[Event]Vakrandi

Peter leült velem szembe, és a kérdésemre egyenes választ kaptam. Kicsit aggódtam hogy mi lesz ebből, elég kellemetlen helyzetbe sodortam magam, pedig általában lazán veszek mindent. Talán azért lehetek erre most képtelen mert nem csak a saját bőrömet vittem „vásárra” hanem Jin ittlétéért is felelős vagyok… A fiú bambán mosolygott, a mondata közben. Majd kínomban felnevettem és a tarkómat kezdtem el vakarni. Számolnom kellet volna azzal hogy hasonló helyzetbe is kerülhetek… >.<
- Etoo, az tök jó. – Nyögtem ki. Majd folytattam.
- Nincs miért aggódnod, biztos találsz magadnak valakit. – Nevettem még mindig zavartan.
- És igen, általában azért jönnek ilyen eseményekre az emberek, hehe.. de mindig vannak kivételek akik erősítik a szabályt. – Mutattam mind két kezemmel magamra. Kissé zavarban voltam, így tudtam hogy gyorsan le kell csillapítanom magam, és összeszedetten, ügyesen kézben tartani az eseményeket. Nem szeretném megismételni az előzőt… >.> Így gyors ötletből vezérelve, kissé elterelve a témát is nyújtottam át neki az egyik kedvenc édességemből, amit el is fogadott. Mikor rá kérdeztem Hisame-ra, és úgy néz ki rá tapintottam a lényegre, teljesen felcsigázott a szomorú fiú látványa. Oldalra fordított fejjel válaszolt, miközben én csillogó szemekkel bámultam Őt.
~ Kawaiiiii *-* ~ Bár a számon volt, kimondani még sem mertem, de igen édesnek találtam ezt a húzását. Majd a mondatával visszafordult és rám nézve kiöltötte a nyelvét. Megmosolyogtatott.
- Igen, az „olyan” mondataid, a soron következő lányoké lesznek. De ez nem jelenti hogy csendben kéne végig ülnünk azt a pár percet ami még a miénk. – Fejtettem ki, majd Peter ismét valami trükhöz folyamodott. Láttam hogy valami hasonlót ügyködik mint amikor a virágot adta nekem, ami még mindig a kezemben volt. Legszívesebben betettem volna az inventorymba hátha ott nem megy tönkre, de sajnos nem lehet ilyen egyszerűen kiütni a dolgokat. A kezében egy pillangó formálódott ki, előttem öltött alakot, majd csendben figyeltem azt miként közeledik felém, és az orromon foglal helyet. Pár pillanatig csak pislogtam rá, majd éreztem hogy csikizni kezd és…
- Hapchhi~ – Nem bírtam vissza tartani a trüszkölést pedig szerettem volna. Az ingertől a mellkasomnál össze szorult mind a két kezem, és mikor Peter fel tette nekem azt a bizonyos kérdést, úgy is maradtam. ~Frappáns válasz! Frappáns válasz! Frappáns válasz! ~ Igen, erre volt most szükségem, ahhoz hogy ne jöjjek ki rosszul és hogy ne bántsam meg őt se. Sőt a kérdéséből gondolhatok arra is hogy nincs elég önbizalma… szóval még inkább óvatosabbnak kell lennem.
- De Jin van nekem és szeretem. – Szögeztem le, ezzel igyekezve tárgytalanná téve a kérdést. Majd szinte rögtön folytattam, volna de nem hagyta annyiban.
- Valamennyire már sikerült is, ez a kis „varázslás”-od, nagyszerű húzás lányok „ellen”. *-* De nem tudok semmilyen pasira úgy gondolni mint Jin-re. Nincs olyan férfi aki felérne hozzá, legalábbis nálam. Már jó ideje együtt vagyunk, és ha tehetjük minden időnket együtt is töltjük. Most is itt van, csak épp a „lányokat” boldogítja. A kérésemre jött el, mivel minden alkalmat megfogok hogy vele lehessek és hogy másokkal is jó kapcsolatokat építhessek ki, már emennyire ez lehetséges. – Felytettem ki bővebben.
- De ne csüggedj, százszázalékosra veszem hogy találsz valakit aki passzolna hozzád, és az már csak előny hogy mindketten itt vagyunk, mégpedig azért, mert ugye igaz hogy ez egy pár kereső event, de kihasználva új ismerősöket szerezhetsz, vagy épp javíthatsz a kapcsolatokon ha esetleg van olyasvalaki akivel nézet eltérésben vagy. Szóval sok előnye van annak, hogy most itt vagyunk. Fogd lazán, és játssz. Erről szól az egész. – Fejtettem ki röpke véleményem és álláspontom,
- Sőt jól nézel ki, okos is vagy.  Tényleg nincs mitől tartanod. Számtalan csajozós „arcot” ki tudok belőled nézni, mint például a romantikus szerelmes-t, vagy a szerény fiúcskát, az összetört szívű hős-t aki csak némi vigasztalásra vágyik, vagy az elérhetetlen-t, az egyszerű lazá-t, a szimplánlazá-t, a esetleg az über lazá-t, neko boy-t, vagy az ártatlan-t esetleg az az ölelni való-t, vagy a…a… - Nem tudtam tovább folytatni, úgy zavarba jöttem és fülig elvörösödtem, azon amit megfogalmazni sem tudtam… de egy pillanatra felvillantak szemeim előtt. Még szerencse, hogy senkinek sincs gondolat olvasó képessége Aincard-ban... vagyis remélem >.> Idő kellett hogy össze szedjem magam, de amint sikerült folytattam.
- Eezek mind, csajozós pasi stílusok, olyan kategóriák mint a lányoknál a tsundere, abból is van ezer meg egy fajta...De minden esetben, az a legjobb ha csupán önmagadat adod. – Fejeztem be, mosolyogva miután elmúlt „szégyen érzetem” che… van pasim még is más srácok képe jelenik meg túl sexi-n a fejemben >< ~ Buta, buta, buta én! >< ~ Bár, vajon Jin-nek is fordulnak meg lányok a fejében? oO Majd a gondolattól is ideges lettem, és ismét vöröses árnyalatot vett fel az arcom, de most nem zavartság végett, mindinkább a tudat hogy Jin kobakjában is jelenhetnek meg túl kihívó, esetleg meztelen csajok. >< Idegesen, felkaptam a teát ami az asztalon volt, és szürcsölni kezdtem. Igyekeztem mindezt úgy csinálni hogy Peter-nek ne tűnhessen fel az ingerültségem, és próbáltam mosolyogni is… igen, próbáltam.

Licht

Igyekeztem jól kijönni ebből a helyzetből, ami valamiért a srác nem könnyített meg, bár valahol nem is bántam. Olyan volt ez nekem mint valami teszt vagyis inkább kihívás, mellyel erősíthetem magam, vagyis inkább segít abban hogy ténylegesen tudjam hogy jó úton vagyok, minden egyes kiált próbával úgy éreztem erősebb és magabiztosabb leszek… igen, fontos hogy megbízzak magamban és hogy tisztában legyek azzal mit tudok… és most biztosítékot is szereztem… Jin-el megfogtam az isten lábát. Nem azért mert nincsenek kihívói… mindinkább azért mert úgy pottyant bele az életembe mintha valaki egy könyvet megírva oda rángatta volna őt, hogy egymásra találhassunk. Hiába.. szokták mondani aki szerencsés a szerelemben, az szerencsétlen a játékokban… és hiába szeretek játszani, fogadni... rendszerint veszítek, de sosem éreztem magam vesztesnek ettől.

Mertem következtetni arra hogy Peternek kevés az önbizalma, amit igazán nem értettem miért. Őszintén mondtam azokat a szavakat amik elhagyták a számat. Tényleg nem értem hogy mégis mitől aggódik, kedves, okos, aranyos és még helyes is. Valahogy arra nem gondoltam hogy azok, akik igazán pár keresnek azokat elkeseríthet az hogy olyannal találkoznak szembe mint én, akik foglaltak és megtalálták azt akit Ő egyenlőre csak keresnek. A fiú szavai hallatán elszégyelltem magam, úgy éreztem mintha játszadozni jöttem volna másokkal, de korántsem ezt akartam… gonosz vagyok…? Hallgattam végig a fiú mondatát csendben… igaza volt… mikor közelebb hajolt hozzám és a szemembe nézett, láttam hogy a srác szemébe könny szökik… egy pillanatra ledermedtem, megijedtem. Nem tudtam hogy hirtelen mit csináljak… ezt nagyon nem akartam. Mindig is bele borzongok amikor egy pasit látok sírni… ki tudja talán azért mert a pasik a szemembe mind erősek és büszkék… és rémülettel tölt el hogy ott már nagy baj lehet mikor egy pasi megmutatja a „gyengeségét”… Megrémültem, látva Őt az én szemembe is könny szökött… a tehetetlenség?... nem tudom, mint ahogy azt sem hogy mit is kéne csinálnom. Ha valamit azt sosem szerettem ha az emberek a környezetemben szomorúak… de nem, nem fogom hagyni hogy kifogjon rajtam a helyzet. >< Gyors mozdulattal körbe néztem hogy mit is tehetnék, hogy van-e bármi olyan dolog amivel fel tudom vidítani. Majd hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam egy sütit a szájába dugtam, majd a srác „lefegyverezve” (gondolván hogy kezeivel a sütiért nyúl hogy kivegye onnan) ujjaim gonosz játékba kezdtek, és a hasát csikizve gyermekded módon próbáltam nevetésre késztetni. Majd mikor csináltam látom hogy bármi eredménye van a Peter felvidító hadműveletnek, akkor vissza ültem a helyemre és csendesen megszólaltam.
- Ne haragudj, túl naivan dobálóztam a szavakkal… de tényleg úgy gondolom amit mondtam, kedves, okos, őszinte fiú vagy aki mindemellett még jól is néz ki… nem értem miért aggódsz… és bár tény hogy egy tízperces beszélgetéstől én sem várnék vagyis várok csodát… de valahol mindent el kell kezdeni. – A következő mondatával megfogott, vagyis azt hittem, de ez mindinkább az elkeseredettségét, bizonytalanságát fejezi ki.
- Akkor is csak légy önmagad, ha az igazit keresed, akivel tényleg egy egész életet szeretnél leélni, és ne hidd hogy rosszul csinálod. Azok akik nem tudnak értékelni ilyennek amilyen vagy azok nem érdemelnek meg. És biztos vagyok abban is hogy majd jön egy csaj akivel boldog leszel, méghozzá azért mert a szerelem teljesen vártatlan dolog. Rám is úgy csapott le mintha egy film főszereplői lettünk volna… most őszintén mennyi az esélye annak hogy a kezdetek város-i erdőben, egy elhagyatottabb részén ott ahol egy mezőn egyetlen fa áll magányosan, arra mászok fel, bóbiskolok el, és mikor leesnék pont Jin karjaiba pottyanok…? Mi az esélye annak hogy Jin pont akkor, és pont az alá a fa alá pihent le, és vett észre lepottyanni engem onnan?... Szinte semmi. – Mosolyodtam el, kissé zavartan.
- Mégis így volt. Egyikőnk sem számított rá, és soha nem gondoltam volna hogy pont itt Aincard-ban találok olyasvalakit akit így meg tudok szeretni… nem kerestem és nem is számítottam rá… és mégis életem egyik legszebb napjai közé tartozik az a pár óra amikor megismerkedtünk. – Pirultam el, és néztem félre. Csupán remélem hogy ezzel erőt adtam neki, és nem pedig kést forgattam a szívébe… nem ismertem annyira hogy ezt tudjam, de pont itt az alkalom hogy kitapasztaljam milyen Peter valójában… míg meséltem neki, úgy látszik melege lett.
- Csak nyugodtan. – Szóltam a fiúnak, majd mikor láttam hogy a pólója is fentebb csúszik, gyorsan eltakartam mind a két kezemmel a szememet… és a kezeim alatt látszódhatott hogy ismét, elvörösödök… >< A „sötétségben” nem láthattam hogy a fiú mikor végez, így kis részt nyitva az ujjaim között kukucskáltam ki, majd tapasztaltam hogy többet látok, mint eddig. Most már nem csak vörös arcom jelezte zavarodottságom, hanem valami gőz szerű anyag is elkezdett párologni a fejem felett… gyorsan vissza akartam igazítani magam a „sötétségbe” de nem mozdultak az újjaim. Ledermedtem. Majd mikor bocsánatot kért, gyorsan teljesen eltakartam a szemem, megráztam a fejem, és zavartan szóltam. ~ Cha… Peter most tényleg mindent bele ad, az tuti ><” ~
- Nem, nem, semmi baj, csináld csak. – (#／。＼#) Égővörös arcom nem akar lappadni, majd mikor végzett levettem a kezem a szemeim takarásából. Ismételten előttem ült, valahogy megnyugtató volt ott látni őt, ismét. Majd mikor ismét megszólalt, akkor némi hallgatás után megszólaltam. Nem árultam zsákba macskát.
- Az igazat megvallva frusztrált a dolog, eleinte… egy kicsit… de látom tényleg rendes srác vagy így már nincs jogom téged „Perverz kukkolónak” hívni. – Amit legbelül egy kicsit azért sajnáltam… QQ
- És az igazat megvallva, asszem kvittek vagyunk… - Hadartam el ezt a mondatot, oldalra fordítva a fejem az orrom alatt, Peter csak akkor hallhatta ha nagyon, de nagyon figyelt. Majd zavartan megszólaltam.
- Miért épp galambok? – Még mindig oldalra fordítottam a fejem, majd erőt vettem magamon és a „galambok” szónál már őt néztem. Tényleg érdekelt, az ember okkal tetovál magára valamit, még akkor is ha csak hobbi miatt tette, érdekes hogy miért épp ezek a szárnyasok… Sokan valami ismerősüket, vagy esetleg dátumot, nevet, olyat ami valamiért fontos nekik. Vagy valami misztikus lényeket, amitől vagányabbnak érzik magukat, vagy szimplán egy szót ami jellemzi őket, vagy épp amit szeretné ha jellemezné őket… de a galambok túl szolidak hogy ezek bármelyikébe be tudjam skatulyázni, így kíváncsian várom a válaszát.