketten érdeklődve hallgatták. Timidus félrebiccentette a fejét, elgondolkodott, majd fejének mozgásával jelezte, hogy érdekesnek találja a felvetést, és elég jónak ahhoz, hogy válaszra méltassa. Shu azonban ismét megijedt egy kissé. Természetesen benne is felmerült már ez a kérdés, és nem véletlenül nem kérdezte meg barátját erről. Általában tisztában volt Timidus érzéseivel, gondolataival, erre azonban nem tudta a választ, és nagyon félt is tőle. Ebből azonban gyorsan kibillentette a befejező mondat. Felkapta a fejét, és látszott a tekintetében, hogy sértve érzi magát, és bár szavaiban ezt nem mutatta, nagyon dühítette, hogy a hazugságnak csak a gyanúja is felmerült vele szemben.
-Persze. Azt mondom, amit ő mond… amit megértek.
Kicsit elhallgatott, majd azért még hozzátette.
-Nem hazudok. És Timidus sem hazudik.
A sárkány azonban ezt nem erősítette meg, de nem azért, mert nem így gondolta volna, hanem mert nagyon elgondolkodott a kérdésen, és éppen elmerült a számolgatásban.
~Több mint egy éve vagyunk itt. Eddig tizennégy bosst tudtak legyőzni, és mindegyiket egyre nehezebb. Egyre több idő telik el a kapuk megnyitása között, és egyre több emberrel mennek. És egyre többen vesznek oda. Még a negyedénél sem tartanak, de egyre jobban félnek. Minél tovább élnek itt, annál jobban megszokják… annál kevésbé akarják magukat feláldozni. Biztos vagyok benne, hogy egy idő után nem fognak tovább próbálkozni, mert túl sokan fognak meghalni. Nem tudnak jól dönteni. Ha a legerősebbeket küldik a frontra, akkor a legértékesebbeket veszítik el, és utánuk csak gyengébbek próbálkozhatnak újra. Ha a kisebbeket küldik, azoknak még esélyük sem lesz. Ha ki is tudnak jutni a teremből élve, az újabb és újabb kudarc majd megviseli őket. Ha nem, akkor elfogynak, és nem lesz aki kijusson. Remélem az első lesz, és rájönnek, hogy értelmetlen próbálkozniuk. Hisame mesél nekem ezekről a bossokról… egyszer én is megküzdenék egyel. Kíváncsi vagyok milyen lehet egy bosst legyőzni.~
Miután mindennek a végére jutott, felemelte a fejét, majd legyintett a farkával.
-Lényegtelen, hogy mit gondolok. Nem tudtok kijutni. Lehetetlen.
Persze a sárkány mintegy érdekességként elgondolkodott már azon is, hogy mi lenne akkor, ha tényleg eljutnának oda. Elhatározta, hogy meg fogja kérdezni Hisamét, Petert és Anatot, hogy képesek lennének-e megölni őt és Shukakut, ha az útjukba állnak. Gyűlölte a gondolatot, hogy felhasználja a lányt, de Shu ártatlan volt. Elszakítani tőle Timidust pedig élete egyetlen értelmének elvételével lett volna egyenlő, azaz a megölésével. Morbid, de mindenképpen elgondolkodásra érdemes gondolat volt, hogy a céhvezér, vagy bármelyik frontharcos meglépné-e ezt a kijutásért cserébe.
A lány csak bólintott. Arcán nem tükröződtek érzelmek, és azt sem tudta, hogy egyetértsen-e a sárkánnyal, mindenesetre az ígéretének eleget tett, és fordított.
-Timidus szerint… ő úgy gondolja, hogy nem kell ezzel foglalkoznia. Szerinte nem vagyunk elég erősek ahhoz, hogy kijussunk.

by **Tetsuko Jin** Pént. Feb. 07 2014, 23:29

//Desdemona//

A rendelkezésünkre álló idő letelik, így be kell fejeznünk a rövid beszélgetést Judy-sannal. Kérdéseire válaszoltam, amit akartam, elmondtam, így nincs akadálya annak, hogy én magam is elhagyjam a szobát a lány után. Az első randinak ezennel vége, egy újabb sorsolás, egy újabb szám következik. Arról nincs tudomásom, hogy mennyi, úgynevezett randit kell lebonyolítanom ezen az estén, szinte semmit nem tudok erről az eventről, mivel jönni sem akartam, de ha már itt vagyok, és meg is ígértem, becsülettel végigcsinálom.
A következő számom a kilences, így elindulok megkeresni az ezzel a számmal jelölt ajtót. Néhány röpke pillanat és már ott is vagyok, majd tétovázás nélkül nyitom ki az ajtót és megyek be. Belépve nem látok senkit, ezek szerint én magam értem ide először. Ez a szoba más, mint a korábbi, kényelmesebb, otthonosabb, nem érzi magát az ember olyan idegennek. Ahogy az előző szobának, úgy ennek is megvan a maga hangulata… nekem hamar elnyerte a tetszésemet.
Egy darabig állok egyhelyben a szoba közepén, várom a következő partnerem, ki még nem érkezett meg. Illetlenség lenne ülve fogadnom a hölgyet, ezt nem engedhetem meg magamnak, bár kétséges, hogy jön-e egyáltalán valaki. Ezúttal én vagyok az, aki először a szobába lépett. Nem ez lenne az első eset, hogy a szemkötő, amivel sérült szemem takarom el, melyből a fény örökre kihunyt, elijesztett valakit. Megértem, nem hibáztathatok érte senkit..
Néhány tincsem úgy igazítom, hogy eltakarják a szemfedőmet, ez már lassan megszokás nálam. Helyet foglalok az egyik kényelmes fotelban, és itt várom, hogy leteljen az idő, hogy jöjjön a következő, azonban alig néhány másodperc után nyílik az ajtó és egy ifjú hölgy lép be rajta. Rendkívül zavartnak tűnik, majd azonnal vissza is rohan az ajtóhoz és beenged egy apró teremtményt, mely koránt sincs zavarban, gazdájával ellentétben. Mikor hozzám közel jön, megpróbálom megsimogatni, az már rajta áll, hogy engedi, vagy sem.
- Szép estét – felpattanok egyből és köszönök a lánynak, aki minden bizonnyal a partnerem. Mikor leül és sem maradok állva és érdeklődve hallgatom szavait, hogy értelmet nyerjen számomra a problémája.
- A nevem Jin – mutatkozok be, mielőtt belekezdenék a rövid magyarázatba, hogy pontosan hol is vagyunk és mit csinálunk.
- Ez egy event, ahol ismerkednek egymással a playerek. Hogy pontos legyek, ez itt most egy randi – mondom mind ezt mosolyogva. Többet nem mondok egyelőre… amennyiben valóban félreértés történt, akkor bőven elég ennyi elsőre.

by **Bacchus** Pént. Feb. 07 2014, 23:43

- Pontosan így volt, egy pincér, mondta, hogy melyik az én ajtóm, tuti összekevertem volna, melyikbe kell jöjjek. A számokkal hadilábon állok - jobb ha nem folytatom, de mégis muszáj leszek. - Korábban meg leálltam az egyik pincérrel, kicsit hosszúra sikerült a.. rendelésem. Egy másodpercnyi hezitálás, azonban hangom folyékony maradt, csak nem szúrta ki legalábbis remélem. Ez az érdeklődő arc, nehéz lesz megtévesztenem, de folytatnom kell.
Értem, most már értem miért ült be ebbe a fotelbe. Vakrandi? Az meg mi fán terem. Táncol rúdnál, lefizetem, majd szórakozunk, ennyi a fáma. Most mit kell ezen csicsázni? Fotel, könnyed hangulat a nő és a férfi között. Pechje, hogy nem az éretlenebb fiúk közé tartozom, legalábbis nem minden téren. Újra felöltöttem egy magabiztos széles mosolyt. Ezen a mondaton múlik minden.
- Hogyne, be kell valljam, az előző partnerem, szégyenletes ilyet mondani, de annyira unalmas volt, hogy kijöttem hamarabb és leültem kártyázni az egyik pincérrel. Ott meg úgy elszállt az idő.. - szemébe néztem - hogy majdnem lemaradtam egy sokkal érdekesebb személyről - nem mondtam végig a mondatot, elég utalnom rá. Na ezt, hogy hárítod sárga lány? Felpillantottam indikátorára és elfogott egyfajta kíváncsiság, hogyan szerezhette, ő is szereti püfölni az embereket, vagy nem tán nemét védte meg, a hozzám hasonló mamlaszoktól?
- Varázslatossága, - körbe pillantottam a helyen, majd vissza rá - abban rejlik, hogy itt a hőfok is utal az eseményre. Meghitt környezet, egy lány és egy fiú. A levegőben valami ismerős illat terjeng - és ez nem az izzadságszag - valamint az előtted felhalmozott ennivalók többsége is árulkodik két dologról. Az egyik, nem unod magad - levittem a hangsúlyt és két kezemmel a hátam mögött megfogtam a fotel tetejét. Így jól láthatja felső testem izomzatát és a leglényegesebbet a tricepszem.(//off: xD nem bírtam ki)
Kinyújtóztattam karjaim és így folytattam tovább.
- Másik pedig, még nem vagy eléggé zavarban. Öltözékem elég hiányosra sikeredett, én így érzem jól magam. Te mit gondolsz így a helyről?- kérdeztem ismét.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 08 2014, 00:27

Chan:

//Hürrem//

Sokkos állapotomból már a szobán kívül térek magamhoz. Biztos valamelyik szervező, vagy pincér vonszolt ki ide magával, míg belül, kapargattam össze férfi büszkeségem morzsáit... ez azért… mégis mi volt már? :O A világ legnagyobb dicséretére nem így szokás reagálni >.> Könnyek megy miegymás… ilyen még sosem történt velem .. szerintem Chan félreértett valamit >.> baka >.>
Veeeeh.. ez az event nem olyan szórakoztató, mint vártam. Már lement az első és semmi izgis nem történt, se bunyó, se kufirc Sad

Ez a randizás nem olyan egyszerű dolog, mint az gondoltam… pedig a filmekben minden simán szokott menni és szabad az úgy, egyenes vonalon az ágyig…. akkor most meg??? Már erről is kamuznak a filmekben >.>
Az új sorsolással új számot is kapok, tehát egy másik terembe, szobácskába kell betévednem…. elég nagy számot kaptam, így a végén van a szoba… Különösebben nem sietek, normál tempóban szedem a lábam, és belépek a szobába, mikor odaérek. Kicsit meglep, amit bent látok, mert az előzőhöz hasonló szobára számítottam, de ez teljesen más. Körülnézek, nincs itt senki, vagyis én értem ide elsőnek. Okkés… lehuppanok az egyik kényelmes fotelba, lábaim felrakom az asztalra, mert miért ne? Nekem így kényelmes, és így is szoktam meg, ennyi Razz

A csengőhöz nyúlok és rázni kezdem, mint az őrültek, míg valami pincérféle be nem jön..
- Egy naaagy epershake-t, de villámgyorsan – utasítom a pincért, aki hamar vissza is ér a kedvenc, hideg és fini italommal. Nagy szerencséje van, hogy nem váratott meg ˇ^ˇ

Az italomat szürcsölgetem a szívószálon keresztül, amikor belép a második randim, a következő lány…. és… facepalm

Nagyot sóhajtok… engem valaki szívatni akar itt az tuti. Az előbb Chan-chan megmagyarázhatatlan reakciókkal, most meg egy piri? Hát mi rosszat tettem én, hogy ezt érdemlem? Sad

Tiszta goniság…. Ha ő is meg akar ölni, hát készüljön a legrosszabbra… már megtanultam bánni az ilyenekkel 8)Védett terület ide vagy oda.. a szemem le nem veszem róla… Suspect

Mekkora mák, hogy nem esik nehezemre… vagy inkább nem…
- A legnagyobb fogást – nálam jobbat sehol nem találnak, mivel én vagyok a legjobb 8)Az viszont, hogy visszafelé is így van-e…. hát…. erősen kétlem Rolling Eyes

- Veeeeh… miért van az, hogy minden gonosz nőszemély ennyire vonzó? – ezt komolyan nem értem. Mennyivel könnyebb lenne őket leverni, ha valami rusnya banyának néznének ki… Lelkiismeret furdalás nélkül csapkodnám szét őket, mint anno a witcherben, de így >.>

by **Hürrem** Szomb. Feb. 08 2014, 00:41

A legnagyobb fogás. Van önbizalma ezek szerint, meg kell hagyni. És egy ilyen pasas jött volna vakrandira? Vajon miért is? Na, nem mintha ne lenne egyértelmű :]
Ámbár ezt követő kiakadása már nem nevezhető épp úriemberesnek. Míg ő beszél, illetőleg nyavalyog, mint valami csecsemű, én inkább döntésre jutok és kibontom a hajam. A fekete gumi engedelmesen bomlik le, fehér hajam pedig úgy omlik el körülöttem, mint egy vízesés lágy hulláma. No, így már sokkalta kényelmesebb :]
-Gonosz? Honnan veszed, hogy gonosz vagyok? -nézek rá ártatlan mosollyal, majd, mintha csak most jutna eszembe, milyen színű is drága indikátorom, kérdőn a fejem fölé mutatok. -Jaa, hogy ez? Ugyan. Az ember már meg se védheti magát egy ilyen veszélyes helyen?
Szomorú arc, szomorú szemek, lebigyesztett ajak. Lehuppanok a fotelra, tartva a mélyen bűnbánó testtartást, mintha nagyon-nagyon szégyellném magam valami miatt. Egy kislány, akit most leszidnak azért, mert rosszat csinált. Egyik kezem a szám elé emelem, de tekintetem nem eresztem a szőke szépfiú arcáról. Persze-persze, némi remény még csak-csak csillan ezekben a lélektükrökben, elvégre, vonzónak nevezett... és melyik lány ne örülne annak, ha így nevezik? :]
-Vagyis akkor... te szépnek gondolsz? -nagyon-nagyon pici mosoly. A hangom egy igazi, ártatlan kis lánykáé. Talán most lélekben az is vagyok, ki tudhatja... :] Én csak mókázni akarok, és ez máris sokkal nagyobb partinak ígérkezik, mint az imént Alex-kun :] Ha nem csak tíz percünk lenne...
Ő csak bámult és alig tudott beszélni, valószínűleg a meglepetéstől, vagy csak egyszerűen megjelenésem látványától. Mármint Alex. Nem ő lenne az első, akinek torkára akadt a falat, mikor meglátott.

by **Peter Worker** Szomb. Feb. 08 2014, 00:59

RenAi

Jól esett látni, hogy a kérdésem legalább elgondolkodtatta, még ha csak pár pillanatra is és talán az még jobban esett, hogy nem is próbált meg húzódzkodni a válaszadástól. Nyilván elviccelte, talán nem is ő lett volna, ha nem, azonban próbált komolyan is hozzáállni és mondott el valami tényleg személyeset magáról. Szívem szerint ajánlottam volna a segítségemet neki, de talán tényleg túl személyes volt ez a részéről és nem tudtam, hogy jó ötlet lett volna e belefolyni mindebbe. Meg mint mondta, lehet semmiség is volt az egész, így talán nem is kellett vele foglalkoznom. Nem tudtam, hogy mit gondoljak.
- Meséljek valami cikiset? – gondolkodtam el egy pár pillanatra – Hát, oké. De hol is kezdjem? – dőltem előre és könyököltem rá az asztal fájára – Hisame nevelését elrontottam. Nem azért mert olyan, amilyen, hanem mert túl szoros lett a kapcsolatunk. Nyilván sokak ellenezhetik ezt, talán te is, nem tudom, de nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy Hisame majd minden nap majd minden percében mellettem van, beszél, és nem egyszer mentette meg már az életem. De talán erről órákat is el lehetne beszélgetni. A lényeg, mit mondani akarok ezzel, hogy Hisame állandó jelleggel szólít az apjának és én így akaratlanul is a lányomnak őt. Nos a cikis rész körülbelül két napja történt. – mosolyogtam felé – Apró kisgyerekeknél merült fel ez a téma az árvaházba. Ha én emberként egy sárkány apja vagyok, akkor mi is történhetett ott valójában? Persze a méhecske és a virág történetéhez már elég érettek voltak, de azt bizonygatni, hogy én nem háltam egy sárkánnyal, nos az enyhén hosszadalmas, fárasztó és ciki volt. Félő nem egy szülő verne meg, azért a felvilágosításért, mit ott előadtam nekik. – csóváltam a fejem – Képzeld, még rajzoltam is nekik. De mielőtt kérdeznéd, nem, nem mutatom meg a rajzokat. – és öltöttem a nyelvem rá – Viszont. – tekintettem az órára – Azt hiszem, hogy a te cikis történetedre sajnos nincs most időnk, talán egy fél percünk lehet. – hajoltam az asztal közepe felé és fordítottam kicsit jobbra a fejem – Kapok búcsú csókot? Vagyis khm… puszit, puszira gondoltam… tényleg!

Köszönöm Ai. Nyan!

by **Licht** Szomb. Feb. 08 2014, 08:35

~A számokkal hadilábon áll, de ennyire?! Ez most vagy engem néz hülyének vagy tényleg az…~ Már nem tudtam hova tenni a dolgokat a magyarázat után, de még mindig fura volt nekem ez, nem hinném, hogy a pincérek leállnának kártyázni akárkivel is, főleg, hogy túlvannak hajtva…Elég elgondolkodóba váltok, még hümmögök is néha, majd csak megszólaltam megint.
-Hadilábon a számokkal, ennyire? Meg, ha tényleg igaz a meséd, akkor jó nagy bukó lehetsz, csak úgy ott hagyni valaki, el kéne viselne, ha már eljöttél, ez már csak alap dolog, bár nem mindenkinél, ezzel tisztában vagyok én is…
Most nem tudom, hogy kezdjen ne érdekelni a dolog és váltsak át nem törődőmbe vagy próbáljam még piszkálni, fogalmam sincs sőt már idő se sok van már, inkább hagyom az egészet, egyébként is kétlem, hogy valaha is viszont látnék innen bárkit is. Merengek ott magamba, már-már nem is foglalkoztam a velem szembe ülővel, addig meg nem szólalt újra, meg tornászkodott valamit, na jó levettem miért csak nem érdekelt, őt próbáltam nem hangosan nevetni. ~Ahaa…Már értem minek kéne varázslatosnak lenni, csak hát még se…Mitől jöjjek zavarba, az előbbitől?...~ Már megint magammal diskuráltam, közbe nem bírtam tovább muszáj volt nevetnem, már fájt volna tovább vissza fojtani, szóval kitört belőle a nevetés és nehéz volt vissza fognom olyan szintre, hogy beszélni is tudjak közben. Végül valahogy csak sikerült és nevetés közben is megtudtam szólalni, pedig ez már tényleg a retard fóka határa.
-Unatkozni nem unatkozok…De miért jöjjek zavarba?! Nálam nem olyan egyszerű ez, nem vagyok az szende kislány akit, szinte bármivel zavarba lehetne hozni…Mit gondolok most a helyről? Még mindig tartom a véleményem…
Csak nevettem, pedig próbáltam abbahagyni, már-már tényleg majdnem átmentem retard fókába, aki csak vinnyog és hadonászik, a vinnyogás megvolt elég viccesen tudok nevetni, ugyanis ha már nagyon nevetek olyan mintha egy kölyök kutya nyüszögne közben, ezért is nem szeretek túlzottan nevetésbe kitörni, csak hát nem megy, nem tudom elfojtani meg elrejteni magamba semmit se.

by **Bacchus** Szomb. Feb. 08 2014, 09:31

Most tényleg mondjam el neki, hogy tíz éves koromig jártam csak iskolába? Dehogy is. A bunyó sokkal jobb volt, mint a padban leélni az életem. Vidámabb is vagyok az átlagnál és ezt egyedül csak ökölcsapások tudják megváltoztatni.
- Ez nem mese, nem tudom veled előző körben mi történt, de én beléptem a szobába és vaksötétség vett körbe. Szólogattam, hogy van-e ott valaki, mire az csak kuncogott, de nem beszélt. Ennyi a történet, utána meg elkaptam az egyik pincér legényt és kihívtam egy kártyapartira. Most meg itt vagyok. Érdekeljen, hol volt elsőnek, majd meglátjuk, mit válaszol.
Ahogy folytattam, az egyik válasz megérkezett. Első fal lebontva, jöhet a következő. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire gyorsan sikerülni fog. Általában ezt a falat a pénz bontja le, most elég volt egy "apró" hazugság. Hova csöppentem én, ez lenen a mennyország? Remélem lesz egy rulett asztal is valahol a közelben. Elhívom egy nyerő szériára dísznek, vagy szerencse kabalának. Végig mosolyogtam nevetése alatt, azonban amikor vinnyogósra fogta én is elnevettem magam. Öblösen és jó kedvűen. Őszinte nevetésre fél őszinte nevetés a válasz.
Ahogy csillapodott nevetése, úgy váltottam vissza én is a (//bal szélen látható mosolyra) mosolyomra.
Felálltam fotelemből, remélhetőleg most már jobban odafigyel rám. Azzal az asztalt körbe sétálva elindultam fotelje felé. Ha bárhol próbált volna megállítani, úgy megálltam egy pillanatra meghallgattam és felhozott érveit alapból elutasítottam.
Mikor a fotelje mellett álltam leguggoltam mellé és kezemet megtámasztottam karfáján . Ha keze útban lett volna, csak könnyedén arrébb raktam ölébe. Most kiderül, mit rejt a sárga indikátorod, önvédelmet, vagy agressziót. Remélem utóbbit, számomra az volna a legjobb.. próbáltam egy kis pírt erőltetni arcomra és így közelebbről tekintettem a lányra.
- A hely engem sem érdekel, felesleges felhajtás, azonban még mindig tartod a véleményed, kék szemű? - ez alkalommal egy igaz mosolyt vettem fel ezt még erőltetni sem kellett. Ilyen közelről, elérhető bármi, vajon mihez kezd ezzel a ténnyel. Menekül, vagy megsemmisít? Bárhogy is lesz, mókás lesz.

by **Joey Chrome** Szomb. Feb. 08 2014, 11:33

Judy Noxia

Jaj, elfelejtettem, hogy Judy keresett azzal, hogy csatlakozzak a céhéhez! Darkron miatt lehetett! Judy mesélte, hogy a céhe megvan. Az egyik tagot, Atoru-t igen ígéretesnek mondta, bár kell neki némi kiképzés. Egy másik tagról, Angiról meg már nem ezt mondta: leírása alapján esetlen, illetve elesett, de nincsen sehol, ezért nem tesz semmit a céhért. Már bánja is, de nem akarta magára hagyni. Még céhházuk sem tagjuk sincsen, hogy elkezdhessék komolyan a főfeladatukat. Majd mondta, hogy szüksége lenne rám a céhébe, mint példamutató.*.*
- Örömmel csatlakozok a céhedhez, Judy! - mondtam neki kitörő örömmel. - igyekszem mindent megtenni, hogy a céhedből egy erős szervezet legyen az igazság oldalán, akármibe is kerüljön!^^ - végre egy céh, amivel nincsen gebasz, és még meg is becsülnek!*.* Ennél jobb napom talán nem is lehetne!*.* Óh, még van egy kis idő, úgyhogy folytattam mással a beszélgetést. Hallottam, hogy van egy fiúja, de nem tudom igazából.
- És öhm... van valakid? - kérdeztem szégyenlősen, mivel nem akartam túl rámenős lenni. Ha meg van neki, akkor más nem gratulálok neki. Amikor válaszolt, netalán kérdezte, hogy nekem van-e, bánatosan feleltem:
- Nekem nincs... úgy látszik nem vagyok elég jó a lányoknak. Sad

- valóban nem. Akárhányszor megpróbálkoztam vele, egyre elkeseredettebb vagyok tőle. Volt olyan, aki elküldött a francba, valaki meg csak vissza akart élni a kedvességemmel, volt olyan, aki csak azért járt velem rövid ideig, hogy aztán jól megalázzon, miközben szakít velem. Néha azon töröm a fejemet, hogy egyáltalán megtalálom-e az igazit. Bár Lydia nagyon kedves lány, meg minden, de nem hinném, hogy ő pont bennem lelte meg élete párját.

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 08 2014, 12:01

//Hürrem//

- Hogy honnan? :O – bökök az indikátora felé… az mindent elárul. Még ha sárga lenne, de nem az…. színtiszta vörös… a gonoszak jele :suspect:Most jön a jó öreg vetítés, hogy miért is piros az az indikátor \o/ Hmmm.. elég érdekes egy indok, de nem hiszem el Razz

Önvédelemből kinyírni valakit tréééé és itt szerintem nem is lehet :suspect:Ha szíven szúrunk valakit, az nem hal bele, max ha akkora sebzésünk, mint állat, one hit :suspect:Ha volt annyi ereje, hogy kinyírjon valakit, akkor simán elmenekülhetett volna nem? De... sima ügy (Ren logika xD)
- Ahha, értem! Így már mindjárt más – mondom mosolyogva.. na persze…. egy szót sem hiszek el az előbbi állításból… a gonik többnyire hazudnak.. ez az első lecke :roll:Ezt Kuro-channal tanultam meg, pedig neki még csak vörös indikátora sem volt… mégis goni, nem is akármilyen. Ha nem lennék az, aki, tuti kinyírt volna Sad

Tehát kamuba elhittem, amit mond, mert miért ne? Védett területen vagyunk, itt nem árthat nekem. Na, nem mintha azon kívül tudna, csak akkor jobban oda kellene figyelnem rá… Egyikünk sem hajlandó levenni a szemét a másikról, bizonyára más okok miatt, de engem ez nem zavar. Hozzászoktam már, hogy mindig engem néznek a nők és csodálnak, meg álmodoznak…. egy sztár már csak ilyen 8)A kérdésén viszont elgondolkodom egy icipicit
- Hmmm… Igen az vagy – felelem nagy mosollyal, hehe…
- Igaz én azt mondtam, hogy vonzó :scratch:Az szerintem jobb szó rád… Szép lehet akármi, virág, vagy ruha, de vonzó nem 8)A vonzó meg… öhm.. akikkel lefeküdnék 8)Tehát szépből sok van, de vonzóból kevés \o/ - így van \o/Csak, hogy értse a tőlem kapott dícséret nagyságát 8)ezt gondolom, nem vetítés. Ami igaz, az igaz
- Szóval.. olyan vagy, mint egy csodás ékszer, amivel büszkén mutatkozik az ember és a mennyekben érzi amgát, csak mert az az övé – jah, csecsebecse amiben mérgezett tűk vannak, és akármikor rászorulhat az ember nyakára Suspect

Én amúgy is csak az ágyamban húznám fel a velem szemben ülő „ékszert” egyszer-kétszer Rolling Eyes

by **Hürrem** Szomb. Feb. 08 2014, 13:24

Kis nyelvbotlásom nem kerüli el figyelmét, sőt, ki is javítja. Bókol. Tökéletes. Ennyivel már el is érte, hogy ő is felkerüljön a listámra, azok közé, akiknek nem kell félnie tőlem. Bár rendben, valljuk be, ez a lista igen könnyen bővíthető, elvégre, mindenki változhat, s akkor már meg is teszik. De miért is töprengek én most ilyesmiken? Szórakozni jöttem, vagy nem?!
Kis apró kuncogás, mosoly, szempillarebegtetés. Kezem lassan lejjebb ereszkedik, mutatóujjam lopva végigsimít az ajkaimon, ámbár én ezt "észre sem veszem". Kis pirulás, igen, ez még jól jöhet, főleg merész szókimondása után.
-Nahát, megtisztelőnek érzem... -lehelem negédesen, és egy pillanatra lesütöm a szemeimet. Hallgatom szavait, s fürdök azok dicső fényében, miközben azon kezdek töprengeni, vajon hogy hívhatják. Szőke fürtjei és átható szemei egy újabb görög istent, Nárciszt juttatnak az eszembe, de Nárcisz nem arról volt híres, hogy kerülgette volna a nőket - ő inkább csak magával törődött. Ámbár miért is pont a legegyszerűbb módszer nem jut eszembe?
-S megtudakolhatom, ki tart engem vonzónak? :] -Jaj nekem. Az idő szinte érzem, hogy lassan letelik. Első alkalom, hogy ezt nem szeretném, inkább maradnék, jobban megismerni az újabb, ifjú istenséget. Vajon benne is egy Adonisz rejtőzött el, vagy csak hozzám hasonlóan jó színész? Mon dieu, olyannyira érdekel, hogy forr tőle a vérem, pezseg az agyam, és úgy érzem magam, mint aki újjászületik. Jaj nekem :] Vajon meddig marad meg ez az érzés? Remélem, sokáig, és nem kell csalódottan távoznom :] Hmm, mennyi kis randevú is van még hátra? Mert a részemről lehet, hogy már itt véget érne, én legalábbis benne lennék... :]

by **Ryuninji Ren** Szomb. Feb. 08 2014, 15:58

Fura… nagyon, de nagyon fura… hmmmm scratch

érdekesebbnél érdekesebb dolgok fordulnak meg a fejemben, és egyiknél sem érzem azt, hogy ha megtenném, azzal rosszat tennék. Így volt ez Kuro-channál is :suspect:Hiába, itt nincs meg az a visszatartó erő, mint másoknál szokott lenni..... érdekes… ennyire mássá tesz a tudat, hogy ők gonik, és akkor velük mindent lehet? Suspect

veeeeh… mindegy Rolling Eyes

- Ennek örülök – hehehe ez csak természetes. Hiszen ez hatalmas megtiszteltetés… hiszen én vagyok az, Ryuninji Ren. Még emlékszem a régi időkre, amikor kint megvesztek értem a nők, de szinte az összes, ezzel ellentétben itt még csak alig ismernek.. sok kocka… a gép helyett a TV-t is bekapcsolhatta volna, hogy ragadjon rájuk egy kis kultúra ˇ^ˇ

Bókjaimmal, amiket, azt se tudom honnan vettem, valami filmből vagy nem is tudom, talán könyvből emlékezhettem rá, elég sokat érek el… Vicces… bókokhoz kell folyamodjak, mikor régen elég volt egy halvány mosoly is, aztán megvolt a napi….
Lábaim leveszem az asztalról, és feljebb csúszok a fotelban, kissé előredőlök, hogy jól láthassak mindent, amit szeretnék látni Rolling Eyes

ezt az úgynevezett játszadozást, színjátékot érdekesnek találom… jobb, mintha éppen nyomi mobokat ölnék, vagy hasonlók
- Biztos rengetegen tartanak annak, de ha csak rám vagy most kíváncsi…. Ren vagyok – ezt egy picikét sértésnek veszem, hogy nem ismer fel. Igaz, nem vagyok egy sztár ezen a világon, de nevem az már van ˇ^ˇ

- Én is megtudhatnám a nevet, ami a szemet gyönyörködtető bájakhoz tartozik? – de menő vagyok 8)Tudok én…hehe.. hála a megannyi dalszövegnek, amit írtam… Mégis fura.. ez nem teljesen én vagyok :roll:Míg a válaszra várok, rácuppanok a szívószálra, iszom egy kis hűsítő shake-et… hmmm… de szeretem…
- Epershake-et- kínálom meg, mert nem pálya az, hogy én itt csak úgy iszogatom a fini italokat, ő meg nem fogyaszt… elvégre itt nem kell vigyázniuk a nőknek az alakjukra…

by **Tachibana Makoto** Szomb. Feb. 08 2014, 17:37

- Nos, nem nyerted meg a főnyereményt ez esetben a játékkal. Vagy mégis...? - pillantottam rá óvatosan a lányra, kíváncsian tapogatózva tovább. Nem rajta, mint más lányokkal tenném esetleg, hanem a gondolataiban nyúlkáltam szemtelenül. Találkoztam már olyannal, aki nem szeretne visszatérni, példának okáért én is inkább preferálom ezt a művilágot, minden hiányosságával együtt, így nem lehettem benne biztos, hogy szerencsétlenségnek éli meg a logout gomb hiányát. Ugyanakkor észrevettem már, hogy érdeklődésem voltaképpen üres, számomra semmitmondó információk gyűjtéséből állt, bármennyire is hangozhat ez kegyetlenül. A szárnyaszegett madárka nem fogott meg sem külsejében, sem lényében. Nem az ő hibája, kivételesen talán inkább az enyém, hogy meg sem próbáltam megkeresni benne azt, ami engem valóban érdekelne. Túl lusta voltam erőfeszítéseket tenni érte úgy, hogy előző randim elkényeztetett. Meglátjuk, hogy vajon a beszélgetés fonalának sablonos vezetése megmarad-é, vagy jóllakottságom csupán időszakos, és hamarosan újra megéhezem.
Lám, azért kis tréfám olyasmi, amit sok-sok embernél eljátszok, ám mivel nem kellett érte erőfeszítést tennem, így továbbra is lustának számítottam. Reakciója is elvárható volt, ugyanakkor szórakoztató, még ennyi idő után is az a ijedt mimika. Tehát korántsem arról volt szó, hogy unatkoznék, csupán nem törekedtem arra, hogy érdekessé tegyem a beszélgetésünket saját magam számára is. Hol is tartana a világ, ha a hölgytársaság untatna? Az lenne a világvége :]
- Megtörténik az ilyesmi :] Ám biztos vagy benne, hogy csak a szervezőknek nem szeretnél problémát okozni? - kérdeztem csupán egyik szemöldökömet felhúzva - Majdnem biztos vagyok benne, hogy könnyedén találnának a helyedre valakit, mi itt mind pótolható értékcikkek vagyunk. Ha tényleg nem szeretnél itt lenni, már rég hazamentél volna. Szabad ember vagy, korlátok és kötöttségek nélkül, mint mindenki más Aincradban. Szóval... úgy érzem, valójában keresed a társaságot, és nem tévedésből kerültél ide. Az elméd talán ezt hiteti el veled, de mindennek van valami oka. Én legalábbis hiszek ebben :] - mosolyogtam rá, és meg merészeltem tenni azt a lépést, hogy átnyúljak az asztal felett, és megérintsem az arcát. Flörtölnék? Ó nem, csak úgy tűnik. Csupán azt szeretném látni, hogy tényleg nem tart-e tőlem.

by **RenAi** Szomb. Feb. 08 2014, 18:04

Peter

Meglepően jól éreztem magam a fiú társaságában, eleinte tele voltam aggájokkal, szorongással de mostanra bizonyított nekem annyit hogy mindezeket elhagyva, elfogadjam hogy kellemes társaság számomra és hogy örülök hogy összefutottunk itt. Miért is?.. Talán mert kvittek lehettünk, elsimítottunk, vagyis inkább ez csak részemre igaz, de a lényeg hogy mostmár nincs neheztelés a részemről. Még arra is rá tudott venni hogy valami személyeset meséljek magamról. Meglepő… eddig csupán hárman tudták, Tsubaki-sama, Riii-chan, és Jin drágám. Hmmm… igazság szerint nehezemre esett róla beszéni de cseppet sem bántam meg, meglepő egyszerűséggel fogadta, aminek örültem. Féltem hogy dilisnek fog tartani, esetlen hogy jön majd a „ne add fel a reményt” dumával… puszta megjátszásból… de szerencsére nem így történt. Majd hogy kissé terelhessem a témát, és hogy ne feltétlen rólam szóljon a beszélgetés, így megkértem hogy meséljen valami cikis sztorit. Késséggel állt a dolgok elé, nem éreztem rajta feszengést hogy „nah… ne már, nem égetném be magam egy lány előtt stb…” mármint azt gondoltam hogy egy pasi valahogy így állna a dolgokhoz, de nem. Lazán, fel sem véve a dolgokat mesélte el a történetét. Eleinte nem értettem hogy mégis miért lenne ciki az Ő és Hisame közötti „apa-lánya” kapcsolat. Kifejezetten édesnek… sőt lenyűgözőnek tartottam. Majd rá tért a történet folytatására. Először csendesen próbáltam elfojtani a kuncogásom, majd ahogy mesélte tovább nem bírtam magammal, annyira nevettem hogy még a könny is kicsordult a szememből. Letöröltem, és a hasamat fogva tettem szóvá hogy:
- Pedig szívesen megnéztem volna azokat a rajzokat… - Mondatot. És tényleg, kíváncsi lettem volna miféle „művészi” prezentációval áll elő a gyerkcöknek. Majd fel sem tűnt úgy elszállt az idő, Peter jelezte számomra hogy eljött a „búcsú” ideje. Kicsit csodálkozva, és némi csalódottsággal pillantottam vissza rá. Azt hiszem még sok dologról tudtunk volna beszélgetni, és igazán kiélvezhettük volna egymás társaságát.. De tíz perc. Ennyi se több se kevesebb, ez az, az idő amit egymásra szánhatunk, és bele zsúfolhatjuk a mondandónkat, gondolatokat cserélhetünk, és „megismerhetjük” egymást. Sajnálom hogy csak ennyi, de mindenképp hasznosnak éreztem életem eme pár percét, mivel rendbe tettem magamban pár dolgot a segítségével. A fiú felált és közelebb hajolt… lesápadva meredtem a srác arcába mikor csókot kért tőlem.
- Whee? oO- Ennyi volt amit ki tudtam nyögni. Egy pillanatig nem kapcsoltam, majd zavart kuncogás keretében, adtam az arcára egy halovány puszit. Ennyit megérdemel.

/ Whatashi mata arigatou Peter-sama ;3 /

by **Chancery** Szomb. Feb. 08 2014, 18:28

-Hogy főnyeremény-e azt nem tudom, de egyenlőre még nincs kedvem kilépni. -"Ahhoz túl kocka vagyok", fejezem be magamban, miután a számat még időben becsuktam. Ha engem kérdeznek, számomra már az is épp elég indok lenne az örökre-SAOba-ragadáshoz, hogy itt legalább Jay-el lehetek. Hogy nem kell senkinek bejelentenem, ha menni akarok valahova, vagy nem kell azért lemondanom egy jobb programot, mert a ház urai mást terveztek. Persze a céh programjai mindig is előbbre valók lesznek nekem, de maradjunk annyiban, hogy itt könnyebb elviselni a dolgokat.
Az egyedüli, amit bánom, az avatárom, amit létrehoztam az elején. Elvégre, egy olyan, mint én, soha nem fogja jól érezni magát a bőrében. Most is csak zavarhatok, Ren-sama egy tettre kész lányt várt, a Kun-félék pedig általában jobban kedvelik a kikent-kifent cicababákat, akiken lehet mit fogdosni mattaku

Chan, nyugalom. "Kétszer ismerd meg", tudod...
Gondolataimból rögvest ki is rángat, hangja átlibben a szobán, megérint, és rávilágít valamire. Végülis, mikor az erdőből a városba tértem át, azt azzal a céllal tettem, hogy társaságot keressek és elindulhassak az úton, azon, amin sokan már az első naptól járnak. Mi van, ha most is ezt akartam? Ha már elég jól ismerem azokat, akik jelenleg a barátaim, ahhoz, hogy úgy érezzem, tovább kell lépnem...?
Belső istennőm dühödten rázza meg a fejét: Nem! Pár órája még szívecskéken lebegve gondoltam Jay-re, mi lenne ez a nagy pálfordulás?
Hát, ha valaki nem nézett volna r...cnak, akkor talán nem lenne pálfordulásom... >.>
Kun végül, zárásképp, közelebb jön. Megérint, én pedig lesütöm a szemem és fogalmam sincs, mit tegyek. Úgy érzem magam, mint Éva a Paradicsomban, mikor a tiltott gyümölccsel szemezett. Mentségemre legyen, engem holmi kevés ember szokott megérinteni, természetesen egy bizonyos férfin kívül. Túl ritkán kapok ölelést, simogatást, vagy akár csak egy puszit is ahhoz, hogy ne fusson át mindig az a furcsa, jóleső és meleg érzés miatta, hogy ne mosolyodjak el és kapjon el a vágy, hogy "kérek még, még, többet, könyörgöm". Igaz, néha kevésbé, néha jobban kap el az érzés.. ez most a "jobban" kategória, talán a szóbeli felvezetőnek hála.
A gond csak az, hogy ezzel egy időben pattogva érkezik a lelkiismeret is, leemeli a kalapját, majd karba tett kézzel, dobolva várakozik az agyam tetején.
El kéne húzódnom, elvégre, nekem már van párom...
De ki mondta, hogy csak a párom érinthet meg? Ennyi erővel ketrecbe is zárhatnám magam. A határt ismerem, és ha Kun át akarná lépni, tudom, hogy meneküljek el. Viszont amíg ez nem történik meg, nincs okom félni...
-Meglehet. -mosolyodom el végül és feljebb nézek, hogy ne az asztal lapjához beszéljek. Nem húzódom el, de meg is állom, hogy ne dörgölőzzek a tenyeréhez, mint ahogy Jay esetében szoktam. Azért annyira nem vagyok én cica... >.> -Bár még kételkedem abban, hogy mások örülnek-e a társaságomnak.
Ezt már kuncogva mondom, félig komolyan gondolom, félig csak meg akarok bizonyosodni arról, hogy tévedek-e. Gonosz dolog, jól tudom, meg szánalmas... de ez vagyok én. Érzem, hogy kéne kérdeznem valamit, akármit, de nem jut eszembe semmi, mikor ránézek. Egyenlőre nem tudom, azért-e, mert még túlzottan is sokkolva vagyok, vagy csak mindig is ilyen voltam-e...
-Mesélsz még picit...? :3 -mondom ki végül. -Utálom, ha csak rólam van szó...

by **Snowcat** Szomb. Feb. 08 2014, 21:06

Snowcat POV
- Örvendek, szépséges Veronika kisasszony! - üdvözöltem éppen olyan kellemes udvariassággal, ahogy előtte Lady Szophie-t. - Hmmm, esetleg te is... azaz... te is angol lennél? Az előző lány, akivel találkoztam tíz percre, az volt. Ez esetben ha nem baj, Lady Veronikának hívnálak, szépséges Miss Veronika kisasszony! Jómagam félig-meddig angol lennék!
Nem értem, hogy Regina mit röhög ennyire. Micsoda modortalanság! Még akkor se hagyta abba, amikor figyelmeztetően az orrára csaptam és rászóltam, hogy viselkedjen rendesebben a kifinomult hölgyek előtt... bár azért ez a leányzó, aki meg talán mindenben fizikailag pont az én ellenkezőm, nem éppen egy kifinomult hölgyike volt, főleg, mikor elkezdett mindenféle dolgokat locsogni a moboktól kezdve a tücskökig, meg minden. Csak ültem ott és néztem rá kicsit megilletődött fejjel. Egy időbe telt az egészet felfogni, ami más szemszögből úgy tűnik, mintha vagy a feszült csend után meg fogok sértődni vagy teljesen megrökönyödve faképnél hagyom a lányt.
Na de nem így történt! Egy Snowcatet, igazi nevén Neferto Stormot még a kutya se tudná úgy kiakasztani, mint eddig. Sőt! Ez a leányzó éppen olyan, mint én! Nyahát, ki hitte volna...
- Mobok! Mobok! Hát azok arra valók, mint SAO-beli akármik, hogy kinyírjuk őket és belőlük szerezzük a betevő hp-ét, szépséges Veronika kisasszony - kezdtem a szóáradozást. - Tudnék én úgy fecsegni, hogy aztán meg is lepődnél kisasszony, de nem szeretnélek sértegetni meg ilyesmi, csak... csak az a gyanúm, hogy mi ketten milyen hasonlóak vagyunk, csak én macskás fiú vagyok, te meg a kutyás lány... de a lényeg, hogy az ellentétek lesznek a legjobb barátok, akik számíthatnak egymásra. Szeretem a világbékét, és a macskákat azért nem kell lenézni, mert vannak ám igen kemény és leleményes fajták, mint például az én jelenleg nagyon tiszteletlen vadmacskuszom! Ami a tücsköket illeti, csak arra valók, hogy minden más nagyobb megegye vagy valami, én például már ettem néhányszor, nagyon finomak sülve-főve! Olyan az ízük, mint a chipsnek, ha megsózod őket, és úgy se rossz, ha a ketchupbe mártod... pincér! Két tál tücsköt kérünk!
A Pincér majd hülyének nézett.

Regina POV:
Ejj, de lökött ez a papa! Úgy tűnik, hogy azt hiszi, megtalálta a nemben és állati kosztümben ellentétes lélektársát. Óh, ha tudná, hogy ez egy emberi külsőt felvett pet, jó nagyot nézne, bár mindig is jól viszonyult az állatokhoz, és semmivel sem lehetett felidegesíteni... na jó, csak két dolog tudja idegesíteni. Egy: ha Enherielt bántják vagy vele kapcsolatban kavarnak valamit, esetleg sértegetik, vagy bántják a lányt. A második meg az az átkozott Danee! Nem tudom miért, de én is ugyanúgy gyűlölöm azt az embert, mint papa. Meg is tudom érteni! Nagy pofájú hülye barom, aki azt hiszi, hogy nekem beszólogathat, aztán megpróbál engem megnyugtatni, mintha ő lenne a gazdám! Örüljön, hogy nem haraptam le a kezét rendesen!
Na de visszatérve erre a dologra. Hol a popcorn és a tejes üdítő? Nézném tovább ezt a műsort papa és Vezér nagyságos barátom között.

by **Licht** Vas. Feb. 09 2014, 11:31

Csak ragaszkodott a történetéhez, de én meg már kifejtettem a véleményem, nem volt már mit ragozni rajta, meg az idő is vége sőt már vészesen is, még nagyobb ok, hogy ne firtassam tovább a témát. Na meg közben nevetésbe törtem ki, de még mennyire, ha nem is nagyon nevetek sikerül vinnyogásig jutni, rossz dolog e ez nem tudom, néha engem szokott idegesíteni, de végül csak sikerül vissza fojtanom magamba a nevetést is. Bár látszólag, hála vinnyogásomnak csak elszórakozott a másik fél is. Közben felkelt a helyéről és megindult felém, majd leguggolt a fotel mellé amibe ülök, még mindig zavarba akarna hozni azt nem tudom, de nem különösebben foglalkoztatott a hely változtatása az előző körben is volt egy ilyesmi akció, meg attól még mindig nem leszek zavarba, ha az aurámba másznak, na jó nem a legjobb dolog ha az ember aurájába pofátlankódnak, de ez még a tűrhető távolság volt részemről, így semmi különösebbet nem reagáltam rá, majd jött a kérdés, hogy tartom e még a véleményem, most miért is kéne kitérnem a véleményéből, mert közelebb jött? Majd megláttam az órát és láttam, hogy már tényleg vészesen kevés idő van már a tíz percből, így már bármit is tervezett ezután már nem fog sikerülni neki.
-Tartom a véleményem…Egyébként már letelni készül az idő, már csak azért se állok véleményt váltani vagy kifejteni akármit is…
Majd fölkeltem a fotelból nyújtóztam egyet és megindulta az ajtó felé, na persze megvártam még feltápászkodik nem léptem le rögtön csak már jól esne kicsit mászkálni a következő kör előtt.
-Nos most csak ennyi volt, azt nem mondom, hogy találkozunk még, de kitudja…Mindenesetre most elköszönök. Viszlát.
Majd kinyitottam az ajtót, és ha végre feltápászkodott és odajött az ajtóhoz akkor már ki is lépek rajta és megyek dolgomra, addig amíg nem kell megint abba a kicsi szobába ücsörögni.

by Ajánlott tartalom