[Event]Vakrandi

---

---

Furcsa gyerek ez a szöszi-herceg jelölt. Bár tény hogy kiigazodni nem tudok rajta, de pár percnyi beszélgetéstől nem is várok sokat, ilyen téren valahogy a spontnán ismerkedést és a küzdőteres játékokon való megismerkedést is jobban előnyben részesítem. Ide az emberek felkészülve jönnek, a spontán az ugye spontán jön, nem nagyon van idő másnak kiadni magad mint ami vagy, a küzdőtéren meg el sem tudná gondolni az ember hogy mégis mennyi minden kiderül a harcstílusból, harcmodorból, bár értek már ott is meglepetések az tény. Hermit mosolyogva fogad, és igyekszik kedves lenni velem, legalábbis ezt láttam, mind addig amíg el nem értem nála egy bizonyos pontot. o/ Lő és goaaal! Szakadnak a húrok, legalábbis a srác idegei, eddig bírták, előtérbe helyezte végre az igazi személyiségét, ami nem kevés elégedettséggel töltött el. Mégiscsak kellemes délután lesz ebből, gondoltam magamban, és önelégült arckifejezéssel figyeltem a srác mondandóját, viselkedését. És kerestem „önmagát”. Majd mikor átnyújtottam neki a lapot amin kicsit korrigáltam a „művén” látszólag megint valami olyat csináltam amivel még a maradék húr is megpattant és elszakadt nagyot csapva  belülről neki. Hangos hahotázásban tört ki, én meg az eddigi önbizalommal telt önelégült arcocskámat felváltotta a bamba értetlen önmagam.
- Heehh?~ - Jött ki belőlem az első szó önkéntelen… Itt már éreztem hogy valami nem stimmel. Azt akartam eléri nála hogy ne játssza meg önmagát, hogy megmutassa ki is Ő valójában, és rávezetni hogy rossz ember nincs, mindenkiben van némi szeretni való, bár sokaknál jó mélyre le kell ásni azokért. De az tény hogy mindenkiben van. Hiszek benne. A srác megdicsért hogy milyen okos vagyok. *-* És hogy mindenre rájöttem. *-* Ekkor ismét elégedettség fogott el, és legszívesebben megöleltem volna Hermit-et, de erre nem hagyott lehetőséget, mert fogta magát és idő előtt lelépett. Egy ideig még mosolyogva ültem az asztalnál majd belém hasított a felismerés.

- Wheeeeeeeeh!~- Hallhatták akár a másik szobában is, a hangom…
- Ez a srác gonooosz! ~ - Tudatosultak bennem a dolgok, mármint hogy csupán játszadozott velem. És hogy miről is jöttem rá?… Sok gyanús jel volt, de nem tanúsítottam neki nagyobb figyelmet, zavar volt a mesélésében, hogy embert ölt de mégis csak sárga… akkor a másik… ha valakit lebuktatnak hogy milyen az ideges lesz és nem pedig hahotázni kezd >< bár ezt azzal hogy megdicsért kiütötte, onnantól nem rá figyeltem, hanem csupán el akartam hinni a szavait. >< és a másik… idő előtt lépett le! Sikerült kiborítania! >< Mégiscsak sikerült kiborítania…>< És tény, bár ennek „gyümölcsét” Ő már nem érezhette, valószínű még azt hiszi hogy még mindig az önelégültség tengerében úszkálok… és hogy nem jöttem rá semmire.
- Idő előtt lépett le… - Nyögtem ki halkan üveges szemekkel.
- Szakított velem… dobott engem… - Tudatosultak a dolgok bennem.
- Mármint.. ilyen az… ilyen az ha valakivel szakítanak? Ilyen mocskos használt rongynak érzi magát? Tele bűnel… és.. és csalódással, fájdalommal, keserűséggel… megalázottsággal? – Kicsit összetörve önmagamban, próbáltam felépíteni azt aki voltam… még sosem tapasztaltam ilyet. Eddig senki nem hagyott csak úgy magamra, senki nem játszadozott velem úgy mint egy marionett figurával… senki, senki nem akadt aki mint igazi férfi csupán itt hagyjon magamra… QQ Életemben most először, dobtak és élem át a csalódás eme gyengített fokozatának igazi keserűségét… Nagyot sóhajtottam és elővettem egy papírt… jobban megnézve csupán nevek voltak rajta… nevek és még pár dolog. Hermit is felkerült erre a listára… méghozzá közvetlen Ren-alá… Ezen a részen csupán hárman voltak eddig, hárman… legfelül Zhel, neve volt, ami most lehúzva figyelt… de nem azért mert sikeresen elvégeztem amit szerettem volna… nem… csupán azért mert jelenleg nem találom meg máshol mintsem az egyes szint, kezdetek városának, Black Iron Castle épületén belül, és ott is csak a nevét… az elhunyt játékosok között. Azóta is haragszom rá… haragszom mert nem volt gyenge, aki csak úgy meghallhatott volna… De ez most mindegy! Ismételten felsóhajtottam, és vissza térve a jelenhez, tapasztalatot gyűjtve és szerezve éltem meg az eseményeket.
- Ezzel is több lettem… - Tökéltem be magamnak, és kezdem azt is beismerni hogy talán tényleg butaság volt ide eljönnünk… QQ Ki tudja még kivel futhatok össze… >< Felcsillant a szemem, sikerült ráébrednem hogy azzal hogy Hermit elhagyta a szobát, maradt pár szabad percem. Megnézhetem Jin mit csinál. *-* Vajon kivel van, vajon jól érzi-e magát?... Minden kérdésemre választ kaphatok hála Hermintenk… „hála” *Ördög szarvak, és farkinca és mellé egy sunyi mosoly is társult*
- Hihihii, akkor most meglesem mit csinálhat az én párocskám! – Szökelltem fel a székből, és kezdtem el ballagni az ajtó felé egy pocky-val a számban. Egy aprócska hang megszólalt a fejemben hogy talán nem kéne, mivel az bizalmatlanságom jele lenne, bár megbízok benne, épp csak azt akarom tudni hogy jól érzi-e magát, mert ha nem akkor … akkor… akkor nem tudom, de jól kell hogy érezze magát! >< És hogy mindezt tudjam, elég csupán a kulcslyukon bekukucskálnom… széles vigyorral léptem még párat. Majd képek villantak fel, hogy mi van ha… mi van ha olyat látok amit nem akarok… ha olyat tapasztalok amit jobb ha nem tenném…. ha például valakivel épp smacizik… akkor mit teszek? >< Betörök hozzájuk, leszedem a csajt és addig ütöm amíg besárgulok? Vagy esetleg, Jin ellen fordulok? Tudnám egyáltalán bántani? Esetleg csak gyáván elszaladnék mint valami idióta… rám vallana… már mindkét verzió tökéletesen illene rám… QQ De lehet csak vissza kéne ülnöm, tudomást sem venni az egészről… jobb ha nem tudok dolgokról… és jobb ha nem csinálok magamnak bajt. Ha nem történik semmi és meglátna, joggal hihetné hogy tesztelni hoztam ide… bár van benne valami. Durva hogy mennyi féle igazság létezik csupán egyetlen dologra. Igaz az hogy csábított a dolog hogy itt le tudom tesztelni Őt, csábított hogy itt talán ismerkedhet meg valakivel, akire számíthat és barátokat találhat, és igaz az is hogy a bizalomnak nagyobb bátorság kell, mintsem addig ezt tapasztalni mertem volna. Ismételten felsóhajtottam, és a két kezemmel egyszerre apró két kis pofont adtam magamnak, afféle ébresztőkén. És újra mosolyogtam. Nem volt őszinte, aggódtam és féltem, elbizonytalanodtam, de most kell csak igazán bátornak lennem, biztattam magamat is. Félúton jártam, mikor én is ki akartam menni kicsit levegőzni, erre lekapcsolódott a villany.
- Ejnye… már le is járt volna az idő? – Kérdeztem magamtól, és igazából be sem tudtam volna magamnak határolni hogy ez most gyorsan vagy csiga lassan telt el… nem tudtam volna megmondani… mert olyan volt mintha egyszerre lett volna a kettő, ami meg ugye képtelenség…

---

---

---

Még mindig a ugyanott álltam a sötét szobában, nyújtózkodtam egyett, majd lassú léptekkel, nehogy felbukjak valamiben, megkerestem a kapcsolót, és az ajtó felé nézve láttam hogy két pár lábacska árnyéka toporog az ajtó mögött, melyből az egyik el is ment. oO Felkapcsoltam a villanyt ismét fényt csalva a szobára, és már hallottam is hogy valaki kopog is az ajtón. Pár pillanatra lemeredtem. Az ajtó előtt állva azt sem tudtam hogy mit csináljak. Nyissam ki csak simán? Bár ettől félek… mármint kinyitni az ajtót… >< Ki tudja ki állhat ott mögötte, főleg az előzőek után. Kicsit zavarba jöttem, és mivel tudtam hogy nem várhat ott örökké, így gyorsan megigazítottam a hajam, átnéztem ruhám, és a ráncokat kisimítva foglaltam helyet, majd nyugodt hangot erőltetve magamra megszólaltam:
- Szabad. – Szinte oda se mertem nézni, de mégis az ismerős hang gazdájára pillantottam, akaratlanul is zavart mosolyt keltet bennem. ~Hehe, a perverz kukkoló… ><~ Legbelül sikítottam hogy valaki mentsen meg, egy psichopata… most meg Ő… Bár tény hogy bajom nincs vele… sőt kifejezetten aranyosnak találom, de nincs mentsége arra hogy még hatos szinten végig kukkolt miként fürdök meg a meleg forrás vízében. >< Erre nincs bocsánat, persze kötöttünk egy fogadást hogy ha a küzdőtéren győzök akkor hallgat a dologról egész életére. De ezt a megtörtént dolgot, már nem fogja kitörölni semmi sem… „Kellemes meglepetés…” remélem a kellemes alatt tényleg a kellemeset érti, és nem pedig az emlékeket amiket akaratlan okoztam neki. >< De ami megtörtént azon nem tudunk változtatni, el kellene fogadnom, de valahogy nem megy. Akárhányszor meglátom, az jut az eszembe hogy ő egy „perverz kukkoló” persze tény hogy hibáztam én is… de akkor is, ki gondolta volna hogy pont az egyik legelhagyatottabb erdejében, az egyik kis forrásnál fog Ő is kikötni, vagy bárki… >< De felejtsük el… legalábbis el kéne.
- Részemről is! Rég láttuk egymást. – Mondtam, persze nem hazugság volt, örültem hogy látom, de a kis tüske ott fog maradni legalábbis attól félek. Bár… ha fordítva lett volna… ha Ő fürdik és én járok arra… vajon… vajon én is meglestem volna? oO Vörösödtem el fülig.

~ Ai képzeletbeli világa:  És láttam magam előtt a fiú meztelen felsőtestét a gőzölgő melegforrásban, miként lassan emelkedik ki, és már látszódik a keresztcsont által lévő két kis betüremkedés, a derekán, ami olykor olyan sexy tud lenni a pasiknál.*-* Majd mikor még fentebb emelkedik.. akkor látom… látom hogy fürdő naci van rajta…><” ~

Csakis én vagyok olyan hülye hogy meztelenül fürdök egy nyílt vizű forrásban… ><” Még a képzeletem is okosabb nálam, mivel ott is alsó volt rajta… ><” Még mindig vörös arccal pislogtam a fiú felé és mikor átadta nekem a virágot le voltam nyűgözve. Lehet túl hamar ítéltem meg?... Lehet, de most tiszta lappal indíthatunk mind a ketten, vagyis főként én. Csillogó szemmel vettem át a virágot, imádom őket. *-* Sok szép emléket idéz fel bennem Jin-el.
- Kö..köszönöm. – Dadogtam, és igyekeztem magam összeszedni.
- Imááádooom! – Tört ki belőlem, mikor forgatni kezdtem a kezemben és gyönyörű fényjátékot keltett benne a lámpa fénye.
- Hehee, te aztán érthetsz az udvarláshoz! – Dicsértem meg, célozva a virágra.
- Az előző partnerem kicsi hogy is mondjam „fura” volt, de úgy néz ki te máris űberelted. -Öltöttem ki a nyelvem, és kacsintottam egyet a fiúnak.
- Mond csak Peter, mi járatban erre felé, tényleg barátnőt keresel vagy csupán barátkozni vagy itt? – Kérdeztem és megvártam a válaszát.
- Én, vagyis mi, mármint nekem van barátom és imádom, mi inkább csak ismerkedni jöttünk, barátkozni. Trükköznöm kellett, hogy eljöjjön, mármint, lehet nem kellett volna, de biztos vagyok benne, sőt éreztem is hogy nem igen tetszik Jin-nek a helyzet, de úgy vagyok vele hogy minden lehetőséget meg kell fogni hogy megismerhessük egymást, önmagunk és hogy barátokat szerezzünk. – Mosolyogtam kedvesen. Kíváncsi vagyok a véleményére.
- Pocky-t? – Kérdeztem és nyújtottam át neki a dobozt megbillentve hogy kikukucskáljon pár darab.
- Én imádom, zseni volt az aki feltalálta! – Mosolyodtam el, és rótam le tiszteletem a pocky istenének.
- Tényleg, most tűnt csak fel? Hisame-t hol hagytad? QQ – Kérdeztem kissé aggódva, nem nagyon láttam állatidomárt a petje nélkül szaladgálni bárhova is. QQ Remélem nem történt baj, hacsaaak…*ördög szarvacskák és farkinca plusszolva egy sunyi mosollyal*
- Hacsaaaak, te titokban vagy itt? *-* XD - Kérdeztem, kissé meglepődtem, bár meg tudom érteni hogy akkor a petjét miért is hagyta otthon, nehogy eljárjon a szája hogy a kis gazdija milyen eseménykére járkál. Ez de cukiii *-*

---